udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 6943 találat lapozás: 1-30 ... 5521-5550 | 5551-5580 | 5581-5610 ... 6931-6943 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2014. október 30.

Tovább gyűrűzik a hegyközújlaki ügy
Követhetetlenek és tisztázhatatlanok azok az eljárások, melyek az egyházi telkek jogtalan eltulajdonításával vádolt hegyközújlaki református lelkész, Orbán Zoltán felelősségre vonása kapcsán zajlanak – fogalmazott Orbán Mihály, Tőkés László európai parlamenti képviselő irodavezetője.
A nagyváradi református presbiter úgy tudja, a hegyközújlaki egyházközség által kezdeményezett per legutóbbi tárgyalásán csupán Herchi István, az alperes ügyvédje jelent meg, a felperest senki sem képviselőte.
Orbán Mihály tudomása szerint a bírósági idézések a hegyközújlaki parókia címére érkeznek, így azokat az illetékesek nem kapják kézhez, mert a paplakot továbbra is a bihari egyházmegye fegyelmi bizottsága által palástjogától három évre megfosztott Orbán Zoltán használja. „Emiatt folyamatosan halasztás van az ügyben. Követhetetlen” – mutatott rá Orbán Mihály.
Mint arról már beszámoltunk, a Bihar megyei település közössége áprilisban tüntetéssel próbálta távozásra bírni a lelkészt, majd eljárást is indítottak a kilakoltatása érdekében. A vádak alapján Orbán Zoltán az egyházmegyei közgyűlés jóváhagyása nélkül, hamis presbiteri határozattal adott el egyházi telkeket – köztük a templomkertet –, de az évek során több kegytárgyat és ingóságot is eltulajdonított.
Orbán Zoltán azonban méltánytalannak tartja az eljárást, nyilatkozni azonban csak a jogerős ítélethirdetést követően szándékszik. A Krónika megtudta, Szatmári Gergely Elemér, az egyházközség elnöke korábban hiába vélte úgy, hogy szabályosan jártak el a lelkész ellen, némi procedurális hiányosságok valóban felmerültek az ügy kapcsán.
Emiatt történhetett meg az, hogy a pap kilakoltatása egyelőre felfüggesztés alatt áll. Orbán Zoltán továbbra is használja a paplakot, Orbán Mihály tájékoztatása alapján még a pecsétet sem adta át, miközben a településen ez idáig már négy helyettes lelkész is megfordult, hogy a hitvivői feladatokat ellássa.
Mint kiderült, időközben Csűry István, a Királyhágómelléki Egyházkerület püspökének közbenjárásával visszaszerezték az eltékozolt 1,4 hektáros templomkertet, ami azonban Orbán Mihálynak furcsa volt, hogy ugyanaz a Herchi védi az egyház ellen a papot, mint aki az adásvételi szerződésen az egyház oldalán képviselői őt.
„Mi nem foglalkoztunk ügyvéddel már csak azért sem, mert nem volt jogi védelemre szükségünk. A telektulajdonos keresett fel minket és elfogadta a feltételeinket” – mutatott rá a Krónikának Csűry István. A KRE püspökétől megtudtuk, hogy az illető – aki második vásárlóként jutott hozzá a templomkerthez – amint megtudta, hogy egyházi tulajdont birtokol, felkereste az illetékeseket, hogy azt nyereség nélkül visszaszolgáltassa.
A helyiek azonban attól tartanak, hogy ha ismét Orbán Zoltán „kezére jut” a templomkert, akkor ismét eladja, így az egyházkerület felsőbb vezetéséhez jutott az ügy. Az eladó kérte, hogy személyesen a püspökkel vigye dűlőre az ügyet, így végül az egyház tehervállalása nélkül szerezték vissza az 1,4 hektáros kertet, amelyért Orbán Zoltánnak kell fizetnie 14 400 eurót 30 havi részletben. Csűry rámutatott, a közjegyző által hitelesített szerződés egyértelműen biztosítja, hogy a telket többé ne lehessen elidegeníteni.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

2014. október 30.

Nem áll ki „stratégiai szövetségese” mellett a Fidesz
Korábbi ígéreteik ellenére nem vesznek részt a pécsi Fidesz vezető politikusai az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) államfőjelöltjének választási kampányában, Szilágyi Zsoltot nyíltan még az EMNP vezetőinek jó barátja, Németh Zsolt sem támogatja, Orbán Viktor pedig az RMDSZ jelöltjének kívánt sok sikert.
A korábbi romániai választási kampányoktól eltérően a vasárnapi államelnök-választás előtt már nem nyúlt „erdélyi stratégiai partnere” alá Fidesz. Az elmúlt hetekben történtek alátámasztják azt a korábbi értesülésünket, miszerint Orbán Viktor pártelnök-kormányfő nem nézte jó szemmel, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) jelöltet állítson a novemberi romániai megmérettetésre.
Erre már akár az is bizonyíték lehetne, hogy Orbán az államfőválasztást megelőzően fogadta az RMDSZ szövetségi elnökét és államfőjelöltjét, az EMNP jelöltjét azonban már nem, sőt a kampányhajrában Kelemen Hunornak kívánt sikert. Szilágyi Zsoltot azonban még a Néppárt vezető politikusainak jó barátjaként ismert Németh Zsolt volt külügyi államtitkár sem biztosította nyíltan támogatásáról szerdai kolozsvári látogatásakor, amikor Toró T. Tibor pártelnökkel és Tőkés László EP-képviselővel tartott közös sajtótájékoztatót.
Pedig néhány héttel ezelőtt állítólag még az a konkrét ígéret is elhangzott egy Fidesz-vezető részéről, hogy politikusaik erdélyi jelenlétükkel is támogatni kívánják Szilágyi Zsolt kampányát. Legalábbis az EMNP ezt állította abban a közleményében, amelyben gratulált Orbánéknak az önkormányzati választásokon elért eredményekhez. E szerint Hoppál Péter kulturális államtitkár, a pécsi szervezet elnöke és a szervezet többi vezetője helyezte kilátásba azt, hogy „a romániai államelnök-választás kampányában jelenlétükkel is segíteni fogják a Néppárt munkáját”.
Átverte az EMNP-t a pécsi Fidesz?
A maszol.ro az ígéret publikussá tétele után meg is kereste a Fidesz budapesti sajtóirodáját azzal a kérdéssel, hogy számíthat-e az EMNP a segítségükre a romániai elnökválasztási kampányban. Akkor egy semmitmondó, kitérő választ kaptunk, amely szerint a Fidesz, „ahogy eddig, úgy ezentúl is támogatni fogja a határon túl élő magyarokat és érdekeiknek érvényesülését”. Ez a válasz valóban nem tekinthető az EMNP mellett történő kiállásnak.
Lapunk ezután Hoppál Pétert is megkereste a sajtóirodáján keresztül, ám a telefonos ígéretek ellenére kérdésünkre azóta sem kaptunk választ. Így a pécsi Fidesz-frakciónál érdeklődtük meg, hogy kik lesznek azok a politikusaik, aki a kampányhajrában Erdélybe jönnek Szilágyi munkáját segíteni.
Kérdésünkre ezúttal választ is kaptunk. E szerint fideszes vezető politikusok nem, legfennebb fiatal aktivisták támogatására számíthat az EMNP jelöltje. „A Fidesz-frakció a kolozsvári és pécsi fiatalok közötti (Pécs és Kolozsvár testvérvárosi viszonyából adódó) folyamatosan ápolt, jó kapcsolatnak köszönhetően az EMNP tagjai önkéntes munkát vállaltak Pécsett a 2014 őszi önkormányzati választási kampány utolsó napjaiban. A viszonosság és önkéntesség elvét szem előtt tartva, minden bizonnyal lesznek olyan pécsi fiatal aktivisták, akik támogatják az EMNP kampányát” – üzente a Fidesz frakció.
Válaszukban megemlítik: személy szerint Hoppál Péter azzal fejezte ki támogatását, hogy hivatalos erdélyi programja keretében látogatást tett Szilágyi Zsolt elnökjelöltnél. Ezt a magyarországi politikus nagyon diszkréten tehette meg, mert erről sem az EMNP, sem a jelöltje nem számolt be eddig a kampány ideje alatt.
Arról egyébként, hogy fiatal fideszes aktivisták (a Fidelitas tagjai) érkeznek Erdélybe segíteni Szilágyi kampányát, beszámolt szerdai kolozsvári sajtótájékoztatóján Toró T. Tibor is. Ezt az EMNP elnöke szintén a kölcsönösség elvével magyarázta. Megemlítette, hogy a Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta kiváló kapcsolatokat ápol a Fidelitasszal.
"Nem mi mondjuk meg, kire szavazzatok"
Németh Zsolt ugyanakkor a szerdai kolozsvári sajtótájékoztatóján egyértelműsítette: Magyarország nem fogja megmondani az erdélyi magyaroknak, hogy kire szavazzanak a hét végén tartandó romániai elnökválasztáson. "Ha bárki azt a látszatot próbálja kelteni, hogy Magyarország egyik vagy másik jelölt mellett elkötelezett, az nem felel meg a valóságnak" – mondta az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke.
A maszol.ro-nak arra a kérdésére, hogy nem lát-e ellenmondást a fenti állítása és Hoppál Péternek az EMNP támogatására tett ígéretei között, Németh Zsolt kijelentette: „A politikában vannak egyéni, baráti kapcsolatok is, ez is a politika része, de én azt képviselőem, hogy a döntést a választásokon az erdélyi magyarokra kell bízni”.
A fideszes politikus ugyanezt a választ ismételte meg arra a kérdésre is, miként kommentálja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök sok sikert kívánt a választási versenyben Kelemen Hunornak. „A politika összetett társasjáték. Attól, hogy most itt vagyok a barátaimmal, Toró T. Tiborral és Tőkés Lászlóval, fenntartom, hogy nem Magyarországnak kell megmondania, kire szavazzanak az erdélyi magyarok” – fogalmazott Németh Zsolt.
Cs. P. T.
maszol.ro

2014. október 30.

Lövészárok-politika lett az autonómiaképviselőetből
Az RMDSZ háromszéki politikusai számára a legfontosabb, hogy minden fórumon az autonómiát képviselőjék, a lényeg az, hogy bárkinek Kézdikőváron, Bukarestben vagy Brüsszelben is ugyanazt mondják – nyilatkozta Tamás Sándor. A Kovászna Megyei Tanács vezetője, a háromszéki RMDSZ elnöke szerint azok, akik most bűnszövetkezetet, árulást kiáltanak elvesztették arányérzéküket.
A politikus arra reagált, hogy a Krónika szerint nem amerikai, hanem Bukarestben bejegyzett civil szervezet közvetítésével zajlott Brassópojánán az a több napos kerekasztal beszélgetés, amelyen az RMDSZ és a román parlamenti pártok képviselői a Székelyföld jövőjéről tanácskoztak.
A lap szerint a Friends of Project on Ethnic Relations (FPER) egyesületet májusban jegyezték be Bukarest egyik kerületi bíróságán, és annak hátterében az a Viorel Hrebenciuc szociáldemokrata politikus áll, akit korrupció gyanújával éppen kedden vettek őrizetbe az ügyészek. „A FPER nem amerikai, hanem román szervezet, amely csak azt a látszatot próbálja kelteni, hogy az Egyesült Államok közvetít a két fél között” - idézte a lap Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét.
„Egyesek számára savanyú a szőlő”
Tamás Sándor emlékeztetett, hogy a brassópojánai román-magyar tárgyalások első hírére egyesek még azért panaszkodtak, hogy őket miért nem hívták meg az eseményre. Kijelentette: a meghívottak személye nem rajtuk múlott, és úgy értékeli, a mostani támadások annak tulajdoníthatóak, hogy egyesek számára „savanyú a szőlő”.
A politikus elmondta: az elmúlt időszakban több amerikai, belga, francia és más országok diplomatái, illetve mérvadó nemzetközi kiadványok képviselői keresték fel a háromszéki magyar elöljárókat és a székelyföldi autonómia törekvések iránt érdeklődtek. Hozzátette: Izsák Balázs azt gondolja, kizárólagos joga van az autonómiáról, a székely zászlóról tárgyalni, holott az a jó, ha minél többen képviselőik az ügyet.
A háromszéki tanácselnök szerint Izsák Balázs átlépett a pártsemleges oldalról a pártpolitikába. Ezt is bizonyítja, hogy a napokban kirúgták Bíró Zsoltot, az MPP elnökét az SZNT-ből, mert nem az ő szájuk íze szerint képviselőte az autonómia ügyét. „Háromszéken arra törekszünk, hogy a nemzetpolitikát segítsük elő, ezért mindenki mellé odaállunk, aki Székelyföld ügyét előre viszi” – mondta Tamás Sándor.
„Nem állt módunkban ellenőrizni”
Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, az RMDSZ helyi elnöke kifejtette: nem tartották titokban, hogy részt vettek a tárgyalásokon és azt se, hogy miről tárgyaltak. Rámutatott: őket Allen Kassof (szerk. megj: a Project Of Ethnic Relations szervezet volt elnöke) hívta meg a beszélgetésekre, és elmondta, hogy közvetíteni akar a magyarok és románok között. A polgármester szerint nem volt hiba részt venni a brassópojánai találkozókon, azt viszont nem áll módjukba leellenőrizni, hogy ki áll a tárgyalásokat szervezők mögött: "az amerikai titkosszolgálatok, a NATO vagy amerikai külügy".
Az biztos: a tárgyalás szervezői képesek voltak arra, hogy egy asztal mellé ültessék a román politikai elit képviselőit a bukaresti sajtó mérvadó véleményformálóit és a székelyföldi politikusokat – szögezte le. A sepsiszentgyörgyi elöljáró rámutatott: tíz éve politizál, ezért rajta senki nem kérheti számon Neptunt, de a tíz év alatt tudomása szerint ilyen szintű román magyar találkozó nem volt román és magyar politikusok között.
A háromszéki politikusok ezeken a találkozókon markánsan képviselőték a székelyföldi autonómia ügyét. Antal Árpád szerint most, hogy leárulózták őket, az a kérdés hogy februárban elmenjenek-e az újabb találkozóra, vagy beszéljék meg az amerikaiak és a románok, hogy mit kell kezdeni az itt élő magyarokkal?
„Újra kell gondolni az SZNT szerepét”
Antal Árpád kifejtette: mindig üdvözölték, amikor az SZNT nemzetközi kapcsolatokat épített, nem bagatellizálták azokat. Szerinte a brassópojánai román-magyar tárgyalásokat és az azon részt vevő magyar politikusokat érintő támadások kártékonyak, egyesek megpróbálják kiásni azokat a lövészárkokat, amiket Háromszéken megpróbáltak betemetni.
Emlékeztetett, hogy az RMDSZ most sem sajátította ki kampány célokra a Székelyek Nagy Menetelését, és a rendezvény idején se vittek magukkal pártjelképeket. Izsák Balázs pedig ma is az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel lépked előre, olyan körülmények között, hogy a jogi felelősség a szövetség polgármestereit és helyi tanácsosait terheli az autonómiahatározatokért és a kitűzött székely zászlókért.
Antal Árpád szerint eddig értelmes munkamegosztás volt, de azzal, hogy Izsák Balázs felmegy az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) pódiumaira, elkötelezte magát egy politikai szervezet mellett, ezért újra kellene gondolni az SZNT szerepét. Kifejtette: ők soha nem kérték az SZNT-től, hogy legyen az RMDSZ mozdonya vagy utánfutója, hanem éppen azt, hogy legyen pártsemleges.
Kovács Zsolt
maszol.ro

2014. október 30.

Terítéken a székelyföldi kultúrotthonok helyzete
A székelyföldi kultúrotthonok helyzetéről szervezett kerekasztal-megbeszélést szerdán Csíkszeredában a Hargita Megyei Kulturális Központ és a Kulturális Autonómia Tanács. A megbeszélés célja egy szakpolitikai stratégia kidolgozása.
A tanácskozáson részt vett Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke, Biró A. Zoltán egyetemi tanár, a KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának vezetője, Ferencz S. Alpár, a megyei tanács oktatási, kulturális és ifjúsági szakbizottságának elnöke, valamint a székelyföldi könyvtárak, művelődési intézmények, önkormányzatok képviselői.
Borboly Csaba elmondta, Hargita megyében rendelkeznek kulturális autonómiával, nem függnek mástól kulturális téren, hiszen négy municípium és a megyei tanács intézményfenntartóként is nagyon sokat tud tenni a kultúráért.
„Mi döntjük el, hogy a települések stratégiájában mekkora teret szentelünk a kultúrának, rajtunk múlik, hogyan osztjuk el erőforrásainkat: egy kilométer aszfaltot építünk, vagy támogatjuk több száz kulturális esemény megszervezését; legyen-e színjátszó csoportunk, kórusunk, adunk-e ösztöndíjat fiatal tehetséges alkotóknak. Megyénkben a kulturális autonómia terén nincsenek korlátok, Székelyföld szintjén azonban még nincsenek összehangolva a kulturális események. Számos területen lehetne együtt dolgozni, például a szakképzés előmozdításában, erőforrások felhasználásában, pályázati stratégiák kidolgozásában. Nagyon fontos a kultúrotthonok szerepe, hogy ne csak a lakodalmak, torok helyszíne legyen, hanem a hétköznapokon is pezsgő kulturális élet legyen településeinken. Hargita Megye Tanácsa nyitott az itt megfogalmazott javaslatok támogatására, gyakorlatba ültetésére, így ezek a jó példák, ötletek később adaptálhatóak lehetnek egész Székelyföldön” – emelte ki Borboly.
Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke ismertette a tanács működését, céljait, elmondta, hogy terveik között szerepel különböző jövőbe mutató szakmai anyagok elkészítése, számot vetve az elmúlt 25 évvel, megpróbálják ezeket a kérdéseket a következő 25 év távlatában megfogalmazni, konkrét cselekvési tervet kidolgozni, amelyet a mostani pozícióval, rendelkezésre álló erőforrásokkal meg tudnak valósítani. Mint elmondta, a megbeszélés célja, hogy világos ajánlásokat fogalmazzanak meg, amelyeket átküldenek a Székelyföldi Önkormányzati Tanácsnak, és az közvetíti a helyi önkormányzatoknak, éppen ezért fontos, hogy gyakorlati elképzelések szülessenek.
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója ismertette a megbeszélés vitaindítóját, kiemelve, hogy a találkozó célja konkrét problémák, javaslatok megfogalmazása. Legfontosabb következtetései azok voltak, hogy újra kell gondolni a kultúrotthonok társadalmi szerepét, oly módon, hogy a település problémamegoldó, multifunkcionális közösségi terévé váljon, az infrastruktúra meglétét értékként kezelni, szükséges az infrastruktúra bővítését folytatni.
maszol/közlemény

2014. október 30.

Botrány: bebukta pozícióit, ezért otthagyta az SZNT-t az MPP elnöke?
Tisztújítást tartott október 24-én a Székely Nemzeti Tanács Marosszéki szervezete, melyen alelnöki tisztségéből leváltották és a szervezet Állandó Bizottságából is visszahívták a Magyar Polgári Párt elnökét, Biró Zsoltot.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Marosszéki szervezetét az idei év elejéig Csíki Sándor vezette. A nyárádszeredai tanár, író, újságíró halálával megüresedett pozíció betöltésére október 24-én hívott össze a Marosszéki  SZNT tisztújító küldöttgyűlést. Ezen annak rendje és módja szerint megválasztották a szervezet új elnökét, Márton Zoltán makfalvi polgármestert.
Ezt követően László György, a Marosszéki  SZNT jegyzője bizalmatlansági indítványt nyújtott be Biró Zsolttal, a megyei SZNT-szervezet alelnökével szemben, aki nem mellesleg egyben a Magyar Polgári Párt elnöke is és Szász Jenő valamint Kövér László egyik legfőbb bizalmasa.
Ennek lényege az volt, hogy a Biró által vezetett MPP utóbbi hónapokban folytatott tevékenysége és az SZNT irányvonala között markáns ellentét feszül, ezért a két tisztség együttes ellátása összeférhetetlen. A Székely Nemzeti Tanács ugyanis elutasítja (közvitára alkalmatlannak tartja) az RMDSZ nemrég publikált autonómiatervezetét, míg a Biró által vezetett MPP a közvitában való részvételre szólította fel híveit. A személyeskedésektől sem mentes, szenvedélyes vitát követően a küldöttek nagy többséggel fosztották meg alelnöki tisztségétől Birót és még a szervezet napi ügyviteléért felelős Állandó Bizottságból is visszahívták.
Az igazán botrányos részek azonban csak ezután következtek. A minden SZNT-beli pozíciójából leváltott MPP-elnök ugyanis felpattant székéből és több jelenlévő egybevágó állítása szerint „Többé nem akarok részt venni az SZNT munkájában!” felkiáltással távozott a küldöttgyűlésről.
A pozícióját féltő Biró egyébként érezhette vesztét, ugyanis határozatképtelenségre hivatkozva, sikertelenül próbálta meg elnapolni a küldöttgyűlést.
Egy, a helyi SZNT működésére jól rálátó forrásunk szerint Birót „megutálták” a Marosszékiek, ebben pedig nemcsak az autonómia-statútumokkal kapcsolatos ellentét, hanem Biró szervezeti inaktivitása és Kövérhez valamint a helyben leszerepelt, majd Budapestre ejtőernyőztetett Szász Jenőhöz fűződő feltűnően jó viszonya is szerepet játszott.
itthon.ma

2014. október 30.

SZNT-s tisztségek nélkül maradt Biró Zsolt
Azért váltották le a Székely Nemzeti Tanácsban (SZNT) betöltött alelnöki tisztségéből, és távolították el a testület vezetőségét alkotó állandó bizottságból Biró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt elnökét, mert az autonómia ügyében tárgyalást folytatott az RMDSZ-szel – állítja maga az érintett. Ezzel szemben az SZNT elnöke, Izsák Balázs úgy fogalmazott: Csíki Sándor halála óta elnök nélkül maradt marosszéki szervezetben egyszerű tisztújítás ment végbe, a tagok pedig Biró helyett mást delegáltak az országos alelnöki pozícióba.
Bár szabályosnak látszó lépésről van szó, Biró Zsolt szerint az SZNT-s manőver mögött Izsák Balázs bosszúja áll.
Személyeskedésektől sem mentes vita után
A tisztségeiből visszahívott SZNT-alelnök azzal vádolta felettesét, hogy az állandó bizottság tagjainak a beleegyezése nélkül kezdett Szilágyi Zsoltnak kampányolni. „Magánemberként Izsák Balázs annak kampányol, akinek akar. De az Erdélyi Magyar Néppárt szerint az alakulat államfőjelöltjét, Szilágyi Zsoltot Izsák és általa az SZNT is támogatja. Amikor szóvá tettem, hogy a magát párton felüli szervezetnek tartó Székely Nemzeti Tanácsnak nem kellene belemennie efféle politikai játékokba, Izsák Balázs megsértődött és felvetésemet bizalmatlansági indítványként élte meg” – állítja Biró Zsolt, hozzátéve: ez adott okot a szervezeten belüli megtorlásra.
Az MPP-elnök és volt SZNT-alelnök szerint Izsák ellentámadásba lendült; ennek következtében a múlt hét végén összehívott marosszéki nemzeti tanácsi ülésen Birót is elővették, és összeférhetetlenséget állapítottak meg esetében. „Azt mondták, hogy a Székely Nemzeti Tanács alelnökeként nem folytathattam volna tárgyalásokat autonómia-ügyben az RMDSZ-szel. Izsák Balázs szerint nekünk kizárólag csak az SZNT autonómiastatútumát szabad elismernünk, így csak arról beszélhetünk. A gyűlésen az is elhangzott, hogy valóban szükség van a párbeszédre, de vannak helyzetek, amelyekben az RMDSZ-szel nem szabad tárgyalnunk!” – idézte fel a széki tanácsban elhangzottakat Biró Zsolt. Az ellene benyújtott bizalmatlansági indítványban valóban az állt, hogy az MPP utóbbi hónapokban folytatott tevékenysége és az SZNT irányvonala között markáns ellentét feszül, ezért a két tisztség együttes ellátása összeférhetetlen.
A Székely Nemzeti Tanács ugyanis alkalmatlannak tartja az RMDSZ nemrég publikált autonómiatervezetét, míg Biró Zsolt a közvitában való részvételre szólította fel híveit. Az Itthon.ma portál szerint személyeskedésektől sem mentes, szenvedélyes vitát követően a küldöttek nagy többséggel fosztották meg alelnöki tisztségétől Birót, és még a szervezet napi ügyviteléért felelős állandó bizottságából is visszahívták.
Biró szerint tárgyalni kell
A polgári alakulat vezetője viszont úgy véli: amennyiben az SZNT és a székelyföldi magyarság önrendelkezést szeretne, nem hogy az RMDSZ-szel, de még a kormánnyal és a román pártokkal is tárgyalnia kell. „Visszakérdeznék: nem a demokrácia és a jogállam keretében szeretnénk kivívni jogainkat? És akkor nem kell másokkal is leülnünk és tárgyalásokat folytatnunk az autonómiáról?” – tette fel a költői kérdéseket Biró, aki nyomatékosítani kívánta, hogy az RMDSZ vezetőivel folytatott megbeszélésektől függetlenül számára továbbra is az SZNT által kidolgozott autonómiastatútum a „kőtábla”. Az MPP elnöke úgy véli, a tisztségeitől való megfosztása egy veszélyes folyamatot indított el az SZNT-ben, ami akár a szervezet végének a közeledtét is előrevetítheti.
Izsák szerint nem szankcionáltak
A portálunk által megkeresett Izsák Balázs elutasította a vádakat; nem zárkózott el a kérdések megválaszolásától, de kijelentette, hogy „az ügyben nem az SZNT elnökének kellene nyilatkoznia”. Mint mondta, Biró Zsolt nem az első és nem is az utolsó, akit a területi szervezet visszahív az állandó bizottságból, amit azonban nem szankcióként kell értelmezni. Izsák szerint az ügyben Márton Zoltánt, a nyáron elhunyt Csíki Sándor helyébe választott új elnököt kellene kérdezni. Makfalva MPP-s polgármesterét többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült szóra bírnunk.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro

2014. október 30.

SZNT, EMNT, EMNP: Szilágyi
Ha vasárnap a magyar szavazatok aránya meghaladja a 2009-es 3,8 százalékot, az a két magyar államelnökjelöltnek lesz köszönhető – jelentette ki Tőkés László, az EMNT elnöke, utalva arra, hogy az öt évvel ezelőtti választáshoz képest ezúttal az RMDSZ mellett az EMNP-nek is saját jelöltje van.
Egy asztalnál foglalt helyett csütörtökön Csíkszeredában Tőkés László, Izsák Balázs és Toró T. Tibor. „A mostani jelenlétünk nem konjunkturális, hanem egy hosszú távú érdek az autonómia ügyében” – így indított Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, aki rögtön meg is magyarázta, hogy a sajtóesemény legfontosabb szereplője, Szilágyi Zsolt néppártos államelnökjelölt miért nincs a helyszínen. „Tévés szereplésen van Székelyudvarhelyen.”
Az államelnök-választási kampány kapcsán Toró kiemelte, az elmúlt hetekben „vegytisztán kirajzolódott”, hogy az RMDSZ arra táncol, amit Bukarestben húznak. „Ezzel szemben Szilágyi Zsolt az autonómia jövőképét jeleníti meg. Ezért is mondjuk, hogy ezúttal értékválasztásról van szó, nincs bejutási küszöb, és nincs negatív következménye annak, ha valaki a szívére hallgat vasárnap.”
Izsák: választás után elölről kell kezdeni
„Minden választáskor elmondjuk, hogy értékek, elvek és célok mellett áll a Székely Nemzeti Tanács. A mostani kampányban még nyilvánvalóbbá vált, hogy meg kell szólalnunk” – kezdte mondandóját Izsák Balázs SZNT-elnök, majd keserűen megjegyezte: az RMDSZ autonómiastatútuma kapcsán feltett kérdéseikre nem kaptak érdemi és tartalmi válaszokat. „A választás után elölről kell kezdeni a tárgyalásokat, új szereplőkkel és új keretben. Az RMDSZ nem egyedüli képviselője a székelységnek, ezért egy széles konszenzust kell megteremteni. Magyarországot sem szabad kihagyni a tárgyalásokból” – húzta alá.
Tőkés: ezt nem tűrhettük
Tőkés László szerint Szilágyi Zsolt arra hivatott, hogy az egész integrált autonómiaküzdelmet képviselője. Az önrendelkezés kérdéskörén haladva kijelentette: az SZNT és az EMNT évekkel ezelőtt többek között épp azért jött létre, mert az RMDSZ elsikkasztotta az autonómia iránti törekvéseket. „Ezt nem tűrhettük. Az RMDSZ ma is ki akarja ütni a létező autonómiastatútumokat, és csak az övét tartja létezőnek.”
Felidézve a 2009-es államelnök-választást, az EMNT elnöke a következőket mondta: akkor 383 ezer szavazatot gyűjtött össze az RMDSZ jelöltje, ami a szavazatok 3,8 százalékát jelentette. „Most se lesz több a 3,8 százaléknál. Ha mégis, akkor az a kettős jelöltállításnak lesz köszönhető.”
Kozán István |
Székelyhon.ro

2014. október 30.

Potápi Kolozsváron: cél a szülőföldön maradás
A magyar kormány a külhoni magyar szakképzés évévé készül nyilvánítani a 2015-ös évet – mondta Potápi Árpád János, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára csütörtökön Kolozsváron. 
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen A duális szakképzés lehetőségei az erdélyi szórványban címmel rendezett konferencián Potápi elmondta, hogy a külhoni magyar szakképzésről a végső döntést a Magyar Állandó Értekezletnek (Máért) kell meghoznia november második felében tartandó ülésén.
Az államtitkár fontosnak tartotta, hogy Magyarország a szimbolikus kérdések után a gazdaság irányába terelje a nemzetpolitikáját. Hozzátette, a szülőföldön való boldogulást az szolgálhatja a legjobban, ha az emberek olyan szakmát tanulhatnak, amellyel képesek biztosítani a megélhetést gyermekeik, családjuk számára. „Számunkra a legfontosabb, hogy a magyarság a szülőföldjén maradjon. A keret adott, de meg kell tölteni tartalommal, élni kell a gazdaságpolitikai eszközökkel” – hangsúlyozta az államtitkár.
Dávid László, a Sapientia EMTE rektora felszólalásában rámutatott: a romániai szakképzés legnagyobb gondja, hogy a szakiskolákban tanuló diákok alig 10–20 százaléka tudja megszerezni az érettségi diplomát. Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja szerint a film, média szakon a felsőoktatási intézmény már gyakorlatba ültette a duális szakmai képzést, hiszen a diákok a szakmai gyakorlatukat Budapesten az MTVA-nál, Erdélyben pedig a Video Pontes Stúdiónál, valamint az Erdély Tv-nél végzik.
Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete arról beszélt, hogy 1989 után nehéz helyzetben volt az erdélyi magyar oktatás, ezért a magyar kormány fontosnak tartotta annak helyreállítását. Sajnálatosnak nevezte, hogy a mai napig nem sikerült meggyőzi a román államot, hogy támogassa a romániai munkaerőpiacnak szakembereket képző Sapientiát.
Odrobina László, a magyarországi Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára elmondta, a duális szakképzés azért hasznos, mert az állam és a gazdasági szereplők megosztoznak a képzés feladatain és felelősségén. Hozzáfűzte, a duális képzés előnye, hogy ténylegesen keresett és elhelyezkedést biztosító szakmát tanulnak meg a gyerekek.
Kiss Előd-Gergely
Székelyhon.ro

2014. október 30.

Sütő András képben, szóban
Három napon át Sütő András volt a fókuszban Marosvásárhelyen, ahol hiánypótló emlékkonferenciát szerveztek a csaknem tíz éve elhunyt íróról. Szakemberek a Sütő-életművet boncolgatták, de az író különböző „arcaival” is lehetett találkozni.
A (M)ilyen gazdagok vagyunk? című konferencián hazai és magyarországi szakemberek vettek részt, azzal a céllal, hogy megvitassák különböző elméleteiket Sütő András közéleti, de főként irodalmi tevékenységével kapcsolatban. A 22 különböző szakmunkát a Bod Péter Tanulmányi Központban vitatták meg, az eredményeket pedig a Kultúrpalotában ismertették.
A háromnapos hiánypótló jellegű konferencia különböző kiegészítő eseményeknek is helyet adott, ilyen volt az a fotókiállítás is, amelyen Erdélyi Lajos fotóművész dokumentumértékű portréit állították ki a Stúdió Színházban. Lázok János konferenciaszervező elmondta, véletlen folytán tudta meg, hogy Erdélyi Lajos harminc éven át fotózta Sütő Andrást, így dokumentumértékű fényképekkel rendelkezik. Gyors e-mailváltás után sikerült is összehozni a tárlatot a Köteles utcai Stúdió Színház előcsarnokában, ahol összesen huszonkét különböző felvételt állítottak ki. Sütő András fiatalkori és időskori képei közül láthatjuk őt a főszerkesztői asztalnál, az Új élet szerkesztőségében, szerkesztőbizottsági megbeszélés közben, de a töprengő vagy mosolygó Sütőt is felfedezhetjük.
A konferencia pénteken zárul, az érdeklődők pusztakamarási szülői házát látogatják meg, majd a konferencia méltó lezárásaként az író református temetőben található sírjánál, pénteken 18 órakor gyertyákat gyújtanak.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

2014. október 30.

Zenével ünnepelték a magyarságot
Kedden este Nagyvárad első ízben lehetett állomása a 2001-ben kezdeményezett Kárpát-medencei Magyarok Zenéje 2014 elnevezésű rendezvénysorozatnak, amely erdélyi, délvidéki, őrvidéki, kárpátaljai helyszíneket jár be. A rendhagyó népzenei estnek Nagyváradon a Szigligeti Színház adott otthont. A résztvevőket és a közönséget a társszervező és házigazda Nagyvárad Táncegyüttes művészeti vezetője, Dimény Levente köszöntötte, majd Biró Rozália szenátor mondott köszönetet az esemény létrehozóinak, élükön Böszörményi Gergely főszervezővel. „Túl a szavakon, a mindennapok fáradtságán ma este találkozhatunk mindazzal, ami minket, Kárpát-medencében élő magyarokat összeköt” – mondta el a politikus asszony, aki a szülőföldön való boldogulás, érvényesülés fontosságát is hangsúlyozta, illetve azt, hogy ennek lehetőségét a későbbi generációk számára is megteremtsék a ma emberei.. „Én hiszem azt, hogy Böszörményi Gergely, a fellépő előadóművészek, de ugyanakkor a közönség minden egyes tagja is kivétel nélkül küldetést teljesít. Mert nem akármit jelent, hogy együtt lehetünk. Mert ott vagyunk azon értékek mellett, amelyek a múltat jelentik, amelyek a jelenben a mieink, és amelyekkel egészen biztos vagyok benne, hogy jövőt lehet teremteni” – fogalmazott a szintén köszöntőbeszédet mondó Csűry István, királyhágómelléki református püspök, aki arról a kötelességről beszélt, hogy hátranézve becsülje, előrenézve kamatoztassa értékeit a magyarság.
Az este folyamán két olyan zenekar szólalt meg a színpadon, amelyek közül az egyik, Pál István „Szalonna” és bandája, a magyar állami népi együttes tagjaiból állt és népzenét játszott, a másik, a Misztrál együttes pedig megzenésített verseket, népdalfeldolgozásokat adott elő.
Böszörményi Gergely főszervező ugyanakkor a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje-sorozat céljairól, eszmeiségéről is beszélt. „Mi fontos nekünk? A magyarságunk. De nem akkor vagyunk jó magyarok, ha döngetjük a mellünket és közben az ezer éve velünk élő Kárpát-medencei nemzetiségekkel egyfolytában csak a bajt keressük: veszekszünk, kiabálunk egymással, nem szeretjük egymást. Az Úristen nem erre teremtette az embereket, hanem arra, hogy szeressék egymást. Ennek a Kárpát-medencei Magyarok Zenéje-sorozatnak ez lehet az egyik küldetése. Szerintem akkor vagyunk jó magyarok, ha a saját kultúránkat mindenáron meg akarjuk tartani és meg akarjuk mutatni, de ugyanakkor szeretnénk megismerni a velünk élő nemzetiségeknek a kultúráját is. Meggyőződésem és hittel vallom, hogyha ez így lenne, akkor a lövészárkokat be lehetne temetni. És ez jól látszik a koncerteken, amikor a magyar népzene mellett a ruszinokkal, tótokkal, horvátokkal, románokkal, mindenkivel együtt dobban a szívünk és ez a zenében is megszólal” – fogalmazott.
Sz. G. T
Reggeli Újság (Nagyvárad)

2014. október 30.

Fülke, forradalom
Azt mondják, az államelnök-választási kampányt úgy ahogy van, tönkretette a korrupcióellenes harc. Pedig, mondják ugyancsak, nem erről kellene szólnia az egésznek, hanem az elvek magas ívű ütköztetéséről, programokról, a jobbító szándékról, az ellenfél sportszerű eszközökkel való legyőzéséről. A jövőről, ami nem a zsákmányszerzést célozza. Mindenekelőtt.
Mosolyognak? Mit mondjak, én is. Viorel Hrebenciuc talán kevésbé, ő most már vizsgálati fogságban elmélkedhet állampolgári választójogának mulandó voltáról. A választási kampány ugyanis tényleg róla, a vele hasonszőrűekről szólt. A korrupció elleni harcról, a nagy halak védettsége nimbuszának szertefoszladozásáról, egy alapvetően nepotizmusba szocializálódott társadalom kapálózásáról, gyógyulási esélyeiről. Apró szépséghiba, hogy mindezt igencsak ösztönözte a korrupcióellenes ügyészek beszorítottsága, lendületük igen jelentős mértékben egzisztenciális, mondhatni megélhetési jellegű. Merthogy Victor Ponta esetleges győzelme elsősorban az ő bőrükre megy. Menne. Persze ne finnyáskodjunk, ’89 decemberében sem tettük, pedig másnap reggel már a hajdani kommunisták második vonala masírozott szembe. Szóval csak rajta, vesszenek a korruptak, a kicsik is, de főleg a nagyok. Mert az akadémiai plágiumbizottság küldönc útján való azonnali felszámolása óta nem lehetnek kétségeink afelől, hogy a Ponta-kurzus nem a reménykeltő átláthatóság megteremtésében érdekelt.
Hogy ez bennünket, magyarokat nem érdekel? Merthogy itt van nekünk a külön bejáratú államelnökjelöltünk, mindjárt kettő is. Akik derekasan helytálltak a tévéviták kartácstüzében, pedig ezúttal még csak nem is igyekeztek beolvadni a háttérbe. Akik esetenként kimondták a trianoni fájdalmat, nem is maszatoló körmondatokban kérték számon a gyulafehérvári ígéreteket, egyértelműsítették: Románia többi részének kellene Erdélyhez felnőnie, nem pedig fordítva. Mégis megkapták a bókot: milyen kár, hogy magyarok. Igaz, annak idején Frunda is megkapta, s ez azért némileg elbizonytalanítja az embert.
Ahol azonban ketten vannak, ott felmerül a választás elméleti lehetősége. Párhuzamosan persze a választói felelősség kérdése is, ami nem könnyű teher, ezúttal azonban némileg enyhít a nyomáson, hogy nem kell a szavazófülkébe cipelni a magyar kisebbség országos láthatóságának terhét. És akkor már csak egyetlen dilemma előtt állunk: első körös opcióink vajon milyen irányba hatnak a választás második fordulójában? Merthogy Victor Ponta esetleges győzelme elsősorban a mi bőrünkre megy. Menne. Vagy ezt már mondtuk?
Csinta Samu
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2014. október 30.

A jó választás szabadsága
A hétvégén több kérdés is eldől a romániai államfőválasztáson. Az ország politika iránt érdeklődő lakossága vélhetően elsősorban arra kíváncsi, hogy a bő tucatnyi jelölt közül melyik kettő kerül be a második fordulóba. A közvéleménykutatásokat nézve jó esély mutatkozik rá, hogy e két jelölt Victor Ponta és Klaus Johannis legyen. Ebben az esetben a következő kérdés az, hogy beleszalad-e az RMDSZ az újabb pofonba e témakörben. A Traian Băsescu leköszönő államfő ellen irányuló, posztkommunista erőket támogató kampányolás már két ízben csődöt mondott, s most is vélelmezhető, hogy az erdélyi magyarok nagy része több okból is inkább rokonszenvezik Klaus Johannisszal, mint az RMDSZ által látványosan támogatott Victor Pontával, aki magyar kérdésben már nem egyszer kimutatta a foga fehérjét.
Pofozkodás helyett
A másik kérdés, ami inkább bennünket, magyarokat érint, hogy mennyire sikerül megmozgatni az RMDSZ és az EMNP jelöltjeinek a magyar lakosságot. A számok azt mutatják, hogy a személyekre kiélezett verseny mobilizáló is lehet: 2007-ben, amikor az RMDSZ mellett Tőkés László is elindult független jelöltként, többen járultak az urnákhoz, mint 2009-ben vagy 2014-ben. (Tőkés László kapott 176533 szavazatot, az RMDSZ 282929-et, ami összesen 459 462-t tesz ki, szemben a 2009-ben elért 431739 vokssal, illetve a 2014-es 350689 szavazattal.)
Az RMDSZ államfőjelöltjei a választás első fordulójában rendre kevesebb szavazatot kaptak, mint a szövetség szenátusi és képviselőházi listái, s választástól választásra egyre nagyobb volt az abszolút számban mért csökkenés. Frunda György 1996-ban 761411 voksot szerzett, rá négy évre, 2000-ben már elvesztette szavazóinak egytizedét, 696989 szavazatot gyűjtve be. A szavazatcsökkenés üteme gyorsult, Markó Béla államfőjelöltként 2004-ben 533446 szavazatot kapott, ami közel 25 százalékos veszteséget jelent, Kelemen Hunornak 2009-ben ezt is sikerült lényegesen alulmúlni 372764 szavazattal, ami már 30 százalékos veszteséget jelent a négy évvel korábbi eredményhez képest, s kevesebb mint a felét Frunda György 1996-os voksainak. Idén jó esély van a lejtmenet megállítására. Sokan gondolják úgy, hogy ha a két magyar jelölt együttesen összegyűjt 350–400000 szavazatot, már érdemes volt versenyhelyzetet teremteni.
Az is érdekes kérdés, hogy miként oszlanak majd meg a magyar szavazatok olyan helyzetben, amikor nem lehet a parlamentből való kieséssel riogatni, elvégre a második fordulóba egyik jelöltnek sincs esélye bekerülni. Kelemen Hunor láthatóan a negyed évszázad alatt bejáratott logó erejében bízik, kerüli a nyíltszíni vitát. A két jelölt debattőri adottságait ismerve ez nem meglepő. Más kérdés, hogy elég gyenge érv, hogy nem kíván a másik magyar jelölttel „pofozkodni”. Zakariás Zoltán, az EMNP alelnöke találóan mutatott rá, hogy a Székelyföld jövőjével és a területi autonómia részletkérdéseivel foglalkozó elvi vita aligha nevezhető pofozkodásnak. Az sem meggyőző érv, hogy Kelemennek a románokkal van vitatkozni valója, hiszen az 1992. október 25-i Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása óta az a cél, hogy az egész erdélyi magyarság felsorakozhasson egy egységes autonómiakoncepció mögé, márpedig az RMDSZ autonómiastatútuma erre nem alkalmas.
Ami a választási részvételt illeti, nem tudhatjuk, hogy egyáltalán fognak-e annyian szavazni, ahányan a két jelölt aláírásgyűjtő íveit szignálták. Mert sok ember nem utasítja vissza a többnyire fiatal és kedves aláírásgyűjtő polgártársát, ugyanakkor nem veszi magának a fáradságot, hogy előkeresse személyi igazolványát, és elballagjon vele a szavazófülkéig, amikor vasárnap jobb dolga is akad. Azt sem tudhatjuk, hány magyar gondolja úgy, hogy inkább érdemben szól bele a versenybe, és már az első fordulóban az esélyesebbnek vagy szimpatikusabbnak gondolt román jelöltre adja a voksát.
Bízzunk benne, hogy ők lesznek kevesebben. Bármilyen rossz ugyanis a véleményünk az RMDSZ negyed évszázados politikai teljesítményéről, hiba lenne azon örvendezni, hogy a szövetség az idő elteltével egyre kevesebb voksot tud összegyűjteni. S nemcsak azért, mert számszerűen egyre kevesebben vagyunk, az elvándorlás, az asszimiláció és a demográfiai problémák miatt, hanem azért is, mert egyre többen fordulnak el nemcsak az RMDSZ-től, de általában a közélettől, a kiábrándultakat pedig nagyon nehéz visszacsábítani az urnákhoz, politikailag aktivizálni. Nyitott kérdés az is, hogy sikerül-e a föderalizmust, Románia erdélyiesítését ígérő autonomista magyar jelöltnek bármilyen kis mértékben is megmozgatni az erdélyi öntudattal rendelkező románságot. Döntse el ezt a román választó, mi magyarok viszont ezúttal rendelkezünk egy hiteles és jó alternatívával.
Arcél
Szilágyi Zsolt eddigi pályafutása garancia arra, hogy a jövőben is a nemzeti érdekeket fogja képviselőni, akár a személyes pozicionális érdekei ellenére. Már 1989 előtt Tőkés László mellett találjuk, amikor nem volt életbiztosítás kiállni a magyar ügyek mellett, egyik előadója volt az emlékezetes Dsida-estnek, amelynek betiltása vezetett végül Tőkés Lászlónak a cseausiszta hatóságokkal való szembeszegüléséhez, innen egyenes út a temesvári népfelkeléshez és a bukaresti hatalomváltáshoz. A MISZSZ 1990 márciusi első kongresszusán az egyetlen jelölt volt a szervezet listáján, aki ellen nem szavazott senki, akit valamennyi küldött egy akarattal támogatott. A MISZSZ-RMDSZ egyezség eredményeként legfiatalabb képviselőként be is jutott a törvényhozásba. 2004-ig tarthatta meg mandátumát, mialatt a frakció fősodrának rosszallása mellett is következetesen kiállt az autonómiaprogram mellett, nemcsak szavakban, hanem konkrét tervezeteket is felvállalva. A frakció többségével ellentétben kiállt a Bolyai Egyetem ügyében is, minden lehető fórumon képviselőte a csángók ügyét. Nem csoda, hogy kényelmetlenné vált a Medgyessyvel és Gyurcsánnyal bratyizó nagyváradi RMDSZ-es vezetés számára. Időközben elvégezte a politológia egyetemet is Budapesten, szakterülete a külpolitika, hét éve Tőkés László európai parlamenti képviselő kabinetfőnöke. Következetes kiállásával megszerezte a Székely Nemzeti Tanács támogatását is.
Szilágyi Zsolt eddigi politikai pályája töretlen, erkölcsileg kikezdhetetlen a magánéletben és a politikában egyaránt, neve szorosan összefonódott „az erdélyi magyar történelmi műhely”, a magyar nemzeti önkormányzat megteremtésének igyekezetével, az önálló, magyar érdekek mentén való politizálással. Aki szavazata révén őt ruházza fel bizalmával, nem fog csalatkozni.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

2014. október 31.

Tőkés: felül kell vizsgálni az egész román-magyar politikát
A Duna Tv Közbeszéd című műsorának meghívottjaként Tőkés László, a Fidesz Európa Parlamenti képviselője a kolozsvári stúdióban Maksay Ágnes műsorvezetővel előbb a vasárnap sorra kerülő államelnök-választásról beszélgetett.
Tőkés László szerint mivel ezúttal két magyar jelölt indul a választásokon, ez az erdélyi magyarok számára egy „tipikus nyerő játszma”, ugyanis mindkét fél csak nyerhet.
A műsorvezető azon felvetésére, miszerint az előrejelzések szerint most vasárnap a választásokon a magyarok körében is alacsony részvételre lehet számítani, Tőkés azt mondta, hogy mindenképpen nagyobb részvételre számít, mint amilyen 2009-ben volt, amikor Kelemen Hunor, a Románia Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltje mindössze 390 ezer szavazatot gyűjtött.
A beszélgetés kitért az autonómiára és a föderalizmusra is, amelyet Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt államfőjelöltje hirdet a kampánya során. Itt Tőkés úgy fogalmazott, hogy nem szabad illúziókat tápláljunk, mert a román közvélemény „nem vevő” az autonómiára és a föderalizmusra, esetleg csak Erdélyben van egy félénk érdeklődés ezen ügyek iránt.
Tőkés László szerint felül kell vizsgálni az egész román-magyar politikát a párbeszéd egy olyan formája által, amely nem a „szépelgésben” és a hidakról való „papolásban” merül ki. Olyan megbeszélésekre van szükség, amely az egyenrangúság és az európaiság nyelvén kimondja: az erdélyi magyarok helyzetét is ugyanúgy meg kell oldani, mint a koszovói, a moldovai, vagy az ukrajnai helyzetet – szögezte le Tőkés.
Az amerikai közvetítéssel történő román-magyar párbeszédet – amely nagy port kavart a sajtóban – az EP képviselő önmagában kedvezően értékelte, viszont azt is elmondta, hogy az RMDSZ-t egy „eredendő gyengeség fűzi a posztkommunista szociáldemokrata párthoz”. Tőkés miután utalást tette arra, hogy a tárgyalásokon közvetítő szervezet, az új alapítvány, a PER Barátai Egyesület alapítói közül többen korrupciós ügyekben keveredtek, elmondta: furcsa gazdasági, politikai, korrupciós esetnek látja, hogy ugyanazon „levitézlett pártkatonák” térnek most vissza. Tőkés szomorúnak tartja, hogy az RMDSZ ezekkel az emberekkel tárgyal, miközben a magyar-magyar párbeszédet elutasítja. Tőkés László úgy véli, hogy nem hitelesek azok, akik ezeket a párbeszédet kezdeményezték, és előbb a magyar-magyar párbeszéd révén tisztázni kellene a közös magyar álláspontot a románsággal szemben. dunatv.hu
Erdély.ma

2014. október 31.

Ahol a legtöbb román állampolgár él, és szavazhat a vasárnapi elnökválasztáson
2013-ban hivatalos bevándorlási adatok szerint megközelítőleg 3,2 millió román állampolgár él külföldön. Ebben nincsenek benne a két állampolgársággal rendelkezik, így a román állampolgársággal rendelkező moldovaiak sem, ahonnan az utóbbi években 350 ezren kaptak román állampolgárságot. Mintegy 500 ezren kérték külföldi lakhelyük bejegyzését az útlevelükbe. Azt azonban nem lehet tudni, hogy hányan nem kérték ezt de külföldön élnek.
Hol, hány román állampolgár él?
Olaszországban körülbelül 993 ezer. Spanyolországban 922 ezer. Az Amerikai Egyesült Államokban 476 ezer. Németországban 236 ezer. Nagy Britanniában 144 ezer. Magyarországon 85 ezer. Ausztriában 80 ezer. Belgiumban 50 ezer. Görögországban 47 ezer.
Franciaországban a külügyminisztérium szerint 45 ezer, de erről nincs hivatalos francia statisztika, mert nem tartják számon az etnikai nyelvi kisebbségeket
Nagy István a Hotnews nyomán
Erdély.ma

2014. október 31.

Igen az autonómiára
Kovászna város tanácsának többsége is elfogadta az autonómiaigényt kinyilvánító határozattervezetet, mely szerint kérik a Székelyföld nevű, önálló státussal bíró régió megalakítását; igénylik Románia kormányától a kisebbségi jogok biztosítását érintő nemzetközi vállallások betartását; kérik, azokon a településeken, ahol a kisebbség részaránya meghaladja a tíz százalékot, az illető kisebbség nyelve is váljon hivatalossá.
A döntést az RMDSZ-frakció 11 igen szavazatával fogadták el, a román pártok képviselőinek öt voksa ellenében. A tervezetet korábban a polgármesteri hivatalban függesztették ki, bárki hozzászólhatott, véleményt mondhatott – de senki nem élt ezzel a joggal. Az ülésen egy képviselő úgy értékelte, ha nincs hozzászólás a tervezethez, senkit nem érdekel, tehát vissza kell vonni azt, Thiesz János polgármester viszont úgy látta, az, hogy senki nem szólt hozzá a tervezethez, azt jelenti, hogy mindenki elfogadja. Gazda Zoltán, a Sepsiszéki Székely Tanács elnöke érdeklődésünkre elmondta: ismerete szerint eddig 44 székelyföldi önkormányzat fogadott el hasonló határozatot. Gazda hangsúlyozta: az SZNT fontosnak tartja, hogy a kovásznai határozat is eljusson a prefektúrához, az EU Régiós Bizottságához, az Európa Tanács parlementi gyűléséhez, az ENSZ Emberjogi Tanácsához. Szükség van arra, hogy a székelység autonómiaigénye minél szélesebb körben ismert legyen – hangsúlyozta az elnök.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. október 31.

Moldovai állampolgár lenne Băsescu
Amikor a románok többsége mindkét országban ezt akarja majd, Románia és a Moldovai Köztársaság egyesülni fog, ezt a jogot senki sem veheti el egy néptől – jelentette ki Traian Băsescu államfő a moldovai közszolgálati televíziónak adott interjújában.
Az elnök kifejtette: nem tesz le arról az álláspontjáról, hogy egyetlen népről van szó, amely két független államban él. Hozzátette: bármennyire szeretné is a két ország egyesülését, ezt nem lehet erővel vagy ámítással megvalósítani, erre majd akkor kerül sor, ha mindkét országban a többség az egyesülés mellett foglal állást, ahogyan a német újraegyesülésnél történt. „Romániában minden közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a lakosság 80 százaléka támogatná a két román állam egyesülését, de tudom, hogy Moldovában ez nincs így, ezért Románia nem tesz semmit az egyesülés érdekében” – jegyezte meg. Băsescu kijelentette: a novemberi választások után búcsúlátogatást tesz Moldovában, és kérvényezni fogja a moldovai állampolgárságot. Az Adevărul hírportál moldovai felmérések alapján közölte: a 2014 januárjában megkérdezett moldovaiak 27 százaléka határozottan támogatná az egyesülést, 22 százaléka pedig hajlik arra, hogy támogassa, míg egy korábbi, 2011-es felmérésnél a megkérdezettek alig 11 százaléka volt az egyesülés határozott híve, és további 20 százaléka találta ezt elfogadhatónak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2014. október 31.

Beszélgetés Hegedüs Csillával, a művelődési tárca örökségvédelmi államtitkárával
Folytatódik a száz erdélyi műemlék helyreállítása
Hegedüs Csilla örökségvédelmi államtitkár nyitotta meg Déván az erdélyi diákság körében meghirdetett Örökségünk őrei program harmadik évadját. Az ünnepélyes és egyben fiatalos, kötetlen hangulatú megnyitót követően beszélgettünk a mozgalommá nőtt örökségvédelemről, illetve a minisztériumi támogatással zajló műemlék-felújításokról.
 – Az Örökségünk őrei program egyik ötletgazdája és fővédnökeként többször jelen volt már a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum rendezvényein, és mindig elismeréssel nyilatkozik az itteni diákok lelkesedéséről, eredményes munkájáról. Mennyire sikerült ezt a programot kiterjeszteni más megyékre is?
– Tavaly az aradi Csíky Gergely Főgimnázium is bekapcsolódott a programba és van már egy-két örökbefogadott műemlék Temes, Fehér, Szeben és Beszterce megyében is. A Déván megtapasztalt rendkívül pozitív hozzáállás nyomán igyekszünk minden évben olyan iskolatársításokat kezdeményezni, melynek során a dévai tapasztalat eljuthat más erdélyi tanintézményekbe is. Nagyon sok múlik a pedagógusokon, hiszen ők indítják, ők irányítják közvetlenül az egész programot. Szerencsénk volt Déván, Nagyenyeden és Aradon is, mert a pedagógusok ráéreztek a program közösségépítő, identitáserősítő erejére, jövőbemutató jellegére.
– Arad megyében tavaly Hunyadhoz hasonló lelkesedéssel kapcsolódtak be a diákok a programba. Idénre maradt-e a lendület?
– Úgy tűnik, hogy ahol sikerül elvetni a magot, ott már folyamatos a növekedés. Igaz az is, hogy Winkler Gyula EP-képviselő tavaly az aradi nyertes csapat számára is felajánlotta a brüsszeli tanulmányutat és ennek azért jelentős mobilizáló ereje van. Idén a nagyenyedieknek szól a felajánlás. De azon gondolkodunk, hogy jó lenne erdélyi szinten megszervezni egy örökségvédelmi nyári tábort, melybe minden megye legügyesebb csapata meghívást kapna. Ennek további pozitív hozadéka lenne. A különböző vidékek diákjai találkoznának és megismernék egymás törekvéseit, az örökbefogadott műemlékeket.
– Az örökségvédő program kapcsán is gyakran kerül említésre Vajdahunyad, illetve Déva vára. Mindkettő évek óta felújítás alatt áll. Körvonalazódik-e már egy határidő, amikorra e jelentős műemlékek teljes pompájukban nyitják meg kapuikat a látogatók előtt?
– Azért ezek a várak eredetileg sem két perc alatt épültek föl. Valószínűleg tehát egy hosszú folyamat még, amíg sikerül befejezni a teljes helyreállításukat. Sajnos azok után, hogy 2010 és 2012 között Kelemen Hunor kulturális miniszter nagyon komoly pénzalapot különített el örökségápolásra, hiszen száz magyar vonatkozású műemlék helyreállítása kezdődött el, az utóbbi két évben jóformán lenullázták ezt az összeget. Az idén megpróbáltuk újraindítani ezt az átfogó projektet. Sikerült is néhány helyszínen. Másutt még nem, merthogy az idei költségvetésben is minimális összeg volt jóváhagyva az örökségvédelemre. Idén már megpróbáltuk támogatásban részesíteni Vajdahunayd, illetve Déva várát is. Viszont az a gond, hogy egyik műemlék esetében sincsenek készen a helyreállítási tervek. Vajdahunyad váránál például egy 15-20 évvel ezelőtt összetákolt dokumentáció alapján folynak a helyreállítási munkálatok, ami sok esetben többet árt, mint használ. Én nagyon remélem, hogy a tervezési folyamat beindul, és az azt jelenti, hogy jövő év végén akár neki is lehet kezdeni egy valóban átfogó és szakszerű felújításnak. Déván pillanatnyilag a vár jelentős részét uniós alapokból újítják fel, de a projekten kívül eső részekre a tárca is megpróbál anyagi támogatást nyújtani. Tehát azt hiszem, rajta vagyunk a jó úton. Kelemen Hunor jövőre is a 2012-es szintű jelentős összeget hagyta jóvá műemlék-felújításra, nagyon reméljük, hogy ez így is marad és akkor teljes erővel tudjuk újraindítani a tevékenységet.
– Milyen jelentősebb erdélyi műemlékek élveznek prioritást a helyreállítási törekvésben?
– Igyekeztünk konzultálni történelmi egyházaink képviselőivel, hiszen erdélyi épített örökségünknek a legjobb ismerői közé tartoznak. De megkérdeztünk minden megyei, területi szervezetünket is, az így kapott információk alapján állt össze három évvel ezelőtt az a száz műemlékes lista, amit gyakorlatilag prioritásként emlegetünk, és aminek helyreállításához minisztériumi szinten is igyekszünk pénzalapot biztosítani. Hunyad megyét illetően természetesen prioritást élvez a vajdahunyadi és dévai vár, valamint a sarmisegetusai dák erődítmény. Utóbbi ugyan nem magyar vonatkozású, de UNESCO-örökségként mindenképp figyelemreméltó műemlék, aminek helyreállítása jelentős mértékben növelheti a térség kultúrturizmusát és ez a magyar közösséget is pozitívan érinti. A prioritások közt szerepel továbbá az őraljaboldogfalvi templom és hát a szomszédos megyékben is említésre méltó a gyulafehérvári székesegyház,  a temesvári múzeum épülete, ami szintén magyar vonatkozású műemléképület. És hát Erdély-szerte sorolhatnánk, hiszen Kolozs, Bihar, Szatmár megyékben, illetve a Székelyföldön is számos magyar érték került fel a  prioritási listára, amiknek reményeink szerint jövőre el is kezdhetjük a helyreállítását.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)

2014. október 31.

Tizedik évforduló a Téglás Gábor iskolánál
Tiszteljük a múltat, örüljünk a jelennek, vigyázzunk a jövőre
Tizedik évébe lépett a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum, szeptemberben tizedszer csengettek be, tizedik alkalommal szerveznek gólyabált, téglaporos napokat, mindennek a tizedik évfordulóját ünneplik, jegyezte meg Kocsis Atilla iskolaigazgató az ünnepi megemlékezésen.
„Érjen meg minél több ünnepi szónoklatot”, kívánta Markó Béla, aki annak idején RMDSZ-elnökként elsőként húzta meg a becsengetési harangot 2005 szeptemberében. Erdélyben sajnos gyakori a kishitűség és a reménytelenség, a Hunyad megyei szórvány önálló iskolája a legjobb ellenpélda erre, jegyezte meg a költő-politikus, aki szerint a Téglás iskola számára is bíztatást jelent. Amúgy jelenleg Erdélyben 65 önálló magyar középiskola működik, noha 1989-ben egy sem volt!
Malteros ládák között indult sikersztori
Önálló magyar iskola létrehozása Déván hatalmas kihívás volt. Széll Zoltán tanár és Varga Karoly kezdeményezésére már 1990-ben megkapták a minisztériumi engedélyt a magyar iskolára, épület hiányában azonban létesítése kudarcba fulladt. Déva patinás régi magyar iskoláit nem tudták visszaszerezni, hiszen 1919 óta azokban román elitiskolák működnek, új tanintézmény építésére pedig nem kaptak megfelelő anyagi és politikai támogatást, noha a kezdeményezők éveken keresztül mindent megmozgattak.
Nem is adták fel, a lelkes dévai magyarok által 2003-ban alapított Geszthy Ferenc Társaság ugyanazt a célt tűzte ki: az önálló dévai magyar iskola létrehozását. Sokan járultak hozzá az iskola létesítéséhez, négynek közülük azonban kiemelt elismerés jár: Varga Károly, a Geszthy társaság elnöke, Széll Zoltán tanár, Böjte Csaba atya és a néhai ifj. Hauer Erich, aki korai halála miatt nem érhette meg álma beteljesülését. Előbbi kettő kiemelkedő szerepe közismert a dévai magyarok körében, személyesen részt is vettek a mostani ünnepségen, utóbbi kettő szerepét Winkler Gyula EP-képviselő méltatta.
A második nekifutás sikerrel járt, 2005-ben malteros zsákok között beindult a Téglás Gábor iskola. Komoly nehézségek akkor is voltak, szinte ugyanazok, mint az előző évtizedben: az anyagi és politikai támogatás hiánya. 2004 novemberében, választási kampányban Markó Béla RMDSZ-elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök nyilvánosan támogatásukról biztosították Déván a Geszthy társaság képviselőit, hogy 2005 szeptemberében beindulhasson az iskola. Holott a megvásárolt ingatlan – megkezdett, de félbehagyott épület – látványa alig adott okot optimizmusra. „Elszörnyedtem, amikor megláttam”, emlékezett vissza Markó Béla.
A magas szintű ígéretek ellenére az építés lassan haladt. „2005. szeptember elején az iskola beindulása nagyon kétséges volt. Kétségbeesett voltam”, emlékezett vissza Varga Károly az akkori helyzetre. Az iskola építőtelep volt, csupán néhány tantermet sikerül kialakítani, a folyosókon a diákok és az építő munkások malteros zsákok között mászkáltak. Rengeteg munka volt még hátra, miközben az épülettulajdonos Geszthy társaság 12 milliárd lejjel tartozott az építőcégnek. Varga Károlynak számtalan álmatlan éjszakája lehetett akkoriban, a megígért támogatás késett, a pénz csak azután kezdett érkezni, miután egy vajdahunyadi összejövetelen az asztalra csapott Markó és Takács előtt, idézte fel Varga a nem túl kellemes emlékeket az RMDSZ akkori vezetője jelenlétében. Annak idején a Nyugati Jelen dévai szerkesztői is keményen kritizálták az RMDSZ legfelsőbb vezetőségét emiatt.
Minőségi iskola rövid idő alatt
Az akkori nyomások révén végre a politikum is felzárkózott a lelkes dévai kezdeményezők szintjére, kieszközölték a beígért támogatást, 2007-re elkészült az iskolaépület. Sikeresen átvészelték az első két tanévet, amikor csodával határos módon a félig építőtelep-iskolában egyetlen baleset sem történt.
Azóta az iskola minőségi tanintézménnyé nőtte ki magát. Diákjai számos megyei, országos és Kárpát-medencei tantárgyversenyen szereztek kiemelkedő eredményeket, a tanulmányi eredmények pedig rendszeresen jobbak a megyei átlagnál, büszkélkedett Kocsis Attila igazgató. A tanári gárda is fiatal, a 2005-ös indulásnál az átlagéletkor 39 év volt, azóta nyilván növekedett valamelyest, noha időközben több fiatal tanárral bővült, egyesek nyugdíjba vonultak.
Rövid idő alatt minőségi iskolává vált, gratulált Markó Béla. Végül is az első 10 év meghatározó, hangsúlyozta Lakatos András, az RMDSZ volt oktatási elnöke, jelenleg kalotaszentkirályi iskolaigazgató. „Dagad a mellem, amikor a Téglásról beszélhetek, Erdélyben és Brüsszelben egyaránt”, fűzte hozzá Winkler Gyula. A Téglás alighanem a Hunyad megyei szórvány legjelentősebb megvalósítása az utóbbi 25 évben.
Jövő stratégia
A minőségi oktatás az iskola első számú célkitűzése, szögezte le Kocsis Attila. A másik pedig az, hogy a dévai és Hunyad megyei magyar szülők – sőt, lehetőleg a vegyes családok is – a Téglásba írassák gyerekeiket, mert sajnos még mindig előfordul, hogy román iskolába járatják, fűzte hozzá Máté Márta, Hunyad megye főntanfelügyelő-helyettese.
E célokra az iskola vezetősége, a tanfelügyelőség magyar illetékesei, a pedagógus-szövetség és az RMDSZ 4–5 évre terjedő közös oktatási stratégiát dolgoz ki. Nemcsak a Téglás megerősítése fontos, hanem a diákok kis létszáma miatt veszélyeztetett tagozatok megmentésére is megoldást keresnek, ismertette a teendőket Winkler Gyula. A Medgyesen és Nagyszebenben szervezendő novemberi szórványnapok fő témája is a szórványoktatás lesz.
A múlt szelleméről sem szabad megfeledkezni, az egykori pedagógusok áldozatos munkája (akik mostoha körülmények között, évtizedeken keresztül magasan tartották a magyar oktatás zászlaját) erőt és bizalmat kölcsönöznek a jövőnek, jegyezte meg Széll Zoltán.
A szülők és a civil szféra aktívabb bevonása is szükséges, hangsúlyozta Varga Károly, keserűen megjegyezve, hogy az iskolát létrehozó – s az épület egyharmadát birtokló – Geszthy Ferenc Társaság jóformán megszűnt, már csak papíron létezik, a mór megtette kötelességét, a mór mehet mintára. Holott továbbra is szükség lenne rá.
Újabb politikai akadályok
A minőségi oktatás legnagyobb akadálya a politikum, amely 25 éve szinte állandón kísérleti terepnek tekinti a tanügyet, állandóan módosítván a jogszabályokat. Kétségtelen, a 2011-es Funeriu-féle tanügyi törvény jelentős előrelépés, még európai viszonylatban is kiemelkedő, hiszen a decentralizációra és a teljesítményre helyezi a hangsúlyt, szögezte le Lakatos András, csakhogy az új bukaresti hatalom azt is tönkre tette. Hasonlóan vélekedett Markó Béla is, a magyarság számára kifejezetten kedvezőnek nevezte a 2011-es jogszabályt, annak gyakorlatba ültetése nehezebb feladat, az azóta történt módosítások komoly visszaesést eredményeznek, visszaállították a mennyiség orientált, agyoncentralizált iskolarendszert.
Gondok azonban az RMDSZ bukaresti oktatás-felelőseivel is vannak, méghozzá bőven, derült ki a felszólalók szinte általános tapasztalatából. A régiek jobbak voltak, mint az újak, néhány évvel ezelőtt a tanügyi minisztériumba került RMDSZ-esek segítséget, támogatást nyújtottak a Téglásnak (és a többi erdélyi magyar iskolának), most viszont olyan is előfordul, hogy a levelekre sem válaszolnak, a konkrét problémák megoldása pedig egyre körülményesebb.
Utóbbi megoldható feladat, amennyiben az RMDSZ rendezi sorait, és fölülvizsgálja szelekciós mechanizmusát, a bukaresti hatalom kísérletezéseinek káros hatásait viszont nehezebb lesz kiküszöbölni.
Eddig a Téglás iskola megbirkózott minden kihívással, folyamatosan megerősödött. Tízéves tapasztalatára támaszkodva, alighanem bizakodva tekint a jövőbe.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

2014. október 31.

Aki nem mondott le a gondolkodás fegyelméről
Szabédi László Két világ közt harmadiknak című kötetéről
A Szabédi-életmű legfontosabb alkotásai – vers, próza, tanulmány, kritika, naplórészletek – közül nyújt válogatást a Korunk–Komp-Press Kiadó által frissen megjelentetett Két világ közt harmadiknak című kötet, amelynek bemutatására szerdán délután került sor a Kolozsvár Társaság székhelyén, a társaság által szervezett Októberi Napok címet viselő rendezvénysorozat keretében.
A könyvről Csapody Miklós budapesti irodalomtörténész hiányában (betegség miatt nem lehetett jelen) Dávid Gyula irodalomtörténész beszélt, majd a jelenlévők is megoszthatták gondolataikat Szabédi Lászlóval kapcsolatosan.
Szabadság (Kolozsvár)

2014. október 31.

Őrizni és továbbadni – kézművesházat avattak a válaszúti Kallós Alapítványnál
– Kallós Zoltánnak köszönhetjük mindazt, ami itt megszületett, hiszen ő a teljes vagyonát az alapítvány rendelkezésére bocsátotta; az általa hetven év alatt összegyűjtött tárgyi és szellemi örökséget gondozzuk, pontosan azért, hogy tovább tudjuk adni – hangsúlyozta Balázs-Bécsi Gyöngyi, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány elnöke szerdán délután, az alapítvány új kézművesházának avatóján.
A nap folyamán Kolozsváron átadott iktári Bethlen (Bánffy) kripta felújítására is reflektálva Ipolyi Arnold püspök egyik gondolatát idézte: „Őrizzük tehát, gyűjtsük össze emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő!”
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)



lapozás: 1-30 ... 5521-5550 | 5551-5580 | 5581-5610 ... 6931-6943




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék