udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3980
találat
lapozás: 1-30 ... 481-510 | 511-540 | 541-570 ... 3961-3980
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. február 15.
Miniszterelnök-változás az RMDSZ- kongresszus után
Ma délután a Demokrata-Liberális Párt parlamenti képviselőivel megtartott tanácskozás azzal zárult, hogy egyelőre marad Boc miniszterelnök, az esetleges változtatásokra csak az RMDSZ február végi tisztújító kongresszusa után kerülhet sor.
Traian Băsescu államfő a találkozón kifejtette véleményét, miszerint újfajta kormányzást kell kialakítani, amely immáron nem a válságkezelést tekinti fő célkitűzésének, hanem a gazdaság fellendítésének elindítását. Ez a kérdés volt a fő témája a hétfői, a PD-L és a pártot támogató alakulatok vezetőivel megtartott tanácskozásnak is.
Az utóbbi napokban felmerült a kormányátalakítás, a kormányfő helyettesítésének kérdése, már több nevet is emleget a sajtó a független jelöltek köréből. Az államelnök ma, a tanácskozás befejezése után úgy nyilatkozott: a független miniszterelnök megoldás lehetne a gazdaság fellendítése és a kormány iránti bizalom helyreállítása szempontjából, de nem hiszi, hogy a kormányt támogató koalícióban támogatást kapna ez a megoldás.
„Ott tartunk – mondotta –, hogy a kormány sikeresen megkötötte az egyezményt az EU-val, a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal, ami Romániát kivezette a kockázati zónából, a gazdasági kisiklásból. Elérkeztünk ahhoz, hogy, az előrejelzésekkel ellentétben, 2010 negyedik évnegyede, bár nagyon kicsi, de pozitív jelzéseket hozott a növekedést illetően.
Ilyen körülmények között, mondta az államfő, úgy gondolja: új kormányzati stílust kell kialakítani, a gazdasági fellendülésre irányuló célkitűzéseket nem lehet megvalósítani anélkül, hogy helyreállna a bizalom a kormányban. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. február 15.
SZKT: az RMDSZ alapszabályának és programjának módosításairól döntöttek
A február 26-27-i RMDSZ-kongresszus elé terjesztendő alapszabály- és programmódosító tervezetek megvitatása és elfogadása volt a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombaton, Marosvásárhelyen tartott ülésének legfontosabb napirendi pontja. A javasolt módosítások értelmében az RMDSZ-ben létrejön a politikai alelnöki tisztség, főtitkársággá alakul az ügyvezető elnökség, a korábbi szövetségi elnökök pedig befutó helyet kapnak a parlamenti választásokon. Markó Béla elmondta utolsó szövetségi elnöki beszámolóját, amelyben az RMDSZ sikereit méltatta, hangsúlyozta az egység fontosságát és bírálta az EMNT pártalapítási szándékát.
nagyváradi kongresszust előkészítő SZKT-n Markó Béla utoljára tartott politikai beszámolót szövetségi elnöki minőségében. Az RMDSZ és az erdélyi magyarság számára az elmúlt két évtized jogküzdelmének egyik legfontosabb mérföldköve az oktatási törvény elfogadása, mert ezáltal sikerült kiteljesíteni a kisebbségi anyanyelvhasználatot: a jogszabály ugyanakkor átvezet egy olyan új küzdelembe, amely a kollektív jogokért, a döntési jogokért folyik, hiszen ez tartalmazza már a kulturális autonómiának bizonyos elemeit – jelentette ki Markó.
A miniszterelnök-helyettes a Szövetség nagy feladatának nevezte, hogy megteremtse az oktatási törvény helyes és minél gyorsabb alkalmazásának feltételeit, és ide sorolta az azt a célt is, hogy ősztől magyar nyelvű történelem és földrajz tankönyveket adjanak a magyar gyerekek kezébe, de elkészüljön a román nyelv oktatását célzó sajátos tanterv és tankönyv is.
Markó: az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, de „nem esküszik örök hűséget” egyetlen román pártnak sem
Azt is leszögezte Markó, hogy az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, és hamarosan koalíciós megállapodást köt a PDL-vel, amelyben olyan további fontos prioritások szerepelnek majd, mint a kisebbségi törvény elfogadása, az önkormányzati és parlamenti választási törvények módosítása, a gazdasági fejlesztési régiók átalakítása, vagy egy gazdaság-ösztönző intézkedés-csomag gyakorlatba ültetése.
Mint mondta, a kisebbségi törvény képviselőházi szakbizottsági vitáját már a következő napokban-hetekben újraindítják, és esély van arra, hogy a jogszabályt még ebben a parlamenti ülésszakban elfogadják. A magyarság számára fontosnak nevezte a választási törvények módosítását is, amelyek a tervezett változtatások által a jelenleginél méltányosabb és arányosabb képviseletet biztosítanának a magyar közösség számára.
A szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ nem esküdött és nem esküszik „örök hűséget” egyetlen román pártnak sem, csupán a magyarságnak, de betartja a kötött megállapodásait, és mindezt annak érdekében, hogy a magyar közösség céljait megvalósíthassa. Az ellenzéki pártokkal kapcsolatos viszonyt értékelve kifejtette: azt várja az ellenzéktől, hogy tisztázza az oktatási törvénnyel kapcsolatos álláspontját.
A közösségen és az RMDSZ-szen belüli szolidaritás fontosságáról szólva felidézte a húsz évvel ezelőtt, február 10-én lezajlott százezres marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetést, amely álláspontja szerint az elmúlt két évtized legfontosabb szolidaritás-példája. „Ma keveset beszélünk erről a fontos eseményről, azonban az akkor felmutatott szolidaritás ma is élő parancs: vitázhatunk, konfrontálódhatunk, de az RMDSZ-nek ma is az a felelőssége, hogy ezt a szolidaritást megőrizze – mutatott rá Markó Béla.
„Betegséget vásárolnak” az új erdélyi magyar párt megalapításának elősegítői és finanszírozói
A Magyarországgal való kapcsolatokat értékelve az RMDSZ elnöke ellentmondásosnak nevezte a magyar államvezetés viszonyulását az RMDSZ-hez. Markó kitért Semjén Zsolt magyar kormányfőhelyettes korábbi nyilatkozatára, amelyben azt tanácsolta az RMDSZ-nek, ne lépjen ki a kormánykoalícióból, mivel ez az egyik garanciája a román-magyar együttműködés fennmaradásának, a magyar állampolgárság zökkenőmentes megszerzésének. Markó Béla szerint ez a „Szent István-i intelem” felismeri, hogy a két ország viszonyának alakulásában meghatározó az RMDSZ politikája és kormányzati részvétele, de odáig már nem jut el a következtetéssel, hogy akkor talán nem jó politika „ha az RMDSZ-t ütjük, csépeljük és szét akarjuk verni”.
Közölte: nem csak most, hanem az elmúlt húsz évben nagyon sokszor az RMDSZ-szen múlott a két ország jó viszonya, akkor viszont most nem kellene úgynevezett demokrácia-központok segítségével szétverni az erdélyi magyar politika egységét.
Markó szerint, ha igaz, amit egyes demokrácia-központok vezetői nyilatkoztak, nevezetesen, hogy az EMNT által tervezett Erdélyi Magyar Néppárt megalapítását is elősegítik aláírásgyűjtéssel, és erre pénzt is adtak nekik Magyarországról, akkor ezzel a pénzzel Magyarországon „betegséget vásároltak”. „Ha ez tényleg így van, és igaz, hogy erre valaki pénzt ad, akkor betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy betegsége lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne” – fogalmazott.
Az RMDSZ elnöke későbbi felszólalásában hozzátette: egyetért azzal, hogy a romániai magyar szervezetnek szoros viszonyban kell állnia a magyar kormánnyal, ám nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az egységes politikai képviselet és fellépés alapvetően meghatározza a román-magyar viszonyt Romániában, valamint Magyarország és Románia kapcsolatait. Markó szerint a Vajdaságban és a Felvidéken is egységes magyar politikai képviseletre lenne szükség.
Kelemen Hunor: ott kell lennünk, ahol magyarok élnek
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ az elmúlt 21 évben azért volt sikeres, mert Erdélyre figyelt.
„Elsősorban ott kell jelen lennünk, ahol a magyar emberek élnek. Kétségkívül, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az erdélyi jelenlétre. Az erdélyi magyarokra figyeltünk akkor is, ha ellenzékben voltunk, akkor is ha kormányon. Akkor, amikor nyelvi, közösségi jogainkról döntöttünk a parlamentben és akkor is, amikor az oktatási törvényt kiharcoltuk. Ez a mi erősségünk, ezt kell figyelemmel követnünk az elkövetkezőkben is, és akkor elmondhatjuk, hogy az RMDSZ jó úton halad” – jelentette ki Kelemen Hunor. A közelgő kongresszus kapcsán megállapította, hogy az előkészületek, a három jelölt jelenléte nagyon sok mindent a felszínre hozott. Kelemen szerint ez nem baj, az viszont lényeges, hogy a kongresszus után, a végeredménytől függetlenül „egymás szemébe tudjunk nézni, együtt tudjunk továbbmenni úgy, hogy az erdélyi magyar közösség legyen továbbra is az elsődleges szövetségesünk.”
Kelemen Hunor megismételte azon meggyőződését, hogy a Szövetség megújulása, megváltozása belülről kell megtörténjen, erre a változásra kell összpontosítani, nem a máshonnan érkező javaslatokra. „Kiszámítható, ésszerű változásokat javasolok, amelyeket közösen megbeszélünk, és együtt végrehajtunk. Meggyőződésem, hogy szövetségünket meg kell újítanunk, de ennek az újításnak, változásnak belülről kell jönnie. Mi magunk tudjuk csak megváltoztatni az RMDSZ-t, nem kívülről és nem másoktól kell ezt várnunk. Én ezt a változást képviselem” – ismertette terveit Kelemen Hunor.
Módosítások: politikai alelnök, főtitkárság
Kovács Péter kongresszusi biztos beszámolt a február 26-27-i nagyváradi kongresszus előkészületeiről, majd Takács Csaba ügyvezető elnök beszélt az alapszabály-módosító bizottság előkészítő munkájáról.
Az SZKT arról döntött, hogy az alapszabály-módosító javaslatok milyen formában kerülnek a kongresszus elé, ahol majd cikkelyenként megvitatják a módosításokat. Az RMDSZ alapszabályának 127 cikkelye közül 87 paragrafus módosítására történt javaslat.
Az alapszabály módosítása során az SZKT elfogadta többek között a politikai alelnöki tisztség létrehozására, valamint az Ügyvezető Elnökség főtitkársággá való alakításáról szóló fejezetet, a testület a szövetségi elnökről szóló fejezetének kibővítésével is egyetértett, ez az új cikkely a volt szövetségi elnökök jogait szabályozza: tagja az SZKT-nak, a Szövetségi Állandó Tanácsnak és a Szövetségi elnökségnek azok a személyek, akik két szövetségi elnöki mandátumot betöltöttek, az RMDSZ pedig befutó helyet biztosít számukra a parlamenti választásokon.
Az RMDSZ Programmódosító javaslatait Kelemen Hunor ismertette, az SZKT két módosító javaslat elfogadása után látható többséggel megszavazta a programot.
Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely hiába kérte a részrehajlással vádolt Kovács Péter kongresszusi biztosi tisztségének megvonását, a küldöttek többsége a határozattervezet napirendre tűzésétől is elzárkózott.
Az RMDSZ négy platformjának – Szabadelvű Kör, Szociáldemokrata Platform, Kereszténydemokrata Platform és a Nők a Nőkért Platform – javaslatára az SZKT határozatot fogadott el az elnökválasztási szavazás lebonyolításáról. A határozat értelmében a kongresszuson a szavazás zárt fülkében történik, kizárva annak lehetőségét, hogy a leadott szavazatot bárki ellenőrizhesse és bárkinek be lehessen mutatni. Tiltja a határozat a megfigyelők és más személyek, illetve képrögzítő készülékek jelenlétét a szavazófülkében, illetve a fülke és a szavazóurna környékén. A határozat harmadik pontja kimondja, hogy a megválasztandó Szavazatszámláló Bizottságba válasszák be kötelező módon a három elnökjelölt legalább egy-egy képviselőjét is. (Olt megyében is RMDSZ-szervezet alakul. Az SZKT szombati ülésén arról is döntöttek, hogy Olt megyében is RMDSZ-szervezet alakul, amely tíz helyi szervezetből áll. Az RMDSZ-nek egyébként több Kárpátokon túli megyében is működik megyei vagy területi szervezete: Konstanca, Galac, Gorj, Iaşi, Mehedinţi, Suceava, Vâlcea megyében és Bukarestben.) Krónika (Kolozsvár)2011. február 15.
Közel ötvenezer fővel csökkent az ország lakossága egy év alatt
2010-ben 47 825 fővel csökkent Románia lakossága az Országos Statisztikai Hivatal (INS) adatai szerint.
A 2009-es év folyamán 34 ezer fős csökkenést regisztráltak. 2010 decemberében 16 523-an születtek, 1250-nel kevesebben, mint az előző hónapban, míg az elhalálozások száma 23 502 volt, ami 1601 fős növekedést jelent novemberhez képest.
2009 decemberéhez képest a születések száma 879-cel csökkent, az elhalálozásoké 1384-gyel. A házasságkötések száma (3845) 1375-tel csökkent decemberben az előző hónaphoz képest, míg a válások száma 866-tal nőtt 3073-ra.
Az előző év azonos hónapjához képest decemberben 664-gyel csökkent a házasságok, és 550-nel nőtt a válások száma.
(Transindex) Nyugati Jelen (Arad)2011. február 15.
Átvenni nehéz, átadni még komplikáltabb?
Mint tegnapi lapunkban olvashatták, kemény szópárbajokra is sor került, sőt sértegetések is elhangzottak a Szövetségi Képviselők Tanácsa szombati ülésén.
Napirend előtti felszólalásában Eckstein Kovács Péter elnökjelölt Kovács Péter kongresszusi biztos mandátumának visszavonását követelte, mert véleménye szerint nem bizonyított pártatlanságot a kampány során, ugyanakkor azt kérte, hogy állítsanak fel szavazófülkéket a szavazás tisztaságának biztosítása érdekében, hogy megvalósuljon a belső demokrácia, s a szavazás „titkos jellegét ne zavarják kamerák”.
Frunda György szenátor azt szerette volna tisztázni, hogy milyen vitát folytatnak a programról és az alapszabályzatról, mert ha az SZKT elfogadja vagy elutasítja a beterjesztett módosításokat, azzal megfosztja a kongresszusi küldötteket, hogy véleményt mondjanak a dokumentumokról. Válaszában Takács Csaba megbízott ügyvezető elnök bejelentette, hogy a fülkéket megrendelték.
Eckstein Kovács Péter kérését, hogy a jelenlegi kongresszusi megbízott helyére egy olyan személyt nevezzenek ki, aki nem szubjektív és pártatlanul biztosítani tudja a kongresszus megszervezését, a testület elutasította.
Frunda György bejelentését, hogy a módosító javaslatokat a szombati SZKT előtti csütörtökön délután kapták kézhez, így nem volt alkalmuk megtárgyalni ahhoz, hogy véleményt formáljanak azokról, és a felvetésre, hogy az eljárás nem elégíti ki a demokrácia minimális követelményeit sem, hiszen „120 ember nem dönthet 600 helyett”, szintén elutasították.
„Nem vagyunk egyformák, de összetartozunk”
Markó Béla kijelentette: „nosztalgiája támadt” a ’90-es évek iránt, amikor „zamatos viták” hangzottak el az SZKT-ban. „Hordaléka van a többes jelölésnek, de azért annyi nem kéne legyen, hogy utána ne tudjanak együtt dolgozni. Nem vagyunk egyformák, de összetartozunk”, figyelmeztetett az RMDSZ elnöke.
A vita során felszólalók nagy része arra figyelmeztetett, hogy nem az RMDSZ-en belül kell keresni az ellenséget, és meg kell tartani a szervezet egységét, meg kell erősíteni szövetség jellegét, és egységesen, egy irányban munkálkodva kell dolgozni azért, hogy a szövetség ott legyen a parlamentben.
Lakatos Péter képviselő ezzel kapcsolatosan idézte Ferenc Jóskát, aki, amikor Bécsben az osztrák–magyar meccsről hallott, azt kérdezte, ki az ellenfél? Szabó Ödön, az RMDSZ nagyváradi ügyvezető elnöke szerint 2004-2008 között az önkormányzatok hozzászoktak, hogy csak kérni kell, és megkapják a támogatást. Viszont kérni csak akkor lehet, ha „elegen vagyunk a parlamentben”. Kelemen Kálmán, az RMKDM elnöke egyperces emlékezésre kérte fel a testületet a nemrég elhunyt szatmári szenátor, Szabó Károly emlékére, majd a magyar miniszterelnök-helyettessel folytatott megbeszéléseiről számolt be. Katona Ádám úgy vélte, arra megy ki a játék, hogy „bebetonozzák az aranycsapatot”, azaz a „neptunosokat”; számon kérte Szovátát, amelyet „eljátszottak”, szemére vetette Markó Bélának, hogy 20 év alatt egyszer beszélgettek, akkor, „amikor még egy csapatban játszottak”.
„Felejtsük a múltat, kezdjünk új lapot”, mondta, felszólítva a jelenlegi vezetést: „lépjen hátrább”, hozzátéve, hogy „az eltelt 20 éves neptuni politizálás legalább 40-et vett el az életéből.”
Elnökjelöltek a mikrofonnál
Eckstein Kovács Péter szerint rég nem volt igazi megmérettetés az RMDSZ-ben, nem fektettek le szabályokat sem, s amikor szabályozást kért, válaszra sem méltatták. Ugyanakkor megemlítette az udvarhelyszéki RMDSZ-gyűlést, amelyen részt vettek és vitát is folytattak az elnökjelöltek. Ennek a kampánynak „felhajtó ereje is volt, az emberek igénylik a vitát, a bemutatkozást”, tette hozzá. Végül leszögezte: „Mindenkinek érdeke, hogy a kongresszus fair és demokratikus módon folytatódjon le”.
Kelemen Hunor felhívta a figyelmet, hogy az RMDSZ az elmúlt 21 évben azért volt sikeres, mert Erdélyre figyelt. „Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az erdélyi jelenlétre. Az erdélyi magyarokra figyeltünk akkor is, ha ellenzékben voltunk, akkor is, ha kormányon, amikor nyelvi, közösségi jogainkról döntöttünk a parlamentben és akkor is, amikor az oktatási törvényt kiharcoltuk. Ez a mi erősségünk, ezt kell figyelemmel követnünk az elkövetkezőkben is, és akkor elmondhatjuk, az RMDSZ jó úton halad”.
Olosz Gergely, mint mondta, azért vállalta a megmérettetést, mert azt akarja, hogy „a magyarok nyerjenek, jólét legyen a magyar családokban, versenyképessé tegyük közösségünket, s minden Romániában élő magyar tudja, hogy nincs egyedül.” Véleménye szerint „nem az RMDSZ kell vezesse a magyarságot, hanem a magyarság kell az RMDSZ irányítója legyen”. Egyenlő esélyt és támogatást kért, mert „egyetlen cél, hogy a magyarok nyerjenek”, hangsúlyozta Olosz Gergely.
Csak egységes politikai képviselet és egységes politikai föllépés biztosítja a parlamenti jelenlétet
Markó Béla válaszában mindenekelőtt tisztázni kívánta az „irritált és szálkás” felszólalókkal és háborgókkal, hogy lehet dicsérni vagy bírálni, de ő nem elnökjelölt, és nem aznap (sz.m.: az SZKT-n) választanak elnököt, hanem a nagyváradi kongresszuson. Meglepte, hogy egyesek „szívesen rúgnának a döglött oroszlánba”, annak ellenére, hogy ezelőtt néhány hónappal még azt tapasztalta, hogy a többség a stabilitást és a folytonosságot akarta, s többen kérték, vállalja továbbra is az elnökséget. Csodálkozott, hogy néhány hónap alatt minden megváltozott. Ezért kérdezte, miért baj az, ha véleményt mond, miért „olyan rémséges perspektíva, miért olyan szörnyű veszély, ha Markó a tapasztalatát esetleg fölajánlja a továbbiakban is az RMDSZ javára?” Visszautasította a vádat, amely szerint a háttérből akarja irányítani a szervezetet, mert, mint mondta, ha továbbra is vezetni kívánta volna, jelöltette volna magát. Arra kérte kollégáit, ne idézzék pontatlanul a Magyarországgal való viszonyról szóló nyilatkozatait, ő egyenlő közelségben, nem egyenlő távolságban akart lenni a mindenkori magyar kormánnyal, ezt állította akkor is, amikor azok, akik most kormányon vannak, ellenzékben voltak, s akik most ellenzékben vannak, kormányon voltak Magyarországon az elmúlt nyolc esztendőben.
Felhívta a figyelmet, hogy „az erdélyi magyarság és az RMDSZ az elmúlt 21 esztendőben bebizonyította, hogy csakis az egységes politikai képviselet és az egységes politikai föllépés biztosítja a parlamenti jelenlétet, alapvetően meghatározza az országon belül a magyar-román viszonyt és alapvetően meg tudja határozni a két ország viszonyát is. És aki ezt nem hiszi, nézze meg, hogy ebben a pillanatban Románia viszonylatában micsoda nehéz helyzet van, mennyit kínlódnak mindkét ország demokratikus erői, hogy valamiképpen helyrekalapálják az elrontott viszonyt”(...) „Minden Kárpát-medencei politikus tudatában kell legyen annak, hogy nincsen más út, mint egységes politikai képviselet Erdélyben. Így kellene legyen a Vajdaságban és így kellene legyen Szlovákiában is, és ehhez kérek én támogatást, és ezzel kapcsolatosan mondom el a lehető legélesebben a véleményemet, amikor azt érzékelem, hogy mások a nyakunkra pártokat akarnak szervezni...”
A beszéd közben, miután többször bekiabált, Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platform vezetője felugrott, és szitkozódva kivonult a teremből: „Kimegyek, elegem van ebből a bandából. Menjenek a fenébe, aljas gazemberek!” kiabálta.
A továbbiakban a testület megvitatta az RMDSZ alapszabályzatát és programját. Négy platform, a szociáldemokrata, a kereszténydemokrata, a Nők a nőkért platform és a Szabadelvű Kör javaslatára határozatot fogadott el a szavazás lebonyolításáról: a kongresszuson a szavazás zárt fülkékben történik, kizárva a szavazás befolyásolásának a lehetőségét. Népújság (Marosvásárhely)2011. február 15.
Zsákutcában A hazai oktatási rendszer teljes egészében rossz úton jár, a nagyreményű ifjúságot a tudás felé kényszeríti, ellenállva a hétköznapi élet valós sodrásának. Humán és reál tantárgyakat tömnek, passzíroznak a gyerekekbe, és tudásalapú társadalommal hülyítik őket, mintha a tudásnak bármi köze is lehetne az életben való boldoguláshoz. Látnunk kell, hiszen mindennap tapasztaljuk, Romániában pozícióalapú társadalom van.
Kizárólag az számít, hogy ki milyen pozícióban van, és hogy miként juthat el oda. A tudásnak ehhez kevés köze van. Az egyáltalán nem számít, hogy ki mi tud, mihez ért, egyedül csak az jelent valamit, hogy kivel van jóban, és hogy annak mivel és mennyiért tud szolgálni.
Az ország egyik határától a másikig végighasító korrupciós botrányok rávilágítottak: azok a jó pozíciók, amelyek gyakorlásához tárolóedény kell. Például veder, hogy legyen, amibe összegyűjteni a pénzt. Vámosnak, határőrnek kell menni, vagy politikusnak. Vannak még más sikerágazatok is, de jelenleg ezek a szakmák, amelyek az egészre kivetíthető konkrét példákkal ábrázolják a valós helyzetet. Amint az elmúlt napokban kiderült, a nem uniós államokkal szomszédos határállomásokon tízezrével számolták a lejt mindennap. A csempészektől beszedett magánvámokból kacsalábon forgó paloták épültek, amelyek körül luxusautók parkolnak. Vámossá válni sem olcsó, de ahhoz, hogy valaki egyenesen vámfőnök lehessen, tetemes befektetésre van szükség – a vizsgálatok során a sajtónak kiszivárogtatott információk szerint 100 000 euróba kerül egy ilyen állás megszerzése. Egyáltalán nem kidobott pénz, rövid időn belül megtérül, és onnantól kezdve már tiszta nyereség minden veder pénz, csak a szokásos jutalékot kell leadni a megfelelő helyre a pozíció fenntartása, megtartása érdekében. Ennél már csak a megfelelő helyként említett pozíció megszerzése lehet csábítóbb. Erről kevés még az adat, csak annyit lehet tudni, hogy komoly pártkötődés és stabil, a felsőbb körökig elérő összeköttetés szükségeltetik, ám hogy az mennyibe kerül, nem nyilvános. Valószínűleg az sem olcsó.
Tény, ami tény, mérnökök ezrei keresnek munkát, kezdő orvosok százai koplalnak, és tanárok ezrei bánják a napot, amikor pályát választottak. Talán már ők is sejtik, nem a tudásért, hanem a pozícióért kellett volna törjék magukat. Lobogtathatják diplomáikat napestig, senkit sem érdekelnek, a megbecsülésük a nullához közelít. Ellenben ha a matematika, a fizika, a biológia, az irodalom és más obskúrus tantárgyak helyett a lopás, a csalás, a hazugság tudományát sajátították volna el, részei lehetnének az állami korrupciós rendszernek – és nem lennének többé anyagi problémáik. Hogy időnként megrendül valamelyik pozíció, hogy néhány embert letartóztatnak? Na és, minden csoda három napig tart!
Jelen pillanatban is ifjak ezrei tanulnak mérnöknek, orvosnak, tanárnak. Reménytelen esetek.
Szüszer-Nagy Róbert. Hargita Népe (Csíkszereda)2011. február 15.
Nyelvében el
Semmiképpen sem szeretnék makacs ortológus szerepében tetszelegni, de ami ma az anyaországi közbeszédben jópofának szánt nyelvújítás örve alatt folyik, az bármilyen jóindulattal túllép mindenfajta határt.
A magyar nyelv őrzőinek minden bizonnyal a hideg futkos a hátán, amikor élőszóban hallanak, vagy gyorsétkezdék menüjében olvasnak a cseriről, koviubiról, ubisaliról, hasábburgiról, csiripöriről és tucatnyi hasonszőrű társáról. Azaz a röhejessé vált szórövidítések, a nyelv visszafejlesztésének megannyi példájáról, amelynek úzusa nálunk Erdélyben hál istennek még nem vert gyökeret, de ha nem vigyázunk, hasonló sorsra juthatunk. Annál is inkább, mivel a szleng eme kifejezetten irtani való formája immár nemcsak a beszélt nyelvben, hanem tudományos fórumokon is tetten érhető. A Népszabadság hétvégi számában Tamás Pál budapesti szociológus elemzi (Markó lábnyoma, február 11.) a romániai kisebbségi – itt is főként a magyar – politizálás kiskátéját „Ceaucescutól” napjainkig, a román és az erdélyi magyar belpolitika várható alakulását, a „Markó-modell sikerét”.
Isten őrizz, hogy vitába bocsátkozzunk a neves szakértő eszmefuttatásával, hiszen ama „megvilágosodására” is csak bólogatni tudunk, hogy az RMDSZ leköszönő elnökének politikai lábnyomába leginkább a Kelemen Hunor cipője passzol. Azt azonban nem bocsátjuk meg a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete nemrég leköszönt igazgatójának – már csak szakértelme és egykori tisztsége tekintélye okán sem –, hogy publicisztikájában egyszerűen romagyarnak titulálja a romániai magyarokat. Megszámoltuk: pontosan ötször használja ezt a formulát, helyette azonban az erdélyi magyart egyszer sem. Mármost tudjuk, hogy a honi közbeszédben, többnyire az internetes médianyelvben elő-elő fordul a rommagyar kifejezés, ami – valljuk be – ugyanolyan nevetségesen, sután és balgán hangzik, mint csiripörinek nevezni a csirkepörköltet. No de a romagyar még ezen is túltesz, hiszen amellett, hogy sértő és rettentően ronda, azt sugallja, hogy ezek szerint létezik szemagyar, ukmagyar, szlomagyar és persze mamagyar is a Kárpát-medencében. Ez a slendrián, erőltetett rövidítés természetesen még nem rövidíti meg magukat a külhoni magyarokat is, sokkal inkább minősíti a „nyelvújítókat”. Akik esetünkben használhatnák akár a románt is – elvégre kevesebb betűből áll, mint a romagyar.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)2011. február 15.
Tőkés: alaptalan Markó bírálata
„Markó Béla akkor kezd erkölcsről beszélni, amikor nem a szája íze szerint alakulnak a dolgok” – jelentette ki Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, aki hétfőn közleményben reagált a szövetségi elnök SZKT-n elhangzott beszédére.
Markó szombaton marosvásárhelyi beszédében úgy fogalmazott: „veszélyes és ostoba játékot játszik a Fidesz”, s ha igaz, amit egyes demokrácia-központok vezetői nyilatkoztak, nevezetesen, hogy az EMNT által tervezett Erdélyi Magyar Néppárt megalapítását is elősegítik aláírásgyűjtéssel, és erre pénzt is adtak nekik Magyarországról, akkor ezzel a pénzzel Magyarországon „betegséget vásároltak”. „Ha igaz, hogy erre valaki pénzt ad, akkor betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy betegsége lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne” – fogalmazott a leköszönő RMDSZ-elnök.
Tőkés közleményében arra emlékezteti Markó Bélát, hogy „amikor az RMDSZ potentátjai rátették a kezüket a státusirodákra, amelyeket – eredeti céljuktól eltérően – az elmúlt években tulajdonképpen kampánygépezetként használtak, továbbá a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány barátságának köszönhetően ellenőrizetlenül és saját céljaikra, klientúrájuk építésére osztogatták a magyarországi közpénzeket, akkor sem az erkölcs nem jutott eszébe, sem pedig az, hogy veszélyes és ostoba játék volna a kizárólagosságra törekvő erőpolitika.” Krónika (Kolozsvár)2011. február 15.
Finisben a kampány
Két héttel a tisztújító kongresszus előtt célegyenesbe került a választási kampány az RMDSZ-ben. Ezen a héten a Bihar és Szatmár megyei, illetve a Nagybánya Központú Területi Szervezet is eldönti, melyik jelöltet támogatja majd Nagyváradon.
Két héttel a tisztújító kongresszus előtt célegyenesbe került a választási kampány az RMDSZ-ben. Mint ismert, a többi szervezet már meghozta döntését ebben a kérdésben: többségük Kelemen Hunor művelődési miniszter jelöltségét támogatja; Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsost a Kolozs megyei, Olosz Gergely képviselő a Történelmi Máramaros Területi Szervezet bizalmát élvezi.
A három jelölt csütörtökön Nagyváradon találkozik majd, ekkor dönti ugyanis el a Bihar megyei szervezet választmánya, melyikük mellé áll – tudtuk meg Szabó Ödön ügyvezető elnöktől. Szatmáron a Megyei Küldöttek Tanácsa a hét végén, egyelőre ismeretlen időpontban ül össze ebben a kérdésben, a jelöltek azonban nem lesznek jelen a szavazáson. „Külön-külön azonban már mind a három jelölttel találkoztunk” – tájékoztatott Găman Mihály ügyvezető elnök. A Nagybánya Központú Területi Szervezet szombaton dönt arról, melyik jelöltet támogatja.
Időközben összeállt a küldöttek listája is – tudtuk meg Kovács Péter kongresszusi biztostól. Tájékoztatása szerint a nagyváradi Szakszervezetek Művelődési Házában sorra kerülő kongresszuson 561 szavazati joggal rendelkező küldött vesz részt. Az alapszabályzat szerint az SZKT és az ügyvezető elnökség tagjai, valamint a szövetségi elnök, a miniszterek, államtitkárok és helyettes államtitkárok – összesen 185 személy – hivatalból kongresszusi küldöttek, rajtuk kívül 376 választott küldött lesz jelen.
Markó–Olosz-találkozó
„Markó Béla biztosított arról, hogy ha megválasztanak az RMDSZ elnökévé, számíthatok a támogatására a kitűzött céljaim megvalósításához” – nyilatkozta tegnap Olosz Gergely elnökjelölt, miután Bukarestben találkozott a leköszönő szövetségi elnökkel.
„Egyetértettünk a szövetségi elnökkel abban, hogy az egységet fenn kell tartani, az RMDSZ bázisát szélesíteni kell a tömbmagyarságban, a szórványban, illetve a Partiumban, és abban is egyetértettünk, hogy a politikai irányt fenn kell tartani: az Európai Néppárt irányvonalát” – fogalmazott az elnökjelölt. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. február 15.
Árucsatolás: állampolgárságért párt
Az Erdély-szerte működtetett, húsz irodából álló hálózat kolozsvári kirendeltségén tegnapi ottjártunkkor megállapíthattuk, a párttagsági űrlapok a helyi demokrácia-központ irodájában, ugyanazon az íróasztalon találhatók, amelyhez a magyar állampolgárságért folyamodni készülőt leültetik.
Teljes gőzzel folyik a Tőkés-párt létrehozásához szükséges aláírások gyűjtése az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által létrehozott demokrácia-központokban: az egyszerűsített honosítási eljáráshoz szükséges tájékoztatásért betérő személyeket a leendő Erdélyi Magyar Néppártba való, helyben kitöltendő belépési nyilatkozatokkal várják a magyarországi közpénzből létrehozott irodák alkalmazottai.
Az Erdély-szerte működtetett, húsz irodából álló hálózat kolozsvári kirendeltségén tegnapi ottjártunkkor megállapíthattuk, a párttagsági űrlapok a helyi demokrácia-központ irodájában, ugyanazon az íróasztalon találhatók, amelyhez a magyar állampolgárságért folyamodni készülőt leültetik.
Párttűznézőben
Lapunk munkatársa magánemberként látogatott el a kolozsvári EMNT-irodába, ahol ottjártakor meglehetősen sok érdeklődő és ügyintéző tartózkodott. Miután a honosítási eljáráshoz szükséges információkkal ellátták, munkatársunk az azon az íróasztalon található párttagsági ívek felől érdeklődött, amely mellé leültették. Az alkalmazott által bemutatott, román nyelvű rovatcímekkel ellátott dokumentumon már szerepeltek aláírások.
A román nyelvű rovatcímek a létrehozandó pártba belépni kívánók teljes nevét, pontos lakcímét, valamint személyi azonosító számát tartalmazzák, ezenkívül pedig a belépőknek nyilatkozniuk kell arról is, hogy tagjai-e valamely politikai pártnak (amennyiben a válasz igen, belépési nyilatkozatuk egy újabb politikai alakulatba érvényét veszti – szerk. megj.). Mindezeket az információkat a nyilatkozóknak aláírásukkal kell hitelesíteniük.
Nem is leplezik
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országszerte gyűjti az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez szükséges támogató aláírásokat, s az aláírásgyűjtés a demokrácia-központok irodájában is zajlik, hiszen ezek „gyakorlatilag” az EMNT területi irodái is – válaszolt lapunknak az „árucsatolást” firtató kérdésre a demokrácia-központ-hálózat koordinátora, Gergely Balázs, aki egyben az EMNP kezdeményező bizottságának is tagja.
„Ezt a műveletet nem a kertek alatt, leplezetten végezzük. Ahol csak lehet, népszerűsítjük a megalakítandó pártot, és keressük a támogatókat” – mondta Gergely. Hangsúlyozta: a demokrácia-központokban található párttámogatási íveket csak az írja alá, aki akarja. „Mi minden betérőnek felhívjuk a figyelmét arra, hogy folyamatban van az EMNP bejegyeztetése. Támogató aláírásuk azonban nem feltétele annak, hogy az irodában teljes körű tájékoztatást kapjanak a honosításról. Árukapcsolás nincs” – magyarázta.
„A demokrácia-központok nem a semmire épülnek, Tőkés László európai parlamenti irodáira alapulnak. Ezt a tizenvalahány irodát az EMNT elnöke a rendelkezésére álló európai parlamenti keretből működtette” – válaszolta Gergely kérdésünkre, milyen pénzekből hozta létre az EMNT a demokráciaközpont-hálózatot. Tájékoztatása szerint Tőkés László pénzkerete mellé további támogatásokat pályáztak különböző alapítványoknál, emellett szimpatizánsaik vannak a gazdasági szférában is. Gergely azonban kérdésünkre nem tudott megnevezni egyetlen alapítványt vagy vállalkozót sem, akitől az EMNT támogatást kapott.
„Ez a mi belső ügyünk, ami nem tartozik a nyilvánosság elé” – szögezte le. Hozzátette: a közelmúltban összeállt a pályázatíró csapatuk, amely az EU-s, belföldi és magyarországi pályázati lehetőségeket használná ki a hálózatot bővítésére, közhasznú programok futtatására.
Gergely Balázs korainak nevezte azt firtató kérdésünket, mekkora lesz majd az átfedés az EMNT irodahálózata és a majdani EMNP infrastruktúrája között. „Előbb alakuljon meg a párt, utána tisztázzuk a két szervezet viszonyát. Többször is hangsúlyoztuk azonban, hogy az EMNT megőrizné civil mozgalmi jellegét” – jelentette ki.
Markó a burkolt pártfinanszírozásról
A burkolt pártfinanszírozás kérdését felvetette korábban Borbély László RMDSZ-es miniszter, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök is. Az elmúlt hét végén Marosvásárhelyen tartott SZKT-ülésen Markó úgy fogalmazott, „amennyiben igaz az, hogy a demokrácia-központokat valójában pártalapítási céllal hozták létre, akkor ez nem más, mint pénzzel betegséget venni. Ha erre valaki pénzt ad, betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy betegsége lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne” – figyelmeztetett a miniszterelnök-helyettes, aki nevetségesnek tartotta az irodahálózat működtetőinek magyarázkodását, miszerint a pártbejegyzési ívek aláírásával kapcsolatos szándékukról csupán a honosítással kapcsolatos tájékoztatást követően kérdezik meg az ott járókat.
Gergely Balázs furcsállotta Markó Béla SZKT-n elhangzott szavait az EMNT pártalapítási szándékairól. „Nem ártana, ha tükörbe nézne az RMDSZ, mielőtt azzal vádol minket, hogy magyarországi közpénzekből pártot alapítunk. Emlékeztetnék arra, hogy a magyar igazolványok kiosztása is az RMDSZ irodáin keresztül zajlott, és nem egy esetről tudok, amikor ezeket a juttatásokat párttámogatástól tették függővé” – replikázott az RMDSZ elnökének Gergely Balázs.
ÚMSZ-összeállítás. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. február 15.
„Mubarak után”: metaforikus vonzatú közlemény
Közleményt küldött lapunknak is Tőkés László, az EP egyik alelnöke, EMNT-elnök. Aktuálpolitikai vonatú kérdésekről fejti ki meglátásait, metaforikus kérdés kapcsán. Íme az irat lényege.
Az RMDSZ zárványideológusai. Cs. Gyimesi Éva és Sike Lajos legutóbbi sajtóbéli megnyilatkozásaik alapján minden bizonnyal megérdemelnék az Ezüstfenyő-díj kongresszusi kiadását. Az önjelölt demokráciabajnokok mára teljesen elvesztették a mértéket, „kritikájuk” elvtársaik rögeszméinek kritikátlan szajkózásából áll, beszédük pedig gyűlöletbeszéd.
Részletek
A 168 Óra hetilap által készített Gyimesi-interjúban „beszólt Orbánnak az egyetemi tanár”, amint az az első – elektronikus – megjelenéskor az alcímben olvashattuk. A Meciar, Fico, Slota és Kaczynski neveit tartalmazó riporteri összeállításban ugyanis az a interjúalany a demokrácia-ellenesség „csúcstartóinak” kijáró babért Orbán Viktor miniszterelnökünknek ítélte oda.
A kommunista szócső Előre jogutódjának hasábjain, az Új Magyar Szóban megszólaló szatmári újságíró viszont Kövér László célkeresztbe állításán túlmenően Markó Béla szájába adja a magyar kormány erdélyi demokrácia központjainak nyújtott támogatás – egyenesen – „erkölcstelen”. A szövetségi elnök – hasonlóképpen a levitézlett liberálisokhoz – csupán akkor kezd erkölcsről beszélni, amikor nem a szája íze szerint alakulnak a dolgok. Példának okáért: amikor az RMDSZ potentátjai rátették kezüket a státusirodákra, amelyeket – eredeti céljuktól eltérően – az elmúlt években tulajdonképpen kampánygépezetként használtak, továbbá a Medgyesy-Gyurcsány-kormányok „barátságának” köszönhetően ellenőrizetlenül és saját céljaikra, klientúrájuk építésére osztogatták a magyarországi közpénzeket, akkor sem az erkölcs nem jutott eszébe, sem pedig az, hogy „veszélyes és ostoba játék” volna a kizárólagosságra törekvő erőpolitika.
Ezekben a napokban sokaknak megegyezik a véleménye abban, hogy Mubarak elnöknek nem kellett volna megvárnia, amíg a népakarat távolítja el székéből. Ugyanígy nagyőszödi Gyurcsány Ferencnek is távoznia kellett volna a hatalomból. még mielőtt a lerombolt ország népe meneszteni volt kénytelen. Ebben a viszonylatban Markó Béla még idejében köszönt le az elnökségről. Esetében a kérdés viszont ez: ki következik az RMDSZ élén őutána? Ki jön Mubarak után – tehetjük fel a kérdést metaforikus értelemben. Alelnöke és elvtársai?! Mer ahogyan dolgok nálunk alakulnak, a kinevelt közvetlen munkatársa utódlásának lehetünk tanúi.
Láttuk, hogy Gyurcsány megbuktatásával az elsöprő erejű magyar nemzeti közakarat Orbán Viktort emelte az ország élére. Éppen ezért minden jóérzésű magyar ember számára elfoghatatlan, hogy Magyarország demokratikusan megválasztott miniszterelnökét és kormányét , a rendszerváltó Fideszt és kereszténydemokrata szövetségesét Cs. Gyimesi-féle elvakult gyűlölködők ócsárolják. Annál is kevésbé jogosultak erre, mivel ők az elvszerűség álcája alatt csupán egy bizonyítottan becsődölt hatalmat, annak holdudvarát, illetve saját kiváltságait védelmezik. Bihari Napló (Nagyvárad)2011. február 15.
Gyűlöletbeszéd
Egy magát jobboldalinak tartó – és megnyilatkozásaiban is markánsan az – régi újságíró barátom jegyezte meg nemrégiben, magánbeszélgetésben, egy Tőkés-közlemény kapcsán, hogy azt olvasva rájött, mi különbözteti meg a politikust az újságírótól. A politikus szövetségesei segítségére siet, bármi lenne is az éppen aktuális poltikai téma, míg az újságíró igyekszik elvonatkoztatni a szereplőktől, és magáról az esetről, a kijelentésről próbál saját véleményt alkotni és mondani.
Akkor Tőkés a médiatörvény kapcsán kelt Orbán Viktor védelmére, súlyos szavakkal marasztalva el azokat, akik támadni merészelik a magyar miniszterelnököt, köztük az immár EU-s bírálatok kereszttüzébe került jogszabályt elmarasztaló hazai és nyugat-európai közvéleményformálókat, értelmiséget, sajtót. Nem hagyva ki természetesen lapunkat sem az ördögtől való eszméket vallók sorából, lévén, hogy a volt püspök minden alkalmat megragad az Új Magyar Szó ócsárlására.
Nem történt ez másként tegnap sem, amikor újabb, Tőkés László aláírásával ellátott közlemény érkezett szerkesztőségünkbe. Ebben az RMDSZ „zárványideológusainak” nevezett Cs. Gyimesi Éva és Sike Lajos jelennek meg mint első számú közellenségek: előbbi a 168 Óra magyarországi hetilapban megjelent interjúja miatt, utóbbi az ÚMSZ-ben közölt írása miatt.
A gunyorosnak szánt, de elszomorítóan rossz szöveg szerint a fent nevezettek „önjelölt demokráciabajnokok”, akik „mára már teljesen elvesztették a mértéket, kritikájuk elvtársaik rögeszméinek kritikátlan szajkózásából áll, beszédük pedig gyűlöletbeszéd”. Előbbi írás egyébként a magyarországi demokratikus berendezkedés halálát vizionálja, utóbbi pedig azt firtatja, a magyar költségvetési pénzen létrehozott úgynevezett demokrácia-központok valódi célja mennyiben a honosításra vonatkozó tájékoztatás, és nem bujtatott pártfinanszírozás a Tőkés-párt számára?
Kijut a „jóból” az RMDSZ-nek is, és elsősorban Markó Béla leköszönő elnöknek, akit Tőkés Hoszni Mubarak volt egyiptomi diktátorhoz hasonlít. Miközben az RMDSZ (!) EP-képviselője megállapítja, hogy „Markó Béla még idejében köszön le az elnökségről”, felteszi a kérdést: „ki következik az RMDSZ élén őutána? Ki jön Mubarak után?”
Majd visszakanyarodunk szegény Cs. Gyimesi Évához, akiről megtudjuk, hogy „elvakult gyűlölködő” és a „168 órából” derivált „perc-emberke”, aki elvetemült módon „Magyarország demokratikusan megválasztott miniszterelnökét és kormányát, a rendszerváltoztató Fideszt és keresztény-demokrata szövetségesét ócsárolja”. Végezetül az is világossá válik számunkra, hogy a Cs. Gyimesi-félék „az elvszerűség álcája alatt csupán egy bizonyítottan becsődölt hatalmat, annak holdudvarát, illetve saját kiváltságaikat védelmezik”...
„Gyűlöletbeszéd!” – sziszegi Tőkés László, a „jóérzésű magyar emberekhez” intézve gyűlölettől csöpögő szavait. Az emberi jóérzésre apellálok én is most, amikor arra kérem a jobboldali véleményformálókat, civileket, értelmiségieket (a politikusokat nem merem...): ne vállaljanak szolidaritást pusztán ideológiai alapon ilyen megnyilvánulásokkal. Régi jobboldali újságíró barátomat, a többi jobboldali újságíró kollégámat kérem: ítéljék el maguk is ezt a gyűlöletbeszédet.
És ne csak magánbeszélgetésekben.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. február 15.
Takács: Markó soha nem mondaná, hogy nem támogatná a demokratikus választás nyertesét
Ha nem az RMDSZ elnöki tisztségéről lenne szó, akkor a hét viccének tartanám Olosz Gergely nyilatkozatát - kommentálta a Transindexnek Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a Szövetség elnöki tisztségére pályázó politikus mai nyilatkozatát, amely szerint megválasztása esetén Markó Béla támogatni fogja céljai megvalósításában.
Aki nem ismeri Markó Bélát, egy ilyen beszélgetés után akár így is fogalmazhat - mondta Takács, hozzátéve: Markó Béla soha nem fog úgy fogalmazni, hogy volt szövetségi elnökként vagy egyszerű RMDSZ-tagként nem támogatná azt, aki demokratikus úton megnyerné a választást; ez különbözteti meg Markót nagyon sok politikustól.
"Van egy szomszédom, nagyon rendes ember, nyolcvanvalahány éves, neki is ugyanezt mondaná Markó. Ezt kihasználni egyéni kampányban enyhén szólva túlzás. Van különbség a között, ahogy Markó fogalmaz, és a között, ahogy az elnökjelölt ezt tálalja" - kommentált Takács.
Rossz időket élünk, ami a politika gusztustanát illeti - fogalmazott az ügyvezető elnök. (hírszerk.) Transindex.ro2011. február 16.
Pereskedés és sárdobálás a premontreiek nagyváradi gimnáziuma miatt
A nagyváradi Úri utcában még mindig régi méltóságában áll a premontrei rend temploma és az ehhez tartozó iskolaépület, amelyben hosszú évtizedek óta generációk tanulnak. S majdnem két esztendeje folyik az a pereskedés, amelynek során a nagyváradi premontrei főapát, Fejes Rudolf Anzelm visszakéri az egykori egyházi gimnáziumot a váradi önkormányzattól. Az elmúlt napokban a Bihar megyei román bulvármédiában több támadás érte a visszaigénylés kapcsán a premontrei rendet, ugyanis mint kiderült, a január 26-ára kitűzött bírósági tárgyalást március 4-re halasztották, s nagyon úgy tűnik, a jogi procedúra alakulásától beijedtek azok, akik nem akarják, hogy az a nagyváradi tanintézet, amelynek alapjait 1699-ben Benkovics Ágoston akkori nagyváradi római katolikus püspök tette le, ismét egyházi tulajdonná váljon.
A nagyváradi önkormányzat részéről az eset kapcsán Delorean Gyula helyi tanácsost kérdeztük, aki az iskolákért felelős a megyeszékhelyen. Az RMDSZ-es városatya kérdésünkre csak annyit mondott, szerinte azért volna jó, ha minél előbb (így vagy úgy) tisztázódna a gimnázium tulajdonjoga, mivel akkor az RMDSZ és az önkormányzat minél hamarabb nekiláthatna olyan európai támogatásokat szerezni, amelyek segítségével felújíthatnák az iskola épületét. A per menetéről s az ehhez kapcsolódó sajtós mocskolódásról Delorean nem nyilatkozott, úgy tűnt, valójában nem is olvasta például azt a cikket, amelyben több ízben szerepel az ő neve is, s amelyben azt állítják a valóságtól sokadjára elrugaszkodott román firkászok, hogy a premontreieknek egyáltalán nincs joguk az Úri utcai épülethez, mivel azt annak idején Horthy Miklós kormányzó nacionalista szeszélyből adományozta a rendnek. Hogy mi is a helyzet valójában a volt premontrei gimnázium tulajdonjogi perével kapcsolatban, ezt magától Fejes Rudolf prépost-prelátustól kérdeztük meg.
– Mióta is folyik ez a per a váradi önkormányzat és a premontrei rend között?
– Körülbelül másfél évvel ezelőtt a bukaresti restitúciós bizottság határozatot hozott a régi premontrei gimnázium épületével kapcsolatban, miszerint két okot felsorolva elutasítják a visszaszolgáltatást. Az első ok: ez az eset nem tartozik a restitúciós törvény hatálya alá. A második ok: a telekkönyvben 1936-ban az ingatlant átírták rektifikáció jogcímen a román állam nevére.
– Ez mit jelent?
– Rektifikáció útján tulajdont nem lehet szerezni. A rektifikáció jogi fogalma ugyanis kizárja, hogy a tulajdonos személye megváltozzék, legyen szó akár jogi, akár természetes személyről. Például ha engem Fejesnek hívnak, de véletlenül Fehérnek írnak be a telekkönyvbe, akkor én kérhetem azt, hogy saját nevemre írják át a telekkönyvet, tehát korrigálják. De bizonyítani kell, hogy Fejes és Fehér ugyanannak a személynek a megnevezése. Bizarr dolog tehát azt állítani, hogy a premontrei szerzetesrend és a román állam egy és ugyanaz a jogi személy, ahogy ezt el akarják hitetni. Rendünk nem mondhatja el, hogy „az állam én vagyok!”. Tehát a gimnázium átírása nélkülöz minden jogi alapot. Mondjuk ki, hogy tulajdonképpen a hírhedt kolozsvári vasgárdista professzor, Onisifor Ghibu mesterkedésének eredménye ez a jogtalan átíratás is. Azé a személyé, aki a kisebbségi egyházak, elsősorban a római katolikus szerzetesrendek és a reformátusok ellen indított hadjáratot, hogy el tudják kobozni ezek vagyonait.
– Tehát nemcsak a premontrei rend tulajdonait kobozták el Ghibu közreműködésével?
– Nem. Konkrét eseteket is tudok sorolni a miénken kívül. Ghibu az 1930-as évek elején az Erdélyi Római Katolikus Státus vagyonát koboztatta el, 1934-ben a temesvári és a máramarosszigeti piaristák főgimnáziumát, a minoriták szilágysomlyói gimnáziumát, illetve a szigeti református gimnáziumot az összes ehhez tartozó tanárlakással. 1937-ben pedig a premontreiek ingatlanait íratta át a román állam nevére, mint jeleztem, minden jogi alap nélkül. Ezekről korabeli bizonyítékaink vannak. Szörnyű munkát végzett ez az ember – természetesen kellő politikai támogatással. 1940-ig az átíratási procedúrának nincs vége, mint ezt legutóbb a román bulvársajtóban állították egyesek, tehát hiába volt sebbel-lobbal, a törvények megkerülésével átíratva az ingatlan, hivatalosan soha, sehol nem mondatott ki, hogy a váradi premontrei gimnázium a román állam tulajdona. Az átírás tehát érvénytelen és törvénytelen. 1940-ben egy törvényerejű határozattal vissza is írták egyetlen tulajdonosként a rend nevét a telekkönyvbe. Ezután, mégpedig 1948-ban a kommunisták államosították ezt az épületet is. Ezelőtt másfél évvel, amikor a felsorolt két okra hivatkozva elutasítottak minket, azonnal, tehát a törvénynek megfelelően, harminc napon belül megtámadtuk a bíróságon a restitúciós bizottság határozatát. A per a mai napig folytatódik, s egy olyan irányt vett, hogy a két okot, amivel minket elutasítottak, két külön perbe tárgyalják.
– Úgy tűnik, a váradi önkormányzatnak ez a megoldás nem tetszik.
– A váradi önkormányzat ezt a szétválasztást egészen a semmítőszékig minden szinten megfellebbezte, de minden szinten elvesztette. Így marad a kettős per. S ez az áttekinthetőséget szolgálja. Március 4-én lesz a következő forduló, amikor is az 1936-os telekkönyvi átíratást tárgyalják, ezért úgy vélem, hogy a minap a román sajtóban megjelent, a premontrei rendet kitámadó cikk egyértelműen szándékos, irányított hangulatkeltés, uszítás akar lenni. A közvéleményt manipulálná és az igazságszolgáltatást befolyásolná, ha tudná. Ezt a cikket olvasva ugyanis az derül ki, hogy a városházi hivatalnokok egy (furcsa módon névtelenségbe burkolózó) része, illetve az Eminescu főgimnázium tanárainak egy, szintén anonim csapata nagyon megijedt attól, hogy a törvények értelmében ki kell mondani, ki is az ingatlan jogos tulajdonosa. Remélem, hogy azok, akik ilyen jellegű, megalapozatlan cikkeket írnak vagy rendelnek meg, tisztában vannak azzal, hogy egy EU-tagállamban léteznek törvények azok megregulázására, akik vallási hovatartozásuk miatt bárkit rágalmaznak, lejáratnak, bemocskolnak.
– Mivel érvelt a váradi önkormányzat, milyen állításokkal akarta azt bizonyítani, hogy az Úri tucat ingatlanegyüttes nem a premontrei rendé volt?
– Érdekes, mi több, furcsa érvek hangzottak el eddig, az önkormányzat zömmel olyan dolgokra hivatkozik, amikor megkérdőjelezi a premontreiek tulajdonjogát, amelyek csak Ghibu műveiben, azaz dokumentumoknak semmiképpen nem nevezhető levelezéseiben, folyamodványaiban, feljelentéseiben szerepelnek. Azt viszont sehol nem említik, hogy Ghibut – akinek 1990 után szobrot emeltek Váradon és akiről iskolát neveztek el – 1945-ben az a királyi román igazságszolgáltatás elítélte a fasiszta Vasgárdában kifejtett tevékenysége miatt, bár csak két évet ült a caracali börtönben. Ezt az egykori Securitate Irattarát Vizsgáló Országos Tanács is igazolta. Döbbenetes, hogy egy országban, amely éppen a schengeni csatlakozásért küzd, egyesek nem veszik komolyan az Európai Tanács azon határozatait, amelyekben sürgetik az egyházi javak visszaszolgáltatását is. Rendünk azokban a perekben, amelyeket azért kezdtünk, hogy visszakapjuk saját tulajdonainkat, mindig és messzemenően betartotta a román törvényeket, és az elhangzott, a román sajtóban megjelent vádakkal ellentétben mi soha nem követtünk el semmilyen szabálytalanságot a perek során.
– Voltak más támadások is, amik önöket érték a per során?
– Döbbenetesnek találom például azt is, hogy a rend levéltárosát (minden bizonnyal önkormányzati ukázra) egyszerűen nem szolgálták ki, amikor a váradi várban levő levéltárban a rend iratanyagát akarta átnézni. Ezzel kapcsolatban megtettük már a szükséges jogi lépéseket.
– Mik a tervei, ha esetleg visszakapják az ingatlant?
– A visszaszolgáltatás után is szándékunk a törvényes előírásokat betartani, és nyitottak vagyunk a tanügyi hatóságokkal és természetesen az önkormányzattal is egy érdemi párbeszédbe kezdeni, ami az egész város érdekeit tartja szem előtt. Természetesen mint tanító rendnek számunkra az oktatás, nevelés kérdése az elsődleges ez esetben is. Rendünk egykoron saját pénzéből és állami kölcsönből azért építette váradi gimnáziumát, hogy ott tanítás folyjon. Ezt az épületet nehéz is lenne másra használni. Éppen ezért célunk megtartani az épületet iskolának tanügyi karakterét.
Szőke Mária, Reggeli Újság, Erdély.ma2011. február 16.
Alakuló összefogás (Háromszéken tárgyalt az EMNT és MPP)
Országosan nem, de Háromszéken megtörtént az első lépés az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és Magyar Polgári Párt (MPP) közeledésére, sor került egy nyitó, tapogatózó megbeszélésre, amelyen sikerült közös témákat, terveket is feltérképezni — mondta el Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke.
Év elején Kulcsár kezdeményezte az egyeztetést, majd Szász Jenő pártelnök is megismételte: szükség van az erdélyi magyar jobboldal összefogására. Háromszéken premierként jött létre a beszélgetés, mindkét szervezetet megyei vezetői képviselték. Nem politikai kérdésekről tárgyaltak, arról egyeztettek, hogy a szakbizottságok vezetői közösen veszik majd számba, ágazatonként — egészségügy, oktatás, gazdaság —, mire van szüksége Sepsiszentgyörgynek, Háromszéknek. Kidolgoznának egy megállapodásmodellt is, mely a majdani hivatalosított együttműködés alapja lehet. Kulcsár-Terza abban bízik, a háromszéki példa ragadós lesz, más megyei szervezetek is elkezdik a tárgyalásokat, és ha alulról megfogalmazódik az együttműködés igénye, akkor az elnökök sem zárkóznak el, s létrejöhet az összefogás.
Farkas Réka,Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. február 16.
Kényszerketrecből kiszabadított nemzetpolitika (Határon túli magyarok szavazati joga)
Rendkívüli pillanatnak nevezte az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának létrehozását a testület alakuló ülésén Kövér László házelnök tegnap a Parlamentben. Az Országgyűlés elnöke a határon túli magyarok szavazati jogának megadására két lehetséges megoldást vázolt fel a képviselők előtt.
Úgy fogalmazott: ki kellett szabadítani a nemzetrészekkel való parlamenti foglalkozást a külügy ,,kényszerketrecéből". Ezzel, mint kifejtette, nem szeretné semmissé tenni vagy degradálni a parlamenti képviselők, diplomaták munkáját, akik az elmúlt húsz évben az adott keretek között próbáltak tenni a határon túli magyarok ügyeiért, de a külügyek részeként kezelt határon túli politika nem is vezethetett többre, mint amire vezetett.
Az Országgyűlés elnöke kiemelte: a külügyi, diplomáciai szempontok rendre, szükségszerűen mindig felülírták a nemzetpolitikai szempontokat. El kellett gondolkodni azon, hogy új nemzetpolitikai intézményrendszert hozzanak létre, amire a választók a kétharmados többséggel lehetőséget és felhatalmazást adtak — fűzte hozzá Kövér László. A házelnök felidézte az elmúlt időszak nemzetpolitikai intézkedéseit, és kiemelte a nemzeti összetartozásról szóló törvény megalkotását, amely először tesz kísérletet arra, hogy azt a ,,feldolgozhatatlan traumát, amit a trianoni nemzetcsonkolás és szétszakítás jelentett", valamilyen módon értelmezze, és meghaladja a 21. századi Európának, uniós integrációnknak megfelelően és azzal összhangban.
Kitért az állampolgárság kiterjesztésére, és arra, hogy a következő lépés az alkotmány újrafogalmazása lesz. Az új alaptörvénynek a mostanihoz képest világosabb, egyértelműbb felelősségvállalást kell tartalmaznia a politika, az intézmények, és a nemzet országhatárokon belül rekedt része számára is, azok felé, akiket a kilencven évvel ezelőtti békediktátumok elszakítottak közjogi értelemben — mondta Kövér László. Az alkotmányozás következő lépéseként a választójogi törvényhez is hozzá kell nyúlni, ami az elszakított nemzetrészek közjogi értelemben való visszafogását lezárja majd.
Álláspontja szerint két úton lehet elindulni: az egyik arról szól, hogy minden diszkriminációt megszüntetve lehetővé teszik minden magyar állampolgár számára, hogy lakóhelyétől függetlenül részt vegyen a magyar belpolitikában. A másik lehetséges út, hogy megteremtik a külhoni magyarok képviseletének lehetőségét az Országgyűlésben. A kettő között minőségi értelemben óriási különbség van — állapította meg Kövér László, hozzátéve: ez kedvezményes, egyszerűsített, de a szavazatok egyenlőségének elvét átmentő megoldással lesz lehetséges. Megjegyezte: közjogi értelemben így lehet teljes a nemzet egyesítése, de erkölcsi, szellemi és kulturális, érzelmi értelemben olyan folyamat, amit soha nem szabad befejezettnek tekinteni.
Kitért arra, hogy ha az Országgyűlés úgy dönt, elhárítja az akadályokat, amelyek eddig voltak bizonyos típusú állampolgársággal rendelkezők választási részvétele előtt, és teljes lesz a nemzet parlamenti képviselete, akkor a Magyar Állandó Értekezlet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának funkcióját is át kell gondolni. Hozzátette: még ebben a parlamenti ciklusban meg kell alkotni egy olyan közjogi státusú testületet, amely azon közösségi, személyközi kapcsolatok sűrű szövedékét tudja ismét a maga erejével támogatni, amely nélkül nincs nemzet a szó valóságos értelmében. Erre a testületre át kell ruházni bizonyos, ma még állami feladatokat. Ennek ellátásához jogi és pénzügyi garanciákat kell támasztani — jegyezte meg Kövér László. Az ülésen kérdésre válaszolva a házelnök elmondta: az LMP jelezte, hogy részt kíván venni a testület munkájában, az MSZP viszont úgy nyilatkozott, hogy nem kívánnak abba a jövőben sem bekapcsolódni.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. február 16.
Ez már félrevezetés
Az RMDSZ központi szócsöve, az Új Magyar Szó nevű, kis példányszámú napilap a tegnap ismét rárontott a Tőkés László elnökölte Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsra. Árucsatolás: állampolgárságért párt című „tényfeltáró riportjában” szenzációs leleplezésként próbálta a lap tálalni azt, hogy az Erdély-szerte működtetett, húsz irodából álló demokráciaközpont-hálózatot felkeresők támogató aláírásukkal segíthetik elő az Erdélyi Magyar Néppárt megalakítását. A bukaresti pártlap egyenesen azt sulykolta, hogy ezek az irodák valójában nem csupán a magyar állampolgárság megszerzésében nyújtanak segítséget a romániai magyaroknak, hanem e segítséget feltételhez is kötik: az új magyar pártba való beiratkozáshoz. Állítólag párttagsági űrlapokat nyomnak a honosítás ügyében érdeklődő emberek orra alá, ezeken a román nyelvű rovatcímek a létrehozandó pártba belépni kívánók teljes nevét, pontos lakcímét, valamint személyi azonosító számát tartalmazzák, ezenkívül pedig a belépőknek nyilatkozniuk kell arról is, hogy tagjai-e valamely politikai pártnak, mert amennyiben a válasz igen, belépési nyilatkozatuk egy újabb politikai alakulatba érvényét veszti. A lap minimum két hazugsággal rukkolt ki: egyfelől az EMNP létrehozását aláírásukkal támogatók nem a pártba való belépést vállalják, hanem csupán a pártbejegyzést támogatják, vagyis nem válnak taggá (membru), hanem csupán támogatókká (susţinător), másfelől bárki támogathatja aláírásával egy új párt bejegyzését, akár már tagja egy másik pártnak, akár nem. Egy új, másik pártba való tényleges belépéssel csak egy előző párttagsága szűnik meg, ám az automatikusan, anélkül, hogy szükség lenne az előzőből való deklarált kilépésre. (Ez abból adódik, hogy a román párttörvény előírása szerint egyszerre két párt tagja nem lehet valaki, a párttagság maga pedig kétféleképpen szüntethető meg: kilépéssel vagy egy másik pártba való beiratkozással. A törvény egyébként nem írja elő annak deklarálását egy új párt bejegyzésének támogatásakor, hogy az aláíró támogató párttag-e már vagy sem, tehát ezt az EMNP alapítói fölöslegesen kérik.)
Az Új Magyar Szó cikkének címében szereplő inszinuációt Gergely Balázs, az erdélyi demokráciaközpont-hálózat koordinátora, egyben az EMNP kezdeményező bizottságának tagja (képünkön) megcáfolta, mondván: a demokrácia-központokban található párttámogatási íveket csak az írja alá, aki akarja. „Mi minden betérőnek felhívjuk a figyelmét arra, hogy folyamatban van az EMNP bejegyeztetése. Támogató aláírásuk azonban nem feltétele annak, hogy az irodában teljes körű tájékoztatást kapjanak a honosításról. Árukapcsolás nincs.” Az RMDSZ képmutató akadékoskodására reagálva felidézte, hogy a magyar igazolványok kiosztása éveken át a szövetség irodáin keresztül zajlott, a pártsajtó pedig nem kutakodott, pedig lett volna miről írni.
Reggeli Újság (Nagyvárad)2011. február 16.
Markó „lehordta” Oloszt
Helyesbítést tartott szükségesnek tegnap az RMDSZ elnöke, miután Olosz Gergely képviselő és szövetségi elnökjelölt hétfőn este közleményt adott ki kettejük találkozójáról. Olosz ugyanis arról számolt be a sajtónak: Markó Béla a hétfői találkozón biztosította arról, hogy ha megválasztják az RMDSZ elnökévé, számíthat a támogatására kitűzött céljai megvalósításához.
Markó Béla már azt is furcsállja, hogy a képviselő közleményt adott ki kettejük megbeszéléséről. „Az RMDSZ elnökeként napi kapcsolatban vagyok parlamenti és kormányzati kollégáimmal, és elég különös lenne, ha erről mindenki tájékoztatót tenne közé. Érvényes ez természetesen a szövetség elnökjelöltjeire is, akikkel szintén többször találkoztam különböző alkalmakkor az elmúlt időszakban” – fejtette ki a sajtóhoz eljuttatott állásfoglalásában az RMDSZ elnöke.
Markó tájékoztatása szerint „egyetlen összefüggésben” beszélt a találkozón Olosz Gergely támogatásáról. „Hangsúlyoztam, hogy bár az elnökválasztási kampányban nem kívánok részt venni a továbbiakban sem, nyilvánosan is elmondtam már, és továbbra is az a véleményem, hogy mindhárom jelöltnek vannak ugyan fontos képességei, de az RMDSZ elnöki tisztségére Kelemen Hunort tartom alkalmasnak. Benne látom ugyanis azt az egyensúlyérzéket és empátiát, ami egy sokszínű szövetség egységének megőrzéséhez szükséges” – szögezte le az RMDSZ szövetségi elnöke.
Értelmiségiekkel találkozott Kelemen Hunor
„Az értelmiség szerepe és felelőssége továbbra is kulcsfontosságú egy átfogó erdélyi magyar társadalmi projekt megvalósításában” – mondta Kelemen Hunor kulturális miniszter hétfőn este marosvásárhelyi értelmiségieknek. A találkozót a politikus kezdeményezte, a beszélgetés moderátora Ungvári-Zrínyi Imre, a BBTE etika professzora volt.
A jelenlévők politikáról, lehetséges szövetségekről, kulturális támogatásokról, színházról, oktatási törvényről kérdezték Kelemen Hunort, ugyanakkor azt is megfogalmazták, hogy a marosvásárhelyi értelmiség nyitott a párbeszédre, a konzultációra. A marosvásárhelyi találkozó megismétlésére készül minden erdélyi nagyvárosban, ezt a konzultációsorozatot Kelemen szeretné a közeljövőben kiszélesíteni és rendszeresíteni.
Új Magyar Szó (Bukarest)2011. február 16.
Közleménybeszéd
„Az RMDSZ elnökválasztó kongresszusa előtt Olosz Gergely elnökjelölt személyes találkozót kezdeményezett Markó Bélával, az RMDSZ leköszönő elnökével. A találkozó után az elnökjelölt elmondta, nagyon fontosnak tartotta, hogy az SZKT-n megtett bejelentése után ez az első találkozó a leköszönő szövetségi elnökkel, Markó Béla elnökkel történjen meg, hiszen úgy látja, hogy az RMDSZ további életében fontos döntés születik majd meg a kongresszuson, és nem mindegy, hogy milyen irányba fog a szervezet továbbmenni.“
Kovászna megyében remek magyar tanárok vannak. Olosz Gergely RMDSZ-képviselő nyugodt szívvel elküldhetné kampányirodájának munkatársait egy-két pótórára, ahol emlékezetükbe idézik: a magyar nyelv tömör. Két személy között a „találkozó nem történik meg”, hanem egész egyszerűen találkoznak, és a névre utaló tisztséget, amit egyszer leírtak, nem kell ismételgetni, mert az olvasó nem szereti, ha szellemi fogyatékosnak tekintik.
És ráadásul, amint a Markó-közleményéből kiderül, nem történt más, mint két honatya találkozott, és elbeszélgettek, ahogyan az – tekintve a tevékenység színtereit – nagyon gyakran megesik. „Meglehetősen szokatlan eljárásnak tartom, hogy Olosz Gergely képviselő úr egy velem folytatott beszélgetéséről sajtóközleményt adott ki. Az RMDSZ elnökeként napi kapcsolatban vagyok parlamenti és kormányzati kollégáimmal, és elég különös lenne, ha erről mindenki tájékoztatót tenne közzé.”
Markó ezzel a mondatával nagyon finoman fogalmazott. Mert elmondhatta volna azt is, hogy a kampányiroda a sajtóközlemény címével az Olosz Gergely javára akarta félrevezetni a közvéleményt: »Markó Béla szövetségi elnök biztosított arról, hogy amennyiben megválasztanak az RMDSZ elnökévé, számíthatok a támogatására a kitűzött céljaim megvalósításához« – nyilatkozta Olosz Gergely elnökjelölt a Szövetség elnökével való találkozója után.”
A hasonló típusú információtorzítást az újságíró-iskolákban a médiamanipuláció tipikus példájaként tanítják. A magyar nyelvterületen pedig ugyanezt balkáni politizálásnak nevezik, amit természetesen a magyar politikusok határon innen és túl mélységesen elítélnek. Amikor mások gyakorolják. Ami pedig a politika médiához való viszonyát illeti, az a Janus-arc tipikus példája: választások előtt szövegben, hangban és képben özönlik a cél és a tenniakarás, még abból is sajtóközlemény lesz, hogy csakis a jelölteknek köszönhetően februárt március követi, választások után pedig jó néhányan jobbról vagy balról döngölnék a földbe mindazokat a fránya és sajnálatraméltó firkászokat, akiknek van néhány olyan önálló gondolatuk, amely nem találkozik a politikusi érdekekkel.
És mindez addig tart, amíg a politika próbálja ellenőrizni a médiát és nem a köz véleményén alapuló média a politikát.
Székedi Ferenc, Új Magyar Szó (Bukarest)2011. február 16.
Világhálós magyar adás
Interneten is követhetők hétfőtől a Román Televízió különböző csatornáin közvetített magyar nyelvű műsorok. „A magyaradas.ro címen elérhető honlap egyrészt azért jött létre, mert lépést akarunk tartani a technikával, másrészt pedig azért, hogy az aktív lakosság is követni tudja a műsorainkat” – magyarázta az Új Magyar Szó megkeresésére Kacsó Sándor, a honlap ötletgazdája.
Interneten is követhetők hétfőtől a Román Televízió különböző csatornáin közvetített magyar nyelvű műsorok. „A magyaradas.ro címen elérhető honlap egyrészt azért jött létre, mert lépést akarunk tartani a technikával, másrészt pedig azért, hogy az aktív lakosság is követni tudja a műsorainkat” – magyarázta az Új Magyar Szó megkeresésére Kacsó Sándor, a honlap ötletgazdája.
A közszolgálati tévé magyar adásának megbízott főszerkesztője elmondta, hogy adásaik nagyon rossz időpontokban kerülnek sugárzásra, kora délután vagy délelőtt, és ezt szeretnénk ellensúlyozni a saját honlappal, melyet „közmunkában” csinálnak, ugyanis céljuk: „ott lenni az interneten”. A bukaresti magyar adás honlapja a www.tvr.ro/magyar, vagy a magyaradas.ro címen érhető el.
„A nyitólapon található a következő adásaink tartalmát bemutató Ajánló, továbbá a fejléc alatti menürendszerből juthatunk el a Román Televízió különböző csatornáin közvetített magyar nyelvű műsorok ismertetéséhez. Az oldal jobb felén található a Műsorok listája, így rákattintva a Mozgóképes Krónika, a Heti Krónika, a Szieszta, a Képzelt Kávéház vagy a Kultúra címkékre, az illető műsor rögzített adásait nézhetik meg. Az Archívum–ban korábbi adásainkra kereshetnek rá a nézők” – ismertette az új honlapot Kacsó.
Kérdésünkre, hogy tervezik-e, hogy az éterben sugárzott adások egyidőben az interneten is követhetők legyenek, elmondta: „ez a Román Televízió Társaság stratégiája kell legyen, ami egyelőre nincs tervben (online csak a TVR Internaţional és a TVR Info nézhető – szerk. megj.)”. Ugyanakkor úgy véli, „nem árt mielőbb elkezdeni az internetes tartalomgyártás tanulását is, ugyanis rövid időn belül a vizuális tartalomnak ez lesz a fő fogyasztási módja”.
Kacsó meglátása szerint akkor éri meg majd internetre dolgozniuk, szinkronizálniuk a sugárzott és az internetes adásokat, amikor megfordul a (tévé)nézők és a (honlap)látogatók aránya. Felvetésünkre, hogy ez a „honlaposodás” mennyire tekinthető a fiatalabb generáció felé való nyitásnak, Kacsó kijelentette: „Manapság divatos azt szajkózni, hogy a fiatalabb nemzedéket is maga mellé állítja egy adott médium, de hangsúlyozni szeretném, hogy mi sokkal inkább tematikailag, az ifjúsági műsorainkkal próbáljuk magunk mögé állítani a jövő nemzedékét”.
Elismerte azonban, hogy bár nem kifejezetten a fiataloknak készítették a honlapot, remélik, hogy ezáltal az adásaik az ő soraikban is több potenciális nézőhöz eljutnak. Hozzátette, kétnyelvű, interaktív honlapról van szó – az interaktivitás két síkon zajlik, minden anyaghoz lehet megjegyzést fűzni, ezenkívül van egy Fórum rovat is, amelyikbe a nézők témaajánlatait, topikjait és megjegyzéseit várják.
F. I. , Új Magyar Szó (Bukarest)2011. február 16.
Az erdélyi kérdés megoldása tárgyában tett javaslat (1)
(Az ún. ENSZ-memorandum)
[Az első oldal felső részén lévő, kézírásos román nyelvű szöveg szerint:]
A Szekuritaté szervei a testi motozás során találták meg nálam, amikor 1957. március 20-án, Márton Áron püspöktől tértem vissza. A dokumentum 15 oldalból áll, kezdve a jelen oldallal, és folytatódik egészen a 15. oldalig.
Dobai István s.k.
[1. old.] „Mióta az első magyar király, hagyományként öröklé utódaira szent tévedését: ’Unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est’ , a magyar állam egyik kérdése, megfejtés helyett, kimélettel utaltatott tova… (Azonban) jöhet idő, midőn egyszer meg kell hódítanunk e hont a fölosztás eszméinek hadjárata ellen. E küzdelemtől nem riadunk vissza, mert igazságunk érzetében erősek vagyunk, – tehát méltányosak.”
Száz esztendeje hangzottak el ezek a szavak a magyar országgyűlésen, és a magyarságnak ez az életkérdése még mindig megoldatlan. Mikor a Trianoni Békeszerződés széttörte a magyarság történelmi-politikai keretét, a magyar államot, a nyomasztó szükség nem engedte a kérdés további odázását. Bebizonyosodott, hogy a nemzeti kérdés megoldatlansága az egész nemzet életét veszélyezteti, és bebizonyosodott az is, hogy elfogadhatóan – számunkra és szomszédaink számára elfogadhatóan – csak a magyarság oldhatja meg a kérdést. Meggyőződvén erről, nemzetünk akkori vezetői – talán nem egészen helyesen, de mindenképpen menthetően – félretettek minden más súlyos kérdést, és teljes erőnket, maradék erőnket ennek az egynek a megoldására fordították. Tartozunk az igazság eszméjének annak a megállapításával, hogy ez a törekvés nem egy vékony felső réteg ködösítési kísérlete, hanem az egész magyarság céltudatos mozgalma volt. Hogy ez az ún. revizionizmus nem volt imperialista jellegű, hogy nem volt támadó szándékú, hanem egy egész nemzet békés, tiszta törekvése a legelemibb életigényeinek érvényesítésére. Tagadhatatlan sikerei voltak ennek a mozgalomnak, melyek jelentősek voltak még így, rövid tartalmukban is. Utolsó kísérlete volt ez a magyar nemzetnek egy ezerévesnek mondott örökség megmentésére, és nem rajta múlott, hogy ez nem sikerült.
Azonban, ha sikerült volna sem oldotta volna meg a nemzetiségi kérdést, mert nem is célozta azt. Tétele a következő volt: Magyarország nemzetiségi politikája helytelen volt, és ezért területét felosztották, kétségbeejtő helyzetbe sodorván ezzel a magyar nemzetet. Ha visszaszerezzük az elcsatolt területeket, megjavítjuk nemzetiségi politikánkat, minden jó lesz.
Bármennyire is tiszteletreméltó volt a teljes nemzeti erőtartalék mozgósítása e cél érdekében, és bármennyire is helyes volt az a bölcs mérséklet, hogy csak magyar többségű területeket csatoltak vissza, a második világháború végén meg kellett győződnünk arról, hogy ilyen tüneti kezeléssel a kérdés nem oldható meg. Ugyanis a területi elcsatolások elsősorban a régi Magyarország nemzetiségi állapotából következtek, és csak másodsorban a helytelen nemzetiségi politikából, vagy a kedvezőtlen nemzetközi helyzetből. Ezt az állapotot pedig az jellemzi, hogy a nemzetiségek a magyarokkal és egymással keverten élnek. Világos, hogy ha ez a kevertség nem lett volna, nem lehetett volna – a népek önrendelkezési jogára hivatkozva – idegen uralom alá kényszeríteni a magyarság egynegyedét, kilátástalan gazdasági és politikai helyzetbe szorítva az egész magyarságot.
A második világháború után természetes volt a nép idegenkedése annak a kérdésnek a felvetésétől, melyre – szerinte – egyszer már ráfizetett.
[ACNSAS, Fond penal, nr. 104., 3. kötet, 32–46. p. Géppel írt, magyar nyelvű dokumentum. Minden oldal felső szegélyén Dobai István kézjegyével.]
folytatjuk
1A dokumentumnak nincs sem címe, sem címzettje, sem keltezése, sem aláírója. Véglegesítési idejét 1957. februárra tehetjük. A dokumentumot a szakirodalom „ENSZ-memorandum” néven ismeri. A kihallgatások nyomán ezen a néven is emlegették, de kiáltványnak (manifest) is nevezték (Tófalvi Zoltán)
Szabadság (Kolozsvár)