udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
732
találat
lapozás: 1-30 ... 691-720 | 721-732
Helymutató:
Nagyenyed
2006. november 15.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban franciául tanuló VI–XII. osztályos diákok közül nemrég 20-an franciaországi tanulmányi kiránduláson vettek részt. A nagyenyedi tanulók különböző programokon vehettek részt, miközben élvezhették a francia vendégszeretetet. /Bakó Botond: Fehér megye. Franciaországban jártak a nagyenyedi kollégisták. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./ 2006. november 16.
Nagyenyeden november 14-én a Bethlen Gábor Kollégium és a Fehér megyei RMDSZ közös rendezvényén Toró Tibor akadémikus Csodálatos évek a magyar és egyetemes tudomány és kultúra történetében címmel tartott előadást. A magyar kultúra és tudomány csodálatos éve 1823. Ez évben született Petőfi és Madách, ekkor írta meg Kölcsey a Himnuszt, november 3-án apjához írt levelében Bolyai János arról számolt be, hogy a semmiből egy új, más világot teremtett. Toró Tibor bemutatta a diákoknak a négy magyar zsenit, beszélt Petőfi műfordításairól és Bemhez fűződő kapcsolatáról, meg lehetett tekinteni a Himnusz 20 idegen nyelvű fordítását. A 90-es években éppen az előadó szorgalmazására Gelu Pateanu tollából származó első és egyetlen román fordításának első szakaszát fel is olvasta az előadó. A kivetítőn megtekinthették Az ember tragédiája angol, francia, spanyol, olasz, eszperantó, szlovák, finn, norvég, román, cigány, svéd, holland és szerb nyelvű fordításainak címoldalát, olvashatták Bolyai János levelét és megcsodálhatták “A tér tudománya” – az Appendix különböző nyelvű és idejű kiadványainak címlapját. /Takács Ildikó: November, az új világok teremtésének hónapja. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 16./2006. november 24.
Dvorácsek Ágoston, a Bethlen Gábor Kollégium fizika-, a Fenichel Sámuel Önképzőkör vezetőtanára tartott előadást Kiskunfélegyházán a Közép-Európa Klub által megrendezett A Kárpát-medence környezetbiztonsága című konferencián A környezetvédelem lelkes elkötelezettje ez alkalommal Nagyenyed és környékének környezeti problémáiról számolt be. /Takács I.: Ha már jönnek a halak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 24./2006. november 27.
Hantz Lám Irén, Enyed és Torockó szerelmese Gruzda János festményeivel és Áprily Lajos négysorosaival illusztrálta Naptárát, melyet november 23-án az Áprily-estek keretében mutattak be Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Józsa Miklós tanár elmondta, hogy Gruzda János és Áprily Lajos az erdélyi táj, szűkebb értelemben Nagyenyed és az Erdélyi-Középhegység tájainak szerelmesei. Gruzda Tövisen született, az enyedi kollégiumban tanult, majd egyetemi tanulmányai befejezése után egy évtizedig (1914–1924) Magyarbecében református lelkipásztor. Ez az évtized festői pályája szempontjából korszakalkotó. Áprily tizenhét évig enyedi tanár. Barátságuk 1922-ben kezdődött, és egyre szorosabbá vált. Hantz Lám Irén torockói kötődéséről, a Tóbiás Galéria alapításáról, Vas Albert pedig Dócziné Berde Amál itt rendezett kiállításairól beszélt. /Takács Ildikó: / “Mi itt a téli Szép titkát kerestük” = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./2006. november 27.
Hantz Lám Irén, Enyed és Torockó szerelmese Gruzda János festményeivel és Áprily Lajos négysorosaival illusztrálta Naptárát, melyet november 23-án az Áprily-estek keretében mutattak be Nagyenyeden, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban. Józsa Miklós tanár elmondta, hogy Gruzda János és Áprily Lajos az erdélyi táj, szűkebb értelemben Nagyenyed és az Erdélyi-Középhegység tájainak szerelmesei. Gruzda Tövisen született, az enyedi kollégiumban tanult, majd egyetemi tanulmányai befejezése után egy évtizedig (1914–1924) Magyarbecében református lelkipásztor. Ez az évtized festői pályája szempontjából korszakalkotó. Áprily tizenhét évig enyedi tanár. Barátságuk 1922-ben kezdődött, és egyre szorosabbá vált. Hantz Lám Irén torockói kötődéséről, a Tóbiás Galéria alapításáról, Vas Albert pedig Dócziné Berde Amál itt rendezett kiállításairól beszélt. /Takács Ildikó: / “Mi itt a téli Szép titkát kerestük” = Nyugati Jelen (Arad), nov. 27./2006. november 27.
A nagyváradi Piticot Alapítvány és a Zabhegyező gyermekanimátorok által kezdeményezett s immár VIII. alkalommal megrendezett mesevetélkedő első Fehér megyei fordulóját bonyolították le Nagyenyeden. Szőcs Ildikó, a Bethlen Gábor Kollégium igazgatója elérzékenyülten köszöntötte a három éve Nagyenyeden meghonosodott mesevetélkedő bethlenszentmiklósi, marosújvári, magyarlapádi, székelykocsárdi, torockói, vajasdi és nagyenyedi résztvevőit. /T. A.: Mesevilág Enyeden. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 27./2006. november 28.
A tavalyi sikeren felbuzdulva, idén november 25–26-án szervezte meg a Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban Bardócz Csaba segédlelkész a Fehér Megyei Ifjúsági Találkozót. Fülöp Szabolcs székelydályai lelkész és harcos csapata gondoskodott a szórakozásról. Iváncsits Tamás Tékozló fiú c. rockoperáját a kolozsvári belvárosi ifjak mutatták be. Az ifjúsági színjátszó találkozó első díjas produkciója Nagyenyeden is osztatlan sikert aratott. /Takács Ildikó: Ifjúsági Találkozó Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./2006. december 5.
Anyanyelvmentési akciónak indult, a nemzeti hovatartozás érzését fejlesztő tevékenységgé terebélyesedett a Fehér megyei RMDSZ és EMKE közös rendezvénye. A II. Szórványgyerek-találkozóra december 2-án Nagyenyedre, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házba 25 román tannyelvű iskolába járó, anyanyelvét törve beszélő gyerek érkezett /Magyarbényéről 13 gyerek, Küküllőboldogfalváról 5, Nagylakról pedig 7 gyermek/. Torockón a gyerekek hallhattak a falu ezeréves történelméről. A népművészeti múzeumban Lassel Ágnes muzeológus mutatta be a vasbányászat és népművészet hagyományait, a Székelykő lábánál a polgármester elmagyarázta a kétszer felkelő nap csodáját is. /Takács Ildikó: Szórványban élő gyerekek találkozója Torockón. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 5./2006. december 12.
Lőrincz Lehel, a Kolozsvárt élő szobrász, grafikus, festő Nagyenyed művésze is. Ezt nemcsak a Bethlen Gábor Kollégiumban vagy a vár udvarán sorakozó munkái, hanem származása és a városhoz való kötödése is indokolja. Hat térszobrot készített, mindegyik központi helyen van felállítva. Szilágysomlyón áll a Báthory István-szobra, Szilágylompérton az Ady-szobor, Szilágykrasznán Petőfi szobra, Szilágynagyfaluban pedig Arany Jánosé. Közel áll a szívéhez Szilágybagoson álló turulmadaras hősi emlékműve. Több alkotása van Magyarországon, de ezek mind magánterületen vannak. Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium udvarán áll Apafi Mihály fejedelem és Pápai Páriz Ferenc mellszobra, a folyosón Bakó Árpád és Barabás Miklós domborműve, itt van egy Körösi Csoma Sándor-faszobra is. A várudvaron pedig egy Hermányi Dienes József-, egy Áprily- és egy Berde Mária-dombormű. Novemberben nyílt meg Kolozsváron a Korunk Galériában egy kiállítása, ezen 4 szobor és 22 kép szerepel. /Takács Ildikó: Nem tud helyezkedni, dolgozni szeretne. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 12./2006. december 16.
A Fehér megyei Felvinc község lakosságának tíz százaléka magyar, ilyen az iskolában tanuló diákok számaránya is. Szokatlan módon mégis magyar igazgatónő, Péter Tünde vezeti a tanintézményt néhány hónapja. Az épületet folyamatosan korszerűsítik. A magyar felső tagozat megszűnik, mert csak két gyerek maradna, és ennyivel nem lehet osztályt indítani. A felvinci osztály megszűnésében nagy szerepet játszik a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban elszívó hatása. A felvinci iskolában fél kilenckor kezdődnek az órák, mert oda járnak még további öt falu iskolásai is. Van iskolabusz, amivel biztosítják a diákok utazását. Állandóan szerveznek iskolán kívüli tevékenységeket az Együtt Egyesülettel közösen, amelyet az iskola egyik tanárnője vezet. /D. I.: Jövőtől megszűnik az V–VIII. osztályos magyar tagozat. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./2006. december 18.
Nagyenyeden Józsa Miklós irodalomtanár bemutatta Csávossy György Hervadás havában című verskötetét. A civilben agrármérnök, tanár, neves borászati szakember, a Jó boroknak, szép hazája, Erdély monumentális monográfia szerzője, Csávossy György költő, dráma- és esszéíró új kötetén végigvonul a „halk, őszi bánat”, a nosztalgikus számvetés. /Tamás András: Hűtlenségek és őszvarázs. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./2006. december 22.
A Tismaneanu-jelentés a kommunizmus rémtetteiről szól. A jelentés szerint az 1948-ban megalakított Securitate volt a kommunista megtorlás legfontosabb eszköze. A terror többféle módon nyilvánult meg: letartóztatások, kihallgatások, kínzások, előre meghatározott ítéletek, de nem szabad megfeledkezni az általános zsarolásról, megfélemlítésről, félretájékoztatásról, fenyegetésről stb. A politikai terror 1948 tavaszán kezdődött, több történész szerint május 14. volt a romániai “Szent Bertalan-éjszaka”, amikor széles letartóztatási hullám indult. Más oldalról pedig szovjet mintára kialakított “csendes” népirtás indult meg, 1989-ig több százezer politikai foglyot, különböző korú, nemű, vallású, nemzetiségű, foglalkozású állampolgárt gyilkoltak meg, illetve deportáltak. Romániában 1945–1989 között 240 olyan egység működött, ahol a lakosságot fogva tartották, kihallgatták, megkínozták, munkatáborba kényszerítették. A 240 egységből 44 volt börtön, 61 helyen folytak kihallgatások, száműzetések, ugyanakkor felállítottak 72 kényszermunkatábort, 63 deportálási övezetet és kényszerlakhelyet. Mindezek mellett létezett tíz pszichiátriai kórház-menhely, ahol a politikai nézeteik miatt üldözötteket tartották fogva, és találtak 93 kivégzőhelyet, tömegsírt is. Emellett a rajonokban-megyékben a Securitaténak még volt számos kihallgató helye, az egységek száma így eléri a 450-et. A kutatások jelenleg is folynak, és a térképen szereplő települések száma rendszeresen szaporodik. A feltárást nehezíti, hogy a ’60-as évektől a politikai üldözötteket rendszeresen köztörvényes bűnök miatt ítélték el, így nehéz kideríteni, hányan szenvedtek-haltak meg politikai nézeteik miatt. Akadályozza a kutatómunkát, hogy a börtönök archívumaiban szereplő űrlapok hiányosak, a foglyokat rendszeresen költöztették egyik fegyházból a másikba, és ezeket a mozgásokat nem mindig tüntették fel. Arad megyében több településen is találtak tömegsírt, voltak munkatáborok. A megyeszékhelyen volt börtön, de végeztek is ki politikai foglyokat, akiknek a tetemét közös sírba dobták. Már 1949-ben megkezdődtek a leszámolások, a Securitate hajtóvadászatot indított a Bánsági-hegyekben bujkáló antikommunista partizánok ellen. 1949. július 16-án a csoport öt tagját halálra ítéltek és kivégezték, hét személy meggyilkolásához azonban már bírósági ítélet sem kellett: a kommunistáknak: augusztus 2-án azt hazudták nekik, hogy Temesvárról Nagyenyedre szállítják őket, de Zölderdőben leszállították őket a kocsiról és agyonlőtték a hét embert. Sírjukat a mai napig nem találták meg. A rendszer módszereit jellemzi, hogy a Zölderdőben lelőttek halotti bizonyítványaiba a halál okaként tuberkulózist, szívelégtelenséget, magas vérnyomást és hasonló okokat írtak, természetesen az orvosok közreműködésével. Az ország más börtöneiből is küldtek Temesvárra elfogott ellenállókat, akiket azután a Zölderdőben kivégeztek: 1950 tavaszán Szamosújvárról vonaton szállítottak 38 politikai foglyot, de érkeztek ellenállókkal “paktáló” személyek Dobrudzsából, Nagyszebenből vagy Pitesti-ről is. Gyulafehérváron börtön volt, de létezett kivégzőhely, megtalálták a kivégzettek közös sírját. Hasonló kivégzőhelyek, közös sírok voltak még Bisztrán, Aranyosronkon, Boroskrakkón, Kismindszenten, Kismuskán és Obrázsán. Fehér megye leghírhedtebb fegyháza a nagyenyedi volt, “a romániai Gulag”, ahol politikai foglyokat nem csupán az 1964-es amnesztiáig, hanem ezt követően is őriztek, kínoztak. Nagyenyeden több ezer embert kínoztak meg vagy ítéltek csendes halálra csak azért, mert nem értett egyet a kommunista hatalommal, mert felemelték szavukat az alapvető emberi jogok védelmében. 1980-tól megszüntették az utolsó magyar nyelvű középiskolákat is, a végzősöket pedig román megyékbe helyezték. 1948. július 17-én a román állam egyoldalúan megszakított minden kapcsolatot a Vatikánnal, s ennek eredményeként tragikus helyzetbe sodorta, például, a gyulafehérvári püspökséget, amely közel 700 ezer hívével együtt kénytelen volt minden kapcsolatot megszakítani a külföldi testvér-egyházkerületekkel. 1949. június 21-én letartóztatták Márton Áron püspököt, akit két évvel később életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. A hatalom megbénította a papképzést, felszámolta a szerzetesrendeket, elkobozta az egyházi vagyont, a szerzeteseket pedig deportálta. A nagyvárosokba Ceausescu masszívan telepítette be a románokat. 1948-ban az erdélyi városok lakosainak 39,7%-a volt magyar, 1966-ban 26,8%-a, 1992-en pedig 13%-a, s miközben a magyarság fogy, a románság száma megháromszorozódott Erdélyben. 1948-ban 547 ezer román élt Erdélyben, 1966-ban 1,69 millió, ma már több mint kétmillió. /Irházi János: Kommunista terror a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./