udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7525
találat
lapozás: 1-30 ... 6061-6090 | 6091-6120 | 6121-6150 ... 7501-7525
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2008. október 24.
Több rendezvény keretében emlékeztek meg október 23-án Kolozsváron az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 52. évfordulójáról. ’56, te lelkünkben lángoló címmel szervezett emlékműsort az 56-os Bajtársi Társaság, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Magyar Polgári Párt Kolozs megyei szervezete, a Világszövetség Erdélyi Társasága, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács és az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet Csép Sándor, az MPP Kolozs megyei elnöke rendezésében. Az emlékezők András Imre, a VET elnökének kezdeményezésére egy percnyi néma csenddel adóztak az 56-os hősök emlékének. Közreműködtek a Horváth Béla Stúdiószínpad tagjai, valamint a BBTE színművészeti szakos hallgatói, Pálosi Zsuzsa és Vetési Nándor. Az est ünnepi előadója Dávid Gyula irodalomtörténész, 56-os elítélt volt. Részleteket vetítettek Víg Emese 1956 Erdélyben című dokumentumfilmjéből. Részlet hangzott el Dobai István 56-os elítélt ez alkalomra írott leveléből, az ünneplők tapssal köszöntötték a jelenlévő Komáromi József 56-os elítéltet. Az est zárásaként az egykor Szamosújváron raboskodó Fülöp Sándor olvasta fel versét, majd szeretetvendégség következett. A Kolozs Megyei Diáktanács szervezésében gimnazisták és egyetemisták fáklyás menetben vonultak a Mátyás Ház elől a Házsongárdi temetőbe. A forradalomra emlékezett a belvárosi unitárius templomban megtartott ökumenikus istentiszteleten Pap Géza református püspök, Kovács Sándor római katolikus főesperes, Fehér Olivér evangélikus-lutheránus lelkész és Szabó Árpád unitárius püspök. /Ünnepi összeállítással emlékeztek. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./2008. október 24.
Az 1956. október 23-i eseményekre emlékeztek Székelyudvarhelyen. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) székelyudvarhelyi tagszervezetének szervezésében az évforduló kapcsán ifj. Tompó Lóránd irodalomtörténész tartott előadást Amit még mindig elhallgatnak 1956-ról címmel. Az előadás után a HVIM tagjai megkoszorúzták a ferences rendi templom mellett álló politikai foglyok emlékművét. Az udvarhelyi Városi Könyvtár látvány- és hangzóanyag részlegén is levetítették Bokor Attila: 56 csepp vér című filmjét. /1956-ra emlékeztek Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./2008. október 24.
Méltósággal zajlott október 23-án Sepsiszentgyörgyön az 1956-os forradalomra emlékezés. A koszorúzás az Erzsébet parkbeli kopjafánál kezdődött, majd a városháza emléktáblájánál folytatódott, végül a városi művelődési ház udvarán található emlékoszlopnál műsor zárta a megemlékezést. Kozák Albert történész ünnepi beszédében Sólyom László magyar köztársasági elnök gondolatait idézte, hangsúlyozva annak fontosságát, hogy lehetőségük van azokkal együtt feleleveníteni a történteket, akik részesei voltak a forradalomnak. /Farcádi Botond: Ezerkilencszázötvenhatra emlékeztek – Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./2008. október 24.
Október 23-án Kézdivásárhelyen a református temetőben a Szoboszlai-perben kivégzett hősök emlékére állított kopjafánál a tanárok és diákok, az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt politikusai, a céhes város vezetői rótták le kegyeletüket. Elsőként Farkas Ferenc történelem szakos tanár, a Református Kollégium igazgatója elevenítette fel a magyarországi és erdélyi forradalom és szabadságharc fontosabb mozzanatait, külön szólva az ötven évvel ezelőtti Szoboszlai-kirakatperben kivégzettekről, majd Olosz Gergely parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez. Este a kantai Nagy Mózes Elméleti Líceum küldöttei, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom és számos polgár emlékezett a forradalom hőseire. /Iochom István: Ezerkilencszázötvenhatra emlékeztek – Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./2008. október 24.
Kovásznán a két évvel ezelőtt felállított 1956-os emlékműnél emlékeztek október 23-án a magyar forradalomra és szabadságharcra. A megemlékezésen jelen voltak a helybeli magyar politikai pártok, civil szervezetek és történelmi egyházaink képviselői. /Bodor János: Ezerkilencszázötvenhatra emlékeztek – Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./2008. október 24.
„A lelkek mélyén élő szabadságvágy hihetetlen mértékben és mélységben lobbantotta fel a forradalom lángját, s csodálatos dolgot valósított meg: a magyar nemzet egységét” – értékelte ‘56 jelentőségét dr. Bura László október 23-án Szatmárnémetiben a Szent István Kör által szervezett megemlékezésen. Az előadó az 56-ot megelőző kelet-európai eseményekről beszélt, illetve a magyar forradalom szerepéről a szovjet-szocialista tábor megbontásában. Emlékeztetett a romániai elnyomó intézkedésekre: 1945 januárjában az országból százezernyi német (sváb) származású férfit és nőt tehervagonokban kényszermunkára vittek a Szovjetunióba, ugyanebben a hónapban sok ezer, a frontról hazatért magyar katonát összefogdostak, akiket a földvári internálótáborba (s onnét a Szovjetunióba) vittek. Politikai perekben számoltak le az ellenfelekkel, államosították az egyházi iskolákat, megszűntették a görög katolikus egyházat, a nyugati határ menti övezetekből több mint tízezer családot az ország más vidékére telepítettek, a Jugoszláviával szomszédos területről a német lakosságú falvakat áttelepítették a Baraganba. Átnevelő munkatáborokat létesítettek, ezeket egészítette ki a hírhedt Duna–Fekete-tengeri csatorna hatalmas munkatelepe. Magyarországon 1956. október 16-án a szegedi egyetem jogi karán megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége, amelyen megfogalmazták: demokráciát, függetlenséget, szabad választást kívánnak. Huszadikán csatlakozásra szólították fel Budapest, Pécs, Debrecen egyetemeit. És eljött 23-a, amikor Budapesten a Műszaki Egyetemről megindultak a hallgatók. Nemcsak a kormány menesztését kívánták, hanem megfogalmazták a független Magyarország igényét, a szovjet csapatok kivonásának óhaját is. Azután a szabadság eltiprásának kegyetlen és véres tragikuma következett. /Az 1956-os forradalomra emlékeztek. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), okt. 24./2008. október 24.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei megemlékezéseinek az ad különleges aktualitást, hogy ötven éve végezték ki a Szoboszlai Aladár római katolikus plébános nevével fémjelzett politikai per tíz halálraítéltjét. 2008. december 2-án lesz 50 éve annak, hogy kivégezték az érmihályfalvi csoport két halálraítéltjét /Sass Kálmánt és dr. Hollós Istvánt/, miközben a harmadik halálraítélt, Balaskó Vilmos érolaszi református lelkész büntetését életfogytiglani kényszermunkára változtatták. Az 1956-os magyar forradalom eszméivel való azonosulásért 1957. június 27-én a kivégezték Teodor Margineanu görgénykásvai születésű tüzérhadnagyot. 1959. április 20-án – ugyancsak Szamosújváron kivégezték az ozsdolai molnárt, Szígyártó Domokost. 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében 51 éves korában kivégezték a csíkszeredai származású tanítót, Tamás Imrét és féltestvérét, Tamás Dezső pénzügyi tisztviselőt. A megemlékezések sorából kimaradt a nyolc erdélyi magyar származású áldozatnak a felsorolása, akiket Kádár János bíróságai ítéltek halálra. Budapesten az elsőkként kivégzettek közül kettő erdélyi: a marosvásárhelyi születésű Dudás József és a Krassó-Szörény megyei származású Szabó János, a Széna téri harcok legendás parancsnoka /Szabó bácsi/. Mindkettőjüket 1957. január 19-én végezték ki. 1958. május 30-án Temesváron ítéletet hirdettek a Szoboszlai-per 57 vádlottja fölött is: 10 vádlottat halálra, a többit 3 év börtönbüntetéstől életfogytiglan tartó kényszermunkával sújtották. A halálra ítélteket 1958. szeptember 1-jén a Szekuritáté temesvári börtönében kivégezték. Sass Kálmán a kisebbségi és erdélyi kérdés megoldásának kulcsát a kantonális Magyarország és Románia megteremtésében látta. Ő volt az egyetlen, aki súlyos megveretése ellenére a bírósági tárgyaláson minden, belőle erőszakkal kicsikart vallomását visszavonta. Az erdélyi ’56 egyik legnagyobb teljesítménye, hogy a legvadabb terror, diktatúra ellenére a kisebbségi, az erdélyi kérdés megoldására négy terv, alternatíva született. A két, már említett peren kívül dr. Dobai István „ENSZ-memoranduma” az erdélyi magyarság jogfosztását az Egyesült Nemzetek Szervezete elé akarta juttatni, az erdélyi kérdés megoldását a régió Magyarország és Románia közötti megosztásában és a lakosságcserében látta. Fodor Pál Erdély függőleges, azaz a történelmi Máramarostól kiindulva, egész Erdélyt kettészelő megosztásában és ugyancsak a lakosságcserében látta a lehetséges megoldási alternatívát. /Tófalvi Zoltán: 1956 tizenkét erdélyi mártírja. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./2008. október 24.
Sem a magyarországi közjogi méltóságok, sem a romániai magyar politikusok nem tettek annak érdekében, hogy megszülessen az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő megtorlás romániai politikai foglyait rehabilitáló törvény – erre hívta fel a magyarországi közjogi méltóságok, valamint az RMDSZ-politikusok figyelmét Varga Andrea. Az 1956 romániai hatásait kutató, Bukarestben élő magyar történész a magyarországi közjogi méltóságokhoz intézett levelében szóvá tette, hogy az október 23-i megemlékezésekből éppen „a magyarországi ’56-os drámák romániai folytatódásával kapcsolatos minimális rokonszenv, a beleérzés legcsekélyebb megnyilvánulása” marad ki. Varga Andrea szerint bár az egykoron meghurcoltak kitüntetéseivel, romániai ’56-os emléktáblák avatásával, illetve koszorúzásokkal történtek gesztusok, a magyar diplomáciának a kirakatperek sorozatában elítélt egykori politikai foglyok rehabilitálását célzó kezdeményezései „messze elmaradtak a szükségestől”, ráadásul „Románia politikai vezetése a legkisebb jelét sem mutatja annak, hogy az európaizálódási folyamatban el kívánna számolni morális tartozásaival a rendszerváltozásokat előkészítő szereplők irányában”. Varga Andrea ugyanakkor az RMDSZ-es politikusokhoz intézett levelében szóvá teszi, hogy ők sem tettek a jóvátétel érdekében. „Történtek lépések, a folyamatot elindítottam” – nyilatkozta a kérdés kapcsán Frunda György, aki 2007 novemberében Kolozsváron jelentette be: kérni fogja az 1956-os forradalom és szabadságharc vérbe fojtását követő megtorlásban kivégzettek rehabilitálását. Az RMDSZ-es szenátor – akinek édesapjára a hírhedt Faliboga-perben mondtak ki halálos büntetést, majd változtatták meg az ítéletet életfogytiglanra – megerősítette: kezdeményezése csak a Szoboszlai-, valamint az érmihályfalvi perben, illetve más csoportok esetében kimondott és végrehajtott halálos ítéletek áldozataira vonatkozik. Arra a felvetésre, miszerint Romániában nincs a politikai ítéletek semmisségét kimondó törvény, Frunda szenátor azt mondta: a politikai bűncselekmény fogalmát meghatározó jogszabály már létezik, s bár rehabilitációs törvénytervezet is készült, ennek elfogadására nincs politikai akarat. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a szenátus jogi bizottsága volt elnöke elmondta: a Kommunizmus Romániai Bűncselekményeit Feltáró Intézet (IICCR) kezdeményezésére benyújtott semmisségi törvénytervezetet a képviselőház visszaküldte az alsóház jogi szakbizottságához, a készülő jogszabály azonban több mint egy éve a fiók mélyén hever. Varga Andrea történész összeállított egy törvénytervezetet, amely egyebek mellett kimondja, hogy a Groza-kormány szovjet nyomásra 1945. március 6-án történt hatalomra jutásától a politikai perek de iure 1964 augusztusában történt megszüntetéséig terjedő időszakban kimondott ítéletek semmisek. Leszámítva a háborús, illetve a lakosság elleni bűncselekményeket, illetve a népirtást. /Benkő Levente: A mulasztásért mindenki felelős. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./2008. október 24.
Az egyik legtekintélyesebb dán napilap 1956. november 13-i címlapján géppisztolyos tinédzserlány volt látható, aki a dánok szemében a magyar szabadságharc szimbólumává vált. Henning Schultz dán fiatalemberre nagy hatást gyakorolt a napilap címlapképe. Schultz a címlapot megőrizte, a forradalom 50. évfordulója felé közeledve elhatározta, hogy megkeresi az egykori géppisztolyos lányt. Internetes fórumokon érdeklődött, majd Magyarországra ment kutatni. Végül egy újságcikk vezetett nyomra: az egyik vezető dán napilap, a Berlingske Tidende 1981. november 14-i számában A hős Erika halott címmel számolt be egy ’56-os menekült, Árki József hitelesnek tűnő adatairól. A Dániában élő Árki szerint a forradalom idején a 15 éves lány vele együtt járt szakácsiskolába, majd Erika a nála 3-4 évvel idősebb barátja oldalán a felkelők közé állt. November 4-e után a Vöröskeresztnek segített a sebesültek mentésében. A fehér köpenyben dolgozó lányt munkája közben találta el egy szovjet géppisztoly halálos lövedéke. /A címlaplány nyomában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./2008. október 24.
Háromra nőtt a hatból azoknak a MPP által támogatott független jelölteknek a száma, akiknek bizonytalan az indulásuk a választásokon. Az RMDSZ Kovászna megyei szervezete megóvta Szilágyi Sándor független szenátorjelölt indulását arra hivatkozva, hogy az illető párttag és MPP színekben megyei tanácsos. A sepsiszentgyörgyi törvényszék visszautasította a fellebbezést, mivel Szilágyi a jelöltsége mellé nyilatkozatot mellékelt miszerint lemondott párttagságáról. Ezt a döntést azonban a brassói táblabíróságnál megfellebbezheti az RMDSZ, mint ahogyan már megetette Ötvös Mózes képviselőjelölt esetében, akinek támogató aláírásai hitelességét kifogásolják. Ördög Lajos, az alsóháromszéki RMDSZ ügyvezető elnöke szerint Szilágyi Sándor esetében lapzártáig nem kapták meg a törvényszéki végzést, és annak ismeretében döntenek arról, hogy megfellebbezik vagy sem. Fekete Attila Gyula, az MPP által támogatott független sepsiszentgyörgyi képviselőjelölt fellebbezett, mert a választási bizottság elegendő támogató aláírás hiányára hivatkozva visszautasította jelöltségét. Fekete számára 2300 aláírást gyűjtött az MPP a szükséges 2241 helyett, de a választási bizottság csak 2079-et érvényesített, arra hivatkozva, hogy a kézjegyek egy része nem volt 4 példányban aláírva. Csinta Samu, az MPP Kovászna megyei ügyvezető elnöke bírálta MPP országos vezetőségét, és kifejtette: bebizonyosodott, hogy erkölcsileg és jogilag is a pártként való indulás lett volna a vállalható út. /Kovács Zsolt: Három független jelölt bizonytalan. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./2008. október 24.
A két székely megye, Kovászna és Hargita kapta országos szinten a legkevesebbet a kormány tartalékalapjából a múlt héten kiutalt összegekből, állítják a Magyar Polgári Párt (MPP) és a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) háromszéki vezetői. „Az is feltűnő, hogy Kézdivásárhely alig kapott pénzt, míg Barótnak semmi se jutott, mert mindkét település vezetősége MPP-közeli” – jelentette ki Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke szerint viszont „mértéktelenül nagy pénzösszeg” érkezett a kormánytól. „A kormány és a megyei tanács azokat a településeket támogatja, ahol vannak elképzelések, de a kézdivásárhelyi és baróti polgármesterek egyetlen projekthez sem kértek támogatást” – magyarázta Tamás Sándor. /Kovács Zsolt: Kormánypénzek: kié a babér? = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./2008. október 24.
Az oktatás állapotát felmérő jelentés szerint Romániában aggasztó méreteket ölt az iskolaelhagyás. A lakosság körében a XII. osztályt elvégzettek 49 százalékának nincs érettségije, évente a beiratkozottak 19 százaléka morzsolódik le, miközben a gyerekek 22 százaléka nem jár óvodába. A négy elemi osztályt végzettek 16%-a képtelen megérteni egy írott szöveget. Arad megyében az iskolaelhagyás aránya megegyezik az országos átlaggal, jelezte Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. A törvény nem ad lehetőséget a pontos nyilvántartásra, mert csak az a tanuló számít iskolaelhagyónak, aki két évig nem jár iskolába. A jelenség elsősorban a romákra jellemző. Hunyad megyében a diákság összlétszámának 0,4 százalékát teszik ki az iskolakerülők. Tavaly megyei szinten összesen 79 gimnazista diák hagyta ott az iskolát – mondta Máté Márta főtanfelügyelő-helyettes. Ezek a gyermekek szinte mind elkallódnak. Sokan külföldre távoznak. Az iskolákban rengeteg hiányzás, ami ellen nincs megszorító intézkedés. A magyar iskolák helyzete az általánosnál sokkal jobb. A legtöbb magyar tagozaton nincs iskolaelhagyás, mert a magyar iskolák minden lehető segítséget megadnak tanulóiknak. Temes megyében átlag feletti az iskolát abbahagyók száma, az iskoláskorban levő gyermekeknek mintegy 83,6%-a jár iskolába, ez az arány 2000 óta 7%-kal csökkent. Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes szerint elsősorban a szegény falusi családok gyerekeire jellemző az, hogy idő előtt elhagyják az iskolát, közülük is a roma gyerekek körében a leggyakoribb ez a jelenség. „A magyar iskolákra nem jellemző az iskolaelhagyás jelensége – mutatott rá Halász Ferenc. /Iskolakerülés. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./2008. október 24.
Több szülő panaszolta fordult felháborodottan, hogy az iskolákban tőlük kérnek pénzt padlócserére, függönyvásárlásra, vagy éppen nyílászárókra. A törvény tiltja, de a tanintézetek vezetőségei megtalálják a kiskapukat ahhoz, hogy megrövidítsék a szülőket. Abban az esetben, ha a szülők önszántukból úgy döntenek, hogy támogatni akarják az iskolát, megtehetik, anélkül, hogy bevonnák a pedagógusokat vagy az iskola vezetőségét. /Menyhárt Borbála: A törvény is szereti az adakozó szülőt?! = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./2008. október 24.
Európának a keresztény gyökerekhez való visszatérését, az egyházi összefogást hangsúlyozták Nagyváradon a Kereszténység és Európa című nemzetközi ökumenikus konferencia résztvevői. „Európa akkor lehet ismét az, ami egykor – egyike az emberiség jövőjét meghatározó nagyhatalmaknak –, ha visszatér keresztény gyökereihez” – vallotta EP-képviselő-jelölti programjában Tőkés László. A református püspök nagyváradi képviselői irodája ennek a gondolatnak a jegyében szervezte meg a Kereszténység és Európa című nemzetközi ökumenikus konferenciát. A rendezvény résztvevői ugyanakkor a romániai egyházak együttműködési lehetőségeiről is tanácskoztak. Tőkés László beszédében egy frakcióközi keresztény csoport létrehozását javasolta az Európai Parlamentben, amely szerinte méltó képviselője lehetne a kontinens keresztény értékeinek és polgárainak, másrészt érdemi fórumává válhatna a közös keresztény erőfeszítések és célkitűzések megtárgyalásának. Mátyás Attila, evangélikus-lutheránus alesperes a felekezeti oktatás fontosságát hangsúlyozta. A tanácskozás végén született közös ajánlások a konferencia december 9-én Brüsszelben tartandó ikerrendezvényének a kiindulópontját képezik. /Visszatérni a gyökerekhez. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./2008. október 24.
Magyarország a tavalyi 17. helyről a 23. helyre csúszott vissza a Riporterek Határok Nélkül (RSF) sajtószabadság-rangsorában, amelyet most tett közzé a párizsi székhelyű nemzetközi jogvédő szervezet. Magyarország 2006-ban még a lista tizedik helyén szerepelt. /Sajtószabadság- rangsor. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./2008. október 24.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök sajtótájékoztatóján többször is hivatkozott a jelenlegi hitelválságot két éve megjósoló Nouriel Roubinire. Az amerikai közgazdász a múlt héten Magyarországon járt, helyzetelemzését közzé tette internetes naplójában. Az ott leírtak több ponton különböznek a Gyurcsány által idézett gondolatoktól. A miniszterelnök közlése szerint Roubini a költségvetési hiány csökkentését tartja a legfőbb kihívásnak. A professzor valóban ír erről, de nem tartja nagyobb nehézségnek a folyó fizetési mérleg hiányánál. Roubini a valódi kockázatot abban látja, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetések mindössze a hiány 20 százalékát fedezik, miközben az államadósság eléri a GDP 65 százalékát. Gyurcsány Ferenc arról is beszélt, hogy a jelenlegi helyzetért Roubini a kormány mellett az ellenzéket és a sajtót is hibáztatja. Az elemzésben azonban csak a kormány felelősségéről esik szó. A magyar kormányfő megemlítette azt is, hogy Roubini nem hasonlította Magyarországot az államcsődbe jutott Izlandhoz. Ez igaz is, mivel Izlandról egyáltalán nem esik szó a professzor írásában. Arról viszont igen, hogy a magyar gazdaság összeomlása olyan regionális válságot okozhat Közép-Kelet-Európában, mint amilyet a thaiföldi és malajziai gazdaság összeomlása okozott 1997-ben Dél-Ázsiában. (HírTV) /Gyurcsány hibásan idézett. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 24./2008. október 24.
Október 23-án Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban rendezték meg a Magyar Művészetért díj XXII. díjátadó gáláját. A Magyar Művészetért díjat 1987-ben alapították, ,,akkor sem volt könnyű, most sokkal nehezebb” – mondotta bevezetőjében Gubcsi Lajos író, költő, a díj kuratóriumának elnöke. Magyar Művészetért Díjban részesültek az évek során művészek és mecénások egyaránt, mindazok, kiknek szívügye a magyar művészet éltetése. A mostani díjátadó gála egészét 1956 töltötte ki, a díjazottak méltatását és az előadóművészek műsorát egyaránt ’56 szellemisége szőtte át, legyen szó a Háromszék szerkesztőségéről, arról a ,,szellemi műhelyről, mely nemzeti megmaradást és jövőépítő szellemiséget sugall” (Árpád fejedelem-díj), a csángókat megörökítő Ádám Gyula csíkszeredai fotós művészetéről vagy Benedikty Horváth Tamás budapesi írónak a Szuvenír című ’56-os nagyregényéről (Magyar Művészetért Díj), a ,,megcselekedni haza nélkül is azt, amit megkövetelt a haza” eszméért alapított alsócsernátoni Haszmann Pál Múzeumról (Bartók Béla-emlékdíj), illetve Kobzos Kiss Tamás alkalomhoz illesztett, sajátos előadásáról és Erdélyi Györgynek a Szuvenírből vett döbbenetes részletének előadásáról. Végezetül Gubcsi Lajos bejelentette, tárgyalni fog a Tamási Áron Színház vezetőségével, hogy a posztumusz Magyar Művészetért Díjat kapott, tragikus sorsú színművésznek, Visky Árpádnak szobrot, emlékművet állíthassanak a színházban, valamint, hogy Kós Károly posztumusz Árpád fejedelem-díját a Székely Nemzeti Múzeumban helyezhessék el. /Váry O. Péter: Magyar művészetért ’56 szellemében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./2008. október 24.
Kis fenyőfa hirdeti október 23-ától Gyergyószentmiklóson a Salamon Ernő Gimnázium előtt: eltelt száz esztendő az alma mater alapításától, kopjafát is állítottak a tanintézmény udvarán. Ez alkalomra jelent meg Rokaly József: A Gyergyószentmiklósi Gimnázium monográfiája. Az ünnepségnek az iskolamúzeum-avató is része volt. /Takács Éva: Gyergyószentmiklós. A 100 éves gimnázium ünnepe. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./2008. október 24.
Tíz évig tartó engedélyeztetés, pénzszerzés, építkezés után október 23-án átadták a kilyéni Székely–Pótsa-kúriát, amelyben fogyatékkal élő gyermekek és ifjak napközi otthona és bentlakásos fejlesztőközpontja kezdi meg működését. A közel fele-fele arányban holland alapítványok, másrészről a román gyermekvédelmi ügynökség által finanszírozta a munkálatokat. Kovászna megyében közel hatszáz fogyatékkal élő gyermeket tartanak nyilván, legalább felének olyan típusú fejlesztő terápiára lenne szüksége, mely túllépi az óvoda, illetve a speciális iskola kereteit, de jelenleg csupán töredékük számára akad hely a meglévő néhány rehabilitációs csoportban. /Átadták a kilyéni Székely–Pótsa-kúriát (Szociális szolgáltatás és műemlékvédelem egy fedél alatt) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./2008. október 24.
Hazatalálás címmel indított előadássorozatot három civil szervezet Sepsiszentgyörgyön. A helyi Könczei László Egyesület és a Hajlék Egyesület, továbbá a fotosmartonosi Csillagőrző Hagyományápoló Csoport rendezvényein közismert előadók fognak beszélni a történelemről, kultúráról és magyarságismeretről. Főként egy ,,újraértékelt történelemszemlélet” bemutatása a cél – magyarázta Gáj Nándor kezdeményező, a Hajlék Egyesület tagja. A programsorozat más székelyföldi városokban már bemutatkozott, elképzeléseik szerint a sepsiszentgyörgyi előadásokat rögzítik, és felteszik az internetre. /(mózes): Hazataláló fiatalok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24./