Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 3980 találat lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-330 ... 3961-3980 I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII

2011. január 24.

A Bolyai Kezdeményező Bizottság az új tanügyi törvényről
A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azt kéri a romániai magyarság érdekképviseleteitől és a Magyar Köztársaság kormányától, hogy hatékonyan támogassák a Babes-Bolyai Tudomány Egyetem (BBTE) és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karait is magukba foglaló autonóm szervezeti egységek létrehozását és működtetését.
A BKB közleményében úgy fogalmaz: a február 10-én hatályba lépő új román tanügyi törvény rendelkezései új lehetőségeket nyitnak a romániai magyar nyelvű felsőoktatás lényegbevágó bővítéséhez, szervezeti önállóságának megteremtéséhez.
A multikulturális és többnyelvű egyetemeken kisebbségi nyelveken működő karokat és oktatási vonalakat lehet létrehozni, amelyek különálló szervezeti egységbe szerveződhetnek, és saját szervezeti szabályzatuk szerint működnek - emlékeztet a nyilatkozat, hozzáfűzve, hogy bármelyik felsőoktatási intézményben lehetőség van anyanyelvi csoportok, tagozatok és oktatási vonalak megteremtésére.
Az anyanyelv használata biztosított mind az első felsőoktatási ciklusban (előadás, gyakorlat, szeminárium, államvizsga), mind a második és harmadik ciklusban (mesterképzés, doktori képzés), valamint az egyetem utáni továbbképzésben is - áll a nyilatkozatban, amely utal arra is, hogy a törvény szerint az egyetemek működését szabályozó chartákból a kisebbségi oktatást érintő diszkriminációs rendelkezéseket törölni kell.
A BKB fontosnak tartja, hogy a magyar oktatók, tisztségviselők történelmi felelősségük tudatában aktívan vegyenek részt az új egyetemi charták megalkotásában, amelyeket a törvény rendelkezései szerint hat hónapon belül kell elfogadni. „Hangsúlyozzuk, hogy ez a kérdés nem az egyetemi oktatók belügye, hanem az egész magyar közösség ügye, olyan történelmi pillanatban, amelynek elmulasztása újabb évtizedekre vetné vissza a romániai magyar felsőoktatást. A jelenlegi lehetőség kihasználása csak összefogással, célratörő munkával valósítható meg” - olvasható a dokumentumban, amely szerint ennek érdekében el kell indítani a magyar oktatók tényszerű, célirányos tevékenységét összehangoló megbeszéléseket.
„Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy minden magyar egyetemi oktató a nyilvánosság előtt is vállalja fel álláspontját. Kérjük ugyanakkor a romániai magyarság érdekképviseleteitől, valamint a Magyar Köztársaság kormányától azt, hogy hatékonyan támogassák a Babes-Bolyai Tudomány Egyetem és a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karait is magukba foglaló autonóm szervezeti egységek létrehozását és működtetését” - áll a BKB nyilatkozatában. Krónika (Kolozsvár)

2011. január 24.

Megható volt az avatóünnepség"
Nagyvárad – A napokban nagyváradi, Hübschenberger József/George Enescu utcai szülőházának falán emléktáblát avattak gróf Széchenyi Zsigmond tiszteletére. Ezután az özvegye exkluzív interjút adott az erdon.ro-nak.
– Mikor járt először Nagyváradon?
– Néhány hónappal ezelőtt voltam Nagyváradon, életemben először, amikor Széchenyi-konferenciát szerveztek a római katolikus Püspöki Palotában. Tudtam, hogy a férjem itt született, ugye még az első világháború előtt, mert az apósom itt szolgált huszártisztként. Nekem véletlenül megmaradt egy albumom Váradról és a házról, ahol a férjem született. Akkor én ezt itt elmondtam, s a szervezők olyan kedvesek voltak, hogy utánanéztek, hogy ez a ház még megvan-e. Később a lakók hozzájárultak ahhoz, hogy egy emléktáblát avassanak az ingatlan falán. Én szinte el sem akartam hinni, olyan gyorsan történt az egész. Az avatóünnepség pedig különlegesen megható és szép volt számomra, de az is jólesett, hogy ezt megelőzően is mindenki olyan segítőkész volt velem.
– Milyennek tünik a város?
– Én most vagyok itt másodszor, azelőttről tehát nem ismertem, de mindenki azt mondja, hogy hihetetlen fellendülésnek indult az utóbbi időszakban. Mindenesetre óriási benyomást tett rám, szerintem szépek a házak, rendezettek a kertek. Ráadásul egy csomó kedves emberrel találkoztam: Földes Béla főorvos úrral, aki szervezte az egészet, Biró Rozália alpolgármester asszonnyal meg Halász János államtitkár úrral, meg egy hölggyel, akinek adtam egy, a férjemről szóló filmet. Mindenki olyan kedvesen viszonyult hozzám, úgyhogy azt sem tudtam, hogy köszönjem meg nekik ezt a sok kedvességet és jóságot.
Vadásztársaságok hozzáállása
– Az emléktábla felavatásának köszönhetően gyakrabban tetszik majd jönni ezentúl Váradra?
– Nézze, én nagyon idős vagyok már, 85 éves is elmúltam. Messze van Budapesttől Várad. Ha fiatalabb lennék, autóval biztosan gyakrabban jönnék, de így az én koromban már nem egyszerű ide eljutni. Most is kedves ismerősök hoztak el.
– Mennyire ápolják Széchenyi Zsigmond emlékét az anyaországban?
– Ápolják-ápolják, van egy-két emléktábla erre-arra. A hagyatékból megmaradt csodálatos vadászati könyvtár a Természettudományi Múzeumban van, nem a legjobb körülmények között. Megható viszont a különböző vadásztársaságoknak a hozzáállása, amelyek eleven tartják az emlékét. Ha időben értesülnek az emléktábla felavatásáról, talán többen képviseltetik is magukat.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

2011. január 24.

Érmelléki Bál a Magyar Kultúra Napján
Bihar megye – Az elmúlt szombaton tartották meg Székelyhídon a III.Érmelléki Farsangi Bált. A jótékonysági árverésen összesen 10.320 lej gyűlt össze a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett helyi napközi javára.
A székelyhídi Múzem épületének bejáratát gyertyák világították meg szombat este, aIII.Érmelléki Farsangi Bálra érkezőket az ajtón belül Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester fogadta, illetve egyáltalán nem mellékesen pezsgőt kínáló „pincérek”. Az esemény meghirdetett kezdési időpontjára nem minden meghívott tudott megjelenni. Például a bál fővédnöke, Kósa Lajos debreceni polgármester, a FIDESZ ügyvezető alelnöke nem sokkal korábban mondta le részvételét. A program nyitányaként – a Magyar Kultúra Napján – Meleg Vilmos szavalta el Kölcsey Ferenc Himnusz–át, és a Magyar Kultúráért Díjat aznap kapott színművész a továbbiakban a műsorvezetői tisztet is ellátta. Elsőként Béres Csaba polgármestert szólította a mikrofonhoz. Székelyhíd elöljárója ünnepi beszédében megemlékezett arról, hogy Kölcsey Erkel által megzenésített költeményét 1990–ig semmilyen törvény nem nyílvánította himnusznak, a nemzet önként avatta azzá. Ugyanakkor felsorolt néhány adatot, amire a magyarság büszke lehet, például, hogy sok Nobel díjasa, továbbá szentté és boldoggá avatott személyisége van.
Szépet álmodni
A kultára az, ami megkülönbözteti a nemzeteket, ugyanakkor egy közösség akkor fejlődhet, ha meg tudja szervezni magát, ezen belül kulturális életét is, összegzett Béres Csaba. Utána Böjte Csaba szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője következett, aki felelevenítette, hogyan érkezett először az Érmellékre, hogyan kezte meg munkáját ebben a térségben is a vezetése alatt álló gyerekotthon–hálózat. Márton Áron néhai püspököt idézte, aki szerint nem szabad megijedni, megfutamodni a ránk szabott feladatoktól, ennek szellemében vállalta el, hogy az önkormányzat közreműködésével a székelyhídi Stubemberg kastélyt is gyerekotthonná alakítják, hogy „a gyerekek ne kerüljenek állami árvaházakba”. Elmondta: az épület tetőzetét és a kéményeket már sikerült rendbetenni. „Merjünk együtt valami szépet álmodni”, kérte Böjte Csaba, és már előre megköszönte a jótékonysági árverés felajánlásait, melyek az alapítványához tartozó napközi javát szolgálják.Eckstein–Kovács Péter, az államelnök kisebbségi tanácsadója lépett a mikrofonhoz, aki üdvözölte a megjelenteket, majd – bevallva, hogy ő nem nagy táncos – mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Nyitótáncok
Ezt követően került sor arra a nem hivatalos nyitótáncra, melyet a helyi Szilágyi Cynthia és a nagyváradi Ianc Sebastian versenytáncospár adott elő. Nem hivatalos, mondom, mert az mégis csak túlzott elvárás lett volna, hogy a bál résztvevői az országos bajnok páros latin, majd standard táncokból állt lendületes programját próbálják „lemásolni”. Utánuk Nagy Éva fuvola– és Nagy Kálmán hegedüművészek, a Kolozsvári Filharmónia előadói szórakoztatták a publikumot. Közben – a Magyar Kultúráért Díj nagyváradi átadási ünnepségéről – megérkezett Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, kíséretében Kiss Sándor megyei RMDSZ–elnök, Szabó Ödön ügyvezető elnök, majd később csatlakozott hozzájuk Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. A második nyitótáncban ugyancsak közreműködtek a versenytáncosok, Szilágyi Cynthia partnere ekkor már Béres Csaba polgármester volt, míg Ianc Sebastiáné a tavalyi bálkirálynő, Galajda Mária.
Menüsorok
Közben természetesen az asztalra került a vacsora, melyet a helyi középiskola diákjai szolgáltak fel (korábban ugyanők kísérték helyeikre az érkező vendégeket). A menü a következő volt: hidegtál saláta ágyon – szezámmagos csirkemellfilé rántva, körözöttel töltött sonkatekercs, mexikói salátával töltött fasírt, petrezselymes tojásos gombával töltött fasírt, sajttal töltött rántottszelet, csirkemelles fasírtgolyó, zöldpaprikába töltött körözött, trappista sajt; saláták – burgonyasaláta, mexikói saláta; melegétel – erdélyi töltött káposzta. A „kulturális menü” újabb fogása az a jótékonysági árverés volt, melyen a nagyváradi Tibor Ernő Galéria művészeinek, továbbá a helyi Kerekes Zsuzsa és Csorján Melitta alkotásaira, a nagykágyai Pongrácz Vilmos gróf által felajánlott, családi ereklyének számító ezüst cigarettatartóra, egy palack pezsgőre, az egykori Aranycsapat tagja, Buzánszky Jenő által dedikált focilabdára, illetve a Szeretet fonala című mézeskalács alkotásra lehetett licitálni. Az első körben 7570 lej gyűlt össze, de második „nekifutásra” már a korábban ajánlatot nem kapott kikiáltási tárgyak is vevőre találtak, így összesen 10.320lejt „ütött le” Meleg Vilmos képzeletbeli árverési kalapácsa.
Tánc reggelig
Hogy ki, mit vett, és főleg mennyiért? Jótékonysági vásárlásról lévén szó, ezt most nem fedjük fel, de annyit elárulunk – anélkül, hogy ezzel a többi alkotás művészi értékét kisebbíteni akarnánk – hogy legtöbbet Gavrucza Tibor Karácsony éjjelén című akvarelljéért fizettek, az ár kialakulásánál pedig egy kis ár(fel)verési rivalizálás is kialakult. A 10 lejért árult tombolába is érdemes volt befektetni, hiszen a fődíj a Zöldkert–Tész Szövetkezet felajánlásában egy négyszemélyes hétvége volt a hajdúszoboszlói Narancsliget panzióban, vacsorával a Karikás étteremben, aquapark–látogatással. Természetesen idén is sor került a bálkirálynő megválasztására: a szervezők a résztvevők között rögtönöztek kisebb közvélemény–kutatást, ennek eredményeként Béres Csaba polgármester most az érmihályfalvi Karsai Magdolnának adhatta a bálkirálynői szalagot és koronát. A 230 bálozó Fodor Sándor és Bajnok Csaba zenészek muzsikájára reggelig táncolhatott. erdon.ro

2011. január 24.

Konzultáció a Babeş-Bolyain
„Külön üdvözlöm, hogy Andrei Marga rektor úr, fenntartásai ellenére, az új oktatási törvényt alkalmazni kívánja a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen is” – fejtette ki a szombati kari találkozón Magyari Tivadar rektorhelyettes, a BBTE magyar tagozatának vezetője.
Magyari annak kapcsán nyilatkozott, hogy a rektor a múlt héten az egyetem vezetőiből álló munkabizottságot bízott meg az új tanügyi törvény alkalmazásának céljából.
A bizottság az egyetem alapszabályzatának módosítását készíti elő, illetve az áttérést az új egyetemi szerkezetre, amelynek fő eleme, hogy a tanszékeket különböző részlegekbe egyesíti. Marga a bizottságba nevezte Magyari Tivadart, az egyetem magyar tagozatának képviseletében. „Az új törvény tételesen előírja, hogy a BBTE magyar tagozata saját alapszabály szerint működik, saját döntéshozó egységekben, oktatásszervezési önállósággal” – áll a magyar rektorhelyettes lapunkhoz eljuttatott közleményében.
Mint Magyari kifejtette, az új tanügyi törvény szellemében a lehető leghatékonyabb működési kereteket kell kiválasztani és megalkotni. A közlemény szerint hamarosan elkezdődik a konzultáció, ahol eldől, milyen szervezési, döntési formát tart működőképesnek a magyar oktatók és diákok közössége a kolozsvári felsőoktatási intézményen.
„Felhívom a figyelmet, hogy még nagyobb önállósodás esetén, sőt egy esetleg teljesen jószándékú környezet mellett sem lehet olyan döntéshozatal, amilyen csak egy teljesen külön magyar intézet esetében volna lehetséges” – tette hozzá Magyari. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. január 24.

Elmulasztotta
Őszintén szólva, mi, a partiumi részeken élő félmilliónyi magyar, néha csak mosolygunk és a fejünket rázzuk, hogy min gyötrődnek olykor hónapokon át székely testvéreink. Alkalmanként mondjuk is, hogy túlságosan sok arrafelé a fölösleges energia, ha például a székely rovásírás közterületi táblákon való használatáért is külön birokra kelnek a hatalommal.
Vagy itt van legszebb nemzeti ünnepünk, március tizenötödike! Azt értjük, hogy munkaszüneti nappá kell nyilvánítani, ahol csak lehet (elsősorban ott lehet, ahol az önkormányzat vezetése a mi kezünkben van), de miért ragaszkodunk hozzá foggal-körömmel, hogy a román parlament is külön ünneppé nyilvánítsa, amikor nagyon jól tudjuk, hogy ez aligha fog menni? Ahogy a tévé képernyőjén a téma körül zajló vitákat figyeltem, felhevült csoportok ezt a roppant nehezen átvihető parlamenti rábólintást talán még a számunkra olyannyira kedvező új oktatási törvény elfogadásánál is fontosabbnak tartják, jóllehet az egésznek csak szimbolikus jelentősége van.
Ám nem annyira ez adta mai jegyzetem témáját, hanem a Duna TV egyik bájos erdélyi tudósítónőjének kijelentése, amely szerint: „az RMDSZ az elmúlt húsz évben elmulasztotta a parlament elé vinni az ügyet”. Mintha ez csak annyi volna, mint amikor szép nyári időben, lábunkat a hűs vízben áztatva, átsétálunk az Olton. Vagy még annyi sem, mert a szépség mindezeket olyan hangsúllyal és iróniával mondta, amiből valami olyasmi jött le a nézőnek, hogy a szerencsétlen RMDSZ még ennyire sem volt képes?
Ráadásul húsz év alatt. Hát nem felháborító? S ha csak ennyi száradna az RMDSZ lelkén – teszem hozzá – ettől még bizonyos érdemeiért, ha egyáltalán volt ilyen, Szent Péter még a mennyországba engedné. Ám mi mindent elmulasztott! S nem is csak a megmaradásunk szempontjából olyan létfontosságú dolgokra célzok, mint a Székelyföld területi autonómiája, vagy az önálló Bolyai-egyetem, de olyan apróságokra is, mint az, hogy a szatmári és az oroszhegyi szilvapálinkát, a háromszéki köménymagost, a szentimrei büdösvizet nem tudta az egész ország italává tenni.
Arról nem is szólva, hogy a hegyvidéki román falvakban továbbra is a puliszka, és nem a székelygulyás a menő étel. De elmulasztotta Kossuth-szobrot állítani a bukaresti Egyetem-téren, Magyarországhoz csatolni legalább a Partiumot, s a román iskolákban is kötelezővé tenni a székely himnuszt. Mindezt a bimbózó Erdélyi Magyar Néppártra hagyja? Majd az megcsinálja? Hát azért nem kellene már az elején ennyire terhelni...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. január 24.

Múlt és Jövő – a Látónál
Kőbányai János, a Múlt és Jövő budapesti zsidó kulturális folyóirat főszerkesztőjével beszélgetett szombat este a marosvásárhelyi Bernády Házban Láng Zsolt író, a Látó folyóirat szerkesztője. A Látó Irodalmi Színpad keretében tartott beszélgetést megelőzően Láng Zsolt a Múlt és Jövő Könyvkiadó több kötetét mutatta be a közönségnek, köztük szépirodalmi kiadványokat, a judaizmussal és kereszténységgel foglalkozó tanulmánykötetet, valamint egy imakönyvet.
A szerzők magyar emlékekből élő vagy magyar témákkal foglalkozó, a világ különböző tájain élő értelmiségiek, írók, költők, szociográfusok, filozófusok, történészek, nyelvészek. „A 18. századtól az európai zsidóság legnagyobb dilemmája az volt, hogy merre fejlődjön. A haladást, az emancipációt válassza, vagy inkább maradjon a hagyományoknál. A problémák az emancipációnál kezdődtek” – mondta Kőbányai a zsidó kulturális élet hátterére reflektálva.
A „nagy zsidó gondolatnak”, amely a huszadik század eleji társadalmi és kulturális fellendüléshez vezetett, az volt a lényege, hogy „nem hagyni éhen veszni” a magyar zsidó értelmiségieket, a tehetséges írókat, költőket, művészeket, fejtegette a főszerkesztő. Kőbányai szerint 1848-tól az első világháborúig töretlen volt az együttélés, a liberalizmus korszakában ismeretlen volt az, ami később következett, az állami szinten űzött antiszemitizmus.
„A vészkorszak nemcsak az együttélésnek vetett véget, de Magyarországon és Erdély-szerte is megszüntette azokat a zsidó közösségeket, amelyek meghatározták egy-egy város arculatát, vagy hozzájárultak a kulturális, gazdasági fejlődéséhez” – összegezte Kőbányai János.
Antal Erika. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. január 24.

Vajon meddig is érnek el valójában Magyarország határai? Kántor: Nem lehet figyelmen kívül hagyni a szétfejlődést
Jelentős változásokat hozott a nemzetpolitikában az Orbán-kormány tavalyi hatalomra kerülése, amit jól példáz a kettős állampolgárság megszerzésének a könnyítése és a határon túli kisebbségi szervezettekkel való párbeszéd felújítása – mondta Kántor Zoltán a Magyar Külügyi Intézetben hétfőn tartott előadásában. A szakértő a szomszédos országokban tartandó idei népszámlálások kapcsán az MNO-nak kijelentette, pozitív hatása lehet a kormányzat intézkedéseinek, de a határon túli magyar szervezeteknek is aktivizálniuk kell magukat.
A nemzetpolitika a határon túli magyarok reprodukciójára irányul, aminek legfőképpen kulturális téren kell érvényesülnie – mondta el előadásában a külügyi intézet tudományos munkatársa. Ezekkel az eszközökkel természetesen világszerte minden állam él, de azok formái különbözhetnek – tette hozzá. Kántor szerint a nemzetpolitikát az elmúlt évtizedekben a folyamatos intézményesülés jellemezte, hazánk értékként tekintett a határon túli nemzettársaira, de egyben a szomszédos országokkal való kapcsolatok fejlesztésének az eszközeiként is. „A nemzet határai addig tartanak, ameddig a nemzeti intézmények elérnek” – szögezte le az előadó.
Kántor úgy véli, 1989-ig nemzetpolitikai konszenzus volt, ami 1995–96-ban a Horn-kormány által kötött alapszerződések révén felbomlott. 1998-tól ismételten egy új irány bontakozott ki a nemzetpolitikában, ami a státustörvénnyel teljesedett ki – hangsúlyozta a szakértő. Kántor szerint 2002 után ismételten háttérbe szorult a nemzetpolitika, aminek a betetőzése a 2004. december 5-i népszavazás volt. Az elmúlt évek során a külföldi szereplők hozzáállása is megváltozott a témában, legitimnek ismerik el a határon túli magyar szervezetek támogatását – mutatott rá a külügyi intézet munkatársa. Jelentős változásokat hozott a kormányváltás
A tavalyi kormányváltást követően ismételten alapvetően változott meg a nemzetpolitika az egyszerűsített honosítás könnyítésével, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) ismételt összehívásával és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) újraértékelésével – vélte Kántor. A kettős állampolgárság kapcsán elmondta, hogy belpolitikai konszenzus alakult ki tavasszal emögött a téma mögött, és egyedül Szlovákia emelte föl a szavát a szomszédos államok közül. Kántor szerint a nyár eleji szlovákiai választásokra nem gyakorolt jelentős hatást a magyar parlament által megszavazott törvény (a kettős állampolgárság megadásának könnyítésére Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba szavazott nemmel). A külügyi intézet munkatársa szerint 2006 óta semmilyen javulás nem volt a szlovák–magyar kapcsolatokban, bár az utóbbi időben több a kétoldalú találkozó, de áttörés ezeken sem történt.
Mostanra felállt a megfelelő intézményrendszer az egyszerűsített honosítás érdekében, múlt pénteki adatok szerint 47 külképviseleten 12 ezren kérvényezték a magyar állampolgárságot – összegezte az eddigi eredményeket az előadó. A szavazati jog bővítése kapcsán Kántor elmondta, hogy Románia esetében a hatalmon lévők számára felemásan sült el annak megadása, mivel a parlamenti választáson a várttal szemben más eredmények születtek, míg az elnökválasztást a külföldiek szavazata döntötte el.
A szakértő arról is beszélt, hogy a határon túli magyarok mostanra egyre jobban kapcsolódnak az adott nemzet intézményeihez. A magyar jobboldal egységes entitásként látja a kisebbségi magyar közösséget, de a szétfejlődést nem tudomásul venni hiba lenne – tette hozzá.
Lehet ellenkezés, de csak néhány hétig tart?
Elképzelhető, hogy a mostani kormányzati nemzetpolitikai intézkedéseknek pozitív hatása lesz az idei népszámlálási eredményekre Szlovákiában és Romániában – mondta az MNO kérdésére Kántor. A szakértő szerint csak abban az esetben lehet teljesen jótékony a hatás, ha a határon túli magyar szervezetek kezdeményezései is alátámasztják ezt. Biztosan jó talaj a magyar állam intézkedéscsomagja, de önmagában keveset érhet a többi szereplő segítsége nélkül – tette hozzá.
A külügyi intézet munkatársa szerint a szavazati jog kiterjesztése adott esetben növelheti a feszültségeket a szomszédos államokkal, mert nem tudjuk, hogy milyen fejlemények várhatók ebben a kérdésben. Ha abból indulunk ki, hogy Románia határon túli állampolgárai is szavazhatnak, akkor elvben nem lehet probléma – tette hozzá.
Kántor úgy látja, Románia esetében mindig várható egy negatív tematizálás, ami néhány hetet tart, de aztán lecseng. Szerbia esetében kevésbé várhatók konfliktusok, mivel az ország minél előbb szeretne az Európai Unióhoz csatlakozni, és egy újabb konfliktus csak nehezítené a helyzetüket – vélte a szakértő. Ukrajna kapcsán Kántor elmondta, hogy keleti szomszédunk nem ismeri a kettős állampolgárság intézményét, és hogyha netán az ország területén szavaznak majd, akkor elképzelhető, hogy ez a nemtetszésüket váltja ki.
Kovács András. MNO.hu

2011. január 25.

A Székely Nemzeti Tanács uniós szintű jogalkotást kezdeményezne
Az őshonos kisebbségek önrendelkezéséről szeretne uniós szabályozást a Székely Nemzeti Tanács. December 15-e óta az európai polgárok kezdeményezhetik a jogalkotást. Ehhez egymillió aláírás szükséges, hét tagországból. A Székely Nemzeti Tanács az elsők között élne a lehetőséggel.
Az uniós joganyagban nem léteznek nemzeti közösségeket védő előírások – ezért is mondhatja (több-kevesebb cinizmussal) bármely tagállam, hogy az európai normáknak megfelelően kezeli a kisebbségi kérdést. Ebben a témában csak az Európa Tanács próbált szabályokat alkotni: jobb híján ezek jelentik ma a hivatkozási alapot. Ez utóbbi testület egyedüli kötelező szabálya, a Kisebbségvédelmi Keretegyezmény, nagyon óvatosan fogalmaz, és nem határozza meg, mit ért nemzeti kisebbség alatt.
A Székely Nemzeti Tanács azt szeretné elérni, hogy az Európai Unió ismerje el az őshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogát. Nem a Székelyföld autonómia-statútumához, hanem az összes őshonos kisebbségre érvényes jogszabály-tervezethez gyűjtenének aláírásokat – szerte Európában.
Otthon volt már az SZNT-nek hasonló akciója: három éve egy nem hivatalos népszavazáson több mint 200 ezren támogatták a Székelyföld területi autonómiájának törvénybe foglalását.
Baranyi László
Duna TV, Térkép
A műsor vendége volt Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke. Erdély.ma

2011. január 25.

Díjazták Kinda Istvánt
Az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya idén ötödik alkalommal ítélte oda a hazai magyar tudományos életben kiválóan teljesítő fiatalok számára létrehozott Debüt-díjat, amelyet a Magyar Kultúra Napján adtak át az EME kolozsvári székházában. Az oklevéllel és kutatásra fordítható összeggel járó díjat négy pályázó közül idén ketten kapták meg: Kinda István, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzosa és Varga P. Ildikó Kalevala-kutató.
Az erdőszentgyörgyi származású Kinda István egyetemi tanulmányait a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékén végezte, 2009 októberében summa cum laude minősítéssel szerzett doktori címet a Debreceni Egyetem Multidiszciplináris Bölcsészettudományok Doktori Iskolájában. 2005-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzos muzeológusa, az első két esztendőben a zabolai Csángó Néprajzi Múzeum vezető muzeológusa volt. Az elmúlt évtizedben a moldvai csángó településeken, a Kis-Küküllő menti falvakban és Orbaiszék, tágabban Székelyföld falvaiban végzett társadalom-néprajzi és gazdaságantropológiai terepmunkát — tájékoztat dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár, a bírálóbizottság tagja. Pályázata szerint 2002—2010 között huszonhat hazai, tizenhat nemzetközi konferencián, tizenkét szakmai rendezvényen tartott előadást. Egy önálló kötetet, ötvenegy tanulmányt, hét recenziót közölt, hét kötetet szerkesztett. Tagja a Kriza János Néprajzi Társaságnak, a Pro Museum Egyesületnek, a Székely Nemzeti Múzeum Alapítványnak, a Romániai Etnológiai Társaságnak, a Magyar Néprajzi Társaságnak, valamint külső köztestületi tagja az MTA-nak, a Székely Nemzeti Múzeum Tudományos Tanácsának elnöke, az SZNM Acta Siculica évkönyvének főszerkesztője.
A pályázót dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár és dr. Tánczos Vilmos egyetemi docens ajánlotta Debüt-díjra.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. január 25.

Anyanyelvhasználatért küzd a Kovászna Megyei Tanács
A Kovászna megyei önkormányzat a magyar nyelvű ügyintézést kívánja népszerűsíteni az intézményekben azzal a kampányával, melyet március 15. és május 31. között bonyolítanák le – jelentette be Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke.
Elmondta, a kampány finanszírozását a Szülőföld Alappal közösen vállalja az önkormányzat. A Kovászna megyei önkormányzat internetes oldalán már megtekinthető a Folosirea limbii maghiare în judeţul Covasna – Magyar nyelvhasználat Háromszéken című határozattervezet, amely többek közt arra is kitér, hogy a magyar nyelvhasználat népszerűsítése mellett elkészülnének az önkormányzattal való kapcsolttartásban, ügyintézésben használatos típusnyomtatványok magyar változatai is. A kampány keretében tájékoztatókat is szerveznének a Kovászna megyei önkormányzatok alkalmazottainak, valamint a polgármestereknek. Ugyanakkor a megyei önkormányzat egy konferenciát is szervezne a kampány lebonyolítása alatt Kétnyelvűség a közhivatalokban: anyanyelvhasználat és demokrácia címmel. A program a háromszéki magyarokat is megszólítaná: a magyar nyelvű ügyintézést sajtóanyagokban, közintézményekben kihelyezett táblákon szeretnék népszerűsíteni. A projekt összértéke 1 350 000 forint (20 958 lej), melyhez a Szülőföld Alap 800 ezer forinttal járulna hozzá. Tamás Sándor elmondta, a határozattervezetet a megyei önkormányzat csütörtöki ülésén fogja megtárgyalni.
Gyergyai Csaba. Krónika (Kolozsvár)

2011. január 25.

Vállalni kell magyarságunkat
„Az RMDSZ aktív kampányt folytat az idei népszámlálás kezdetéig: arra bíztatjuk a romániai magyarokat, hogy vállalják identitásukat, büszkén vallják magukat magyar nemzetiségűeknek” – hangsúlyozta Kelemen Hunor ma a Kolozsváron, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének székházában lezajlott Népszámlálás 2011 című szakmai értekezleten, melynek témája az idén sorra kerülő romániai népszámlálás volt.
A kulturális és örökségvédelmi miniszter itt elmondta, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége szakemberek bevonásával már tavaly nyáron megalakította azt a munkacsoportot, amely anépszámlálásra készül, és erre készíti fel a Szövetség munkatársait. Kelemen Hunorszerint ennek a munkacsoportnak kettős feladata van: egyrészt a tudományos munka elvégzése, másrészt meghatározza azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a népszámlálásra való felkészülésben.
Kelemen emlékeztetett arra is, hogy az elmúlt időszakban már számos olyan jogszabály született, amelyek segítik a magyar önazonosság felvállalását, főként interetnikus közegben. Ennek érdekében az RMDSZ nagy hangsúlyt fektet a népszámlálási kérdezőbiztosok felkészítésére, hogy a népszámlálás reális eredményeket hozzon. „Népesedési helyzetünk természetesen nem megnyugtató, de hamis és káros az a felfogás, amely a demográfiai folyamatokat a nemzethalál víziójával köti össze. Az utóbbi két népszámlálás között a magyarok száma közel 200 ezer fővel csökkent, arányuk pedig Erdélyen belül 20,8-ról 19,6 százalékra csökkent. a 2011-es népszámlálás kimutathatja, hogy a magyarok arányának a csökkenése lelassult vagy megállt, ehhez azonban a magyar identitás vállalása szükséges” – összegzett Kelemen Hunor.
A tanácskozáson Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal tudományos titkára (Budapest) 2011 – új demográfiai kihívások a Kárpát-medencében?, Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója Népszámlálások Romániában 1989 után, Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet tudományos titkára Demográfiai folyamatok Erdélyben az ezredforduló után címmel tartott előadást, Székely István, a Népszámlálás-bizottság vezetője a 2011. évi népszámlálás prioritásait és feladatait vázolta fel.
Jelen volt, és szakmai véleményt fogalmazott meg: Péntek János egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Tánczos Vilmos néprajzkutató, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének előadótanára, valamint Vetési László szórványlelkész.

2011. január 25.

Egy alapszerződés kulisszatitkai
A külpolitikai kérdésekkel foglalkozó FP Romania című folyóirat az EU-elnökséget januártól átvevő Magyarország politikai és gazdasági helyzetéről közöl tanulmányt. Szerzői között ott találjuk Gabriel Andreescu politikust, Salamon Márton Lászlót, az Új Magyar Szó megbízott főszerkesztőjét, Deák Andrást, a Közép-Európai Egyetem kutatási igazgatóját.
A hosszas viták, huzavona nyomán megszületett román–magyar alapszerződés aláírásának kulisszatitkairól nyilatkozott Teodor Meleşcanu akkori külügyminiszter az FP Romania című folyóiratnak.
Az 1201-es ivartalanítása
Románia NATO-felvétele szempontjából igen fontos kritérium volt a szomszédaival való viszony rendezése. A gondok a Magyarországgal fenntartott kapcsolatok tekintetében jelentkeztek, ami szükségessé tette a kétoldalú alapszerződés aláírását – emlékezett vissza a bukaresti diplomácia volt vezetője a közel másfél étvizeddel ezelőtti eseményre.
A dokumentum véglegesítését elsősorban a romániai magyar kisebbség helyzete nehezítette meg a legnagyobb vitát az Európa Tanács 1201. számú ajánlása váltotta ki, „amelyre ma már senki sem emlékszik” – fejtette ki. A magyar fél ragaszkodott a kisebbségi jogokat szavatoló ajánlás szerződésbe történő beépítéséhez, Bukarest pedig azzal védekezett, hogy annak nincs kötelező jogi érvénye, így legfeljebb abba ment volna bele, hogy az ajánlást, amolyan általános iránymutatóként, lábjegyzetben szerepeltessék.
A patthelyzetet, Meleşcanu szerint, az amerikai külügyminiszterrel, Warren Christopherrel Washingtonban sorra került találkozása során sikerült feloldani, amikor is hangot adott véleményének, miszerint a román megoldás voltaképpen mind a magyar, mind a román partner igényeit kielégíthetné. A külügyminiszter nyomban felhívta magyar kollégáját, Kovács Lászlót, akivel közölte: a maga részéről „kiegyensúlyozottnak találja” Bukarest álláspontját.
Budapest végül is beadta a derekát, így a híres ajánlás, a román fél akaratának megfelelően, lábjegyzet formájában került be az alapszerződésbe. (Az interjúban nem esik szó róla, de e sorok írója jelen volt azon a bukaresti sajtótájékoztatón, amelyen Teodor Meleşcanu elégedetten jegyezte meg szó szerint a következőket: „az 1201-es ajánlást sikerült ivartalanítanunk.”)
1919 óta az első
Innen kezdve már minden zökkenőmentesen ment: a két ország illetékesei 1996 augusztusában Budapesten véglegesítették, majd parafálták a szöveget, egy hónap múlva, szeptemberben pedig Temesváron, a prefektúra épületében aláírták az alapszerződést.
Meleşcanu visszaemlékezése szerint Kovács László részéről ez alkalommal igen fontos mondat hangzott el: a budapesti diplomácia vezetője arról biztosította román partnerét, hogy sem Magyarország, sem az RMDSZ nem kíván etnikai alapú területi autonómiát kivívni, az autonómiaigény a kulturális, nyelvi és közigazgatási decentralizációs kérdésekre vonatkozik.
Az alapszerződés jelentőségét méltatva a román külügyminiszter interjújában utalt arra is, hogy az a Románia határait elismerő első román–magyar közös dokumentum volt az 1919. évi versailles-i szerződés után. Mint leszögezte, megbékélése során Bukarest és Budapest a német–francia modellt követte. A kisebbségi kérdés iránti érzékenységre való tekintettel komoly intézkedések születtek a kisebbségvédelem tekintetében, a nemzeti kisebbségek kulturális, szellemi és nyelvi identitásának megőrzése céljából.
Magyar jelmondatváltás
A kérdésre válaszolva, miszerint az alapszerződésnek szerepe volt-e abban, hogy Romániában nem ismétlődött meg a jugoszláviai helyzet, a volt román külügyminiszter határozott igennel válaszolt, leszögezve: a dokumentum aláírása nyomán „a magyarországi és romániai szélsőséges erők nem használhatták ki az etnikumközi feszültségeket arra, hogy veszedelmes irányba tereljék” az etnikumközi kapcsolatokat.
A kilencvenes években a kisebbségi kérdés Európa legérzékenyebb problémájává, a biztonságot fenyegető legfőbb veszéllyé vált, ezért az idevágó európai normák tiszteletben tartása az euroatlanti integrációs folyamat sarkalatos pontja volt. „Az alapszerződés aláírásának másik eredménye az volt, hogy az etnikumközi kapcsolatokat a konfrontáció útjáról a párbeszédére terelte. A többségi és kisebbségi lakosság közötti kapcsolatok megoldási módjával Románia ma példaként szolgálhat” – állította Meleşcanu, aki nem tagadta, hogy a dokumentum aláírását mindkét ország illetékeseinek „nehezen sikerült odahaza eladniuk”.
Romániában az alapszerződést a parlamentben nem a kormányt támogató erők, hanem az ellenzék szavazatainak köszönhetően ratifikálták. „Ha nem létezett volna a Demokrata Konvenció, ez nem is sikerült volna” – tette hozzá Meleşcanu, egyben leszögezve: az idők során Magyarország jelmondata, miszerint Románia útja a NATO és az EU felé Budapesten vezet át, örvendetesen megváltozott, és ma már így hangzik: Magyarország és Románia a Bukarest– Budapest–Brüsszel úton halad együtt az EU-ban – zárta szavait a Văcăroiu-kormány volt külügyminisztere.
B. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. január 25.

A Markó-doktrína
Jelképen innen és túl, a romániai magyarok nagy többsége ugyanígy gondolkodik.
Miután Markó Béla bejelentette, hogy a nagyváradi kongresszuson nem óhajt újból indulni az RMDSZ elnöki tisztségéért, politikai ellenfelei közül nagyon sokan kezdték emlegetni a Markó-doktrínát.
Miután Markó Béla bejelentette, hogy a nagyváradi kongresszuson nem óhajt újból indulni az RMDSZ elnöki tisztségéért, politikai ellenfelei közül nagyon sokan kezdték emlegetni a Markó-doktrínát. Miszerint, ha Markó nem is vezet, de a Markó-doktrína tovább fog élni, az RMDSZ-ben nem lesz szemléletváltás, mert a Markó-doktrína mélyen meggyökerezett a szervezetben, évek kellenek majd, amíg annak szellemét lehántják a megcsontosodott, a doktrínába betokosodott RMDSZ-ről és így tovább.
De voltaképpen mi is ez a Markó-doktrína?
Néhányan azzal vádolják Markó Bélát, hogy megszilárdította a központi vezetést, a döntéseket egy szűk kör kezébe helyezte, és ez a Markó-doktrína.
Mások szerint az, hogy Erdélyben nem lehet élet az RMDSZ-en kívül, azaz a romániai magyarságnak politikai egységben kell maradnia és mindig úgy kell táncolnia, hogyan az RMDSZ vezetősége fütyül.
Minden más, többpárti kísérlet csökkenti a romániai magyarság politikai és más érdekérvényesítési esélyeit. Megint mások szerint a Markó-doktrína valamiféle kötéltánc a román hatalom közelében, és arra szolgál: mindegy, hogy mikor, mindegy, hogy kivel, de az RMDSZ mindig ott legyen a romániai hatalomban.
Azután léteznek olyan politikai-ideológiai ellenfelek vagy a holdudvaraikban éldegélők, akik darabokból próbálják összeállítani a Markó-doktrínát. Például: nincs szükség területi autonómiára, jó helyette a regionalizmus. Vagy: nem önrendelkezési, hanem kisebbségi törvényre van szükség. Léteznek más megközelítések is. Például: a Markó-doktrína elveti a gyökeres megoldásokat, a kis lépések híve. Vagy: a Markó-doktrína nem eléggé népi és nem eléggé nemzeti, Magyarországon csak a szocialisták és a liberálisok támogatását élvezi.
Dehát mi is a Markó-doktrína? Bevallom, azzal a szándékkal vettem a kezembe nem a Markó Béla politikai beszédeit, hanem a politika hátterében, két évtized alatt megírt tanulmányaiból, előadásaiból, a lapokban megjelent közéleti írásaiból összeállított kötetet ( Markó Béla. Kié itt a tér, Pallas-Akadémia, 2010), hogy választ kapok erre a kérdésre. És találtam néhány támpontot. Ezeket, saját értelmezésemben, nevezhetjük akár Markó-axiómáknak is.
Az egyik: a romániai németektől és zsidóktól eltérően a romániai magyarok történelmi távlatokban is meg akarnak maradni a szülőföldjükön. Nagyobb tömegben sem Magyarországra, sem távolabbra nem óhajtanak kitelepedni, ezért itt kell megtalálni a saját egyéni és közösségi létük jobbításához nélkülözhetetlen társadalmi-gazdasági-jogi kereteket.
A második: amiért nem is egyszer átemelték feje fölött a határokat, a romániai magyarság nem a jelenlegi Magyarország Erdélybe kivándorolt magyar kisebbsége, hanem egyenrangú összetevője a magyar nemzetnek. Következésképpen kettőjük között bármilyen viszonyrendszer nem alárendelt, hanem csak mellérendelt lehet.
A harmadik: a romániai magyarság jelene és jövője szorosan összefügg Románia jelenével és jövőjével, hiszen a romániai magyarok ennek az országnak a valóságában élik mindennapjaikat.
A negyedik: a romániai magyarság jelenére és jövőjére vonatkozó elképzeléseket nem a harsogó kinyilatkoztatások szintjén, hanem helyi, regionális, országos és nemzetközi szintén végzett következetes munkával lehet véghezvinni.
Az ötödik: a valóban működő és működtethető közösségi autonómiát ezekkel az eszközökkel, a nyitott társadalom biztosította, céltudatos és alulról történő intézményépítéssel lehet elérni.
Úgy gondolom, a Markó-doktrína nem más, mint a fenti megfontolásokhoz csatlakoztatott politikai eszközöknek a mindenkori hatékonyság függvényében rugalmasan bővíthető vagy szűkíthető tárháza. A kulcsszó az előző mondatban pedig a hatékonyság. Markó következetes kiállása a romániai magyarság politikai képviseletének és érdekvédelmének egysége mellett voltaképpen nem volt más, mint közel két évtizedes küzdelem a hatékonyság és eredményesség megőrzéséért. És hogy miért volt sikeres mostanig a Markó-doktrína? Mert bármilyen szívdobogtató jelképen innen és túl, a romániai magyarok nagy többsége ugyanígy gondolkodik.
Székedi Ferenc. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. január 25.

Önkormányzataink is lehetnének “csángó keresztszülők”
Erdélyi mecénás kevés van, a román állam nem száll be a költségekbe, a támogatás nagy része Magyarországról érkezik a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége számlájára.
Folyamatosan keresik az elhivatott pedagógusokat Csángóföldre a magyar oktatási programba. Bár a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége tanártoborzó felhívására nagyon sok a jelentkező, gondosan megválogatják, kit vesznek fel, s még így is kiderülhet utólag a jelöltről, hogy valami miatt nem felel meg az elvárásoknak. Szerencsére kevés eset volt eddig, hogy valaki tanév közben hagyja ott a helyszínt. A fejvadászat azonban folyamatosan zajlik, hiszen az anyanyelvi oktatás sikere és jövője nagy mértékben azokon az embereken múlik, akik – csupán 1-2 évre vagy hosszú távra – vállalják, hogy egy faluban, a közösséggel együtt élik mindennapjaikat, alkalmazkodnak a befogadó közösséghez, de emellett a mindennapok gyakorlatába fokozatosan visszavezetik a magyar nyelv használatát.
A sikeres helyszíneken az utóbbi években nemcsak az figyelhető meg, hogy a gyerekek egyre magabiztosabban beszélnek magyarul a tanóra keretében, hanem iskolán kívül, a faluban is kezdi visszanyerni egy évszázad óta elveszített presztízsét a magyar nyelv.
B. D. T. Transindex.ro

2011. január 26.

Történetírás helyett tények
Diákok is jelentettek a román titkosrendőrségen Borbáth Károly erdélyi történészről, akinek az volt a bűne, hogy a hivatalos román történetírással szemben, ragaszkodott a tényekhez. Könyv jelent meg a róla készült szekus dossziék alapján.
Vargyason született 1931-ben, majd 49 évvel később itt is halt meg Borbáth Károly. Emlékét a falu iskolája nevében őrzi, az egyik előadóteremben nemrégiben Szécsi Antal kötetének bemutatóját tartották. Borbáth Kolozsváron végezte egyetemi tanulmányait, majd Leningrádban doktorált. A fiatal tudóst mindenki az erdélyi történetírás nagy ígéretének tartotta, hazatérése után a kolozsvári egyetem katedrája várta. Itt azonban már nemcsak a szakma figyelmét keltette fel, hanem a rendszer elnyomó intézményeinek érdeklődését is.
Szécsi Antal két évvel ezelőtt is írt a történész életéről könyvet, abból az derült ki, hogy a tudományos tényekhez való ragaszkodása miatt Borbáthot eltávolították az egyetemről. Nagyenyedre helyezték át könyvtárosnak, majd Torockóra került, onnan pedig a vargyasi iskolához. Szécsi Antal új kötetében titkosrendőrségi dokumentumokat dolgozott fel, a könyv címe találó, mert Borbáth minden lépését figyelték. A szerző köszönetet mondott Antal István képviselőnek, aki sokat segítette munkáját. A politikus látta először a besúgói jelentéseket, ő egyébként szintén a megfigyeltek közé tartozott, dossziéja 87 oldalas. Borbáth Károly titkosrendőrségi anyaga viszont több mint hétszáz oldalt tesz ki, csak a telefonlehallgatások majdnem 300 gépelt lapot töltenek meg. Fecső Zoltán
Duna Tv, Térkép, Erdély.ma

2011. január 26.

Esély vagy veszély? (Egyfordulós polgármester-választás)
Előnye és hátránya egyaránt lenne az új választási rendszernek, annak, hogy a polgármestereket egyetlen fordulóban, egyszerű többséggel választanák meg — vélik sepsiszentgyörgyi politikusok. A magyarságnak Erdély-szinten nagyobb esélyt biztosítana, de ha nem társul felelős összefogással, veszélyeket is hordozhat — nyilatkozták.
Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere szerint előnyt jelentene, hogy a rövidebb idő miatt kevesebb pénzbe kerülne a kampány, és az önkormányzatok munkája sem állna le újabb két hétig. Hátrány azonban, hogy kisebb lenne a megválasztott elöljárók legitimitása, nem mindegy, hogy valaki 50—70 százalékkal, vagy esetleg 25 százalékkal nyeri el a tisztséget. Egyértelmű, hogy a jelenleg tisztségben levőknek kedvezne, hisz a két hét többletlehetőség az indulónak önmaga, elképzelései megismertetésére — ismerte el. Az új rendszer okozhat kellemetlen meglepetéseket, akár Szentgyörgyön is, ha a román pártok összefognak, és indítanak egy magyar jelöltet, vesztesen is kikerülhetnek a két-három vetélkedő magyar párt jelöltjei — vélekedik Antal Árpád. Összességében azonban kedvezőbb lehet az erdélyi magyarság számára, mert egyetlen magyar jelölt győzhet Marosvásárhelyen vagy akár Nagyváradon is, és azzal a gondolattal is eljátszhatunk, hogy magyar polgármestere lehetne esetleg még Kolozsvárnak is — mondotta Antal Árpád. Amíg az RMDSZ egyedül képviselte a magyarságot, addig nagy esélye lehetett volna egyfordulós rendszerrel számos helyen polgármestert állítani — hangsúlyozta Bálint József, Sepsiszentgyörgy MPP-s alpolgármestere. Ma már ennyi nem elegendő, véleménye szerint egyfordulós rendszerben a magyar politikai alakulatoknak már az önkormányzati választásokon gyakorolniuk kell az összefogást, sokkal felelősebb politizálásra lesz szükség, ellenkező esetben tragikus következményei lehetnek a megmérettetésnek — mondotta. Székelyföldön, a jelentős magyar többségű településeken verseny lesz, és előnyt jelent, hogy a paktumokat már az első forduló előtt meg kell kötni, mert bizony könnyen előfordulhat, hogy más politikai többség lesz a tanácsban, mint amit a polgármester képvisel. A jelenlegi elöljáróknak előnyösebb lenne az új rendszer, ismertebbek, de aki nem dolgozott megfelelően, annak nem lesz nagyobb esélye, mint az új elképzelésekkel jelentkezőnek — vélekedett az MPP-s alpolgármester.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. január 26.

A Magyar Szórvány Napja
A 2010-es esztendő mérföldkőnek számít az erdélyi szórványmagyarság legalább egy része számára. A székelyföldi Kovászna és Hargita megye ugyanis nyitott a szórványmagyarság felé: a háromszékiek Hunyad megye, a Hargita megyeiek Beszterce-Naszód és Temes megye magyar közösségei felé.
A nemzeti szolidaritás ezen formája új színt vitt az érintett megyék magyar közösségeinek életébe, és új lehetőségek tárultak fel a szórványmagyarság számára nemzeti önazonosságuk megőrzése, erősítése szempontjából. Ezúttal elsősorban a Háromszék—Hunyad megye kapcsolatról kívánunk részletesebben szólni. Több mint egy éve történt meg a hivatalos kapcsolatfelvétel, 2010 folyamán a két megye magyar közösségei, intézményei, egyházai, civil szervezetei között szépen formálódó kapcsolatrendszer épült ki, és több mint hetven közös program erősítette e köteléket. Sokan szívesen emlegetik e kapcsolatban Háromszéket a ,,nagyobbik testvérnek", én úgy gondolom, egyenlő felek együttműködéséről van szó, csak a háromszékiek tízannyian vannak, mint a Hunyad megyeiek, és nagyságrendekkel több az eszközük, intézményi hátterük e kapcsolat erősítésében. A székelyek ugyanakkor tapasztalatot, élményt szerezhetnek a Hunyad megyeiektől. Az erdélyi magyar múlt emlékeinek jelentős része található Hunyad és a szomszédos Fehér megyében: Vajdahunyad, Déva, Marosillye, Gyulafehérvár, Nagyenyed, Zalatna — hogy csak a legjelentősebbeket említsem. A székely embert elszomorítja az elnéptelenedő magyar egyházközségek, romosodó magyar templomok látványa, de erőt is meríthetünk a Hunyad megyei magyar közösségek élni, tenni akarásából. Példát is láthatunk a tekintetben, hogy mi lehet a székelyföldi magyar jövendő, amennyiben nem figyelünk oda közösségeinkre, és nem védelmezzük körömszakadtáig az ősöktől maradt örökségünket. Eddig inkább a nagyobb városok magyar közösségeire tekintettünk (Déva, Vajdahunyad, Petrozsény, Lupény), bár voltak közös rendezvények kisebb településeken is. Fontosnak tartjuk idén a kisebb közösségekre való jobb odafigyelést is. Olyan ötven-százfős magyar közösségek élnek, ahol talán évtizedek óta nem volt magyar közművelődési rendezvény, ahol már nagyon rég nincs magyar iskola, nincs helyben lakó lelkész. Fontos a megye magyar műemlékeinek karbantartása, állagának javítása is. Számos településen több száz éves templomaink közösség nélkül maradtak. Omladozik a piski fogadó, kastélyok, kúriák sora. Úgy vélem, nem az az erdélyi magyar jövendő, hogy egyre több helyről szorulunk ki, elromosodnak évszázados templomaink, kastélyaink, kúriáink, hanem van lehetőség arra, hogy ezeken a helyeken is új magyar élet sarjadjon. Fontosnak tartjuk, és egyben kezdeményezzük, hogy november 15-ét, Bethlen Gábor fejedelem születésének napját a Magyar Szórvány Napjává nyilvánítsuk. Legyen ez az a nap, amikor a magyar nemzet jobban odafigyel a szórványmagyarságra rendezvények, híradások, előadások, konferenciák, közösségépítő programok révén. Bethlen Gábor, Kún Kocsárd és még nagyon sok előttünk járó személyiség nyomdokain haladva esély van arra, hogy az összmagyar szolidaritás megteremtse a magyar nemzet pozitív jövőképét, megeddze a székelység jövőbe vetett hitét, erősítse a szórványmagyarság valós alapokon nyugvó optimizmusát. Ehhez járulhat hozzá a Magyar Szórvány Napja is. Demeter László, a Kún Kocsárd Egyesület elnöke. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. január 26.

Tizenöt éves az erdélyi magyar Történelmi Magazin
Az a nép, mely nem ismeri történelmét és kultúráját, olyan, mint a gyökér nélküli fa. Magyarságunk ismerete és megbecsülése, magyar kultúránk szeretete, anyanyelvünk, vallásunk tisztelete nélkül megszűnik a magyar nemzet, s bekövetkezhetnek a 210 éve született Vörösmarty Mihály szózatának sorai: ,,S a sírt, hol nemzet süllyed el, / Népek veszik körül, / S az ember millióinak / Szemében gyászkönny ül."
A magyar szellemiség, a helyes magyarságtudat hozzásegít itt, Erdélyben ahhoz, hogy kiharcoljuk mindazokat a jogokat, amelyek megilletnek mint őshonos, több mint ezer éven át itt élő népcsoportot, az autonómiát is. Ezek jutottak eszembe, midőn kezembe vettem a tizenöt éve megjelent Történelmi Magazin legújabb számát, és elismerésemet fejeztem ki a főszerkesztő, kiadó, mindenes Kádár Gyulának, akinek agyában megszületett egy nagyszerű kezdeményezés: megismertetni minél több emberrel, ,,kik vagyunk, és mik voltunk?!" Mindezekre bizony nagy szüksége van magyar népünknek. Ahhoz, hogy elég nagy tömegnek hiányos az ismerete ezen a téren, már a politikai rendszerek hozzájárultak. Rákosi, Kádár, Gyurcsány, Ceauşescu idejében a tanárok, tanítók nem merték az iskolákban az igazi történelmet tanítani, otthon a családban legtöbb szülő nem merte — vagy nem tudta — gyermekének a valóságot elmondani. Illyés Gyula is negatív választ kapott a Magyarországon feltett kérdésére: ,,Milyen nyelven beszélnek a székelyek?" A magyarországi tévéversenyeken meg tudják válaszolni, hogy melyik angol humorista született Lenin halála napján, de tátognak, amikor milliókat érő kérdésekre nem tudják, ki volt Mikes Kelemen, Gábor Áron, és hol született Dózsa György. A Történelmi Magazin szerkesztője ma is kemény harcot vív az itt élő románokkal, akik azt állítják például, hogy Horthy idejében Észak-Erdélyben az iskolákban eltörölték a román nyelv tanítását. Pedig ez hazugság, mert 1940—1944 között minden magyar iskolában kötelező volt a románnyelv-óra, nem beszélve arról, hogy 1943-ban a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumban is román nyelv és irodalomból érettségiztek (a magyar, latin és német mellett). A Történelmi Magazin tizenöt év alatt bebizonyította, hogy a helyes magyarságtudat megismerése, erősítése mindannyiunk feladata és felelőssége. A magyar történelem mellett egyháztörténeti, kevésbé ismert kérdésekkel, nemzetiség-politikai témákkal, építészeti örökségünk emlékeivel, távoli népek kultúrájával, a tudományos jellegű írásoktól az anekdotáig, a humortól a viselkedési szabályokig sok mindennel megismertetett. Midőn megköszönjük a főszerkesztőnek áldásos munkáját, kívánjuk: az eljövendő években az olvasók és előfizetők soraiba lépjen az iskolák, községi, városi könyvtárak, polgármesteri hivatalok, plébániák és parókiák mellett minél több magyar ember.
Dr. Szőts Dániel. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. január 26.

Bunta: Szász nem dolgozik,
Szász: Bunta leszámol
A székelyudvarhelyi önkormányzat döntéshozó testülete csütörtökön tárgyalja Szász Jenő alpolgármesteri tisztségéből való leváltását. Bunta Levente polgármester szerint Szász havi 12-13 órát tölt a hivatalban, ennek ellenére erkölcstelenül felveszi a fizetését, Szász viszont azt mondja, Bunta politikai tisztogatásának kicsúcsosodása lenne az ő eltávolítása. A végső szót minden bizonnyal ezúttal is Jakab Attila zöld párti tanácsos mondja ki: Szász eltávolításához ugyanis elegendő a tisztségben lévő tanácsosok fele plusz egy szavazata. Jakabon kívül a testület 9 RMDSZ-es és 9 MPP-s tagot számlál.
Nem dolgozik semmit, de erkölcstelenül felveszi a fizetését – nyilatkozta a Hargita Népének Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere Szász Jenőről. Az alpolgármester tevékenységét a kamerarendszer segítségével figyelték meg, Bunta szerint Szász havonta 12-13 órát töltött a hivatalban. „Más csökkentett fizetéssel 172 órát kell dolgozzon” – jegyezte meg a városvezető, hozzátéve: ennyi idő alatt értelemszerűen nem is tudta ellátni feladatait, ennek ellenére „erkölcstelenül, gátlástalanul felvette a fizetését. Ezt a tarthatatlan állapotot kezelni kell, ezért terjesztettem a testület elé az utolsó napirendi pontot. Olyan alpolgármesterre van szükség, aki hajlandó dolgozni, tenni is a városért, s aki nem munka nélkül veszi fel a fizetését.” Bunta nem minősítette Szász Jenő tevékenységét, „állandó akadékoskodását”, de hangsúlyozta: az alpolgármester csak hébe-hóba fordul meg a hivatalban, munkaidejének tíz százalékát sem tölti az irodában, ez pedig mindennél beszédesebb tény.
Hiányolt építő jellegű javaslatok
“Le kell váltani, egyértelmű, dolgozni sem jár” – jelentette ki megkeresésünkre Péter Pál. Az RMDSZ-es tanácsos – aki Szász idejében az alpolgármesteri funkciót is betöltötte – úgy látja, olyan személyt kell választani, aki tenni, dolgozni is akar a városért. „Ilyen nehéz gazdasági helyzetben megengedhetetlen, hogy kidobjuk a pénzt az ablakon a semmire. Márpedig ebben az esetben ez történik.” Péter szerint Szásznak soha nem volt építő jellegű javaslata, észrevétele egyetlen szakbizottsági ülésen sem, ami pedig alpolgármesteri munkáját illeti, „gyakorlatilag ingyen kapja a fizetését, holott nem hiszem, hogy rá lenne szorulva: abból a bérből egészen biztosan nem lehet Mercedeseket vásárolni, fenntartani”.
Szász: Kelemen Hunor keze van benne
„Több mint fél éve tudok Bunta Levente azon ügyködéséről, hogy meggyőzze a Zöld Pártot, szavazzon ellenem” – jelentette ki keddi sajtótájékoztatóján Szász Jenő. Az alpolgármestert éppen ezért saját bevallása szerint nem érte meglepetésszerűen a kezdeményezés, számított rá. Szász azt mondja, munkaideje kötetlen, s különben is, sok időt tölt terepen, az emberek között. Szerinte sokkal inkább Bunta politikai leszámolásaival, átláthatatlan ügyleteivel kellene foglalkozni. „A polgármester korábban elküldte a személyzeti osztály vezetőjét, majd a főkönyvelőt, aki komoly tapasztalattal rendelkezett, sok-sok évig kezelte a város pénzügyi dolgait, hogy aztán a közintézményekből is leépítsen jó néhány személyt.” Az alpolgármester fájlalja, hogy szegényes hatáskört kapott, holott tizenkét évnyi polgármesteri tapasztalattal biztosan el tudta volna látni az alpolgármesteri feladatokat is. Azt mondja, azért volt szálka a városvezető szemében, mert sok mindent látott, hallott a városházán, s „félinformációkból is rájött, hogy elherdálják a közpénzeket”. Szász továbbment: szerinte az sem lenne meglepő, ha Kelemen Hunor keze is benne lenne a leváltásában, hiszen az utóbbi időben számtalan kritikával illette az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó politikust. Az alpolgármester próbált nyomást gyakorolni a Zöld Párt tanácsosára, aki gyakorlatilag kimondja az ítéletet a feje fölött: „Itt az ideje, hogy a Zöld Párt képviselője színt valljon, holnap kiderül, hogy Jakab Attila beáll-e az RMDSZ mögé vagy sem. Az mindenképpen jó, hogy erre most derül fény, jobb, mintha jövőben, választások előtt érnének meglepetések.” Az MPP visszaszól
Molnár Miklós MPP-s tanácsos úgy látja, két kritériumnak kell megfeleljen az a személy, aki napjainkban munkát vállal a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatalban. „Legyen butább, mint Bunta Levente, legyen gyáva, ne merjen visszakérdezni se” – élcelődött a tanácsos. Molnár is azt mondja, a városvezető fél éve készíti elő ezt a lépést, „a nagy kérdés csak az, hogy Jakab Attila beáll-e a bandájukba”. Szerinte igen, a holnapi tanácsülés nem tartogat számára ilyen szempontból meglepetéseket, s pesszimizmusát az az érv is alátámasztja, hogy Bunta fél év után csak most terjeszti a testület elé az alpolgármester leváltását, vagyis biztosra megy. „Inkább olyan kérdésekkel kellene foglalkozni, mint a városközpontba felszerelt égők, amelyekről természetesen azt nem mondták el, hogy Ferenczy Károly RMDSZ-közeli udvarhelyi üzletember cégétől vásárolták. Szász Jenőnek rálátása van ezekre a dolgokra, ezért nem nézik jó szemmel, ezért kell meneszteni” – fakadt ki a tanácsos. Arra a kérdésre, hogy miként lehetett rálátása, ha átlagban naponta fél órát sem töltött a polgármesteri hivatalban, Molnár kijelentette, „az úgynevezett monitorizálást Buntáék végezték, vagyis nem hitelt érdemlő, másrészt ne feledjük azt sem, hogy Szász Jenő nem rendelkezett jóformán semmilyen hatáskörrel, hiába kért több feladatot a város polgármesterétől”.
A számok döntenek
Jakab Attila zöld párti tanácsost nem hiába tartják a mérleg nyelvének: a kilenc RMDSZ-es és kilenc MPP-s tanácsos mellett ő is tagja a székelyudvarhelyi önkormányzat döntéshozó testületének. A csütörtöki tanácsülésen – ha egyenlő létszámban jelennek meg a két nagy frakció tagjai – tulajdonképpen az ő szavazata dönt az alpolgármester sorsáról. Természetesen mindkét fél részéről megkeresték már, árulta el a Hargita Népének, ő azonban mindent a Zöld Párt székelyudvarhelyi szervezetének megbeszélésétől tesz függővé. „Kértem a polgármesteri hivatalban egy részletes kimutatást az alpolgármester munkájáról: mennyit jár be, ezért mennyi pénzt kap.” Jakab azt mondja, eléggé szubjektív dolog megítélni egy alpolgármester tevékenységének minőségét, a mennyiséget viszont a számadatok egyértelműen bizonyítják. „A részletes kimutatás függvényében döntünk, jómagam pedig a párt döntését fogom képviselni az önkormányzatban.” Jakab Árpád. Hargita Népe (Csíkszereda)

lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300 | 301-330 ... 3961-3980