udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 1531-1560 | 1561-1590 | 1591-1620 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. március 20.
Elítélik az egyházi iskola elleni eljárást
A nemzetpolitikai államtitkárság elítéli a romániai korrupcióellenes ügyészség túlkapásait és a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum ellehetetlenítésére irányuló törekvéseket – közölte a budapesti államtitkárság szombaton.
Úgy fogalmaztak: egy jogállamban megengedhetetlen, hogy ügyészek vallási hovatartozásukról faggassanak embereket, vagy kérdőre vonják őket azért, mert egy adott felekezeti iskolába íratták gyermekeiket. Elfogadhatatlan az is, hogy egy ügyészségi vizsgálat megindítása nyomán megkérdőjeleződjön egy felekezeti iskola puszta léte – tették hozzá Az államtitkárság egyetért azokkal az erdélyi magyar politikusokkal, akik szerint a marosvásárhelyi katolikus líceum ügye szervesen illeszkedik abba a folyamatba, amely arra irányul, hogy a magyar közösségeket alapvető jogaikban korlátozzák. A közlemény ezek között említi „a magyarság számára nagy horderejű, máig megoldatlan ügyeket, mint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának kérdését vagy a történelmi egyházakat megillető igen fontos ingatlanok – Székely Mikó Kollégium, a gyulafehérvári Batthyáneum – visszaszolgáltatását”.
„Közismert, hogy a MOGYE szenátusa – élén a rektorral –, az erre vonatkozó törvényes kötelezettség ellenére, immár évek óta nem hajlandó dönteni az egyetem önálló magyar karának létrehozásáról. Ellenük mégsem indult ügyészségi vizsgálat, őket nem zaklatja a korrupcióellenes ügyészség. Mindeközben, noha az egykori katolikus leánygimnázium épülete visszakerült az egyház tulajdonába, mégis folyamatos külső akadályokba ütközik a líceum működése” – írták. A nemzetpolitikai államtitkárság jelezte: a magyar kormány kiáll a megfélemlített, ártatlanul meghurcolt szülők és diákok mellett, szolidaritásáról és erkölcsi támogatásáról biztosítja azokat, akik mindezek ellenére is vállalják, hogy kiállnak jogaikért, és mindent elkövetnek azért, hogy a katolikus líceum tovább működhessen. „Abszurd, hogy a XXI. században az Európai Unió területén egyáltalán kérdésessé válhat, hogy egy keresztény egyház a saját ingatlanában felekezeti iskolát tarthasson fent. Mindez összeegyeztethetetlen az Európai Unió jog- és értékrendjével” – írta az államtitkárság.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 20.
Mindannyian „meg lettünk vezetve" mind azon a '90-es fekete márciuson
Ma már tudom: magyarok, románok, „meg lettünk vezetve" mind azon a '90-es fekete márciuson. Igaz, nekünk, magyaroknak nem nagyon volt más választásunk, mint menni előre azon az úton, amerre rákényszerített a jogfosztó hatalom és az általa gerjesztett irányított gyűlöletkampány. A hodáki, libánfalvi román parasztok csak azt tették, amit elvárt tőlük az „anyanemzet", az egy és oszthatatlan román állam. Az akkori bukaresti hatalom, eszközként használta őket, akárcsak az őket feltüzelő, leitató, elvakító és elvadító Vatra Romaneasca szélsőséges nacionalista szervezetet, amelyet nagyrészt az előző rendszerből magukat átmentett szekusok alkottak, vezettek. Ezek a profik voltak azok, akik helyben irányítottak mindent Marosvásárhelyen az 1989-es decemberi eufóriát követő hónapokban. Ott voltak minden állami erőszak-, illetve rendfenntartó szervezet soraiban. A túlélésük volt a tét, ha sikerül „bebizonyítani", elhitetni a többséggel, hogy a „hőbörgő, előjogokat követelő, erőszakos" kisebbség, vagyis a magyarok veszélyt jelentenek Románia területi egységére, szuverenitására, akkor nyert ügyük van. Akkor máris működésbe lépnek a pontosan irányított gyűlöletkeltés hatására az önvédelmi reflexek és azonnal szükség, igény mutatkozik a hon-, és nemzetvédő ortodox lovagokra, az állami gépezet jól bevált szakembereire, vagyis a szekusokra, akiket pár hónappal korábban még együtt gyűlölt az átlag román és magyar, azaz a nép.
A képlet pár hónap alatt megváltozott, a számítás bejött, pontos terv szerint haladt minden a márciusi végkifejlet felé.
Az Iliescuék által kiszemelt célpont Marosvásárhely volt. Egyrészt a kényes demográfiai egyensúly miatt, hiszen itt a lakosság összetétele akkor nagyjából fele-fele arányban volt román és magyar. Másrészt azért is, mert szimbolikus volt a helyszín, Erdély egykori központja, ahol egyszerre több magyar kisebbségi „nemzeti vezető" is kardoskodott, akik itt egy csapásra kéznél voltak, nyakon csíphető, provokálható, alázható alanyokként. Itt volt szószóló akkoriban Király Károly, Sütő András és Markó Béla is... Rajtuk „ütve" látványosan csattanhat az ostor, hatásosan és elrettentő módon lehet példát statuálni – gondolhatták a hatalom boszorkánykonyháján. A terv működni látszott, az események szélsebesen haladtak a kívánt irányba.
Létrejött a két tábor és egyre hangosabban egymás ellen hangolódott, egymásnak feszült az erdélyi magyarság és románság. A propagandagépezet csúcsjáratra kapcsolt és diadalt aratott. A zsigeri gyűlöletkampány hazugságáradata 1990 márciusára elhitette a románok tömegeivel azt, hogy a magyarok valójában olyasmiket követelnek, ami egyáltalán nem jár nekik, illetve, hogy tulajdonképpen nem is (elő)jogokat akarnak maguknak, hanem Erdélyt magát, mindenestől, és holnaptól a Magyarországhoz való elcsatolást.
(folytatjuk) Sükösd Levente
Erdély.ma2017. március 20.
Különös érdekképviselet
Zajlik a belső vita az RMDSZ frakcióiban a jelképhasználatot rendező és a nyelvi jogokat bővítő törvénytervezetről, ez lesz a szakítópróbája annak a parlamenti megállapodásnak, amelyet a magyar szervezet a kormánypártokkal kötött – nyilatkozta a hétvégén Korodi Attila. Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt mondta: a dokumentum tartalmát nem szeretné ismertetni addig, amíg ezt a belső vitát le nem folytatják, ugyanis túl fontos kérdésről van szó.
És ebben egyet is érthetünk a politikussal: jelképeink szabad használata, nyelvi jogaink tiszteletben tartása valóban nagyon fontos kérdés. Olyannyira az, hogy nem győzünk csodálkozni: mégis miről lehet még mindig vitatkozni „házon belül”?! Miként lehetséges az, hogy a rendszerváltozás után eltelt 27 év kőkemény érdekképviseleti munkája során nem sikerült még kidolgozni ezt a tervezetet? Hogyhogy nem állt már benyújtásra készen a parlament megalakulásával egy időben? Hogy nem holmi általános elvek, de konkrétumok mentén lehessen tárgyalni a választásokon győztes Szociáldemokrata Párttal? Miféle tárgyalási technika az, hogy állandóan mi adunk előbb – parlamenti támogatást például a kormány beiktatásához vagy az éjszakai lopáson ért kabinet megbuktatásának elgáncsolásához –, és csak utána kezdünk el belső vitát folytatni arról, hogy mit is kérjünk pontosan cserébe? Nem kellett volna beterjeszteni azt a bizonyos jogszabályt lehetőleg még az ellenzék bizalmatlansági indítványa előtt, ha már korábban támogatták szavazatukkal a Dragnea–Grindeanu-kormányt? Nem ott kellene már lennie a jogszabály angol nyelvű fordításának minden európai és nyugati nagykövetségen? Hogy most, amikor oly sokan figyelnek Romániára, lehessen felmutatni: lám, nemcsak az igazságszolgáltatás fölötti ellenőrzés megszerzéséért vívott küzdelem, de a nemzeti kisebbségeket ért jogsérelmek miatt is oly ingatag a jogállamiság helyzete az országban? És nemcsak azért felháborító a magyar szervezet tétovázása, időhúzása, mert egyre-másra szalasztunk el kecsegtető tárgyalási alkalmakat, mondunk le önként jónak ígérkező alkupozíciókról, hanem azért is, mert közben azt látjuk: meglehetősen kiforrott, határozott, belső vitákra nem szoruló álláspontja van a szövetségnek az igazságszolgáltatás működését érintő kérdésekben. Hozzászólnak képviselőink a büntető törvénykönyv módosításához, a közkegyelmi jogszabályhoz, sőt, kész tervezetekkel állnak elő ezekben a kérdésekben – persze, ez is fontos, és bizonyos vonatkozásokban akár igazuk is lehet, de mégiscsak meglehetősen különös érdekvédelem az, amely felkészültebbnek bizonyul bonyolult igazságszolgáltatási kérdésekben, mint a magyar közösség céljainak és igényeinek ismeretében. Pedig hagyhatnák az igazságszolgáltatást másra, vannak elegen, akik fenik rá fogukat – nyelvi jogaink bővítése, jelképeink szabad használata viszont aligha szerepel más politikai erő programjában. Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 21.
A Magyar Értéktárba került Kós életműve és az aradi Szabadság-szobor is
Keddtől kiemelkedő nemzeti értékként tartják számon Kós Károly életművét, az aradi Szabadság-szobrot, Torockó épített örökségét, illetve a nagybányai művésztelepet és festőiskolát. „Nagy öröm számunkra, hogy az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság felterjesztései bekerültek a Magyar Értéktárba, hiszen ezeket ezentúl az egész nemzet számára jelentőséggel bíró értékekként tartják számon" – jelentette be Hegedüs Csilla, az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság elnöke azt követően, hogy március 21-én, kedden a Hungarikum Bizottság ülésén vett részt Egerben.
Mint elmondta, a Magyar Értéktárba bekerült erdélyi értékek következő lépésként hungarikummá válhatnak – mindehhez egy újabb felterjesztés és annak elfogadása szükséges. A hungarikumok közé sorolás a magyarság egésze számára fontos értékként definiálja majd a felterjesztetteket, és segíti minél szélesebb körben való megismerésüket.
„Amikor másfél évvel ezelőtt megalakítottuk az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottságot, azt vállaltuk, hogy Erdély tárgyi és szellemi örökségének biztonságot nyújtunk, hogy feltérképezzük azokat az értékeket, amelyek az évek során kiemelkedően hozzájárultak közösségünk formálásához. De nem titkolt szándék volt ezeknek az értékeknek idővel a Magyar Értéktárba való felvétele, hiszen így elismerésben részesülnek az egész magyar nyelvterületen. A mai döntés egy kezdő, de nagy lépés efelé, hiszen a Magyar Értéktárba való bekerülésük révén most először szereztek kiemelkedő nemzeti érték-státust erdélyi értékek” – értékelte Hegedüs Csilla.
Úgy véli, bár nincs vita arról, hogy Erdély mennyire is gazdag magyar vonatkozású tárgyi és szellemi örökség terén, ennek az egyértelmű ténynek fontos az intézményesítése is. „Ahogyan az Erdélyi Értéktár is vállalta az összegyűjtött értékek feletti őrködést, azt reméljük, a Magyar Értéktár által Magyarország is védnöke lesz a befogadott értékeknek, hozzájárul megőrző munkánkhoz” – tette hozzá.
Az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöki tisztségét is ellátó szakember arra is emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Értéktár Bizottság törekvései között szerepel a magyar közösség büszkeség-érzetének erősítése az épített, tárgyi és szellemi örökség megfelelő hasznosítása által, de a turisták térségbe való bevonzása is. „Az ősök munkájának elismerése ugyanakkor azt is üzeni a fiatalabb generációnak, hogy érdemes itthon maradni, érdemes itthon jövőt tervezni, hiszen csakis addig a pillanatig lehet élő egy közösség, amíg a felnövő nemzedék megőrzi és gyarapítja értékeit” – összegzett Hegedüs Csilla. Közlemény
Erdély.ma2017. március 21.
Egy ezüstmisés pap gondolatai
Sebestyén Péter Marosvásárhelyen szolgáló, szépvízi születésű római katolikus pap legújabb kötete látott napvilágot nemrégiben Ezüstbeszéd címmel. A szerző a 25 éves papi tevékenységéért, szolgálatért szeretne hálát adni ezzel a kötettel.
– Mit jelent egy pap életében az ezüstmise? – Elsősorban azt, amit egy családosnak, egy házassági kapcsolatban levőnek jelent az ezüstlakodalom. A jubileumokat 25 évtől felfele szoktuk datálni. Ez egy olyan mérföldkő a pap életében, ahonnan már érdemes vissza is tekinteni és kicsit megállni. Papi szempontból ez elsősorban hálaadás: hogy Istennek a kegyelme megtartotta a hivatásában, a közösség szolgálatban. És azokat a gyümölcsöket is kicsit élvezni, amelyek teremtek a 25 év alatt. Mert azért ne legyünk álszerények, még akkor sem, ha Szent Pál azt mondja, hogy én ültettem, Apolló öntözte, de az áldást, a gyümölcsöt az Isten adja. A Jóisten azért megengedi, főleg ha egy ilyen életszakaszt is megenged, hogy visszatekintve észrevedd, hogy az ő munkája rajtad keresztül milyen eredményeket ért el, és milyen gyümölcsöket termett. Az elmúlt 25 év szónoki terméséből válogattam. Húsz éve, hogy bedolgozok a Marosvásárhelyi Rádiónak is, egy idő után látszott, ahogy az élő beszéd és az írás egyre közelebb került. Szoros egységet alkotnak, mert a rádiózáshoz készítve az anyagokat, azokra készülve, leírva pár karakterbe, időintervallumba beszorítva, éreztem, hogy az írás egyre nagyobb felelősség. Súlya van a szavaknak. És ez segített kigyomlálni a pongyolaságot vagy a körülírott belterjességet, ezért aztán a publicisztikához közelebb kerülve, és néha még az irodalmi szintet, a líraiságot is megkörnyékezve, belekóstolva, még inkább szerettem volna megkedveltetni azt az üzenetet, amit Isten a szolgálatomon keresztül rám bízott. Az ezüstmise tehát hálaadás általában azon a helyen, ahol szolgált a pap, vagy a szülőhelyén, vagy ahová hívják. Ilyenkor megengedett ezüstmisés áldást adni családtagoknak, a közösségnek. Ez egy külön kegyelem, Isteni segítségdózis, segítőkegyelemnek nevezzük. A mi szentelésünk idején általános volt a vélekedés, hogy egy újmisés áldásért érdemes egy csizmát elkoptatni. Mert az a friss, hamvas, angyali lélek, aki indul most az oltártól, az telve van azzal az áldással, amit Isten rábíz és közvetítheti. Erre emberileg, bölcsességben, tapasztalatban rárakódik az a huszonöt év is. Ez örömteli ünnep, ennek a jegyében zajlik az újmisés áldássorozat, ünnepségsorozat. Mi, az 1992. április 25-én végzettek, szintén a napján, április 25-én a Szűzanya lábánál Csíksomlyón adunk hálát, az ottani papsággal együtt koncelebrálva, hiszen minket ott szenteltek fel. Ezért jelzi Iochom Zsoltnak is a felvétele a borítón a hit fényét és a Szűzanya jelenlétét. Nekem személyesen is a csíksomlyói Szűzanya sokat jelentett, szépvízi lévén édesanyám kezét fogva gyerekkoromtól kezdve sokszor jártunk ki imádkozni Somlyóra.
– Akkor ez a hála, az ezüstmisés áldás kivetül azokra is, akik kezükbe veszik ezt a könyvet... – Nagyon szeretném, azért is válogattam míves odafigyeléssel a szövegeket. Vannak köztük olyanok, amelyek itt-ott megjelentek, de vannak olyanok, amelyeket az írógéppel írt anyagokból vittem be a számítógépbe, egy kicsit átfésülve, újraszerkesztve úgy, hogy lefedje azokat a helyzeteket, témákat, helyeket, ahol a 25 év alatt megfordultam, mint meghívott szónok vagy éppen búcsús beszédet tartó pap. Az első huszonöt anyag erről szól. Néha beleszőttem jobban sikerült dolgozatot, tanulmányt is. A második része kicsit szabadabb, ott már a civil fórumokon elhangzott rövidebb-hosszabb beszédeim, ökumenikus beszédek vagy friss publicisztikai írások, esszék találhatók.
– A második részben nagyon kortárs tematikák is felvetődnek.
– A rádióval kapcsolatban úgy éreztem, hogy a szószék meghosszabbítódik, ami nem fér bele a templomi igehirdetésbe, azt el tudom mondani a mikrofon előtt. Aztán egy idő után az írás iránt is bátorságra tettem szert, ahogy az évek teltek, a visszaigazolások, a belső szükségszerűség és az igazságérzetem is hozta belőlem ezeket a szövegeket, mert – ahogy az apostol mondja, hogy nem hallgathatunk arról, amit láttunk, hallottunk és amit tanultunk – a mindennapi életünk minden része valahol csak kötődik a teremtettséghez, a hívőségünkhöz. Ezért mertem olyan témákhoz is nyúlni, ami a médiában is ritka, tabu vagy esetleg agyonhallgatott, netán szerepel az egyházi kiadványokban szakmai szinten egy szűkebb olvasókörnek. Kicsit népszerűsítő teológia jelleggel, az anyanyelv szépségén, a szépírói stílusjegyeken keresztül tömören, kifejezően, az igazságkeresés nagyon pregnáns módján, akár direkt módon igyekeztem közvetíteni ezeket. Ebben nagyon segít az esszé műfaja. Volt egy olyan szándékom is ezzel az összeállítással, hogy emléket állítsak azoknak a nagy szónokoknak is, akik között én felnőttem, amely világot ők, az ő szónoklataik jellemezték, leképezték egyházi szinten is. Ugyanakkor megköszönném ezzel a kötettel azoknak az anyaországi lelki íróknak, szónokoknak a munkáját, akiket volt szerencsénk olvasni, főleg, amikor nem lehetett hozzájutni itt, és egyházi irodalomról nem lehetett szó. Kicsit az erdélyi lelki irodalomba visszapörgetve az érett gyümölcsöket összeszedegetve próbáltam egy kötetbe foglalni ezeket, gondolva a következő papi nemzedékre is. Remélem, hogy találnak ebben olyan szövegeket a jövendőbeli nemzedékből a paptestvéreim, kollégáim is, amit akár fel tudnak használni. Tehát az öröm és hála mellett kicsi szándékos pedagógiai késztetés is volt bennem.
Péter Beáta
Székelyhon.ro2017. március 21.
Vetítéssel, könyvbemutatóval zárul a váradi ’56-os emlékév
Filmvetítésekkel és könyvbemutatókkal zárja a tavaly meghirdetett ’56-os emlékévet Nagyváradon a Szent László Egyesület március 24-én, pénteken, a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében.
14 órától a Naplófilm: 12 voltam '56-ban című filmet, 15 órától az Oly távol, messze van hazám című filmet, 16 órától pedig a Forró ősz a hidegháborúban – Magyarország 1956-ban című filmet vetítik. 17 órától több, ’56-os tematikájú könyvet is bemutatnak a korszak két kolozsvári kutatója, Benkő Levente történész és Dávid Gyula történész, ’56-os politikai elítélt jelenlétében.
Az alábbi könyvekről hallhatnak majd érdekességeket az érdeklődők:
– Benkő Levente: Volt egyszer egy ‘56. Akiket a forradalom szele és a megtorlás ökle megcsapott. Exit Kiadó, Kolozsvár, 2016. A könyv szereplői a győztesek…Akik túlélték és ma egykori börtöneikbe, kényszermunkatáboraiba ellátogatva, emlékeznek az 1956 októberi felemelő napokra és a román Gulag általuk megjárt stációira. A szabadságálmokat szövögető bajtársakra és a börtönökben megaláztatást, kínzást elszenvedettekre.
– Dávid Gyula: 1956 Erdélyben, és ami utána következett. Nap Kiadó, Budapest, 2016. A kötet tanulmányaiban, visszaemlékezéseiben a Magyar Forradalom erdélyi–romániai eseményei, kihallgatások, koncepciós perek történései kerülnek feldolgozásra. Az olvasó megtalálja a kötetben az ’56-os perek magyar, román és német csoportjaiban elítéltek teljes névsorát, és néhány összefoglaló tanulmány keretében képet alkothat romániai 56 egészéről.
– Hatvan évvel a Forradalom után. A Sepsiszentgyörgyön 2016. szeptember 1–2-án tartott konferencia előadásai. Polis Könyvkiadó, 2016. A kötetben két budapesti előadónak: Horváth Miklósnak a forradalom nemzetközi vonatkozásairól és Markó Györgynek a szovjet erőkkel szembeszálló magyar fegyveres forradalmi csoportokról írott tanulmányai olvashatók, továbbá Dávid Gyulának a Bolyai Egyetem utolsó három évéről (1956–1959), Benkő Leventének az erdélyi magyar értelmiség 1956-os magatartásáról, Pál-Antal Sándornak Marosvásárhely 1956 októberéről, Tófalvi Zoltánnak az önkéntes mártírhalált halt Mojszesz Mártonról és Kozma Csabának a gyergyószárhegyi „Fekete Kéz”-ről tartott előadásai olvashatók. Ez lesz a kötet első erdélyi bemutatója.
Nemcsak a bemutatott könyveket lehet majd a helyszínen megvásárolni, hanem több, szintén ’56-os témájú könyv is lesz a standokon.
https://itthon.ma2017. március 21.
Fellélegezhetnek a katolikus iskolánál
Szóbeli ígéreteket kaptak a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium diákjainak szülei a keddi tárgyaláson arra, hogy a tanintézet jogi személyiségként működhet tovább, illetve az előző évi iskolahálózat marad érvényben a következő tanévben is. Amennyiben dokumentumokba foglalják ezeket az ígéreteket, két héten belül megkezdődhetnek az iratkozások a katolikus iskola cikluskezdő osztályaiba.
Bibliával a kezükben hallgatták végig az imát a katolikus iskola diákjainak szülei kedden a kormányhivatal épülete előtt, majd az őket képviselő szülők bementek tárgyalni gyerekeik iskolájának jövőjéről. A rendkívüli találkozót a Civilek a katolikus iskoláért nevű szülői csoport kezdeményezte egy beadvánnyal, amelyet a polgármesternek, Dorin Floreának címeztek az elmúlt héten. A keddi találkozón többek között részt vett Lucian Goga prefektus, Péter Ferenc megyei tanácselnök, Horațiu Lobonț, az iskolákért felelős igazgatóság vezetője, a városi tanács képviselői, Csíki Zsolt, Peti András, továbbá az újonnan kinevezett főtanfelügyelő, Ioan Macarie, Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes és a szülőket képviselő civil csoport szóvivői. Dorin Florea most sem vett részt a megbeszélésen, helyette személyes tanácsadója, Claudiu Maior jelent meg.
Hosszas tárgyalások után a szülők ígéretet kaptak arra, hogy a Maros Megyei Tanfelügyelőség tiszteletben tartja a törvény által előírt szabályozást, miszerint a 2017–2018-as tanévre érvényes marad az előző években elfogadott iskolahálózat, azaz a Római Katolikus Teológiai Gimnázium megmaradhat jogi személyiségként, és elindíthatja a cikluskezdő osztályokat – mondta el lapunknak Csíky Csengele, a Civilek a katolikus iskoláért szülői csoport képviselője, aki maga is részt vett a tárgyaláson. A tanfelügyelőség csütörtökig kell megkapja a polgármesteri hivataltól azt az átiratot, amely után elfogadhatják az előző évi iskolahálózatot.
„A tanfelügyelőség jogászai szinte szó szerint elmondták, hogy mit kell tartalmaznia az átiratnak, és kik kell aláírják a polgármesteri hivataltól. Továbbá abban is megegyeztek, hogy ameddig nincs hivatalos vádemelés a DNA részéről a katolikus iskola ellen, addig a tanintézet különálló jogi személyként működhet tovább, ezt a prefektus és jogászai többször megerősítették”– emelte ki Csíky Csengele. Abban egyetértett mindenki, hogy problémák vannak az iskola alapítási okiratai körül, de a polgármesteri hivatal illetékesei megígérték, hogy amennyiben negatív döntés születik a vizsgálódás során, újra létrehozzák a katolikus iskolát, mindezt úgy, hogy az intézmény hétköznapi működését ez ne befolyásolja – fejtette ki Csíky Csengele.
A civilek továbbá felhívták a prefektus figyelmét arra, hogy a prefektus megtámadhatja a tanfelügyelőség 70-es számú határozatát, amelyben megtiltja a cikluskezdő osztályok elindítását. Lucian Goga prefektus jogászai meg is ígérték, hogy még a héten megtámadják a tanfelügyelőség határozatát, és akár tíz napon belül már elkezdődhetnek az iratkozások a katolikus iskola előkészítő, ötödik, illetve kilencedik osztályaiba.
Szóban elhangzott ígéreteket kaptunk, de követni fogjuk, hogy mindezek papírformát is öltsenek, ellenkező esetben lépni fogunk – mondta el a civilek képviselője. Hozzátette, annak nagyon örül, hogy a prefektus összehívására történt a tárgyalás, ugyanis ez jogi következményeket is maga után vonhat.
Hajnal Csilla
Székelyhon.ro2017. március 21.
Körlevélben figyelmeztet Hargita megye prefektusa
A nemzeti jelképek hivatalos iratokon való használatát szabályozó törvény előírásaira hívja fel a Hargita megyei polgármesterek figyelmét Adrian Jean Andrei prefektus.
A prefektus átiratot küldött az elöljáróknak, hangsúlyozva, hogy „szándékosan vagy sem, de az utóbbi időben egyre több önkormányzat tekint el a törvénytől”, és nem tünteti fel a hivatalos iratokon Románia címerét. A prefektus idézi az állami címer és pecsét használatát szabályozó, 1992/102-es törvény előírásait, amelyek szerint „a vezetői tisztséget betöltő személyek felelőssége ellátni az okiratokat az ország címerét ábrázoló pecséttel”.
Adrian Jean Andrei arra is felhívja a figyelmet, hogy a helyi hatóságoknak jogukban áll saját címerjeleket és pecséteket elfogadni, ezeket azonban határozatban kell jóváhagynia a kormánynak.
„Hatáskörömből adódóan felhívtam a figyelmet arra, hogy a 2001/1157-es kormányhatározat értelmében a helyi hatóságok és közintézmények által küldött leveleken, a kibocsátott hivatalos iratokon kötelező módon meg kell jelennie a Románia címerével ellátott pecsétnek, rajta a település román nevével” – nyilatkozta a prefektus.
Adrian Jean Andrei hozzátette, körlevelében a saját zászlók használatát szabályozó, 2015/141-es törvény előírásainak betartására is figyelmezteti az elöljárókat, hangsúlyozva, hogy a zászlóterveket minden esetben jóvá kell hagynia a kormánynak, enélkül nem válhatnak hivatalos jelképekké.
Ezen előírások áthágása 5.000 és 10.000 lej közötti bírságot vonhat maga után – mutatott rá a prefektus.
[Forrás: kisujsag.ro]
itthon.ma/erdelyorszag2017. március 21.
Strasbourgba jutott a székely zászló üldözésének ügye
Tőke Ervin, a Néppárt csíkszéki elnöke, csíkszeredai önkormányzati képviselő panaszt nyújtott be az Emberi Jogok Európai Bíróságára a marosvásárhelyi táblabíróság 176/2016-os döntése ellen, melyben Csíkszereda polgármesterét arra kötelezték, hogy a városháza gyűlésterméből Székelyföld és Csíkszereda város zászlaját eltávolítsa. Panasza összeállításában a Jogaink egyesület segített az EMNP csíkszéki elnökének.
A csíkszeredai városháza tanácsterméből a székely, magyar, illetve a városzászlót el kellett távolítani, ugyanis az elveszített perekkel kimerültek a hazai jogorvoslati lehetőségek. A pert a Dan Tanasa vezette „jogvédő” szervezet indította abból a célból, hogy kötelezzék a polgármestert a városházán elhelyezett minden olyan zászló eltávolítására, amelyeket szerintük törvénytelenül helyeztek ki oda. Dan Tanasa a pert első és másodfokon is megnyerte, ezért a bíróság jogerős végzése értelmében végre kellett hajtani az ítéletet.
Tőke Ervin szerint létezik egy egész sor törvényes előírás, amelyeket az ügyben eljáró bíróságok megsértettek, egyeseket annak ellenére hogy az alperes, illetve a perbe beavatkozási kérelmet benyújtó Füleki Zoltán tételesen felhívta rájuk a figyelmüket.
Többek között a képviselő megemlíti a következőket:
- A közigazgatási bíróságokról szóló 554/2004-es törvény is, meg a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv is előírja, hogy csak az fordulhat a bírósághoz, aki az adott ügyben érdekelt, és az az érdek meghatározott, jogos, személyes és aktuális kell legyen. Ebben az esetben a felperes nem is hivatkozott ilyen érdekre, sem a 2015 áprilisi levelében, sem a keresetben.
- A per a közigazgatási bíróságon zajlott, holott, amint azt a polgármester a válasziratában, a mellékletek 10. oldalán jelezte, egy zászló kitűzése nem közigazgatási cselekedet, tehát nem tartozik ennek a bíróságnak a hatáskörébe.
- A felperes azt sem bizonyította semmilyen módon, hogy egyáltalán létezik, hogy a keresetet aláíró Dan Tanasa az egyesület elnöke, illetve hogy az egyesület megbízta őt azzal, hogy ebben a konkrét ügyben képviselje, holott a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv kötelező feltételként rögzíti ezeket, melyek ha nem teljesülnek, akkor a keresetet hivatalból vissza kell utasítani, napirendre sem kell tűzni.
- A Polgári Perrendtartási Törvénykönyv 64. cikkelye értelmében Füleki Zoltán beavatkozási kérelme kapcsán a táblabíróság ki kellett volna kérje a felek véleményét arról, majd döntenie kellett volna annak jóváhagyása ügyében, s csak utána tárgyalhatta volna érdemben az ügyet másodfokon.
- Ezen túlmenően, látni kell, hogy a felperes kérése Magyarország zászlajára vonatkozott, a 176/2016-os ítélet minden olyan zászlóra, ami nem szerepel a 75/1994-es Törvényben, a másodfokon született 361/R/2016-os határozat pedig, amint az a mellékletek 23. oldalán látható, a székely zászlóra vonatkozóan fogalmaz meg álláspontot, holott a perben korábban se a felperes, se az alperes, se a törvényszék nem tett említést erről a zászlóról. Nyilvánvaló tehát, hogy a másodfokú ítélet tárgyi tévedésen alapul, ezért azt a rendkívüli jogorvoslati kérés nyomán meg kellett volna semmisíteni, hisz ezt írja elő a Polgári Perrendtartási Törvénykönyv 503. cikkelye 2. bekezdésének 2. pontja.
- A legsúlyosabb probléma azonban az, hogy a jogerős ítélet arra kötelezi a város polgármesterét, hogy õ maga is sértsen meg érvényben levő törvényeket. Ugyanis az egyik zászló amit el kellett távolítson a város zászlaja volt, Márpedig a helyi közigazgatási törvény értelmében a polgármester kötelessége végrehajtani a helyi képviselőtestület határozatait, s azok közül a 71/1994-es határozat kimondja, hogy a város zászlaját ki kell tűzni a helyi középületekben és azok bejáratához.
A diszkrimináció tilalmára vonatkozó 137/2000-es Kormányrendelet 2. cikkelyének 4. bekezdése kimondja, hogy tilos és büntetendő minden olyan cselekedet, ami hátrányos helyzetbe hoz például egy közösséget, márpedig az által hogy Csíkszeredában a városházán nincs kitűzve a város illetve a régió zászlaja, a város lakóiból álló közösség hátrányos helyzetben van az ország összes többi településeinek a lakóival szemben, mert azok településein ilyen tilalom nem létezik.
Romániában nem létezik olyan törvény ami tiltaná a 75/1994-es Törvényben szereplő zászlókon kívüli bármilyen zászló kitűzését. Az ügyben eljáró bíróságok arra hivatkoztak, hogy az említett törvény korlátozó jellegű, ami igaz, de csak olyan értelemben, hogy rögzíti, hogy más országok zászlait csak bizonyos körülmények között szabad kitűzni az ország területén, és nem olyan értelemben, hogy csak más országok zászlait szabad kitűzni.
itthon.ma/erdelyorszag2017. március 21.
Korodi lett a képviselőház fenntartható fejlődésért felelős albizottságának az elnöke
Romániának egy új fenntartható fejlődésre vonatkozó stratégiát kell kidolgoznia az elkövetkező időszakban, amely összhangban lesz az ország nemzetközi vállalásaival, és belefoglalja az ENSZ 2030-ig érvényes fenntartható fejlődési programtervét. Ez a terv egy konkrét keretet nyújt minden országnak a szegénység felszámolására és a fenntartható fejlődés megvalósítására. Ennek alapján kell újraírnunk Románia fenntartható fejlődésére vonatkozó stratégiáját” – mutatott rá Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője azt követően, hogy a parlament alsóháza Biró Rozália, a képviselőház külügyi bizottsága elnökének kezdeményezésére újraalakította a Fenntartható fejlődésért felelős albizottságot, amelynek elnökévé választották. Biró Rozália, az RMDSZ Bihar megyei képviselője, a parlament alsóházi külügyi bizottságának elnöke elmondta, az albizottság a külügyi bizottság keretén belül fog működni. Hozzátette: „az elkövetkezőkben rendszeresen ülésező albizottság feladata biztosítani azt a parlamenti tevékenységet, amely Románia kötelezettségvállalásának teljesülését, illetve a célkitűzések megvalósításának monitorizálását hivatott szolgálni. Össze kell hangolnunk a különböző szakágakon belül a munkát és a tervezést, erre nyújt lehetőséget az albizottság.” Az elmúlt parlamenti mandátumban az albizottságot RMDSZ-kezdeményezésre fogadta el a parlament. Románia az Interparlamentáris Unión belül az elsőként fogadott el egy fenntartható fejlődésre vonatkozó útmutató nyilatkozatot, amely bizonyítja, hogy Románia parlamenti vonatkozásban is, ezen a területen egy regionális állomásként, központként működik.
(rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro, 2017. március 21.
Bábkereséssel, előadással ünnepli a bábszínházi világnapot a Puck
Interaktív sétával, komatállal és bábelőadással ünnepli a Puck magyar tagozata a Bábszínházi Világnapot március 21-én, kedden Kolozsváron. A nagycsoportos és iskolás gyerekeket és szüleiket interaktív sétára hívják. A Bábkereső című játékban bábokat és bábszínészeket kell keresni városszerte (a központban). A bábszínésznek és a bábnak a gyerekek egy-egy (bármilyen) kérdést kell, hogy feltegyenek, majd megkapják a következő megkeresendő helyszínt és bábos mesefigurát.
A játékba a Puck Bábszínházban lehet bekapcsolódni 16-tól 17 óráig, a játék az Életfa Egyesület székhelyén (Magyar utca/21 Decembrie 1989 78. szám) zárul, ahol 17.30-tól gyerekjátékok és komatál várja majd a célba érőket. 18.30-tól a Puck és a többiek című előadást játsszák. A belépés minden programra ingyenes.
Transindex.ro2017. március 21.
KISEBBSÉGBEN: Két új könyv a bukaresti magyarokról
A Magyar Napló Kiadó gondozásában jelent meg Hencz Hilda Magyar Bukarest c. könyve. A szerző, átdolgozott és kibővített Bucureștiul Maghiar c. könyvét, János András fordította magyarra.
Kutatásai során Hencz Hilda a bukaresti magyarokról nagy számú, eddig új és ismeretlen adatot tárt fel és más szerzők hibás adatait is kijavította. Egyúttal újabb képet festett a magyarokról, egy a köztudatban létező felfogással szemben, miszerint a bukaresti magyarok csak szolgálók és kisiparosok voltak. Rámutatott arra, hogy az ezernyolszázas években Bukarestben létezett egy orvosokból, állatorvosokból, gyógyszerészekből, mérnökökből, sőt bankárokból összeállt magyar elit. A kommunizmus idején pedig Bukarestben a magyar tudományos kutatók, egyetemi tanárok, kultúr emberek, újságírók, képzőművészek száma elérte a tetőfokát. Tehát a fővárosi magyarok tetemesen járultak hozzá úgy Bukarest, valamint Románia fejlődéséhez.
A harmincas években
Összegezve kutatásaink eredményeit megállapíthatjuk, hogy a harmincas években Bukarestben legalább 70 magyar orvos dolgozott, mindenféle szakterületen: gyermekorvos, belgyógyász, ideggyógyász, szemész, fül-orr-gégész, nőgyógyász, belgyógyász, fogorvos stb. Volt két sebész is, egy radiológus és egy bőrgyógyász professzor dr. Veress Ferenc személyében. Arról nincs adatunk, hogy dr. Veress tanított volna az orvosi karon. Őt a református közösség 1940-es választói listáján fedeztük föl. Egy másik orvos, Kovács F., aki Bécsben szakosodott, orvosi kozmetikai intézetet tartott fenn. Két másik orvosnak orvosi laboratóriuma volt.
Azonosítottunk 12 ügyvédet (köztük Tőkés Sándort, az esperes fiát), legalább öt műépítészt és mintegy 30 mérnököt, zömében építészeket. A legismertebbek: a műépítész Katona József, akihez több ízben fordult a református közösség, valamint Balla Pál vállalkozó, aki gyakran megvendégelte a diákokat. A mérnök Ráskai Béla a bélyeggyár alkalmazottja volt, de ugyanakkor műegyetemi adjunktus is. Majdnem mind erdélyiek voltak, de legalább egyikük bukaresti, Koncz Barna kémikus. 1935-ben mintegy 15 mérnök állt a Közmunkálatok Minisztériuma, a vízművek vagy az államvasutak szolgálatában. /…/
Bukarestben élt rövidebb ideig Sebestyén Artúr (1868—1946) budapesti műépítész is, aki Magyarországon és Románián kívül Oroszországban és Svédországban is dolgozott. Bukarestben megtervezte 1930-ban a Lido Hotel nagy népszerűségnek örvendő hullámmedencéjét, három évvel az ugyancsak általa tervezett budapesti után.
Hencz Hilda: Magyar Bukarest. Fokusz Egyesület, Magyar Napló, Hármas Alapítvány – Kaláka Könyvek, Budapest, Sepsiszentgyörgy, 2016; 194.
Az idők folyamán a bukaresti magyarok nagy számú épületet, templomokat, iskolákat hoztak létre közösségük számára. Az első világháború küszöbén mintegy harmincezer magyar élt ebben a sok nemzetiségű és multikulturális városban. Hencz Hilda könyvéről, referense, Dr. prof. Lucian Boia azt állapítja meg, hogy az történeti siker.
Változatos etnikai paletta
Románia nem kizárólag a román etnikumúak alkotása. A történelem során élt mellettük számos „idegen” és „kisebbségi”. A két világháború közti Nagy-Románia, bár „egységes nemzetállamnak” nevezi önmagát, egyike Európa legváltozatosabb etnikai palettájú országának. Kiváltképpen a városi kör volt kozmopolita, a burzsoázia pedig nagy mértékben „nem román” eredetű. Mélyreható kutatások szükségesek ezen etnikumok hozzájárulásáról a város történelméhez. Hencz Hilda jó példával jár elől ilyen szempontból a bukaresti magyarokról szóló könyvével. Románia fővárosa valóban „magyar” város volt, ahogy voltak időszakok, amikor görög, zsidó vagy éppen német volt. 1930-ban körülbelül 64o ezer lakosából 24 ezer volt magyar nemzetiségű, minden társadalmi és szakmai réteget képviselt. Alapos dokumentálással, figyelemreméltó alapossággal és szakmai szigorral rekonstruálja a szerző lépésről-lépésre a bukaresti magyar közösség alakulását. Vitathatatlan történetírási siker.
Lucian Boia,
Magyar Bukarest, a hátsó borítón
A román nyelvű, PERSONA NON GRATA c. könyvében Hencz Hilda végig vezeti az olvasót azon a tüskés úton, amelyet egy írónak napjainkban végig kell járnia, hogy írása nyomtatásban megjelenjék. A legértékesebb irodalmi művek szerzői is számtalanszor ütköznek a közömbösség, érdektelenség, szakmai féltékenység, sőt rosszakarat betonfalába. Hencz Hilda sikeresen vette fel a harcot a betonfal állítóival és vált nem óhajtott személyiséggé egyesek szemében. A Persona non grata az ötödik könyve a bukaresti magyarokról.
Nadia Comăneci - magyar volt és …
Romániában már sok magyarnak román neve van, és hallani sem akarnak elődjeikről, hogy ne akadályozzák az karrierjüket. Sok mást pedig nem is érdekli az eredete. Néhány személyiség származása kérdéseket vet fel, mint a Nadia Comăneci-é. Szökése a kommunista paradicsomból, 1989 novemberében, hatalmas visszhangot váltott ki a külföldi sajtóban. Először a svéd lapok és a svéd televízió mutatta be őt magyar származásúként, lévén, hogy az igazi neve Kemenes Ilona. Két, magyaroktól származó vallomás megerősíti ezt az információt. Így a Kossuth Rádió Károlyi Bélát, Nadia volt edzőjét idézte, aki azt állítja, hogy a tornásznő neve Nadia Kemenes. Ugyanez az adó párbeszédet sugárzott Csáki Zoltánnal, aki 18 évig a Román Televízió alkalmazottja volt, s az interjúban azt állítja Nadiáról: „Ő onești-i csángó. Azt mondják, hogy a nagyszülei magyarok voltak”. Én is hallottam a magyar elődjeiről még a kommunizmus idején, munkahelyemen a kolléganőmtől, aki megtartotta orosz állampolgárságát; akkoriban ez képtelenségnek tűnt, annál is inkább, mert Nadia Comăneci keresztneve és családneve inkább szláv eredetűnek tűnt, mintsem magyarnak.
Hencz Hilda: Persona non grata. Pro Universitaria, Bukarest, 2o16; 152—153.
Az Addenda c. fejezetben a szerző újabb adatokkal gyarapította a bukaresti magyarok történetét. Az utolsó fejezetben számba veszi a 2015-ben és 2016-ban elhunyt kiemelkedő bukaresti magyar személyeket, ugyankkor ismerteti azok tevékenységeit is.
Árvay Zsolt
maszol.ro2017. március 21.
Interpellált az Erdély-zászlók körül kialakult incidens miatt Csoma Botond
Írásban interpellált Carmen Daniela Dan belügyminiszterhez Csoma Botond. Az RMDSZ Kolozs megyei képviselője a március 15-i kolozsvári csendőri eljárás jogosságáról kér felvilágosítást. Mint ismeretes, a csendőrség gyűlöletkeltésre és diszkriminációra hivatkozva figyelmeztette a szervezőket: ne legyenek Erdély-zászlók a felvonuláson.
„A csendőrség hazudik, rá akarja kenni a március 15-i kolozsvári ünnepségen Erdély-zászlóval vonuló személyek vegzálását az RMDSZ-re – nyilatkozta Csoma Botond, az RMDSZ Kolozs Megyei szervezetének elnöke. A politikus elmondta: Czirmay Zoltán szervezőként vett részt azon a múlt hétfői egyeztető gyűlésen, amelyen a csendőrség képviselőivel megbeszélte a két nappal későbbi, március 15-i felvonulás részleteit.
Ezen a gyűlésen Czirmaynak azt mondták a csendőrök, hogy őt teszik felelőssé, ha valamilyen törvénysértés történik, továbbá elismételték neki azon álláspontjukat, miszerint az Erdély-zászló alkalmas a gyűlöletkeltésre és a diszkrimináció generálására. „Egyértelmű, hogy megpróbálta megfélemlíteni Czirmayt a csendőrség" – mondta a képviselő.
Az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, a március 15-i rendezvényt megelőző tájékoztató gyűlésen a csendőrség felhívta a szervezők figyelmét arra, hogy Erdély-zászlóval tilos vonulni, mert az 1918 előtti erdélyi zászló a jelenlegi többségi nemzetet nem képviseli. Azt is tudomásukra hozták, hogy ha valaki ilyen zászlóval érkezik a felvonulásra, a szervezőknek kötelesség figyelmeztetni őket arra, hogy csomagolják össze ezeket a zászlókat.
"Nem én, nem mi kértük azt, hogy emeljék ki az erdélyi zászlót vivőket a tömegből. Ahogy az az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének korábbi közleményében olvasható, mi kizárólag a felvonulás helyszínére és időpontjára vonatkozóan küldtünk tájékoztatást a csendőrségnek, sem zászlók felvonultatására, sem zászlók bevonására nem kértünk engedélyt. A csendőrség azon állítása, miszerint jómagam vagy az RMDSZ mint az esemény szervezője kértük volna, hogy távolítsák el az erdélyi zászlókat vagy az erdélyi zászló vivőket a felvonulásról, valótlan” – részletezte Czirmay Zoltán, az esemény főszervezője.
Csoma úgy vélekedett, hogy múlt kedden kellett volna elejébe menni a visszaélésnek, és egy közleményben kellett volna nyilvánosságra hozni a csendőrség hozzáállását az Erdély-zászlóhoz. A képviselő hozzátette: interpellációt nyújt be, amelyet a képviselőházban is fenntart. Az interpellációban két kérdést fogalmaztak meg, egyik a csendőri eljárás hasznosságára és jogosságára vonatkozik, a másik pedig az erdélyi zászló használatának jogosságát hivatott tisztázni.
maszol.ro2017. március 21.
Megvannak a Versünnep fesztivál erdélyi továbbjutói
Jeles költők alkotásait szólaltatták meg az előadók a Versünnep fesztivál 2017-os erdélyi elődöntőjén a hét végén, a rendezvénynek a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház adott otthont.
Mondott vers kategóriában Illés Alexa, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem II. éves magiszteri színész szakos hallgatója (képünkön) és Bajkó Edina, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem I. éves magiszteri színész szakos hallgatója; megzenésített vers kategóriában dr. Incze G. Katalin zeneszerző, a dalok szerzője, Laczkó Vass Róbert, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze, előadó; valamint Szép András zongorista, a dalok társszerzője jutott tovább. A megfilmesített vers kategóriában Kocsis Tünde kolozsvári rendező képviseli Erdélyt a versünnep fesztivál – 2017 döntőjében április 9-én Budapesten a Nemzeti Színházban.
Ebben az évben Arany János születésének 200. és halálának 135. évfordulója, Ady Endre születésének 140. évfordulója, valamint Kassák Lajos születésének 130. és halálának 50. évfordulója tiszteletére – vers- és prózamondás, énekelt vers vagy versmegzenésítés és képző-, és/vagy filmművészeti alkotás kategóriákban hirdették meg a fesztivált. A fellépők teljesítményét az előző évhez hasonlóan Kilyén Ilka, Tompa Klára és Bokor Barna, a vásárhelyi Tompa Miklós Társulat művészei értékelték. A műsorvezető Gecse Ramóna színművésznő volt.
A Versünnep fesztivál tizenkét éve indult útjára azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a magyar nyelven született irodalmi alkotásokra és népszerűsítse a művészi versmondást, mely képes minden magyar anyanyelvű embert összekapcsolni téren és időn keresztül egyaránt – olvasható a rendezvénysorozat honlapján. A Versünnep Alapítvány, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Bánffy György Kulturális Szalon rendezi a fesztivált, amelyet a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Magyar Művészeti Akadémia is támogatja.
Krónika (Kolozsvár)2017. március 21.
Lassan vége a politikusok vándorlásának
A szenátus plénuma három tartózkodás mellett 104 támogató szavazattal elfogadta a 2014/55-ös sürgősségi kormányrendeletet visszautasító törvénytervezetet, amely lehetővé tette a helyi választottaknak, hogy pártot váltsanak anélkül, hogy elveszítenék mandátumukat.
A szenátorok azt követően vizsgálták felül a jogszabályt, hogy az alkotmánybíróság megállapította, hogy a 2014/55-ös sürgősségi kormányrendeletet elfogadó törvény alkotmányellenes.
A vita alatt Eugen Pîrvulescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora kijelentette, hogy a 2014/55-ös sürgősségi kormányrendelettel Victor Ponta és Liviu Dragnea 500 polgármestert 'lopott el' az ellenzéktől és ezt a hibát két és fél évvel az események után sem hajlandók elismerni.
'Ma azért van önöknek kormányuk és parlamenti többségük, mert 2014-ben elloptak 500 polgármestert. Ki felel ezért?' - tette fel a kérdést a liberális szenátor.
Válaszában Şerban Nicolae, a Szociáldemokrata Párt (PSD) szenátora 'tartalmatlan' retorikával vádolta a liberálisokat és azt mondta, hogy a polgármesterek saját akaratukból cselekedtek.
'Valaki talán pisztolyt szegezett a polgármesterek halántékához? Nem. Saját döntésük volt. (...). Hallom, hogy a 2014-es rendelet befolyásolta a 2016-os parlamenti választásokat. Talán szíveskednének tudomásul venni, hogy 2016-ban helyi választások is voltak, ahol ugyancsak agyba-főbe vertük önöket, hála annak a tartalmatlan retorikának, amit folytatnak' - mondta Nicolae.
A szavazás után Mihai Goţiu, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) szenátora úgy fogalmazott, hogy az 55-ös rendelet a 'demokrácia megcsúfolása' volt.
szatmar.ro2017. március 21.
Emléktáblát avattak Vasvári Vidnek
Püspöki szentmise után szentelték meg Vasvári Vid, Vitus de Monteferro OFM egykori milkói és nyitrai püspök emléktábláját szülőfalujában, Batizon.
Helyi és zarándok, egyházmegyei, hazai és külföldről érkezett hívek előtt mutatott be Schönberger Jenő püspök szentmisét március 19-én, a batizi Szent József templomban, ahol papjai mellett vele együtt misézett Dr. Prof. Viliám Judák nyitrai püspök. A neves vendég egykori elődje emléke előtt tisztelgett jelenlétével, hiszen a szentmise végén emléktáblát szenteltek a templom falán Vasvári Vid, Vitus de Monteferro-nak (neve egyes dokumentumokban Castroferreo-ként szerepel).
Homíliájában Schönberger Jenő püspök a szamariai asszony története kapcsán Európa lelki válságáról beszélt: "Azt mondhatnánk, hogy az evangéliumból felolvasott, szamariai asszony története kétezer éves, semmi közünk nekünk ehhez. De Európa ma nagyon is hasonlít a szamariai asszonyhoz, mi pedig Európában élünk. Bennünket akar az Egyház, Krisztus tanításával oktatni. Hiszen a legközönségesebb materializmus babonájában él ma Európa, nagyon sok európai és nagyon sok keresztény is! A haladás és a fejlődés megszállottja ez a kontinens és benne mi is, ugyanakkor pedig az egyenlőség tévedésében él. Jézus példája és tanítása, hogy Istent mindenek elé kell helyeznünk, és vele szoros kapcsolatban kell élnünk, mert csak így lehetünk boldogok.”
A szentmise végén, készülve az emléktábla avatására Prof. Dr. Viliám Judák nyitrai püspök szólt a hívekhez. Egyházmegyéje egyik legkiemelkedőbb püspökének nevezte Vasvári Vid, Vitus de Monteferro-t, aki bár nehéz helyzetben vette át a püspökséget, mégis nagy fellendülést tudott hozni. Köszönetet mondott a batizi közösségnek, hogy ápolja emlékét, majd azt kérte, legyen az ünnepség mindannyiuk számára buzdítás, hogy olyan férfiak legyenek közöttük ma is, mint amilyen egykor Vasvári Vitus volt.
Franţ Felix OFM a Jászvásári Egyházmegye püspöke üdvözletét tolmácsolta - a Milkói Egyházmegye területe érintette a Jászvásári Egyházmegye mai területét -, bemutatva a Vasvári Vitus-korabeli katolikusság helyzetét, méltatva azt a bátorságot és hitet, ami a püspököt jellemezte. Mint mondta, ő sok áldozatot hozott azért, hogy nekünk hátrahagyja a hit magját: az egykori szülőfalujának, egyházmegyéjének, a ferences rendnek és az Anyaszentegyháznak. Az utókor felelőssége, hogy kamatoztassa a hagyatékot.
Ioan Mureșan polgármester is szólt az egybegyűltekhez, Batiz település legnagyobbjai közé sorolva Vasvári Vitust. Ezek után vonult ki Schönberger Jenő és Viliám Judák asszisztenciájukkal a bejárat elé, ahol leleplezték és megszentelték az emléktáblát. A templomból kilépő hívek megcsodálhatták azt, valamint megkóstolhatták az udvaron felkínált batizi étkeket.
szatmar.ro2017. március 21.
Szakoktatást indít a Hám János Teológiai Líceum és a Református Gimnázium
A római katolikus líceumban két, a református oktatási központban egy osztályt indítanak. Az előzetes felmérések szerint a munkáltatók és a tanulók részéről is nagy az érdeklődés.
„Iskolánk küldetésének tekinti, hogy támogassa a társadalmi mobilitást, ugyanakkor minden diáknak szeretnénk élhető jövőt biztosítani szülőföldjén. Ennek egyik kulcsa a magyar nyelvű szakoktatás, amelynek megerősítésében szeretnénk mi is részt vállalni a Szatmári Római Katolikus Püspökség támogatásával” - indokolja a szakoktatás beindítását Ádámkó Csaba István, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója.
A tervek szerint a 2017-2018-as tanévben két szakosztályt - három éves képzés – fognak elindítani. Az egyik osztály - közélelmezés-turizmus profilú - megosztott képzési rendszerben szakács (14 hely) és pincér (14 hely) képzést kínál. A másik osztályban - automatizálás-elektronika profilú - elektronikai műszerész (28 hely) képzést lehet elsajátítani.
A színvonalas szakképzésnek előfeltétele a megfelelő épület és képzési terek biztosítása, ezért rövidesen elkezdik a szükséges szaktantermek, laboratóriumok kialakítását. Ennek az oktatási formának másik alappillére a gyakorlati képzés, amelyet olyan helyi vállalkozásokkal közösen szeretnék biztosítani, amelyek a saját szakterületükön kiválónak bizonyulnak: az Autonet Import kft., a Technosam kft., az Aquastar gyógy- és élményfürdő, illetve a No Pardon Pub étterem.
„Bízunk benne, hogy új osztályainkat bizalommal fogadják a végzős nyolcadikos diákok és szüleik egyaránt. Az érdeklődő diákokat szeretettel várjuk a mesterségek napján - március 28-án 9 és 13 óra között - melynek során bemutatjuk elképzeléseinket. Iskolánk dísztermében a látogatók találkozhatnak az iskola vezetőségével és az említett vállalkozások képviselőivel” - mondja Ádámkó.
Kereskedelmi dolgozókat fognak képezi a Refiben
A Református Gimnáziumban is megkezdődik a szakoktatás: az új tanévben előkönyveléshez is értő kereskedelmi dolgozókat fognak képezni egy 28 fős osztályban.
„A megye nyolcadik osztályos diákjai körében készült egy felmérés, ami azt mutatja, hogy vannak érdeklődők a szakoktatás iránt. Több általános iskolából is kaptunk jelzéseket és a Református Gimnázium nyolcadikosai között is van, aki ebben az osztályban folytatná a tanulmányait” - magyarázza Szilágyi Éva igazgatónő. A profil egyébként illeszkedik a Református Gimnázium által elindított vonalba, ugyanis az iskolában posztliceális képzés is zajlik előkönyvelői-gazdasági témakörben.
A gimnáziumban elindított szak gyakorlatilag a Gheorghe Dragos Gazdasági Líceumban működő magyar nyelvű osztály helyét veszi át.
szatmar.ro2017. március 21.
Kivételes fotók a Kastélyban
Március 18-án, szombaton újabb fotókiállítás megnyitójára került sor Nagykárolyban, a Károlyi Kastélyban földszinti kiállítótermében. A tárlat a Négyfaluból érkező Magdó István fotóművész alkotásait mutatja be.
A megnyitó alkalmával Bikfalvi Zsolt, a Vasile Vénig László Fotóklub alelnöke köszöntötte a résztvevőket, majd maga az alkotó, Magdó István vette át a szót. Az eseményt László István szavalatai tették még ünnepélyesebbé, aki a nagykárolyi költő, Fülöp György néhány versét szavalta el.
A Kastélyban látható fotók már megannyi kiállításon vettek részt hazánkban és külföldön egyaránt, és több díjat is elnyertek. A kiváló fotók készítője az AAFR (Asociatia Artistilor Fotografi din Romania) tagja és a MFVSZ (Magyar Fotóművészek Világszövetsége) erdélyi alelnöke is egyben.
A kivételes kiállítás két hétig tekinthető meg a Városi Múzeum nyitva tartási rendjének megfelelően.
Bagosi Andrea
szatmar.ro2017. március 21.
Berde-cipó és szeminárium
1. A néhai Berde Mózes – aki immár szoborrá merevedve tekint magasról szeretett városára – életéből egy mozzanatot ragadok ki: a köztudottan aszkéta öregúr rendelkezése alapján tekintélyes vagyonából a székelykeresztúri, a tordai és a kolozsvári magyar iskolák diákjainak naponta egy-egy cipót osztottak ki, ezek voltak az akkoriban híres-nevezetes Berde-cipók.
Egy cipót! Történelmi esemény volt, még ha ma talán mosolyt is csal némelyek ajkára. Amint az is nagy esemény lehetett, amikor a bibliai Dávid király egy nagy ünnep minden résztvevőjét hazatérés előtt ellátta egy-egy cipóval, mazsola- és datolyalepénnyel, hogy ki ne dőljön hazáig az úton, különben nem lett volna megírva.
Utánaszámoltam, egy kis cipó három lej, egy-egy lepény hat, összesen tizenöt, másfél kajabon. És örvendtek, mert tudtak örvendezni, mint a falu első gazdájának fia, Benedek Elek, ha nagy ritkán vacsora is volt az udvarhelyi kollégiumban, ugyanis tanulás céljából ment oda. Nézem a Facebookon volt iskolásaink képeit. Nos, alighogy egyetemre kerülnek, ilyen buli, olyan fesztivál, x klub és y kocsma. Fehér holló a kedves kislány, aki a profilképén könyvet tart a kezében. A többség nevetne a szegényes cipón – ha legalább hot doggal lenne kispékelve,vagy inkább lenne pizza!
Figyelemreméltó, hogy a helyi mecénás jól meggondolta, mire használja, nem pedig kidobja pénzét. Meggyőződésem, hogy a cipócskán megélt szorgoskodókból kerülnek ki a derék háromszékiek, nem a papa-mama kedvence arany ifjakból.
2. Nyolcvanhat évesen az Everestre a világbékéért – olvasom a hírek között. Szóval nem a reklám, nem a pénz kedvéért: a világbékéért. Aztán kerékpározunk a biotermelésért, félmaratonozunk a szegregáció ellen, rózsaszínű (majd zöld, aztán sárga) trikóban vonulunk a betegekért, szemináriumozunk az erőszak ellen, húszszemélyes tüntetést tartunk naponta egy marosvásárhelyi iskoláért. Ha négyezer család, akiket a kutya sem üldözött, elmenés helyett helyben szaporodott volna csupán egy gyerekkel, még legalább öt iskolánk lenne, cécó nélkül.
Régi vicc, miszerint az aktivista dicsekedik Gazsi hegedűsnek, hogy ő most pártszemináriumba megy.
– Tudod te, Gazsi, mi az a szeminárium?
– Hogyne tudnám, kérem sépen. Almából lesz az almárium, szilvából a szilvórium és a semmiből a seminárium.
Hát valahogy így…
Antal Zubreczky
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. március 21.
Michelin Green Guide: háromcsillagos hülyeségek erdélyi műemlékekről
Erdély 1600-ban egyesült Romániával, az uniót a gyulafehérvári római-katolikus székesegyházban mondták ki. Sepsiszentgyörgy a Duna-deltában van, Szászfehéregyházát pedig a II.világháború után csatolták Romániához. Legalábbis a Michelin szerint.
A Michelin cég neve elsősorban gumiabroncsgyártóként közismert, valamint a Michelin Guide című étteremkalauz kiadójaként. A vállalat, Michelin Green Guide sorozatcímmel megjelenő útikönyvei szintén komoly presztízsnek örvendenek a szakmában és a turisták körében. A Michelin az éttermekhez hasonlóan minősíti az idegenforgalmi objektumokat is, a legérdekesebbeknek három csillag jár.
Csillagok, csillagok
Erdélyből ezidáig egyetlen vendéglő sem kapott Michelin csillagot, az idegenforgalom terén azonban lényegesen jobban állunk, közel 90 természeti- és kulturális látnivaló került fel a cég turisztikai portáljára ajánlott úticélként. Három csillagot 18 romániai objektum érdemelt ki, köztük négy erdélyi: a prázsmári erődtemplom, a szebeni Astra szabadtéri falumúzeum, Máramaros és a Transzfogaras műút. A válogatás már első látásra is kissé bizarrnak tűnik, hiszen nem szerencsés, objektív kritériumok alapján pedig egyenesen lehetetlen összehasonlítani tájegységeket épületekkel, a Duna-deltát vagy Bukovinát például a Fekete-templommal.
Az értékelés professzionalizmusát illető kételyek tovább mélyülhetnek olyan furcsaságok láttán, hogy míg a bukaresti Nemzeti Szépművészeti Múzeum, a Középkori Román Képzőművészeti Galéria és a Modern Román Képzőművészeti Galéria háromcsillagos, addig az Unesco Világörökséghez tartozó Segesvár eggyel kevesebbet érdemelt csak ki.
Fölöttébb kétséges, hogy a minősítéseket osztogató állítólagos szakemberek tudatában vannak-e azon ténynek, miszerint a két fentemlített galéria a Nemzeti Szépművészeti Múzeum részlegei, aminek fényében kérdés, mivel szerepel a listán ez utóbbi intézmény, ráadásul kiemelt minősítéssel: nemzetközi viszonylatban szerény európai gyűjteményével avagy a székhelyeként szolgáló egykori királyi rezidenciával, amit a 18 legrangosabb romániai műemlék közé sorolni nevetséges túlzás?
Alternatív történelem
Minden egyes minősített objektumnak van egy rövid angol nyelvű leírása, melyek tobzódnak a pontatlanságokban és ostobaságokban. A Michelin egy csillagot adott a nagyváradi Petőfi-parknak, annak elimeréseként, hogy állítólag ott áll a nemes egyszerűséggel „barokk katolikus templom”-nak titulált nagyváradi római-katolikus székesegyház. A valóságban a székesegyház nem a parkban áll, de legalább közel van hozzá.
Érthetetlen, hogy miért kapott a bazilika egyetlen csillagot a Michelintől, ha ugyanis készpénznek vesszük a hozzá mellékelt leírást, akkor a világ egyetlen olyan épülete, mely kétszer épült fel úgy, hogy közben sem le nem bontották, sem össze nem omlott: 1752-ben Giovanni Battista Ricca, 1780-ban pedig Franz Anton Hillebrandt tervei alapján.
A tényekkel nem sokat vesződtek a szerzők a szárhegyi Lázár-kastély esetében sem, melyet szerintük IV Lázár István fejedelem vagy herceg építtette. A Michelin munkatársainak lehet, hogy lelkiismeretfurdalásuk van Trianon miatt, s lehetőségeikhez mérten próbálják jóvátenni, ezért aztán nagyvonalúan úgy döntöttek, Szászfehéregyházát csak a II. világháború után csatolták Romániához. Apróságokkal általában nem törődnek, a Duna-deltában található Szentgyörgyhöz Sepsiszentgyörgy térképét csatolják, Ion Andreescut pedig megteszik Kolozsvár szülöttjének, bár Bukarestben látta meg a napvilágot.
Mindezek azonban apróságok a gyulafehérvári római-katolikus székesegyházhoz mellékelt kolosszális marhasághoz képest. „Itt került sor a nemzet történetének egyik nagy eseményére”, olvasható az ismertetőben. Odébb kiderül, hogy ez a nagy esemény Erdély és Románia egyesülése volt, amit Mihai Viteazul valósított meg. A Michelin szerint az 1600-as uniót a székesegyházban található Egyesülés Termében mondták ki. Ha a hülyeségeket is rangsorolnák, ezért kétség kívül minimum három csillag járna.
Az online bédekkerben azért vannak rokonszenves dolgok is. Az erdélyi települések hivatalos elnevezése mellett fel van tüntetve azok magyar és német neve is, hovatovább Szováta és Máramarossziget kizárólag magyarul szerepel.
Pengő Zoltán
maszol.ro