udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 1771-1800 | 1801-1830 | 1831-1860 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. március 30.
Megjelent az Erdélyi Gyopár idei 2. száma
A nyitott szemmel járó embereknek kínál újabb bőséges olvasnivalót az Erdélyi Kárpát-Egyesület kéthavi kiadványa, az Erdélyi Gyopár legfrissebb száma. Bakancs, ló, netán lóerő címmel szól az olvasókhoz az EKE-elnök, arra buzdítva őket, hogy a természetjárás mellett ne tévesszék szem elől a környezetvédelmet sem.
Erdély legnagyobb turistaszervezetének bőséges a tevékenysége, ebből kaphat ízelítőt az olvasó az osztályok híreiből, rendezvényeikről szóló tudósításokból. A volt mellett a lesz is helyet kap, a XXVI. EKE Vándortábort szervezik javában a háromszékiek, és a Rétyi Nyír környékét mutatják be csalogatóként. Ebben a lapszámban a honismereti túraismertetőkre összpontosítanak, hiszen az EKE a természetjárás és a környezetvédelem mellett az ember által alkotott értékekre is nagy figyelmet fordít.
Hegyi magasságok – lelki mélységek – ezt a címet viseli a gyergyószentmiklósi Csibi Márti írása, aki Fülöp Lászlóval átrepülte az óceánt, hogy a nagy vízen túli hegyeket is bejárhassa. Dobos Annamária az Alpokban csavargott, erről ír élménybeszámolót.
Ám a hegy nem játék, juttatja eszünkbe Tőke Dénes a természetjárás, a magashegyi túrák, az alpinizmus veszélyeiről szóló írásában. Olyan gondolatokat oszt meg, melyeket az iskolában kellene tanítani, és utána terepgyakorlatot is tartani minden kiskorú számára, hogy megismerjék a környéket, ahová születtek. Ennek az ismeretnek a megszerzésében segítenek a Hazajárók, kamerájukat Erdély szépségeire irányítva. Kedvcsináló sorozatukban most téli kalandjaikról mesélnek a Gyimestől a Hargitáig.
A tavasz a gombászkedvet is felserkenti, amely szintén nem veszélytelen. A mérgező gombák ismertetőjét olvashatják a lapban, de megismerkedhetnek a bodoki Szemvízzel, tippeket kaphatnak a csillagnézéshez, illetve Bartók Attila rávilágít a Csalhó Nemzeti Park értékes, ritka növényeire.
Ha kíváncsi arra, hogyan történtek régen, számítógép nélkül a meteorológiai mérések, vagy milyen volt egykor az a turistafogadás, ahol a vendég az utolsó volt, szintén az Erdélyi Gyopár folyóiratot érdemes keresnie. Érdeklődjön érte az Erdélyi Kárpát-Egyesület osztályainál vagy a [email protected] e-mail címen!
Nyugati Jelen (Arad)2017. március 30.
Kompromisszumos megoldás
Csütörtöki kimenő
Románia számára a nemzetiségi kérdés mindig a taktikai megfontolások és cselekvések sorába tartozott. Soha nem volt a nemzetépítés stratégiájának része. Csupán elterelő hadmozdulat, a külvilág számára megrendezett színjáték volt az időről időre történő „megoldás”.
Ezeket a mondatokat valamikor huszonöt évvel ezelőtt kellett volna leírnom, a nagy remények korában, amikor úgy tetszett, hogy az érdekvédelmi szervezet erőfeszítései nyomán a törvényhozás két háza belátta, hogy meg kell adni a nemzetiség számára a szabadságjogoknak több mint minimumát. Amikor az volt a cél, hogy Románia bekerüljön az EU-ba. Vagyis eljátszatták velünk, eljátszották nekünk és a külvilágnak azt, amit Gróza Péter már egyszer eljátszott ’45-ben Észak-Erdély visszaszerzéséért, amit másodszor Ceauşescu (RKP) eljátszott 1968-ban, Csehszlovákia lerohanásának másnapján, és odavetettek nekünk csábos lehetőségeket, amikkel éltünk is, amíg lehetett, tágítottuk, amíg a szorítás nem volt erős, de amelyeket mindkét esetben gyorsabban-lassabban, nyíltan és álságos módon visszavettek, megnyirbáltak, letörték törekedéseink elánját, felvilágosítottak naivságunkról. De nem eléggé. Nem volt elég kiábrándult hívő, cselekvő. Futotta 1989 utánra is.
Mindez hetek óta itt van a szemem előtt, ahogyan a katolikus gimnázium ügye nem alakul. Ahogyan egyre világosabb, hogy a döntéshozók vonakodnak még egy magyar iskolát megteremteni, rehabilitálni, restaurálni, még egy magyar iskola működését törvényes alapokra helyezni. Mert nálunk – s ez közhely – a kivívott jogok elévülnek, nincs állandóság, jogfolytonosság, jogbiztonság. Nem számítanak a (szerencsés, kedvező) precedensek.
Aztán felötlött bennem a megoldás is. A hangsúly a kormányzat (tanügyi, nemzetépítészeti hivatal) felfogásában nem a katolikuson van – az hidegen hagyja őket, hiszen a kommunista ateizmus emlőin nőttek fel a mai döntéshozók atyái, minden sűrű keresztvetés, ál-ájtat ellenére is – hanem a magyaron. Csak magyart ne. (Muzulmán pl. lehet, az úgy is Küsztendzsiben – Konstancán románul oktat.)
Tehát akkor létesüljön a tervezett katolikus iskolában egy román görögkatolikus osztály is. A Vatikán védelme alatt.
A menetrend is előre látható közel tíz alatt.
Előbb a kétnyelvű feliratok cserélnek helyet az iskolában. A kisebbség (ez esetben gk-osztály) pozitív diszriminációjának jogcímén. A tanári ajtajáról lekerül a „Tanári szoba” felirat, mert a cancellariának nem pontos megfelelője.
Aztán létrejön a második román osztály, és a legjobb és legvilágosabb termet igénylik maguknak, amit az igazgatóság készségesen megad. Ahogy annak sincs akadálya, hogy a két aligazgató és a főtitkár ne magyar legyen, a tanári gyűléseken lassan és kizárólag csak románul szabad felszólalni. Az iskolarádióban egy perc katolikus, azaz magyar zene még sugározható. Egyebekben szigorúan nemzeti. Elvégre ez a Şcoala Ardeleană.
A magyar osztályokban is kötelező a gk hittételeit tanítani, és az iskola előbb két nevet kap, mondjuk Kájoni János és Simion Bărnuţiu nevét, aki 1848-ban a lehető legtürelmetlenebb álláspontot képviselte a magyarsággal szemben. Ki akarta őket űzni a pannon pusztákra. (Beszéde minden jobb román ’48-as szöveggyűjteményben olvasható.) Persze az iskola magyar igazgatója beleegyezik, mert fogalma sincs, hogy ki is ez a Barnucz Simon. És a történelemtanár hiába tiltakozik, arra ügyet sem kell vetni, mert a hülye el akarja rontani a szépen kialakult együttműködést és testvériséget. A felirat az ötödik évtől már csak Simion Bărnuţiu Nemzetteológiai lyceum.
A hatodik éven a román osztályok száma több mint fele a római katolikusokénak. Sőt egyes 11-12. osztályokban elkezdődik a vegyítés, az órák egy részét már kizárólag államnyelven tartják, nem csupán az ún. nemzeti tantárgyakat.
A kilencedik esztendő táján a Görögkatolikus Lyceumban már alig várja az igazgatóság, a titkárok, a jegyző és a tanügyi főhivatal, hogy elballagjon az utolsó katolikus osztály, mert az alapítás tizedik évfordulóját nagy pompával kell megünnepelni. Az iskola megbízza a Nemzeti Zelea-Codreanuról elnevezett Sovinisztaképző Főegyetem főtörténészét, hogy írja meg az intézmény történetét, amiben még csak említés sem esik a magyarokról.
Azaz mégis: el akarták venni az ősi román iskolát 1848-ban, de mi megvédtük...
SEBESTYÉN MIHÁLY
Népújság (Marosvásárhely)2017. március 30.
Többmillió kioltott élet
Több mint ötezer személy vett részt szombaton Bukarestben a Felvonulás az életért elnevezésű eseményen. „Ez egy abortuszellenes kampány, de nem azt jelenti, hogy be akarjuk tiltani az abortuszt.
Egyszerűen azt szeretnénk elérni, hogy minél több nő válassza az életet” – nyilatkozta Cătălina Mitu szervező, a Diákok az Életért Egyesület önkéntese.
A fővárosi Egyesülés téri parktól az Ifjúsági parkig vonuló résztvevők Az életet támogatjuk, Az életért, a nőért, a családért, Segítsd az édesanyát és a gyermeket! Ők tőled függnek feliratú táblákat tartottak a magasba.
A Diákok az Életért Egyesület közleménye szerint Románia más városaiban is tartanak felvonulásokat Az élet hónapja kampány keretében. A közlemény rámutat: 1958 és 2016 júniusa között 22 743 390 törvényes abortuszt hajtottak végre Romániában az állami kórházakban. Ezzel az ország a lakosság számához viszonyítva a második helyen áll a világon (Oroszország után) a terhességmegszakítások tekintetében. (I.)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 30.
Nemsokára lesznek hármasfalusi táblák
Ha nem tetszett a kétnyelvű, lesz egynyelvű
Még nincsenek kivitelezve, de nemsokára lesznek új falunévjelző táblák Hármasfaluban – tudtuk meg Makfalva község polgármesterétől.
Vass Imre néhány nappal ezelőtt megkeresésünkre megerősítette: rövid időn belül magyar nyelvű helységnévtáblákat szerelnek fel a ma Hármasfaluként emlegetett települést alkotó, egykor önálló három faluja határán. Csókfalva, Székelyszentistván és Atosfalva nevét a kommunista hatalom törölte el, de az emberemlékezet számontartja, sőt most is ezeket a neveket használják a Kis-Küküllő menti emberek. A községvezetés 2014-ben hivatalos, kétnyelvű táblákat függesztett ki a három falu határán, de rendőrség jelzésére az útügyi ható- ságok kérték ezek eltávolítását olyan nevetséges indokokkal, hogy megtévesztőek, elvonják a gépkocsivezetők figyelmét, s foszforeszkáló fényük miatt is közlekedési szempontból veszélyesek. Mivel ezt nem tette meg a községvezetés, a megye prefektusa beperelte az önkormányzatot, így tavaly végül eltávolították a táblákat, de nem mondtak le arról a szándékukról, hogy az egykori faluneveket kifüggesszék. Vass Imre szerint fából kivitelezett, az előző táblákhoz hasonló méretű, szépen kidolgozott, zsindelytetővel ellátott fatáblákat helyeznek ki, hogy azok ne legyenek sem „megtévesztőek”, sem „veszélyesek”, és mindezt turisztikai tájékoztatás céljából teszik, továbbá egy kis műanyag táblát is elhelyeznek a tartóoszlopon, amelyen tudatják, hogy ezeket a falunevezeket mikor és hogyan „tüntette el” a hatalom. A közel három évvel ezelőtt kihelyezett tábláktól eltérően a mostani feliratok viszont már csak magyar nyelvűek lesznek – tette hozzá az elöljáró, aki elmondta: egy erdőszentgyörgyi mesterrel tárgyaltak a kivitelezésről, s bár még nem véglegesítették a tábla alakját, kinézetét, hamarosan hozzálátnak a kivitelezéshez. Ugyanis a helyi lakosság számontartja ez irányú ígéretüket, úgy ahogy a népszavazást is, amelyet azért írnának ki, hogy a három település hivatalosan visszakapja az egykori nevét. Erre a lépésre azonban még nem került sor, mivel az utóbbi időben a kelleténél is több munkát, pályázatot vállalt be az önkormányzat, ezért egyelőre a népszavazás kérdése kissé eltolódott, de erre is időt fognak szakítani – magyarázta Vass Imre. A kommunista hatalom eltörölte, de az emlékezet számontartja a faluneveket
Gligor Róbert László
Népújság (Marosvásárhely)2017. március 30.
Új emlékjel Kézdiszárazpatakon
A kézdiszárazpataki Ópra Benedek-iskola udvarán ünnepélyes keretek között avattak fel egy újabb emlékjelt. Az iskola és a faluközösség a magyarországi Piliscsaba testvértelepülésen élő és tavaly elhunyt Kovács Márton (1958–2016) zenetanárnak, liturgikus zenésznek, illetve a két település testvérkapcsolatának állított maradandó emléket.
Az emlékfát Balogh Tibor és Farkas András, Kézdidszentlélek, illetve Piliscsaba polgármestere leplezte le, áldást mondott Bodó Imre ny. főesperes, az egyházközség plébánosa. Az emlékfa-állítást Biró Levente Tibor tanító kezdeményezte. Érdeklődésünkre elmondta: Kovács Márton, a kis székely falu igaz barátja a múlt év őszén hirtelen és viszonylag fiatalon, alig 58 évesen hunyt el. Tíz éve szinte minden esztendőben piliscsabai tanulókat hozott Kézdiszárazpatakra, akiket családoknál szállásoltak el, hogy megismerkedjenek az itt élő emberekkel, lássák, hogyan ünnepel a székelység március 15-én. Biró Levente Tibor ez év januárjában Fülöp Ferenccel és Benkő Lászlóval elment az erdőbe, a Gálosok-részre megfelelő fát keresni. Így akadtak rá a célnak megfelelő kétágú fára, amely több száz kilogrammot nyomott. Fülöp Ferenc két lovával szállította le az erdőből, miután lehántották, átvitték Kézdisárfalvára Szabó Ottó fafaragóhoz, aki Biró Levente Tibor elképzelése alapján munkához is látott. Az emlékfára felkerült a Nap és a Hold, a turulmadár, az Árpád-pajzs, a hármashalom és a kettős kereszt.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 30.
Erősíteni kell a jogállamot (Az amerikai befektetők elvárásai)
Amerikai befektetők a jogállamiság erősítéséről, az átláthatóság növeléséről adtak át tegnap egy elváráslistát Sorin Grindeanu miniszterelnöknek, akivel a romániai gazdaságról és a befektetési lehetőségekről tárgyaltak.
Grindeanu hivatalában fogadta az amerikai–román üzletemberek tanácsának küldöttségét. A miniszterelnök elmondta: a befektetők a román gazdaság helyzetéről és a kormány terveiről érdeklődtek. Bizakodásának adott hangot, hogy a látogatás következtében a román–amerikai stratégiai partnerség gazdasági összetevője is jelentős fejlődésnek indul. Eric Stewart, az amerikai küldöttség vezetője elmondta: először tárgyal a román kormánnyal ilyen jelentős létszámú amerikai befektetői üzletembercsoport. Emlékeztetett, az elmúlt években az amerikai és a román kormány sokat dolgozott együtt a jogállamiság erősítésén, az átláthatóság növelésén, valamint az üzleti környezet javításán, aminek következtében az ország sokat fejlődött. Az amerikai vállalatok bíznak abban, hogy amikor Romániában fognak üzletelni, korrekt körülmények között tehetik. Szerinte a bizalmat tükrözi a népes amerikai küldöttség bukaresti jelenléte. Stewart reményét fejezte ki, hogy a román–amerikai üzleti kapcsolatok ugyanolyan jók lesznek majd, mint a két ország közötti politikai viszony. Az elváráslistáról – amit Grindeanu a közös nyilatkozat alkalmából vett át – elmondta, olyan amerikai szakértők állították össze, akik jól ismerik a román üzleti szférát. Rámutatott: elvárják Bukaresttől, hogy vegyék figyelembe az általuk megfogalmazott szempontokat. A lista átadása azt követően történt, hogy a Grindeanu vezette kabinet január végén elfogadta a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendeletet, amelyet Bukarest nyugati partnerei is élesen bíráltak.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. március 30.
Lemázolták a magyar feliratokat Maroshévíz helységnévtábláin
Ismeretlenek lemázolták Maroshévíz kétnyelvű helységnévtábláinak magyar feliratát – adja hírül a Maszol.ro.
Bodor Attila Béla, az RMDSZ maroshévízi szervezetének elnöke elmondta, hogy többéves huzavona után sikerült tavaly ősszel kihelyezni ezeket a táblákat, és máris megrongálták. Többen gyermekek vandálkodására gyanakodnak, az RMDSZ-es tanácsos szerint azonban biztos, hogy felnőtt személy a tettes, hiszen a város kijáratai közötti távolságot nem tudta volna autó nélkül olyan rövid idő alatt megtenni, mint amilyen gyorsan megjelent a festék a táblákon. A elnök tájékoztatása szerint az ügyben a helyi rendőrség már vizsgálódik, amelyet azonban megnehezít az, hogy egyik tábla közelében sem helyeztek ki térfigyelő kamerát, holott az igényt többször is megfogalmazták a helyi tanácsüléseken. Bodor Attila Béla hozzátette, hogy a következő lépésük az lesz, hogy kapcsolatba lépnek a Hargita Megyei Prefektusi Hivatallal is, akiktől határozott fellépést és segítséget várnak.
Marosvásárhelyi Rádió / Maszol.ro
Erdély.ma2017. március 30.
Elbocsátásokra kényszerül a háromszéki önkormányzat
A fizetésemelések miatt elbocsátásokra kényszerül a háromszéki önkormányzat, mondta a szerdai „megyeinfón” Tamás Sándor tanácselnök, aki bejelentette, hogy az év derekán átszervezik a szakapparátust. Az elöljáró szerint a februári 20 százalékos fizetésemelést követően, az alkotmánybíróság döntésének értelmében egy újabb béremelés következik. Tamás Sándor szerint a béremelések következményeként fokozódtak az aránytalanságok. A Kovászna megyei tanács 101 alkalmazottja körében a legalacsonyabb és legmagasabb bérek között nyolcszoros a különbség. Az elöljáró ugyanakkor sérelmezte, hogy nem emelkedtek a választott tisztségviselők bérei, így Háromszéken a tanácselnök a nettó 5100 lejes fizetésével a 10-ik a megyei önkormányzat bérlistáján. A tanácselnök ugyanakkor arra számít, hogy a megemelt fizetések már vonzóbbak lesznek a szakemberek számára, akiket eddig nem tudtak megfelelően megfizetni. A háromszéki önkormányzat a fejlesztési és pályázati osztályokra szeretne szakembereket alkalmazni, ugyanakkor szeretnék az egész önkormányzati munka minőségét is javítani.
Kovács Zsolt
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma2017. március 30.
A katolikus iskoláról is szó esett az EPP máltai kongresszusán
Az RMDSZ küldöttsége az Európai Néppárt (EPP) máltai kongresszusán is felvetette a Marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum ügyét. Az értekezleten résztvevő küldöttség, az Európai Néppárt parlamenti képviselőcsoportjának elnökével, Manfred Weberrel illetve az EPP főtitkárával, Antonio Lopez Isturizzal találkozott. A kétoldalú találkozókon Kelemen Hunor szövetségi elnök az erdélyi magyarság, Európa legnagyobb őshonos kisebbségének törekvéseiről tájékoztatta a néppárti politikusokat.
Manfred Webernek a kisebbségi jogok alkalmazásának akadályoztatásáról is beszámolt, kiemelve a marosvásárhelyi katolikus gimnázium kapcsán történteket, azt, hogy Romániában az ügyészséget használják arra, hogy a megszűnés határára sodorjanak egy iskolát, bizonytalanná tegyék több száz ott tanuló gyermek jövőjét. Az európai őshonos kisebbségek, így az erdélyi magyarság számára is pozitív és régóta várt előrelépés, hogy az Európai Bizottság tegnap bejegyezte a Minority SafePack polgári kezdeményezést, így elkezdődhet a szükséges 1 millió aláírás összegyűjtése. Ebben a kérdésben a szövetségi elnök a néppárti frakcióvezető támogatását kérte. Manfred Weber biztosította az RMDSZ küldöttségét, hogy mind a polgári kezdeményezést, mind a kisebbségi törekvéseket a rendelkezésére álló eszközökkel támogatni fogja.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma2017. március 31.
A reformáció új kánonja – a barcasági képzőművészeket megihlette a reformáció gondolata
Megtiszteltetés számomra, hogy a barcasági képzőművészek XIV-ik, ünnepi seregszemlét megnyithatom, hiszen nem először állok ebben a teremben, nem először találkozom a jelenlevő képzőművészek munkáival. Ünnepi alkalom ez, ahogy az előttem szóló Ménessy Miklós tiszteletes úr említette a reformáció 500 évfordulója a képzőművészek meghirdetett témája. Nem egyszerűen körüljárható téma, hiszen ahogy, a tiszteletes úr is említette, gyakran felemlegetik a reformáció során a képrombolás gondolatát is. Ami valóban a korai időszakban igaz, de a reformáció mégsem az ábrázolás, a képek ellen szólt soha, hanem az „imádat” ellen. Tematikus pályázatok esetén gyakran nagy veszélyt jelent a kiüresedés, vagy a téma figyelmen kívül hagyása, ebben az esetben látszik, hogy ez az idén félszázados reformáció valóban megihlette az alkotókat. Megihlette és ugyanakkor arra is rávilágított, hogy milyen műfaji és tematikus sokszínűségre ad lehetőséget a téma. A kiállítók közül sokaknak láttam kiállítását, akár egyénileg is akár másfajta csoportban Bukaresttől, Kolozsváron át Bukarestig, olyan jelentős tárlatokon is, mint a Szücs György a Nemzeti Galéria művészeti igazgatója kurátorságával megrendezett Sors és Jelkép című gyűjteményes tárlata (Jakabos O. Imola munkái). De ilyen elemi erővel különbözőségükben is valamilyen rejtett összeforrottság csak itt Brassóban – valódi szülő-, vagy választott szülőföldjükön – nyilvánul megsokszorozódva, éreztetve a pozitív értelemben vett lokálpatriotizmus, a gyökerek, a szellemi hovatartozás fontosságát. Meghatározó a hely olyan értelemben is, hogy egyszerre vagyunk templomban és kiállítóhelyen, a Reménység Házában és az Apáczai Egyesület Székhelyén, ahol Ménessy Miklós tiszteletes úr hitbeli elkötelezettsége és a magas kultúra iránti nyitottsága, tárgyismerete szerencsésen ötvöződik Házy Bakó Eszter hittel tele kultúra-szeretetével, sokoldalúságával és profi szervezőkészségével. A közösségi erő, és a sokszínűség ennek a kiállításnak egyik legnagyobb erénye, ahogy ugyanannak a lelkületnek, témának más és más tematikus és technikai megfogalmazását látjuk egyetlen tárlaton belül. Nem először és nem utoljára vetődik fel sokunkban ez a gondolat. Éppen ezért, ennek a költői megfogalmazására hadd idézzem Fekete Vincze szerkesztőnek, műfordítónak a szavait: „Olyanok ezek az alkotások, egy közismert hasonlattal élve, mint a külön-külön ragyogó csillagok, amelyek egymás fényét, ragyogását a maguk fényével, ragyogásával nem halványítják, hanem együttesen részesei, ugyanakkor alakítói ennek a csodálatos univerzumnak, ami a mi világunk, amelyben élünk… Ezek az alkotások egymás mellett, egymás fényében valamilyen szimbolikus jelentőséget kapnak éppen attól, hogy oda kerültek, ahova, és attól, ahogy feleselnek egymással, ahogy kiegészítik egymást, ahogy rímel az egyik a másikra, vagy ahogy továbbviszi egyik a másik mondanivalóját, esetleg továbbgondoltatja azt… Csak nézzünk körbe , vagy jöjjünk be egyszer nyugodtan, amikor nem zavar senki, és hosszan álljunk meg egy-egy kiállított munka előtt, és próbáljuk megtalálni annak kérdéseit és válaszait. Ha egyre is rátalálunk, ami találkozik a miénkkel, máris megérte. „Mert a művészet, - az igazi művészet – erről is szól, az állandó kérdésekről, az állandó válaszokról, a soha, de soha ki nem elégítő kérdésekről, és a soha, de soha ki nem elégítő válaszokról.” Ezek a rétegek erősítik egymást és felállítják, annak a gondolat és hitmegújulásnak a rétegzett foglalatát, amelyet reformációnak hívunk. Amelynek nagyjai Luther Márton, Kálvin János képe kitörölhetetlenül meghatározza mind az egyetemes, mind a magyar hitvilágot és művészetet, mint ahogy ezt testet ölteni látjuk Csutak Levente „A reformáció nagyjai” című vegyes technikával készült emblematikus munkájában. De ugyanígy a reformációhoz, a hitbéli forradalomhoz fűződik, a latin nyelvűség háttérbe kerülése az anyanyelv használata és a könyvnyomtatás, mint ahogy ennek képi megfogalmazását több alkotásban is láthatjuk (Ábrahám Jakab: Alfa és Omega című vegyes technikával létrehozott alkotásán, vagy Rosinecz László Hermes Trismegistos című akrilképén). Az anyanyelvi dráma megteremtése és megújulása, amely akár Sütő Andrásig is elvezet, és látva a képeket, amelyek a modern technika számos eszköztárát felhasználva, modern „forradalmi” olvasatokat hoz létre, amelyek önkéntelenül Kolhaas Mihály Egy lócsiszár virágvasárnapjából juttatja eszembe, az irányról, ami a reformációtól Thomas Münzeri útig vezet. Ezt a fajta lázadást és megújulást érzékelhetjük Bartha Árpád : „Újjáépítés” valamint Vetró B. Sebestyén András „Globális Bordély” című alkotásán. Magdó István fotói a templomok hétköznapi hitgyakorlására, a mindennapok hitére, a öregedő hívek generációk hiányára, a magányosság kiszolgáltatottságának érzésére irányítja a figyelmet. Rendkívüli ötvözetei az ellesett pillanatnak, a szocio- és művészfotó eszköztárával. Ugyanakkor a kitűnő kompozíció mellett, a napi hit megélésének derűje vagy akár diszkrét humora is megvillan alkotásain. Halmágyi Csaba „Gyülekezet” című klasszikus szerkezetű képe a klasszikus gótika puritán szépségét adja vissza mind szerkezetében, mind kompozíciójában. De tematikája már a reformáció egyik központi motívuma, az igazi bűnbocsánat, amelyet a különleges veretes képen a fény és a szimbolizál. Erőteljes színvilágában és egyetemességében vonzza a tekintetet Simó Enikő munkája, amely ritmikus lüktetése és kiáradása, a vörös és fekete ellentétpár a hit és reform együttes jelenlétét sugallja. A XIV-ik alkalommal összehozott seregszemle névsora, Albert Sándor, Ábrahám Imola, Ábrahám Jakab, Bartha Árpád, Bartha Bíborka, Csutak Levente, Damó István, Dimény András, Ferencz Ágnes, Fazekas Tibor, Halmágyi Csaba, Köllő Margit, Miklóssy Mária, Tomos Tünde, Magdó István, Jakabos O. Imola, Vetró B.S. András, Gyulai N. Margit, Simó Enikő, valamint az egykori Jakubovics és Klement Béla tanítványok, Rosinec László és Marosi Jenő. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy mindenik kép a maga konkrét, vagy elvont gondolatiságában a legprofibb technikai tudásról és elméleti elmélyedésről tesznek tanúbizonyságot az akvarelltől a textilig bizonyítva, hogy a csoport rendkívüli mesterségbeli tudását és alkotóerejét. Az ünnepi tárlat a 21 barcasági művész seregszemléje a reformáció gondolatára adott sokszínű képzőművészeti válasz, ezen a rendkívüli tárlaton egy kánont alkotnak, amelyek visszhangozzák ennek a máig is érvényes egyetemes hitbeli megújulásnak a hatását és érvényességét.
Szebeni Zsuzsa Magyarország Kulturális Központja – Sepsiszentgyörgy Fiókintézet Igazgató
A tárlatot szervezte: Házy Bakó Eszter, az ACSJKE elnöke
A tárlatot rendezték: Dimény András és Vetró B S András
A rendezvény fővédnöke: Ménessy Miklós tiszteletes
Plakát és meghívó koncepció: Vetró B S András
Az esemény támogatója: Reménység Háza, Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület Médiapartnerek: Brassói Lapok, Székely Hírmondó, Erdélyi Művészet, brassói tv.
Erdélyi Művészet2017. március 31.
Újabb régészeti leletek kerültek elő Kolozsvár főterén
Újabb adatokkal szolgálnak Kolozsvár múltjáról a város főterén dolgozó régészek: több mint száz sírhely került elő, a bennük talált pénzérmék bizonyítják, hogy a 15. század folyamán végig temetkeztek a kolozsvári Szent Mihály-templom bejárata elé. Azt is megtudtuk, hogy az 1950-es évekig lépcsőn léptek fel a templomkapuhoz a hívek.
Kolozsvár főterén február végén kezdtek dolgozni a régészek, miután véletlenül értesültek róla, hogy a tér nyugati oldalát gyalogos övezetté alakítják át. Mióta legutóbb beszélgettünk a Kolozsvár főterén zajló ásatások vezetőjével, Csók Zsolt régésszel, újabb, a Szent Mihály templom bejáratára merőleges szelvényt nyitottak. Erre a rétegtani vizsgálatok elvégzéséhez és a régi járószintek beazonosításához volt szükség.
A középkori járószintet nem sikerült megtalálni, mert a területet hosszú ideig temetkezésre használták és ezzel megbolygatták a földet, magyarázta az ásatást vezető régész, Csók Zsolt. Sikerült viszont azonosítani azt a két lépcsőfokot, ami a templomba felvezetett. Innen lehet tudni, hogy az eredeti járószint a mostani aszfaltozott járószinthez képest kb. 60 cm-rel lejjebb volt. A régészek feltételezése az, hogy a Bágyuj Lajos műemlék-restaurátor által vezetett, 1950-es években történt felújítási munkálatok során azt a lépcsőt, amely már egy szintben volt a küszöbbel, kitörték, hogy helyébe betehessék a bejárat előtt ma látható mélyített lábtörlőt.
Főleg gyermekeket temettek a középkorban a kolozsvári templom elé
Több mint száz sírt is feltártak a régészek a templom előtt nyitott szelvényben, ezek nagyrészt középkoriak, korukat az elhunytak kezébe, szemére helyezett obolusok, pénzérmék segítségével lehet megállapítani. Több ilyen is előkerült, közülük három darabot sikerült azonosítani három különböző korból: egy Mátyás dénárt, amit 1465 és 1468 között nyomtak, egy I. Ulászló-pénzt (1442-’43-ból) és egy Luxemburgi Zsigmond korabeli quartingot, kis érmét az 1430-’35 közötti időszakból.
A régészek eddig arra a következtetésre jutottak, hogy a teljes 15. században temetkeztek a templom elé. Az alsóbb szintek újabb adatokkal szolgálhatnak, például kiderülhet, hogy meddig terjedt a főtéren korábban feltárt Árpád-kori temető. A templom belsejében 2016-ban feltárt sírok között találtak olyant is, amelyre a templom alapozása rá volt téve és 13. századi szíjcsat volt benne. Újabb, ebből a korból származó leletek megerősíthetik, hogy az Árpád-kori temető, amelyet ott tártak fel, ahol ma a főtéri közillemhely van, a mostani templom területén is húzódott.
A most feltárt sírok 80 százalékban gyermekek csontvázát tartalmazzák. A templom belsejében végzett feltáráskor szintén többségében gyermeksírokat találtak. Egy lehetséges magyarázat az a középkori hiedelem, mondta Csók Zsolt, hogy akit közelebb temetnek a templomhoz, nagyobb eséllyel üdvözül, ezért a gyermekeket megpróbálták a templomhoz minél közelebb elhantolni, ha elég pénze volt a családnak, akkor egyenesen a templomba.
A temető túlzsúfoltságát jól mutatja, hogy a különböző időpontban eltemetett emberek csontváza annyira közel van egymáshoz, hogy úgy tűnhet, mintha többszemélyes temetésről lenne szó.
A középkori embernek valószínűleg más felfogása volt a temetőről, mint ma nekünk, ezért nem okozott gondot számára, hogy a templomba igyekezve sírokon tapos, magyarázta Csók Zsolt. Sírkövekkel sem jelölték az elhantolt helyét, logisztikailag sem lett volna megoldható, hogy a különböző körmenetek alkalmával sírkövek között szlalomozzanak a hívek, tette hozzá.
Előbukkant a középkori cinterem (temető) fala is, amely körbevette a templomot és az eddigi feltételezések szerint a 14. század végén, a templom építése után emelték. Sikerült azonosítani azt a 14. századi szintet is, amelyen az emberek jártak, amikor a templom épült. Ezt a szintet egy masszív habarcs-, kő- és építőanyag-réteg jelzi, árulta el a régész.
Tovább haladnak a szűz földig
Most a római omlási rétegeknél jár az ásatás, a cél pedig az, hogy eljussanak a szűz földig, ami akár további két métert is jelenthet, ezért bizonytalan, hogy mikor zárul le az ásatás, mondta a szakember.
„A Facebookon megjelent kommentek hihetetlenül bántóak számunkra” – tette hozzá Csók Zsolt, azokra a hozzászólásokra utalva, amelyek a régészeket azzal vádolják, hogy a középkori „magyar” múlt mellett a római „román” múltat is feltárják. A Szabadság napilapban megjelent cikkében Szabó Csaba régész részletesen foglalkozik a kolozsvári ásatások átpolitizálásának előzményeivel, rámutatva, hogy először az 1940-es évekbeli ásatáson volt presztízskérdés, hogy a kolozsvári régészek milyen leletek után kutatnak, később pedig az 1990-es években és a 2000-es évek elején zajló főtéri ásatásokon „felejtették el” a középkori rétegeket dokumentálni.
Csók Zsolt hangsúlyozta, hogy ezen a területen ásni a következő 100 évben nem lesz lehetőség, a régészeknek pedig szakmai kötelessége minden réteget feltárni és dokumentálni. Többek között érdekes adatok derülhetnek ki arról, hogy a középkorban hogyan viszonyultak az előkerülő római leletekhez, tette hozzá. Azt is elmondta, hogy a jelenlegi ásatások olyan gyakorlati lehetőséget jelentenek a kolozsvári régészhallgatóknak, amilyenről ő diákkorában csak álmodott.
Zsizsmann Erika
maszol.ro2017. március 31.
Negyvenöt éves a Tanulók Klubja
Zene, tánc, kiállítás
A kézdivásárhelyi Tanulók Klubja szombaton a sportcsarnokban ünnepli fennállásának 45. évfordulóját.
Az 1972-ben pionírházként alakult, jelenleg négy katedrával működő intézmény tevékenységét koordináló tanár, a tánccsoportok művészeti vezetője, Kis Katalin lapunknak elmondta, szombaton 15 órától az érdeklődők a sportcsarnok előterében megtekinthetik a modellező- és elektronika-körök kiállítását, majd 17 órától a klub fúvószenekarának és kilenc mazsorett-csoportjának előadását. A hagyományokhoz híven idén is díjazzák a legszorgalmasabb, legeredményesebb gyerekeket, továbbá minden, a klubnál legalább öt évet eltöltött tagot emléklappal ajándékoznak meg.
– Ez igazából a szokásos tavaszköszöntő előadásunk, csak most úgy alakult, hogy egyben a szülinapunkat is megünnepeljük – mondta a próbára igyekvő Kis Katalin, hozzátéve, mindenkit szeretettel várnak. Az ötlejes jegyek 10–19 óra között megvásárolhatók a Tanulók Klubja titkárságán, a belépő gyerekek és a klub által szétosztott meghívóval rendelkezők számára díjtalan.
Daczó Hodor Barna
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. március 31.
Fodor úr utóélete
Kedden volt öt éve annak, hogy elhunyt Fodor Sándor. Csíkszereda, s azon belül Csíksomlyó élő klasszikusként tisztelte szülöttjét, büszke volt Kolozsvárra szakadt fiára, annak irodalmi sikereire. A tisztelet többek között abban is megnyilvánult, hogy a rendszerváltás után a város első díszpolgárainak egyike lehetett. Halála óta azonban csak könyvei őrzik emlékezetét. Legalábbis így történt mostanig. Az újabb emlékállítási kezdeményezésről Sarány István számol be.
Lapunk népszerű tárcasorozatát jegyezte 1995-ben Fodor Sándor Levelek hazulról – haza címen. A sorozat ötlete Bálint András néhai kollégánktól származott, ő viszont nem érhette meg a megjelenését, ugyanis 1994 karácsonyán elhunyt. Fodor Sándor az ő emlékének ajánlotta hazulról haza írt leveleit.
„Igen, hazulról – haza szándékozom írni néhány levelet, ha érdekli a Hargita Népe olvasóit. Kolozsvári otthonomból Csíkba, ahová mindig, mindenhonnan »haza« megyek. Valami azonban hozzátartozik az igazsághoz: Csíkból ugyanúgy »haza« szoktam utazni a Kincses Városba, mint onnan Szülőföldemre. Hát lehet az embernek két, igazi »otthona«?!” – írta a szerző, kifejtve, nem sokáig dicsekedhetett azzal, hogy számára két hely van a világon, ahová hazajár, hosszú ideig, még kétgyermekes apaként is Csíkszereda – „azon belül is a Csíksomlyóra vezető Szék útja mellett álló házunk” – jelentette számára az otthont. Aztán Kolozsvár is otthonává vált: „Egy-két évtized alatt elszaporodtak a kedves sírjaim.” Megjegyzi: „Nem Csík rovására vált otthonommá Kolozsvár. Annál is inkább nem, mert a csíksomlyói temetőben is ott van – ahogy Jókai mondja – »…hant, amely ideköt«. Nem is egy. Nem is csak a szüleimé.” Mint írja, e hantokhoz jár haza mindkét otthonában, „és az emlékekhez, amelyek hozzájuk kötnek. Nem a sírhanthoz, hanem ahhoz-azokhoz, akik életükben szeretetükkel, barátságukkal otthont tudtak nekem teremteni.” A héten három neves tollforgató, Ferenczes István és Lövétei Lázár László költő, a Székelyföld folyóirat nyugalomba vonult, illetve hivatalban lévő főszerkesztője, valamint Molnár Vilmos prózaíró, szerkesztő, Fodor Sándornak a Székely Könyvtár sorozatban megjelent novelláskötetének gondozója társult Szekeres Adorján szociológussal, aki lelkes kezdeményezője és mozgatója a város hajdani nagyságainak való emlékállításnak, és írásbeli kéréssel fordult Csíkszereda elöljáróihoz, konkrét javaslatot fogalmazva meg arra, hogy miként lehetne a Fodor úrként tisztelt népszerű írónak méltó emléket állítani. Az író emlékét művei őrizték s őrzik mindmáig, ugyanis a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó állandó sikerkönyve a Csipike, s tavaly a Székely Könyvtár sorozatban megjelentek Válogatott novellái, Molnár Vilmos szerkesztésében. Az irodalomkedvelők körében él az emlékezete, de a nagyobb közösség szintjén nem történt semmi a város jeles szülöttje emlékének ápolására. Ezen akarnak változtatni a kezdeményezők.
Lövétei Lázár László a kezdeményezés előzményeiről elmondta: – Bő tíz nappal ezelőtt, március 18-án, Kolozsváron az Erdélyi Magyar Írók Ligája egész napos konferencia keretében próbálta (újra)értelmezni Fodor Sándor életművét. A konferencián, illetve az azt követő kerekasztal-beszélgetésen Molnár Vilmos kollégám képviselt minket, tőle tudom, hogy a konferencia első előadójaként Egyed Péter filozófus fölrótta a csíkszeredaiaknak, hogy nem foglalkoznak Fodor Sándorral. Ez így természetesen nem igaz, hiszen ahogy említetted, az irodalomkedvelők körében még nem halványult el visszafordíthatatlanul az író emléke, de az tény, hogy tehetnénk többet is. Tudomásunk van arról, hogy idén decemberben, Fodor Sándor 90. születésnapján márványtáblát helyeznek el a Segítő Mária Gimnázium dísztermében, de úgy gondoltuk, hogy nem ártana közterületen is megemlékezni Sanyi bácsiról. Azt javasoltuk tehát Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormányzatának, hogy első lépésként kerüljön egy réztábla a Szék út 24. számú ingatlan elé – itt töltötte ugyanis ifjúkorát Fodor úr –, illetve arra is gondoltunk, hogy nem ártana elkészíteni egy szobrot is, ahol a padon ülő író átöleli halhatatlan mesehősét Csipikét. Helyszínnek a városi parkot ajánlottuk, hogy minél több gyerek és szülő leülhessen Csipikéék mellé. Stílusosan, javaslatukat március 28-án, azaz Fodor Sándor halálának 5. évfordulóján szerették volna iktatni a városházán, ezért aznap vitte be a papírt Szekeres Adorján a hivatalba. – Majd kiderül, hogy az önkormányzat lát-e fantáziát a dologban – jegyezte meg a Székelyföld főszerkesztője.
Szekeres Adorján megtiszteltetésnek tartja, hogy rá hárult ez a feladat, minthogy azt is, hogy annak idején, a polgármesteri hivatal munkatársaként ő állíthatta össze azt az iratcsomót, amely révén Fodor Sándor lett a város első díszpolgára a rendszerváltás után, s ő tarthatta a kapcsolatot a városvezetés és díszpolgára között.
– Nem ez volt az első emlékállítási kísérlet – idézte fel Szekeres –, volt már egy kezdeményezés, hogy márványtáblával jelöljék meg az író hajdani Szék útjai házát. Mint mondta, ez akkoriban meghiúsult, így most a ház előtt, közterületen szeretnének elhelyezni egy réztáblát, amely felhívja az arrajárók figyelmét Fodor Sándor hajdani otthonára. Az ötlet tehát megvan, a megvalósítás immár nem a kezdeményezőkön múlik. – És biztatnánk mindenkit, szülőket és pedagógusokat egyaránt, hogy addig se feledkezzenek meg Fodor Sándorról, hanem például olvassuk föl a gyerekeinknek a Csipikét – nyomatékolta Lövétei Lázár László. – Vagy találjanak ki valami egyebet. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek lehetnek a mi kezdeményezésünknél is jobb ötletei… Molnár Vilmos szerkesztette a Székely Könyvtár sorozatban megjelent Válogatott novellák című kötetet, s könyvajánlójában felidézett egy hajdan a Székelyföld folyóiratban megjelent interjút, amelyben az alany, Fodor úr kifejtette, hogy bár az író emlékeit, saját benyomásait dolgozza fel írásaiban, nem minden élményből – még ha az mégoly fontos és meghatározó is – születik írás. Molnár szerint Fodor Sándor „kilenc-tíz éves korában a Nagy- és a Kis-Somlyó közötti nyeregben egyedül gombászva találkozott egy őzzel, amelyik egészen közel, kéznyújtásnyira jött hozzá, és kíváncsian nézegették egymást. Ez a jelenet sokáig visszatért álmaiban, de ott is csak a várakozás. Az őz álmaiban sem jött el többé.” Fodort idézve megjegyezte, hogy az élményből nem született írás, „de a bizalmatlanság és előítéletek világában élő ember számára egy ilyen eset az önzetlenség és tisztaság zárványa lehet, amelyet rejtve kell őrizni valahol legbelül: »Maga volt a valósággá vált csoda. Egyéb kedves – vagy kevésbé kellemes – emlékeim immár jobbadán a feledés ködébe merülgetnek, de ez az őzikés emlékem nem halványul. Talán fontosabb is minden másnál.«” Bízzunk benne, hogy a közösség nem feledkezik meg jeles szülöttje születésének 90. évfordulóján, idén december 7-én. Mert halálának 5. évfordulóján csak keveseknek jutott eszébe. Csupán azoknak, akiknek számít.
Hargita Népe (Csíkszereda)2017. március 31.
Epilógus a művelődési házban
Arany-est Kovásznán
Kedden a kovásznai Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében, a városi művelődési házban Arany János-estet tartottak a költő születésének 200. évfordulója alkalmából. Habár a meghívott előadó nem tudott eljönni, a rendezvény végül sikeresnek bizonyult.
A meghívóban az állt, hogy Marosán Csaba kolozsvári színész lesz az est meghívottja, és Arany egy kevésbé ismert arcát mutatná be az érdeklődőknek, ez végül elmaradt, ugyanis a színész családja balesetezett, ezért nem tudott eljönni Kovásznára – tudtuk meg Gödri Mártától, az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub elnökétől. Kárpótlásként Tarjányi Eszter pécsi irodalomtörténész, Arany János-kutató március 2-ai, a tévében már lefutott előadását vetítették le; amúgy is szerepelt az eredeti programban.
Ezt követően Gödri Márta a költő születésével kapcsolatos izgalmas történetet ismertetett: egy (javas)asszony különféle főzetekkel itatta az édesanyját a költő születése előtt, és ez a kuruzsló Arany születése után nem sokkal meg is halt. Az est tartalmát Barti Lehel és Szabó Tamás (12. osztályos) diákok zenés-verses előadása bővítette, ennek keretében Arany: Epilógus című versét adták elő a közönségnek.
Szőke Zsuzsa
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. március 31.
Caritas – otthoni gondozás
Egyre több a rászoruló
Az otthoni gondozás a „legéletszerűbb” ellátás, és mégis nagy nehézségekbe kerül ezt fenntartani, mondja Hubbes Kinga. A Gyulafehérvári Caritas sepsiszentgyörgyi képviselője szerint energiájuk nagy része arra megy el, hogy „holnap miből működik a szolgálat”.
Az otthoni gondozói program célja egészségügyi alapápolás és szociális gondozás biztosítása az ágyhoz, házhoz kötött idős, beteg emberek számára. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Caritas képviselője elmegy az idős emberhez, beszerzi, ha kell, beadja a gyógyszereit, mosdat, fürdet, öltöztet, étkeztet, ágytálaz, pelenkát, fehérneműt és ágyneműt cserél. Ide tartozik az is, hogy takarít, mos, vasal, élelmet és étkezést készít elő, bevásárol, kifizeti a számlákat, vagy ha kell, begyújt a kályhába.
– Nagyon sok olyan idős személy van, akire kizárólag a Caritas vagy a Diakónia gondozója nyitja rá az ajtót. Sokszor már az is óriási dolog, ha valaki ezektől az emberektől megkérdezi, hogy vannak – mondja Hubbes Kinga.
A szolgálat vezetője szerint a falvak egyre jobban elöregednek, a fiatalok jó esetben városon, de gyakran külföldön keresik boldogulásukat, egyre több idős ember él egyedül. Az öregotthonok viszonylag drágák, sokan idegenkednek tőlük, a legéletszerűbb ellátás az, hogy saját környezetükben maradjanak, és a szociális ápoló ott segítsen rajtuk. Ehhez persze pénz kell, a kormány, az önkormányzatok kötelessége lenne, hogy eltartsa a társadalom idős tagjait. A Caritas és más szervezetek tulajdonképpen olyan feladatot vállalnak át, amit, mondjuk, a polgármesteri hivatalok aligha tudnának ellátni.
– Hála Istennek, egyre több polgármester és helyi tanács belátja, szükség van a munkánkra, és egyre nagyobb összeget hajlandóak elkülöníteni az idősek támogatására. A megyei tanács szintén nagyon sokat segít, idén is megemeli a szociális támogatásokra szánt összeget, mert ők közelről látják ennek szükségességét és fontosságát. A kormány, ezzel az év eleji döntésével, hogy elvette a pénzt, majd 75 százalékát visszaadta, a megszűnés szélére sodorta az idősgondozással foglalkozó szervezeteket. Rendszeres gond, hogy év elején egy-két hónapig nincs pénz, mert nincs költségvetés. A szolgálatnak akkor is működnie kell, sőt, január-februárban van igazán szükség rá – magyarázza Hubbes Kinga. Az idei év eleji „sokkhoz” tartozott az is, hogy a kormány azzal egyidőben, hogy bejelentette, nincs pénz, megemelte a minimálbért. A fizetésemelést természetesen megérdemlik az alkalmazottak, csak éppen azt nem mondták, miből kell kiadni.
A Gyulafehérvári Caritas a megye 13 önkormányzatával működik együtt, 34 településén van jelen (idén indított szolgáltatást Gelencén és Haralyban), 31 alkalmazottja van. A számok magukért beszélnek. Tavaly összesen: 147.221 szolgáltatást nyújtottak, amelyből 113.585 alapellátás, 22.969 egészségügyi szolgáltatás és 10.667 háztartási segítségnyújtás. 2016-ban 60.185 alkalommal mentek ki a betegek otthonába, ami 121.115 megtett kilométert jelent. Az elvégzett szolgáltatások értéke 1.294.151 lej. Az állami támogatás a költségvetés mintegy 30%-át teszi ki, 150 ellátottra szól. A többit az önkormányzatok, a megyei tanács, az idősek hozzájárulása, a támogatók és a pályázatok teszik ki.ÖSSZESEN
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. március 31.
Nagyváradról elszármazottak találkozója
A Szent László Napok sajtóirodája közleményben tudatja a következőket: Ha nyár, akkor Szent László Napok, ha pedig Szent László Napok, akkor Nagyváradról elszármazottak találkozója. A kulturális fesztivál szervezői mindenkit szeretettel várnak június 24-én, szombaton 11 órakor a nagyváradi várba egy kis nosztalgiázásra, beszélgetésre. Az előzetesen bejelentkezőknek külön meglepetéssel is készülnek. Jelentkezni a [email protected] elektronikus postai címen lehet.
Ha kérdése lenne, keresse az esemény szervezőit, Nagy Zoltánt (+40-745/595-798) és Török Sándort (+40-762/248-659).
Reggeli Újság (Nagyvárad)2017. március 31.
Ismét Kata történet Nagyváradon
A Szigligeti Színház Nagyvárad Táncegyüttese a sok kiszállást és turnét követően ismét műsorra tűzi Nagyváradon a Kata történet című táncjátékát április 2-án, vasárnap 19 órától a Szigligeti Stúdióban. Az előadás alapját Shakespeare makrancos Katája adja, amelyhez a makacs leány archetípusának mesehagyománya is csatlakozik, többek között például az ördög és a székely menyecske története is. A néptáncos előadásra 20 lejes teljes árú, illetve a bérletesek 15 lejes jegyet válthatnak a színház jegypénztárában hétfőtől péntekig 14–19 óra között, valamint egy órával az előadások előtt.
Reggeli Újság (Nagyvárad)2017. március 31.
Tóth Ilonka – a budapesti Nemzeti Színház előadása Kolozsváron
A budapesti Nemzeti Színház az 1956-os forradalom 60. évfordulójának tiszteletére színre vitt Tóth Ilonka című előadással vendégszerepel a kolozsvári színházban Magyarország kolozsvári főkonzulátusának közreműködésével.
Az előadás április 6-án, csütörtökön este 7 órától lesz látható a kolozsvári színház nagytermében, jegyek vásárolhatók a színház jegypénztáránál naponta 10–14 óra között, valamint a www.biletmaster.ro weboldalon.
A Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója által rendezett előadás ősbemutatójára 2016 októberében került sor a varsói Teatr Polskiban, a magyar–lengyel szolidaritás éve, valamint a lengyelországi Magyar Kulturális Évad keretében. Az 1956-os forradalmat követő megtorlás első és egyetlen nyilvános pere a Tóth Ilonkáé volt azért, hogy a Kádár-rendszer bebizonyíthassa a világ közvéleményének: Budapesten nem ártatlan fiatalok harcoltak Magyarország szabadságáért, hanem köztörvényes bűnözők gyilkoltak ártatlan kommunistákat. A Moszkva közvetlen irányításával megrendezett színjátékper a huszonnégy éves medika beismerő vallomásával és kivégzésével ér véget – írja Szilágyi Andor, a történetet feldolgozó dráma szerzője.
Az előadás főszerepét Waskovics Andrea játssza. A produkció különlegessége, hogy Bodrogi Gyula, Csurka László, Dózsa László, Mécs Károly és Voith Ági színészek maguk is a forradalom résztvevői, tanúi voltak. További szereplők: Bánsági Ildikó, Bakos-Kiss Gábor, Rubold Ödön, Szélyes Ferenc, Krausz Gergő, valamint a Kaposvári Egyetem Színházi Intézetének hallgatói.
Krónika (Kolozsvár)2017. március 31.
Kolozsváron tartották a Hevesy György Kárpát-medencei Kémiaverseny döntőjét
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) a Báthory István Elméleti Líceummal közösen 2017. március 25-én szervezte meg a Hevesy György Kárpát-medencei Kémia Verseny országos döntőjét Kolozsváron – olvasható a közel három évtizede tevékenykedő magyar civil szervezet sajtóközleményében.
A dokumentum szerint a verseny elméleti kérdések megválaszolásából, számítási feladatok megoldásából, valamint gyakorlati labormunkából állt.
A Majdik Kornélia és Pap Tünde által aláírt dokumentum szerint osztályonként az első két helyezett részt vesz a verseny Kárpát-medencei döntőjén, melyet társszervezetünk, a Magyar Természettudományi Társulat szervez 2017. május 26-28. között Egerben. Az EMT Kémia Szakosztályának elnöke és a programszervező köszöni a Báthory István Elméleti Líceum igazgatóságának, hogy megfelelő helyszínt biztosított a versenynek és az iskola kémia szakos tanárainak, akik összeállították a laborgyakorlatokat és lelkes munkájukkal hozzájárultak a verseny sikeres lebonyolításához.
Szabadság (Kolozsvár)2017. március 31.
Lex Sapientia kidolgozására készül Victor Ponta?
MTI - Victor Ponta volt kormányfő nagyon jónak és helyesnek tartja a külföldi egyetemek működési feltételeit szigorító magyar törvénykezdeményezést, és bejelentette: jövő héten ő is kidolgoz egy ugyanilyen javaslatot, amelyet a bukaresti parlament elé terjeszt – közölte pénteken a Hotnews.ro hírportál.
A szociáldemokrata politikus egy Facebook-bejegyzését ismertető lap magyarázatképpen hozzáfűzte: a magyar kormány kezdeményezése elsősorban a Soros György által pénzelt budapesti egyetem ellen irányul, amely be is jelentette, hogy a jogszabály elfogadása arra kényszerítené, hogy elhagyja Magyarországot.
Victor Ponta – akinek miniszterelnöki mandátuma idején több évtizedes mélypontra süllyedt a magyar-román viszony – az utóbbi hetekben több jelét is adta annak, hogy méltányolja a budapesti kormány politikáját. Nemrég a paksi atomerőmű-projekt állami finanszírozhatóságához gratulált Orbán Viktornak, illetve több fórumon is kifejtette meggyőződését, miszerint Romániának a visegrádi országcsoporthoz kellene csatlakoznia a „soha meg nem valósuló egyesült Európa" emlegetése helyett, csakhogy ehhez „nem elég bátrak" a vezetői.
Ponta mostani újabb dicséretét a román közszolgálati rádió által működtetett Rador.ro portál azonban fenntartásokkal kezelte, a hozzáfűzött magyarázatból kiderül: a cikkíró hátsó szándékot gyanít amögött, hogy a volt román miniszterelnök a külföldi egyetemek romániai működésének szigorításáról akar törvényjavaslatot kidolgozni. A szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy két romániai egyetemet – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet – is Magyarországról pénzelnek, és egyik esetében sem létezik kormányközi megállapodás az intézmény finanszírozásáról.
Krónika (Kolozsvár)