udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
8
találat
lapozás: 1-8
Helymutató:
Betfalva
1995. április 4.
Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés /EMK/ RMDSZ platform Katona Ádám szóvivő által jegyzett nyilatkozata elítélte a Székelyudvarhely környéki rendőrség által elkövetett jogsértéseket, a legutóbb márc. 10-én Nyikófalván, majd márc. 30-án Betfalván történt felháborító eseményeket, amikor fizikailag bántalmaztak cigány és magyar nemzetiségű lakosokat. Az EMK felvállalja a sértett személyek védelmét, és jogorvoslatért folyamodik hazai és külföldi testületekhez, egyben felkérte az RMDSZ parlamenti képviseletét, hogy tiltakozzon a törvénysértések ellen. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 4., 506. sz./1995. április 10.
Asztalos Ferenc RMDSZ-képviselő interpellált a Székelyudvarhely környéki falvak cigány és magyar lakosai ellen elkövetett rendőrségi törvénysértések ügyében, tételesen említve a márc. 10-én Nyikómalomfalván és márc. 21-én Betfalván történteket, kérve, hogy a Belügyminisztérium tíz napon belül írásban közölje a törvénysértések kivizsgálásának eredményét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./1997. június 7.
Megjelent egy új folyóirat, a Székelyföld, amely Csíkszeredán lát napvilágot, alcíme: Társadalmi-közművelődési szemle, kiadja a LUX ED, felelős szerkesztője Bán Péter műfordító. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./ A Székelyföld főszerkesztője Murgu Pál Antal. Folyóiratnak szánják, remélik, hogy sikerül havonta jelentkezni. Az első számban olvasható - többek között - Timár Máté és Nagy Benedek Tamási Áronra emlékezése, részlet Tamási Áron 1956. szeptemberi kiadatlan naplójából, Gerendás Lajos: Orbán Balázs lábnyomában című rovatában bemutatta a csehétfalvi unitárius és a betfalvi református templomot. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 5./ A Székelyföld beszámol Sándor József-László /Székelyudvarhely/ Hadak útján című, A hunok nagy történelme alcímű, 1991 májusában indított történelemkönyvének füzetekben megjelenő sorozatáról, most látott napvilágot a tizenharmadik füzetet. 2002. augusztus 19.
A betfalviak elűztek négy cigány családot, kitették a szomszéd falu határába. Betfalván egyszer már volt konfliktus. A betfalvi incidens után a megyei rendőrparancsnok is állást foglalt: káros és veszélyes levezetni a tömegindulatokat bármilyen célcsoport ellenében. Előítéletek vannak mindkét részről. /Oláh István: Sebezhető demokrácia. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 19./2004. április 14.
Hargita megyében új községek létrehozását hagyták jóvá: Fenyéd község átszervezése révén létrejött Máréfalva község, Bögöz község átszervezése nyomán Galambfalva község (magába foglalva Kisgalambfalvát és Nagygalambfalvát), Csíkmadéfalva átszervezése eredményeként Csíkrákos (magába foglalva Rákost és Göröcsfalvát), valamint Csíkcsicsó (magába foglalva Csicsót és Csaracsót), Csíkszentkirály átszervezése nyomán pedig Csíkszentimre (magába foglalva Csíkszentimrét és a Szentimrei Büdösfürdőt), valamint Csíkszentlélek (magába foglalva Csíkszentléleket, Fitódot, Hosszúaszót és Csíkmindszentet). Betfalva Bögöz községtől átkerült Székelykeresztúr város közigazgatásába. /Új községek megyénkben. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./2004. június 15.
Jún. 14-én Székelyudvarhelyen zenés, verses irodalmi esttel emlékeztek Tompa László (Betfalva, 1883. december 4. – Székelyudvarhely, 1964. május 13.) költőre és műfordítóra. Finta Béla, a Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztára elnöke emlékezett a negyven éve elhunyt Baumgarten-díjas költőre. A klubhelyiségben a húsz évvel ezelőtt megalakult Tompa László Irodalmi Kör tagjainak szavaltak Tompa László-verseket. /Szász Emese: Tompa Lászlóra emlékeztek. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 15./2004. szeptember 7.
Az áprilistól a Székelykeresztúrhoz tartozó Betfalván Tompa László nevét vette fel az iskola. Benyovszki Lajos polgármester leleplezte a névadó táblát. Az ünnepség az iskolások és betfalvi fiatalok ünnepi műsorával zárult. /L. M.: Kiszabadítva a névtelenség rabságából. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 7./2004. november 11.
A monda szerint Erzsébet királyné egykor Székelykeresztúr környékén is járt, és a városból kifelé vezető úton, Betfalva után, egy forrásnál tartott pihenőt. 1904-ben egy ismeretlen kőfaragó díszített kővályúba vezette a forrást, természetesen a királyné emlékére. Idővel a kő elmozdult, és félő volt, hogy elsüllyed a vizenyős talajban. Ezért 1987-ben Sándor József székelykeresztúri utászmérnök betonba ágyazta a kőkutat, majd rovásírással, a székely himnusz egyik sorát idézve, a betonba beleírta: „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”. Egy idő múlva a Szekuritáté emberei felfigyeltek erre, utasítás érkezett, meg kell találni azt, aki a betonba rótta az idegen jeleket, és meg kell fejteni, mit jelentenek azok. Állítólag készült egy jelentés, mely szerint pusztán cirill betűkről van szó, tehát nincs veszély. Ezután Sándor József a kisgalambfalvi híd lábára felvéste a magyar himnusz dallamának lekottázott hangjegyeit. Ez újabb fejtörést okozott az akkori hatóságoknak. /Szente B. Levente: Sándor József „lelki védjegye”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./
lapozás: 1-8