Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 297 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 271-297

Helymutató: Gyergyószárhegy

1990. március 9.

Márc. 9-én Csíkszeredában országos cserkésztalálkozót szerveztek. A résztvevők megválasztották a vezetőséget. Gyergyószárhegyen májusban tábort szerveznek. /A cserkész becsülete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./

1990. augusztus 10.

Aug. 10-én megalakult a ditrói, szárhegyi, gyergyóalfalusi, gyergyócsomafalvi, valamint a gyergyószentmiklósi gazdakörök képviselőinek jelenlétében az RMGE Gyergyó vidéki területi szervezete, Gyergyócsomafalva székhellyel, elnöke dr. Borboly István állatorvos lett. /Gyergyó (Gyergyószentmiklós), nov. 26. - 3. sz./

1990. szeptember 21.

Az RMDSZ Hargita megyei szervezete rendezte Gyergyószárhegyen, szept. 21-én a Kárpát-medencei pedagógusok tanácskozását. Az ismerkedést, a reális helyzetfelmérést tűzték célul, hogy kidolgozhassák a kapcsolattartás módját és javaslatot tegyenek a magyar nyelvű oktatás védelmére. Papp Kincses Emese, az RMDSZ Hargita megyei titkára tartotta a bevezetőt, dr. Demény Lajos történész, szenátor pedig a vitaindító előadást. A hazai oktatás helyzetéről beszélt Bíró István, a Tanügyminisztérium képviselője, a Hargita megyei iskolákról Tánczos Vilmos, a szlovákiai magyar oktatásról Kovács László, a somorjai magyar gimnázium tanára, a kárpátaljairól Balogh Rozália beregszászi tanár, a jugoszláviairól Tóth Lajos, az Újvidéki Egyetem módszertani tanszékének tanára, a magyarországiak nevében Tóth Pál Péter, a Magyarságkutató Intézet munkatársa beszélt. A megjelentek találkoztak az ugyancsak Gyergyószárhegyen ülésező Erdélyi Múzeum-Egyesület tagjaival. A következő napon, 22-én a moldvai csángómagyarokat keresték fel, 23-án pedig részt vettek a zágoni Mikes Kelemen emlékünnepségen. /Borbély László: Kárpát-medencei pedagógusok tanácskozása Gyergyószárhegyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./ Dr. Demény Lajos előadásából részleteket közölt a Csíki Lapok. Romániában összesen két osztálynyi óvónőt és tanítónőt képeztek magyarul, évente tehát maximum 36 óvónő és 36 tanítónő kezdhette meg pályáját. Jelenleg több mint 1200 magyar óvónőre és tanítónőre lenne szükség. Ebben az évben húsz liceális osztály indult 850 diákkal. Jelenleg öt önálló és három tagozatos magyar tanítóképző működik. Mintegy 1500 tanítónő és óvónő képesítés nélkül dolgozik, számukra ősztől lehetővé válik az oktatás, szünidő alatt járnak tanfolyamra. Nagyon kevés önálló magyar középiskola van, harcolni kell önálló iskolákért. Maros és Brassó megyét kivéve Erdélyben a magyar nyelvű oktatás hagyományos központjaiban mindenütt létre tudták hozni a magyar iskolákat. Óriási a tanárhiány, 1995-ig több mint 5000 tanár hiányzik a romániai magyar oktatásból, jelenleg még 520 magyartanárra lenne szükség. Demény kifejtette: amennyiben nem sikerül önálló magyar egyetemet létrehozni, akkor az egyházakkal közösen saját magánegyetemet kell kialakítani. /Helyzetjelentés az oktatásról. = Csíki Lapok (Csíkszereda), okt. 2./

1990. szeptember 22.

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jogi és társadalomtudományi szakosztálya szept. 21-22-én munkaülést tartott Gyergyószárhegyen, megjelentek az ideiglenes elnökség tagjai, köztük Jakó Zsigmond professzor, az EME elnöke, Benkő Samu, Gáll Ernő és Dávid Gyula. /(Borbély László): Az Erdélyi Múzeum-Egyesület munkaülése. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

1990. október 4.

Akik majd megírják az Erdélyi Múzeum-Egyesület történetének legújabb fejezetét, azoknak három dátumot kell majd kiemelkedő helyen rögzíteniük: gyászkeretben 1950. febr. 12-ét, amikkor az EME kényszer hatására kimondta feloszlását, 1990. márc. 22-ét, az újraalakuló közgyűlést és 1990. szept. 21-22-ét, amikor a jogi, közgazdasági és társadalomtudományi szakosztály Gyergyószárhegyen tartott értekezletével kezdetét vette a tudományos munka. Gyergyószárhegyen Jakó Zsigmond professzor, az EME ideiglenes elnöke nyitotta meg az értekezletet. Négy előadás hangzott el a romániai magyarság jelenlegi helyzetéről és a belőle következő jogtudományi feladatokról. Pillich László kolozsvári társadalomkutató, parlamenti képviselő: Demográfiai támpontok egy új kisebbségi közgondolkodáshoz, Nagy György kolozsvári egyetemi tanár: A kisebbségi kérdés a nemzetközi jogban, Király Ernő nagyváradi jogász: A romániai magyarság jogvédelmének időszerű kérdéseiről és Magyari Nándor László, a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport tagja: Adalékok egy válságjelző társadalmi jelenség [kivándorlás] vizsgálatának problémaköréhez. /Dávid Gyula: Az első lépés ? negyven év után. = A Hét (Bukarest), okt. 4./

1990. október 28.

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság okt. 27-28-án Gyergyószentmiklóson tartotta II. országos választmányi ülését. Dr. Selinger Sándor országos elnök tartotta a beszámolót, majd Balázs Márton alelnök következett. A szervezési kérdésekről Hoch Sándor titkár beszélt. A gyergyószentmiklósi fiók eddigi tevékenységét Minier Gábor ismertette. A második napon Gyergyószárhegyen tanácskoztak. /Cs. Szabó József: Országos rendezvény Gyergyószentmiklóson. = Gyergyó (Gyergyószentmiklós), dec. 22., 5. sz./

1990. november 1.

Sikeres volt a Gyergyószárhegyen megrendezett I. Magyar Sportújságíró Világtalálkozó. A szervezők között volt a gyergyószárhegyi Barátság Művésztelep, élén Zöld Lajos igazgatóval, továbbá a Csíkszeredán megjelenő Új Sport napilap /főszerkesztője Péter László/. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 1./

1991. január 9.

Az anyanyelvi oktatás kérdései a szórványmagyarság körében címmel tartottak kétnapos tanácskozást Gyergyószárhegyen. /Egy mondatban rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

1991. május 11.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület május 11-én Gyergyószárhegyen tartja centenáriumi ünnepségét. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./

1991. május 19.

Máj. 18-19-én Gyergyószárhegyen szervezték meg az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ megalakulásának százéves évfordulója alkalmából az ünnepi találkozót. Az EKE jogutódja, a Kárpát Turista Egyesület vezetői /elnök: dr. Tövissi József ny. egyetemi adjunktus/ voltak jelen és mondtak beszédet. Ökumenikus istentisztelet után következtek a fölolvasások. Gyergyószárhegyet és a művésztelepet Simó András helyi tanár, illetve Borsos Júlia muzeológus mutatta be, Kristó András az EKE csíkszéki, dr. Vofkori László az udvarhelyszéki, Kisgyörgy Zoltán pedig a háromszéki szakosztályról adott ismertetőt. /László Ferenc: Az EKE gyergyószárhegyi centenáriumi találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

1991. augusztus 7.

Az 1989-es fordulat után először Székelyudvarhelyen alakult cserkészcsapat, ezzel párhuzamosan Kolozsváron a Cimbora Szabadidő Egyesület, amely gyakorlatilag a tíz cserkésztörvény alapján szerveződött. Csíkszeredán pedig létrejött egy cserkészvezető és képviseleti szerv. A közös normák kidolgozását tűzte ki célul az 1990. máj. 5-én megtartott Szárhegyi Találkozó, ekkor hivatalosan is megalakult a Romániai Magyar Cserkészszövetség. Ezután megindult a támadássorozat a Romániai Magyar Cserkészszövetség ellen. 1990 őszén a Gyulafehérváron tartott Nemzeti Megmentési Front-tanácskozáson egy képviselő vehemensen támadta a Magyar Orvosok és Gyógyszerészek Egyesületét és a Romániai Magyar Cserkészszövetséget, ezzel párhuzamosan, mint egy jól szervezett akcióban, a szélsőséges lapok /Si Totusi Iubiera, Romania Mare/ intéztek kirohanást ellenük. Végül a Legfelsőbb Bíróság 1990 karácsonyán /!/ beidézte a cserkészszövetség vezetőit annak a vádnak a tisztázására, hogy nem politikai párt szerveződik-e újjá. Ezután a törvényességi óvás módosult: a vád nem politikai jellegű, hanem az, hogy a vezetőség a bejegyzéskor figyelmen kívül hagyta az engedélykérés részleteit /nem két szakminisztériumhoz fordult/. A Magyar Cserkészszövetség igyekezett kapcsolatba lépni a román cserkészek szervezetével, de azok teljesen elzárkóztak. A minisztériumok pedig hónapok óta nem válaszolnak a beadott kérvényekre. /Kisgyörgy Réka: Cserkészmúlt, cserkészjövő Romániában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./

1991. november 8.

A Romániai Magyar Közgazdász Társaság Gyergyószárhegyen tartott tisztújító közgyűlésén újraválasztották dr. Kerekes Jenőt az elnöki tisztségben. /Egy mondatban rovat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8./

1991. november folyamán

A Korunk novemberi számát a szórványnak, a szórvány problematikájának szentelte. A szórványkérdést szívügyének tekintő Vetési László tiszteletes írásában leszögezte: végzetesen szórványnemzet vagyunk. "A világon élő magyarság egyharmada az anyaország határain kívül az utódállamokban vagy a diaszpórában a romániai magyarságnak egyharmada nyelvi és etnikai veszélyeztetettségben, egynegyede pedig halmozottan hátrányos helyzetben él. " Vetési megállapította, hogy nem rendelkeznek a romániai szórványmagyarságra vonatkozó adatokkal. Nem jelentek meg erről könyvek, tanulmányok. Egyetlen kivétel az azóta elhunyt Semlyén István, akinek Hétmilliárd lélek című, 1980-ban megjelent könyve tartalmazott először adatokat a hazai magyar szórványnépességről. Az 1989-es változások óta az 1990 karácsonyán Gyergyószárhegyen tartott szórványértelmiségi találkozó volt az első, amely szomorú körképet adott a jelenlegi helyzetről. Semlyén István z 1977-es népszámlálási adatok alapján írta, hogy hét erdélyi megyében /Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs, Bihar, Szatmár és Szilágy/ és a romániai magyarság háromnegyede, mintegy 1,2 millió lélek. A fennmaradó 420 ezer az ország többi részén /Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Fehér, Hunyad, Máramaros, Szeben, Termes és a Kárpátokon kívüli területen/ szóródik szét. A szórványban élő 420 ezer lélekből 220 ezer magyar kisebb-nagyobb városokban él /Beszterce, Bukarest, Brassó, Déva, Nagybánya, Nagyenyed, Nagyszeben, Medgyes s a bányavárosok/, mintegy 200 ezer pedig falvakban. Vetési László részletezte a szórványvidékeket. A Mezőségnek a Maros, Sajó és Szamos által határolt nagy kiterjedésű területe évszázadok óta a nagy felszámolódások színtere. A legveszélyesebb helyzetben, a homogenizálás legelőrehaladottabb állapotában a moldvai csángók vannak. Domokos Pál Péter óta többször feltérték helyzetüket, népi kultúrájukat, de etnikai folyamataik szociológiai, társadalomlélektani nyomonkövetése nem történt meg. A városok elszórványosodásának problematikája külön kérdés. Vetési László következtetése: összmagyar szórványprogramot kell kidolgozni. Addig pedig a legnagyobb súly továbbra is az egyházakra nehezedik, a lelkipásztorokra. /Vetési László: Szórványgondjainkról./ Kozma Zsolt visszapillantott a szórványosodás kialakulására és arra, hogy a református egyház mit tett a szórványban élőkért. 1944 után az intézményes egyházi szórványmisszió megszűnt. Azonban mindig voltak kiváló lelkek, akik vállalták a szórvány gondozását, ilyen például a nagysármási id. Hermán János, a kérői id. Bányai Ferenc, s azok, akiknek nevét feljegyezte Vetési László szórványlapjában, a Felebarátban. Kozma Zsolt írásában megoldást is javasolt. Először is fel kell mérni tájegységenként a szórványhelyzetet. Munkatársakat kell keresni, szórványfelelősöket. Érdemes kis könyvtárakat összeállítani. Szórványinternátusokat kell létrehozni. /Kozma Zsolt: Szórványosodás időben és térben/ Tófalvi Zoltán adatgazdag összegzést nyújtott a kivándorlásról, a kivándorlókról. Tófalvi az első világháború előtti kivándorlásig nyúlt vissza. A különböző időszakok adatait részletezve kiemelte azt, hogy az első világháború végétől napjainkig közel 650 000 magyar távozott Romániából. Nem természetes, hanem az idők során változó intenzitású, nem természetes, kényszerű kivándorlásról, áttelepülésről van szó. Az 1990. márciusi marosvásárhelyi események újabb lökést adtak a kivándorlásnak. /Tófalvi Zoltán: Emigránsok, kivándorlók, letelepedők/ /Korunk (Kolozsvár), nov./

1992. május 26.

Kolozsvárott, a Protestáns Teológia dísztermében, az EMKE újraindulása óta első ízben, máj. 26-án kiosztották az EMKE művelődési díjait. A kórusmozgalomban elért kiemelkedő eredményeiért Nagy István-díjat kapott a Vox Humana /Sepsiszentgyörgy/ együttes és karnagya, Szilágyi Zsolt. A tánckultúra ápolásáért Éghy Gyssa-díjjal tüntették ki a Brassai Sámuel Líceum /Kolozsvár/ Bogáncs együttesét és vezetőjét, Tolna Éva tanárnőt. A nem hivatásos színjátszó mozgalomban elért kiemelkedő teljesítményükért Bálint Ferencet és Vitális Ferencet Szentgyörgyi István-díjjal jutalmazták. Szolnay Sándor-díjas lett Zöld Lajos nyugalmazott újságíró, a gyergyószárhegyi festőtábor vezetője. Orbán Irénnek a népművészeti hagyományok ápolása terén végzett tevékenységéért a Vámszer Géza-díjat adományozták. Haszman Pál és József /Alsócsernáton/ a honismereti és múzeumi munka terén elér kiemelkedő eredményeiért Bányai János-díjban részesült. A Monoki István-díjat Tavaszi Hajnal kapta a könyvtárügy terén végzett munkájáért. Az újságírásban kifejtett önfeláldozó munkája post mortem elismeréseként Tőke Csabának a Spectator-díjat ítélték oda. Poór Lili-, illetve Kovács György-díjat kapott Orosz Lujza és Lohinszky Lóránd színművész., Kemény János-díjat Tompa Gábor rendező. A Janovics Jenő-díjat a tévé magyar nyelvű adásának Ébresztő műsora, valamint a Kolozsvári Rádió magyar adása munkaközössége kapta. Bánffy Miklós-díjjal jutalmazták Deák Barnát és Deák M, Ritát színpadi képzőművészeti tevékenységükért. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

1993. június 17.

A kilencvenedik évében levő Ambrus József főesperes Brassóban él, az idős papok otthonában. Az újságíró kérésére visszaemlékezett szenvedéseire /két részletben összesen tíz évet töltött börtönben/. Ambrus József Gyergyószárhegyen hittanórát tartott, amikor 1949. jún. 11-én a plébánia előtt megállt egy fekete autó. A gyerekeket hazaküldte és ott, helyben azonnal vallatni kezdték: kitől kapott utasítást, hogy ne vegye át az államsegélyt. Kifejtette, hogy saját elhatározása volt, mondván: minden papnak adjanak vagy egyiknek sem. A faluban az emberek összegyűltek, kitört a pánik, hogy elviszik a papjukat. Ambrus József hiába nyugtatta az embereket, nem csitultak le a kedélyek. A kihallgatók a fekete autóvak eltűntek. Közben félreverték a harangokat, a környékről, Gyergyóremetéről, Gyergyóditróból is jöttek emberel, hogy megvédjék papjukat. Ambrus József lecsendesítette és hazaküldte őket. Este azután a rendőrök megszállták a községet. Több mint ezer embert fogdostak össze és vittek Gyergyószentmiklósra. Az első napokban egymást támogatva álltak a zsúfolt cellákban. Azután megkezdődtek a kihallgatások. Szörnyű kínzásokat éltek át, korbáccsal, villanyozó géppel, fonott vashuzalokkal verték őket. A papot addig verték, amíg megfeketedett a teste, a talpa csupa seb volt a gumibotozástól. Naponta ismételték a verést. Elmondhatatlan kínokat éltek át. Sokan beleőrültek, belehaltak a kínzásokba, vagy örökre nyomorékká váltak. Gurzó Katalinnak, Bartos Ilonának a haját tépték ki. Hat hét múlva Ambrus Józsefet és 28 szárhegyit Kolozsvárra, majd Brassóba, az ottani börtönbe vitték, ott is folytatták a kínzásokat. Ott találkozott Pál Elek gyergyóremetei plébánossal és 14 remetei hívével. Mindenáron bele akarták keverni a perbe Márton Áron püspököt, azzal, hogy ő lázította őket. Ez azonban nem sikerült, erre kínzással sem tudták rávenni őket. Végül nyolc évre ítélték Ambrus Józsefet. A felsőbányai ólombányába vitték, embertelen feltételek között dolgozott. Hét év után amnesztiában részesült. A borszéki plébániára került, de ott is folyamatosan zaklatták, agyonlövéssel is fenyegették. 1960-ban újra letartóztatták. A vád az volt, hogy erőszakkal kényszeríti a gyerekeket hittanra. Itt nem annyira veréssel, mint lelkileg akarták megtörni. Négy esztendőre ítélték. Hármat leült, 1963-ban szabadult. Maradt az állandó ellenőrzés, az éjjel-nappali váratlan látogatás. Így élt több mint két évtizedig. /Váradi Mária: A kommunizmus pere. Gúzsba kötött ige. Gyergyószárhegy, 1949. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 17./

1993. július 27.

Az erdélyi magyar pedagógia történetében páratlan rendezvénysorozatot jelent a Bolyai Nyári Akadémia. Július végén Erdély számos városában /Csíkszereda, Gyergyószárhegy, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Gyulafehérvár, Brassó, Nagyvárad/ zajlott a magyar pedagógusok továbbképzése, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság szervezésében. Sepsiszentgyörgyön például a fizika, kémia és matematika tanárok /összesen 174-en/ gyűltek össze, köztük voltak felvidékiek és vajdaságiak is, egy hét alatt 78 főiskolai és egyetemi tanár előadását hallgathatták. Az erdélyieken kívül Budapestről, Nyíregyházáról, Sopronból, Miskolcról, Szegedről érkeztek előadók. Nemcsak tanárok érkeztek, eljött többek között Baranyi Károly miniszteri tanácsos, Pungor Ernő tárca nélküli miniszter, az MTA alelnöke is. Az előadó tanárok önzetlen támogatását jelzi, hogy saját költségükön érkeztek, előadásukért semmit nem fogadtak el. Az előadásokat tájismeretei rendezvényekkel, kirándulásokkal egészítették ki. /Sylvester Lajos: Bolyai Nyári Akadémia. Hivatásébresztő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 27./

1993. augusztus 4.

Aug. 2-án ünnepélyesen megnyílt Gyergyószárhegyen a XIX. Szárhegyi Barátság Művésztábor 18 külföldi és 12 hazai képzőművész részvételével. Váli József, Zöld Lajos és Gaál András köszöntötte az érkezőket. /Bajna György: Megnyílt a XIX. Szárhegyi Barátság Művésztábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 4./

1994. április 6.

Makfalván márc. 15-én a helyi Wesselényi Művelődési Egyesület koszorúzott a templom előtti emlékműnél, a szónok Marosi Barna író volt. Fülöp Dénes tanár, az egylet elnöke elmondta, hogy képtárukat megfelelőbb helyre költöztették, az anyag nyolcvan százaléka Kusztos Endre képeiből áll. Nyárra művésztábort szerveznek, Gyergyószárhegyhez hasonlóan úgy gondolják, hogy a művészek egy-egy alkotásukat felajánlják, ezek árából fogják finanszírozni további művelődési programjaikat. Makfalva színjátszócsoportja is aktív, huszonkét szereplős darabot vittek színre. /Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./

1994. december 1.

Idén, anyagiak miatt, mindössze tíz napon át /nov. 7-17/ tartott Gyergyószárhegyen a népművészeti tábor, a Szépteremtő Kaláka. Összesen 49-en jöttek el, kézimunkázók, szövőnők, faragók és egy keramikus. A Szépteremtő Kalákához hasonló alkotótábor létrehozásának gondolata foglalkoztatja az Udvarhelyszéki Fafaragók Szövetségét is. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 1./

1996. április 12.

Gyergyószárhegyen 1995. nov. 23-án eltűnt két kétnyelvű felirat A helyi RMDSZ feljelentést tett, de eredményt nem ért el, közben 1996. ápr. 13-ára virradóan eltűnt a harmadik kétnyelvű tábla is. Ez a magyar lakossággal szembeni provokáció, ezért tiltakozott a helyi RMDSZ. /Tábla-történelem. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./

1996. május 6.

Gyergyószárhegyen a községi parkban emlékművet, obeliszket állítottak a következő felirattal: "Millecentenárium 866-1996 Emlékezz magyar, e föld 1100 éve szülőfölded". Az ünnepség keretében itt is ültettek 11 fát, azzal a különbséggel, hogy itt megneveztek tizenegy történelmi személyiséget /Árpád fejedelemtől Szent Istvánon át egészen Antall Józsefig, akikre a fák emlékeznek. Az első fa gyökerei alá egy kis hengerben elhelyezték a község területén levő hivatalok, testületek, intézmények tagjainak névsorát. /Sylvester Lajos: Nem reményvesztetten... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 6./

1996. június 6.

Csíkszeredában 1992-ben a lakosság 75 százaléka ment el szavazni, most viszont csak az 57,3 százaléka. A választás első fordulójának eredménye szerint Csíkszeredában a sorrend: dr. Csedő Csaba független jelölt /39,03 %/, Rákosi Zoltán független jelölt /27,99 %/, Buzás László, az RMDSZ jelöltje /18,78 %/, Bogdan Júlia kormánypárti jelölt /7,14 %/, György Béla Zsolt független jelölt /5,59 %6, Bíró Imre ifjúliberális jelölt /1,48 %/. Dr. Csedő Csaba jelezte, hogy nem ért egyet az RMDSZ jelöltkiválasztási módszereivel, de maradéktalanul felvállalja az RMDSZ elveit.Tusnádfürdőn szintén két független előzte meg az RMDSZ jelöltjét, Balánbányán pedig - az alacsony részvételi arány miatt - megismétlik a választást. Csíkszeredában az RMDSZ tanácsosi listája viszont megkapta a szükséges támogatást. /11 314 szavazat/, így 13 tagot juttat be a 21 tagú városi tanácsba. Függetlenként Borsodi Zoltán, Benkő Sándor és dr. Szatmári Sebestyén szintén bekerült. Arad megyében elsöprő győzelmet arattak az ellenzéki pártok, az RMDSZ a negyedik a megyében a magyarság 30 %-ának a szavazástól távolmaradása ellenére. Besztercén 1992-höz képest fele annyi magyar ment el szavazni, ezért csupán egy tanácsosi helye lesz a város magyarságának, holott összefogással három helyet szerezhettek volna. Gyergyószentmiklóson jó eredmény született, az eddigi polgármestert, György Gábort újraválasztották, a 15 tagú tanácsból 14 az RMDSZ jelöltje, egy a Roma Párté. Gyergyócsomafalván újraválasztották az eddigi, függetlenként induló Borsos Zsigmondot, a tanácsba az RMDSZ három, a függetlenként induló magyarok 9, a romák egy helyet szereztek. Gyergyószárhegyen a független Len Emil lett a polgármester, Gyergyóalfaluban újra Ilyés Béla Károly /RMDSZ/ a polgármester, a tanács összetétele: 14 RMDSZ-tag, egy roma párti, Gyergyóújfaluban ugyanez az arány. Gyergyóditróban a 4600 szavazóból az RMDSZ jelöltjére mindössze 967-en szavaztak, itt lesz második forduló. Az RMDSZ jelölte győzött Háromszék sok településén /Sepsiszentgyörgy, Barót, Kovászna, Bodok, Vargyas, Zágon, stb./, a megyének minimálisan 25 RMDSZ-polgármestere van. Nagyváradon Csapó I. József lett az első az első fordulóban /24 %/, Mihai Studza /23 %, Demokratikus Konvenció/, Petru Filip /20,5 %, jelenlegi polgármester, Demokrata Párt/. Érmihályfalván és Nagyszalontán az RMDSZ-jelölt győzött, Bihar megyében további 11 községben RMDSZ-es a polgármester. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./

1996. június 13.

Gyergyószárhegyen jún. 13-án a Volt Politikai Foglyok Szövetsége - tisztelettel mlékezve Ambrus József egykori szárhegyi plébánosra - emlékművet avatott a kommunista diktatúra két 1949-es áldozata emlékének, Czimbalmos Lajosnak és Csergő Vilmosnak. 949. jún. 11-én fekete autó állt meg a plébánia előtt, Ambrus József plébánost keresték, akit arról faggattak, miért küldi vissza az állami fizetést, próbálták bizonygatni, hogy ezt Márton Áron püspök utasítására teszi. A plébános kitartott amellett, hogy ezt saját elhatározásából cselekedte. A lakosságot megrémítette a fekete autó megjelenése. Valaki félreverte a harangokat, a tömeg elkergette a látogatókat. Másnap éjjel fegyveresek vették körül a falut, többszáz embert elhurcoltak. A brutális "kihallgatást" jelezte, hogy Czimbalmos Lajos belehalt a verésbe. Néhány hét múlva a letartóztatottak nagy részét hazaengedték, de bebörtönözték Ambrus József plébánost és nyolc szárhegyi férfit, akik közül Csergő Vilmos a szamosújvári börtönben halt meg. Ambrus József plébánost kétszer vitték el, összesen tíz évet töltött börtönben. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

1996. június 29.

Csíkszeredán jún. 26-án kezdődött a Régizene Fesztivál. Elsőként a Csíkszeredai Régizene Együttes lépett színre, őket követte a bukaresti Lyceum Consort, akik magyar zsolozsma-részleteket énekeltek, a budapesti Musica Historica után a szentendrei Kecskés Együttes zárta az első napot. Jún. 27-én többek között a bögözi Schola Cantorum lép fel. /Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./ Jún. 28-án reneszánsz táncház zárta a napot. Jún. 29-én a fellépők között van a brassói Cantus Serenus, a baróti Kájoni Consort, a kolozsvári Corvineum és Amaryllis, valamint a nagykárolyi Collegium együttes. Jún. 30-án a gyergyószárhegyi kastélyban lép fel több együttes, ezzel zárul a fesztivál. /Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 29./

1996. július 18.

Az EMKE Könyvtári Szakosztálya és a Kovászna Megyei Könyvtár aug. 26-31-e között Árkoson megszervezi a magyar művelődés századai tematikájú egyetemista olvasótábort, szept. 2-7-e között pedig Gyergyószárhegyen lesz a könyvtárosok olvasótábora, olvasható a Könyvesház (Sepsiszentgyörgy) most megjelent második számában. /Árkosi toborzó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

1996. augusztus 2.

Aug. 2-án megnyílt a 22. művésztábor Gyergyószárhegyen. Üdvözlő beszédet mondott Váli József, a Hargita megyei Művelődési Felügyelőség elnöke és Kolumbán Gábor, Hargita megye tanácselnöke. A háromhetes alkotótáborban 30 művész vesz részt, a világ minden tájáról, Japánból, az Egyesült Államokból, Magyarországról is. A Lázár-kastély képtára egyre gazdagodik, mert a vendég művészek kötelező módon egy-egy alkotásukat a képtárnak adományozzák. A képzőművészek aug. 4-én megtekintik Csíkszentmártonban Mátyás József festőművész állandó tárlatát. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./

1996. augusztus 26.

Immár harmadik éve gyűltek össze aug. 26-án azok a csíkszentmártoni és háromszéki székelyek, akik három évvel ezelőtt emlékművet állítottak a második világháborúban az Úz völgyében elesett áldozatoknak, a hősöknek. Gergely Andrásnak, Csíkszentmárton polgármesterének megnyitója után Sylvester Lajos író leplezte le az új márványtáblát, az Úz-völgyi harcokban elesettek újabb névsorát. Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, országgyűlési képviselő is jelen volt a megemlékezésen. Hajdú Gábor RMDSZ-szenátor is köszöntötte az egybegyűlteket. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 29./ Az Úz-völgyben elesettek névsorát, kilencven nevet véstek fel az 1994-ben felállított emlékműre. Mára százötvenre emelkedett a számuk, a listán az ő nevüket is el kell helyezni, írta Sylvester Lajos, aki az Úz-völgyi harcokra emlékező könyvet írt, azóta újabb szemtanúk, túlélők keresték fel. Köztük van Gyergyószárhegyről Keresztes András zászlós, aki azt a feladatot kapta Kásás Andor vezérőrnagytól, feledhetetlen parancsnokától valahol Németországban, hogy szakaszát épségben hozza haza. Keresztes ezt teljesítette: a foksáni /Focsani/ internálótáborba kerültek, ahonnan vitték volna őket tovább Szibériába. Paradicsomszedésre kértek önként vállalkozókat, Keresztes egész szakaszával jelentkezett, majd megszöktek. Keresztes román katonaként ugyanis éppen itt szolgált 1938-39-ben, jól ismerte a terepet, így mind a negyven embert, egész szakaszát épségben hazahozta. /Sylvester Lajos: Úz-völgyi arcképcsarnok. = Új Magyarország, jún. 27./ Sylvester Lajos jún. 26-án vette át Budapesten a MÚK /Magyar Újságírók Közössége/ Petőfi Sándor Sajtószabadság-díját. Előzmény: 598. sz. jegyzet.

1996. augusztus 2.

1996. augusztus 26.

1996. október 30.

Az Erdélyi Napló munkatársai megkérdezték Borbély Imrét, Markó Bélát az RMDSZ szövetségi elnökét és Tőkés László püspököt, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét a Borbély Imre jelölése körül kialakult vitáról. Borbély Imre elmondta: külügyesként valóban sokat hiányzott a parlamentből. Olyan külügyi tevékenységet folytatott, amelyre sem a román parlament, sem az RMDSZ megbízásával nem rendelkezett. Saját maga ment előre az RMDSZ belátható autonomista útján, és kereste ennek beágyazását az összmagyar koncepcióba. "Ez vezetett oda, hogy a Magyarok IV. Világtalálkozója fő témájának a nemzeti stratégiát választotta." Az összmagyar nemzetstratégia kidolgozásához nem kell egyéb egy íróasztalnál. A kigondolt koncepció érvényesítésére viszont megfelelő súlyú politikai pozíció szükséges. Nem Temesváron jelöltette magát. "Politikai hitvallásom, hogy az erdélyi magyarság sorsa a székelységtől, a székelység sorsa az autonómiától függ. Ezt Székelyföldről lehet a legjobban szolgálni." Ezért is tervezi, hogy Gyergyószárhegyre települ, mihelyt sikerül Temesváron visszaigényelnie államosított lakását. - Markó Béla hangsúlyozta, hogy nem lát belső válságot. Az RMDSZ egységes. Markó szerint Borbély Imre független jelöltként az RMDSZ országos képviseletét gyengíti. - Tőkés László szerint az a döntés, hogy csak lakóhely szerint pályázhat valaki képviselőjelöltségre, elsősorban Borbély Imre ellen irányult. Tisztességtelen dolognak tartja, hogy ezek után az RMDSZ országos vezetősége Borbély Imrét kárhoztatja. /Gazda Árpád, Németh Tünde: Szakadozott egyetértés. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 30./

lapozás: 1-30 | 31-60 ... 271-297