udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3980
találat
lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-240 ... 3961-3980
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. január 17.
Kérdéses a Mátyás-szobor újraavatásának időpontja
Szőcs Géza a magyarországi Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára személyes véleménye szerint az RMDSZ-kongresszus utáni időpontra kellene halasztani a magyar és román közpénzekből restaurált, kolozsvári Mátyás-szoborcsoport újraavatását.
A Szabadság kolozsvári napilap megkeresésére Szőcs Géza úgy nyilatkozott, február 27-e és március 14-e is felmerült, mint lehetséges időpont, ám a helyzet tisztázásáig a tárcája kivár.
A Romániai Kulturális Minisztérium sajtóosztálya szerint a szaktárca legutóbb két időpontot is javasolt a leleplezésre, szem előtt tartva azt, hogy a javasolt dátumok tartalommal és jelentéssel bírjanak a magyar közösség számára. Így a szaktárca január 22-re, vagyis a Magyar Kultúra Napjára, vagy február 23-ra, Mátyás király születésnapjára időzítette volna a leleplezést. Azonban Füzes Oszkár magyar nagykövet csütörtökön közölte Kelemen Hunorral, hogy a magyar kormánynak január 22-e nem megfelelő időpont. A sajtóosztály szerint a Szőcs által említett február 27-i, illetve március 14-i dátum egyike sem merült fel az egyeztetések során, azonban a február 27-i dátum nem megfelelő a romániai tárcának, hiszen ezen a napon zajlik az RMDSZ kongresszusa, ahol Kelemen Hunor művelődési tárcavezetőnek részt kell vennie.
Ami a március 14-i dátumot illeti, kései időpont, hiszen a szobor műszaki átadása november végén már megtörtént, így a kolozsváriakkal szemben sem lenne méltányos ekkorra időzíteni az újraavatást.
(Transindex) Nyugati Jelen (Arad)2011. január 17.
Ászok tánca
Anno a Román Kommunista Párt kongresszusai előtt már hetekkel túlcsordultak az újságokban a különböző helyi szervezetek, vállalatok, mifenék szövegei, hogy támogatják Nicolae Ceauşescu elvtárs újraválasztását blabla ésatöbbi. Nem volt ellenjelölt, de bizti azért kellett, mert izgult szegény.
Most naponta olvasom, hogy az RMDSZ-szervezetek sorban jelentik be előre, a február végi kongresszus előtt, hogy Kelemen Hunor megválasztását támogatják. Most két ellenjelölt is van, csak tudnám, ki izgul jobban: Markó, hogy politikájának folytatója legyen az utódja, vagy Kelemen Hunort szeretnék megfosztani az álmatlan éjszakáktól.
Nem értem, mi haszna ennek a bejelentősdinek, ami az idősebb generációk hátán szerintem igencsak borzolja a szőrszálakat. Ha a kongresszust azért (is) kell összehívni, hogy új elnököt válasszon az RMDSZ, akkor miért nem ott dől el, a programbeszédek elhangzása után, ki örökli Markó székét? A megyei küldötteknek elég idejük lenne eldönteni, hogy egységesen szavaznak valakire, vagy mindenki saját belátása szerint dönt. Ha pedig előre tudni, ki lesz az új elnök, akkor minek kongresszus, hisz annak sava-borsa az elnökválasztás? Nem lenne olcsóbb egy belső, internetes szavazást szervezni? Vagy küldje be futárpostával minden megyei szervezet a borítékját a névvel. Vagy ne küldjön semmit, elég, ha a választmányi ülésen helyben, egyemberként megtapsolják kiszemeltjüket. Az pedig elolvassa a másnapi újságban, aztán ha lefutottak a gyűlések, helyet cserél Markó Bélával.
Szóval, nekem furcsa ez a módszer, emlékezetem szerint akkor sem volt ilyen, amikor két jelölt is indult a tisztségért. Azért hívták össze a kongresszust most (is), hogy a küldöttek OTT szavazzanak, döntsenek.
Szerintem az első ilyen túlbuzgóságra Markó vagy Kelemen vagy akárki a hájlájfból leszólhatott volna a megyei szervezeteknek, hogy gyerekek, már ne röhögtessük magunkat, legalább kifele ropjuk végig a tangót, ahogy kell, szorosan egymáshoz simulva. Persze, sejtem én, startból le akarták törni Eckstein vagy Olosz szarvát, nehogy azt képzeljék, egyáltalán letehetik a lasztit a tizenegyes pontra. Jobb előre biztosra menni, megkenni minden kenyeret vajjal, nehogy a meglepetések kongresszusa legyen az idei.
Kár, mert ezek nélkül is Kelemen Hunornak volt-van a legnagyobb esélye, Eckstein későn rajtolt, és az elmúlt években elásta magát a Szövetségben, Olosz pedig még ennyire sem aktivált, hangját sem hallatta.
Hát, akkor javaslom, legalább mi, kakasülőn táborozók játékból kezdjünk el izgulni, vajon ki lesz az RMDSZ új elnöke?
Mert majd március 1-jétől az új elnök számára vége a játéknak, és ha véletlenül bármit eljátszik, arra rámegy inge, gatyája.
Irházi János. Nyugati Jelen (Arad)2011. január 18.
RMDSZ tisztségviselők az Erdélyi Magyar Néppártról
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács december elején, székelyudvarhelyi kongresszusán döntött arról, hogy kezdeményezi és támogatja a Tőkés László értékrendjét vállaló és képviselő Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését.
A romániai párttörvény szerint egy új politikai alakulat hivatalosításához összesen 25000 aláírást kell összegyűjteni az ország 18 megyéjében, illetve a fővárosban. Megyénként legalább 700 aláírásnak kell szerepelnie a listákon.
Az RMDSZ politikusai nem támogatják egy új erdélyi magyar párt megalakulását. „Két kategóriát látok. A politikai pártokkal versenyhelyzetben vagyunk és a politika harcról és szavazatszerzésről szól. Minden más, nem politikai pártként működő szervezetek, mint az EMNT, SZNT, véleményem szerint, partnereink, mert a célkitűzéseink nem mondanak ellent egymásnak. Ezekkel az együttműködés, az együttgondolkodás, a minél szorosabb kapcsolat lehetséges” – fejtette ki Eckstein Kovács Péter, válaszolva arra a kérdésre, hogy megválasztása esetén milyen kapcsolatokat alakít ki az RMDSZ-en kívüli magyar politikai szervezetekkel, a Magyar Polgári Párttal, a Székely Nemzeti Tanáccsal, illetve, ha létrejön, az új magyar párttal.
Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét komolyan veszélyeztetné egy új magyar párt megalakulása. „Egy új politikai alakulat megjelenése nem szolgálja az egységes politikai képviseletet. Mi 2008-ban, 2009-ben baráti jobbot nyújtottunk az EMNT-nek, az MPP-nek. Az EMNT-vel meg is tudtunk egyezni 2009-ben. Én azt gondolom, hogy az az egyezség hosszú távú kell legyen. Azt tudom ígérni, hogy akár szövetségi elnökként, amennyiben megválasztanak, akár képviselőként, politikusként azt fogom javasolni, hogy adják fel a pártalapítási szándékukat, mert az nem hoz semmi jót, a három az kevesebb, mint az egy, a kettő is kevesebb, mint az egy. Az a javaslatom, hogy találjunk egy közös megoldást, hogy ne veszélyeztessük az erdélyi magyar képviseletet a parlamentben, az európai parlamentben” – mondta el Kelemen Hunor.
„Ebben mi is hibásak vagyunk. Amikor két magyar civakodik ott nincs százszázalékosan tiszta és százszázalékosan hibás fél. Nyilvánvaló, hogy ha megalakul az új párt az egy új helyzet lesz. Jézus tanítványai sem értettek mindenben egyet. Egyetértésnek, összefogásnak kell lennie. Azon kell dolgozni, hogy ne jussunk a felvidéki, vajdasási és kárpátaljai magyarok sorsára” – tárta fel véleményét Sógor Csaba EP képviselő.
Marosvásárhelyi Rádió. Erdely. ma2011. január 18.
Az autonómiatörekvést az új magyar nemzetpolitikához kell csatolni
Rendkívüli, történelmi eseményre készül a Székely Nemzeti Tanács: pénteken Budapesten a magyar parlament főrendiházi termében tartja ülését. Az SZNT elnöke, Izsák Balázs közleményében hangsúlyozta: előzmény nélküli, hogy az elszakított területek magyar közösségeinek valamelyik közképviselete Magyarország Országházában ülésezzen.
Az autonómiatörekvést az új magyar nemzetpolitikához kell csatolni, hiszen a székely autonómiatörekvés magyar nemzeti törekvés, ugyanakkor nemzeti prioritás is – fejtette ki Izsák. Erdely. ma2011. január 18.
Egységes Kárpát-medencei gazdasági övezetről egyeztettek a MÁÉRT-en
A közös Kárpát-medencei közlekedés és vasútfejlesztés, a szakképzés és a most induló Széchenyi terv lehetőségei szerepeltek többek között az újjáalakult Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) gazdasági és önkormányzati szakbizottsága keddi budapesti ülésének napirendjén. Becsey Zsolt a szakbizottság elnöke, a nemzetgazdasági tárca államtitkára az ülés után újságíróknak elmondta: abban maradtak, hogy a magyar külgazdaság-politika készülő koncepciójához a határon túli magyar szervezetek is hozzászólnak majd. A közeljövőben minden résztvevő meghatározza azokat a konkrét gazdaságfejlesztési prioritásokat, amelyek a vállalkozások versenyképességének erősítését segítheti – tette hozzá.
Kifejtette: egyértelművé vált, hogy a gazdasági összefogásnak egy egységes Kárpát-medencei gazdasági övezet koncepcióján kell alapulnia. Ez része a kormányprogramnak is – emlékeztetett. Ennek a térségnek nagyobb gazdasági integrációra van szüksége, hogy kellő erőt, innovációt tudjon felmutatni, hogy az unióban és a világpiacon sikerrel vehessük fel a kiélezett küzdelmet – tette hozzá.
A cél ugyanakkor az, hogy mindenki megmaradjon, és gazdasági téren is boldoguljon ott, ahol született – fogalmazott az államtitkár.
Becsey Zsolt a konkrét témákról elmondta, hogy az ülésen ismertették a Széchenyi terv hét nagy prioritását, megtárgyalták, hogy a tervnek a Kárpát-medencei határokon átnyúló gazdasági együttműködés, és a közlekedés fejlesztése nagyon komoly részét képezi. A közös Kárpát-medencei közlekedés és vasútfejlesztés kérdésében egyetértettek az együttes fellépés szükségességében – mondta. Kitért arra is, hogy minden fél érdekelt egy szélesebb szakképzési struktúra megvalósításában, hogy a beruházók a lehető legtöbb munkaerővel számolhassanak a Kárpát-medencében.
A konkrét javaslatok ismeretében a szakbizottság várhatóan május-június folyamán ül össze ismét. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár felidézte, hogy az újjáalakult MÁÉRT-hez kapcsolódva négy szakbizottság felállításáról döntöttek. Az oktatási és kulturális szakbizottság hétfőn tartott ülést, s a héten még összeül a külügyi és jogi szakbizottság. Répás Zsuzsanna elmondása szerint január végén tanácskozik a Kárpát-medencei szórványalbizottság, s várhatóan márciusban ülésezik a diaszpóra albizottság. (MTI-fidesz.hu) Erdely. ma2011. január 18.
Taposott út
Elpárolgott a demokrácia az RMDSZ-ből. Centralizált, kézi vezérlésű, s ahogyan Tőkés László találóan fogalmazott: arrogáns párttá vált. Teheti, hisz Románia demokráciahiányban szenved, s a párt, melynek szekerére jó esztendeje fölkapaszkodtak, ugyanezekkel a módszerekkel terelgeti az országot.
Roppant érdekes ellenben, talán esettanulmányt is megérne, hogyan változott át Markó Béla, az egykor nyitott, demokratikus értékeket képviselő értelmiségiből erős kezű, ellentmondást nem tűrő pártvezérré, s miként rendelte alá a szövetséget az üzleti életben sikeres társai érdekeinek. S vált az RMDSZ is, akárcsak a román pártok zöme, a nagy kombinátorok és a mindenbe belenyugvók gyülekezetévé. Egy kis lázadás, mint amilyen most az Olosz Gergelyé, belefér a pakliba. És Édler András ugyancsak háromszéki parlamenti képviselő ama kifakadása is, miszerint az édesapának a saját édes fiát kell pártfogolnia, nem a szomszédét. Tudja, hisz valamikor a parlamenti választások előestéjén a szövetség, a jelenlegi helyi nagyok, a megyeitanács-elnök, a polgármester valóban ,,édesapaként" viselkedett velük, megürült képviselői helyüket azonnal felajánlották a ,,fiúknak", s mellé paripát, fegyvert. A pénzt ők hozták. És letehetjük a nagyesküt, a nagy szülői szeretetet jól körülírható gazdasági érdek kísérte. Mit is kottyintott el a HKT zűrzavarában egy felső-háromszéki polgármester: ,,Mi akkor (ti. a parlamenti választásokkor) nem kértük, de megkaptuk Olosz urat, akkor most támogassuk is." Néhányan támogatták, többen nem, de az kiderült, a lokálpatriotizmus nagy dolgokra képes, kár, hogy a minőség kigyöngyözésére nem. De ama édleri filozófia, miszerint mindenáron a mi kutyánk kölykét kell támogatni, még viccnek is rossz. (Jut eszembe: Markó Béla is az volt.) Most, hogy Markó menni készül, megsűrűsödött a levegő az RMDSZ-ben, és hirtelen mindenki a változás szükségességéről beszél. Kelemen a megreformált folytonosságot, Eckstein-Kovács a további parlamenti jelenlétet, Olosz közösséghez való visszafordulását tartja fontosnak. Csakhogy eddig is ott voltak a hatalom közelében, és vajmi keveset tettek a szövetséget eluraló fülledtség, tekintélyelvűség, arrogancia, kivagyiság ellen. A választás előtt mindenki reformot, változást, újat, jobbat ígér. És győz az, akinek győznie kell, és halad a jól kitaposott úton tovább.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. január 18.
Magyar tükör
Világszerte tovább folytatódnak a bírálatok és tüntetések a magyar médiatörvény ellen. Orbán Viktor a diszkótragédiára és a Kuruc infóban megjelenő rémhírekre is célozva, gyors reagálásában kifejtette, hogy a sokat bírált és támadott magyar médiatörvény egyik fő célja pontosan a burkolt és nyílt gyűlöletbeszéd szankcionálása.
Megszólalt a Hír Tévében az ugyancsak sokat támadott s létében megkérdőjelezett magyar médiatanács kilenc évre kinevezett elnöke, Szalai Annamária is, hangsúlyozva, hogy egyáltalán nem érti a nyugati bírálatokat, amelyek nagy része a magyar médiatörvény nem pontos ismeretéről árulkodik. Elmondta azt is, amit a miniszterelnök szóvivője, Szijjártó Péter is hangsúlyozott: a magyar médiatörvény minden egyes eleme megtalálható a nyugati médiatörvényekben. A Hírszerző vasárnap, összefoglalva az újabb bírálatokat, arról értekezett, hogy bármit is mondunk a sokszor indokolatlanul durvának érzett kritikákról, csak helyzetünket nehezítjük, mert az egész már olyan méreteket öltött, amit nem lehet bagatellizálni. Az unió illetékes bizottsága is foglalkozik a törvénnyel, amelynek, legalábbis ez hírlik, bizonyos elemeit mégiscsak meg kell változtatni. Ettől egyébként Orbán Viktor miniszterelnök sem zárkózott el. A nagy német világlapok közül a Frankfurter Allgemeine Zeitungban egy nyugodtabb hangvételű cikk is megjelent minap Csigavér címmel, s a cikk szerzője elismerte, hogy a magyar médiatörvény olyan, amilyen, de legalább az európai országok médiatörvényeire irányította a figyelmet, s bizony, ezen a téren még akadna tennivaló, senki nem ülhet a babérjain. * És most ugorjunk: hamarosan indul az új Széchenyi-terv. Matolcsy György gazdasági miniszter szerint kétségtelenül ösztönözni fogja a gazdaság fejlődését, ez a bevallott célja, különösen azoknál a vállalatoknál, melyeknél van lehetőség a fejlesztésre. A másik cél új munkahelyeket teremteni, s csökkenteni a munkanélküliek számát... A gazdaság szereplői és a szakértők türelmetlenül várják a Matolcsy által februárra ígért reformcsomagot.
Bogdán László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. január 18.
Határtalanul! tanulmányi kirándulási program
(MTI) – Várhatóan februárban jelennek meg a Határtalanul! tanulmányi kirándulási program felhívásai, s az első csoportok szeptemberben utazhatnak határon túli magyar területre pályázati támogatással – mondta el Répás Zsuzsanna, a MÁÉRT oktatási és kulturális szakbizottsága hétfői, budapesti ülése után az MTI-nek.
A nemzetpolitikai helyettes államtitkár szerint az előző kormányok igen nagy károkat okoztak, amikor elvágták a magyar-magyar közösségeket összetartó szálakat. Mint mondta, a Magyar Állandó Értekezlet novemberi ülésén látszott: nagy az igény, hogy újra élő kapcsolat legyen a magyar közösségek között.
Répás Zsuzsanna hangsúlyozta: az új kormány új alapokra kívánta helyezni a magyar-magyar kapcsolattartást. A MÁÉRT újraindításával párhuzamosan fontosnak tartották a szakbizottsági rendszer újraindítását is. Négy testületet hoztak létre, az oktatási és kulturális mellett az önkormányzati és gazdasági, a külügyi és jogi, valamint a szórványszakbizottságot. Az önkormányzati és külügyi testület még e héten összeül, s a szórványszakbizottság is ülést tart a közeljövőben – tette hozzá.
A helyettes államtitkár azért tartotta fontosnak, hogy először az oktatási és kulturális bizottság ülésezett, mert szerinte az identitás megőrzése szempontjából a legfontosabb területek ennél a testületnél vannak.
Hoffmann Rózsa, az újjáalakult MÁÉRT Oktatási és Kulturális Szakbizottsága elnöke, oktatási államtitkár elmondta, hogy a hétfői ülésen hat ország – Románia, Ukrajna, Szlovákia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia – magyar szervezeteinek képviselői vettek részt. A tanulmányi kirándulás mellett a magyar nyelvű felsőoktatásról, a kulturális intézetek működéséről, egyházi, ifjúsági és sportkérdésekről is szó volt.
Az államtitkár közlése szerint elhangzott javaslatként a sportra épülő tanulmányi kirándulás lehetősége, felvetették a résztvevők a szórvány és tömbmagyarság anyanyelvű oktatásának kérdéskörét. Beszámolója szerint megállapították, hogy az oktatás kulcskérdés, s ha nincs magyar nyelvű oktatás, előbb-utóbb elfogy a magyar nyelvű értelmiség.
A magyar szervezetek képviselői komoly együttműködési készséget mutattak – mondta el Hoffmann Rózsa, hozzátéve: nyár közepéig körvonalazódhat az a stratégia, amely a támogatáspolitika alapját képezi. Répás Zsuzsanna hozzátette: megkérték a határon túli szervezetek képviselőit, állítsák össze azokat a területeket, amelyek szerintük prioritást élveznek, s a lista alapján határozza majd meg a Bethlen Gábor Alap, hogy mely területeket támogat.
A szakbizottság a tervek szerint szeptemberben tartja következő ülését. Népújság (Marosvásárhely)2011. január 18.
Optimista vagyok
Közreadja: Bölöni Domokos
Kovács András karnagy, a marosvásárhelyi Nagy István ifjúsági vegyes kar és a vártemplomi Psalmus kórus karnagya – az elmúlt esztendő eseményeiről.
– Örvendetes tény, hogy az amatőr kórusok száma a múlt esztendőben is gyarapodott, ami a dalolási kedv mellett az együttesek nevelő, közösségszervező és erősítő szerepének felismerését is jelentheti. Még mindig az egyházak, a templomok gyülekezetei elsősorban a fenntartók. Az állami és gazdasági intézmények is felfedezhetnék e tevékenység jelentőségét. Örvendetes az is, hogy a régi, már bejáratott fesztiválok, találkozók mellett új együttesek próbálnak Erdély magyarok lakta régióiban ilyen ünnepi rendezvényeket meghonosítani. Ezekre nagy szükség van, hiszen a munkát motiválni, az eredményeket népszerűsíteni, a hibákat javítani kell.
Az erdélyi magyar amatőr kórusmozgalom komoly, figyelemre méltó hagyománnyal rendelkezik. Ezt a hagyományt próbáljuk ápolni a rendszerváltozás után újraélesztett szervezeteink segítségével, a Romániai Magyar Dalosszövetséggel és a Seprődi János Dalosszövetséggel. A nemrég Kolozsváron megtartott 2010. évi közgyűlésén az RMD elnökének, Guttman Emesének a beszámolójából tudhattuk meg, hogy milyen gazdag kórus- és zenei tevékenység zajlik a tőlünk távolabbi tájakon, elsősorban Székelyföldön, de említhetném a Szilágyságot, a Partiumot is. A közgyűlésen minden évben díjazzák a különböző területeken: a kórusvezetésben, egyházzenében, hagyományőrzésben, népdaléneklésben, népdalgyűjtésben, népi zenekari és fúvószenekari tevékenységben figyelemre méltó eredményt elért személyeket. A nemrég elhunyt Nagy Ferenc által létrehozott Seprődi János Dalosszövetség pedig most már anyaországi vezetéssel próbálja összehangolni a Kárpát-medence magyar kóruséletét.
Az általam vezetett két amatőr együttes eseményekben gazdag évadot mondhat magáénak. A Nagy István ifjúsági vegyes kar a tavaly áprilisban Budapesten vendégszerepelt egy önálló hangversennyel, és sikeresen lépett fel a budapesti Bárdos Lajos Zenei Hetek Alapítvány rendezvénysorozatának nyitóhangversenyén. Itthon megszervezte a XIX. Bárdos Lajos–Nagy István Kórusfesztivált, melynek hangversenyein tíz kórus énekelt. Ezenkívül sikerrel mutatkozott be a székelyudvarhelyi Bárdos Lajos–Balázs Ferenc Ifjúsági Kórusfesztiválon, majd idényzáró szereplésként a II. Szovátai Kórustalálkozón. Az új évadban, mely októberben kezdődött, fellépett a Bolyai Líceum Öregdiák Köre által szervezett Kozma Béla- emlékünnepélyen, majd decemberben a filharmónia által szervezett Musica Sacra rendezvénysorozat keretében a Vártemplomban, a Psalmus kórussal együtt adventi kórushangversenyen énekelt.
A Vártemplom Psalmus kórusa, mely az idén ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját, legfontosabb feladataként a templomi szolgálat ellátásának érdekében gazdagította tavaly is repertoárját. E szolgálatok mellett meg kell említenem a Szentháromság-napi református kórustalálkozót, melynek rendszeres résztvevői vagyunk. Örömünkre tavasszal megtisztelő hívást kaptunk a kolozsvári Szent Mihály-templomba a RMD által szervezett Zsizsmann Rezső-emlékhangversenyre. A helyi lapban megjelenő kritika kiemelte kórusunk színvonalas műsorát, a kórus tiszta intonációját, érthető szövegmondását. Társszervezőként a kórus sokat tett a XIX. Bárdos Lajos–Nagy István Kórusfesztivál lebonyolítása érdekében, melyen nagy sikerrel szerepelt, majd az etyeki Signum kórus hívására tavasszal Magyarországon énekelt. A kórus évadzáró szereplése a Nyárádszeredai Kórustalálkozón való részvétel volt, az új évadban pedig a már említett adventi hangversenyen mutatta be műsorát.
Meg kell említenem a szászrégeni rendezvényeket: a már hagyományos Zengjen hálaének református kórustalálkozót, valamint az adventi gyermekkari kórustalálkozót, melyet a tavaly második alkalommal rendezett meg a református egyház. Tudunk még a marosszentgyörgyi kórustalálkozókról, a körtvélyfáji Reneszánsz kórustalálkozóról, a marosvásárhelyi Szabadság úti ifjúsági kórustalálkozókról, melyeket többnyire az egyház patronál.
Befejezésként még csak annyit mondanék, hogy optimista vagyok, mert örömmel látom, hogy a fiatalok (köztük volt tanítványaim) kórusokat vezetnek, sikerült őket "meg-fertőznünk", és tovább éltetik, remélhetően jobban, mint mi, öregek, az együtténeklés ügyét. Népújság (Marosvásárhely)2011. január 18.
Megrongálták a Mátyás-szobor talapzatát
Ismeretlen tettesek megrongálták tegnap a kolozsvári Mátyás-szobor talapzatát. A Szabadság napilap honlapján közzétett videó-felvételen látható, hogy a talapzat több pontján fekete anyag folyt végig, az elkövetők feltehetően műanyagot vagy gumiabroncsokat égethettek el.
László Attila alpolgármester, aki a Krónikától értesült a történtekről, döbbenten fogadta a hírt. Az elöljáró értetlenségének adott hangot, hiszen a Főteret folyamatosan figyeli a közösségi rendőrség, így az eset elvileg nem történhetett volna meg. A Fadrusz-alkotás restaurálási munkálatait novemberben fejezte be a nagyszebeni Concefa Rt.
Krónika (Kolozsvár)2011. január 18.
Megmaradnak a kedvezmények
Mégsem esnek el a kettős állampolgárság megszerzése után az eddigi támogatásoktól a magyarigazolvánnyal rendelkezők, így módosították ugyanis a státustörvényt. A módosítás nyomán az egyszerűsített honosítási eljárásért folyamodóknak a jövőben is jár az évi 20 ezer forintos oktatási-nevelési támogatás; sőt: ezt az óvodások is megkapják, ezenfelül kétezer forintos taneszköz-vásárlási támogatást is utal a magyar állam.
Mégsem esnek el a kettős állampolgárság megszerzése után az eddigi támogatásoktól a magyarigazolvánnyal rendelkezők, így módosították ugyanis a státustörvényt. A módosítás nyomán az egyszerűsített honosítási eljárásért folyamodóknak a jövőben is jár az évi 20 ezer forintos oktatási-nevelési támogatás; sőt: ezt az óvodások is megkapják, ezenfelül kétezer forintos taneszköz-vásárlási támogatást is utal a magyar állam.
Répás Zsuzsanna, a magyar nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a napokban azt mondta, a jövőben szigorúbban odafigyelnek arra, ki kapja meg ezeket a támogatásokat. A juttatás csak annak jár, aki valóban magyar iskolába járatja a gyermekét, a szórványterületeken pedig szóba jöhet a hétvégi magyar iskola is ott, ahol nem érhető el a magyar iskola.
A döntés mintegy 900 ezer embert érint, mostanáig ennyien igényeltek magyarigazolványt. A kedvezménytörvényt 2001-ben, az első Orbán-kormány idején fogadták el. Akkor utazási, képzési kedvezményekről, kulturális támogatásokról, illetve a magyarigazolvánnyal rendelkezők munkavállalásáról is döntött a magyar parlament. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. január 18.
Népszámlálások Romániában
Romániában az utóbbi hatvan évben hat népszámlálást tartottak, átlagosan tehát tíz évenként egyet. 1948. után 1956-ban és 1966-ban került sor hasonló akcióra, majd 11 éves szünet után rendezték meg az utolsó, „szocialista népszámlálást”, amelyet tizenöt éves szünet követett, egészen 1992-ig. A legutóbbi felmérést 2002-ben tartották, most pedig, kilenc éves szünet után, idén lesz ismét népszámlálás.
Az egymást követő romániai népszámlálásokból egyértelműen kiderült a trend: míg az ország összlakossága 1948-tól egészen 2002-ig folyamatosan nőtt, és csupán a 2002. évi felmérés alkalmával jeleztek 1 130 000-es csökkenést – ennek ellenére, a hatvan év összességében több mint 5 800 000-es volt a létszámgyarapodás – addig a magyar lakosság száma és részaránya folyamatosan csökkent az utóbbi hat évtized alatt.
Szétnyíló demográfiai olló
A 2002. évi népszámlálás adatainak megfelelően a 21,6 millió lakosú Romániában 19,4 millió román mellett 1,43 millió magyar él – vagyis 6,6 százalékos részaránnyal ez az etnikum az ország legnagyobb nemzeti kisebbsége. A harmadik helyen, 535 ezer fővel a roma lakosság áll, az alig 60 ezerre apadt német közösséget 61 ezres létszámával már az ukrán lakosság is felülmúlja.
A sorrendben az oroszok/lipovánok következnek, 35,7 ezer lakossal, őket követik a törökök 32,5 ezer, a tatárok 24,1 ezer, a szerbek 22,5 ezer, a szlovákok 17,1 ezer, a bolgárok 8 ezer, a horvátok 6,8 ezer, a görögök 6,4 ezer fővel. Az egykoron népes romániai zsidóság létszáma 5,7 ezerre apadt, és már csak a cseheket, a lengyeleket, az olaszokat, az örményeket, valamint az 1,2 ezres csángó lakosságot – és a 2,2 ezer fős kínai közösséget előzi meg.
A magyar lakosság részarányának folyamatos csökkenése, Erdélyben mérhető le leginkább. Itt 1956-ban például a lakosság 65 százaléka volt román, a magyaroké pedig meghaladta a 25 százalékot. 2002-re viszont az arány 74,7:19,6-ra módosult – természetesen a román lakosság javára. Mindez elsősorban Ceauşescu iparosításnak álcázott elrománosító politikájával magyarázható.
Így 1956 és 1977 között az erdélyi román lakosság részaránya 4,4 százalékkal nőtt, a magyaroké 2,5 százalékkal csökkent, 1977 és 1992 között a románság létszámgyarapodása 4,2, a magyarok létszámcsökkenése pedig 1,8 százalékos volt. A rá következő évtizedben már a román lakosság alig 1,1 százalékkal nőtt, igaz, a magyar lakosság még mindig 1,2 százalékkal apadt .
Sokatmondó szakmai megoszlás
Érdekes módon, a legutóbbi népszámlálás alkalmával 1 443 970 személy vallotta magát magyar anyanyelvűnek, 12 ezerrel többen, mint magyar nemzetiségűnek. Ezzel a magyar anyanyelvűek részaránya 0,06 százalékkal meghaladja a magyar nemzetiségűekét.
Vallási szempontból az önmagát államvallásnak tekintő ortodox egyház hívei vannak egyértelműen túlsúlyban, számuk 18,1 millió, ami 86,7 százalékos részaránynak felel meg. A második legnagyobb romániai egyház a római katolikus, 4,7 százalékot jelentő 1 millió hívővel, majd a reformátusok következnek 701 ezer, a pünkösdisták 324 ezer, a görög-katolikusok 191 ezer és a baptisták 126 ezer hívővel. A többi egyház 100 ezer fő alatt van. Emellett felekezeten kívülinek tartotta magát 12,8 ezer fő, ateistának vallotta magát 8600 személy.
Érdekes – és egyben sokatmondó – a román és a magyar közösség szakmai szempontból történő megosztása. Így például a törvényhozók, az igazgatási, érdekképviseleti, gazdasági, politikai vezetők kategóriájában a magas 3,8 százalékával a magyar közösség mélyen alulképviselt.
A középvezetők (technikusok, mesterek) szintjén azonban 9,7 százalékos jelenléte messze meghaladja lakossági részarányát, akárcsak 8,2 százalékos jelenléte az értelmiségi és tudományos foglalkozások esetében, vagy 8,5 százalékos részvétele a szolgáltatási, kereskedelmi tevékenységekben. A csúcsot a magyar közösség azonban a mezőgazdasági, erdőgazdálkodási, halászati foglalkozásoknál tartja 22,3 százalékkal, de a kézművesek, szakképzett munkások 20,3 százaléka is soraiból kerül ki.
A „fegyveres szervek foglalkozásai” kategóriában viszont mindössze 0,4 százalékkal van jelen. 4,3 százalékával azonban örvendetes módon „alulképviselt” a munkanélküliek sorában is. Mindez jól jelzi, hogy a romániai magyarság létszámbeli fogyatkozása ellenére képzettség, szakmai színvonal, érvényesülés tekintetében helyt áll a nem könnyű romániai viszonyok közepette.
Népszámlálás – 2011
Az Országos Statisztikai Intézet elnöke, Vergil Voineagu közlése szerint az idei népszámlálást minden bizonnyal októberben kezdik el. A folyamat két hetet vesz majd igénybe, ez idő alatt a lakosság lélekszáma mellett felmérik a lakásviszonyokat is. Az akció idei megrendezése egyébként valamennyi uniós tagország számára kötelező, Brüsszel ugyanis pontos képet kíván alkotni az unió, ezen belül pedig a tagországok teljes lakosságáról.
A mostani népszámlálás alkalmával valamennyi, romániai lakhellyel rendelkező román állampolgárt számba vesznek, függetlenül attól, hogy az akció pillanatában az országban tartózkodik-e vagy sem. A felmérés kiterjed a romániai lakhellyel rendelkező nem román állampolgárokra, az ország területén tartózkodó egyéb személyekre – menekültekre, menedékjogot vagy állampolgárságot kérőkre, üzleti vagy személyes ügyben érkezett külföldiekre is. Vizsgálják majd a lakossági elöregedés folyamatát, a belső és más országokba irányuló elvándorlást, az oktatási szintet.
Bogdán Tibor. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. január 18.
Kulturális hét Szatmáron
Erdélyszerte ünneplik január 22-én Magyar Kultúra Napját. Szatmáron nem csupán egy napot, hanem egy hetet szentelnek erre, és nem csupán a helyi, hanem az egész kárpát-medencei magyar kultúrát próbálják megmutatni ezen a héten.
„Számunkra sokkal többet jelent a magyar kultúra, semhogy évente csak egy nap emlékezzünk rá. Ezért már korábban úgy határoztunk: egy nap helyett legalább egy hetet szánunk rá, méghozzá úgy, hogy igyekszünk az egész Kárpát-medencei magyar kultúrát megjeleníteni. S ezzel is kifejezni, hogy mindnyájan az egy magyar nemzethez tartozunk, miként ezt heti megemlékezési programunk címe kifejezi!” – mondta el az Új Magyar Szónak Tóth-Pál Miklós színművész, a szatmári Ady Endre Társaság elnöke, az Egycsillagú égbolt címet viselő egyhetes rendezvénysorozat főszervezője.
Az elnök külön kiemelte, hogy a társszervezők – a CulturArt, a Harag György Társulat és a filharmónia – mellett a programhoz igen jelentős támogatást kapnak a református és katolikus egyháztól, a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumtól és a többi magyar iskolától is. „Ez a tény önmagában is arra utal, hogy Szatmárnémetiben az egész magyarság fontosnak tartja a rangosabb megemlékezést és erőteljesebb odafigyelést a magyar kultúra egészére” – hangsúlyozta Tóth-Pál Miklós.
A megnyitó január 22-én, szombat este lesz, a budapesti Madárdal együttes Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga? című előadásukkal lépnek fel a színházban. Vasárnap ugyanott gyermekkoncerttel jelentkezik a Madárdal. Vasárnap este a filharmónia nagyterme várja azokat, akik Szvorák Katalin műsorát szeretnék meghallgatni.
Hétfőn Méhes Kati és Nagy Antal énekműsorát a Szárazfa együttes kíséri a színház stúdió-termében. Kedden ugyanitt Laczkó Tekla lép fel önálló előadással. A továbbiakban fellépnek a tasnádi Teletinik, a társszervező Harag György Társulat, a budapesti Misztrál együttes, s végül január 29-én, szombaton a felvidéki Rock Színház zárja a rendezvénysorozatot.
Az emlékezés a szatmáriaknak már a múlt vasárnap megkezdődött. A helyi Kölcsey Kör elnöke, Muzsnay Árpád vezetésével többen részt vettek a Himnusz költőjének nyughelyén, Szatmárcsekén tartott Kárpát-medencei ünnepségen, ahol a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjainak nagyobb csoportja is jelen volt.
Közönségtalálkozó-körúton vesz részt Kányádi Sándor
A Magyar Kultúra Napja alkalmából a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb szerzőjével, Kányádi Sándor költővel szervez közönségtalálkozó-körutat A Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja, a Bod Péter Megyei Könyvtár és a Kovászna Megyei Művelődési Központ.
Holnap 18 órától a Székelyudvarhelyi Művelődési Házban, csütörtökön 10 órától a kovásznai központi református templomban, 18 órától pedig Kézdivásárhelyen, a Vigadó Művelődési Házban, pénteken 17 órától Baróton, az unitárius templomban, és végül a szombaton 17 órától a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban lép fel Kányádi.
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. január 18.
Toyota Miért fontos az Orbán-kormánynak mondjuk a királydaróci RMDSZ-es tanácsosok megfigyelése?
Azt kérdi az anyósom, hogy miért kellett a nagyváradi demokrácia-központnak Bukarestben két Toyota márkájú személygépkocsit vásárolnia. Rendben van az – válaszolom –, elvégre a nemzeti összetartozás nem járhat gyalog („legfölebb ha omnibuszon”).
Biztos vagyok benne, hogy a magyar adófizetők pénzét nem költhették volna jobban el, mint prémium kategóriájú személygépkocsikra, aminek az egyszerűsített honosítást kérelmezők biztosan nagy hasznát veszik és hálásak is érte, bár nem ők járnak rajta.
De aztán az anyósom tovább mondja... Van a demokrácia-központoknak személyzetük, felszerelésük, költségvetésük s minden egyéb anyagi kellékük, ami nélkül a demokráciának nem lenne központja. Egyébként az elnevezés maga is képzavar, és nem túl ihletett. A népfelség (demokrácia) ugyanis egy államszervezési elv, aminek nem lehet központja.
Viszont egy olyan dolognak, aminek lehet, annak csak egy központja van, hiszen a szó jelentése (a középpont kifejezésből ered) kizárja, hogy valaminek több központja legyen. Kivételt csak a hazai demokrácia képez, aminek harmincöt központja van. Most már értem, hogy miért nevezte a romániait eredeti demokráciának Ion Iliescu még 1990-ben...
De hagyjuk a kekeckedést, a magyar nemzeti összetartozás és az autonómia élharcosaitól igazán nem várható el, hogy ismerjék is azoknak a nyelvét, akiknek a jogaiért harcolnak. Vonjuk inkább górcső alá a Toyotán járó demokrácia-központok jogi státusát, ami meglehetősen bizonytalannak tűnik. Az intézményhálózat – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnökének, Toró T. Tibornak a nyilatkozata szerint – a magyar kormány és az EMNT megállapodása eredményeként jött létre.
Ugyanakkor 2005 óta Magyarországon létezik a Demokrácia Központ Közalapítvány, ami egy Fidesz-közeli civil szervezet, de nem tudni, hogy jogi státusát felhasználták-e a romániai irodák létrehozásakor. Abból, hogy az erdélyi demokrácia-központok az EMNT honlapján kaptak helyet, arra gondolhatunk, hogy a szóban forgó képződmények nem tekinthetők önálló jogi entitásnak, hanem az EMNT tevékenységének a részét képezik. Erre utal Toró T. Tibor hivatkozott nyilatkozata is.
Ha ez így van, akkor a Toyoták és kapcsolt részei (irodák, eszközök, számítógépek, telefonok stb.) jogi értelemben vett tulajdonosa nem egy, a román állampolgárok tájékoztatását segítő jótékonysági egylet, hanem az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Vagyis a magyar kormány a magyar adófizetők forintjaiból megrendelt egy szolgáltatást az egyik romániai civil szervezettől.
Lássuk, mi a feladata a magyar kormány által finanszírozott erdélyi intézményhálózatnak. A választ az egyik legilletékesebbtől, az EMNT ügyvezető elnökétől, Toró T. Tibortól tudhatjuk meg, aki a Szatmárnémetiben létrehozott demokrácia-központ avatásán azt mondta, az iroda legfontosabb feladata a kedvezményes honosítással kapcsolatos tájékoztatás lesz, de ugyanakkor monitorizálni fogja az önkormányzatokat, különösen az azokban dolgozó RMDSZ-es tisztségviselőket is.
Nem láthatunk bele a magyar államérdekek szövevényébe, de legalábbis különös, hogy miért fordít az Orbán-kormány pénzt, Toyotát, szkennert mondjuk a királydaróci RMDSZ-es tanácsosok megfigyelésére – ha egyszer ezt követeli meg a nemzeti összetartozás imperatívusza, akkor meg sem mukkanok.
Felmerül a kérdés, hogy mi lesz a demokrácia-központokkal azután, amikor már mindenki, aki akar, hozzájut a magyar állampolgársághoz? Nem tudni, hogy az EMNT és a magyar kormány között megkötött szerződés rendelkezik-e erről, de azt érdemes felidézni, hogy az EMNT tevékenysége nem merül ki a demokrácia-központok működtetésében.
A valamikor még az erdélyi magyar parlamentnek indult, s mára civil szervezetté átalakult képződmény jelenlegi legfontosabb feladata az, hogy létrehozza az Erdélyi Magyar Néppártot. A magyar kormány tehát egy olyan szervezetet lát el igen komoly infrastruktúrával, amelyik ezt a pártépítés céljaira akadálytalanul felhasználhatja.
No, látod fiam – fejezi be anyósom, a rá jellemző tisztánlátással zárva le a témát – ehhez kell a Toyota!
Székely Ervin. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. január 18.
Holdudvar
Ha még nem szóltam volna róla nyilvánosan, most ide írom: sem a régi rendszerben, sem a mostaniban semmiféle politikai funkcióm nem volt. Ha kínáltak is, mert kínáltak, visszautasítottam, mert amennyire lehetett (nem mindig lehetett), valamelyest őrizni akartam személyiségemet.
Ha még nem szóltam volna róla nyilvánosan, most ide írom: sem a régi rendszerben, sem a mostaniban semmiféle politikai funkcióm nem volt. Ha kínáltak is, mert kínáltak, visszautasítottam, mert amennyire lehetett (nem mindig lehetett), valamelyest őrizni akartam személyiségemet.
Mindez így igaz, még akkor is igaz, ha írásaimból kiderül, hogy az RMDSZ mellett állok. Szatmári viszonylatban alapító tagja vagyok, s már akkor eltökéltem: mindaddig vele maradok, míg nem tűnik fel jobb. És ezt a jobbat most sem látom, hisz a csírázó harmadik magyar párt jelszava,
„Magyarnak lenni jó” olyan fantáziátlan, puszta kijelentés, ami még csak érzelmi hatást is alig vált ki, hisz legtöbben eszmélésünk óta tudjuk: magyarnak lenni jó, még ha ütnek is bennünket! Legtöbben azt is tudjuk: magyarságunkat elsősorban tetteink igazolják, nem pedig szavak és okmányok, amelyek mostanában nagyon előtérbe kerültek. Hiszen Széchenyivel szólva, a magyar köpeny még nem magyar szív, a magyar szó még nem magyar érzés!
Lábra kelt mostanában olyan vélekedés, hogy aki nem rohan a honosítási kérvényt letenni, az nem jó magyar, még kevésbé az, ha a jelenlegi pesti kormány bármely intézkedését bírálja. Tőkés Lászlónak az Új Magyar Szóban is idézett közleménye, amely a magyarországi médiatörvény heves bírálatainak okait taglalja, többek közt azt állítja: az összehangolt támadókampányból „az RMDSZ bukaresti pártsajtója és annak tudósítói holdudvara is kiveszi a részét”.
Bár én eddig egy sort nem írtam említett törvényről, tudom, hogy nevezett holdudvarba sorol, mert korábban szemembe vágta, hogy az RMDSZ-„tollnoka” vagyok. Elegánsan elfelejtve, hogy mindaddig, amíg nem a széthúzást szította, voltam én az ő „tollnoka” is! De mi baja velem? Az, hogy számos erdélyi magyar újságíróval ellentétben, hangzatos, sokszor üres magyarkodással felmasnizott politikai közjátékait nem dicsérem!
De hát miért is dicsérném, amikor a demokrácia hamis jelszavával a harmadik párt létrehozásán ügyködik (miután az RMDSZ-nek is alapítója), ami láthatóan a felvidéki és kárpátaljai magyarság sorsára juttathat bennünket, Vagy Tőkés László és holdudvara szerint erkölcsös összetaposni azt az RMDSZ-t, amely őt (az én voksommal is) az EU parlamentjébe jutatta?
Egy református lelkész, emberi tartását feladva, a széljárás szerint ide-oda hintázhat? Kérdi egy konzervatív újságíró, aki igaz, hogy nem adta be elsők között honosítási kérvényét, de ötven éve ugyanannál a lapnál dolgozik, huszonegy éve az RMDSZ-tagja és negyvennyolc éve él békességben feleségével!
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. január 18.
A demokrácia és a „központ”
Még nem halt ki az a nemzedék, amelyik tudja, hogy a „demokratikus centralizmus” a kommunista párt(ok) hatalomgyakorlatának alapelve volt. Persze, az egykori párttag ehhez másképpen viszonyulhat, mint az, akinek megadatott, hogy ne kelljen párttagnak lennie. Ez utóbbi pozícióból, és némi társadalomtudományi rálátással próbálok most röviden beszélni erről, csupán a szervezési és működési alapelvről, és az olvasó részéről tévedés lenne minden olyan vélekedés, hogy valakiket sértegetni akarok.
Nos, a demokratikus centralizmusból, emlékszünk talán, az következett, hogy az egyszerű párttag nem vethetett fel a „köz” működésére vonatkozó ötleteket csak úgy, a maga „józan paraszti eszével”, sőt még kérdést se nagyon tehetett fel a pártgyűlés keretében, se a társainak, se a prezídiumban ülő főelvtársaknak. Lehet, hogy az illegalitás idején még létezett a belső demokrácia, erről nem tudok beszámolni. De az általam ismert párt körében a nyilvános kommunikáció teljesen egyirányú, rendszerint felülről lefelé célzott beszédforma lett az egyre keményedő diktatúrában.
A pártállam-állampárt centralizmusa miatt a tagok még pártgyűléseken kívül sem nagyon merték vitatni a központból származó felvetéseket, vagyis inkább „direktívákat”, útmutatásokat. Mennél „értékesebbek” voltak az útmutatások, annál kevésbé merészelhettek beleszólni. Az ötéves terveket sem lehetett valóságosan megvitatni az egyes vállalatoknál a kollégák között, nekik naponta kuss volt, „csupán” a végrehajtás volt a dolguk, vagyis a kemény hajsza, hogy „teljesítsenek”, hiszen a beépült szolgálatos fülek éberen őrködtek azon, hogy alulról felfelé, de még horizontálisan se működjék a szó- avagy írásbeli érintkezés az emberek között. Minél elvtársabb volt valaki, annál inkább kerülnie kellett az emberi kommunikációt.
A „demokratikus centralizmus” fenntartásának elengedhetetlen része volt az elmeőrség (nálunk a Szekuritáté), amely a kimondott, sőt a ki nem mondott gondolatokon is éberen őrködött. A tagelvtárs és családja, szűkebb és tágabb környezete csakis a centrumból fújó szélnyomásnak engedhetett. A személyes lelkiismeretének, ami feltehetőleg a párttagok túlnyomó részének „Lepsénynél még megvolt”, aligha… Ha mégis az utóbbi, belső hangocska félénk suttogására merészelt figyelni az ember, jaj lehetett neki és kapcsolt részeinek is, mint tudjuk...
A „központ” tehát valójában arra ügyelt fel, hogy még véletlenül se legyen alulról induló, vagy legalább horizontális szintű kommunikáció a társadalomban, vagyis, hogy semmilyen formában ne jelenjék meg a szólás- és véleményszabadság, ami az européer liberális demokrata felfogás szerint még pártokon belül is alapvető emberi jog.
Valójában a fenti – az egykori gyakorlatra alapozó – megállapításokat már megelőzhette volna a nyelvi, fogalmi elemzés, amit a szakember és egyáltalán minden önálló fejjel gondolkodó értelmiségi is megejthetett bármikor anélkül, hogy tagja lett volna a kommunista pártnak.
Az ettől eltérő, valóban demokratikus természetű csoportosulásoknak evidens, hogy nem lehet uralkodóvá emelt centruma, és kizárják, avagy korlátozzák azt az érintkezési formát is, amit az előbb egyirányú, felülről lefelé ható (antidemokratikus) kommunikációnak neveztem. A demokratikus csoportosulásban párbeszéd szokott lenni, horizontálisan is többirányú kommunikáció, amelynek folyamatában minden egyes személy egy-egy időre centrumává lehet a közösségnek, akire odafigyelnek. Ám a demokratikus viszony feltételezi, hogy az illető birtokában van az önkorlátozás képességének is, nem kíván hatalmat gyakorolni a szóval, vagyis nem erőlteti másokra véleményét, hanem nyitott arra, hogy mindenki véleményét meghallgatva, figyelembe is vegye azokat, nem a puszta számbeli fölényből eredő, egyoldalú határozatra, hanem a konszenzusra törekedjék.
Ennek tudatában megjegyezhetné most bárki, hogy mi szükség volt a fenti bevezetőre, amikor a „demokratikus centralizmus” fogalmilag eleve fából vaskarika, vagyis logikai paradoxon!
A külhoniak honosításával foglalkozó irodák elnevezése is önellentmondást rejt magában, felismerjük, ha közelebbről vesszük szemügyre ezt a szókapcsolatot. Lehet, hogy részemről ez szakmai ártalom, ugyanis a nyelvész érzékeny a szóhasználatra, mert tapasztalatai szerint a helytelenül összefűzött szavakban olykor súlyos fogalomzavarok juthatnak kifejezésre, amelyek félrevezetik a kommunikációt. Ez az elnevezés – „demokrácia központ” – ugyan csak ártatlan szószerkezetnek látszik, nem egész mondat, de nekem a „demokratikus centralizmust” és óhatatlanul Babitsnak azt a megállapítását juttatja eszembe, hogy: „A rossz mondaton át rossz gondolatra látni”. A helytelen elnevezés is éppen úgy eltájolhatja az embert, ahogyan a rosszul megfogalmazott mondat.
És nem csupán a demokrácia és a központ fennebb kifejtett kapcsolatának nyelvhasználati csapdáját foglalja magában, hanem konkrétan, az így elnevezett irodáknak itt és most, az erdélyi, a romániai társadalmi és szövegkörnyezetben gyakorolt funkcióját tekintve is problematikus.
Romániában ugyanis, ha olykor lassan, döcögve, csikorgó zökkenőkkel, de mégis, ma működő demokrácia van, ami az egyes emberekre lebontva azt jelenti: minden személy és egyesület tehet föl kérdéseket, vitatkozhat és tiltakozhat az összes hivatalokkal avagy hivataloknál szóban, írásban, interneten stb., sőt a hatalom képviselőivel szemben is. Hogy ne menjek messze, a szenátori irodáink, polgármesteri hivatalaink, bíróságaink, anyanyelvű sajtóorgánumaink stb. nem kis részben is ezért vannak: ellensúlyt, féket képviselnek a hatalom centralizáló hajlamú gyakorlásában.
A hatalom országos és helyi képviselői pedig – többségükben, úgy tűnik – manapság adnak arra, hogy európaiaknak tekintsük őket, mert EU-tagok vagyunk és a schengeni határok tágítását is egyhangúlag óhajtjuk, tehát – ennek megfelelően – a hatalom nem büntet, hanem igyekszik jobbára civilizáltan reagálni a polgári szólásszabadság megnyilvánulásaira.
Mi több, Romániában egy ideje már, ha lassan is, de folyik az intézmények decentralizálása, vagyis a túlközpontosított államhatalom lebontása, hogy ne egyetlen (teszem azt: minisztériumi) központban összpontosuljon az irányításuk (például a kórházaké), hanem többé-kevésbé autonóm módon működjenek, a szubszidiaritás elvének megfelelően. Ezt az elvet már a római katolikus egyház Második Vatikáni Zsinatának fejezetei is megfogalmazták, jómagam onnan kezdtem tanulni, kissé talán megkésve, de még a múlt század hetvenes éveiben. Magyarán ez azt jelenti, hogy magam döntök – értékrendemnek megfelelően – a sorsom alakulása felől, közügyekben pedig – alulról kezdve – az adott helyi vagy intézményi közösség, egyesület, települési önkormányzat, megyei tanács, az elképzelhető regionális közösségi önkormányzat és így tovább, önrendelkezik. Ez az emberi minőséggel eleve nekünk adatott jogunk. A döntési jogkörök tehát már egészen lent, az alsóbb szinteken érvényesülhetnek a demokráciával együtt járó „központtalanságnak”, decentralizációnak megfelelően. Például a városi önkormányzat eldöntheti, hogy az államnak fizetett adóból visszaosztott önrészt mire fordítja, mibe fekteti be, milyen uniós pályázatokkal egészíti ki, és az egyetem szenátusa is határozhat, milyen fejlesztésre fordítja a büdzsét, vagy a versenyvizsga bizottságok azt, hogy ki a legalkalmasabb az adott tanszéken meghirdetett oktatói állás betöltésére… Akik a kommunista központosított pártállamban még csupán kiszolgáltatott alattvalóknak számítottak, most magukra vehetik a döntési jogköröket, ami persze egyszersmind terheket is jelent, mert nagy-nagy felelősségtudatot is követel.
Az önállósodás mindennapi magán- és közgondjait, zökkenőit, válságait pedig nem spórolhatja meg senki, ez személyes jog lett, helyettünk mások nem gyakorolhatják, valamely „legújabb” párt sem, legkevésbé az állam bácsi. A szubszidiaritással élni nem más, mint maga az autonómia gyakorlása, nap mint nap. Cselekvési irányok, feladatok, alternatívák közt mérlegelni, másokkal meg-megütközni, olykor kompromisszumot is kötve, felelősen dönteni, és a közösen hozott döntéseket – például egy település gazdasági, szociális stb. kérdéseire vonatkozólag – közösen végrehajtani.
Sajnálok minden tömbmagyar környezetben létező önkormányzatot, amelyik felülről, avagy kívülről, valamely „centrumból” várja az autonómiát, és a húsz év alatt még nem jutott el addig, hogy az öngondoskodás felelősségét vállalva rájöjjön: immár az ő kezében van, amire vágyik. Joga van álmodni, tervezni, költségvetést készíteni, befektetni, pályázni, és a tervet a legapróbb napi cselekvéstől, a kivitelezési munkától a végelszámolásig, gondosan végrehajtani. Ha pedig ezt még nem próbálgatta, mert lehet, hogy csak többszöri próbálkozással érhette volna el, s nem akart erőfeszítést tenni, elmarasztalható a mulasztás vétségében, és ha a választott képviselők hanyagsága merül fel, akkor az adott közösség számon is kérheti.
Nos, a „demokrácia központ” elnevezés olyan ügyintézés céljából, mint a honosítási eljárás lefolytatása, mindenekelőtt anakronisztikus a hazai demokratizálódás húsz éve elindult, és természetesen irgalmatlanul nehézkes folyamatában. Vagyis: történelmietlen. Logikailag indokolatlan. Mondhatnám, provokatív fogalomkapcsolatként hat a hatalommegosztás fent vázolt, szüntelenül érzékelhető, leírható itthoni kontextusában.
Elnézést kérve az ügyintéző intézmény ártatlan, fiatal személyzetétől, akik benne oly szorgalmasan és odaadóan dolgoznak, mint ahogy azt a sajtóból tudni lehet, ez az elnevezés tetszelgő nyelvi pózolásként hat. Mintha nem vett volna tudomást a számunkra teljesen ismeretlen névadó, elnevező, avagy írnok arról, hogy egy már létező demokratikus közegbe telepíti ezeket a központokat. Felülről lefelé, mint a diktatúrában. És kívülről befelé, ami példátlan. Antidemokratikus.
Avagy a névadó nem tanulta még, mi az, hogy tárgyi önellentmondás?
GYIMESI ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)2011. január 18.
Hányan, kik és mit olvastunk?
A kéthetes leltárösszesítés miatt zárva tartott Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár hétfőtől újra várja olvasóit és kölcsönzőit a szokott nyitásrendnek megfelelően. A statisztikában szereplő számok sok mindenről árulkodnak.
Többek között könyvtárba járási szokásainkról, az olvasók nem, életkor és foglalkozás szerinti megoszlásáról, a könyvtár által felkínált internethasználat igénybevételének mértékéről árulkodnak az elmúlt két héten összesített, múlt esztendőt tükröző statisztika adatai.
2010-ben 38 476 látogatója volt a könyvtárnak, akik összesen 61 760 darab – méghozzá 90 százalékban magyar, 5-5 százalékban román, illetve idegen nyelvű – kötetet kölcsönöztek ki. A tartalom szerinti megoszlás azt mutatja, hogy legnagyobb arányban (45 százalékban) az irodalmi és nyelvészeti könyvek iránt volt érdeklődés, ezt sorban a pszichológiai és neveléstudományi, majd a természettudományi és más szakkönyvek követték. A gyermekkönyvek népszerűségéről a 13 százalékos arány árulkodik. Az olvasók 74 százalékban nőkből, 26 százalékban férfiakból álltak. 59 százalékban iskolások és egyetemisták látogatták a könyvtárat, 19 százalékban a szellemi foglalkozást végzők, 12 százalékban a háztartásbeliek, nyugdíjasok, illetve munkanélküliek, és 10 százalékot tettek ki a különböző munkások. Az olvasók életkorát tekintve: a 14 év alattiak 23 százalékot, a 14 és 25 év közöttiek a legnagyobb arányt kitéve, 39 százalékot, és a 25–40 év közöttiek 22 százalékot tettek ki. Negyven és hatvan év között mindössze 10 százalék, hatvan fölött 6 százalékban járnak könyvtárba a székelyudvarhelyiek. A Biblionet-részleg mutatói szerint tavaly 5537 személy vette igénybe a könyvtár által felkínált internetet.
Az állományfejlesztési mutatókról beszámolva Szabó Károly könyvtárigazgató elmondta, tavaly összesen 1704 kötettel bővítették az állományt 30 647 lej értékben, négy forrásból: költségvetésből, belföldi, illetve külföldi adományból, valamint az olvasók felajánlásaiból. Az összesítés szerint a jelenlegi könyvállomány 129 040 kötetből, valamint számos sajtótermékből és elektronikus dokumentumból áll. Továbbá 79 hangoskönyv, 1022 VHS-film, 306 DVD-film, 287 audio- és 107 multimédia-CD, valamint sok ezer bakelitlemez áll az érdeklődők rendelkezésére a látvány- és hangzóanyag részlegen. Az összesítést követően a könyvtár újra a szokott nyitásrend szerint várja olvasóit.
Antal Ildikó. Hargita Népe (Csíkszereda)2011. január 18.
Az EMNT Bihar megyei szervezetének közleménye a honosítás tárgyában
Az elmúlt hetekben több szervezet is elkezdett tájékoztatókat tartani a magyar állampolgárság könnyített megszerzésének lehetőségéről. Az egyik szervezet, jelesül a Bihar megyei RMDSZ tájékoztatóján - immár sokadszor -, téves információk kerültek nyilvánosságra. A hibáktól, félrevezető adatoktól hemzsegő tájékoztató füzet mellett az RMDSZ megyei szervezete a mai napig nyilatkozik, tájékoztat, annak ellenére, hogy ma sem ismerik az állampolgárság könnyített megszerzésének követelményeit (azt nem tételezzük fel, hogy szándékosan vezetik félre a Bihar megyei polgárokat).
Egyik utolsó tájékoztatójukon elhangzott. „Ezen a héten újabb könnyítést vezetett be a magyar állam, miszerint a magyar állampolgárságért folyamodóknak csak a saját maguk anyakönyvi iratait kell hivatalos magyar fordítással beadniuk, a felmenők iratait nem kell lefordíttatni.”
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Demokrácia Központjainak vezetői napi kapcsolatban vannak az állampolgársági törvény kidolgozójával, Wetzel Tamás miniszteri biztossal. Telefonon nyilatkozva a nagyváradi Demokrácia Központ vezetőinek, a miniszteri biztos elmondta, erről szó sincs. A továbbiakban, csakúgy, mint eddig, szükség van minden felmenő román nyelvű iratának magyar nyelvre való fordítására, amit Romániában hiteles fordító (a romániai igazságügyi minisztérium honlapján megtalálható a névlista) végezhet.
A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke a fentiek ismeretében ne nyilatkozza azt, hogy „az RMDSZ tökéletes információkkal rendelkezik a magyar állampolgárság megszerzésének ügyében”. Nagy pártvezéri szónoklatok helyett ereszkedjenek le a kormányon lévő pártjuk által megnyomorított magyarokhoz és ne megszorításokkal, ne félrebeszéléssel, hazugsággal, ne az elmúlt nyolc év nemzetellenes kampányát folytatva, hanem hiteles tájékoztatással szolgálják magyar közösségünket.
A Bihar megyei RMDSZ megrekedt azon a szinten, amit Gyurcsánnyal együtt képviseltek, amikor a határon innen, egyedül a Bihar megyei szervezet fogadta a miniszterelnököt. Azt a miniszterelnököt, aki már több ízben megtagadta a határon túli magyarokat, legutóbb akkor, amikor nemmel szavazott az állampolgárság könnyített megszerzésének lehetőségére.
A Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke legutóbb azt nyilatkozta, „engem nem zavar, ha más is tájékoztat”. Amikor gyilkosoknak nevezte, azokat, akik a magyar nemzeti kormánnyal való megállapodásuk szerint segítenek, akkor miért zavarta az, ha más is tájékoztat, irodát kíván nyitni.
Felkérünk mindenkit, aki a magyar állampolgárságot szeretné igényelni, hogy ne tántorítsa el a Bihar megyei RMDSZ tolakodó, félrevezető kampánya. Aki az RMDSZ-szel fordíttat, fényképet készíttet, annak is csak ajánlani tudjuk, keresse fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei Demokrácia Központjait, hogy azokkal nézesse át az iratcsomóját, akik erre felhatalmazást kaptak a magyar kormánytól.
A magyar állampolgárság ügye közös nemzeti ügyünk, bármilyen segítség, amit ezzel kapcsolatban nyújthatunk, nem lehet más, csakis szolgálat.
Nagyvárad, 2010. január 16.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei elnöksége. Reggeli Újság (Nagyvárad)2011. január 18.
Padányi Gulyás Béla : „Vallomás egy elsüllyedt világról”
A Tisza-táj különös módon követte Padányi Gulyás Béla életét, aki a Rákosi terror börtönvilágából szabadul meg az emigráció körülményei között és ragad tollat, hogy genfi magányában írásaiban visszaemlékezzen máramarosszigeti gyermekkorára. „Ha visszatekintek a múltba, az állandóság és biztonság verőfényében látom a várost, amely ott feküdt az ország északkeleti határmegyéjében, a Tisza és az Iza összefolyásánál.
Megyeszékhely volt Máramarossziget.” Szerinte az Árpádok korában egyetlen összefüggő ősrengeteg lehetett ez a terület, áthághatatlan védővonal, amelynek csak határvédő magyar őrségek lehettek egyedüli lakosai.
Máramaros mint vármegye, ennek a vidéknek adminisztratív központja, merőben különbözött a Monarchia többi vármegyéitől. Itt nem voltak tekintélyes földesurak, itt szerény tisztviselői életet éltek a megyei urak. A legtekintélyesebb családok: Szaplonczayak, Szöllősyek, Técsői-Móriczok, Váradyak, Szilágyiak, a ruténekből nemesített Kricsfalussyak, Krüzselyek, a románokból rangosított viski Hánkák és nemes Jurkák. A Visó völgyének leggazdagabb embere Pap Simon volt. Ami a megye szellemi életét érzékeli, az a következőkben foglalható össze Padányi szerint: Máramarossziget „városiasabb” volt, mint a nála jóval gazdagabb alföldi városok. Kultúrára igényesebb, magyarságára féltékenyebb. Lakói hittek abban, hogy itt a távoli végeken valami missziót kell teljesíteniük. Erdélyi fejedelmek korából öröklött tradíció volt ez.
Szellemi végvárnak alapította itt Apafi Mihály fejedelem a református líceumot. Mint diák, a református líceum bejáratánál találkoztam ezzel a jelmondattal. „Deo, litteris et humanitati sacrum” Az író megjegyzi, hogy ez a jelmondat sokáig elkísérte az élet útján. A református líceumban a klasszikus humanizmus légköre honolt.
Padányi kihangsúlyozza, hogy milyen fontos szerepet töltött be a „Szilágyi István” Irodalmi Kör. Rendezvényeiket a vármegye dísztermében tartották, ahol még Mikszáth Kálmán is szerepelt néhány művének ismertetésével. A máramarosi képviselőség lett volna utolsó mandátuma, ha váratlan halála ebben nem akadályozza meg.
Ugyancsak itt olvasta fel novelláit Surányi Miklós, aki később neves írói pályát futott be. Padányi a máramarosi hétköznapokat is leírta, így többek között megemlékezik a Korona-szállóban muzsikáló Arany Feriről, híres cigányprímásról, aki a Vigadóban rendezett bálokon zenéjével szórakoztatta a máramarosszigeti polgárokat.
Padányi Gulyás Béla művében „Vallomás egy elsüllyedt világról” az öreg Monarchiát úgy jellemzi máramarosszigeti szempontok figyelembe vételével: „Lehet, hogy viharos volt a politika Budapesten, izgalmas dolgok történtek Bécsben, de Máramaros olyan messze volt onnan, hogy „városiasabb” volt, mint a nála jóval gazdagabb alföldi városok. Kultúrára igényesebb, magyarságára féltékenyebb. Lakói hittek abban, hogy itt a távoli végeken valami missziót kell teljesíteniük. Erdélyi fejedelmek korából öröklött tradíció volt ez.
A bécsi polgár tudta, hogy a császár mindennap pontosan hajnali négy órakor felkel: éppen így a máramarosszigeti polgár az óráját igazíthatta volna ahhoz, hogy Szabó Sándor alispán pontosan délben átballag a Piac-téren a Kis Pipa vendéglőbe, ahol Kricsfalussy polgármesterrel sörözni szokott. Kerek egész volt ez a világ, örökké tartó biztonság érzése honolt a városban. Semmi se fenyegetett idegizgalmat okozó változásával.
Ez a békés világ, amelyben Padányi Gulyás Béla élt a társadalmat itt a Tisza mentén nem osztotta nemzetiségek, vallási különbségek szerint, mindenkit embernek értékel. „Az én gyermekkoromban már élő tanúja sem volt a szabadságharc küzdelmes korának, legendás történelmi emlékké változott, akárcsak a honfoglalás, az aranybulla, vagy a Rákóczi felkelés. Még Petőfi „Talpra magyar”-ja is csak valami ünnepélyes, vasárnapias hangulattá vált. Ebben a korban a biztonság érzetét keltette az egész Osztrák-Magyar Monarchia. Napokig lehetett vonaton utazni anélkül, hogy bárkinek okmánnyal-útlevéllel kellett volna igazolnia kicsoda és mit akar? Egy arany húszkoronásnak állandóbb érvénye volt, mint egy megingathatatlan mértani szabálynak.
Padányi Gulyás Béla 1903. december 2-án született, elhunyt 1988. december 23-án Genfben. Művét „Vallomás egy elsüllyedt világról” 1975-ben adta ki a müncheni Molnár nyomda az Aurora könyvek sorozatában.
Mazalik Alfréd
(Gutinmelléki Friss Újság) maramarossziget.info2011. január 18.
HOME JOGOK
A Tőkés paradoxon
Tőkés mondanivalója formailag: Orbán szendvics balliberálisozó töltelékkel. Már nem érzékeli, hogy a szólásszabadság morális, a médiatörvény szakmai kérdés, egyik sem elsősorban politikai.
Tőkés László közleményben foglal állást a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban. A közlemény eszméi szöveg szerinti sorrendben:
1) Orbán Viktor pozitív méltatása, a balliberálisok negatív méltatása 2) azoknak a rommagyar újságíróknak és szakembereknek a negatív minősítése, akik kritikus hangot fogalmaztak meg a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban 3) beszámoló a brüsszeli liberálisok magyar médiatörvény tematikájú közmeghallgatásáról, illetve az azt követő román néppárti delegációs ülésről, amelyen Tőkés László is megszólalt – ez a leghosszabb rész 4) a Fidesz biztosítása afelől, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács a Fidesz álláspontját tartja fenn 5) Orbán Viktor rövid pozitív méltatása
A textust Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája szignálta és néhány napja lett közzétéve. A teljes szöveg egyébként itt olvasható el.
A motívumok visszacsengenek. Ami miatt mégis figyelemre méltónak látom az anyagot, az a tematika.
Tőkés László egy olyan médiatörvény mellett kötelezi el magát, amely kiterjeszti a kontrollt és centralizál, mindez egy olyan konjunktúrában, ahol egy párt koncentrálja a hatalmat. Ez persze még nem hozza a szólásszabadság likvidálását, de jelentősen megnehezítheti azok dolgát, akik például kis médiákat próbálnak működtetni, és nem a kormányzó pártok ízlése szerint. Az újságírók ilyenkor elkezdik cenzúrázni magukat – máris számos példát tudnék felhozni erre. Mert nem mindenki rendelkezik a temesvári pap, Tőkés László habitusával, aki azt teszi, amit helyesnek vél, függetlenül a következményektől.
Nem tudom, van-e olyan élő magyar, aki egy személyben annyira sikeresen járult volna hozzá a szólásszabadság kereteinek tágításához, mint éppen Tőkés László. És itt nem csak a temesvári eseményekre gondolok. Sokkal inkább a szuverén emberre, aki garantálni tudta, hogy ne hűljön ki a rommagyar közélet.
Ha minden újságíró olyan lenne, mint Tőkés László, valósággal dúlna a demokrácia és a szólásszabadság. De nem mindenki olyan, mint Tőkés László, és pont ezért jó egy olyan keretrendszert fenntartani, amiben az újságírók legalább az államtól nem rettegnek.
Márpedig Tőkés itt egy olyan gépezet mellett kötelezte el magát, ami korlátoz, nem pedig szabadabbá tesz. És ez nem balliberális-konzervatív kérdés – néha az az érzésem, hogy a manifeszt liberálisok a legzártabb emberek. Ez itt nem a Pannon Gyűrűk Ura esete konzervatív tündékkel és balliberális orkokkal (vagy fordítva). Ez arról szól, hogy Tőkés itt azok ellen az eszmék ellen fordul, amiknek kiteljesítéséhez ő maga is hozzájárul.
Miért ennyire kritikátlan Tőkés egy olyan magyarországi intézkedéssel szemben, aminek szelleme annyira nem tőkésiánus? A válasz Orbán Viktor zsenijében keresendő.
Orbán és Tőkés kapcsolata megtévesztő. A felületes szemlélő számára ez amolyan Picasso-Matisse barátság – kölcsönösen inspiratív, műhely jellegű, segít abban, hogy megőrizzék, sőt, kiteljesítsék identitásukat, és ez valamilyen különleges belső dinamikájú, olykor ellentmondásos lojalitást hoz létre. Nem nagyon látni ilyen barátságokat a politikában. Merthogy nem lehetségesek, így ez sem az a kapcsolat.
Hogy Orbán mekkora politikus – és ezen most pszichológust is értek– nagyon jól illusztrálja az, ahogy bedarálta Tőkést, ahogy kikapcsolta Tőkés különvéleményét, ahogy rávette, hogy önszorgalomból pártpropaganda penzumokat teljesítsen, amikor a magyarországi belpolitikai helyzet ezt kéri. Orbán egy olyan spirálba zárta Tőkést, amiből nincs kilépés, és amibe annak idején a Securitate sem tudta befeszíteni. Túl sok az Orbán Viktorozás Tőkés szövegeiben, ez nem baráti, szellemi társi kapcsolatra utal, hanem
főnök-beosztott viszonyra.
Tőkés médiatörvényes állásfoglalása is Orbánnal kezdődik, és Orbánnal végződik. Mi ez a kettős bebiztosítás? Mit köszön meg ebben a szövegben is Tőkés Orbánnak?
Tőkés mondanivalója formailag: Orbán szendvics balliberálisozó töltelékkel. Kiszámítható. Tőkés már nem érzékeli, hogy a szólásszabadság, ha tetszik, morális, a médiatörvény pedig szakmai kérdés, egyik sem elsősorban politikai. De Tőkés számára már csak egy magyarázó elv létezik: a balliberális nemzetellenes összeesküvés univerzális elve.
Egy rögeszmékbe zárt ember lenne az, aki annak idején szabaddá tett bennünket? Mennyi rossz kellett történjen ezzel az emberrel ahhoz, hogy ennyire meghasonuljon. Azt szoktuk mondani Tőkésről, hogy legalább következetes abban, amit mond. Csakhogy nem attól vagy következetes, hogy ugyanazokat a szavakat használod, mert a szavak jelentése változik. Ha egykor Tőkés szavai a propaganda ellen lettek megfogalmazva, most egy másmilyen, de szintén propagandaszerű szövetet díszítenek. Tőkés
nem attól konzekvens, hogy posztkommunistázik,
hanem attól, ha a szólásszabadság mellett foglal állást, függetlenül a következményektől – mint egykor. Végül térjünk vissza a képviselő sajtóirodájának textusához, az Orbán szendvicshez – az első részben Orbán prófétikus, a záró részben Orbán kiemelkedő történelmi hős. Valahol középen pedig ott lehet Orbán Viktor kulcsa Tőkés László szívéhez. Idézem: „Theodor Stolojan elnök érdeklődésére Tőkés László alelnök keresetlen egyszerűséggel mutatott rá a mesterségesen gerjesztett médiabotrány valódi hátterére”. „Keresetlen egyszerűséggel” – ilyennek látja magát Tőkés, és szereti azt, amit lát.
Kelemen Attila Ármin. Transindex