udvardy frigyes
A romĂĄniai magyar kisebbsĂŠg tĂśrtĂŠneti kronolĂłgiĂĄja 1990-2006
 

talĂĄlatszĂĄm: 7525 talĂĄlat lapozĂĄs: 1-30 ... 6391-6420 | 6421-6450 | 6451-6480 ... 7501-7525 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2008. november 7.

„Örömmel énekeljük” mottóval november 8-án második alkalommal szervezik meg a Szászrégenben a gyermekkórus-találkozót, amelyen hét énekkar lép fel, tájékoztatott Demeter József református lelkész. A találkozón farkaslaki, gyergyóremetei, kolozsvári, körtvélyfáji, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és szászrégeni gyerekkórusok lépnek fel. A szászrégeni református templom egy másik eseménynek is otthont adott, október 27–31-e között tartották a Szászrégeni Protestáns Napokat. /Pap Melinda: Programkavalkád Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

2008. november 7.

Nemsokára kezdődik a bukaresti magyar filmhét, jelezte Demeter András államtitkár, hozzátéve, a minisztérium az idei alkalommal a fesztivál elsőszámú támogatója. Bretter E. Zoltán a bukaresti magyar kulturális intézet igazgatója szerint a november 10-e és 15-e közötti vetítéssorozatnál figyelembe vették: rendezőik első nagyfilmjeit már számos külföldi fesztiválon jutalmazták. /Szávuj Attila: Magyar filmhét Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

2008. november 7.

Olvassuk újra címmel sorozatot indít az ÚMSZ. A sorozatot Cs. Gyimesi Éva kezdi, Magyarságképek az erdélyi irodalomban címmel. Az erdélyi magyar irodalomban Trianon óta nagy feszültség alakult ki a politikai helyzet- és az identitástudat között, amelyet legfőképpen az alkotó értelmiség tudatosít. Cs. Gyimesi Éva ez alatt azt érti, hogy a kisebbségi lét mint történelmi-társadalmi adottság politikai korlátot, határt állított az erdélyi magyarok és a magyar nemzet egésze közé. Mindez enyhült az 1989-es fordulat óta, hiszen az anyanemzetbe történő szimbolikus és mindennapi nyelvi-kulturális integrálódás, az erdélyi kultúra betagolódása a magyar kultúra egészébe egyre fokozottabb mértékben valósul meg. Az itthon élő fiatalabb írók körében újra élni kezdett az egyik, közvetlenül Trianon utáni gondolat: „Erdély az én hazám”. Gyakran felmerül ma is, hogy a magyarországi irodalomtörténészek, kritikusok az erdélyi magyar irodalmi munkák értékelésénél, kanonizálásánál nem alkalmaznak azonos mércét. Legújabban az is megütközést kelthetett, hogy a három kötetes, referenciamunkának ígérkező A magyar irodalom történetei (2007) a transzilvanizmus témáját egy teljes avatatlanságról és tájékozatlanságról árulkodó fejezetben „intézi el”. (Még Dsida Jenő és Wass Albert neve sem fordul elő benne.) Ebből fakad újra az erdélyi érzékenység, sértettség. Ez a kitaszító, vállveregető magatartás új erdélyi önérzetet alakít ki: egyik-másik erdélyi írástudó ismét külön erdélyi azonosságtudatot tesz magáévá. Cs. Gyimesi Éva szerint erdélyi irodalmi körökben mintha „a bezárkózottság, a gőg, az agresszivitás nyelve, a Wass-kultusz aratott volna inkább”. Hozzátette: „megújult irodalmunk sem tudta immunissá tenni ebben az irányban az erdélyi olvasókat. ”A cikkíró szerint az „anyaországban kultúrpolitikai nagyhatalommá lett az a kiadó, amelyik a kárpát-medencei magyar dominanciát, a magyar nemzeti szupremációt sugalló Erdély-képek forgalmazója. ” Közben Erdélyben a másságok együttléte minden itt élő ember számára nyitott. Ámde egymás elfogadása nem védekezési, hanem elfogadási reflexet feltételezne. „Ilyen reflexünk pedig már avagy még nincsen. ” /Cs. Gyimesi Éva: Magyarságképek az erdélyi irodalomban. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

2008. november 7.

November 6-án kezdődött a XIV. Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvvásár, melyen 39 önálló standon vannak jelen könyvkiadó és könyvterjesztő cégek. Visky András, a kolozsvári Koinónia Kiadó igazgatója elmondta, a pénzügyi válság érezteti a hatását a kisebb intézmények életében is. Van olyan kiadványuk, amelyet át kellett ütemezni a következő évre, mert a megígért magyarországi támogatás a gazdasági válság miatt nem érkezett meg. Tőzsér József, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó igazgatója a magyarországi támogatások folyamatos csökkenését tette szóvá. A Kriterion nem aggódik, H. Szabó Gyula szerint, aki eddig nem szokott le a könyvről, ezután sem teszi. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh (RMKC) elnöke szerint a vásár annak köszönheti létét, hogy a városban van érdeklődés a könyv iránt. Minden évben itt van a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közös standon 23 könyvkiadó termékével. A nagy bukaresti román kiadók az idén sem jöttek el. A romániai kiadók jelenleg a bukaresti Nemzeti Kulturális Alaptól (NKA) kapnak vissza nem térítendő támogatást, s ezek Demeter András államtitkár szerint nem fognak csökkenni a válság miatt. /Lokodi Imre Túléli a könyv a válságot? Elkezdődött a tizennegyedik Nemzetközi Marosvásárhelyi Könyvvásár. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

2008. november 7.

Harmadik helyszínére érkezett a marosvásárhelyi Bolyai Alkotótábor kiállítása. November 6-án Párizsban a Román Kulturális Intézetben nyitották meg a tárlatot, romániai magyar és román képzőművészek alkotásai láthatók. Csegzi Magdolna, a projekt vezetője elmondta, a budapesti és bécsi sikeres bemutatkozás után a párizsi tárlattól várja a legtöbbet. Csegzi Sándor marosvásárhelyi alpolgármester a megnyitón a Bolyai-szellemről beszélt, Sebestyén-Spielmann Mihály, a Teleki Téka vezetője pedig a marosvásárhelyi könyvtárban őrzött Bolyai-hagyatékról, Bolyai Farkas és Bolyai János tevékenységéről. /Antal Erika Szajna partján Bolyai. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

2008. november 7.

November 5-én Kolozsváron, a Tranzit-házban bemutatták a fiatal magyar erdélyi írók és költők műveinek válogatását, A meghajlás művészete című kötetet. Az utolsó, ehhez hasonló összeállítás 1998-ban jelent meg A Hétfejű zsákmány címmel, és olyan, ma már ismert alkotók műveit tartalmazta, mint Karácsonyi Zsolt és Farkas Wellmann Éva. Balázs Imre József elmondta, a mostani gyűjteményben szereplő írásokat a Korunkban megjelent, valamint újonnan született alkotásokból válogatta össze. A kötetben megjelent írások alkotóinak (Bálint Tamás, Bekő Jutka Tünde, Fülöp Orsolya, Horváth Előd Benjámin, Kósa Boróka, Láng Orsolya, László Szabolcs, Papp-Zakor Ilka, Szalma Réka, Váradi Nagy Pál, Visky Zsolt) tevékenysége nem csak a verselésből vagy prózaírásból áll: közülük többen alapítottak irodalmi köröket és működtetnek irodalommal foglalkozó internetes fórumokat. /Potozky László: Erdélyi fiatal-irodalom ünnepe a Tranzit-házban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./

2008. november 7.

Kakucs Lajos Németországban élő történész úgy kutatja új hazája egy-egy régiójának múltját, hogy közben szülőföldje történetének feltárásán is dolgozik. A bánsági sváb céhek adatainak feldolgozása közben a régió magyarságának múltját is napvilágra hozza. Kakucs Lajos Nyárádremetéről indult, majd Szováta, Kolozsvár, Temesvár után 1985-ben Németországban telepedett le. Számos tanulmánykötet, tudományos kiadvány szerzője. Szülőfaluja iránti tiszteletből megírta Nyárádremete monográfiáját. A temesvári Bánsági Múzeumban tíz évet dolgozott, közben kijegyzetelte, összegyűjtötte mindazt, ami Bánság gazdasági történetét illeti és az ott élő magyarság kulturális történetére vonatkozik. Abban az időben írta meg a doktori dolgozatát Bánsági kapitalista mezőgazdaság a 19. század folyamán címmel, ami később, 1998-ban látott napvilágot román nyelven, egy magyar nyelvű változata pedig előkészületben van. Kakucsnak nagy előnye volt, hogy a régi temesvári múzeum, az első világháború után nem rendelkezett magyar nyelvű munkatárssal, a raktárakban felhalmozódott kincsekhez a román kollégák nem nyúltak hozzá. Kakucs azokból az elfekvő értékekből szervezett kiállítássorozatot, amelyek közül néhány, a bánsági falupecsétek és a bánsági céhek történetére vonatkozó, valóságos nemzetközi hírnevet szerzett. A bánsági céhtörténet kutatását folytatta, ennek eredménye a Mesterségek, céhek és iparfejlődés a Bánságban 1717-1918 között /Szeged, 2008/ című könyve, ez most románul is megjelenik Temesváron. Kakucs megírta Szent Jakab történetét Európában és a magyaroknak a Santiago de Compostella, tehát a spanyolországi Szent Jakab templomhoz történő zarándoklatának könyvét, amely német és magyar változatban is megjelent. A német nyelvű változat szemináriumanyag lett a müncheni tudományegyetemen, a magyar pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan gyűjtötte az anyagot szülőfalujára vonatkozóan. Dr. Birtók Ferenccel eleinte úgy tervezték, közösen írják meg, később ő egy részét, saját kutatásait nyilvánosságra hozta. /Dr. Birtók Kovács Ferenc: Nyárádremete monográfiája /Státus Kiadó, Csíkszereda/ Kakucs folytatta a kutatást, idén ő is kiadta Nyárádremete monográfiáját /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/. Dr. Kakucs Lajos (sz. Nyárádremete, 1944) történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Magyar, román és német nyelven közölt kulturális és gazdasági tárgyú tanulmányokat. /Antal Erika: Nyugaton – kelet vonzásában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./

2008. november 8.

A törvényesen Magyarországon dolgozó külföldieknek majdnem a fele román állampolgár, a 35 ezer főből a román állampolgárok száma elérte a 15 552-őt. /Magyarországon dolgozó román állampolgárok. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

2008. november 8.

A kommunista korszakban nem volt párttag, ezért politikai múltja 1990-ben kezdődött, mondta el Eckstein-Kovács Péter szenátor. Akkor megkérdezték tőle, hogy nem akar-e képviselő lenni. Akkoriban ilyen egyszerűen ment az egész. Eckstein-Kovács Péter /sz. Kolozsvár, 1956. júl. 5./ a Babes–Bolyai Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát, 1990-ig ügyvéd volt. 1990 és 1992 között az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője, 1992-től 1996-ig kolozsvári önkormányzati tanácsos. 1996 és 1999 között az RMDSZ Kolozs megyei szenátora, majd 1999-ben és 2000-ben kisebbségvédelmi miniszter. Kezdeményezésére fogadták el a diszkriminációt tiltó törvényt, valamint a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet létrehozásáról szóló jogszabályt. 2000 óta szenátor. Segített az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI), az Országos Korrupcióellenes Hatóság (DNA) és a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Bizottság (CNSAS) működésének hatékonyabbá tételében. 1994-től alapító tagja és elnöke az RMDSZ Szabadelvű Kör nevű platformjának. /Ferencz Zsolt: Választások – 2008 – Mai szenátorjelöltünk: Eckstein-Kovács Péter. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

2008. november 8.

A lakosság számára is gyümölcsözőek voltak külföldi kiszállásai, mivel több szabadságjogot sikerült kivívni – jelentette ki Frunda György RMDSZ-es szenátor utalva a Közpolitikai Intézet által készített tanulmányra, melyből kiderül, a szenátor az első helyek egyikén áll a honatyák külföldi kiszállásainak gyakorisága tekintetében. Frunda elmondta, az Európa Tanács romániai küldöttségének vezetője, ez évi négy kiszállást jelent a parlamenti ülésszakokra, illetve havonta legalább két kiszállást a bizottságok üléseire. A Közpolitikai Intézet szerint 2007-ben a parlamenti képviselők körülbelül 250 ezer eurót költöttek külföldi kiszállásaikon napidíjra. Frunda Györgynek 18 külföldi kiszállása volt, összesen 147 napot töltött külföldön, 3869 eurót kapott napidíjként. /Külföldi kiszállásait magyarázza Frunda. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./

2008. november 8.

Erdei D. István képviselőnek érdekes kedvtelései vannak. Szatmárnémetiben a háza mellet asztalosműhelye van, ahol mindig feltöltődik. A műhely felszerelését elhunyt édesapjától örökölte, aki Tasnádon asztalosmester volt. Erdei D. István lépcsőt, teraszt, erkélyt állított össze a családi ház számára. /Fodor István: Erdei D. István, a magánember. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 8./

2008. november 8.

Magyarország kolozsvári főkonzulátusának 1997-es újranyitásától számítva, a negyedik főkonzul vette át októberben hivatalát. Szilágyi Mátyás hivatásos diplomata aki korábban a bukaresti magyar nagykövetségen dolgozott, a Külügyminisztériumban szintén Romániával foglalkozott. A bukaresti magyar nagykövetségen, 1991 és 1997 ő látta el a belpolitikai, kisebbségi és egyházpolitikai területet. A kolozsvári főkonzulátus Erdély történelmi, kulturális, gazdasági fővárosában, egy fellendülő régióban fejti ki a tevékenységét. A magyar nemzeti közösségnek az ünnepségein, fontos eseményein való jelenlét számukra elsődleges feladat. Ellátják a konzuli ügyeket. Fontos hogy az EU megfelelő fejlesztési programjaiban a két ország és ezek régiói, határ menti területei hatékonyan együttműködjenek. Ezeknek a programoknak a megvalósulását is figyelemmel kísérik. Néhány éve húzódik a magyar–román kormányközi vegyes bizottság kisebbségügyi szakbizottság problémajegyzőkönyvének aláírása, vetette fel az újságíró. Minőségi fejlődés történt: mindenről lehet beszélni, válaszolta többek között a főkonzul. A konzuli kerületben a diplomácia eszközeivel monitorizálják a kisebbségi helyzetet, így a kétnyelvűséet, a meglévő romániai törvényeket és az európai szintű kötelezettségek betartását. Számos kérdés függőben van még, sok helyen nem alkalmaznak meglévő törvényeket, szabályozásokat. Kolozsváron a magyar közösség lélekszáma 20 százalék alatt van, de a városnak az egyetemes magyar kultúrában elfoglalt szimbolikus helye miatt fontos lenne a magyar nyelvű feliratozások alkalmazása. Fontos hogy a Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar tagozata megkapja a biztosítékokat az önálló döntéshozatalra szervezeti, szakmai és költségvetési kérdésekben. Sok fontos megoldatlan kérdés van, például a restitúciós kérdéskör. /Tibori Szabó Zoltán: A konszenzust támogatjuk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

2008. november 8.

A Magyar-Román Turisztikai Vegyes Bizottság Gyulán ülésezett november 5-6-án. Tavaly 8. 829. 256 román látogató érkezett Magyarországra, 2,1 százalékkal többen, mint 2006-ban. A beutazó turisták közül 199. 094 fő vette igénybe a kereskedelmi szálláshelyeket, ez 43,3 százalékkal több az előző évihez képest. /Mélyülő együttműködés. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./

2008. november 8.

A Magyar Polgári Párt Hargita megyei önkormányzati frakciója összegezte a Borboly adminisztráció 100 napját. Az elmúlt három hónapban Hargita Megye Tanácsa Borboly Csaba elnök vezetésével határozatok tömegét gyártotta, melyet az RMDSZ frakció szó nélkül megszavazott. Az MPP erőfeszítése a törvényesség betartásáért, valamint ellenzéki ellenőrző szerepének érvényesítésére beleütközött az RMDSZ szavazógépezetébe. Az MPP kérdéseit válasz nélkül hagyták. Jó példa erre a libáni út építése közben eltűnt aszfaltmennyiségre kérdése. Az MPP elleni támadásokra használják a megyei tanács kiadványait. Megakadályozzák az MPP részvételét a Hargita Népe napilapot felügyelő bizottságban, ezzel megerősítik a sajtó feletti RMDSZ-es uralmat. Az MPP példákat hozott fel az elmúlt időszakra. Többek között: az alakuló ülés törvénytelen volt, hiányzott a kétharmados többség, átláthatatlan a közpénzek felhasználása, a szakbizottságok összetételét és számát az RMDSZ-frakció erőből, egyeztetés nélkül szavazta meg. /MPP a Borboly adminisztráció 100 napjáról. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

2008. november 8.

Fenyegető soviniszta feliratok jelentek meg több temerini magyar család házán, kapuján. A leggyakoribb a „Halál a magyarokra” volt. A rendőrségnek jelentették az esetet. Hivatalos reagálás a legújabb magyarellenes akcióra még nem érkezett. Vajdaságban gyakoriak a gyűlölködő falfirkák. A mostani temerini eset mindössze néhány nappal azt követően történt, hogy Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke Borisz Tadics szerb államfőnél járt, és megbeszélésükön szó volt a szabadkai etnikai incidensekről is. Az utóbbi napokban, hetekben ugyanis több magyart ért támadás nemzeti hovatartozása miatt. Szabadkán is tárgyalások voltak a helyi rendőrségi vezetőkkel a közbiztonság e kérdéséről. Mind az államfőnél, mind helyi szinten megígérték, hogy hatékony intézkedéseket tesznek a fiatalok elleni esti támadások visszaszorítása érdekében. „Halál a magyarokra!”, „Nemzeti ellenállás” – ezeket a szavakat fújták ismeretlenek november 6-ra virradóra Nyitracsehi egyik autóbuszmegállójának falára. A nyitrai járásban fekvő falut többségében magyarok lakják. A „Národný odpor” rasszista, magyargyűlölő szervezet, mely évek óta tevékenykedik Nyitrán. Malina Hedvig állítólagos két támadója egyes tanúk szerint a szélsőséges szervezet tagja, szimpatizánsa. November 6-ra virradóra Nagycsehi és a közeli Nagycétény magyar helységnévtábláit is ugyanilyen kék festékkel mázolták be. A pozsonyi Új Szó információi szerint egy érsekújvári magyar iskola falára festették ismeretlenek éjjel a „Hunokat a gázkamrába, magyarokat a Dunába” feliratot. /„Halál a magyarokra” fenyegetés. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

2008. november 8.

November 6-án tartotta meg üzleti vacsorasorozata legújabb eseményét a Magyar–Román Kereskedelmi és Iparkamara (MRKIK). A főleg kétoldali kapcsolatokat ápoló kis- és középvállalatokat támogató szervezet találkozóján többek között megjelent Radetczky Jenő MRKIK-elnök és Barabás János kolozsvári magyar konzul. A magyar cégek ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, mint a romániai kis cégek: tőke- és eszközhiánnyal, nyelvi korlátokkal. /Példás a román–magyar gazdasági együttműködés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

2008. november 8.

A Népújság cikke bemutatja, hogyan zajlanak le a versenyvizsgák: akinek előre megígérik, azt nevezik ki, a vizsga eredményét ennek megfelelően alakítják. A napokban versenyvizsgázott dr. Vass Levente, a megyei kórház ideiglenesen kinevezett orvosigazgatója, a nemrégiben kettéválasztott marosvásárhelyi egészségügyi intézmény főmenedzseri állásának a betöltésére. A szóban forgó tisztségre a szétválást követően dr. Morariu Siviu volt közegészségügyi igazgatót nevezték ki, aki nem vett részt a versenyvizsgán. A jelek szerint neki volt igaza, mert övé marad az állás. A bukaresti vizsgáztató bizottság nem találta megfelelőnek dr. Vass Levente teljesítményét, aki minimális pontszámhiánnyal esett ki a sikeresen vizsgázó igazgatók közül. Érdemes emlékeztetni, hogy Vass Levente az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, sőt az országos diákszövetség egyik legsikeresebb vezetője, aki az eredményesen működő Stúdium Alapítványnak volt hat éven át a menedzsere, ráadásul külföldön megszerzett egészségügyi menedzseri diplomával rendelkezik. Nem valószínű, hogy ne érte volna el azt a szintet, amit a néhány ágyas vidéki kórházak vezetésére pályázó orvoskollégái könnyedén teljesítettek. /Bodolai Gyöngyi: Szempontok. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./

2008. november 8.

Kolozsváron a monostori lakónegyed túlnépesedett. A Monostor negyedben a szülők már nyár elejétől kérték magyar tannyelvű csoport létesítését valamelyik napköziben. Sajnos, manapság elég egy tollvonás ahhoz, hogy megszűnjön egy önálló magyar oktatási intézmény, de új osztály vagy csoport létesítéséhez hónapokig tartó idegölő küzdelemre van szükség. Szeptember végén sikerült egy megfelelőnek tűnő helyiséget találni a 72-es, a „Törpikék akadémiája” nevet viselő napköziben. A tanév már megkezdődött, a felkért óvónő nem hagyhatta ott címzetes állását, kérdésessé vált az új magyar csoport indítása. Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes és Ömböli Irma tanfelügyelő viszont megnyugtatta a szülőket: hétfőtől vihetik gyermekeiket a 72-es napközibe. Ősszel még az igazgatónő nem vette figyelembe a jelentkezést, arra hivatkozva, hogy nem indul magyar csoport. /Nagy-Hintós Diana: Új magyar óvodáscsoport létesítéséért harcolnak a szülők. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

2008. november 8.

Az erdélyi magyar történetkutatás és történetírás kimagasló alakját kísérték utolsó útjára Kolozsváron a Házsongárdi temetőben október 31-én. Jakó Zsigmond (1916–2008) professzor Biharfélegyházán 1916-ban született. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem történeti–nyelvtudományi karán végzett, később Kolozsváron Kelemen Lajos történész-levéltárost mondhatta mesterének. 1942-től a kolozsvári, 1945-től a Bolyai, 1959-től 1981-ig a Babes–Bolyai Tudományegyetemen tanárként, professzorként tanított. Fő kutatási területe az erdélyi középkor és kora újkor története, különös tekintettel a művelődés, a gazdasági élet, a településtörténet és az adminisztráció múltjának a kutatására. Munkássága, figyelme kiterjedt a történettudomány segédtudomány-ágaira: a paleográfiára, a diplomatikára, valamint a pecséttanra. Az utóbbi évtizedekben foglalkoztatta az erdélyi könyv- és könyvtártörténet. Jakó Zsigmond fáradságot nem ismerve dolgozott a levéltári anyag biztonságba helyezésén, megmentésén. A középkor kutatásában nagy segítségére volt a középkori latin nyelv elmélyült ismerete. 1990-ben két kötetben rendezte sajtó alá, és adta ki a kolozsmostori konvent 1289–1556 közötti, fennmaradt jegyzőkönyveit. Az Erdélyi okmánytár első kötetében 1997-ben megjelentette az erdélyi vajdaság Árpád-kori (1028–1300) okleveleit. Ezzel az erdélyi Árpád-kori okleveles források kritikai számbavételét kezdte el, alapot biztosítva Erdély középkori történetének megismeréséhez. 2004-ben az Erdélyi okmánytár második kötete látott napvilágot, ebben Erdély történetének 1301–1339 közötti teljes forrásanyagát tette közzé. Az erdélyi okmánytár sorozatban 1997-ben megjelentette az erdélyi vajdaság Árpád-kori (1028–1300) okleveleit. 2004-ben az okmánytár második kötete látott napvilágot, amely a XIV. század elején kelt okiratokat öleli fel. A Házsongárdi temetőben elhangzott méltatások alig-alig tudták átfogni azt a szerteágazó tudományos munkásságot, amelyet hosszú élete folyamán Jakó professzor kifejtett. Jakó Zsigmond professzor 1988-tól a Magyar Tudományos Akadémia, 1996-tól a Román Akadémia tiszteletbeli tagja. 1990–1994 között az újjászülető Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöki tisztét töltötte be. Munkásságának egy-egy határkövét főbb művei jelzik: Bihar megye a török pusztítás előtt (1940); A gyalui vártartomány urbáriuma (1944); Adatok a torockói jobbágylázadások történetéhez (1637–1782, 1945); Adatok a dézsma fejedelemségkori adminisztrációjához (1946); Az erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején (1947); A magyarpataki és kalini hamuzsirhuta története (1956); A laikus írásbeliség kezdetei a középkori Erdélyben (1956); Scrierea latina in evul mediu (1971), ugyanez magyarul 1987-ben: A latin írás története (szerzőtárs Radu Manolescu); Írás, könyv, értelmiség (1976). /Szőcs János: Jakó Zsigmond professzor emlékére. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./

2008. november 8.

November 7-én Csíkszeredán a Csíki Székely Múzeumban Pataki József (1908–1993) történészre emlékezve konferenciát tartottak, amelyen a történész munkásságát Kiss András, Sipos Gábor és Forró Albert ismertette. Pataki József történész tanári pályáját Kolozsváron kezdte, majd Marosvásárhelyen és Csíkszeredában tanított, a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnázium igazgatója volt. Az orosz hadifogságból 1948-ban került haza, 1956-tól a kolozsvári Történeti Intézetnél és a Bolyai Tudományegyetemen dolgozott. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja volt. Úttörő értékűek Erdély gazdasági fejlődésének ütemére vonatkozó kutatásai, történetírói érdemei közé sorolják a székelység múltjára vonatkozó forrásanyag feltárását is. Fontosabb munkái: Anjou királyaink és a két román vajdaság (1944), Domeniul Hunedoara la Székely oklevéltár I-II., III. (Demény Lajossal és Tüdős S. Kingával 1983, 1985, 1994), Kolozsvári emlékírók 1603–1720 (1990), Kászonszéki krónika 1650–1750 (Imreh Istvánnal közösen, 1992). A székelyudvarhelyi Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, a Haáz Rezső Múzeum, a Művelődési Ház és a Városi Könyvtár november 8-án tudományos konferenciát szervez. Az állami levéltárak munkatársai témakörben Flóra Ágnes (Kolozsvár), Bicsok Zoltán (Csíkszereda), Nagy Botond (Sepsiszentgyörgy), László Márton (Marosvásárhely) mutatják be tanulmányaikat, az egyházi levéltárak kapcsán pedig Bernád Rita (Gyergyószentmiklós), Róth András Lajos – Gidó Csaba (Székelyudvarhely) előadását hallgathatják meg az érdeklődők. A konferencia második része fórum jellegű, amelynek témája a levéltárak helyzete. /Konferenciák a Magyar Tudomány Napjára. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./


lapozĂĄs: 1-30 ... 6391-6420 | 6421-6450 | 6451-6480 ... 7501-7525




(c) ErdĂŠlyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | MĂŠdiaajĂĄnlat | AdatvĂŠdelmi zĂĄradĂŠk