udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6943
találat
lapozás: 1-30 ... 691-720 | 721-750 | 751-780 ... 6931-6943
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. február 11.
Elismerés a munkájáért
A moldvai magyar oktatás megalapozásában vállalt szerepéért Borbáth Erzsébet nyugalomba vonult csíkszeredai magyar szakos tanárnak, volt iskolaigazgatónak adományozta A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) az idén első alkalommal kiosztott Petrás Incze János-díjat.
Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a fővédnöke az idei, szombaton megrendezendő budapesti csángó bálnak, amelyen A Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány (AMMOA) által alapított Petrás Incze János-díjat is átadják. A díjat idén először osztják ki, és azok kaphatják, akik sokat tettek a moldvai magyar oktatás érdekében. A kitüntetést Petrás Incze János (Forrófalva, 1813. − Klézse, 1886. szept. 6.) moldvai csángó katolikus pap, folklórgyűjtő, nyelvész után nevezték el.
Csíkszeredai az első kitüntetett
A csángó gyerekeket támogató, az AMMOA-val szoros együttműködésben dolgozó, Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület elnöke, Pákozdi Judit elmondta, a Petrás Mária-kerámiát, oklevelet és pénzjutalmat tartalmazó díj idei kitüntetettje Borbáth Erzsébet, akinek a moldvai magyar nyelvű oktatás megalapozásában, az első generációs értelmiség kinevelésében vállalt szerepéért adományozzák azt.
Alázattal kell szolgálni
A jelenleg Csíkszentmártonban élő Borbáth Erzsébet nyugalomba vonult magyar szakos tanár, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola volt igazgatója a tőle megszokott szerénységgel fogadta a kitüntetés hírét. Mint portálunknak mondta, egészségi állapota miatt nem tudja személyesen átvenni azt, de nagy megtiszteltetésként értékeli, hogy őt jelölték a díjra. Megfogalmazta, ha Széchenyi a legnagyobb magyar, és Orbán Balázs a legnagyobb székely, akkor Petrás Incze János a legnagyobb moldvai magyar. „Hogy lehet kiérdemelni egy olyan díjat, amelyet az ő neve fémjelez? Egyetlen módon: alázattal szolgálni, cselekedni a moldvai csángómagyarok ügyéért, amelyért ő életével, áldozatos munkájával küzdött, dolgozott, és példát mutatott az utána jövők számára, hogy »vérei ne maradjanak az értelem míveletlenségében«” – foglalta össze gondolatait Borbáth Erzsébet.
Munka a csángó gyerekekért
A pedagógus munkája 1990 óta fonódik össze a csángó gyerekek oktatásával, akkor érkeztek Csíkszeredába, a József Attila Általános Iskolába moldvai csángómagyar gyerekek, hogy magyar nyelvű oktatásban részesülhessenek. Az iskola akkori munkaközössége felvállalta a programot, melynek keretében 2000-ig, a szakszerű moldvai magyar oktatás beindulásáig az iskola felső tagozatán minden évben egy osztálynyi csángó fiatal kezdhette el a magyarul tanulást. A fakultatív magyarórák moldvai elindítása után 2000-től a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) megbízásából Borbáth Erzsébet szakirányítója volt a programnak, amelyből egy évvel az RMPSZ előtt, 2004-ben lépett ki. 2011-től, amikor ismét az RMPSZ-t bízták meg a csángómagyar oktatási program irányításával, a felügyelőbiztosság munkájában vesz részt.
„Szakmai hozzáértésre van szükség”
Borbáth Erzsébet véleménye szerint a fakultatív magyarórák mellett a középiskolában magyarul továbbtanulni kívánó moldvai csángó gyerekek számára jó lenne egy átmeneti időszak magyar tannyelvű általános iskolában, mielőtt kilencedik osztályba kerülnek. Az óvodától nyolcadik osztályig tartó román tannyelvű oktatásról hirtelen magyarra váltani ugyanis nehézséget és hátrányt is jelent a diákok számára – mutatott rá. A csángómagyar oktatási program jelenlegi helyzete kapcsán azt mondta, a szakmai hozzáértés nagyon fontos. A Moldvában tanító pedagógusok jó szándéka vitathatatlan, a munkát pedig ki-ki képességei és felelősségérzete szerint végzi – értékelte.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro,2014. február 11.
Az űrlap alja
Eseménydús évet zárt az EKE ’91
Nemcsak évértékelőt tartott szombaton az EKE ’91 Nagyvárad–Bihar, hanem díjazták a legjobb túrázókat, túravezetőket és Ujvárosi Tibor alapító tagot, aki tavaly múlt 90 éves, és az egyesület örökös tagjává választották.
Az Ady Endre Líceum dísztermében megtartott közgyűlésre igen kevesen érkeztek, alig félszázan, ahhoz képest, hogy jelenleg 193 fizető tagjuk van. Egyébként Tiponuţ Tibor, az EKE ’91 Nagyvárad–Bihar elnöke beszámolójában meg is jegyezte, hogy bár tavaly szerencsére senki nem hunyt el a tagságból, 2012-höz képest mégis 30 fővel kevesebben vannak. Az ismeretterjesztő, honismereti, nevelő tevékenységgel kapcsolatban elhangzott, hogy egyre több olyan rendezvényük van, amit helyhiány miatt nem tudnak megtartani. Példa erre a 2013/2014 telén, januártól április végéig vetítéssel egybekötött honismereti és ismeretterjesztő előadás-sorozat. Ennek eddig az Ady-líceum adott otthont, de ezzel a hagyománnyal az idén szakítottak, mert egyre nehezebb volt megoldani a teremgondokat, és többször probléma volt a részvevők nem feltétlenül civilizált viselkedésével. Ezért idén a keddi találkozók végén alkalomszerűen, zárt körben tartanak egy-egy vetítést, ha éppen akad önkéntes előadó. Az elnök szerint ennek az az előnye, hogy az EKE-tagokat nem szorítják ki idegenek az előadásokról, és így a legelszántabb természetjárók is részt tudnak venni a vetítéseken. Hátránya, hogy nincs előre megírt program, tehát aki kíváncsi a vetítésekre, ott kell legyen a keddi találkozókon. Sikeres akcióként emelte ki Tiponuţ a Nagyváradon megszervezett Nagy EKE ’91 Olajgyűjtést, amelyet önerőből oldottak meg, mert tavaly nem kaptak rá támogatást. Említést tett a farsangi bálról, a Somló-hegyen megtartott hagyományos Föld napi tagavató túrájukról, amikor is kilenc új tag tette le a fogadalmat. Vízitúrák és egyéb kirándulások tarkították a tavalyi esztendőt, de a sok örömbe üröm is vegyült: Erőss Zsolt és Kis Péter tragikus eltűnése és halálhíre komoly érzelmeket váltott ki mindenkiből. Ezért május 28-án minden városban, ahol EKE-osztály van, 21 órakor gyertyát gyújtottak az emlékükre. A Bihar Megyei Hegyi- és Barlangimentő Szolgálattal kötött protokollum alapján pedig júniusban Biharfüred környékén 30 kilométeres szakaszon felújították a turistajelzéseket. Ismét, immár ötödjére teljesítménytúrát is szerveztek. A Medveles elnevezésű teljesítménytúrában társszervezők voltak, és a résztvevők választhattak a 20, 40, 60 km-es távok között, de 2013-ban első alkalommal a 80 és 100 km-en is kipróbálhatták magukat a vállalkozó kedvűek. A vetítések, előadások és túrázások közül említésre méltó, hogy novemberben Kollár Lajos és Mécs László, a Magyarok a világ nyolcezresein expedíció-sorozat alapítói az EKE meghívására erdélyi előadó-körútra indultak, illetve a Mikulás kirándulást emelte ki, amikor meglátogatták a Farkas-hegyi kristálybarlangot, melyet 2012. augusztus 18-án nyitottak meg a látogatók számára. A barlangot véletlenül fedezték fel 1987-ben, a bauxitbányába robbantottak szellőzőnyílást, amikor feltárult a járat. A barlang újdonsága egy kis bányamúzeum, amely bemutatja az érdeklődőnek a föld alatti munka eszközeit. Idén támogatás hiányában a városismereti vetélkedőt nem tudták megtartani, viszont a megyei önkormányzatnak köszönhetően újra egy szép kivitelezésű éves túratervet sikerült letenni az asztalra.
Torma József alelnök túrabeszámolójából megtudhattuk, hogy tavaly az EKE ’91 Nagyvárad–Bihar összesen 83 túrát szervezett. Ezek közül 74 volt egynapos és kilenc többnapos. A túrákon összesen 1376 személy vett részt, ebből 699 EKE-tag. Közúton összesen 11 680 km-t, vasúton 6 329 km-t és gyalogosan 1 955 km-t tettek meg. A gyalogtúrák alkalmával 72 700 méteres szintkülönbséget küzdöttek le.
A pénzügyi beszámolót sokan örömmel fogadták, ugyanis ebből kiderült, hogy tavaly jól gazdálkodott az egyesület, ugyanis év végére az egyesület összértéke (leltári tárgyakkal és nyereséggel együtt) elérte a 35 428,33 lejt. A közgyűlés a cenzori beszámolóval, majd a túrázók és túravezetők díjazásával zárult. A 2013-as év túravezetője díjat Fábián György érdemelte ki, a tavalyi év turistái pedig Torma József és Danicska János lettek.
Sükösd T. Krisztina
EKE= Erdélyi Kárpát Egyesület
Reggeli Újság (Nagyvárad),2014. február 11.
Az RMDSZ autonómiatervezetének közvitára bocsátását sürgeti az EMNP- A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szakértői műhelyében készülő, a Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvénytervezet közvitára bocsátását sürgetik az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) székelyföldi területi szervezetei.
Az EMNP székelyföldi vezetői az MTI-hez kedden eljuttatott közleményben emlékeztettek: az RMDSZ a 2013 májusában tartott kongresszusán határozott arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról a bukaresti törvényhozásban. Az ellenzéki párt felrótta, hogy RMDSZ vezető politikusai azt ígérték, 2013 végén közvitára bocsátják a tervezetet, ám "előbb januárra, majd februárra, végül májusra tolták a határidőt".
Az EMNP székelyföldi vezetői szerint az RMDSZ egy egész sor kérdés megválaszolásával maradt adós a törvénytervezettel kapcsolatban. Ezek között említették, hogy az erdélyi magyar közösség nem tudhatta meg, kik dolgoznak a tervezeten, mikor kezdődik az ígért széles körű konzultáció, véleményt nyilváníthatnak-e ebben az erdélyi magyar pártok és szervezetek, a téma szakértői, és véleményüket beépítik-e majd a törvénytervezetbe.
"Ha nem születnek kielégítő válaszok, az RMDSZ kezdeményezéséről kiderül, hogy nem több annál, aminek sokan gyanítják: látszatcselekvés, amellyel a szövetség egyes vezetői – újabb kétes értékű kormányzati szerepre készülve – megpróbálják leszerelni azt a fajta közösségi fellépést, amely a Székelyek Nagy Menetelésekor is megmutatta igazi erejét" - fogalmaztak a közleményben.
Az EMNP székelyföldi politikusai felszólították az RMDSZ vezetőit, tegyék átláthatóvá és a közösség érdeklődő tagjai által is követhetővé a Székelyföld területi autonómiáját célzó törvénytervezet előkészítő folyamatát, és vonják be a folyamatba mindazokat a politikai és szakmai csoportokat, amelyek az utóbbi két évtizedben szakértelmüket és elkötelezettségüket többszörösen bizonyították. Hozzátették: széleskörű egyeztetés nélkül semmiféle autonómiatervezet nem lehet sikeres.
(MTI) 20142014. február 11.
Szétkommentálni vagy elhallgatni, ez itt a kérdés
A látomásos zseni Jorge Luis Borges, lassan háromnegyed évszázada egy elképzelt, de mára a (cyber)valóságnak nagyban megfelelő bábeli könyvtárról írta: "Ma már tudjuk, hogy egy értelmes sor vagy egy pontos hír körül mérföld hosszúságú esztelen kakofónia, verbális limlom és összefüggéstelenség található" (Bábeli könyvtár – 1941). A közéleti diskurzusokat figyelve, igen gyakran egy ilyen könyvtár képzete – és mi más a cyber, a virtuális valóság, és a médiák termelte dimenzió mint állandó megfejtésre váró “összefüggéstelenség” – ötlik az eszembe, és meggyőződésem, hogy sokan vagyunk így még ezzel. Meglátásom szerint, az a helyzet van kialakulóban, amikor egyre kevésbé vagyunk képesek “rendet vágni” a ránk zuduló információs limlom között, eligazodni a világ dolgaiban, legyen szó akár legközvetlenebb környezetünkről, vagy tágabb, sőt globális összefüggésekről. És ez nem arra ösztönöz, hogy kellő türrelemmel és némiképp alázattal közelítsünk a dolgokhoz, hogy kis szellemi, gondolkodásbeli erőfeszítéssel próbáljuk meg megérteni a valóságot, hanem ez helyett lazán szétkommenteljük azt. Olyasféle barlangképekből teremtünk “való világot” (jut az eszembe a reality show, mintegy allegóriája lehetne Platón barlang-hasonlatának, a fiúk-lányok a bekamerázott barlangban ripacskodnak naphosszat, szinte mindenestől elszigetelve a valóságtól, párhuzamos valóságot játszanak), melyek nem is kommunikálnak a valósággal, a köldökzsinor, mely ez utóbbihoz köthetné a töredezett és értelmét vesztett diszkurzív világot, rég el lett vágva. A szavak inflálódása, jelentéstartalmuk kiürülése egyben a társadalmi valóságra épülő világunk kiürítése, sőt leértékelése: minél inkább szétkommentáljuk vagy éppen ellenkezőleg elhallgatjuk a leglényegesebb dolgokat a valóságról, annál értéktelenebbé tesszük azt, és persze benne sajátmagunkat. És még az sem vigasztalhat, hogy közben – valamiféle összeesküvés-elméletnek megfelelően, mint valami árnyékvilágban – vannak/lennének “illetékesek”, akik ismerik a forgatókönyvet, tudják mi a dürgés, és a maguk hasznára gerjesztik a szavak inflációját, parasztvakításként, képmutatásként, hogy közben “titokban a maguk hasznára válthassák meg a világot”. Nem, egyre nyilvánvalóbb, hogy az “illetékesnek” gondolt vezérek is kotta nélkül játszanak, képmutatásuk, manipulatív gesztusaik, politikusi paranóia következménye: nincs rejtett és következetesen megvalósítandó terv, inflálódott, megkopott szavak vannak, egyre üresebben kongó puszta kifejezések.
Kiemelni is nehéz a politikai diskurzusok folyásából egyiket vagy másikat, hiszen akárhol is kezdenénk a merítést, lényegében ugyanazokat az üres szavakat és kifejezéseket találjuk. Ha a magyarországi alkotmány (megengedem, nem is alkotmány, nehogy hasonlítson egy “normális” jogrendszerre, amit létrehoztak, hanem “csak" alaptörvény /kisbetű szándékos/) preambuluma arra való, hogy giccses emlékművek felállítását és történelemhamisítást alapozzon meg, a rohammunkában tákolódó román alkotmánymódosítás egyenesen EP-választási kampánytéma, és semmivel sem több. Ahogy Magyarországon dúl-fúl a “rezsiharc” (pfujj, mecsoda egy kifejezés, normális embernek a hátán feláll a szőr hallatán), nálunk autonómia-harc folyik (ajánlom, hogy az autonómia kifejezést nyilvánítsák az arra “illetékesek”, a legeredetibb székely kifejezésnek, alkalmazásának sűrűsége indokoltá teszi ezt, csak ne hangzana olyan “ó-görögösen”). Szóval harc az van, autonómia még tervezetekben sincs, mert huszonöt év után még készül a “nagy és precíz, mindent felölelő” ötszázvalahányadik tervezet, amit aztán le lehet tenni a parlament asztalára, hogy csak úgy porzik az majd tőle, és utána repül is a kosárba, jó esetben a fiók mélyére. De közben persze, szétkommentelik és elátkozzák a cikket és íróját, aki azt a sarkalatos kérdést fogalmazta meg a minap, hogy vajon lenne-e pénz az autonómia intézményeire? Vagy van-e elég öntudatos és tág bugyelárissal autonómiázó székely atyafi, aki hajlandó, és képes lenne pluszban adózni azért? Márpedig az autonómia óhajtását, azt, hogy akik, ki- meg felvonulnak zászlaja alatt komoly a szándékuk, az árának megfizetése jelez(het)né, ugyanis ingyen autonómiának roppant híg (lenne) a leve!
A leginkább inflálódott és kiürült kifejezések közt a nemzet, nemzeti kifejezés lehetne a másik zászlóvívő, hiszen nincs már az az összefüggéstelenség, amiben fel ne merülne, amiben ne jelezné, hogy itt biza valami olyanról lesz/van szó, amiből egyesek kirekesztetnek, és a nemzet ezáltal fog fényeskedni, legalábbis a cigit áruló trafik-hálózat homlokzatán. A gyakori kontextus, amivel e kifejezést hozzánk, hatumákhoz (határon kívül rekedt magyarokhoz) asszociálják az a senki által át nem látott “nagy nemzetegyesítő” rendszer (NER), mely egyszercsak áldásával fogja elárasztani a “Kárpát-hazát”, csak nem tudni mikor, és nem tudni hogyan. Vannak szent dolgok, amiket soha nem szabad kimondani, azért nem t.i, mert kimondásukkal rontjuk annak esélyét, hogy tartalmuk megvalósuljon (vigyázz mit kívánsz, mert még megvalósul – mondja a Dél-dakota közmondás is); ezért elég, ha (másod)percenként elmakogjuk: nemzet, nemzeti, és minden egyébről hallgatunk – sugallja Szász Jenő egy nemrég mondott tévés (ál)interjúban. Hogy t.i. az ő fantom intézete (mi más, mint a második Nemzetstratégiai sóhivatal) éjt nappá téve dolgozik, csakhát az eredményeik titkosak, hiszen ők közpénzen (a nemlétező intézményre és vezetőjére csak az idén 1.2 milliárdot költ közpénzből a kormány) csupán a kormánynak, még pontosabban a miniszterelnöknek tartoznak beszámolni. Ezért aztán mindenki másnak (fideszesen: coki) kuss, még honlap sem értesít a megváltásunkról szóló munka fényes eredményeiről: Szászjenőt szőröstül-bőrőstül titkosították (jó kis /horror/filmet lehetne készíteni angolul ezzel a címmel: The first covert politician – lenne kasszasikere; magyarul meg lehetne a címe mondjuk: “A bennünk rejlő titkosított szászjenő”). Ugye értik, hogy nem értik? Közhivatal, mely nem is létezik, afféle kísértethajó, melynek csak a fölfuvalkodott kapitánya rémlik fel olykor-olykor, leginkább rémálmokban; igazi és hamisítatlan hungarikum, nosza nyilvánítsuk nemzetinek a szászjenőt is íziben (copyright legyen rajta).
A szétkommentált, illetve elhallgatott világ hámozott lufi, mögötte csak a nihil, a semmi van, az „esztelen kakofónia”.
Bejegyezte: Nándor László Magyari
Emlékeztető: Magyari László Nándor az önálló magyar egyetem ellen foglalt állást:
Magyari Nándor László a Szabadelvű Kör 1997. jan. 31-i ülésén elhangzott előadásában arról szólt, hogy eddig senki sem vállalkozott a Bolyai Egyetem tevékenységének kritikai feldolgozására. Szerinte kritizálni tilos, így azután "az egész egyetem-tradíció: mítosz és szent tehén". Ironikusan megjegyezte, hogy a Bolyai Társaság hozzánőtt a "megemésztetlen tradícióhoz", ténykedése pedig felszívódik a sűrű ködben. Magyari László Nándor szerint az egyetem ügyével foglalkozó kultúrpolitikusok "nem bírnak kiszabadulni egy rosszul felfogott tradíció fogságából", ez akadálya a korszerű intézmény tervének kidolgozásának. Anakronisztikus a hagyományba merevedés. "A nemzeti hagyományba, a múltba való bezárkózás" járhatatlan. Elitcserére van szükség, állapította meg. Olyan elit kell, amely "mer a korral haladni". - "Az egyetemreform főáramától eltérő törekvésnek tűnik" hangsúlyozta, "az etnikai alapon elkülönített egyetem létrehozásának kizárólagossága is." /Magyari Nándor László: Universitas és környezete. A magyar egyetem-eszme beágyazottsága a kisebbségi elitek diszkurzusába. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 10./
https://systemcritic.blogspot.ro,2014. február 12.
Kettős állampolgárságot kapnak a magyarországi románok
A bukaresti parlament kibővíti azoknak a körét, akik egyszerűsített honosítással kaphatnak román állampolgárságot.
Az 1991 óta hatályos állampolgársági törvény szerint mindazok visszaszerezhetik román állampolgárságukat, akiknek szülei vagy nagyszülei korábban rendelkeztek ezzel a státussal, de akaratukon és hibájukon kívül elvesztették.
A képviselőház napirendjén szereplő új törvénytervezet szerint a könnyített eljárást kiterjesztenék azokra a románokra is, akiknek felmenői nem rendelkeztek román állampolgársággal. Indoklásában az öt kormánypárti és egy ellenzéki képviselő indítványa Szerbiát, a történelmi Máramaros Ukrajnához tartozó északi részét és Magyarországot említi név szerint olyan területként, amelynek a románjait megilleti a kettős állampolgárság.
A tervezetet pár napja egyhangúlag jóváhagyta a határon túli románok ügyeivel foglalkozó parlamenti bizottság, amelyben a kormánypártok kétharmados többséggel rendelkeznek. A testület alelnöke, Bogdan Diaconu szociáldemokrata képviselő hétfőn megjelent írásában úgy érvelt: az említett területeken élő románok számára a román útlevél jelentené az egyetlen kapcsolatot az anyaországgal, és „az esélyt arra, hogy megőrizzék önazonosságukat”.
nol.hu
Erdély.ma,2014. február 12.
Másfélszáz székely önkormányzat nyilvánítsa ki akaratát! – Nyílt levél a székely önkormányzatokhoz
Az elmúlt években Székelyföld közössége többször kifejezte akaratát, hogy legfontosabb nemzetpolitikai törekvését a demokrácia legmagasabb szintű intézményének gyakorlásával, népszavazással erősítse meg. A Székely Nemzeti Tanács több alkalommal szorgalmazta, írjanak ki helyi népszavazást Székelyföld autonómiájáról.
Ennek jegyében megszervezte és lebonyolította azt a népszavazást, amely során 210.000 székelyföldi polgár (a válaszadók 99%-a) mondott igent az autonómiára. Legutóbb Hargita és Kovászna megye önkormányzati testülete fogadott el egy népszavazásra vonatkozó határozatot, ám a kormánybiztosok megakadályozták a döntések végrehajtását. Mindez annak ellenére, hogy a népszavazás intézményének alkalmazását minden, Románia által is elfogadott nemzetközi egyezmény szorgalmazza, sőt, kötelezővé teszi.
Most Románia közigazgatási átszervezésének időszakában még hangsúlyosabban érvényesítenünk kell az Európai Unióban széles körben alkalmazott elvet, miszerint egy (közigazgatási hatáskörökkel is felruházott) régiót nem kijelölni, hanem elismerni kell. Egy ország bármilyen közigazgatási átalakítását elsősorban a lakosság hosszú távú érdekeinek, a demokrácia elveinek és az adott ország nemzetközi kötelezettségeinek figyelembevételével kell végrehajtani. Egy közigazgatási egység hatékony működésének fontos feltétele, hogy ne pillanatnyi politikai konjunktúra mentén alakítsák ki határait, szerkezetét, határozzák meg hatásköreit, hanem az illető régióra jellemző természeti, társadalmi és kulturális ismérvek, a régióban élő közösségek hagyományainak legmesszemenőbb figyelembe vételével.
A Székely Nemzeti Tanács ezúttal kéri fel Székelyföld százötvenhárom önkormányzatát, hogy a fenti elvek figyelembevételével, jelen nyílt levélhez csatolt határozattervezetet elfogadva egységesen nyilvánítsa ki az általa képviselt közösség autonómia iránti igényét, és tegye láthatóvá a nagyvilág számára, amit a prefektusi önkény a népszavazások meggátolásával el akar rejteni: a székely falvak és városok egységes akarattal egyetlen, de különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni. Ez a közigazgatási egység viselje a Székelyföld nevet, egy szerves törvény szavatolja számára az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett legyen hivatalos nyelv a magyar.
Marosvásárhely, 2014. február 12.
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma,2014. február 12.
RMDSZ–MPP-tárgyalások – Feltétel az autonómia
Folytatja a tárgyalásokat az RMDSZ-szel a Magyar Polgári Párt (MPP) az Európai Parlamenti választásokon való közös indulásról, továbbra is a „nemzeti válogatott” felállítását tartanák az erdélyi magyarság számára a legésszerűbb döntésnek – jelentette ki Kulcsár-Terza József, az MPP háromszéki elnöke.
A polgári párt megyei elnökei (nyolc ilyen szervezetük van) a hét végén a Szatmár megyei Kaplonyban tanácskoztak az országos vezetőséggel. Teljes volt az egyetértés, mindannyian azt mondták, a megkezdett tárgyalásokat, a tavaly október 27-én elindított „közös menetelést” folytatni kell, nemzeti ügyekben szükséges az összefogás, és „aki ennek nem tesz eleget, az magára vessen” – mondta el Kulcsár-Terza. Kifejtette, azért tárgyalnak az RMDSZ-szel, mert a szövetség vezetői kezdeményezték ezt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) részéről azonban nem kaptak ilyen felkérést. Az RMDSZ-szel folytatott egyeztetéseken egyetlen, ám kizáró jellegű feltételük van: Székelyföld területi autonómiájának ügye, elvárják, hogy a végleges EP-lista kialakítása előtt, még a közvitára bocsátást megelőzően kézhez kapják az RMDSZ által kidolgozott autonómiastatútumot, és azt is, hogy figyelembe vegyék majd jobbító észrevételeiket – hangsúlyozta a háromszéki MPP-elnök.
„Ha ez nem történik meg, akkor nem lesz megállapodás, nem lesz közös lista” – mondotta. Minden egyéb kérdéshez hajlandóak rugalmasan viszonyulni, de el kell kezdeni a tárgyalásokat (időpontról egyelőre nem nyilatkozott senki), hogy felelős döntést hozhassanak – mondotta. A kaplonyi találkozón számba vették az elkövetkező időszak teendőit is, eldöntötték, teljes leltárt készítenek. 2014 október elsejéig minden helyi és megyei szervezetnél tisztújítást tartanak, majd elkezdődik a munka, hogy felkészüljenek a 2016-os önkormányzati választásokra. A nyolc megyei elnök beszámolójából egyöntetűen kitetszett, hogy az EMNP megszületése „megtörte a jobboldalt”, nincs az az erejük már, mint 2008-ban volt. „Azok hagyták el a pártot, akiket nem csak a nemzeti érdek, de az önérdek is vezérelt. De nem állunk olyan rosszul, mint sokan szeretnék” – fejtette ki Kulcsár-Terza. Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 12.
Szembesítés a múlttal
Lassan őrölnek Isten malmai Romániában. Majd’ 25 évnek kellett eltelnie a kommunista rendszer bukása óta, hogy nyilvánosságra kerüljön néhány egykori, igen kegyetlen és sok ember haláláért felelős börtönigazgató, munkatábor-parancsnok neve, s hivatalosan is vádat emeljenek ellenük. Mindannyian nyolcvan év fölöttiek, jellemzőjük, hogy nem tartják felelősnek magukat a történtekért, tagadják az elkövetett és immár rájuk bizonyított szörnyűségeket. Nincs lelkiismeret-furdalásuk.
Szörnyű dolgok történtek a kommunizmus évtizedei alatt Romániában is. Kevesebb szó esett erről, mint a fasiszta vagy szovjet lágerekről, de bizony itt is volt halálra dolgoztatás, éheztetés, kínzás, munkatáborokba, börtönökbe gyűjtötték a „rendszerellenes elemeket”, s aki túlélte, szabadult, testi, lelki roncsként próbált fennmaradni. Voltak áldozatok – és voltak elkövetők is. Nemcsak azok, akik a parancsokat osztogatták legmagasabb szintről, hanem olyanok, akik szolgalelkűen, sőt, túlbuzgóan teljesítették azokat, sokuknak perverz örömöt szerzett a mások fölötti uralom, a testi, lelki szenvedés okozása. Nemcsak végrehajtották a fentről érkező utasításokat, de saját „ötletekkel” egészítették ki a foglyok megalázásának, megsemmisítésének amúgy is igen széles skáláját, és soha senki nem kérte ezt számon tőlük, kényelmesen élnek, tekintélyes nyugdíjat kapnak havonta. Békés öregkor jutott nekik, olyan, amilyen áldozataiknak nem adatott meg. Nem véletlen az sem, hogy oly nehezen haladt a leleplezés. A kilencvenes évek elején az egykori kommunista elit tagjainak, jó pozícióba került utódaiknak gondjuk volt a bizonyítékok eltüntetésére, így az ugyancsak későn létrehozott, a feltárással megbízott intézetnek évekre van szüksége, míg felkutatja, összeszedi egy-egy eset bizonyítékait. Tavaly harmincöt olyan, még életben lévő személyt azonosítottak, aki a kommunista rendszer elnyomógépezetéhez tartozott, és bizonyíthatóan emberiesség elleni bűncselekményeket követett el. Azóta az ügyészség bíróság elé állított két volt börtönparancsnokot, egy harmadik a vádemelés előtt meghalt, a negyedik az elmúlt napokban szembesült múltjával. Mindannyian – és az ezután sorra kerülők is – előrehaladott korban lévén, valószínű, meg sem érik az ítélethirdetést. S mint láthatjuk, a leleplezés a megbánás legkisebb rezdülését sem idézi elő bennük.
És akkor mégis, mi értelme van mindennek – merülhet fel a kérdés –, ha nem hoz vezeklést a hóhéroknak és megnyugvást az áldozatoknak? Legfőbb haszna talán, hogy nem enged feledni. Szembesít bennünket, gyermekeinket a múlttal, azzal, hogy mire voltak képesek a totalitárius rendszerek. Ha ismerjük, tudjuk ezeket a szörnyűségeket, talán teszünk azért is, hogy ne ismétlődhessenek meg soha.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. február 12.
Feljelentették az egykori munkatábor parancsnokát
Az egykori cernavodăi munkatábor egyik parancsnoka, Florian Cormoș elleni feljelentéssel folytatódik a kommunista pribékek tavaly kezdődött felelősségre vonása – közölte tegnap a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) vezetője. Az intézet 35 olyan, még életben lévő személyt azonosított tavaly, aki a kommunista rendszer elnyomógépezetéhez tartozott, és bizonyíthatóan emberiesség elleni bűncselekményeket követett el. Az intézet feljelentése alapján azóta az ügyészség bíróság elé állított két volt börtönparancsnokot, egy harmadik pedig a vádemelés előtt meghalt. A most 87 éves Cormoș a negyedik a 35-ös listán. Az intézet szerint 1953 elején mindössze négy hónapig volt a munkatábor parancsnoka, de az általa elrendelt embertelen bánásmód – az erőszak, kínzás, éheztetés, orvosi ellátás megtagadása – miatt ebben az időszakban 115 politikai fogoly vesztette életét és 400 vált munkaképtelenné. Gyakorlatilag naponta meghalt egy ember Cormoș kivégzőtáborában. A táborparancsnok kegyetlenségét a kommunista hatóságok sem tűrték el: nem az elkövetett bűnök miatt, hanem azért, mert kitudódott, és gyakorlatilag felére csökkentette a Duna–Fekete-tenger csatorna építésén dolgozó tábor munkavégző képességét – közölte tegnapi sajtóértekezletén Andrei Muraru, az IICCMER ügyvezető elnöke. Hozzátette: Cormoș ellen – Sztálin halála után – fegyelmi vizsgálat indult, életfogytiglani kényszermunkára ítélték, de három év múlva, 1957-ben kiengedték, és 1972-ig különböző büntetésvégrehajtó intézetekben dolgozott kiképzőtisztként. A volt munkatábor-parancsnok jelenleg Nagyváradon él.
A máramarosszigeti börtönmúzeum mellett működő kutatóintézet közlése szerint Romániában több mint 600 ezer embert ítéltek el és zártak börtönbe politikai okok miatt 1945 és 1989 között.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2014. február 12.
Nem volt idő lelkiismeret-furdalásra (Látogatóban egy kommunista pribéknél)
Florian Cormoșt 115 ember halálával vádolják. Az egykori munkatábor-parancsnok most 87 éves. Alkalmunk volt találkozni vele nagyváradi otthonában Nick Thorpe (BBC) és Kálnoky Boris (Die Welt) kíséretében egy nappal neve és a hivatalos vádemelés nyilvánosságra hozatala előtt.
A kétszobás nagyváradi panellakásban lányával, Eugeniával él, aki foggal-körömmel próbálja védeni idős édesapját. „Húsz éve vége a kommunizmusnak. Ezeket a dolgokat mindenki már rég elfelejtette. Az apám egy idős ember. Miért nem lehet őt békén hagyni?” – szüremlenek át indulatos szavai a konyhából. A nappaliban Cormoș úr ül. Arca kifejezéstelen és megviselt. 1952 végén lett parancsnok a munkatáborban ’53 tavaszáig, négy hónapot. Ez idő alatt a táborban 115 ember halt meg – derül ki a Cernavodăban található dossziékból. A halál oka főként éhség. Florian Cormoș körülbelül 3000 fogolyért felelt a csatornaépítés közben. „Én nem öltem meg senkit. Én csak egy bűnbak vagyok. Van jegyzőkönyv. Egy megbeszélésről a belügyminiszterrel, ott kell keresni. A gyűlés 1953. január 19-én volt. Ott a parancsnokok feltették a kérdést: miniszter úr, nagyon sok betegünk van a csatornánál, mit csinálunk velük? Nincs orvosságunk, nincs semmink. Az volt a válasz, hogy munkával tegyék egészségessé őket. Vagyis hogy haljanak meg minél hamarabb. Ez a rendelet Pavel Ștefantól jött, ő volt akkor a belügyminiszter” – magyarázza. A fent említett jegyzőkönyv sehol nem található. Cormoș nem győzte hangoztatni, hogy ő csak 12 ember haláláról tud. A lelkiismeret számára ismeretlen.
– Volt lelkiismeret-furdalása?
– Ilyesmire nem volt időm. Sok volt a gyűlés.
– Akkor nem halt meg 115 ember?
– Mit gondolnak, Auschwitzban voltam? – hangosan felnevetett. Aztán felmerültek benne a kérdések. Mi lesz most? Mit akarnak csinálni vele? „Jöjjenek, vádoljanak meg a világ összes bűnével, s röpítsenek golyót a fejembe! Elfáradtam” – mondta keserű arccal, egyszerűen, pátosz nélkül.
Kali Ágnes
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. február 12.
Iskolakonzorciumok alakultak
Maros megyében január 31. volt a határidő, ameddig a tanintézmények aláírhatták az iskolapartnerségi egyezményeket. Az iskolakonzorciumokra vonatkozó jogszabályozás 2011 óta van érvényben, célja az emberi erőforrások, gazdasági lehetőségek optimális kihasználása, az iskolai tevékenységek bővítése a szükségleteknek megfelelően, közös szervezéssel. Maros megyében mostanig mintegy 15-20 iskolakonzorcium létesült – nyilatkozta lapunknak Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes.
Nem teljesen új dolog az iskolakonzorciumok létesítése, amely a 2011. évi 1-es tanügyi törvény illetve a 2011. október 19-i szabályzat alapján történik. A jogszabályok értelmében két, jogi személyiséggel és akkreditációval rendelkező egyetem előtti oktatási intézmény hozhat létre jogi személyiség nélküli társulást iskolakonzorcium néven. Az intézkedéssel a jogalkotó célja jobb hozzáférhetőséget biztosítani a diákoknak az oktatáshoz, javítani az oktatás színvonalát azáltal, hogy optimizálják az emberi és anyagi erőforrások kihasználását. "A megyei tanfelügyelőség támogatja, javasolja az iskolakonzorciumok létrehozását, hiszen ez előnyös a partner-tanintézeteknek. Közösen szervezhetnek különböző tevékenységeket, megosztva az anyagi terheket, ugyanakkor a pedagógusok számára is kedvező, hiszen a konzorcium keretében könnyebben megoldhatók a személyzeti problémák, úgymint áthelyezések, címzetes állások betöltése, pedagóguscsere. Maros megyében a magyarság számára is előnyös, gondolok a Nyárád- vagy a Maros mentére, hiszen a kisebb iskolák együtt könnyebben működhetnek, a közös kultúra pedig összeköti a tanintézeteket" – nyilatkozta Illés Ildikó. Hozzátette, január 31-én zárult a határidő, amíg a tanintézetek bejelenthették, mely iskolákkal akarnak partnerségi együttműködést kötni. "Idén több iskolakonzorcium működik, mint tavaly – mintegy 15-20 –, a partneriskolák egy vagy akár több évre is aláírhatták az együttműködési egyezményt" – mondta a főtanfelügyelő- helyettes.
Marosvásárhelyen például a Bernády György (volt 2-es) általános iskola az Avram Iancu líceummal írt alá konzorciumi megállapodást egy évre, amelynek alapján közösen használják azokat a létesítményeket, amelyekre egyik-másik tanintézetnek nincs szüksége. Például a Bernády iskola az Avram Iancu líceum egy kisebb, különálló épületét és a tornatermet igényli 13 gimnáziumi osztálya számára – mondta a Népújságnak Balázs Éva, a Bernády iskola aligazgatója. Hozzátette, a konzorcium keretében mindkét tanintézet saját vezetőségével működik, a partnerségi szerződést a tanári kar megszavazta, az igazgatótanács pedig elfogadta a tanári kar döntését.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely),2014. február 12.
Arad és Gyula – húsz éve partnerek
Pénteken és szombaton Arad és Gyula önkormányzati képviselői kétnapos testvérvárosi konferencián vesznek részt. Az esemény megrendezését a húszéves évforduló fémjelzi. Húsz esztendővel ezelőtt vette kezdetét a két határ menti település testvérkapcsolata, akkor írták alá az első együttműködési egyezményt.
Pénteken 10 órakor a Városháza Ferdinand Termében Gheorghe Falcă aradi és dr. Görgényi Ernő gyulai polgármester aláírja az idei testvérvárosi együttműködési megállapodást, majd ismertetik a két város húszéves partnerkapcsolatának rendezvényeit. 11 és 16 óra között a Continental Hotel konferenciatermében A munka és a családi élet harmonizálása témával tartanak előadásokat. Szó lesz a munka, a család és önkormányzatok kapcsolatáról, a család és a munka összehangolásáról aradi és gyulai viszonylatokban, az aradi és gyulai nagycsaládosok helyzetéről.
Szombaton a Gyulahús Kft. tart termékbemutatót, majd sikeres gyulai projekteket – Gyulai Várfürdő, AquaPalota, Göndöcs kert, Almásy kastély – mutatnak be a vendégek, bepillantást nyújtva a város életébe, mindennapjaiba, szociális és gazdasági tevékenységébe.
Balázs Katalin
Nyugati Jelen (Arad),2014. február 12.
„Tíz év autonómiaharc”
…címmel jelent meg Borbély Zsolt Attila politológus, közíró monográfiája, mely a 2003-as és 2013-as esztendők által határolt évtized erdélyi magyar politikatörténetét foglalja össze.
A kötetet a Tulipán könyvesboltban 2014. február 17-én 18 órás kezdettel mutatják be, a szerzővel Nagy István pécskai fizikatanár beszélget. A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várnak.
A teljes cím: Borbély Zsolt Attila Az autonómiaharc egy évtizede – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács az erdélyi közéletben /Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Kolozsvár, 2013/
Nyugati Jelen (Arad),2014. február 12.
Kolozsvár kérdezett, Mátyás király és a lova pedig válaszolt
A többnyelvűséget kívánta népszerűsíteni az Igen, tessék! mozgalom
Hűséges alattvalóként járulhatott Mátyás király – illetve annak szobra – elé Kolozsvár apraja-nagyja tegnap délután, amikor az Igen, tessék! mozgalom által a Főtéren szervezett performansz keretében feltehették kérdéseiket nagy királyunknak.
A feleletre nem kellett sokat várni, Mátyás és lova pillanatok alatt megfogalmazta többnyire diplomatikus, helyenként tréfás válaszát, éppen azon a nyelven, amelyen a kérdések elhangzottak: magyarul, románul, angolul, németül, olaszul és franciául. Így derült fény egyebek mellett arra is, hogy Mátyás és lova rendszeresen hallgatja Kolozsvár rádióit, arra a kérdésre pedig, hogy milyen egyetemre iratkozna be, kijelentette: a világegyetem iránt érdeklődik. Bajtársa, az eseményen Rocinante névre keresztelt ló is hősiesen állta a sarat, és elárulta: gazdájának főként az szerez örömöt, hogy immár száztizenkét éve az ő hátán ülhet. A mozgalom a többnyelvűséget kívánta erősíteni a rendezvénnyel.
Szabadság (Kolozsvár),2014. február 12.
Cserbenhagyja Romániát a Dacia?
Pitești-ről áthelyezi összeszerelő üzemét a Dacia gépkocsigyár Észak-Afrikába – jelentette ki Traian Băsescu államfő, aki szerint a francia Renault már készül az áttelepítésre.
Az államfő egy kolozsvári regionális televízió egyik műsorában elmondta: Románia számos beruházást elveszít, ha nem fejezi be a IV. európai közlekedési folyosó nyomvonalán haladó dél-erdélyi autópálya építését. „Biztos, hogy el fogjuk veszíteni a Dacia pitești-i összeszerelő üzemét, mert Tangerben már megvannak a romániai kapacitás átvételéhez szükséges feltételek. Elkezdődött már ugyanis a marokkói Dacia-üzem kapacitásának bővítése” – mondta Băsescu.
Szabadság (Kolozsvár),2014. február 12.
Tanuljuk el Márton Árontól a szentté válás titkát
Márton Áron életét bemutató, eklektikus zeneművet hallgathattunk meg a Szent Mihály-templomban hétfő este. A szépen kidolgozott énekhangok, a drámai szituációt kifejtő narratíva méltán aratott sikert. A főszerepet a mű egyik zeneszerzője, Csiszér László tolmácsolta.
A Szent Mihály Római Katolikus Plébánia által, Márton Áron püspökké szentelésének 75. évfordulója alkalmából szervezett négynapos rendezvény keretében, Kovács Gergely, Márton Áron boldoggá avatási ügye posztulátora tartott előadást hétfő délután, a Római Katolikus Nőszövetség Szentegyház utcai székhelyén: Szentnek lenni nem kevesek előjoga, hanem mindenki hivatása címmel. Ugyanaznap este a Szent Mihály-templomban a marosvásárhelyi Mustármag énekegyüttes előadta a Népemért vállalom című, Márton Áron tiszteletére pár évvel ezelőtt komponált zeneművet, Papp László plébános előszavával.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),2014. február 12.
Cormoș-ügyek
Közel negyedszázad alatt néhány név. A Romániában közel fél évszázadon keresztül uralkodó s embermilliókat megnyomorító kommunista diktatúra pribékjei közül ennyit sikerült eddig jogi számonkérésre is előteremteni.
Csekélység ez ahhoz képest, hogy az 1946 novembere és 1989 decembere közötti évtizedek hány, de hány egykori teljhatalmú börtöndiktátorát és verőlegényét, nem kevésbé népnyomorító pártaktivistáját, milicistáját és szekusát kellene elszámoltatni.
Jogilag. Az adott helyzetért aligha vonható kérdőre a kommunizmus bűneit vizsgáló intézmény, a kérdés nyitja minden kétséget kizáróan az egész társadalmat tükröző mindenkori – főleg a Ion Iliescu nevével fémjelzett rejtett kommunista – hatalom, összességében és egyszerűbben: az egész ország magatartásában keresendő.
Nincs mit szépíteni, a jelek szerint ennyit volt képes kiadni magából és adni magára 1989 óta ez a társadalom: néhány nevet, amelyeknek hallatán ma már sokan legyintenek. Mert a fiatalok túl fiatalok ahhoz, hogy megértsék, mi történ(hetet)t a kommunizmus idején, másokat a mindennapi megélhetés szerzése, netán a vagyongyarapítás hajszája foglalkoztat, s mások úgy vélik: minek elszámoltatni eleven múmiákat?
Egyszóval: a kommunizmus rettenetes bűnei nem érintik meg a társadalom elsöprően nagy részének az ingerküszöbét. Ez a baj. Valóban korábban, még az 1990-es években el kellett volna kezdeni a kommunizmusnak azt a jogi értelemben is vett perét, amelynek erkölcsi vonatkozású elszámoltatását néhány emlékíró, megszállott történész és újságíró papíron, illetve hang-, és képanyagon több-kevesebb sikerrel megtette.
És teszi, hogy legalább ennyi elégtételt kapjanak a nem is olyan régen a román gulágon megkínzottak, meghurcoltak és halálba űzöttek. Az olyan nevek, mint a Cormoșé, a Ficioré, a Goiciué, a Sebestyéné, a Vișinescué örökké kísértetiesen csengenek, s bizony kár az eltelt időért, mert a ma aggastyán pribékek húsz évvel ezelőtt még olyan hatvanas-hetvenes, köszönik szépen, jól megvannak nyugdíjasfélék lehettek. De remélem, hogy ha lassan is, őrölnek Isten malmai.
Benkő Levente |
Krónika (Kolozsvár),2014. február 12.
Átmenő a magyar osztályoknak
Az átszervezés és a csökkenő gyereklétszám ellenére a szórványmegyék többségében – akárcsak a tömbmagyar térségekben – a következő tanévre is sikerült megőrizni a jelenlegi magyar oktatási hálózatot. A nagyon kis létszámú vidéki iskolák is megmaradnak.
Bár az oktatásban bevezetett megszorító intézkedések miatt felmerült az összevonások lehetősége, egy kis odafigyeléssel mindenütt sikerült megőrizni a jelenlegi osztálylétszámot, és ugyanannyi előkészítő és kilencedik osztályt betervezni a következő tanévre, ahány jelenleg is működik.
Lőrincz Helga Fehér megyei tanfelügyelőtől megtudtuk, a nagyon kis létszámú magyar elemi iskolák is megmaradtak, az önkormányzatok ugyanis felvállalták a finanszírozási többletet, a tanfelügyelőség pedig rábólintott erre. A tanfelügyelő hangsúlyozta, csökkent a magyar gyerekek létszáma, de nem annyira, hogy ne lehessen megalakítani legalább egy osztályt minden intézményben és évfolyamon, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban két ötödik osztályt is sikerül beiskolázni. Kivétel Bethlenszentmiklós, ahol az V–VIII. osztályosok számára két összevont osztály működik.
Hasonló tapasztalatokról számolt be Keresztes Kálmán Szeben megyei tanfelügyelő, aki szerint Vízaknán és Kiskapuson 3-4 gyerekkel is megalakultak a magyar osztályok. „Nem veszítettünk semmit. Valamenynyi magyar osztály, ami ebben a tanévben működik, megmarad a következő tanévben, és a kezdő évfolyamokon szintén megalakulnak az osztályok" – szögezte le Keresztes Kálmán. Osztatlan magyar osztályok alakulnak a nagyszebeni Octavian Goga Gimnáziumban és a medgyesi Báthory István Általános Iskolában is, tájékoztatott.
A tanfelügyelő szerint a magyar nyelvű szakoktatás sem csorbult, csupán Medgyesen az elektromechanikai szak átalakult környezetvédelmi szakká. Keresztes Kálmán kiemelte: a Szeben megyei főtanfelügyelő rendkívül rugalmas volt a magyar nyelvű iskolahálózat kérdésében, azt hangoztatta, hogy úgy kell viszonyulni a megyében élő magyarokhoz, ahogy szeretnék, hogy a külföldön élő románok helyzetét kezeljék.
Elenyésző a lemorzsolódás
Brassó megyében a magyar nyelvű szakoktatás került veszélybe a csökkenő gyereklétszám miatt, a hároméves szakmunkásképzőt magyar nyelven nem is tudták megalakítani, mert nem volt elég jelentkező, mondta el lapunknak Szabó Mária Magdolna főtanfelügyelő-helyettes. Brassóban az Áprily Lajos Főgimnáziumban és a Remus Răduleţ Szakközépiskolában indul egy-egy kilencedik osztály, Kőhalomban pedig egy szaklíceumi osztály.
Az általános iskolákban hasonlóképpen évről évre kevesebb a gyerek, az előkészítő osztályokban 10–15 diákkal van kevesebb, mint például a nyolcadik osztályokban, magyarázta Szabó Mária Magdolna. A főtanfelügyelő-helyettes hangsúlyozta, a negatív demográfiai mutatók ellenére próbálták megtartani a jelenlegi hálózatot, és remélik, hogy a beiskolázási tervben jóváhagyott osztályok meg is alakulnak. Az oktatási szakember szerint nem jellemző, hogy a magyar diákok átiratkoznak román tagozatra, a vegyes házasságban született gyerekeket ugyanis gyakran már román óvodába íratják.
Hunyad megye egyetlen magyar nyelvű gimnáziumában, a dévai Téglás Gábor Iskolacsoportban ősztől két középiskolai osztályt indítanak. Marton Enikő, a tanintézet munkatársa lapunknak elmondta, egy matematika–informatika és egy turizmus osztályban hirdetnek helyeket. Jelenleg két kilencedik osztály működik az iskolában, ebből egyiket átalakítják hároméves szakmunkásképzővé szintén turizmus szakon, az 55 gyerekből 14 ebbe iratkozik. Hunyad megyében idén 49 magyar gyermek végzi el a nyolcadik osztályt, a dévai iskolában mindegyikükre számítanak, hiszen általában elenyésző a lemorzsolódás.
Megvan a helyük
Maros megyében minden egyes nyolcadik osztályos magyar tanulónak megvan a helye a közép- vagy szakiskolában – jelentette ki lapunknak Illés Ildikó. A főtanfelügyelő-helyettes szerint a megyében egyetlen iskola sem zár be, és összevonásokra sem kerül sor.
„A helyi közösségek és önkormányzatok kérésére még azokban a falvacskákban is sikerül megtartanunk az iskolákat, ahol a gyermeklétszám indokolná az összevonást. Ez viszont nem azt jelenti, hogy hasból felduzzasztott létszámmal osztályt lehet indítani" – tette hozzá Illés.
A tervek szerint megyeszerte mindössze 13 szakosztályt indítanak a magyar tagozaton, azonban a főtanfelügyelő-helyettes szerint még így is félő, hogy nem telnek be a helyek. A szakoktatás területén a legfőbb gondot azok a szülők okozzák, akik túlértékelve gyermekeik képességeit, elméleti gimnáziumokba íratják, számos kudarcra ítélve őket.
A Székelyföldön is csökken a gyereklétszám
A gyereklétszám csökkenése nemcsak a szórványra, a Székelyföldre is jellemző. Hargita megyében ősztől hárommal kevesebb középiskolai osztály indul, mint a jelenlegi tanévben, öszszesen 117 kilencedik osztály szerepel a beiskolázási tervben. Az induló osztályok több mint egynegyede szakmunkásképző, 92 líceumi és 25 szakmunkásképző osztállyal számolnak, mondta el lapunknak Görbe Péter szakoktatásért felelős tanfelügyelő. A székelyföldi megyében a nyolcadik osztályosok létszáma alapján határozták meg a beiskolázási tervet, és az évről évre csökkenő gyereklétszám miatt kevesebb osztály telik meg.
Leginkább Székelyudvarhelyen észlelhető létszámleépülés, az Eötvös József Szakközépiskolában, a Bányai János Műszaki Szakközépiskolában és a Kós Károly Szakközépiskolában egy-eggyel kevesebb osztályt indítanak. Görbe Péter szerint a szakok száma nem változik, hiszen az iskolák fizettek az akkreditálásukért, így felváltva, kétévente indítják a különböző szakokat.
Kovászna megyében a szakoktatás irányába sikerült elmozdítani a 2014–2015-ös beiskolázási tervet: a kilencedik osztályban a helyek 57 százalékát a szaklíceumokban, illetve az ősztől visszavezetett hároméves szakiskolai osztályokban hirdetik meg. Keresztély Irma főtanfelügyelő szerint a következő tanévben 24 elméleti kilencedik osztályt indítanak, és további hét osztályba lehet iratkozni a művészeti, felekezeti és pedagógiai szakokon. A szakosztályokból összesen 39 indul, 15 a szaklíceumokban, 24 pedig a hároméves szakiskolákban.
Nem történt magyarellenes intézkedés
Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatási főtitkárhelyettese bizakodó az oktatási átszervezés és az új beiskolázási tervek alakulása kapcsán. Mint lapunknak elmondta, csupán Fehér megyében szűnik meg egy középiskolai osztály, és vonnak össze másik kettőt. De a szórványbeli demográfiai csökkenés tükrében, ebben nincs semmi rendkívüli, vélte az illetékes.
Bár még nem rendelkezik valamennyi adattal, a jelenlegi állás szerint úgy tűnik, az átszervezés során egyetlen erdélyi megyében sem történt magyarellenes intézkedés. Ugyanakkor a háromhavonta bekért panaszlistára sem kerültek fel újabb tételek, magyarázta Magyari. Kérdésünkre, hogy mindez kinek az érdeme, az oktatási főtitkárhelyettes elsősorban a szövetség megyei vezetőit és a magyar tanfelügyelőket említette. Hozzátette, sehol nem volt szükség a felső vezetés beavatkozására.
Ugyan komolyabb visszalépés nem történt, haladás sem tapasztalható az évek óta megrekedt ügyekben. Továbbra sincs politikai egyezség a dicsőszentmártoni és a segesvári önálló magyar iskolák létesítéséről, ahogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium újjáalakítása is kérdőjeles maradt.
Szucher Ervin, Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár),2014. február 12.
Új erdélyi magyar szemleportál indult
Új erdélyi magyar szemleportál indult a napokban: a kolozsvári szerkesztőséggel működő Főtér.ro célja, hogy közéletformáló eszközzé váljon, és lehetőséget teremtsen az erdélyi közösségnek a véleményközlésre, véleményütköztetésre.
Az Erdélyi Médiatér Egyesület által működtetett portál szerkesztői kedden kolozsvári sajtótájékoztatójukon elmondták: a statisztikák szerint Romániában más országokhoz képest rendkívül alacsony mértékű az internetfogyasztás, így a piac még messze nem telített, „van hely újabb kezdeményezéseknek”.
A lapindítók ugyanakkor főként társadalmi megfontolásból tartották fontosnak egy új hírportál megalapítását, véleményük szerint ugyanis nem elég információkat közölni a hírfogyasztókkal, hanem azt is meg kell fogalmazni, hogy egy adott esemény miért fontos a közösségnek, illetve a közösség hogyan vélekedik az őt érintő történésekről.
A Főtér.ro elsősorban az erdélyi magyar napilapok, portálok cikkeit, véleményanyagait szemlézi, de az oldalra saját tartalom is felkerül, emellett külön rovatot szánnak a Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport írásainak. A szemléző portált pályázat nyomán indították: a budapesti Határon Túli Magyar Sajtóért Alapítvány 40 millió forintot biztosított, amely a lapindítók elmondása szerint elegendő ahhoz, hogy egy évig önfenntartóan, reklámok nélkül működtessék az oldalt.
A Helikon irodalmi folyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedő Papp Attila Zsolt, a Főtér.ro főszerkesztője úgy fogalmazott: a portál legfőbb célja az Erdély-centrikusság, azt pedig, hogy mit fedhet az erdélyiség fogalma, az olvasókkal közösen szeretnék megfogalmazni. A szerkesztőség fontosnak tartja a román nyelvű médiatér ebből a szempontból történő figyelését is, ugyanakkor a román közvéleményt is igyekeznek megszólítani, meglátásuk szerint ez lehet a Főtér.ro egyik erőssége.
Amint a sajtótájékoztatón elhangzott: a Főtér.ro-nak nem célja olyan módon részt venni a hírversenyben, mint más hírportáloknak, sokkal inkább az egyének, a közösség megszólítása a céljuk, a hozzászólások nyomán így aktív közösségi élet bontakozhat ki a portálon.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár),2014. február 12.
Nem kaptak felvonulási engedélyt a Székely Szabadság Napjára
Nem kapott felvonulási engedélyt Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács a március 10-re szervezett Székely Szabadság Napján - írja a punctul.ro marosvásárhelyi portál az Agerpresre hivatkozva. Eszerint Valentin Bretfelean rendőrfőnök bejelentette, csupán a székely vértanúk emlékművénél szervezett megemlékezést engedélyezték, a felvonulást nem, mivel azt állapították meg ezzel kapcsolatban, hogy önálló rendezvény, és nem köthető magához a megemlékezéshez. Az engedélyeket kibocsátó bizottság döntése nem végleges, az utolsó szó a polgármesteré.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke január közepén jelentette be, hogy idén is megszervezik a rendezvényt, amelyen tavaly mintegy 30 ezren vettek részt. Bretfelean már korábban is azt mondta, „csak azt tudom javasolni Izsák úrnak, hogy egyelőre ne jelentsen be semmiféle marosvásárhelyi rendezvényt". (hírszerk.)
Transindex.ro,