udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 991-1020 | 1021-1050 | 1051-1080 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. február 27.
Iskola a határon
Kevés olyan iskolaigazgató akad Erdélyben, aki rendszerváltás utáni kollégiumalapítóként immár negyedszázada áll a vártán. Dr. Székely Árpád, a Kolozsvári Református Kollégium vezetője 2014-ben új szakokkal gazdagította a több mint 450 éves intézményt.
– A tervek szerint idén ősztől két szakiskolai osztályt indítana a kolozsvári Református Kollégium. Míg az elméleti líceumok többségében országszerte ódzkodnak a hasonló lépésektől, önök magabiztosan felvállalták. Nem fél attól, hogy csorba eshet az oktatási színvonalon?
– A Kolozs megyei és közép-erdélyi kitekintésű magyar szakiskola ötlete ugyan a református egyházé, de a püspökség mellett a megyei RMDSZ és a tanfelügyelőség is támogatta az elképzelést. Egy darabig úgy tűnt, hogy a megvalósítás is közös lesz, a tárgyalások azonban elakadtak, a másik két partner kifarolt a terv mögül. Így lett a kolozsvári magyar szakoktatás ügye kizárólag a református egyházé, amely az egykori Szeretetház visszakapott iskolaépületében indítaná el a két szakiskolai osztályt. Ez egyelőre mindannyiunk számára megoldásra váró többismeretlenes egyenlet. A félelmek annyiban jogosak, hogy a magyar szakoktatást Kolozsváron szinte nulláról kell kezdenünk: van ugyan épület, de nincsenek szerződtetett, magyarul oktató mérnök-tanárok, mesterek, és „hiánycikk” az olyan cég is, ahol leendő diákjaink gyakorlati oktatását végeznénk. A Kolozsvári Református Kollégium a püspökség kérésére szükségszerűségből vállalta fel a szervezéssel és az új osztályok beindításával járó nem kevés munkát.
– Nem tartja furcsának, hogy míg 1989-ben alig volt elméleti líceum, negyedszázaddal a rendszerváltás után a másik végletbe estünk: ma a szakoktatás számít fehér hollónak, és aki erre adja a fejét, azt sanda szemmel nézik?
– A mai helyzetnek megvan a magyarázata: a rendszerváltás után a szakiskolai és szaklíceumi oktatás összeomlott. 1989-ig a szakoktatás szoros szimbiózisban élt a gyárakkal és ipari centrumokkal. A rendszerváltást követő években ennek vége szakadt: a nagyipar átalakulásával, a nagyüzemek leépülésével az addig jól működő szakoktatás légüres térbe került. Sok szakiskola, szaklíceum megszűnt vagy átalakult, a megmaradók a gyenge oktatási színvonal miatt nem voltak többé vonzóak a diákok számára. A legnagyobb érvágás talán mégis az, hogy megszűnt a gyakorlati képzés, mert nem akadtak cégek, ahol vállalták volna a diákokkal való nyűglődést. A helyzet tarthatatlanságára az oktatási minisztériumban is ráébredtek, de eddig csak szerény próbálkozások voltak, hogy elméleti líceumokban indítsanak egy-egy szakosztályt. Mi tovább akartunk lépni, ezért döntöttünk a szakiskolai osztályok mellett.
– A sikeresen érettségiző diákok statisztikái révén versengő „elit” kollégiumok hogyan tudnak megbirkózni azzal, hogy az eleve gyengébb képességű gyerekekkel indított szakosztályok diákjainak érettségi jegyei lehúzza hírnevüket?
– Erős fenntartásokkal kezelem ezt a versengést. Negyvenkét érettségiző diákunkból tavaly negyven ment át, tehát az érettségi sikerarány 95,4 százalékos volt. Rosszakaróink szerint mi ezzel az eredménnyel kullogunk, mert a kolozsvári magyar líceumokban jobb statisztikák is vannak. Nem szeretnék példálózni senkivel, de olyan magyar líceum is van Kolozsváron, ahol 70 végzősből ötvenet engedtek érettségizni, a többit megbuktatták. A statisztikának szóló oktatás tehát nem ismer gyenge diákokat, holott minden pedagógus tudja, hogy vannak gyengébb képességű gyerekek is. Én sokkal nagyobb eredménynek tartom azt, amikor szórványból jött gyerekeket segítünk a felzárkóztatásban, a sikeres érettségizésben, minthogy egy kilences tanulót tízes, eminens diákká faragjunk. A statisztikák sok mindent eltakarnak. Rengeteg magyar gyereknek eddig nem volt választási lehetősége: ők jórészt kényszerből iratkoztak be az elméleti líceumokba, mivel a mi vidékünkön sem magyar szaklíceumok, sem szakiskolák nem működtek. Elsősorban tehát rájuk gondoltunk az érettségit nem ígérő szakiskolai osztályok beindításával. Visszajelzések szerint sok nyolcadikost érdekel a remélhetőleg ősztől nálunk induló, magyar nyelvű elektronista-, víz- és gázszerelő-, szakács- és fodrászképzés.
– Az annak idején bizonytalanul induló Kolozsvári Református Kollégium és a mostani szakiskolai osztályok tető alá hozása mennyire kihívás Erdély egyik legrégibb magyar kollégiumi igazgatója számára?
– Az akkori és a mai indulás között vannak hasonlóságok, de nagy különbségek is. A fő különbség az, hogy 1990-ben nem volt épületünk, csak egy ígéret az akkori főtanfelügyelő és az oktatási miniszter részéről. A Farkas utcai református templomban megtartott tanévnyitón néhai püspökünk, Csiha Kálmán azt mondta: „Épület még nincs, de az Úristen majd rendel. Elmondhatjuk, hogy ennek az iskolának teste nincs, de lelke van. És ha van lelke, akkor abból lesz valami.” Induláskor sem épület, sem állandó tanári kar, sem tanári fizetések nem voltak. A most induló szakoktatásnak van épülete, vannak osztálytermei és készülő műhelyei, amit magyar állami támogatásból finanszírozunk. A kollégiumunk kiváló tanári karát ki kell egészítenünk néhány mérnök-tanárral és mesterrel. Egyértelmű, hogy ma már teljesen más alapállásból indul a kolozsvári magyar szakoktatás, mint a kollégium 24 évvel ezelőtt.
– A Zsil-völgye zenelíceumának megbecsült zenetanáraként 24 évvel ezelőtt nem tartotta vakmerő döntésnek Kolozsvárra jönni, és olyan kollégiumot elindítani, amihez a lelkesedésen kívül semmivel nem rendelkeztek.
– Kisdiák koromban az egykori Református Kollégiumtól nem messze, a belvárosi Ferences-kolostorban működő zeneiskolába jártam. Mivel étkezdénk nem volt, itt ebédeltünk az Ady-Șincai Líceumban. Már akkor, kisdiákként nagyon megszerettem ezt a helyet. A hírre, hogy újraindul a kollégium, rögtön jöttem Kolozsvárra. Persze naivan hittük az akkori főtanfelügyelő és az oktatási miniszter ígéretét, hogy őszire visszakapjuk a Farkas utcai főépületet. Szeptemberre már minden megváltozott, a májusban tett ígéretről megfeledkeztek, a Șincai Líceum lelakatolta a kaput. 1990 október elsején a Farkas utcai templomban gyűlt össze az újrainduló Kolozsvári Református Kollégium négy IX., két X. és két XI. osztálya. Sem iskolaépület, sem bennlakás nem volt: a szülők és a pedagógusok tanácstalanul vártak. Csiha püspök úr kiállt a belvárosi gyülekezet elé, és a segítségüket kérte: még aznap valamennyi vidéki diákot befogadták a hívek, mindenkinek lett szállása és ellátása. Csiha Kálmán felesége, Emese néni hat gyerekről gondoskodott, főzött, mosott rájuk. Amikor a tanfelügyelőségen látták, hogy nem tágítunk, a Györgyfalvi negyedbeli 16-os iskolában adtak négy termet. Az iskola indulását végül is jóváhagyták a hatóságok, de a tanárok csak 1991 februárjában kaptak először fizetést. Nehéz időszak volt, a tanárok egymást váltották a katedrán: a magyart például első évben hét tanár tanította...
– Mi lett az 1990 tavaszán tett hivatalos ígéretekből?
– A kollégium főépületébe 12 év múlva költözhettünk be. Az egyházkerület papíron ugyan hamarabb visszakapta az ingatlant, mégsem vehettük birtokba, mert Gheorghe Funar polgármester az épületeket használó Șincai Líceum igazgatójával bíróságon támadta meg a restitúciót. Az állam teljes egészében visszaszolgáltatta a kollégium ingatlanjait, mindazt, ami a Farkas utca 16. szám alatti telekkönyvi kivonaton szerepelt. A városvezetés ezt elfogadhatatlannak tartotta. A Șincai bíróságon kérte, hogy az addigi egységes birtoklevelet osszák ketté. A bíróság sokat nem morfondírozott, és meghozta döntését: az évszázadokon át a Református Kollégium által birtokolt telket megosztotta a kommunizmus éveiben ide telepített Șincai Líceummal. Senkit nem zavart, hogy ez jogállamban elképzelhetetlen döntés, tehát másodszor is kisajátították az egyház vagyonát. Tizenkét év után, 2002 karácsonya előtt vehettük birtokba a kollégium Farkas utcai főépületét. Az egykori hatalmas telekből parányi udvart választottak le számunkra, még a tornaterem használatát is megtiltották. De bármennyire is fájdalmas volt az újbóli kisajátítás, örültünk, hogy végre van saját épületünk. Ma az óvodai, elemis, gimnáziumi és líceumi osztályokkal teljes a kép: a több mint 500 diák épp, hogy elfér az épületben. Kérdés, hogy az egykori hatalmas vagyonból visszakapunk-e legalább még egy épületet?
– Egyházi berkekben úgy tartják, hogy a kolozsvári Református Kollégium vezet az erdélyi református kollégiumok között. Ha van ilyen rangsor, ez mit jelent ön számára?
– Az elmúlt két évtizedben a körülményekhez képest kiváló eredményeket értünk el. Tudom, hogy a rangsorban előkelő helyen van a székelyudvarhelyi református kollégium is, de bizonyára ők sem tudják elképzelni, mit jelentett itt, Kolozsváron a Funar-korszak egy évtizede alatt magyar oktatási intézményt működtetni és fenntartani. Amikor mi voltunk a városvezetés fekete báránya, örültünk, ha a tanárok megkaphatták fizetésüket, a polgármesteri hivataltól anyagi támogatás nem érkezett. Ma más világot élünk, de akkor is, most is dolgozunk. Ha egy iskolában a pedagógusok végzik a munkájukat, annak eredményei vannak. Nem csak az érettségi statisztikákban, hanem minden más területen. Egy iskola stabilitását a kiváló óvónői, tanítónői és tanári gárdája biztosítja.
– A kolozsvári kollégiumot sokan a kórusával azonosítják, éneklő diákjaival több országba eljutott már, díjakat nyert. Zenepedagógus számára ez az igazi elégtétel?
– Van egy vicces mondás: ha valaki nem jó tanárnak, tedd meg tanfelügyelőnek. Ha annak sem jó, tedd meg igazgatónak, és ha igazgató lesz, szakemberként tönkretetted. Nem az én tisztem véleményt mondani arról, hogy milyen igazgató vagyok, de azt bizton állítom, hogy mindig igyekeztem jó zenetanár, jó pedagógus, jó kórusvezető lenni. A romániai középiskolák országos kórusversenyén, Bukarestben tavaly egy romániai magyar iskolakórus számára elérhető legmagasabb díjazást, a második helyet értük el. Az igazi élmény mégis a fennállásunk óta megtartott mintegy ötszáz önálló koncert Erdélyben, Magyarországon, és szerte a nagyvilágban: jártunk az Egyesült Államokban, Kanadában, Hollandiában, többször Németországban, és a Kárpát-medence több államában. Iskolai kórus lévén folytonos újrakezdés ez. Kodálynak igaza volt: a hallást fantasztikusan lehet fejleszteni. Munkámnak ez a felismerése elsősorban azon diákok számára jelenthet életre szóló élményt, akikben sikerült legyőznöm az önbizalomhiányt, hogy érdemes és kell is énekelni.
Dr. Székely Árpád
1958-ban Tordaszentmihályon született, a kolozsvári zenelíceumban érettségizett. 1982-ben szerzett diplomát a Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumban. A petrozsényi zeneiskolában tanított kilenc éven át, 1990 novemberétől az újrainduló kolozsvári Református Kollégium igazgatója. Doktori disszertációját 2005-ben védte meg. Az erdélyi magyar egyházi kollégiumok iskolaigazgatói között ő az egyedüli, aki a rendszerváltás óta tölti be a tisztséget. Számos egyházi bizottság tagja. Az egyházi oktatásról több szakcikke és társszerzésben több szakkönyve is megjelent.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár),2014. február 27.
Kódolt nyelvek
Kocsmapulttól irodabelsőkig, konyhaasztaltól a világháló nyilvánosságáig rég okozott téma ennyire össznépi felháborodást és purpárlét, mint a téli olimpia alatti tévéközvetítések kálváriája. Hogy a tévézés ma a többség számára ultraközponti létkérdés, régen nem meglepetés, immár a családi költségvetések sarokszámai közé tartozik a harmadik kábelszolgáltatóra való befizetés tétele – akár egyetlen olyan csatorna miatt, amelyet a már meglévő kettő valamiért nem kínál fel piaci alapon. Ezért aztán abban sincs semmi meglepő, hogy a Szocsiből érkező, a havas lejtőkön alázúduló sízők helyett megjelenő, jogdíjakról és korlátozásokról tudató szűkszavú állókép igencsak szúrta a magyarul sporttévézni vágyók szemét. Miért is lett volna másként, hiszen bő két évtizede immár magyarul szólal meg a nagyvilág, DiCaprio, de még Armin Zöggeler is.
Mostantól viszont nem, és a tudomány jelenlegi állása szerint nem holmi múló üzemzavarról van szó. Miközben ugyanis az információhoz való szabad hozzáférés alapvető emberi jogáról születnek vaskos brosúrák, a jogkövető magatartás is globalizálódik, olyannyira, hogy arról még a sepsibükszádi kábelszolgáltató is kénytelen tudomást venni. Hacsak nem akarja bezárni a boltot.
Márpedig ki akarná? És ebbe a sorba minden zsigeri tiltakozásunk ellenére a román köztelevíziót is be kell illesztenünk, hacsak nem akarjuk mindjárt diszkriminációkkal megterhelni az alapvető emberi értékekre alapuló társadalmunk épülését. Mert mi sem vennénk jó néven, ha valaki súlyos összegekért megvásárolt jogaink érvényesítését megfoghatatlan, pusztán emocionális töltetű érvekkel próbálná akadályozni. A román hatalom és piac számára mi csak érthetetlenné kódolt nyelven beszélő szavazó- és fogyasztópolgárok vagyunk.
Kulcskérdés, hogy minek számítunk a nemzetegyesítésben minden korábbi kormánynál érdekeltebbnek mutatkozó anyaországi hatalom számára. Úgy tűnik, eddig senki sem számított a tévés tartalmak területi alapú kódolása korábban is létező gyakorlatának megváltoztatására, az összekacsintások, megállapodások alkonyára. Márpedig ez érkezett most el, s ha az egyéb kisebbségi jogok érvényesítésével szembeni nyugati értetlenkedésekre gondolunk, aligha reménykedhetünk a történelem által szanaszét szórt magyar nyelvigények „dekódolásában”.
Természetesen lehet és kell is tiltakozni, világvégét kiáltani, talán még az a zsarolás is belefér, hogy az anyaországnak bezzeg csak a regisztrációs mutatók kozmetikázására kellünk. Addig is viszont nem marad más, mint erősíteni magunkban a hitet: lesz még magyar gól a futball-világbajnokságon.
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár),2014. február 27.
Fidesz-színekben indul Tőkés László
A május 25-én tartandó európai parlamenti választás erdélyi magyar vonatkozásairól döntött az elmúlt hét végén az RMDSZ, illetve az Erdélyi Magyar Néppárt. Közös erdélyi magyar lista hiányában Tőkés László a Fidesz színeiben indulna, az RMDSZ listáját a szövetség jelenlegi EP-képviselői vezetik.
Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a hétvégén véglegesítette az európai parlamenti választásokra szóló listáját, illetve stratégiáját. Az RMDSZ Kolozsváron rangsorolta jelöltjeit, a Néppárt pedig Székelyudvarhelyen megtartott választmányi ülésén döntötte el, hogy nem állít önálló listát, Tőkés Lászlónak viszont azt javasolja, éljen a Fidesz-KNDP listán számára felajánlott befutó hellyel.
Az utolsó pillanatig remélt közös RMDSZ-Néppárt-MPP-lista nem jött össze, ezt a lehetőséget az RMDSZ csúcsvezetősége elvetette. A szélesebb merítésű közös lista helyett az RMDSZ a Magyar Polgári Párttal kötött „különbékét”, ennek hozományáról azonban közelebbit nem tudni: az EP-választásokra rangsorolt RMDSZ-listán egyelőre nincs MPP-s jelölt. Az RMDSZ-lista sorrendje: Winkler Gyula, Sógor Csaba, Vincze Loránt, Hegedűs Csilla és Antal Lóránt. Az eredetileg negyedik helyre rangsorolt Eckstein-Kovács Péter azt kérte, hogy az EP-lista utolsó helyére kerüljön
Újdonság az idei EP-választáson: Tőkés László Fidesz-listán
A Szövetség Állandó Tanácsa (SZÁT) az első hat helyet rangsorolta. A jelöltek között igen szoros verseny alakult ki, az RMDSZ csúcsvezetőségének szavazategyenlőség miatt meg kellett ismételnie a voksolást. Sajtótájékoztatóján Kelemen Hunor szövetségi elnök ezúttal nem beszélt arról, miért maradt el a Néppárt által folyamatosan kért közös lista, viszont részletesen kitért a Magyar Polgári Párttal folytatott tárgyalásokra. A SZÁT arról döntött, mondta Kelemen, hogy folytatni kell a tárgyalásokat az MPP-vel a körvonalazódó együttműködési megállapodásról. Amennyiben ez létrejön, az MPP-jelöltek számára megnyílik az út az RMDSZ-listán való részvételhez. Kelemen azonban hangsúlyozta: az EP-lista első két, befutónak számító helye végleges marad. Nem pártkoalícióról van szó azonban, az RMDSZ választási listáin szereplő MPP-seknek ugyanis kötelezően RMDSZ-tagnak kell lenniük. Ebben az RMDSZ-elnök semmi kivetnivalót nem talált, miután, mint fogalmazott, az RMDSZ civil szervezet, az MPP pedig pártként van bejegyezve. Az RMDSZ–MPP megállapodás az EP-választásokon való együttműködésről és néhány hosszabb távú célról szól, de ehhez „az MPP-nek nem kell feladnia identitását” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Távol marad a néppárt
Toró T. Tibor bejelentését, miszerint az EMNP nem állít önálló listát az Európai-parlamenti választásokra, nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel. Több erdélyi online-lap tudósításának kommentjében sokan csalódottságuknak adtak hangot. Mint fogalmaznak, azokat árulta el a néppárt, akik nem akarnak az RMDSZ-re szavazni: az RMDSZ szatellit pártjává vált MPP a nemzeti oldal számára már nem jöhet szóba, így néppárti lista hiányában immár három erdélyi magyar párt mellett sincs választási lehetőség, csak az RMDSZ-lista.
Az EMNP elnöke lapunk megkeresésére úgy fogalmazott: megérti azokat, akik csalódottan fogadták a néppárt bejelentését, hiszen egy politikai pártnak a választásokon az a feladata, hogy harcba induljon. „Azt üzenem nekik, hogy számunkra az igazi csatára 2016-ban kerül sor: akkor kell bizonyítania a néppártnak, hogy felnőtt a feladathoz, meghatározó ereje lett az erdélyi magyar politizálásnak.” Toró szerint 2014-ben az EMNP feladata az, hogy biztosítsa az erdélyi magyarok minőségi képviseletét Brüsszelben, erre pedig Tőkés László a legalkalmasabb, akit mindenképpen be szeretnének juttatni az EP-be. A helyzet jelenlegi állása szerint ennek legbiztosabb módja, ha Tőkés a Fidesz-KNDP listáján indul. „Nem akartunk részese lenni az RMDSZ által elindított meggondolatlan és felelőtlen folyamatnak, nem akartunk hasonló kártyával válaszolni. Az RMDSZ a párt 24 éve bejáratott jelképét, a tulipánt fontosabbnak ítélte, mint az erdélyi magyarok képviseletét Európában. Ezért a néppárt saját közvetlen érdeke ellen döntött, amikor elhatározta, hogy nem indít listát” – érvelt a párt elnöke. A néppárti politikus úgy látja, ma egy dolog bizonyos: Tőkés László az EP tagja lesz. Az azonban megkérdőjelezhető, hogy az RMDSZ eléri-e az 5 százalékot. „E döntés felelősségét az RMDSZ-nek kell vállalnia” – fogalmazott a néppárt elnöke, aki a következő hetekben, hónapokban pártjával a szervezetépítésre törekszik, hogy minél több embernek elmondhassák döntésük lényegét és helyességét.
Orbánnak sem sikerült
Az elmúlt héten Tőkés László és Kelemen Hunor is Orbán Viktor magyar miniszterelnöknél járt. Kérdésünkre, hogy ebben szerepe van-e a hétvégi, két döntésnek, Tőkés igennel válaszolt. „A miniszterelnök úr az RMDSZ elnökére nem tudott hatással lenni. A beszélgetés során még egy utolsó kísérletet tett az erdélyi magyar pártok összefogására az EP-választásokon, de eredménytelenül” – fogalmazott Tőkés, aki szerint Kelemen Hunor a Verestóy, Frunda, Markó féle „MSZP-s mag” foglya. Mindenféle híresztelés ellenére Orbán soha nem döntött határon túli kérdésekben a határon túli vezetőkkel történt tárgyalások, egyeztetések nélkül, fogalmazott Tőkés László, aki felelevenítette a 2007-es és a 2009-es EP-választásokat megelőző tárgyalásait Orbán Viktorral. „Mindig a számunkra elfogadható alternatívákat támogatta, és most is rám bízta, döntsem el, indulok-e a Fidesz-KNDP lista befutó helyén vagy sem?”
Az EP-képviselő szerint 2014-ben teljesen új helyzet állt elő: az erdélyi jelölt Fidesz-listán történő indulása minden szempontból legitim, hiszen a határok fölötti nemzetegyesítésben, egy nemzetben gondolkodunk. „Azzal, hogy idéntől a külhoni magyarok is szavazhatnak az országgyűlési választásokon, új lehetőség, új kor kezdődött, következésképpen a jelöltek listáján is közösen jelenhetünk meg az anyaországi magyarokkal”.
Tőkés László szerint a közös lista elmaradása azzal a veszéllyel járhat, hogy az RMDSZ nem küld május 25-én képviselőket az Európai Parlamentbe. „Ez a lista nem nyerő Erdélyben. A hét évvel ezelőtt ellenem indított Sógor Csaba képviseli a székelységet és az egyházat, a harmadik helyre került Vincze Lóránt Verestóy Attila embereként az egykori Előre napilap jogutódjánál, az Új Magyar Szónál kompromittálódott. Ez a csapat nem hiteles, így nem is meglepő, hogy a lista egyetlen hiteles embere, Eckstein-Kovács Péter nem kerülhetett befutó helyre”.
Sógor: lenn sem kell a közös lista
Az RMDSZ EP-listájának második helyére került Sógor Csaba az Erdélyi Naplónak elmondta: nem az RMDSZ csúcsvezetőségén múlott a közös lista meghiúsulása. „Vidéki körútjaimon sokszor találkoztam olyan helyzettel, amikor a helybéliek azt mondták, ha ismét kiegyezünk Tőkéssel, rájuk ne számítsunk. Olyan településeken találkoztam ezzel, ahol Tőkés László rendezvényeken szidta az RMDSZ-t.” Ilyen előzmények után Sógor szerint már nem lehetett vállalni a közös listát. Az RMDSZ-politikus úgy tartja, a néppártnak sokkal jobb eredményeket kellett volna elérnie a helyhatósági és a parlamenti választásokon ahhoz, hogy tárgyalási alapja legyen a közös lista kialakításához.
Kérdésünkre, hogy ennek elmaradása mennyire befolyásolhatja a szavazókat, Sógor elismerte: közös listával könnyebb volna a dolguk. „Ma az igazi kihívás az, miként tudjuk mozgósítani az erdélyi magyarságnak azt az 57-58 százalékát, amely bármilyen választáson inkább az otthonmaradást választja.” Ha az erdélyi magyar szavazók elsöprő többsége élne szavazati jogával, akár 5-6 EP-képviselőt is kijuttathatna Brüsszelbe. 2009 óta azonban változatlanul az a nagy kérdés, miként lehet megszólítani az otthon maradók nagy táborát – fogalmazott Sógor Csaba.
Eckstein-Kovács: nem negyedik vagyok a sorban
Azért utasította vissza Eckstein-Kovács Péter az RMDSZ EP-listájának negyedik helyét, mert úgy véli: ismertsége, népszerűsége okán jobb pozíciót érdemelne. A volt szenátor a Krónikának adott interjúban elmondta: bántja, hogy a Szövetségi Állandó Tanács tagjainak Kelemen Hunor elnök előre megszabta a kialakítandó sorrendet. „Az utolsó hely vállalása azt jelenti, hogy fontosnak tartom az európai parlamenti jelenlétet, és mindent megteszek, hogy legyen erdélyi magyar képviselet az európai törvényhozásban. Úgy tűnik, az RMDSZ-ben az a filozófia győzedelmeskedett, miszerint az EP-választások nem igazán érdeklik az embereket, nem személyiségekre van szükség, hanem mozgósításra. Szerénytelenül hangzik, de talán nem a negyedik vagyok ebben a sorban. Ismert, népszerű ember vagyok, tudok kampányolni, éppen ezért nem tekintettem megfelelőnek ezt a pozíciót.”
Makkay József |
Erdélyi Napló (Kolozsvár),2014. február 27.
Ukrán válság – Bukarest az ukrajnai románokért aggódik
Románia szomszédos államként erősen érdekelt Ukrajna stabilitásának biztosításában, és határozottan elvárja, hogy az Ukrajnában élő román közösséget ne érjék ellenséges megnyilvánulások – közölte csütörtökön a román külügyminisztérium.
A bukaresti külügyminisztérium elvárásairól az ukrán nagykövetséget is tájékoztatta a külképviselet képviselőivel folytatott megbeszélésen.
Bukarest szerint Ukrajnát stabilizálni kell, és erre csak olyan politikai folyamat alkalmas, amely egyesíti, nem pedig megosztja a társadalmat. Ennek érdekében nem szabad bátorítani a nacionalista és szélsőséges felhangokat – figyelmeztet a román külügyi közlemény.
Bukarest újólag kifejezte aggodalmát a nyelvtörvény eltörlése miatt, amiről a napokban az EBESZ kisebbségügyi főbiztosával is konzultált. A román hatságok azt remélik, hogy az eltörölt törvényt hamarosan olyan szabályozás váltja fel, amely megfelel a nemzetközi szabványoknak, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezménynek és európai nyelvi chartának.
Ahhoz, hogy Ukrajna folytathassa európai közeledését, nem csökkentheti a nemzeti kisebbségek védelmének szintjét – figyelmeztette a bukaresti ukrán nagykövetséget a román külügyminisztérium.
Az ukrán parlament vasárnap eltörölte az államnyelvvel kapcsolatos, a kisebbségi nyelvek használatára vonatkozó, 2012-ben elfogadott törvényt. A jogszabály hivatalosan engedélyezte a kétnyelvűséget azokban a régiókban, ahol az adott nemzeti kisebbség lélekszáma meghaladja a lakosság tíz százalékát.
A román külügyminisztérium adatai szerint (a románnal azonosnak tekintett moldovai nyelvűeket is beleértve) Ukrajnának 400 ezer román anyanyelvű lakosa van. A legnagyobb közösség az ország délnyugati térségében, a Romániával határos Csernyivci megyében (Bukovina északi részén) lakik, ahol mintegy 180 ezer lakos anyanyelve a román.
erdon.ro,2014. február 27.
Átfogó történelmi előadássorozat
Bihari múltidéző címmel történelmi témájú előadássorozat kezdődik, az első előadást pénteken tartják. A részletekről csütörtökön, sajtótájékoztatón számoltak be a hazai és a magyarországi szervezők.
Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke elmondta: mivel fő célkitűzésük az emlékhelyek állítása és a szentjánosi Johannita-rendi kolostorról kevés szó esett eddig, arra gondoltak, hogy egy előadássorozat keretében hívják fel rá a figyelmet, melynek egyik utolsó mozzanataként emlékjelet állítanak a Klastrom-dombi kolostor romjainál.
Szerteágazó tematika
Az ötletgazda dr. Dénes Zoltán debreceni egyetemi docens, római-katolikus kanonok volt, aki maga is előadást fog tartani A biharszentjánosi Johannita-rend és kolostor történetéről. A Pro Liberta Partium Egyesület szintén részt vállalt a szervezésben, s a sajtótájékoztatón részt vett Pásztor Sándor, a vízügyi igazgatóság műszaki igazgatója, az egyesület társelnöke, valamint Sárközi Zoltán társelnök is.
Pásztor Sándor elmondta: Böcskey László püspöknek köszönhetően több konferencia színhelye a Püspöki Palota díszterme lesz, s köszönet illeti Tóth Márta iskolaigazgatót is, aki az Ady Endre középiskola dísztermét bocsátotta rendelkezésükre. Nagyváradon hét előadás lesz, ezek számításaik szerint egyre többeket fognak vonzani, záróeseményként pedig egy háromnapos konferencia zajlik Biharszentjánoson. A tematika rendkívül szerteágazó, szó lesz lovagrendekről, ezenkívül egyházi, műemlékvédelmi témák kerülnek terítékre – mindez hiánypótló a magyar lakosok számára, hiszen arról például, hogy a Johannita-rend hogyan kapcsolódik Szentjánoshoz, talán a váradiak egy százaléka sem tud…
A vízügy kapcsolata pedig mindezzel az, hogy a XIX.sz. végén épült árvízvédelmi töltés a valamikori kolostor területén megy át – ami gondot jelenthet a feltárások szempontjából, hiszen – mint Pásztor Sándor fogalmazott – árvízvédelmi falat nem lehet széjjelbontani. Meg fogják vizsgálni, mit lehet tenni ez ügyben.
Középkori értékek
Dr. Dénes Zoltán elmondta: a Kárpát-medence történelme során Nagyvárad többször is elpusztult és újjászületett, a középkorban olyan értékek jöttek létre, melyek 1880-ig nem lettek feltárva. Most viszont olyan intézmények alakultak, melyeknek köszönhetően lehetőség nyílik rávilágítani a Partium és a Bánság értékeire. Ezek egyike a műemlékvédő társaság. Mint elhangzott, ő maga is kutatásokat végzett Szentjánoson, ahol – mint azt kevesen tudják – szentföldet megjárt ispotályos lovagok telepedtek le.
A későbbiekben részletesen ismertette a programot. Ma 17 órától, az Ady Endre líceum dísztermében Fodor András püspöki helynök, a Máltai Szeretetszolgálat debreceni régióvezetője A máltaiak tevékenysége napjainkban címmel tart előadást.
Neves előadók
A további előadásokat is neves meghívottak tartják – például gróf Kálnoky Tibor, a Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Szuverén Ispotályos Rend romániai ispotályosa, dr. Marjanucz László professzor Szegedről, dr. Pósán László és dr. Vitányi István magyarországi parlamenti képviselők, dr. Gulyás László egyetemi docens, dr. Isaszegi János vezérőrnagy, dr. Négyesi Lajos alezredes. A háromnapos zárókonferencia szeptember 5-7 között, Biharszentjánoson zajlik majd.
Neumann Andrea
erdon.ro,2014. február 27.
Máig vitatott kérdés a székelyek eredete
Nagyvárad- Szerda este az Ady Endre Líceumban folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által életre hívott Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben modulja. Hermann Gusztáv Mihály, a BBTE oktatója tartott előadást a székelyek eredetéről és jogállásáról.
Az érdeklődőket Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a Várad folyóirat és az Erdélyi Riport kiadásában megjelent a Nem tündérkert vagy nagyon is az. Erdély a magyar történelemben című hiánypótló kötet, ami azokat a mélyinterjúkat tartalmazza, melyeket Szilágyi Aladár készített a Szacsvay Akadémia tavalyi évadjának meghívottjaival. Ezt követően a közíró, újságíró ismertette röviden a könyv megszületésének körülményeit.
A folytatásban Hermann Gusztáv Mihály, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatója tartott vetített képes előadást a székelyek eredetéről és jogállásáról. Hangsúlyozta: egy vitatott kérdésről van szó, akadémiai körökben, tehát a legmagasabb szinten sincs lezárva, négy fontosabb elmélet létezik: a hun-székely eredetmítosz, a kettős honfoglalás, a türk (bolgár-török) eredet, valamint a magyar származás. Aki a Székelyföldön utazik, általában azt tapasztalja, hogy a helyiek köztudatában az él, hogy ők Attila király és Csaba királyfi utódai. Ennek a meggyőződésnek az elterjedésében, általánossá válásában nagy szerepe van Orbán Balázs A Székelyföld leírása című hatkötetes munkája 1868-ban megjelent első kötetének. Ugyanakkor ezen elmélet gyökerei a krónikás hagyományokra is visszavezethetőek: Anonymus (1210 körül), Kézai Simon (1282-1283 körül megjelenik a Csaba-monda), a Képes Krónika (1358) és Thuróczy János Chronica Hungaroruma (1486-1487). A hun-szkíta-székely eredet szilárd alappillére aztán Werbőczy Tripartituma (1514) lett, mely törvényerőre emelte ezt az elméletet.
Egy másik forrás a Csíki Székely Krónika, ennek hitelességében azonban sokan kételkednek. Legrégebbi ismert példányát Csíksomlyón keltezték 1796-ban, záradéka szerint egy 1695-ben kelt írás másolata, melynek eredetije 1533-ban készült. Szádeczky Lajos a krónika felbukkanása korában élt csíki ifjú, jogtudó nemesember Sándor Zsigmond hamisítványának tartja, mások szerint viszont Sándor Zsigmond 1796-ban túl fiatal volt ehhez. 18. századi keletkezése mellett szólnak a szöveg anakronizmusai, és formailag sem illik a 16. századi krónikák sorába. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy a 18. század végén a történelmi dokumentumok hamisítása anyagi érdekeket szolgált és valóságos úri divat volt Európa-szerte- magyarázta a történész.
A többi elmélet
1974-ben László Gyula a kettős honfoglalás elméletét dolgozta ki, szerinte a kései avarok voltaképpen a honfoglalás első hullámát jelentették. A nagyjából 670 után beáramló nép jelvénye a griff volt, meg az inda, a griffes-indás nép temetőit pedig jól ismerjük: sok száz síros, nagy temetők, és ezek elterjedése pontosan fedi a 11. századi magyar nyelvhatárt. Ennek alapján arra gyanakodhatunk, hogy az első magyar honfoglalás, amely nemcsak törzstöredékeket, nemzetségeket és hadakat sodort a Kárpát-medencébe, hanem a nép is áttelepült, az avar korban 670 táján játszódott le. Őket találták itt Árpád magyarjai, ők mennek székelyek néven eléjük, és csatlakoznak hozzájuk.
Ezzel ellentétben a türk eredetet hangoztatják Györffy György, Kristó Gyula, Makkai László és Fodor István. Utóbbi régész-történész 1992-ben azon meggyőződésének adott hangot, hogy a székelység magva a volgai bolgárok egyik törzséből szakadt ki. Feltehetően már a honfoglalás idején magyar nyelvűek voltak, de egészen biztosan ezt a nyelvet beszélték, amikor Erdély földjére léptek. Határőri szervezetük elősegítette ősi csoporttudatuk megőrződését, amely a kunokhoz és jászokhoz hasonlóan meggyökeresedett a később hozzájuk csatlakozott vagy közéjük sorolt egyéb magyar népcsoportoknál is.
A magyar eredet hívei Benkő Lóránd, Bóna István és Benkő Elek. Benkő Lóránd nyelvész szerint nyelvjárási alapon tisztán megállapíthatóan a magyarság különböző rétegeiből megszervezett határőr csoportok voltak a székelyek, míg Benkő Elek régész nézete értelmében régészeti módszerekkel a székelység idegen etnikai eredete akkor volna igazolható, ha az Árpád-kori székelyek anyagi kultúrája, viselete, temetkezése eltérne a korabeli magyar, nem utolsósorban az erdélyi magyar leletektől, amiként például a középkori kunok és jászok esetében ez kiderült. A magyartól eltérő etnikumra utaló régészeti következtetések azonban az Árpád-kori székelység tárgyi hagyatékából nem vonhatóak le, a feltárt leletek nem különböznek a történeti Magyarország más pontján kiásott tárgyaktól.
Székely autonómia
Előadása utolsó részében Hermann Gusztáv Mihály arról beszélt, hogy a székelyek letelepedése többlépcsős folyamat volt, végül pedig az egyesítések után öt szék alakult ki: Udvarhely főszék, Marosszék, Csíkszék, Háromszék és Aranyosszék. A székely szék vezető szerve a közgyűlés volt, választott tisztségviselők voltak a kapitány, a székbíró és az esküdtek, akiket a királyi hatalom olyan ellenőrző hivatalnokai kontrolláltak, mint a székely ispán és a királybíró. Ugyanakkor a székely önkormányzat (autonómia) három alappillére volt a közigazgatási autonómia, a társadalmi kiváltságok és az adómentesség, ezeket azonban előbb az erdélyi fejedelmek, majd a Habsburg-uralkodók elkezdtek nyesegetni, míg végül az 1848. október 17-i agyagfalvi nyilatkozattal a székelység formálisan is betagozódott a polgári magyar nemzet kötelékébe.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro,2014. február 28.
Kettős évfordulóra készül a Marosvásárhelyi Rádió
Vasárnap kettős születésnapot ünnepel a Marosvásárhelyi Rádió: fennállásának 56. évét, valamint az egész napos magyar nyelvű adás első évfordulóját. A rádió munkatársai játékokkal, nyereményekkel és meglepetésekkel készültek ez alkalomból, ugyanakkor a rendhagyó műsor mellett a szülinapi ajándékot is az ünnepelt adja: március 2-ától elindul a rádió mobiltelefonos applikációja. Továbbá a közeljövő tervei között szerepel a lefedettség minőségének javítása, és a rádió online arculatának ráncfelvarrása. Interjú Szász Attilával, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztőjével.
– Március 2-án 56 éves lesz a Marosvásárhelyi Rádió, illetve egy éves az egész napos magyar nyelvű adás. Mivel készülnek az alkalomra?
– Tavaly ilyenkor vált egész napossá a rádió magyar nyelvű adása, így értelemszerűen inkább a kerek, egyéves évforduló lesz a hangsúlyosabb, mint az 56-ik. Vasárnapra főleg az elmúlt egy év adásaiból összeállított válogatással készülünk. Emellett persze egész héten nyereményekkel tarkított játékokat szerveztünk a hallgatók számára. Mivel a rádió pártfogolja a kulturális életet és főleg a színházat, valamint kiemelt médiapartnere ezen eseményeknek, a székelyföldi teátrumok március 2-a körül játszott előadásai alatt a rádiót is felköszöntik.
– Egy éve működik már az egész napos magyar nyelvű adás. Milyenek a hallgatók visszajelzései? – Ez elmúlt egy év visszajelzései egyértelműen pozitívak. Már régóta várták székelyföldi hallgatóink, hogy bővüljön az adásidő. Megszereztük a reggeli és az esti idősávot is, amely meghatározó időintervallum a rádiózás szempontjából. Ennek eredményeként jelentősen megnőtt nemcsak a hallgatottsága a rádiónak, hanem a befolyása is. Akik eddig hűségesen hallgattak minket napi 7 órát, azok most naponta 10-12 órát töltenek a rádió mellett. Nyilván leginkább vidéken élő, nyugdíjas személyekről beszélünk, de a visszajelzések szerint az új idősávokkal sikerült megszólítani az aktívabb, fiatalabb réteget is.
– Induláskor személyzethiányból fakadó nehézségek léptek fel. Azóta sikerült-e a csapatot elégséges számúra bővíteni?
– Ugyanakkora létszámú csapattal dolgozunk, mint pár évvel ezelőtt, és a hozzávetőlegesen – bedolgozókkal együtt – harmincfős munkaközösség programja nagyon feszes, mivel sajnos a költségvetés terén nagy előrelépések nem történtek. Úgy vélem, hogy mindezek ellenére a viszonylag stabil szerkesztőségünk tartja a szintet. Ez természetesen megfeszített munkát jelent, ami időnként a minőség rovására is mehet, de igyekszünk nem túl nagy kompromisszumokat kötni.
– Célközönség-korrekció történt-e az elmúlt egy évben?
– Az idősávbeli terjeszkedésünk következményeként sikerült megszólítanunk a fiatalabb korosztályt is. Ugyanakkor a hallgatók átlagéletkorát is csökkentettük olyan műsorok által, amelyek leginkább a fiatal generációhoz szólnak. Ilyen a hétvégi Trendetlenség, ahol divatról beszélünk főleg hölgyeknek, de a Top 30 és a Kotta projekt zenei műsorok is rádió mellé szögezhetik a fiatalokat.
– Történt-e zenei újrapozicionálás az egész napos magyar nyelvű sugárzás végett?
– Természetesen, hisz ha fiatalabb hallgatókat akarunk bevonni a rádióhallgatók körébe, akkor a hangzásvilágot is upgrade-elni kell, de nyilván nem szeretnénk ezzel a modernizálással az eddigi stabil hallgatóink elveszítését kockáztatni. Továbbra is próbálunk olyan egyensúlyt fenntartani, amely megőrzi a konstans hallgatókat, viszont fokozatosan egyre több új rádiófogyasztónak kerülünk be a napi programjába.
– Milyen a vásárhelyi közszolgálati rádió pozíciója a kereskedelmi adókhoz képest? Sikerül-e a hallgatóságot megtartani, növelni számukat?
– Leszögezném, hogy nem tekintjük versenytársnak a kereskedelmi adókat, hisz mi nem vagyunk piacfüggők, elsősorban nem reklámokból tartjuk fent magunkat, hanem a mindenki által fizetett tévé- és rádióilletékből. Éppen emiatt kötelességünk mindenkihez szólni. A másik szempont, amiért nem lenne korrekt bármiféle versenyhelyzetről beszélni, hogy nagyon nagy teljesítményű adókkal működünk, és monopolhelyzetben vagyunk. A kereskedelmi adók nagy része urbánus közegben szorult meg, nem terjednek túl a városhatáron, peremvidékeken, a vidék pedig általuk szinte teljesen lefedetlen. Nagyon sok olyan régió van Erdélyben, ahol még mi sem szólunk, ám még annál is több, ahol csak a Marosvásárhelyi Rádió szól. A hallgatóság tekintetében magasan vezetjük a piacot: Erdély leghallgatottabb magyar nyelvű rádiója vagyunk. Kihangsúlyoznám, hogy ez nem kizárólag a rádió tartalmának érdeme, de bízom benne, hogy ez is nagymértékben hozzájárul. Tagadhatatlan, hogy regionális rádióadóként nagy a helyzetelőnyünk, teljes Székelyföldet és Brassó megyét is lefedjük, ugyanakkor a frekvenciák nem állnak meg a megyehatárnál, így Kolozs, Szeben és Fehér megyében is hallgatnak minket.
– Amióta ön áll a rádiót élén, az adásoknak Facebook-profilja is van, azaz a rádió a közösségi felületeken is reklámozza magát. Közelebb hozzák-e ezek a fiatalabb generációt?
– Tény, hogy a Facebook nagy segítség a népszerűsítésben. A rádió hivatalos oldalán több mint hatezer barátunk van, de minden műsornak van saját Facebook-oldala, amit a hallgatók kedvelnek és követnek. A közeljövőben külön hangsúlyt fordítunk az online jelenlétre, hisz érzékelhetően a média világa ebbe az irányba tart, és mi sem nem szeretnénk lemaradni.
– Milyen lehet a közszolgálati médiumok sorsa a digitális korban?
– Úgy vélem, hogy a közszolgálati médiumoknak a szerepe nem kellene változzon, függetlenül attól, hogy online, avagy bármilyen hagyományos formában jelenik az meg. A különbséget elsősorban a tartalomnak és a stílusnak kell meghatároznia, és mivel adófizetők pénzéből működik, a legfontosabb feladata az, hogy igyekezzen minden rádióhallgató elvárásának megfelelni. Ez nagyon nehéz feladat, mert a rádió, amely egyszerre próbál mindenkinek tartalmat nyújtani, azt is kockáztatja, hogy nem szól senkihez. A közszolgálatiság sikerének nyitja a műsorpolitikában és a műsorrácsban rejlik. Akképp ajánlott azt összeállítani, hogy az egyes tartalmak kiegészítsék és ne kioltsák egymást. Ez pedig komoly odafigyelést követel, továbbá a hallgatói visszajelzések számbavételét és a konstruktív kritikával szembeni nyitottságot igényli.
– Melyek a rádió jövőbeni tervei? – Első lépésként épp a születésnapon indul el a rádió mobiltelefonos applikációja, amellyel elsősorban az okostelefont használó fiatalokat célozzuk meg. Emellett a rádió online jelenléte is fog modernizálódni, és bár az elmúlt egy évben e téren nem történt gyökeres változás, a közeljövőben teljesen új honlap várja majd az érdeklődőket. Ugyanakkor a rádiólefedettség és annak minősége több helyen is hagy kívánnivalót maga után, ezt szeretnénk második lépésként korrigálni: cél a minél nagyobb ultrarövid hullámú lefedettség megszerzése. Emellett pedig éjszaka is saját tartalmat szeretnénk sugározni, állandó célkitűzésünk pedig a minőség folyamatos javítása.
Pál Piroska
Központ
Erdély.ma,2014. február 28.
Frigyre lépni a szülőfölddel – Háromszéki honfoglalás
Mi, erdélyi, különösen a székelyföldi magyarok 1990 után a találkozók évtizedeit éljük, nemrég szóltam arról, hogy ötévenként vagy évenként találkoznak az érettségi vizsgák izgalmait, a felnőtté válás kihívásait együtt átélők, találkoznak a főiskolák és egyetemek végzősei, van, amikor összejönnek az egy évjárathoz tartozó falubéliek, s tulajdonképpen a térségünket nyáron át behálózó falunapok is ezekre a találkozókra épülnek, ebből nőttek ki, ezekből halmozódtak össze.
Két évvel ezelőtt egy, a kalandok elől sem kitérő, sőt ezeket gyakran kiprovokáló háromszéki vezető ember, dr. Demeter János megyei tanácselnök valahol a mondákkal beültetett Maksa és Eresztevény, a Besenyői tó fölötti Óriáspince-tetőn járt, s amint ezt több alkalommal is elmesélte és nyilatkozatokba foglalta, megtetszett vala neki erről a szakrális hegyről a pazar kilátás, és megfogalmazódott benne az ötlet, hogy valamiképp alkalmat kellene teremteni arra, hogy az itt élőkkel és az innen messzi földre származottakkal megosztathassa azt a látványélményt, amelyet az Óriáspince-tető a véle szövetségre lépő és a vállára kényelmes sétával felhágó kíváncsiaknak nyújt.
A népmesék és mondák stiláris elemei a maguk természetességével épülnek be jegyzetembe. Maga a Pincetető is népmesei elem, pince szavunk a mélységek, a kút, a meder irányába mozdítják el az értelmezést és fantáziát, a pince szóval társított fogalom a magasságok felé emeli a látványt, a látomást. Észrevették ezt már évezredekkel ezelőtt is a Háromszéken élők, másképp nem erre a kenyér formájú hegyre hordták volna össze kunhalmaikat, amelyek közül egy, talán mutatóban, megmaradt.
Tudtak erről a csodás kilátóról honfoglaló és hazát teremtő székely-magyar eleink is, akik mondákkal és mesékkel beültették ezt a hegyet, megrakták az Óriáspincét mindenféle kinccsel, s rálelt ennek a kenyér alakú hegynek a titokzatos varázsára Jókai Mór és Orbán Balázs is, aki közül az előbbi már egyféle székely mitológiát is teremtve ide helyezte a Bálványosvár című regényének színhelyét, a székely rabonbánok nemzetgyűlését, amelyen azt kellett eldönteni, hogy a kunok harcias nemzetségét beengedjék-e erre a földre, vagy harcba szálljanak vélük?
Jókainak nem volt érzelmileg sem idegen ez a cipóalakú hegy, ennek a válláról, vagy a homlokáról be lehet látni Szentivánlaborfalvára, Laborfalvi Róza Benke névre hallgató családjának származás szerinti falujába. Olyan közel van ide ez alsó-háromszéki falu, hogy az az érzése a hegy hátára felsétáló gavallérnak, hogy innen a csokor virágot be lehetne dobni a hegy lábától egy kicsit arrébb egymásba fogózkodó falvakba.
Orbán Balázs, a legnagyobb székely nemcsak megcsodálta, hanem meg is örökítette ezt a hegytetőt, mondáit szorgosan összegyűjtötte és monumentális művének díszítésére, a mindenkori magyarok épülésére használta fel.
Nincs szándékomban a nagy megfigyelők sorába beállni, de Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla egyik háromszéki lírai fotóalbumának, a Felső-Háromszéknek előszavazása közben sejlett föl bennem, hogy Petőfi utolsó, Szendrey Júliához címzett levelét, amelyben Háromszék szépséges voltáról ír az a tájélmény is ihlethette, amely a medence laposára benyúló hegyek hátáról-homlokáról látható, s amely a Kárpát-kanyar koszorú hegyeivel kerített medencét, kisebb léptékben ugyan, de a Kárpát által körbeölelt lapály egészéhez teszi hasonlatossá. Háromszék medencealjának, ennek a síkságnak, rónának a pereme, a karéja kőből van rakva, akárcsak a Magyar Alföldé. Amit a Kézdiszentlélek feletti Perkőról látható panorámáról mondtam, azt a látványt most áttelepíthetem a Pincetetőre, ahonnan ez a Két Nemere és a Nagysándor csúcs felől alányúló hegy, a Perkő is látszik, de ha az Óriáspince-tetőről átnézek a Zágon és Papolc közti Láhó homlokára, ugyanez a látvány fogad: Háromszék a Kárpát-medence, a miniatürizált történelmi Magyarország kicsinyített mása.
És ha mostani látomásainkat visszavetítjük régmúlt időkbe, amelyekről Jókai, Orbán Balázs és annyian mások írtak, akkor elképzelhetjük azt, amit augusztus 20-ra virradó éjszaka a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának záró mozzanataként látni is fogunk. Láng- és füstjelzéssel, lármafa-híradással innen a Pincetetőről hírt adhatnak egymásnak a háromszéki emberek. Fényjelzés küldhető a tetőről a Bodoki hegyre, amely a Nagymurgó és a Nagycsomád déli homlokáról visszaverődik az Olt völgyébe, fénycsóva világít át majd a Baróti hegységre, amelyről Erdővidék falvai láthatják majd a lángot és értelmezhetik az üzenetet.
És a falvak, városok mindenikéből égő gyertyaként lármafa tüzek fénye villan vissza majd a Pincetetőre. Háromszék egészét bevilágító lármafás jelzés lesz ez.
Az augusztus 20-án meggyújtott lármafák nem ellenség érkezését üzenik, hanem a nagyvilágba szétszóródott magyarok hazaérkezését köszöntik, akik erre a háromnapos rendezvénysorozatra jönnek, s előbb az igazi vagy a választott szülőfalu, a város rendezvénykínálataiból részesülnek, és maguk is alkotói lesznek ezeknek. Mert az első nap, augusztus 17 Háromszék falvainak a napja. Egy nagy falutalálkozó-sorozat, amely átfogja az egész megyét, s amelyen helyet kapnak a Háromszéken vendégeskedő testvértelepülések is. Az én szülőhelyemen például szobrot avatunk a kommunizmus éveiben koncepciós perben kétszer is elítélt felsőcsernátoni Rákossy Árpád jogászdoktornak, Alsócsernátonban millenniumi zászlóavatásra és a két Csernátonban egész napot betöltő rendezvény kavalkádra kerül sor. A második nap, augusztus 18-án nagyobb tájegységek, nagyjából a régi székely székek központjának találkozóit és rendezvényeit ejtik meg Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Kovászna és Barót központtal.
S a harmadik nap, augusztus 19-én következik a Háromszék hegy-mellkasához ölelt nagyrendezvény az Óriáspince-tetőn.
Ahhoz hasonlatos ez, mint ami aratás, betakarítás alkalmával történik: előbb kévét kötnek a búzából, mereklyét raknak a sarjúból, majd felkalangyázzák a gabonát, buglyába rakják a szénafüvet, sarjút, s aztán asztagba, kazalba rakják a termést. A Háromszéki Magyarok Világtalálkozója a szervezőkkel és a résztvevőkkel egyeztetett szándékok szerint a szülőföldhöz tartozás érzésének erősítése, szétszóratásunk nem kívánatos következményeinek mérséklésére lesz alkalmas, a családi és baráti találkozások, a szakmai, kulturális, ifjúsági, női és mindenféle civilszervezet és szövetség, hitbéli gyülekezetek találkozólánca lesz ez, s annak a Bod Péter alkotta életelvnek a jegyében öleli át Székelyföld déli térségét, amely így hangzik: „Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni nagy vétek”.
A mi hazánk, s a mi belső anyaországunk, autonómiánk alapja és záloga a Székelyföld. Nem csak a nagyvilágba szétszóródott háromszéki kortársainkat szólítjuk haza, hanem a históriai idők feledésében ködlő eleink szellemét is ideidézzük. Ez alkalomra Háromszéki Olvasókönyv címmel antológia jelent meg.
A háromnapos rendezvényt követően, augusztus 20-án a hazalátogatók és vendéglátóik a másik háromszéki látóhegyen, a Kézdiszentlélek fölötti Perkőn a Szent István napi búcsún vehetnek részt.
Árpád fejedelem évében élünk, a háromszéki új honfoglalás is ennek a jegyében is zajlik.
2007. június 29.
Sylvester Lajos
Írás a szerző Frigyre lépni a szülőfölddel – Az összetartozás tudati rezdülései című könyvéből
Erdély.ma,2014. február 28.
Az RMDSZ feltételei: a jelképek szabad használata és az orvosi magyar tagozata
A miniszteri és egyéb tisztségek mellett a jelképek szabad használatát és a magyar nyelvű orvosi egyetemet is kérni fogja az RMDSZ, ha vezetői úgy döntenek, hogy belépnek a kormányba – közölte tegnap a hotnews.ro hírportál. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint nagyobb a valószínűsége annak, hogy belépnek a kormányba: már tárgyaltak erről az önkormányzati vezetőkkel, de dönteni szombaton fognak.
A fővárosi sajtó szerint a magyarok a művelődési és a környezetvédelmi tárcát kérik az alakuló kormányban. Bizalmas értesülésekre hivatkozva közlik, hogy a székelyföldi megyék részéről nagy nyomás tapasztalható a több tucat székelyzászló-per leállítására, és – véletlenül vagy sem – a fejlesztési minisztérium éppen azon a napon bocsátotta közvitára az önkormányzati jelképekre vonatkozó törvénytervezetet, amikor az NLP Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert jelölte kormányfő-helyettesnek.
Ekkor kezdődött az SZLSZ szakadásához vezető válság – emlékeztetnek. További érdekes véletlen, hogy február 25-én a képviselőházban az SZDP-s honatyák szavazataival fogadták el a magyar nyelvű állami egyetemi szakok létrehozását megkönnyítő RMDSZ-es törvénymódosítást. Emiatt bukott meg 2012 tavaszán az Ungureanu-kormány, ugyanennek az SZDP-nek a szavazataival.
Még furcsább, hogy ezzel az SZLSZ-kormány egy tavaly decemberi rendeletét hatálytalanították. A frissen uralomra került Victor Ponta kormányfő volt az, aki az Ungureanu-kormánynak a magyar orvosképzést segítő rendeletét hatálytalanította, ezért nem is sikerült önálló magyar tagozatot létrehozni a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 28.
Ha posztkommunistákkal szövetkezünk
Sokat nem tudunk még az alakuló harmadik Ponta-kormányról, mert egyelőre a kulisszák mögött zajlanak a tárgyalások, alkudozások – de azok alapján, amit látunk, azt is kijelenthetnénk: már ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy lássuk: kiteljesedőben a posztkommunista restauráció.
Mert miféle hitele lehet annak a hatalomnak, amelynek élén egy plágiummal gyanúsított miniszterelnök áll? Miként várhatnánk el bármiféle elvszerűséget attól a szövetségtől, amelynek tagja az árulást mesteri szintre emelő Oprea-féle alakulat is? És milyen európai szellemet várhatnánk el a kormányzástól, ha ott ama bizonyos zsebpárt, élén a szekusbesugó Dan Voiculescuval és háta mögött a módszeres félretájékoztatástól a gyűlöletszításig bármire képes médiabirodalommal? Milyen demokrácia vár ránk, ha azok alkotják majd az új többséget, akik vezető európai véleményformálók szerint is kisebbfajta államcsíny révén próbálták megkaparintani a hatalmat 2012 nyarán, mi lesz majd a jogállamiság alapjaival, ha valóra válik legfőbb törekvésük, és, sutba vágva a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, korrupciógyanús bűncselekményekbe keveredett tagjaik és klientúrájuk védelmében megszerzik az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzést? Meg aztán milyen kormányalakítási tárgyalások azok, amelyek zárt ajtók mögött néhány nap alatt lezajlanak, amelyek során csakis tisztségekről esik szó – elképzelésekről, programról egyáltalán? De lám, ezzel a velejéig korrupt, posztkommunista és magyargyűlölő bandával készülne szövetkezni érdekképviseleti szövetségünk.
És egyszer csak elcsendesül körülöttünk a világ: nem érkeznek hírek arról, hogy a prefektus éppen melyik székelyföldi önkormányzatot szemelte ki és perelte be jelképeink használata miatt. És hiába, hogy eldőlni látszik: egyhamar nem lesz alkotmánymódosítás, az RMDSZ által hónapok óta ígért autonómiastatútumról továbbra sem tudni semmit. Sőt, még az autonómia fogalma sem hangzik el az arról szóló nyilatkozatokban, hogy tárgyalnak a szociáldemokratákkal, az SZNT önkormányzatokhoz intézett felhívása egyelőre süket fülekre talált, s hogy a székely szabadság napjára mozgósítja-e híveit az RMDSZ, az továbbra is kérdés. Sokat nem tudunk egyelőre az RMDSZ szándékairól sem – de azok alapján, amit érzékelünk, kijelenthetjük: ez is elég. Legalábbis ahhoz, hogy felmérjük, miként alakul majd az autonómiáért folyó küzdelmünk a posztkommunistákkal való esetleges megállapodás esetén...
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 28.
Folt a szakadt nadrágon
Nem tudom, Frunda György, Victor Ponta tanácsadója adott-e valaha olyan tanácsot főnökének, ami javunkat is szolgálta volna. De az, amit két irányba sugalmazott – az RMDSZ-nek és főnökének –, hogy az erre mindig kapható szövetség társuljon a bajban lévő szocdemekhez úgymond a parlamenti többség biztosítása végett, a legszerencsétlenebb, amit valaha javasolt.
Már-már megalázó az a szerep, amit szakadáspótló foltként szánnak a néhány tucat magyar képviselőnek, szenátornak. Ám ezúttal még attól sem tartózkodott a román véleményalakító média, hogy megjegyezze: legalább eltávolítja a Szövetséget a radikális követelésekkel előálló magyar pártoktól. És felkínálja azok szomszédságában a miniszterelnök-helyettesi tisztséget, akik azáltal lettek nyerők 2012-ben, hogy megbuktatták a velünk szövetséges Ungureanu-kormányt a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása előestéjén. És – a hírek szerint – felajánlanak két olyan minisztériumot, ahol nem pénzt hoznak, csak pénzt költenek, és örökös koldulásra kényszerülnek, mint a művelődési és egészségügyi tárca. Ha a gyászvitézek ezt az egyszerű, bárki számára átlátszó átverést nem veszik észre, csak azzal magyarázható, hogy nem akarják meglátni. Ahelyett, hogy ellenzékben maradva, és igenis, zsarolva, ha kell, néhány régóta időszerű követelésünkkel örökös bizonytalanságban tartanák a kormányt – önként nyújtják bilincshez a kezüket. Persze, azt is joggal kérdezzük, hogy az Európai Néppártban üldögélő képviselőink a májusi szavazást megelőző önajánlásukban mit szólnak majd ahhoz, hogy az ellentáborhoz – a baloldali szocdemekhez és a magyargyűlölő úgynevezett konzervatívokhoz – csatlakozott az RMDSZ, miközben a jobboldali liberálisok ott hagyták ezt a korrupt társaságot? De én még az újraválasztandó EU-s képviselőink kapcsán azt is megkérdezném a szövetség önhatalmú vezetőitől, hogy Iuliu helyett nem találtak odavalóbb jelöltet? Mit tett eddig ez az ember értünk? Itt-ott ér engem az a vád, hogy kiállok az RMDSZ-ért. Így igaz, a valamikori, a kilencvenes évek eleji RMDSZ-ért és jóhiszemű tagságáért azzal a javíthatatlan optimizmusommal, hogy sikerül mégis lecserélni a marosvásárhelyi tehetetlen és megalkuvó, bebetonozott vezető csapatot, és teljesen megfiatalodott, anyagi érdekektől mentes vezetőket választani helyettük. Akkor, de csakis akkor lesz egységes erdélyi (romániai) magyar érdekképviselet, egyenes gerinccel vállalva, ha ezt kell, az örökös ellenzékiséget is.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 28.
Ajtóközben
Megint a se veled, se nélküled tanácstalanság állapotába kerültek a magyar érdekképviselet vezetői. Rosszkor jött ez a kormányba hívó mérgezett üzenet. Az Európai Parlamenti választások szempontjából mérlegelve nem jó kampányfogás a hiteltelen, újdonsült szociáldemokrata szövetséghez bilincselődni. Sokat lehet veszíteni, és ígérgetéseken túl valószínűleg semmit sem fogunk nyerni. Bár tegnap az RMDSZ legmarkánsabb személyisége, Markó Béla volt szövetségi elnök a magyarellenes szándékok visszaszorításának, a szimbólumhasználat és anyanyelvű oktatás gondjainak megoldását vizionálta a kormányba lépéssel. Közel két évtizedes tárgyalási tapasztalattal jól tudhatja, hogy mit lehet kicsikarni a támogatásunkra szoruló román pártokból. De számolni kell azzal is, hogy ezek a szocdem fiatalok útszéli csibészek a pártalapító atyákhoz viszonyítva.
A magyar közösség szempontjából legfontosabb az alaptörvény ránk nézve kedvezőtlen cikkelyeinek megváltoztatása, a valós decentralizáció és a székelység önrendelkezéséhez szükséges törvényes háttér megteremtése. Ha ezeket nem tartalmazza a megszületendő koalíciós szerződés, esetleg egy titkos záradék, nincs miért elsietni a döntést. Természetesen igaza van a szövetség politikai alelnökének: kormányasztalnál ülve másképp születnek a döntések. Ráadásul nemcsak egy-két bársonyszékről lenne szó, hanem vagy félszáz helyi, kisebb-nagyobb vezetői tisztségről is. Olyan kulcsfontosságú intézményeknél és ügynökségeknél, amelyek segíthetik vagy akadályozhatják a lakosság ügyintézését. Sajnos, így működik ez az ország. A magyarok lakta vidékeken akkor virágoztak a beruházások, amikor kormánypozícióban volt az RMDSZ. És mégse kellene most, közel kétévnyi sikertelen kormányzás átkát magunkra húzva, beköltözni a kormánypalotába. Főleg azért nem, mert semmi kilátás a gazdasági fellendülésre. Sőt, a valutaalapi sugallatra összefércelt költségvetés újabb terhet rak a fogyasztók és vállalkozások vállára. Elég, ha a betervezett üzemanyagár és energiahordozó-ár növekedésére gondolunk. A Boc-kormány idején született népszerűtlen, nadrágszíjszorító intézkedések bevezetésének már egyszer megfizette az árát a demokrata szövetség. A két évvel ezelőtti választások szavazatvesztésein ez jól lemérhető. Tehát amikor az országvezetésbe segédhajtónak hívnak minket, minden várható nyereséget és veszteséget mérlegelni kell. Most több a vesztenivalónk. Jobb, ha ott maradunk az ajtóközben. A húsos falatoktól távol, de mégsem kivert kutyaként.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely),2014. február 28.
„Az RMDSZ-nek kormányzati szerepet kellene vállalnia!”
A magyarellenes szándékok visszaszorítására is nagyobb esélye van az RMDSZ-nek, ha kormányzati szerepet vállal – véli Markó Béla.
A volt szövetségi elnök az Erdély FM-nek azt mondta, az elmúlt időszak azt mutatja, hogy az RMDSZ ellenzékben nem tudott bizonyos magyarellenes szándékokat kivédeni, és emiatt egész Székelyföldön gondok voltak a szimbólumhasználattal, illetve újabban Erdély-szerte nehézségek jelentkeztek az anyanyelvű oktatási intézményekben is, mivel több helyen is osztályokat akartak megszüntetni.
Markó Béla hangsúlyozta, ha esély van arra, hogy ezeket a problémákat kezelni tudja az RMDSZ, illetve, hogy megvalósíthassa a programjában szereplő célkitűzéseket, akkor a politikai alakulatnak be kell lépnie a kormányba.
(Erdély Fm)
Nyugati Jelen (Arad),2014. február 28.
Kalauz a gelencei műemlék templomról
A gelencei műemlék templomban megtartott könyvbemutató után népes érdeklődő jelenlétében tegnap délután a kézdivásárhelyi Kosztándi Képtárban bemutatták A gelencei Szent Imre műemlék templom című, 76 oldalas igényes kivitelezésű kalauzt, amely Hegedüs Ferenc mecénás, illetve Kovászna Megye Tanácsa támogatásával, a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában nemrég jelent meg.
A hiánypótló kiadványt annak szerzője, Jánó Mihály művészettörténész, a 13. századi műemlék templom szakavatott kutatója és Nagy Lajos fotóművész vetített képes előadás keretében ismertette. (iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 28.
Aggodalom az ukrajnai románokért
Románia szomszédos államként erősen érdekelt Ukrajna stabilitásának biztosításában, és határozottan elvárja, hogy az Ukrajnában élő román közösséget ne érjék ellenséges megnyilvánulások – közölte csütörtökön a külügyminisztérium.
A külügyminisztérium elvárásairól az ukrán nagykövetséget is tájékoztatta a külképviselet képviselőivel folytatott megbeszélésen. Bukarest szerint Ukrajnát stabilizálni kell, és erre csak olyan politikai folyamat alkalmas, amely egyesíti, nem pedig megosztja a társadalmat. Ennek érdekében nem szabad bátorítani a nacionalista és szélsőséges felhangokat – figyelmeztet a külügyi közlemény. Bukarest újólag kifejezte aggodalmát a nyelvtörvény eltörlése miatt, amiről a napokban az EBESZ kisebbségügyi főbiztosával is konzultált. A hatóságok azt remélik, hogy az eltörölt törvényt hamarosan olyan szabályozás váltja fel, amely megfelel a nemzetközi szabványoknak, köztük a kisebbségvédelmi keretegyezménynek és európai nyelvi chartának. Ahhoz, hogy Ukrajna folytathassa európai közeledését, nem csökkentheti a nemzeti kisebbségek védelmének szintjét – figyelmeztette a bukaresti ukrán nagykövetséget a külügyminisztérium.
Népújság (Marosvásárhely),2014. február 28.
Az államközi egyezményekkel javítható az erdélyi magyarság helyzete
Borboly Csaba szerint román-magyar államközi egyezményekkel lehetne javítani a romániai magyarság helyzetét, ha már a kisebbségi jogok törvény általi bővítése nem lehetséges.
A székelyföldi Hargita megye önkormányzatának az elnöke - aki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) országos önkormányzati tanácsa elnöki tisztségét is betölti, és az RMDSZ elnökségének is tagja - egy blogbejegyzésben fejtette ki álláspontját, amelyet csütörtökön mind az Agerpres, mind a Mediafax hírügynökség idézett.
"Valójában egyetlen út maradt, amelyet követve igazán tartós és visszavonhatatlan eredményt lehet elérni, ez pedig a kormányközi megállapodások szintje, rendszere. Tudomásom szerint nemzetközi szerződések nem képezhetik sem bírósági, sem pedig alkotmánybírósági vizsgálat tárgyát" - fogalmazott blogbejegyzésében Borboly Csaba.
A politikus szerint azért van szükség az államközi egyezményekre, mert a kisebbségi jogok bővítésére irányuló törvényi kezdeményezések rendre elbuknak a román alkotmánybíróságon. Borboly Csaba az alkotmánymódosítási tervezetet említette példaként, amelyben a magyarság számára fontos valamennyi módosítási javaslatot alkotmányellenesnek minősített a taláros testület.
A tanácselnök a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem esetével példázza az államközi megegyezések szükségességét. "Fenntarthatatlan az az állapot, hogy felsőfokú képzésen részt vevő romániai magyar adófizetők gyerekei felének/harmadának oktatási költségeihez a román állam egy lej támogatást sem ad, és a magyar állam vállalja a száz százalékot. A szülők befizetik az adót, a gyerek tanítási költségeit pedig fizeti a magyarországi adófizető. Ez nem korrekt, sőt diszkrimináció" - állapította meg a politikus.
Borboly Csaba szerint az RMDSZ-nek élnie kell azzal a lehetőséggel, amelyet a román kormánykoalíció felbomlása teremtett.
https://www.borbolycsaba.ro/blog/kormanykozi-megallapodas-lehetne-a-megoldas/
MTI
Nyugati Jelen (Arad),2014. február 28.
A Szórvány Alapítvány kettős könyvbemutatója:
Ormós Zsigmond, a múzeumalapító és Családi album
A temesvári Szórvány Alapítvány két legfrissebb, tavaly megjelentetett könyvének a bemutatójára került sor február 26-án, szerdán az Írószövetség Szent György téri székházában.
Az Ormós Zsigmond, a múzeumalapító című kétrészes kötet a Szórvány Alapítvány gondozásában jelent meg, szerzői Miklósik Ilona művészettörténész és dr. Kakucs Lajos kutató történész. Stela Simon Családi album című könyve a Szórvány Alapítvány támogatásával, a Marineasa Kiadó gondozásában jelent meg, Szekernyés Irén fordításában.
A kettős könyvbemutató szép számú résztvevőjét Pongrácz P. Mária, az Írószövetség temesvári szervezetének alelnöke köszöntötte. Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke elsőként Stela Simon Családi album című könyvének magyar nyelvű fordítását méltatta, amely egy család múltjának felelevenítése, mozaikszerű képekből. „Ezt a könyvet magyar és német nyelvre is lefordították, ami azt jelenti, hogy van benne valami, amire érdemes odafigyelni – mondta Dr. Bodó Barna –, a család, amelyikről szól, a bánsági elitet képviseli és van benne egy életérzés, ami ránk is tartozik.”
„A szerző úgy beszél a régen megtörtént eseményekről, mintha tanújuk lenne, ott ülne az asztalnál, ott mulatozna a katonatisztekkel. A könyv szereplői élnek, a szerző leírja, milyen a mosolyuk, ruházatuk, modoruk – mondta Stela Simon Családi albumáról Pongrácz P. Mária. – Ez a félig álom, félig valóság hangulat olyan, mint egy varázsfátyol, élvezhetővé és irodalmilag széppé varázsolja a könyvet. A fordító érdeme, hogy ezt a hangulatot sikerül visszaadni.”
„Nagy örömmel fordítottam ezt a könyvet – mondta Szekernyés Irén műfordító –, úgy vélem, hogy a szerző előnyére szolgált, hogy érett korban kezdett el írni. Az emlékírás szépségét, sokoldalúságát és dokumentáltságát bizonyos életkor és műveltség felhalmozása fokozni tudja. Itt mindegyik etnikum a maga történelmével foglalkozik, és ezek között megvannak az átjárhatóságok. Simon könyvében, aki igazi temesvári, három nyelvet beszélt, ismeri a város történelmét és kultúráját, sok olyan dolog van, ami ezt az átjárhatóságot segíti. Értékes könyv, jó lépésnek tartom, hogy magyar olvasóknak is a kezébe adja a Szórvány Alapítvány. A szerző öt könyvet írt, most az utolsó fordításánál tartok, rendkívül érdekes, nem lenne érdektelen magyarul is kiadni a többi kötetet.”
Az Ormós Zsigmond, a múzeumalapítócímű kétrészes kötetet dr. Delesega Gyula méltatta, aki szerint Miklósik Ilona Ormós Zsigmond életét bemutató írása és dr. Kakucs Lajos A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat alapítása és fejlődése című munkája lexikon jellegű, mindkettőt forrásként lehet használni.
„A könyv első része Ormós Zsigmond temesi főispán életét bemutató regény, de nem regényesen megírva – mondta dr. Delesega Gyula. – A könyvben benne van a pécskai születésű Ormós ifjúsága, a pályakezdés nehézségei, a kedvesei, 1848 utáni bűnhődése, a magakeresés kínjai, a képzőművészet iránti érdeklődés kibontakozása és kiteljesedése, hivatali magára találása, munkája által kivívott megbecsülése, közéleti szerepvállalásai, műgyűjtő tevékenysége, gondoskodása testvérei, családja iránt, idős kori betegségei, visszavonulása.” A hatalmas szellemi erőfeszítés nyomán megvalósult, szigorú tényeket, dátumokat tartalmazó szövegből, lábjegyzetekből mégis kidomborodnak Ormós Zsigmond emberi vonásai.
Dr. Kakucs Lajos kiválóan dokumentált írása egy intézmény átfogó története, életrajza. Saját kutatásai eredményeire is alapozva bemutatja a bánsági magyar kultúra helyzetét 1872 előtt, szól a magyar nyelv terjedéséről, a történelmi kutatásokról, régészeti leletekről, amelyek elvezettek a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat alapításához. A könyv második részéből is kiderül, hogy a Temesvári Múzeum megteremtője, anyagi alapjainak lerakója, fő támogatója Ormós Zsigmond volt.
„Itt az idő, hogy Temesvár vezetői elismerjék Ormós Zsigmond anyagi, kulturális és szellemi hozzájárulásának a jelentőségét a város mai művelődési kincseinek a megalapozásához és becsüljék meg azzal, hogy sírhelyét méltóképpen megjelölik és Szakáts Béla szobrát egy kitüntetett helyen felállítsák” – mondta dr. Delesega Gyula.
Miklósik Ilona a könyvbemutató alkalmából felolvasta a Németországban élő dr. Kakucs Lajos levelét, aki az Ormós Zsigmond életéről és a DTR Múzeum Társulat alapításáról és fejlődéséről szóló könyv megjelentetésének kezdeményezője volt, a nagy műgyűjtő és mecénás, közéleti személyiség születése 200 évfordulója tiszteletére. A könyvbemutatón részt vett Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, aki ez alkalommal bejelentette: a Bánsági Magyar Napok keretében, május 9-én a Személységek Sétányán felállítják Ormós Zsigmond mellszobrát, Szakáts Béla szobrászművész alkotását.
A kettős könyvbemutató végén Miklósik Ilona és Szekernyés Irén dedikálták legújabb köteteiket.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),2014. február 28.
Orvosi kezelés külföldön: a hazai rendszer áldozatai vagyunk
Öröm az ürömben: fellendülhet az orvosi turizmus Romániában
Az országonként változó kezelési költségek közötti hatalmas különbségek miatt mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk azoknak a romániaiaknak, akik az Európai Unió vagy az Európai Gazdasági Térség valamelyik tagállamában szorulnak orvosi kezelésre. A 24/2001-es uniós irányelv szerint tavaly októbertől a hazai betegek is jogosultak az uniós államok betegellátására, de a külföldön elköltött 5 lejből az Országos Egészségbiztosítási Pénztár csupán 2 lejt térít vissza, mert a hazai díjszabás alapján számolja el a szolgáltatás ellenértékét. Más EU-tagállamok lakosaihoz viszonyítva a román állampolgároknak kell a legnagyobb különbséget kifizetniük, így „a minőségi európai szabványok szempontjából a hazai betegek egy rosszul működő egészségügyi rendszer áldozatai” – áll az Európai Politikáért Romániai Központ felmérésében, amely az európai irányelvnek a román egészségügyi rendszerre gyakorolt hatását vizsgálta.
Másfelől, míg a román állampolgárok túl szegények ahhoz, hogy európai kezelést vegyenek igénybe, addig a külföldiek bátran igényelhetik a hazai klinikák szolgáltatásait, amely akár a hazai orvosi turizmust is beindíthatja. Az erre szakosodott ügynökségek becslései szerint 2015-re az orvosi turizmus akár 100 millió eurós bevételt is hozhat Romániának, kétszeresét annak, amit mostanig jövedelmezett. De a jelenlegi korszerűtlen egészségügyi és közszállítási infrastruktúra nem teszi lehetővé, hogy hazánk rövid időn belül az Európai Uniós egészségügyi turizmus fontos úti célja legyen – mutat rá a felmérés.
Természetesen akadnak olyanok is, akik megengedhetik maguknak, hogy kifizessék a kezelések ára közötti különbségeket, ők most a hazai magánklinikák betegei. De amint lehetőségük lesz ugyanazért a díjszabásért külföldi klinikákon kezeltetni magukat – hiszen a hazai magánklinikák kezelési költségei magasabbak, mint egy magyarországi, törökországi vagy nagy-britanniai egészségügyi intézményé –, nem biztos, hogy a hazai drágább szolgáltatás mellett döntenek.
D. I.
Szabadság (Kolozsvár),2014. február 28.
Etnikai restitúció
Veszélyes játékot űz Victor Ponta miniszterelnök, amikor a visszaszolgáltatás ellen hangolja a közvéleményt, és az ügyészeket utasítja a visszaélések felderítésére.
Mert nyilvánvaló, hogy nem csak a rendellenességek felderítéséről van itt szó. Ponta általánosan megbélyegezte a visszaszolgáltatásokat, mint a rendszerváltozás utáni legnagyobb csalások elkövetésére alkalmas területet. A hangulatkeltés már tart egy jó ideje, hiszen tavaly novemberben a PSD parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte a visszaszolgáltatások kivizsgálására. Ponta akkori bejelentése szerint ez a vizsgálóbizottság, amelynek tevékenységéről azóta sem tudtunk meg sokat, főleg az erdélyi restitúciókat fogja górcső alá venni. Nem fér kétség hozzá, hogy teljesen fölösleges egy ilyen bizottság felállítása, hiszen a parlament nem rendelkezik megfelelő eszközökkel arra, hogy az esetleges csalásokra fényt derítsen. Az ilyen bejelentések sokkal inkább hangulatkeltés céljából születnek.
BORBÉLY TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár),2014. február 28.
Lédára cseréli Adyt az RMDSZ
Elcseréli a hírhedt nagyváradi Ady-központot az RMDSZ Bihar megyei vezetői által irányított Mecénás Alapítvány a helyi önkormányzat tulajdonában lévő Léda-házra, hogy felépülhessen a megyeszékhely uniós támogatásból tervezett élményfürdője a városi strand melletti telken. Az erre vonatkozó határozattervezetet csütörtöki rendkívüli ülésén egyöntetűen szavazta meg a képviselő-testület, így hamarosan aláírhatják a szerződést is.
Mint Pásztor Sándor, az RMDSZ frakcióvezetője rámutatott, a Nagyváradi Wellnes Termal Nymphaea Komplexum névre keresztelt projekt érdekében már másfél évvel ezelőtt kisajátították az összes közétkeztetési létesítményt a strand területén, ám a többször is újratervezett megvalósíthatósági tanulmány alapján a város még mindig nem tudott elegendő területet felmutatnia a pályázathoz.
„Jobb megoldásnak tartjuk, ha egy reprezentatív épületet sikerül Váradon magyar kézre juttatni, minthogy odajussunk, hogy kisajátítsák a központot" – magyarázta a tanácsos. Mivel más irányba a strand nem terjeszkedhet, végül arra a telekre esett a választás, amelyet az önkormányzat korábban egy 49 évre szóló haszonbérleti szerződés alapján, azaz ingyen bocsátott az alapítvány rendelkezésére a magyarországi pénzekből finanszírozott kulturális központ kivitelezéséhez. „Hogy mit csinál a város a csere után ezzel a területtel, amelyen van egy kész konferenciaterem és egy félkész létesítmény, azt ők tudják. A mostani anyagban arról nincs szó, hogy lebontják-e vagy továbbfejlesztik" – mutatott rá Pásztor.
Ellentmondásos történelem
Mint korábban több ízben is beszámoltunk, mindkét nagyváradi ingatlan körül több botrány is volt az elmúlt évek során. Az Ady-központ felépítésére a 2002 augusztusában megalapított, RMDSZ-közeli Mecénás Alapítvány úgy kapott több mint egymillió eurónak megfelelő 320 millió forintos magyarországi támogatást, hogy a pénzre előzőleg 2001-ben sikerrel pályázott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumánál.
A Tőkés László püspöksége idején, 2002 májusában kötött megegyezés alapján Érmindszenten épült volna fel a költőről elnevezett vallási, kulturális és turisztikai központ, csakhogy a júniusi magyarországi kormányváltás után az ügyet átvevő Miniszterelnöki Hivatal a pénzt decemberben átirányította a Mecénás Alapítványnak, amivel nem pályázat útján szerződött.
A politikai döntés tényét maga Szabó Vilmos államtitkár ismerte el 2003-ban a Krónikának. Az első 70 millió forintot 2003 júniusában kapták meg, majd ugyanazon év októberétől 2004 novemberéig 50 millió forintos utalásonként, öt részletben jutottak a támogatáshoz. Noha a projektet 2006-ban lezárták, az Ady-központból máig csupán egy konferenciaterem valósult meg, a tervezett szálló soha nem készült el, a félkész létesítmény miatt pedig a telek azóta is építési területre emlékeztet.
A beruházás becsült értéke ma csupán 300 ezer euróra rúg, de Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke – aki egyben a Mecénás Alapítványt is igazgatja – szerint a kapott több mint egymilliós támogatás nemcsak az építkezésre vonatkozott. Szabó lapunknak csütörtökön ismételten úgy nyilatkozott: a pénzzel azóta hiánytalanul elszámoltak a magyar kormánynak. Ezzel szemben bár Tőkés László több ízben is határozottan arra kérte a szövetség képviselőit, hogy mutassák be, mire költötték el a mai értéken több mint 1 millió eurónak megfelelő összeget, erre soha nem került sor.
Demeter: fizesse vissza a pénzt a Mecénás
Demeter Szilárd, Tőkés László irodavezetője szerint ezért még mindig kérdés, hogy hova tűnt el a magyarországi adófizetők pénzéből kapott támogatás. „Az eredeti támogatás ugyanakkor nem a Léda-házra szólt, hanem az Ady-központ felépítésére. A Mecénás Alapítvány akkor járt volna el tisztességesen, ha ilyen körülmények között eladja a létesítményt az önkormányzatnak, és visszafizeti a teljes összeget, mind a 320 millió forintot a magyar államnak" – nyilatkozta a Krónikának Demeter.
Szabó Ödön viszont azt állítja, hogy a támogatási szerződés alapja Ady Endre kultuszának ápolása volt, az építményekkel kapcsolatban pedig nem volt semmilyen korlátozó kitétel. A Léda-ház, mint ismert, épp a költő múzsájának, Brüll Adélnak volt az otthona, így nem pusztán anyagi, hanem szellemi értéke is van, így a parlamenti képviselő szerint jó helyszíne lesz majd az oda tervezett közösségi, kulturális tevékenységeknek. „Azt gondoltuk, dicséretet fogunk kapni azért, hogy a magyar kulturális örökséget kimentettük" – jelentette ki Szabó Ödön.
Használatból tulajdonjog
A Mecénás ügyvivője szerint az önkormányzat először tavaly januárban kereste fel őket az Ady-központ ügyében, majd idén ismét ajánlatot tettek. Noha a létesítményről nem akartak lemondani, megegyezés hiányában a város elbukhatta volna a több millió eurós, csupán kétszázalékos önrésszel elnyert uniós támogatást.
Szabó szerint az RMDSZ attól tartott, a helyi magyarságot emiatt majd bűnbakként tünteti fel a városvezetés, ezért próbáltak olyan kompromisszumos megoldást találni, amely szem előtt tartja a város érdekeit is, de a helyi magyar közösség is nyer rajta.
A Léda-házat, mint ismert, korábban koncessziós szerződés alapján, havi 150 lejért vette bérbe a szintén RMDSZ-közeli Partium Alapítvány, ám később – miután az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) összeférhetetlenség miatt vizsgálódni kezdett Biró Rozália akkori váradi alpolgármester ellen, mivel a politikus tagja volt az alapítvány kuratóriumának is – a megegyezést felbontották. A Fő utcai ingatlan azóta is használaton kívül áll, de miután az itt működő Roma bár bezárt, terveztek már oda PSD-székházat és játéktermet is.
Most viszont a Mecénás Alapítvány a 283 ezer euróra becsült ingatlan tulajdonjogát is megkapja, tehát nem pusztán haszonbérlője lesz épületnek, hanem teljes jogú tulajdonosa. Az Ady-központot a polgármesteri hivatal által felkért szakemberek 300 ezer euróra értékelték, és a határozat alapján a különbözet kompenzálja majd a „mecénások" által a város felé felhalmozott mintegy 29 ezer eurós adóhátralék egy részét.
A maradék mintegy 3000 eurót azonban még mindig kénytelenek lesznek törleszteni. Az viszont még mindig válaszra vár, hogy mit kezdett a Mecénás az Ady-központra kapott összeg és a „megvalósítás" költsége közötti 700 ezer eurós különbözettel.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),