udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7525 találat lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 7501-7525 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2008. január 12.

Csutak István nem nagyon szereti a székeket (lásd: Székek földje – Székelyföld? Hargita Népe, jan. 8.), különösen, ha azok a Székelyföldön vannak, s kisléptékű táj szerveződési formái, szerinte ez a szervezeti forma anakronisztikus, a korlátoltság melegágya. Biró A. Zoltán Csutak ironikus és ultimátumszerű hangnemét nem tartja követendőnek. Sokan fogják mondani, hogy megállapításai kissé igazságtalanok. Valójában csak elnagyoltak, a helyzet nem megnyugtató. Mindenki a maga kis tájegységét építi, mindenki a másikat akarja lekörözni– fejtegeti a szerző. A térségi elit „nem tud” egymással megegyezni, ez nem a regionális mítoszok maradványa, hanem a kompetenciahiány. Legyen jövőkép – mondja a szerző. A jövőkép nem akar összeállni. A térségi jövőkép kidolgozásához a rendelkezésre álló helyi kapacitás mértéke csekély. Tervezés, stratégiaépítés csak a fogalmak szintjén ismertek a térségi elit számára. A fejlesztéspolitikai gondolkodás gyakorlatilag kimerül abban, hogy pályázatokat kellene írni (értsd: pénzt kellene szerezni). Ez az országos kisebbségi közéleti-politikai térségi elit felelőssége. A székelyföldi térség jelenlegi elitjétől nem várható el, hogy önállón oldja meg saját fejlesztéspolitikai kérdéseit, külső rásegítés szükséges. A széki (regionális, kistáji) tagolódás a székelyföldi régióban nem csupán maradi történelmi produktum, hanem földrajzi-társadalmi adottság is. A gond nem a széki léptékű szerveződéssel van, hanem annak mai működési módjával. A térségi, kistáji tagolódás az egyik legfontosabb székelyföldi fejlesztési potenciál lehet. Térségi fejlesztéspolitikában való hasznosításukra ma még nincsenek meg a minimális intézményi keretek. /Biró A. Zoltán egyetemi oktató KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja: Székelyföld? Fejlesztés? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12., újraközölte: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 15., Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

2008. január 12.

Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere az Erdély FM kérdéseire válaszolva reagált Csutak István felvetésére. A csíkszeredai elöljáró szerint meg kellene szüntetni a két székelyföldi megyét: népszavazással kellene egybevonni Hargita megyét és Háromszéket. Ráduly igazat adott a vitaindítónak abban, hogy még kialakulóban sincs egységes székelyföldi jövőkép, fejlesztési elképzelés, a városok között ma még rivalizálás van, továbbá a megyei és a helyi önkormányzatok is, ez nem segíti a székelyföldi régió kialakulását. /Székely modernizáció. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 12./ Előzmény: Csutak István: Székek földje – Székelyföld? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 8./

2008. január 12.

A Székelyföldi termék márkanév levédését tervezi a Magyar Polgári Szövetség – jelentette be Gazda Zoltán sepsiszéki elnök. Tudatosítani szeretnék a régióban élőkkel, hogy fontos lenne az itt gyártott termékek vásárlása, ezzel a térség vállalkozóit, önkormányzatait egyaránt támogatnák. Gazda szerint többéves tudatosító munkára lesz szükség, de bíznak a sikerben. /Farkas Réka: Levédik a márkanevet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

2008. január 12.

Az európai újságírás, azon belül az erdélyi zsurnalisztika legjobb hagyományaira építve, neves elődök műveivel állandó pár- és perbeszédben állva építette fel Cseke Péter a legújabb kötetét (Cseke Péter: A magyar szociográfia erdélyi műhelyei. Presa Universitara Clujeana/Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár, 2007. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar újságírószakos diákjai számára készült egyetemi jegyzet összegezés Cseke Péter tudatosan épített gondolatvilágnak. A szerző meggyőződése, hogy a mai erdélyi magyar sajtónak kötelező módon vissza kellene térnie kiváló hagyományaihoz, és abból merítve kellene tovább építkeznie. Cseke Péter a kizárólag tájékoztató újságírással szemben a korszerű szociográfiai sajtóvizsgálatot részesíti előnyben. A magyar újságírói szak intézményépítését már a kilencvenes évek derekán magára vállaló oktató igen magasra helyezte a mércét. Cseke Péter 1995-ben még románul kényszerült megvédeni doktori disszertációját a BBTE Bölcsészkarán. Abban az évben hozta létre Vasile Puscassal együtt az egyetem Politikatudományi Karát. Négy szakon (újságírás, politológia, közigazgatás és kommunikáció) indította be a magyar nyelvű oktatást, és az utóbbi években a mesteri és a doktori képzést is. Az ott folytatott tudományos munka megismertetése végett alapította Cseke Péter 2006-ban a [ME.doc] című média- és kommunikációtudományi szakfolyóiratot, amelynek II. évfolyamának 3–4. száma is nemsokára napvilágot lát. Magyar doktorandusai számára ugyancsak 2006-ban külön tudományos fórumot teremtett, a Média Szakos Doktori Hallgatók Konferenciáját, és annak 2006-os és 2007-es értekezéseit külön kötetekben jelentette meg (Média Szakos Doktori Hallgatók Konferenciája. Kolozsvár, 2006. december 9. : Elméleti alapvetések, fogalomtisztázó törekvések. [ME. doc Könyvtár 1. ] Témavezető: dr. Cseke Péter, Szerkesztette: Botházi Mária, MEDEA Egyesület-Művelődés, Kolozsvár, 2007; Média Szakos Doktori Hallgatók Konferenciája. Kolozsvár, 2007. május 11. A médiakutatás módszertani követelményei. [ME. doc Könyvtár 2. ] Témavezető: dr. Cseke Péter, Szerkesztette: Botházi Mária, MEDEA Egyesület-Művelődés, Kolozsvár, 2007.) Cseke Péter a semmiből, ideget és egészséget felőrlő aprómunkával évtized leforgása alatt olyan egyetemi struktúrát teremtett, amelyre építve ma már létrehozható a szintén általa megálmodott Médiatudományi Kutatóintézet. Nem kevés ez, figyelembe véve, hogy Magyarország határain kívül egyetemi szintű újságíróképzés napjainkban csak Kolozsváron zajlik. A szerző most megjelent kötete olyan jövőbe mutató érték, amely az említett majdani médiaintézmény számára (is) mértéket jelent. /Tibori Szabó Zoltán: Tudomány-egyetem. Cseke Péter oktatói krédója és intézményépítése. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2008. január 12.

1963-ban végzett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben az az évfolyam, mely először léphetett fel Marosvásárhelyen az újonnan épült Stúdió Színház színpadán. Ez az évfolyam mutatta be a színházavató előadást, Molière Tartuffe című vígjátékát, a címszerepben az osztályvezető professzorral, Kovács György népművésszel, párhuzamos szereposztásban az évfolyam egyik végzős hallgatójával, Visky Árpáddal. A két címszereplő már nincs az élők sorában. Kovács György eltávozott, immár 30 éve, a tanítványt, Visky Árpádot január 12-én, éppen 22 éve, kísérték utolsó útjára döbbent marosvásárhelyi és sepsiszentgyörgyi kollégái, barátai, rokonai és sokat szenvedett családja. Visky Árpád személyében nemcsak egy nagy tehetségű művész távozott, aki az erdélyi magyar előadóművészet aranykorának kortársaival, Illyés Kingával, Nemes Leventével elindítójaként és egyik legkiemelkedőbb képviselőjeként írta be nevét a színháztörténetbe. Öntörvényű művész volt, aki lázadó-lázító lobogássá varázsolta a színpadon akár fiatal költőbarátainak, Farkas Árpádnak, Szőcs Kálmánnak, Magyari Lajosnak és másoknak a sorait, akár a klasszikusokét. Visky Árpád a nacionalista tömegtébolyba hajló kommunista diktatúrának és a Szekuritáténak egyik meg nem alkuvó mártírja. /Kovács Levente: In memoriam Visky Árpád. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./

2008. január 12.

Lászlóffy Aladár, az ismert Kossuth-díjas költő „Tamás” fedőnév alatt jelentett a Szekuritáténak – tájékoztatott január 11-én a Transindex internetes hírportál. A költőt inkrimináló mondat Könczei Ádám megfigyelési dossziéjában szerepel, amit a néprajzkutató lánya, Könczei Csilla tett közzé blogján. „LASZLOFI ALADAR szerveink volt ügynöke „Tamas” fedőnévvel (LASZLOFI ALADAR fost agent al organelor noastre cu numele conspirativ „Tamas”)” – ez a mondat szerepel Könczei Ádám személyi megfigyelési dossziéjában. Az átirat 1965. szeptember 25-én kelt. A sorok írója, Cretu Ioan, a Szekuritáté kapitánya arra figyelmeztette kollégáit, hogy néhány személyt – köztük a Tóth Rudi néven jelentő Márkos Albertet és más, ismeretlen személyeket – ilyen-olyan okok miatt már nem lehet kihallgatni az akkoriban éppen korrektorként dolgozó Könczei Ádámmal kapcsolatban. A Transindex szerint mivel a név ritka, és nem valószínű, hogy a hatvanas évekbeli Kolozsváron, Könczei Ádám környezetében több ilyen nevű személy élt volna, nem fér kétség hozzá, hogy Laszlofi Aladar nem más, mint Lászlóffy Aladár költő. A dokumentumot nyilvánosságra hozók nem tudtak részletekkel szolgálni azzal kapcsolatban, hogy pontosan miben is állt „Tamas” ügynöki tevékenysége 1965. szeptember 25-e előtt, az sem világos, hogy milyen indokkal lépett ki Lászlóffy Aladár az ügynöki hálózatból. A jelenleg Budapesten élő költőt a Transindex telefonon kereste meg, Lászlóffy csupán annyit mondott: „Sejthettem volna, hogy Szilágyi Domokos után engem is meggyanúsítanak. Kérem, küldjenek nekem is egy példányt azokból a jelentésekből, kíváncsi vagyok rájuk. És ha találnak Gutenberg-leveleket, akkor azokat is küldjék el. „ A beszélgetést ezzel lezártnak tekinti. /Lászlóffy Aladár a Szekuritáténak jelentett. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2008. január 12.

A kolozsvári Dreddstudio 2006 októberében jött létre két fiatal zenész, László „Csuti” Zsolt (Sepsiszentgyörgy) és Radu Moldovan (Beszterce) ötletéből. László Zsolt elmondta, Kolozsvárra jött egyetemre, megismerkedett Radu Moldovannal, aki felkérte, hogy zenéljenek közösen. Honlapjukon /www.dreddstudio.ro/ bővebb leírást lehet találni stúdiójukról, magyar nyelven is. /Bende Attila: Valóra vált álom: saját stúdió. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2008. január 12.

Vannak még mecénások, akik lehetőségeikhez mérten támogatják a kultúrát, képzőművészetet, irodalmat. A gyergyóalfalui Gál Mihály ilyen mecénás: évek óta látja vendégül az Erdély különböző sarkaiból érkező képzőművészeket a Bucsin melletti, Vadárvácska nevű alkotótáborában. És az is hagyománnyá vált, hogy az ott születő műveket a marosvásárhelyi Bernády Ház galériáiban is kiállítják. Az idei tárlatnyitóra január 10-én került sor. /Nagy Botond: Vásárhelyi Vadárvácska. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 12./

2008. január 12.

,,A Don, a Don-kanyar a Muhival, Moháccsal és Doberdóval mért nemzeti tragédiáink színtereként hagyományozódott a magyar köztudatban. Itt vívta veszteségteljes harcát 1942―43-ban történelmünk sokat idézett 2. magyar hadserege” ― írta emlékirataiban Nagybaczoni Nagy Vilmos vezérezredes (1884―1976), honvédelmi miniszter. A doni katasztrófa évfordulóján 1943. január 12. napjának harci eseményeiről közöl a lap részletet dr. Szabó Péter hadtörténész feldolgozása alapján. /(sylvester): Valahol a Don-kanyarban... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

2008. január 12.

A Nyugati Magyarság 2007. november-decemberi összevont számának címlapján áll a megjegyzés: Búcsúszám. A XXIV. Évfolyamában a lap, ,,A demokratikus és nemzeti szellemű nyugati magyarság havilapja” küldetéssel aposztrofáló újság megszűnik. Főszerkesztője, Miklóssi István 1990-ben telepedett haza Kanadából küldetéstudattal Budapestre, hogy itt szerkessze a folyóiratot. Rendszeresen kért írást az erdélyi sorsról. Vezércikkben Domonkos László megírta, a megszűnés: csatavesztés ugyan – mégis, „Adyt követve, üdvözlet a győzőnek jár. ” Ne feledjétek el a Nyugati Magyarságot, ne feledjétek el, hogy ehhez a magyar világhoz tartoztok, miként hűséggel e lap is mindhalálig…”. /Sylvester Lajos: Ismét megszűnt egy lap (Búcsúzik a Nyugati Magyarság). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

2008. január 12.

Wass Albert annak dacára tért haza, hogy az ellene szellemi bojkottot hirdetők ma is minden galádságot elkövetnek, hogy a magyar szellemi életből, a nemzeti közérzetből kicenzúrázzák. Wass Albert páratlan olvasottságával, népszerűségével ma senki és semmi nem veheti föl a versenyt. Sorsa, műveinek utóélete azt is példázza, hogy a közösségi igazságkeresés felülírhat mindenféle ártó szándékú praktikát. Műveit betilthatták Magyarországon, index alá helyezhették Romániában, szobrát kitilthatták Budapestről, portréit lefejezhették Erdélyben – népszerűsége, hatása, műveinek reneszánsza annál erősebben érvényesült. A magyar kormányzat nem honosította vissza – megtette ezt és megteszi helyette a nép. És szobrai is állni fognak Budakeszin és Debrecenben, majd Erdélyben is előkerülnek dugott helyeikről, s lesz szobra minden bizonnyal Budapesten is. A körülötte zajló politikai csatározások is elülnek egyszer, s marad Wass Albert erdélyi sorsábrázolásának sokféle értéke. /Sylvester Lajos: Wass Albert visszahonosítása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

2008. január 12.

Megjelent Páll Lajos új verseskötete /A csodák házában. Versek. Csíkszereda, Pallas–Akadémia Könyvkiadó, 2007/, a versek annak a személyiségnek a nyomait hordja magán, akit a megélt élet teljessége formált az évtizedek során, írta Borcsa János. A költő idén lesz hetvenéves. Személyesség és gondolati igény talált egymásra Páll Lajos új versgyűjteményében. Az egyik legzártabb formát, a szonettet választotta az eddig szabad versben vagy egyénien alakított népi versformákban és versmértékben megszólaló költő. Kettős művészi hivatástudattal él és alkot Páll Lajos: a költői mellett azonos fontosságot szentel a festőinek is. /Borcsa János: Személyesség és gondolati igény. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12./

2008. január 13.

Az első világháborút követően, 1920-ban megkötött versailles-i békeszerződés után a bukaresti kormány tárgyalásokat kezdeményezett a Szentszékkel a diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében. Ennek eredményeként 1920. július 29-én a román királyság nagykövete átnyújtotta megbízólevelét XV. Benedek pápának. Még az év október 17-én megérkezett Bukarestbe az első apostoli nuncius, Francesco Marmaggi érsek. Utána Angelo Maria Dolci (1923–1932), Valerio Valeri (1933–1935), Andrea Cassulo (1936–1947) és Patrik Gerard O’Hara (1947–1950) álltak a romániai nunciatúra élén. 1948-ban a román állam egyoldalúan felmondta az Apostoli Szentszék és Románia között 1927. május 10-én kötött konkordátumot. 1950. július 4-én Ana Pauker kommunista vezető és külügyminiszter elrendelte, hogy a pápa nagykövete és munkatársai három nap alatt hagyják el az országot. Távozása előtt Gerard Patrik O’Hara nunciatúrai kormányzó svájci fennhatóság alá helyezte a pápai képviselet székhelyét az akkor nemzetközileg elfogadott szabályzat értelmében. Ennek ellenére elkobozták a nunciatúra épületét és berendezését, a palotát gondozó nővéreket elűzték. Moldvai csángó származású elöljárónőjüket letartóztatták, és a Vatikánnak való kémkedés koholt vádjával 14 esztendei börtönbüntetésre ítélték, amit néhány hónap híján letöltött. A nunciatúra palotája 1990 júliusában került vissza jogos tulajdonosához. 1992. november 5-én hivatalosan újra megnyílt a pápai képviselet romániai székhelye. 1998. január 1-jétől Románia kormánya visszatért a régi hagyományhoz, miszerint a mindenkori apostoli nuncius egyúttal a diplomáciai testület dékánja. A kommunizmus bukását követő új korszakban a következő személyek töltötték be az apostoli nunciusi tisztséget: John Bukovsky verbita (1990– 1995), Janusz Bolonek (1995–1998), Jean-Claude Périsset (1998-2007), majd Mauro Lalli tanácsos, ideiglenes ügyvivő (2007. november 10. –2008. február 10. között) Jean-Claude Périsset megbízatásának lejárta után decemberben XVI. Benedek pápa kinevezte Románia és Moldova Köztársaság új apostoli nunciusát Francisco Javier Lozano panafieli címzetes érsek személyében, aki eddig Horvátországban képviselte a Szentszéket, illetve Vatikán államot. Az új nuncius-érsek 1943-ban született Spanyolországban. A főpap 1976-ban állt a szentszéki diplomácia szolgálatába. Az olaszul, angolul, franciául, portugálul, németül, oroszul és szerb-horvátul is anyanyelvi szinten beszélő érsek várhatóan február első felében érkezik Bukarestbe. /Fodor György: Új apostoli nuncius Romániában. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 13./

2008. január 13.

Karácsony előtt mutatta be Martin János Sorsvállalás című, kortörténeti életrajzi kötetét Fodor György piarista konfráter Kolozsváron, majd a kolozsvári Verbum Kiadó tevékenységét Simon Ferenc ismertette. Martin János Sorsvállalás. Egy megtért erdélyi magyar emlékiratai címmel írt könyvében élettörténetét mondja el. Megjárta Auschwitzot is. A láger felszabadulása után a szerző hazatért Kolozsvárra. A Bolyai Tudományegyetemen a biológia szakot kezdte, majd lehetőséget kapott a Szovjetunióban továbbtanulni. Hazakerülve a Mezőgazdasági Minisztérium keretében fontos megbízatásokat kapott. 1974-ben családjával együtt kivándorolt Izraelbe. Egy idő után úgy érezte, el kell hagynia ezt az országot. Egy katolikus segélyszervezet segítségével 1977-ben Kanadában ment, letelepedett, a magyar közösség befogadta, felkarolta. Katolikus lett, névváltoztatást is kért, néhány hónap múlva Martin Jánost megkeresztelték. Könyvében megírta: „Részemről a zsidóságom ügyét lezárt múltbeli élményemnek tekintem. Római katolikus magyar vagyok. Azzal is tisztában vagyok, hogy zsidó származásomat nem tehetem nem létezővé. Gyermekkori és ifjúkori élményeim is hozzájárultak személyiségem kialakulásához. Annak is tudatában vagyok, hogy egyes született keresztények szemében én csak rizskeresztény vagyok. Nincs semmi kétségem afelől sem, hogy zsidó részről ellenszenvre vagy éppen gyűlöletre számíthatok. Ez a sorsom, és ezt vállalom. ” /Csomafáy Ferenc: Római katolikus magyar vagyok. = Vasárnap (Kolozsvár), jan. 13./

2008. január 14.

Miután korábban két ízben is elutasította Traian Basescu meghívását, január 12-én Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök találkozott az államfővel, az igazságügyi miniszter kinevezésével kapcsolatos megbeszélés végett. A vezető politikusok kétéves szünet után most először találkoztak. A megbeszélés mindössze fél órát tartott, és a részt vevő felek egyike sem volt hajlandó nyilatkozni annak eredményéről. Politikai források szerint a miniszterelnök továbbra is ragaszkodik Norica Nicolai igazságügyi miniszterré való kinevezéséhez. /Ö. I. B. : 2 év után négyszemközt Tariceanu és Basescu. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 14./

2008. január 14.

Traian Basescu államfő elsősorban a liberálisokkal és a kormányfővel szembeni ellenszenve miatt tagadta meg Norica Nicolai igazságügy-miniszterré történő kinevezését. Basescu a miniszterjelölt szakmai múltjára hivatkozott, ezzel bebizonyította: Nicolai valóban alkalmatlan az igazságügy-miniszteri poszt betöltésére, másrészt diszkreditálta a kormányfő erősködését, aki a továbbiakban csak súlyos presztízsveszteség árán törhet lándzsát Nicolai mellett. Ha Basescu és Tariceanu jóban lenne, a 18 éve megkövesedett politikai szokásjog alapján Norica Nicolai – vagy akárki más – már elfoglalta volna a bársonyszéket. /Rostás Szabolcs: Apokalipszis máskor. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

2008. január 14.

Adrian Cioroianu román külügyminiszter kormánya fenntartásait hangoztatta Párizsban Koszovó függetlenségének kinyilvánításával szemben. Cioroianu szerint Koszovó függetlenségének kikiáltásához nincs jogi alap, másrészt – Románia álláspontja szerint – a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek jogait, nem pedig a kisebbségek kollektív jogait kell támogatni. /Cioroianu újra Koszovóról. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2008. január 14.

Vannak jó jelek is, itthon meg a világban. Akár Koszovó közeledő függetlenségét is ide lehet sorolni. Ágoston Hugó, a lap főmunkatársa szerint a román értelmiségi sajtóban egyre több olyan írás jelenik meg, amelyekből sugárzik a magyarok iránti empátia és az elismerés. Az RMDSZ programja, a Marosvásárhelyi Kiáltvány meggyőződéses híveiként is fogadjuk el, hogy Tőkés László választási sikere: mindnyájunk számára érték, írta Ágoston. A püspököt politikai érvekkel és a közvélemény erejével kell kényszeríteni az együttműködésre. /Ágoston Hugó: Pozitív erővel. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2008. január 14.

A Magyar Polgári Szövetség hajlandó támogatni Petre Strachinaru képviselő javaslatát, hogy a két székely megyében hivatalból legyen képviselője a románságnak, de csak feltételekkel – szögezte le Gazda Zoltán sepsiszéki elnök. Abban az esetben, ha azokban a többségében románok lakta megyékben, ahol más nemzeti közösségek is élnek, ezek is hivatalból képviselői helyet kapnának, elfogadhatónak tartják a javaslatot. Ellenkező esetben diszkriminációról, az állampolgárok egyenlő jogainak megsértéséről van szó, és ez alkotmányellenes. /Farkas Réka: Támogatás, feltételekkel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./

2008. január 14.

A magyar kisebbséget érintő oktatási kérdések álltak Sólyom László köztársasági elnök egynapos január 13-i kárpátaljai látogatásának homlokterében, Viktor Juscsenko ukrán államfő ígéretet tett a magyar köztársasági elnöknek a magyar diákok, tanárok, illetve oktatási intézmények számára hátrányos problémák orvoslására. Az ukrán elnökkel Munkácson tartott megbeszélése után Sólyom László elmondta, mindenképpen hátrányosan érinti a kárpátaljai magyar diákokat az, hogy újabban az egységes érettségi felvételit ukránul kell letenni. A magyar államfő szerint késés tapasztalható a magyar nyelvű tankönyvek terjesztésében, a könyveket Romániában nyomtatják. Viktor Juscsenko ígéretet tett arra is, hogy a magyar iskolák tankönyveit Ukrajnában fogják szerkeszteni és nyomtatni. /Váry O. Péter: Oktatásról tárgyalt Sólyom Kárpátalján. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./


lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 7501-7525




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék