Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 12 találat lapozás: 1-12

Helymutató: Recsk

1990. március 24.

Magyarországon készülnek az első szabad választásra, a sajtóban szélsőséges kirohanások is megjelennek. Ilyen például a Kolozsvárról Magyarországra települt Tamás Gáspár Miklós írása a Szabad Demokrata Szövetség /SZDSZ/ lapjában. "Ha nem az SZDSZ győz a választásokon, megjósolhatjuk, hogy itt nem lesz jogainak birtokában levő ellenzék, tehát nem lesz demokratikus kormány sem." "Szavazzatok ránk, akik nem kedvelitek Auschwitz, Recsk, Kolima, a Duna-Fekete-tenger csatorna huszadik századát." "Mucsa és félelem - vagy szabad demokrata többség. Nincs harmadik út." /Tamás Gáspár Miklós: Új reformkor vagy Horthy-korszak? = Beszélő (Budapest), márc. 24./

1998. április 16.

Sára Sándor egyik megdöbbentő dokumentumfilmje: Magyar nők a Gulagon. A Duna Televízió a kommunista diktatúráról több dokumentumfilmet sugárzott, ilyen volt Böszörményi Géza Recsk című munkája, a Gyulyás testvérek nyomasztó összeállítása a hortobágyi kényszermunkatáborokról, olvasható Bogdán László beszámolójában. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 16./

1995. január 3.

A Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Recski Szövetség és a Politikai Foglyok Országos Szövetsége közös nyilatkozatot adott ki a Tőkés Lászlót ért vádakról. Ebben leszögezik: "Mint a magyar politikai áldozatokat tömörítő és képviselő társadalmi szervezetek, határozottan és egyértelműen kiállunk Tőkés László mellett, és sorstársunknak tekintjük. Egyben felhívjuk a romániai magyarságot, ne engedje, hogy ilyen olcsó ürügyekkel megbontsák az egységét, mert a támadókat csak egy cél vezérli: gyöngíteni az erdélyi magyarságot." /Új Magyarország, Pest Megyei Hírlap, jan. 3./

2000. május 2.

A Kárpát-medence területén a hitleri és a sztálini egyházüldözés alatt rabságba vetett mintegy ezer pap, valamint a más módon meghurcolt több ezer szerzetes, apáca és hívő emlékére tartottak koncelebrációs szentmisét máj. 1-jén Budapesten, a Mátyás-templomban. A szertartást Regőczy István atya vezette. Az eseményt egy papi csoport kezdeményezte Rabpap Szolidaritás elnevezéssel. A Rabpap Szolidaritás által megfogalmazott írásos tájékoztató szerint az egykor meghurcolt kárpát-medencei papokat, akik közül ma már csak negyvenen élnek, más helyszínek mellett Kistarcsán, Márianosztrán, Recsken, a budapesti Markó utcában, Erdélyben Szamosújváron, a délvidéken Boribányán tartották fogva a börtönökben, koncentrációs lágerekben. A vértanúk közül sokaknak - így az egyház akkori főpapjának, Mindszenty József bíborosnak - az elmúlt tíz év alatt egyetlen szobrot, emlékművet sem állítottak. Tájékoztatójukban magyar holokausztnak nevezik a meghurcoltak tudatosan vállalt áldozatát, és felszólítanak arra, hogy emléküket ne hagyjuk feledésbe menni. A szentmisén II. János Pál pápa üdvözletét Keglevich István atya olvasta fel. /Szentmise a meghurcolt papokért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./

2001. március 13.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává nyilvánította nemrég a magyar Országgyűlés február 26-át. A szocialisták mérsékelt hangnemben szóltak, egyedül Nagy Sándor parlamenti frakcióvezető adott hangot döbbenetének az ülésen elhangzott két felszólalás eszmeiségét illetően. A felszólalók - s ezt maga Nagy Sándor is elismeri - személyes fájdalmuk okán és jogán tettek "szélsőséges" kijelentéseket, de a képviselő elvárja, hogy a jelen lévő köztársasági elnök, Mádl Ferenc nyilvánosan határolja el magát a mai magyar társadalom békéjét háborító kijelentésektől. Hogy ez megtörténik-e, nem tudhatom. Thürmer Gyula, a kommunista hagyományokat nyíltan fölvállaló Munkáspárt vezetője már veszélyesnek és haszontalannak ítélte az emléknap deklarálását. Érdemes mégis továbbgondolni a történteket. Először is: miért beszélnek "diktatúrákról"? Az első fejezet 1919-re vonatkozik, amikor a Károlyi-féle fiatal demokratikus köztársaságot átjátszották Kun Béla nemzetidegen bolsevista diktatúrájának, s a Lenin-fiúk, Szamuely Tibor véreskezű komisszárjai kímélet nélkül gyilkolásztak szerte az országban, s áldozataik között volt ex-miniszterelnök, nemzethű, nemzetféltő értelmiségi, egyszerű munkás és parasztember, írta Magyari Lajos, hozzátéve, hogy nem lehet megfeledkezni az "ellentételezésről" sem, Prónay, Héjjas és Ostemburg keretlegényeinek atrocitásairól. Azokra sincs mentség. A második, a hosszú "felvonás" 1945-ben kezdődött, amikor a kommunista párt, miután kiirtotta, letaglózta politikai ellenfeleit, korábbi koalíciós partnereit, a szociáldemokratákat, a kisgazdákat, rövid úton lehetséges kommunista riválisaival is leszámolt, Rajk László, Sólyom tábornok a legismertebbek közülük. Többet pisszenés sem lehetett az országban, mert az ellenvélemény a gyűjtőfogházba, Vácra, Márianosztrára, Recskre vezetett. Vagy a bitófára. Fortélyos félelem igazgatott az országban - mint mindenütt a "béketáborban" - egészen ötvenhat őszéig, a forradalomig. Következett a megtorlás. Igenis emlékezni kell, hangsúlyozta Magyari, méltósággal, önvizsgálattal, a nemzeti megbékélés egyedül méltóságos szándékával. /Magyari Lajos: Kell-e emlékezni? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./

2002. augusztus 2.

Medgyessy Péter miniszterelnökre célzott Dr. Sasi Nagy Béla cikkében: egy új hatalmasság, aki a régi rend düledező tanyájáról került ismét a felszínre, programbeszédet tartott. A politikus szerint ne a múlttal törődjünk, hanem a jövővel. Egy eminens író, volt Pen Club elnök még a könnyű drogok szabad forgalmazásáért is hősiesen síkraszállt. /Konrád Györgyről van szó./ El kell felejteni a 19-es vörös terrort, a világháborút, a Don-kanyart, továbbá azokat, akik megjárták a Duna csatornát, Recsket? Két ország összes börtöneit? Az egyik miniszterelnök "csak" az ifjú kommunisták felső vezetésében vett részt. /Iliescu/. A másik miniszterelnök kicselezte a KGB-t, hogy Európába vezesse országát a "nagy testvér" háta mögött. /Dr. Sasi Nagy Béla: Elmúlt-e a múlt? = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 2-8./

2003. október 10.

Trianon előzményei és következményei a címmel volt okt. 3-án előadás és könyvbemutató Nagybányán a Teleki Magyar Házban. A rendezvény meghívottja Ádám Sándor Budapestről, aki a "Trianon bűne", "Trianon jogszerűsége" és hasonló könyveit ismertette. Többféle aktualitása is lehet manapság Trianonnak, írta Vásárhelyi D. Miklós. Történelmi szempontból az elmúlt másfél évtized a nagy változásoké volt Kelet-Európában. Korában örökkévalónak vélt (hirdetett) politikai rendszerek bomlottak fel, mesterségesen létrehozott országok hullottak darabjaikra, más országok egyesültek, állam- és katonai szövetségek omlottak össze. Sokakban felmerülhetett a kérdést: vajon nem lehetne a kedvező politikai konjunktúrát a javunkra fordítani? Miért épp a magyar nemzet várja tehetetlenül, karbatett kézzel, hogy elmúljon a talán soha vissza nem térő alkalom? Ludwig von Lang, a Vatikán kezdeményezésére 1984-ben létrehozott emberjogi intézet, az Institutum Pro Hominis Juribus főtitkára által 2001 februárjában megfogalmazott, s az ENSZ Háborús Törvényszékéhez eljuttatott levelében többek között a következőket írta: "...a Trianoni szerződés elfogadásakor Magyarországot az I. világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerződés aláírásakor viszont Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét szerződés kollektív büntetésről rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan. Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi Békeszerződés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen élő magyar állampolgárok sérelmére 1920. évtől kezdődően olyan bűncselekmények elkövetése történt, amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el. Szükséges annak bíróság által történő kimondása, hogy a fent említett Szerződések érvénytelenek és az érvénytelenség következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg. [...] Az 1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt lehetősége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehetősége nyílik arra, hogy jóvátegye akkori közömbösségét." Az egyetlen gondolat, amely az elmúlt másfél évtizedben reálisnak látszó kiutat kínált a tudati-történelmi zsákutcából, az a nemzetprogram, amelyet a magyar polgári kormány a Kárpát-medencei magyarság szellemi-gazdasági egyesítésében, a magyarságtudat erősítésében jelölt meg, s amelyet Orbán Viktor volt miniszterelnök röviden csak így foglalt össze: "Merjünk magyarok lenni". Nagybányai magyar középiskolás diáklányok FÉLNEK román társaságban magyarságukat elárulni. Tartanak attól, hogy még el is verik őket. Ezt a félelmet úgy látszik genetikailag hordozunk magunkban, ez ijesztő. Ránkfér tehát a biztatás: merjünk (és akarjunk) magyarok lenni. És beszélni KELL Trianonról. Ahogyan 1848-ról is, Nagyenyedről is, a Don-kanyarról is, Recskről is, a Gulágról is, Szárazajtáról is. Meg az aradi Szabadság-szoborról. Csak így, magyarságunk vállalásával oldhatjuk fel Mohácstól, Trianontól eredeztethető görcseinket. /Vásárhelyi D. Miklós: Merni és nyerni. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), okt. 10./

2004. június 5.

Sokan visszasírják a régi rendszert. Kevesen szólalnak meg a nyilvánosság előtt a mai ember, főleg a fiatalok előtt a ma már elképzelhetetlen dolgokról. E ritka megszólalók közé tartozik Nagy Géza, nyugalmazott sáromberki lelkész, Ha túlélted, hallgass! /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004/ című könyvével, alcíme: Pitesti poklában (1951). A kommunista rendszer tömegesen tartóztatta le az ellenségnek minősített polgárokat. 1949 és 1952 között több börtönben is "átnevelés" folyt. A kommunista parancsuralmi rendszerekben egyedülálló – sem a szovjet Gulágon, sem Recsken, sem máshol nem létezett – ördögi "gyakorlat" részleteit Pitesti-en "dolgozták ki", s a "sikereken" felbuzdulva Szamosújvárt meg másutt is alkalmazták. A módszer sajátossága az volt, hogy rabokat rabok "neveltek át" úgy, hogy az "átnevelő", a kínzó, éjjel-nappal egy cellában lakott az "átnevelendővel", a kínzottal. A "kezelésbe" vetteknek meg kellett vallaniuk rejtett ügyeiket, fel kellett tárniuk gonosztetteiket, le kellett leplezniük közvetlen környezetüket, amelyből jöttek, családi életük törvénybe ütköző mozzanatait. Mindezt testet-lelket felőrlő kínzással, veréssel, megaláztatással igyekeztek elérni. Minden este megnevezték azokat, akiknek ébren ülve kellett átszenvedniük az éjszakát.– A tavaly elhunyt kolozsvári Drohobeczky Attilának a szamosújvári börtönről írt sorait a kötet függeléke tartalmazza. Ő is rettenetes kínzásokról számolt be. 1952-ben az átnevelést leállították. 1953-ban az átnevelőket a szeku kihallgatta, majd a legkegyetlenebbnek minősített 22 hóhér közül tizenhetet 1954-ben kivégeztek. A perirat szerint a pitesti-i és a szamosújvári börtönben az általuk meggyilkoltak száma több mint 30. A meggyötörtek, megkínzottak száma Pitesti-en több mint 780, Szamosújvárt több száz, nem említve a többi börtönt, a Duna-csatorna melletti kényszermunka-táborokat. Sokan öngyilkosok lettek. Ezt a szörnyűséget a belügy vezetői, Nicolschi tábornok, Zeller ezredes és társaik találták ki. /Asztalos Lajos: A bukott rendszer alig ismert "értékei". = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28., folyt.: jún. 5./

2005. március 25.

A szeptemberben 95. életévét töltő Faludy György írót üdvözölhette március 24-én Aradon a közönség a Jelen Házban. A találkozóra Böszörményi Zoltán házigazda, Márkus Barbarossa János, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke és Balázs Imre József irodalomtörténész mellett eljött Anavi Ádám temesvári költő is, akinek 96. születésnapját februárban ünnepelték. A közel egy évszázadot át- és megélt Faludy mind az öt kontinensen megfordult, találkozott Einsteinnel unokatestvére, Szilárd Leó Nobel-díjas fizikus révén, együtt sörözött Karinthy Frigyessel, barátja volt Kassák Lajosnak és Márai Sándornak, sőt Picassóval is megismerkedett. Faludy a recski kényszermunkatábor borzalmairól is beszélt. 1941-ben érkezett Amerikába, másodszorra 1989-ben tért haza. Balázs Imre József, a Korunk szerkesztője ajándékkal lepte meg a költőt: a Korunkban 1930–40. között közölt Faludy-verseket és -fordításokat lefénymásolta és 64 oldalas kötet formájában átnyújtotta. /(nagyálmos): A Mester Aradon, először. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./

2006. augusztus 16.

Augusztus 17-én kerül sor Ojtozban, a római katolikus templom kertjében az első világháborús Honvédemlékmű alapkövének letételére. A hányatott sorsú Honvédemlékmű egyben a Kárpát-medence magyarságának sorsjelképe is. 1917-ben az Ojtoz völgyében a Magyar Királyi Soproni 18-as Honvéd Gyalogezred augusztus 8-tól négy napon át hősiesen állt ellen az orosz túlerőnek, miközben az ütközetekben elveszítette tiszti állományának háromnegyedét és legénységének mintegy felét. A gyalogezred 1917-es hősi helytállását honvédemlékmű örökítette meg, amelyet barbár kezek leromboltak. A soproni 18-as Bajtársi Kör kezdeményezésére ennek mását Dabóczy István szobrászművész elkészítette, ezt avattak fel Sopronban 1934. augusztus 5-én. /Dabóczy István szobrászművész a hírhedt Recsken halt meg, ahová Rákosi pribékjei 1951-ben elhurcolták./ A Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, berecki, ojtozi és több más támogatójának köszönhetően 2003-ban egy törött székely kapuból ihletett térplasztikai alkotással világháborús emlékjelet állított az ojtozi római katolikus templomkertben. Az ojtozi emlékmű és az Ojtoz-völgyi harcokat felelevenítő írások hatására a Soproni Erdélyi Kör elhatározta, hogy elkészítteti a M. Kir. 18. Sz. Soproni Gyalogezred emlékműve honvédalakjának hű mását. A kicsinyített bronzmásolatot Sz. Egyed Emma soproni éremművész készítette el. Augusztus 17-én azt az alapkövet helyezik el, amelyre egy következő ünnepi alkalommal a Soproni Erdélyi Kör képviselői ráerősítik a bronzba öntött féldomborművet. /Sylvester Lajos: Honvédemlékmű Ojtozba (Alapkőletétel). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 16./

2006. szeptember 2.

Elhunyt Faludy Gyögy /Budapest, 1910. szept. 22. – Budapest, 2006. szept. 1./ költő, regényíró és esztéta. Nemrégen Aradon, a Jelen Házban vendégeskedett. Nyolc éve, nap mint nap, a Nyugati Jelen napilap fejlécének bal oldalán megjelenő “Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk/ és forró, mint forrongó szellemünk!” – Óda a magyar nyelvhez című költeményéből idézett két sora egyszerre csak hagyatékká vált. /Böszörményi Zoltán: Tegnap este Budapesten elhunyt Faludy György. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./ Faludy György 1938-ban Franciaországba emigrált. Onnan a német megszállás után Marokkóba menekült, majd 1941-ben áthajózott az Egyesült Államokba. A második világháború után hazatért Magyarországra. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és a recski munkatáborba vitték. A tábor felszámolása után 1953-ban szabadult ki. Az 1956-os forradalom után ismét az emigrációt választotta. Londonban, Firenzében, majd Máltán élt, később Torontóba költözött. Az 1989-es rendszerváltás után tért vissza Magyarországra. A költőt 1994-ben Kossuth-díjjal, 1998-ban Pulitzer-emlékdíjjal, 2000-ben Aranytollal tüntették ki. Faludy György nevéhez olyan művek kötődnek, mint az Őszi harmat című verseskötet, a Börtönversek, a 200 szonett, az Erotikus versek és a Jegyzetek a kor margójára. Legújabb kötete, A Pokol tornácán budapesti bemutatóját már nem érhette meg. Új könyve a Pokolbeli víg napjaim és a Pokolbeli napjaim után című kötet folytatása. /Faludy György (1910–2006). = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./ Faludy György 2000-ben, kilencvenéves korában látogatott el először Erdélybe. Olyannyira beleszeretett, hogy azóta valahányszor csak módja volt rá, visszatért Erdélybe. Legutóbb idén májusban találkozhatott vele a kolozsvári közönség. Faludy aktív tagja volt az Erdélyi Magyar Írók Ligájának és főmunkatársa az Erdélyben megjelenő Irodalmi Jelennek. Az utóbbi évtizedben baráti körének java része erdélyi volt, az általa alapított Faludy-díjat évek óta ifjú erdélyi poéták nyerték el. /Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának nevében Orbán János Dénes elnök: In memoriam Faludy György. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

2006. október 19.

Az 1956-os forradalom 50 éves évfordulója alkalmából az Udvarhelyi Fiatal Fórum 40 darab DVD-t ajánlott fel Székelyudvarhely és Udvarhelyszék általános iskolái számára. A DVD anyagát a „Társaság a Kárpát-medence Magyarságáért Egyesület” állította össze. A film a forradalomhoz vezető utat és a dicsőséges napokat mutatja be, a második rész az árulást követő évtizedes megtorlást eleveníti fel. Az összeállítás felidézi a Kossuth téri vérengzést, az Andrássy út 60-at, Recsket, továbbá a diktatúra szörnyű ideológiáját. /56-os film az iskoláknak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), okt. 19./

lapozás: 1-12