Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 1050 találat lapozás: 1-30 ... 811-840 | 841-870 | 871-900 ... 1021-1050

Helymutató: Moldva

2004. november 8.

A Bákó Megyei Levéltár a moldvai római katolikusokkal foglalkozó konferenciát szervezett. Vilica Munteanu igazgató sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a rendezvényen egyedül Varga Andrea budapesti kutató képviselte a magyar tudományosságot. Kallós Zoltánt és Pozsony Ferencet is meghívták, ők azonban nem tudtak eljönni. Gheorghe Hura prefektus írásban elküldött üzenetében a demokrácia megcsúfolásaként értelmezte, hogy akadnak olyanok is, akik magyarságukról akarják meggyőzni a csángókat. Rafael Chelaru bukaresti levéltári kutató arról értekezett, hogy miként változott a moldvai katolikusok jogi státusa az évszázadok során. Amint előadásából kiderült, egymást váltogatták azok az időszakok, amikor az ortodox vallásúakkal egyenrangúak, illetve hátrányosan megkülönböztetettek voltak. Hegyeli Attila, a csángó oktatási program vezetője egy 1938-as rendeletet olvasott fel: egy csángó falu polgármestere a prefektus írásos utasítására hivatkozva elrendelte, hogy szigorúan büntessék meg azokat, akik nyilvános helyeken a romántól eltérő nyelven beszélnek. Gheorghe Bejan, a magukat románnak valló katolikusok érdekvédelmi szervezete, a Dumitru Martinas Egyesület elnöke kijelentette, a hatóságok hibát követtek el azzal, hogy megengedték a magyar nyelv tanítását a moldvai iskolákban. Ioan Lacatusu, a Hargita–Kovászna Európai Tanulmányi Központ vezetője pedig azáltal látta bizonyítottnak a csángók románságát, hogy a székely megyékbe áttelepedett moldvai római katolikusok többsége a magyar közegben is a román identitást választja. /Gazda Árpád: Meghaladott elméletek? Csángókonferencia Bákóban jelképes magyar részvétellel. = Krónika (Kolozsvár), nov. 8./

2004. november 9.

A moldvai katolikus egyház vezetősége továbbra is elfogadhatatlannak tartja az ottani csángók igényét, hogy magyar nyelven hallgathassanak misét, és magyarul énekelhessék egyházi énekeiket – állapította meg Varga Andrea történész. A magyarországi kutató, aki tíz éve dolgozik Romániában elmondta: az Európa Tanács 1521-es ajánlása – amely elismerte a vallás fontosságát a csángók azonosságtudatában – abból indul ki, hogy a csángók római katolikus vallású, nem homogén csoportot alkotnak. A szervezet ezért azt ajánlja, hogy lehetőséget kell nyújtani számukra az anyanyelvű – magyar – római katolikus misék hallgatására és arra, hogy egyházi énekeiket anyanyelvükön énekelhessék. ,,Ezeket az ajánlásokat a moldvai római katolikus egyház vezetősége sajátságosan értelmezi, vagyis elfogadhatatlannak tartja, hogy híveinek öt százaléka igényli ezt a lehetőséget” – mondta a történész. /Moldvában csak románul. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 9./

2004. november 13.

Pusztinán november 21-én lesz a Szent István-emlékmű ünnepélyes felavatása – tájékoztatott Halász Péter, a Lakatos Demeter Egyesület titkára. Az emlékmű azt jelképezi, hogy a falu római katolikus csángómagyar népe első magyar királyunknak, a magyar nemzet mennyei patrónusának oltalmában áll – olvasható a meghívóban. Moldvában a történelem során öt templom ismeretes, amelynek patrónusa Szent István magyar király volt: Herló, Kickófalva, Magyarfalu, Pusztina és Szőlőhegy, de ma már csak a pusztinai templom és egyházközség áll Szent István oltalma alatt. A fedeles kereszthez hasonló, fából készült emlékművön – a Szent Istvánt ábrázoló mellszobron – a következő szöveg olvasható: SZENT ISTVÁN REX HUNGARORUM 975-1038; az alatta lévő oszlop elülső részén: SFINTE STEFANE ROAGA-TE PENTRU NOI – SZENT ISTVÁN KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK; az oszlop egyik oldalán: SEGÍTETT BARTOS MARCEL – PUSZTINAI SZENT ISTVÁN EGYESÜLET – BÁCSI ZOLI; az oszlop másik oldalán: EZEN FÁT FARAGTA GERGELY A PÓZÁS – ÁLLÍTOTTA LAKATOS DEMETER EGYESÜLET – MAGYAR KOLLÉGIUM ÉS ERŐSS JÓZSEF GAZDA CSALÁDJÁVAL – 2004. A meghívóban olvasható településismertető szerint Pusztinát az 1764. évi madéfalvi vérengzés elől, Erdélyből menekült székelyek alapították az 1770-es években. A bujdosók kezdetben a Pojána nevű félreeső határrészen laktak, csak fokozatosan, az 1800-as évek második felében költöztek a falu mai helyére. Első temploma 1780-ban épült Szent István magyar király tiszteletére, ezt 1830-ban megújították, 1848-ban leégett, de hamarosan újjáépítették. Ez a fából készült templomocska a mai orvosi rendelő helyén állt. Jelenlegi templomának 1937-ben szentelték az alapkövét és 1957-ben fejezték be az építését. Oltárképén látható, amint Szent István király felajánlja Szűz Máriának az országot jelképező magyar koronát. /(Guther M. Ilona): Szent István-emlékmű Pusztinán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

2004. november 17.

Idén ünnepli Gyimesfelsőlokon a Berszán Lajos esperes által alapított Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium tanintézet fennállásának tizedik évét. Az egyetlen kilencedikes osztállyal induló iskolában ma már 54 óvodás, 68 elemista, 83 V–VIII. osztályos diák és 153 gimnazista tanul. A Moldvából, Székelyföldről és a szórványból érkező bentlakók száma megközelíti a másfél százat. Sok moldvai csángó gyermek kerül ide úgy, hogy alig beszél magyarul. Mire végeznek, visszakapják anyanyelvüket. Az elmúlt tíz esztendőben mindig akadt, aki az iskolát támogassa, de voltak támadók is. A Bákó megyei Desteptarea című napilap néhány évvel ezelőtt azzal vádolta Berszán Lajost, hogy veri a gyerekeket. Az iskolát pénzügyi ellenőrök hada szállta meg, végül négy, leltáron szereplő könyv hiánya volt a legsúlyosabb hiba. Az állam csak a pedagógusok fizetését biztosítja. A nyáron igényelt nyolcmilliárd lejes támogatásból csak 300 milliót ítéltek meg. /Szucher Ervin: Szilárd hittel a Sziklára épített házban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

2004. november 21.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszéke valamint a Kriza János Néprajzi Társaság Erdély és Moldva népi vallásossága címmel konferenciát rendezett Bálint Sándor születésének 100. évfordulója tiszteletére. A nov. 5-6-án Kolozsváron tartott értekezletet Keszeg Vilmos, a magyar tanszék vezetője nyitotta meg. Az erdélyi szakembereken kívül magyarországi néprajztudósok is megjelentek. Csapody Miklós magyar országgyűlési képviselő Bálint Sándor életéről és politikai működéséről írt, A világban helytállani című könyvét mutatta be. Nyisztor Tinka beszámolt arról, ami Pusztinán történik a moldvai magyarok fennmaradása érdekében. /P. Daczó Árpád Lukács OFM: Istenhittel, emberszeretettel népéért. = Vasárnap (Kolozsvár), nov. 21./

2004. november 22.

Csíkszereda is megtartotta (ötödízben) immár hagyományos csángó rendezvényeit. Ádám Gyula fotóművész nyolcvanas években készült csángóföldi felvételei sorakoztak a falakon. Fellépett egy csángó zenei kórus, a Borsika gyermektáncegyüttes csángó produkcióját eredeti klézsei muzsika kísérte, Ferenczes István, a Székelyföld, a Moldvai Magyarság főszerkesztője, illetve a Hargita Kiadóhivatal igazgatója tartott könyvszemlét, bemutatta a legújabb, csángó vonatkozású kiadványok jelenlévő szerzőit (Domokos Máriát, a 4 CD-ből álló gazdag moldvai és bukovinai csángó népzenei gyűjteményt; Halász Pétert, aki új kötetét hozta el, amelynek külön érdekessége, hogy tartalmazza mindhárom csángóföldi útjának izgalmas, dokumentumértékű naplóját; Kovács Lászlót és Nagy Zoltánt, akik Moldovai magyarok címmel képes albumban, mutatták be felfedező útjaik hozadékát; Csoma Gergely szobrászt, aki fotóalbumát ajánlotta a közönségnek, elmondta, hogy nov. 21-én Pusztinára készül, hogy az általa ott megfaragott Szent István szobrot felszenteljék.) A kerekasztal-beszélgetésen Borbáth Erzsébet beszélt a Moldvába hazatérő fiatal csángó értelmiségiek sorsvállalásáról. Akik visszatérnek, a mindennapi nehézségek alatt elbizonytalanodnak. A csángó-ügyre szánt különféle támogatások felhasználási módja indulatokat váltott ki. /Cseke Gábor: Csángó napok – csángó bajok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 22./

2004. december 6.

Negyedik alkalommal rendezett dec. 4-5-én Csángó Napokat Kolozsváron a Heltai Gáspár Alapítvány és a Kriza János Néprajzi Társaság. Bemutatták a Szeret Kulturális Alapítvány kiadványát. A "De la Arini la Sabaoani" azért román nyelvű, mert elsősorban maguknak a csángóknak szánják, és közülük magyarul kevesen tudnak olvasni. Nyisztor Tinka néprajzkutató a magyar nyelvű misézés megszervezésének nehézségeiről beszélt. Az oktatásszervezés irányítója, Hegyeli Attila hangsúlyozta: már tíz faluban folyik állami keretek között a magyar nyelvű oktatás, amelyben összesen 462 gyermek vesz részt. Moldvában összesen 9000 gyerek ért vagy beszél valamilyen szinten magyarul, ezért további falvakban tervezik a nyelvoktatás beindítását. /Vincze Judit: Csángó Napok – negyedszer. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 6./

2004. december 10.

A mi nagy családunk, a nemzetünk beteg. December ötödike szétválasztotta az egészséges és a beteg részeket, fejtette ki véleményét a népszavazásról Böjte Csaba. A kormánypártok képviselői győzelemről beszélnek. „Kit győztek le? A saját népüket!” „Legyőztek engem, a szelíden kopogtató határon túlit, és a gondjaimra bízott gyermekeket, akiket azért nevelek, oktatok összekoldult pénzből, hogy szomszédaikkal békében élő jó magyar emberek legyenek itthon Erdélyben.” ”Legyőzték azt a moldvai csángó falut, amelyről a román tanárnő azt mondta cinikusan, hogy huszonnégy év alatt, mióta ő ott tanít, egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba, mert buták azok az emberek. Valóban, az egyszerű nép között járva azt látom, hogy a kisebbségi sors, a sanyarú élet elnyomorított bennünket, határon túli magyarokat, nagyon sokan isznak, és más súlyos bűnök áldozataivá válnak, mert jaj a legyőzötteknek. És most megértük, hogy a dicsőségesen uralkodó magyar kormány is legyőzött bennünket.” „Gratulálok a kormánypártoknak a győzelmükhöz, és konok székelységgel kijelentem, hogy amíg ők saját népük ellen uszítanak, és „győzedelmeskednek”, én nem kérek árváim nevében és nem is fogok elfogadni tőlük egyetlen vasat sem. Ha már becsületük nincs, akkor a pénzük tegye őket boldoggá.” – írta a szerzetes. /Böjte Csaba: Jaj a népszavazás győzteseinek! = Krónika (Kolozsvár), dec. 10./

2004. december 10.

Az idei ökumenikus lelkinapon, dec. 8-án Nagyváradon, a Szent László Gimnáziumban a dévai árvaházat vezető, a nyolc gyermekotthonban segítőivel immár 500 árvát gondozó Böjte Csaba ferences pap beszélt az Istenbe és emberbe vetett hitről és bizalomról. – Jó látni, ahogyan a jóság hatására megváltoznak az emberek – sommázta tizenhárom esztendő sok-sok megtapasztalását a szerzetes. A magyarországi népszavazásról kifejtette: „Ha a magyar nemzet a múlt hét végén a bizalom mellett döntött volna, erősebbek lettünk volna. Kár, hogy nincs meg a bizalmuk sem az Istenben, sem a gondviselésben, sem önmagukban, sem pedig az erdélyi magyarokban." Böjte Csaba az erdélyi magyarokat a moldvai csángókért hívta összefogásra. Alapítványi iskola létrehozásáért kérte a támogatást. /Balla Tünde: Elmélkedés Böjte atyával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

2004. december 12.

Immár 14 éve kopogtatnak kéréseikkel egyházmegyéjük püspökségén az anyanyelvű miséért a moldvai magyarok. A csángó közösségek elöljárói a sokszoros visszautasítás ellenére sem hagyták abba a zörgetést. Nyisztor Tinca, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke szerint most „ajtót nyitottak nekik”. Tizennégy éven át ellenszenvvel, megvetően fogadták őket. Sajnos, semmilyen dialógus nincs a falu és a pap között. Pusztinán az 1970-es évek közepén szakadt meg a magyar imádság a templomban. Moldvának vagy húsz papja szolgál Erdélyben vagy Magyarországon. Egy közülük hazajöhetne. Ő is hazament, pedig taníthatott volna akár Budapesten is. Tizenhárom évvel ezelőtt durva módon kiűzték őket a templomból. Az oltártól üvöltötte a pap, hogy hagyják el a templomot. Az első jel, ami arra mutatott, hogy változás van, a pusztinai Szent István-szobor felszentelésekor volt, amikor a helyi pap eljött az ünnepre. /Csúcs Mária: Az ima győzelme. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 12./

2004. december 12.

2004. december 14.

Basescu Erdélyben és Bukarestben, Nastase pedig a moldvai, a munténiai (havasalföldi) és az olténiai megyék többségében diadalmaskodott. Basescu majdnem 30 százalékos előnnyel nyert Brassó, Szeben és Temes megyében és a Bukarestben. Több mint 22 százalékos előnyre tett szert Konstanca megyében, továbbá Fehér és Arad megyében, míg 15 százaléknyival előzte meg Nastasét Bihar, Krassó-Szörény, Kolozs, Prahova és Tulcea megyében. Adrian Nastase a legnagyobb fölényre Hargita megyében tett szert Basescuval szemben, ahol több mint 54 százalékos különbséggel verte meg ellenfelét. Hargita, Kovászna és Maros megyében a magyarok a vártnál kisebb számban járultak az urnákhoz. A CURS közvélemény-kutató intézet igazgatója szerint az urnákhoz járult romániai magyar szavazók 75,3 százaléka voksolt Nastaséra, 24,7 százaléka pedig Basescura. Háromszéken Nastase kapott kevéssel több voksot. Maros megyében Adrian Nastase a szavazatok 53,67 százalékát, Traian Basescu a szavazatok 46,33 százalékát kapta. Kolozs megyében Traian Basescu 16 %-kal előzte meg ellenfelét. Bihar megyében Traian Basescu 17 %-os előnyt szerzett Nastasehoz viszonyítva. Traian Basescu 65% feletti győzelmet aratott Temes megyében. Adrian Nastase elnökjelölt kapta Szilágy megyében a szavazatok többségét a második fordulóban. /Választási körkép. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

2004. december 20.

„Örvendhetünk, hogy nemzetünknek még vannak olyan nagyjai, akik önzetlenül dolgoznak népünk megmaradásáért” – mondta a Julianus Alapítvány díjátadó ünnepségét megelőzően Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes. A csíkszeredai alapítvány első román díjazottja, Smaranda Enache emberjogi aktivista hosszas, elismerő taps közepette vette át a díjat. A budapesti dr. Atzél Endre a moldvai csángómagyarokért végzett karitatív tevékenységéért, az 1989-ben Magyarországra menekülő magyarok intézményes támogatásáért vehette át az elismerést. Az idei díjazottak listáján a brüsszeli dr. Kállay Oszkár, dr. Czirják Árpád kolozsvári kanonok, Lapohos András ördöngösfüzesi tanár, valamint Kovács Miklós kárpátaljai politikus szerepelt. A város legkiemelkedőbb személyiségeit díjazta a nagyváradi önkormányzat a Kiválóságok gáláján. A tizenöt terület közül kilencben magyar jelölt nyerte el a város címerével díszített szobrocskát és a huszonötmillió lejes pénzjutalmat. A képzőművészek közül Jakobovits Márta, a legjobb színész kategóriában pedig Kiss Törék Ildikó, a Kiss Stúdió Színház alapítója kapta a fődíjat. Thurzó Sándor, a Varadinum vonósnégyes alapítója a legjobb zenész, Tóth Márta, az Ady Endre Gimnázium igazgatója az oktatás kategóriában vette át a jutalmat. Az év nagykövete Tóth István, a Tavirózsa fotóklub és a Foto Art Galéria alapítója, a szociális téren nyújtott tevékenységéért Rajna József, a Caritas Catholica vezetője kapta meg a díjat, az elismerésre legméltóbb fiatal Debreczeni Sándor, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség elnöke. A sport kategóriában Nyisztor Sándor vívót jutalmazták, aki az idei athéni ötkarikás játékokon képviselte a várost. A sajtó kategóriában győztes Szűcs László, az Ady Endre Sajtókollégium igazgatója a pénzdíj egy részét egy ferences apácának, Zita nővérnek ajánlotta föl, aki az elmúlt évtizedekben sokat tett a városért, az utóbbi időben pedig szegény sorban él. Díszoklevéllel tüntetett ki Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester évzáró fogadásán több magánszemélyt és szervezetet. A főtéri Emlékezés Parkjának alkotói közül ketten, Blaskó János szobrászművész és Heil Tibor építészmérnök részesült a kitüntetésben. Díjazták az Artera Alapítványt, a Székely Dalegyletet, a Balázs Ferenc Vegyeskart, Gergely József mesterszakácsot, a Mallersdorfi Ferences Apácarendet, az udvarhelyi Fafaragók Szövetségét, valamint Ilyés Ferenc futballistát, Hosszú Attila vállalkozót és Geréb Péter matematikatanárt. /Díjözön az éves munkáért. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./

2004. december 21.

1993-tól immár tizenkettedik alkalommal adományoznak Julianus-díjakat azoknak, akik a peremmagyarság megtartásáért vállalnak többletmunkát itthon és külhonban egyaránt, hangsúlyozta köszöntőbeszédében Beder Tibor, a Julianus Alapítvány elnöke. A mostani díjazottak között van dr. Aczél Endre, aki a magyar nép legveszélyeztetettebb csoportját, a moldvai csángó magyarokat vette gondjaiba. Lakása Budapesten találkozóhelye ennek az elveszettnek hitt népcsoportnak, ahol otthon érzik magukat. Czirják Árpád, aki tiltakozott a hagymakupolás honfoglalás ellen, papként a főegyházmegye zsinatának egyik szervezője. Smaranda Enache kereste a magyarokat és vállalta a magyarokkal való együttműködést. Kállay Oszkár megszervezte a belgiumi magyarok körében az erdélyi magyarok segítését. Lapohos András a mezőségi szórványban megy a fogyatkozó magyarok után. /Házad lehet akárhol, hazád csak itt van. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./

2005. január 25.

A Moldvába levő 1337 lelkes csángó településen, Magyarfaluban (Arini), 1300-an beszélnek magyarul is. Egy budapesti férfi, Eötvös György megismerkedett egy ott dolgozó magyarfalusival: Ghiurca, azaz Gyurka Fábiánnal, aki meghívta, vegyen részt egy menyegzőn falujában. A férfit megdöbbentette a szegénység, az, hogy a gyermekek a szabad ég alatt tanulnak. Az általa adományozott pénzzel rendbe tettek egy fészert, ahová behúzódhatott a két tanítónő, maradt hely a magyar nyelv oktatására is. Alapítványt hoznak létre, házat fognak vásárolni. Itt szeretnék – együttműködve a Csángó Szövetséggel – berendezni a Gyermekek Házát. 2004 karácsonya előtt gyűjtést szerveztek a budapestiek. Terepjáróval vitték ki a gyűjtés eredményeként a tanszereket, könyveket, egy televíziót, egy képmagnót és játékokat. A budapesti férfi zokszó nélkül tűri a román vámosok pimaszkodását. /Bajna György: Magyar könyvek Magyarfaluba. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 25./

2005. február 1.

A civil polgári életből jött egy kezdeményezés Magyarországon: mindazok, akik a népszavazás utáni lelki traumából erőt szeretnének meríteni, azok küldjenek egy lapot a határon túli magyarságnak – elevenítette fel Kupper András az Összetartozunk képeslapküldő mozgalom kezdetét. Vaszilov Eszter, a mozgalom kezdeményezője elmondta, noha a kezdeményezés nem kapott nagy nyilvánosságot, mégis több mint 3 ezer képeslap érkezett. Böjte atya nagyon szép gesztusnak nevezte a kezdeményezést. Fontosnak tartja, hogy élő kapcsolatok, barátságok szövődhetnek. Felidézte, hogy az erdélyi magyaroknak is vannak határon túl szakadtjaik, ők a moldvai csángók. Azt mondta a gyerekeknek az árvaházban, hogy ők is szavazzanak. Úgy szavaztak, hogy minden gyerek hozott egy játékot. Több mint 700 játék gyűlt össze, és azokat elvitték a moldvai csángó magyar gyerekeknek. Böjte atya szerint szükség lenne egy ottani magyar iskolára, és ennek a támogatására biztat mindenkit. Kupper András frakcióvezető a fővárosi Fidesz segítségéről biztosította Böjte atya új kezdeményezését. Tirts Tamás országgyűlési képviselő szerint további nemes akciókkal erősíteni lehet az összetartozást a kárpát-medencei magyarságban. A politikus azt javasolja, hogy az oktatási intézmények is kezdeményezzenek: a hazai gyerekeket Erdélybe vigyék táborozni, az erdélyi gyerekek pedig idejöhetnének nyáron. Kupper András végül átadta Böjte atyának, több mint négyszáz erdélyi árva nevelőjének, az összegyűlt adományjátékokat. /Ajándékok erdélyi gyermekeknek és felnőtteknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 1./

2005. február 3.

Kóka Rozália, a bukovinai székely származású magyarországi előadóművész az utóbbi évtizedben gyakori vendég Hunyad megyében. A napokban újra betoppant Dévára, a helyi Magyar Házban tartott előadást. A Dévára telepedett bukovinai székelyek leszármazottai közül már kevesen emlékeznek a régiek történeteire. Kóka Rozália emlékezéseiből kiderült, hogy a Hunyad megyébe (Vajdahunyadra, Dévára, Sztrigyszentgyörgyre és Csernakeresztúrra) telepedett bukovinai székelyek tarthatják magukat a legszerencsésebbeknek. A Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva, Istensegíts és Fogadjisten bukovinai falvakból a háború idején menekülni kényszerülő székelyek sorsa sokkal keservesebben alakult. Előbb a Vajdaságból elmenekült szerbek házaiba telepítették őket, aztán a Dunántúlról elüldözött németek otthonaiban kellett meghúzódniuk. Kóka Rozália gondolatban végigvezette dévai hallgatóságát ősei útján, Madéfalvától Moldován át Bukovinába, az Al-Dunához, Erdélybe, Kanadába és Bácskába. /Gáspár-Barra Réka: Kóka Rozália dévai előadóestje. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 3./

2005. február 5.

Középiskola építését szorgalmazza Moldvában a csángó-magyarok számára a Szent Ferenc Alapítvány és a Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége. Az iskola építésére szánt telket már megvásárolták a Bákótól 25 kilométerre délre található Rekecsinben. Az alapkőletételt májusra tervezik. A középfokú oktatási intézmény építésének támogatására téglajegyeket bocsátottak ki a kezdeményezők. „A moldvai magyarság – bár gyakorlatilag soha sem volt magyar tanítója és papja – mégis megőrizte a magyar nyelvet és ezt a csodálatos magyar kultúrát mind a mai napig” – olvasható a Dévai Szent Ferenc Alapítvány felhívásában. Fontos cél a minőségi iskoláztatás biztosítása, hiszen ma a moldvai csángó közösségekből kevesen mennek középiskolába, egyetemekre szinte senki sem jut el. Feltehetőleg a moldvai magyar közösségből ma alig 60 ezer ember beszéli a magyar nyelvet, közülük azonban van 8-9 ezer iskolás korú gyermek. Csángóföldön jelenleg 12 faluban zajlik a magyar nyelv oktatása iskolában és iskolán kívüli foglalkozások keretében, ezeket közel ezer gyermek látogatja. A Legyen ön is keresztapa elnevezésű, moldvai csángó gyermekek tanulását segítő program sikere lehetőséget biztosít arra, hogy újabb öt-hat tanárt alkalmazzanak, és legalább még három csángó faluban beindítsák a magyarórákat. Az oktatási program irányítója szerint Kósteleken, Diószegen és Lujzikalagorban már tavasszal el lehetne kezdeni a délutáni tanítást, a jövő tanévtől pedig ezekben a falvakban is bevezetnék a magyarórákat az iskolában. /Sarány István: Böjte Csaba kezdeményezésére. Építsünk iskolát Csángóföldön! = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 5./

2005. február 7.

Február 5-én tartották Budapesten a már hagyományossá vált 9. Csángó Bált. A háromezer férőhelyes Petőfi Csarnok színültig telt a csángó zene és kultúra iránt érdeklődő magyarországi és külföldi közönséggel. A Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Kht. által szervezett rendezvényen moldvai, gyimesi és hétfalusi csángó szokásokat, hagyományokat és táncokat mutattak be. A rendezvény fővédnöke, Mádl Ferenc helyett felesége, Dalma asszony nyitotta meg a bált, felolvasva a köztársasági elnök levelét. Mádl üzenetében hangsúlyozta, fontos a magyar államnak a moldvai magyarokkal való élő kapcsolat ápolása. „A csángómagyar kultúra őrzése közös kötelességünk” – üzente a résztvevőknek a köztársasági elnök. A pusztinai László Erzsébet énekelte el az Úrangyalát. Lánya, Nyisztor Ilona népdalénekes már Kaliforniát is megjárta a csángó karácsonyi dalokkal következett. Ő a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) oktatási programja keretében tanítja a csángó gyerekeket őseik zenéjére. Felléptek magyarországi és csángóföldi hagyományőrzők, majd a gyimesbükkiek a jellegzetes „harsogtatással”. A csángó bálok történetében először, a hétfalusi csángókat képviselve felléptek a boricát járó pürkereci legények is. A színpadi műsor után háromezer ember tódult az előtérbe, amíg a szervezők kihordták a székeket, hogy legyen hely táncolni. „Mondjunk igent moldvai magyar testvéreinkre!” – szólította fel a bál résztvevőit Böjte Csaba dévai ferences szerzetes, aki beszámolt arról, hogy már megvásároltak 15 hektár földterületet a tervezett csángó iskolához. Arra kérte a jelenlévőket: ha a csángók minden évben gyalog zarándokolnak el Csíksomlyóra, akkor szeretettel meghív mindenkit májusban: „Menjünk át gyalog Moldvába, Rekecsinbe, és rakjuk le az alapkövet. Erre az ünnepélyre meghívjuk a bukaresti pápai nunciust és a iasi-i püspököt, hogy szentmisét celebráljon” – mondta a szerzetes. A Petőfi Csarnok előterében az MCSMSZ standjánál téglajegyeket árusítottak a csángó iskolaközpont felépítésére. /Bakk-Dávid Tímea, Budapest: Boricától a harsogtatásig. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./

2005. február 14.

Jean-Claude Périsset pápai nuncius nem hajlandó a csángó-problémáról tárgyalni. „A csángókérdésről nem beszélek!” – jelentette ki a Krónikának ingerülten. Périsset úgy véli, hogy egyelőre nem tartozik az aktuális kérdések közé a magyar nyelvű liturgia bevezetése a moldvai csángók szentmiséin. /Szucher Ervin: A nuncius nem tárgyal a csángókérdésről. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

2005. február 17.

A csángó gyerekek anyanyelvi oktatásának alternatív támogatására létrehozott keresztapa-programba már több mint háromszáz, főleg magyarországi magánszemély kapcsolódott be – mondta el Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) oktatási programfelelőse. Február 5-én a budapesti Csángó Bálon az addig jelentkező keresztapák felvehették személyesen is a kapcsolatot a Moldvában tanító tanárokkal, és csomagot küldhettek „keresztgyereküknek”. Terényi János magyar nagykövet Csángóföldre – Klézsébe, Somoskára és Külsőrekecsinbe – látogatott. Találkozott az MCSMSZ vezetőivel és Ioan Jocával, Klézse polgármesterével is. /B. D. T.: „Keresztapáskodik” a magyar nagykövetség. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

2005. február 17.

Néhány moldvai faluban magyarul misézhet, aki ezt igényli – jelentette ki Ioan Robu bukaresti érsek, a romániai katolikus püspöki kar elnöke azon a február 14-én Budapesten tartott sajtótájékoztatón, amely a Kelet- és Közép-Európa bíborosai és katolikus püspöki karai elnökeinek háromnapos találkozóját zárta. Robu rámutatott arra, keresik a megoldást a csángók magyar anyanyelvű misék bevezetésére vonatkozó kérésére. Az egyik iránynak nevezte a csángó, a másiknak a magyar nyelv használatát a hitéletben, megjegyezve, hogy pillanatnyilag nincs liturgikus könyv csángó nyelven. Szólt ugyanakkor arról, hogy – biztosan nem végleges megoldásként – néhány moldvai faluban magyarul misézhet, aki ezt igényli. /Magyar mise Moldvában? = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

2005. február 19.

Nagy veszteség lenne, ha magyar liturgikus könyveket használva magyar nyelven miséznének a csángó közösségekben, mert elveszne a csángó dialektus – nyilatkozta sajtófelelőse révén Ioan Robu bukaresti római katolikus érsek. Robu a hét elején egy budapesti egyházfői találkozót követően arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, néhány moldvai faluban magyarul misézhet, aki azt igényli. A négy nap eltéréssel adott, két különböző tartalmú választ Francisc Ungureanu sajtófelelős úgy kommentálta, az érsek budapesti nyilatkozatát tévesen értelmezte a hírt közlő MTI. A Kelet- és Közép-Európa bíborosai és katolikus püspöki karai elnökeinek budapesti találkozójáról tájékoztatva az MTI írta: ,,Ioan Robu bukaresti érsek, a román püspöki kar elnöke (...) rámutatott arra, keresik a megoldást a csángók kérésére. Az egyik iránynak nevezte a csángó, a másiknak a magyar nyelv használatát a hitéletben, megjegyezve, hogy pillanatnyilag nincs liturgikus könyv csángó nyelven. Szólt ugyanakkor arról, hogy – biztosan nem végleges megoldásként – néhány moldovai faluban magyarul misézhet, aki ezt igényli.” A moldvai csángómagyarok 1990 óta folyamatosan kérik a magyar mise bevezetését falvaikban. Nyisztor Tinka kezdeményezésére és vezetésével a pusztinaiak több rendben jártak Petru Ghergheli jászvásári római katolikus püspöknél és Jean-Claude Perisset bukaresti pápai nunciusnál; 1991-ben Budapesten a magyar misére vonatkozó kérést nyújtottak át II. János Pál pápának; kérvényt juttattak el dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekhez; a vonatkozó dokumentációt átadták Gabriel Andreescunak, 1999 nyarán pedig a Budapesten adták át Göncz Árpád köztársasági elnöknek; 2001-ben Pusztinán vette át a kérelmezett magyar mise iratcsomóját Tytti Isohookana-Asunmaa finnországi Európa tanácsi képviselő, a moldvai csángók anyanyelvű misézéséért az Európa Tanács is fellépett a 2001/15021-es ajánlásában. 2004 decemberében szintén a pusztinaiak vitték az egyházmegyei zsinat elé ebbéli kérésüket. /(fekete): Csángó mise igen, magyar mise nem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 19./

2005. február 26.

Vincze Gábor szegedi történész a magyarországi és erdélyi magyarság múlt századi történelmének sok szempontból legavatottabb kutatója. Eddig egyedül vagy társszerzőkkel tíz könyvet írt, emellett négy egyéb kiadványt szerkesztett, megjelent mintegy kilencven tanulmánya, forráspublikációja, cikke. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? /Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Teleki László Alapítvány, Budapest, 2004/ című, legújabb kötetében a moldvai magyar etnikai csoport modern kori történelmének tanulmányozásához válogatta össze az 1860–1989 közötti időszakból a legfontosabb forrásanyagot. A moldvai magyar etnikai csoport a magyarság egészén belül egyedül produkál még ma is pozitív népszaporulatot. A magyarországi vendégmunka beszűkülni látszik. Ehelyett a moldvai magyarok nagy tömegei vállalnak dél-európai országokban vagy Izraelben vendégmunkát. Vincze Gábor maga is nyugat-európai ideiglenes kitelepedésre – vendégmunkára – készül, az anyaországban nem lévén státus szerinti munkahelye. Az Asszimiláció vagy kivándorlás? című munkában az első dokumentum 1860-as, az utolsó pedig 1985-ös. 1941-ben a bukovinai székelyeket Bácskába telepítették, majd 1944-ben a Dunántúlra menekültek, s akkor a moldvai csángómagyarok közül is áttelepedett 120–130 család. A moldvai csángókat két faluba telepítették le: Egyházaskozárra és Szárászra. 1940–44 közt volt egy olyan elképzelés, hogy minél több moldvai csángómagyart kell áttelepíteni Magyarországra. 1944 tavaszán kidolgoznak egy konkrét tervezetet, ennek értelmében Bákó megyéből az összes csángómagyart át kellene hozni Magyarországra, de közbejött az augusztus 23-i átállás, összeomlott a moldvai román front, a tervet már nem lehetett kivitelezni. 1946–47–48-ban több ezer ember csángó szeretett volna áttelepedni Magyarországra. Azonban az akkori magyar kormányok – Nagy Ferenc és Dinnyés Lajos kormánya – azt mondák: nem szabad őket befogadni, mert akkor nem tudják megakadályozni a román kormánynak, hogy amennyire lehet, Erdélyt magyartalanítsák. Valóban volt a paragrafusokban és a hatósági szervek cselekedeteiben tetten érhető szándék 1946–47-ben, hogy minél több, főleg észak-erdélyi magyart valamilyen ürüggyel kiutasítsanak Romániából. Emiatt a moldvai csángómagyarokat nem engedték be. Egyéni kiskapukat megkeresve végül is 1946–47-ben áttelepedett még egy 40–50 család. Lábnyikról, Diószénből, Klézséről, Lészpedről. Vincze Gábor hangsúlyozza, hogy ő nem csángószakértő. Vincze Gábort a kilencvenes évek vége felé meghívták Kolozsvárra vendégelőadónak. Előadás-sorozatot tartott a kolozsvári történelem szakos magyar hallgatóknak a romániai magyar kisebbség 1919–1989 közti történelméről. Két évvel később, 1998–99-ben ugyancsak a történelem szakosoknak tartottak speciális kollégiumot. Sikerült jó néhány diákot ,,megcsípni”, azóta közülük néhányan elindultak a történészkutatóvá válás útján. A magyar szakosokkal nem volt ilyen szerencséje. /Sylvester Lajos: Asszimiláció vagy kivándorlás? (Moldvai magyar forráskiadvány). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

2005. február 28.

Magyarország testvérvárosi és testvérmegyei kapcsolatok kiépítésével, tiszteletbeli konzulátus megnyitásával, kulturális napok rendezésével, a turisztikai kapcsolatok élénkítésével szeretne az eddigieknél nagyobb mértékben jelen lenni Románia moldvai részén is – e szándék jegyében tett látogatást Jászvásáron és Bákóban Terényi János bukaresti magyar nagykövet. Terényi felvetette annak a lehetőségét, hogy magyar tiszteletbeli konzulátust nyissanak Jászvásáron. Jelenleg a kolozsvári főkonzulátus mellett Konstancán tiszteletbeli konzulátus működik. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet tervbe vette, hogy az ősszel kulturális napokat rendezne Jászvásáron és Bákóban. Terényi Jánosnak Bákóban bemutatták azt a két csángóföldi gyermeket, akinek oktatásához a bukaresti magyar nagykövetség munkatársai a Legyen Ön is keresztapa, keresztanya! elnevezésű programhoz csatlakozva szeretnének hozzájárulni. /Magyar tiszteletbeli konzulátus Jászvásáron? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./

2005. március 1.

Budapesti fideszes politikusok adományjátékokat adtak át a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetőjének, Böjte Csaba ferences atyának. Ez alkalomból beszámoltak a karácsony előtt indult és most befejeződött Összetartozunk képeslapküldő mozgalomról is. Sokakat elkeserített a kettős népszavazás eredménye. A civil polgári életből jött egy kezdeményezés: küldjenek egy lapot a határon túli magyarságnak – elevenítette fel Kupper András az Összetartozunk képeslapküldő mozgalom kezdetét. Vaszilov Eszter, a mozgalom kezdeményezője elmondta, noha a kezdeményezés nem kapott nagy nyilvánosságot, mégis több mint 3 ezer képeslap érkezett. Böjte atya azt mondta a gyerekeknek az árvaházban, hogy ők is szavazzanak. Úgy szavaztak, hogy minden gyerek hozott egy játékot. Több mint 700 játék gyűlt össze, és azokat elvitték a moldvai csángó magyar gyerekeknek. Böjte Csaba úgy érzi, szükség lenne egy ottani magyar iskolára, és ennek a támogatására biztat mindenkit. Ajándékok erdélyi gyermekeknek és felnőtteknek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 1./

2005. március 4.

A csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat, a Moldvai Magyarság kulturális havilap és a Hargita Kiadó szerkesztőiként – emellett szépirodalmi alkotókként is – jöttek el március 2-án Gyergyószentmiklósra a munkatársak, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, György Attila és Molnár Vilmos. Gyergyószentmiklóson a Művelődési Központ szervezte író-olvasó találkozón házigazdaként Kolcsár Béla, az intézmény új művészeti igazgatója köszöntötte a meghívottakat, majd a szerkesztők a kiadó www.hargitakiado.ro honlapról is megrendelhető kiadványait ismertették. „A szerkesztőség számára missziós feladat, társadalmi munka a Moldvai Magyarság elkészítése” – hangzott el a részben kétnyelvű (magyar–román) csángóságot célzó folyóiratról. Lövétei Lázár László a pozsonyi Kalligram Kiadónál előkészületben lévő harmadik verseskötete anyagából olvasott fel a hallgatóságnak. /Gergely Edit: Bemutatkozó marslakókkal. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./ Az esten ismertették a csángók történetét taglaló Biblioteca Moldovensis sorozat köteteit. György Attila a Székelyföld kulturális folyóirat bemutatásakor kiemelte az akadémikusokat bemutató sorozatot, valamint a kortárs képzőművészeket bemutató Műteremtés rovatot. /Gál Éva Emese: Találkozó a Székelyföld szerkesztőivel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./

2005. március 7.

„Az lenne szép, ha a magyar nemzet adná össze a csángóföldi tanügyi központ létesítéséhez szükséges pénzt” – hangzik Böjte Csaba dévai ferences szerzetes felhívása, aki március 5-én a Bákó megyei Rekecsinben tárgyalt a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének vezetőségével. A dévai Szent Ferenc Alapítvány a rekecsini csángó oktatási központ céljaira 15 hektáros földterületet vásárolt. Az ünnepélyes alapkőletétel május 15-én, pünkösdvasárnapján lesz. Terényi János bukaresti magyar nagykövet két ízben is járt a vidéken, útja során a Bákó megyei prefektussal, valamint a csángószövetség vezetőivel is találkozott. A csángó oktatási központ felépítésébe a Krónika napilap is szeretne aktívan bekapcsolódni. Felkérik olvasóikat, adományaikkal járuljanak hozzá, hogy egy osztálytermet közös erővel felépítsenek. /Lukács János: Április elsejéig véglegesítik a csángó oktatási központ tervét. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./

2005. március 19.

Váradi Péter Pál veszprémi agrármérnök, fotóművész és felesége, Lőwey Lilla történelem–magyar szakos tanárnő Erdély vidékéről képes kalauzt szerkesztettek. A Magyar Örökség-díjat idei 38. döntésük alkalmával a Sárospataki Református Kollégium, Csík Ferenc úszóbajnok (post mortem), Olofsson Károly bencés szerzetes, Fülei Szántó Endre nyelvtudós (post mortem), Borsa Gedeon bibliográfus és Zsögödi Nagy Imre festő-grafikus művész (post mortem) kitüntetésével együtt Váradi Péter Pálnak ítélték oda. Váradi Péter Pál 1968-ban Nagyváradról Moldvába kényszerült munkát vállalni, majd innen telepedett át Magyarországra 1972-ben. Feleségével, Lőwey Lillával készíti az Erdély – Székelyföld honismereti és irodalmi fotóalbum-sorozatot, amelynek napjainkig tizenkilenc kötete jelent meg. A Sepsiszentgyörgy és vidéke album megjelenését őszre tervezik, idén a könyvesstandokra kerül Sepsiszentgyörgy képes krónikája, s ezzel párhuzamosan készül Sepsiillyefalva honismereti képes könyve is. A házaspár Szováta közelében épített hétvégi háza is lehetségessé teszi a székelyföldi-erdélyi tartózkodásukat. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Erdély-Székelyföld újkori képi-költészeti felfedezésében úttörő munkát végez. /Sylvester Lajos: Erdély újabb kori képes költészete (Váradi Péter Pál Magyar Örökség-díjas). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./

2005. április 8.

Moldvában mintegy kilencezer gyermek ma is beszéli anyanyelvét, a magyart, a mintegy hatvan településen. Bákó megyében egyetlen magyar nyelvű középiskola sincs, mert a települések csángó-magyarsága szétszórtan él, egyik sem „bírna meg” egy magyar tanintézményt, a fennálló törvények szerint. Tizenhárom településen sikerült beindítani a magán magyarórákat, s ebből az írni-olvasni tanító képzésből mintegy kilencszáz moldvai gyermek veszi ki a részét. Böjte Csaba dévai ferences szerzetes és Hegyeli Attila tanár kezdeményezésére alapítványi pénzekből vásároltak tizenhat hektárnyi területet, azon áll majd a kilencezer négyzetméternyi csángóföldi campus (étkezdével, diák- és tanári bentlakással, I-XII. osztállyal). Az intézmény felépítéséhez azonban újabb pénzekre van szükség. Kapcsolatkiépítéssel, rokoni szálak igénybe vételével, a világban élő magyarok megszólításával-segítségével hiszik, hogy sikerül tető alá hozni mindezt. Böjte atya felhívása: „Hogy az iskola minden egyes osztálytermének, hálójának arca legyen, arra szeretném felszólítani a Kárpát-medencei és a tengerentúli magyarságot, hogy minden egyes közösség, amelyik magában életerőt érez, vállaljon föl egy-egy osztálytermet, egy-egy hálót. És akkor nemcsak az lenne kiírva az osztály fölé, hogy IX.B., hanem az is, hogy mondjuk a marosvásárhelyi magyarok támogatásából épült, és ott lenne a közösség címere; és akkor az a moldvai osztály tudná, egész évben tudná, hogy né, vásárhelyi testvéreink jóvoltából tanulhatunk itt, ebben az osztályban...” Az évek során Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad és megannyi anyaországi település fel tudta karolni s csángómagyarok ügyét, csángóesteket, csángónapokat szervezve, Marosvásárhely se maradjon ki a sorból? /Bölöni Domokos: Lesz csángó campus is. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 8./

lapozás: 1-30 ... 811-840 | 841-870 | 871-900 ... 1021-1050