udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
7649
találat
lapozás: 1-30 ... 1921-1950 | 1951-1980 | 1981-2010 ... 7621-7649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. április 5.
Hencz Hilda: Persona non grata (vagy a Magyar Bukarest, és ami mögötte van)
Ritkán kerül a kezünkbe olyan könyv, amely egy másik könyv kiadásának történetét meséli el. Hencz Hilda nem eléggé elismert, nem eléggé népszerűsített, sőt, mondhatni elhallgatott, hiánypótló kötetéről (Magyar Bukarest) van szó, amely számtalan eddig ismeretlen adalékkal szolgál a bukaresti magyarság 19–21. századi történetéről.
Íróját többször méltánytalanul lekezelő megállapításokkal, véleményekkel illették, bevallott vegyes identitása miatt kerülték. (Anyja révén református magyar család sarja, csak 1948-tól, anyjának román férfival való házassága után változott környezete románná, aki aztán román iskolába is kényszerítette fogadott lányát.) Sietek megjegyezni, a fentiek nem érvényesek vidékünkre, hisz a Hármas (a Háromszéki Magyar Sajtóért) Alapítvány elnöke, Farkas Árpád kezdeményezésének köszönhetően a múlt év végén a Kaláka-sorozatban végre megjelenhetett a Magyar Bukarest magyar fordítása, s a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld folyóirat mellett a Háromszék negyven száma is érdekes részleteket közölt a kötetből. Hogy honnan veszem a fenti megállapításokat? Nos, a Pro Universitaria Kiadó gondozásában a múlt év végén megjelent Hencz Hilda Persona non grata – vagy hogyan sikerült megírnom a bukaresti magyarság történetét című könyve, amelyben keserű felhanggal, már-már lemondó rezignáltsággal végigvezet könyvei – Magyarok román világban (Maghiari în universul românesc); Bukaresti magyar időszaki kiadványok, 1860–2010 (Publicațiile periodice maghiare din București) – megjelenésének rögös útján, az elébe gördített számos akadály sikeres vagy sikertelen elhárításán. E folyamatban a legfájóbb az, hogy ezeket a lekicsinyléseket, semmibevevéseket, elfordulásokat, intellektuális eltulajdonítási próbálkozásokat nemcsak román, de több esetben a jelenlegi bukaresti magyar értelmiségi réteg azon, nem egyszer a hierarchia csúcsához közel álló képviselői követték el vagy próbálták elkövetni, akikhez az író segítségért fordult kutatásai s könyve megjelenésének érdekében. A könyv címe magától beszél: írója, miközben a bukaresti magyarság történetét kutatta, írta, nemegyszer tapasztalta, hogy többen, akikhez segítségért, támogatásért fordult, nem kívánt személynek tekintették. E megállapítása természetesen az írónő alkalmankénti túlzott érzékenységének is betudható, témájának fontossága talán túlfűtött optimizmussal, gyors sikerek elérésének reményével kecsegtette, s akadályokra nem számítva indult el kutatásai útján. Számos esetben meglepetéssel tapasztalta, hogy az egyházaknál, könyvtárakban vizsgált dokumentumokból a magyarságra vonatkozó adatokat eltávolították. A Bărăția (Barátok) római katolikus templom (épült 1666-ban) közelmúltig szolgáló román lelkésze nemcsak hogy elferdített és téves egyháztörténeti adatokat közölt az egyház lapjában, de Hencz észrevételezésére az RMDSZ részéről kémkedéssel is megvádolta. A bukaresti állami könyvtár számos esetben tagadta le a tanulmányozásra kért dokumentumok létét. Amikor az egyik kiadó tulajdonosa megtudta, hogy a Bucureștiul maghiar című könyvének egyik tudományos referense Lucian Boia történész, úgy nyilatkozott róla, ő a román történelem megcsúfolója. Fekete József A levegő hőseinek emlékművét szánta könyve első kiadásának borítójára. Közelharcot kellett vívnia a kiadóval, hogy a szobrász nevét ne Iosif Negruleáként írják le. Több alkalommal magyar szakemberektől, lelkészektől, a művelődési vagy politikai élet magyar korifeusaitól sem kapta meg a kért támogatást. Ígértek mindent, hogy aztán keserűen tapasztalja, csak azzal maradt. Mikrofilmek beszerzésével, más városokban, például Budapesten – ahová kutatni ment – szállás ígéretével biztatták, nyugdíjba vonulása után állással a magyar kulturális központnál, befolyásos, ismert szakembereknek adta át vagy küldte el véleményezésre kutatásai eredményeit, többen közülük válaszra sem méltatták vagy kitértek előle, mi több, olyan is akadt, aki Hencz eredményeit sajátjaként próbálta felhasználni. A kiadókkal, szerkesztőkkel, fordítókkal sem járt jobban, bár itt is volt része ígéretekben. Nem volt szívesen látott vendége a Petőfi Háznak és a Petőfi Egyesületnek, az Ady Endre Líceum igazgatósága, a Bukaresti Egyetem Hungarológia Fakultásának jeles személyiségei, a bukaresti magyar egyházak lelkészei próbáltak szabadulni kilincselései elől. Könyve Petőfi Társaságnál történt bemutatójáról teljességgel hiányoztak a magyar kulturális élet képviselői. Mi több, ez alkalommal számos jelentős magyar személyiségnek is küldött tiszteletpéldányt, ezek is visszhang nélkül maradtak. A szerencsés végkifejlet: főként két román szakembernek (egy történésznek és egy építésznek), román kiadónak köszönhetően jelenhettek meg könyvei. Mindeközben tovább dolgozott, kutatott, újabb és újabb magyar származású bukaresti személyiségeket fedezett fel, többek között olyanokat is, akik az évek során lemondtak magyar identitásukról, elrománosítva nevüket, vagy elnézve, hogy már a 19. század elejétől mások tették ezt. (Ez történt családja nevével is a két világháború között. A Petőfi Egyesületnek felrótta, hogy egyik román nyelven írt közleményében a Zsolt név Joltként, a Csaba Ciabaként, a Gyárfás Gherasimként jelent meg.) Újabb felfedezéseiről a Persona non grata című könyvének Addenda fejezetében olvashatunk. Csak példaként: a román állatorvosi iskola megteremtője Wolfgang Lucaci, azaz Lukács Farkas, az első román nyelven írt állatorvosi könyv szerzője pedig Ioan Huboți – Hubossy János volt (1842). Bizonyítja Nadia Comăneci magyar eredetét, akinek nagyszülei a Kémenes nevet viselték, vagy hogy a neves román színészek, Mircea Albulescu és Carmen Stănescu édesanyja is magyar volt. Számos magyar vonatkozású 17–19. századi történelmi adalékkal is gazdagodhatunk e fejezet olvasása közben. A könyv utolsó fejezete az utóbbi két évben eltávozottakról emlékezik (köztük Koczka György, Bács Lajos, Balázs Jolán vagy dr. Kovács Albert, Mircea Dinescu apósa, illetve Silvia Kerim írónő, aki csak idős korában vallotta be magyar anyanyelvét). Végül keserűen állapítja meg, hogy a regáti magyarság beolvadásában igaznak bizonyult Ürmösy unitárius lelkész 1843-ban Bukarestben tett észrevétele, miszerint az oda érkezett magyarok egy része épp az esetleges feléjük irányuló gyűlölet miatt vonakodott felfedni nemzetiségét, s ez a félelem napjainkban is megmutatkozik. A románság pedig soha nem fogja bánni, megérezni azoknak a magyaroknak az eltávozását, akiknek őseihez több tíz jelentős bukaresti középület, templom, műemlék, tudományos és művészeti vonatkozású, jelentős úttörő munka fűződik. Ettől függetlenül „továbbra is harsogni fog nemcsak a rádióban és a televízióban, de a közterületeken is a miccsek zenei sercegése által kísért manele” – fejezi be könyvét.
József Álmos / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. április 5.
Országos vándortábor Háromszéken (Jubilál a heke)
Megalakulásának 125., újjáalakulásának 25. évfordulóján ünnepelt az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztálya – manapság használt betűnevén HEKE – Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. A hétfő esti rendezvényen a múltról, jelenről, a közeli és távolabbi jövőről is beszéltek, különös tekintettel arra, hogy idén először Háromszéken, Réty határában szervezik meg az EKE országos vándortáborát, amelyre 1200 résztvevőt várnak Erdélyből és külföldről, főként Magyarországról. A kezdeményezést a megyei tanács is támogatja, részben ezért nyilvánította 2017-et a turizmus évének.
A természetjárás mellett az ember által teremtett értékek népszerűsítését is céljának tekintő civil szervezetet előbb az innenső végéről, újjáalakulásától mutatta be Dukrét Lajos, a HEKE elnöke a jelen levő, alig ötvenfős közönségnek, amelynek zöme aktív EKE-tag. Elmondta: 1990-ben volt egy kísérlet hasonló szervezet megalakítására, de nemigen talált követőkre, ezért 1992-ben – kereken 100 évvel az alapítás után – majdnem ugyanaz a csapat újabb kísérletet tett, és ezúttal sikerrel járt, 19 taggal létrehozta a háromszéki EKE-osztályt. Az egyesületnek sokáig székhelye sem volt, évekig ide-oda hányódtak, jelenleg az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság irodájában húzzák meg magukat – ennek ellenére évi 40–50 túrát szerveztek, ezen kívül ismeretterjesztő előadásokat, vetítéseket, túravezetői tanfolyamokat és hasonlókat, itt találták ki a már másutt is népszerű babatúrákat, és kétezer kilométernyi ösvényen festették újra a turistajelzéseket. Most pedig arra készülnek, hogy házigazdái legyenek az országos vándortábornak. A túratervek már elkészültek, és mivel itt nincsenek magas hegyek, viszont tömbmagyar vidék, nagyobb hangsúlyt kap a kultúra, honismeret, néprajz. Legutóbb 11 évvel ezelőtt tartottam itt előadást, akkor dobtak ki a kolozsvári Babeş–Bolyai-egyetemről a többnyelvű táblák miatt – így kezdte beszédét Kovács Lehel István országos EKE-elnök, és azzal folytatta: 13 megyei tanácsnak írtak – a hegyimentőkkel együtt – levelet a többnyelvű turistajelzésekért, de csak kettő válaszolt: a Kolozs megyei tanácselnök ki akarja kérni a minisztérium véleményét is, aradi kollégája pedig azt felelte, hogy épp most újítják fel a jelzéseket, de nincs pénz arra, hogy magyarul is tájékoztassák a kirándulókat. Brassó fölött, a Keresztényhavason még látható régi, háromnyelvű irányítótábla, de egyébként már csak Hargita és Kovászna megyében divat a többnyelvűség: Maros megyében az Istenszéke felé folyton bemázolják a magyar szöveget, csak az Erdélyi Szigethegységben sikerült újra háromnyelvű táblákat kitenni. Ezért is fontos, hogy Háromszéken a megyei tanács odaáll a szervezet mellé – vélekedett. Az EKE érték: annak idején vármegyei főispánok, polgármesterek, miniszterek, tanácsosok, grófok, bárók hívták életre és működtették az 1949-es államosításig – ma pedig alulról szerveződik, és bár pillanatnyilag nem áll a legjobban –, az egykori 35 osztályból (volt köztük bécsi, pozsonyi és budapesti is) 18 maradt, de az idén még lehet pesti tagszervezete az egyesületnek –, olyan közösségről van szó, amelynek tagjai szoros kapcsolatban állnak, egymás rendezvényeit is segítik. Azt is elmondta: az államosításkor 29 menedékháza volt az EKÉ-nek, ma csak egy van, amit a Nagykőhavason építettek újjá 1990 után. Kovács Lehel ajándékot is hozott: az országos EKE tavalyi, 125 éves születésnapjára készült bort és néhány kiadványt Tamás Sándor megyeitanács-elnöknek adta át.
A háromszéki megyevezető viszonzásul partnerséget ígért: az évforduló emlékezetessé tételére, a vándortábor szervezésére és a turizmus népszerűsítésére is. Azt szeretnénk, hogy aki idejön, az jó hírét vigye a térségnek, és visszajöjjön – indokolta meg a támogatást, amelyet konkrétumokban is megnevezett: önálló székhely biztosítása a HEKÉ-nek, segítség a turistajelzések felújításához és a vándortábor megszervezéséhez, új térkép kiadása és egy „kilátó, menedékház vagy beálló” építése a Bodoki-tetőre. Tamás Sándor bemutatta a vándortábor logóját, és megígérte, hogy az egyik túrán maga is részt vesz. Végül arra buzdított: próbáljunk nagy ügyekben gondolkodni, úgy induljunk neki, hogy a tábor végére ismét forrjon össze egy erős csapat, amely nekivág a következő 125 évnek. A beszédek után Tóth Szabolcs Barnabás a háromszéki EKE-osztály megalakulásának évéről, 1892-ről készített filmjét mutatta be: ismertette a kezdeti nehézségeket, a kiadványokat, a korabeli „túraöltözetet” – az urak frakkban-cilinderben, a hölgyek földig érő, csipkés ruhakölteményekben kirándultak –, azt a törekvést, hogy a természet mellett a gazdaságra is figyeltek (üzemeket, fürdőtelepeket látogattak meg), és megtudhattuk, hogy az Oltszem–Málnásfürdő–Sepsibükszád–Tusnádfürdő–Szent Anna-tó túrának 500 (!) résztvevője volt, ami ma is elképesztő szám, az akkori közlekedési viszonyok között pedig komoly szervezési kapacitásról tanúskodik (szekerekről, lovakról, uzsonnáról kellett gondoskodni). A múltfeltárás folytatódik, tehát akinek régi fényképei, térképei, eszközei vannak a háromszéki turistaságról, azt szívesen fogadják. Az utóbbi időben egyébként több nosztalgiarendezvényt szerveztek az EKÉ-sek, mindegyik jó hangulatú volt.
Az ülés végén a közönség kapott szót, páran fel is álltak néhány buzdító szóra vagy önkéntes munka felajánlására, a legnagyobb tapsot azonban Kisgyörgy Zoltán, lapunk főmunkatársa, a HEKE egyik újraalapítója kapta, aki csak üdvözölni kívánta az idősebb és fiatalabb túratársakat, ám derűjével mindenkit megmosolyogtatott.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. április 5.
Kultúra fiataloknak is (Szent György Napok)
Közel száz program várja a közönséget az idei városnapok első részében, a kulturális héten, és jelentős részük a fiataloknak szól, illetve feléjük is nyit témájában, műfajában, tálalásban, még a jegyárakban is. Az idén ugyanis fél áron válthatnak színházi belépőt a diákok, egyetemisták és a nyugdíjasok, de sietniük kell, mert csak a helyek 20 százalékára adnak kedvezményt. A városnapok honlapja – www.szentgyorgynapok.ro – tegnaptól működik, és nem csak a kínálat tanulmányozására alkalmas, hanem az online jegyvásárlást is lehetővé teszi. A legdrágább teljes árú belépő 40, a legolcsóbb 10 lej, a bábszínházba gyermekeknek és felnőtteknek 7 lejes egységárat szabtak.
Ebben az évben a legkisebbek számára is van előadás: a nagyváradi Lilliput Bábszínház 0–3 éveseknek készített Kezeslábas műsorát az erős és aktív helybeli kismamaközösségnek hívták meg; ugyanez a társulat Az égig érő fa meséjével a nagyobb gyermekekhez is szól. Két népmese-feldolgozással – Az élet és a halál vize, Angyalbárányok – érkezik a felvidéki Écsi Gyöngyi, a debreceni Vojtina Bábszínház pedig egy kortárs népmesét hoz a 8 éven felülieknek és szüleiknek, Tessék engem megmenteni címmel. A kolozsvári Puck Bábszínház nonverbális képzőművészeti és zenei kalandozására magyar és román családok egyszerre is mehetnek, román nyelvű mesejátékkal a brassói Arlechino Bábszínház érkezik – közölte a gyermekprogramokat szervező Péter Orsolya, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház művészeti vezetője. Azt is elmondta: mivel idén a kulturális hét a tavaszi vakáció idejére esik, szervezett csoportokra nem számítanak, a szülőknek, nagyszülőknek kell elkísérniük gyermekeiket, egész családok számára kínálnak közös szórakozást április 23-tól 27-ig (vasárnaptól csütörtökig) délelőtt és délután.
A nagyobbak, a fiatalok és szüleik számára főként őket foglalkoztató témájú előadásokat hívtak meg, kevesebb kőszínházat és több független hazai társulatot. A Szent György Napokat szervező Knopp Ildikó, a városimázs iroda munkatársa csak néhányat emelt ki közülük: a temesvári Csíky Gergely Színház által játszott Hair musicalt, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Dogs and Drugs (Kutyák és drogok) előadását, kolozsvári és bukaresti alkotóműhelyek produkcióit a szülői ellenőrzésről és a fiatalok jövőképéről. A zenei kínálatból a Queen Classics nyitókoncertjén kívül egy orgona- és kürthangversenyt, Szabó Tibor Meseautó című sanzonestjét, a látványelemekkel gazdagított Cinematic Bones Ft. Bocskor Bíborka-koncertet, a székesfehérvári Blahalouisiana együttest, valamint a szerdától péntekig működő blueskocsmát említette, ahol Vali Răcilă dzsesszzenész is fellép.
Az irodalom iránt érdeklődők sem maradnak szárazon: bár e téren is elsősorban a fiatalokat kívánják megmozdítani, ismert szerzőkkel is találkozhatnak az olvasni szeretők. Többek között Kemény István, Németh Gábor, valamint a magyar fordításban is olvasható Simona Popescu és Cristian Tudorescu lesz a város vendége, de a Pulzart fesztiválokról ismerős interdiszciplináris rendezvényeket, könyvbemutatókat is tartanak.
És persze a mozi sem marad ki, ha már megvan: április 22-én este országos premier helyszíne lesz, a Kojot magyar filmdráma romániai bemutatója után közönségtalálkozóra is sor kerül; a filmet vasárnap és hétfőn is meg lehet nézni. És a moziban is lesz gyermekprogram: a Székelyföldi legendárium rajzfilmsorozat zenéjét szerző Evilági együttes lemezbemutatóján a három legújabb fejezetet is megnézhetik a meserajongók.
Új színekkel vagy inkább hangokkal gazdagodik a Szent György téri Közösségi színpad is, ahol ezúttal is elsősorban a helybelieké a főszerep, de a rétegzenekarok mellett a fogyatékkal élők is fellépnek, és utcabál is lesz. Pénteken hagyományosan a diákegyütteseké a Sugás Áruház előtti pódium, a napot az Ismerős Arcok együttes zárja. A szombat esti utcabál előtt – amelyen DJ Vanothek és MC Anastasia keveri a zenét – a Kistehén lép fel, vasárnap az Outsider Fest Headliner keretében a fogyatékkal élő amatőr és hivatásos zenekaroknak lehet tapsolni, végül pedig a magyarországi Zuboly együttesnek.
Mindez csak ízelítő, a teljes program ennél sokkal gazdagabb, kiállítások, táncbemutatók, egyebek is vannak még, és a múzeumkert programját még csak ezután véglegesítik – hangsúlyozta Knopp Ildikó. A vásári hétvégén gyermekváros is lesz, a Bodok Szálloda előtti parkolóban, de csak kíméletesebb eszközökkel, nagy játékgépeket az idén sem fogadnak a városünnepen.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2017. április 6.
Romániának 588 függő ügye van az Emberi Jogok Európai Bíróságánál
Rekordszámú ügyet sikerült lezárnia tavaly az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB), s ezzel párhuzamosan valamelyest csökkent a függőben lévő beadványok száma az utóbbi évekhez képest – tudatta szerdai jelentésében a strasbourgi székhelyű ítélőszék.
Az Európa Tanács (ET) égisze alatt működő EJEB-nek 2066 ügyet sikerült tavaly lezárnia, ez számottevő növekedés a 2015-ös 1537-hez képest. A függő ügyek száma 9941-re csökkent a korábbi 10 652-ről és a csúcsot jelentő, 2012-es 11 099-ről.
A legtöbb új panasz Oroszországból (283), Romániából (151), Görögországból (121), Törökországból (114) érkezett 2016-ban, míg Magyarországról 93. A lezárt ügyek számát illetően Törökország (274), Szlovénia (265) és Oroszország (261) van az élen, utánuk jön Románia (214) és Lengyelország (170). Olaszországnak 2350, Oroszországnak 1573, Törökországnak 1430, Ukrajnának 1147, Romániának pedig 588 függő ügye van. Magyarország esetében ez a szám 440. A török állammal szemben 20,5 millió euró kártérítést ítélt meg tavaly a bíróság, ezt követte Olaszország 15,1 millió euróval, Oroszország 7,4 millióval, Görögország 4,2 millióval és Magyarország 3,3 millióval.
Mint írták, számos, régóta fennálló kérdés közelít a megoldáshoz, mint a börtönök túlzsúfoltsága több tagállamban vagy a bíróságok függetlensége Ukrajnában. Az Európa Tanács tagországai az értékelés szerint fontos lépéseket tettek a hazai jogorvoslati eljárások hatékonyságának fokozása és az EJEB ítéleteinek megfelelő végrehajtása érdekében, ugyanakkor fontos kérdések várnak még megoldásra.
A strasbourgi székhelyű Európa Tanács 47 országot tömörítő – az Európai Unió intézményrendszerétől teljesen különálló – szervezet, amely elsősorban a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesítése érdekében tevékenykedik. Az EJEB olyan ügyekben járhat el, amelyekben a panaszos már minden jogi lehetőséget kimerített a saját hazájában, és állítása szerint sérelmet szenvedett az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt valamelyik joga.
MTI; itthon.ma/erdelyorszag2017. április 6.
Magyarellenes műsorért bírságolták meg a TVR1-et
A meghívottak azt sugallmazták, hogy a magyarok korrupcióval szereztek vissza a kommunizmus idején államosított ingatlanokat.
Magyarellenes tartalomért, az RMDSZ feljelentése alapján ötezer lejes pénzbírságot szabott ki csütörtöki ülésén az Audiovizuális Tanács (CNA) a román közszolgálati televízióra.
Az RMDSZ a TVR1 csatorna 2016. november 16-ai Kérdések és válaszok című műsorában elhangzott kijelentések miatt jelentette fel a köztévét. A műsorvezető és két meghívottja – egy egyetemi tanár és egy publicista – az erdélyi visszaszolgáltatásokról szólva a műsorban azt sugallta, hogy a magyar kisebbség törvénytelenül, korrupció révén, az államot megkárosítva kapta vissza korábban államosított ingatlanait.
Bár a törvény előírja, hogy kisebbségi tematikájú műsorokban az illető kisebbség képviseletének álláspontját is ismertetni kell, a műsorvezető ennek nem tett eleget, sőt, maga is csatlakozott meghívottai magyarellenes hangulatkeltéséhez. „Egész megyék léteznek, például Hargita és Kovászna, ahol a tulajdonok 80 százaléka már nincs a románok vagy a román állam kezében. Ilyen körülmények között hogyan védjük meg jogos érdekeinket?” – idézte az RMDSZ feljelentése Monica Ghiurco műsorvezető egyik kérdését.
„Elfogadhatatlan, hogy már a közszolgálati hírcsatorna is elővette a magyar kártyát. Nem engedhetjük, hogy újra és újra megbélyegezzenek minket, tényeket ferdítsenek, ezzel pedig a közvéleményt félretájékoztassák” – mutatott rá Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke a CNA döntése után.
Eddig a magyar közösség ellen irányuló, diszkrimináló tartalmak főként a kereskedelmi televíziócsatornákra voltak jellemzőek. A B1 televíziót, a Realitatea TV-t és az Antena 3-at többször részesítették pénzbírságban vagy figyelmeztetésben az utóbbi években. foter.ro2017. április 6.
Nyílt levél a székelyföldi románoknak
Tőke Ervin az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszéki szervezetének elnöke nyílt levelet írt a székelyföldi románoknak, amelyben arra kéri őket, hogy tekintsenek el a múlt sérelmeiről és építsenek egy szebb jövőt magunknak. "Önök a román zászló alatt, mi a székely és a magyar zászló alatt, egymás mellett, ahogyan mindennapjainkat éljük".
Több olyan politikai szervezet létezik ebben az országban, amelyik a szavazatszerzés céljából a problémák és a konfliktusok fenntartásában érdekelt. Nekünk, az Erdélyi Magyar Néppártnak a problémák mindenki számára megnyugtató módon való rendezése és a konfliktusok hosszú távú feloldása áll érdekünkben.
Figyelemmel követtem a Maros, Hargita és Kovászna megyei románok civil fórumának a székelyudvarhelyi ülését, akik az önök képviseletében gyűltek össze. Elolvastam és megértettem az aggodalmakat Székelyföld autonómiájával kapcsolatosan, ezért úgy gondolom, hogy őszintén és megelőlegezett bizalommal tisztáznom kell önöknek egy pár kérdést.
A civil fórum zárónyilatkozatában azt írják, hogy ideje van annak, hogy ez a régió a stabilitás mintapéldája legyen. Ez egy közös cél lehet, viszont azt is látni kell, hogy számos Nyugat-Európai államban stabilitást, jólétet és kölcsönös megértést csak a különböző autonómiák léte hozott.
Közösségünk a Trianoni szerződés óta felére csökkent és folyamatosan apad, ezért megmaradásunk érdekében adminisztratív, gazdasági és jogi biztosítékokra van szükségünk. Emiatt számunkra az erdélyi magyarok kulturális autonómiája és Székelyföld területi autonómiája létkérdés, amiről semmiképpen nem tudunk lemondani. Az autonómia kérdésében nem vitatható történelmi és demográfiai érvek ütköztetése az alap, hanem a közösségi igény és a működő európai példák. Ugyanakkor magától értetődő, hogy amit saját magunk számára kérünk, az önöknek is jár. Kérni kell, párbeszédet kell róla folytatni, ezért közös gondolkodásra és cselekvésre hívom önöket.
Ellentmondanék annak a kijelentésnek, hogy Románia teljesítette az általa vállalt nemzetközi keretegyezményeket kisebbségi kérdésekben. Sajnos, a létezők között is számos olyan törvény és rendelkezés van ma Romániában, amit különböző hatóságok tetszőlegesen értelmeznek, vagy egyszerűen nem alkalmaznak.
Egyetértünk abban, hogy a mi diákjaink is meg kell tanulják a román nyelvet. Viszont a magyar közösség fiait célszerűbb lenne másképp tanítani a román nyelvre mint a román ajkú társaikat. Habár a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény ezt előírja, 6 év elteltével ott tartunk, hogy a törvény ez irányú rendelkezései késve, illetve csak részlegesen lettek gyakorlatba ültetve.
A nyilatkozatban a román nyelv elsőbbségét hangsúlyozzák, mikor Isten és a törvény előtt egyenlőknek kell lennünk. Több nemzet békés együttélése akkor teljesülhet, ha egyiket sem helyezzük a másik fölé. Mi nem érezhetjük magunkat másodrangú állampolgároknak szülőföldünkön.
Tiszteletről írnak, de a tisztelet csak kölcsönös lehet. Önöknek is tiszteletben kell tartaniuk a mi anyanyelvünket és nemzeti szimbólumainkat. Itt példaként felhozom azt az esetet ami velünk történt Csíkszeredában: A bíróság kitiltotta Csíkszereda önkormányzatának tanácsterméből mi nemzeti szimbólumainkat, ezért asztali zászlókat adományoztam az önkormányzat frakcióinak. A Néppártnak és az RMDSZ-nek székely-, a PNL és PSD frakcióinak román zászlókat. Az említett ülésen elmondtam a román ajkú képviselő társaimnak, hogy mi mindig tiszteletben fogjuk tartani a nemzeti szimbólumaikat, függetlenül attól, hogy mit művelnek egyesek, akik az én nemzetem megalázásából keresik kenyerük.
Az autonómia ellen felhozott érveikben azt tárgyalják, hogy az autonómia gondolata románellenes. Kedves románok, az autonómia számunkra szabadságot jelent és nem más népek szabadságának a visszaszorítását. Egyetlen nemzet létezése sincs a másik ellen.
Sajnos, mi nem ezt tapasztaljuk Románia részéről. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács összeírta az elmúlt években minket ért sérelmeket. Kérem szánjanak rá egy kis időt és olvassák el. Az alábbi linken megtalálják román nyelven.
Mindezek ellenére én azt mondom, hogy tekintsünk el a múlt sérelmeiről és építsünk egy szebb jövőt saját magunknak. Önök a román zászló alatt, mi a székely és a magyar zászló alatt, egymás mellett, ahogyan mindennapjainkat éljük.
Higgyék el nekem, mi értjük az önök gondjait, sőt, jobban, mint a bukarestiek, hiszen mi is számbeli kisebbségben élünk ebben az országban. Hosszú távú partnerségre számíthatnak, ha támogatják autonómiaküzdelmünket.
Önök is láthatják, hogy a fiatalok sorra hagyják el az országot, Románia gazdasági és demográfiai katasztrófa fele halad. Gazdasági szempontból nem várhatunk tovább Bukarestre, mindegyik régió, Dobrudzsától kezdve, Bánságon és Bukovinán át egészen Olténiáig meg kell találja azokat a megoldásokat, amelyek biztosítják a helyi közösségek hosszú távú fennmaradását.
Tisztelettel,
Tőke Ervin
az Erdélyi Magyar Néppárt
csíkszéki szervezetének elnöke itthon.ma/erdelyorszag2017. április 6.
Magyarellenes szervezetek követelik, hogy Boc fellebbezzen a kétnyelvű táblák ellen
Több kolozsvári román szervezet kéri Emil Boc polgármestert, hogy nyújtson be fellebbezést a Kolozs megyei törvényszék azon döntése ellen, amely a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére kötelezi a városvezetést.
A dokumentumot a Carpatica Kulturális Alapítvány elnöke, Ionel Vitoc, az Avram Iancu Kulturális-hazafias Társaság elnöke, Victor Bercea és az ASTRA kulturális egyesület Kolozs megyei szervezetének elnöke, Mircea Popa írta alá. Szerintük a polgármesteri hivatal a többségi lakosságot diszkriminálná, ha nem élne fellebbezési lehetőségével.
„Felháborodással vettük tudomásul a Kolozs megyei törvényszék döntését, mely egy önkényes értelmezés alapján arra kötelezi Kolozsvár Polgármesteri Hivatalát, hogy kétnyelvű helységnévtáblákat szereltessen a város bejárataihoz” – írják a dokumentum megfogalmazói, követelve Emil Boctól, hogy fellebbezzen a döntés ellen. „Elfogadhatatlan számunkra, hogy a nagy egyesülés centenáriumára ilyen megnevezéssel készüljön a városunk” – teszik hozzá.
Az aláírók azzal érvelnek, hogy a törvény a nemzeti kisebbség legalább húsz százalékos arányát szabja meg küszöbként ahhoz, hogy a hatóságokat kötelezni lehessen a kétnyelvű táblák kihelyezésére. Ugyanakkor kifejtik, hogy sok románban kellemetlen emlékeket idéz fel a magyar Kolozsvár megnevezés, mert az 1940–1944 közötti magyar közigazgatástól elszenvedett atrocitásokat juttatja eszükbe.
Agerpres; itthon.ma/erdelyorszag 2017. április 6.
Laczikó Enikő: Romániának el kell fogadni a kisebbségek jogállásáról szóló törvény-tervezetet
„Még mindig nem fogadta el a román parlament a kisebbségek jogállásáról szóló törvény-tervezetet, amelyet 2005-ben nyújtott be az akkori kormány a törvényalkotó testület elé. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala évente megerősíti ennek a törvénynek a szükségességét és annak eredeti formájában való elfogadását” – mutatott rá Laczikó Enikő, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkár-helyettese azt követően, hogy az intézmény képviselői a kisebbségvédelmi keretegyezmény szakértőivel találkoztak ma délelőtt Bukarestben.
Laczikó Enikő elmondta, hogy Romániában még mindig nem szabályozták a nemzeti kisebbségek státusát, hiszen jelen pillanatban a kisebbségeket nem tekintik államalkotó tényezőknek. „A Romániában élő nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek korlátozott módon élhetnek jogaikkal, hiszen számos értelmezési és alkalmazási gondokkal kell szembenéznünk. Bár az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala igyekszik eleget tenni a különböző jogértelmezési kéréseknek, a gyakorlat azt mutatja, hogy nem alkalmazzák a törvényeket, értelmezési problémák merülnek fel” – fogalmazott az államtitkár-helyettes.
A Keretegyezmény betartását monitorizáló bizottság tagjai rákérdeztek a nemzeti kisebbségek szimbólum-használata körül kialakult problémákra, illetve azokra a perekre, amelyeket a székelyföldi önkormányzatok ellen indítottak a hatóságok. Az államtitkár-helyettes elmondta: „sürgősen szabályozni kell a szimbólum-használatot, hiszen elfogadhatatlan, hogy a 21. században nem használhatjuk szabadon ezeket.”
Laczikó Enikő hangsúlyozta, hogy az Etnikumközi Hivatal fontosnak tartja a kisebbségekkel való szoros együttműködést, és az azokkal való folyamatos konzultálást, hiszen csak így lehet reális megoldásokat javasolni a valós problémákra. maszol.ro2017. április 6.
Kiket veszélyeztet a romániai emberkereskedelem?
Március közepén robbant a hír, hogy az olasz mezőgazdaságban több ezer nő végez gyakorlatilag rabszolgamunkát, a többségük pedig román állampolgár. Ennek apropóján ismertette az emberkereskedelem hazai részleteit László Éva pszichológus a 7. Szociológus Napokon, Kolozsváron.
Mint korábban megírtuk, az olaszországi rabszolgamunkán tengődő emberek körében gyakori a nemi erőszak, a verés, a fenyegetések különféle formái. A bántalmazások mellé embertelen körülmények járnak: az egyik nő arról beszélt, hogy macskatáppal etették őket és nem engedték, hogy orvosi kezelést vegyenek igénybe. Éjszakánként pedig a gazda barátai jártak át a munkásszállóra, hogy kedvükre erőszakoljanak meg, akit csak akarnak. A törvények értelmében érvényes szerződés és nyolc óra munkáért napi 56 euró járna, ehhez képest az összeg harmadát is alig keresik meg.
László Éva elmondta, három évvel ezelőtt már kitört egy hasonló botrány Olaszországban, aztán elcsitult a vihar. Már a kilencvenes évektől közhelyszerűvé vált, hogy az emberkereskedelem tekintetében Románia erősen érintett ország, évekkel ezelőtt aztán hivatalosan is elismerték, hogy a jelenség az ország területén belül is létezik.
A statisztikai adatok szerint 2010 és 2012 között a hivatalosan elismert áldozatok száma 6000 fölött volt, ennek körülbelül felét itthon iktatták be mint áldozatot, a többségüket pedig Spanyolországban és Olaszországban.
Európa-szinten a legtöbb áldozatot a szexuális kihasználás terén szedi a jelenség, ezután következik a munkakihasználás és az egyéb formák A munkakihasználás területén első helyen található a mezőgazdaság, ezt követi az építkezés, majd a könnyűipar – hangzott el.
Egy kutatás során szakemberekkel, áldozatokkal és hozzátartozókkal beszélgettek, illetve bűnügyi dossziékat tanulmányoztak. A hozzáállások meglehetősen szélsőségesek voltak: egy munkaügyi szakember egyenesen kizárta a munkakihasználás jelenségének lehetőségét, a válaszadók nagy hányada pedig nagyon rejtett jelenségként, de növekvő tendenciaként beszélt az esetekről. Egy ügyész viszont a lakosság negyven százalékát nevezte meg veszélyeztetettént – és még megengedőnek tartotta ezt a véleményét.
Kik vannak veszélyben?
Az emberkereskedelem forró pontjait beazonosítva kiderült, Botoșani, Iași és Vaslui megye számít veszélyeztetett megyének, illetve Kovászna megye mint kihasználási helyszín – a nyári szezonban ugyanis a szegényebb környező megyékből vonzanak be munkaerőt. Kiderült, a toborzást gyakran ismerősök végzik, de vannak „véletlen toborzók”, akik maguk is áldozatként meggyőzték ismerőseiket a „nagyszerű munkalehetőségről”. Emellett ügynökségek, álláshirdetések is toboroznak, utóbbiak szokványos portálokon is akár. A szexuális kihasználás területén gyakran egy párkapcsolatból kerülnek át a kihasznált helyzetbe, mára lányok is „szakosodnak” arra, hogy behálózzanak férfiakat ebből a célból. Az áldozat maga is felveheti a kapcsolatot a toborzóval, azaz ő maga keresheti a lehetőségeket – hangzott el.
Az intézetben felnövők az átlagosnál gyakrabban kerülnek veszélybe, hiszen kevés az a rendszer, amelyik hosszú távra is segít nekik valamilyen induló tőkével, ráadásul folyamatosan váltaniuk kell az intézményeket, így nincsenek tartósan kialakult kapcsolataik. A mélyszegénységgel sújtott helyek szintén remek toborzóhelynek számítanak – az innen elkerülő áldozatok pedig még a kihasznált munka mellett is jobban élnek, mint otthon.
Kustán Magyari Attila / maszol.ro2017. április 6.
A 27.
Ünnepeltek a hírszerzők háza táján, színeváltozásuk 27. évfordulóját, ugyanakkor évi beszámolófélét is tartottak, amelyben nem a zavaros múltról beszéltek, hanem – mint már olyan sokszor – a „napfényes” jövőről. Pedig lenne miről tárgyalni a volt felé tekintve, mert a marosvásárhelyi események árnyékában létrehozott Román Hírszerző Szolgálat (SRI) érdekes utat tett meg, amíg megint reszketést okozó, szinte mindenható szervezetté lett.
Tárgyalhatnak például arról, hogy miként használták ki a fekete március eseményeit az elavult szekunak SRI-re való átfestéséhez. Hogy a törvénynek ellentmondva miként szórták tele saját embereikkel az intézményeket. Hogy miként hozták létre – a legfelsőbb védelmi tanács jóváhagyásával – a politikai rendőrséghez hasonló, közös hírszerző–ügyész-csoportokat és kezdtek a politikai ellenfelek, de a nekik nem tetsző köznép után is szimatolni. Hogy, a törvény megsértése miatt, hogyan cserélték le a SRI operatív főnökét, de több főtisztjét is, és hogy a gazdasági teendőiket miért fedi titok… Ez utóbbi törvénybe iktatásakor igen csak nagy vitát váltott ki a törvényhozásban. Jóváhagyása, ugyanis, előnybe helyezte e téren a szolgálatot, s tevékenységére igen csak kétes fátylat húzott. Pénzszerzés volt akkor erre a magyarázat, de azóta a SRI berkeibe pumpálták a pénzt. Lett pénz bőven. Dolgoztak is teljes mellhosszal, mintha itt nyüzsögne a világ minden terroristája és kéme. Jelentették is, hogy az országban 6 000 személyt nem engedtek be. Azt már – nemzetvédelmi okokra hivatkozva – kevésbé verték nagydobra, hogy 40 ezer polgár lehallgatására kaptak jóváhagyást.
Öreg kontinensük országaiban mifelénk ténykedik a legtöbb hírszerző, 12 ezer (!), míg a taljánoknál 1600, a germánoknál 2600, a frankoknál 3300, egy lakosra számítva pedig magasan verik az amerikai FBI-t. Hát a közpolgárok után eresztették őket, még az adóhivatalba (ANAF) is jutott belőlük, a napokban vonták őket vissza. S mintha nem lenne elég füles e vidéken…
Öreg tapasztalat, hogy a sok lehallgatástól ez a nép nem lesz sem tisztább, sem kevésbé korrupt. Az is tény, hogy bennünket, az örök ellenségnek tartott magyarokat, nagyon figyelnek. De emiatt mi sem leszünk kevésbé magyarok. Legfeljebb csökönyösebbek.
Román Győző / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. április 6.
Szinte Gábor hagyatéka Szentgyörgyön
A székelykaputól a törülközőig
A budapesti Néprajzi Múzeum A székelykaputól a törülközőig című kiállítása a Sepsikőröspatakról származó Szinte Gábor (1855-1914) rajztanár, gyűjtő, fényképész, rajzoló hagyatékát mutatja be mától a Székely Nemzeti Múzeumban.
A kiállítás a gyűjtő hagyatékában fellelhető több, mint háromszáz fényképfelvétel és közel száz rajz közül válogatva mutatja be azt az erdélyi, elsősorban székelyföldi építészeti és tárgyi kultúrát, mely a népművészet és a természeti környezet kölcsönösségében mutatkozik meg.
A székelyföldi háztípust, a székelykapukat, a fejfákat (kopjafákat) és az erdélyi fatemplomokat bemutató kiállítás ez alkalommal a gyűjtő szülőföldjére kerül vissza, aki régiségeket dokumentáló munkáival mindig mintát akart szolgáltatni mestereknek, fafaragóknak, alkotóknak. A kiállítás archív anyagok felhasználásával készült, interaktív kapurajzolóval, vetítéssel segíti a témában való alapos és tárgyilagos ismeretszerzést a fiatal generációk számára is.
A megnyitón köszöntőt mond Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója. A kiállítást megnyitja Tasnádi Zsuzsanna kurátor és Szőcsné Gazda Enikő muzeológus. Énekel Szabó Fruzsina, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum diákja. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. április 6.
Régimódi hóhérok, újkori lélekrontók
Van, akit tánc közben zavar a zene. Másokat a bábuk zavarják sakkozáskor. És megint másokat a gyógyszer a gyógyításban. Aztán sokakat a jelen megítélésében zavar a múlt, és az igazság kiderítésében a tények. Apró-cseprő történések között minduntalan szem elől tévesztjük a lényeges dolgokat. Ameddig az élet jelentéktelen dolgaival foglalatoskodunk, elrobog mellettünk a történelem. Aztán egyszer csak jön a hír, miszerint jogerősen húsz év letöltendő szabadságvesztésre ítélte a legfelsőbb bíróság Ioan Ficior nyugalmazott ezredest, a kommunista hatalom által Peripraván működtetett kényszermunkatábor egykori parancsnokát emberiesség elleni bűncselekmények elkövetése miatt. És nem tudjuk, mit kezdjünk a hírrel. Valahogy elsétálunk a bejelentés mellett, vagy ahogy egy kedves ismerősöm jelezte a közösségi oldalán, „valamiért ezek a történetek elsikkadnak a napi dagonyában, pedig fontos lenne szemmel tartani őket!” Hiszen ne feledjük, ez a hóhér több mint száz ember haláláért felelős, és fél évszázadig megúszta a felelősségre vonást.
A peripravai munkatábor célja az volt, hogy elpusztítsák a foglyokat, akiket a kommunista rendszer ellenségeinek tekintettek. A Ficior által irányított munkatáborban a foglyok nem részesültek megfelelő élelmezésben, és embertelen körülmények között szállásolták el őket. Nem volt ivóvíz a táborban, a gyógyszerek és az orvosi ellátás is teljes mértékben hiányzott. Szigorú büntetéseket róttak ki a legapróbb kihágásokért, a foglyoknak emellett különösen nehéz munkakörülményeket kellett elviselniük függetlenül attól, hogy egészségesek vagy betegek voltak, és rendszeresen a munka túlteljesítésére kényszerítették őket.
Az új nemzedékek érdektelensége
Felnőtt egy nemzedék, amelynek az 1990 előtt történtek nem jelentenek semmit. Néhány évvel ezelőtt, az 56-os megemlékezések napján a forradalom egyik résztvevőjét kísérgettem Kolozsváron, amikor egyetemista ismerősöm megkérdezte, ki ő, mit kell tudni róla, és egyáltalán mi olyan fontos ebben a megemlékezésben? Hogy ezek után még jobban letaglózzon, mosolyogva hozzátette: az ő generációjuknak már 1989 is olyan távolinak tűnik, hogy nem igazán érdekli.
Pedig a múltat ismerni kell, és a bűneit ugyanúgy fel kell tárni, mint a jelen disznóságait. Ficior csak egyike azoknak, akik egy rendszer képviselőjeként és annak nevében embereket öltek. Az izmusokra sok minden ráfogható, ám a Ficiorhoz hasonlók nem kimondottan ideológiai alapon gyilkoltak: inkább pszichopaták voltak, akik a körülmények számukra szerencsés állása következtében olyan helyre jutottak, ahol következmények nélkül tevékenykedhettek.
Akik annak idején munkatáborokban kötöttek ki, embertelen kínokat éltek át függetlenül attól, hogy a tábor vezetője egy Ficiorhoz hasonló őrült volt, vagy egy kisebb kaliberű hóhér. A lényeg az emberek megtörése, méltóságuk megtiprása, egészségük tönkretétele volt. Ez a személy talán az utolsó, aki a jéghegy csúcsát képviseli, de rajta kívül számtalan gazember sétál ma is közöttünk, aki annak idején emberségét félredobta valamiféle homályos ideológia és haszon reményében. Ez a gazember – és sok hozzá hasonló – túl sokáig élvezte a nyugdíjas évek nyugalmát. De végül pont került a történelem egyik sötét fejezetére.
21. századi karaktergyilkosok
Ámde hiába csengett le a kommunizmus, hiába élünk a 21. században, hiába hisszük azt, hogy ma már nem lehet büntetlenül embereket bántani. Kisebb és nagyobb kaliberű lélek-és karaktergyilkosok ma is léteznek, akik nem riadnak vissza a lelki és testi terrortól. Itt élnek közöttünk, ránk mosolyognak, miközben a kezükben lévő hatalmat úgy értelmezik, ahogy nekik tetszik: szabad üvölteni, fenyegetni, kezet emelni, köpni, szitkozódni. Döbbenetes, hogy az ilyenek minden szinten és minden szakmában fellelhetők: a hétköznapi emberektől kezdve sportolókig vagy művészekig mindenhol ott vannak. Félőrültekkel találkozunk az utcán, a közlekedésben, sportpályákon és újabban kulturális intézményekben.
Sajnos, József Attilával élve mindig csak a felszín fecseg, ki tudja, mit rejt még a mély. Amit nem közölnek, amiről nincs tudomásunk, ami a nagyközönség számára rejtve marad. Ami – akárcsak a kommunista hóhér esetében – jó esetben évek, évtizedek múlva derül ki, és amiben mindenki cinkos, aki most hallgat.
Ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy a cél szentesíti az eszközt. A bűnt el kell utasítani, és meg kell torolni: bárhol, bármilyen szinten történjen az meg. Akár – lásd Ficior esetében – évtizedekkel elkövetése után. Ez az egy, ami sosem késő, és nem vész kárba a rászánt idő.
Nánó Csaba / Erdélyi Napló (Kolozsvár)2017. április 6.
Új kihívások előtt az egyházak
Egyre nagyobb kihívás elé állítja az erdélyi magyar történelmi egyházakat a gyülekezetek elöregedése. A szórványban és tömbmagyar területeken egyaránt jelentkező jelenséget a lelkészhiány súlyosbítja. Az idős, magányos híveknek elsősorban személyi kapcsolatokra, testi és lelki támaszra lenne szükségük, ezért egyre inkább felértékelődik az egyház szociális szervezeteinek a munkája.
A mintegy ötezer hívet számláló marosvásárhelyi Gecse utcai egyházközség nagy gyülekezetnek számít a 300 ezres lélekszámú Erdélyi Református Egyházkerületben (EREK) – példálózik Szegedi László missziói előadó, amikor a fogyás mértékéről kérdezzük. „Egyházkerületi szinten ekkora nagyságrendű apadás a jellemző, ez 5000–5400 ember eltűnését jelenti évente” – fogalmaz. Úgy véli, a gyülekezetek elöregedése nemcsak a szórványban, hanem a tömbmagyar területeken is tetten érhető. Nagyon kevés az a gyülekezet, ahol a temetések és születések arányát tekintve az utóbbi javára mozdulna el a mérleg nyelve, ahol van természetes szaporulat. „Csíkszereda az, ahol a társadalmi stabilitás és odafigyelés az arányt pozitívvá alakította” – mondja a Szegedi, aki szerint a Hargita megyei városban az elmúlt 25 évben komoly közigazgatási lépések történtek az iskolahálózat kiépítésétől kezdve a munkahelyteremtésig. „Itt egy gyermek elkezdheti az óvodát, majd befejezheti az egyetemet, és talán megvan az esélye arra is, hogy munkát találjon. Semmi nem készteti elvándorlásra, és ez örvendetes: jelzés, hogy vannak közösségek, ahol van pozitív fejlődés” – fogalmaz a lelkész. Erdély-szerte azonban ennek az ellenkezője a jellemző, elsősorban a kis településeken jelent egyre nagyobb gondot a lakosság elöregedése és gazdasági elerőtlenedése.
Megrendült közösségi alapok
A falusi egyházközségek elnéptelenedésének egyik legalapvetőbb oka a történelmi változásokkal beállt életkoncepció-csere. Az 1989-es rendszerváltás radikális változást hozott a falusi életszemléletben: megnyílt a világ, a fiatalok közül sokan elmentek. Ehhez hozzájárult az is, hogy a falusi közösségekben értelmetlenné vált a hagyományos gazdálkodási forma, a földművelés – idézi fel a probléma gyökereit Szegedi László. A külföldre való elvándorlás is jelentős tényező. Ez a 90-es években felerősödött, majd 2000 és 2007 között lelassult. „Négy-öt éve újból felerősödőben van, és elsősorban a falusi gyülekezeteket tizedeli nagymértékben.” A kőhalmi lelkipásztor szerint a gyülekezetek elöregedése számos problémát vet fel, ezek például erőtlenekké és képtelenekké válnak a meglévő gyülekezeti struktúrák megőrzésére, fenntartására. A humán erőforrás – lelkipásztor, gondnok, kántor, harangozó – foglalkoztatása ugyanúgy gondot okoz számukra, mint az épített örökség megőrzése. „Így került veszélybe sok közösség, amely több évszázaddal ezelőtt képes volt megépíteni önerőből, állami támogatás, pályázatok nélkül egy templomot, képes volt lelkészi, kántori lakást építeni és fenntartani. Ezek a gyülekezeti és a közösségi élet alapbázisai voltak, most viszont sok helyen megrendültek. Olyannyira, hogy ma már egy 150–200 lelkes gyülekezet alig reménykedhet abban, hogy lesz lelkésze” – fogalmaz az egyházi elöljáró.
„Bokrosítás” van kilátásban
A jelenlegi helyzet azért is nehezíti az egyházkerület vezetésének dolgát, mivel pár éve lelkészhiánnyal küzd: a lelkészi szolgálat kihívásai, illetve a vele járó szegényes anyagi juttatás már nem emeli ezt a keresett hivatások közé. „Isten mindig gondoskodott szolgákról, az aratnivaló sok, a munkás kevés, de hisszük: ahogy a múltunk, úgy a jelenünk és a jövendőnk is Isten kezében van” – utal a bibliai példára Szegedi László, aki szerint az egyház próbálja orvosolni a problémát. Plusz anyagi keret van a helyi gyülekezet és az állami támogatás együtteséből összeálló lelkészi bér pótlására, és a lakhatósági körülményeket is folyamatosan javítják, már szinte nincs olyan parókia, ahol ne lenne vezetékes víz és fürdőszoba.
„Átcsoportosítás, szaknyelven »bokrosítás« van kilátásban, amikor több gyülekezet tart fenn egy lelkészt” – mutat rá az egyre gyakrabban alkalmazott megoldásra Szegedi László, aki szerint a nagyvárosokhoz közeli kis gyülekezetek előbbiekkel társulva lesznek kénytelenek átvészelni az egyre nagyobb gondot jelentő paphiányt. Jelenleg mintegy 60 lelkipásztorra lenne szükség az egyházkerületben, 35–37 gyülekezetnek 15 éve nincs lelkipásztora, de talán még el tudná tartani. „Ha most elő lehetne varázsolni felkészült és elhivatott lelkipásztorokat, mintegy 50 őrhelyen lehetne komoly munkát végezni. De hiányoznak” – világít rá az egyház nagy problémájára a generális direktor. Kifejti, míg az elmúlt időszakban igazodtak a nyugdíjazási törvényhez, a lelkészhiány miatt a jövőben visszatérhetnek az 1990 előtti rendhez, amikor egy lelkipásztor akár 70 éves koráig is szolgálhatott.
A strukturális átszervezés folyamatos, kisebb gyülekezetek társulnak nagyobbakkal, egy lelkipásztornak a jövőben nem egy-két közösséget, hanem három-négyet kell majd ellátnia – részletezi a hosszú távú megoldást a lelkipásztor, aki szerint erről folyamatos a tanácskozás az egyházkerületben. „A legnehezebb meggyőzni egy-egy gyülekezetet arról, hogy sem anyagilag, sem lehetőségeiben nem tud eltartani, és nem is kaphat már lelkészt, mert nincs ahonnan küldeni” – jelenti ki Szegedi László. Arra is felhívja a figyelmet, hogy ha egy kis közösségnek sajátos problémái vannak, nem szabad elfeledkezni, hogy ugyanezek hatványozottan jelentkeznek a nagyvárosban. Hosszútávon, szolidaritási alapon a nagyobb közösségeknek kell felvállalniuk a kisebbek sorsát, hiszen a bibliai parancs is így szól: egymás terhét hordozzátok.
Nagy kihívás a pasztoráció
Az elöregedés folytán a kis közösségek nem vonzók a lelkészek számára: ha kikerül egy fiatal lelkész, egzisztenciális problémái adódhatnak, például a feleségének nem lesz munkája. Később a gyermekek iskoláztatásával adódhat gond, előfordulhat, hogy már nincs magyar oktatás a településen – sorolta a lehetséges akadályokat a generális direktor, rámutatva, ha lenne is pap, nem biztos, hogy vállalná a szolgálatot. Holott épp ezek a közösségek szorulnak rá a segítségre. Az egyháznak ugyanis nagy felelőssége van azzal a nemzedékkel szemben, amely helyt állt az elmúlt nehéz évszázad során, átélt két világháborút és a kommunista kollektivizálást. „Helytállnak és ott maradnak – elmagányosodva. Az elvándorló fiatalok sokszor úgy gondolják, hogy ha anyagilag támogatják az otthon levőket, az elég” – mondja Szegedi László, aki szerint ez fordítva sem működhet: egy fiatal nem élhet nyugodtan Nyugaton, miközben otthon van az öreg, beteg édesanyja.
A kivándorlás miatt sokféleképpen változott a pasztoráció kihívása is a falusi közösségekben, fontos tényezővé vált a házibeteg-gondozás, amelyet az évek óta jól működő Diakónia Alapítvány vállalt fel.
A súlyos betegek, haldoklók testi és lelki gondozására is egyre nagyobb az igény, és az egyháznak e feladatokra is fel kell készítenie lelkészeit. „Családlátogatásra, konkrét segítségre és elhivatottságra van szükség” – összegez Szegedi, aki szerint ma a gyülekezeti tagoknak egyharmada egyedül él. Nagy részük özvegy, de egyre jellemzőbb, hogy 30 év után sok fiatal nem akar családot alapítani vagy nem került neki társ. „Ez is nagy kihívás, hogy mit kezdünk az ilyen emberekkel, hogyan tudunk nekik segíteni” – mondja a missziói előadó, hozzátéve, a családmodell is változott, 35 éves korig kitolódott a házasságkötés kora, emiatt is számolhatunk kisebb születési aránnyal.
Humánus megoldást keresnek az unitáriusok
„Sajnos az utóbbi tíz-tizenöt évben folyamatosan érzékelhető a fogyás, mindig több a temetés, mint a keresztelő” – vázolja az erdélyi unitárius gyülekezetek helyzetét Bálint Benczédi Ferenc püspök. Különösen a falvak kerültek nehezebb helyzetbe. Bár pontos adatokkal nem tudott szolgálni, általánosságban elmondható, hogy a Nyikó-menti és a Felső-Kisküküllő-menti gyülekezetek vannak kiöregedve. Vannak falvak – mint például Rava vagy Magyarzsákod –, ahol a legfiatalabb lakos 50 év körüli. Máshol pozitívum is akad: sok fiatal család már a harmadik, negyedik gyereket vállalja.
A kistelepülések elöregedéséhez sok tényező járult hozzá a 70-es évek iparosításától a jelenlegi migrációs folyamatokig – véli az egyházi elöljáró. A gyülekezetek majdnem kétharmadában központi segéllyel próbálják a lelkészeket helyben tartani. „Ez ellentmondásos helyzet, hiszen a nagy gyülekezetek – ahol több munka lenne – nem akarnak két-három lelkészt fogadni. Az ilyen magára maradt, elöregedett gyülekezetek, ahol 80–100 lélekkel dolgozunk, nem tudják a lelkészi fizetést biztosítani, így központi alapból próbáljuk ezt pótolni” – vázolja a helyzetet a Magyar Unitárius Egyház püspöke. Ez a jövőben egész sor szerkezeti váltással jár majd, ezekről már két-három éve tárgyalnak. „Egyelőre próbáljuk a humánosabb megoldást keresni, hogy ne maradjon a falu lelkész nélkül”. A püspök arra is rámutat, hogy a lelkészi munka nem csak abból áll, hogy a pap vasárnap prédikál. Ez folyamatos jelenlétet és odafigyelést igényel.
Bálint Benczédi Ferenc szerint az elöregedő gyülekezetek helyzete számos problémát vet fel, amelyeket nem lehet csak pénzzel megoldani, mert itt a személyi kapcsolatokon van a hangsúly. „A magára maradt idős embernek a személyi közelség, a kapcsolat adna erőt. 40–50 magára maradt ember helyzetét nehezen lehet megoldani” – véli a püspök. Az unitárius egyházban a Gondviselés Alapítvány vállalta magára a betegellátás, idősgondozás feladatát, de jó eredményei vannak a világiak bevonásával működő falugondnok programjuknak is. Nyaranta kalákákat szerveznek, amikor fiatalok a ház körüli munkában segítenek idős, egyedül élő embereknek. Főleg a városoktól távol eső egyházközségekben van baj, így elsősorban számukra próbálnak segítséget biztosítani.
Csalóka statisztika
Negatív demográfiai adatokkal számolnak a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegyében is, ahol Potyó Ferenc általános helynök, pápai prelátus szerint mintegy ezer főre tehető a fogyás: tavaly ennyivel temettek többet, mint kereszteltek. A számokat évente összesítik, és elküldik a Szentszék statisztikai hivatalának, mondja az általános helynök, hangsúlyozva, valójában ennél nagyobb fogyásról van szó. „Az adatok sajnos nem tükrözik a valóságot: bár a gyerekeket itthon keresztelik, sokan közülük már nem tartoznak hozzánk. A fiatalok közül sokan külföldön dolgoznak, ott le is telepednek, családot alapítanak, de amikor templomi házasságot szeretnének kötni, hazajönnek. A gyerekeket is hazahozzák, hogy itthon kereszteljék meg, itt vannak a nagyszülők. Ha itt végzik a szertartást, beírják az anyakönyvbe, a statisztikában megjelennek a számok, de a valóságban ezek már nem a mi adataink, ezek a gyerekek létszámban már nem fogják az itteni lakosságot gazdagítani” – magyarázza az egyházi elöljáró. Hozzáteszi, a számos plébános által leírt jelenség nemcsak a magyar, hanem a román nemzetiségű római katolikusokra is jellemző, és egyre inkább a külsőségekben nyilvánul meg. „Teljesen elszakadtak az itthoni környezettől, csak külső pompát, ünnepséget látnak. Nem a liturgia, a szentség a fontos, hanem a forma” – mondja a főegyházmegye általános helynöke.
„Az egyház teszi a dolgát. Mi sajnos nem tudunk senkit idekötni” – jelenti ki Potyó Ferenc. Szomorúan meséli, hogy tavaly ősszel, a bérmálás utáni vizitáción tapasztalta: a Székelyudvarhely környéki nagy egyházközségekben – Szentegyházán, Szentkeresztbányán, Lövétén, Zetelakán, Kápolnásfaluban – is egyre több a kivándorló. „Ezek 3500–4000 lelkes gyülekezetek, és a papok elmondása szerint 1500–2500 fő, a fiatalok 95 százaléka külföldön dolgozik” – meséli az általános helynök, aki szerint míg az idősebb vendégmunkások hazahozzák keresetüket, a fiatalok esetében már kevés az esély, hogy visszakívánkozzanak.
Nincs, akit küldeni
Potyó Ferenc szerint az egyház megpróbál helyt állni a megváltozott körülmények között is. A papok teszik a dolgukat, beleértve a hívek lelki gondozását, hitoktatást, templomi szolgálatot, családlátogatást, az idősek látogatását, a szentségek kiosztását. Keresztelők, esküvők előtti felkészítőket tartanak, és lelkiségi csoportokat működtetnek. A főegyházmegyében a Caritas szociális-karitatív szervezet jól kiépült hálózata biztosít házibeteg-gondozást: városokban, falvakban látogatják, gondozzák az egyedül maradt időseket. „Ennek a szociális hálónak a működtetése is egyre nehezebb. Azt a kevés pénzt is megvonja az állam, amit biztosított. Ezért is igényeljük egykori javainkat, hogy iskolákat tudjunk működtetni, szociális szolgálatot végezni. Az egyház több szempontból is ellehetetlenül” – panaszolja a pápai prelátus a restitúciós folyamat akadályoztatására utalva.
A római katolikus egyházban is sok olyan eset van, amikor a gyülekezetek önerőből már nem tudják a papot fenntartani. Évente jelentős összeget kapnak a magyar államtól, amely a szórványban dolgozó, kis közösségeket vezető lelkipásztorok megélhetését hivatott segíteni: a szórványsegélyt negyedévente utalják a kedvezményezetteknek. „A helyek betöltésénél az anyagiak soha nem számítottak, ezt központilag megoldottuk” – hangsúlyozza az illetékes. Mivel ezek a papok a nagy gyülekezetben szolgáló társaikhoz képest sokszoros áldozatot vállalnak, időnként próbálják cserélni őket. „Az utóbbi egy-két évben már nálunk is jelentkezett a paphiány. Azért nem jut egy-egy kisebb helyre, mert nincs, akit küldeni” – fogalmaz az egyházi elöljáró. Mint kifejti, a lelkészhiányhoz az is hozzájárul, hogy a papi fizetés alig több a minimálbérnél, és ha a lelkész szórványgyülekezetekben is szolgál, a kiadáshoz hozzáadódik az útiköltség és a gépkocsi fenntartása is.
„Hosszú távon azt a közösséget lehet fenntartani, ahol tudjuk biztosítani a lelkipásztort. Kell egy pap, aki a fogyatkozás ellenére is próbálja megtartani a közösséget, az együvé tartozás érzését” – fogalmaz a katolikus egyház képviselője, aki épp emiatt tartja fontosnak a papi utánpótlást és képzést, valamint a hívek anyagi hozzájárulását a lelkész fizetéséhez. Az épületek fenntartására, felújítására már külső forrásokból, a helyi és megyei önkormányzatok révén, pályázatok útján próbálnak pénzt szerezni.
Pap Melinda / Erdélyi Napló (Kolozsvár)2017. április 6.
Ellenzék vagy ellenség?
A magyar Helsinki Bizottság feljelentést tett, mivel a határőrök állítólag embertelen bánásmóddal fogadják a Szerbia felől érkező migránsokat. Március 15-én a szólásszabadság érdekében tüntetve az Együtt aktivistái és szimpatizánsai megpróbálták akadályozni, hogy a nemzet miniszterelnöke elmondhassa ünnepi beszédét. A Momentum Mozgalmat pártolók aláírásgyűjtéssel lehetetlenítették el a magyar olimpiai pályázatot, és szertefoszlatták sok ezer magyar álmát. Csak az elmúlt néhány hét történéseit sorolom, de folytatni lehet azzal, hogy ugyanez a társaság – egy tőről metszették ugyanis őket – korábban bezárta az Álmok álmodói–világraszóló magyarok című valóban világraszóló kiállítást, vagy megakadályozta azt, hogy Budapest világkiállítást rendezzen. És a sornak természetesen koránt sincs vége. A magát magyar ellenzéknek nevező ballib társaság mindent megtesz annak érdekében, hogy ami jó, az ne sikerüljön. Bosszankodik mások sikerén, irigy a megvalósításokra és frusztrált saját eredménytelensége miatt. Ezért azt az elvet követi, hogy minél rosszabb, annál jobb.
Ez a társaság semmit nem tart szentnek, a nemzet fogalmát legkevésbé. Bár sokszor éppen annak nevében (?) lép fel.
Ellenzék ez? Nem. Sokkal inkább ellenség. A magyar nép ellensége, amely minden közös, nemzeti ügyet, megvalósítást, jövőbeli tervet el akar lehetetleníteni. Talán nincs is olyan ország, ahol egy ehhez hasonló társaság mindig saját országa és népe ellen lépjen fel. Nos, a magyarországi ballibek éppen ilyenek.
Nem érdekelte őket az sem, hogy a világkiállítással a figyelem a magyar fővárosra terelődött volna. Az sem, hogy az Álmok álmodói a magyar találékonyságot, innovációt népszerűsítette a világban. Az sem fáj nekik – sőt, kimondottan örülnek –, hogy évek óta tönkreteszik a magyar nemzet ünnepeit. Mint ahogy az sem érdekli, hogy Kárpát-medencei milliók álmát hiúsították meg az olimpiai pályázat megfúrásával. Állítólag anyagi megterhelést jelentett volna Budapest és az ország költségvetésére nézve. Talán. De ne felejtsük, Barcelona épp az 1992-es olimpia miatt került fel a modern világ térképére, és az elmúlt 25 évben az akkor megvalósult beruházásoknak köszönhetően Európa egyik leglátogatottabb és legdinamikusabban fejlődő régiója lett. Mint ahogy a 2012-es – amúgy elég gyengére sikerült – lengyelországi futball-Eb is már érezteti jótékony hatásait nemcsak a sportban, hanem a gazdaságban is – állítják lengyel szakemberek.
Mindebben egy dolog mégis örvendetes. Ilyen hozzáállással ez a társaság csak azt érheti el, hogy egyre kevesebben fognak rá szavazni. Ha az a feltétele örökös ellenzékben maradásuknak, hogy Magyarország ne rendezhessen olimpiát, ám legyen. Inkább ne legyenek ötkarikás játékok a Kárpát-medencében, csak ne kerüljön az ország élére a magyar nemzetet feltörekedni gátló percemberkék siserahada.
És hogy miért jó nekünk, határon innen élőknek az, hogy nemzetben gondolkodó kormánya maradjon Magyarországnak? A magyarázat egyszerű. Minél erősebb az anyaország, annál hatékonyabbak tudunk lenni, annál nagyobb védelmet és segítséget kaphatunk. Ne feledjük, a Nyugatra szakadt vagy a Kárpát-medencében élők számára a magyar kormány megannyi programot (Rómer Flóris-terv, Mikes Kelemen-terv, Kőrösi Csoma-program, Petőfi-program, hogy csak néhányat említsünk) dolgozott ki és léptetett életbe, amelyekkel az elszakadt területeken élő magyarokat próbálja segíteni. A szimbolikus gesztusokról, mint például a magyar állampolgárság (bár az nem csak az) ne is beszéljünk. Emlékezhetünk, amikor a mai ballib ellenzék volt hatalmon, milyen „szimbolikus” kampányt folytatott a december 5-i népszavazás alkalmával. Mi az ilyen gesztusokból nem kérünk.
Somogyi Botond / Erdélyi Napló (Kolozsvár)2017. április 6.
Családbarát jövőkép
Egy éve okoz váltakozó belpolitikai vitát a Koalíció a családért nevű civil szervezet hárommillió aláírással támogatott alkotmánymódosítási kérése, amelyben a kezdeményezők a törvényhozástól azt szorgalmazzák, hogy Románia alaptörvényében tételesen szerepeljen: a család intézménye egy férfi és egy nő házasságán alapszik. A példátlanul nagy számú aláírással és széleskörű egyházi támogatással benyújtott polgári kezdeményezés valamennyi párt számára kemény dió ahhoz, hogy a jogszabály-kezdeményezés tíz hónapi várakozás után vakvágányra kerüljön. A szexuális kisebbségek jogait védő néhány civil szervezet tiltakozása ellenére a törvénytervezet márciusban mégis bekerült a törvényalkotási munka taposómalmába, és miután hét elején a képviselőház plénuma cikkelyenként elfogadta a szöveget, a másnapra meghirdetett szavazás – amelynek érvényességéhez kétharmados többség kell – egyelőre elmaradt. Parlamenti források szerint azonban ami késik, nem múlik, így hamarosan Románia is felkerül azon európai országok közé, ahol a család eredeti fogalmát és társadalmi fontosságát az ország alaptörvénye garantálja. (Mint ismeretes, a 2012. január 1-jén hatályba lépett magyar alaptörvény is kimondja ezt.)
A különböző, szélsőségesen liberális szervezetek ezzel kapcsolatos támadásaira kár szót fecsérelni, hiszen a családi intézmény fontosságának, megtartó erejének, és az ország jövője szempontjából betöltött szerepének minden más törekvést felül kell írnia, ami az egészséges társadalom alapsejtjét veszélyezteti. Egy olyan országban, ahol az elmúlt 27 évben bekövetkezett demográfiai zuhanás beláthatatlan következményekkel fenyegeti nemcsak az ország gazdasági fejlődését, hanem a következő évtizedekben nyugdíjba vonuló nemzedékeket is, a politikumnak minden lehetséges eszközt be kell vetnie e negatív születési trend megfordításáért.
Az alkotmánymódosítás önmagában persze kevés. Jól átgondolt és hatékony családbarát törvények nélkül a társadalom – és benne a romániai magyarság – nem tud túllépni a mai mélyponton. A viszonylagos anyagi jólét és létbiztonság néhány erdélyi centruma igazolja: ha vonzóvá lehet tenni egy-egy települést, az a gyerekvállalásra is pozitívan hat. Ezt igazolja a kolozsvári fiatalok házasodási és gyerekvállalási kedve: tavaly mindkét területen országos rekord született.
Az egyelőre egyedinek tűnő hazai példák azt igazolják, hogy a demográfiai szakadékból is van kiút. A nagy kérdés az, miként lehet ezt országosan is kamatoztatni. Az alkotmánymódosító törekvés, illetve az ehhez kapcsolódó törvények jelenthetnek ehhez jó kezdetet.
Makkay József / Erdélyi Napló (Kolozsvár)2017. április 6.
Bakondi: gondot okozhatnak a migránsok Romániában
Intenzívebben próbálkoznak a migránsok Szerbiából román területre jutni, majd onnan Magyarország felé folytatni útjukat – mondta a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója az M1 aktuális csatornán szerda este.
Bakondi György, akit arról kérdezték a műsorban, hogy egy hét alatt 240 határsértőt fogtak el a román hatóságok, úgy fogalmazott: ez a hír azt jelenti, hogy Szerbiából azok a migránsok, akik eddig a magyar határon „kísérleteztek”, kisebb-nagyobb csoportokban, embercsempészek szervezésében „intenzívebben” kezdenek átszökni román területre, és kísérletet tesznek arra, hogy Romániából Magyarország felé folytassák útjukat vonatokon, kamionokban, valamint gyalog, a zöldhatáron.
Jelezte: az a kérdés, hogy a jelenleg „kissé akadozó" szerb–román határőrizeti együttműködés rosszabbodhat-e, mert például ha a szerbek nem veszik vissza a románok által elfogott, Szerbiából érkezett embereket, az egy idő után gondot okozhat Romániában. Közölte: a román határőrizeti szervek részben már a szerb határon elfogják a „kísérletezőket”, illetve a magyar határ térségében is aktív a román határőrizet, és sok oda érkezőt fognak el. Rendszeres az információcsere a román határőrizeti szervekkel, és vissza is veszik azokat, akiket a magyar hatóságok fognak el – mondta Bakondi György.
MTI; Krónika (Kolozsvár)2017. április 6.
„Hamis és hazug az RMDSZ kisebbségvédelmi politikája
Álságosnak és hazugnak nevezte az RMDSZ kisebbségi jogvédelmi nyilatkozatait tegnapi váradi sajtótájékoztatóján Csomortányi István (képünkön) az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke. Ezzel a kijelentéssel azokra a romániai magyarság jogvédelmére vonatkozó közleményekre célzott most, melyeket az RMDSZ képviselők a március 29-én Máltán megtartott Európai Néppárt kongresszusán tettek.
„Az RMDSZ 26 év elteltével hirtelen felfedezte, hogy Romániában folyamatosan jogsérelmek érik Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét, az erdélyi magyarokat, ami azért is több mint érdekes, mivel szerintük ők itt a magyarok hatékony jogvédői immár negyed évszázada”- jelentette ki Csomortányi. Az álságos politikai nyilatkozatok közül a néppárt megyei elnöke kiemelte példaként a magyar nyelvhasználatra vonatkozó közleményeket. Az RMDSZ ugyanis követelni kezdte a máltai kongresszuson, hogy Romániába érvényesítsék azt a törvényt, miszerint azokon a településekben, ahol a magyarság számaáranya eléri a lakosság 20 százalékát, a közhivatalokban kötelezően biztosítani kell a magyar nyelvű ügyintézést is. Azon túl, hogy az RMDSZ 26 évig semmit nem tett ennek a törvénynek a gyakorlatba léptetéséért, elfelejtették Máltán azt közzétenni, hogy itt maguk az RMDSZ-es polgármesterek sem tartják be ezt az előírást, mondta Csomortányi. Bihar megyében például 24 olyan önkormányzatot vezet magyar polgármester, közülük 23an RMDSZ-esek, ám egyetlen ilyen helyen sem próbálták meg soha alkalmazni a magyar nyelvű ügyintézést, sőt elutasították azokat is, akik igényelték ezt. Ilyen például az érmihályfalvi önkormányzat esete, akik a legutóbbi kampány alatt, pártlapjukban azzal csábították a szavazókat, hogy érvényesíteni kell az anyanyelvhasználati jogot, azonban pont ők azok, akik először elutasították, majd válasz nélkül hagyták a néppárt magyar nyelven beadott kérelmeit. A másik ilyen „ékes példa” a Bihar megyei tanács, mutatott rá Csomortányi, ahol annak ellenére, hogy évek óta RMDSZ-es magyar tanácselnök van nemhogy a törvény által kötelező kétnyelvűséget nem érvényesítik az intézmény működésében, de még a hivatalos honlapjukon sem szántak teret magyar nyelven írt tájékoztatási felületre. Ugyanez a helyzet a magyar történelmi utcanévtáblák használatával is, az RMDSZ Máltán jelenlevő képviselői nagy garral követelték ezt a törvény adta lehetőséget, csak azt felejtették el elmondani ott, hogy az elmúlt években az RMDSZ többet ártott ennek az ügynek, mint amennyit használt. –sommázott az EMNP Bihar megyei elnöke, aki hozzátette még, hogy ez a hirtelen támadt magyar jogvédelmi roham nem más, mint újabb átlátszó kampánytaktikája az RMDSZ-nek.
Szőke Mária / Reggeli Újság (Nagyvárad)2017. április 6.
Szent Lászlótól számít Várad
Kedd este a Kanonok soron szokásos havi összejövetelét tartotta a Nobilitas Egyesület. Dr. Fleisz János egyetemi tanár, történész tartott előadást, Nagyvárad Szent László korában címmel.
Az érdeklődőket Mons. Fodor József általános helynök, a Nobilitas Egyesület vezetője köszöntötte. Előadása bevezetőjében dr. Fleisz János egyetemi tanár megjegyezte: kevés forrás áll rendelkezésre a témában, ezért „röviden el lehet intézni”, és várostörténeti szempontból kijelenthető, hogy az elindulás mindenképpen Szent Lászlóhoz köthető. Ahogy 1940. december 8-án, az országzászló felavatásán elhangzott Bélteky László-költemény is leszögezi, Várad egy olyan város, mely Szent Lászlótól számít. Az előzményekről elmondható, hogy ugyan levéltári anyagok nem maradtak fenn, de azért kialakult egy olyan kép, miszerint több mint 50 ezer éve kimutatható emberi lét Biharban, illetve a régészeti leletek arra utalnak, hogy 8 ezer éve már lakott volt a mai Várad területe. Ez viszont nem jelenti azt, hogy valamilyen településforma is létezett volna itt, állandó település nem alakult ki se a rómaiak idején, se pedig a kora középkorban. A településfejlesztést az indította el, hogy Szent István létrehozta a püspökségek, illetve a megyék rendszerét, és tudjuk azt, hogy 1009/1010 táján az egyik püspökség a bihari volt, és Bihar volt az ispánság központja is. A környéken udvarhelyek, valamint kisebb hevenyészett várak voltak a bihari központ megvédése érdekében, de úgy, mint az emberi élet gyűjtőhelyeként működő település, még mindig nem létezett.
A változás elkezdése Szent Lászlóhoz köthető, aki a területet elérő politikai mozgások hatására hercegséget kapott. Szeretett itt lenni, vadászni, tölteni az idejét. Elkezdődött tehát egy folyamat, mely a városalapításhoz vezetett.
A legendák szerint 1068-tól mutatható ki Szent László jelenléte ezen a vidéken, mely 1075 körül gyakorivá válik. Áttörést 1077-ben bekövetkezett királlyá való választása hozott, illetve 24 kanonok általi káptalan létrehozása 1082-ben. A monostor alapítása tulajdonképpen Várad megalapítását jelenti, hiszen mint település- és városalkotó intézmény, egyházi, gazdasági, társadalmi és politikai komplexumként fejlődést eredményezett- magyarázta a történész-, hozzátéve: valószínű, hogy Szent László már ebben az időszakban elhatározta, hogy a Szűz Mária tiszteletére templomot épít.
Sose volt falu
A kunok támadása miatt Bihar elpusztult. Felmerült a dilemma, hogy Szent László újraépítse, vagy áthelyezze Váradra a püspökséget. Utóbbi mellett döntött, melynek konvencionális dátuma 1092. Megoszlanak ugyanakkor a vélemények, hogy akkor ez a püspökség a korábbinak-e a folytatása, vagy teljesen új? A város igazi kibontakozása tehát 1092-ben indult el, amikor a megyeközpont is Váradra került, a püspök a prefektusa volt a megyének. Egyes vélemények szerint 1095-ben az első székesegyház részben már kész volt. Szent László halála után a fejlődés lendületet kap az 1241-es mongol betörésig, annak is betudhatóan, hogy a király sírja zarándokhellyé vált, és ez nem csak egyházi, hanem gazdasági hátteret is biztosított.
A találkozó második felében Szabó Annamária egyesületi tag a Loire-menti kastélyokról tartott vetített képes előadást. Beszámolójának alapját egy tavaly augusztusban zajlott kirándulás képezte, melyen több váradi katolikus pap, illetve magánszemély is részt vett, és magába foglalt innsbrucki és nürnbergi városlátogatást, valamint a Louvre-nak a megtekintését is.
Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro2017. április 6.
Együtt az egyházmegye
Szatmár és környéke méltán nevezhető a Reformáció Bölcsőjének, hiszen a 16. század első felében megszervezett zsinatok meghatározó szerepet töltöttek be a magyar egyház-reformáció elterjedésében.
A Szatmári Református Egyházmegye méltóképpen szeretne megemlékezni, úgy, hogy minden korosztályt megmozgatna ezen az eseményen. Párhuzamosan megszervezendő programokon hívná egybe az asszonytestvéreket, presbitereket, kórustagokat, ifjakat és gyermekeket.
Kiállításmegnyitóval utaznának vissza az időben, emlékműavatással üzennének a jövőnek. A felvonulás nem önmaga-mutatás lenne, – bár nem lenne elvetendő az az érv sem, hogy megmutassák: még vannak, s lesznek; – hanem annak az evangéliumi parancsnak engedelmeskednének, melyben Jézus Krisztus ezt mondja: „Úgy tündököljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó tetteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) Pál apostollal együtt pedig üzennék: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére.” (Róma 1,16)
Szatmárnémeti – 2017. szeptember 1. – 18 óra - Kiállításmegnyitó – Szatmárnémeti Református Gimnázium díszterme
2017. szeptember 2. Reformációs Emlékmű avatása Szatmárnémetiben, a Kálvin János téren. szatmar.ro2017. április 6.
Nem sikerült teljesen megállítani a folyószennyezést az Aranyoson
MTI - Csak ideiglenes megoldással sikerült megállítani a zagy kiömlését a szászavinci zagytározóból. A Cupru Min bányavállalat a román kormány segítségét kérte a végleges megoldás megtalálásához – közölte szerdán az Agerpres hírügynökség.
Gyulafehérváron szerdán a prefektus környezetvédelmi és vízügyi szakemberek részvételével válságtanácskozást tartott, amelyre a hétfő délutáni szennyezést okozó bányavállalat képviselőit is meghívták. Az első becslések szerint hétfő délután mintegy hatezer köbméter szürkeiszap jutott a zagytározó alatti patak völgyébe és ezen keresztül az Aranyos folyóba.
Mircea Goia, az állami tulajdonban levő Cupru Min társaság szakembere elmagyarázta: egy, a zagytározó leürítésére épített, de 1988-ban lezárt vezetéken keresztül folyt ki szürkeiszap a patakba. Hozzátette: a gát alatt elhaladó vezeték völgy felőli végét nagy mennyiségű kővel és földdel zárták le, de szerdára ezen is átszivárgott a szennyezett víz. A szakember szerint szerdán folytatódott a kőágy vastagítása, és a patakmederben két másik gátat is építettek.
„Egyelőre nem találtunk végleges megoldást arra, hogy miként avatkozzunk be. A vezeték, úgy tűnik, nagy nyomásnak van kitéve" – jelentette ki a szakember. Hozzátette, a patakmedret elzáró kisebb gátak építése csak pillanatnyi megoldás. Míg nem találják meg annak a módját, hogy az iszaptó fenekén hogyan zárják le a gát alatt elvezető vezetéket, további szennyezések veszélye áll fenn. A Cupru Min társaság a gazdasági minisztériumtól kért segítséget a végleges műszaki megoldás megtalálásához. A tárca szerdán közleményben tudatta, hogy szakértői bizottságot küld a helyszínre.
A gyulafehérvári válságtanácskozáson részt vevő vízügyi szakemberek közölték, hogy nem tapasztaltak halpusztulást az Aranyos folyón. A szennyezett víz szerdára mintegy száz kilométert haladt, és a Kolozs megyei Aranyosgyéresig jutott. A szennyezés mintegy 120 kilométert tesz meg, Vajdaszegig, ahol az Aranyos a Marosba ömlik. Innen még több mint 400 kilométert halad a Marosban, míg Szeged közelében a Tiszába nem jut.
Az Erdélyi-érchegységben, Verespatak szomszédságában lévő egykori Szászavinc helyén ma már több mint százharminc hektáros kénsavas iszappal feltelt zagytározó található, amelyből csak az elpusztult falu ortodox templomának tornya emelkedik ki. Románia legnagyobb zagytározójában a rézbányászattal foglalkozó Cupru Min társaság tárolja azokat az anyagokat, amelyek a Veresvölgyön kibányászott ércből a színes fémek kiválasztása után hátramaradnak. Az iszaptóban a szennyezett víz savasságát mész adagolásával próbálják semlegesíteni. Krónika (Kolozsvár)