udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6975
találat
lapozás: 1-30 ... 121-150 | 151-180 | 181-210 ... 6961-6975
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. január 11.
Ösztöndíj egyetemistáknak
Diplomadolgozattal lehet pályázni
Január 22-ig nyújthatják be pályázataikat a sepsiszentgyörgyi tanácshoz azok a végzős egyetemisták, akik diplomadolgozatukat Sepsiszentgyörggyel kapcsolatos témában írják, és ehhez a város támogatását kérik. A kiírás egyaránt érvényes az alap-, a mesteri és a doktori képzésre.
Az ösztöndíjra azok a legtöbb 35 éves, végzős egyetemisták pályázhatnak, akik állandó sepsiszentgyörgyi lakhellyel rendelkeznek, és egy államilag elismert (nem föltétlen romániai) egyetemet látogatnak. A pályázat elbírálásakor figyelembe veszik az utolsó év általánosát, a megjelent publikációkat, a tudományos ülésszakokon elért eredményeket, a témaválasztás hasznos voltát, innovatív jellegét, a gyakorlatban való felhasználás lehetőségét.
Az ösztöndíjat négy hónapon keresztül folyósítják, márciustól kezdve. Értéke havi 300 lej az alapképzés, 500 a mesteri és 1000 a doktori képzés esetében. A nyertesek névsorát február elsején teszik közzé, óvni 4-ig lehet. A végleges eredményeket február 9-én ismertetik. Tavaly 14-en pályázták meg a hallgatói ösztöndíjat, és négyen érték el a szabályzat szerint meghatározott minimális pontszámot.
Erdély András. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. január 11.
Megkerült „Csigla mezeje"
Mégsem puszta legenda, hanem azonosítható történelmi helyszín
Sántha Attila kézdivásárhelyi költőnek és a székelység történelme kulcskérdéseinek – legjobb értelemben vett – megszállott kutatójának a Csíki székely krónika valótlanságát cáfoló, többrészes tanulmánya után most egy még izgalmasabb és fontosabb kérdésünkről írt tekintélyes filológiai érvrendszerrel és zseniális intuícióval felépített tanulmányt, Campo Chigla = Câmpul Chilia = Onglosz, avagy hol húzódtak meg a székelyek Attila birodalmának elromlása után címmel (megjelent a Székelyföld folyóiratban, valamint a Székely Hírmondóban). Ehhez kívánok pár kiegészítéssel szolgálni.
A tanulmány elolvasása után első gondolatom az volt, hogy íme egy kutató, akinek a hipotézisteremtő képességét nem szorították kalodába az akadémiai szakképzéssel, sem pedig tudományos megalapozottságú, merész kombinatív képességét nem törték le a tabuk tilalomfáinak besulykolásával. A „hivatalos” akadémikus álláspont szerint ugyanis a krónikák Csigla mezeje vagy puszta legenda, vagy egy, ma már gyakorlatilag azonosíthatatlan történelmi helyszín.
A magyarság – és ugyanígy a székelység – korai története írott forrásainak az újraértékelése (és komolyan vétele!) már néhány évtizede próbál utat törni magának, de mindezidáig nem terjedt ki a közvélekedésben magát ma is erősen tartó hun–székely kapcsolat kérdésére. Erre vállalkozott most Sántha Attila egy eredeti és rendkívül érdekes feltételezés felvetésével, illetve nyelvészeti bizonyításával. Jómagam most a kérdéshez a tanulmányban megjelölt térség stratégiai jellemzői felől közelítek.
A Budzsák mint hátország és menedék
Senki ne gondolja, hogy az eurázsiai sztyeppe lovasnomád népei, amiért nem építettek maguknak kőfalakkal kerített mentsvárakat, azért nem gondoskodtak maguknak a biztonságos visszavonulási területről, vereség esetén a törzs/nép túlélését biztosító menedékről. A biztonságos hátország vagy menedék léte kimutatható a legtöbb vándornépnél, kezdve a szkítáktól, folytatva a hunokkal, az avarokkal, a türkbolgárokkal, a magyarokkal, a besenyőkkel és a kunokkal, és befejezve az Aranyhorda mongoljaival, azaz már európai tatárjaival. A Sántha Attila által megnevezett és – szerintem – megtalált ilyen menedék a Duna, a Prut és a Dnyeszter torkolatvidéke és egy sűrűn húzódó tó- és lagúnarendszer által közrezárt, mintegy megyényi nagyságú térség, amely az ott meghúzódó népet vagy néptöredéket három égtáj: nyugat, kelet és dél felől védetté, pontosabban bevehetetlenné tette. A térség észak felőli nyitottsága pedig csak látszólagos, mivel végső soron egy harapófogóba, csapdába kerül az onnan támadó.
A térséget szinte „egymásnak adták” a szkítáktól a tatárokig, közel másfél évezreden keresztül a keletről jött vándornépek. Vegyük sorba, melyek voltak azok a lovasnomád népek, amelyek „hinterlandként” használták vagy használhatták a mai Dél-Besszarábiát: Budzsák, illetve Izmail térségét.
A szedentáris életmódra áttérő szkíták megerősített településeit mai tudásunk szerint a tárgyalt térség északkeleti (a Dnyeszter torkolata és a Krím-félsziget) és déli szomszédságában (Dobrudzsa, az ókori Scythia Minor) lehet megjelölni, ám semmi sem zárja ki, hogy a két térséget összekötő, hármas folyótorkolat is nem a szkíta felségterület része volt (többek közt a középkori térképészek művei is ezt támasztják alá). Bizánci források szerint Dengezik, Attila egyik fia a Fekete-tengertől északra fekvő térségben próbált egy utódállamot kiépíteni, testvére, Irnek (Irnák) és népe mindenképpen része kellett legyen ennek a kísérletnek.
Innen vannak a székely–bolgár kapcsolatok?
A 600-as évek végén a türkbolgárok népe Kuvrát/Kubrát kagán ötödik fiának, Aszparuhnak a vezetésével ebben a térségben talált menedéket. A bolgárok ugyan áttörték a Duna alsó folyása menti bizánci védővonalat, de hosszú ideig megtartották szállásterületüknek a Duna torkolatvidékét is. (Könnyen meglehet, hogy a Budzsákban élő hun utódok itt keveredtek Aszparuh türkbolgár népével, és innen származik a bolgár–török helynévanyag és néprajzi hasonlóság a székelységben).
Néhány emberöltő, és ott vagyunk a magyar honfoglalás küszöbén, amikor is a Budzsák szinte biztosan az etelközi szállásterület részét képezte. A magyar honfoglalást kiváltó besenyő–kangar támadás minden bizonnyal létében fenyegette és a magyarokhoz való csatlakozásra ösztönözte a „Kilia-mezőn”, a mai Budzsákon táborozó hun utódokat. Mint ahogy a hagyományukban fennmaradhatott népüknek a Kárpát-medencére való „jogosultsága” is, amit közvetíthettek az Álmos, majd Árpád vezette törzsszövetség vezetői számára úgy is, mint a besenyő veszély elhárítását lehetővé tevő továbblépés lehetséges térségét.
A székelység „ruténiai” csatlakozásának az információja mindenképpen a Kárpát-medencén kívüli, attól keletre-északkeletre fekvő területre utal. Ami szintén „belefér” a Budzsákból észak felé elmozduló székely törzs lehetséges útvonalába.
A kelet-európai besenyő nomád nagyhatalom mintegy másfél évszázadig uralta a Pontus–Kárpátok–Duna-torkolata közötti térséget, egészen a kipcsák–török-kun törzsszövetség támadásáig. Habár feltehetően ugyanazt vagy legalábbis hasonló nyelvet beszéltek a kunok és a besenyők, ennek dacára halálos ellenségek voltak, elannyira, hogy inkább a volt ellenségeiktől, a magyaroktól és a bizánciaktól kértek a besenyők – és testvérnépük, az úzok – menedéket a 11. század végén, mintsem kun uralom alá kerüljenek. A számbelileg is igen jelentős besenyő törzsszövetség széthullása és gyors beolvadásuk az ukrán, a magyar, a román és a bolgár népbe még ma sincs méreteiben feltárva. (E népek történetírása többnyire minimalizálta vagy éppen elhallgatta kialakulásukban a besenyő komponens jelentőségét.)
Még a tatárok is ott védekeztek
Az 1050-es évektől kezdődő kelet-európai kun nyomás, a század végétől pedig kun hegemónia is viszonylag rövid életű. Abban mindenképp hasonlít a besenyők sorsához, hogy – a mongol támadás elől – ők is a magyar, a bolgár és a bizánci államok, addigi ellenfeleik védelmét keresik, és csak egy részük válik a későbbi Aranyhorda alapnépességévé. Abban a legtöbben egyetértenek, hogy az európai Aranyhorda tatár népessége a mongolok mellett nagyszámú kun népességet takar (akiket a keleti szlávok poloveceknek, azaz síkságon, mezőkön élőknek neveztek). A későbbi krími, majd budzsáki tatárság is a magyar, majd az orosz kenézségek támadásai elől húzódik a védett „Kilia-mező” térségébe, a besszarábiai bolgár és a gagauz („gaga-úz” = hangosan beszélő, kiabáló úz!) néptöredékek szállásterülete közelébe. A krími tatár kánság vazallus államalakulata volt a budzsáki tatár közösség, amely saját kezdeményezésre vagy a Fényes Porta beintésére sarcolta és pusztította a lóháton csak két-három napra levő Erdélyt és azon belül a legkönnyebben elérhető Székelyföldet.
Kr. u. 455-től 895-ig 440 esztendő van, ami első látásra túl nagy időintervallumnak tűnik egy néptöredék túlélése szempontjából. Ám a Julianus barát által 1235-ben, tehát legkevesebb hatszáz esztendő különlét után megtalált Magna Hungaria-beli magyarok, az alföldi kun miatyánk imádság, amelyet még a huszadik század közepén is jól megértettek a Kossuth Rádiót hallgatók Észak-Oszétiában, csak két példa arra, hogy bizonyos feltételek mellett egy népcsoport nem csak az önazonosságát, hanem a nyelvet és egyes hagyományait is képes megőrizni évszázadokon keresztül.
„Ki” és „bé”
Miért mondja a moldvai csángó, hogy „kimegyek Erdélybe”, és miért mondja a székely, hogy „bémegyek Moldvába”? Egy nép vagy népcsoport sok évszázados orientációs tapasztalata, tudása, illetve egy korábbi hazájának (szállásterületének) a tudata őrződhetett meg ebben a két tőmondatban. Történészként, mint aki elutasítottam a magyarság – és a székelység – eredetével kapcsolatos „holdvilágos” elméleteket, kezdve az alsó-tatárlaki táblácskák népétől és a suméroktól a többi – nem egyszer hajmeresztő – hipotézisekig, most bátran ki merem jelenteni, hogy „Csigla mezejének” „felfedezését” az említett, rendkívüli stratégiai potenciállal rendelkező és a Kárpát-medencéhez a legközelebb fekvő „sztyeppei rezervátumban”, egy igen fontos, lehetséges támpontnak vélem a székelység eredetének és korai történetének további kutatásához.
Nagy Benedek*
* A szerző történész. Kiliai helyismerete onnan adódik, hogy 1959-ben – 1956-os szerepvállalása miatt – a Duna-deltában raboskodott – szerk. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. január 11.
Csángó remények
Előrelépés Kalagorban és Pusztinán?
A Bákó megyei Pusztinán élő csángó néprajzos, Nyisztor Tinka és Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség elnöke a Kossuth Rádióban beszélt a csángók jelenlegi gondjairól.
Burus-Siklódi Botond sikerként emlegeti azt, hogy tavaly kitartó munka eredményeként sikerült a Bákó tőszomszédságában levő Lujzikalagorban az iskolán kívüli magyar oktatást „belopni” a tanintézmény falai közé. Burus arról is beszélt, hogy a különböző helyszíneken, a különböző nyelvállapotokat hordozó helységekben még a délutáni oktatási formák is jelen vannak, a programban részt vevő tanulók száma 2 ezer körül mozog. Csodákat tenni nem tudnak, de már az is eredmény, hogy a csángók magyar nyelvű oktatása évről évre töretlenül zajlik.
Nyisztor Tinka, a Szent István Egyesület vezetője örömmel nyugtázta, hogy a pusztinai plébános, Benke Ágoston (Augustin Benchea) a templomban kihirdette a magyar imádkozási lehetőséget. Történelmi esemény ez, fogalmazott Nyisztor Tinka. Mint ismert, a Jászvásári Római Katolikus Egyházmegye 1884-es alapítása óta tiltja a magyar nyelv használatát a csángó közösségekben. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2016. január 11.
Megszólalt Nagy Zsolt a börtönirodalom-botrány ügyében
Nem érzi úgy Nagy Zsolt, hogy visszaélt volna azzal a törvény adta lehetőséggel, amely szerint 30 nappal rövidül a szabadságvesztésük ideje alatt tudományos műveket megjelentető elítéltek büntetése. Védelmére keltek a munkáihoz ajánlást író erdélyi magyar egyetemi oktatók is.
Az úgynevezett stratégiai privatizációk perében tavaly januárban négy évre elítélt egykori RMDSZ-es politikus arra reagált hétfőn a „Veled vagyunk, Zsolt!” Facebook-oldalon, hogy az igazságügyi minisztérium közétette a börtönben írt művek listáját, mellékelve azoknak az egyetemi tanároknak a nevét is, akik ajánlást írtak a könyvek megjelentetéséhez.
A „börtönirodalom” hónapok óta foglalkoztatja a román sajtót, miután egyértelművé vált, hogy számtalan elítélt – köztük üzletemberek, politikusok – visszaéltek a büntetésüket lerövidítő lehetőséggel. Ha volt pénzük, nem is volt nehéz dolguk, mert csak egy egyetemi tanár ajánlását kellett megszerezniük. Tavaly szokatlanul sok, összesen 331, tudományosnak titulált művet jelentettek meg a romániai elítéltek. Egyikük, az időközben szabadult Gigi Becali például el is ismerte, hogy mások írták – pénzért – a könyveit. Mindezekért a sajtó egy része a „börtönirodalom” most közzétett jegyzékét szégyenlistának nevezi, az igazságügyi miniszter pedig közölte, hogy felülvizsgálják a börtönben született műveket. Emellett történtek már kezdeményezések a jogi lehetőség felszámolására is.
Nagy Zsolt három művet jelentetett meg tavaly a bukaresti Meteor Press kiadónál, ismert erdélyi magyar egyetemi tanárok ajánlásával. Keddi állásfoglalásában elöljáróban leszögezte: nem könyveket, nem irodalmi alkotásokat, hanem szakmai dolgozatokat írt a börtönben.
A sajtóban megjelenteket is pontosította: nem a listán szereplő egyetemi tanárok irányításával írta ezeket a dolgozatokat. „A dolgozat elkezdésének feltétele egy egyetemi tanár ajánlólevele, amely a téma tudományos relevanciáját, és a dolgozatot író személy erre való alkalmasságát, képességét mutatja be. Ennyi és semmi több. Ezúton is köszönöm azon nagytiszteletnek örvendő tanároknak, akik ajánlólevelet adtak nekem, egyúttal biztosítva őket arról, hogy a legjobb tudásom szerint végeztem ezt a munkát” – írta állásfoglalásában Nagy Zsolt.
Emlékeztetett ugyanakkor arra, hogy egy-egy mű megjelentése 30 napot von le a büntetéséből, de ez nem csökkenhet kevesebb, mint felére. Összehasonlításképpen felidézte: eddig 8,5 hónapot dolgozott a börtön mosodájában, és ezáltal mindössze 2 hónappal rövidült a büntetése.
Nagy Zsolt emlékeztetett arra is, hogy a tudományos munkákért járó büntetésrövidítés joga 1969 óta benne van a román büntetés-végrehajtási törvényben, miközben olyan EU-s ország is van, ahol a kiolvasott könyvek után is jár büntetés-csökkentés. Ugyanakkor a törvény adta lehetőséggel élő elítéltek száma nem haladja meg Romániában fogva tartott több mint 30 000 személy egy százalékát sem.
„Mint minden joggal, ezzel is vissza lehet élni, de hiba lenne kivágni ezt a „fát”, azért mert akad félrenyúló ága is. Ne öntsük ki ez esetben (is) a fürdővízzel együtt a jogokat is” – szögezte le Nagy Zsolt.
„Ha felkérnének, újra megírnám az ajánlást”
A marosvásárhelyi születésű egykori RMDSZ-es politikus tavaly elsőként az Un oraş pe Mureş – Drumuri prin timp (Egy város a Maros mellett. Utak az időben) című könyvét jelentette meg. Ehhez Rüsz-Fogarasi Enikő történész, egyetemi tanár, a BBTE Történelem és Filozófia Karának dékánhelyettese írt ajánlást.
Ismert, hogy korábban Nagy Zsolt az RMDSZ kampányfőnöke is volt. Tapasztalatait felhasználva írta meg második könyvét, a Managementul campaniilor electorale (A választási kampányok menedzsmentje) címűt, Salat Levente professzornak, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politikatudományok Intézete oktatójának ajánlásával.
Nagy Zsolt korábban távközlési miniszter is volt. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy megjelentesse az Uniunea Europeană în era digitală – Opţiuni şi proiecte (Az Európai Unió a digitális korszakban. Opciók és projektek) című munkát, amelyhez Veress Emőd jogász, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézetének igazgatója írt ajánlást.
Veress Emőd a Maszolnak hétfőn megerősítette: nem a dolgozat szakmai irányítását vállalta, hanem – a törvény egyetlen követelményeként – ajánlást írt a könyvhöz, amelyben tudományos szempontból relevánsnak minősítette a szerző által választott témát, és kezeskedett arról, hogy Nagy Zsoltot képességei alkalmassá teszik egy ilyen tudományos munka megírására.
„Ezt az ajánlást én nyugodt lelkiismerettel írtam meg, és bármikor újra megírnám” – nyilatkozta a jogász. Veress Emőd elmondta, rendben valónak tartja az elítélteknek azt a jogát, hogy büntetésük rövidüljön, ha a börtönben tudományos műveket írnak. „Természetesen ezzel is vissza lehet élni, ha valaki több tucat könyvet ír. De Nagy Zsolt nem élt vissza ezzel a lehetőséggel” – jelentette ki.
Hasonlóan fogalmazott Salat Levente is, akinek álláspontját a clujcultural.ro portál ismertette az ügyben. Az egyetemi tanár emlékeztetett arra, hogy Nagy Zsolt évekig az RMDSZ kampányfőnöke volt, ezért képesnek tartotta és tartja a szerzőt A választási kampányok menedzsmentje című munka megírására. „Ha most, a visszaélésekről szóló botrányok után kérnének fel arra, hogy ajánlást írjak a könyvéhez, megtenném” – szögezte le az egyetemi tanár, aki ugyanakkor felháborítónak tartja, hogy a sajtó egy része egy kalap alá vette őt a szélhámosoknak ajánlásokat megfogalmazó egyetemi tanárokkal.
Cseke Péter Tamás. maszol.ro2016. január 11.
Nincs elég érdeklődő a magyar nyelvű nagyváradi orvosképzéshez
Egyelőre nincs elegendő érdeklődő ahhoz, hogy magyar nyelvű orvosképzés induljon be a Nagyváradi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen – közölte hétfőn Florian Bodog, a felsőoktatási intézmény dékánja.
A magyar nyelvű nagyváradi orvosképzés először tavaly augusztusban merült fel. A Maszolnak Florian Bodog hétfőn azt nyilatkozta: a továbbra is nyitottak a magyar oktatás beindítása iránt. Ehhez legalább 50 diákra van szükség, azonban jelenleg nagyon kevesen érdeklődnek a magyar oktatás felől.
„Évente alig egy-két személy érdeklődik, a magyar diákok többnyire Marosvásárhelyre mennek tanulni” – mondta. Hozzátette: náluk nem csak a régióból, hanem akár Magyarországról is tanulhatnának diákok.
Becslése szerint a magyar oktatás költségeinek fedezésére évente 70 ezer lejes összeget kell előteremteni. Ez az engedélyeztetés mellett az oktatók honoráriumát és az egyéb költségeket is fedezné – mondta a dékán.
Florian Bodog korábban azt nyilatkozta: a magyar oktatás beindításában látja annak a lehetőségét, hogy a nagyváradi egyetem kinőjön a kicsinek számító tanintézetek sorából. Mint mondta: nem ütközne nehézségbe a magyar tanerők biztosítása az egyetemen, hiszen az egyetemen jelenleg is tanítanak helyi, magyar anyanyelvű tanárok és Magyarországról meghívott tanárok.
Romániában jelenleg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) folyik magyar nyelvű orvosképzés. Az egyetem román vezetése azonban az intézményi autonómiára hivatkozva nem hajtotta végre azokat a törvényi előírásokat, amelyek a magyar tagozat intézményen belüli önállóságát biztosították volna, és ez feszültségeket gerjesztett az intézményen belül.
Fried Noémi Lujza. maszol.ro2016. január 11.
Magyar párt, magyar érdek?
2004-ben, midőn a Magyar Polgári Párt elődszervezete, a Magyar Polgári Szövetség még komolyan vette megalakulásának célját, saját létértelmét, a választás szabadságának megteremtését, és ennek érdekében egyes megyékben együtt indult a Népi Akció nevű szervezettel, az RMDSZ teleragasztatta Székelyföldet egy rendkívül egyszerű üzenetű plakáttal. Ez állt rajta: „Magyar párt, magyar érdek, román párt, román érdek”.
A kampány hatékony volt, nagyon sokakat meggyőzött. Pedig messze állt az üzenet a valóságtól, hiszen egy csak nevében magyar párt állt szemben egy nevében román párttal.
Valójában pedig kollaboránsok álltak szemben ellenállókkal, a távlattalan politika a távlatossal, a bukaresti hatalom elvtelen kiszolgálása az autonómia-politikával.
Érdemes e leegyszerűsítő, igazságtalan és demagóg politikai szlogen első tagját, melyet egyben címül is választottam, közelebbről szemügyre venni egy minap megejtett elnöki nyilatkozat fényében.
Mint megtudhattuk egy külföldi rádiónak adott interjúból, Kelemen Hunor szerint az RMDSZ elsődleges célja, hogy átlépje a parlamentbe jutáshoz szükséges szavazati küszöböt.
Hol vannak már azok a régi idők, amikor komolyan felvetődött, hogy az RMDSZ vonuljon ki a törvényhozásból, hagyjon ott egy megfigyelőt és összpontosítson a társadalomépítésre, valamint a külpolitikára? A passzív ellenállás, Erdély problémájának a nemzetközi rendezést igénylő ügyek listájára való felhelyezése távlatilag sokkal inkább sikerrel kecsegtetett volna, mint a román hatalomnak a Nyugat irányában történő legitimálása, a modellértékű román kisebbségpolitika hazug mítoszának kialakulásához való segítségnyújtás.
Nehéz ma már elhinni, hogy volt olyan időszak, amikor az RMDSZ-en belül nem volt evidencia, hogy elsődleges cél a parlamentbe jutás, kiemelt prioritás a kormányzati szerepvállalás és háttérbe szorul mindaz, amiért tulajdonképpen a szervezet alakult: a közösség minél hatékonyabb megszervezése, a politikai elit és a választói bázis közötti szakadék felszámolása, a politika szervesítése, a tagság bevonása a szervezeti életbe, az önálló erdélyi magyar történelmi műhely, az autonómia megteremtése.
Bizonyára akadnak, akik szerint ez a folyamat szükségszerű része a politikai „elit” professzionalizálódásának, hiszen kevés kivétellel a világon mindenütt oligarchiák vezetik az egyes államokat, melyeknek sokkal fontosabb a klikkérdek, mint a nemzetérdek. A nemzeti érdek valamiféle képviselete inkább úgy jön számításba, mint retorikai kötelező gyakorlat a választói bázis irányában. Legalábbis ott, ahol erre egyáltalán igény van, hiszen a nemzetközi baloldal nyíltan hirdeti, élén az egyik fő ideológusával, Soros Györggyel, hogy le kell bontani a nemzeti határokat, értsd alatta: meg kell szüntetni a nemzeteket. Ebbeli igyekezetük egyes európai társadalmak nemzeti öntudatát s vele együtt ösztönös védekezőképességét (pl. német, osztrák, svéd) jelentősen lebontotta, nemzeti retorikával ezen államokban aligha lehet választást nyerni.
Az RMDSZ-re visszatérve, nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha nem győz 1996. november 28-án a neptunisták logikája, akik a magyar érdek kockázatos és a román belügyi szervek által ellenséges ármánynak tekintett politikáját lecserélték a román nemzetérdek szolgálatára, az önálló, magyar érdekű külpolitikát a hivatalos román külpolitikába való besimulásra, a nemzeti önkormányzatkénti működést zsákmányszerző pártpolitikára, a belső pluralizmust monolit pártegységre, a partneri civil szervezetekből vazallust, a szabad sajtóból pedig pártsajtót csináltak.
Meg is lett az eredmény.
Az RMDSZ immár nem az első számú mumus a létünkre törő román hatalom szemében, nem nemzetbiztonsági veszély, hanem a mindenkori kormány legmegbízhatóbb partnere, melynek kongresszusán a román és a magyar baloldal ad egymásnak csúcstalálkozót, s a román pártvezetők, illetve közjogi méltóságok egymás kezéből kapkodják ki a mikrofont, hogy dicsérjék az RMDSZ partneri hűségét.
Az egykori nagyívű vízióból, az állam az államban funkcióból, a magyar nemzeti önkormányzatból, a háromszintű autonómia programjából ennyi maradt: a parlamentbe jutás, mint elsődleges cél.
Borbély Zsolt Attila. itthon.ma//szerintunk2016. január 11.
Nem engedélyezték a Beke István melletti tüntetést Székelyudvarhelyen
Békés megmozdulást terveztek szombatra Székelyudvarhelyen a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) szimpatizánsai, engedélyt is kért a szervezet egyik helyi tagja, de a városháza nem hagyta jóvá a kérelmet. Az elutasítás okát nem indokolta meg az udvarhelyi polgármesteri hivatal. A tüntetést elhalasztották.
Az elutasításról a Ziar Harghita kapott hivatalos választ, amelyet Bunta Levente polgármester és Bodnár László jegyző írt alá.
Bunta Levente, Facebook-oldalán közzé tett egy bejegyzést, melyben kifejti, hogy nem fogja betiltani a tüntetést, ezzel ellentétben mégsem bocsátottak ki engedélyt a békés demonstrációra.
"Nem fogom betiltani a Béke Istvánért szervezett felvonulást. Az ártatlanság vélelme alkotmányos alapelv, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősséget a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. A gyülekezési jog szintén a kötelezően biztosítandó alapvető emberi jogok közé tartozik. Mindkét alapelv a Beke István körüli történésekre is igaz. Bármekkora lehet a nyomás, sem erkölcsi, sem jogszabályi okot nem látok, amiért tiltanom kellene." – írja Facebook-oldalán az udvarhelyi polgármester.
Megpróbáltunk elérni Bunta Leventét, kideríteni az igazságot, de cikkünk megjelenéséig nem válaszolt.
Szombaton 16-órától Kézdivásárhelyen ismét utcára gyűltek a helyiek Beke Istvánért és Szőcs Zoltánért.
Tóth Bálint, a HVIM szóvivője további tüntetéseket jelentett be, január 15-én, pénteken Sepsiszentgyörgyre, valamint január 16-án, szombaton Kézdivásárhelyre hívják békés megmozdulásra az embereket.
Lukács Tímea. itthon.ma//erdelyorszag2016. január 12.
Az RMDSZ a gyermekpénz növelését javasolja
Növelné a gyermekek számára szánt állami hozzájárulás támogatását Kerekes Károly képviselő.
Az RMDSZ-es politikus javaslata szerint a gyermekpénzt annak függvényében kellene adni, hogy a gyermek hány éves. Jelen pillanatban egy két éves kisgyermek 200 lej állami támogatást kap havonta.
Ez az összeg később 84 lejre csökken és a képviselő szerint egy 16 vagy 18 éves kiskorú számára ez az összeg már nem elegendő. Kerekes Károly törvényjavaslatát előbb az RMDSZ frakció tárgyalja, majd a parlament elé terjesztik.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma2016. január 12.
Háromszéken veszélybe került az otthoni betegápolás
Háromszéken veszélybe került az otthoni betegápolás. A munkaügyi minisztérium visszautasította a Diakónia Keresztény Alapítvány és a Caritas háromszéki szervezeteinek állami részfinanszírozásról szóló pályázatát, emiatt kérdésessé vált az otthoni betegápolási szolgáltatás.
A 950 háromszéki beteg ápolását végző Diakónia azért nem kapta meg az állami támogatást mert a szaktárca hiányolt egy olyan dokumentumot, amit törvény szerint nem is kellett csatolni a pályázati iratcsomóhoz. A civil szervezet később elküldte a kért dokumentumot és megfellebbezte a pályázata visszautasításáról szóló döntést, de a munkaügyi minisztérium ezeket nem vette figyelembe. A több mint 600 beteg otthoni ápolását végző háromszéki Caritas pedig azért nem kapta meg az állami részfinanszírozást, mert nem találták rendben az egyik székházuk telekkönyvét.
A háromszéki civil szervezetek által végzett otthoni betegápolási szolgáltatást a megyei és helyi önkormányzatok is támogatják, de azok csak később fizetik be részüket, magyarázta a sajtónak Tóth Anna A Diakónia háromszéki programigazgatója szerint állami támogatás hiányában kénytelenek csökkenteni alkalmazottaik bérét és nem tudnak ebédjegyeket sem biztosítani számukra.
A háromszéki civil szervezetek a februári második pályázati fordulóban ismét benyújtják finanszírozási igénylésüket a munkaügyi minisztériumhoz.
Kovács Zsolt
marosvasarhelyiradio.ro. Erdély.ma2016. január 12.
Marad Kiss Sándorék bírósági felügyelete
Meghosszabbította a Bihar megyei törvényszék Kiss Sándor, a megyei tanács alelnöke és öt feltételezett bűntársa bírósági felügyeletét a hét hónapja tartó büntetőper keretében – adja hírül Rostás Szabolcs a kronika.ro-n.
A törvényszék keddi tájékoztatása szerint elutasították az RMDSZ bihari elnöki tisztségét is betöltő Kissnek és Beneamin Rus vállalkozónak a bírósági felügyelet feloldására vonatkozó kérését, sőt Rusnak azt is megtiltották, hogy elhagyja az országot.
Kiss ellen tavaly júniusban négyrendbeli pénzmosás, hivatali visszaélés, csúszópénz elfogadása és befolyással üzérkedés, míg Bojtor Vilmos László, Miklóssy Ferenc László, Miklóssy Ferenc, Gheorghe Ioan Roatiş és Beneamin Rus üzletemberek ellen korrupciós bűncselekményekkel összefüggésben emelt vádat a korrupcióellenes ügyészség (DNA). Az ügyben érintett többek között a debreceni Keviép Kft., illetve a nagyváradi Selina cégcsoport is.
Bár a törvényszék tavaly júniusi, egynapos őrizetbe vételét követően eltiltotta hivatala gyakorlásától Kiss Sándort, a táblabíróság jogerős ítélete alapján az RMDSZ-es politikus visszatérhetett a megyei önkormányzathoz, ahol a büntetőper idején is ellátja feladatát. A szövetség Bihar megyei elnökének és öt feltételezett bűntársának büntetőperében februárra tűzte ki a következő tárgyalást a váradi törvényszék, ahol akár alapfokú ítélet is születhet az ügyben – írja a kronika.ro. Erdély.ma2016. január 12.
Menteni az erdőt
Kihirdette Klaus Johannis azt a törvényt, mely nemzetbiztonsági kockázatnak minősíti az egy hektárt meghaladó törvénytelen erdőirtást. Az államfő szombaton írta alá az ötven liberális honatya által kezdeményezett jogszabályt, amelyet a szenátus még decemberben elfogadott.
Noha ez mindenképpen jelentős fordulat az erdők megőrzéséért vívott küzdelemben, egyelőre nem kapott túl nagy figyelmet, a hírportálok pár soros anyagot közöltek a témáról, a zöld civil szervezetek közül pedig a romániai Greenpeace értékelte elismerő szavakkal. Egyébként ez a szervezet decemberben országos aláírásgyűjtő akciót is kezdeményezett az erdők védelméért, állítva, Romániában óránként három hektárnyi erdő tűnik el, jobbára törvénytelen vágások miatt. Az elmúlt évben nagy figyelmet kapott – végre! – a falopások, a törvénytelen erdőirtások ügye. Hogy ide jutottunk, részben a szabadrablást ellenzők egyre hevesebb tiltakozásának, a társadalom szélesebb rétegei eszmélésének köszönhető, ám ebben szerepet játszott az is, hogy egyértelműen kiderült: a fa iránti mohó, fokozódó étvágy régi átok e tájakon, s a nyilvánosságra került felvételek arról tanúskodnak: a Romániába települt, legnagyobb fafeldolgozó minden ellenvetés nélkül hajlandó megvásárolni a jogtalanul kivágott fát.
Az elkövetkező időszakban fel kellene végre göngyölíteni minden, az efféle magatartásmóddal kapcsolatos szálat, illetve jó lenne kideríteni, milyen áron ülhettek ilyen magas lóra az érintettek, fütyülve az erdőre s az azzal kapcsolatos jogszabályokra. Hogy Johannis, illetve a törvényalkotó most egy kis lépést tett, még semmire sem biztosíték. Hiszen mi van akkor, ha a törvénytelen erdőirtás nem érint egy hektárt, csak annak felét vagy kétharmadát? Szemlélve az ország különböző, elszigeteltebb hegységeiben lencsevégre kapott pusztítás nyomait, a tarvágás következménye és látványa egyaránt lesújtó. Mi lesz ezekkel a térségekkel? Mi lesz azzal a sokat emlegetett tétellel, miszerint Európában még mindig Romániában lennének a legkiterjedtebb, összefüggő erdőségek, melyek nemcsak felbecsülhetetlen természeti értéket jelentenek, fákkal és élővilággal együtt, hanem turisztikai potenciált is? Az erdővel kapcsolatos mítoszainkat ellensúlyozza a fák kíméletlen vágása és a kitermelésben észlelhető, mértéktelen nyereségvágy. Milyen jogszabályok, milyen hatóságok kellenének még, melyekkel felszámolható lenne a kitermelők politikai befolyásszerzése, illetve annak megvásárlása? Bár a mostani jogszabály is hasznos és szükséges, a zöld szervezetek, természetvédők, felelős, elkötelezett politikusok nem dőlhetnek hátra. Hiszen még mindig túl sok az erdőkitermeléshez kapcsolódó érdek, miközben egyre kevesebb az erdő.
Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. január 12.
Az Osonó közösségben gondolkodik
A sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely minden alternatív eszközt kihasznál, hogy a színház nyelvén nyújtson közösségi élményt, az előadások mellett közönségtalálkozókat, műhelyfoglalkozásokat, egyszeri kulturális programokat, táborokat szervez, tagjai karitatív tevékenységekben vesznek részt itthon, az országban és külföldön. A 2015-ös megvalósításokról és idei terveikről Fazakas Misi társulatvezető tájékoztatott.
Tavaly tizenöt országban 133 előadást és 344 ingyenesen látogatható tevékenységet tartottak, 151 ezer lejes évi költségvetésük 65 százaléka külföldről származik, fő támogatójuk a budapesti Tiszta Formák Alapítvány, amely a kiadások 15 százalékát fedezte. A Marokkóban bemutatott [email protected] című, osonós és arab színészekkel készült előadás két díjjal tért haza a Sidi Kacem-i Nemzetközi Színházi Fesztiválról: a legjobb csapatnak és előadásnak, valamint a legjobb női mellékszereplőnek járó díjjal, melyet Daragics Bernadett kapott, októberben pedig a franciaországi Saint-Louisben tartott 29. Theatra Nemzetközi Színházi Fesztiválon díjazták a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely által bemutatott, Fazakas Misi rendezte Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadást, amellyel közelebbről ünneplik a 425. fellépést. 2015-ben az Osonó háttérintézménye, a Bolyongó Színházi Egyesület kapta az év legjobb háromszéki civil szervezete díjat, amelyet a Háromszéki Közösségi Alapítvány ítélt oda.
Az elmúlt esztendőben tevékenységeik negyedét tartották Sepsiszentgyörgyön, a társulatvezető szerint ennél többre tudnának vállalkozni, ha a helyi önkormányzattól több támogatást kapnának. Elmondta: tavalyi költségvetésük csupán három százalékát tette ki a város hozzájárulása, amelyből legfennebb egyszer tartanak előadást a Háromszék Táncstúdióban, ahol 500 lejes az órabér. A megyei tanács és a megyei művelődési központ résztámogatása együtt éri el a négy százalékot, különböző pályázatokból, ösztöndíjakból, a Tiszta Formák Alapítványtól kapott összegből és az 54,2 százalékot kitevő, önerőből generált bevételből tartják fenn magukat. Éppen a helyi támogatás alacsony szintje miatt költöztették tavalyi bemutatójukat, az Ismeretlen barátok társasága avagy Piknik egy japán szőnyegen című, magyar és román fiatalok tapasztalatán alapuló dokumentarista produkciójukat Csíkszeredába, ráadásul a társulat nyár óta székhely és raktár nélkül maradt, ami szintén hozzájárult döntésükhöz. A kétnyelvű előadást januárban és februárban több Hargita és Kovászna megyei településen bemutatják, jövő héten a sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színházban is láthatja a közönség. A helyi román társulattal közösen februárban, Cătinca Drăgănescu rendezésében színpadra állítják Székely Csaba Bányavakság című művét, majd márciusban olyan erdélyi, magyarországi, kárpátaljai és ausztriai településekre térnek vissza, ahol korábban nagy sikerrel mutatták be az Ahogyan a víz tükrözi az arcot. Fazakas Misi elmondta, a térségből és Nyugat-Európából is pozitív visszajelzéseket kapnak, hogy előadásaik, műhelyfoglalkozásaik olyan egyedi hangot ütnek meg, ami hiányzik a színházi nyelvezetből, de még inkább a közösségépítő gyakorlatból. Meggyőződésük, hogy nemcsak városon és nemcsak a városok kulturális központjában, hanem iskolákban, lakónegyedekben, a legkülönbözőbb termekben és tereken is lehet és kell színházhoz közeli közösségi programokat szervezni. Partnereik közül kiemelte a Plugor Sándor Művészeti Líceum, a Bod Péter Megyei Könyvtár, a Művészeti és Népiskola támogatását, utóbbival együtt szervezik a százhúsz órás képzést pedagógusok számára azzal a céllal, hogy bővítsék azok eszköztárát, akik az óvodákban, iskolákban ünnepi műsorokat állítanak össze.
Az Osonó Színházműhely idén is folytatja közösségi projektjeit, az előadások mellett minél több olyan tevékenységet szerveznek itthon és külföldön, amely révén a közönséget is bevonják a közös gondolkodásba.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. január 12.
Az erdélyi egyházfők is elutasítják (Azonos neműek házassága)
Kiállnak a homoszexuális házasságok alkotmányos tiltásáért a történelmi magyar egyházak erdélyi vezetői: a Krónika napilap megkeresésére egyértelműen a férfi és a nő közötti házasság mellett foglaltak állást.
Romániában a civil szervezetek által létrehozott Koalíció a családért csoport tavaly októberben kezdeményezett aláírásgyűjtést azért, hogy az alkotmány rögzítse: a házasság egy férfi és egy nő szabad akaratából jön létre – jelenleg ugyanis az áll benne, hogy „a család a házastársak szabad akaratnyilvánításából létrejött házasságon” alapul. Az alkotmánymódosító kezdeményezés november 25-én jelent meg a hivatalos közlönyben, és az ortodox egyház azonnal felkarolta. „Az Ószövetség is Ádám és Éva szövetségéről, házasságáról szól, nem Ádám és Béla szövetségéről!” – szögezte le Jakubinyi György, a gyulafehérvári római katolikus főegyházmegye érseke. Hozzátette: egyházát nem keresték meg támogatásért a kezdeményezők, de utalt Ferenc pápa állásfoglalására, mely szerint a házasság egy férfi és egy nő életre szóló, felbonthatatlan szövetsége. Hasonlóan nyilatkozott Böcskei László nagyváradi római katolikus megyés püspök is, aki szerint „a házasságot védeni kell!”. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke közölte: egyházát megkeresték az alkotmánymódosító kezdeményezés támogatásának a kérésével, és az ügy mellé állnak. „Nekünk ez így természetes: a házasság egy férfi és egy nő kapcsolatát jelenti” – szögezte le. A kezdeményezőknek május 24-ig félmillió aláírást kell összegyűjteniük az ország megyéinek legalább feléből úgy, hogy valamennyi megyéből legkevesebb húszezer aláíró legyen. Ha a határidő előtt meglesz a megfelelő számú aláírás, népszavazást lehet kiírni a családra vonatkozó jelenlegi alkotmányos tétel módosításáról. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2016. január 12.
Elvesztettünk 800 millió eurót
Romániának legkevesebb 800 millió eurót kell visszaszolgáltatnia az Európai Bizottságnak a 2007–2013-as Országos Vidékfejlesztési Programra (PNDR 2007-2013) kiutalt alapokból, nyilatkozta nemrég Achim Irimescu mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter.
"Nagyon sok alapunk van a 2014–2020-as vidékfejlesztési programra. Sokat kaptunk az előző periódusra is, amelyeket, sajnos, nem tudtunk teljes egészében felhasználni. Legalább 800 millió eurót kell visszaküldenünk az Európai Bizottságnak, ami fájdalmas, mert 800 millió euróból sok mindent megvalósíthattunk volna vidéken, amivel könnyítettünk volna mind a gazdálkodók, mind az egyszerű vidéki emberek életén. Sajnos, falun mindmáig a mezőgazdaság az, ami munkahelyet biztosít az embereknek" – jelentette ki Irimescu az Európai Bizottság bukaresti képviselete által szervezett Integrált vidékfejlesztés Romániában elnevezésű konferencián.
Még november közepén a volt mezőgazdasági miniszter, Daniel Constantin azt mondta, hogy 2012 májusától tavaly novemberig több mint 8 milliárd eurót sikerült lehívni mind közvetlen kifizetésekre, mind beruházási alapokra. Ez több mint 90 százalékos abszorpciót jelent, holott amikor átvette a tárcát, ez az arány mindössze 44,5% volt, mivel – mint mondta – azok, akik 2010-ben és 2011-ben pályázatokat nyertek, "nem tudták végigvinni".
Amióta a vidékfejlesztési programot elkezdték, vagyis 2008 óta a Vidékfejlesztési Finanszírozási Ügynökség (AFIR) több mint 150 ezer finanszírozási kérelmet ellenőrzött, amelyek összértéke meghaladta a 18,5 milliárd eurót.
Ugyanezen a konferencián Vasile Dîncu miniszterelnök- helyettes kijelentette: újabb országos stratégiára van szükség a vidéki kultúra megőrzéséért, mert Románia Európa utolsó olyan országa, ahol ez a kultúra még él. Véleménye szerint ez a feladat a románokra hárul, mert Európában nincs erre vonatkozó hasznosítható tapasztalat. "Újabb stratégiára van szükségünk, amelynek mindenképpen országosnak kell lennie. Ha pedig mi vagyunk Európában az utolsó, vidéki kultúrával rendelkező ország, nyilvánvaló, hogy nincs olyan európai modell, amit átvehetnénk. Tehát magunknak kell megtalálnunk a megoldásokat."
A miniszterelnök-helyettes úgy gondolja, hogy Románia EU-csatlakozása felkészületlenül érte a falvak lakóit, "halálos sebet ejtett a román földművesen, Európa agráripara úgy jött ránk, mint egykor a szovjet tankok". Ezért a vidéki embereknek mindenekelőtt képzési programokat kellene biztosítani, úgy vélte, hogy külföldi befektetők esetleg képesek lennének "felrázni" a helyi közösségeket.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)2016. január 12.
A Don-kanyari áldozatok előtt tisztelegnek
Megemlékezések és emléktúra
A magyar történelem egyik legtragikusabb eseményének számító, 1943. január 12- én, 73 évvel ezelőtt kezdődött Don-kanyari offenzíva áldozataira emlékeznek a hét végén több Maros megyei településen. A megemlékezések mellett a Marosvásárhely – Havad útvonalon ötödik alkalommal emléktúrára is sor kerül.
A három helyszínen zajló rendezvényeket a Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport és az EMKE Maros megyei szervezete a Havadi Polgármesteri Hivatallal együttműködve szervezi. Január 16-án, szombaton délelőtt 10 órakor a marosvásárhelyi római katolikus temetőben, a doni áldozatok emlékművénél tisztelegnek a Don-kanyarban elesett 147 ezer magyar katona emléke előtt. Az eseményen Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának képviselője, dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul is jelen lesz. Szintén szombaton délután 4 órakor Gegesben tartanak megemlékezést (gyülekezés a központban). Vasárnap délelőtt 11 órakor a havadi református templomban emlékeznek a magyar katonákra. A Marosvásárhelyi 23. Határvadász Hagyományőrző Csoport a megemlékezések mellett ötödik alkalommal szervez emléktúrát, amelynek résztvevői hagyományőrző egyenruhákban vonulnak több kilométeren keresztül, a 2. magyar hadsereg téli meneteléseit felidézve. Az emlékmenet a marosvásárhelyi emlékműnél tartott megemlékezést követően, szombat délben 12 órakor indul.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)2016. január 12.
Aradi és gyulai vállalkozók Ópáloson
Baráti körben tervezett együttműködés
Hétfőn az Aradi Vállalkozói Központ találkozót szervezett a Gyulai ÁFÉSZ Barátok Körével, amelynek az elnöke, Szalai György 12 vállalkozóval érkezett. Az aradi Központ 16 tagjával együtt két kisbusszal Ópálosra utaztak, ahol dr. Balla Géza pincészetének az udvarán lévő vendégház konferenciatermében megbeszéléseket folytattak. A fórumot dr. Túsz Ferenc, az Aradi Vállalkozói Központ elnöke nyitotta meg, aki a köszöntőjét követően a két testvérváros vállalkozói együttműködésének a fontosságát ecsetelte. Szalai György, a gyulai civilszervezet elnöke, az Arad–Gyula Baráti Társaság magyar társelnöke üdvözölte a megjelenteket, név szerint említve a Baráti Társaság jelen lévő román társelnökét, Gligor Toadert. Előbb a gyulai, majd az aradi vállalkozók mutatkoztak be, ismertették a tevékenységi területeiket, beszéltek a munkájuk során tapasztalható nehézségekről. Szinte minden bemutatkozás a piac bővítésének, új utak keresésének a szükségességét emelte ki. Az ismerkedés során körvonalazódtak az együttműködés keretei, a határon átnyúló pályázati lehetőségek. Közülük a kisiratosi termálvíz hasznosításának kapcsán, illetve, egy az országhatár közelében megépítendő, nagy befogadóképességű gabonatárolónak is EU-pályázati támogatással történő létrehozásának a szükségessége körvonalazódott. Egy gyulai fogtechnikai eszközökkel foglalkozó vállalkozónak kapóra jött az aradi Blaskó Lajos fogszabályzó készülékgyártó vállalkozásával való kapcsolatfelvétel. Bali Erzsébet aradi élelmiszerkereskedő gyulai élelmiszergyártó partnert talált. A megbeszéléseken eldöntötték egy közös honlap létrehozását, amely mindkét város vállalkozóinak az üzleti érdekeit szolgálná, továbbá az üzleti kapcsolatok elmélyítését.
A találkozó után dr. Balla Géza nemzetközi hírű borász bemutatta a borpincéjét, ismertette a legkorszerűbb borászati berendezéseit, megmutatta az érlelő-pincét, ahol tölgyfahordókban érlelik a legfinomabb borokat.
Ezt követően, a vendégház ebédlőjében a magyaráti mustos, a rozé, a ménesi kadarka, illetve a feketeleányka borfajtákról tartott kóstolóval egybekötött bemutatót. A résztvevők finom ménesi borok, illetve ízletes vaddisznópörkölt mellett, baráti hangulatban elbeszélgettek, tervezték a következő, Gyulán esedékes kapcsolaterősítő találkozót, illetve a felek érdekeit szolgáló együttműködést.
Balta János2016. január 12.
Könyvbemutató
A nyelvi világkép a magyar és a román nyelvben
A temesvári START – Tanácsadó és Továbbképző Iroda folytatja beszélgetéssorozatát Nyelv és kultúra címmel. Januári beszélgetésünk témája Magyari Sára: A nyelvi világkép a magyar és a román nyelvben című könyvének bemutatása. Közreműködik dr. Bartha Krisztina nyelvész, pszichológus, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója és György Henrietta, a temesvári Gerhardinum – Római Katolikus Líceum magyartanára. Az eseményre 2016. január 21-én 18 órától kerül sor a Merlot vendéglőben (Nistrului 1., a régi Neptun fürdő épülete).
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)2016. január 12.
Elzárkózik Hollandia a Schengen-övezet kiterjesztésétől
Az Európai Unió holland elnöksége nem tesz előrelépést a Schengen-övezet kiterjesztésének tekintetében – jelentette ki hétfőn Stella Ronner, Hollandia bukaresti nagykövete. Lazăr Comănesu külügyminiszter optimista: szerinte az Európai Bizottság idei MCV-jelentése olyan érveket tartalmaz majd, amelyek alátámasztják Románia Schengen-felvételének indokolt voltát.
A januártól júniusig terjedő időszakra Hollandia vette át az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, és ez alkalomból tartott sajtótájékoztatóján Stella Ronner kifejtette: az Európai Unió és a Schengen-övezet tagállamai jelenleg olyan nehézségekkel és kihívásokkal szembesülnek, hogy mindenekelőtt a külső határok védelmének kell figyelmet szentelni. Emlékeztetett: hat Schengen-állam ideiglenes határellenőrzést vezetett be a migránsválság fejleményei miatt.
Románia Schengen-csatlakozásának kérdésében Németország álláspontja változatlan. Angela Merkel német kancellár a múlt héten Berlinben megbeszélést folytatott Dacian Cioloş miniszterelnökkel, és elismerte: Románia jelentős előrelépéseket tett a korrupcióellenes harcban, mindamellett Berlin várja az Európai Bizottságnak az igazságszolgáltatás működéséről összeállított következő jelentését ahhoz, hogy Románia lépésről lépésre csatlakozhasson a határellenőrzés nélküli övezethez. Szabadság (Kolozsvár)2016. január 12.
Varázslatos gyerekelőadás a kolozsvári színpadon
Nem érezni, hanem inkább hinni kell – erre igyekszik ráirányítani a figyelmet a Kolozsvári Állami Magyar Színház legújabb, A kétbalkezes varázsló című előadása, a mesére fókuszálva napjaink digitális információáradata közepette. – Fitzhuber Dongó egy olyan világgal szembesül, ahol mindent felülír a pragmatizmus, mindenki rohan, hogy érvényesítse a saját érdekeit.
Azzal szembesül, hogy senkinek nincs szüksége a csodára, a mesére. Az egyetlen lény, aki erre mégis vevő, az egy kisfiú, a maga tisztaságával; számunkra ez a kulcsa az előadásnak: attól a pillanattól, hogy valaki hisz a csodákban, a mesék létezésében, onnantól kezdve azok valóra válhatnak – magyarázta Béres László rendező tegnap, a pénteki bemutatóról tartott sajtótájékoztatón. A Békés Pál művéből készült zenés gyerekelőadás este 7 órától látható a nagyteremben.
A történet egy varázslóiskolában kezdődik, ahol Fitzhuber Dongó, a majdani kétbalkezes varázsló egyáltalán nem szívrepesve, inkább reszketve várja a diplomaosztás eredményét. Természetesen utolsóként végzi el a varázslóiskolát, és így, egyfajta büntetésként helyezik ki a Nimbusz Bertalan utcai lakótelepre, mint körzeti varázslót. Szimpatikus történet ez a varázslóiskoláról, a varázslásról, tulajdonképpen a mese hatalmáról, a mese utáni vágyról. A darab ugyanakkor a kétbalkezes varázsló és egy kisfiú, egy felnőtt és egy gyerek barátságának története, ahol mindketten a maguk módján tiszták, és hisznek a mesében.” – írja Béres László az előadás ismertetőjében.
A rendező a sajtótájékoztatón kifejtette: Békés Pál József Attila-díjas íróval, drámaíróval, műfordítóval 2008-ban, Félőlény című mesedarabjának színházi bemutatójakor volt alkalma személyesen találkozni. – Csodálatos személyiségével elvarázsolt, ezért sem volt nehéz igent mondanom Tompa Gábor felkérésére. A meseregényt ismerve, a darabot újraolvasva úgy éreztem, hogy érdekes találkozás születhet a kolozsvári színház társulata, valamint a meghívott vendégszereplők és -alkotók között – részletezte Béres László. Hozzá hasonlóan először dolgozik a társulattal Cári Tibor zeneszerző, aki pályája során több mint száz magyarországi színházi és mozgásszínházi előadáshoz írt zenét, valamint a díszlettervező, a szászrégeni születésű, jelenleg Budapesten élő Csíki Csaba is. A két legfiatalabb szereplővel, Ábrahám Gellérttel és Szélyes Nórával a rendező korábban a Kolozsvári Magyar Operában dolgozott együtt, a Kuksit és Pötyit alakító gyerekek ezúttal Éliás Tóbiás és Lanolin szerepében lépnek színpadra.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2016. január 12.
Kedves Barátaim!
Boldog Új Évet kívánok nektek! Magamnak meg azt kívánom, hogy az eltelt, 2015-ös év maradjon a legboldogtalanabb…
Mint amikor régen nem írtunk valakinek, nem is tudom, hol kezdjem, ezzel egyúttal megértve többetek nehézségét, amikor nekifogtok vagy fognátok levelet írni. Jól vagyok. Bővebben – nem, mint a viccben –, a körülményekhez képest. Egészséges vagyok, sikerült az elmúlt évet kisebb egészségi gondokkal megúszni. Igyekszem formában tartani magam, ha már valakik úgy gondolták, ellopnak éveket az életemből, ártatlanul, akkor legalább én tegyek meg mindent, ami lehetséges az egészségem érdekében. Lelkileg is jól vagyok, hála ezért elsősorban hozzátartozóimnak, akik szívvel-lélekkel mellettem álltak ebben az időszakban. Mondhatnátok, mi sem természetesebb ennél, én csak annyit teszek hozzá, az itt tapasztaltak alapján, hogy ez nem éppen így van.
Rengeteget jelent barátaim szolidaritása, az, hogy nem feledkeztek meg rólam egy percig sem. A levelezés az egyedüli igazi kapcsolattartási lehetőség, hálás vagyok mindenkinek, aki írt. Sokan tették ezt, ismerősök és ismeretlenek is, köszönet nekik. Ha valaki nem kapott volna választ, az azt jelenti, hogy nem kaptam meg levelét. Megható és tanulságos volt az ’56-os politikai foglyok gondolatait olvasni, szinte vagy teljes hiányában az ismeretségünknek tudtak rátapintani a szabadságtól jogtalanul megfosztott ember gondolataira, és a legmegfelelőbb biztatására.
Voltak kollegák és barátok, itthoniak és külföldiek, akik hivatalos minőségükben látogattak meg több alkalommal, meglepve az itteni személyzetet az ilyen mértékű kiállással. Nem sorolom nevüket, mert nem kértem ehhez hozzájárulásukat.
Az igazságtalanság az marad, annak ellenére, hogy nem rágódom rajta naponta. Marad a tény, hogy ártatlanul, minden bizonyíték hiányában, más emberek telefonbeszélgetései alapján, úgymond „szellemi és morális támogatásért” vagyok itt, már majdnem 1 éve! Az igazságomért folytatott harcot nem adtam fel, bár azt is látnotok kell, hogy erre kevés esély van egy méltánytalan igazságszolgáltatásban. Amiről a sajtó is mintha megfeledkezett volna…
Egy pár gondolat a sajtó utóbbi időben kedvenc témájává vált „börtönirodalomról”. Mind a sajtó, mind a hatóságok ebben az esetben nem látják a fától az erdőt. Nos, előbb a „fáról”, azaz a könyvekről. Üdv, Zsolt
2016. január 10.
[Nagy Zsolt, börtönbüntetését töltő volt államtitkár] Szabadság (Kolozsvár)