udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
45
találat
lapozás: 1-30 | 31-45
Helymutató:
Galac, Galati
2003. június 24.
Jún. 27-én újra összegyűlnek a marosvásárhelyi egyetemi színjátszó csoport egykori tagjai. Lesz mire emlékezni, ezt a csapat közkedvelt vezetője, Kovács Levente rendező is hittel vallja. A csoport 1963-ban jött létre. A csoport 8-10 évig a pedagógiai intézetben működött, majd utána az Apollóban működő Diákház égisze alá került. 1972-től Az emberke tragédiájával, de főleg a Luzitán szörnnyel volt olyan váltás, ami a profi szakmának is felkeltette a figyelmét. Bejárták az egész országot Bukaresttől Nagyváradig, Galactól Ploiesti-en át Temesvárig. A csoport 1990-ig élt, később megpróbálták feléleszteni, de ez senkinek sem sikerült. Az egyetemi ifjúság elvesztette az érdeklődését és eltűnt a politikai igény. /(nk): Volt egyszer egy nagy csapat. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./2003. szeptember 26.
Magánkézbe kerül három veszteséges gépjárműgyártó vállalat, és ezzel a kormány letudja az Európai Bizottság előtt a működő piacgazdaság minősítés reményében vállalt kötelezettségek jelentős hányadát. A Privatizációs Hatóság (APAPS) szept. 26-án aláírja a cimpulungi ARO, valamint a brassói Tractorul és Roman privatizációs szerződését - közölte Victor Dumitriu, az APAPS alelnöke. A hatóság az Egyesült Államokbeli Crosslanderrel tárgyal a campulungi terepjárógyár megvételéről, a brassói - évek óta takaréklángon működő - kamiongyár megvásárlására a malajziai Pesaka Astana SDN BHD jelentkezett. Az olasz Landini cég képviselőivel előrehaladott fázisban vannak a tárgyalások a traktorgyár megvételéről. A hatóság alelnöke szerint hamarosan magánkézbe kerülhet a romani, illetve a vajdahunyadi fémfeldolgozó kombinát is. Utóbbiak iránt az LNM Holdings érdeklődik. Ez a vállalatcsoport vásárolta meg korábban a galaci, valamint a iasi-i acélkombinátot, és augusztus közepe óta tárgyal a két említett fémfeldolgozó üzem megvásárlása érdekében. A három veszteséges gépjárműgyártó vállalat magánosítása szerepelt azon a nyolcpontos célkitűzéslistán, amelynek gyakorlatba ültetését október végéig vállalta a kormány. /Szőcs Levente: Teljesedő kötelezettségek. = Krónika (Kolozsvár), szept. 26./2002. január 9.
Az év első napján Gyergyószárhegyen eltemették Jánosi Lászlót /sz. Gyergyószárhegy, 1941. dec. 13. – Kolozsvár, 2001. dec./. Gyergyószentmiklóson végezte a középiskolát, kitűnő eredménnyel. 1964-ben végzett a Galaci Műszaki Egyetem élelmiszeripar-technológia karán évfolyamelsőként. 1974-ben a Kolozsvári Közgazdasági Egyetemen közgazdász, majd néhány évre rá, 1979-ben Bukarestben menedzseri szakképesítésre is szert tett. Az egyetem elvégzése után Kolozsvárra jött, következetesen elutasította a felajánlott külföldi állásajánlatokat. Több mint tizenöt évig volt a sörgyár főmérnöke. Három találmányt tett le az asztalra: 1972-ben új módszert dolgozott ki az alkoholmentes sör előállítására, 1976-ban az etilalkohol gyártásához felhasznált árpa előkezelésének új módozatairól értekezett, 1980-ban pedig új malátakészítési technológiát kísérletezett ki. A kilencvenes években figyelme a szaktanácsadás felé fordult. Saját tapasztalatain alapuló, illetve a külföldi szakirodalmat feldolgozó cikkeit rendszeresen közölték a romániai szaklapok. Megtervezte és felépítette a tordatúri üdítőgyárat. Mindig sokat dolgozott. Élt hatvan évet és pár napot. /J. A.: Jánosi Lászlóra emlékezve. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 9./2002. május 10.
A magyar igazolványt igénylők felkeresése alkalmat adott az Ókirályság déli tartományaiban (Munténia, Dobrudzsa, Olténia) élő magyar közösségek meglátogatására. Általában idősebbekről van szó, túlnyomó többségük vegyes házasságban él, gyermekeik, unokáik már nem tudnak vagy csak nagyon alacsony szinten tudnak magyarul. Ennek ellenére vállalják magyar identitásukat és legtöbbjük igényli a magyar igazolványt, egyes esetekben a vegyes házasságból született gyermekek és unokák is. Eddig 151-en igényeltek magyar igazolványt és ez a szám a közeljövőben legalább megkétszereződik. A találkozások alkalmával mindenütt igényelték, hogy nemzeti identitásuk megtartásához szükség lenne anyagi feltételeit megteremteni az együttlétüket biztosító helyiség működtetésének. Galacon létezik az RMDSZ-nek egy területi szervezete. A galaci református templom rendelkezik egy melléképülettel, ahol a lelkész lakásán és irodáján kívül még létezik egy szoba, itt RMDSZ-irodát lehetne működtetni, és alkalmas lenne a városban élő magyarok napi találkozóhelyének létrehozására. Konstancán jelenleg nincs RMDSZ területi szervezet. Egy, ezt megcélzó javaslatot eljuttattak a Szervezési Főosztályra, de még nem terjesztették az SZKT elé. A városban és a megyében (elsősorban Mangálián) élő magyar közösség létszáma a helyiek és a református lelkész becslése szerint lehet tízszerese is a galacinak, így egy magyar ház létesítésére még nagyobb az igény. Konstancában a református egyház megvásárolt egy ingatlant, ahol jelenleg egy imaház működik. Az épületben van egy helyiség, ahol RMDSZ iroda valamint egy kölcsönkönyvtár működhetne. Ramnicu Valceán is több száz, egyesek szerint ezren felüli magyar közösség létezik. A református egyház bérleti szerződés alapján használja az evangélikus szász templomot, melyet a bérleti díj ellentételeként felújítottak az Illyés Alapítvány támogatásával. A templom mellett létezik egy volt, kéttermes iskolaépület, ennek egyik szobáját a Német Demokrata Fórum használja, a másikat átadnák a református egyháznak. Amennyiben döntés születik az RMDSz Ramnicu Valcea-i szervezetének újraalakulására,, akkor az említett helyiség rendelkezésére állna. /Czédly József: Az ókirályság déli tartományaiban élő magyar közösségek helyzetéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./2004. június 23.
A Mezőség: Kövesdi Kiss Ferenc szíve közepének a közepe. A tudós és népnevelő, Kövesdi Kiss Ferenc megírta a mezőségi szórványmagyarság krónikáját. Több mint félszázadon át járta az erdélyi Mezőség településeit, gyűjtötte az adatokat az itt élő magyarságról, leltározta a szórványgondokat. Nagy munkájából 1995-ben Budapesten és aztán Marosvásárhelyen megjelent egy kisebb válogatás Még szólnak a harangok! címmel. Kövesdi Kiss Ferencet nem is oly régen magas magyar állami kitüntetésben részesítették 1997-ben adták ki Riadóra szól a harang! Alcíme: A Mezőség településeinek helyzetképe 1891-1991. Kévébe kötötte évtizedek bandukolásával Kövesdi Kiss Ferenc. Kiadta a "Kőbányaiak Kőbányáért Egyesület". Mindössze 50 példányban készült. A 265 oldalas kötetben betűrendi sorrendben követik egymást a leírások: Aranyosmóric, Báld, Bánd, Bergenye, Berkenyes, Bodon, Bodrog, Borzás, Botháza, Búza, Cege, Cegőtelke, Detrehem, Fekete, Feketelak, Fele, Fráta, Fűzkút, Galac, Galambod, Gerebenes, Göcz, Gyeke, (Mező)Harcó, Kara, Katona, Kályán, Kályán-Kis (Kiskályán), Kályánváma. Az átlagolvasó egy részükről nem is hallott soha! Ki kellene adni Kövesdi Kiss Ferenc teljes gyűjtését. /Bölöni Domokos: A mezőségi szórványmagyarság krónikája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./2004. július 8.
Mózes Árpád evangélikus lutheránus püspök nyugdíjba vonult, esedékessé vált az új püspök megválasztása. Mózes Árpád távozása óta az egyházfői teendőket Adorjáni Dezső Zoltán püspök-helyettes /sz. Brassó, 1964/, a bukaresti gyülekezet parókus lelkésze látja el. Ő a titkos választás legnagyobb esélyese. 1988 óta magyar, román és német nyelven Bukarestben szolgál Adorjáni Dezső Zoltán. 1999 óta a Neuendeltelsaui Lutheránus Teológiai Intézet doktorandusza. Adorjáni társaival megpróbálta a régi hierarchikus struktúrát megújítani, a kollegiális vezetés a céljuk. Az evangélikus egyház harmincötezer főt számlál, zömében Brassó, Szeben, Medgyes vidékén, ezen kívül 112 szórványban végeznek szolgálatot. Olyan helyeken is, ahol nincs se templom, se lelkész, mint például Gyulafehérváron, Tövisen, Désen, ahol tíz–húsz, vagy ennél is kevesebb hívő él. A bukaresti magyar evangélikus gyülekezet ma alig éri el a 400–500-at, ebből mintegy százan beszélnek magyarul anyanyelvi szinten, kétszázan gyengén, száz–százötven pedig csak románul tudnak. Bukaresten kívül a Regátban élnek még evangélikusok, Ploiesti-en, ahol Bíró Tivadar és Galacon, ahol Nagy Endre a lelkipásztoruk, mindketten reformátusok. Az evangélikusok tizennyolc épületet igényeltek vissza, kormányhatározat alapján újra tulajdonukba került Négyfaluban két, Apácán egy iskolaépület és a hozzátartozó telek. /Barabás István: „Egyházunk be van ágyazva a mai idők világába". Beszélgetés Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök-helyettessel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./2004. október 4.
Okt. 3-án tartották Konstancán a konstancai, braila-i, galat-i magyarok éves találkozóját. Az esemény szervezői, Pálosi Ferenc, a konstancai RMDSZ szervezet elnöke, Magyarország konstancai tiszteletbeli főkonzulja, valamint Nagy Endre református lelkipásztor elmondták, immár ötödik alkalommal kerül sor erre a találkozóra. A konstancai, galati, brailai magyar közösség száma meghaladja az ezret, tagjai az egyház segítségével az említett éves találkozón kívül a lehetőségekhez mérten havonta-hetente is találkozhatnak. A rendezvényen részt vett Markó Béla szövetségi elnök, az RMDSZ államelnök-jelöltje, valamint Bogár Ferenc, a bukaresti magyar nagykövetség külügyi attaséja és Vajda Lajos, a Kovászna megyei tanács alelnöke. Az istentiszteleten Bíró Tivadar fiatal ploiest-i lelkész hirdette az igét. Ezt követően Nagy Endre "házigazda", Konstanca, Galati és Braila református lelkipásztora köszöntötte a vendégeket. /RMDSZ Tájékoztató, okt. 4., 2826. sz./2004. december 3.
Hét honatyával kevesebbel kezdi az RMDSZ az új parlamenti ciklust: a választásokat követően a magyar szenátorok száma 12-ről 10-re, a képviselőké pedig 27-ről 22-re apadt. A felsőházban Kereskényi Sándor és Vajda Borbála szenátor, a képviselők közül pedig Winkler Gyula és Székely Ervin nem kapott újabb mandátumot. Ezenkívül nem jutott parlamenti megbízatás a Szatmár megyei lista harmadik, a Maros megyei lista negyedik, illetve a Hargita megyei lista ötödik jelöltjének, Vizsnyai Csabának, Benedek Imrének és Korodi Attilának; a felsorolt helyek négy évvel ezelőtt még befutónak számítottak. A Kárpáton túli megyékben „helycsere” történt: a töredékszavazatok elosztását követően Pataki Júlia képviselőt a galaci Székely Levente Csaba váltja fel a törvényhozásban. Kereskényi Sándor a jövőben a kultúrpolitika terén kíván tevékenykedni. Vajda Borbála egy könyvelési cég tulajdonosa, így a vállalkozását vezeti a továbbiakban. Winkler Gyula úgy nyilatkozott, az RMDSZ vezetői már jelezték, hogy számítanak pénzügyi szaktudására. Székely Ervin elmondta: újságíróként került be a parlamentbe, s ha másvalami nem adódik, visszatérne a sajtóba, de kormányzati munkát is elfogadna. /Nem újrázhat több hazai magyar politikus. = Krónika (Kolozsvár), dec. 3./2004. december 4.
Az RMDSZ színeiben mandátumot szerzett szenátorok és képviselők: Szenátus: PETE ISTVÁN – Bihar; ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER – Kolozs; PUSKÁS VALENTIN ZOLTÁN – Kovászna; NÉMETH CSABA – Kovászna; VERESTÓY ATTILA – Hargita; SÓGOR CSABA – Hargita; MARKÓ BÉLA – Maros; FRUNDA GYÖRGY – Maros; FEKETE SZABÓ ANDRÁS – Szilágy; SZABÓ KÁROLY – Szatmár;Képviselőház KIRÁLY ANDRÁS – Arad; LAKATOS ANDRÁS – Bihar; SÓKI BÉLA – Bihar; KOVÁCS ATTILA – Brassó; KÓNYA-HAMAR SÁNDOR – Kolozs ; MÁTÉ ANDRÁS – Kolozs; ANTAL ÁRPÁD – Kovászna; TAMÁS SÁNDOR – Kovászna; MÁRTON ÁRPÁD – Kovászna; SZÉKELY LEVENTE – Galac; KELEMEN HUNOR – Hargita; ANTAL ISTVÁN – Hargita; BECSEK-GARDA DEZSŐ – Hargita; ASZTALOS FERENC – Hargita; BÓNIS ISTVÁN – Máramaros; KEREKES KÁROLY – Maros; BORBÉLY LÁSZLÓ – Maros; KELEMEN ATTILA – Maros; SERES DÉNES – Szilágy; VARGA ATTILA – Szatmár; ERDEI-DOLOCZKI ISTVÁN – Szatmár; TORÓ TIBOR – Temes /Czédly József: Képviselőink és szenátoraink Románia parlamentjében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./2004. december 4.
A töredékszavazatokkal Galac megye RMDSZ-szervezetének vezetője, dr. Székely Levente képviselői mandátumot kapott. Székely Levente állatorvost is meglepetésként érte a hír. Székely Levente 1990-től aktívan részt vesz a helyi RMDSZ munkájában. A legutóbbi népszámláláson 275-en vallották magukat magyarnak Galac városában, ennek ellenére, az RMDSZ képviselői listája 413, a szenátusi listája 495, Markó Béla elnökjelölt pedig 395 szavazatot kapott a városban. A helyhatósági választásokon az RMDSZ tanácsosi listájára 1380-an voksoltak. A "plusz" voksok természetesen a román választóktól származnak. /Sz. K.: Kárpátokon túli magyar képviselő a bukaresti parlamentben. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 4./2005. október 21.
„Elsősorban a római katolikus papokat ítélték nehéz börtönre: Ferencz Béla Ervin ferencrendi szerzetest és Ráduly Géza csíkmadéfalvi plébánost életfogytiglanra, Ráduly István gelencei plébánost huszonkét évi, Dénes Dávid akkoriban hátszegi plébánost húszévi, Mezei Mózes Levente ferences szerzetest ugyancsak húszévi, Müller Jenő érszegi plébánost tizenöt évi, Kosza József ozsdolai plébánost és Aurel Dan görög-katolikus főesperest tíz-tíz évi, Kovács Béla törcsvári plébánost hétévi, Kovács Balázs szentkatolnai plébánost négyévi fegyházra. Utóbbi a temesvári tárgyalás idején 73 éves volt. Azzal vádolták, hogy szentkatolnai plébánosként nem jelentette fel mindazokat, akik a „Szoboszlay-összeesküvés” tagjaiként megfordultak a parókián. A csíkmadarasi Mihálcz Andrást 1960-ban huszonöt évi börtönbüntetésre ítélték. Hasonlóan bántak az ugyancsak 73 éves Szörcsei Elek gazdaemberrel, akit magas kora ellenére tizenöt évi fegyházbüntetéssel sújtottak. Ő volt a kevesek egyike, aki a tárgyalás után találkozhatott a hozzátartozóival. Ekkor kapta azt a végzetes csomagot, amely nagyon rövid időn belül az életébe került. Ugyanis attól félt, hogy a börtönben éhen fog halni, s amikor megkapta a csomagot, az ujjairól addig nyalta a zsírt, amíg gyomorgyulladást kapott, és a galaci börtönben rövid időn belül meghalt. Életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték Baróti Pál torjai gazdaembert, Schell István és Kuun Zsigmond volt földbirtokost; huszonöt évi nehéz börtönnel sújtották a tbc-s beteg Lőrincz Károlyt, a csernátoni Bulárka Istvánt, Pataki Istvánt és a 17 éves Orbán Pétert, a halálra ítélt és kivégzett Orbán István fiát, akinek az volt a bűne, hogy ő hívta a Szoboszlay Aladárral való csíkszeredai találkozóra az ott beszervezetteket. Tizenöt évi fegyházbüntetést kapott báró Bánffy István, dr. Rend László állatorvos, a marosvásárhelyi állatkert későbbi megteremtője, Pietsch Béla aradi ügyvéd és fia, ifj. Pietsch Miklós építész, gróf Mikó László. A kivégzettek és a börtönben elhunytak emlékét ma faragott kopjafa őrzi a kézdivásárhelyi református temetőben, a torjai római katolikus temetőben és Sepsibükkszádon. Ugyancsak kopjafát állítottak a Szoboszlay-per mártírjainak Budapesten, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában.” /Tófalvi Zoltán: Megbűnhődött magyarság. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 21./2006. január 16.
Bikfalvi György alig volt 14 éves, amikor tagja lett a nagyváradi székhelyű Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének, amelynek az volt a fő célja, hogy az 1956–os magyarországi forradalmat Erdélyre és a Partiumra is kiterjessze. A szervezet leleplezése, illetve a szálak felgöngyölítése után a tasnádi Bikfalvi Györgyöt is letartóztatták. Tasnádon tíz tagja volt a titkos csoportnak, és a koordinátor szerepét Bikfalvi György töltötte be. Annyira óvatosak voltak, hogy a tagok egy részének nem is volt tudomása egymásról. A társaság a tanácskozások, pár fős ülések mellett plakátragasztással is foglalkozott. Például akkor, amikor megszűnt az esti líceumban a magyar nyelvű oktatás, egy éjjel maga Bikfalvi György ragasztotta tele a várost a „Tanulni akar a magyar ifjúság” feliratot tartalmazó röpirattal. 1960 novemberében aztán a Szekuritáté lecsapott, elkezdődtek a letartóztatások. Érte 1961. január 13–án jött a hatóság. Elkezdődött a házkutatás: felforgatták a házat, a legaljasabb módon. A szekrényből mindent kihajigáltak, sáros lábbal végigtapostak a vasalt ruhákon, a szalmazsákból a földre szórták a szalmát. Már az autóban verni kezdték a fiút. Nyolc hónapig volt letartóztatva, és, amikor Bikfalvi beöltötte a tizennyolc évet, a bíróság ötvenkilencüket ítélte el. A szervezetben körülbelül ötszázan voltak, kétszázkilenc embert letartóztattak: összesen ötszáznegyven évet sózott ki rájuk Macskási, a katonai törvényszék suszterből lett elnöke. A tizenöt év kényszermunkából négy évet húzott le Románia legkomolyabb politikai börtöneiben, végül az 1964-es amnesztiával szabadult. Nagyvárad, Kolozsvár, Enyed mellett a hírhedt zsilavai börtönben is megfordult, majd Galac, a Duna egy szigetén lévő, gradinai munkatábor, aztán Szamosújvár jött a sorban. A börtönökben az őrök durvalelkű, kegyetlen gazemberek voltak. A politikai elítéltek különleges bánásmódban részesültek: sokkal kevesebb ennivalót kaptak, mint a köztörvényes bűnözők. A folyosón a takarítást és az ételosztást a köztörvényesek végezték, viszont, ha egy politikai elítélt kiment a cellából, szemmel a fal felé kellett fordulnia, ne lássák a társak az arcát. Rabruhájukra a CR felirat volt ráírva, ami az ellenforradalmár szó rövidítése. A szülők egyáltalán nem tudtak semmit Bikfalvi Györgyről: a tárgyaláson látták utoljára. Egy alkalommal azonban megengedték neki, hogy levelezőlapot küldjön, amelyre az alábbi szabványszöveget kellett ráírnia: „Kedvesem! Egészséges vagyok. Kérlek benneteket, küldjetek egy öt kilogramm élelmiszert tartalmazó csomagot. Kérem, ezentúl több csomagot ne küldjetek.” /Fodor István: Fejezetek Tasnád történelméből. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 16./2006. június 12.
Már csak idő kérdése, hogy kiderüljön: melyik román politikus számlájára folyt be a hétmillió font, amelyet BAE System, a legnagyobb brit hadiipari vállalat fizetett egy 2003-as, 116 millió fontos ügylet fejében. A hétmillió font jócskán megtérült a BAE Systemnek: a cég 116 millió fontért adta tovább Romániának a brit védelmi minisztériumtól 200 ezer fontért vásárolt két fregattot. Az ügylettel kapcsolatban a brit sajtó azt írta, hogy lebonyolításakor Románia „kétségbeesetten kereste Nagy-Britannia támogatását a NATO-csatlakozáshoz”. Elsőként a galaci Sidex acélipari kombináttal kapcsolatban merült fel hasonló gyanú. Szintén a brit nyomozóknak köszönhetően derült fény arra, hogy a Nastase-kormány Tony Blair miniszterelnök „sugallatára” adta el potom áron a kombinátot. Utólag kiderült, hogy az indiai származású tulajdonos, Laksmi Mittal pénzzel támogatta Blair pártját a választási kampányban. Az ügynek Bukarestben csak sajtóvisszhangja volt, büntetőjogi következményekkel nem járt. /Szőcs Levente: Fregatt-ügy: lefizettük a Nyugatot? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./2006. október 10.
Bikfalvi György tasnádi nyugalmazott műbútorasztalost, könyvkereskedőt 17 éves korában tartóztatta le a Szekuritáté. 15 év kényszermunkára ítélték. Tasi Gyula nevű korábbi iskolatársa által csatlakozott a Nagyváradon fiatalok által megalakított Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetéhez, a SZVISZ-hez. A Szabad Európa Rádió híradásaiból tájékozódva terveket gyártottak. Ő sejtvezető volt Tasnádon, feladata emberek beszervezése volt. A szervezet évekig élt, egymáshoz kapcsolta a fiatalokat. Ápolták a magyarságtudatot. Amikor Tasnádon megszűnt a magyar középiskola, röpcédulákon tiltakozott. Ez volt a főbűne, meg a magyarságtudat ápolása, ami miatt később letartóztatták. A szervezet felgöngyölítése 1960 októberében kezdődött. Bikfalvi Györgyöt 1961. január 13-án vitték a váradi szekura. Mindössze 17 éves volt, mégis hatan jöttek érte, a helyi rendőrfőnök kíséretében. Mikor elhurcolták őt, kint volt az egész utca. Gumibottal verték. Kb. egy évig tartott a kihallgatás, kimerültek, éjjel sem hagyták őket aludni, többször megtörtént, hogy kivitték a hidegzuhany alá, aztán a szabadba, rugdosták, szíjjal verték őket. 1961. szeptember 15-én megkezdődött a tárgyalásuk. Románul nem tudott, aláíratták vele a jegyzőkönyvet, amiről mai napig sem tudja, mit tartalmazott. Tasit és őt 15 év kényszermunkára ítéltek, Ruff Mihály pedig 6 év javítót kapott. 1962 áprilisának közepéig börtönben tartották Nagyváradon, ezután Jilavára került, a földalatti börtönbe. Innen Galacra vitték, majd a brailai nagyszigetre, kényszermunkára. Sok képzett emberrel volt együtt, úgy mint: Páskándi Géza író, Antal József református esperes, Kósza József katolikus esperes, Léta Áron unitárius esperes, Lőrinczi Mihály unitárius lelkész, Nyitrai Mózes későbbi unitárius püspök-helyettes. Ők előadásokat tartottak a fiataloknak, ki-ki a szakterületén. Arra törekedtek, hogy rendes, becsületes magyar embert neveljenek a fiatalokból. Végül 1964 júliusában hazaengedték őket, amerikai nyomásra. Vonattal jöttek haza, vasárnap reggel volt. Az utcára kitódultak az emberek, főleg azok, akik megjárták Oroszország poklait. /Buchmüller Ildikó: Erdélyi ötvenhatosok. A rossz jó oldala. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./2006. október 23.
Október 22-én a szentmisét követően az altorjai temetőben Torja ’56-os halottjai előtt tisztelget az RMDSZ szervezete, a polgármesteri hivatal és a falu népe. Bara Ferenc káplán imát mondott az Ábrahám Árpád római katolikus plébános (1914-1958) és Szörcsey Elek (1890-1958) gazdálkodó emlékére állított kopjafánál – még mindig nem tudni, hová temették a holttestüket. /Ábrahám Árpádot 1958. szeptember elején végezték ki a Szekuritáté temesvári börtönében, a tizenöt évre ítélt Szörcsei Elek 73 évesen a kínzások miatt a galaci börtönben hunyt el./ Emlékeztek id. vitéz Farkas Pál (1924-2006) és vitéz Lőrincz Károly (1928-2005), illetve Baróthi Pál (1911-2004) sírjánál. Mindannyian a Szoboszlay-per áldozatai voltak. Az emlékezők a kegyelet virágait helyezték el a Hősök emlékművének talapzatára. /Iochom István: Torja ’56-os mártírjaira és áldozataira emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./