udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4068
találat
lapozás: 1-30 ... 3361-3390 | 3391-3420 | 3421-3450 ... 4051-4068
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. november 6.
A tegnapi Máért a holnapért
A magyar nemzetet becsületsüllyesztőbe taszigáló kormány hat évvel ezelőtt holtvágányra állította a magyarság egészének ügyeit (az anyaországiak, a határon kívüliek, az emigrációba kényszerültek) legalább a kölcsönös konzultáció szintjén felvállaló fórum, a Máért működését.
A magyar kormány és a határon kívüli érdekképviseletek közötti szakítópróba a kettős állampolgárság megadása vagy meg nem adása volt. A kormány, személyesen az akkori kormányfő által dirigált kampány megtette hatását: a magyarországi választók többsége nem vett részt a témában szerencsétlenül kiírt népszavazáson, és emiatt az igen szavazatok viszonylagos többsége ellenére a népszavazás nem volt érvényes.
Ezzel párhuzamosan a kormány becstelen manőverekbe kezdett a nemzetegyesítés virtuális megvalósítása ellen. A Magyarországot elözönlő ,,23 millió román" és a hasonló politikai aberrációk, amelyeket az akkori rossz emlékű magyar külügyminiszter képviselt, a közéletet sokkoló, az egészséges nemzeti érzést mélyen sértő manőverek ellen fordultak. Olyasmi történt, mint amikor nagy felületen mély égési sebeket okoz valami szerencsétlenség, ami ellen az élni akaró szervezet felveszi a harcot. A magyarországi lakosság különféle intézményi, testvértelepülési, szakmai kapcsolatok kiépítésébe menekítette az együvé tartozás igényét és parancsát, és egyébként ezeket a megkopó érintkezési formákat élettel, aktivitással töltötte fel. Eközben érdekes volt érzékelni, hogy mondhatni majdnem pártállástól függetlenül Erdélyben a szocialisták az összmagyar érdekek képviseletének pályájára álltak.
Sőt, államvezetési szinten is történtek kísérletek a becsületmentésre. Ilyenek voltak egyrészt, a csonka-Máért helyébe lépett találkozók, amelyeken a durcás magyar kormány nem vett részt, valamint a Szili Katalin országgyűlési elnök kezdeményezte Magyar Képviselők Fóruma. A tegnap Budapesten tartott Magyar Állandó Értekezlet mérföldkő a magyarmagyar kapcsolatok, a nemzetegyesítés történetében. Azt a gyalázatot próbálja lemosni a mostani értekezlet, amelyet erre az intézményre rákent a majdnem évtizedes gyurcsányizmus. A mostani Máért a magyar nemzet holnapjának útjait jelöli ki, és jelzi: érdemes a Kárpát-medencében magyar embernek lenni.
Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2010. november 6.
Orbán: Szakítani a hamis realistákkal!
Vége van a Máért nélküli korszaknak – jelentette ki a Máérton Orbán Viktor kormányfő. Szerinte „a MÁÉRT léte azt mutatja, megvan bennünk a szándék, hogy a magyarok könyveit ismét együtt írjuk. Ha külön-külön kezdjük írni, akkor az útjaink elválnak, és a mi gyermekeink és unokáink már nem egy nagy nemzet könyveit írják.” A miniszterelnök a 2004. december 5-i, kettős állampolgárságról szóló népszavazást úgy értelmezte, az akkor hatalmat gyakorlók arra akarták rávenni az embereket, hogy „külön-külön írjuk a magyar nemzet nagy könyvét, ami egy beteges politika”. Orbán szerint szakítani kell a hamis realistákkal, akik azt állítják, Magyarország sorsa önmagán kívül dől el, és abban hisznek, hogy „az ország sorsa a világ tárgyalótermeiben és a Gazprom csapjainál dől el”. Ebben a gondolkodásmódban nincs jövő. „Tárgyilagos, realista nemzetpolitikára van szükség, amelynek kiindulópontja, hogy egy percre sem szabad elfelejteni: az egységes magyar nemzet létezik” – mondta a kormányfő, hozzátéve, ez a garancia arra, hogy soha többet ne lehessen a nemzetpolitikában olyan hibákat elkövetni, mint amilyenek az elmúlt hat évben megnyomorították sok millió magyar ember életét. Hozzátette: ezeknek a hibáknak az elkerülésére soha vissza nem térő lehetőségünk és esélyünk van. Orbán kiemelte: arról szó sem lehet, hogy a nemzetpolitikai szempontokat és nemzetstratégiai érdekeket a külpolitikai reláció érdekei alá rendeljék. Magyar Hírlap2010. november 6.
Véget ért a beteg korszak
Újra egységben a magyarság, hiába kergették szét hat éve a Máértot
Nemzetpolitikai mércével mérve történelmi jelentőségű tanácskozás színhelye volt tegnap a Parlament: hat esztendeig tartó szünet után ismét egy asztalnál tanácskoztak a külhoni magyar szervezetek, a magyar parlamenti pártok, valamint a budapesti kormány képviselői. A Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) 2004 novemberében utoljára Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök hívta össze, majd azzal, hogy többet nem egyeztetett a külhoni magyarokkal, hozzájárult a legfontosabb nemzetpolitikai fórum tetszhalottá nyilvánításához. Ezért is jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök az értekezleten, hogy „soha többet nem szabad olyan hibákat elkövetni, mint amilyenek az elmúlt hat évben megnyomorították sok millió magyar ember életét”.
Adósságot törlesztettünk
Jön az összmagyar regiszter, Budapest megharcol minden magyarért - hangzott el a IX. Máérton.
Ellítélték a félelemkeltőnek nevezett szlovák nyelvtörvényt a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) tagjai abban a zárónyilatkozatban, amelyet a tanácskozás minden résztvevője ellátott pénteken a kézjegyével. Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt mondta: példátlan nemzeti egység valósult meg a Máérton. Semjén a zárónyilatkozatot ismertetve kiemelte: a Máért résztvevői üdvözlik a nemzeti összetartozásról és a kettős állampolgárság megszerzéséről szóló törvényeket, és állást foglaltak a különböző autonómiaformák mellett.
Hat esztendeig tartó szünet után ismét egy asztalnál tanácskoztak a Parlamentben a külhoni magyar szervezetek, a magyar parlamenti pártok és a budapesti kormány képviselői. Ezt a fórumot 2004 novemberében utoljára Gyurcsány Ferenc akkori szocialista miniszterelnök hívta össze.
A IX. Máért megnyitóján Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kulcsfontosságúnak nevezte a határon túliak megmaradása szempontjából az asszimiláció megállítását. A politikus szerint több tényező fenyegeti a nemzet fennmaradását. Az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túliak esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot.
Semjén a folyamat megállítása érdekében az anyaország részéről elkötelezett nemzeti politikát tart szükségesnek, hogy a nemzet ügyének szolgálata evidencia legyen. A miniszterelnök-helyettes közölte, hogy Magyarország az emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekét soha többet nem rendeli alá más országok belpolitikájának, ugyanakkor a szlovákság felé ki volt és ki van nyújtva a kezünk.
Az állampolgárság-igénylés feltételeiről elmondta: Magyarország más államnak információt nem fog kiadni arról, ki magyar állampolgár és ki nem. Ismertette, hogy a Máért kapcsán a magyar identitást mint alapot nem lehet feladni, a magát vegyes pártként definiáló szlovákiai Most-Híd párttal partneri viszonyra törekednek, de nem a Máért keretében.
Semjén beszámolt arról a tervéről is, amely az összmagyar regiszter létrehozására irányul, és a kapcsolattartás fontos eszköze lehet. Ennek a jövő évtől kialakítandó regiszternek szerinte hatalmas nyomásgyakorló szerepe is lehet, például olyan helyzetben, mint a szlovák nyelvtörvény. „Meg fogunk harcolni minden magyarért” – fogalmazott Semjén Zsolt.
Németh Zsolt, a külügyi tárca parlamenti államtitkára köszöntőjében azt mondta: a Máért összehívásával régi adósságot törleszt a kormány. Emlékeztetett arra, hogy az első Máért a nemzeti összetartozást és az autonómiát tekintette a magyarság megmaradása legfontosabb zálogának. „Ma sem fogalmazhatunk másként” – jegyezte meg, majd kitért arra: a státustörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségen belül. Úgy vélte, 2003 májusában a kedvezménytörvény módosításával a magyar kormány megosztotta a Máért-szervezeteket, 2004 novemberében az utolsó Máért-ülésen pedig teljesen szembefordult a határon túliak akaratával. „Nem hangozhat el többé olyan kijelentés Magyarországon, amely a határon túli magyarság kirekesztésére irányul” – hangsúlyozta.
Németh azt mondta, hogy a következő években reményeik szerint megkezdődhet a húsz év alatt kidolgozott autonómiarendszer, az oktatási-kulturális stratégia megvalósítása az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is s a határtérségek fejlesztésének látványos folyamatát. Fontosnak nevezte, hogy a kormány úgy döntött, a Máértban részt vesznek az ellenzéki pártok is, s köszöntötte az EP képviseletében részt vevőket, köztük Tőkés Lászlót.
2 perces interjú: Duray Miklós a Máért egyik alapítója, az MKP volt alelnöke
Miként tekint a Máért egyik alapító atyjaként a 9. értekezletre annak tükrében, hogy hat esztendő tanácskozásai eddig rendre kimaradtak?
– Igaz, hogy sorrendben ez a 9. találkozó, de 2001 ősze óta az a néhány Máért, amelyet megtartottak, már értelmetlen volt. Azok már az értekezlet leépülését vetítették előre. A mostani tanácskozás új starthelyzetet jelent, de egyelőre nem körvonalazódott, hogy ez a helyzet milyen további lehetőségeket, illetve célegyenest rejt magában.
A kis Máértokkal az elmúlt években megpróbálták valamilyen formában pótolni a „nagyot”. – A kis Máértok is kényszerhelyzetet jelentettek, hogy ne szűnjön meg a határon túli szervezetek közötti egyeztetés. A Máért ugyanis a magyar kormány részvétele nélkül teljesen eszköztelen, de a kis Máértnak volt olyan hozadéka, amelynek az eredménye meglátszik a mostani újjáalakulás alkalmával. Jelesül, hogy helyet kaptak az asztalnál a dél-amerikai, ausztráliai és kanadai magyarok. Ez azért fontos, mert a Máért keretében kialakítandó nemzetpolitikai tervezeteknek nemcsak a Kárpát-medencei magyarokra kell vonatkozniuk, hanem a világ magyarságára. Más a KMKF, amelyben a parlamenti vagy regionális képviselettel rendelkező magyar pártoknak kell egyeztetniük azért, hogy a nemzetpolitika azon kérdéseinek, amelyek a magyar Országgyűlés elé kerülnek, legyen politikai előkészítésük a parlamenti tárgyalásokhoz.
2 perces interjú: Markó Béla a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke – Miként értékeli az RMDSZ azt, hogy hat év szünet után ismét összehívta a magyar kormány a Magyar Állandó Értekezletet?
Ebben a történetben végül is nem az a rendkívüli dolog, hogy újra összehívták a Máértot, hanem az volt a gond, hogy szüneteltették több éven át. Ugyanakkor én nem gondolom azt, hogy a Máérton születhetnek nagy hirtelen óriási döntések. Azok, illetve a bizonyos problémákra adott megoldások más módon jönnek létre. Viszont a Máért fontos találkozási forma. Ezt részben helyettesítette a Szili Katalin által korábban létrehozott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma, de nem teljes egészében. Mindenesetre a Máért újbóli összehívását jó újrakezdésnek vagy folytatásnak tartom. Mindegy, miként fogalmazunk. Szükség van rá.
Amint itt, a folyosón tapasztaltam, az ülés zárónyilatkozata megfogalmazásából az RMDSZ is jócskán kivette a részét. Ön épp most mondta tollba pártja álláspontját Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárnak. Min módosítottak? – Nem rontottunk, csak javítottunk a nyilatkozaton.
Melyik részein?
Dúsítottunk rajta. Néhány konkrétumot még Romániával kapcsolatban is beírtunk.
Nekünk fontos, hogy a nyilatkozat kitérjen a román oktatási törvényre is.
Kristály Lehel, Magyar Hírlap2010. november 7.
Hat környező falu tanulóit Nagysomkúton iskolázzák a télen
Nagysomkút előljárói azt tervezik, hogy takarékossági megfontolásokból a környező települések iskolai osztályait a városi tanintézményekbe költöztetik a téli hónapokra.
A szülők és a pedagógusok persze nem lelkesednek az ötletért, pedig az összevonásra már a Máramaros Megyei Tanfelügyelőség is az áldását adta.
A tervezett intézkedés hat Nagysomkúthoz tartozó falut érint. Ezeken a településeken az iskolák kevés tanulóval működnek, így a fűtési költségek egy főre kivetítve nagyságrendekkel magasabbak, mint a városi iskolák esetében. Van olyan falusi tanintézmény, amelyben mindössze hét gyermek tanul.
Ezek után az önkormányzat képviselői nem látnak más kiutat, mint az iskolák összevonása a hideg évszak idejére. Szerintük ezzel nem csak az önkormányzat nyer, hanem a gyerekek és a pedagógusok is jobban járnak, hiszen sokkal korszerűbb körülmények között tanulhatnak, illetve taníthatnak. Ráadásul az utaztatás sem jelent gondot, mivel a kisvárosnak három iskolabusza is van.
Hogy sikerül-e a polgármesternek és holdudvarának véghezvinnie tervét, most még nehéz lenne megmondani. Akárcsak azt, hogy – túl a dolgok anyagi vonzatán – az otthoni szegényes vagy az idegen, de komfortosabb környezet lesz majd jobb hatással a gyermekek testi és szellemi fejlődésére?
Tamási Attila
nagybanya.ro, Erdély.ma2010. november 7.
Zilahi vendégkórus Várad-Olasziban
Nagyvárad – A vasárnap déli szentmise keretében a Zilahi Plébániatemplom Kővári László karnagy vezette kórusa lépett fel a nagyváradi Barátok templomában. Kiss Albert apátkanonok mutatott be szentmisét.
A vasárnap délelőtt 11.30 órakor kezdődött szentmise keretében a Zilahi Plébániatemplom Kővári László karnagy vezette kórusa lépett a nagyváradi Barátok templomában, viszonyozva a Kiss Géza Lóránd kántor-karnagy irányította házigazda Bihari Sándor Kórus tavalyi szilágysági látogatását, s egyúttal bizonyságtételt téve arról, hogy mindannyian együvé, Jézus Krisztushoz tartozunk.
Az evangéliumi részlet Szent Lukács könyvéből szólt. Prédikációjában Kiss Albert plébános, apátkanonok arra emlékeztetett, hogy november első napjaiban keresztény szokás szerint kilátogatunk a temetőbe, imádkozunk elhunyt szeretteinkért, gyertyát gyújtunk, s belebámulva ennek lángjának fényébe azt kérdezzük: hogy vannak, merre járnak, milyen a síron túli élet? Hisszük és valljuk, hogy a földi élet után van örök élet, nem veszlődik el az a szeretet és jóság, amit szüleinktől, lelkipásztorainktól, barátainktól és tanárainktól kaptunk. Ugyanis az emberi sorsot vállaló Jézus Krisztus tanúskodott arról, hogy létezik feltámadás, és nem kell félnünk a szenvedéstől és a haláltól, mert ha Istennek tetsző életet élünk, akkor a megdícsőült testünk feltámadása vár ránk, hangsúlyozta a tisztelendő.
Szopránária
A zilahi templomi kórus közreműködésében (orgonált és vezényelt Kővári László) elhangzott többek között: Kodály Z.: Mi Atyánk, G. F. Handel: Wie lieblich ist (kiemelendő Szentkirály-Boda Tímea szopránáriája a Messiásból), valamint W. A. Mozart: Ave verum című szerzeménye.
Ciucur Losonczi Antonius2010. november 7.
Neves szülötteire emlékezett Pécska
A város neves szülöttei közül gróf Klebelsberg Kunó (1875–1932) magyar vallásügyi és közoktatási miniszterre és Mester János (1879–1954) jezsuita szerzetesre, tanítóképzői főiskolai tanárra emlékeztek szombaton Pécskán a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület szervezésében.
A hagyományos Klebelsberg-napnak nemcsak az adott külön jelentőséget idén, hogy november 13-án lesz az államférfi születésének 135. évfordulója, hanem az is, hogy tíz éve állították fel a pécskai római katolikus templomkertben Jecza Péter néhai temesvári szobrászművész alkotását, a bronzból öntött Klebelsberg-szobrot. A jubileumi évfordulóra nem jöttek el olyan sokan, mint a szoborállítási ünnepségre – jegyezték meg az emlékrendezvények rendszeres résztvevői –, de azért voltak szép számban érdeklődő értelmiségiek a 2-es számú általános iskola dísztermében.
Klebelsberg Kunó ugyan Pécskán született, de utána nem sok köze volt a Maros menti nagyközséghez (ma már városhoz). „Két hónaposan vitték el innen, amikor huszárszázados édesapját lovasbaleset érte, amitől egy év és hat hónap múlva meghalt. Valószínű, hogy sosem tért vissza, de 12 éves korában valaki a családból járhatott erre, mert az anyakönyvi bizonyítványában, amit a román állami levéltár aradi fiókjában őriznek, van egy bejegyzés 1877-ből vagy 1878-ból. Bizonyára akkor kértek egy másolatot róla” – mesélte Nagy István főszervező, a közművelődési egyesület elnöke. Az elszegényedett grófi családból származó, részben tiroli gyökerű kultúrdiplomata emlékét őrzi Pécskán az 1996-ban a katolikus templom falán az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet által elhelyezett emléktábla.
Ujváry Gábor, a Kodolányi János Főiskola tudományos rektor-helyettese előadásában kiemelte, hogy Klebelsberg fokozatosan emelkedett a ranglétrán, ezért ismerte a közigazgatás csínját-bínját, és hogy ő volt a Bethlen István-kormány egyetlen, mindvégig hivatalban lévő minisztere (1922 és 1931 között, de előtte bő fél évig belügyminiszterként is dolgozott). Az iskolahálózat kiépítése, az analfabetizmus visszaszorítása, a népművelés, az alacsonyabb rétegek szellemi felemelkedése köszönhető neki. Hangoztatta, hogy „a kulturális diplomáciának meg kell előznie a politikai diplomáciát”, és elérte, hogy a kultúra és a közoktatásügy az egyik legjobban finanszírozott ágazat legyen. „Mindezt nagyon nehéz időszakban, Trianon után, amikor a nemzetközi közvélemény is Magyarországot életképtelen államnak tartotta elveszített területei miatt. De ekkor több mint ötezer iskolát hozott létre, megalapította a külföldi magyar kulturális intézeteket, amelyekbe fiatal magyar művészeket küldött állami ösztöndíjjal” – világított ár Ujváry Gábor, majd az egykori minisztert idézte, aki szerint „a politikai Trianonba bele kellett mennünk, de a kultúrpolitikai fegyverletétel önkéntes lenne”. Aktív korában sok bírálat érte Klebelsberget a közművelődésre fordított vélt túlköltekezések miatt, de ő tartotta magát ahhoz, hogy inkább a kultúrára áldozzon az állam, semmint a fegyverkezésre, mert „a kulturális diplomáciával több mindent el lehet érni, mint a hagyományos diplomáciával”. Emellett kitartott, mert nem akart „kultúrpolitikai Nagymajtény, vagy Világos” részese lenni. „Lassan megtérülő befektetés az oktatás, de busásan megtérül” – mondta Ujváry Gábor. Klebelsberg államférfiúi nagyságát az jellemzi a legjobban – tette hozzá –, hogy tisztában volt a korlátaival, nem akart mindenben ő maga dönteni, hanem szakemberekkel vétette körül magát, és azokra hagyatkozott.
Szűcs Zoltán kolozsvári magyar konzul köszöntő szavai után Horváth László, a budapesti Puskás Tivadar Távközlési Technikum igazgatója emlékezett a szoborállítás történetére. 1999-ben több mint egy tucat diákkal és Katona Kálmán akkori környezetvédelmi, közlekedési és hírközlési miniszterrel kerékpártúrát szervezett Aradra, a 13 vértanú kivégzésének 150. évfordulójára, és az emlékünnepség előestéjén Pécskán Heinrich József akkori plébános látta vendégül a csapatot. Továbbindulás előtt látta a templom falán a Klebelsberg-emléktáblát, és akkor megszületett az elhatározás a szoborállításra. A technikum akkori és volt diákjai adták össze a pénzt a szoborra, amit Pokorni Zoltán akkori magyar tanügyminiszter avatott fel. „A szobornak ma is olyan a kisugárzása, mint tíz évvel ezelőtt, és hű mása Kunónak, aki valóban egy ilyen morcos, kubista tekintetű kemény ember volt, aki ötezer iskolát kitalált, pénzt szerzett hozzá, és utána ellenőrizte. Azt szoktam mondani a diákjaimnak, hogy köszönjétek meg Klebelsbergnek, hogy ennyi tantermet épített, különben a nagyszüleitek analfabéták lettek volna, a szüleitek talán jártak volna iskolába, de belőletek biztos nem lett volna középiskolás vagy főiskolás hallgató” – mondta az igazgató.
A rendezvény második felében Mester Jánosra emlékeztek a jelenlévők, a pécskai és szegedi leszármazottak, hozzátartozók. Bella Ibolya, a 2-es iskola vallástanára és Pakott Géza farkaslaki származású szegedi jezsuita atya a rend történetéről és tevékenységéről értekezett, és előadást tartott a makói Bogoly József Ágoston irodalomtörténész. „1994-ben a Temesvári Ormós Zsigmond Társaság avatott emléktáblát a Pécskán született Ormósnak, 1999-ben a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület a névadójának, és ott éreztük a helyét Mester János emléktáblájának is, aki tavaly kapott egy emléktáblát, de az a családi háza helyén álló ház falára került – mondta Nagy István. – A sort folytatni fogjuk, hiszen a nagybányai festőiskola egyik jeles tagja, Nagy Oszkár is itt született. Ápolnunk kell a múltunkat, mert aki a múltját elfelejti, az elvész, és látjuk, hogy a múltunk elfeledtetéséért egyesek ádáz küzdelmet folytatnak.”
Mester János Pécskán született, de hatodik osztálytól Zádorlakra íratták iskolába, hogy németül tanuljon; Rómában végezte az egyetemet, Belgiumban volt szerzetes, de 1921-től 1950-ig Magyarországon oktatott pedagógiát, pszichológiát és filozófiát. Nagy István szerint a jezsuita szerzetes kedvenc mondása – amely az emléktáblára is felkerült – mindenkinek irányadó lehetne: „Úgy kell élnünk, ahogy hiszünk, mert különben úgy kezdünk hinni, amint élünk”.
Mester János életútját Oláh János szegedi nyugalmazott főiskolai tanár –, Mester János kutató – dolgozatának felolvasásával mutatták be. De minden jelenlévő megkapta azt az alkalomra készült füzetet, amely Mester Jánosnak a rendjéről 1941-ben írott tanulmányát tartalmazta, de Loyolai Szent Ignác életét és művét is bemutatta.
Az emléktáblát Dr. Horváth László budapesti és Bacsilla Sándor pécskai iskolaigazgatók leplezték le, és Király Árpád marosi főesperes és Czeglédi Ferenc helyi plébános áldotta meg.
A Pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület köszöni a Nyugati Jelen médiatámogatását, valamint a Városháza és tizenhat pécskai család támogatását, amelynek köszönhetően megtarthattuk a rendezvényt, és emléktáblát helyezhettünk el Mester János emlékére, amelyet Tóth János kőfaragó készített. Pataky Lehel Zsolt
www.nyugatijelen.com
Mester János /Magyarpécska, 1879- Budapest, 1954/ Erdély.ma2010. november 8.
Nem felülről, belülről – avagy: Ki a magyar?
Fanyalogni mindig muszáj. Elvégre hová jutnánk, ha egyszer színt kellene vallanunk! Ha egyszer meg kellene fogalmaznunk: ki vagyok én. Mindenkinek, egyes szám első személyben. Nem azért, mert valaki kéri: hanem hogy legalább én magam tisztában legyek vele. Nem másnak fontos tudni: ki vagyok én, hanem nekem. Nem felülről, belülről kell kérni és hallani a választ.
A süket csönd, a tétovaság, a választalanság is válasz. Sokat elmond magamnak, önmagamról. A belülről jövő némaság is kihívás. S lehet felháborodva világgá kiáltani, hogy „… milyen kritériumok alapján döntik el, hogy ki a magyar”, de a felelet csak belül fogalmazódhat meg, ahogy a kritériumok is, melyeket minden ember maga választ, mikor önnön kérdéseire a saját válaszait megfogalmazza.
Egy nemzeti kataszter nem adhat választ annak, aki maga sem tudja, kicsoda. A gúnyolódó fanyarság sem leplezi el a kérdező fellengzős gyatraságát. A nemzeti kataszter lehetőség a számbavételre annak, aki magyar. Megvallása és felvállalása, hogy én én vagyok. Kényszer a más emberek, intézmények elvárásainak való mindenáron megfelelni akarás, s ha ez vezérel, akkor igen komoly gond, hogy nincsenek kritériumok, mert hát honnan is tudnám, hogyan lehetek a megfelelő, hogy most és itt éppen mihez kell igazodnom…
Néhány héttel a népszámlálás esztendeje előtt különös mellékíze van az írástudói felelősségre áhítozó véleményformáló „… milyen kritériumok alapján döntik el, hogy ki a magyar” kérdésének. Teljesen mindegy, mi vettette papírra vele a fellengzős fanyalgást, a logikátlan következtetésekkel teli pamfletet, többet árul vele kisebbségünk derékhadának – a harmincas-negyvenesek - dilemmáiról, mint hinné. Mert nem csupán az foglalkoztatja, kik és milyen kritériumok alapján döntik el, hogy ki a magyar, hanem az is: lehet-e magyar az, aki nem magyar állampolgár. Ha Trianon után kilencven évvel véleményformáló harmincas-negyveneseinknek ilyen kérdések okoznak nyugtalan éjszakákat, a baj nagyobb, mint hinnénk. Nagyobb, mert a fel nem tett igazi kérdésük úgy hangzik: aki szlovák állampolgár, megengedheti-e magának, hogy ne szlovák nemzetiséget valljon be az összeíráskor?! Elvégre: a ki a szlovák kritériumait sem fogalmazta meg nekik senki, a népszámláláson is kataszter készül, egészen pontos személyi azonosító adatokkal… Csak a többségi közelvárás világos a mindenáron megfelelni akarás kényszere alatt cselekvőknek, bár azon eddig még nem fanyalogtak.
Csak minden máson, ami nem felülről, hanem belülről fakad.
N. Gyurkovits Róza, Felvidék.ma2010. november 8.
Ma köszöntik a 80 éves Dobos Lászlót
Budapesten, a Magyar Kultúra Alapítvány székházában ma délután köszöntik Dobos László Kossuth-díjas írót tisztelői, barátai, ismerői a Kárpát-medencéből és a nagyvilágból. Közéleti szereplők, művészek, barátok gratulálnak Dobos Lászlónak 80. születésnapja alkalmaból, ám főként a nyolc évtizeden át a közösségéért, a magyarságért végzett munkáját köszönve.
Ferencz Éva előadóművész Zsoltárt énekel az ünnepeltnek, tudván, milyen fontos szerepet játszott életében mindig is a zsoltár. Tőkés László a lelkész, a politikus és barát imával emeli az ünnepség fényét, amelynek vendéglátója, az MKA székháza nevében Koncz Gábor színművész mond köszöntőt. Pogány Erzsébet, a felvidéki Szövetség a Közös Célokért igazgatója emlékezik meg arról, hogy Felvidéken Dobos László az utolsó olyan magyar személyiségek egyike, akit Királyhelmectől Pozsonyig tisztelnek, ünnepelnek, de a világ magyarsága is megbecsüli, így a legkönnyebben elérhető helyre, a nemzet fővárosába, Budapestre esett a választás a születésnapi közös ünnep megtartásához. Gratulációk sora hangzik majd el.
Duray Miklós a Felvidékről a közösségszervező Dobos Lászlót köszönti. Sunyovszky Silvia színművész, a Felvidék szülöttje a „Grácia“ című novella elmondásával egy régi emléket is idéz. Azt, hogy 1968 májusában az Írószövetség budapesti székházában Dobos László kezdeményezésére, Galán Géza rendezésében „Hazánk, Európa“ címmel, Fábry Zoltán ihlette irodalmi műsort adtak elő felvidéki fiatalok, köztük ő maga is.
Köszönti Dobos Lászlót Csoóri Sándor író, Pozsgay Imre politikus-tanár, Lauer Edith, a tengeren túlról az amerikai magyarság nevében, Márkus Béla irodalomtörténész, a Dobos Lászlóról szóló monográfia szerzője, Jókai Anna író, Havas Judit előadóművész. Pomogáts Béla az Anyanyelvi Konferencia emléklapját adja át az ünnepeltnek, Muzsnay Árpád az Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület alelnöke az emléklap mellé az erdélyi magyarság köszöntését hozza.
Méltatja Dobos Lászlót Csáky Pál politikus-író, Pálfy G. István publiciszta, Görömbei András irodalomtörténész, és még sokan mások, a szülőföld üzenetét, a királyhelmeci Pásztor István levelét is felolvassák. Felvidék.ma2010. november 8.
Csak azok vitatják, akiknek „ez a nemzet se inge, se gatyája”?
Magyarország soros uniós elnöksége egy lehetőség arra, hogy a határon túli magyarság ügyei hangsúlyosan megjelenjenek. A szavazati jog kérdése a nemzeti egység megőrzése érdekében maradt ki a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) zárónyilatkozatából. Az összmagyar regisztert pedig jelentős nemzetközi erőforrásnak szánja a kormányzat. A Magyar Állandó Értekezlet után a tanácskozás tanulságairól és a nemzetpolitikában várható lépésekről is nyilatkozott Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Duna Televízió Heti hírmondó című műsorának vasárnap este.
Magyarország lesz az unió soros elnöke, tehát az EU ügyei itt fognak „intéződni”. Ez pedig egy lehetőséget ad arra, hogy úgy koordináljuk a dolgokat, hogy a határon túli magyarság, illetve általában a kisebbség szempontjai hangsúlyosan megjelenjenek – így reagált Semjén Zsolt a Duna Televízió kérdésére, miszerint milyen lehetőségnek tartják Magyarország uniós elnökségét a határon túli magyar szervezetek. A miniszterelnök-helyettes Szerbiát hozta példaként, mint ahol megvalósult a kulturális autonómia egy formája. Nyilvánvaló, hogy ezt a magyar kormány nagyra értékeli és támogatja Szerbiát abbéli törekvésében, hogy mihamarabb az Európai Unió tagjává válhasson. „Ez a jó szerb–magyar viszony üdvös kihatással van a vajdasági magyarságra; az irántuk tett szerb gesztusok pedig üdvös kihatással vannak a magyar–szerb kapcsolatokra” – mondta Semjén.
Miért nem döntöttek a szavazati jogról?
A Máért zárónyilatkozatában szó van az egyszerűsített honosítási eljárásról, az oktatási törekvésekről és az autonómiáról, Magyarország soros uniós elnökségéről. S bár volt egy szavazás a témáról, mégsem került bele a záródokumentumba a határon túli magyaroknak adandó választójog. Miért nem? – hangzott a Heti hírmondó kérdése. A mostani Máért zárónyilatkozata valóban egy történelmi dokumentum volt, megvalósult a nemzeti egység; részint a magyarországi politika, részint a határon túli és az emigráció politikájának tekintetében – reagált a miniszterelnök-helyettes. Olyan szervezetek, amelyek pengeváltásban vannak egymással, azok is aláírták a magyarság legfontosabb kérdéseivel foglalkozó zárónyilatkozatot. Azt megerősítette Semjén: a nyugati emigráció részéről valóban felvetették, hogy a határon túli magyarság szavazati jogát vegye bele záródokumentumába a Máért. Ő ezt a kérdést véleménynyilvánító szavazásra bocsátotta, és kiderült: minden határon túli magyar szervezet ragaszkodik ahhoz, hogy szavazati jogot kapjanak a magyar állampolgársággal. Ám ez a pont nem volt része a záródokumentum eredeti tervezetének. „Ha ezt beerőltetem egy többségi szavazással, tehát hogy ez kerüljön be a záródokumentumba, akkor nincs meg a teljes egység, mert egy bizonyos magyarországi politikai párt ezt kritikusan szemlélte.
Nyilván a szocialista pártnak komoly problémát okozott volna ennek ilyen formában való elfogadása, szerintem a delegáltaknak nem is nagyon lett volna mandátuma, hogy ebben a kérdésben ilyen értelmű állásfoglalást tegyenek – ismertette a hátteret a kormányzati politikus, hozzátéve: a nemzeti egységet a záródokumentum kapcsán mindennél előbbre valónak tartotta, hiszen a magyarságot érintő minden fontos kérdés belekerült a nyilatkozatba.
Jelentős erőforrásnak szánják az összmagyar regisztert
Miért fontos az összmagyar regiszter létrehozása, amelynek tervét szintén bejelentette a Magyar Állandó Értekezlet ülésén? – hangzott a Heti hírmondó kérdése. „Ez a szívem csücske” – reagált Semjén Zsolt. A regiszter létrehozását azért tartja fontosnak, mert a magyar nemzet világnemzet lett, abból kifolyólag, hogy az emigráció szétszórtan él a világban. A nyugati magyarság, az emigráció megtartása pediglen speciális kapcsolatokat igényel – a negyedik, ötödik generációtól már nem reális elvárni, hogy úgy beszéljenek magyarul, mint az itthoniak. „Ezért az egyik javaslatom, hogy az emigráns szervezetekben, mondjuk az Egyesült Államokban, legyen a magyar mellett egy angol nyelvű szekció is, ahol a negyedik, ötödik generációs magyarokat kell megtartani a magyarságban – még ha az angol nyelviségben is” – magyarázta Semjén, hozzátéve: a lengyelek ugyanezt a stratégiát követik.
A tervezett regisztert pedig arra használnák, hogy személyesen elérjenek minden magyart, bárhol él a világban – üzeneteket küldve nekik a magyar társadalomról, vagy nemzeti ünnepeken ünnepi üzenetet például ismert költemények formájában. „Ez a fajta kapcsolattartás az ő identitásukat megerősíti. Gazdasági beruházás esetén meg lehet nézni, hogy az adott térségben hol vannak magyarok, akiknek a befolyása, kapcsolatrendszere segítség lehet ilyen szempontból is. De az sem elhanyagolható, hogy ha van egy magyar ügy – mondjuk a szlovák nyelvtörvény, ami sérelmes a szlovákiai magyarság, tehát az egyetemes magyarság számára –, akkor mozgósíthatjuk a világ magyarságát a magyar ügy mellett. Óriási erő van ebben – érvelt a miniszterelnök-helyettes.
Csak azt zavarja, akinek se inge, se gatyája a magyarság
A Heti hírmondó felvetésére, hogy számít-e arra, ez az elképzelés vitákat fog kiváltani, Semjén Zsolt úgy reagált: ez azoknál válthat ki vitát, „akiknek ez a nemzet se inge, se gatyája”. „Akinek magyar szíve van, az csak helyesnek tarthatja, hogy a világban élő magyarokat megtartsuk a magyarságban, a magyarsággal szimpatizáló embereket magunkhoz tudjuk kötni, az identitásukat megerősítsük; és mi rossz van abban, ha Magyarország a világban szétszóratásban élő magyaroknak magyar üzeneteket küld? Ennél pozitívabb dolog a földön nincsen. Nem beszélve arról, hogy ha más országok ezt megtehetik, akkor megtehetjük mi is. Erre mondtam azt, hogy minden magyarért meg fogunk küzdeni” – hangzott el Semjén Heti hírmondónak adott nyilatkozatában.
(DunaTV) MNO2010. november 8.
MÁÉRT a magyar máért
Tárgyilagos, realista nemzetpolitikára van szükség a magyar miniszterelnök szerint. Orbán Viktor a hatéves szünet után pénteken Budapesten összeült Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) azt hangsúlyozta: ma már történelmi tény, hogy a magyar nemzet túlélte megcsonkítását, így minden oka megvan arra, hogy a nagy nemzetek sorába tartozónak tekintse magát. Kiemelte: arról szó sem lehet, hogy a nemzetpolitikai szempontokat és a nemzetstratégiai érdekeket alárendeljék a külpolitika érdekeinek. Éppen fordítva, az összes külpolitikai kapcsolatot aszerint kell alakítani, hogy a nemzetstratégiai felfogásból mi következik.
Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kiemelte: több tényező fenyegeti a magyar nemzet fennmaradását; az anyaországban és a határon túl a demográfiai problémák, a határon túli magyarság esetében az elvándorlás és az egyre erősödő asszimiláció jelenti a legnagyobb gondot.
Németh Zsolt, a külügyi tárca parlamenti államtitkára szerint a státusztörvény 2002-es elfogadása óta azt lehetett tapasztalni, hogy felbomlott az egység először a határon túli és az anyaországi magyarság között, majd a határon túli szervezeteken, közösségen belül.
A MÁÉRT zárónyilatkozatát minden résztvevő ellátta kézjegyével. A dokumentum elítélti a szlovák nyelvtörvényt. Az aláírók azon reményüknek adnak hangot, hogy Romániában hamarosan elfogadják az új oktatási törvényt, amely több ponton javítja a magyar oktatás helyzetét, s továbbra is szorgalmazzák az állami magyar egyetem visszaállítását. Ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki a kárpátaljai magyar oktatás, különösen a magyar tannyelvű egyházi líceumok helyzete miatt.
A tanácskozás utáni sajtótájékoztatón Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke örömét fejezte ki, hogy a nemzetpolitika alapvető kérdéseiben konszenzus alakult ki, és nincs vita közöttük, nincs vita a határon túli magyar szervezetek, a magyar kormány és a pártok között.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke bejelentette: november végén Brüsszelben tartják a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács kihelyezett ülését. Szász Jenő, az erdélyi Magyar Polgári Párt elnöke azt mondta, ha a Kárpát-medence egységes kulturális, gazdasági tér, akkor politikailag is érdemes egységesen kezelni.
ÚMSZ-összeállítás, Új Magyar Szó (Bukarest)2010. november 8.
Păunescu: a disznótól a félistenig
Halála után Adrian Păunescu elérte azt, amire egész életében törekedett: nevezetesen, hogy amolyan fél- (ha nem éppenséggel egész) istennek tekintsék.
A román irodalmi- és politikai élet talán legellentmondásosabb személyiségétől búcsúzott tegnap az ország: a 67 éves korában elhunyt Adrian Păunescut a román nép költőóriásaként temették el a bukaresti Bellu temetőben, az Írók sétánya mellett, Mihai Eminescu, George Coşbuc, Mihail Sadoveanu, Nicolae Labiş sírjának szomszédságában, szinte teljesen megfeledkezve arról, hogy évtizedeken át Nicolae Ceauşescu udvari költőjeként szolgálta ki a népnyúzó kommunista diktatúrát.
Rossz cél szolgálatában
Költő, publicista, nyelvőr, politikus, egyetemi tanár, agitátor, propagandista – ez volt egyszemélyben Adrian Păunescu. Tehetsége, szónoki készsége, mozgósító ereje, költői vénája vitathatatlan – kár, hogy rossz cél szolgálatába állította.
A román nyelv szeretete, vagy ha úgy tetszik: még bocsánatosnak minősíthető nyelvi nacionalizmusa nyelvi sovinizmussá alacsonyodott. Minden erővel igyekezett megakadályozni a kisebbségi – elsősorban a magyar – nyelvhasználatot a román közéletben, a kisebbségi nyelvek elnyomásával akarta abszolút hatalomra juttatni a többségi nyelvet. Ugyanúgy, ahogyan féktelen hazaimádata is sovinizmusba, magyarellenességbe torkollott. Adrian Păunescu az utóbbi húsz évben minden szinten próbálta megakadályozni a magyar érdekérvényesítést.
Mindebben olyan tettestársakra talált, mint Corneliu Vadim Tudor, George Pruteanu, Ion Lăncrănjan, Romulus Vulpescu – és az Adrian Păunescu által „bezzegmagyarrá” ütött Hajdú Győző, aki ebben a minőségében volt hivatott hitelesíteni mentora „elfogultságtól mentes magyarbarátságát”.
A „romániai woodstock”
A besszarábiai Copăceni községben született 1943-ban, de gyermekkorát az olténiai Bârcában töltötte. 23 évesen lett az Amfiteatru szerkesztője, majd a România liberă főszerkesztő-helyettesévé nevezték ki, 1973–1985 között a Flacăra című hetilapot vezette. Eközben politikai karrierjét sem hanyagolta el: 1996–1988 között az írószövetség KISZ-titkára volt, 1986-ban belépett a kommunista pártba.
Nevét a Flacăra irodalmi kör 1973-ban történt megalakításával tette ismertté: tizenöt éven át járta az országot a körrel. A rendszerint stadionokban megrendezett 1615 előadás, valóságos társadalmi mozgalommá változott. Több mint hatmillió nézője – zömmel fiatal – volt. Meglátszott, hogy az Egyesült Államokban egy éven át tanulmányozta, a tömegmanipuláció mechanizmusait.
A rendezvényeken sok, a művészeti életben később rangot, tekintélyt nyert fiatal tehetség tűnt fel, közöttük Florian Pittiş, Nicu Alifantis, Mircea Vintilă, Marius Dragomir, aminthogy az is tagadhatatlan, hogy a fasisztoid-kommunista sorozattal hatalmas szolgálatot tett a diktátornak, a Ceauşescu által intézményesített nemzeti-kommunizmus legfőbb agitátorává lett. Az előadásokon korántsem az akkoriban oly divatos folkzene volt a főszereplő, hanem a rendszer, legfőképpen pedig annak két mindenható ura: Nicolae és Elena Ceauşescu.
A rendezvénysorozat nem a fiatalok lázadási formája volt – amint azt Păunescu a fordulat után megpróbálta (sajnos, sikerrel) elhitetni a feledékeny román közvéleménnyel – éppen ellenkezőleg: a kommunista propaganda eszközeként szolgált.
Ha már akkor, ifjúkorában nem kerítette volna hatalmába a nagyravágyás, a mérhetetlen gőg, ha nem akart volna Ceauşescu fölé nőni, a Flacăra rendezvénysorozatát sohasem tiltották volna be, ami akár évekkel is késleltethette volna a rendszerváltást. Így azonban, egy hirtelen kitört vihar ürügyén – amikor is a stadionból való fejetlen menekülés közben öt fiatalt tapostak halálra – Ceauşescu véget vetett a „romániai woodstock-nak”.
Păunescu egy év múlva megpróbált „bűnbocsánatot” nyerni: dicshimnuszban énekelte meg a diktátor egyik beszédét, hozzá intézett levelében pedig a fejedelmeket megillető „nagyméltóságod” megszólítással illette Ceauşescut.
Következetesség – a rosszban
Adrian Păunescu nem csak a magyar kisebbségnek tett rosszat – szavakban oly szeretett hazájának és népének is ártott. Nem véletlen, hogy 1989 decemberében csak a bukaresti amerikai nagykövetséget őrző tengerészgyalogosok mentették meg attól, hogy a feldühödött tömeg meglincselje. 1989 után is a múlt embere maradt. Egyetlen erénye volt, hogy nem tagadta meg baloldali eszméit, Ceauşescu iránt érzett csodálatát – már ha erénynek lehet nevezni a rosszhoz való következetes ragaszkodást.
A rendszerváltás után Ceauşescu volt első miniszterelnök-helyettese, Ilie Verdeţ Szocialista Munkapártjába lépett be. A közéletből ugyan pár évig eltűnt, de a kilencvenes évek elején Mihai Tatulici visszhangos tévé-interjút készített vele. Ebben Păunescu akkor még bűnbánóan ledisznózta magát 1989 előtti tetteiért.
Röviddel ezután azonban már a Munkapárt államfő-jelöltjeként indult az 1996. évi választásokon, majd 2008-ig a szociáldemokraták szenátora, tévé-adások gyakori vendége volt, és immár ismét félistennek tekintette magát. Politikusként a „nem adjuk el az országot” jelszó híve, a kapitalizmus, a privatizáció, az európai fölzárkózás ellensége volt.
A kommunizmus bűneit vizsgáló Tismăneanu-bizottság jelentésében egyebek között megállapította róla: „akarva vagy akaratlanul a kommunizmus első éveire jellemző agitációs versek stilisztikai fortélyaihoz folyamodott. (...) Soha nem felejtette el emlékeztetni a látványba belefeledkezőket arra, hogy engedelmességgel és szeretettel tartoznak a Legfőbb Vezetőnek. (...) A vezetőnek tett szolgálataival nélkülözhetetlenné és erőssé tette magát a propaganda hierarchiájában. (...) A propaganda csapdájába csalta a serdülők ártatlan lelkét, robbanó erőiket a gyűlölt rendszer szolgálatába állította”.
A jelentés a modernizációs ideológiát az autochtonizmus gondolatával sajátos módon vegyítő „protokronizmus szószólóinak” sorában említi – többek között Eugen Barbu, Corneliu Vadim Tudor, Ion Lăncrănjan, Dinu Săraru, Mihai Ungheanu Ilie Purcaru mellett – Adrian Păunescut is. Talán van valami jelképes is abban, hogy éppen november 7-én, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom napján temették.
Păunescu földi pályafutása végeztével is hat: halála, temetése most ugyanolyan hisztériát váltott ki országos szinten, mint a diktátort, a kommunizmust dicsőítő rendezvényei, versei annakidején a stadionokban.
Bogdán Tibor, Új Magyar Szó (Bukarest)2010. november 8.
Iskola a magasban, a mélyben
Ezt a címet viseli az a fényképekkel teli vaskos kötet, amely a Marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképző Főiskola elmúlt húsz évének eseményeit örökíti meg. Erre a húsz évre emlékeztek szombaton és vasárnap a Vártemplomban tartott kétnapos ünnep keretében, amely valóságosan és jelképesen is azt bizonyította, hogy a Bolyaiak városában hogyan lehet a semmiből egy új világot teremteni.
Az alapítást követő eufória után a romániai oktatásügy barátságtalan intézkedéseivel szembesülve, a törvények útvesztőiben botladozva, az elkeseredés és reménykedés között egyensúlyozva, az iskola számára a nagykőrösi tetvérgyülekezet, a Károli Gáspár Egyetem kéznyújtása tette lehetővé, hogy főiskolai oklevelet állítsanak ki a hallgatóknak. Az elmúlt húsz év során nem a falak, de a hit, a lelkesedés, a hűség, a jövő nemzedékek neveléséért, a kis és nagyobb közösségek építéséért és megtartásáért érzett felelősség éltette és élteti tovább az 1990-es marosvásárhelyi események sodrásában megálmodott iskolát.
A szombat délelőtti istentisztelet, amelyen Ötvös József vártemplomi esperes, az iskola kuratóriumának vezetője adta meg az alaphangot, s amelyen dr. Nagy István, a Károli Gáspár Református Egyetem Tanítóképző Főiskolai Karának dékánja végezte a szószéki szolgálatot, a hálaadás jegyében zajlott.
A marosvásárhelyi vallási felekezetek képviselői is köszöntötték az ökumenikus szellemben működő képzőt, s hálát adtak azért, hogy alkalmas időben alkalmas emberek álltak az iskola megálmodója, néhai Fülöp G. Dénes vártemplomi lelkész mellé, hogy tanítókat, énekvezéreket és kántorokat képezzenek – hangzott el Ferencz István római katolikus és Nagy László unitárius püspökhelyettes hálaadó imájában.
A pártfogó nagy testvér, a Károli Gáspár Egyetem rektorának üzenetét dr. Nagy István dékán tolmácsolta. Legyetek a világ világossága – biztatta a hallgatókat Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke. Az iskolaalapító néhai Fülöp G. Dénes szerepét, a gaudai Dienstar Főiskola rektora nevében Piet Booj méltatta, s értékelte a holland és a vásárhelyi intézmények közötti jó kapcsolatot, s ígért segítséget a megtervezett új épület felépítésére.
Most, amikor az oktatás szintje lefele halad, ki kell használni azt a történelmi lehetőséget, hogy a nehézségekhez hozzáedződve, mi itt, Erdélyben még tudunk szívvel-lélekkel dolgozni, s erre kell megtanítani a fiatalokat is – hangzott el dr. Hollanda Dénes köszöntőjében.
Az üdvözlő táviratokat az iskola igazgatója, dr. Barabás László olvasta fel, aki az elmúlt húsz év történetének legfontosabb eseményeit, a mélységek és magasságok közötti vívódást foglalta össze. Ma sincs önálló épülete az intézménynek, amelynek igazgatása a régi vártemplom lelkészi lakásából történik. Mivel a Marosvásárhelyi Református Egyházközségek Kuratóriumának képviselői nem egyeztek bele, hogy a volt leányiskola felújítására és bővítésére kidolgozott terv, a Göcsi Máté oktatási, művelődési és szociális központ terve elkezdődhessen, a volt parókia bővítésére készült újabb terv által szeretnék elérni, hogy a képzőnek biztos otthona legyen – hangzott el a sok adat, esemény felelevenítése mellett az igazgató visszatekintőjében. E terv megvalósítására keresik a támogatókat, hogy létrejöhessenek Marosvásárhelyen a református iskolarendszer hiányzó láncszemei is, a református óvoda, elemi és általános iskola, ahol a főiskola hallgatói eredményesebben végezhetnék a felkészülést.
A köszöntőkben sok szó esett arról, hogy sok-e vagy kevés a húsz év egy iskola történetében. Nos, az adatok szerint 619-en szerezték meg a tanítói és sokan közülük a kántori oklevelet is, ami a kötetet összeállító Barabás László szerint, abból kiindulva, hogy "kiművelt emerfők" tehetnek csuda dolgokat, jelentős számadat erdélyi magyar közösségünk viszonylatában.
Az ünnepségen oklevéllel méltatták azok mukáját, akik hozzájárultak az iskola építéséhez. Gubcsi Lajos, a magyarországi Zrínyi Kiadó vezetője két könyvet hozott az iskola diákjainak és tanárainak, az ünnepség résztvevőinek ajándékba.
A jubileumi alkalomra készült kötetet, amelyet Barabás László igazgató állított össze, Gáspár Sándor méltatta.
Az ünnepségen Kilyén Ilka Magyar Örökség díjas színművésznő szavalt, s az iskola kórusa énekelt.
A kántor-tanítóképzőben végzett diákok munkáiból készült kiállítást a gótikus teremben Ábrám Noémi nyitotta meg. A szellemi termékek mellett a végzettek kézügyességét bizonyították a kiállított kézimunkák, festmények, faragások, babák, az iskolában folyó munka sokszínűségét a kiállított képek.
A zenei anyanyelvünk érdekében vállalt munkát a délutáni előadás bizonyította, amelynek során az iskolában végzett zenészek, a végzősök által vezényelt kórusok, valamint a művésztanárok léptek fel.
Kora délután a tanároké volt a szó. A külföldi vendégek és a hazai előadók a kántor-tanítóképzés az ezredfordulón (kereszténység, magyarság, kultúra) témakörökban tartottak előadást.
Vasárnap dr. Pap Géza, az erdélyi egyházkerület püspöke hirdetett igét, s az újabb köszöntéseket követően közös ima hangzott el a főiskola jövőjéért. Ezúttal is fellépett az iskola kórusa, majd az ünnepség az elhunyt lelkészek, tanárok, öregdiákok sírjának megkoszorúzásával ért véget. Népújság (Marosvásárhely)2010. november 8.
Válságban a kormánykoalíció
Az oktatási törvény elfogadása feltétele az RMDSZ további kormányzati szerepvállalásának
Az RMDSZ Állandó Tanácsának (SZÁT) szombati ülésén a szövetség vezetői úgy döntöttek, egy hetet adnak koalíciós partnerüknek arra, hogy megoldást találjon az oktatási törvény elfogadására. Markó Béla szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes szerint "nincs miért alkudoznunk, amennyiben nem sikerül ilyen megoldást találniuk, nem tudunk tovább együtt kormányozni".
Az RMDSZ Állandó Tanácsa szombaton Marosvásárhelyen elemezte az oktatási törvénynek az Alkotmánybíróság általi visszautasítása, illetve megállítása miatt előállt válságos koalíciós helyzetet, és hozott döntést ezzel kapcsolatosan. Markó Béla szövetségi elnök hangsúlyozta, az RMDSZ azért vállalkozott a kormányzásra, mert lehetségesnek látta a hozzájárulását olyan alapvető kérdések megoldásához, mint a gazdasági válság enyhítése, az államreform folytatása, valamint előrelépés az anyanyelv- használati, illetve kisebbségi jogok, etnikumközi viszonyok terén. "Az oktatási törvény azért rendkívül fontos, mert egyszerre tartalmaz két fontos célt: egyrészt egy általános reformot, hiszen az oktatási rendszer alapvetően megújulna ennek a törvénynek a segítségével. Az egyetem előtti oktatás felügyeletét teljesen áthelyeznénk a helyi közösségekhez, tehát az önkormányzatok, a szülők, a tanárok képviselőiből álló vezetőtanácsok döntenének minden fontos kérdésben. Másrészt tartalmazza az anyanyelvű oktatási jogok bővítését azáltal, hogy a régi törvényben bennmaradt diszkriminatív intézkedéseket kivennénk. Az ország történelmét és földrajzát eddig nem lehetett magyarul tanulni illetve mostantól fogva a román nyelvet más módszertan szerint lehetne oktatni. Ha az oktatási törvény elakadt, ez azt jelenti, hogy a kormánykoalícióban nincs akarat és nincs erő arra, hogy a reformot folytassa és arra sincs, hogy az RMDSZ-szel kormányozva etnikumközi viszonyok dolgában előrehaladjon. Ezt nem tudjuk elfogadni" – jelentette ki a szövetségi elnök a sajtónak nyilatkozva. Az RMDSZ azt kéri koalíciós partnerétől, hogy a következő napokban találjanak megoldást az oktatási törvény elfogadására. "Amennyiben nem sikerül ilyen megoldást találni, az RMDSZ Állandó Tanácsa azon a véleményen van, hogy nem tudunk tovább kormányozni együtt. Nincs miért alkudoznunk, az oktatási törvény szövegét már rég kialkudtuk, egyeztettünk. Tehát ez egy kompromisszum eredménye és ehhez ragaszkodunk, nincs miért a továbbiakban egyezkednünk a törvény szövegéről. Most nem a szövegre kell megoldást találni, hanem az elfogadásra, mégpedig a következő héten" – mondta Markó Béla. A miniszterelnök-helyettes kijelentette, nemcsak a tanügyi törvényről van szó, de ez nyilvánvalóan a kulcs. "Ha a tanügyi törvény elakadt, akkor ez azt jelenti, hogy a költségvetési, vagy a bérezési törvények kérdésében sem lesz szolidáris a koalíció" – figyelmeztette koalíciós partnereit Markó Béla. Úgy vélte, az oktatási törvénnyel kapcsolatosan nyilván vannak olyan nacionalista politikusok, akiknek a történelemmel és földrajzzal van gondjuk, "de alapvetően az ellentmondás és a nagy ellentétek a kulisszák mögött a reformmal kapcsolatban mutatkoznak: egyrészt nagyok a félelmek az egyetem előtti oktatás decentralizációjától és attól, hogy helyi döntések születnek e kérdésekben, másrészt komoly érdekek ütköznek az egyetemi oktatással kapcsolatban, például a magánegyetemek státusának megszigorítása sokaknak nem tetszik".
Hiba volt nem működtetni a Máért-ot
A szövetségi elnök nyilatkozott a MÁÉRT kapcsán feltett újságírói kérdésekre is. Hangsúlyozta, hiba volt nem működtetni a Máértot, ezt csak részben helyettesítette a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. "Ezek fontos találkozási alkalmak és ez pénteken is bebizonyosodott: a határon túli magyar vezetők, magyar politikusok találkozhattak, véleményt cserélhettek. Nem arról van szó, hogy a Máérton dőlnek el kapitális kérdések, de a véleménycsere és a közös álláspont kialakítása fontos. Itt elfogadtunk egy közös közleményt, annak egyik jelentős pontja, hogy a résztvevők támogatják és elvárják a romániai oktatási törvény elfogadását. Szükség van a Máértra és mennie kell tovább".
A Népújság kérdésére, hogy miként vélekedik arról, hogy az RMDSZ mellett az EMNT és az MPP is egyenrangú meghívottként vett részt a Magyar Állandó Értekezleten, az RMDSZ elnöke kifejtette: "Ki-ki döntse el, hogy mennyire egyenrangú partner az RMDSZ-szel az EMNT és az MPP. Ha egyenrangú partnerek lennének, akkor velünk együtt kínlódnának az oktatási törvénnyel. Ők szolidárisak velünk, mert végül is elfogadtunk egy közös közleményt Budapesten. Ebben a pillanatban a romániai magyarság parlamenti képviseletét és kormányzati képviseletét is az RMDSZ látja el, de nem látok abban különösebb problémát, hogy más szervezetek is jelen voltak Erdélyből". Népújság (Marosvásárhely)2010. november 8.
Beszédes sírfeliratok
Diákok tárták fel az elmúlt hónapokban a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-plébánia kriptáját. A „leleteket” kiállítás keretében mutatják be a nagyközönségnek
Stílusosan a halottak napján, november elsején nyílt meg a marosvásárhelyi, főtéri Keresztelő Szent János római katolikus plébániatemplom alatti kriptában az a kiállítás, amely pontot tett egy feltárómunka végére. A Bolyai Farkas Gimnázium egyik osztálya, a XI. C közössége idén májustól novemberig rendszeresen lejárt a föld alatti kriptába Puskás Attila latintanár kezdeményezésére. A pedagógus úgy gondolta, „fel kellene dobni” a latinórákat, ezért azt ajánlotta diákjainak, hogy osztálykirándulás keretében nézzék meg a föld alatti kriptát, és térképezzék fel a sírfeliratokat.
„Lefordítottuk a latin sírfeliratokat, lefényképeztük a sírokat, és ebből keletkezett az itt látható fotókiállítás. Úttörő, izgalmas munka volt. Szerintük hasznos is, mert ezek a felira-tok régiek, rongálódnak, egyesek már nem olvashatók” – mesélte lapunknak a munkálatokban részt vevő Székely Róbert. Mint mondta, a kriptában készült fényképeket a Bolyai Napok keretében az iskolában is kiállítják majd. A tanintézetben egyébként már híre ment a diákok munkájának. „Egyesek igencsak csodálkoztak ezen, azt kérdezték: mivel foglalkoztok? Sírokat raboltok ki?” – tette hozzá a kilencedikes diák.
Közéleti személyiségek, egyházi elöljárók sírjai
A kiállítás megnyitóján Oláh Dénes főesperes-plébános hirdetett igét. Puskás Attila ötletgazda, a Marosvásárhelyi Örmény Kulturális Egyesület vezetője szerint a feltárás biztosan meghozta a diákok kedvét ahhoz, hogy latinul tanuljanak, már nem tartják ezt haszontalan tevékenységnek. Pál Orsolya kilencedikes tanuló arról is beszámolt a megnyitón, hogy utólag jöttek rá: nagy fába vágták a fejszéjüket. „A feltárt sírok több mint 200 évesek, és szinte senki nem tud róluk semmit” – mondta lapunknak Orsolya. A kriptában hatvan sírhely létezik, de egyesek nyílásán semmiféle felirat nincs, így azt sem lehet tudni, hogy az idők során temetkeztek-e ezekbe, vagy sem.
A diákok 35 latin és magyar sírfeliratot fejtettek meg. A legrégibb felirat azt jelzi, hogy gróf Kálnoki Domokos volt az első ide temetett személyiség. Az egyházi személyiségek közül jelentősek voltak a Cserei testvérek, akik a háromszéki Nagyajtáról származtak, és a meszesi Szent Margit-apátság apátjai voltak, egyikük főesperes, másikuk apát-plébános volt Marosvásárhelyen. Az említetteken kívül itt nyugszik például Apostol György jezsuita szerzetes, aki a rend felbontása után is a térségben maradt, Nyárádtőn és Székelybőben pasztorált. Mellette nyugszik Könczei Imre, aki a vásárhelyi katolikus gimnázium tanára volt, 1799-ben halt meg, 36 évesen a Marosba fulladt. Sírfelirata így szól: „Az élőket a halál énekli el.” A tanulók egyébként egy belga és egy osztrák illetőségű személyre való utalást is találtak.
Örmény kereskedők is ide temetkeztek
Barabás Kisanna levéltáros a feltárómunka folyamán szakmai tanácsokkal látta el a diákokat. A kiállítás-megnyitón elmondta: a kripta a plébánia legkorábbi épületrésze volt. A fülkék egymás fölött vannak, barokk stílusban alakították ki a bejáratukat, nyílásukat. A kriptában 1732-ben helyeztek el először holttestet, míg a templom alapkövét 1728-ban rakták le. Az első időszakból kevés sírfelirat maradt meg. A 18. század második felében szünetelt a temetkezés, majd a század végén ismét kerültek ide holttestek. A kriptát az 1840-es évek végén zárták le.
A fülkék között igényességi sorrend alakult ki: egyeseket egyszerűen bevakoltak, lefestettek, majd a vakolatba beírtak néhány adatot, viszont más fülkebejáratok sírkövet kaptak. Például vörös márványtábla zárja le azt a fülkét, amelyben az örmény származású Csíki Márton alussza örök álmát, aki annak idején Bécsig vezette a kereskedőkaravánokat. A Csíkiak Vásárhely jelentős, gazdag családját képezték. Rajtuk kívül több más örmény család tagjai is itt aluszszák örök álmukat. Annak a megállapítása, hogy miért éppen az ide temetett személyek holtteste került a kriptába, a további feltárási munkálatok egyik témája lehet.
Rostás István, Krónika (Kolozsvár)2010. november 8.
Megoldásra adott időt az RMDSZ
Labdajáték a koalícióban?
Az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa november 6-án, szombaton Marosvásárhelyen ülésezett, hogy megvitassa, továbbá állást foglaljon abban a jelenlegi helyzetben, amelyet az oktatási törvénycsomagnak az alkotmánybíróság általi elutasítása teremtett, és amely – mint ismeretes – számtalan politikai nyilatkozat megfogalmazását idézte elő.
A Tanács közleményt fogalmazott meg, amelyben leszögezik a következőket: „Az RMDSZ Állandó Tanácsa felkéri koalíciós partnereit, hogy sürgősen elemezzék a kialakult helyzetet, és döntsék el, hogy lehetséges-e biztosítani a koalíciós szolidaritást, amelyre az elkövetkező időszakban szükség van. A koalíciónak elemeznie kell az eddigi kormányzati tevékenységet, és meg kell fogalmaznia a további prioritásokat. Csakis akkor tudjuk a továbbiakban vállalni a kormányzati részvételt, ha garancia lesz arra, hogy a parlamenti többség működőképes.”
A Szövetségi Állandó Tanács szombati, marosvásárhelyi ülése után, ahol az alkotmánybíróságnak az oktatási törvénnyel kapcsolatos döntése nyomán kialakult helyzetet elemezték, Markó Béla szövetségi elnök a sajtónak elmondta: az elkövetkező napokban a szövetség megoldást vár a Demokrata-Liberális Párttól (PD-L) a helyzet rendezésére és az oktatási törvény elfogadására, ellenkező esetben az RMDSZ nem folytathatja az együttműködést. Válságba került a koalíció, annak szolidaritása vált kérdésessé – fogalmazott a szövetségi elnök, aki szerint a „labda a koalíciós partnerek térfelén van”, nekik kell tehát megtalálni az alkotmányos utat a jogszabály elfogadására, és remélik, hogy a héten ez meg is történik.
Garanciát várnak a működőképes parlamenti többségre
A Tanács által kiadott közleményben megfogalmazottak szerint: a szövetség azért vállalt tavaly év végén kormányzati szerepet a Demokrata Liberális Párttal, a kisebbségek frakciójával, illetve a független szenátorok és képviselők csoportjával együtt, mert úgy vélték, hozzá kell járulniuk a gazdasági helyzet kezeléséhez, a közös kormányprogram pedig garanciát nyújtott arra, hogy folytatni tudják az általános államreformot, elsősorban a közigazgatás decentralizációját és a bürokrácia felszámolását, illetve a kisebbségi jogok további bővítését is vállalták a koalíciós partnerek.
A közlemény szerint a kormányzati felelősség vállalásához három pillér szükséges: a gazdasági válságkezelés, az általános reform és a kisebbségi jogok szélesítése.
„A Szövetségi Állandó Tanács álláspontja szerint az oktatási törvény körül kialakult helyzet ezeknek a koalíciós feltételeknek a teljesülését sodorta veszélybe: nemcsak az anyanyelvű oktatási jogok bővítése, hanem az általános reformfolyamat is leáll, ha sürgősen nem tudjuk érvénybe léptetni az új oktatási törvényt, amely az egész ország számára garanciát jelentene egy európai minőségű oktatási rendszer felépítéséhez.” A kormány végül azért döntött a felelősségvállalás alkotmányos módszerével, hogy ne várjanak tovább a reformmal és a decentralizációval, és ne vesztődjön el még egy tanév. A szenátusban azonban a kormányzati többségnek nem volt ereje, és képtelen volt előbbre vinni a törvényt. Éppen emiatt a koalíciónak elemeznie kell eddigi kormányzati tevékenységét, mert a szövetség akkor tudja vállalni a a kormányzati részvételt a továbbiakban, „ha garancia lesz arra, hogy a parlamenti többség működőképes. Egy ilyen többség nélkül sem a 2011-es költségvetés elfogadása, sem más fontos intézkedések meghozatala nem lehetséges.” Az oktatási törvény sürgős elfogadását, az oktatási reform bevezetését, a teljes körű anyanyelvű oktatás biztosítását alapvető feltételnek tartjuk, és enélkül kormányzati együttműködésünket nem folytathatjuk – szögezik le a közleményben.
Az oktatási törvény nem forró kása a PD-L-nek
Raluca Ţurcan, a PD-L alelnöke vasárnap kiadott közleményükben leszögezi: az oktatási törvény nem politikai teszt a párt számára, hanem a koalíció egyik reform-célkitűzése, és úgy véli, találnak politikai megoldást, a honatyákat pedig mozgósítani kell a reform támogatására. Szerinte fontos, hogy az oktatási törvény az oktatási paktumon alapszik, amelyet minden párt és szociális partner aláírt. A törvény megoldásokat kínál azokra a problémákra az oktatási rendszerben, amelyekről évek óta csak beszélnek. Téves az elképzelés is, hogy a PD-L forró kásának tekinti az oktatási törvényt, hiszen az nem aszpirin pártjaik fejfájására, hanem megoldás az oktatási rendszer betegségeire, hogy például az eddigiektől eltérően ne gyártsa futószalagon a diplomás munkanélkülieket – állítja Ţurcan.
Sulfina Barbu képviselő nyilatkozata szerint a PD-L nyitott a helyzet orvoslására, és várják az alkotmánybíróság indoklását a megoldások előkészítéséhez: ha a taláros testület úgy dönt, hogy intézményi konfliktus alakult ki, de a felelősségvállalás procedúráját nem érvénytelenítik, akkor lehetséges, hogy ez folytatódik, és a helyzet a szenátusban oldódik meg. A képviselő hangsúlyozta: az oktatási törvény a PD-L számára is fontos a költségvetési törvény kidolgozása miatt. Szabadság (Kolozsvár)2010. november 8.
Maros megye: szobor Szent Lászlónak
„Országot alapítani, nemzetet alkotni sohasem egyszeri aktus: azt újból és újból meg kell teremteni, újból és újból meg kell védeni, és ezt csak egységgel, egységes akarattal lehet. Ez Szent László máig érvényes üzenete számunkra” – hangsúlyozta tegnap Markó Béla miniszterelnök-helyettes Nyárádszentlászlón a szent király szobrának ünnepi felavatásán.
A nyárádszentlászlóiak tegnap egy évtizedes álmukat váltották valóra: sikerült méltó emléket állítani a település névadójának, Szent Lászlónak. A szobor a falu szülötte, Gyarmathy János képzőművész alkotása.
Beszédében a szövetségi elnök úgy értékelte, a Szent László-szobor felállítása fontos része annak a több mint két évtizedes küzdelemnek, amely az erdélyi magyar tárgyi és szellemi örökség, a „szülőföld” visszaszerzésére irányul.
Úgy fogalmazott: szentnek lenni a magyar történelemben mindig is azt jelentette, hogy igaz, igazságos életet élni, küzdelmes, harcos embernek lenni egy igaz ügy érdekében. „Szent László egy kiemelten harcos, küzdő ember volt, aki megküzdött államáért, amelyet elődei ráörökítettek, és amelyet kortársai készek voltak szétdarabolni. Hiszen a Szent István államát utódai újból és újból testvérharcba vitték, a pusztulás szélére sodorták, újból és újból jönnie kellett egy újabb országépítőnek, aki véget vetett a testvérharcnak. Minden fontos elődünkre, vezetőnkre ugyanez a feladat hárul: egy országot nem lehet egyszer és mindenkorra megteremteni, azt újból és újból össze kell tartani” – mutatott rá Markó Béla, aki külön kiemelte a szobor magas művészi színvonalát, amelytől – fogalmazása szerint – a jövőben felállítandó szobrok esetében sem szabad alábbhagyni.
Kelemen Atilla parlamenti képviselő a Szent László-i szigorúság máig érvényes üzenetére hívta fel a figyelmet. Mint mondta, a nagy király első fontos törvénye a „tolvajok bújtatásának” tiltására vonatkozott. „Vajon ma eleget teszünk ennek a törvénynek, vajon nem bújtatunk-e magunk között tolvajokat, hamis prófétákat?” – tette fel a kérdést a képviselő, aki ennek kapcsán az öszszefogás, a közösségi szolidaritás fontosságát hangsúlyozta. Krónika (Kolozsvár)2010. november 8.
A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyosztály vizsgálódik Tőkés ellen
Hazaárulás, az alkotmányos rend elleni fellépés, valamint ezeket célzó összeesküvés miatt vizsgálódik a legfelsőbb bíróság ügyészségének Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Ügyosztály (DIICOT) Tőkés László ellen, az EP-alelnök nyáron, Tusnádfürdőn tett kijelentései miatt. Ezt a DIICOT erősítette meg a Tőkés érdeklődésére küldött válaszában. Az EP-képviselő ellen Mircea Jorj, a kolozsvári PSD-szervezet elnöke tett panaszt, Tőkés most feljelenti a politikust hamis vád és rágalmazás miatt.
Tőkés László hétfői közleményében a Ziua de Cluj című kolozsvári napilapot idézi, amely 2010. október 5-i számában ír az európai parlamenti képviselő elleni DIICOT-vizsgálatról. Mircea Jorj, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kolozsvári szervezetének elnöke a legfelsőbb bíróság ügyészségén tett panaszában „az államhatalom aláaknázásával és a román alkotmány súlyos megsértésével vádolja” Tőkést.
Az EP alelnöke a DIICOT-hoz fordult tájékozódás végett, amely november 2-i válaszlevelében közli, hogy a bűnvádi feljelentést 2010. július 27-én iktatták „a Büntető Törvénykönyv 155., 166. és 167. szakaszai által büntetett bűncselekmények elkövetése miatt”. Ez a három Btk-szakasz a hazaárulással, az alkotmányos rend elleni akciókkal és az előbbieket célzó összeesküvéssel foglalkozik.
Közleményében Tőkés leszögezi: „Határozott meggyőződésem, hogy a területi autonómia szükségességére vonatkozó nyilatkozataim ismeretében a nyomozati eljárást csak Románia Alkotmányának a 8. (politikai pluralizmus), a 39. (gyülekezési szabadság) és a 40. (egyesülési jog) szakaszainak a megsértésével lehet elrendelni”.
Az EP-alelnök „elképesztőnek” nevezi, hogy a DIICOT „szakértői” eleve nem utasították el a bűnvádi eljárás beindítását, és hogy nem vették észre, hogy Tőkés a Tusványosi Nyári Szabadegyetemen tette nyilatkozatát, Románia elnökének és Magyarország miniszterelnökének a jelenlétében. Tőkés hangsúlyozza: véleménye teljesen törvényes és nem ütközök az alkotmány rendelkezéseibe.
„Hogyan fordulhat elő az, hogy a DIICOT ügyészei »nagyvonalúan« eltekintenek attól, hogy én, mint romániai európai parlamenti képviselő, aki az Európai Parlament alelnöki tisztét is betöltöm, nem követtem el »hazaárulást«, mivelhogy nem léptem kapcsolatba egyetlen idegen hatalommal vagy szervezettel sem annak céljából, hogy »az állam területi egységét, szuverenitását vagy függetlenségét csorbítsam«, hogy »sohasem uszítottam az alkotmányos rend erőszakos és törvénytelen megváltoztatásáért, és nem esküdtem össze az állam biztonsága ellen«?!” – olvasható Tőkés László közleményében.
Tőkés szerint az a mód, ahogyan a DIICOT Mircea Jorj panasza kapcsán eljár, sérti a becsületét, az emberi méltóságát, a jó hírnévhez való jogát és az 1989-es forradalmat. „Ez utóbbi kapcsán emlékeztetni kívánok arra, hogy a Temesvári Forradalom huszadik évfordulóján elnyertem Románia legmagasabb kitüntetését. Ki hihetné azt, hogy Románia elnöke egy »hazaárulót« tüntet ki?!” – írja Tőkés. Az EP alelnöke sérelmezi, hogy a DIICOT három hónap eltelte után sem bírálta el az ügyet és nem állapította meg „nyilvánvaló” ártatlanságát.
Tőkés közli: kénytelen feljelentést tenni Mircea Jorj ellen, hamis vád és rágalmazás miatt.
Mint arról korábban beszámoltunk, a nyáron, Tusnádfürdőn lezajlott 21. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor keretében elhangzott kijelentései miatt a román pártok össztüzet zúdítottak Tőkés Lászlóra, mivel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke egyazon kontextusban tett említést Koszovó függetlenségéről és a Székelyföld területi autonómiájáról. A bukaresti média összemosta Tőkés és Toró T. Tibor EMNT-alelnök nyilatkozatait, és úgy tálalta, hogy Tőkés Koszovó függetlenedésének mintájára kívánja kiharcolni a Székelyföld önrendelkezését, és ennek érdekében utcára hívja az erdélyi magyarokat. Krónika (Kolozsvár)2010. november 8.
Kitüntették a Krónikát a felsőoktatás kiépítésének szorgalmazásáért
Noha hosszú út vezet a teljes értékű, az autonómia szellemében megszervezendő romániai magyar egyetemi hálózat kiépítéséhez, az erdélyi magyar közösség nem adhatja alább ennél az igénynél – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tegnap Kolozsváron a Báthory-díjak átadása alkalmából rendezett ünnepségen.
Az elismerést a Bolyai Kezdeményező Bizottság javaslatára az EMNT oktatási szakbizottsága 2005-től adományozza olyan személyiségnek vagy szervezetnek, akik az adott évben vagy a megelőző időszakban a legtöbbet tették a romániai, állami finanszírozású magyar felsőoktatás érdekében.
A korábbi évekhez hasonlóan idén is tizenhat Báthory-díjat osztottak ki: kitüntették Antal András nyugalmazott agronómus professzort, Ádám Valériánt, a Marosvásárhelyi Orvosképzésért Alapítvány ügyvivőjét, Deák Ernőt, a Nyugat-európai Magyar Szervezetek Szövetségének elnökét, a Duna Televíziót, az erdely.ma hírportált, Koszorús Ferencet, az American Hungarian Federation elnökét, a Kossuth Rádió Határok nélkül műsorát, a Krónikát, az MTV Kárpát Expressz műsorát, Smaranda Enachét, a Pro Europa Liga elnökét, Székely Leventét, a Genfi Magyar Misszió első beosztottját, Szilágyi Zsolt egykori RMDSZ-es parlamenti képviselőt, Szőcs Géza költőt, Vincze László újságírót, Wanek Ferencet, a Bolyai Társaság egykori elnökét és Zsembery Ferenc mérnök-vállalkozót.
Tőkés László felhívta a figyelmet arra, hogy az alkotmánybíróság által megakasztott, a kisebbségi oktatás számára számos kedvező előírást tartalmazó román oktatási törvény ellen bukaresti politikusok, sőt Andrei Marga, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora hisztérikus támadást indított, az EP alelnöke ugyanakkor olcsó engedménynek, porhintésnek nevezte, hogy a BBTE főépületében nemrég elhelyezték a Bolyai Egyetem öt egykori magyar rektorának arcmását, miközben a Ferencz József Tudományegyetem professzorainak, rektorainak domborművei hiányoznak a gyűjteményből.
Hantz Péter, a BKB alelnöke – akit egykor a magyar táblák elhelyezése miatt távolítottak el a BBTE-ről – „bizalombitorlóknak” nevezte az erdélyi magyar politika és akadémiai élet ama képviselőit, akik szerinte a „tanult tehetetlenség” állapotában mellőzik a magyar felsőoktatás ügyének előmozdítását. Szőcs Géza költő a díjátadáson felidézte, hogy a román állambiztonsági szervek által üldözött Ellenpontok című szamizdat kiadványban már 1984-ben felvetette a magyar egyetem ügyét, 1985-ben írt emlékiratában pedig szembesítette az anyanyelvű oktatáshoz való jogot papíron biztosító akkori román alkotmányt az ezzel ellentétes valósággal.
Közölte, az Orbán-kormány kultúráért felelős államtitkáraként kiemelt céljának tekinti bevinni a köztudatba Kolozsvár jelentős szellemi értékeit, például megjelölni a kincses város nagyjainak elfeledett szülőhelyét. Szőcs Géza konkrét ígéretet tett arra, hogy 2012-ben szobrot emelnek a kincses városban Végh Sándor hegedűművésznek, karnagynak, a 20. század egyik legnagyobb, 1997-ben elhunyt zenei előadóművészének, akinek tiszteletére nemzetközi vonósnégyesversenyt is tervez. Krónika (Kolozsvár)2010. november 8.
Böjte Csaba: Ima az egységért
Megkérdezték ma, hogy mit szólok ahhoz, hogy Erdélyben lassan három magyar párt is lesz? Próbáltam jól nevelten kihátrálni a kérdés elől, de mikor sarokba szorítottak, akkor a következőt mondtam:
Kár, hogy nincs Erdélybe egy Sixtusi kápolna... Mert ugye Rómában van egy, és oda szépen bezárja a Római Katolikus egyház a bíborosait, az egyház lidereit, és akárhány frakció, csoportosulás is van köztük, addig nem engedik ki őket, míg szelíden, nyugodtan egyet ki nem választanak maguk közül. Ha nem sikerül dönteni, akkor egy hét után már csak kenyeret és vizet adnak nekik, míg a várva várt fehér füst fel nem száll a kéményből... Az emberek kint csendben imádkoznak, és közben megszületik a döntés, melyen hisszük, hogy rajta van Isten áldása. Szerintem Erdélyben is a politikusokat be kellene szépen falazni és kenyéren, vízen kellene tartani őket, míg a külvilág kizárása nélkül meg nem születik a döntés, és egy zászló alatt nem tudnak útra kelni a választásokra.
Persze tudom, nincs nálunk egy ilyen kápolna, ezért az egység mellett érvelve a következőket mondom: Árva gyerekeket nevelek, többen elmondták, hogy milyen traumát jelentett a váló, acsarkodó szülők között dönteni. A gyermekek ilyen körülmények között elbizonytalanodnak, lefagynak, teljesítményük a sport, a tanulás terén leromlik, és nemhogy bölcsen dönteni, de még a szüleik iránt tiszteletet tanúsítani sem erőst tudnak. Sajnos látom, hogy egy – egy ilyen zajos válás, mindkét szülő tiszteletének „árfolyamát”, a gyermekek szemében minden körülmény között mennyire lerontja. Isten mentsen, hogy az erdélyi magyarokat gyermekeknek tekintsem, de biztos vagyok benne, hogy az egymással acsarkodó, összefogni nem tudó, egymás iránt tiszteletet nem mutató pártok, a magyarságot elbizonytalanítják, félelemmel töltik el. És sajnos mindez, újabb fiatalok külföldre költözését eredményezi, és az itthon maradottak sem fognak bátrabban nekiállni családot alapítani, vállalkozásba kezdeni. És én ennél szörnyűbb dolgot el sem tudok képzelni.
Sokan felkerestek és elmondották, hogy nem értik a széthúzás logikáját. Én sem! Együtt, közösen a vadászok sokkal eredményesebbek, nagyobb zsákmányt tudnak elejteni. Semmi nem indokolja a szakítást, minden de minden az összefogás mellett szól... Szerintem az aki nem tudja ma az egységet Erdélyben képviselni, annak alázattal egy lépéssel hátrább kellene állnia. Keresni kell olyan személyeket, akik integrálni tudják nagycsaládunk minden tagját, a közösségi létünk fennmaradása érdekében.
Boldog emlékű Márton Áron püspök úr, azokban a vérzivataros időkben összeszedte az erdélyi magyar politikusokat a kolozsvári Szent Mihály templomban és megfogadtatta velük, hogy az egység ellen nem tesznek.... Kisebb testvéri szeretettel kérem a népünk elöljáróit, hogy keressék az egységet, és akár kisebb lépésekkel is de egy csapatban vezessenek a szeretet, a béke útján bennünket, a rájuk szavazni akaró polgárokat.
Imádságos szeretettel, Cs.t. Erdély.ma2010. november 8.
Kiosztották a Báthory-díjakat
Vasárnap délben került sor a Sapientia EMTE kolozsvári épületében az idei Báthory-díjak átadására, melyet azon személyeknek és szervezeteknek ítéltek oda, akik hozzájárultak az önálló magyar állami egyetem ügyének előmozdításához.
A díjátadó ünnepséget Tőkés László EMNT-elnök, EP-alelnök beszéde nyitotta meg, aki felhívta a figyelmet arra, hogy a román kulturális és politikai elit húsz év után is mennyire fél a magyar jogkövetelésektől a felsőoktatásban, és mennyire el akarják hitetni a közvéleménnyel a Babes-Bolyai Tudományegyetem hamis multikulturalitását. Az egyetem magyar elitje is gyakran szemet húny efölött, és kompromisszumokat köt, ahogy azt a magyar rektorok arcképének kihelyezése kapcsán is történt – fogalmazta meg az EMNT elnöke.
Gergely Balázs belső-erdélyi EMNT-alelnök Németh Zsolt külügyi államtitkár üzenetét tolmácsolta, aki a magyar állam támogatásáról biztosította az ügyet zászlajukra tűző szervezeteket, a Bolyai Kezdeményező Bizottságot és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, ahogy tette ezt köszöntőjében Szőcs Géza kolozsvári származású költő, jelenlegi kulturális államtitkár, a Báthory-díj egyik kitüntetettje. Az államtitkár felidézte, hogy a rendszerváltás előtt és után milyen beadványokkal próbálta felhívni a figyelmet a magyar felsőoktatás áldatlan helyzetére, melyeket rendre elutasítottak, egy részét már az RMDSZ-ben, így a parlament elé sem kerülhetett. Az ügy támogatóihoz csatlakozott a korábbi Báthory-díjas Kolozsvári Magyar Diákszövetség is. Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke pedig kifejtette: nem szabad elfogadnunk, hogy Európa egyik legnagyobb nemzeti kisebbsége ekkora jogsértéseknek legyen az áldozata, ami felsőoktatását illeti.
A beszédek után a díjakat Tőkés László és dr. Ajtay-Kincses Mária nyújtották át. A díjazottak között olyan sajtóorgánumok és műsorok is szerepeltek, mint a Duna Televízió, a Krónika napilap, az Erdély.ma, a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsora és a Magyar Televízió Kárpát Expressz műsora, melyek hitelesen tájékoztatták a közvéleményt a Bolyai Egyetem ügyéről. „Sok tekintetben az Erdély.ma tényszerű, operatív tájékoztatásának köszönhető, hogy a Babeș-Bolyai Tudományegyetem által gyakorolt jogtiprások elleni tiltakozás országos méretűvé nőtte ki magát" – mondta laudációjában Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke.
Köllő Zsófia, erdon.ro, Erdély.ma