udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6
találat
lapozás: 1-6
Helymutató:
Bikszád
2001. június 11.
Mindössze tízen vannak Bikszádon a református templomban, ez a megszokott közönségnek számít. Nyolc-tízezer román közt él egy maroknyi magyar, egy részük református, a másik római katolikus. Előbbieknek a kőszegremetei lelkész, Sziszik József hirdet igét, utóbbiakhoz a józsefházi plébános jár ki. Sziszik József havonta egyszer tart istentiszteletet Bikszádon. Reggel Avasfelsőfaluban tart istentiszteletet, ahol többbb, mintegy hétszáz magyar él, a reformátusok is népesebb közösséget alkotnak. Tizenegy órakor az anyagyülekezetben, Kőszegremetén szolgált, majd indult Bikszádra. Nem sietnek haza az istentisztelet után a hívek. Egy kicsit még elbeszélgetnek lelkipásztorukkal. Kiderült, hogy 13 református család él Bikszádon, s a gyülekezet létszáma az elöregedés miatt 25 fő alatt van. A templom 1952-ben épült. 1989 után többször is betörték ablakait, mostanában már nem bántják. /Sike Lajos: Tízen énekeltünk a bikszádi reformátusok templomában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 11./2003. március 5.
Az egészségügyi reform előírásai szerint Szatmár megyében több mint 200 kórházi ágyat kell felszámolni. Jelenleg két vidéki kórház megszüntetésére gondolnak, a turci területi kórházról és a bikszádi TBC kórházról van szó. Hamarosan megnyitják állandó jelleggel a Csanálos-Vállaj közti határátkelőt, s akkor még többen rendezik be magukat a határ túlsó oldalán lévő testvérváros, Nyírbátor kórházába. Mind többen járnak át Magyarországra kezeltetni magukat. Lassan a fehérgyarmati kórházban több szatmári anya fog szülni, mint az itteni megyei kórházban. Amíg az elmúlt években többnyire csak magyarok jártak át, ma már mint több román is. /Sok szatmári anya inkább Fehérgyarmaton szül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./2003. december 5.
Sziszik István református lelkész négy éve szolgál az Avasújvároshoz tartozó Kőszegremetén, de ő foglalkozik a bikszádi reformátusokkal is. Bikszádon tizenöt református magyar él. Kőszegremetén is megcsappant a lakosok száma, nagyon sok fiatal hagyta ott szülőfaluját. Kőszegremetének alig több mint ötszáz lakosa van. A településen működik az iskola, már csak az alsó tagozaton van két összevont osztály. Összesen 34 gyermek van a két összevont osztályban, az óvodába pedig 20 gyermek jár. A településre nem jár buszjárat. Míg a környező román falvak férfilakosságának szinte száz százaléka Nyugat-Európában dolgozik, addig a kőszegremeteieknek csak jelentéktelen része választja ezt az utat. /Simon Levente: Még tizenöt református magyar él Bikszádon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 5./2002. március 14.
Miközben Frunda György Strasbourgban kormánypárti partnereivel karöltve azon munkálkodik, hogy végleg lezáruljon Románia Európa tanácsi monitorozásának utolsó szakasza is, a marosújvári ortodoxok meglehetősen különös értelmezéseket fogalmaznak meg az egykoron görög katolikus tulajdonban levő templomok sorsára vonatkozóan. Úgy vélik, a templom nem azé az egyházé és hitközségé, amely azt felépítette, és a polgári jogelveknek megfelelően a kommunista rendszer berendezkedéséig birtokolta, hanem azoké, akik a negyvenes évek végén "elhagyták" az erőszakkal felszámolt egyházat, s "visszatértek" az ortodoxia kebelére. Hogy ez jog- és tulajdonfosztással történt – az nem foglalkoztatja az ortodox egyház mai szóvivőit. Az Európa Tanács részéről a megfigyelési folyamat lezárásának egyik alapfeltétele az, hogy Románia rendezze az egyházi ingatlanok helyzetét, s adja vissza azokat egykori jogos tulajdonosaiknak. A román kormánypárt még mindig úgy gondolja, egyszerre tehet engedményeket az ortodoxia államegyházi törekvéseinek és a tulajdonlás biztonságán alapuló, hitek és felekezetek jog előtti egyenlőségét szavatoló polgári berendezkedés kívánalmainak. /Bakk Miklós: Jogállam Marosújváron. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./ Eldurvult a marosújvári (Fehér megye) templom körüli vita: az egykori birtokot jogi úton visszafoglaló görög katolikusok kénytelenek voltak elbarikádozni magukat a templomban, és homokkal dobálták meg a kívül rekedt ortodoxokat. A görög katolikusok egy hete kapták vissza – végleges törvényszéki ítélet és a bírósági végrehajtó segítségével – egykori templomukat. "Nem egyezhetünk bele, hogy egy kisebbségben levő hitközösség jogtalanul elfoglalja templomunkat" – magyarázta Remus Oprisan lelkész, a gyulafehérvári ortodox érsekség szóvivője. Lucian Muresan balázsfalvi görög katolikus érsek-metropolita kifejtette: "A görög katolikus egyház párbeszéd útján szeretné megoldani a templomkérdést, csak éppen az a baj, hogy nem találunk megértésre ortodox testvéreinknél." Hasonló egyházközi konfliktus bontakozott ki a szintén Fehér megyei Mihálcfalván is. A balázsfalvi görög katolikus főegyházmegyéhez tartozó templomok közül mindmáig csupán a küküllővárit (Fehér megye) sikerült visszaszerezni. A kolozsvár-szamosújvári főegyházmegye márc. 13-án közleményben tiltakozott amiatt, hogy az ortodoxok nem hajlandók tiszteletben tartani az eddig meghozott bírósági ítéleteket, amelyek a templomok visszaszolgáltatására vonatkoznak. A közlemény a bálványosváraljai, kajántói és pecsétszegi (Kolozs megye), izakonyhai (Máramaros megye), bikszádi (Szatmár megye), óradnai (Beszterce-Naszód megye), sálfalvai (Szeben megye) és mihálcfalvi (Fehér megye) templomok helyzetét hozta fel példaként, amelyeket a kommunista diktatúra az ortodox egyháznak juttatott, s azóta sem kárpótolta értük a görög katolikus egyházat senki./Lukács János: Jogháború és homokbombák. = Krónika (Kolozsvár), márc. 14./2004. március 22.
A szenátus megszavazta az új községek létesítéséről szóló törvénytervezetet. Ennek értelmében – az államelnöki kihirdetést illetve a Hivatalos Közlönyben való megjelenést követően – elnyeri ezt a közigazgatási státust többek között az Arad megyei Kisiratos, a Kovászna megyei Bikszád, Málnás és Mikóújfalu, a Hargita megyei Csíkcsicsó, Szentlélek, Csíkszentimre, Galambfalva, Csíkrákos, Máréfalva, a Maros megyei Koronka és Sóvárad, a Szatmár megyei Egri és Csomaköz. /Új községek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./2004. július 13.
Beszélnek az avasi csodafalvakról. Az újságíró ellátogatott Lajosvölgyébe, a Lajosvölgyi Hutába (Huta Certeza) és még két-három településre. A szatmári vagy akár a nyíregyházi újgazdagok villái csak kunyhók az itt sorakozó paloták mellett. Tíz-tizenöt szobás házak, márványlépcsőkkel, kovácsoltvas kapuval, kistoronnyal, nagytoronnyal s a legújabbak már üvegfallal. Azonban két-három idős embert látni az utcákon, s a kertekben sincs mozgás, lényegében üresek ezek a falvak. Nyugaton dolgozik mindenki, aki csak mozogni tud. Kubikolnak, követ törnek, szemetes kukákat ürítenek Németországban… Két éve Romániában járt Párizs főügyésze és kérte, hogy látogathasson el az Avasba is, mert a francia főváros peremkerületeiben 1400 avasi származású kiskorú prostituáltat fülelt le a rendőrség, s látni szeretné milyen környezetből mentek el ezek a lányok. A főügyésznek elállt a lélegzete, amikor meglátta a lajosvölgyi, hutai, bikszádi, bujánházi palotákat. Nem szükségből, inkább önmutogatásból épülnek ezek a paloták. Itt állnak üresen, bebútorozva is lakatlanul. Ezek a falvak lényegében holt települések, s éppen olyan kísértetfalvak, mint a Mezőség vagy a Székelyföld elnéptelenedett, megüresedett öreg falvai. /Sike Lajos: Kísértetfalvak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./
lapozás: 1-6