udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6288
találat
lapozás: 1-30 ... 751-780 | 781-810 | 811-840 ... 6271-6288
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2004. február 17.
Több mint százhúsz résztvevője volt a Krónika-karaván február 15-i sepsiszentgyörgyi író-olvasó találkozójának, amelyen az RMDSZ, illetve a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) képviselői először vállalták a nyilvános vitát. Az autonómia szükségességét senki nem vitatta, ám ennek megvalósítási módját másképp látták a felek. Az RMDSZ képviselői – Albert Álmos, Demeter János – a gazdasági megerősödést tartanák elsődlegesnek, és véleményük szerint csak ezt követően lehetne autonómiát létrehozni. Az MPSZ reprezentánsai – Tulit Attila, Kónya Ádám, Ferencz Csaba, Kovács István – azonban amellett érveltek, hogy nincs idő a várakozásra, a népességfogyás, a székelyföldi területek, ingatlanok románok általi felvásárlása, illetve a nemzetközi helyzet mind azt igazolja, hogy síkra kell szállni az autonómiáért. Márton Árpád képviselő megjegyezte, veszélyesnek tartja a külön történő megmérettetést. Az MPSZ egy majdani szövetségben gondolkodik, a parlamenti választásokat pedig egy alkunak kell megelőznie, amelyen mindkét fél a júniusi voksoláson elért eredményei szerint tárgyalhat. /RMDSZ–MPSZ vita az olvasótalálkozón. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./2004. február 17.
Az RMDSZ politikusai sikerként könyvelték el a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre (MOGYE) vonatkozó – több mint tíz évvel ezelőtt kért – külön beiskolázási számok kiharcolását. A MOGYE anyanyelvi oktatásgondja már rég nem a külön beiskolázási szám kiharcolásában merül ki, hanem az anyanyelvi oktatásban részt vállaló pedagógusok utánpótlásának biztosításában. Olyanokkal, akik nemcsak a statisztikák kozmetikázásáért vallják magyarnak magukat, miközben még egymás között is románul beszélnek. Önálló magyar tagozatra van szükség. /Szucher Ervin: Egy álmegoldás álproblematizálása. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./2004. február 17.
A Politikatörténeti Alapítvány szervezte február 11-i budapesti tanácskozásnak a nemzetpolitika, a magyar–magyar egyetértés volt a témája, vitaindítója pedig Markó Béla. A tanácskozáson Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének igazgatója leszögezte: a világ etnopolitikai szakirodalma eldöntötte azt a kérdést, hogy a nemzet, mint fogalom megújíthatatlan, az etnikai alapú nemzet tulajdonképp már múlt idő. „Mi ezt egészen másképp éljük meg – tette hozzá –, ennek lehet oka az, hogy mindig késésben vagyunk, lehet az, hogy mást tudunk, más a valóságunk. Lehet az is, hogy valami másban hiszünk, mint amit a szakirodalom állít. Ezzel együtt az, hogy nincs nemzetpolitika, úgy is megközelíthető, hogy nincs szubjektuma." Megállapítása szerint az elmúlt tizenöt év kevés volt ahhoz, hogy Magyarországon érvényes definíció szülessen arról: ha mind a magyarországi magyarok, mind a határon túli magyar közösségek magukat a magyar nemzethez tartozóknak vallják, akkor ezek a különböző állampolgárságú közösségek együttesen milyen viszonyrendszert képeznek. Szarka László szerint a szomszéd államokkal való egyeztetések gyakorlatilag nem járnak eredménnyel. A közös feladatokról szólva Szarka László tucatnyit sorolt fel, megjegyezve, nem kezdené a nemzetstratégiával, mert „nem látja értelmét egy ilyen papír létrehozásának". Feladatként jelölte meg többek között a kisebbségi jogok rendszerbe állítását, az egyéni jogok szintjének továbbvitelét a közösségi jogok felé. Másik feladatként a közösségépítést, melynek kapcsán megjegyezte, ha valóban közösségnek tekintjük a határon túli magyarokat, akkor partnerszámba kell venni őket, például ne kuratóriumokra bízni a támogatásokat, hanem rájuk. Szarka szükségesnek tartja a magyar–magyar kapcsolatrendszer intézményének újragondolását, mert megítélése szerint „a MÁÉRT vegetál, és gyakorlatilag, ha holnap feloszlatnák, senki nem sírna utána". Hozzátette, a Magyar Állandó Értekezletre szükség van, de nem ebben a formában /Guther M. Ilona: Kisebbségkutató a nemzetpolitikáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./2004. február 17.
Markó Béla vitairata önmagában több előremutató javaslatot tartalmaz. Valóban szükség van magyar nemzetstratégiára, nemzetpolitikai minimálkonszenzusra. Markó Béla levelének reális helyét a szerző által vezetett RMDSZ utóbbi tíz évének politikai kontextusába kell helyezni, mutatott rá Borbély Zsolt Attila. Markó elvállalta 1993. január 15-én, Brassóban, hogy vezetése alatt az erdélyi magyarság érdekképviseleti szervezete minden olyan lépést meg fog tenni az autonómia eléréséért, amely nem ütközik a román etnokratikus államjogi keretbe. Az RMDSZ átépíti önmagát nemzeti önkormányzattá, megfogalmazza az autonómiastatútumokat. Ehhez képest a demokratizálódás elakadt, a belső választás és az önmegszámlálás (nemzeti kataszter felállítása) elmaradt, a szervezet pedig 1995-től kezdve egyre pártszerűbben működik. Az RMDSZ hivatalos kommunikációja átállt a versenypártok stílusára. Borbély Zsolt Attila rámutatott: a Kárpát-medencei magyarságnak van nemzetstratégiája: az autonómia a Horn-kormány idején, 1996-ban került bele az első összmagyar értekezlet, az úgynevezett magyar-magyar csúcs záródokumentumába. Szerinte külön "fehér könyvet" lehetne összeállítani az MSZP és az SZDSZ másfél évtizedes olyan lépéseiről, melyek a magyar érdeket súlyosan sértették. A minap Eörsi Mátyás meghazudtolta Németh Zsoltot, azt állítva, hogy nem a román hatóságokat kell elítélni a Székely Nemzeti Tanács aktivistáinak zaklatása miatt, hisz ez utóbbiak "provokálták" a román felet, veszélyeztetve az RMDSZ politikájának sikerét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulásának történelmi jelentőségét az adja, hogy ma Iliescuéktól Kovács Lászlóig mindenki az autonómiáról beszél, így vagy úgy. Elengedhetetlen, hogy a Máért is közös nyilatkozatban kiálljon az autonómia mellett. /Borbély Zsolt Attila: A nemzetpolitikai valóság. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 17./2004. február 17.
A Maros megyei vállalkozókat hívta meg a napokban a marosvásárhelyi dr. Bernády György Házba a helyi Vianova Proiect vállalkozásfejlesztési központ, hogy Németh Attilával, a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány (ÚKKA) ügyvezető igazgatójával, valamint Halász Jánossal, az ITD Hungary romániai kirendeltségének a vezetőjével találkozzanak. Németh Attila arról tájékoztatott, hogy a kisvállalkozások számára hasznos a kölcsönök igénybevétele. Az erdélyi Bethlen Gábor Közalapítványtól lehet ezt igényelni, jelenleg 7-800 ezer amerikai dollár várja Erdélyben, hogy ennek egy- egy részét kamatmentes hitelként igényeljék a vállalkozók. A kért összeg értéke nem lehet több, mint másfél millió forint. A pályázóknak a regionális vállalkozásfejlesztő központokhoz kell beadniuk a pályázatot, 14 működik belőlük Erdély különböző városaiban. A www.ukka.hu honlapon minden vállalkozásfejlesztési központ adata szerepel. Az ÚKKA a minőségbiztosítás megszerzéséhez is nyújt anyagi támogatást. Az uniós pályázatok megírásához is segítséget fognak nyújtani Idén 560 millió forint áll az ÚKKA rendelkezésére, ez ugyanakkora összeg, mint amekkora a tavalyi volt. Megpróbálnak más forrásokat is igénybe venni. Az uniós alapokra gondolnak. Halász János hangsúlyozta: Románia 10 milliárd eurónyi csatlakozási támogatást kap, erre figyelniük kell az erdélyi magyar vállalkozóknak is. A magyar vállalkozóknak célszerű lenne magyarországi pályázati szakértőket igénybe venni. – Erdélyben még nem létezik egy szakember-adatbank, illetve munkavállalói adattár. /Máthé Éva: Üzletember-találkozó Marosvásárhelyen. Tíz milliárd eurós csatlakozási támogatás! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./2004. február 17.
Nyílt levélben fordult a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Gimnázium diáktanácsa Medgyessy Péter miniszterelnökhöz, Kovács László magyar külügyminiszterhez és Markó Béla RMDSZ-elnökhöz, amelyben az ellen tiltakoztak, hogy a 18. életévüket betöltött, magyarul tanuló diákok nem részesülhetnek a 20 ezer forint értékű magyarországi oktatási támogatásban. Mivel sokan csak hétéves korban kezdték el iskolai tanulmányaikat, számos tanuló elesik a támogatástól. Az iskolások védelmükbe vették az óvodásokat is, akik idéntől ugyancsak kimaradtak a támogatási rendszerből. A diáktanács kérte, hogy valamennyi erdélyi magyar tannyelvű vagy magyar tagozattal rendelkező iskola és óvoda támogassa kezdeményezésüket. /Farkas Réka: Tiltakoznak a Mikes gimnázium diákjai. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./2004. február 17.
Levélben fordult az Illyés Közalapítvány (IKA) kuratóriumához a Székelyudvarhelyért Alapítvány, amelyben arra kérte a testületet, tekintsen el a 163 ezer euró visszafizetésétől. A Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester által elnökölt alapítványt ugyanis 163 ezer euró pályázati pénz visszafizetésére kötelezte az IKA, miután kiderült: a pályázati cél nem teljesült. Először az IKA titkársága elfogadta elszámolásukat, ezért a mostani döntést Szász Jenő ellen irányuló politikai leszámolásnak tekintik. Laborczi Géza, az IKA titkára kifejtette: „A legjobb lenne, ha Szász Jenő alapítványa valamiféle megegyezést javasolna a kuratóriumnak”. /Lukács János: Pénz helyett levél az IKA-nak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./2004. február 17.
Magyarkecelen az elmúlt hét végén ismeretlen tettesek a református temetőben 22 sírkövet döntöttek le. Vicsai Ferenc, a falu református lelkipásztora elmondta, nem ez az első eset, amikor meggyalázzák a református temetőt. Néhány évvel ezelőtt több sírkövet borítottak fel a randalírozók. Számuk összesen legalább 40-50-re tehető. Azonosítottak ugyan 10-12 roma gyereket – mindegyikük kiskorú, tehát nem perelhető –, de nem sikerült felderíteni felbujtóik személyazonosságát. A lelkipásztor nem tartja valószínűnek, hogy a gyerekek saját kezdeményezésre tették volna mindezt. A majdnem fele-fele arányban magyarok, illetve románok lakta faluban mindkét közösség elítéli a történteket. /Józsa László: Újabb sírgyalázás a református temetőben. Nem azonosították a tizenéves tettesek felbujtóit. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./ Sírgyalázás történt, nem először, Magyarkecelben. Az állítólagos tetteseket, a tíz éven aluli, illetve alig tizenéves kiskorúakat a rendőrség előállította, de tehetetlen velük szemben. Hasonló esetekben az okozott kárt a kiskorú szüleinek kell megtérítenie. A temetőrongálás, a sírgyalázás előfordult az elmúlt években is. Legutóbb 22 sírkövet döntöttek ki az állítólag kiskorú tettesek, de kérdéses, hogy valóban azok voltak-e, hiszen betonvassal rögzített súlyos köveket borítottak fel. A vandalizmus nyugtalanítja az embereket. /Fejér László: Ismétlődő sírgyalázások. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./2004. február 17.
A Vatra Romaneasca hívei Aradon havonta egyszer összegyűlnek és magyarokat szidják, gyalázzák. Gyalázzák a Szabadság-szobrot. Lassan majd ismét félve szólalnak meg magyarul az emberek a villamoson, az utcán. Mert a százas csoport hónapról hónapra radikalizálódik, hónapról hónapra több hívet gyűjt maga mellé, írta Irházi János. A magyar kártya négyévenként könnyedén kijátszható. A magyar oldalon viszont teljes csend honol, jegyezte meg a lap munkatársa. Nem látott egyetlen tiltakozó átiratot, egyetlen tiltakozó nyilatkozatot sem. „A Vatra meg akarja védeni a románságot a Szabadság-szobortól. Bennünket ugyan ki véd meg?” – fejezte be cikkét a szerző. /Irházi János: Magyar mentőöv. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./2004. február 17.
Az egyik magyarországi tévéstúdió vallási műsorában Brenner János Anasztáz római katolikus kispapról készített megemlékező összeállítást, akit 1957-ben meggyilkoltak egy faluban. Vétke az volt, hogy túlzott ügybuzgalommal teljesítette hivatását. Brennert agyonverték a kommunisták, miközben egy haldoklóhoz igyekezett kiszolgálni a szentségeket. Gyilkosait, természetesen, sohasem találták meg. Ujj János, a lap munkatársa hozzátette: „mifelénk is mennyi, de mennyi Brenner Jánoshoz hasonló papról kell(ene) megemlékeznünk. A börtönbe zárt vagy munkatáborokba hurcolt katolikus és protestáns lelkészek számát megbecsülni is alig tudjuk.” Székelyföldön több faluban is emléktáblával emlékeznek a kommunista rendszerben a településről elhurcolt, bebörtönzött papjaikra. Errefelé is akad hasonló kezdeményezés: a máriaradnai római katolikus kisbazilika előcsarnokában magyar, román és német nyelvű emléktábla emlékeztet az 1951-ben elhurcolt, és kilenc hónapra kényszerlakhelyre kényszerített ferences szerzetesekre. Kisiratoson Godó Mihály jezsuita atya síremlékén helyeztek el márványtáblát egykori szatmárnémeti tanítványai. Aradon kevesen tudják, hogy az aradi minorita atyák is az elhurcoltak között voltak. Közülük a kiváló zenei adottságú Karácsonyi István szervezete nem bírta megpróbáltatásokat. Valahol a Kárpátokon túl, jeltelen sírban várja a feltámadást. Sem a minorita atyák többéves megpróbáltatásaira, sem pedig a mártír Karácsonyi István áldozatára, sem Oláh Ferenc börtönéveire egyetlen emléktábla sem emlékeztet Aradon. /Ujj János: Példaképek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./2004. február 17.
Február 15-én tartotta a bánffyhunyadi RMDSZ önkormányzati választási kampányindító közgyűlését. Felmerült az önálló magyar iskola kérdése, a magyarság megosztottságával kapcsolatos aggodalmak. Szentandrási István helyi RMDSZ-elnök felolvasta a Mit kíván a bánffyhunyadi RMDSZ című, hat pontból álló tervet. Kónya-Hamar Sándor képviselő, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke nehezményezte, hogy mindmáig nem jöhetett létre a Babes–Bolyai Tudományegyetemen megígért két magyar kar, Aradon pedig nem sikerült felállítani a Szabadság-szobrot. A kettős állampolgárság kérdésében Kónya-Hamar Sándor úgy nyilatkozott: az nagyban hozzájárulna az anyaországi és határon túli magyarok közötti lelki kötelékek megerősítéséhez. Eckstein-Kovács Péter szenátor viszont leszögezte, nem ért egyet a kettős állampolgársággal, ugyanis szerinte az nagyban fokozná a kivándorlást. /Péntek László: Öngyilkosság a magyarság megosztottsága. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./2004. február 17.
Szatmárnémetiben munkába állt az a két jogász, akiket elsősorban a városházi közlönyök megszerkesztése és kiadása miatt vettek fel. A közigazgatási törvény értelmében, az olyan településeken, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 20 százalékot (Szatmárnémetiben ez 40 százalék), az említett kiadványnak is kétnyelvűnek kell lennie. Roszkopf Hajnalka tavaly végezte a jogot a temesvári egyetemen. Szatmárnémetiben él. Magyar az anyanyelve, iskoláit azonban románul végezte. Ennek ellenére ír és olvas magyarul, s igyekszik megbirkózni a feladattal. Első dolga, hogy beszerezzen egy román-magyar jogi szótárt. /(Sike Lajos): Roszkopf Hajnalka a magyar jogász a szatmári városházán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./2004. február 17.
Február 16-án a csíksomlyói 2-es számú iskola épületében megnyílt Csíkszereda első, fogyatékos gyermekek számára létrehozott iskolája. A teremben tizenegy 10–17 év közötti gyermekkel foglalkoznak. Hunyadi Erzsébet tanítónő már régebben ismeri őket, ősz óta jár ki a családokhoz. Nem megszokott dolog a februári iskolakezdés. A fogyatékos gyermekek osztálya a szülők és a gyulafehérvári Caritas fogyatékosokkal foglalkozó irodájának hosszas küzdelme eredményeként jött létre. /Takács Éva: Iskola sérült gyerekeknek. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./2004. február 17.
Tordán február 13-án volt a Petőfi Társaság által szervezett Népfőiskola évadzáró előadása. Keszeg Vilmos egyetemi tanár, Máté Dénes nyelvész és Fodor Dóra tanár tartott előadást báró Jósika Miklósról, valamint a verespataki magyarság nyelvcseréjéről. Máté Dénes a verespataki magyar közösség lemorzsolódási, beolvadási folyamatáról beszélt. Elmondta, hogy az ottani magyarok már nem beszélnek magyarul. A templom az egyedüli hely, ahol ezek az emberek néha még beszélnek magyarul. Verespatakon már nincs magyar nyelvű iskola. A magyar nyelvű oktatás 1918-ban szűnt meg, később újraindították, majd 1950 körül végleg megszűnt. A magyarság asszimilálódásához, több tényező is hozzájárult: az 1784-es Horea, Closca és Crisan vezette felkelés során a magyarok legyilkolása, valamint a nép ortodox vallásra való térítése volt, az 1848-as események, Erdély Romániához való csatolása, az 1930-ban oda telepített román katonaság, a vegyes házasságok, valamint az elvándorlás. A magyar nyelv szakrális, kultikus nyelvként él bennük – magyarul imádkoznak –, és ha el kell onnan költözniük, akkor aszerint, hogy hová kerülnek, románná, vagy szerencsés esetben magyarrá lesznek. /Ladányi Emese Kinga: Évadzáró népfőiskolai előadás Verespatakról és Jósika Miklósról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./2004. február 17.
Fazekasvarsánd lakossága ezer fölötti, ebből a magyarság száma meghaladja a húsz százalékot. A helyi tanács munkájában három magyar RMDSZ-es önkormányzati képviselő vesz részt. Gyurkócza Magdolna tanítónő, tanácsos elmondta: szeretnének létrehozni egy könyvtárat a településen, igény is lenne rá, könyvek is vannak, sőt könyvtáros is kerülne egy román fiú személyében. A községben nincs román–magyar ellentét, a pedagógusok – két magyar és három román tanítónő – is jól megértik egymást. Az elemi iskolában huszonegy gyerek tanul magyarul, ezenkívül a fakultatív oktatáson harminchárman vesznek részt, többnyire vegyes házasságból született gyerekek. /(nagyálmos): Kis település megoldható gondokkal. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./2004. február 17.
Székelyvaja iskolájában két éve működik a Fábián Júlia tanítónő vezette Pillangók két csoportja. Népi táncot, modern táncot, cigánytáncot tanulnak. Szeretnének minél több faluban fellépni. /(b. d.): Pillangók. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 17./2004. február 17.
Február 14-én Kolozsváron a Puck Bábszínház maroknyi magyar társulata a Lúdas Matyit hozta gyermekszemek elé, Varga Ibolya rendezésében. /(ke): Lúdas Matyi a bábszínházban. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./2004. február 17.
Aradon február 16-án három helyen láthatták a gyerekek a Borsóci című bábjátékot, amit Bereczky Gyula kolozsvári bábszínész játszott el, egy személyben adva elő az édesanyát, a rózsaszín kismalacot, a gonosz varázslót és természetesen a főszereplő Borsócit. Bereczky Gyula három éve járja az óvodákat és iskolákat, de csak a szórványvidéket, mondván, hogy Székelyföldre elmennek mások is, de a szórványvidékre csak ő jön el, egyetlen hátizsákban hordva minden díszletét, az összes bábfigurákkal együtt. A bábszínész a következő napokban fellép Arad megye több településén, Zimándujfaluban, Zimándközön, Fazekasvarsándon, Majláton, Zerinden, Ágyán, Erdőhegyen, Szapáryliget en, Nagyvarjason, Kisiratoson és Pécskán. /(Karácsonyi): Borsóci kalandjai – az egész megyében. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./2004. február 17.
Tolnay Tibor /sz. Nagyvárad, 1932/ nagyváradi festőművész február 13-án újabb tárlattal örvendeztette meg városát. Templomok, fák, tájak és csendéletek sorakoznak. Tolnay alkotásai Németországban, Hollandiában, Svájcban, Svédországban, Japánban és Fülöp-szigeteken múzeumokban és magángyűjteményekben egyaránt megtalálhatók. /(Balla Tünde): Tolnay-tárlat, színes-sugárzó ellenpont. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./2004. február 17.
A besztercei EMKE szervezésében február 15-én nyitották meg a besztercei Magyar Házban a Kolozs megyei Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének képzőművészeti tárlatát. A tárlaton 27 kolozsvári, nagybányai, tordai, zilahi és kalotaszegi képzőművész-tanár és egyetemi hallgató munkáját állították ki. /(Kresz Béla): A képzőművész-tanárok közös tárlata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./