udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1050
találat
lapozás: 1-30 ... 361-390 | 391-420 | 421-450 ... 1021-1050
Helymutató:
Moldva
2000. szeptember 26.
A Székelyföld /Csíkszereda/ folyóirat szeptemberi számának szépirodalmi rovatában mai amerikai költők verseit olvashatók. A román pártrendszer kialakulása, az elit és törésvonalak a román politikában a címe Szilágyi Zsolt tanulmányának. A barcasági csángók tavaszköszöntő szokásairól Veres Emese Gyöngyvér ír. Sylvester Lajos Zsombori Dénes tanárral beszélget a moldvai magyarság körében végzett kulturális tevékenységéről és pályájának, sorsának alakulásáról, hányattatásairól, amelyek végül is román feleségével együtt az ország elhagyására késztették. /Székelyföld. Kulturális folyóirat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./ 16/ A Székelyföld /Csíkszereda/ folyóirat szeptemberi számának szépirodalmi rovatában mai amerikai költők verseit olvashatók. A román pártrendszer kialakulása, az elit és törésvonalak a román politikában a címe Szilágyi Zsolt tanulmányának. A barcasági csángók tavaszköszöntő szokásairól Veres Emese Gyöngyvér ír. Sylvester Lajos Zsombori Dénes tanárral beszélget a moldvai magyarság körében végzett kulturális tevékenységéről és pályájának, sorsának alakulásáról, hányattatásairól, amelyek végül is román feleségével együtt az ország elhagyására késztették. /Székelyföld. Kulturális folyóirat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./2000. szeptember 30.
Dr. Kartal Ernő debreceni minorita tartományfőnök elmondta: Aradon hívták össze a káptalant, hogy megbeszéljék mindazokat a teendőket, amelyek a megerősített minorita közösség jövőjére vonatkoznak. A háború előtt Erdélyben több minorita rendház létezett, Aradon, Marosvásárhelyen, Lugoson, Nagyenyeden például, de mind megszűnt. Az egyik idős minoritát hozták most el Marosvásárhelyről, ahol ketten voltak. A másikat nagy nehezen sikerült rábeszélni a Miskolcra történő átköltözésre. Amikor Lugoson az utolsó minorita is meghalt, a helybeli rendházat átadták az egyházmegyének. Az aradit rendházban még 6-7 minorita van. Az újságíró, Balta János közbevette: a magyar katolikusokat aggodalommal tölti el, mi lesz, ha a minorita rendházban túlsúlyba kerülnek a moldvai minoriták? Kartal elmondta, hogy a házfőnök, Pável atya lengyel, a többi minorita pedig erdélyi magyar ember. Egyetlen moldvai minorita, Horvát János atya fog Aradra kerülni, aki magyarul jól beszél, jószándékú ember, akire szükség van. Ha ugyanis a püspök nem fogadja el plébánosként Csergő Ervint, akkor Horváth János lesz a plébános.- Szeretnék megőrizni a Szent Erzsébet Tartományt a maga mivoltában, tehát a magyar kultúrát is támogatni kívánják. /Balta János: Egy pénzcentrikus világban újfajta lelkiség szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./2001. január 4.
Megjelent a klézsei Duma-István András verseskötete Én országom Moldova címmel, a Hargita Kiadóhivatal gondozásában. A könyv előszavában a kiadó igazgatója, Ferenczes István költő megjegyezte: ″Talán a moldvai csángómagyarok utolsó, utolsó előtti nyelvemlékei. Egy negyvenöt éves klézsei férfi szenvedéseinek, gyötrődéseinek, önmaga keresésének, identitásválságos környezeteit mélyen átélő éjszakáinak a vérrögei. A végveszélybe került, elpusztulásra ítélt anyanyelv szűkölő jajszavai.″ - Ezek a versek őszinte egyszerűséggel mutatják be a csángómagyarok küzdelmes életét. /Az igazságról és a szabadságról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 4./2001. január 18.
Mircea Geoana külügyminiszter fogadta a bukaresti nagyköveteket, s kifejtette, hogy minisztériuma, de ő személyesen is ″dinamikus, nyitott, pragmatikus″ kapcsolatot szeretne fenntartani a bukaresti nagykövetekkel. Az új kormány külpolitikájáról szólva Mircea Geoana elmondta, hogy első számú célkitűzésnek Románia EU- és NATO- integrációja számít. Szükséges az euroatlanti csatlakozási folyamat felgyorsítása, hogy ″Románia elfoglalhassa azt a helyet Európában és a világban, amely megilleti″ - mondta a külügyminiszter. A román külügyminiszter kifejtette, hogy Románia elsődlegesnek tartja az Amerikai Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatrendszer fejlesztését. Geoana jelezte, hogy hamarosan Stockholmba fog látogatni, hiszen az EU elnöki tisztségét Svédország veszi át. A román külügyminiszter tervei között szerepel egyes európai fővárosok felkeresése, olyan országokba fog ellátogatni, amelyek hagyományosan Románia partnereinek számítanak. Többek között a szomszédos országokba is ellátogat. A román külügyminiszter elmondta, hogy Moldva Köztársasággal, Bulgáriával, Magyarországgal, Ukrajnával és Oroszországgal szeretnének jobb kapcsolatrendszert kiépíteni. /Külpolitikai prioritások. Legfőbb cél az integráció. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./2001. január 19.
A Magyarok Világszövetségének Borsod-Abaúj-Zemplém megyei szervezete az elmúlt hetekben 133 levelet küldött szét a világba, a címzettek az európai és az amerikai nagypolitikában fontos szerepet játszó parlamenti képviseletek, kormányzati szervek, neves politikusok, emberjogi szervezetek, tekintélyes lapok és újságírók, illetve közéleti személyiségek. Mindenkinek saját anyanyelvén írtak pár sort, figyelmébe ajánlva a levélhez csatolt cikkek és tanulmányok másolatát, amelyek a moldvai csángó-magyarok helyzetével foglalkoznak. Ismert magyar szerzők mellett francia, angol, német és olasz publicisták, történészek, emberjogi harcosok csángókkal kapcsolatos írásairól van szó. Minden borítékba betették például az angol Robin Baker történész-diplomata, a Theszaloniki Balkán Tanulmányok Intézete főmunkatársának a moldovai csángók eredetéről írt nagylélegzetű tanulmányát, melyben egyértelműen állást foglal azok magyar eredete mellett, s részletesen taglalja, miként igyekeztek és igyekeznek megfosztani anyanyelvüktől, akadályozzák őket elemi emberi jogaik gyakorlásában. Néhány visszajelzés azt bizonyítja, érdemes volt elküldeni a leveleket, jóllehet az idő rövidsége miatt még csak kevesen válaszolhattak. /133 levél a moldovai csángók ügyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./2001. január 23.
Megjelent az Erdélyi Múzeum 2000. évi 3-4. füzete. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület bölcsészet-, nyelv- és történettudományi, valamint jog-, közgazdaság- és társadalomtudományi szakosztályai közlönyének legújabb száma gazdag tartalommal, a szórványkérdésekre koncentrálva jelentkezett. Néhány cím: A szórványkérdés a két világháború közötti történetírásban (Egyed Ákos); Asszimiláció ás identitásváltás küszöbén: egy észak-erdélyi református magyar szórvány, Domokos esete (Biczó Gábor); Szórványsors a történetekben (Keszeg Vilmos); Falu és modernizáció (Albert Ferenc); Egy Szeben megyei magyar szórványközösség (Pozsony Ferenc); A moldvai csángó népdalok és népköltészet gyűjtésével kapcsolatos dilemmák (Demény István Pál); A magyar és a vegyes családok szociológiai-demográfiai helyzete Észak-Erdélyben 1942-1944 között (Imreh István); Látlelet a szórványhelyzet nyelvi következményeiről (Péntek János); Szórványok kutatása (Bodó Barna); Az EME 2000. június 3-i közgyűléséről. /Erdélyi Múzeum (2000. 3-4. füzet). = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./2001. január 25.
Tánczos Vilmos Keletnek megnyílt kapuja /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000/ című néprajzi esszékötetében a magyar civilizációs ütközőzónák senkiföldjéről, a határzónákról írt. A bevezető írásokban a szerző meghúzta az első határokat: a magyarországi magyar - erdélyi magyar, az erdélyi magyar - budapesti magyar, a székely - magyarországi (pesti) magyar élettereket elválasztó vonalakat. Tánczos Vilmos már óvatosabb, tudományosabb a Búcsú Csíksomlyón - egy rituális dráma katarzisa című tanulmányában. A kötetben a moldvai csángók közötti trabantos kószálást megörökítő néprajzi riportsorozatban aztán újra felszínre kerülnek a magyar Huntington-vonalak, civilizációs ütközők, azaz clash-zónák. /Szabó Csaba: Könyvespolc. Tánc a magyar Huntington-határokon. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./2001. február 2.
A csángó fiatalok erdélyi anyanyelvű oktatására fordított szellemi és fizikai energia, az anyagi ráfordítás Háromszék esetében sincs arányban az elért eredményekkel - állapította meg Sylvester Lajos a vele készült beszélgetésben. A Székely Mikó Kollégiumban és a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceumban csupán 4-5 tanulót sikerült "kimenekíteni" Moldvából. Az otthoni életforma, a családi és közösségi szokások erősek, az oktatás színvonala a csángólakta vidéken elképesztően alacsony. Sylvester Lajos könyve (Csupa csapás az élet, Kaláka könyvek, Sepsiszentgyörgy, 2000) történelmi tanúskodás amellett, hogy a moldvai magyar oktatásban negyven-ötven esztendővel ezelőtt részt vevő fiatalok és családjuk magyarsághoz kötődése pozitív töltetű, ha ez alól vannak is kivételek. A Székelyföldre "áttelepített" iskolások többsége Erdélyben honosodott meg és maradt magyarnak. A szervezett kitelepedést az elfajult román nacionalizmus valószínűleg meghiúsítaná. - A legkeletibb csángó településen, Lábnyikon az egész faluban egyetlen román van a boltos. Nem lenne gond a magyar oktatás megszervezése a többi kompakt lakosságú magyar településen sem /Klézsén, Pusztinán, Lészpeden és más déli csángó faluban/. Ehhez, természetesen, egyházi beleegyezés szükséges, de erre hiába várnak. - A csángó falvak magyarságtudata a tetszhalottak állapotában van. A missziós tudattal és tervekkel visszatelepedők moldvai jelenlétét rendkívül fontos. - A moldvai csángómagyarok tömeges áttelepítése a szászok által elhagyott nagyközségekbe vagy a kiöregedett mezőségi falvakba ismét a politikai akarat, a demokratizálódás függvénye. - A csángók magyarságtudata körül vigyázkodók között észlelhetők - néhány megszállott csángómentőt kivéve - a fáradtság, az elfásultság és a csalódottság jelei. /Mozdul-e a tetszhalott? Beszélgetés a csángósorsról Sylvester Lajossal. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 2./2001. február 3.
Egy évvel ezelőtt bezárták a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) levéltárát, azóta "leltároznak". A kutatók azóta csak várakoznak. A leltár oka állítólag a tavaly elfogadott átvilágítási törvény, amely a szekusdossziékba történő bepillantást is szabályozza. Megdöbbentő, hogy Romániában, ahol az aktív lakosság mintegy harmada valamilyen módon kapcsolatban állt a kommunista titkosszolgálattal, ma már egy-egy parlamenti párt akár több száz nevet tartalmazó képviselő- és szenátorjelölt listájából alig két-három személy ha fennakad a rostán. Az irattárak bezárásának másik oka, hogy a hatalmon lévők rájöttek: nem lehet tudni, mi minden kerülhet elő. A fiatal történészek például a kibányászott iratokat azonnal világgá kürtölik. Például Dorin Dobrincu az SRI-levéltárban tavaly érdekes aktára bukkant. Egy 1950. január 30-i dokumentum szerint Teoctist Arapasu volt legionárius, aki részt vett a [legionárius] felkelésben, s aki más legionáriusokkal együtt szétverte az Antim utcai zsinagógát. "Arapasu a Iustinian Marina pátriárkával való jó viszonyának köszönhetően befolyással rendelkezett ez utóbbinál, aki támogatni szándékszik Arapasut, hogy a következő választásokon Moldva mitropolitai posztját elfoglalja". A mai román pátriárkáról van szó, Teoctistról, a Román Ortodox Egyház fejéről. Miután a dokumentumot idén január közepén két román napilap is közölte, Teoctist hivatala azonnal cáfolta annak tartalmát. Azt mondták, a jelentés tulajdonképpen a szovjetek diverziója nyomán születhetett. Azonban egy másik fiatal történész, Gabriel Catalan, ehhez hasonló dokumentumot talált 1949. augusztus 30-i keltezéssel, egyet pedig a bukaresti központi történelmi levéltárban, 1949. január 20-i dátummal. A legutóbbi Nicolae Balan mitropolita kijelentése. Teoctist ezt már nem tudta cáfolni, a román sajtó is azonnal elhallgatott. Mégiscsak az ortodox egyház fejéről van szó, tette hozzá Tibori Szabó Zoltán. Nem lehet Teoctist pátriárkát kikezdeni, hiszen az akadémia tagja lett, találkozott II. János Pál pápával, az ökumenizmus bajnoka és rengeteg kitüntetés birtokosa. Ki merne arra emlékezni, hogy Teoctist nem csupán legionárius volt, antiszemita és pogromok résztvevője, hanem a kommunista rendszer egyik legalázatosabb kiszolgálója is? Teoctist ezért 1990 elején saját egyháza nyomására lemondott, majd néhány hónappal később meggondolta magát, és visszatért pátriárkai trónusára. - Idén január 21-én Bukarestben megemlékeztek az 1941. január 21-i bukaresti pogrom áldozatairól. A bukaresti ortodox székesegyházban Teoctist pátriárka mise keretében emlékezett meg "az antiszemitizmus és az idegengyűlölet azon ártatlan áldozatairól, akiket hatvan évvel ezelőtt gyilkoltak meg Bukarestben". Tibori megjegyezte: A gyilkosok tarthatnak bűnbánatot és imádkozhatnak bűneik megbocsátásáért, de csakis bűneik nyilvános bevallása után. /Tibori Szabó Zoltán: Őtúlboldogsága és a zsidók. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./2001. február 9.
Júl. 1-től kezdve a Romániába utazó moldvai állampolgárok kötelesek útlevelet felmutatni a határátkelőknél. Az említett időpontig változatlanul beutazhatnak a személyazonossági okmány alapján. /Kötelező útlevél a moldvaiaknak. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 9./2001. február 17.
Háttérbeszélgetésre hívták össze jan. 16-ra a határon túli magyar sajtó képviselőit a Határon Túli Magyarok Hivatalába, Budapestre, a téma a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvénytervezet volt. Szabó Tibor, a HTMH elnöke a sajtó képviselőinek bemutatta a státustörvényként közismertté vált törvénytervezetet. Az Országgyűlés várhatóan még márciusban megvitatja, így várhatóan 2002. január 1-jétől lép életbe a törvény. A törvény célja a határon túli magyarok otthonmaradásának támogatása, "az 1000 éves kárpát-medencei status quo megőrzése". A jogszabály egy olyan kerettörvény, amely végrehajtási rendeletekké fog kiegészülni, ezeket majd a szaktárcák dolgozzák ki. Elképzelések szerint ajánló szervezetek fognak a határon túl működni. Az előzetes felmérések szerint 20-25 iroda fogja a közel 2 milliós igénylést összegyűjteni és a magyar állam felé továbbítani. Az ajánló szervezetek tagjait a reprezentatív határon túli magyar társadalmi szervezetek, egyházak által jelölt, köztiszteletben álló, kiemelkedő közéleti személyiségek lesznek. A magyar hatóságok által kiállított, fényképpel ellátott "magyar igazolványt" az igénylő legegyszerűbben úgy kapja meg, ha írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy ő magyar nemzetiségű, és az ajánló bizottság tagjai meggyőződnek arról, hogy tud magyarul. A vegyes házasságokban élők között az igazolvány miatt nem adódik majd konfliktus, hiszen ha az egyik házastárs már rendelkezik magyar igazolvánnyal, akkor férje/felesége is megkaphatja azt. A további figyelembe vehető kritériumok: szülei közül egyik magyar nemzetiségű, valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja, valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon, magyar oktatási nyelvű közoktatási intézménybe járt legalább négy évet, vagy gyermekei magyar oktatási nyelvű intézményekben járnak. Nem minden kritériumnak kell teljesülnie kötelezően: például nem kell mindenki RMDSZ-tag legyen, elég, ha magyarnak vallja magát írásban, és tud magyarul beszélni, ugyanakkor a katolikus egyházhoz tartozó moldvai csángók is kérhetik a magyar igazolványt. /Vass Enikő: Budapesti vita a státustörvényről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./2001. február 20.
Nem a csángókról szóló rendezvényeket, hanem magukat a csángókat kell támogatni, jelentette ki Borbáth Erzsébet nyugalmazott tanárnő Csíkszeredán, a Kriterion Házban. Ő volt az, aki az elmúlt évtizedben, Csíkszeredában pedagógustársaival együtt több mint százhetven moldvai csángó magyar gyermeket tanított meg magyar nyelven írni-olvasni és készített fel a szakmai, szakközépiskolai vagy elméleti oktatásra és ma is figyelemmel követi majd mindegyikük sorsát. A legtöbben szakmai jártasságra is szert tettek, de nem mentek vissza, mert otthon nem volt mihez kezdeni. Így aztán nekiláttak munkahelyet keresni, ki közelebb, ki távolabb és a tanárnő ecsetelte rövidebb-hosszabb erdélyi és főként magyarországi munkavállalási kálváriájukat. - A csángó kérdés megoldása kizárólag Moldvában lehetséges. A Moldvai Magyarság januári száma hírt adott arról, hogy egyes csángó falvakban megkezdődött a magyar nyelvtanfolyam. Januárban Pusztinán, Klézsén /hatvan gyermeknek illetve 15 felnőttnek/ indult meg a tanfolyam. Pusztinán már 60 gyermek jár hetente két csoportban magyar nyelvet tanulni Bilibók Jenő és Barnat Simona lakására. A Via Spei ifjúsági szervezetnél Hegyeli Attila és Bilibók Jenő kezdeményezésére minden szerdán magyar nyelv és történelemórák indultak. Anyagilag is támogatni kell ezeket a kezdeményezéseket. /Székedi Ferenc: Melyik az a madár ? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 19., 20./2001. február 21.
Csíkszeredában egy könyvbemutatón találkoztak a csángók ügyével foglalkozók, Borbáth Erzsébet a moldvai fiatalok csíki oktatásának tízéves küzdelméről beszélt. 171 végzősről adhat számot, akik közül 16 jutott be egyetemekre (hárman Kolozsvárra). A csíkszeredai középiskolákban jelenleg is 28 moldvai gyermek tanul 660 ezer lejes állami ösztöndíjjal. Duma András adatai: a klézsei Teleház (Magyarház, Csángóház) száz (!) fiatalt fogad, hogy a román nyelvű iskolai oktatás mellett anyanyelvükön is tanuljanak. Pusztinán Bilibók Jenő helybéli lakos 40 gyermeket tanít magyar betűvetésre. A felszólalók az RMDSZ illetékeseit, az alapítványokat egyértelműen elmarasztalják, hogy a csángó dolgokban a segítség valahol elpárolog. Duma András szerint hősies az, amit a Klézsébe kitelepedett néprajzos-etnográfus Hegyeli Attila és felesége magukra vállaltak. Azonban hónapokon át senki feléjük sem nézett, fizetést is csak most kaptak valamennyit. A moldvai csángó ügyet bihari parlamenti képviselő vállalta fel, s nem székelyföldi. Ferenczes István elmarasztalta az RMDSZ-vezetést, az EMKE-t azért, hogy még mindig nincs egy világnyelveken kiadott Csángó Fehérkönyv. Nincs, aki ezekben az ügyekben lobbyzzék. Borbáth Erzsébet megkérdezte: felébred-e a tetszhalott moldvai magyarság? Lesz-e emberi jogi, oktatási, kulturális és szociális képviselete? /Sylvester Lajos: Lesz-e a csángókérdésnek reneszánsza? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 21./2001. február 27.
A kommunista erők megnyerték a parlamenti választásokat Moldva Köztársaságban. Az összeszámolt 97,26% szavazatból, a Kommunista Pártnak 50,2%-ot sikerült megnyernie. Így abszolút többséggel fognak szerepelni az országgyűlésben, lehetőséget kapva az államelnök választására. /A moldvai választások . = RMDSZ Sajtófigyelő, febr. 26. - 38. sz./ Moldovában a kommunisták visszaszerezték a hatalmat, tízévi demokrata kormányzás után - ez derült ki a szavazókerületek több mint kétharmadából beérkezett, előzetes adatokból. A Vlagyimir Voronyin vezette kommunisták több mint hatvan helyhez juthatnak a 101 tagú parlamentben. Így ők alakíthatnak kormányt, és megválaszthatják az elnököt, valamint a parlamenti elnököt. A centrista miniszterelnök, Dumitru Braghis tömörülése a vártnál kisebb támogatást kapott, 14 százalék körüli voksaránnyal. A Romániával való egyesülésért fellépő kereszténydemokrata párt 8 százalékra számíthat. A kommunisták népszerű választási ígéreteiknek köszönhetik sikerüket (a korrupció, bűnözés és munkanélküliség felszámolása, az Oroszországhoz és a Független Államok Közösségéhez, vagyis Moldova fő piacaihoz fűződő kapcsolatok erősítése, csatlakozás az orosz-fehérorosz unióhoz). A Független Államok Közösségének országai közül Moldova az első, ahol a kommunisták visszatértek a hatalomba. /Kommunista visszatérés Moldovában. Erősíteni kívánják a kapcsolatot Moszkvával. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 27./ A román politikai vezetők - Adrian Nastase miniszterelnök, Adrian Severin, Andrei Chiliman, Ilie Neacsu - úgy vélik, hogy a kommunisták Moldova Köztársaságban elért győzelmét az ország nehéz gazdasági és társadalmi helyzete, valamint a többi politikai erő szereplése idézte elő, és reményüket fejezik ki aziránt, hogy az ország tovább halad a reformok útján és tovább fejlődnek majd a Romániával fenntartott kapcsolatok - írja az Adevarul és a Curierul National. /RMDSZ Sajtófigyelő, febr. 27. - 39. sz./2001. február 27.
Hagyományőrző felcsíki és moldvai tánctanítás folyt gyerekek részére Szászrégenben, a katolikus plébánián, febr. 10-én. A magyarságtudat megerősödését szolgálja, ha a gyermekekkel megszerettetik saját kultúrájukat, vallja a néptánc szervezője. /Játszom és táncolok! = Népújság (Marosvásárhely), febr. 27./2001. március 8.
A Romániai Magyar Szó a helyi lapokban tallózott. Kedd (székelyudvarhelyi ifjúsági lap, januári szám) hasábjain ezúttal Lukács Csabával, a Magyar Nemzet parajdi származású, Aranytoll-díjas újságírójával készült beszélgetést olvasható. - Pro Europa (a marosvásárhelyi Pro Europa Liga kétnyelvű hírlapja, tavaly decemberi szám) foglalkozott a hazai kisebbségekkel való bánásmód terén az utóbbi 10-11 évben bekövetkezett fejleményekkel. - Erdélyi Gyopár (az Erdélyi Kárpát-Egyesület közlönye, Kolozsvár, 2000/5-6., tavalyi utolsó szám) beszámolt az EKE tavalyi évéről- - Nagykároly és Vidéke (regionális hetilap, február 7-i és 14-i szám) bővelkednek helyi és regionális jellegű hasznos információkban. - Moldvai Magyarság (a moldvai csángók kétnyelvű lapja, kiadja a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal a Székelyföld Alapítvány anyagi támogatásával, felelős kiadó: Ferenczes István; januári szám) - a "csángó-ügy" kiváló dokumentációját képezi a kiadványnak e száma is. - Fituica (a zsibói 1-es Általános Iskola kétnyelvű diáklapja, tavaly decemberi és idén januári szám) román-magyar irodalmi, kulturális egybecsengések. - Berecki Harangszó (független közéleti lap, kiadja a berecki - Kovászna m. - Művelődési Központ, főszerkesztő: Balogh András; januári szám) Bodó Iringó a helybeli általános iskola számítógéppel való ellátásáról írt. - 2001-es évkönyvet is kiadtak. /Szonda Szabolcs: Miről írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./2001. március 10.
A Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület a Budai Vigadó konferenciatermében tartotta évi beszámoló közgyűlését. Ezen az összejövetelen szavazták meg az új elnevezést az 1990-ben alakított Lakatos Demeter Társaság helyett. Jáki Teodóz atya az egyesület elnöke, aki a moldvai magyarok kiváló ismerője és helyszíni istápolója. Halász Péter néprajzos, az egyesület titkára tartott beszámolót. A múlt évben nyolc pályázatot nyújtottak be különféle támogatókhoz, ötre kaptak kedvező választ. A Frankfurtban élő Bodó Blanka vállalta két csángó fiatal kolozsvári taníttatásának költségeit. Az egyesület a múlt évben emlékezett meg Benda Kálmánról, a csángók történetének híres kutatójáról, lehetővé tették, hogy Szarka Mária vezetésével Külsőrekecsényből részt vegyenek a csíksomlyói búcsún, és ott műsorukkal fellépjenek. Sólyom Ferenc és társai immár negyedik alkalommal keresték fel Rekecsényt, negyven gyermeket tanítanak játszani, énekelni, írni-olvasni. Az egyesület támogatta többek között Nyisztor Tinkát is, aki hol Svájcba utazik, hogy a doktori disszertációját az irányító professzorával megbeszélje, hol hazamegy szülőfalujába, Pusztinára, hogy az ottani magyar életen valamit mozdítson. Az egyesület az Európa Tanács számára készít beadványt csángóügyben, a finneknek is szerkesztenek egy, a moldvai magyarokat angol nyelven bemutató kiadványt. A közgyűlésen Vincze Gábor történész a csángók 1945 utáni önmegvalósításának esélyeiről értekezett. Az egyesület megkoszorúzta a csángók apostolának, Domokos Pál Péternek a sírját, aki éppen ebben az évben lenne százéves. A moldvai magyarság évszázadai címmel utazik a fotókból, rajzokból, szövegekből összehozott vándorkiállítás, amely majd eljut Sepsiszentgyörgyre, Gyergyóba és Csíkszeredába is. - Mirk László /Csíkszereda/ az egyesület támogatásával olyan verseskötetet hozott össze, amely Balassitól, Csokonaitól, a szabófalvi Lakatos Demetertől a klézsei Duma Andrásig mindenkit borítólapjai közé ölel, aki a csángókról verset írt. Budapesten mutatják be dr. Kós Károly 1100 fotóból álló gyűjteményét a Magyarok Házában. A közgyűlésen Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola volt csángó mindenese a csíkszeredai iskola leépüléséről beszélt: a közöny, a civakodás, oda nem figyelés elveszejtette ezt az iskolát is. Olyannyira, hogy két évvel ezelőtt a csángók Erzsikéje idegösszeroppanással ment nyugdíjba. Volt, amikor csak egy évjáratban hatvankét gyermek tanult - mára maradt egy. - Moldvában évtizedes harc folyik egy-két fakultatív árva magyaróráért. Borbáth Erzsébet iskolájából csak egyetemre és főiskolákra két országban közel húszan jutottak be, s hatan szereztek tanítónői diplomát (ketten visszamentek Moldvába tanítani, persze nem magyarul). Ebből a kiváló pedagóguscsapattal missziós munkát végző iskolából, ami a csángók tanítási lehetőségeit illeti, nem maradt semmi, de semmi sem. És amikor az RMDSZ legmagasabb fóruma éppen Csíkban székelt, s Erzsike bekérezkedett, hogy szólhatna ő is a csángók ügyében, nem ért el eredményt. A magas polcokon forgolódók közül Kötő József meg Sánta Attila vette nemcsak szívére a csángóügyet, s a bihari fiatal képviselő, Szilágyi Zsolt törődik velük. - A magyar iskolát végzett fiatalok ahelyett, hogy szülőföldjükön mozdíthatnának valamit, mennek feketemunkára Magyarországra, de futnak Izrael, Olaszország, sőt Spanyolország felé is. /Sylvester Lajos: Csángómagyarok Budapesten. Úgy meg vagyok keseredve... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./2001. március 13.
Az indulása óta eltelt hat hónap alatt Klézsén sikeresnek bizonyult a magyarnyelv-tanítási program. A Szeret-Klézse Alapítvány tulajdonát képező Magyar Házban kilencven csángó gyermek és húsz felnőtt tanul magyarul írni és olvasni, a tanítványok életkora az óvodástól az idős korig igen változó. A klézsei Magyar Házban Hegyeli Attila és Bogdán Melinda tanítja a gyermekeket és felnőtteket. A két magyartanár a magyarországi Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és az Illyés Közalapítvány által támogatott tanítási program keretében folytatja tevékenységét, mindketten az idei tanévre vállaltak Hegyeli Attila elmondta, a felnőttek közül leginkább azok járnak a magyarórákra, akiknek gyermekei is tanulnak a Magyar Házban. Klézsén a közösségi ház távol esik a községközponttól, vagyis Klézsétől és a másik két falurésztől, Somoskától és Tyúkszertől. Ezért a klézseiek azt tervezik, hogy jövőre még két tanárt és két óvónőt meghívnak, és minden falurészben bérelnek egy-egy házat, ahová a pedagógusok eljárhatnának tanítani. A tervet támogatja a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének helyi szervezete is, mely a tavaly decemberi tisztújítás óta jobban megmozgatta tagságát, mint bármikor előtte. Duma Andrást a somoskai Benke Pál váltotta fel a szervezet elnöki tisztségében, aki fiatalos lendülettel fogott munkához. Klézsén elindult egy magyaridentitás-ápoló folyamat, ami minden bizonnyal csak akkor válik visszafordíthatatlanná, ha a közösség is úgy akarja, és lesz mindig olyan vezetője, akit a helyi hatalom képviselői és a magukat románnak valló falusfelei is tisztelnek. /Fekete Réka: Klézsén a szülők is járnak magyarórára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./2001. március 13.
Márc. 12-én Párizsban a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentést tárgyalt az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének kulturális bizottsága. A finn rapportőr, Tytti Isohookana-Asunmaa asszony által beterjesztett jelentés felvázolja a csángók eredetét, történetét s anyanyelvük használatának jelenlegi lehetőségeit. Egy éve vetette föl, hogy a kulturális bizottság vizsgálja meg a csángók helyzetét, és készítsen jelentést a bizottságnak. A "csángó", románul ceangai - írja jelentéstervezetében Tytti Isohookana-Asunmaa asszony - egy heterogén, római katolikus, magyar eredetű népcsoport Moldvában, Románia keleti részén. A csángók, akik archaikus magyar nyelvet őriznek, az utóbbi idők gyors változásai és a helyi román hatóságok nyomásának hatására asszimilálódni kezdtek. Hogyan lehetne megmenteni ezt az egyedülálló közép-európai örökséget, megerősíteni identitásában ezt a csoportot és tagjait? - teszi fel a kérdést a finn képviselő asszony, aki a csángókat Európa "legrejtélyesebb kisebbségének" nevezi. /Udvardy Zoltán: A csángókról tárgyaltak Párizsban: = Magyar Nemzet, márc. 13./2001. március 15.
Mihai Baciu demokrata párti képviselő márc. 14-én sajtóértekezleten tájékoztatott arról, hogy a hét elején az Európa Tanács (ET) művelődési bizottságában "a moldvai csángókat magyar eredetű népcsoportként bemutató" jelentést tárgyaltak. Baciu kijelentette: a jelentés azt sugallta, hogy a csángók számára a román hatóságok létesítsenek anyanyelvű iskolákat. A jelentést Tytti Isohookana-Asunmaa finn képviselőnő terjesztette elő, aki az említett bizottság tagja. Baciu megütközését nem leplezve közölte, hogy a finn képviselőnő a csángók számára anyanyelvű oktatáson kívül kétnyelvű helységnévtáblákat is követelt, és az általuk lakott területen működő kis- és közepes vállalatoknak adókedvezmények biztosítását. Baciu kijelentette, hogy "a csángoknak nincs írott nyelvük, s emiatt lehetetlen számukra anyanyelvű iskolákat létrehozni és anyanyelven is feliratozni a helységneveket". Beszámolója szerint erre a finn képviselőnő azt követelte, hogy "ez esetben létesítsenek számukra iskolákat magyar nyelven". Baciu szerint a jelentés összemossa a mintegy 260 ezer moldvai katolikust azzal a körülbelül háromezer személlyel, akik a népszámláláskor csángóknak vallották magukat. A román képviselő véleménye: a jelentés része a csángók által lakott vidékek "alattomos elmagyarosítását célzó kampánynak". /Az Európa Tanács előtt a csángók ügye. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./2001. március 16.
Párizsban a moldvai csángók helyzetéről szóló jelentést tárgyalt az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének kulturális bizottsága. A finn raportőr, Tytti Isohookana-Asunmaa asszony által beterjesztett jelentés felvázolja a csángók eredetét, történetét s anyanyelvük használatának jelenlegi lehetőségeit. Egy éve vetette föl, hogy a kulturális bizottság vizsgálja meg a csángók helyzetét, és készítsen jelentést a bizottságnak. A "csángó" - írta jelentéstervezetében Tytti Isohookana-Asunmaa asszony - egy heterogén, római katolikus, magyar eredetű népcsoport Moldvában, Románia keleti részén. A csángók, akik archaikus magyar nyelvet őriznek, az utóbbi idők gyors változásai és a helyi román hatóságok nyomásának hatására asszimilálódni kezdtek. Hogyan lehetne megmenteni ezt az egyedülálló közép-európai örökséget, megerősíteni identitásában ezt a csoportot és tagjait? - tette fel a kérdést a finn képviselő. /A csángókról Párizsban. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 16./2001. március 19.
Márc. 17-én Bákó város kultúrotthonában megtartotta alakuló közgyűlését a Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület (Asociatia Romano-Catolica Dumitru Martinas). A terem zsúfolásig megtelt, a környező falvakból és a megye nagyobb városaiból több mint ezren jöttek el. A Moldvai Csángómagyarok Szervezetét nem hívták meg. A falvakban nem hirdették meg nyilvánosan az eseményt, a különjáratokon érkező résztvevőket a helyi papok toborozták. (Klézse esetében a helyi pap és polgármester kíséretében azok a személyek jelentek meg, akik eddig is köztudottan a csángóság ellen voltak, 1995-ben részt vettek a könyvégetési akcióban, valamennyien a Nagy-Románia Párt szimpatizánsai.) A rendezvény lényege: üzenni az európai szerveknek, hogy itt románok élnek, tehát semmi keresnivalójuk Moldvában a magyar nyelvhez fűződő követeléseknek. Ismeretes: nemrég a magyar csángók elnyomatásának ügye az Európa Tanács elé került. Bejan Gheorghe, az egyesület elnöke a kommunisták utódjainak nevezte a magyarság kezdeményezőit moldvai földön, akik erőszakkal magyarosítják még a családban is románul beszélő románokat. "Isten bocsássa bűneiket!" - mondotta arra a "néhány tucat" személyre vonatkoztatva, aki, véleménye szerint, eladta lelkét idegen kenyérért és nyelvért. Az RTDP részéről Viorel Hrebenciuc levélben üdvözölte az egybegyűlteket. A levél szerint a Bákó megyei konfliktusos helyzetek fő oka az volt, hogy erdélyi politikai pártok és etnikai szervezetek hívatlan látogatásokat tettek ezekbe a román falvakba. /Hegyeli Attila: Isten magyarul beszél... = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./2001. március 20.
A román sajtó szerint a csángók anyanyelvének semmi köze sincs a magyarhoz, mert az csupán "a középkori magyar nyelv egyik nyelvjárása". Ennek az egyedülálló nyelvészeti teóriának a szerzője a parlament egyik képviselője, aki kijelentette: "magyarosítják a moldvai csángókat". Ami azt jelenti, hogy magyarrá teszik a magyart, Moldvában. A Jurnalul National például azt állítja, hogy - "miként már írt róla" - a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége közvélemény-kutatást tartott a moldvai csángó szülők körében, s azok határozottan elutasították a magyar nyelvű oktatás bevezetését gyermekeik számára az állami iskolákban. A csángók érdekvédelmi szervezete. - Európa meglátta a moldvai csángók anyanyelvének különleges értékét, s azért szorgalmazza megmentését. Erről volt szó, többek között, Párizsban, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Kulturális, Tudományos és Oktatási Szakbizottságának ülésén. /Zsehránszky István: Képtelenség, agyrém... újabb hazugság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 20./2001. március 21.
Az önállósult Provincia január-februári összevont számában öt román és öt magyar történész válaszol arra, hogy kívánatosnak tartja-e egy olyan Erdély-történet megírását, amely valamennyi ott élő közösség múltját képes egységbe foglalni és hogyan lehetne ezt megvalósítani. A hogyanra Jakó Zsigmond professzor tér ki a legrészletesebben. A kolozsvári egyetemi tanár véleménye szerint a forrásanyagok hozzáférhetősége, alapos és szakszerű hasznosítása és értelmezése jelentheti a közös munka során a legnagyobb gondot. A nyelvi nehézség érzékeltetése végett Jakó a maga, valamint Ioachim Craciun, Damian P. Bogdan és Radu Manolescu felmérései, illetve becslései alapján érdekes adatokat közöl az ismert történelmi kútfők területi megoszlására, nyelvére és mennyiségére vonatkozóan. - A Románia történelmére vonatkozó XV-XVIII. századi, úgynevezett belső elbeszélő források (krónikák, útleírások, naplók stb.) száma 465. Ezekből erdélyi 368 (79,1%), moldvai 54 (11,6%), havasalföldi 43 (9,3%). Az erdélyi forrásanyagokból 159 (43,2%) magyarul, 107 (29%) németül, 92 (25%) latinul íródott. A román nyelvűek száma 69 (19%), a görög nyelvűeké 23 (6,2%). A többi 11 szláv és egyéb nyelvű munka. Ami az írásbeliség elterjedtségének mértékét is jelző oklevél-kibocsátási gyakorlatot illeti, a román államiság első 500 évéből körülbelül 7000 ószláv nyelvű, cirill írású oklevelet búvárolhatnak a kutatók. A Szent István korától Erdély függetlenné válásáig eltelt bő félezer esztendő időszakából legalább 30-35.000, Erdély múltjára vonatkozó latin nyelvű oklevélről tudunk. Mindennek többszöröse a független Erdélyi fejedelemség másfél évszázada, majd az osztrák uralom idején keletkezett és fennmaradt oklevélözön. Ehhez jön még a budapesti, bécsi, vatikáni, török stb. levéltárakban fellelhető anyag. - Azoknak a kutatóknak, akik meg akarják írni Erdély történelmét, meg kell tanulniuk magyarul, latinul, németül, törökül, valamint a cirill és a gót betűs szövegek olvasását. /Szilágyi Aladár: Írjuk meg közös történelmünket. = Bihari Napló (Nagyvárad), márc. 21./2001. március 23.
Ritkaságszámba menő könyv Duma-István András Én országom Moldova /Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2000/ című verseskötete, mivel ez egyike azon műveknek, amelyek ismét előtérbe helyezik a csángó problematikát. A szerző klézsei, a Csángó-magyar Szövetség vezetője, román iskolába járva csak felnőttként kezdett el magyarul olvasgatni, írni. Sorai az általa meg- és átélt korról vallanak, szenvedéseiről, identitásválságáról, saját és környezete gyötrődéseiről. Találóan írta Ferenczes István a kötet előszavában: Duma verseit "a nyelvromlás virágainak" lehetne nevezni, mivel hasonlóan a magyar nyelvhez, a csángók nyelve is romlásnak indult. A könyvben lábjegyzetek kísérik az alkotásokat. Bár, Ferenczes szerint, akinek valamennyire is fáj a moldvai csángómagyarok sorsa, az lábjegyzet nélkül is tudja, érti, amit tudni és érteni kell. Duma kötete inkább korrajzot nyújt, mint irodalmi értékeket villant fel. Hasonlóan a székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Kiadó gondozásában nemrég megjelent, Kicsiny dalaim című antológiához, amely népi költők alkotásait foglalja magába: verspróbálkozásokat, köszöntőket, emlékverseket, imákat, dalokat, amelyeket szerzőik különböző vallásos ünnepek (lelkészi beköszöntő, kórustalálkozó, templomszentelés, konfirmáció) alkalmából vagy családi események kapcsán (házassági évforduló, kicsengetés) vetettek papírra. /Mezei Kinga: Népi költők vallomásai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./2001. március 24.
Államfőknek kijáró tisztelettel köszöntötték Lengyelországban Tőkés Lászlót. A püspököt a legmagasabb lengyel állami és egyházi vezetők fogadták. A református püspök az államfővel, a miniszterelnökkel, a lengyel katolikus egyház fejével és a lengyel világszövetség elnökével is találkozott. Tőkés László mind Jerzi Buzek miniszterelnököt, mind pedig Andrzej Stelmachowskit, a lengyel világszövetség elnökét meghívta az őszi szilágysomlyói Báthori-napokra. Az utóbbi el is fogadta a meghívást. Lengyelországi tárgyalásait egyébként a "Polonia" lengyel világszövetségnél kezdte a püspök. A Polonia a határon túli lengyelek számára kiadandó lengyel igazolványról szóló törvény elfogadását szorgalmazza a parlamentben. "Ez a tervezet szinte azonos a státustörvény javaslatával" - nyilatkozta Tőkés. Jerzy Buzek miniszterelnök elsősorban az egyházi kérdések iránt érdeklődött, Alexander Kwasniewski államelnöknél viszont inkább politikai jellegű volt a beszélgetés. A püspök elmondta, Románia nagymértékben kirakatpolitikát folytatott, amikor bevette a magyarokat a kormányba." Tőkés László Jozef Glemp római katolikus bíborost, Lengyelország prímását is meghívta Erdélybe. Az egyházfőnek a Csíksomlyói Búcsút ajánlotta elsősorban figyelmébe. "Felvilágosítottam a bíborost arról, hogy nemcsak ortodox expanzió folyik Erdély-szerte nyilvánvaló nacionalista célkitűzéssel, hanem a római katolikus egyház is a moldvai csángók elrománosítására törekszik." Tőkés László a varsói egyetemen telt ház előtt tartott előadást az 1989-es forradalomról, ellátogatott a román nagykövetségre, márc. 23-án pedig a Magyar Kulturális Intézetben az erdélyi magyarság helyzetéről beszélt. /Gazda Árpád: Egymásra találtak Tőkés László Lengyelországban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./2001. március 24.
A legnagyobb feladatomnak most azt tekintem, hogy minél többet közreadjak mindabból, amit felmarkoltam, jelentette ki a 75 éves Kossuth-, Magyar Örökség- és Életfa-díjas Kallós Zoltán, a Kárpát-medencei néprajzkutatás talán legkiemelkedőbb alakja, a vele készült beszélgetésben. Kallós Zoltán gyermekkorában kezdte gyűjteni kerámiát, textilt, és népdalokat tanult. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes években rögzített hangfelvételek alapján beindított egy kazetta-kiadványsorozatot Kallós Archívum néven, amelyből eddig tizenhat jelent meg, falvanként egy-egy. Az első kazetták moldvaiak voltak. A legelső vallásos jellegű, szentes énekekkel és imádságokkal, a második, világi és hangszeres zenét tartalmazott, kobozkísérettel. Ezen kívül a Balladák új könyvének is megjelent nyolc kazettamelléklete, összesen tehát huszonöt kazettára való anyagot sikerült közreadni. Aztán ott vannak a CD-k: a bonchidai, válaszúti, magyarlónai, ördöngösfüzesi, majd a visai lemez és kazetta. Elmondta, hogy a legszívesebben Moldvában, Gyimes-völgyében, Kalotaszegen és a Mezőség falvaiban gyűjt. A gyűjtés mellett az ifjúsági táncházmozgalomnak is pártolója. /Dávid Lajos: "A lagziban csak én kértem marosszékit" Beszélgetés a hetvenöt esztendős Kallós Zoltán néprajzkutatóval. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./2001. március 26.
Márc. 24-én a magyar, román, német népi táncoknak, szokásoknak a csángó kultúrára, táncra gyakorolt hatásáról tartott kiselőadást a Folk Center Alapítvány Marosvásárhelyen, a Pro Európa Liga által szervezett Tolerancia Hete keretében. Idén a csángó táncokkal ismerkedhettek meg a megjelentek. A csángók táncai többnyire kötött szerkezetű táncok, nagy részük hasonlít a román táncokhoz, ugyanakkor vannak erdélyi elnevezésű és szerkezetű táncaik, s olyan polgári társastáncaik is, amelyen kimutatható a német, zsidó, török, s esetenként az orosz kultúra hatása. A rövid ismertető után az Öves együttes és a Folk Center Alapítvány táncosai bemutattak néhány jellegzetes csángó táncot, dallamot: a csárdáskát, serény magyarost, árdelenkát, amelyeken a magyar népi kultúra jegyei találhatók, a vert kezest, amelynek román táncdallama, s magyar szövege van, majd német, orosz eredetű lépéseket is. /(simon): Moldvai magyarok táncai. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26,/2001. március 26.
A 75 éves Kallós Zoltán 1946-ban Kolozsváron tanítói oklevelet szerzett, majd 1950-ig Magyarvistán tanított. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, ezután Lészpeden és a Gyimes völgyében tanított. 1978-ban börtönbüntetésre ítélték, ennek letöltése után tisztviselő volt, 1969-ben szabadfoglalkozású lett. A zenefolklór és a népköltészet, különösen a ballada és a díszítőművészet kérdéseivel foglalkozik. Nagy sikert aratott gyűjteménye, a Balladák könyve, amelyben négy, néprajzilag jelentős (Mezőség, Kalotaszeg, Moldva, Gyimes) táj balladaköltészetét mentette meg a művelődés számára. A Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli tagja. 1990-ben Életfadíjat, 1996-ban Kossuth-díjat kapott. /75 éve született Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26./2001. március 31.
Márc. 30-án Kovásznára érkezett a Vatikán bukaresti nagykövete, Jean Claude Perriset apostoli nuncius. A háromnapos háromszéki látogatás első állomása Kovászna, majd Kézdivásárhely. Újságírói kérdésre a nuncius kifejtette, információi szerint közel sincs akkora igény a csángók részéről a szentmisék magyar nyelven való celebrálására, mint azt a magyar sajtó hirdeti. Bár nem akar polémiába keveredni, szerinte okosabb dolog lenne, ha mindenki elfogadná, hogy a csángók túlnyomó többsége románnak vallja magát. "A katolikus és az ortodox egyház viszonyát ma már a közvetlenség és a tolerancia jellemzi, s ennek kialakulását nagyban segítette János Pál pápa romániai látogatása, valamint a Teoctist pátriárkával közösen tartott szentmise - nyilatkozta a Krónikának a pápai nagykövet. "A nunciatúra nem avatkozhat bele a romániai egyházi javak visszaszolgáltatásának folyamatába - fejtette ki Jean Claude Perriset -, de minden alkalmat megragad, hogy a visszaszolgáltatások szükségszerűségét, morális kötelességét tudatosítsa a román vezetőkben." /Csinta Samu: Nunciusi látogatás Kovásznán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 31./ A csángók magyar nyelvű miseigényével kapcsolatos kérdésére válaszolva a nuncius kifejtette: tudomása szerint - s ezt a Moldvai Római Katolikus Egyház nunciatúrán gyakran megforduló papjainak információira s nemrégiben az említett régióban tett látogatására alapozva mondja - a csángók románnak vallják magukat, s mindössze hat személy kérte, hogy magyar nyelvű misét tartsanak. A hely- és történelmi ismeret igen fontos - figyelmeztetett -, oda kell menni, hogy pontos információi legyenek az embernek. Alig tíz nappal ezelőtt például Bákóban olyan csángóegyesület jött létre, mely e népcsoportnak a román kultúrához való tartozását hivatott tovább ápolni - szögezte le Jean Claude Perriset. /(simó): Jean Claude Perriset Kovásznán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 31./