udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 230 találat lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-230

Helymutató: New York

2004. november 15.

Az erdélyi magyar történelmi egyházakkal együttműködésben a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) nyilvánossá tette az Elkobzott Egyházi Ingatlanok Adatbázist – jelentette be Hámos László, a HHRF elnöke a Magyar Állandó Értekezleten. A négy erdélyi felekezettől – római katolikus, református, unitárius és evangélikus – a kommunizmus idején jogtalanul elvett 2140 ingatlan visszaszolgáltatását a gyakorlatban nyomon követő adatbázis figyelemmel kíséri a 2001/501-es restitúciós törvényt végrehajtó Különleges Restitúciós Bizottság (KRB) munkáját. A kereshető adatbázis a www.hhrf.org/restitucio internetes címen elérhető. Az egyházakkal közösen összeállított adatlap – rendszeres frissítés esetén – pontos képet nyújt az egyes épületek visszaszolgáltatásának aktuális fázisáról. A nagyközönség a papíron már visszaszolgáltatott ingatlanok listájához fér hozzá. Emellett a restitúciós folyamat aktuális állásáról mindenki pontos képet kaphat a teljes adatbázisból generált statisztikák megtekintésével. /Megnyílt az Elkobzott Egyházi Ingatlanok Adatbázisa. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

2004. december 9.

A tengerentúli és nyugati magyar közösségek kulturális életét bemutató rendezvénysorozat kezdődött Budapesten. A Kettős kötődéssel (Split emotions) címmel megrendezett, dec. 13-áig tartó fesztivál az Amerikában élő Bodó Sándor, Bodó Ilona és Ladányi Imre festőművészek közös kiállításával kezdődött meg dec. 7-én, a HTMH-ban. A minden nap más helyszínen megrendezett programok középpontjában a modern kultúra, a monodráma és festészet áll, de az emigrációs irodalomból is ízelítőt kaphat a közönség. A Budapesten vendégeskedő New York-i Magyar Színház december 10-én tart előadást. A rendezvénysorozatot az amerikai magyar költők verseiből összeállított műsor zárja. /A kivándorolt magyarság első kulturális hete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 9./

2004. december 21.

A határon túli magyar szervezetek dec. 20-án közös nyilatkozatban foglaltak állást a kettős állampolgárság kérdésében. Az aláírók megállapodása szerint a nyilatkozatot a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) hozta nyilvánosságra. "A határon túli magyar szervezetek megdöbbenéssel értesültek a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról szóló népszavazás eredményéről. Úgy véljük, hogy a nagyarányú távolmaradás a népszavazástól többek közt annak következménye, hogy a kormánypártok a nem szavazatra buzdítással elbizonytalanították a választókat. Bebizonyosodott, hogy az egész magyar nemzetet érintő kérdésekben meg kell keresni az egyetértést a politikai pártok között, ami ebben az esetben nem történt meg, sőt teljesen előkészítetlenül került sor a népszavazásra" – szögezte le a nyilatkozat. Az aláírók meggyőződésüknek adtak hangot, hogy az egyébként üdvözlendő Szülőföld-program vagy bármilyen anyagi támogatás nem helyettesítheti sem azt az erkölcsi jóvátételt, amelyet a határon túli magyarok számára a kettős állampolgárság lehetősége jelent. Ebből kiindulva felkérték a magyar kormányt és a parlamenti pártokat, hogy a nemzetközi joggal összhangban alkossák meg azt a törvénymódosítást, amely lehetővé teszi a határon túli magyarok számára, hogy amennyiben igénylik, szülőföldjük elhagyása nélkül rendelkezhessenek magyar állampolgársággal. A határon túli magyar szervezetek készek arra, hogy a törvénymódosítás előkészítő munkálataiban részt vegyenek – mutatott rá a dokumentum. "Elvárjuk a magyar kormánytól, hogy mielőtt megtárgyalná ezirányú javaslatát, annak tartalmát egyeztesse a Magyar Állandó Értekezlet tagszervezeteivel, illetve hívja össze a Máért ülését. Mindannyiunk érdeke, hogy a nemzet jövője ne legyen pártpolitikai csatározások tárgya, hanem mielőbb közös álláspontot alakítsunk ki e stratégiai fontosságú kérdésekben" – hangsúlyozta a nyilatkozat, amelyet Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke és Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke kezdeményezett. A dokumentumot rajtuk kívül a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség nevében Kovács Miklós, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége nevében Jakab Sándor, a horvátországi Magyar Egyesületek Szövetsége nevében Juhász Sándor, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség nevében Tomka György, a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány nevében pedig Hámos László, az alapítvány elnöke írta alá. A kormány az alkotmányban megfogalmazott kötelezettségeinek eleget téve továbbra is azon munkálkodik, hogy megfelelő formában, a nemzetközi normákat is figyelembe véve segítsen megoldást találni a határon túli magyarok részéről felvetődő jogos kérésekre – mondta Budapesten a külügyminiszter, a határon túli magyar szervezetek állásfoglalására reagálva. "A Máért legutóbbi ülésén kifejeztük azt a szándékot, hogy az értekezletet a nem túl távoli jövőben összehívjuk" – mondta a külügyminiszter. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke kijelentette: "Nemzetközi példák alapján kijelenthetjük, hogy semmilyen nemzetközi akadálya nincs egy olyan útlevél megadásának, amely az egész európai unió területére szabadságot ad (...), adjunk nekik olyan útlevelet, amellyel az egész európai unióban ugyanúgy közlekedhetnek, mozoghatnak, mint mi". Hiller István, az MSZP elnöke kifejtette, ugyanolyan útlevelet kell adni a határon túli magyaroknak mint az anyaországiaknak. /A határon túli magyar szervezetek közös nyilatkozata a kettős állampolgárságról. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./

2004. december 22.

Megdöbbentőnek nevezte levelében Randolph L. Braham professzor, a New York-i City University tanára, hogy Ion Iliescu leköszönő román államfő Corneliu Vadim Tudornak, a Nagy-Románia Párt vezetőjének is átadta a Románia Csillaga érdemrendet, ugyanazt a kitüntetést, amelyben korábban maga a professzor is részesült, s amelyet a levél írója most visszaadott. Az erdélyi Désről származó Randolph L. Braham a holokauszt magyarországi történéseinek neves történelmi kutatója. A napokban Elie Wiesel Nobel-békedíjas író is visszautasította a legmagasabb romániai kitüntetést, így tett a Szabad Európa Rádió román adásának tizenöt szerkesztője is. Nem vette át a kitüntetést Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Borbély László RMDSZ-es képviselő és Puskás Bálint szenátor sem. /(Garzó Ferenc / MTI): Randolph L. Braham is visszautasította a legmagasabb romániai kitüntetést. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

2005. február 15.

Megnyílt a székelyudvarhelyi születésű, 37 éves Karácsony Ernő festményeinek tárlata. New York-tól Melbourne-ig megtalálhatók festményei, több mint háromezer alkotás őrzi nevét. /(bb): Ahol megtörik a fény. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 15./

2005. március 2.

Reiner Antal 94 633 714 lejjel adósa a néhai őrnagy családjának, ifj. Aurel Dionisie Agachének, aki beperelte Reinert. Agache apját 1989 végén a felháborodott tömeg agyonverte. Ezért indított pert az elhunyt fia. A kifizetési határidő március 16-a. Amennyiben Reiner nem fizet, a bírósági végrehajtó árverésre bocsátja Reiner esztelneki házát. A bírósági döntés szerint Reinernek csak a ház fele és az ingatlan egyharmada van birtokában. A kézdivásárhelyi területi RMDSZ számláján, amelyet az ún. Agache-ügyben szereplő személyek megsegítésére nyitottak, Reiner Antal részére mindössze 47 millió lej gyűlt össze, ami kevés ahhoz, hogy az Agache családnak kifizessék a 2001-ben megítélt kártérítést. A New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF) hajlandó lenne az RMDSZ által nyitott számlán levő összeget pótolni, hogy ne kerüljön sor Reiner házának az árverésére. /Iochom István: Március 16-án elúszik Reiner háza (Agache-ügy). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./

2005. március 18.

Kitüntették New Yorkban Szász Jenőt, Szé­kelyudvarhely polgármesterét, aki a Magyar Szabadságharcosok legnagyobb elismerését vette át, és tiszteletbeli tagjává fogadta őt a New York-i Magyar Polgári Kör. (erdely.ma) /Hírsaláta rovat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

2005. március 25.

Március 20-án nyílt meg Zsigmond Aranka Erdélyből, Nagybaconból elszármazott képzőművész grafikai kiállítása New Yorkban, a New York-i Első Magyar Református Egyház Kossuth Termében. Tamás Anna Marosvásárhelyről elszármazott textilművész nyitotta meg a kiállítást. Az 56 grafikából, egy portréfestményből és egy faliszőnyegből álló tárlat munkáiban a művész mindig az erdélyiséget fogalmazta meg. /Balázs Lehel, New York: Zsigmond Aranka tárlata New Yorkban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./

2005. április 9.

Tom Lantos rámutatott, hogy az eddigi erőfeszítések az elkobzott egyházi ingatlanok visszaszerzésére nem sok eredményt hoztak. A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványa (HHRF) április 8-i tájékoztató közleményében rámutatott: a mostani nem az első eset, hogy az amerikai törvényhozás figyelmet szentel a kérdésnek. Tom Tancredo képviselő az előző ciklusban is kezdeményezett határozati javaslatot a romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról. Tom Lantos már a NATO bővítését megelőző, 2002. októberi kongresszusi vitában is bírálta Romániát és Szlovákiát a jogtalanul elkobzott tulajdonok visszaszolgáltatásának lassúsága miatt. 360 fölé emelkedett az elvi döntések és 280-at is meghaladja a végleges határozatok száma az egyházi ingatlanok restitúciójának ügyében, tájékoztatott Markó Attila, a restitúciós bizottság elnöke, a legutóbbi gyűlésen nyolc egyházi ingatlan dossziéját tárgyalták meg. A bizottság emellett húsz végleges határozatot fogadott el, amelyekből tíz a magyar történelmi egyházakra (három a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökségre, hét pedig az Erdélyi Református Püspökségre) vonatkozik. Az egyházak gyakorlatilag csak a végleges döntés után, a telekkönyv elkészítése után jutnak egykori ingatlanjuk birtokába. A végleges határozatok értelmében visszaszolgáltatandó ingatlanok között olyan jelentős épületek vannak, mint például a Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába tartozó nagyszebeni Andrei Saguna Kollégium, a szászmedgyesi Városi Múzeum, az EREK tulajdonába pedig visszakerült a nagyenyedi Bethlen Gábor utca 6. és 8. száma alatti két ingatlan, amelyek a tavaly visszaszolgáltatott Bethlen Gábor Kollégium épületegyüttesének részét képezték. Szintén az EREK tulajdonába került vissza a tordai iskola. /Tom Lantos restitucio in integrumot kér. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./

2005. április 12.

A Kolozsvárról elszármazott, New Yorkban élő világhírű tudós, Óváry Zoltán április 13-án lesz 98 éves. Angolul megjelent emlékiratát Horváth Tholdy Péter /Ausztrália/ fordította magyarra, és tavaly megjelent a Kriterion Könyvkiadónál. A mindmáig aktívan dolgozó Óváry Zoltán élete élménydús. Párizsban végezte orvosi tanulmányait, ugyanott kezdte el kutatásait, a Pasteur Intézetben. A második világháború után Rómában lelt menedéket, végül New York ötven éve otthona, a New York-i Orvostudományi Egyetemen végzi vizsgálódásait. Képzettsége bámulatos, éppoly járatos a nyugati történelemben, mint a világ művészetében és zenéjében. /Horváth Tholdy Péter, Ausztrália: Óváry Zoltán köszöntése. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./

2005. május 6.

A romániai egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos nehézségeket ismertette Washingtonban a héten Antal János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület külügyi osztályvezetője. A látogatást a Magyar Emberi Jogi Alapítvány (HHRF) szervezte. A New York-i székhelyű magyar szervezet közleménye szerint Antal János találkozott Kay Kinggel, Tom Lantos demokrata párti szenátor munkatársával, és köszönetet mondott a kaliforniai képviselő határozott állásfoglalásáért. Tom Lantos és Tom Tancredo republikánus képviselő április 5-én nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amely elmarasztalja a román kormányt a lassú lebonyolítás miatt, és konkrét lépések megtételét szorgalmazza a jogtalanul elkobzott egyházi ingatlanok mielőbbi visszaszolgáltatása érdekében. Antal János látogatást tett a képviselőház külügyi bizottságában, és tárgyalást folytatott Michael Matessel, a külügyminisztérium nemzetközi vallásszabadságért felelős megbízottjával. Matest tájékoztatta a visszaszolgáltatás hiányosságairól, ismertetőt tartott továbbá az Amerikai Magyar Református Egyesület igazgatótanácsa előtt, és egyeztetett Hámos Lászlóval, a HHRF elnökével a visszaadás felgyorsítását nemzetközi fórumokon szorgalmazó további akciókról. /Washingtonban tárgyalt a KREK külügyi osztályvezetője. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

2005. június 15.

Életének 98 évében, június 12-én elhunyt Óváry Zoltán, az orvostudomány kimagasló személyisége. Óváry Zoltán 1907. április 13-án született Kolozsváron. Életének utolsó hetéig – 47 éven keresztül – immunológia professzorként és kutatóként dolgozott a New York-i Orvostudományi Egyetemen. Nemzetközileg elismert felfedezései közé tartozik a passzív bőranafilaxis reakció, amely áttörést jelentett az allergia tudományág terén. Óváry Zoltán szívén viselte szűkebb szülőhazájának és sorsközösségének jövőjét. A Hungarian Human Rights Foundation működésének kezdete óta, 30 éve Óváry professzor teljes mértékben és önzetlen módon támogatta az alapítvány célkitűzéseit az erdélyi magyarság helyzetének javítása érdekében. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem bőkezű adományozójaként Óváry Zoltán emlékét őrzi a kolozsvári Bocskai Házban róla elnevezett fő előadóterem is. /Dr. Óváry Purjesz Zoltán 1907–2005. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./

2005. június 16.

Randolph L. Braham professzornak, a New York-i City University keretén belül működő Rosenthal Holokausztkutató Intézet dési származású igazgatójának irányításával már több éve folyik a munka a magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiáján. Az Erdélyben is jól ismert tudós vezette 23 tagú kutatócsoport feltérképezte az 1941-es Magyarország valamennyi, a holokausztban jórészt elpusztított zsidó közösségét, az észak-erdélyieket beleértve. Minden egyes település elpusztult zsidó közösségének sorsával külön szócikk foglalkozik a többkötetes munkában, amelyet előbb magyarul, majd angol nyelven is szeretnének megjelentetni. A „földrajzi” meghatározás arra vonatkozik, hogy az 1941–1944 közötti időszakban Magyarországot alkotó 41 vármegye minden egyes olyan települése bekerült az enciklopédiába, amelyen akár csak egyetlen zsidó élt. Tehát nem csupán a trianoni országrész közösségeinek történelméről szól majd a munka, hanem az 1938 és 1941 között Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától visszaszerzett területeken élők vészkorszakbeli sorsáról is. A szerzők ismert magyarországi, izraeli, egyesült államokbeli és romániai holokauszt kutatók. 1990-ben Várszegi Gábor, a budapesti Fotex cég elnöke alapítványt hozott létre. Adományainak köszönhetően évente több fiatal holokausztkutató – a szakterület következő generációja, köztük szép számban erdélyiek is – részesül 750 és 1200 dollár közötti ösztöndíjban, s szintén Várszegi bőkezű segítsége teszi lehetővé az intézet által elkészített munkák kiadását, széleskörű ismertetését. /Tibori Szabó Zoltán: Készül a magyar holokauszt enciklopédiája. Emlékmű az áldozatoknak – negyed évszázadnyi ingyenmunkával. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

2005. június 28.

2003-ban George W. Bush elnök lengyelországi látogatása során időt szakított arra, hogy elmenjen Auschwitzba, és meglátogassa az emberiség elleni támadás egyik legirtózatosabb színhelyét. A következő nap Bush Szentpéterváron tartózkodott, de nem ment el a várostól húsz mérföldre fekvő Szoloveckij-szigetekig, a Gulag első táboráig, nem szólította fel a világot arra, hogy emlékezzenek azokra a milliókra, akik a szovjet koncentrációs táborokban pusztultak el, még mielőtt Auschwitzot létrehozták volna, és miután Auschwitzot már régen lerombolták. „A szovjet kommunizmus áldozatai, akiknek száma messze meghaladja a Hitler táboraiban elpusztultakét, és azok családjai áldást sem kaptak a szabad világ vezetőjétől” – kezdte Michael McFoul politológus könyvismertetését a The New York Timesban, és azt ajánlja nemcsak Bushnak, de a kollektív amnéziában szenvedő Nyugat többi vezetőjének is, hogy olvassák Anne Apple­baum A Gulag története című könyvét. A Gulag története 2003-ban jelent meg az Egyesült Államokban és Angliában, azóta több mint két tucat nyelven adták ki. Anne Applebaum, a The Washington Post főmunkatársa elmondta, három fő oka volt, amiért a Nyugat igyekezett elfeledkezni erről a tragédiáról. Egyik ok, hogy a szovjet rendszer évtizedekig gondosan elzárt minden dokumentumot. A Gulagról nem készült fotó, film, ami az embereket felrázta volna. A lágerek helyszínét nem lehetett látogatni, a tanúk, túlélők nem beszélhettek. A mai napig sincs olyan megrázó képsor, mint amilyen a hitleri haláltáborokról készült. A Nyugat köztudatába nem jutott el a Gulag. A másik ok a II. világháború megítélésében gyökerezik. A szövetséges hatalmak meg kívánták őrizni a dicsőséges, felszabadító imázst. Nehéz lenne bevallani, hogy az egyik véreskezű diktátor, Sztálin segítségével győzték le a másik népirtót, Hitlert. A harmadik, talán legfontosabb ok a nyugati baloldali értelmiség kritika nélküli hozzáállása. Azok, akik évtizedekig fáradoztak azon, hogy a szocialista eszméket Nyugatra importálják, attól tartottak, hogy a szovjet rendszer bármely elemének bírálata magára az eszmére vetődött volna rá. A ’60-as években nap­világot látott Szolzsenyicin-kisregény, az Ivan Gyenyiszovics egy napja, majd a ’70-es években kiadott Gulag-könyve kisebbfajta lázadást okozott, különösen a francia értelmiség körében. Sartre írta Camus-nek, hogy ugyan tűrhetetlennek tartja a lágereket, de még tűrhetetlenebb, ahogyan azokat a burzsoá sajtó szocialistaellenes propagandacélokra akarja felhasználni. A közvélemény a mai napig is a sztálini időkhöz köti a Gulagot, holott időben és térben lényegesen kiterjedtebb volt. Apple­baum hangsúlyozta: a XX. század leghosszabb, azaz 1918-tól 1989-ig, Lenintől Gorbacsovig tartó koncentrációstábor-hálózatáról volt szó. Nehéz számokat mondani, de ez alatt az idő alatt hozzávetőlegesen 18 millióan kerültek a lágerekbe, ehhez jön az a 6–7 millió, akiket száműzetésbe küldtek, és hozzáadhatjuk azokat, akiket még a táborba való kerülés előtt meggyilkoltak. A Gulag az egész országot behálózta, a Balti-tengertől Szibériáig, a Fehér-tengertől a Kaszpi-tóig. Voltak lágerek nagyvárosokban, és voltak közép-ázsiai eldugott településeken. A két rendszer valahol kapcsolatban állt. Hitler tudott a szovjet börtönökről, Sztálin ismerte a náci haláltáborokat. A nácik célirányosan elsősorban a zsidókat üldözték, addig a szovjet rendszer ,,ellenségképébe” mindenki beleférhetett, minden etnikum, réteg, a régi rendszer tagjaitól szabotőrökig, kulákoktól külföldi ügynökökig, lengyelektől zsidókig. A vérengzések csúcspontján már semmi logika sem volt, kiket, miért börtönöztek be. A Gulag börtöneit nem megsemmisítő tábornak szánták, az más kérdés, hányan haltak bele a börtönéletbe, azokba a munkatáborokba, ahol állati sorban tartották őket. A legnagyobb probléma, hogy a Gulag története nem lett része a köztudatnak, a tömegkultúrának. Számos sikeres filmadaptáció dolgozta fel a holokausztot. Ezzel szemben a szovjet rendszerről James Bond-, Rambo-kalandfilmeket láthat a néző a szovjet ellenség karikatúrafiguráival. /Balla Eszter (Heti Válasz, Budapest, máj. 12.): A háló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 28./

2005. augusztus 13.

Hetvenöt éve, 1930. augusztus 12-én született Budapesten Soros György magyar–amerikai pénzember. Zsidó családjának nagy része a náci népirtás áldozata lett. Soros 1947-ben hagyta el az országot, s a londoni közgazdaság-tudományi egyetemre iratkozott be. 1956-ban New Yorkba költözött, itt európai értékpapírok szakértőjévé vált. 1973-ban indította el saját befektetési alapját, amely a kezdő 12 millió dollárról 13 milliárd dollárra növekedett. Vagyona harmadát egy 1987-es tőzsdekrach nyomán napok alatt elvesztette, de öt év múlva javított: 1992-ben az angol font kiválására játszott az európai valuták árfolyamrendszeréből, s igaza lett – a nemzetközi valutaválságban 1,5 milliárd dollárt nyert. Soros számos országban létrejött alapítványainak célja a nyitott társadalom. 1980-tól adott a Nyitott Társadalom Alapítvány kelet-európai ellenzékieknek is ösztöndíjat. Magyarországi alapítványa 1984-ben született, a kommunista hatóságokkal létrejött megállapodás alapján ezt eleinte az MTA és a New York-i Soros Alapítvány közös bizottsága irányította, s évi 3 millió dollárral rendelkezett. Az Alapítvány vezetője Vásárhelyi Miklós lett. 1989 után a Soros Alapítvány a civil szervezetek létrejöttét támogatta. A Soros Alapítvány a magyar kultúra támogatására 31 millió dollárt és 763 millió forintot költött 1984-92 közt. 1994-től főleg az oktatás és az egészségügy reformjában vett részt, a század végén a hátrányos helyzetűeket, az esélyegyenlőséget s az EU-csatlakozást támogatták. Soros a század végén 50-nél több országban működtetett alapítványt. A globalizáció szerinte megakadályozza az államokat abban, hogy visszaéljenek a hatalmukkal, s a szabadság olyan fokát nyújtja, amelyre egyetlen állam sem képes. Árnyoldalának tartja, hogy a szabad verseny egyenlőtlenségeket szül országon belül és országok között. Fő alkotásának a budapesti Közép-európai Egyetemet tartja, itt 40 ország majdnem ezer diákja hallgat posztgraduálisan társadalomtudományokat. Tőzsdei manővereit s a nyitott társadalmat szolgáló alapítványait ma is sokan vitatják. (MTI–Panoráma) /Az egyetlen magánszemély, akinek saját külpolitikája van. Soros György 75 éves. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./

2005. augusztus 31.

Észak-erdélyi holokauszt emlékmúzeumot tervez létrehozni egy romániai zsidó család és egy amerikai alapítvány a román kormány segítségével Szilágysomlyón. A helyi zsinagógát az összedőlés veszélye fenyegeti. A New York-i székhelyű Jewish Architectural Heritage Foundation alapítvány és magánszemélyek pénzéből megerősítették a zsinagóga állagát, megjavították a tetőszerkezetet, az időszakos kiállítás megnyitását szeptember 11-én tervezik. /B. T.: Kiállítás nyílik az észak-erdélyi holokausztról Szilágysomlyón. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

2005. szeptember 9.

Donald Szántó Harrington kilencvenegy éves, Sepsiszentgyörgyön az ún. mamutblokk egyik lakásában él feleségével. Nem mindennapi életének itteni rokoni kötődései közismertek a városban. Az amerikai férfi második feleségével, a háromszéki Szántó Anikó unitárius lelkésszel erdélyi letelepedés mellett döntött, ekkor New York egyik unitárius parókiáját cserélték fel a Homoród mente lepusztult falujával, az alig 180 lelket számláló Homoródjánosfalvával. Nagy hit kellett ahhoz, hogy egy szétesőben levő gyülekezet lelki és gazdasági újjáépítését vállalja két ember olyan életkorban, mikor mások a nyugalomba vonulás, az unokákkal való foglalatoskodás módozatait keresik. A Harrington házaspár gátat emelt a romlás útjának. /(b. kovács): Egy New York-i lelkész Homoródjánosfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 9./

2005. szeptember 12.

Szeptember 11-én Szilágysomlyón felavatták az ország harmadik Holocaust Múzeumát. A nemzetközi rendezvényen nem csupán az izraelita közösségek szervezetei vettek részt: az ünnepélyes megnyitón képviseltette magát a nagyvilágban szétszórt, illetve hazai zsidó szervezetek mellett Izrael kormánya és nagykövetsége, az Egyesült Államok külképviselete és Magyarország kolozsvári főkonzulátusa. A megnyitót magyarul, románul és angolul Hecht Sándor Szilágynagyfaluból elszármazott, jelenleg New Yorkban élő üzletember tartotta. Az emlékezők felhívták a figyelmet Románia keleti és déli tartományaiból a Dnyeszteren túli területekre deportált zsidók sorsára is. /Józsa László: Holocaust Múzeumot avattak Szilágysomlyón. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 12./

2005. szeptember 14.

Szeptember 13-án az Egyesült Államokba utazott Basescu elnök, ahol találkozik több, a romániai befektetési lehetőségek iránt érdeklődő vállalat képviselőivel. Az államelnök részt vesz az ENSZ csúcsértekezletén New Yorkban. Kétoldalú találkozókon vesz részt több ország államfőjével, köztük Moldova Köztársaság, Magyarország, Finnország, Grúzia elnökével, továbbá találkozik Törökország miniszterelnökével is. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 14./

2005. szeptember 16.

Rendkívül fontosnak nevezte Sólyom László magyar köztársasági elnök az ENSZ-csúcstalálkozó alkalmából New Yorkban, szeptember 15-én tartott megbeszéléseit Traian Basescu román államfővel. Sólyom László román kollégájától hivatalos látogatásra szóló meghívást kapott. Sólyom konkrét témaként említette, hogy a csíkszeredai magyar konzulátus nyolc éves huzavona után sínre került, és meg fog nyílni. A magyar fél felajánlotta, hogy a szintén régóta húzódó Gozsdu Alapítvány ügye is nyugvópontra kerül: magyar–román közalapítvány kezdheti meg a működését. A román elnök méltatta az RMDSZ konstruktív szerepét a román belpolitikában és a két ország közötti viszonyban. A csíkszeredai konzulátus fontos lenne, mert az itt élő magyaroknak pluszköltséget jelent a kolozsvári főkonzulátusra való gyakori utazás, emellett az évente Székelyföldre érkező számos magyar turista esetében szükséges ügyintézés lebonyolítása helyben egyszerűbb lenne. /Sólyom szerint megnyílik a csíkszeredai konzulátus. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 16./

2005. október 12.

A múlt hét végén tartották Marosvásárhelyen a Határon Túli Magyar Szervezetek III. fórumát. Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a vele készült interjúban kifejtette, hogy a milosevicsi korszak keményebben törekedett mind az asszimilációra, mind arra, hogy megfélemlítések útján távozásra bírja a délvidéki magyarságot. Ugyanis Milosevics hátsó szándéka egy lakosságcsere volt a horvát-szerb relációban, és ehhez kellett tulajdonképpen neki a terület, ahová beköltözteti a horvátországi és a boszniai szerbeket. Így történhetett meg az, hogy pszichikai nyomással vagy akár fizikai fenyítéssel rábírja a magyarokat a távozásra. Bilincsbe verve vitték el a magyar fiatalokat a harctérre, a szerb-horvát háborúba, ahol semmi keresnivalójuk nem volt a magyar katonaköteles fiataloknak. Erőszakkal kényszerítették őket arra, hogy részt vegyenek a háborúban, holott tudták, hogy testvérháborúvá alakulhat. Ugyanis a horvát hadseregben is szolgáltak magyarok, így magyar küzdött volna a magyar ellen. Ezt sok fiatal nem vállalta, elmenekültek, megszöktek, elköltöztek Magyarországra, és természetesen, ha tehették, a szülők is követték őket, hogy Magyarországon egyesítsék újra a családot. Ez a délvidéki magyarságnak kb. 50-60 ezres lélekszám elvesztését jelentette. 2003 vége felé kezdődött egy újabb incidenssorozat-áradat. A szerb vezetésnek nem tetszik az atrocitás megfogalmazás. A délvidéki magyarság helyzete nem volt rózsás a titói korszakban, de látszólag jobban élt az anyagi körülményeket tekintve, most viszont az anyagi ellehetetlenítést is szorgalmazza az aktuális hatalom, és a fizikai-pszichikai atrocitások tolerálásával nehezíti a délvidéki magyarság helyzetét. A Vajdaságba újonnan beköltözött menekültáradat, és a szélsőjobb politikai szervezet tagjai generálják ezeket a problémákat. Vajdaságban az újvidéki úgynevezett kulturális fellegvár elvesztette jelentőségét, ugyanis a magyarság száma nagymértékben csökkent, ezért ez áthelyeződött Szabadkára, de nemcsak oda, hanem akár Zentára is. És az normális, hogy a lap ott készüljön, ahol a lakosság zöme él, nem pedig egy újvidéki szórványban. A Vajdasági Magyar Szövetség többszörösen anyagilag is tett a lap megmentéséért az elmúlt időszakban, most is ezt kívánja megfelelő módon rendezni: anyagi alapokban stabil helyzetet kialakítani, de nem befolyásolni a szerkesztéspolitikát. Én mindig azt mondom, a lap csak azt írja meg, amit tesz a Vajdasági Magyar Szövetség és úgy írja meg, ahogy azt tesszük. Ha jó, akkor jót, ha nem jó, akkor kritizáljon minket, mert ha nincs, aki kritizáljon, akkor téves útra sodródhatunk. Én a kemény kritikától sem rettentem meg soha, ha az jószándékú volt. De ha valaki akadékoskodik, vagy mondvacsinált problémákat gerjeszt, arra már külön oda kell figyelni. Egyszóval, nem áthelyezni kívánjuk a Magyar Szót Szabadkára, hanem átalakítani a szerkesztőséget, lényegesen lecsökkenteni a létszámot, mert a Magyar Szóban annyi az újságíró, mint a New York Timesnál, csak a két újság közötti különbség óriási. /Mózes Edith: A népek nem utálják egymást. Az ellehetetlenítés változatai. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

2005. október 20.

A Népszabadság értesülése szerint Bukarestben és Nagyváradon is tiltakozás várható a román–magyar együttes kormányülés, illetve Gyurcsány Ferencnek a határ menti városban tett látogatása alkalmából. A lap úgy tudja, hogy erdélyi és magyarországi szervezetek egyaránt részt vesznek a tiltakozáson. Az Erdélyi Magyar Ifjak közleményükben kifejtették, minden valóságalapot nélkülöz, hogy ők tüntetést szerveznének. Ugyanakkor felkérték a magyar kormány tagjait, kiváltképp a miniszterelnököt, „tartsák távol magukat Erdélytől, hacsak nem minősül kívánatosnak felidézni, milyen volt New Yorkban a kormány bűneit felmutató magyarok elől sunyin és megszeppenve a cselédajtón beosonni a Magyar Kulturális Központba”. Markó Béla RMDSZ-elnök áttörésnek tekinti azt, hogy a közös román–magyar kormányülés napirendjén szerepel az eddig kizárólag magyarországi forrásokból működtetett Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állam általi támogatása is. /Tüntetések fogadják Gyurcsányékat? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

2005. október 22.

Dr. Ludányi András egyetemi tanár az ITT-OTT Magyar Baráti Közösség 2005. évi reménység-tavi találkozóról készített összegzésében kiemelten foglalkozott az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc idei, valamint a jövő évben esedékes, 50. évfordulóra tervezett megemlékezésekkel. Úgy tűnik, hogy 1956. októberi élménye a szétszórtsági – Ludányi András kifejezése – magyarok körében elevenebb, mint a Kárpát-medencében. A Lake Hope-i találkozó szellemiségét meghatározó személyiségek jelentős részének konkrét élménye 1956, majd az ezt követő menekülés, a hontalanság, a hazából való kirekesztettség okozta trauma Jelenleg azok ,,emlékeznek” nagy csinnadrattával az ,,eseményekre”, akik a barikád másik oldalán álltak. Ludányi András kifejtette: ,A magyarság történetében Trianon a mélypont – 1956 a magyar szabadság csillagzata, amelyet nem távolról kell szemlélnünk, hanem az ötvenhatos eszméket magukhoz ölelő magyar szervezetekben, a cserkészmozgalomban kell tovább éltetni”. 1956 volt a központi témája a Magyar Baráti Közösség Lake Hope-i közgyűlésének is. Lauer Edit, az Amerikai Magyar Koalíció Igazgatótanácsának nyugalomba vonult elnöke személyes élményeiről beszélt, arról, hogy akkor a Parlament előtt 14 évesként volt jelen, édesanyja a körtéri patikában a sebesülteket látta el, a család bekapcsolódott a Molotov-koktél készítésbe is. Az amerikai magyarok ’56-os megemlékezéseiben templomi istentiszteletekre kerül sor, 1956-os filmeket vetítenek, ’56-os témájú vándorkiállítást is útnak indítanak. Lauer Edit lánya, Andrea ’56-os számítógépes szerepjátékot szerkesztett, amelyet folyamatosan bővít. A tervezett Oral History project kezdete máris megtalálható a www.freedomfighter56.com címen. Tervezik továbbá egy, az ötvenhatos élő emlékezetre alapozott kötet kiadását is. Dr. Somogyi Balázs, az MBK gondnoka egy New York székhelyű Ötvenhatos Nagybizottság létrehozásának tervéről szólott. Mózsi Ferenc (Chicago) költő, könyvkiadó és könyvforgalmazó a könyvkiadásról szólott, ezek között a Corvin-közi csatákat említette, Kormos kövek címen’56-os verset publikálnak. 1956 méltó megünneplése akkor válna teljessé, ha a magyar nemzet otthoni és elszakított részei, olyan intézményrendszert működtethetnének, és olyan vezetőszemélyiségeket emelnének az ország és a nemzet élére, akik ’56 igazi eszmeiségét képviselik, írta Sylvester Lajos. /Sylvester Lajos: 1956 – és a szétszórt magyarok (Észak-amerikai portyán). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 22./

2005. december 30.

A Maros, a Nyárád és Küküllő mentén sok gazda fogott falusi vendéglátásba, vidéki turizmusba. Többen a szállásadás mellett programokat szerveznek, a Felső-Nyárád mentén például gyógynövénygyűjtésre, gyalogtúrákra, lovagolni stb. invitálják vendégeiket. A mikházi születésű Janka Béla, aki ma New Yorkban él, fogékony maradt a vidéki élet iránt. Bízik abban, hogy a szülőfaluja is kínál olyan értékeket, amelyekért érdemes oda látogatni idegeneknek. Eddig 300 ezer dollárt ruházott be: panziót épített, 800 négyzetméteres felületen zöldövezetet, sétányt, gépkocsiparkolót alakított ki. A fogadó földszintjén ízlésesen kialakított vendéglő, bár várja a vendégeket. Mikházán ezzel hét új munkahely létesült. Turistavonzó itt a mikházi búcsú, továbbá a Mikházi Napok rendezvényei és a Csűrszínház is. Janka Béla folytatja a beruházást. A jövő évben sátortáborhelyet alakítanak ki, faházat is építenek. /Kilyén Attila: Mikháza a falusi vendégfogadás útján. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./

2006. január 17.

„Segítségnyújtás a legkisebb testvérnek” – ezzel a mottóval indította útjára az Amerikába elszármazott magyarokat tömörítő Hagyaték Őrzői Egyesület és a New York-i Polgári Kör azt a kezdeményezést, amely a számbelileg legkisebb, de hűségében ma is példát mutató elszakított nemzetrész, a kárpátaljai magyarság támogatását célozza. Az akcióhoz azonnal csatlakozott a kárpát-medencei hatókörrel működő Egyesült Magyar Ifjúság, s testvérszervezete, az Erdélyi Magyar Ifjak. A közös felhívás hatására mintegy tucatnyi nemzeti szalagos-matricás járműből álló kocsikaraván – benne az EMI-s négykerekű – sorakozott fel Budapesten, a Hősök terén, majd Kárpátaljának vette az irányt 2005. december 22-én. Az emigrációban összegyűjtött háromezer dollár mellett további pénzadományok, könyvek, mesekazetták, ruhák voltak a csomagtartókban. A kárpátaljai magyar nemzetrész híreivel alig lehet találkozni a sajtóban. Nagy a szegénység, e tájon a legalacsonyabbak a fizetések. A pedagógusoknak hosszú hónapokig egyáltalán nem folyósították csekély bérüket. Mégis, egyedül a kárpátaljai magyarok mondhatják el magukról, hogy számuk az elmúlt évtizedben sem fogyatkozott. Beregszászon a református egyház által működtetett diakóniai otthonban Nagy Béla református lelkész meghatottan köszönte meg a testvéri segítségnyújtást. Az otthonban több mint hatvan árvát nevelnek, emellett rokkant, mozgássérült emberekről is gondoskodnak. A nyugdíjas-otthonban pedig Beregszászi Olga zenés műsorral kedveskedett az időseknek. /Strahl Zoltán: Autóskaraván Kárpátaljáért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./

2006. február 17.

Február 4-én a magyar szellemi élet köszöntötte a 95 éves Püski Sándort, azt a személyiséget, aki életét a nemzeti kultúra szolgálatába állította, aki az évtizedek során legjobb alkotóink könyveit adta az olvasók kezébe. „Betűkből teremtett univerzumot” – írta róla a Magyar Nemzet. Püski a harmincas évek végén létrehozott Magyar Élet Kiadója a nemzet sorskérdéseit felvállaló szellemi tábor, a népi irodalom és mozgalom tagjai – Sinka István, Szabó Dezső, Illyés Gyula, Németh László, Kodolányi János, Nyirő József, Erdélyi József, továbbá a Válasz, a Tanú, a Kelet Népe köré csoportosult többi alkotó – műveinek kiadójaként történelemformáló erővé magasodott, keresve a kivezető utat abból a kétpólusú világból, amely a német, illetve a szovjet hegemónia képében elnyeléssel fenyegette Közép-Európa államait. A kiadó 1944-ig százharminc könyvet jelentetett meg, olyanokat, amelyek az akkor élő nemzedék eszmei tájékozódását segítették, cselekvésre buzdítottak, nemzeti célokat szolgáltak. A Balatonszárszón 1943-ban megszervezett Magyar Élet tábor a kor meghatározó, irányszabó eseménye volt. Az Amerikai Egyesült Államokban 1975-ben megalakított Püski–Corvin Magyar Könyvesház egy időben volt a magyar kultúra előretolt bástyája, a diaszpórában élő magyarság szellemi központja volt. A New York-i Könyvesház által meghívott erdélyi, vajdasági, szlovákiai írók, a kiadó által megjelentetett műveik lármafaként hirdették a világnak fizikai és lelki elnyomorítást, a nyelvi genocídiumot, amely a kisebbséget fenyegette. Püski Sándor 1988-tól újra Magyarországon jelenteti meg, azokat az alkotókat és műveiket, amelyek a totalitarizmus korában elhallgattatásra ítéltettek. A budapesti Püski Könyvesház és a Kiadó ma is szellemi oázis, az egész Kárpát-medencére kisugárzó erőforrás. Jellegzetes borítólapja biztos ajánlólevél: e könyvek a legjava magyar irodalmat közvetítik az olvasók felé, méltatta Püski életművét Máriás József. /Máriás József: Betűkből teremtett univerzum. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 17./

2006. február 18.

A közelmúltban negyven csángó gyerek érkezett Kovásznára. Három faluból valók: Pusztináról, Frumószáról és Klézséből. Nyisztor Ilona, akinek gyönyörű éneklését már New-Yorkban és Los Angelesben is megcsodálták, valamint a költő Duma András és sültüs (furulyás) Legedi-László István készítették fel a gyerekeket. Esemény volt az is, hogy Kovásznán ritkán tapasztalható lelkesedéssel fogadták a Szeret mente küldötteit. Megmozdultak a kisiskolá­sok, az általános iskolások, a cserkészek, s gazdag ajándékcsomagokkal halmozták el a kedves vendégeket. A csángó csoport meglátogatta Ignácz Rózsa emlékszobáját Kovásznán, a Kőrösi Csoma Sándor-emlékházat Csomakőrösön, a Mikes-kastélyt Zágonban és a Csángó Múzeumot Zabolán. A csángók meghívója és a rendezvény fő szervezője az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub volt. /(G-f): Csángók jártak Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 18./

2006. március 4.

Nemrég zárult Bartha József sikeres egyéni tárlata a budapesti Liget Galériában. Tavaly a bukaresti Új Galériában rendezett hasonlóan visszhangos kiállítást. Mindkét fővárosban jelentős színházaknál kapott díszlettervezői feladatot, emellett csoportos kiállítások szervezője, kurátora vagy résztvevője is volt. Hazai és külföldi alkotótáborban is dolgozott. A Munkák címet viselő, háromnyelvű (magyar, román, angol) kiadvány Bartha József 1999–2005 közötti munkásságát foglalja össze. Bartha József mediális művész hasonló struktúrákat hoz létre, mint akármelyik mai posztkonceptuális művész bárhol a világon, csakhogy a mű mégis mást jelent Marosvásárhelyen, mint New Yorkban. /Mindig más. Bartha József munkáiról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

2006. március 6.

Romániának valós reformokat kell hogy felmutatnia annak érdekében, hogy uniós csatlakozása ne kerüljön veszélybe – áll a New York-i Magyar Emberi Jogok Alapítvány által kiadott EU-Csatlakozási Figyelő – Románia hírlevélben. Az angol nyelvű tájékoztató kitért a kisebbségi törvénytervezet körüli hercehurcára. Megállapította, hogy az egyházi ingatlanok restitúciója rendezetlen. A magyar nyelvű felsőoktatás kérdése kiemelten szerepel a tájékoztatóban. /Csatlakozási figyelő. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./

2006. március 14.

Miután az ÚMSZ cikket közölt a BBTE honlapján lévő, az egyetem történetét bemutató dokumentumban levő történelmi csúsztatásokról /az egyetem angol nyelvű történelmi felvezetőjében az erdélyi fejedelmek neve románul jelenik meg, és a felvezetőből nem derül ki, hogy a BBTE-t megelőző egyetemek magyar kezdeményezések voltak/, a HHRF /Hungarian Human Rights Foundation, magyar emberjogi alapítvány/ tiltakozni készül Brüsszelben. Hámos László, a civil szervezet elnöke elmondta, periodikusan hírlevelet küldenek az európai politikusoknak, amelyben tájékoztatnak a magyar kisebbség helyzetéről. Következő hírlevelükben lesz benne a tiltakozás is. „Elképesztő dolgok jelennek meg az egyetem honlapján, az egyetem valótlanságokat állít, amikor egy ilyen dokumentumot a honlapján megjelentet” – állapította meg New Yorkban Hámos László, a szervezet elnöke. Hírlevelükkel figyelmeztetni kívánják az európai politikusokat, hogy Románia még nem teljesítette a magyar felsőoktatással kapcsolatos vállalásait. Csucsuja István, a BBTE történelem tanára, a Történelem-filozófia kar dékán-helyettese elmondta, az egyetem történetének magyar verziója előkészületben van. Az angol verzióban megjelenteket Csucsuja nem kívánta kommentálni. /I. I. Cs.: Európai tiltakozás BBTE-honlapért. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 14./


lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-230




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék