udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
2
találat
lapozás: 1-2
Helymutató:
Nógrádverőce
2005. augusztus 30.
Nyáron voltak jó szigetek és rossz szigetek. Jó sajtója volt a marosvásárhelyi Félszigetnek. Az igazi a budapesti „nagytestvér”, a Diáksziget volt, ahol kizárólag remek dolgok történtek. „Tusványos” fogadtatása meglehetősen ambivalens volt, a gyergyószentmiklósi EMI-tábort pedig masszív rendőri jelenlét és gyanakvás kísérte. Az RMDSZ, sem a többi magyar szervezet nem lépett fel a szervezők s az ott jelen levő fiatalok védelmében. Hasonló volt a helyzet az anyaországban, Nógrádverőcén és Kismaroson megrendezett Magyar Szigetnek, melynek főszervezője a Hatvannégy Vármegye Ifjúsága, kifejezett célja pedig – a Diáksziget kozmopolitizmusával szemben – a magyar zenekultúra, a magyar könnyűzene és a magyar hagyományok ápolása. Valakinek már elő kellene állnia s megmagyarázni, miért baj az, ha magyar fiatalok magyar zenét hallgatnak, a magyarság történelmét tanulják, magyar értékeket vállalnak fel, népszerűsítenek? – tette fel a kérdést Gábor Attila. /Gábor Attila: Jó szigetek, rossz szigetek… = Népújság (Marosvásárhely), aug. 30./2006. február 1.
Az 1940-es években jelent meg Tonelli Sándor Utazás Erdélyben és Erdély körül /Athenaeum, Budapest/ című munkája. A közkönyvtárakban nem lehetne megtalálni ezt a könyvet. Az irodalmi lexikonokban nem szerepel a szerző neve, viszont a Kenyeres Ágnes főszerkesztésében Budapesten megjelent Magyar életrajzi lexikon (készült 1967–1969-ben) közli, hogy Tonelli Sándor 1882. június 2-án született Nógrádverőcén, meghalt 1950. június 2-án Budapesten; egy időben az Országos Iparegyesület titkára, majd a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára, később főtitkára volt. A szakmunkák mellett irodalmi kérdésekkel is foglalkozott, Erdélyi utazásának legmaradandóbb élményei Marosvásárhelyhez kötődnek. A város főteréről eltűnt Kossuth és Bem szobra, írta. Ezeket a románok pusztították el. A bevonulás után, 1918 decemberének egy éjszakáján kötelet akasztottak mindkét szoborra és talapzatukról lerántották őket. A Bem-szobornak a ledöntés alkalmával letört a feje. Öt vagy hat esztendeig a szobor és fej külön hevert valamelyik raktárban, akkor a fejet és a törzset ismét összeforrasztották és a románok az így restaurált szobrot a lengyel nemzetnek ajándékozták. A Kossuth-szobor a ledöntés alkalmával sértetlen maradt, ezt azonban később, a hírhedt Dandea polgármester idejében összetörték és román sasokat öntöttek belőle, így emlékezik Tonelli Sándor. Mindenre odafigyelő, múlt és jelen minden értékét fölfedező, becsüléssel számon tartó utazó volt Erdély földjén Tonelli Sándor. Érdemes lenne Tonelli Sándor munkáját újra kiadni. /Nagy Pál: Úti élmények könyve. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./
lapozás: 1-2