udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
390
találat
lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-360 | 361-390
Helymutató:
Párizs
2003. október 10.
A televízióban Puiu Hasotti liberális (PNL) politikus kijelentette, hogy "a 13 tábornok aradi szobrának Magyarországon a helye..." El lehetne kissé gondolkozni, hogy mi mindent "kellene" tovavinni Erdély egész területéről mindabból, ami a hajdani "Nagyra" emlékeztet (csak itt Kolozsváron például a román Nemzeti Színház épületét, a Babes-Bolyai Egyetem épületét, az Egyetemi Könyvár épületét, a Klinikák épületétnek sorát, Mátyás király születési házát és főtéri szobrát, a Farkas utcából Sárkányölő Szent György szobrát s ugyanonnan mindjárt a református templomot stb.), írta Szabó Gyula . Az emlékművet Aradon kellene hagyni. Ha mégis "muszáj" lenne Magyarországra tenni át a "helyét" a szoborműnek, végső soron az is megoldható egy "egyszerű" határkiigazítással: átcsatolják Párizsban, a csatolások "szokott helyén" Aradot Magyarországhoz, és azzal a "szokványos tollvonással" az időközben felállított Szabadság-szobor "készen" ott lesz Magyarországon. /Szabó Gyula: Legjobb román ötlet a "botránykő"-szoborra nézve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./2003. október 10.
Trianon előzményei és következményei a címmel volt okt. 3-án előadás és könyvbemutató Nagybányán a Teleki Magyar Házban. A rendezvény meghívottja Ádám Sándor Budapestről, aki a "Trianon bűne", "Trianon jogszerűsége" és hasonló könyveit ismertette. Többféle aktualitása is lehet manapság Trianonnak, írta Vásárhelyi D. Miklós. Történelmi szempontból az elmúlt másfél évtized a nagy változásoké volt Kelet-Európában. Korában örökkévalónak vélt (hirdetett) politikai rendszerek bomlottak fel, mesterségesen létrehozott országok hullottak darabjaikra, más országok egyesültek, állam- és katonai szövetségek omlottak össze. Sokakban felmerülhetett a kérdést: vajon nem lehetne a kedvező politikai konjunktúrát a javunkra fordítani? Miért épp a magyar nemzet várja tehetetlenül, karbatett kézzel, hogy elmúljon a talán soha vissza nem térő alkalom? Ludwig von Lang, a Vatikán kezdeményezésére 1984-ben létrehozott emberjogi intézet, az Institutum Pro Hominis Juribus főtitkára által 2001 februárjában megfogalmazott, s az ENSZ Háborús Törvényszékéhez eljuttatott levelében többek között a következőket írta: "...a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan. Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el. Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg. [...] Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye akkori közömbösségét." Az egyetlen gondolat, amely az elmúlt másfél évtizedben reálisnak látszó kiutat kínált a tudati-történelmi zsákutcából, az a nemzetprogram, amelyet a magyar polgári kormány a Kárpát-medencei magyarság szellemi-gazdasági egyesítésében, a magyarságtudat erősítésében jelölt meg, s amelyet Orbán Viktor volt miniszterelnök röviden csak így foglalt össze: "Merjünk magyarok lenni". Nagybányai magyar középiskolás diáklányok FÉLNEK román társaságban magyarságukat elárulni. Tartanak attól, hogy még el is verik őket. Ezt a félelmet úgy látszik genetikailag hordozunk magunkban, ez ijesztő. Ránkfér tehát a biztatás: merjünk (és akarjunk) magyarok lenni. És beszélni KELL Trianonról. Ahogyan 1848-ról is, Nagyenyedről is, a Don-kanyarról is, Recskről is, a Gulágról is, Szárazajtáról is. Meg az aradi Szabadság-szoborról. Csak így, magyarságunk vállalásával oldhatjuk fel Mohácstól, Trianontól eredeztethető görcseinket. /Vásárhelyi D. Miklós: Merni és nyerni. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 10./2003. november 4.
Sikeresek az erdélyi magyar színtársulatok előadásai a bukaresti I. L. Caragiale Országos Színházfesztiválon. Tekintettel a nagy érdeklődésre, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata kétszer is előadta Becket Játékát. A közönségsiker mellett a kritikusok tetszését is elnyerte a Tompa Gábor rendezte előadás, így meghívást kaptak egy kanadai, valamint egy írországi fesztiválra, és a jövő év elején alkalmuk nyílik majd Párizsban is előadni a Játékot , tájékoztatott Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója. Szintén nagy volt az érdeklődés a sepsiszentgyörgyi társulat Romeo és Júliája iránt. A november 1-9. között zajló I. L. Caragiale Színházfesztiválon öt szekcióban ötven előadást láthat-hallhat színpadon, rádióban és televízióban a nagyérdemű. /Bálint B. Eszter: Sikeres volt a kolozsváriak Játéka. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4/2003. november 20.
Ion Iliescu elnök nov. 19-én megkezdte franciaországi hivatalos látogatását. Lyonba érkezett, ahol találkozik a Rajna-Alpok régió üzleti köreinek képviselőivel, majd részt vesz az Integráció és globalizáció címmel a Lyon II egyetemen megrendezésre kerülő szemináriumon. Iliescu nov. 20-án Párizsban találkozik Jean-Pierre Raffarin francia kormányfővel, majd látogatást tesz a Francia Intézetben és a Francia Autósklubban. Az államfő nov. 21-én részt vesz a francia-román gazdasági fórum megnyitóján, majd találkozik a párizsi törvényhozás elnökével, végül az Elysée palotában kerül sor Iliescu és Jacques Chirac francia államfő találkozójára. /Iliescu Franciaországban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./2003. november 21.
Nem emlékszem arra, hogy Franciaország és Románia között valaha is feszült lett volna a viszony - nyilatkozta nov. 21-én Párizsban Jacques Chirac francia államelnök. A bejelentésre a Chirac-Iliescu államelnöki találkozó végén került sor. A francia elnök nemcsak jónak, hanem egyenesen testvériesnek nevezte a két ország közötti viszonyt. Emlékezetes, amikor Románia és Bulgária Amerika iraki intervenciója mellett tört lándzsát, Chirac keresetlen szavakkal bírálta a döntést. Chirac akkor kijelentette: jobb lett volna hallgatnia Romániának, mert amúgy is kényes ügy az ország felzárkózása. /Felhőtlen francia-román viszony. Iliescut elkísérték az elnöki autóig. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 22./2003. november 29.
Balázs Imre József öt éve tanít és szerkeszti a Korunkat, két verseskötete jelent meg és tíz olyan kötet, amelyet ő válogatott és látott el előszóval. Három díja van, és mindehhez 27 éve. Kolozsváron a magyar-angol szakot végezte. Első verseskötete 1998-ban, a Forrás sorozatban, a második pedig 2001-ben Budapesten jelent meg Dél-Párizs nyárikert címmel, a József Attila Kör könyvsorozatában. Az Előretolt Helyőrség a populáris irodalom felé szerette volna megnyitni az erdélyi irodalmat. Az ő szemükben ez végső soron annyit jelent: a legolvasottabb irodalom képviseli az értéket. Balázs Imre József szerint kockázatos vállalkozás egy ilyen szempontnak kiszolgáltatni az irodalom értékelését. Emellett ő a transzközép populáris irodalom-érzékelését leszűkítettnek érezte. Identitásukat leginkább arra hegyezték ki, hogy a nemi élet kendőzetlen megjelenítését vigyék bele műveikbe. Balázs évfolyamtársaival együtt részt vett a Láthatatlan Kollégium Gyímesi Éva tanárnő által kitalált "projektjében". Ez abból a felismerésből született, hogy a kritikai élet a 90-es évek második felében pangani látszott. Balázs kritikái, tanulmányai kötetben 2001-ben jelentek meg, A nonsalansz esélye címmel. A 20. századi erdélyi magyar irodalom története lett a kutatási területe, ehhez kapcsolódó tantárgyakat tanít jelenleg a Bölcsészkaron, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék keretén belül. Az Irodalmi zsebszalon című tévéműsort kéthetente látható a bukaresti tévé magyar adásában, azt ő szerkeszti, ebben eddig mintegy 15 olyan szerzővel készített interjút, akinek frissen jelent meg könyvük. Balázs Imre József legutóbb megjelent monográfiája Hervay Gizelláról szól. Az irodalmi közélet sokkal többet tud Hervay Gizella személyéről, mint a műveiről. Mindenki tudja, hogy Szilágyi Domokosnak volt a felesége, volt egy közös fiuk, Kobak, hogy Szilágyi Domokos és Kobak meghaltak, és nem sokkal utána Hervay Gizella is öngyilkos lett. Azt viszont kevesen tudják, hogy költői életművében nagyon sok olyan mozzanat van, amely teljesen egyedi, és ha ő nem írta volna meg azokat a verseket, akkor "hiányoznának a világból", ahogy Székely János mondaná. Balázs Imre József jelenleg írja az erdélyi magyar irodalom történetét, 1918-tól egészen az ezredfordulóig. /Sándor Boglárka Ágnes: A nyilvános szereplés változatai összefüggnek egymással - vallja Balázs Imre József költő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./2003. november 29.
Hét év alatt közel kétszázer magyar repatriált Erdélyből a csonka hazába (Mikó Imre: Erdélyi politika. In: Hitel 1940-1941, 2. Sz., Kolozsvár). Nagyhatalmi ultimátum nyomán Románia végül 1919. december 9-én Párizsban megkötötte a kisebbségi egyezményt a szövetséges és a társult hatalmakkal. Ez biztosította az új országhatárok közé kerülő kisebbségek jogainak nemzetközi védelmét, a dokumentumban leszögezvén: a román kormány kötelezi magát arra, hogy az ország minden lakosának születési, állampolgársági, nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül az élet és a szabadság teljes védelmét biztosítja. "Románia minden lakosát megilleti az a jog, hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást, nyilvánosan vagy otthonában, szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek gyakorlata a közrenddel és jó erkölcsökkel nem ellenkezik." (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941) Alig néhány hónap múlva, 1920. június 4-én Trianonban aláírták az ezeréves ország szétdarabolását kimondó békeszerződést, amely Erdélyt mint többségben románlakta területet Romániának ítélte oda. A döntés nyomán a történelmi Magyarország területének kétharmada, népességének pedig egyharmada az utódállamok fennhatósága alá került. /Papp Annamária: Öröm és gyász: 1918. December 1. Rólunk határoztak, nélkülünk. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./2003. december 16.
Dec. 14-én A vasárnapi iskola, avagy Noé bárkája című előadással folytatódott a Kolozsvár Társaság rendezvénye. A színházi előadás után megnyitották Maksay Ádám Képek Kolozsvárról című fotókiállítását, amelyen bevezetőt mondott Gaal György, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke. Este Selmeczi György A függő város (zenemű képsorokkal, Kolozsvár arcairól) című produkciója következett, amelynek ősbemutatóját Párizsban tartották /(köllő): A függő város - képek Kolozsvárról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./2003. december 16.
Péter Miklós lelkész-professzort 1959. márc. 22-én tartóztatták le és 1964. aug. 2-án szabadult. Az egész időt a szamosújvári börtönben töltötte. A többi börtönben embertelenebbek voltak a körülmények. Olyanokat hoztak vissza Szamosújvárra, akik vagy sárgaságba vagy tífuszba estek. Az utókezelésüket itt tudták megoldani. Péter Miklósnak letartóztatása után egy évig szintén része volt a borzalmas nyomorúságban, például hetekig nem láttak vizet. Nemcsak mosakodásra, de ivásra sem jutott. A börtönben a papokat elkülönítették, így ők valóságos intézetet hoztak létre. A különféle felekezetű lelkészek majdnem másfél évig voltak együtt. Külön csoportban voltak az ortodox lelkészek, de köztük is külön a szerzetesek. A másik csoportot a görög katolikusok képezték, köztük is külön csoportot, akik engedve a nyomásnak, áttértek ortodoxnak. ők valahol a kettő között voltak - egyik közösség sem fogadta be teljesen őket. Aztán voltak a római katolikusok és a protestánsok abban az ökumenében, ahogy a teológián voltak együtt. Mindenki a saját hite szerinti imádsággal, áhítattal, igehirdetéssel kezdte és zárta a napot. Napközben voltak kis csoportos foglalkozásaik is közös ülések is, amikor közös volt a téma. Az egyháztörténelmi előadásokat egy ortodox pap tartotta. A világirodalom történetével egy szász evangélikus lelkész foglalkozott. Voltak nyelvkurzusok, angolt, németet, franciát lehetett tanulni. A cellában megismétlődött az egyháztörténet: kirobbant egyik oldalon a reformátusok-evangélikusok, másik oldalon az unitáriusok részéről a vita. Később a református közösségen belül kezdődtek el a súrlódások, a hagyományos kálvinisták és a pietista irányzat követői között. A görög katolikusokat azért ítélték el, mert 1948 óta tiltott volt számukra az egyházi tevékenység, amelyet ők lelkiismeretük, meggyőződésük szerint titokban, illegálisan is folytattak. Az ortodox papok közül főleg azok kerültek be, akik az üldözött partizánoknak lelki vagy egyéb segítséget nyújtottak. Voltak akik a háború után hosszú-hosszú ideig bujkáltak a hegyekben. Időnként be-bementek egy-egy közeli faluba orvosi segítséget kérni. Az őket ellátó orvosok is börtönbe kerültek emiatt és a papok is, akik meggyóntatták őket. A katolikus és protestáns lelkipásztorokat, magyarokat és szászokat a lehető legkülönfélébb indoklással ítélték el. A cél talán fontosabb volt, mint az ok: "megverni a pásztort, és szétszéledjen a nyáj". Visky Ferenc könyvében megállapította, hogy szinte minden egyházból voltak börtönbe zárt püspökök, csak éppen a református egyházból nem. Péter Miklós szerint ennek az az oka, hogy két püspökük közül az egyiket már az a rendszer "teremtette", a másiknak, Vásárhelyi Jánosnak pedig akkora volt a tekintélye, emellett idős volt, hogy nem volt tanácsos "hozzányúlni". A papokkal való bánásmódban 1960-ban éreztek változást. Egy Párizsban tartott nemzetközi kongresszusnak volt erre hatása, és a Szovjetunió Kommunista Pártja akkori kongresszusának is. Péter Miklós azon mérhette le a változást, hogy volt egy őr, aki pusztán azért, mert ő pap, minden alkalommal, amikor szolgálatban volt, megverte. Ennek 1960-ban lett vége. Akkor civilizáltabb körülményeket teremtettek a börtönben. Az ellátástól kezdve minden javult és emberségesebben viselkedtek velünk. A börtönben a magyar nyelv használatát igyekeztek korlátozni.Péter Miklóst szabadulása után Nagyváradon Buti Sándor püspök fogadta, az a Buti Sándor, aki annak idején személyzeti előadóként éppen az ő a letartóztatását segítette a szekusoknak megszervezni. Péter Miklóst Belényesre nevezték ki, ahol nagy szeretettel fogadták. Miután megtudták, hogy börtönből jött, a tenyerükön hordták és igyekeztek minden elképzelhető testvéri szeretettel kárpótolni őt. A börtönből szabadulásukkor a börtönparancsnok elmondta, hogy nagyon kiéleződik a nemzetiségi kérdés, és ha vitákba merülnek, könnyen visszakerülhetnek ide.A börtönből szabadultak minden lépését figyelték. /Fábián Tibor: Börtönévek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 16./ 1997. november 6.
Emil Constantinescu elnök kétnapos munkalátogatásra Franciaországba utazott, ahol részt vesz a Kereszténydemokrata Világszervezet párizsi ülésén. Lionel Jospin francia kormányfő kijelentette: nem szabad diszkriminálni az Európai Unióba jelentkezők között, mindegyikkel azonos kiindulási helyzetből kell megkezdeni a tárgyalásokat. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./1998. szeptember 11.
Szept. 11-én Pokorni Zoltán oktatásügyi miniszter találkozott Budapesten a külhoni magyar oktatási vezetőkkel. A határon túli magyar felsőfokú képzés és a magyar nyelvű önálló felsőoktatási intézmények létrehozásának támogatására Apáczai Csere János néven közalapítvány létrehozását javasolja a jövő évi költségvetés keretében az Oktatási Minisztérium - jelentette be a miniszter. Az alapítvány azért szükséges, hogy "magja lehessen egy lehetőség szerint anyanyelvű önálló egyetemnek", segítségével "minél hamarabb és minél stabilabb anyagi alapon jöhetnek létre határon túli magyar felsőoktatási intézmények". Megvizsgálják a Magyarok Világszövetsége javaslatát, hogy Debrecenben magyar nyelvű oktatási központot alakítsanak ki. Mindaddig, amíg ez a program nem körvonalazódik, az a jó megoldás, ha a határon túli pedagógusműhelyeknek és - szövetségeknek nyújt anyagi segítséget a magyar állam. A találkozón az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a horvátországi, a szlovéniai és a vajdasági oktatási vezetők tartottak beszámolót az ottani magyar nyelvű oktatás helyzetéről. Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Egyetem rektor-helyettese elmondta, hogy egy, már kidolgozott terv szerint a kolozsvári intézményen belül öt kart és negyven szakot foglalna magába egy önálló magyar nyelvű tagozat kialakítása. Emellett létre kellene hozni az erdélyi magyar felsőoktatási hálózatot is, különös tekintettel a mérnöki és a mezőgazdasági képzésre. Szigeti László felvidéki parlamenti képviselő a miniszteri beszámolóban elhangzottakkal egyetértve a külhoni pedagógiai, illetve tankönyves műhelyek anyaországi támogatását szorgalmazta. Felvetette, hogy a magyar kormány vállalja fel a felvidéki önálló magyar egyetem létrehozásának ügyét is. Korhecz Tamás, a Vajdasági Magyar Ösztöndíj Tanács elnöke szerint a magyar állam eddigi támogatása bizonyos értelemben céltalannak bizonyult, mert az anyaországban tanuló vajdasági diákok mintegy 70-80 százaléka elhagyta szülőföldjét. /Magyar miniszter eszmecseréje határon túli oktatási vezetőkkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ Erdélyből részt vett a találkozón Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselő, Kötő József oktatásügyi államtitkár, Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese, valamint Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is. A lap értesülései szerint Kötő József államtitkár és Asztalos Ferenc képviselő még a megbeszélések előtt találkozott Pokorni Zoltán magyar oktatási miniszterrel, a minisztérium oktatási államtitkárával és a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével. A találkozó során meghatározták a két tárca közötti együttműködés kereteit, módozatait, és számba vették az önálló magyar egyetem létesítésének fejleményeit. A romániai magyar kisebbség vezetői ugyanakkor üdvözölték a magyar oktatási minisztérium azon kezdeményezését, melynek értelmében a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatására jövőre létrehoznák az Apáczai Csere János Közalapítványt. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./ A határon túli magyar kisebbségek képviselői a magyar oktatásügyi minisztérium vezetőségével folytatott szept. 11-i találkozójukon többek között megvitatták a kolozsvári állami magyar egyetem létrehozásának ügyét, a magyarországi továbbtanulás lehetőségeit, a Magyarországon szerzett diplomák és oklevelek elismerésének kérdését - tájékoztatott Asztalos Ferenc képviselő. A találkozón Erdélyből még részt vett Kötő József oktatásügyi államtitkár, Szilágyi Pál, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese és Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Szilágyi Pál rektor-helyettes az erdélyi magyar oktatás helyzetét, az önálló magyar állami egyetem létesítése körüli vitát ismertette. Lászlóffy Pál, a pedagógusszövetség elnöke a hazai tanügyi gondokról tájékoztatott. Kötő József oktatási államtitkár és Asztalos Ferenc képviselő a hivatalos találkozót megelőzően tárgyalt Pokorni Zoltán magyar oktatási miniszterrel, a minisztérium oktatási államtitkárával és a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével. Meghatározták a két tárca közti együttműködés kereteit, módozatait, számba vették az önálló magyar állami egyetem létesítésének fejleményeit. A megoldásra váró kérdések feltérképezésekor szem előtt tartották Radu Vasile kormányfő október 14-i budapesti látogatását, amikor találkozni fog Orbán Viktor miniszterelnökkel. Pokorni Zoltán oktatási miniszter ugyanakkor október 1–3. között Párizsban megbeszélést folytat Andrei Marga tanügyminiszterrel - mondotta Asztalos Ferenc. Egyetértettünk abban - folytatta Asztalos Ferenc -, hogy fel kell gyorsítanunk az oklevelek honosításának folyamatát, ugyanakkor szeptember 30-ra kijelöltük a két minisztérium között a két évre szóló együttműködési egyezmény aláírásának időpontját - hangsúlyozta Asztalos Ferenc. A romániai magyar kisebbség vezetői üdvözölték a magyar oktatási minisztérium kezdeményezését: a határon túli magyar felsőoktatási intézmények támogatására jövőre létrehoznák az Apáczai Csere János Közalapítványt.- Ha nem sikerül érvényt szereznünk az önálló magyar állami egyetem létesítésére vonatkozó elképzelésünknek, az alapítvány hathatósan részt vállalna egy magyar tannyelvű magán felsőoktatási intézmény működtetésében - mondotta Asztalos Ferenc. /Magyarországi közalapítvány a határon túli felsőoktatásért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./ Pokorni Zoltán hangsúlyozta: az alapítvány célja nem a határon túli magyar nyelvű felsőoktatási képzés költségeinek finanszírozása, azonban hozzájárulhat az intézmény beindításához. Pokorni ugyanakkor fontosnak nevezte a határon túli magyar nyelvű oktatás szakmai és anyagi támogatását. A miniszter szerint el kell érni azt, hogy a Magyarországon tanuló, határon túli magyar fiatalok visszatérjenek szülőföldjükre. Segíteni kell, hogy hosszabb távon mindenkinek lehetősége legyen az anyaországban magyar nyelven tanulni. /Magyarországi állami támogatással. Közalapítvány a határon túli felsőoktatásért. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 15./2002. január 5.
Máthé Éva készített interjút Csáky Zoltánnal, akivel kilenc éven át a bukaresti magyar tévészerkesztőségben munkatársak voltak. Csáky Zoltán a Duna Televízióban a Heti Hírmondó főszerkesztője volt, majd el kellett köszönnie a műsortól. Csáky elmondta, hogy a HH hét éven keresztül önálló szerkesztőségként működött, majd besorolták a Hír- és reggeli műsorok főszerkesztőségéhez, tematikája, mondandója egyre inkább a magyarországi nézőkhöz szólt. Időközben jött egy erdélyi körút, hat városban a Hagymakupolás honfoglalás c. dokumentum-filmmel - s a találkozókon a Duna TV és műsorai iránt megnyilvánuló ragaszkodás, aggódás szeretet visszatérítette Csákyt attól, hogy elmenjen a Duna TV-től. Változás történt a Duna TV szemléletében is: a HH 55 percesre bővül, a Határontúli- és Kisebbségi Ügyek Igazgatóságához tartozik, csakúgy, mint a Kárpát-medencei régiókról szóló, újonnan induló Égtájak c. műsor. Havonta egyszer jelentkezik szerkesztésemben a Nemzetközi Sajtóklub, és beindult már a kedvezménytörvény tanácsadói műsora, a Magyar Igazolvány. - A Hagymakupolás honfoglalás film miatt román részről felháborodtak, egyes román sajtónyilatkozatokban, továbbá maga Teoctist pátriárka nyilatkozatban utasította vissza azokat a vádakat, miszerint az ortodox egyház erőszakosan románosítana Hargita és Kovászna megyékben. Csáky hangsúlyozta, hogy tucatnyi ilyen dokumentum-filmet kellene készíteni az elcsatolt területeken lejátszódó társadalmi folyamatokról. Filmre kellene vinni Trianon és a párizsi békeszerződések hordalékát: a csallóközi nevesítetlen földek históriáját, az egyházi ingatlanok vissza nem adásának kálváriáját, a magyarok kiszorítását a privatizációból. Egyébként Pekár elnök javaslatára már készül a Hagymakupolás honfoglalás angol fordítása. Csáky szerint a Duna Televízió a legfontosabb médiafórum a Kárpát-medencében élő magyarok számára, amely a kisebbségben élők létkérdéseivel foglalkozik, s azok megoldásaihoz nyújt segítséget; a nyugaton élők számára tájékozódási pont: hol van és merre tart Magyarország. Csáky kiemelte, hogy a Duna TV elsősorban a határon túli magyarokhoz szól, mert ez a küldetése, s ezzel segíti a nemzetpolitika stratégiailag kiemelt fontosságú céljának elérését: a nemzet kulturális újraegyesítését. /Máthé Éva: "A nemzet kulturális újraegyesítéséért!" (Interjú Csáky Zoltánnal, a Duna Televízió munkatársával). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./2002. január 15.
Önmagát minősíti a mai román politika – mely a saját, jól kitaposott útját járja – a csángómagyarsághoz, a csángóébredéshez való viszonyulásával. Akárcsak a státustörvény elleni hajszájával vagy az egész magyarellenes gyűlölködés szításával, olvasható Gazda József írásában. "A csángók nem magyarok." Ezt állította például a román politika és tudományosság egyik meghatározó egyénisége, C. V. Tudor udvari poéta és hivatásos rágalmazó, aki "megfellebbezhetetlen történelmi tényekre" alapozva állapította meg a csángókról (akik moldvai "román katolikusok"), hogy egy "kancelláriai kitalálásnak" az eredményei. "A csángó kifejezés és annak az elmélete, hogy egy elszigetelt és diszkriminált magyar kisebbség él a Kárpátoktól keletre, egy kancelláriai kitalálás, mely 1781-ben datált, s annak a Szold (=Zöld) Péter katolikus papnak a neve alatt jelent meg, aki a moldvai román katolikusok településeit látogatta meg, s egy jelentést készített Batthyany magyar püspöknek, mely meg is jelent a »Magyar Konyo-Ház« ban, Pozsony, 1783, III. pag. 414–428, és az Ungarris Ches Magazin-ban, Pozsony, 1783." Vadim Tudor egy másik bizonyítéka: "Az általuk beszélt és tökéletesen uralt nyelv a román, és nem a magyar, melyet legtöbbször nagyon hibásan vagy egyáltalán nem is használnak, mely annak a jele, hogy nem tartoznak a magyar etnikumhoz." Közismert, hogy 2001. május 15-én az Európai Tanács parlamenti közgyűlése elfogadta 1521-es számú ajánlását a Romániában élő csángók kisebbségkultúrájának védelmében. Ehhez fogadott el ugyanennek a tanácsnak a Miniszteri Bizottsága végrehajtási határozatot, melyben fölhívja a szakembereket, hogy végezzenek kutatásokat a csángók körében, a csángó kultúra értékeinek feltárására, s melegen ajánlja Romániának, hogy teremtse meg az anyanyelven való tanulás lehetőségét, biztosítson osztálytermeket és fizetést azoknak a tanároknak, akik a csángó nyelvet tanítják. Úgyszintén felhívta a figyelmet, hogy biztosítani kell az anyanyelvű miséket. "Sajátos programokat kell beindítani, melyekre az erősödő öntudat és a kisebbségek iránti tisztelet jegyében kerül sor." A fél csángóföld férfilakossága külföldről, Olaszországból, Spanyolországból, Magyarországról küldi haza pénzét. Gheorghe Prisacaru szenátor Párizsban nem kis kétszínűséggel üdvözölte az Európa Tanács dokumentumait! És "tájékoztatott" is! "Tájékoztatta" a tanács művelődési, oktatási és tudományos kérdésekkel foglalkozó bizottságát, hogy egyes magyarországi hivatalosságok továbbra is magyar eredetű népcsoportnak próbálják feltüntetni a csángókat. "A dokumentumokat megvetve azt követelik, hogy a miséket magyar nyelven celebrálják számukra, és a gyerekek magyar iskolákba járhassanak." Visszaélésnek minősítette a csángók "magyar kisebbségbe való beolvasztására tett kísérleteket". Hazatérve pedig már úgy nyilatkozott, hogy az Európa Tanácsnak nincs joga beleszólni a csángóság ügyébe! A nemzetközi politikának végre szembe kell néznie azzal, hogy Európa közepén az Európai Unió felé kacsintva van egy ország, ahol semmibe veszik az alapvető emberi jogokat, alárendelnek népüldöző-beolvasztó politikájuknak mindent, még a tudományosságot is, mely a korrektségnek még a legminimálisabb elvárásait is félrerúgva hazudik. /Gazda József: Csángóügy – a román politika önmaga-minősítése. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./2002. január 23.
A magyar nyelv és kultúra jelenlétének, ismertségének erősítése a világban, a magyar nyelvoktatás színtereinek pontos feltérképezése lesz többek között a Balassi Bálint Intézet feladata; a magyarságtudomány fejlesztését célzó központot Pálinkás József oktatási miniszter avatta fel jan. 22-én Budapesten. Az ünnepségen magyar nyelven tartott előadást Amedeo de Francesco, a nápolyi egyetem professzora, Balassi-kutató. /Balassi Bálint Intézet a magyarságtudományért. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./ A Balassi Bálint Intézet (Bp., I. Somló út 51.) a közel fél évszázados múltra visszatekintő Magyar Nyelvi Intézet és az 1989-ben alapított Nemzetközi Hungarológiai Központ jogutódja. Az Oktatási Minisztérium 2002. január 1-jei hatállyal hozta létre az intézetet, mely megfelelő feltételeket biztosítva a magyar nyelv tanulásához és a magyar, mint idegen nyelv magas szintű elsajátításához, a magyar kultúra terjesztéséhez határokon belül és szerte a világban. Hasonló intézmény a British Council, a Goethe Intézet, a Francia Intézet, a Dante Intézet, a Cervantes Intézet, a Puskin Intézet stb., melyek kiterjedt intézményhálózattal rendelkeznek. Legfőbb céljaik: vonzó országkép kialakítása, a nyelvoktatás, a kultúra ismertetése és terjesztése, információszolgáltatás a lehető legszélesebb körben. A magyar nyelv és kultúra oktatásának, kutatásának és terjesztésének már működő külföldi központjai a Collegium Hungaricumok (Berlin, Bécs, Moszkva, Párizs, Róma), a Kulturális Intézetek (összesen 13, Romániában a bukaresti Magyar Kulturális Központ), a külföldi egyetemi és magyar oktató- és kutatóhelyek kormányközi egyezmények keretében kiküldött vendégoktatókkal és lektorokkal (összesen 39, Romániában Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem, a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszéke és Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatán), valamint a külföldi magyar oktató- és kutatóhelyek nem kormányközi egyezmények keretében kiküldött oktatókkal (összesen 40). Intézményes keretek között 32 országban folyik hungarológiai tevékenység: Amerikai Egyesült Államok (3 helyen), Ausztria (3), Belgium, Bulgária (2), Csehország (3), Dánia (2), Észtország (2), Finnország (5), Franciaország (8), Hollandia (3), Horvátország (2), India (2), Izrael, Japán (2), Jugoszlávia (2), Kanada (2), Kína, Korea, Lengyelország (4), Macedónia, Nagy-Britannia (3), Németország (10), Olaszország (11), Oroszország (3), Portugália, Románia (4), Svédország (2), Szlovákia (5), Szlovénia (2), Törökország, Ukrajna (2). A Balassi Bálint Intézetnek a Magyar Nyelvi Intézet és a Nemzetközi Hungarológiai Központ tevékenységének a folytatása mellett számos új feladata lesz. Az oktatói, felkészítői feladatok folytatásán túl az intézményi kapcsolattartás körének bővítése, a magyar nyelvoktatás színtereinek pontos feltérképezése, tanár- továbbképzés, kulturális rendezvények és tudományos konferenciák szervezése, könyvtári szolgáltatás, szakmai háttéranyagok kidolgozása, kutatás, kiadványok megjelentetése, kapcsolattartás, adatbázis működtetése, információszolgáltatás és számos más, a magyar nyelvet és kultúrát, a magyarságtudomány minél szélesebb körű megismertetését és népszerűsítését szolgáló tevékenység. Az intézet alaptevékenységéhez tartozó feladatok között szerepel a határon túli magyarok oktatásával és a magyar nyelv ápolásával kapcsolatos feladatok ellátása, továbbá a határon túli magyar és magyar nyelvet oktató pedagógusok és más szakemberek továbbképzésében való részvétel, valamint nyelvi, szaknyelvi utóképzés és magyarságismereti, kisebbségi kurzusok szervezése. A Balassi Bálint Intézet honlapjáról – www.bbi.hu – elérhető lesz a magyarságtudománnyal kapcsolatos minden ismeretanyag. /(Guther M. Ilona): Balassi Bálint Intézet. A magyarságtudomány új központja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ 2002. február 6.
Hints Miklós reagált Tibori Szabó Zoltán Protokollum és élettér /Szabadság, febr. 4./ című cikkére, mondván, szeretné, ha jövőre optimizmusa beigazolódna. Hints megjegyezte: "nem volt elég nyolc évtized hitegetése a románság részéről, hogy meggyőződjünk arról, hogy a Balkánon nem lehet a párizsi diplomácia szerint politizálni?" Ezért megkérdezte: "nem lett volna jó, ha tényleg visszakapjuk a ingatlant? Nem lett volna jó, ha megalakul a Petőfi–Schiller állami egyetem? Nem lett volna jó, ha Kolozsváron is alkalmazzák a helyhatósági törvényt? Nem lett volna jó, ha a vezető tisztségekben részarányunkat megközelítve lettünk volna jelen?" Tibori cikkében számonkérte az ellenzékiektől az alternatíva hiányát. Van alternatíva! A külföldi nyomás — amelynek lehetősége egy ilyen egyezmény után megszűnt. Félő, hogyha Tibori úr optimizmusa nem igazolódik, az egyházak tényleg elfordulnak az RMDSZ-től, akkor pedig Markóék kereshetnek új tagságot –fejezte be Hints Miklós reagálását. /Hints Miklós: Van alternatíva. Visszhang. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./Tibori Szabó Zoltán azonnal replikázott a cikk után közölt néhány sorban. A sérelmi-deklaratív politizálásnak nem volt eredménye. Ő csupán az életképes alternatíva hiányát és az összefogás szükségességét tette szóvá. 2002. február 15.
Febr. 8-án megnyílt Gyergyószentmiklóson Márton Árpád gyergyóalfalvi születésű, Csíkszeredában élő festőművész gyűjteményes kiállítása. A művésznek Gyergyószentmiklóson ez a harmadik egyéni tárlata. A megnyitón Gaál András, a festőművész jóbarát emlékezett életútjukra és a párizsi Magyar Házban tavaly rendezett közös kiállításukra. Fellépett a Domokos Pál Péter női kórus fellépése, majd a szülőfalu, Gyergyóalfalu szintén Domokos Pál Péter nevét viselő egyesületének citerazenekara és néptáncegyüttese. /Márton Árpád a Pro Art Galériában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./ 2002. március 15.
A Párizsban élő Méray Tibor író, az Irodalmi Újság főszerkesztője által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, március 15-én hetedik alkalommal kiosztott díjat, az alapító által kijelölt bizottság Sipos Géza fiatal kolozsvári újságírónak, a Transindex című internetes napilap munkatársának ítélte. /Méray-díj 2002. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./2002. március 21.
A nemzeti kisebbségek problémáival küzdő kelet-európai országok számára követendő például szolgálhatnak a kormányzó romániai Szociáldemokrata Párt és a magyar kisebbséget képviselő RMDSZ között tíz éve amerikai segítséggel indított párbeszéd nyomán megszületett hivatalos megállapodások — írta márc. 19-én az International Herald Tribune (IHT). William Pfaff, a Párizsban szerkesztett nemzetközi lap véleményoldalán közölt cikkében úgy vélte, hogy a princetoni Project on Ethnic Relations nevű, kormánytól független szervezet fontos szerepet játszott abban, hogy a rendszerváltás fordulóján a kölcsönös gyanakvás miatt szinte már beszélő viszonyt sem ápoló romániai felek között sikerült olyan egyedülálló együttműködési struktúrát kimunkálni, amely azóta két parlamenti ciklust élt túl, és működőképesnek bizonyult. /Nyugat szerint példaértékű a romániai magyarság ügyének megoldása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./ 2002. március 23.
Márc. 18-án Frunda György szenátor részt vett az ET Jogi bizottságának párizsi ülésén, amelynek napirendjén szerepelt a bruxellesi tartomány francia kisebbségének az a kérése, hogy anyanyelvét használhassa a helyi közigazgatásban. A belga törvények pontosan előírják az egyes tartományokban használható hivatalos nyelveket (ez egyes tartományokban a francia, másokban a flamand). A francia kisebbség kérését csakis a belga törvények módosításával lehetne teljesíteni. Frunda György szenátor javasolta, hogy Belgium – Franciaország mellett az egyedüli ország, amely még nem ratifikálta a Kisebbségvédelmi Keretegyezményt – minél előbb ratifikálja az Európai Emberjogi Egyezmény 12. pontját, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Chartáját. A Bizottság elfogadta az RMDSZ szenátorának javaslatát tartalmazó zárójelentést. - Erik Jürgens, aki a státusztörvényről ír jelentéstervezetet, levélben kérte az ET Jogi Bizottságát, hogy ne látogasson Romániába, és hogy a Budapesten és Pozsonyban szerzett tapasztalatok alapján, az áprilisi ülésszakon mutassa be jelentéstervezetét. Frunda György szenátor javasolta, hogy Erik Jürgens látogasson el Bukarestbe és Belgrádba is, és jelentéstervezetében tüntesse fel azt a megoldást, amelyet a román és magyar kormány között létrejött megállapodás jelent, és térjen ki az RMDSZ-nek a kétoldali megállapodás létrejöttében játszott pozitív szerepvállalására. A szenátor ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem lehet a jelentést úgy előterjeszteni, hogy előzőleg ne hallgassák meg az érintett kisebbségeket, valamint azokat, akik közvetlenül érdekeltek a kérdés megoldásában. /Frunda szenátor az ET Jogi bizottságának párizsi ülésén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./2002. március 23.
A romániai magyar kisebbség helyzetéről tartott előadást Párizsban, márc. 21-én, a Földrajzi Társaság gyűlésén Georges Val, az Európai Bizottság Közép-Európa-szakértője. Georges Val a Ceausescu-korszakban és azóta is többször ellátogatott Erdélybe, ahol a magyar kisebbség életkörülményeit tanulmányozta. A magyar származású EU-szakértő több tudományos publikációban foglalkozott az erdélyi magyarság társadalmi helyzetének alakulásával. Az esten Gyenis Katalin, Párizsban élő népdalénekes széki dalokat adott elő. Az esemény után megnyitották a Párizsi Magyar Intézetben Georges Val Esküvő Széken című fotókiállítását. Az 1986-ban, majd 1998-ban azonos helyszínen és azonos esemény alkalmából készített felvételsorozat az ősi szokások érintetlen továbbéléséről tanúskodott. /Előadás Párizsban az erdélyi magyarokról. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 23./ 2002. április 24.
Április 20-án Tasnádon felavatták a város szülöttének, Keresztessy Sámuel iparművésznek és festőművésznek a mellszobrát, Balogh József alkotását. A szobor a református templom előterében kapott helyet. Az eddig Cimpului utca a Keresztessy Sámuel nevet kapta. Keresztessy Sámuel 1893. március 20-án született Tasnádon. Iparművészként az 1930-as években élte fénykorát, amikor munkái a londoni, párizsi, római, New York-i világkiállításokon arattak nagy sikert. Az 1950-es évek elején rajztanárként tevékenykedett. Nevezetes munkái Kolozsváron, Zilahon, Nagybányán, Marosvásárhelyen, Mikolán, Szilágycsehben és más helyeken találhatók. 1974-ben, 81 éves korában hunyt el. A helyi múzeumban Keresztessy Sámuel munkáiból /festményei, grafikái, iparművészeti alkotásai, intarziái, fafaragásai/ nyílt kiállítás. /Kinál György: Keresztessy Sámuel mellszobrot avattak Tasnádon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./2002. május 31.
Balázs Imre József harmadik könyvét /Dél-Párizs nyárikert c. verseskönyvét/ a héten mutatták be szülővárosában, Székelyudvarhelyen. Balázs Imre 26 éves, a Korunk folyóirat szerkesztője. Két verseskönyve mellett van egy irodalomkritikai kötete is, de publicisztikával, esszével egyaránt jelentkezett különböző folyóiratokban. /Bágyi Bencze Jakab: Dél-Párizs nyárikert. Balázs Imre József harmadik könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 31./2002. június 3.
Rendszeressé kívánja tenni az Areopolis Történelmi és Társadalmi Kutatócsoport /Székelyudvarhely /a történelmi témájú előadásokat. Néhány hete Balogh Béni történész a második bécsi döntés különböző hatásait vizsgálta előadása során, majd Kordé Zoltán a középkori székely társadalomról tartott előadást. Vincze Gábor fő szakterülete a romániai magyarságnak a második világháborútól napjainkig tartó korszakának kutatása. Tervei közt szerepel ennek a korszaknak a teljes, dátumokra bontott feldolgozása, de ez a megkezdett munka még többévi kutatást igényel. A Székelyföld 1944-46-ban című előadása az 1944. augusztus 23-i, román kiugrásként is emlegetett "királypuccs" és az 1946 februári párizsi békekötések közt eltelt időszak eseményeit elemezte. Ebben a korszakban történt Székelyföld és a romániai magyarság egyik legnagyobb huszadik századi tragédiája, a Gavril Olteanu vezette román szabadcsapatok (Maniu-gárdák) szárazajtai és csíkszentdomokosi vérengzései, valamint ezreknek a földvári haláltáborba való hurcolása. Az oroszok az Országos Demokrata Arcvonal vezetőit, a kommunistákat juttatták hatalomra. /Katona Zoltán: Egy előadás a sorozatból. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 3./2002. június 19.
A helyi hatóságok több helyen kikotyogták a népszámlálás nem végleges eredményét. Nagyszalontán. 18 136 lakos él, közülük magyar nemzetiségű 10 397 ez 2258-cal kevesebb, mint a legutóbbi számláláskor. Nagyváradnak 213 000 lakosa van, ebből 70,4 százaléknyi (150 000) román nemzetiségű, 27,4 százaléknyi (55 000) magyar. Tíz évvel ezelőtt Nagyváradon még 33,2 százaléknyi volt a magyarság aránya, s a Körös parti Párizsban 73 300 magyar élt. A magyarok száma látványosan csökkent (majdnem húszezerrel). /Kiszivárogtatott népszámlálási eredmények. Nagyszalontán 22, Nagyváradon 25 százalékkal kevesebb a magyar? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 19./2002. június 20.
A Magyar Rádió Határok nélkül műsorából ismerősen cseng a név: Gecse Géza. Állam és nemzet a rendszerváltás után című kötetéről kevesebben hallottak. Riportjaiban, interjúiban a szerző a történelem távolabbi időszakaira – az 1848–1849-es eseményekre, a több mint fél évszázados párizsi békére, 1956-ra, Trianonra – is visszatekint. A mikrofonvégre kapott személyiségek között ugyanúgy ott van Medgyessy Péter, Kovács László, mint Orbán Viktor, Kövér László, Markó Béla, Csoóri Sándor és – sokak számára meglepő módon – Nagy Feró. Gecse Géza életének első kilenc évét Kárpátalján töltötte. Könyvében be akarta mutatni, hogy az állami politika mit tudott csinálni a magyarság-ügy, a nemzeti összetartozás terén az elmúlt tíz év alatt. "Nem tudott annyit megvalósítani, amennyit szeretett volna. Ha a mai Magyarországnak a határon túli helyzet iránti érzékenységét veszem szemügyre, akkor nagy gondok vannak. Ezt Illyés Gyula a 70-es években nagyon szépen megfogalmazta: Ha valaki felkerül a mentőhajóra – a csonka Magyarországra –, és megpróbál fölkapaszkodni rá, annak a hajóban ülők levágják a kezét, nehogy mindenki elsüllyedjen." /Gujdár Gabriella: Állam és nemzet a rendszerváltás után. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 20./2004. január 13.
Telt ház előtt mutatták be január 11-én, vasárnap Párizsban a Lucernaire Színházban Samuel Beckett Játék című színművének Tompa Gábor rendezésében színpadra állított magyar nyelvű előadását, a Kolozsvári Magyar Színház és a budapesti Thália közös produkcióját. Tompa Gábor elmondta, hogy a Beckett-mű egy éven belül a második produkció, amelyet a Tháliával közösen hoztak tető alá, s havonta többször is műsorra tűzik Kolozsvárott, illetve Budapesten. /A Játék Párizsban. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 13./2004. február 21.
Mostanában két maraton volt, írta gúnyosan Oláh István újságíró. Olvasást hirdettek Budapesten, Debrecenben, Magyarkanizsán, Kolozsváron és Marosvásárhelyen éjt nappá téve mondták Wass Albert műveit, „az író emléke előtt tisztelegve". Az Erdélyi Magyar Ifjak és a Kárpátok Népe Egyesület szándékuk szerint Guinness-rekordot döntögető műveletre készültek. „A másik maraton is hasonlóan nagy célokkal és szándékokkal indult: a gyergyószentmiklósi asszonyság távgyaloglásával a párizsi békeszerződés igazságtalanságaira, illetve az erdélyi magyarság elnyomására autonómia-éhségére hívja fel a figyelmet.” Öt napig volt úton, majd visszafordult. Eredeti úticélja Hága lett volna, de belázasodott. /Oláh István: Kabarémaratonok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./2004. március 12.
Márc. 10-én 84 magyar író – köztük határon túliak is, mint az erdélyi Kovács András Ferenc, Láng Zsolt és Szilágyi Júlia, a felvidéki Grendel Lajos, a párizsi Fejtő Ferenc, az ungvári Balla D. Károly, az újvidéki Tolnai Ottó és Végel László – kilépő levelet fogalmazott meg az Írószövetségből, mivel annak választmánya nem foglalt állást egyik választmányi tag, Döbrentei Kornél antiszemita megnyilvánulásaival kapcsolatban. A kilépések egyik szervezője, Tábor Ádám a Magyar Hírlapnak nyilatkozva elmondta: az Írószövetség, különösen a határon túli magyar irodalom tekintetében, fontos szerepet töltött be. Mára azonban fügefalevélül szolgál egy irányzatnak, a nép-nemzetinek, hogy az összes magyar író nevében lépjen fel. /Cseke Gábor: Földindulás a Magyar Írószövetségben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./2004. március 15.
A Párizsban élő Méray Tibor író által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók háromhónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, márc. 15-én kilencedik alkalommal kiosztott díjat, az alapító által kijelölt – Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán összetételű – bizottság Papp Annamária újságírónak, a Szabadság munkatársának ítélte. /Méray-díj 2004. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./2004. március 17.
Márc. 13-án Nagykárolyban bemutatták Sróth Ödön legújabb Ráhangolódás – Párizsi morzsák című verseskötetét. A könyv Az orosházi Helios Alapítvány kiadásában látott napvilágot, borítóját Gnandt István Nagykárolyból elszármazott, Németországban élő grafikus készítette. Kovács Éva és Szugyiczky István szatmári színművészek a kötetben olvasható verseket tolmácsoltak, fellépett a Collegium régizenekar, majd a jelenlévők a Provinciart művészeti csoport hat tagjának – Vénig Lászlónak, Lázin Csabának, Lendvay Zoltánnak, Virginia Piscoreannak, Erli Mária Tündének és Gnandt Istvánnak – a terem falán elhelyezett alkotásait is megtekinthették. /(boros): Hármas művészeti seregszemle. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 17./