udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 1711-1740 | 1741-1770 | 1771-1800 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. március 28.
Kivizsgáltatnák a kolozsvári színházi incidenst
Nem szabad tolerálni a kolozsvári incidenshez hasonló színházi magatartást – véli Kovács Levente rendező, aki szerint ki kell vizsgálni az ügyet. Az egyetemi professzor a Krónikának elmondta, a válasz nélkül hagyott rendezői önkényesség egyre gyakoribb, ehhez a színészek meghunyászkodása, félelme is hozzájárul. Hegedüs Csilla, az RMDSZ nőszervezetének alelnöke szerint az esetet nem szabad magánügyként, az intézmény belügyeként kezelni.
Semmiképp nem szabad tolerálni a Kolozsvári Állami Magyar Színház pénteki bemutatójának szünetében történtekhez hasonló incidenst, ami elfogadhatatlan és etikátlan – jelentette ki lapunknak Kovács Levente rendező, egyetemi professzor. A rendező- és színészpedagógus – aki éveken keresztül vezette a színészképzést is biztosító Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem magyar tagozatát – úgy véli, a sétatéri teátrum vezetőségének annak ellenére ki kellene vizsgálnia a Krónika által nyilvánosságra hozott ügyet, hogy a sértett fél nem tett panaszt, szerinte a kolozsvári színházat erre hírneve és történelme egyaránt kötelezi.
Mint arról beszámoltunk, verbálisan és fizikailag is bántalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Színház egyik színésznőjét Andriy Zholdak Németországban élő ukrán rendező, aki Henrik Ibsen Rosmersholm című darabját állította színpadra a kincses városban. A péntek esti bemutató szünetében történt agresszióról az áldozat egyik kollégája értesítette a rendőrséget, amely a Krónikának megerősítette az incidens tényét. Tompa Gábor, a teátrum igazgatója lapunknak úgy nyilatkozott, az incidens „nem volt annyira súlyos, hogy bántalmazásról lehessen beszélni", és mivel az áldozat nem tett panaszt, nem vizsgálják ki az ügyet. Azt is hozzátette, hogy hasonló incidensek a legjobb színházakban is előfordulnak. Tompa tegnap a Maszolnak nyilatkozva „színházi belügynek" minősítette a történteket, míg Bodolai Balázs, a darabban szereplő színművész a hírportálnak elmondta: nem érti, a sajtó miért foglalkozik az üggyel, hiszen „nem sérült meg senki".
„Én, ha még szerződésben lenne a rendező, felbontanám a szerződést azon az áron is, hogy az előadás nem születik meg" – szögezte le lapunknak a kolozsvári incidens kapcsán Kovács Levente. Rámutatott, a legendás színházakban – a kolozsváriban különösen – még az 1800-as évektől nagy tradíciója volt az erős etikai bizottságnak, amely különböző módon büntette a hasonló ügyeket. Emlékeztetett, hogy Herepei János színháztörténeti munkája a kolozsvári magyar színház 1813-ban keletkezett etikai kódexét is tartalmazza, melyben szerepel, hogy a késéstől a testi bántalmazásig milyen büntetés jár színésznek, rendezőnek, igazgatónak.
Kovács Levente kifejtette, amennyiben nem 8 napon túl gyógyuló sérülésről van szó, nem kell beavatni a hatóságokat, de nem szabad szó nélkül hagyni az esetet, és színházon belül fel kell állítani egy etikai bizottságot, mely kivizsgálja az ügyet és állást foglal. Vannak színházak, ahol működik szakszervezet, amelyhez hasonló esetekben fordulni lehet, máshol a művészeti tanács, etikai bizottság hozhat elmarasztaló értékelést, megrovást, de társulati tag esetén szankcióra, fizetéslevonásra is javaslatot tehet. A lehetséges eljárási módokat ecsetelve a színházi szakember hozzátette, színházon belül a belső rendszabály és a munkavédelmi törvények alapján lehet adminisztratív vagy morális jellegű döntést hozni ilyen ügyekben, és a színházban utóbbiaknak is van valamilyen fajta súlya és tartalma.
Lereagálatlan rendezői önkény
„Én rendező vagyok és most tulajdonképpen magam ellen is beszélek, de a rendezői önkénynek az utóbbi időben az anyagi követelésektől az életszerű dolgokig nagyon sok nyoma van. Nem tartanak be semmilyen fajta munkahelyi előírást. Régebben volt olyan, hogy egy rendező nem tudta, másnap mit csinál, ma meg reggel bejelenti, hogy tíz óra hosszat fognak próbálni, mert neki ennyi időre van szüksége. Ezek olyan túlkapások, amiket a színházon belül belső rendszabályokkal, íratlan vagy írott törvényekkel szabályozni kell. Ezen a téren azt tapasztalom, hogy nagyon elszabadult az önkényeskedések sora. És ennek valahol gátat kell szabni, és a kolozsvári színházat rangja, történelmi múltja különösen predesztinálná arra, hogy ne hagyjon szó nélkü legy ilyen esetet" – fogalmazott Kovács Levente.
Kérdésünkre elmondta, az esetet akkor is ki kellene vizsgálni, ha a sértett fél nem tett panaszt, hiszen az incidensnek tanúi voltak, és a kollégák is tehetnek feljelentést. Rámutatott, a sértett fél néha félelmében nem mer panaszt tenni. „Különösen, ha kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatal színészről van szó, aki lehet, hogy feljelentést tesz és a vezetőség úgy viszonyul, hogy mellőzni fogják, ráfogják, hogy összeférhetetlen. Gyakran így szokták kivédeni az ilyesmit, azt hangoztatva: nem kell az ügyet felfújni. Nagy a színész kiszolgáltatottsága, minden művész bizonyos fajta stresszben éli az életét, fél, hogyha játszik és valami történik, elveszti a bizalmat" – mutatott rá Kovács Levente, hozzátéve, erre volt is példa nemcsak Erdélyben, Kolozsváron is. Kovács Levente szerint a színész meghunyászkodása, félelme, bezárkózása is hozzátartozik ezekhez a helyzetekhez. „Én többet nem hívnám meg a rendezőt, legyen bármekkora név. Jó név, de ilyen még van 150 a világon, akiket meg lehet hívni" – jelentette ki a neves színházi szakember.
Segítséget ajánl a nőszervezet
„Az áldozat elhallgat – vagy éppenséggel elhallgattatják. Nem tesz feljelentést, és az ügy lezárul. A szemtanúk szintén nem akarnak, vagy nem mernek beszélni az ügyről. Millió ilyen eset van, és pontosan a hallgatás a garanciája annak, hogy ez újra elő fog fordulni" – reagált a Krónika által feltárt színházi incidenst ismertető cikkünkre a Facebook közösségi portálon Hegedüs Csilla, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, nőszervezetének alelnöke. Kifejtette, arra biztatják az érintett művésznőt, hogy amennyiben bántalmazták, álljon ki, tegyen feljelentést, a nőszervezet minden támogatást, segítséget biztosít számára. „A munkaközösséget, kollégákat pedig arra kérjük, hogy NE legyenek partnerek ennek az esetnek a szőnyeg alá seprésében" – szólt a felhívás.
„Azt kell megértenünk, hogy ez nem magánügy, nem lehet valakinek vagy egy intézménynek a belső ügye. Abban a pillanatban, amikor egy nőt bántalmaznak, legyen szó ráncigálásról, irdatlan ráordibálásról vagy bármilyen fajta bántalmazásról, az mindannyiunknak az ügye" – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Hegedüs Csilla. Kifejtette, az említett segítségnyújtás – akárcsak a többi esetben – abból állna, hogy amennyiben hozzájuk fordul, az érintetettet kapcsolatba hozzák azokkal a civil szervezetekkel, melyek segíteni tudnak, legyen szó jogi tanácsadásról, pszichológusról vagy orvosi segítségről.
Emlékeztetett, hogy az RMDSZ nőszervezete március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmával elindította a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalmat (NEEEM) és kampányt, melyben közéleti szereplők nők és férfiak hívják fel a figyelmet a problémára. Elmondta, a kampány elindítása óta számos áldozat is megkereste őket, de sok pozitív és negatív kritikát, visszajelzést is kaptak, amelyek azt bizonyítják, súlyos társadalmi problémáról van szól. A politikus hangsúlyozta, legfőbb céljuk tudatosítani az erdélyi magyar közösségben: mindannyiunk felelőssége segíteni a bántalmazottaknak. Hegedüs Csilla elmondta, a kampány mellett iskolákban tartanak felvilágosító órákat, Csép Andrea parlamenti képviselő pedig olyan törvénymódosító javaslaton dolgozik, mely felgyorsítaná a bántalmazottaknak való segítségnyújtást.
Felháborodott virtuális közönség
Értesüléseink szerint a hasonló incidensek nem rendkívüliek az erdélyi színházakban. A verbális vagy fizikai bántalmazás különböző fokozatai ráadásul sokszor a legjobb, legtöbbet díjazott előadások kapcsán jelentkeznek, talán épp emiatt is jellemző az ilyen esetek elhallgatása, elhallgattatása. Ezt erősítik meg a Krónika cikke nyomán a Facebook közösségi oldalon megjelent hozzászólások is, melyekből kitűnik: színházi körökben nem számít rendkívülinek a pénteki eset.
„Fizikai és lelki egészség. Fizikai és lelki bántalmazás. Nekem csak az utóbbiban volt részem a színházi közegben, verbális és pszichés bántalmazásban. Sokszor. Nyújtsa fel a kezét, akinek nem volt része ilyenben. Nyújtsa fel a kezét, aki tenni szeretne ez ellen" – írta a színházi világnapra közzétett üzenetében Zsigmond Andrea, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem teatrológia szakának oktatója, kritikus, rámutatva: a színházi közeg sokszor veszélyezteti az ember épségét.
Mások a rendezők autoriter magatartását kifogásolták, úgy vélve, hogy az úgynevezett rendezői színháznak már nincs létjogosultsága. „A rendező nem egy művészi piramis csúcsán álló megfellebbezhetetlenség, csupán egy instruktor, aki jól vagy rosszul instruál egy személyzetet – aki jobb esetben Thália papja és papnője, rosszabb esetben egy rakás majom, akinek nincs jobb dolga. Őszintén: örülök ennek a botránynak. Mélységesen örülök, mert átvilágít egy rothadó struktúrát" – olvasható az egyik facebookos hozzászólásban.
„Én dolgoztam abban a színházban. Mindenki fél, kivéve azokat, akik nem félnek, hanem rettegnek. Rosszul voltam minden reggel, amikor be kellett menni" – írta a kolozsvári színház egyik volt alkalmazottja. Mások szerint az incidenst abban a sajátos közegében kell értelmezni: „Valójában sokat lehetne mesélni a színházi megaláztatások kifinomult módszereiről. De ezek nem így festenek... és ezért nem kellene ebből civil ügyet csinálni. Hogy mi az agresszió ebben a sajátos környezetben, az bizalom kérdése. A fizikai kontaktus (érintés, rázás, átölelés stb.) és a szabadszájúság (is), ebben a milliőben mást jelent(-het)."
Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)2017. március 28.
Ilyen a boksz. És a színház milyen?
Péntek este kiszállt a rendőrség a Kolozsvári Állami Magyar Színházba, mert egy hozzájuk érkezett feljelentés szerint az előadás szünetében Andriy Zholdak rendező bántalmazta az előadásban szereplő egyik színésznőt. Erről szól röviden a Krónika vasárnap esti cikke.
Bővebben arról is, hogy a színház igazgató Tompa Gábor szerint, bár kemény helyzet volt, nem történt igazi bántalmazás, lehet csak megrángatta vagy ilyesmi. Kivizsgálni az ügyet csak akkor fogja a színház, ha a színésznő állítja, hogy bántalmazás történt, illetve „bizonyítható nyomai” is lennének az incidensnek. Olvashatunk még a továbbiakban arról, hogy Tompa szerint a színházi munka idegfeszültséggel jár, és vannak ugyan konfliktusok, de a péntekihez is hasonló „pletykaszinten történő, folyosórádión alapuló híreket nem jegyzi a történelem”.
Azt mondják, ami nem öl meg, az megerősít, és én most arra gondolok, hogy az a színésznő, akinek most nem írom le a nevét, mert maga sem vállalta (egyelőre legalábbis), vajon mennyire érzi erősnek magát. És hogyan érzik magukat a kollegái, akikkel együtt olyan próbafolyamaton vannak túl, amelyről már a bemutató előtti sajtótájékoztatón is „megrendülten” nyilatkoztak. Zholdakot, amerre jár, rosszhíre kíséri: agresszív, diktatórikus módszerei vannak, kiszámíthatatlan, és büszke arra, hogy nem tekinti partnernek a színészt, csupán eszköznek, amellyel saját elképzeléseit megvalósíthatja. Nos, lehetne vitát nyitni arról, hogy miért jó egy ilyen rendező, vagy arról, hogy amit létrehoz ezekkel a módszerekkel, az miért és mennyire értékes. De nem itt és nem most! A színházigazgató állítja, a kolozsvári színészek „hálásan gondolnak a folyamatra, mint olyanra, amelyben nagyon rég nem volt részük. Olyan igényességről, olyan kompromisszummentességről van szó, ami a színészeket mindenképpen előrelendítette és megváltoztatta. Ezt kell nézni, és senki nem bánja – egytől egyig mindenkit meg lehet kérdezni”.
Mindenkit meg lehet kérdezeni... hmmm... hát nem furcsa, hogy mindenkit meg lehet kérdezni, és mégis a cikkben egyetlen színész, egyetlen stábtag sem vállalta, hogy nyilvánosan elmondja tulajdonképpen mi történt? Megkérdezném, hogyan érzik magukat egy olyan helyzetben, ahol a belső munkafolyamat része, hogy a rendező megrángathat egy színésznőt az előadás szünetében. Megkérdezném, hogyan lendíti előre a jellemfejlődésben az embert az, ha megalázzák? Megkérdezném: munka után, ha a színész hazamegy s belenéz fürdőszobája tükrébe, mekkora büszkeség önti el, hogy aznap is túlélte, a rendezője unortodox bánásmódját? Megkérdezném: tényleg hálás a színész, ha bábunak nézik? Tényleg szakmai teljesítmény a kiszolgáltatottság eltűrése?
Mindenkit meglehet kérdezni... ahogyan a NEEEM kampány is teszi egy ideje, és látványosan nem jut előre. Ha a bántalmazásról kell beszélni (és nemcsak a nők bántalmazásáról) meg sem tudunk szólalni. Mert ez olyan megfoghatatlan. Mert akkora szégyen, hogy leginkább az áldozat szégyell róla beszélni ... és mi mindannyian, akik vasárnap este óta elolvastuk ezt a riportot és azóta nem tudjuk, hová tegyük ezt az egészet. Hogyan írjunk kritikát, hogyan szólaltassuk meg a rendezőt, főszereplőt, hogyan beszéljünk az előadásról, ha közben most már tudjuk, hogy a próbafolyamat, a belső kommunikáció már nem csak művészi megközelítésről, rendezői utasításról, alkotómunkáról, hanem egymás fejének leordításáról, nők rángatásáról szól? Emelje fel a kezét, aki nem gondolja kicsit is úgy, hogy jobb lett volna erről az egészről nem tudni! És aztán emelje fel a kezét az is, aki szégyelli magát, mert ezt gondolja ...
Nos, azok számára, akik most cefetül érzik magukat, legyen nagyon világos: nem az a baj, hogy kiderült! Az a baj, hogy megtörtént! És az a baj, hogy akit – a legenyhébb forgatókönyv szerint is – elsodort az indulat, nem kért azonnal bocsánatot. És az a baj, hogy akinek meg kellett volna védenie a színészeit, az megvonta a vállát: számára, amire nincs látható bizonyíték, az meg sem történt.
Tartok tőle, sokan fognak haragudni ezért az írásért is, mert egy nappal tovább tartja szem előtt a botrányt, hogy ez is akadály abban, hogy magáról az előadásról, a produkcióról beszéljünk inkább, amiért Imre Éva, Bodolai Balázs, Kicsid Gizella, Bács Miklós és Sigmond Rita olyan keményen megküzdött, és akik előtt mélyen meghajlok és emelem kalapom. Hiszem, hogy véletlenek nincsenek, s az sem véletlen, hogy a színház honlapján az előadásról ezt olvashatjuk: „Saját bűnössége elől senki nem menekülhet. Tetteink az ajtó mögül leselkednek, a kandalló hamvában bújnak meg, az ablakban tükröződő arcképünkből néznek vissza ránk. Beszélhetünk, vagy hallgathatunk, bűnösségünk tudata úgy akaszkodik ránk, mint valami átázott kabát.”
Őértük remélem, hogy az, akinek kell, ázott kabátjában egyszercsak előáll, bocsánatot kér és leteszi láthatatlan bokszkesztyűit, szemellenzőjét. Őértük remélem, hogy Isabelle Huppert színház világnapi üzenete nem véletlenül ért el Kolozsvárra is: „A színház védelmez és menedéket nyújt. Hiszem, hogy szeret minket. Ahogy mi is szeretjük őt.”
Legyen így. Legyen színház. A többi maradjon a ringben.
Albert Antal Orsolya
Szabadság (Kolozsvár)2017. március 28.
Középiskolás Pörgettyűt szerveztek Szamosújváron
Utolsó fordulójához érkezett a szamosújvári Téka Alapítvány XI. Pörgettyű évadja. Március 23-án a szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceum középiskolásain kívül, a dési Andrei Mureşanu Főgimnázium magyar tagozatát illetve a válaszúti szakiskola diákjait is vendégül látták a szervezők.
Az idei verseny témája a játék volt. Míg a tematika az elemis és általános iskolások számára szervezett vetélkedőn könnyítette a szervezők dolgát, addig eléggé sok fejtörést okozott a középiskolások számára szervezett versenyen. Nem azért, mert ők nem szeretnének játszani… mert, hogy szeretnek, azt maximálisan bizonyították. A játékot Székely Melinda, helyi magyartanár vezette, a zsűri tagjai Balla Imola, Budai Annamária és Fodor Emőke voltak. Először ismert gyerekdalok szerint alkottak csoportokat a fiatalok, e dalt elénekelték és hozzá kapcsolódóan nevezték el négytagú csapataikat. Az ismerős vagy ismeretlen játékosokból álló csapatok Kosztolányi: Akarsz-e játszani című, Gryllus Dániel által megzenésített versét hallgathatták, illetve tekinthették meg. Következő feladatuk az volt, hogy felsoroljanak minél több, versben elhangzó játékot, majd ezek közül egyikhez játékszabályt kellett írniuk. A résztvevők megtudhatták, hogyan kell kígyót-madarat, vonatot illetve halált játszani. A verseny névadója, a pörgettyű az időmérő szerepét töltötte be. Míg a csapat egyik tagja megpörgette a kis játékszert, a másik a kihúzott nyelvtörőt mondta el minél többször. Akadt olyan, akinek négyszer is sikerült hibátlanul elmondani egy nyelvtörőt, míg a pörgettyű pörgött. Az újságban rejtőző verspróba során a Nők Lapja vezércikkeit használták. A csapatok tíz szót karikáztak be a lapban, amelyek kétsoros verset alkottak, majd játékhoz kapcsolódó szófelhőt rajzoltak. Legérdekesebbnek és legkönnyebben megoldhatónak a televíziós műsorban is látott versenyszám bizonyult, ami abból állt, hogy magyar költők ismert gyermekdal vagy könnyűzenei szám dallamára felénekelt verseit hallgatták, a feladat pedig a zeneszám felismerése volt.
Szinte észrevétlenül repült el a két óra, a zsűrinek eredményt kellett hirdetnie. A hét csapat közül legjobbnak a PéZsé Team bizonyult, őket követték a Diótörők, Táncos lábúak, Virágárusok. A Nyuszikákat, Kecskéket és Szárnyasokat idén nem díjazták, de jól szórakoztak és jövőre is visszatérnek anyanyelvüket kreatívan használni.
Fodor Emőke
Szabadság (Kolozsvár)2017. március 28.
Értékelő Péró Tamás és Bölöni György tanácsosokkal
Arad megye magyar programjaira idén is lesz pénz
Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnökkel, az Arad Megyei Tanács kulturális szakbizottságának a tagjával és Bölöni György pécskai RMDSZ-elnökkel, a megyei fórum költségvetési bizottságának a tagjával azt elemezzük, milyen a megyei tanács idei költségvetése az Arad megyei magyarság szempontjából.
A fenti kérdést előbb Péró Tamásnak tettük fel, aki kifejtette:
– Két-három, a kultúrára vonatkozó kérdést kívánok kiemelni: a tavalyihoz viszonyítva, idén mintegy 50%-kal több igénylést nyújtottunk be magyar kulturális tevékenységek támogatása céljából a Megyei Kulturális Központhoz. Felkértük civilszervezeteinket, hogy pályázzanak a fent említett Központhoz. Mozgósításunk következtében, a jelzett Központhoz több mint 360 ezer lej értékű pályázatot nyújtottak be. Azoknak a többségét anyagi támogatásra terjesztették elő, a mostani költségvetés vagy az esetleges pozitív költségvetés-kiegészítés forrásaiból.
– Ez azt is jelenti, hogy a tavalyi igénylőkhöz viszonyítva új pályázatok is megjelentek, vagyis bővül a kulturális program?
– Természetesen, minden hagyományos eddigi programot, ezen túlmenően, új kezdeményezéseket is támogattunk. Példának okáért, a Pro Identitas Egyesületnek több újszerű kezdeményezése van: a Magyar Szórvány Napja alkalmából egy jelentősebb pénzösszeget szeretnének lehívni olyan közös rendezvényekre, amelyek egy-egy kistérség magyarságát gyűjtenék össze, ahol egy színvonalas, közismert művész lépne fel. Ezenkívül, a magyar civilszervezetek maguk döntötték el, milyen kulturális rendezvényeikhez igénylik a Megyei Kulturális Központnak a támogatását. Ezen túlmenően, bizonyos licitációs rendezvények lebonyolítása is lehetővé válik, amelyeknek az összértéke 800 ezer lejre emelkedik megyei szinten. E rendezvények lehetnek sport, illetve szabadidős rendezvények. Végeredményben, be kell nyújtani a pályázatokat, és a hagyományos magyar rendezvényeket valószínűleg idén is támogatni fogják.
– A magyar felekezetek kapnak-e támogatást?
– Előrebocsátom: az RMDSZ javaslatára országos szinten megnövelték a kongruák, vagyis az egyházi alkalmazottaknak, egy-egy minimálbérnek megfelelő, a továbbiakban nagyobb létszámban történő támogatását. Amikor országos szinten megjelenik a jelzett költségvetési keret, akkor fogják e kongruáknak a számát megyei szinten is elosztani. Ez azt is jelenti, hogy a leosztásból nem maradhatnak ki a magyar egyházak sem. E tekintetben tartjuk a kapcsolatot a felekezetekkel, hogy a számukra létrejövő helyekre alkalmazottakat találjanak. E kongruákból Arad megye 21-et kapott, ezenkívül az Arad Megyei Tanács minden évben támogat egyházközségeket is. Tavaly a megyei magyar felekezeteket 85-90 ezer lejjel támogatta. Éppen ezért, felkértük a felekezeteket, hogy, szükség szerint, igényeljék az egyházi ingatlanjaik felújításának a támogatását. Az örökségvédelem kategóriába tartozik a megyei tanácsnak azon lépése, miszerint, a világosi és solymosi várak adminisztrálását átvette, azokat EU forrásokból megpróbálja felújítani.
– Végeztek-e felméréseket a felújításukhoz szükséges támogatás összegének a megállapítására?
– Folyamatban van a felújítási dokumentációnak az összeállítása, vagyis a megyei költségvetésben csak erre a munkára különítettünk el pénzt.
– A megyében a legjobb állapotban a borosjenői vár van, annak a felújításával ki foglalkozik?
– Arról egyelőre nem esett szó.
– A magyarlakta települések infrastruktúrájának a fejlesztésére kiutalt pénzekről Bölöni Györgyöt, a költségvetési bizottság tagját faggattuk, aki hozzáfűzte.
– A költségvetésről a legtöbbször azt kell előrebocsátani, hogy az mindig szűkös. Nos, az idei is ilyennek mutatkozik. Mert az önkormányzatok három forrásból juthatnak támogatáshoz. Közülük az elsőt a Közpénzügyi Hatóság osztja el az önkormányzatok között. Ez a Költségvetési Törvény által megszabott, igen bonyolult, soktényezős képlet szerint történik, ami minden önkormányzatnak figyelembe veszi a sajátos helyzetét: települések számát, lakosságszámot, saját bevételt, utcák hosszát stb. Vagyis minden objektív feltételt, ami befolyással van a működéshez szükséges anyagi kereteknek a meghatározásához. A második forrás az a keret, amit a megyei tanács saját hatáskörében oszt el helyi jellegű beruházásokra az önkormányzatok között. Itt már nagyrészt lobbiról, az érdekek érvényesítéséről van szó. Ebből a keretből Kisiratos 340 ezer lejt kapott 3 beruházásra. Pécska 70 ezer, Nagypereg 430 ezer, Nagyiratos 500 ezer, Tőzmiske 450 ezer, Sofronya 105 ezer, Vinga 87 ezer, míg Szintye község 430 ezer lejt kapott. Tehát az ezekben az adminisztratív egységekben élő magyar közösségeknek ennyi pénzt tudtunk szerezni. Ha azt számoljuk, hogy mintegy 2,412 millió lejről van szó, e támogatás nem is kevés, hiszen ez a megyében szétosztott egész összegnek a 10%-át képezi, miközben a megyében a magyar lakosságnak a számaránya 8,5%.Tehát a támogatást méltányosnak tekintem. A harmadik forrást az utaknak a javítása képezi, itt három objektumra összpontosítottunk. Tőzmiske község 350 ezer lejt kapott községi utaknak a felújítására Simonyifalván, Vadászon és Bélzerinden. Ezenkívül a megyei tanács hatáskörébe tartozó megyei utak felújításában idén hozzáfognak a Kisiratos–Mácsa, hasonlóképpen a Nagylak–Nagypereg – ahol mintegy 3 kilométeres szakaszon nem volt befejezve – közötti utaknak a korszerűsítéséhez. Útfelújításra nemcsak Arad megyében van kevés pénz, hanem a többi megye is csak 8-12 millió lej közötti összeget kapott. Ezenkívül az önkormányzatok rengeteg pályázatot – köztük a mienk is – nyújtottak be a Területfejlesztési Minisztériumhoz. Ezeket március 17-i hatállyal kellett benyújtani. Ezeknél a pályázatoknál a megyei tanács tulajdonképpen csak logisztikai segítséget nyújthat, az RMDSZ pedig figyeli a Minisztériumban, és követi a pályázatoknak a sorsát.
– A megyei tanácsban működik-e a Nemzeti Liberális Párttal megkötött koalíció?
– Úgy tűnik, igen, mert amit megbeszéltünk, illetve közösen eldöntöttünk, az gond nélkül került bele a megyei költségvetésbe.
– Mindkettőjüknek a köszönöm a tájékoztatót.
– Mi köszönjük a lehetőséget – zárult a beszélgetés Péró Tamás és Bölöni György RMDSZ-es megyei tanácsosokkal.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)2017. március 28.
Marad Kövesi?
Tudorel Toader igazságügyi miniszter nem kérte a távozását a korrupcióellenes ügyészség éléről, és nem is szándékszik lemondani, mivel nincs miért, hiszen mindig törvényesen járt el – jelentette ki Laura Codruţa Kövesi, a hatóság főügyésze a szaktárcavezetővel történt tegnap délutáni találkozóját követően. Kövesi elmondta: az ügyészség tevékenységével kapcsolatosan egyeztettek a miniszterrel.
Toader szintén tegnap jelentette be: szerdán nyilvánosságra hozzák a főügyészség, valamint a korrupcióellenes ügyészség vezetőinek tevékenységét kiértékelő jelentést. A tárcavezetővel Hans Klemm, az Egyesült Államok bukaresti nagykövete is találkozott tegnap. A diplomata a találkozót követően kijelentette: „Csak azért jöttem, hogy bemutatkozzam az igazságügyi miniszternek. Nagyon hasznos beszélgetésünk volt a két ország kapcsolatáról. Biztosítottam a minisztert az Egyesült Államok támogatásáról a korrupcióellenes harc folytatásának kapcsán”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 28.
Mesék a gyermekszínpadon
Tizenegyedik alkalommal tartották meg szombaton a megyei gyermekszínjátszó találkozót, amelyen a Szent György Napokon zajló országos találkozó fellépőit válogatják ki.
A rendezvény házigazdája a sepsiszentgyörgyi Váradi József-iskola, szervezője Péter Kinga tanítónő, aki lapunknak elmondta: közel 280 gyermek lépett színpadra, és bár az öt-nyolcadik osztályosok szereplési kedve évről évre lohad (az idén csak három csapat jelentkezett, de csak egy jutott tovább, a lemhényi), az elemistáké egyre növekszik, már kisebb falvakból és az előkészítő évfolyamról is jelentkeztek (összesen tizenkét csapat, és mindegyiket díjazták). Ez a korosztály még nagyon beleéli magát a mesébe, és külön öröm, hogy ugyanazt a történetet is másképp tudják előadni, a betanító pedagógus személyiségétől függően – magyarázta Péter Kinga, aki osztályával az egyik harmadik díjat nyerte el. Dicséretet a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor-iskola, a martonfalvi iskola, az illyefalvi iskola egy-egy, a házigazdák két osztálya kapott, harmadik díjat az említett váradis és a székelyszáldobosi csapat, másodikat a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskola és a csernátoni gyermekszínjátszók, és három első helyezés volt: a baróti Gyermekek Palotája A tök és a csikó meséjével, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum pedig két produkciójával: A császár új ruhájával és A tizenkét csókával, amit az előkészítő osztályosok mutattak be. A díjkiosztás előtt természetesen volt táncház is Virág Endrével és a Folker zenekarral, csak a találkozó megszokott közönsége – a helybeli diákság – hiányzott, talán a szombati időzítés miatt (újabban a tanítási idő alatt tilos más iskolai tevékenységet, tantárgyversenyt is szervezni). Idén az anyagiak előteremtése is nehezebb volt, a megkésett városi költségvetés miatt nem tudtak pályázni az önkormányzatnál, ezért önerőből, a helyi vállalkozók és szülők támogatásával jött létre az országszinten egyedi találkozó, amilyent más megyékben nem tartanak.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 28.
Díjazták az év civil szervezetét
Tíz jelölés közül a Romániai Magyar Néptánc Egyesületnek ítélte a Civilek Háromszékért Szövetség (CIVEK) az ötödik alkalommal kiosztott Év Civil Szervezete-díjat. A sepsiszentgyörgyi Tein teázóban átadott oklevéllel és ezerlejes vásárlási utalvánnyal a 2016-ban megvalósított, a CIVEK által legsikeresebbnek vélt programot jutalmazták.
A 2013-ban indított Év Civil Szervezete-díj célja a civil szervezeti munka elismerése és népszerűsítése, amelyet elsőként a Háromszéki Közösségi Alapítvány érdemelt ki a közösségi kártyaprogrammal, a következő esztendőkben az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) kézdivásárhelyi tagozata, a Bolyongó Színházi Egyesület és a Zöld Nap Egyesület nyerte a kitüntetést. Idén tizenegy szervezet pályázott, illetve kapott jelölést külső személy részéről, egy alakulat formai okokból kiesett a megmérettetésből. Bereczki Kinga, a CIVEK elnöke szerint valóban megmérettetésről van szó, hisz a legsikeresebb programokat lebonyolító szervezetek mindenike nagyszerűen teljesítette a vállalt projekteket, a döntő szempont mégis az volt, hogy milyen mértékű volt a feladatvállalás és az elvégzéséhez befektetett munka. A pályázó szervezetek benevezett programjait Bereczki Kinga ismertette, a CIVEK minden részt vevő egyesületet oklevéllel díjazott.
A sepsiszentgyörgyi Salvatore Egyesület téli segítőprogramjával pályázott, amelynek eredményeként kétszáznyolcvan háromszéki családhoz, valamint gyermekotthonokba juttattak el tavaly élelmiszercsomagot 3500 adakozótól összegyűjtött alapanyagból. A kézdivásárhelyi Ifjúsági Egyesület egy esszépályázat legjobb grafikai illusztrációból szervezett kiállítással nevezett be, a Kézdiszékért Egyesület a Fábián Zoltán-olvasótáborral jelentkezett. A Királypingvinek Jégkorong Egyesület a nyári Hokiverbunk játékostoborzó rendezvénnyel pályázott, a Tipe Tupa Egyesület a Hol nem volt mesefesztivált tartja tavalyi legsikeresebb programjának, a baróti ZIKE az iskolások körében szervezett Zöldikék környezetvédő tevékenységével és táborával, a Zöld Nap Egyesület pedig a Zöld nap suliprogrammal nevezett. A csernátoni Haszmann Pál Közművelődési Egyesület a Haszmann Pál Múzeum háttérintézménye, egész évben gazdag hagyományőrző- és oktatóprogramot kínál, amelyeken tavaly mintegy négyezren vettek részt, hétezren látogatták a múzeumot és a múzeumi eseményeket – ismertette a CIVEK elnöke.
Az Év Civil Szervezete cím idei nyertese, a Romániai Magyar Néptánc Egyesület 2015–2016-ban tizenhárom hónapos futamidejű programot bonyolított le Mozdulatokba vésett gyökerek – a romániai magyar kisebbség kulturális szellemi örökségének digitális megőrzése címmel, amelynek célja a magánkézben lévő, eddig feldolgozatlan és a projekt számára felajánlott folklórgyűjtések jegyzékbe vétele, digitalizálása, illetve egy folklórdokumentációs adatbázis létrehozása. A projekt teljes költségvetése 247 485 lej, ennek 90 százaléka az Izland, Lichtenstein és Norvégia által létrehozott EGT Finanszírozási Mechanizmus támogatásából származott, a többi az egyesület önrésze. A feldolgozott anyagokból harminc lemezből álló DVD-gyűjtemény készült, amelyet százhúsz kulturális intézménynek adtak át. Szóban forgó népzene- és néptánc-, valamint fotóadatbázis a www.folkmedia.ro honlap médiatár menüpontja alatt érhető el.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 28.
Nem hagyták jóvá a marosvásárhelyi katolikus iskola működését
Visszaküldte a helyi önkormányzathoz a marosvásárhelyi iskolahálózatra vonatkozó tervet a Maros Megyei Tanfelügyelőség. A mintegy két órás gyűlés végén Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes elmondta: 26 iskola működését hagyták jóvá, nyolc iskoláét – közöttük a Római Katolikus Teológiai Líceumét – nem.
A tanintézet vezetőtanácsa, a szülői bizottsága, valamint a szülők által létrehozott Civilek a katolikus iskoláért csoport képviselői kedden Bukarestbe utaztak, ahol Király András és Gabriel-Liviu Ispas oktatási államtitkárokkal tárgyaltak. Azonban ismét csalódniuk kellett, ugyanis azt tapasztalták, hogy a fővárosban az intézmények ugyanúgy passzolgatják egymás között az ügyet, mint Marosvásárhelyen.
Csíky Csengele, a csoport tagja, aki részt vett a tárgyaláson, elmondta: Király András szerint a megoldás kulcsa a városi önkormányzatnál van, ugyanis Marosvásárhelyen egy új iskolahálózatot kell létrehozni, amelyben a katolikus iskola is szerepel. Az államtitkár ígéretet tett arra, hogy ha kell, személyesen utazik Marosvásárhelyre, és tesz annak érdekében, hogy a tanintézet helyet kapjon az új tervben.
marosvasarhelyiradio.ro, kronika.ro
Erdély.ma2017. március 28.
A magyarellenesség örök?
A magyarellenesség felszámolása nélkül nem lehet demokráciáról beszélni Romániában – jelentette ki tegnap Tőkés László. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Nagyváradon Szilágyi Zsolttal, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) vezetőjével közösen ismertette a romániai magyarellenes megnyilvánulások gyűjteményét, a Transylvanian Monitor című dokumentum háromszáztizenkét, 2014 és 2016 között nyilvánosságra került esetet mutat be. Tőkés szerint az is fontos, hogy a román politika magyarellenes megnyilvánulásaira az erdélyi magyarság ne románellenes megnyilvánulásokkal válaszoljon.
A magyarellenesség – mint bármilyen más, etnikai alapú gyűlölködés – megalázást, embertelen és otromba viselkedésmódot jelent, számos tragikus példával. De a kisebb sérelem is sérelem – így vélhetően erdélyi, székelyföldi hétköznapjainkban jóval több eset létezik, mint amennyit most felleltároztak –, apróságok is talán, melyek acélozott tűrőképességünk miatt már fel sem tűnnek, ám mégis léteznek, csendesen mérgezik életünket. És nemcsak a magyarokét, hanem az elkövetőkét is, így Tőkés intelme, hogy a megbántottak ne a szemet szemért elvet alkalmazzák, méltányos és megfontolandó. Nemcsak a jézusi tanítás okán – „aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is” –, hanem azért, mert az itt élő magyarság döntő többsége nem egy véget nem érő pofozkodásra szeretne hosszú távon berendezkedni – a szó átvitt és valós értelmében –, hanem egy áhított és talán valamikor lehetséges méltóságteljes létezésre. Csupán egyetlen, közösségi vagy egyéni megalázás is olyan trauma lehet, mely életen át maradandó nyomot hagy. Ezért egy magyarellenes cselekedet is sok és elfogadhatatlan, hát még ha több tucatnyi vagy több száz esettel szembesülünk? Nem lehet örökkévaló a megalázás, minden fronton küzdeni kell ellene, mi több, a magyarellenességet nem csupán etnikai diszkriminációként, hanem emberiesség elleni cselekedetként kell visszautasítanunk, ennek jelentőségét román ajkú barátainknak, szövetségeseinknek is látniuk kell. Hiszen más bűncselekményekhez hasonlóan ez is elfogadhatatlan, zsákutcába vezet. Vissza a sötét középkorba. És ma, amikor Romániában egyértelmű és nagyon kiélezett a múltbéli, retrográd erők és egy korszerűbb ország megteremtéséért küzdők közötti konfliktus, nem véletlen, hogy újra terítéken a magyarellenesség, szinte elsöpörhetetlennek tűnik. A nacionalizmus szószólói ugyanazt akarják, mint egykor a diktátor: békétlenséget és a nemzetiségek bedarálását. És ezt az erdélyi, székelyföldi magyarság most és mindörökké visszautasítja. Tiltakozik ellene, szóban, írásban, cselekedetben. Ám többre van szükség, ha méltányosságot kíván, félreérthetetlenül jeleznie kell, hogy a korszerűséget és az előrelépést választók táborához csatlakozik. Talán így arra is esély nyílhat, hogy évtizedek múltán ne a mostanihoz hasonló tavaszi kollekciót kelljen szemügyre venni, keserűséggel.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 28.
Elfogadta a képviselőház a család meghatározásáról szóló tervezetet
Elfogadta a Képviselőház azt a törvénytervezetet, amely szerint a család egy nő és egy férfi közötti házasságon alapszik.
Az Alsóház hétfőn cikkelyenként jóváhagyta a jogszabály-javaslatot. A dokumentum alapja egy 3 millió aláírással rendelkező állampolgári kezdeményezés, amelyet valamennyi parlamenti csoport támogatott a képviselőházi plénumban. A tervezet alsóházi jogi bizottság által kidolgozott változata alkotmánymódosítást szorgalmaz annak érdekében, hogy az Alaptörvény rögzítse: a család egy férfi és egy nő, nem pedig – mint ahogyan az Alkotmány jelenleg fogalmaz – felek közötti szabad elhatározásból született házasságon alapszik. A dokumentum hozzáteszi: az említett alkotmánymódosításról népszavazás során döntenek.
Az alkotmánymódosítási javaslat elfogadásához legalább 219 támogató szavazat szükséges mind az Alsó-, mind a Felsőháztól.
Marosvásárhelyi Rádió / Rador
Erdély.ma2017. március 29.
Egy józan hang a jobboldali testvérháborúban
A kétezres évek elején, konkrétan 2001-ben bontott zászlót az azóta széles körű ismertségre szert tett Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. Abban az évben szervezték meg az első Magyar Sziget fesztivált is.
A második alkalommal, 2002-ben e sorok íróját is meghívták a rendezvényre, akárcsak a következő három esztendőben. Ezt csak azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert lényeges kérdés, hogy az ember egy rendezvényről a sajtóból tájékozódik, vagy megtapasztalja annak hangulatát, lüktetését. A Magyar Sziget kompromisszum- és pártkötődés-mentes nemzeti fórum volt ebben az időszakban, akárcsak szellemi utódja, az erdélyi EMI-tábor.
Időközben konfliktus alakul ki az alapító elnök, Toroczkai László és az elnökségi tagok között. Az utóbbiak végül a békés elvonulás mellett döntöttek, és megalapították az Egyesült Magyar Ifjúság nevű szervezetet. Ismét kénytelen vagyok beiktatni egy személyes vargabetűt: az EMI alapítói mindmáig a legjobb barátaim közé tartoznak, az akkori konfliktusban egyáltalán nem voltam elfogulatlan, ma sem vagyok az.
Mindez meglehetősen közismert volt HVIM-es körökben, így nem csodálkoztam, hogy 2006-ban már nem kaptam meghívót a Magyar Szigetre, azt a műsorszámot, amelyben addig szerepeltem (határon túli sajtóklub), törölték a programból. Az EMI alapítók és Toroczkai László közötti konfliktusról nem írok, mert felesleges. A sebek behegedtek, a felszakításuk nem szolgálná a nemzet ügyét. Az egészet csak azért tartottam fontosnak papírra vetni, hogy jelezzem, meglehetős fenntartásom volt a HVIM alapító elnökével szemben, s annak sem tudtam maradéktalanul örülni, amikor Vona Gábor közel egy éve meghívta a Jobbik elnökségébe.
Az azóta eltelt esztendő alatt azonban sok minden megváltozott.
A Jobbik a Fideszben jelölte meg a fő ellenséget, retorikájának egyik meghatározó eleme lett, hogy a Fidesz nemzeti szempontból semmivel nem jobb az MSZP-nél.
E szólam három szempontból is problematikus.
Elsősorban nem igaz. Nem hinném, hogy szükséges-e egyáltalán érvelni ebben a kérdésben, annyira eklatáns a különbség a két tábor között. (Vona Gábor 2016-os évértékelő beszédében közelítette meg reálisan ezt a problémát. Akkor implicit egyetértett azokkal, akik szerint mégiscsak jobb az Orbán-kormány, mint bármelyik MSZP-s kormány. Joggal tette fel a kérdést, hogy rendben, „de ez mérce”? Eszmei síkon nyilván nem mérce, egy nemzetben gondolkodó párt számára nem a minősített hazaárulás a viszonyítási pont, de a gyakorlati politikában illetve az elmúlt negyed évszázadot tekintve, bizony ez is egyfajta kikerülhetetlen összehasonlítási alap.)
Másodsorban e hamis tézis fennen hirdetése azt üzeni, hogy a kampányban bármit lehet, megengedett valótlan szólamok tudatos hirdetése. A Jobbik ezzel elvesztette morális fölényét, azt a fölényt, amit mindaddig birtokolt, amíg kommunikációja megmaradt az igazság és igazságosság, talaján.
Harmadsorban pedig, ha egyenlőségjelet teszünk a Fidesz és a baloldal közé nemzetpolitikai szempontból, akkor implicit megengedhetővé válik az utóbbival akár a hallgatólagos együttműködés is, a kormánybuktatás érdekében.
Legnagyobb meglepetésünkre ki az, aki a Magyar Idők újságírójának megannyi csapda-kérdését (hanuka-üdvözlet, Betyársereg, a Jobbik elvi alapjainak megingása, az értelmiségi holdudvar morgolódása) ügyesen kikerülve rámutat a lényegre ebben a kérdésben (is)?
Toroczkai László. Kiáll a néppártosodás mellett, azt szavazóbázis növelésnek nevezi, miközben hangsúlyozza a radikális mag megtartásának fontosságát, éles különbséget tesz a magukat baloldalinak mondó véleményformálók és az általuk megvezetett emberek között, akiknek a szavazataira a Jobbik joggal számít, sikernek nevezi a bevándorlásügyi népszavazást, jelzi, hogy egyetért a Jobbik által meg nem szavazott migrációügyi alkotmánymódosítással, nem hallgatja el a kormány érdemeit a migránsválság ügyében, hangsúlyozza a határkerítés fontosságát, amit a baloldal garantáltan elbontana, s figyelmeztet annak veszélyére, hogy míg a Jobbik és a Fidesz egymással vannak elfogva, a magát baloldalnak nevező politikai bűnszövetség Soros-támogatással nevető harmadikként kerülhet ki az 2018-as megmérettetésből.
Ami, tegyük hozzá, minden retorikai túlzás nélkül Magyarország végét jelentheti. A Jobbik szakpolitikusait hét éve még tűzzel-vassal irtani akaró radikális politikus polgármesterként minden jel szerint eljutott a felelős nemzeti gondolkodásig.
Örömteli, hogy akad egy józan hang a nemzetpolitikai szempontból olyannyira káros Fidesz–Jobbik háborúban. S e józan, mérsékelt, a lényegre figyelmeztető hang csak hitelesebb attól, hogy egy korábbi ultraradikális politikus mondhatja magáénak.
Borbély Zsolt Attila
itthon.ma/szerintunk2017. március 29.
Beke István: ártatlan vagyok!
Múlt héten tartották Bukarestben azt tárgyalást, amely során a Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt a maximális kiróható büntetéssel sújtaná az ügyész. A nem jogerős ítélethirdetés április 7-re várható. A vérlázító ügyről Beke István számolt be:
„Álnokság, hazugság ellen a legbiztosabb fegyver az igazság. Ez a mi fegyverünk.” , ezzel a Wass Albert idézettel kezdtem védőbeszédemet.
A bukaresti táblabíróságon, március 24-én lezárult az ellenem és Szőcs Zoltán ellen indított “terrorizmusos” per alapfoka. Ítélethirdetés április 7-re várható, mely fellebbezhető.
A tárgyalás két órás késéssel vette kezdetét. Első pontként tárgyalták a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság újabb húzását, amely egy nappal az alapfok lezárása előtt igazolni kívánta, hogy az október 10-i beszélgetési időpont helytálló, merthogy Szőcs Zoltán befolyásolta a tanúkat, újabb lehallgatott telefonbeszélgetések alapján és helyezzék előzetes letartóztatásba. A letartóztatást a bíróság utólag elutasította. Ezt követően a bíró elfogadásra bocsájtotta a jogi besorolás megváltoztatását, (a februári tárgyaláson már közölte), hogy a közösség elleni merénylet- kísérlet helyett, alkotmányos rend elleni merénylet kísérletével, illetve felbujtással vádolnak (ez volt érvényben tavaly márciusig), és persze a pirotechnikai eszközökkel kapcsolatos vádak megtartását.
Az elfogadás után az ügyész vádbeszéde következett, olyan darálóhoz hasonló stílusban, folyamatosan a bírót nézve, majdnem lélegzetvétel nélkül, negyedórán át sorolta a vádakat. Talán lehetett volna a vádlottak szemébe is nézni, mert őket vádolta, de nem ez a procedúra! A hamis vádat már a római jog is szankcionálta, kezdetben enyhébben, a Konstantin utáni korban viszont a Tálió elvét érvényesítve olyan büntetést mértek a hamisan vádaskodóra, mint amilyen a vád valósága esetén a vádlottat érte volna. Kár, hogy ez esetben nem érvényesíthető, lenne néhány személyes javaslat rá!
Aprólékos merénylettervezéssel, a környék politikai destabilizálásával vádolt minket, ahogyan a vádiratban le van írva, mindezt Nagy-Magyarország visszaállításáért, melynek része lett volna a December 1-i robbantás, úgy a vádlottak mint a tanúk ellentmondanak saját maguknak, a merénylet több változatát is megtárgyalták, a fedett tanú és B.Sz. nyilatkozata szerint az ötlet Szőcs Zoltántól származott, a kivitelezést és az aprólékos, merénylettervet én kellett volna eszközöljem. Arra már nem tért ki, hogy az általuk elképzelt változatok körül melyikre gondolhattam!
A valótlanságok sorát folytatva állította, a pirotechnikai vizsgálat eredményei kimutatták a veszélyt az emberi életre, testi épségre (soha nem beszéltünk olyan forgatókönyvről mint ami pirotechnikai vizsgálatban van), hogy a hibás okos telefonomat azért küldtem vissza cserére, mert nem rendelkezett a megfelelő specifikus technikai paraméterekkel a robbantáshoz, (a mai napig nem tudják milyen telefonról van szó, de a paramétereit “ismerik”, az ügy érdekében általuk visszatartott két telefon 6, ill. 8 éves Nokia, nem okos telefonok, ezek milyen specifikus technikai paraméterekkel rendelkeznek?), a vádlottak megegyeztek a védelmet illetően (telepátiával?), mindenki fordítót kért (nekem soha nem volt fordító, egy tárgyaláson sem), H.I. és B.Sz. igazolták, hogy nem voltak telefonok a beszélgetésen. (H.I.-nem igazolt semmit, csak azt mondta, hogy úgy emlékszik nem volt nála, hanem az autóban), holott az ügyész a februári tárgyaláson a saját fülével hallhatta a telefonok csengését a lejátszott hanganyagban (mostani állítása szerint lehet, hogy az utca zaja volt).
Mindezeket végighallgatva el lehet gondolkodni, hogy egy “demokratikus jogállamban” miért engedhető meg, hogy a törvényességet képviselő, annak biztosítását garantálni hivatott hatalmi szerv, a törvényes jogok gyakorlását törvénytelen módon akadályozza, illetve szerezzen annak érvényt.
Ez, és sok hasonló, “komoly tény” felsorolása után közölte, hogy a maximálisan kiszabható börtönbüntetést kérik, kiegészítve különböző jogok megvonásával, mint közhivatalnoki funkciók betöltése, fegyverviselés, stb., ill. a HVIM betiltását. A siralmas, hogy mindezt a felsoroltak alapján! Hol van az ártatlanság vélelme, hol van a pártatlanság, hol van a tisztességes tárgyalás, hol vannak a kisebbségi jogvédők Romániában, vagy az érdekeinket (nem)védő szövetség, mert itt ez elmélet!
A védelem sokadszor cáfolta a koholmányokat, ügyvédem Cristian Dragos Lica retorikusan állapítva meg, hogy a vád még azt sem tudta bizonyítani, hogy mit nevez merénylet-kísérletnek, mert ez nem létezik, a vád pedig folyamatosan alakult, változott a védelem lépései szerint. Mindkét esetben felmentést kértek.
Ugyanezt kértem én is, és Szőcs Zoltán is. Az utolsó szó jogán elmondtam, hogy soha nem terveztem semmit abból, amivel vádolnak, nem vállaltam be semmit, és nem vásároltam semmiféle eszközt robbantás céljából. Nem volt alkotmányellenes cselekedetre való kísérletem és nem akadályoztam az államhatalom gyakorlását, soha nem létezett a veszély amit állítanak sem a kísérlet, sem a bűntény! Kértem a hatósági felügyelet visszavonását és felmentést, egyetlen okra hivatkozva, hogy ártatlan vagyok és egy “jogállamban” senkinek az életéből nem szabadna elvenni hónapokat, éveket, tönkretenni olyan gyanúsítgatásokkal és hazugságokkal mint tették ebben az ügyben!
A hatósági felügyeletet a tárgyalás után egy órával már meghosszabbították.
Beke István
itthon.ma/erdelyorszag2017. március 29.
Jogerősen húsz évre ítélték a peripravai munkatábor vezetőjét
Emberiesség elleni bűncselekményekért jogerősen húsz év börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság szerdán Ion Ficiort, a kommunista korszak egyik kegyetlenségéről elhíresült munkatábor-parancsnokát, akit több mint száz politikai fogoly haláláért tartanak felelősnek. Ficior a hatvanas évek elején a Duna-deltában felállított peripravai munkatábort vezette, ahol főleg a rendszer által "ellenforradalmároknak" minősített elítélteket, közöttük erdélyi ötvenhatosokat tartottak fogva, például Páskándi Géza írót, Páll Lajos festőművészt, Dávid Gyula irodalomtörténészt. A vád szerint a peripravai munkatábort a fogvatartottak "megsemmisítésének" céljával működtették: az embertelen körülmények, rendszeres verések, az ivóvíz, élelem és orvosi ellátás hiánya miatt 103 fogoly halt meg Ficior parancsnoksága idején a peripravai munkatáborban. A Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) 2013-ban kezdeményezte meg a még életben lévő, a sajtó által "kommunista pribéknek" nevezett volt börtönőrök és munkatábor-parancsnokok büntetőjogi felelősségre vonását. Közülük Ficior a második, akinek az esetében jogerős ítélet született, miután tavaly Alexandru Visinescut, a hírhedt Ramnicu Sarat-i börtön egykori rettegett parancsnokát szintén 20 évi szabadságvesztésre ítélték. Március elején egy harmadik bűnvádi eljárás is eljutott a vádemelés szakaszába: a román legfőbb ügyészség Marian Petrescut, a galaci börtön egykori parancsnokát, is bíróság elé állította, akit 102 elítélt, köztük 90 politikai fogoly haláláért tartanak felelősnek. A büntető törvénykönyv szerint emberiesség elleni bűncselekményt követ el az, aki - politikai, faji, vallási, etnikai, szexuális vagy más, a nemzetközi jog szerint elfogadhatatlan okok miatt - alapvető emberi jogaitól megfosztja egy csoport tagjait, amiért életfogytiglani vagy 15-től 25 évig terjedő börtönbüntetéssel szabható ki. Mivel a még életben lévő "pribékek" túl vannak 60. életévükön, esetükben 25 év börtön lett volna a maximális büntetés. (mti)
Transindex.ro2017. március 29.
Kiállnak bántalmazott társuk mellett a kolozsvári magyar színészek
„Mélységesen aggasztónak” tartják a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei a Rosmersholm pénteki bemutatóján történt incidenst. A közösségi oldalakon terjedő állásfoglalást a pénteki előadás teljes szereposztása aláírta.
Amint arról a Maszol is beszámolt, az egyik színésznő elleni verbális és fizikai agressziót vizsgálta a rendőrség pénteken a Kolozsvári Állami Magyar Színház épületében, Henrik Ibsen Rosmersholm című darabjának a bemutatója idején. Az agresszor a darab rendezője, Andrij Zsoldak volt. Tompa Gábor igazgató a Maszolnak nyilatkozva „színházi belügynek” minősítette az incidenst. Az érintett színésznő vasárnap este a Krónikának úgy nyilatkozott, hogy nem kíván feljelentést tenni az ügyben, a belső munkafolyamat részének tekinti a történteket, és mihamarabb el szeretné felejteni.
Állásfoglalásuk szerint a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei kiállnak egymás mellett, elutasítanak mindennemű agressziót és aggasztónak tartják a történteket, illetve elvárják, hogy a színház megtegye a szükséges lépéseket a hasonló esetek megelőzésére. A nyilatkozatot a színház külső munkatársai, Bíró József és Hatházi András is aláírták. Utóbbi korábban a Maszolnak úgynyilatkozott, „egy rendező addig mehet el, ameddig a munkatársai engedik”.
Alább közöljük a teljes szöveget:
Mi, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészei, egyöntetűen és határozottan kiállunk egymás mellett és egymásért. Elutasítunk mindennemű agressziót. Nem tekintjük úgy, hogy az agresszió a színházi munka része, vagy, hogy létezik olyan helyzet, ami ennek jogosultságot teremt. Mélységesen aggasztónak tartjuk a nemrég történteket. Úgy érezzük, hogy ilyen helyzetben egyetlen ember elfogadhatatlan gesztusa miatt árnyék vetül a munkánkra. Elvárjuk, hogy a munkánknak otthont adó intézmény tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az ilyesmi ne fordulhasson elő. Messzemenően szolidárisak vagyunk minden egyes színpadra lépő társunkkal, és erőt, bátorságot kívánunk a továbbiakban. Aláírják: Laczó Júlia, Orbán Attila, Marosán Csaba, Varga Csilla, Imre Éva, Albert Csilla, Sinkó Ferenc, Laczkó Vass Róbert, Szűcs Ervin, Bogdán Zsolt, Csutak Réka, Kató Emőke, Kali Andrea, Buzási András, Kézdi Imola, Dimény Áron, Panek Kati, Kántor Melinda, Sigmond Rita, Györgyjakab Enikő, Bodolai Balázs, Ötvös Kinga, Vindis Andrea, Farkas Lóránd, Pethő Anikó, Kicsid Gizella, Bács Miklós, Balla Szabolcs, Árus Péter, Fogarasi Alpár Valamint: Hatházi András, Bíró József
maszol.ro2017. március 29.
Johannis: egyensúlyt és feltétlen pártatlanságot kértem a SRI-től
Tevékenységében és a civil társadalommal való együttműködés elmélyítésében egyensúlyt és pártatlanságot kért a Román Hírszerző Szolgálattól (SRI) Klaus Johannis államfő.
„Feltétlen egyensúlyt és pártatlanságot kértem a SRI-től tevékenysége leboyolításában és a civil társadalommal való partnerség elmélyítésében, az állampolgárral való viszonyában, amelynek biztonságát hivatott őrizni” –- mondta az államfő a SRI 2016-os évi tevékenységének kiértékelőjén.
maszol.ro2017. március 29.
Bemutatták a hat éves kolozsvári Magyar Történeti Intézet első évkönyvét
Ezután rendszeresen évkönyvet jelentet meg a 2011-ben alakult kolozsvári Magyar Történeti Intézet, Erdélyi Évszázadok címmel. Az első kiadvány főként az erdélyi fürdőéletről szóló tanulmányokat tartalmaz, a következő a migráció-intergráció témakörre összepontosít majd.
Az első évkönyv szerdai bemutatóján dr. Ovidiu Ghitta, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia karának dékánja gratulált a kezdeményezőknek, kiemelte, hogy fontos lépés ez a fiatal, mindössze hat éves intézet életében és üdvözölte, hogy a kiadványban elismert történészek és pályakezdők közös fórumon publikálhatnak.
A kötetet Romsics Ignác akadémikus ismertette. Elmondta, hogy az évkönyv súlypontját képező témáról, a fürdőéletről 2014-ben konferenciát is szervezett az intézet.
A kötetben az erdélyi történészek mellett két magyarországi kutató tanulmánya is olvasható. Kósa László akadémikus, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének oktatója, a fürdőélet szakavatott kutatója nyitja meg az évkönyv tematikus részét szövegével, amely a 18. század végétől az államszocializmus időszakáig tekinti át az Osztrák-Magyar Monarchia fürdőéletét. Várkonyi Gábor pedig a kora újkori Magyarország testkultúrájáról ír: a 16-17. századi arisztokrácia életéhez hozzátartozott a fürdés, bár nem kiépített medencékben, hanem gödrökben történt, legfeljebb pokrócot terítettek az aljára, hogy ne kelljen sárban tapicskolniuk.
Burkhardt Britta a mai Kolozs, Szilágy és Beszterce-Naszód megye területén feltárt római kori katonai fürdőkről ír, Fehér Andrea a 18. századi erdélyi emlékiratokból kirajzolódó fürdőkultúrát ismerteti, mint írja „A fürdők üdítő hatással voltak az amúgy melankóliára és hipochondriára hajlamos erdélyi nemesség hangulatára, ugyanis tökéletes alkalmat biztosítottak a társas elmélkedésre.” Ferencz-Mátéfi Kriszta Tusnádfürdő történetére összpontosít, Imecs-Magdó Eszter az állami beruházással a 20. század elején kiépült szecessziós Vízaknáról ír, Zepeczáner Jenő pedig a székelyföldi dualizmus kori fürdők gazdaságos működtetését vizsgálja.
Az évkönyvben több rovat szerepel, a Műhelyben fiatal doktoranduszok mutatkoznak be, ebben a számban Fodor János a marosvásárhelyi „városépítő” polgármester, Bernády György kultuszáról ír, Markaly Aranka pedig a 16-17. századi csíkszéki nemességről.
Az Arcél című rovat két jelentős 20. századi történészre emlékezik, Szabó Csaba az erdélyi magyar ókortudomány máig egyetlen nemzetközileg is elismert művelőjéről, Bodor Andrásról, Lupescu Makó Mária pedig Jakó Zsigmond kolozsvári történész professzorról írt pályaképet.
30 évvel ezelőtt, amikor egyetlen magyar diákja volt a kolozsvári történelem szaknak, senki sem mert volna Magyar Történeti Intézetről álmodni, kezdte köszöntő beszédét Rüsz-Fogarasi Enikő, a BBTE Történelem és Filozófia karának dékánhelyettese, az évkönyv főszerkesztője.
Elárulta, hogy az első, művelődéstörténeti számmal az intézet keretében működő kulturális turizmus szakra szerették volna felhívni a figyelmet, a következő, migráció és integráció témájú kötet pedig a magyar nyelvű nemzetközi kapcsolatok képzésre hívná fel a figyelmet. Ugyanígy szeretnének évkönyvet szentelni a kevésbé jól működő könyvtár szaknak is, mondta a dékánhelyettes, majd hozzátette, hogy reméli, hogy ennek a képzésnek nem csak múltja, hanem jövője is lesz.
maszol.ro2017. március 29.
Generációk közti kötelékek
A Genkapocs megmarad
Novemberben indította útjára a Zathureczky Otthon szervezői közössége azt az újszerű projektet, amelynek keretében az otthon idősei a gyermekvédelem keretében nevelkedő, hátrányos helyzetű kisdiákokkal társalogtak, együtt tanultak, mindnyájuk örömére. Beszédes a projekt neve is, utal a generációk közötti kötelékre: Genkapocs. A programot tegnap zárták, a szereplők összegezték tapasztalataikat és a tanulságokat.
A Genkapocs célja az volt, hogy javítsa az aktív időskor megélési képességét, ugyanakkor az érintettek életkörülményeit, társadalmi beilleszkedésüket könnyítse, lehetőséget teremtsen a hagyományőrzésre, az értékrend átadására. Fábián Kinga, a Zathureczky Otthon programfelelőse egyértelműen sikerként értékelte, hogy érezhetően kialakult a korban távolálló szereplők között egy kötelék.
Az 1-es számú családi házból négy elemista kisdiák járt be heti egy-két alkalommal az otthonba. Bár az elején hat mentor és hat diák kapcsolódott be, főleg egészségügyi problémák miatt időközben két gyermek és két idős lemorzsolódott, a többiek közül azonban többen a projekt zárása után is ápolni kívánják a kapcsolatokat. A gyerekek is visszajárnának még, erre természetesen bármikor lehetőségük van.
Egyiküket nagyon sokat segítette a házi feladatok megoldásában Hedviga néni, egy másik kislánynak főleg a román nyelvtan alapjait adta át mentora, Rózsika néni. Egy kisfiú az öregek szórakoztatásában lelte örömét, gitározott is nekik, egy leányka pedig, előkészítős lévén, felhőtlenül játszott, kézműveskedett Éva nénivel.
– Mivel ezeknek a gyermekeknek csak ritkán van alkalmuk az idősebb generációval találkozni, mindannyiuk tapasztalati köre bővült a program által – értékelte Rozin Tünde, az 1-es családi ház vezetője.
– Nem volt zökkenőmentes a program lebonyolítása, de elsősorban a pozitívumokra összpontosítunk – tette hozzá Klárik Mária Antónia, az otthon igazgatónője. – A felek élményei, az elégtétel, amit éreznek az öregek, mert beszélhettek fiatalkorukról és megismerhették a mai fiatalság életét; a gyermekek öröme, hogy szoros lelki közelségbe kerültek egy akár nagyszülőnek is tekinthető öreggel, és azok érdeklődőnek mutatkoztak az ő dolgaik, érzéseik és hobbijaik iránt, mind olyan eredmények, amelyek megérték az erőfeszítést.
Kár, hogy olyan nehezen és kevesen fogunk bele…
A pályázat szervezéséből kivette részét a Kárpátháló Közösségi Együttműködés a Szépkorúakért hálózat, a Kovászna Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság, a Kertváros Egyesület és az Oktker-Nodus Kiadó Kft. is, így a projekt határokon átnyúló együttműködési rendszerben szolgálja a külhoni és anyaországi magyarság kapcsolatainak erősítését.
Bodor Tünde
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. március 29.
Hol van a Bálint Gábor-emléktábla?
Aggályok Szentkatolnán
Szentkatolnai olvasóink panaszkodtak, hogy a jeles nyelvész szülőháza helyére utólag felhúzott épületre sem az új tulajdonos, sem az önkormányzat nem helyezte vissza a tavaly leszerelt Bálint Gábor-emléktáblát.
A falu híres szülöttje, Bálint Gábor Kelet-kutató és nyelvtudós (1844–1913) szüleinek telke még a múlt század első felében a Harai család tulajdonába került. A szülői lak helyén Harai Adolf épített új házat, ennek falára helyeztetett el a falu egy emléktáblát 1994-ben. Később a ház Harai Adolfról leszármazottjára, a gelencei P. Évára maradt, aki 2007 környékén viszont eladta Bódi Andornak. Bódi külső munkálatokra hivatkozva levetette az emléktáblát, így azt a polgármesteri hivatal raktárába szállították.
Mivel Bódit nem értük el, Tusa Levente polgármesterhez fordultunk, aki elmondta: az emléktáblát mindenképpen visszahelyezi az önkormányzat, ha nem is a házra, akkor a Bódi telke mellé, csak előtte biztosítaniuk kell az anyagiakat egy betonalap megöntéséhez. Arra a kérdésünkre, hogy annak idején a Bálint Gábor Egyesület miért nem próbálkozott a ház megvásárlásával, Szőcs Ervin elnök közölte: a tulajdonos nem ajánlotta fel ezt a lehetőséget az egyesületnek.
Nagy Szabolcs Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. március 29.
Székelyföldi könyvelők találkozója
Románia, az adóparadicsom
„Románia adóparadicsom a mikrovállalkozások számára”, mondja Debreczeni László sepsiszentgyörgyi adószakértő, a kereskedelmi és iparkamara alelnöke, aki nem emlékszik, hogy lett volna még a mostanihoz hasonló kedvezményes környezet a mikrovállalkozások számára.
Jelenleg ugyanis az évi 500.000 euró alatti forgalmat megvalósító, és legalább egy alkalmazottal rendelkező cégek alig 1 százaléknyi forgalmi adót fizetnek, és a kiadások leszámítása után további 5 százaléknyi osztalékadóval ki lehet venni a pénzt a cégből, mutatott rá az adószakértő. Hozzátette: többek között e köré építik a pénteken, Sepsiszentgyörgyön sorra kerülő 3. Székelyföldi Könyvelők Találkozóját, amelynek témája: alacsony adózás, hatékony vállalatok.
A térség egyik legnagyobb gazdasági jellegű eseményén pénzügyminisztériumi vezetők, neves jogi- és adótanácsadó cégek szakemberei és egyetemi professzorok nyújtanak tájékoztatást az aktuális adózási változásokról és az áfa-szabályokról. A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) háromszéki fiókja és a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara által harmadik alkalommal megszervezett Székelyföldi Könyvelők Találkozója március 31-én, pénteken 9 órakor kezdődik a Babeș-Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi tagozatának székhelyén (részletek a www. rmktkovaszna.ro vagy a www.ccicov.com oldalon).
A találkozó aktualitását hangsúlyozva Debreczeni László rámutatott, idén a mikrovállalkozásokat, a szálloda- és vendéglátóiparban tevékenykedő cégeket érintették az adóügyi újdonságok. Az osztalékadó csökkenése, a visszafordított nyereség adómentessége, a mikrovállalkozások kedvezőbb adózása és szélesebb kiterjesztése olyan tényleges kedvezmények, amelyek a vállalkozások versenyképességét tudják növelni, ezért szükséges és érdemes is róluk beszélni. Ugyanakkor sok kérdés van még a jogszabályok alkalmazása kapcsán, ezeket szeretnék tisztázni a pénteki rendezvényen, ahová nemcsak könyvelőket és adószakértőket, hanem közgazdászokat, vállalkozókat és egyetemistákat is várnak.
György Attila pénzügyminisztériumi államtitkár a pénzügyi jövedelmek nyilvántartóját, Mariana Vizoli pénzügyi szakértő az áfa-fizetők újra regisztrálásának folyamatát ismerteti. Georgeta Toma pénzügyminisztériumi osztályvezető a szállodák és éttermek jellegzetes adózásáról értekezik, Florin Dobre, a CECCAR ügyvezető igazgatója a vissza nem térítendő pályázatok elszámolását ismerteti, Édler András, a kereskedelmi kamara elnöke a fizetésképtelenséget megelőzni hivatott Pre Solve-programot mutatja be, dr. Radu Bufan, a Temesvári Nyugati Egyetem professzora a nyereségadóról tart előadást, az NNDKP ügyvédi iroda szakértője pedig a jövedelem adózása és a társadalmi járulékok témájában tart tájékoztatót. A szervező RMKT Kovászna megyei fiókjának elnöke, Bogdán Laura elmondta: a szervezet célja a szakmai kultúra terjesztése, a tagok szakmai fejlődésének elősegítése, így a Székelyföldi Könyvelők Találkozója is ezt szolgálja, hiszen teret ad az újítások céges szintű alkalmazásának értelmezésére a könyvvitel és az adózás területén.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. március 29.
Átment Fejér László törvénytervezete
Ne Bukarest diktáljon!
Tettünk egy lépést a központosított ügyintézés leépítésében, mutatott rá Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese azt követően, hogy a parlament alsóháza megszavazta az elmúlt parlamenti ciklusban benyújtott jogszabály-javaslatot. A törvénytervezetet Fejér László Ödön dolgozta ki, és terjesztette a parlament elé.
„Több mint 15 éves problémát old meg az RMDSZ törvénytervezete, az eddigi gyakorlattal ellentétben, ezután az építőipari nyersanyagok, azaz a homok és a kavics árát nem a pénzügyminisztérium illetékes igazgatósága határozza meg, hanem a piaci szabad verseny alakítja majd” – mondta Fejér László Ödön Kovászna megyei szenátor azt követően, hogy a törvényt tegnap elfogadta a képviselőház.
A szenátor a tervezetet, amely a szabad piacot serkenti az építőipari nyersanyagok esetében, 2015-ben terjesztette be a parlamentbe. Ezáltal az RMDSZ egy újabb lépést tett afelé, amit már évek óta szorgalmaz, és amit legutóbb a parlamenti választási kampányban is hangsúlyozott, hogy Romániában le kell bontani a központosított ügyintézést.
Tettünk egy lépést a központosított ügyintézés leépítésében, mutatott rá Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese azt követően, hogy a parlament alsóháza megszavazta az elmúlt parlamenti ciklusban benyújtott jogszabály-javaslatot. A törvénytervezetet Fejér László Ödön dolgozta ki, és terjesztette a parlament elé.
„Több mint 15 éves problémát old meg az RMDSZ törvénytervezete, az eddigi gyakorlattal ellentétben, ezután az építőipari nyersanyagok, azaz a homok és a kavics árát nem a pénzügyminisztérium illetékes igazgatósága határozza meg, hanem a piaci szabad verseny alakítja majd” – mondta Fejér László Ödön Kovászna megyei szenátor azt követően, hogy a törvényt tegnap elfogadta a képviselőház.
A szenátor a tervezetet, amely a szabad piacot serkenti az építőipari nyersanyagok esetében, 2015-ben terjesztette be a parlamentbe. Ezáltal az RMDSZ egy újabb lépést tett afelé, amit már évek óta szorgalmaz, és amit legutóbb a parlamenti választási kampányban is hangsúlyozott, hogy Romániában le kell bontani a központosított ügyintézést.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)