udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7305
találat
lapozás: 1-30 ... 7171-7200 | 7201-7230 | 7231-7260 ... 7291-7305
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. december 12.
Érte jött a rubincsőrű kék madár
(Érzelmes búcsú Bartha Béla dicsőszentmártoni művésztől)
"Uram, kérlek, ne csukd be előttem a menny kapuját! Mielőtt belépek, kint hagyom sarum s a föld porát. Pőrén, amilyennek teremtettél, járulok eléd –, nagy kérdéssel jöttem, hogy enyhítsem lelkem kételyét…"
Küldetéses ember voltál, Bartha Béla. Tehetséggel áldott meg az Úr, képzőművész és költő lakott benned, ketten szaporították kérdéseid, növelték kételyeid. Az élet nagy kérdései érdekeltek, de a lét apró gondjai minduntalan beleszóltak a nyugodt meditációba. A társadalmi rend, a hatalom birtokosai és kiszolgálói nem engedtek teret sem a szabad gondolatnak, sem a szabadságnak. Egyenes gerinceteket nem törhették meg, sorstársad, a színművész Visky Árpád emlékére szerzett versedben a keserűség mellett a konok kitartás és a feltétlen tisztesség hangja szólal: "Kár és fáj, hogy piszkok tépték életünk, Hiába imádkoztunk és káromkodtunk, E mocsok század széttépte hegedűnk, Ha nyelvünk vágták, akkor sem hazudtunk."
Békés csillagon vágytál büszkén élni, nem vérrózsás sárkereszten elvérezni. Szülőfölded sosem tagad-tad meg, városodnak közismert személyiségévé tett közösségi munkád, törődésed a rászorulókkal, hiszen nemcsak abban hittél, hogy a megalkotott szépség gyönyörködtet, hanem tudtad, hogy a művészet gyógyító erővel bír, és magad is cselekvően végezted művészetterapeutaként ezt az áldozatos munkát. Városodhoz úgy maradtál hűséges, hogy, bár életed egy részét nem itt töltötted, a Kis-Küküllő parti település mindennapjai, sorsa, jövője mindvégig élénken foglalkoztatott. "Isten markából ide pottyantam", írod kedves versedben: "Lila ködből a fekete lukon át. Az alkotó kezéből kiszakadtam – Homlokomon hagyta ujjlenyomatát. Ezért botorkálok szülőföldemen, Mert énemet máshova programálta: Óceánpartra, hol várt a szerelem, Zöld hullám-csapkodta, vörös korál-partra. Kék kökény-öv szorítja derekamat S halálos gázba fúló naplementék. Klórtól bűzlő csapvíz oltja szomjamat, És nincsenek az eresz alatt fecskék. S ha már ide pottyantam, szárnytalan lény, Mint szőlőlével töltött arany edény – Szidlak vagy gyalázlak, te vagy az enyém: Magyarul Dicső, Románul Târnaveni."
Bajlátta életed, gyakori szenvedéseid, fájdalmaid kevés teret engedtek a derűlátásnak, pedig hittél benne, "Hogy jön majd egy csalántipró nemzedék, És újra friss hárs illatú lesz az ég." Istenkeresésed a költészeted központi gondolatává vált, hiszen a diktatúra átkaiból bőven kijutott neked. Még a kacagásod is szomorú; így fakadsz ki: "Nem kell nekem már az élettől semmi, Hazámban nem tudok kisebbség lenni!" "Ki fának született, haljon meg mint fa", mondod másutt: "Nem mint elsüllyedt hajó tört árbóca." A hatalomnak pedig elszántan veted oda: "Eltiporhatsz, hisz csak egy költő vagyok – Szememből a könny az ég felé csorog."
Számtalan festményed, grafikád sorsa aggodalommal töltött el, jól tudtad: a képzőművészeti hagyatékok gyakran jutnak mostoha sorsra. Okos ötlettel segítettél egy kicsit a halhatatlanságnak: első verseskönyvedet festményeid színes repróival díszíttetted, a másodikat pedig a fekete-fehér grafikáidról készült fotókkal. Költészet és festészet, líra és grafika harmonikusan megférnek egymással.
Látomásaid nagy lélegzetű eposzokba kívánkoztak, de a kínzó gondolatok, a tépelődés gátolta a tág terű alkotómunkát. Minden gondolatod átjárja a félelmetes magány, halálváró verseid szaggatott képei jelzik állapotodat: "Lelkemben röpköd egy fekete lepke, Lüktető virágszívem körül kering, Mintha vágyna illatos szeretetre, Bársonyos szárnyával néha meglegyint. Arcom ablakain becsurran a fény, Fókusza lesi ezt a bizarr táncot. Minden mozdulatából árad a kéj. Mit keres, bölcsőt vagy sírárkot? A pitvar kétezer év temetője; Heródes, Cézár meg Júdás csontváza Korhad ott, Jézus vérfoltos keresztje, S holt üstökösök porladó csóvája.
A Lepke csak kering, mindent számbavesz, Mert a jövő ezred már más szívében lesz."
A Teremtőtől nem is kérsz örök életet, mert fáj a titok, félelmes a végtelen: "Uram! Vigyél vissza, amerről jöttem – Legyek csillag egy fényes temetőben."
Drága Bartha Béla, városodnak hunyorgó csillaga, búcsúznak tőled a küküllői emberek. Búcsúzunk tőled mi, akik tudjuk, hogy egyszer majd a markodból kinő a galagonyabokor, és ráhelyezed a napot nagy piros bogyónak, és szerkesztesz rá egy tökéletes fészket a rubincsőrű kék madár számára. Egyenesen tartod, hogy meg sem rezdül a karod, amely most már az ágak ívéhez hasonlít. Tested kemény földoszlop. Ereid csodálatos ízes csatornák, acélos falaikon fűszeres folyadékot küldesz a galagonyabokor gyökereinek, fényt a piros bogyóhoz hasonlító Napnak, és dalt a rubincsőrű kék madárnak.
Úgy állsz mozdulatlan.
Feletted a Nap Millió Nap.
Egy végtelen fényorgona.
Szállni kezdesz úttalan utakon, hogy megtisztulhass egy égi csillagon.
Hozza el neked a rubincsőrű kék madár az örök tavaszt!
Béke veled!
Bölöni Domokos
Népújság (Marosvásárhely)2015. december 12.
Bartha Béla munkássága
Bartha Béla képzőművész, költő, művészetterapeuta Dicsőszentmártonban született 1932. szeptember 24-én. Vegyészeti technikumot végzett szülővárosában, majd 1953-tól műszaki rajzoló a bukaresti Orvosi Műszergyárban. 1957–1958 között politikai elítélt, 1959–1970 között kirakatrendező. 1970–1975 között Szovátafürdőn dekoratőr. 1975-ben megszervezte Erdély első művészetterápia osztályát a dicsőszentmártoni elmekórházban. 1977-ben a bukaresti Alexandru Sahia Filmstúdió filmet készített a művészetterápia osztályról. 1980-ban megszervezte a tölgyesi idegszanatórium művészet-teraápia osztályát. 1983-ban interjút adott a Kolozsvári Rádiónak a művészetterápia hasznosságáról. Tölgyesen dolgozott osztályvezetőként, 2004-es nyugdíjazásáig.
Képzőművészeti munkássága jelentős. 1968-ban Bukarestben elvégzett egy hathónapos tanfolyamot, és reklámgrafikusi képesítést szerzett. 1972-től tagja a romániai hivatásos Képzőművészek Szövetségének. Képzőművészeti biennálékon szerepelt Bukarestben (1961, 1964, 1966, Dalles-terem). 1962-től 1994-ig részt vett a marosvásárhelyi művészek tárlatain. Monumentális munkái: 18 négyzetméteres secco a dicsőszentmártoni Senator bárban; 19 nm-es sgrafitto és 16 nm-es vitro a Városi Kórház előcsarnokában. Rézdomborítások a helyi poliklinikán. Hazai alkotótáborokban vesz részt, szellemi fogyatékos művészek nemzetközi alkotótáborait látogatja művészetterapeutaként Magyarországon. Reprodukciói jelentek meg hazai lapokban, folyóiratokban, könyvgrafikákat készített. Egyéni kiállításai: 1963: kiállítás a dicsői kultúrházban, megnyitotta Szécsi András festőművész. 1979: gyűjteményes kiállítás a dicsői városi múzeum termeiben, a képzőművészeti szövetség részéről megnyitót mondott Gheorghe Olariu elnök és Balázs Imre alelnök. 2003-ban a dicsőszentmártoni Kis-Küküllő Kulturális Központ megalakulása alkalmából retrospektív kiállítást rendezett, amelyet Nagy Miklós Kund műkritikus és Bölöni Domokos író nyitott meg. Beszédet mondott dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke. 2005-ben a Román Televízió magyar nyelvű adásának stábja forgatott filmet a művész lakásán. Ugyanebben az évben nyílt tárlata a városi kultúrházban, a munkákról Răzvan Ducan igazgató beszélt. Több munkája van a román állam tulajdonában és külföldi magángyűjteményekben (Magyarország, Amerika, Németország, Új-Guinea stb.).
Irodalmi tevékenysége is emlékezetes. 1955-ben alapítja meg a dicsőszentmártoni Ady Klubot, 1956-ban részt vett a román–magyar kétnyelvű Tudor Arghezi Irodalmi Kör létrehozásában. 1959-ben ugyanott létrehozta a magyar műkedvelő színtársulatot. Műkedvelő színész, díszlettervező. 2000-ben a helyi Népszínház díszoklevéllel jutalmazta színházi munkásságát. Caragiale-díjas szavaló (Bukarest, 1962). 2002-ben mutatták be Felhőből faragott álom című első verseskönyvét (Impress Kiadó, Marosvásárhely) a városi művelődési házban. A kötetet szerkesztője, Bölöni Domokos méltatta. 2005-től képzőművészeti tárlatokat és író-olvasó találkozókat szervezett a dicsőszentmártoni Magyar Házban.
Egy különös szót köszönhetünk neki, a tűrnövényt, amely szülővárosa nevének játékos magyarintásából ered. Olyan ember ötlötte, aki sok mindent próbált életében, és az élet is meg- és kipróbálta őt. Végül a folyóparti kisvárosban „temette el magát”, vált virtuális barlanglakóvá, de korántsem trogloditává. Bartha Béla a gyógyítás mellett a képzőművészettel, amellett pedig az írással, a verssel és a prózával jegyezte el magát. Nem tartozott a szerencsés emberek közé, talán ezért is sötét a kép, amelyet rajzol „fészkéről”: ”Verebek és csókák városában élek, / Feketerigót gyilkolók városa, / Ahol már fölösleges a dal s az ének, Költőnek, rigónak egy a sorsa.”
A „tűrnövény” szomorkásan árasztja a népéletből ismerős tűrömfű és bajvirág kesernyés illatát, hordozza a poros kisváros minden unalmát, sóhajtja az elvágyódás hiábavalóságát. Aki ittmarad, a művészetben nem viheti sokra, a megmérettetéshez országos és nemzetközi terek, fórumok kellenek. Akiből lett valaki, mind másutt vált valakivé; lám csak, Sipos Domokos is, a legkiválóbb tehetség, korán kihunyt, pedig ha elmegy és az egészsége is megmarad, a legnagyobbak közé írhatta volna be magát.
Bartha Béla nem ült tétlenül, szüntelenül dolgozott. Grafikái, festményei népesítik be szerény lakását, asztala tele kéziratokkal. 2002-ben (72 éves korában!) jelent meg az Impress kiadónál Felhőből faragott álom című könyve, amelyben a versek mellett helyet kapott festményeinek negyven színes reprodukciója. Második verseskönyve, A vándor éneke 2008-ban jelent meg, ezt grafikáinak válogatott csokrával tette élménydúsabbá.
Intézményes támogatásra nem számíthatott, rokonok, barátok segítették. Az idill, melyet korábban festői képben ecsetelt, csak egyik-másik versében jelenik meg: „Mellettem suhan az idő, én várok, / A selymesen gubódzó csendben. / Bebalzsamoznak üdvözítő álmok / Zsongító dalt éneklő kötelekbe.” Munkába menekítette nyomasztó magányát. A rajzolás, festés, írás egyfajta menekülés is volt az álomlétbe: „A karosszék dalolni kezd egy nótát, / Dallá leszek, és nincs több szomorúság.”
Bartha Béla hosszas betegség után, 2015. december 4-én, pénteken hunyt el. Temetése 2015. december 6-án, vasárnap volt, a dicsőszentmártoni sírkertben.
surlottgradics.wordpress.com2015. december 12.
A többség és kisebbség közötti bizalom megromlásához vezetnek a Romániai fejlemények
Winkler Gyula EP-képviselő csütörtök este tájékoztatta az Európai Néppárt Politikai Közgyűlésének Brüsszelben tanácskozó tagjait arról, hogy Romániában, az elmúlt időszak eseményei a bizalom megromlásához vezetnek a román többség és a magyar kisebbség között.
Winkler szerint az interetnikai kapcsolatok szempontjából Romániát jó ideje, „rossz közhangulat jellemzi”, és a december elsején, a román nemzeti ünnep alkalmával, Kézdivásárhelyen történt sajnálatos incidenst, rendkívül veszélyes módon felhasználják „a teljes magyar közösség megbélyegzésére”.
Az európai parlamenti képviselő ugyanakkor arról is beszámolt, hogy Kelemen Hunor szövetségi elnök, megbeszélést folytatott Klaus Iohannis államelnökkel, valamint Dacian Ciolos miniszterelnökkel, akiknek jelezte a romániai magyar közösség jogos aggodalmait. Winkler bejelentette, hogy ezen aggodalmakat levélben közölték Joseph Daul, az EPP elnökével is.
A Politikai Közgyűlés keretén belül, az RMDSZ EP-képviselője utalt az ezelőtt egy hónappal, a bukaresti Colectiv klubban történt szerencsétlenségre, amely 60 halálos áldozatot és több tucat sebesültet követelt, és Victor Ponta miniszterelnök szociáldemokrata kormányának a lemondásához vezetett. Ennek következtében új, ezúttal technokrata, kormány alakult Dacian Ciolos, volt európai biztos vezetésével.
Ebben az összefüggésben Winkler elmondta, hogy Romániában a politikai osztályt teljességében elutasító magatartás észlelhető. Ezt a jelenséget, véleménye szerint, a lehető legkomolyabban kell kezelni. Az európai parlamenti képviselő azt is hozzátette: az Európai Néppártnak jelentős szerepe lesz a politika iránti közbizalom újjáépítésében, úgy Romániában, mint az EU valamennyi tagállamában.
Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája
Brüsszel, 2015. december 11. surlottgradics.wordpress.com, 2015. december 12.
Kelemen a költségvetés elfogadását ajánlja
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke kijelentette, hogy a 2016-os évi állami költségvetés jó olyan körülmények között, hogy alig egy hónappal az új kormány beiktatása után elkészült.
„Az adott körülmények között, egy hónappal a kormány beiktatása után, ezt a tervezetet jónak lehet nevezni, valamennyi hiányossággal és menetközben felmerülő problémával együtt” –nyilatkozta Kelemen Hunor az RFI-nek.
A Szövetség elnöke azt ajánlja parlamenti kollégáinak, hogy szavazzák meg a büdzsét.
„Javasoltunk néhány, nem túljelentős módosító indítványt az összegeket illetően. Egyeztetünk a frakcióban, várhatóan hétfőn hozunk döntést. Én nem szeretném, ha azelőtt döntenénk, hogy látnánk a költségvetési bizottsági vitát. Azt ajánlanám a kollégáknak, szavazzák meg a költségvetést” – fogalmazott Kelemen.
Arra a kérdésre, hogy melyik az a módosító indítvány, amihez az RMDSZ a legjobban ragaszkodik, a Szövetség elnöke azt mondta: „Van néhány módosító indítvány, a nagyinfrastruktúrára vonatkozók, a körgyűrűk a legfontosabbak. Az oktatás terén is van egy javaslatunk, ami benne van a 2015-ös költségvetésben is, de eljárásjogi okokból nem sikerült véglegesíteni – egy oktatóképző központ Nagyváradon, ezt kellene finanszírozni”.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)2015. december 12.
Borossebesi katolikus hívek aggodalmai
Késik a felekezeti iskolaépület visszaszolgáltatása
Amikor legutóbb Borossebesen jártunk, a helybeli református, illetve katolikus egyházközségek elöljáróival folytatott beszélgetésen Máthé József református főgondnok a templomon tervezett javításokról, illetve a hosszú, kemény törvényszéki küzdelem után visszaszerzett egyházi ingatlanjaikról beszélt. Ezzel ellentétben Mellák István, a katolikus közösség egyik elöljárója a pénztelenségre panaszkodott, mert a hívek adományain kívül semmiféle mellékjövedelmük nincs. Azért, mert a katolikus templom közterületen lévén, a város tulajdonát képezi. Nagyon fontos lenne számukra az egykori katolikus iskolaépületnek a visszaszolgáltatása. Az központi helyen található, ezért ha visszakapnák, illetve bérbe adnák, komoly pénzforrást jelentene az egyházközségnek a lelkész javadalmazása, illetve a templomon szükséges javítások, karbantartási munkálatok finanszírozása tekintetében. Mivel a templom központi helyen található, nincs melléképülete, ezért fát nem tudnak tárolni, tehát komoly gondot jelent a hideg időszakban, földgázzal történő fűtés költségeinek az előteremtése. A rendszerváltás után az épületet használó rendőrség kiürítette, a polgármester állítólag azt mondta: foglalják el, mert az a katolikusoké. Akkoriban Kettner József volt a gondnok, aki állítólag azt mondta, hogy az ingatlant a püspökségnek kell visszafoglalnia. A tétovázás láttán, a városi vezetőség az épületet kiutalta, illetve telekkönyveztette is a csendőrség nevére, amely jelenleg is használja, rendben tartja.
Azóta, az épületet a Temesvári Katolikus Püspökség közvetítésével, Bukarestben hivatalosan, a tulajdonra vonatkozó minden dokumentummal alátámasztva igényelték vissza, de eddig semmi nem történt ez ügyben.
Mellák István attól tart, ha a visszaszolgáltatási ügy sokáig elhúzódik, pénzhiány miatt megszűnhet a seléndi plébánia. Ezzel a katolikus hívek amúgy is fokozott lemorzsolódása felgyorsul. Néhány évtizede ugyanis a borossebesi, a körösbökényivel és a menyházaival együtt még plébánia volt. Jelenleg viszont már mind filiává, kirendeltséggé vált. Náluk vasárnaponként szentmisét ft. Petar Stoianovici seléndi plébános tart. Ha viszont ez a plébánia is kirendeltséggé válik, talán kéthetente, esetleg havonta tarthat majd szentmisét valaki – aggódnak a helybeli katolikus hívek.
A borossebesi felekezeti iskolaépület visszaszolgáltatási ügye egy, azon több-száz, a magyar történelmi egyházak által sérelmezett visszaszolgáltatási ügyből. Ezeknek a megoldását a rendszerváltós óta hatalmon volt kormányok szándékosan késleltették arra számítva: a múló idő mindent megoldhatnak. Elfogyhatnak a visszaigénylő hívek, ezért maradhat az államé. Reméljük, az Egyesült Államok Kongresszusa által a Román Kormányhoz címzett felszólítás kimozdítja a holtpontról a borossebesi katolikusok sérelmének az orvoslását is. Szerintem azonban „Isten malmai csak akkor őrölnek lassan is”, ha valakik a vízikerekek előtt mozgatják az állóvizet.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)2015. december 12.
Nőtt a lakosság elutasítása a migránsokkal szemben
Az állampolgárok több mint 80 százaléka ellenzi a közel-keleti és afrikai migránsok romániai letelepedését, az elutasítók aránya jelentősen nőtt szeptember óta – derült ki egy pénteken közzétett felmérésből.
Az INSCOP közvélemény-kutató intézet felmérése szerint a bevándorlókkal és a menekültekkel szembeni elutasítás növekedése a november 13-i párizsi terrortámadásokkal áll összefüggésben.
Szeptemberben a lakosság 65 százaléka ellenezte a bevándorlók és a menekültek Romániában való letelepedését. Az ellenzők gyarapodásával megfelelő arányban csökkent azoknak a száma is, akik egyetértenek azzal, hogy Románia fogadja be a migránsokat. A legújabb felmérés szerint 19 százalék ért egyet a bevándorlók Romániában való letelepedésével. Szeptemberben ezeknek az aránya meghaladta még a 35 százalékot.
Szabadság (Kolozsvár)2015. december 12.
„A darab megsúgja az anyagot és a formát”
„A darab mindig megsúgja, hogy milyen anyagból kell dolgoznom – latexből, bőrből, textíliából vagy papírból –, majd megsúgja a formát is. Nem hagyják magukat, én pedig egyfajta közvetítő vagyok az anyag és a darab között.
Amikor elkészül egy olyan maszk, amit más is be tud fogadni, az számomra óriási örömet jelent” – hangsúlyozta Varga-Járó Ilona képzőművész, maszkmester, díszlettervező tegnap délután a Kolozsvári Állami Magyar Színház stúdiójának előterében, a Showcase 25 keretében szervezett tárlatának ünnepélyes megnyitóján. Mint mondta, tizenegynéhány éve fontolgatja már, hogy az előadásokhoz felhasznált maszkok negatívjait egyszer olyan technikával is megörökíti, amely nemcsak a színházat szolgálja, hanem elsődlegesen képzőművészeti szempontból érdekes. Úgy tűnik, ennek az ideje Tompa Gábor igazgató biztatására jött el, akitől tegnap este, a Leonce és Léna című előadás után a Vlad Mugur-díjat vehette át a művész.
F. Zs.
Szabadság (Kolozsvár)2015. december 12.
Erdélyben a Szépművészeti Múzeum legszebb rézmetszetei
A budapesti Szépművészeti Múzeum legszebb rézmetszeteit, többek között Mantegna, Dürer és Hogarth munkáit ismerheti meg az erdélyi közönség a marosvásárhelyi Kultúrpalotában mától látható kiállításon.
A csaknem 90 remekművet, a legkiválóbb itáliai, német, németalföldi, francia és angol mesterek alkotásait bemutató kiállítás február 28-ig látható Székelyföld fővárosában. A most nyíló grafikai kiállítással rövid időn belül másodszor mutatkozik be önálló kiállítással a Szépművészeti Múzeum Erdélyben, ugyanis 2009-ben a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum már otthont adott a budapesti múzeum gyűjteményéből válogatott Egyiptom művészete a fáraók korában című tárlatnak – olvasható az MTI-hez eljuttatott közleményben.
A múzeum Grafikai Gyűjteménye csaknem tízezer rajz mellett mintegy százezer sokszorosított grafikát őriz a 15. századtól máig terjedő időszakból. A változatos eljárásokkal készült művek közül a Marosvásárhelyen rendezett tárlat a legkorábbi mélynyomású sokszorosító technikát, a rézmetszést mutatja be. Egy-egy meghatározó, virtuóz metszőtől több lapot is bemutat a tárlat, hogy kirajzolódjon egyéni stílusuk, és világossá váljanak újító technikai vívmányaik. A látogatók végigkövethetik azt a folyamatot, amely a technika 15. századi kialakulásától a művészi rézmetszés kibontakozásán át a reproduktív grafika uralkodóvá válásáig ível.
Szabadság (Kolozsvár)2015. december 12.
Egy álomba vetett hit és annak hanyatlása – hároméves mérleg helyett
„Ma is elérzékenyülök, ha arra a leírhatatlan érzésre gondolok, amit három éve nagyon sok barát és támogató körében éreztem a parlamenti választások eredményére várva. Ma is melegséggel tölt el, hogy ott és akkor egyértelmű jelét kaptam annak, hogy igen: van és lesz értelme egy álomért küzdeni, új dimenzióban.” – írja „számadásában” Markó Attila. Az egykori háromszéki képviselőt, a restitúciós bizottság volt tagját a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium visszaszolgáltatásának ügyében három év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték 2014-ben, blogbejegyzésében e megpróbáltatásoktól teli időszakra tekint vissza, ebből közlünk részleteket.
„Három évvel ezelőtt még azt hittem: a Mikó-per egy puszta tévedés, amit orvosolni lehet. Bár az alapfokú döntés földrengése hatalmas repedéseket okozott a jogba és igazságba vetett hitem falán, az építmény még nem dőlt össze. Mentem tovább, vittem vállamon a megtépázott zászlót. Aztán a Mikó-perben jogerős döntés született, és már alaposan megroggyant a térdem a súly alatt. Végül le akartak tartóztatni, azzal az indokkal hogy «távollétemmel hozzájárultam a bűncselekmény elkövetéséhez» (vádiratból idézet), és ezzel végleg megtört a hitem – és vele együtt az erőm a folytatásban. Ezek a lövések egyenként is halálosak lehetnek. Még ha politikusként állnom is kellett volna az igazságtalan lövéseket, emberként már nem tudtam. Gyáva vagyok? Talán.
Nemrég a Terror Házában járva, az egyik teremben, melyet tárgyalóteremmé alakítottak, beleolvastam néhány ötvenhatos közzétett periratába. Végigfutott a hideg a hátamon, amikor viszontláttam azokat a megfogalmazásokat, azokat a betegesen erőltetett mondatokat, amelyek ott vannak ma is a Mikó-döntés indoklásában, vagy azokban a szövegrészekben, amelyek rólam szólnak a kártérítési lopások, csalások pereinek vádirataiban. Felüvöltött bennem az emlék, hogy miután a parlament megszavazta az előzetes letartóztatásomat, megláttam a nyomozati dossziéban a hiányzásomat bizonyító jelenléti ívet, amelyet az ügyész már hónapok óta látott, és ennek ellenére mégis le akart tartóztatni. Míg olvastam azoknak a koncepciós pereknek az iratait – bár túlzásnak tűnt – egy pillanatra magam is ismét tárgyalóteremben éreztem magam, ahol rajtam kívül már mindenki tudja a végkifejletet.
Három éve tehát Sepsiszentgyörgy közössége megválasztott képviselőjévé. Irodám falára a Kárpát-medence magyarságának nemzetiségi térképe mellett három arcképet tettem fel: Kőrösi Csoma Sándorét (a magyarság eredetét kutató székelymagyar utazóét), gróf Mikó Imréét (érthető okból), és Márton Áron püspökét, akire református létemre példaképként tekintettem, üldöztetésével szembeni kitartása erőt adott nekem is. «Az igazság védelmében és a szeretet szolgálatában az üldöztetés és börtön nem szégyen, hanem dicsőség?» – az ilyen gondolatai mindig eszembe jutottak a per során. Ám mindig elkergettem a sötét elméleteket, hisz hittem abban, hogy van igazság és van igazságszolgáltatás. Hittem. Így, múlt időben. Ha az igazságtalanságok egymást követő sorozatában legalább egy apró jelét láttam volna annak, hogy nem olyan sötét minden, ahogy nekem tűnik, akkor talán a sokadik lövés után, Terminátorként, megpróbálok még felállni. Nem volt ilyen jel, sőt. Csalódást okoztam? Talán.
MARKÓ ATTILA
Szabadság (Kolozsvár)2015. december 12.
Újabb tervek a szeretetszolgálatnál
Közel kétszáz személynek terítettek péntek délután a Telefonos Szeretetszolgálat által megtervezett VII. Adventi Szeretetvendégségen, amelyet az Agape szálloda felújított részlegén tartottak.
Ők a résztvevők. Sajó Norbert, a Telefonos Szeretetszolgálat alapítója kifejtette: Kolozsváron évek óta péntek délután várják a rászorulók telefonhívásait a 0264-565656-os telefonszámon, míg Marosvásárhelyen csütörtök délután zajlik ez a tevékenység, de felvetődött már annak a lehetősége is, hogy Nagyváradon is elindítják a Telefonos Szeretetszolgálatot.
Szabadság (Kolozsvár)2015. december 12.
Német alkancellár: nem szabad kirekeszteni a menekültek befogadásától elzárkózó országokat
A menekültek befogadásától elzárkózó európai uniós tagállamokkal tárgyalni kell és nem kirekeszteni őket, és nem szabad csökkenteni uniós támogatásukat, hanem több támogatást kell adni azoknak az országoknak, amelyek hajlandóak menekültek befogadására - jelentette ki ma Sigmar Gabriel német alkancellár, a jobboldali CDU/CSU pártszövetséggel kormányzó szociáldemokrata párt (SPD) elnöke pártja berlini kongresszusán.
Sigmar Gabriel beszédében kiemelte, hogy szerinte szorosan összetartoznak Európa gazdasági problémái és a csekély hajlandóság a menekültválság közös megoldására.
Ha minden nap "Európa kudarcáról panaszkodunk", akkor csak a "keserűség és értetlenség erősödik valamennyi oldalon", és a viszály "Európa ideológiai ellenségeinek" malmára hajtja a vizet a jobboldalon - tette hozzá.
Inkább fel kell idézni, hogy a "szolidaritás mindig anyagi bázisra" épül, és ugyan meg kell követelni a menekültek befogadását, de az eddiginél határozottabban kell segíteni az európai partnereket a gazdasági növekedés ösztönzésében, a foglalkoztatottság emelkedésének és a beruházások bővítésének előmozdításában - mondta az SPD elnöke.
Szabadság (Kolozsvár)2015. december 12.
“Ahogy a nemzet, úgy értékei is oszthatatlanok”
Magyarország után a Kárpát-medencére, később Nyugat-Európára, sőt, a tengerentúlra is kiterjeszti a magyarság értékeit felmérő akcióját a Lakitelek Népfőiskola, mondta el a Bihari Naplónak Lezsák Sándor, a népfőiskola vezetője, az országgyűlés alelnöke.
A Lakitelek Népfőiskola kezdeményezése, miszerint felleltározzák a helyi értékeket, elért a határon túlra is, és amint arról beszámoltunk, a napokban egyetemisták járták be a Hegyköz településeit, kérdőívek segítségével érdeklődve a helyi sajátosságok felől (lásd BN. november 23.). Az akció megnyitójára Hegyközszentimrére érkezett Lezsák Sándor, a Lakitelek Népfőiskola vezetője, az Országgyűlés alelnöke, aki nyilatkozott a BN-nek.
-Miért tartották fontosnak a értékek felleltározásának akcióját a határon túlra is kiterjeszteni? - A határon túli értékfeltáró kollégiumok közül ez a tizedik és újabb tízet készítünk elő, melyekre jövőre kerülhet sor a Kárpát-medencében, Nyugat-Európában, a tengerentúlon. Ennek lényege, hogy ahogyan a nemzet egy és oszthatatlan, úgy az értékei is azok, melyeket meg kell becsülni és megtartásukat segiteni kell. Ez nagyon jelentős feladat például ebben a térségben, hiszen nagyon sok olyan román érték is van, mondjuk népzenében, néptáncban, kézművességben, amelyek olykor keverednek egymással. Izgalmas feladat ezt is megismerni, felfedezni, hogy értékeink hogyan hatnak egymásra, ezért azonos 30 kérdéssel készülünk minden terep felmérésére. Tapasztalatunk, hogy egy kis faluban érdeklődve az értékek, különlegességek felől, azt a választ kapjuk, hogy itt nincs semmi, de a szomszéd faluban, ott van. Saját értékeiket is kevésbé becsülik meg az emberek, vagy egyszerűen nem is tekintik azokat annak.
- Hol alakultak külhoni kollégiumok?
- A Délvidék, a Mura-vidék, a Dráva-szög, Máramaros, Nyugat-Bácska, Zenta-, Beregszász- és Ugocsa környéke után következik a Hegyköz. A Lakitelek Népfőiskola a szervező, diákok és főiskolások vesznek benne részt és egy lehetőleg helyi tudós ember, aki ismeri jól a tájat, ő a szakmai vezető, mindez a Miniszterelnökség és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával.
- Térségünkben miért a Hegyközi Kollégium az első?
- A Lakitelek Népfőiskolával személyes kötődésünk van a Hegyközhöz, Hegyközszentimréhez, hiszen Kucharszki Zoltán nagytiszteletű úrral jó 10 esztendeje ismerkedtünk meg, amit követően egy népfőiskolai kapcsolat alakult ki. Ezért gondoltuk, hogy itt kezdjük, de megyünk tovább, Bákó környékére, Háromszékre és hát, hatalmas a Kárpát-medence.
- Mi a munka következő lépése?
- A helyi felmérést a hegyközi értéktár összeállítása követi, illetve majd minden tájegység értéktárának összeállítása, melyek összegzése lesz az erdélyi kincsestár, azt követheti a nemzeti értéktár, és a piramis csúcsán lesznek majd a hungarikumok.
- Egy ilyen felmérésnek van-e pozitív hatása az adott régióra?
- Tapasztaljuk a jótékony hatást. Magyarországon minden megyében megalakult a megyei értéktár, ami azt jelenti, hogy közel 600 kisebb-nagyobb településen volt adatfelvétel. Nem új dolgot csinálunk, hiszen az elmúlt évtizedek is arról szóltak, hogy a különböző értékeket valamilyen formában felmérték, kezelték. Most egy frissítéssel mintegy hozzájárulunk a bővítéshez, erősítéshez, ugyanakkor támogatjuk is azokat, akik egy DVD vagy más formában meg is akarják jeleníteni magukat. Mi is egy könyvet fogunk készíteni itteni tapasztalatainkból DVD-melléklettel. Így próbálunk rögzíteni egy adott időben egy adott helyzetet.
Rencz Csaba
erdon.ro2015. december 12.
Szőke Domokos: „A legnehezebb az igazságtalanságot elviselni”
Csíkszereda tisztségéből felfüggesztett alpolgármestere, Szőke Domokos várja, ahogyan a gyerekei is mondják: mikor engedi már az ország, hogy dolgozzon a városnak. A portálunknak adott interjúban azt is elmondta: tanulságos leckeként próbálja felfogni a helyzetét, és igyekszik folyamatosan képben maradni a város közigazgatásában történő fejleményekkel, hogy visszatérésekor – amiben bízik –, folytathassa a munkáját.
Részt vett az önkormányzat november 26-i ülésén. Hogy érezte magát a tanácsteremben?
Ez már a harmadik alkalom, hogy ott voltam. Mostanra már leegyszerűsödtek a dolgok, de még mindig van bennem egy kis izgalom, hogy vajon mi fog történni, lesznek-e kellemetlen pillanatok, esetleg el kell-e jönnöm onnan. Ugyanakkor, mivel még ismerem a város problémainak részleteit, a polgármesteri hivatal pozitívumait, hiányosságait, gondjait, az üléseken nem tudok kellőképpen hatékony lenni, hiszen visszafogott vagyok, hogy kerüljem el a látszatát is annak, hogy megjött az ember, aki „mindenhez ért”, megint okoskodik.
Kezdetben nagyon aggasztott, hogy mi lesz a betervezett, elkezdett munkálatok sorsa. Mi lesz a hargitafürdői felújítással, hőszigetelésekkel, a közművesítésekkel, a hivatal működésével… Próbáltam a folyamatban levő ügyeket átgondolni, valamilyen szinten átadni. Összesítőket írtam a megoldásra váró gondokról, és arról, hogy melyek a halaszthatatlan és halasztható ügyek. De jött a felfüggesztés, és az, hogy Antal Attilával nem beszélhetek, így hát be kellett látnom, nem áll módomban a munkaterepet átadni - ami még egy kisebb felelősséggel bíró munkahelyen is normális lenne – hacsak nem akarom bezáratni magam. Mert kiderült, csak értelmezés kérdése, hogy egy tanács, egy javaslat mikor minősül alpolgármesteri utasításnak – amit nem gyakorolhatok, és amiért utólag magyarázkodnom kellene a törvényszéken –, és mikor egy polgári vagy akár tanácsosi észrevételnek.
Vigyáznom kell, mert folyamatos megfigyelés alatt vagyok, és továbbra is megvannak a “jó szándékú” feljelentőim is. Hiszen míg házi őrizetben voltam is jelentettek fel, hogy a városban láttak, illetve később volt kellemetlen történet is Hargitafürdőn, ahova kihívtak egy munkálathoz véleményt mondani, és ahogy megérkeztem, rá pár percre már jött az autó, négyen szálltak ki belőle, filmeztek, és írták a jegyzőkönyvet, és kérdeztek, hogy milyen minőségemben, mit csinálok ott.
Így hát csak önkormányzati képviselőként, korlátolt lehetőségek között ugyan, de próbálom hasznosítani a város számára – már amennyire igény is mutatkozik rá – azt a tapasztalatot és tudást, amit az elmúlt 11 évben összegyűjtöttem.
Ráduly Róbert, Csíkszereda volt polgármestere és Szőke Domokos alpolgármester ellen június közepén emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség. Mindketten ártatlannak vallják magukat. Ráduly még a vádemelés napján benyújtotta becsületbeli lemondását, Szőke egy bírósági döntés értelmében nem láthatja el az alpolgármesteri teendőit. A volt polgármestert három rendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel, az alpolgármestert pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolja a DNA. Mindketten hatósági felügyelet alatt vannak, és legközelebb 2016. január végén kérhetik ismét a kényszerintézkedés feloldását.
Közel féléve kezdődött az eljárás ön és Ráduly Róbert polgármester ellen. Min ment azóta keresztül?
Volt hajnali házkutatás, 24 órásfogva tartás, bilincs, háziőrizet. Törvényszéki tárgyalásokra jártam, járok - bár még érdemben a tárgyalás nem kezdődött el -, próbálok érvényt szerezni az alkotmányos jogaimnak.
Az első napokban felmerült bennem, hogy ez már az a szint, amikor az ember veszi a kalapját, földhöz vágja, és tovább áll, de pár napra rá - főleg mikor kezdtek érkezni a pozitív visszajelzések – úgy éreztem, hogy ez a döntés nem csak rólam szól, ez az ügy másról is szól.
Úgy látom, hogy ez közösségi ügy is, és ilyenkor nem szoktam félreállni. Az önkormányzati társaimnak felajánlottam a lemondásom, de nem fogadták el, ugyanakkor a polgármester is a tárgyaláson elmondta, hogyha őt nem is engedik vissza, bár engem engedjenek, hiszen rengeteg a tennivaló a városban. Ezeket összevetve még kitartok a gáton, de hogy jövőre újra indulok-e, az már kérdéses.
Kezdetben, míg friss volt a seb: nem néztem tévét, nem olvastam újságot, nem használtam számítógépet, telefont, valósággal irtóztam ezektől, a gondolattól, hogy figyelnek, hallgatnak, követik, hogy hátha valamit vétek a bírósági végzés ellen. Ugyanakkor a hivatali telefont leadtam, és a hivatali e-mailcímemet sem követem, hogy ebből se legyen baj. Sajnos ezáltal kissé elszakadtam azoktól is, akik aggódtak értem, érdeklődtek utánam.
De pozitív hozadéka is volt a történetnek: lelassult körülöttem a világ. Több időm van a családra, magamra, ismerősökre, elbeszélgetni az emberekkel az utcán. Önkénteskedtem, volt időm az otthoni dolgokra, meszeltem, kertészkedtem, házimunkát végeztem: főztem, takarítottam, mosogattam, mostam, vasaltam...olvastam. Több idő jut, jutott a gyerekekre: tanultam, játszottam, edzésekre, mérkőzésekre jártam velük. Szerencsére őket nem viselte meg annyira az ügy, sem a hajnali „házi látogatás”. Érdekességként élték meg, megértik azt, hogy most anyagilag is szűkösebb körülmények között kell élnünk. Követik az eseményeket, figyelik a tárgyalások kimenetelét, és rendszeresen kérdik, hogy „mikor engedi az ország, hogy dolgozhassak a városnak”.
Év vége közeledik. Milyen mérleget vonna? És milyet a harmadik mandátuma vége felé?
Már januárban látszott, hogy 2015 egy nehéz, pörgős év lesz. Nem fogunk unatkozni. Talán a legkeményebbnek látszott a 12 évből. Látszottak a gondok, amivel meg kell küzdeni. Álmatlan éjszakáim voltak, hogy megoldásokat találjunk és zárjunk még egy jó évet, és egyszer csak ... összekuszálódtak a dolgok. Rengeteg időm lett.
Tudom, és a mondás is tartja, hogy senki nem pótolhatatlan. De azt a rengeteg vesződést, egyeztetést, utánajárást, a részletek megoldását, kibogozását, nem látom, hogy a hivatal pótolni tudta volna. Ezért a kivitelezés határideje, a munkálatok minősége, a lakók megelégedettsége is megsínylette a helyzetet. Ugyanakkor olyan munkálatok és tervek maradtak el, melyeken, úgy érzem, hogy tudtam volna segíteni. És sajnos, lesz olyan munkálat, amit ebben a mandátumban szerettünk volna befejezni, de már el sem lehetett kezdeni.
Focis hasonlattal élve: nem egy könnyen átvészelhető kiállítás történt a város életében, kevesebb játékos maradt a pályán, és megritkult a csatársor, a védelem, de a középpálya is. Csoda, hogy bírják ilyen feltételek mellett a volt kollegáim. Persze lesz, és van olyan is, aki ilyenkor inkább lazít, mert a számonkérés elmaradt, de akár cégek is kerülnek, akik felszusszantak, hiszen úgy érzik, nyugisabb lett az életük. Valamint vannak, akik épp kihasználjak a helyzetet, mert most lehet azt is, amit eddig nem lehetet. Van, akinek jobb lett, és vannak, akiknek nehezebb.
Nem egy szokványos év vége, sem egy 12 év kemény munkájához méltó végső esemény. Nehéz így mérleget vonni. Arról nem beszélve, hogy ilyenkor ugye sok emberben – főleg azokban, akik el sem tudjak képzelni, hogy létezhet tisztességgel elvégzett munka - ott mocorog a kérdőjel. Van, mikor bármit mondhat az ember, nem ugyanaz jön le a hallgatóságban, az olvasóban. Hiszen bolond világot élünk. A hitetlenkedések, felháborodások, feljelentések idejét éljük újra, akár kisebb közösségi szinteken is, ami torzítja az eseményeket. Lakószövetségi vezetőkre, orvosra, tanárra, de még kisfoglalkozású emberekre, mint egy fociedzőre, de egy szomszédra is, akar csak vélt dolgokért, könnyen rájár a rúd. És sajnos az ártatlanság vélelme megint nem elég. Bár a közösségnek minden hasznos emberre szüksége lenne, oda kerülünk, hogy már nem találni lelkes embereket, akik a közösség érdekében vállalnának munkát. Ugyebár, aki dolgozik, az tévedhet is, és erre ma már nagyítókat gyártanak, hogy megnézzék, és könnyen megtalálják, hogy pontosan hol tévedtél. Ha ehhez a haragosaid is segítséget nyújtanak, már visznek is egy szép reggelen.
Meglátásom szerint a közösség látja ennek nagy kárát, de úgy néz ki, hogy ez most nem szempont – vagy mégis az lenne a szempont?! –, nem jön, hogy elhiggyem. Mert egyetértek én is, jó, ha hull a férgese, de úgy gondolom, hogy emberi életeknél nem helyes a „fűnyíró elv”. Persze, egészen más, ha egy év végi jelentésben vagy a statisztikában csak a mennyiség a fontos, ilyenkor egy-két „kis apró” járulékos kárra mindenki vonja a vállát, gondolják: belefér.
Mi változott meg a gondolkodásában? Ha van valami, amire rádöbbent az eltelt időszakban, ami emberileg is tanulságos, kérem, ossza meg.
Megerősödtek bizonyos emberi értékek: hogy fontos az ember számára a hit, a bizakodás.
Túl vagyok egy pár megpróbáltatáson, de rengeteg a pozitív élményem is. Voltak, vannak, akik mellettem állnak, segítettek, segítenek, meglátogattak a házi őrizetben, olyan emberek is, akikre nem számítottam. Ismerősök, ismeretlenek állítanak meg az utcán, biztató szavakkal, emberek, akik imádkoznak értem. Ez meghat és erőt ad. Erőt ad a talpon maradásban és abban, hogy ne adjam fel. Hogy megtaláljam az események értelmét, hogy higgyem, érdemes küzdeni. És hogy a közösségért - bár egyre nehezebb - nem csak érdemes, hanem kötelesség is küzdeni – ahogy Nagy Zsolt is mondta. Bár van olyan mondás is, hogy minden jó tett elnyeri méltó büntetését, vannak jelek, amik arra is mutatnak, hogy az ember, ha valami pozitívat ad, azt előbb-utóbb visszakapja, még ha nem is ott és akkor ahol vagy amikor várja.
Tudom, hogy az esetem nem szenzáció, ennél nehezebb megpróbáltatáson mentek át nagyszüleink annak idején, és mennek át nap mint nap emberek, családok. Igyekszem én is ez szerint viszonyulni hozzá, újraértékelni magam, az életem.
Pozitívan próbálom megélni a dolgokat. Arra is gondoltam, hogy ha nem ez történik velem, lehet, hogy pár hónap múlva a mentő vagy a helikopter vitt volna el - a sok stressz miatt - agyvérzéssel vagy szívinfarktussal. Hiszen nem egy példa volt mostanában, hogy egész fiatalon hagytak itt bennünket ismerősök, vezető beosztásban levők, akár hasonló okokból is. Ehhez képest én megmenekültem.
Hibáztat valakit vagy valamit a fél éve elhúzódó kellemetlenségekért?
Általában magamban szoktam keresni a hibát. És előfordul most is, amikor keresem, hogy mit tévedtem, mit kellett volna máskeppen tennem, egyáltalán szüksége van-e a városnak, a társadalomnak olyan emberekre, mint én? De nem hibáztatok senkit. Próbálom egy tanulságos leckének felfogni, amit bizonyára fel kell majd használnom még valahol az életben. Lehet, ez egy jel, amit meg kell szívlelni, a tanulságokat le kell vonni, visszább kell venni az iramból. És valószínű, hogy más nem tudott volna a taposómalomból kiemelni, 8 hónap „szabadságra” küldeni, mikor eddig 11 év alatt nem pihentem ennyit. Vasárnap is dolgoztam, évente a maximum 10 nap szabadságot úgy töltöttem le, számítógép és telefon közelben, hogy ha döntést kell hozni, mindig témában és elérhető legyek, ne kelljen majd tüzet oltani, ha hazajövök. De olyan is volt, hogy a családot a tengeren hagytam, és egy pár órára hazajöttem, mert halaszthatatlannak láttam egy megbeszélést egy munkálatnál.
Mi zavarja a leginkább a jelenlegi helyzetben? Mi a legnehezebb?
Többnyire biciklivel és gyalog járom a várost, hiszen erre is van időm. Figyelem a folyamatban lévő munkálatokat, mi hol tart, hiszen továbbra is érdekel a város sora, és gondoltam, hogyha mégis visszaengednek dolgozni, képben is legyek. Zavart, ha valami olyat láttam, ami megelőzhető lett volna, vagy ha más körülmények között segíthettem volna rajta. Valósággal fájt, mikor egy munkálatnál láttam, hol van egy nem oda való cső, egy cölöp, egy szegélykő, egy ferde aknatető, egy nem megoldott vízelfolyás, csatlakozás, egy rossz szín…
Talán a legnehezebb az igazságtalanságot elviselni. A tehetetlenség, hogy az ember hiába próbál a legjobb tudása szerint cselekedni a közösségért, mindig valamivel szembekerül. De hát, ha ebbe is jól bele gondolok, rájövök, hogy sosem adjak ingyen az ilyen dolgokat.
Ha visszaforgatható lenne az idő, meddig menne vissza? Miért?
Nem szeretek megfutamodni a megpróbáltatások elöl. Csak ezért nem utaznék vissza az időbe. Úgy élem meg, hogy ennek bizonyára valamiért így kellett történnie. Ugyanakkor igyekeztem az elmúlt években úgy dolgozni, hogy tetteim utólag is vállalhatóak legyenek. Nem látom, hogy lenne valami olyan nagy dolog, amin az időben visszamenve változtatnom kellene. De talán egy két magánbeszélgetésben vagy telefonbeszélgetésnél pontosabban fogalmaznék a jegyzőkönyv kedvéért.
Mit kér karácsonyra az angyaltól?
Először is köszönöm, amit eddig kaptam. Köszönöm mindazoknak, akik mellettem vannak, segítettek, támogatnak, biztatnak, együtt éreznek, imádkoznak értem. Páromnak, családomnak: egészséget, magamnak: erőt, bölcsességet, hogy szerencsésen túl lehessek ezen a megpróbáltatáson. Ugyanakkor áldott, békés karácsonyt, és egy boldogabb új esztendőt kívánok mindenkinek.
Gellért Edit
maszol.ro2015. december 12.
Románia a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés felélesztését szorgalmazza
Románia a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködés (BSEC) felélesztését szorgalmazza, mert a jó gazdasági kapcsolatok a stabilitás előfeltételei ebben a feszültségterhes régióban - hangoztatta Lazăr Comănescu külügyminiszter a BSEC külügyminiszteri értekezletén pénteken Bukarestben.
A bukaresti diplomácia vezetője arra utalt, hogy a szervezet hatékony működését évek óta akadályozzák a benne részt vevő országok - Azerbajdzsán, Albánia, Örményország, Bulgária, Görögország, Grúzia, Moldova, Oroszország, Románia, Szerbia, Törökország és Ukrajna - közötti feszültség, ugyanakkor a BSEC azon ritka fórumok egyike, amelyek alkalmat biztosítanak az egyes államok között megromlott diplomáciai kapcsolatok életben tartására.
Comănescu rámutatott: megvannak a feltételei, hogy a BSEC erősítse kapcsolatait az Európai Unióval, hiszen három uniós tagállam is részt vesz benne, ugyanakkor elengedhetetlenül fontosnak nevezte, hogy a BSEC minden tagja betartsa a szervezet chartáját és a nemzetközi jogot.
Comănescua bukaresti ülésen átadta a BSEC soros elnökségét Oroszország képviselőjének. Vaszilij Nebenzia külügyminiszter-helyettes elmondta: a bukaresti találkozón Törökország és Ukrajna képviselőjével is szót váltott, de a szervezet működésének és a gazdasági kapcsolatok élénkítésének előfeltétele az, hogy a kétoldalú politikai vitákat az „ajtón kívül hagyják”.
„A jelenlegi geopolitikai helyzet - a terrorizmus, az Iszlám Állam elleni harc, a migránsválság - érzékenyeken érinti a Fekete-tenger térségét, de itt az a célunk, hogy megőrizzük a BSEC gazdasági jellegét” - jelentette ki Nebenzija.
Két hete a BSEC parlamenti közgyűlését rendezték meg Bukarestben, amelyen Szergej Nariskin, az orosz parlament alsóházának elnöke is részt vett és beszédet mondott, pedig egyike azon orosz tisztségviselőknek, akiket a Krím félsziget elcsatolása után kitiltottak az Európai Unióból. A november 27-i parlamenti közgyűlésen Nariskin beszédét az ukrán képviselők tiltakozása zavarta meg, akik a szónoki pulpitus mellett állva két molinót feszítettek ki, amelyeken egyebek mellett az volt olvasható, hogy „Putyin, add vissza nekünk a Krím félszigetet!”, „2008 Grúzia, 2014 Ukrajna, melyik lesz a következő? Putyin, állj meg!”.
Hans Klemm amerikai nagykövet később csalódottságának adott hangot, amiért Calin Popescu Tariceanu szenátusi elnök, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének elnöke meghívta Romániába az uniós tiltólistán szereplő orosz házelnököt, miközben Moszkva „semmilyen hajlandóságot nem mutat az együttműködésre az ukrán válság ügyében”.
maszol.ro2015. december 12.
A Studium-Prospero Alapítvány és a Magyar Tudományos Akadémia közös pályázatot hirdet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának oktatói számára. A pályázat célja:
A tudományos kutatói tevékenység támogatása a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGyE) magyar tagozatának oktatói körében.
Leadási határidő:
2015. december 15., kedd 15.00 óra
Keretösszeg: 50.000 euró
Egy csoport legfeljebb 10.000 euró kutatási támogatást igényelhet.
Részletes információ és pályázati űrlap az alapítvány honlapján, a
www.studium.ro
címen található.
A Studium Alapítvány legfőbb célja a marosvásárhelyi állami magyar felsőoktatás segítése, az állami magyar tannyelvű egyetemek háttérintézmény-rendszerének kialakítása és működtetése.
mta.hu/mta_hirei2015. december 13.
Hargita megye prefektusa kifogásolja a megyezászlóvá választott székely zászlót
Adrian-Jean Andrei, Hargita megye prefektusa szombaton kifogásolta, hogy a megye önkormányzata az előző napon a székely zászlót fogadta el a megye zászlajának.
A prefektus az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva elsősorban azt kifogásolta, hogy a zászlóba nem foglalták bele a székelyföldi megye román közösségének a jelképeit is.
„Megengedhetetlen, hogy a megyei tanács határozata ne legyen tekintettel Hargita megye valamennyi lakosának az érdekére" – nyomatékosította a prefektus. Hozzátette, a megyezászlóról szóló határozatot egyelőre csak tervezetnek kell tekinteni. A törvény értelmében a közigazgatási egységek által elfogadott zászló azt követően válik hivatalossá, hogy a Román Akadémia heraldikai bizottsága véleményezi, és a kormány határozatot fogad el róla.
A prefektus azt is kifogásolta, hogy Hargita megye „ugyanazt a zászlót fogadta el megyezászlónak, amelyről egyszer már egy törvényerővel bíró, jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy nem Hargita megye zászlaja".
A Hargita Megyei Tanács korábban 2009-ben nyilvánította a megye zászlajává a székely zászlót. A határozatot román civil szervezetek támadták meg a bíróságon, először arra hivatkozva, hogy a jelkép diszkriminálja a román közösséget. Miután ezt a pert elvesztették, arra hivatkoztak, hogy egy megyének nem lehet saját zászlaja. Az utóbbi per végén, 2012 szeptemberében a Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerősen hatályon kívül helyezte a megyei tanács határozatát. A helyi zászlókról szóló, júniusban elfogadott törvény azonban lehetővé tette és szabályozta az önkormányzatok zászlóhasználatát. A Hargita megyei önkormányzat pénteki zetelaki kihelyezett ülésén fogadta el a székely zászlót a megye zászlajának. A tanácsban többséggel rendelkező Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) frakciói támogatták a döntést, a Magyar Polgári Párt (MPP) képviselői tartózkodtak a voksoláson. A székelyföldi megye döntéshozó testületében kisebbségben lévő román képviselők azt kérték, hogy a – világoskék alapon arany sávot és a székely nap-hold jelképeket tartalmazó – lobogóra egy piros színű tölgyfalevél is kerüljön fel a románság jelképeként, javaslatukat azonban leszavazták.
Az MPP-frakció azért tartózkodott a szavazásnál, mert nem értenek egyet azzal, hogy a székely zászlót bármely település is kisajátítsa. A helyi zászlók használatáról májusban elfogadott törvény szerint ugyanis két vagy több közigazgatási egységnek nem lehet azonos zászlaja.
MTI
Erdély.ma2015. december 13.
Megnyitották az irgalmasság évét Csíksomlyón
A Gyulafehérvári Főegyházmegyében az öröm vasárnapján Jakubinyi György érsek ünnepi liturgiában nyitotta meg az Irgalmasság szentévet és az Irgalmasság kapuját a csíksomlyói kegytemplomban.
Az ünnepi szentmise a kegytemplom előtti téren kezdődött a kapu megnyitásával. Jakubinyi György érsek emlékeztetett arra, hogy december 8-án Ferenc pápa a II. Vatikáni Zsinat befejezésének 50. évfordulóján a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával indította el az irgalmasság rendkívüli szent évét. „A most elkezdődő Irgalmasság évében jusson el mindenkihez az irgalmasság hívó szava, és senki se maradjon közömbös az irgalmasság megtapasztalásához szóló meghívás iránt” – fogalmazott elmélkedésében Jakubinyi György érsek.
Trombitaszó kíséretében elsőként az érsek atya lépett át az Irgalmasság kapuján, majd a hívő sokaság is belépett azon keresztül a pápai kisbazilikába. A bűnbánat jeleként a szentmisét celebráló érsek vizet szentelt és meghintette vele a hívőket. Mint igehirdetésében kiemelte, az Úr Jézus önmagáról mondta azt, hogy ő a jó pásztor, aki a kapun keresztül jön, míg a tolvaj a kerítésen át mászik. A jövő év november 20-án, Krisztus király ünnepén záruló jubileumi év mottója: „Irgalmasok, mint az Atya”.
A szentmise végén Urbán Erik ferences templomigazgató felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy az Irgalmasság kapuján áthaladva a szentév során teljes búcsú nyerhető a búcsús feltételek teljesítésével. Ugyanakkor advent péntekjein rendkívüli gyóntatási idő van a kegyhelyen: délután két órától este hat óráig várják mindazokat, akik az ünnep előtt szentgyónásukat el szeretnék végezni. A szentmise érseki áldással és nemzeti imádságaink eléneklésével zárult.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro2015. december 13.
Interjúkötete jelent meg Molnár Melindának, portálunk munkatársának
Üljünk le az idősek mellé, hallgassuk meg történeteiket, amíg megtehetjük – üzeni Molnár Melinda, az Udvarhelyi Híradó Hit-Vallás rovatának szerkesztője Mit mondjak magának? című, pénteken bemutatott könyvével. A kötet beszélgetések, portrék gyűjteménye, melyben hadifoglyok és -özvegyek, egyszerű és nagyszerű gondolkodók vallanak szép és sokszor fájdalmas életükről.
Szép számmal akadnak olyan történetek, amelyek többet érdemelnek a napilap egyszeri közlésénél – ez a gondolat sarkallta Molnár Melindát, az Udvarhelyi Híradó Hit-Vallás, Koröltő, Hazataláló és Kenyérmadár rovatának szerkesztőjét arra, hogy füzért fonjon legértékesebbnek tartott interjúiból, riportjaiból, s Mit mondjak magának? című könyvében is közreadja őket. A Verbum Keresztény Kulturális Egyesület gondozásában megjelent, új történeteket is tartalmazó kötet pénteken, tíz perccel a délután hat órai bemutató előtt érkezett meg a kolozsvári nyomdából Székelyudvarhelyre, így a szerzőnek is új élmény volt kézbe venni és ajándékként átadni azt a Bethlen-negyedi Kis Szent Teréz-plébániatemplomban megjelent családtagjainak, barátainak, illetve a Hit-Vallás rovat olvasóinak.
A könyvbemutató – annak ellenére, hogy mintegy kétszáz fős közönség előtt zajlott, hiszen Udvarhelyről és a környékbeli településekről a még élő interjúalanyok és hozzátartozóik is eljöttek –, igen bensőségesnek volt mondható. A gyergyóditrói születésű Molnár Melindát falutársa, Szőcs Csaba, a kiadó kulturális egyesület igazgatója kérdezte, ő pedig meghatóbbnál meghatóbb történeteket mesélt gyerekkoráról, két évtizedes újságírói munkájáról, interjúalanyairól, illetve a könyvbemutatónak helyet adó egyházközséghez fűződő kapcsolatáról. Kiderült, édesapja tiltása ellenére teljesítette be álmát, hogy újságíró legyen. Számos egyházi lapban publikált, több könyv társszerzője, közösségépítő tevékenységét, valamint írásait többször díjazták.
Első könyvét Márton Áron ditrói káplánévéről írta, 1998-ban. Egyházi újságíróként, érzékeny gyerekként és unokaként fordult minden olyan ember felé, akiben értéket vélt felfedezni – így talált rá számos idős nénire és bácsira is, akikben meglátta megboldogult szülei vonásait, s akik egyszerű riportalanyoknál jóval közelebb állnak hozzá. Érdeklődéssel, szeretettel fordult feléjük, átélve, magáénak érezve történeteiket, s ez a mély odafigyelés arra ösztönözte őket, hogy a „Mit mondjak magának?” kezdő kérdés után megnyíljanak, az újságíróra bízzák lélegzetelállító élettörténetüket. „Minden elmulasztott vallomással szegényebbek leszünk” – fogalmazott, hangsúlyozva, fontos, hogy amíg tehetjük, üljünk le az idősek mellé, hallgassuk meg őket, hiszen a személyes beszélgetést nem pótolja a telefon vagy az internet.
A Mit mondjak magának? című kötet közel hatvan beszélgetést örökít meg, amelyek egy évszázad történéseit dokumentálják, nagyrészt udvarhelyszéki idősek és fiatalok szemével. A deresedő halántékok, homlokredők ifjúkori szolgáló- és katonaévek, a kommunizmus, a kemény munka, a családalapítás, a háborúk, veszteségek és boldog pillanatok emlékét őrzik, s ezeknél többet: olyan tapasztalatokat, bölcsességeket, amelyekből a fiatalabb nemzedék is erőt, hitet meríthet. Molnár Melinda több száz írás közül válogatta ki azokat, amelyeket első körben közlésre szánt, remélve, hogy hamarosan egy következő kötetben a többi is napvilágot láthat. A könyvet szülei emlékére adatta ki, és ajándéknak szánja olvasóinak, a munkáját segítőknek, barátainak. Már a könyvbemutatón is számos tiszteletpéldány talált gazdára: a szerző minden jelenlévőnek köszönetet mondott, amiért hozzájárult ahhoz, hogy azt a munkát végezhesse, amit igazán szeret. A bemutató – melyet januárban újabbak követnek, a Hit-Vallás rovat kilencedik születésnapját is megünnepelendő – a Hit-Vallás rovatokhoz hasonlóan közös imával kezdődött, és az Erdő mellett estvéledtem című népdal eléneklésével végződött. Sorbán Enikő népdalénekes dalaival emelte az ünnep hangulatát. A szerző a bemutató után dedikálta könyvét.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro2015. december 13.
Évzáró irodalmi estet tartottak Székelyudvarhelyen
Bartis Attila, Filip Florian és Kemény István estje zárta az irodalmi évet Székelyudvarhelyen. A szerzőkkel Murányi Sándor Olivér beszélgetett a G. Caféban az alkotás folyamatairól, valamint a nyelvi korlátokat túlszárnyaló barátságokról, de az ezek miatt kialakult közösségi feszültségekről és a politikai korrektségről is.
Szép számú érdeklődő előtt zajlott a csütörtök esti irodalmi évzáró a G. Caféban, amelyen idén Bartis Attila erdélyi íróval, a bukaresti születésű Filip Florian íróval és a budapesti Kemény István költővel beszélgetett Murányi Sándor Olivér. A marosvásárhelyi Bartis Attila 1984-ben családjával Budapestre költözött, miután apját, a Gyergyószárhegyen született Bartis Ferencet megfosztották román állampolgárságától. A székelyudvarhelyi irodalomkedvelő közönség idén a tíznapos G. Feszt nyitóestjén is találkozhatott az íróval, akkor A nyugalom című regényéről faggatta Murányi Sándor Olivér, most viszont A vége című legújabb regényébe nyújtott bepillantást az író.
Murányi egy friss olvasói kritikát olvasott fel Bartis Attila A vége című új regényéről, valamint annak budapesti fogadtatásáról. Az Írók Boltjának eladási listáját vezető regény német kiadása mellett egy New York-i is várható. Arra a kérésre, hogyan tud együtt élni a folyamatos sikerrel, egyszerűen annyit válaszolt, hogy nyilván örül neki, hiszen „bolond, aki nem”. Ám ezen túl nem foglalkozik ezekkel, hiszen eközben színházi munkájával „kínlódik”. A siker Bartis Attila szerint olykor segít, máskor pedig teher, hiszen ha nem megy a munka, akkor a múltbéli sikerek megbéníthatják.
Filip Florian teljes mértékben a fikció hívének tekinti magát, úgy véli, nem lenne vonzó számára az írás, ha csupán személyes élményeit kellene felsorolnia alkotásaiban. Olykor belefoglal elemeket saját gyerekkorából, ám ezt is a gyerekkori varázs jegyében teszi. Mint kiderült, a szerző Ioan Slavici leszármazottja. Felidézte, hogy felmenője fogsága alatt kérvényezte a börtön igazgatóságától fogva tartásának meghosszabbítását, hogy tudja befejezni írását. „Napjainkban tragikomédiába illők a híres politikusfoglyaink, akik könyveket írnak a börtönben. Lényegében ez az egyetlen romániai alkotói pályázat. Írnak egy-két könyvet, és hirtelen kiengedik őket” – mondta, párhuzamot vonva a múlt és a jelen között.
Murányi kérdésére válaszolva Kemény István költő elmondta, a slam poetryt nem kell magyarázni, hisz Erdélyben egyébként is nagyobb népszerűségnek örvend, mint Magyarországon. Szerinte folyamatos megújulás van ebben a műfajban, amelyet ő a színházi produkció és a hagyományos költészet közti átmenetnek tekint.
„Nem lehet radírgumival élni, hogy ami nem tetszik, azt kiradírozzuk az életünkből, ami meg tetszik, azt felpántlikázzuk” – fogalmazott Bartis Attila, aki szerint meg kell tanulni elfogadni és méltósággal kezelni a különböző helyzeteket. Fontosnak tartja, hogy társadalmi diskurzusok folyjanak a konfliktusokról, de a megoldás az egyén szintjén kezdődik. Bartis Attila egyébként úgy véli, hogy az irodalmi közéletben túlmitizálják barátságát Filip Floriánnal, mert a népek megbékélését látják benne.
Az irodalmi évzárón a meghívottak felolvastak műveikből, az est végén pedig dedikálták könyveiket. Murányi elárulta, jövőre egy újabb román szerzővel, Mircea Cărtărescuval találkozhat az udvarhelyi közönség.
Veres Réka
Székelyhon.ro2015. december 13.
Cserkészek hozták el Szatmárnémetibe a béke és szeretet lángját
Vasárnap reggel erdélyi cserkészeknek köszönhetően megérkezett Szatmárnémetibe is a Betlehemi Békeláng. A Székesegyházban tartott ifjúsági szentmise kezdetén vették ezt át a szatmári cserkészek és ezzel gyújtották meg az adventi koszorú harmadik gyertyáját is. A láng a szentestén minden templomban ott lesz, onnan pedig minden otthonba eljuthat.
A Betlehemi Láng a krisztusi szellemiség szimbóluma, mely nagy út után ér el hozzánk. Immár két évtizede szervezik meg az akciót, melybe évről évre több ember kapcsolódik be. A Betlehemi Békeláng ötlete szoros összefüggésben van Jézus születésével: a pásztoroknak kihirdetett béke kinyilatkoztatására emlékeztet. Imádságra hívó jelenléte összeköti a magyar családokat a világ különböző pontjain élő keresztényekkel, és elmélyíti az adventi előkészület lelkületét. A gyertyával gyertyát gyújtva továbbított Békeláng azt is jelképezi, hogy akárcsak a Lángot, a békét is embertől emberig kell továbbítani. Az összetartozás, a biztonság, a kölcsönös bizalom és szeretet jele ez a Láng.
A hagyományoknak megfelelően a lángot cserkészek hozzák Jézus születési helyéről, a betlehemi Születés Bazilikából, stafétaként, mint az olimpiai lángot. Az erdélyi cserkészek december 12-én, Bécsben vették át és hozták Erdélybe. December 13-án éjjel lépték át a határt Szatmárnémetinél és Nagyváradnál.
Szatmárnémetiben a Székesegyházban vasárnap reggel 9 órai kezdettel tartott ifjúsági szentmise keretében adta át a tíz cserkészcsapat tagjaiból álló küldöttség a 44. Dsida Jenő Cserkészcsapat tagjainak. A küldöttséget vezető Szőcs Józseftől - cserkésznevén Mezítlább - megtudtuk, a Romániai Magyar Cserkészszövetség Bécsből érkező csapatában mások mellett marosvásárhelyi, brassói, széki, szovátai, mádéfalvai, kézdivásárhelyi és székelyudvarhelyi fiatalok voltak.
Vasárnap reggel erdélyi cserkészeknek köszönhetően megérkezett Szatmárnémetibe is a Betlehemi Békeláng. A Székesegyházban tartott ifjúsági szentmise kezdetén vették ezt át a szatmári cserkészek és ezzel gyújtották meg az adventi koszorú harmadik gyertyáját is. A láng a szentestén minden templomban ott lesz, onnan pedig minden otthonba eljuthat.
A Betlehemi Láng a krisztusi szellemiség szimbóluma, mely nagy út után ér el hozzánk. Immár két évtizede szervezik meg az akciót, melybe évről évre több ember kapcsolódik be. A Betlehemi Békeláng ötlete szoros összefüggésben van Jézus születésével: a pásztoroknak kihirdetett béke kinyilatkoztatására emlékeztet. Imádságra hívó jelenléte összeköti a magyar családokat a világ különböző pontjain élő keresztényekkel, és elmélyíti az adventi előkészület lelkületét. A gyertyával gyertyát gyújtva továbbított Békeláng azt is jelképezi, hogy akárcsak a Lángot, a békét is embertől emberig kell továbbítani. Az összetartozás, a biztonság, a kölcsönös bizalom és szeretet jele ez a Láng.
A hagyományoknak megfelelően a lángot cserkészek hozzák Jézus születési helyéről, a betlehemi Születés Bazilikából, stafétaként, mint az olimpiai lángot. Az erdélyi cserkészek december 12-én, Bécsben vették át és hozták Erdélybe. December 13-án éjjel lépték át a határt Szatmárnémetinél és Nagyváradnál.
Szatmárnémetiben a Székesegyházban vasárnap reggel 9 órai kezdettel tartott ifjúsági szentmise keretében adta át a tíz cserkészcsapat tagjaiból álló küldöttség a 44. Dsida Jenő Cserkészcsapat tagjainak. A küldöttséget vezető Szőcs Józseftől - cserkésznevén Mezítlább - megtudtuk, a Romániai Magyar Cserkészszövetség Bécsből érkező csapatában mások mellett marosvásárhelyi, brassói, széki, szovátai, mádéfalvai, kézdivásárhelyi és székelyudvarhelyi fiatalok voltak.
szatmar.ro