udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4068
találat
lapozás: 1-30 ... 1021-1050 | 1051-1080 | 1081-1110 ... 4051-4068
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. április 7.
Magyar fiatalokat bántalmaztak Medgyesen
Súlyosan bántalmaztak több medgyesi magyar fiatalt, akik az RMDSZ Szeben megyei és medgyesi városi szervezetének rendezvényén vettek részt április 5-én, hétfőn. Az ifjúsági összejövetelnek otthont adó medgyesi székházban 20 óra körül több ismeretlen jelent meg, akik a szervezők többszöri felszólítása ellenére sem voltak hajlandók távozni, mi több, verbálisan és tettlegesen is bántalmazták a magyar fiatalokat. A jelentős anyagi károk mellett – megrongált bútorzat, törött üvegek stb. – két súlyosan megsérült magyar fiatalt mentővel kellett kórházba szállítani.
A szövetség Szeben megyei vezetői az incidenst etnikai konfliktusként ítélik meg, úgy vélik, ez nyílt támadás a medgyesi magyar közösség ellen. Balázs Béla Attila, az RMDSZ Szeben megyei elnöke és Orosz Csaba, a szövetség medgyesi elnöke hivatalos feljelentést tett a medgyesi rendőrségen, amelyben kérik a tettesek azonosítását, valamint a szükséges törvényes intézkedések meghozatalát.
Népújság (Marosvásárhely)2010. április 7.
Szabad-e ennyire nyíltan megvádolni valakit?
Szeretném leszögezni, nőpárti vagyok, Tőkés püspök urat sem ismerem személyesen és nem voltam túlságosan a pártolója, de elismerem érdemeit mint politikus, európai képviselő vagy lelkész. Megvallom őszintén, etikátlannak tartom, ahogy az utóbbi napokban olvasok róla az írott sajtóban, vagy amiket látok a televízióban, mind magyar mind román nyelven. Nem tudom, és nem is akarom tudni, nem ránk tartozik hogyan kerülhettek Tőkés Edith vádjai a sajtóba, vagy hogy egyáltalán igazak-e vagy sem, vagy csak szenzációhajhászok kitalációi, hogy legyen miről csámcsogniuk mind az újságíróknak mind olvasóiknak. Azt hiszem, ilyesmi még nem fordult elő egyházaink életében, hogy ennyire nyíltan megvádoljanak valakit. Az ilyen nemű szennyest nem szabad kiteregetni az írott vagy beszélt sajtóban még egy átlagembernek sem, nemhogy egy európai képviselő, egy politikus, egy lelkész feleségének. Valószínű, hogy nem felhőtlen a kapcsolatuk, hiszen az elmúlt húsz évben és főleg 89 előtt, elég sok mindent kellett együtt elszenvedniük. De ez azért nem jogosít fel senkit arra, hogy a másikat sárba tapossa. Miért nem lehet civilizáltan megoldani az ilyesmit, hiszen emberek vagyunk és tévedhetünk, válások voltak és lesznek. Akármit is írnak az újságok, reménykedjünk abban, hogy minden "csoda" három napig tart, és ez a kellemetlen affér nem csorbítja Tőkés László érdemeit.
Demeter Judit könyvtáros, Szászrégen
Népújság (Marosvásárhely)2010. április 7.
Ígérd meg és ne add meg
2008 májusában az ország több tucat pedagógusa érezhette az elégtételt: az illetékes szervek találtak egy módot rendkívüli eredményeket elért tanerők munkájának elismerésére. Pályázat útján elnyerhették az akkor harmadik éve alapított Gheorghe Lazar kitüntetés valamelyik fokozatát. Az oklevelek és a velük járó pénzjutalom ünnepélyes átadására 2008 decemberében került sor az ország minden megyéjében és Maros megye minden helységében. Csak Marosvásárhely polgármesteri hivatala nem osztotta ki a kitüntetéseket.
A város tanintézményeinek kitüntetésére javasolt tanerők csalódással vették tudomásul a méltánytalan megkülönböztetést. A diszkrimináció indoklása: nincs pénz. Ígéretet kaptak azonban, hogy az új pénzügyi évben a municípium polgármesteri hivatala is eleget tett kötelezettségének. És a pedagógusok türelmesen vártak. Közben nagy csinnadrattával lezajlottak a városnapok, sok kitüntetéssel, díszpolgár-avatással és minden egyébbel. Arra volt pénz, mint sok másra is.
2009 júniusában a városi tanácsban a kormánypárt színeit képviselő főtanfelügyelő megígérte, hogy a tanácsülésen szóvá teszi a tanerőket ért jogtalanságot.
Új remény, újabb csalódás!
A szeptemberi évnyitó sem bizonyult jó alkalomnak az igazságtalanság helyrehozására.
Októberben a Népújság új reményt csillantott fel a pedagógusokban. A polgármesteri hivatal főkönyvelője ígéretet tett, hogy év végéig kiutalják a kitüntetések fedezésére szükséges pénzt.
És eltelt a 2009-es év.
A polgármesteri hivatal és környéke fényárban úszva, a duhajkodást, petárdázást kedvelők számára szervezett utcai szilveszterezéssel ment elébe az új évnek. Arra is futotta a pénzalapokból. A tanerők? Kaptak újabb ígéretet az újságíró révén februárra, a kihallgatáson pedig későbbre: majd, ha befolynak az első negyedévi adók. Közben sok víz és villamos energia fogyasztásával működtették a Színház téri tenyérnyi jégpályát, városatyánk mindenki számára jól látható gondoskodásának a jelét.
És volt nőnapozás is. Sőt! Polgármesterünk már újabb városnapok, a nyugdíjasok számára pedig szilveszteri mulatság megszervezésén fáradozik. Hogy a kitüntetésre javasolt tanerők között több olyan nyugdíjas is van, aki megszakítás nélkül 45-47 évet igazi hivatástudattal, teljes odaadással oktatta-nevelte nemzedékek sorát, eszébe sem jut. Pedig tették ezt nemcsak a pénzért, hanem, mert nem volt utánpótlás bizonyos szakokon, vagy egyszerűen szükség volt tapasztalatukra, lelkiismeretes példájukra. Arra sem gondolnak az illetékesek, hogy a nyugdíjasok számára nincs több pályázási lehetőség, de az elismerés motiváló jellegét sem tartják fontosnak.
Számtalan intézmény ebédjeggyel, ünnepek közeledtével disznó- és báránypénznek nevezett jutalommal növeli alkalmazottai munkakedvét. A pedagógusoknak ilyesmiben sem volt részük soha.
Az első évnegyed is véget ért, az adók jelentős hányadát beszedte a polgármesteri hivatal. Egy újabb alkalom lehetne május elseje, hogy érvényesítse végre a méltányosság, igazságosság elvét, teljesítse oly régen halogatott ígéretét, és bebizonyítsa, hogy a többi önkormányzathoz hasonlóan képes megbecsülni a pedagógustársadalom legjavát és a címben szereplő közmondás nem vált a hivatal felső vezetésének irányelvévé.
Sipos Anna, Marosvásárhely
Népújság (Marosvásárhely)2010. április 7.
Az IMF szította a válságot?
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) szította a válságot tavaly Európa feltörekvő országaiban, hogy olyan helyzetet teremtsen, amelyben a térség kölcsönért fordul hozzá – vélte a cseh jegybank kormányzóhelyettese a Der Standard című osztrák újságnak adott interjúban.
Súlyos vádak. Mojmír Hampl szerint az IMF-esek teendőt kerestek maguknak„A Magyarországnak, Lettországnak, Ukrajnának és Romániának kölcsönt nyújtó IMF félremagyarázott adatokat, miközben az új vezetés alatt feladatot keresett magának” – mondta Mojmír Hampl. „Nevetséges, hogy elsősorban az IMF gyorsította fel a válságot” – hangoztatta Hampl, aki szerint ez „nyilvánvaló kísérlet volt arra, hogy az egész térségnek kölcsönt nyújtsanak”. „A válság előtt az IMF-nek gyakorlatilag nem volt ügyfele – részletezte a bankár. – A válsággal és Dominique Strauss-Kahn új vezetése alatt a pénzintézetnek új feladata lett és több forráshoz jutott.”
Zdenek Tuma, a Cseh Nemzeti Bank kormányzója ugyanakkor ellentmondott helyettesének, amikor a Reuters hírügynökség Hampl interjújáról kérdezte. „Hampl úrnak arra vonatkozó kijelentése, hogy az IMF gyorsította fel a válságot, a személyes véleménye volt. Ez nem a Cseh Nemzeti Bank álláspontja, és én sem osztom” – szögezte le Tuma a brit hírügynökség telefonos megkeresésére. „Az IMF olyan intézmény, amelynek feladata a bajba jutott országok megsegítése – hangsúlyozta Tuma. Az olyan országoknak, mint Lettország vagy Magyarország, strukturális gondjaik és pénzügyi problémáik vannak. Ez az az eset, amikor az IMF-nek közbe kellene lépni, és ez is történt.”
Krónika (Kolozsvár)2010. április 7.
Vasile Blaga: nincs pénz a magyar nyelvű online-tesztekre
Egyelőre nincs pénze a román kormánynak a jogosítványért vizsgázók magyar nyelvű internetes tesztelésére. Vasile Blaga belügyminiszter megígérte, hogy hamarosan elkülönítik a szükséges anyagi forrásokat, hogy a gépkocsi-vezetői jogosítvány megszerzéséhez az on-line teszteket magyar nyelvre is lefordítsák.
Bokor Tibor háromszéki RMDSZ-es szenátor még március elején nyújtott be interpellációt a tárcavezetőhöz, amelyben arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a 2002/195-ös számú sürgősségi kormányrendelet értelmében a kisebbség nyelvén is lehet vizsgázni a jogosítvány megszerzéséért, a gépkocsik bejegyzésével és jogosítványok kibocsátásával foglalkozó igazgatóság honlapján az on-line tesztelési lehetőség román nyelven működik. A szenátor arra kérte a belügyminisztert, utasítsa az illetékeseket a törvény előírásainak betartására, hogy a kisebbségiek is egyenlő esélyekkel pályázhassanak a jogosítvány megszerzéséért.
Vasile Blaga hivatalos válaszában kifejtette, az on-line tesztelés lehetőségét már tavaly júliusban elérhetővé tették, de a kisebbségek nyelvén való elérését nem indíthatták el, mert nem volt pénz a szükséges fordítások elkészíttetésére. A következő időszakban a teszteket lefordítják, és így lehetővé teszik a kisebbségek nyelvén történő on-line tesztelést is, ígéri Blaga. Amíg azonban a kérdéseket és válaszokat lefordítják, a tesztelés továbbra is csak román nyelven zajlik.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)2010. április 7.
Színház Érmihályfalván
Nagyvárad – A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata április 21-én, szerdán 19 órától mutatja be Érmihályfalván a Hej, páva, hej páva című előadását. Jegyek elővételben a kultúrházban és a könyvtárban kaphatóak, diákoknak és nyugdíjasoknak 8, felnőtteknek 10 lejért.
erdon.ro2010. április 7.
Közeledik az ETDK-rajt
Májusban rendezik a tizenharmadik Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát (ETDK), jelentették be tegnap a szervezők, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Babeş– Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI).
A rendezvénysorozat a hazai egyetemi élet egyik kimagasló eseménye, a kezdeményezők idén körülbelül háromszáz hallgató részvételére számítanak. Azok, akik a reál és a humán tudományok terén kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, május 14–16. között találkozhatnak Kolozsváron. A konferenciára április 12-e és 23-a között lehet jelentkezni, a benevezett dolgozatok leadási határideje április 29-e.
A résztvevők 36 szekcióban ismertethetik eredményeiket, mérhetik össze tudásukat: „Ezek a csoportok majdnem lefedik a hazai egyetemi oktatás teljes kínálatát. Talán a humán tudományok terén vannak hiányosságok, főleg az idegen nyelvek képviselőit nem sikerült kellő mértékben bevonni a munkába” – mondta el lapunknak Szabó-Györke Zsombor, a KMDSZ PR-szakembere.
A rendezvénysorozat nem csak új ismeretségek létrejöttét, a további műhelymunkák előkészítését teszi lehetővé, hanem segít az egyetemi tanulmányok elmélyítésében, és a diploma utáni szakmai továbbfejlődés előkészítésében is – állítják a szervezők. A legjobb dolgozatok szerzői pénzjutalomban részesülnek, valamint jogot szereznek a 2011-ben Magyarországon megrendezendő XXX.
Országos Magyar Diákköri Konferencián (OTDK) való részvételre is. Az idei konferenciára minden 35 évesnél fiatalabb egyetemista jelentkezhet, a nevezési díj KMDSZ tagoknak 8 lej, KMDSZ tagsággal nem rendelkezőknek 12 lej.
S. M. Z.
Új Magyar Szó (Bukarest)2010. április 7.
Szórványtábor Gyergyóban
Elkezdődött tegnap a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központban a tavaszi vakációban immár hagyományosan megszervezett diáktábor. Az április 6-a és 11-e közt zajló cseretábort harmadik alkalommal szervezik meg Hargita, Beszterce-Naszód és Hajdú-Bihar megyei diákok számára.
Hargita és Beszterce-Naszód megye között tavaly együttműködési megállapodás született, amely hangsúlyozza a Székelyföld és a szórványrégiók közötti együttműködés fontosságát. Ezt az együttműködést erősítik azok a tizenévesek, akik Beszterce-Naszód megyéből vendégként érkeznek Gyergyószárhegyre. A régiók közötti együttműködés jegyében társaik azok a hajdúsági kamaszok, akik Magyarországról látogatnak Hargita megyébe.
A résztvevők ismertetik szűkebb pátriájukat és ugyanakkor megismerhetik társaik otthonát. Bemutatásra kerül Beszterce, Bethlen, Somkerék, Sajóudvarhely, Sajósárvár, Tacs, Óradna történelmét. Lehetőség nyílik a harinai evangélikus templom, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, a Csíkszeredai Múzeum megtekintésére is.
A kezdeményezés részeként a székelyföldi és a magyarországi diákok könyveket, valamint magyar ifjúsági és rajzfilmeket adományoznak a Beszterce környékén élő gyerekeknek. A könyvadományokat gyarapította a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat, Gyergyóalfalu és Gyergyószárhegy önkormányzata, valamint a Pallas-Akadémia Könyvkiadó is. Az így összegyűlt könyveket és adományokat a besztercei református egyház juttatja el a Beszterce környékén élő magyar gyerekekhez.
Inczefi Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)2010. április 7.
A hit erdélyi plázái
Erdély maradt a hitnek földje. Nagyhéten sok ezren keresték az utat, amelynek ígéretét a húsvét hozta el.
A pénzügyi válság társadalmi válságot okoz(ott). Kétségtelenül szegényebbek lettünk, kevesebb a pénzünk, s ezt a kevesebbet szinte kizárólag a számlák, adók, illetékek kifizetésére, a mindennapi betevő biztosítására költjük.
Elkerülhetetlen-e, hogy a krízis kulturális és erkölcsi válságban tetőződjék?
Első látásra úgy tűnik, hogy az. Hiszen a forráshiány miatt csökken az állam, az önkormányzatok és mindenekelőtt a polgárok kulturális ráfordítása. Ez azonban még nem egyenértékű a kultúra válságával. Ahol a művelődési élet hajtóereje a civil társadalom, az egyház, a sajtó, az iskola, ott a kulturális válság esélye csekély. Sőt, megnő a felszabadító, katartikus élmény iránti közösségi igény.
A hitéletért, közművelődésért felelős személyeknek csupán fel kell ismerniük, hogy mikor jelentkezik a helyi közösségekben a kulturális hajtóerő iránti szellemi kereslet. Merthogy a gazdasági-társadalmi válság közepette előbb vagy utóbb, de mindenképpen erőteljesen jelentkezni fog, az bizonyos.
Ugyanis azok a válaszok, amelyeket a társadalom a krízis kihívásaira ad, alapvetően kulturális és morális indíttatásúak, a válság feltartóztatása, a megoldás mikéntje, a népszerűtlen, de szükséges lépések megtétele az örökölt és tanult viselkedési kultúrából fakad. Ez a kultúra a modern nyugati ember számára pedig letagadhatatlanul zsidó-keresztény fogantatású.
Arra gondolok, hogy a morális válasz ereje leginkább az idei húsvét hangulatából mérhető le. A hangulatból, amelynek a jelképe Erdélyben nem a csokinyúl vagy a cukortojás. Haszna sem kereskedelmi profit.
Azt már korábban megállapították a társadalomtudományok művelői, hogy a vallásgyakorlás jelentősége a kisebbségi helyzetben felértékelődik, az egyéni és csoportidentitás megőrzésében fontos szerepe van. A társadalomtudományi logika, a történelmi tapasztalat és aktuális adatok egyaránt bizonyítják, hogy a kisebbségek, köztük a kisebbségi sorban élő magyarság, saját kulturális gyökereit a vallásában és annak intézményrendszerében látja a legbiztosabban továbbélni – írja Tomka Miklós.
A vallásnak ezt a szerepét bizonyítják a statisztikák is: az erdélyi magyarság három százaléka ateista, Magyarországon ez az arány 27 százalék. Erdélyben rendszeresen imádkozik a magyarság 70 százaléka, az anyaországban mindössze 38 százalék. A magyar identitás szerepe Erdélyben erőteljesebb, mint Magyarországon. Azaz a hitvesztés és nemzeti identitásvesztés között egyenes arányú összefüggés van.
Ma a Kárpát-medencei magyarság nagyobb része bevallja, hogy hitetlen. Nem ateista, annál több: istentagadó, aki számára a zsidó-keresztény parancsolatok ledöntésre ítélt korlátok. Miért ne engedné meg Isten, hogy ezeknek az embereknek a hitetlenségét kitöltse a mély depresszió? – magyarázzák a magyar nemzet nagyfokú kiábrándultságának okát a teológusok.
Erdélyben azonban a hit még mindig, és minden szekularizáció ellenére, a boldogság forrása maradt, ezért a templomokat vasárnap olyan sokan látogatják, mint Budapesten a plázákat. Míg a nyugati plázákat a fogyasztói társadalom Baáljait imádók a húsvét előtt, az erdélyi templomokat húsvétkor rohamozták meg a hívők.
Erdély maradt a hitnek földje. Nagyhéten sok ezren keresték az utat, amelyen ugyan szembe fúj a szél, de amely az Élet, és amelynek ígéretét a húsvét hozta el.
És ez azért jó hír, mert az ezredfordulón már megállapították a magyar szociológusok, köztük a már idézett Tomka Miklós, hogy a vallásosságnak azok a kitüntetett esetei, amelyek a szokásosnál (hitben, vallási élményben, vallásgyakorlásban) aktívabb, mélyebb és gazdagabb elmélyülést jelentenek, általában a nemzeti identitástudatot is felerősítik, pozitív beállítottságát és aktivitását fokozzák.
A másfél milliós erdélyi magyarságnak a válság éveiben pedig semmire sincs nagyobb szüksége, mint a pozitív beállítottságra. Még az is kiderülhet, hogy a kétezredik év első évtizedének végén beköszöntött válság értékteremtő szerepet játszik közösségi életünkben: elhozta kulturális és hagyományos értékeink újrafelfedezését.
Ambrus Attila
Új Magyar Szó (Bukarest)2010. április 8.
Tőkés László levele az MPP tisztségviselőihez és önkormányzati képviselőihez
NY Í L T L E V É L
a Magyar Polgári Párt országos, megyei és széki tisztségviselői, önkormányzati képviselői részére
A Párt alapító elnökének újabb ámokfutása késztet ismételt megszólalásra: menteni, ami még menthető.
A Magyar Polgári Pártot (MPP) a választás szabadságának jogos igénye hívta életre egy olyan politikai-társadalmi környezetben, amelyben ezt a politikai képviselet monopóliumát birtokló és azzal folyamatosan visszaélő RMDSZ-es csoport ellehetetlenítette.
Az elvek és értékek, valamint az azokat felvállaló és cselekvéseikben megjelenítő személyek versenye a magyar politikai képviselet eredményességét hivatott szolgálni. A választás szabadságát biztosítani hivatott többpártrendszer tehát nem maga a megoldás nemzeti közösségünk számbeli kisebbségi létéből fakadó gondjainak orvoslására, hanem felelős politikusok kezében csupán eszköz a hatékonyabb közösségi érdek- és jogérvényesítésre. Ugyanez az „eszköz” azonban felelőtlen pártpolitikusok kezében nem egyszer silány hatalmi eszközzé válik, személyes érdekeik és ambícióik kielégítésére.
A MPP alapító elnöke, a létrehozás folyamatában szerzett elévülhetetlen érdemei ellenére könnyűnek találtatott mind a választások alkalmával szükséges tárgyalóképesség és következetesség, mind a békeidőben kívánatos építkezéshez szükséges kitartás és szorgalom, mind az aktív tagság összetartásához és csapatként való működtetéséhez szükséges belső jogkövetés iránti tisztelet és vezetői alázat szempontjából.
Nem kívánom az alapító elnök által elkövetett baklövések, a párt belső szabályait sorozatosan áthágó döntések és a polgári-nemzeti tábor különböző csoportosulásai közötti véleménykülönbségek elmélyítését eredményező ballépések hosszúra nyúló lajstromát összeállítani. Még csak arra, a Párt önkormányzati tisztségviselőinek címzett, meghívónak álcázott, szánalmas politikai manifesztumra sem kívánok érdemben reflektálni, amelyben az alapító elnök a bolsevik gyakorlatra jellemző ellenségkép felmutatásával próbálja elterelni a figyelmet saját pártvezetői inkompetenciájáról.
Szász Jenő szerint „jogvitáknak álcázott politikai vita” zajlik a Párt függetlenségének feladásáról, akik pedig a döntések törvényességét kérik számon, azok nem mások, mint RMDSZ-, újabban pedig Tőkés-ügynökök. Lelke rajta, hogyha botor módon immár legfőképpen bennem és az általam vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban véli felfedezni a pártépítés és a kibontakozás legfőbb akadályát.
Ezen levelem nem is a politikailag és erkölcsileg egyaránt bukott elnökhöz és kritikátlan követőihez, hanem sokkal inkább a kevésbé hangos, a Párt ügyét és ennek „ódiumát”, a szervezeti és önkormányzati munkával járó állandó ütközéseket nyilvánosan felvállaló tagokhoz szól. Hozzátok, akik a Pártban nem csupán személyes érvényesülési lehetőséget, hanem elsősorban a nemzetpolitika érvényesítésének áldott keretét látjátok. Mert a MPP elbukása alapító elnökének akarnoksága miatt a ti és a mi közös kudarcunk, azoké, akik az erdélyi magyar autonómia ügyét, a választás szabadságát és a demokráciát egyformán szükségesnek és fontosnak tartjuk. Márpedig egy olyan előkészítetlen Országos Tanács megtartása, amelynek célja nem az igazságszolgáltatás által megállapított szabálytalanságok kijavítása, hanem csupán szerecsenmosdatás, felelősségáthárítás és az alapító elnök bebetonozása, minden bizonnyal további helyrehozhatatlan károkat fog okozni, és közös dolgaink, a nemzeti tábor sorainak rendezését hosszú időre ellehetetleníti.
Ennek a közös felelősségnek a tudatában kérlek titeket, fontoljátok meg a mondottakat, és a legnagyobb jóhiszeműséggel se vállaljatok részt voluntarista elnökötök további ámokfutásában. Engedjétek meg javasolnom: csak akkor vágjatok bele az újabb, immár szabályosan összehívott és megtartott Országos Tanács megszervezésébe, amikor a legfontosabb kérdésekre – nem utolsó sorban a megmagyarázhatatlan december elsejei Cotroceni-i látogatásra – előzetesen megnyugtató választ találtok. Ebben az esetben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács testületi támogatására és stratégiai partnerségére is számíthattok. Több mint vétek: hiba volna nemzeti politikai táborunkat végképp kettészakítani.
Bölcs döntésetekben reménykedve, testvéri szeretettel küldöm jókívánságaimat:
Brüsszel, 2010. április 7.
Tőkés László
az EMNT elnöke,
EP-képviselő
Erdély.ma2010. április 8.
Szász Jenő válasza Tőkés Lászlónak
Tisztelt Képviselő Úr!
Miután Ön nyílt levélben fordult az MPP tisztségviselőihez, illendőnek érzem, mint az MPP egyik országos tisztségviselője, hogy nyílt választ adjak a levelében foglaltakra.
Örülök, hogy elismeri a választás szabadságának a szükségességét és lehetőségét az erdélyi magyar politikiai közéletben. Ön személy szerint egy esztendővel ezelőtt élt is a választás szabadságával és különalkut kötött Markó Bélával, így annak az RMDSZ-nek lett az europarlamenti képviselője, amelyet amúgy a politikai képviselettel való visszaéléssel vádol. Ön egy esztendővel ezelőtt becsapta a választás szabadságáért küzdő erdélyi magyar embereket. Ön erkölcsi önfelmentésként egy esztendővel ezelőtt már bukottnak minősítette a Magyar Polgári Pártot, amire az alkutársa, Markó Béla, azzal erősített rá, hogy Önnel együtt úgymond majd lefedik az „MPP kis szegmensét”. Az Ön politikai hűtlensége után, az Ön jogilag nem létező szervezete, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, egy esztendeje politikai ellenségének tekinti a Magyar Polgári Pártot, és ott árt neki, ahol tud. Önnek, egy esztendeje, nem a Magyar Polgári Párttal kellene leszámolnia, hanem saját lelkiismeretével kellene elszámolnia.
Legutóbb, Markó Bélával, alkutársával együtt, távolmaradtak a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésről is, és az EMNT azt üzente nekünk, a nagygyűlés résztvevőinek, hogy a „nemzeti nagyfene dülleszti a mellünket”.
Ezek után, Önnek nincs lehetősége, nekünk pedig nincs szükségünk arra, Tisztelt Képviselő úr, hogy erkölcsileg kioktassa a választás szabadságának a védelmezőit. Titulálhat engem „ámokfutónak”, a Magyar Polgári Párt velem egyetértő demokratikus többségét nevezheti „kritikátlan követőknek”, ám mindez nem a valóságról, hanem csupán az Ön indulatairól állít ki látleletet.
A Magyar Polgári Párt legfőbb döntéshozó testülete, az Országos Tanács soron következő ülésén a demokratikus többség szabad meggyőződéséből fakadó szavazatával meghozza azokat a politikai és személyi döntéseket, amelyek a Magyar Polgári Párt szervezeti önállóságát szolgálják.
A demokratikus szabályok tiszteletben tartása érdekében, felkérem Képviselő urat, hogy ahelyett, hogy kívülről üzengetne nekünk és távolmaradásra bújtogatna, inkább szembesüljön azzal a valósággal, amelyet egy esztendeje nem hajlandó tudomásul venni.
Továbbra is bízva az erdélyi magyar politikán belül a „nemzeti pólus” szükségességében, maradok a párbeszéd híve,
Szász Jenő,
a Magyar Polgári Párt elnöke
Székelyudvarhely, 2010. április 8.
Erdély.ma2010. április 8.
Feltárásokat végeztek az Adorján-várnál
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) pénteki konferenciáján sok érdekes előadást hallhattak az egybegyűltek. Izgalmas témának bizonyult Mihálka Nándornak, a Bihar Megyei Műemlékvédő Alapítvány nagyváradi történészének Leletmentő feltárása a Szalárd melletti Adorján-várnál című előadása. Ehhez hasonlóan érdekes programokkal készül idén a PBMET, a kínálatot Dukrét Géza, a társaság elnöke ismertette.
Mihálka Nándor örömmel tájékoztatta a hallgatóságot, hogy néhány esztendőnyi küzdelem árán végre sikerült elérni, hogy ne rongálódjon tovább a Szalárd melletti Adorján-vár, ne dőljön le a torony maradványa. A nyolc méter magas csonkot gerendázattal támasztották ki.
A várat a tatárjárás után, 1246–1250 között építették fel a Geregye nemzetségbeliek. Utánuk Károly Róbert király birtokolta 1394-ig. Luxemburgi Zsigmond ezután a Csákyaknak adományozta – magyarázta Mihálka. Megjegyezte, valószínűleg azért kaphatták meg, mert csökkent a vár stratégiai értéke. Az erődítményt a feltételezések szerint 1711-ben rombolták le.
Azért, hogy megmentsék a műemléket, hogy megtörténjen a felfalazása, először meg kellett keresni a falsíkot, amit tégláról téglára vissza kellett állítani. Ehhez viszont ásásra volt szükség. Mivel A kategóriás műemlékről van szó, régészeti szakfelügyelet kellett a munkához. Doru Marta régésszel, a Körösvidéki Múzeum munkatársával kutatásokat végeztek. A Berettyó medrének szabályozása miatt rengeteg földet hordtak régen a várfalhoz. „Ha ez nem történt volna meg, elhordták volna a téglákat” – jelentette ki a történész. Így is sokat elvittek azokból. „Az 1700-as, 1800-as években valamiből fel kellett építeni Szalárdot. A történelmi adatok alapján a település templomának portikuszát is az erődítmény téglái alkotják.”
Sokan hiszik azt, hogy a torony Árpád-kori. Az ásatások során kiderült, hogy a kőből épített rész az, ami abból az időszakból való. A leletek, például a kályhacsempék arról árulkodnak, hogy nagy építészeti átalakításokat végeztek a váron. Mihálka hozzátette, hogy Bihar megyében a székelyhídi leleteken kívül a legnagyobb, teljesen összeilleszthető kályhacsempét Szalárdon találták. A váradi várban is csak szórványleletekre bukkantak. A csempén a fejedelmi kályhamester névjegye is megtalálható. A másik fontos lelet egy gótikus borda. Ez arról árulkodik, hogy a középkorban, amikor ez a művészeti irányzat uralkodott, a várat átépítették.
A Csákyak 1394-ben kapták meg az erődítményt, s azzal együtt Szalárdot; 1405-ben kolostor építettek a ferenceseknek. Valószínűsíthető, hogy azok, akik felállították a szalárdi – jelenleg református – templomot, a várnál is szerkezeti változtatásokat végeztek.
Az előadások után Dukrét Géza a közgyűlésen egyebek mellett a társaság idei programjáról is beszélt. Elmondta, április 30-án a Varadinum-ünnepség keretében könyvbemutatóra kerül sor Váradon, május 9-én Bihardiószegen a 150 éve meghalt Széchenyi Istvánról tartanak megemlékezést. Nagyváradon, úgyszintén májusban, a 350 éve meghalt Lorántffy Zsuzsannáról emlékeznek meg. Kolozsváron emlékülést szerveznek Jubileumi Rákóczi évek: A kurucok üzenete a mához címmel, július 10-én Szatmárnémetiben Katona Mihály földrajztudós tiszteletére emléktáblát avatnak.
A 225 éve meghalt Szilágyi Sámuel református püspökről is megemlékeznek, majd felavatják a szobrát Hegyközkovácsiban július 18-án. A megyeszékhelyen megszervezik szeptemberben a XVI. Partiumi Honismereti Konferenciát és a Bocskai István-emlékkiállítást. Az ötven éve meghalt Asbóth Oszkár repülőmérnökről, a helikopter feltalálójáról tartanak megemlékezést az Arad megyei Pankotán októberben, decemberben pedig a 150 éve megszületett és 75 éve meghalt Szádeczky Kardoss Gyula geológusról, mineralógusról lesz egy rendezvény Kolozsváron.
Ladányi Norbert
Erdély.ma2010. április 8.
Országos tanácsot tart az MPP – A párt jövője a tét
Hét végén tartja tavalyi kongresszusa ismétlését a Magyar Polgári Párt. A Gyergyószentmiklóson sorra kerülő esemény napirendje ugyanaz lesz, mint az egy évvel ezelőttinek: módosítják az alapszabályzatot és tisztújítást tartanak. A párt belső ellenzéke felülkerekedett, és bírósági úton érvénytelenítette a 2009. március 14-én szintén Gyergyóban megrendezett Országos Tanács (OT) nevet viselő kongresszus döntéseit. Szász Jenő elnök szerint a párt jövőjéről határoznak.
Szász Jenő elnök a bírósági döntés után igen gyorsan összehívta az új kongresszust, ám úgy tűnik, ellentáborának ezúttal éppen a gyorsaság nem tetszik, többen ismét megfogalmazták törvényességi aggályaikat. „Ha a tavalyi OT-t ismételjük, akkor ugyanazok a küldöttek vehetnek részt, nincs, amiért újakat választani" — fogalmazta meg a párt egyik tagja, aki kétségesnek tartja, hogy a hirtelen összeverbuvált megyei üléseket sikerült szabályzatnak megfelelően, a tizenöt napos összehívást betartva megszervezni. Akad olyan MPP-s, aki szerint erre azért van szükség, hogy kiiktassanak minden olyan küldöttet, aki Szász Jenő ellen mert szólni vagy szavazni.
„Fontos lenne, hogy ezúttal teljesen jogszerűen az Országos Tanácsra kerüljön sor, mert az egyéves viszály nagyon sokat ártott a pártnak" — mondta Árus Zsolt, az MPP egyik korábbi alelnöke. Tőkés András ugyan már többször is lemondott, most azonban igen kemény hangú nyílt levélben bírálja Szász Jenőt, a demokrácia szabályainak felrúgásával és a párt szétverésével vádolja.
A háromszéki megyei szervezet ma 19 órától tartja küldöttjelölő ülését, Kulcsár Terza József elmondta, a megyét vele együtt huszonhatan képviselik Gyergyóban, a 91 fős testület ma nevesíti a küldötteket. Ma derül ki az is, kíván-e valaki pártelnöknek jelentkezni, és támogatják-e jelölését a háromszékiek, Kulcsár Terza József azonban nem tud ilyen személyről. Úgy tűnik, országos szinten sincs kihívója Szász Jenőnek, a kolozsvári Gergely Balázs, aki tavaly indult az elnökségért, most nem próbálkozik újra, sőt, mint közölte, valamennyi pártfunkciójáról lemondott, így küldöttként sem lesz jelen Gyergyóban.
Szász Jenő elnök szerint egyetlen fontos tétje van a szombati ülésnek: a küldöttek a szervezet önállósága mellett teszik le voksukat, ezt az utat kívánják folytatni, vagy azokat követik, akik alárendelnék a pártot különböző politikai alkuknak, más szervezetek érdekeinek. Ő bízik az önállóság győzedelmeskedésében, ellenkező esetben nem kíván további szerepet vállalni — mondta el a Háromszéknek. Le kell zárniuk egy fejezetet, és két évvel a választások előtt el kell kezdeniük készülni a megmérettetésre — hangsúlyozta.
Az MPP Országos Tanácsa szombaton 12 órakor kezdődik a gyergyószentmiklósi városi művelődési házban. Ezúttal szigorúan csak a küldöttek szavazhatnak, és várhatóan nagy meglepetések magán a kongresszuson nem lesznek.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. április 8.
Dugába dőlt az etnikumközi párbeszéd Sepsiszentgyörgyön
Nem sikerült kimozdítani az eddig megszokott mederből azt a beszélgetést, amelyet a Közösségért Egyesület és a Babeş—Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kara kezdeményezett Etnikumközi kapcsolatok és multikulturalitás a Székelyföldön címmel.
Sokat ígérő különlegességnek szánták, hogy meghívott előadóként jelen volt Cătălin Avramescu filozófus, politológus, Traian Băsescu államelnök tanácsadója, ám inkább Románia modernizálásáról és a választási rendszer reformjának szükségességéről beszélt, nem a helyi románságot és magyarságot összekötő vagy szétválasztó kérdésekről.
A megyei könyvtár Gábor Áron Termét ezúttal elsősorban románok töltötték meg, összetoborozták a Demokrata Párt tisztségviselőit, jelen voltak néhányan a nagy nemzetféltők közül is, például Ion Lăcătuşu. A magyarságot Antal Árpád polgármester képviselte, a moderátori feladatokat Dan Manolăchescu mellett Cziprián Kovács Loránd látta el. Cătălin Avramescu, mint aki elnöki megbízatást teljesít, hosszan és alaposan érvelt a tiszta egyéni körzetes választási rendszer mellett, az arányos választások hátrányait ecsetelte, s csak ritkán jelezte egy-egy RMDSZ-re való utalással, hogy bizony van fogalma arról, hol jár. Antal Árpád felhívta a teremben ülő románok figyelmét arra is, hogy aki a parlamentben levő kisebbségi törvény ellen hadakozik, az a székelyföldi románság érdekei ellen szól, hisz az a jogszabály minden kisebbségben élő közösség számára biztosítja a kulturális és oktatási kérdésekbe való beleszólás jogát. Talán ez dühítette fel Ion Lăcătuşut, aki panaszáradatának tolmácsolására kérte Avramescut, a Székelyföldön elnyomott románok bajait sorolta. Antal Árpáddal kisebb összetűzésbe keveredtek, a polgármester egyebek mellett azt próbálta igazolni, hogy a románok kellő arányú támogatást kapnak a várostól, no meg, hogy az utcaneveknél sem kerültek hátrányba, a fő utak még mindig román személyiségek nevét viselik. Dan Manolăchescu szomorúan állapította meg, politikusok politikai kérdésekről beszélnek, az etnikai megközelítés pedig kimerül a sajátos gondok sorolásában, nincs átjárás, empatikus viszonyulás egymás ügyeihez, így multikulturalitásra sincs esély. Közös ünnepekre, rendezvényekre lenne szükség, arra, hogy akár Dél-Tirolban, a másik nemzet képviselőinek jelenléte legalább olyan fontos legyen egy-egy megmozdulásunkon, mint a sajátunké — hangsúlyozta. Távlatokat, megoldási lehetőségeket nem tudott felmutatni a beszélgetés, kiderült, a román politikusok, közéleti emberek az RMDSZ eltűnésében, a magyarság román pártokba tagozódásában látja a jövőt. S egyoldalú multikulturális szemléletüket tükrözte, hogy a párbeszédről, közös pontok kereséséről szóló beszélgetés kizárólag románul zajlott.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. április 8.
Visszahelyezték állásába Ciuca Andreea bírónőt
Kellemes zene, orchideák, a Táblabíróság első emeleti irodájában kollégája mellett elfoglalta helyét Ciuca Andreea bírónő, aki hét évet várt erre a pillanatra.
A Legfelsőbb Bírói Tanács döntése alapján március 31-től helyezték vissza az Ítélőtábla bírái közé, s a jövő héten már részt vesz az első tárgyaláson. A hétéves meghurcoltatás és szenvedés egy húsvét utáni szerdán kezdődött és egy másik húsvét utáni szerdán ért véget.
Munkatársai kedvesen, szeretettel fogadták, s kérdésünkre elmondta: annyira megszokott, ismerős számára minden, mintha nem is telt volna el annyi év távozása és visszatérése között.
– Azt sajnálom, hogy bíztam olyan emberekben, akikről kiderült, hogy semmi emberi tartás nincs bennük, s miattuk kellett az elmúlt hét év minden nehézségét elviselnem.
Szakmai szempontból annyit kellett dolgoznom a saját ügyem védelmében, a törvénykezés olyan mélységeit kellett megjárnom, hogy minden erőfeszítés nélkül folytatni tudom a bírói munkát.
Megnyugtató számomra, hogy végre van időm tartósan elgondolkozni azon, ami velem történt, és azon is, hogy a helyes úton menjek tovább. Valójában pihenni kellene, de úgy látom, hogy munka, nagyon sok munka vár rám az elkövetkező időszakban.
b.
Népújság (Marosvásárhely)2010. április 8.
125 éves az EMKE
Idén 125 éves az EMKE: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. "Időszámítása – ahogyan Pákei Sándor József tiszteletbeli alelnök és főtitkár írta volt a negyedszázados évforduló alkalmából kiadott emlékkönyv bevezetőjében – voltaképpen a legelső értekezlet pillanatától, 1884. december 27-től, karácsonya napjától kezdődik". Mikor is Haller Károly kolozsvári polgármester hívó szavára gyűlt egybe a 40-50 lelkes ember, akik elhatározták egy magyar közművelődési egyesület megalakítását. Mégis, az EMKE "hivatalos" születésnapjának 1885. április 12-ét tekinthetjük: ekkor tartották Kolozsvárt az Unió utcai Vigadóban az alakuló közgyűlést, elfogadván azt az alapszabályt, melynek 2. paragrafusa kimondotta: "Az egyesület célja működési körében a hazafiság fejlesztése a nemzeti irányú művelődés által".
Közel fél év múlva, 1885. augusztus 31-én, ugyancsak Kolozsvárt, összeült a "tisztválasztó, vagyis végleg szervezkedő közgyűlés". Ekkor az EMKE-nek már 6303 örökös, alapító, rendes és pártoló tagja és 452 476 korona vagyona volt. Elgondolói, létrehozói között ott találjuk a korszak jeles személyiségeit, politikusokat, írókat, egyházi méltóságokat.
Kossuth Lajos a legelsők között volt, akik felismerték az EMKE-alapítás rendkívüli jelentőségét. Turinból ezt a sürgönyt küldte az alakuló közgyűlés résztvevőinek: "Erdély jobb keze hazánknak. Minden talpalatnyi térrel, amit ott a magyarság elveszít, hazánk ezeréves magyar állami jellegének biztonsága csorbul. Hazafiúi irányban ellensúlyozni a magyarellenes állambomlasztó bujtogatást, feltartani a magyarságot, visszaszerezni az elveszett tért, fejleszteni a magyar közművelődést, olyan önvédelem, melyet minden magyarnak támogatnia kellene. Levélben intézkedem, hogy alapító tagsági díjul 100 frt. a közművelődési egyesületnek befizettessék. Fogadják elnézéssel a hontalan magyar filléreit".
De hamarosan megmozdult az egész ország társadalma: tehetős mágnások, birtokosok, jeles egyházi férfiak, áldozatkész értelmiségiek, kereskedők, iparosok, ügyvédek, gazdaemberek siettek fölajánlásaikkal, adományaikkal az EMKE nemes céljainak támogatására. Osdolai Kún Kocsárd gróf – az egyesület első tiszteletbeli elnöke – egy székely földműves iskola létesítésére 1889-ben az EMKE-re hagyta Alsó-Fehér megyében algyógyi birtokát: 2190 hold szántóföldet, kaszálót és legelőt, a hozzá tartozó épületekkel és felszerelésekkel. Lengyelfalvi Orbán Balázs báró, A Székelyföld leírása nagynevű szerzője tövisi birtokát hagyományozta az egyesületre. Dersi János marosvásárhelyi birtokos végrendeletileg 20 000 korona készpénzt hagyott az EMKE-re "munkásságával és takarékosságával szerzett vagyonából". Így jött össze fokozatosan a századforduló idejére az a jelentős EMKE-vagyon, mely lehetővé tette az egyesület sokirányú és hatékony működését.
Elemi népiskolák egész sorát hozta létre az EMKE, és okkal fordított oly nagy gondot a magyar szórványok iskolaviszonyainak javítására. Néhány közeli példa: Mezőménes református felekezeti iskolájának termét az EMKE anyagi segítségével 1903-ban újjáépítették, de EMKE- hozzájárulással épült fel a radnóti, magyarózdi, uzdiszentpéteri iskola is. Az EMKE jelentős összegekkel segítette a tanítókat, a szegény sorsú gyermekeknek adományokat utalt ki, analfabétáknak tanfolyamokat szervezett stb. Szinte áttekinthetetlen a művelődés érdekében kifejtett EMKE-munka teljessége: népkönyvtárak százai, kórusok, különféle irodalmi és népművészeti megmozdulások, műemlékvédelmi tevékenységek sora. És a nép jólétét célzó gazdasági, iparfejlesztési törekvések, közérdekű építkezések, melyek mind az alapszabályzatban megfogalmazott nemzetmentő célkitűzések megvalósítására irányultak.
Sajnos, csak az első világháború végéig tarthatott az EMKE virágzásának eseményekben és sikerekben gazdag korszaka. Ekkor a közadakozásból összegyűlt hatalmas vagyon elveszett. Működése nem szűnt meg egészen, de igen-igen beszűkült. Vezetője, irányító szelleme továbbra is az a Sándor József maradt, aki már az induláskor meghatározó szerepet játszott az egyesület életében. 1944 végén, amikor a főtitkári tisztet a jeles kolozsvári költő és szerkesztő, Kis Jenő vállalta el, ismét megélénkült az EMKE Észak-Erdélyben: könyveket adtak ki, támogatták a műkedvelő színjátszást és kórusmozgalmat, gondjaikba vették a könyvtárak és múzeumok ügyét. Rövid ideig tartó pezsgés után az EMKE 1946-ban kényszerűség folytán beolvadt az egykori Magyar Népi Szövetségbe, annak közművelődési osztályába, és átmeneti vergődés után megszűnt létezni. Négy nehéz évtizeden át említeni sem lehetett, hogy ezeken a tájakon volt egyszer egy EMKE…
1991 tavaszán, április 20-án Brassóban újjáalakult az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, változatlanul Kolozsvár központtal. Azóta eredményesen folyik országos hálózatának kiépítése és működtetése, persze, merőben más feltételek között, mint egykoron. Minden olyan erdélyi megyében, ahol jelentősebb számban él magyar lakosság, működik EMKE-szervezet, illetve hozzá csatlakozó közművelődési egyesület. Ennek a sokágú és eleven tevékenységnek a legjelentősebb keretei kétségtelenül a különböző helyi művelődési egyesületek, társaságok, egyletek.
Erdély földjén messzi múltban gyökerező, gazdag hagyománya van a cselekvő művelődésnek, a sorskérdésekkel történő szembenézés iránti fogékonyságnak. Ez a mindenkori idő parancsa. Ilyen szellemben kíván eleget tenni hivatásának a 125 évvel ezelőtt megalakított EMKE is. Változott történelmi viszonyok között, jelenkori lehetőségekhez igazodva végzi munkáját az annak idején megfogalmazott célkitűzések magasztos alapelveihez igazodva. A megmaradás, megmaradásunk ügyét szolgálja hittel, hűséggel. Amíg és ahogy lehet.
Zászlajára az alábbi jelszót tűzve: Ki a köznek él, annak élni érdemes.
Dr. Ábrám Zoltán,
országos területi alelnök,
Maros megyei elnök
Népújság (Marosvásárhely)2010. április 8.
A mi 20. századunk
Korunk, 2010. április
"Egy hosszú és/vagy rövid – esetleg akár keresztbe metszett – századról szól a lapszám, amelyet az olvasó a kezében tart: a magyarság 20. századáról, amely – nemzetünk tekintetében egyértelműen – az ismétlődő kényszerhelyzetek és gyakorta beszűkülő mozgásterek okán szinte állandósult törések és többnyire egymást tagadó, folytonos újrakezdések időszakaként is körülírható" – olvasható a Kovács Kiss Gyöngy által jegyzett bevezetőben. A lapszám tematikus tömbjét öt neves magyarországi szerző tanulmányai alkotják: Romsics Ignác, aki a koordinációs és szerkesztési munkába is bekapcsolódott, a huszadik századi magyar politikai rendszereket vizsgálja, Gyáni Gábor a század társadalmait, Tomka Béla a gazdasági élet alakulását elemzi írásában. Pritz Pál tanulmányának témája a 20. századi magyar külpolitika, míg Szarka Lászlóé a kisebbségi helyzetben élő Kárpát-medencei magyarság.
A lapszámban az olvasó találkozik Karácsonyi Zsolt és Vaszilij Bogdanov verseivel, illetve a rovatokban – többek között – K. Horváth Zsolt, Ungvári Zrínyi Ildikó, Balázs Imre József, Kemecsi Lajos, Borsodi L. László írásaival. A grafikai anyag Tettamanti Béla budapesti képzőművész munkája.
Népújság (Marosvásárhely)2010. április 8.
Segítők Baráti Köre sorozat
Ötéves a magyarózdi Drogterápiás Otthon
Néhány hete indult útjára az a sorozat, mely a Segítők Baráti Köréhez tartozó szakemberek munkáját mutatja be. Ezúttal egy olyan témát érintünk, olyan problémáról – és annak megoldásáról is – írunk, amely nem lehet idegen sok Népújság-olvasó számára: az egyéni és családi élet harmóniáját igencsak megrontó szenvedélybetegségekről lesz szó. Nem csak Maros megyét, hanem egész Erdélyt, sőt ennek határait is átlépő kórról van szó. Közép-Kelet-Európa országainak kultúrájához szervesen hozzátartozik az alkohol fogyasztása. Senkinek sem tűnik fel, hogy lehetne alkoholfogyasztás nélkül is ünnepelni, örülni vagy bánkódni. A vendégfogadás is kötődik az alkoholhoz. Erre vagyunk szocializálva. Valóban elmondható, hogy szenvedélybeteg társadalomban élünk. Ennek a kínját és fájdalmát csak azok érzékelik, akik maguk is rabjai e betegségnek, vagy társként, gyerekként, hozzátartozóként élik életüket ilyen személyek közelében. Az 1989-es változásokat követően a társadalmi szervek, szociális intézmények, a szociális törvényhozás egyre inkább felfigyelt erre a problémára.
A Bonus Pastor Alapítvány 2003-ban végzett kutatást Erdély hat megyéjében (Hargita, Maros, Kolozs, Brassó, Bihar és Szilágy), hogy felmérje a lakosság alkoholfogyasztással kapcsolatos szokásait, hogy feltérképezze az ezzel összefüggő attitűdöket, az italfogyasztás társadalmi elfogadottságát, valamint a segítségkéréssel kapcsolatos magatartást. E kutatás következtetéseképpen elmondható, hogy a vizsgált népesség 13,5 százaléka rendszeres alkoholfogyasztó, 14,6 százaléka élete során gyakran részegedett le. A kérdezettek háromnegyede mérsékelt ivónak tartja magát, 64 százaléka pedig 14 és 20 éves kora között fogyasztotta az első egy kortynál több alkoholos italt. E felmérésből az is kiderült, hogy a szaksegítség igénylése gyengén elfogadott, a segítői lehetőségek szűkösek vagy nem ismertek.
A Bonus Pastor Alapítvány (www.bonuspastor.ro) elsőnek kezdeményezte és hozta létre magyar nyelvterületen Erdélyben a szenvedélybetegeket rehabilitáló Drogterápiás Otthonát Magyarózdon. Modellként a Kanadában jól ismert és elismert Portage-rendszert vette alapul, melyet a Magyarországon 20 éve működő Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonon keresztül ismert meg és alakított át az itthoni sajátosságoknak megfelelően.
Ez év márciusában ünnepelt az alapítvány: öt évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit az otthon, fogadva az első hat lakót. Az azóta eltelt öt év alatt mintegy 150 szenvedélybeteg férfi (19 – 50 év közötti) fordult meg az otthonban, ki kevesebb, ki több időt töltve ott. A stukturált (néha szigorúnak tűnő) napirendet, a teljes időt kitöltő, jól felépített, mégis otthonos légkörben zajló, a város forgatagától elzárt gyógyulási folyamatot nem mindenki tudja vagy akarja végigvinni.
Noha a függőség elsődlegesen testi betegség, mégis az élet valamennyi területével kölcsönhatásban van. A függőség bio-pszicho- szociális betegség: károsítja a testet, kihatással van az elmére, megrontja az emberi kapcsolatokat. Ez a hármas romlási folyamat időben több évet, sokszor évtizedet ölel fel. Ezért a felépülés is hosszú folyamat. A Magyarózdra érkező alkoholista, drogos, szerencsejátékos, nikotinfüggő eljut az életének egy olyan mélypontjára, ahol felismeri, hogy kelepcébe került: meg van fosztva a választás szabadságától. A legjobb döntés, ami ilyenkor születhet, az, hogy segítséget kér. És aki elkezdi a felépülés folyamatának rögös útját, szembesül múltjával és jelenével, felméri azokat a károkat, melyeket a függősége okozott, elkezdi megismerni önmagát: erősségeit és gyengeségeit, tanul kommunikálni, felismerni, azonosítani, kifejezni, kezelni érzéseit, olyan készségeket sajátít el vagy tanul újra (megbízhatóság, szavahihetőség, empátia, megfelelő önkifejezés, fegyelmezettség, segítségkérés képessége, pontosság, szabályok tiszteletben tartása, felügyelet elfogadásának képessége, csoportos tevékenység végzésére való készség stb.), melyek segítségével egyre több felelősséget kap az otthonban. A gyógyulás folyamatában nagy segítséget jelent a terápiás közösség, a munkatársak, az egyéni terápiás beszélgetések, a munkaterápia.
Akik végigülték a terápia teljes 9 hónapos időtartamát, azok nagy része, mintegy 75%-a, azóta is absztinensen küzdi a szabad élet mindennapos harcát, annak örömeivel együtt.
A márciusi ünnepre több szabadult szenvedélybeteg, hozzátartozók, kül- és belföldi támogatók, számos érdeklődő jött el. Az addiktológiai előadást közös ebéd követte, majd két, jelenleg gyógyuló lakó az otthont mutatta be azoknak, akik még nem ismerték. A nap fénypontja a templomban zajló hálaadó istentisztelet volt, melynek keretében több szabadult szenvedélybeteg és hozzátartozója mondhatta el, hogyan változott meg az élete.
Adorján Éva szociális munkás
Népújság (Marosvásárhely)2010. április 8.
Általános sztrájkra készülnek a köztisztviselők
A Köztisztviselők Országos Szakszervezete (SNFP) döntött a tiltakozások ütemtervéről, eszerint április 15-én tiltakozó felvonulást szerveznek a kormány épülete előtt, májusban figyelmeztető, majd általános sztrájkba lépnek.
A Sebastian Oprescu SNFP-elnök által aláírt mai közlemény szerint a tiltakozásokat az váltotta ki, hogy nem tartották tiszteletben a kollektív munkaszerződéseket, a végleges és megfellebbezhetetlen bírósági ítéleteket, valamint a Munkatörvénykönyvet.
A szakszervezetisek szerint több alkotmányos jogukat is megszegték, így a kollektív tárgyalásokhoz való jogot, a kollektív munkaszerződés alkalmazásához való jogot, valamint azt az előírást, miszerint ezek a szerződések a két fél törvényének minősülnek.
A szakszervezetek állítása szerint a kormány nem tartja tiszteletben a bíróságok végleges és megfellebbezhetetlen ítéleteit sem, amelyek bizonyos törvényes juttatások kifizetésére kötelezik a munkaadókat, és nehezményezik, hogy a túlórákat sem fizetik ki.
Az április 15-i felvonulásra 11 és 13 óra között kerül sor a kormány székhelye előtt.
Májusra tervezik a figyelmeztető, majd az általános sztrájkot.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)2010. április 8.
Nem etnikai indíték a bozgorozás?
Cáfolja a Szeben megyei rendőr-főkapitányság, hogy román fiatalok egy csoportja etnikai vagy politikai okokból bántalmaztak szászmedgyesi magyar középiskolásokat. Mint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a tizenegy százalékban magyarok lakta város (Medgyesen a közösség lélekszáma 6500 fő) RMDSZ-székházában húsvét hétfőjén rendezett összejövetelre két román férfi is „bekérezkedett”, majd az elutasító válasz miatt hatodmagukkal visszatértek, és több diákot agyba-főbe vertek, az épületben pedig törtek-zúztak.
A diákok közül ketten orvosi ellátásra szorultak, egyikük hat-hét napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett. Luciana Balteş, a megyei rendőrség szóvivője tegnap lapunknak annak ellenére tagadta az etnikai indítékot, hogy a támadók nemzetiségük miatt gyalázták, bozgornak (hazátlan – szerk. megj.) nevezték a magyar fiatalokat.
A rendőrfelügyelőtől megtudtuk, a medgyesi kapitányságon két bántalmazott tett feljelentést testi sértés és egyéb erőszakos bűncselekmény miatt, panaszukban azonban nem tesznek említést a „bozgorozásról”. „Eddigi információink szerint a két csoport közötti összetűzés kiváltó oka az alkoholfogyasztás volt, a spontán verekedés pedig azután alakult ki, hogy az RMDSZ székházában tartózkodó fiatalok nem engedték be összejövetelükre a hat támadót” – nyilatkozta a Krónikának a rendőrségi szóvivő, aki arra a kérdésünkre már nem tudott válaszolni, hogy az agresszorokhoz hasonlóan a magyar fiatalok is fogyasztottak-e alkoholt.
Luciana Balteş elmondta, a nyomozó hatóság összesen három bűnvádi dossziét nyitott az ügyben, és a törvényszéki orvostani intézet által a bántalmazott diákokról vett látlelet eredménye alapján dönt a támadók elleni eljárás jogi besorolásáról. A harmadik nyomozati anyag egyébként annak tulajdonítható, hogy az incidens ügyében magánterület megsértése miatt feljelentést tett Balázs Béla Attila, az RMDSZ Szeben megyei, valamint Orosz Csaba, a szövetség medgyesi elnöke is. A fiatalok húsvéti rendezvényének otthont adó épület ugyanis Magyar Közösségi Házként működik, egyúttal ott székel a megyei és városi RMDSZ-szervezet, valamint az EMKE területi szervezete is.
„Legyünk komolyak, és a rendőrség állítása ellenére ne nevezzük a történteket kocsmajelenetnek, hiszen a 16-17 éves magyar diákok esetében szó sem volt alkoholozásról. Itt nem ittas emberek összetűzéséről, hanem nyilvánvaló etnikai támadásról van szó, és a hat román kötekedő a magyar közösség ellen lépett fel” – nyilatkozta lapunknak Balázs Béla Attila, aki szerint az etnikai indítékot egyértelműen alátámasztja a magyar fiatalok anyázása, „bozgorozása”.
A Szeben megyei RMDSZ-elnök bízik abban, hogy a feljelentések alapján a rendőrség megteszi kötelességét, és példásan megbünteti a támadókat, hogy hasonló agresszióra többé ne kerüljön sor sem a városban, sem a megye más településein. „Ehhez hasonló támadásra nem volt még példa Szeben megyében, hiszen olyan multikulturális közegben élünk, ahol nincs helyük a különböző nemzetiségek közötti összetűzéseknek” – jelentette ki kérdésünkre Balázs Béla Attila. A megyei rendőr-főkapitányság szóvivője egyébként lapunknak elmondta, a medgyesi nyomozóknak sikerült azonosítaniuk mind a hat, a magyar fiatalokat bántalmazó támadót.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)