Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 30 találat lapozás: 1-30

Helymutató: Bonyha

1996. december 18.

Bonyha község múltját a helybeli Benczédi Albert tiszteletes kutatja, kéziratban van monográfiája, kár, hogy nem jelent meg, állapította meg Bögözi Attila. Bonyhához tatozik egy kicsi falu, Bernád, ma már csak néhány ház jelzi az egykori falut. Református temploma is volt, mely a háborúban megsérült. Mindössze 25 főre fogyatkozott 1945-re a lélekszám, ezért engedélyt kaptak, hogy lebontsák a templomot. Idén aug. 6-án emléktáblát állítottak a templom helyére: "E helyen állt a bernádi ref. templom 1735-1945". Bonyha református egyházközsége elhatározta, hogy a környék tanulni vágyó ifjainak otthont épít. Ezért nyílt levéllel fordultak mindazokhoz, akik segíteni tudnak, hogy környék falvaiban élő magyar gyermekeket összegyűjtsék, biztosítsák számukra az anyanyelvű oktatás lehetőségét. /Bögözi Attila: A segítség lehet: pénzbeli vagy építőanyag. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./

1996. december 18.

1999. augusztus 16.

Megjelent Péterfy László Kibéd és egyháza /Infopress, Székelyudvarhely/ című nagymonográfiája. A Nagykenden élő szerzőhöz benézett Bálint Mózes, amikor éppen hazaérkezett a moldvai Klézséről vagy Szabófalváról, Pusztináról, ahol akkoriban talán tízezredszer járt. Péterfy László a nyolcvankilencedik esztendejét tapossa, és negyven éven át református lelkészként szolgált. Péterfy László már több település monográfiáját elkészítette. így Siklód (1957), Balavásár, Gyulakuta (1960), Héderfája (1975), Bonyha (1976), Nagy- és Kiskend (1978), végül pedig szülőfaluja, Nyárádselye monográfiáját. /Oláh István: Kibédi krónika. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

2000. november 20.

Nov. 18-án, születésének (1700. nov. 25) 300. évfordulóján Árva Bethlen Kata ünnepséget tartottak szülőhelyén, a Maros megyei Bonyha községben. Dr Csiha Kálmán püspök hirdetett igét. Dr. Tonk Sándor történész tartott előadást Árva Bethlen Katáról, majd dr. Buzogány Dezső teológiatanár a XVIII. századi egyházi életről értekezett. A helybéli Bethlen-kastélyban a bonyhai születésű Kántor Zita textilművész alkotásaiból nyílt kiállítás. /Árva Bethlen Kata ünnepség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

2000. november 28.

Többet temetnek Bonyhán, Árva Bethlen Kata szülőfalujában, mint ahányat keresztelnek - mondta Dénes Előd fiatal lelkipásztor, aki immár két éve szolgál a Kis-Küküllő menti faluban. Jelenleg Bonyha községközpont, összesen hét település tartozik hozzá: Bernád, Gógán, Gógánváralja, Leppend, Dányán, Jövedics és Kund. Lakosságának negyven százaléka magyar nemzetiségű, harminc-harminc százaléka román és roma. A református egyházközség hatszáz lélekkel számol, és ahogy Dénes Előd lelkipásztor elmondja, templomba járó nép lakja Bonyhát. A munkanélküliség itt is gond. A faluból számosan ingáztak Dicsőszentmártonba, az ottani gyárakba, de az ipar hanyatlásával sokan Általában egy gyereket nevelnek családonként, ritkább esetben kettőt. Ez az arány az iskola magyar tannyelvű osztályainak a megmaradását is veszélyezteti. Az elemiben már csak összevont tanítás folyik, idén már nagy nehézségek árán indult az ötödik osztály, ugyanis hiányzott a tízes létszám, amely a magyar tannyelvű osztály létjogosultságát törvényileg biztosítja. Bethlen Kata születésének 300. évfordulóján Bonyhán ünnepi istentisztelettel, történelmi tárgyú előadásokkal, képzőművészeti kiállítással, kórushangversennyel tisztelegtek emléke előtt. Tonk Sándor történész a nagyasszony koráról, életéről és tevékenységéről tartott előadást, Buzogány Dezső teológiatanár a 18. század egyházi életéről, a reformációról beszélt. Kántor Zita bonyhai születésű, Marosvásárhelyen élő fiatal képzőművész az évfordulón a helybéli Bethlen-kastélyban állította ki alkotásait. Remélhetőleg már jövőre megvalósul a szórványkollégium, amelynek célja, hogy Bonyhán járhassanak iskolába a magyar gyermekek, és a református egyház és a faluközösség által épített vendégházban lakhassanak. /Antal Erika: Bethlen Kata falujában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 28./

2000. november 28.

2000. szeptember 30.

Idén kilencedik alkalommal hirdette meg a zilahi Szilágy Társaság az egyházzeneszerzői versenyt, öt versenykategóriában, magyar nyelven megírt művekre: orgona- vagy zongorakíséretes dallal, gitárkíséretes dallal, gyermekkarokkal, egynemű karokkal és vegyes karokkal lehetett részt venni a versenyen. Idén hét mű érkezett a versenyre Erdélyből és Magyarországról. Idén - ellentétben eddigi versenyekkel - minden kategóriában születtek első díjak. Zongora-, illetve orgonakíséretes dalok kategóriában Gáspár Attila: Három zsoltár c. műve kapta az első díjat. A gitárkíséretes dalok csoportjában a budapesti Markovich Judit Új magyar Mária siralom c. Magyari Lajos versére született versenyműve lett az első. Horváth Barnabás Szegedről küldte a gyermekkarok kategóriájában első díjas művét A kis Jézus aranyalma címmel. Az egynemű karok csoportjában egy első díjas női kart küldött Csobán Gyula Endre Gyermekkori karácsonyunk címmel. A vegyes karok kategóriájában három díj született: Csobán Gyula Endre-Szabó Lőrinc Nyár című műve első díjas lett. Második díjat kapott a Pécselyi Király Imre éneke címmel Zilahról beküldött versenymű, melynek szerzője Gáspár Attila, és harmadik díjas lett a Bonyháról érkezett Én vagyok az Úr c. mű, amelynek szerzője Dénes Előd. A verseny díjait a XI. Zilahi Nemzetiségi Fesztiválon osztják ki október 15-én, a római katolikus templomban. /Adorján Kálmán: Zeneszerzőverseny. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

2001. április 19.

A Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség Tíz év a magyar karéneklés szolgálatában cím alatt készíti elő ez évi rendezvényeit Erdélyben és Magyarországon. Megtartják a kilencvenéves marosszentgyörgyi kórus ünnepét. Április 28-án Fogarason lesz kórustalálkozó. Május 19-én Nyárádszereda látja vendégül az újabb találkozó dalosait, május 26-án pedig Kézdivásárhely. A Zengjen hálaének egyházzenei kórustalálkozót tizedik alkalommal rendezik, június 2-án Szászrégenben. Június 10-én szentháromságvasárnapi kórustalálkozó Marosvásárhelyen. Június 26-30. között a Collegium Hungaricummal közösen vesznek részt a szövetség kórusai a Magyar Kórusok Világtalálkozóján, Debrecenben. Június 28-án lesz a Sárrétudvari kórustalálkozó, július 21-én az Alsó-, Felsőszentmihályi kórustalálkozó. Augusztus 20-án a fénypont: az Ezertagú Kórus fellépése Budapesten. Szeptember 1-jén kórustalálkozó Bonyhán; szeptember 29.- október 1. között kórustalálkozó Marosvásárhelyen, decemberben közgyűlés. Végül karácsonyi hangversenyek leszek a kórusok székhelyein. /Tízéves dalos szövetség. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 19./

2001. június 13.

Jún. 2-án, pünkösd szombatján Szászrégenben a főtéren zászlóikkal gyülekeztek a X. találkozóra érkező kórusok és a város fúvószenekarának kíséretével végigvonultak a főúton a református templomig. Évek óta készültek a felvonulásra, de erre a vegyes lakosság miatt nem volt lehetőségük. Most a város önkormányzata és rendőrségi hivatala adott engedélyt erre. Sok kórus volt jelen. A házigazdák kórusai, a Liliom Vegyes Kar és a nőszövetség most alakult női kórusa, Marosszentgyörgy református egyházközségének vegyes kara, Abafája kis kórusa, Küküllőbonyha református egyházközségi vegyes kara első alkalommal szerepelt, Dicsőszentmárton Sipos Domokos Vegyes Kara, Disznajó ifjúsági kórusa, Magyarrégen református egyházközségének vegyes kara, Marosfelfalu női kara, a marosvásárhelyi kórusok /Szabadság utcai református egyházközség Hozsánna vegyes kara, a Gecse utcai kistemplom "Evangélium" vegyes kara/, Nyárádszeredáról a Bocskai István Női Kar, a parajdi református egyházközség vegyes kara, Radnótfája kórusa, Székelyudvarhely Balázs Ferenc vegyes kara, a szovátai Intermezzo női kamarakórus, a szovátai református egyházközség vegyes kara, Udvarfalva reformátusainak vegyes kara. Nagy Ferenc, a Seprődi János Kórusszövetség elnöke a rendezvényen elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt egy Nyárád menti kis községből indult el a kórusszövetség megalakítása, amely azóta a Kárpát-medence kórusainak és zenekarainak nemzetközi szakmai egyesületévé vált és a mostani szászrégeni találkozó nagybetűs ünnepe az egész magyar karéneklésnek. /Tizedszerre Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

2001. augusztus 14.

A magyar államiság ezeréves fennállását köszöntő-ünneplő rendezvényeket az aug. 15-i esztergomi ünnepség zárja. A magyarság, Magyarország mellett, a környező államokhoz tartozva, nemzetrészként élte meg az eseménysorozatot. E nemzetrésznek további életképessége függ attól is, hogy képesek vagyunk-e e helyzetnek megfelelő nemzettudatot kialakítani. A rendezvények végén Dr. Szabó Miklós kitért a falutörténet-írás időszerű kérdéseire. 1992-ben Pál-Antal Sándor kiadta Backamadaras 600 éve c. kötetet, illetve Nagy Géza, akkori sáromberki lelkipásztor, Berekméri D. István, Tonk Sándor és dr. Szabó Miklós megírták a Sáromberke 1319-1994 c. kötetet, más helységekben is elindult az érdeklődés az erdélyi falu, a szülőfalu történeti múltja iránt. Kiemelkedő szellemi alkotóműhely Péterfy László lelkipásztoré, aki egyház- és falutörténet sajátos ötvözetében mutatta be sikeresen, vagy fogja bemutatni Balavásár, Bonyha, Gyulakuta, Héderfája, Kend, Kibéd és Siklód történeti múltját. - A néhány oldalas kiadványoktól kezdve a több száz oldalasig, az alábbi falvakról jelentek meg "falumonográfiák" vagy valami egyebek: Abosfalva, Ákosfalva, Bólya, Csittszentiván, Disznajó, Kibéd (nem a Péterfy László írása), Mezőkölpény, Mezőpanit, Mezősámsond, Nagyernye, Nyárádszereda, Póka, Rava, Szederjes, Székelycsóka, Tancs. A nem szakember, vagyis műkedvelő falutörténet-kutatói gárda ma már igen nagyszámú mind Maros megyében, mind más vidékeken. A műkedvelő történészek nem rendelkeznek kellő tudományos felkészültséggel, gyakorlattal, tapasztalattal, akik gyakran azt sem tudják, mi a falumonográfia és mi a falutörténet. Szabó Miklós azt tanácsolta, hogy kutassák a szülőfalu történeti múltját, de nagyobb gonddal, alapossággal. /Dr. Szabó Miklós: A falutörténetről a millenniumi év végén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

2001. szeptember 3.

Szept. 2-án Szászbonyhán, a református templomban tartották az egyházzenei találkozót. Dénes Előd református lelkész nyolc együttest és karnagyát -székelyudvarhelyi Székely Dalegylet férfikara (Kovács László); aranyosegerbegyi református vegyes kar (Balázs Győző Balázs); kisbácsi református vegyes kar (Péter Csabáné Sógor Éva); dicsőszentmártoni Sipos Domokos kórus (Dénes Előd); sepsibodoki református vegyes kar (Dénes Csaba); marosvásárhelyi Hozsanna kórus (Szász Mária valamint a bonyhai református vegyeskar és kamarakórus, Dénes Előd) - üdvözölve, a Seprődi János Nemzetközi Kórusszövetség elnökét, Nagy Ferencet, alelnökét, Hajdó Károlyt, dr. Kakassy Sándor RMDSZ-képviselőt, a lelkésztársakat és a vendégeket is köszönthette. /Járay Fekete Katalin: Hangok és harangok el ne némulhassanak! = Népújság (Marosvásárhely), szept. 3./

2001. szeptember 3.

2002. augusztus 20.

Örvendetesen szaporodnak Erdélyben a falu-, egyház-, iskolamonográfiák. Talán kissé megkésve, de nem végleg lekésve ölelik magukhoz az erdélyi magyar falut és mentik az utánuk jövőknek annak történetét az összefoglaló könyveiket szerzőik. Nagyszerű a monográfiát írók hangyaszorgalma, sziszifuszi munkája. Anyagi gond a könyv előállítása, kiadó keresése, pénzügyi támogatók felkutatása. Mindezekért tiszteleg a cikkíró a máréfalvi Kovács Piroska, a barátosi Kelemen József, az árapataki Lőrincz Etelka, a szentkatolnai Bakk Pál, a nyárádgálfalvi Sebe Ákos, a nyárádselyei, 92 esztendős Péter László református tiszteletes, aki nyolc falu - Kibéd, Héderfája, Bonyha, Kend(ek), Nyárádselye, Gyulakuta, Balavásár és Siklód - egyház- és falutörténeteit írta meg, továbbá a máramarosszigeti Mazalik Alfréd, a szinérváraljai orvos-publicista-riporter Ábrám Zoltán, Oroszhegy élő lelkiismerete, Mihály Tibor előtt. /Ferenczy L. Tibor: Monográfiák és íróik. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 20./

2003. május 20.

Gógánváralján jól működő támogatási rendszer alakult ki, melynek egyik eredményére volt a gyülekezeti ház felavatása. A Bonyha községhez tartozó, közigazgatásilag egy településnek számító Gógán és Váralja falukban két református közösség működik és két lelkipásztort tartanak el. A 350 lelkes gógánváraljai közösség 1991-től testvérközösségi kapcsolatokat ápol egy holland egyházközséggel. A hollandok 12 éve rendszeresen ellátogatnak a településre. Először az iskolát renoválták, aztán a templomfal egy részét javították. A hollandok működtetik az ösztöndíjprogramot: minden gógánváraljai diák, aki tovább szeretne tanulni, támogatásban részesül. Idén 13 diák kapott ilyen jellegű segélyt. A holland támogatók rendszeresen ellenőrzik, hogy adományaikkal valóban az történik-e, amire szánták. /Korondi Kinga: Gyülekezeti házat avattak Gógánváralján. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 20./

2002. január 15.

Megjelent Mátyus András székelyudvarhelyi orvos Hittel, tollal, szívvel című könyve, a Kis-Küküllő völgye sorozat újabb kötete. A könyv a 92 éves pap-tanár, monográfus Péterfy Lászlóról szól, akiről Egyed Ákos azt írta, hogy "egyház-, falutörténet sajátos ötvözetében mutatja be sikeresen Balavásár, Bonyha, Héderfája, Gyulakuta, Kend, Kibéd, Nyárádselye, Siklód történeti múltját." Péterfy László élete tartalmas és gazdag, életútja a nyárádselyei parókiától Nagyenyed, Marosvásárhely kollégiumai és a kolozsvári református teológia, az egyetem bölcsészkara után falvak és gyülekezetek során át vezet a mai kiskendi házig, íróasztaláig, amely mellett 1974-es nyugdíjaztatásától is még oly sok munkás órát töltött - munkáinak megjelenése, kiadása legcsekélyebb reménye nélkül. Ugyanis csak 1989 után nyílt lehetőség monográfiáinak kinyomtatására. Péterfy László egyik fia, László jó nevű szobrász Budapesten. A szobrász Péterfy László Jékely-lányt vett feleségül. Jékely Zoltán Áprily Lajos fia volt. Az ő felesége (özvegye) nem más, mint Jancsó Adrienne szavalóművész. /B.D. [Bölöni Domokos]: Jékely Zoltán apatársa. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./

2002. január 28.

Sóvárad közelében van a hajdani Csombod vára, a hozzá kapcsolódó gazdag mondaanyag egy részét Ráduly János közölte (Vetettem gyöngyöt. Népköltészeti tanulmányok. Székelyudvarhely. 1997). Ráduly 1998 nyarán járt arra, amikor néhány olyan kőtömbre (sztélére) figyelte föl, amelyek "emberfejesek", azaz emberfő alakúak. Ezek között egy "írott" kő is előbukkant, amelyen két vésett jel látható, mind a kettő besorolható a székely (magyar) rovásírás ábécérendszerébe. A két jel Ráduly szerint monogramot takar, család- és keresztnév rövidítései lehetnek. Kéréses a jelek kőbe vésésének az ideje. Ráduly János szerint nem kizárt, hogy a két jelet a XV-XVII. században "írták". Ezzel Sóvárad is felsorakozott a rovásírást megőrző Kis-Küküllő menti falvak közé. Ezek a következők: Kibéd, Makfalva, Szolokma, Erdőszentgyörgy és Bonyha. /Ráduly János: Rovásjeles kő Sóváradon. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

2002. február 25.

Febr. 23-án tartották Marosvásárhelyen a Csipike mesemondó verseny megyei döntőjét, megérkeztek a marosvásárhelyi, szovátai, magyarkirályfalvi, szászrégeni, makfalvi, marosvécsi, maroscsapói, marosugrai, radnóti, vámosgálfalvi, székelykakasdi, nyárádszeredai, beresztelki, bonyhai, székelyberei mesemondó második osztályosok. A zsűrinek főtt a feje, mert szívük szerint minden gyereket díjaztak volna. /(mezey): Mesemondó vetélkedő a fonóban. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

2002. április 9.

Péterfy László /sz. Nyárádselye, 1910/ református lelkész történelem?földrajz szakos tanári képesítést szerzett. 1942-től nyugdíjba vonulásáig, 1974-ig Nagykenden szolgált. A második világháború alatt és után pedagógusi feladatokat is vállalt. Egyház- és falutörténeti kutatásait már a harmincas években elkezdte, de a ?89-es politikai változások előtt nem jelenhettek meg munkái. 2000-ben és 2001-ben a millennium tiszteletére sorozatban láttak napvilágot falumonográfiái, szám szerint nyolc. Péterfy László, most is dolgozik, Makfalva monográfiáját állítja össze. Negyvenöt esztendeje Siklóddal kezdte a falumonográfia írását, majd párhuzamosan gyűjtötte az anyagot a Balavásárról és Gyulakutáról és Kibédről. Megírta szülőfaluja Nyárádselye monográfiáját, aztán jött a Kend(ek)-ről szóló kötet. Végül szintén párhuzamosan végzett gyűjtő- és kutatómunka eredményeként megszületett Bonyha és Héderfája monográfiája is. 1994-ben Mátyus András, Mátyus Mihály és Bálint Mózes felkérésére nekilátott az anyagok aktualizálásához. A kötetek kiadása az ő közreműködésük és támogatásuk nélkül nem történhetett volna meg. /Szentgyörgyi László: Nem csak hittel, tollal is. Beszélgetés Péterfy László nyugalmazott lelkésszel, falumonográfia-íróval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 9./

2004. április 14.

Több száz hektárnyi termőföldet öntött el a Maros ápr. 11-én, Maroscsapó és Radnót közelében. A Kis-Küküllő áradása miatt leomlott a Bonyha és Héderfája közötti híd egyik hídfője. Több hektár legelő került víz alá a hétfőre virradó éjszakán Hargita megyében is, ahol kiöntött a Maros. /Kiléptek medrükből az erdélyi folyók. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./

2004. július 23.

Az Alsó Kis-Küküllő menti Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (ALKISZ) idén negyedik alkalommal szervezett Ádámoson szórványtábort. Míg első évben csupán 40 helyi gyereknek biztosítottak vakációt, idén már 180 IV-VIII. osztályost fogadtak. Az egyetemistákból, fiatal tanárokból álló ALKISZ elődleges célja: a többnyire szórványban élő magyar diákok közötti kapcsolatok kialakítása. Július végétől a vámosgálfalviak, désfalviak, szászcsávásiak, magyarsárosiak, héderfájiak, küküllőszéplakiak, bonyhaiak és bethlenszentmiklósiak táboroznak. A gyerekek a népművészetről, a hagyományokról és a magyar helyesírásról hallgathatnak előadásokat. /(simon): Folyamatosan bővül az ádámosi szórványtábor. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 23./

2004. július 28.

Júl. 26-tól a vámosgálfalvi, désfalvi, szászcsávási, magyarsárosi, héderfáji, küküllőszéplaki, bonyhai és bethlenszentmiklósi IV-VIII. osztályos gyerekeket fogadja Ádámoson a szórványtábor, melyre az Alsó Kis-Küküllő menti Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (ALKISZ) szervezésében idén negyedik alkalommal kerül sor. A gyerekek a népművészetről, hagyományainkról, az egészséges táplálkozásról, a magyar helyesírásról hallgathatnak előadásokat, majd kézműves-tevékenységek, helyesírási vetélkedők során életbe is ültethetik a tanultakat. /Szórványtábor Ádámoson. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 28./

2004. november 24.

Nov. 20-án Bonyhán a tanfelügyelőség és a Tanítók Háza kezdeményezésére emlékeztek arra, hogy 250 éve jelent meg a helység egykori híres nagyasszonya, Árva Bethlen Kata Önéletírása. A Soós Katalin szaktanfelügyelő szervezte rangos megemlékezésen alig lehetett beférni a Kis-Küküllő Alapítvány igyekezete nyomán létesült szórvány oktatási központba. Dr. Kakassy Sándor, a Kis-Küküllő Alapítvány elnöke előadását a bonyhai általános iskolások műsora előzte meg. Árva Bethlen Kata települése a magyar kultúra fellegvára volt hosszú időn keresztül, most meg a környéken végveszélyben a magyar anyanyelvi oktatás, figyelmeztetett az előadó. A rendezvény legmaradandóbb élményét Farkas Ibolya színművésznő nyújtotta, aki huszonöt évvel ezelőtt játszotta nagy sikerrel itthon és szerte Nyugat-Európában Kocsis István Árva Bethlen Katáról írt monodrámáját. Most tömörített változatban szólaltatta meg az író veretes szavait. Ezen a napon megnyílt Kolumbán Kántor Zita Bonyhán született fiatal marosvásárhelyi textilművésznő kiállítása. A pedagógusvendégek megismerkedhettek a bonyhai általános iskola nemrég felavatott dokumentációs központjával. /N. M. K.: Árva Bethlen Katára emlékeztek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 24./

2005. április 4.

Április 2-án felszentelték Dányán református templomát. A Bonyha községhez tartozó kis településhez vezető göröngyös út, a falu bejáratánál hiányzó helységnévtábla nem akadályozta meg az elszármazottakat, hogy hazatérjenek, s részt vegyenek a több mint százéves református templom általános felújításának ünnepségén. A szépen rendbe tett templomban Székely András esperese hirdette az igét. Dányán faluban az elmúlt negyven évben felére csökkent a református közösség száma, jelenleg 140 fős. Takács Albert dányáni lelkipásztor a település, a templom történetéről beszélt. /Simon Virág: Ha összetörnek is hídjaink… = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./

2005. április 14.

Élő kapcsolat van Maros megye községei, városai és a moldvai csángó falvak lakói között. 1990 óta 1381 gyermek vett részt Maros megyei településen szervezett nyári tanulótáborban. Érdemes kiemelni a régeni római katolikus plébániát, az erdőcsinádi Szucsáki Alapítványt, a maroskeresztúri és marosszentgyörgyi római katolikus plébániákat, ahol hosszú évek során 40-50 gyermek vesz részt a nyári táborokban. De volt tábor Jobbágyfalván, Bonyhán, Backamadarason, Mezőpanitban, Erdőszentgyörgyön, Nyárádmagyaróson, Márkodon, Selyében, Deményházán, Csittszentiványon és Holtmaroson. Marosvásárhelyi orvosok nem egy esetben ingyen kezelték a Moldvából érkezetteket. Sok család és szervezet adományozott könyveket a hazatérő gyermekeknek, illetve a Klézse-Szeret Alapítvány könyvtárának. Az emlékezetes árvíz alkalmával több teherautó élelmet, ruhát stb. vittek a károsult csángómagyar és más nemzetiségű moldvaiaknak. /Czellecz Jenő, a csángóbizottság nevében: Maros megye 15 éve felkarolja a csángóügyet. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./

2005. augusztus 31.

A kilencvenedik évén túl levő Péterffy László nyugdíjas református lelkész Kend elismert személyisége, kilenc monográfia szerzője. A teológiával párhuzamosan történelem-földrajz szakot is végzett az egyetemen. Kutatásainak forrása az egyházi iratok voltak, minden egyházközség megőrzi régi iratait, sokszor évszázadokra visszamenőleg, így „csak” föl kell azokat kutatni. Kutatómunkát végzett a levéltárakban. Megírta Nyárádselye történetét. 1942-ben hívták Nagykendre, ahol folytatta a kutatómunkát. A monográfiaírást nyugdíjazása után kezdte teljes el lendülettel. Nyolc-tíz év munkájával készült el Kend, Bonyha, Nyárádselye, Siklód, Makfalva, Gyulakuta, Héderfája, Kibéd és Balavásár monográfiája, Mátyus András pedig könyvet írt róla Hittel, tollal, szívvel – Péterffy László életútja címmel. /Nagy Botond: Kilenc monográfia a nyugdíjas évek alatt (!). = Népújság (Marosvásárhely), aug. 31./

2005. október 4.

Október elsején, a zene világnapján ötödik alkalommal rendezett Bonyha református közössége kórustalálkozót. A Küküllőmente falujában zsúfolásig megtelt a kazettás ősi templom. Fellépett a sáromberki Református Vegyes Kar, a gógánváraljai Református Kórus, a marosvásárhelyi Szabadság úti Ifjúsági Kórus, a marosvásárhelyi Hozsanna Kórus, a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar és a helybeli kórus. A találkozó öt évvel ezelőtt Dénes Előd lelkipásztor- karnagy kezdeményezésére jött létre. /Kovács András karnagy: V. Egyházzenei Kórustalálkozó Bonyhán. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

2005. október 20.

Több Maros megyei kastélyt kérnek vissza az erdélyi magyar nemesi családok – Kemény, Bethlen, Teleky, Rhédey – leszármazottai. Jelenleg összesen 24 barokk vagy reneszánsz stílusban épült kastélyról van szó, melyek jogi helyzetével nincs tisztában sem a helyi, sem a megyei közigazgatás, tekintettel arra, hogy az örökösök a visszatérítési kérelmeket egyenesen a bíróságoknak küldték el. A visszakért kastélyok között van a marosvécsi Kemény-kastély, amely 1228-ból származik, s amelyre báró Kemény János leszármazottai tartanak igényt. A keresdi kastély a Bethlen család rezidenciája volt. A kastélyt Bethlen Gábor örököse, a marosvásárhelyi Bethlen Anikó grófnő igényli vissza. A gernyeszegi kastélyt gróf Teleki László építtette. Az épület az erdélyi építészet egyik legérdekesebb darabja, Az épületben jelenleg tüdőszanatórium működik. A Sáromberkén található kastélyt Teleki Sámuel gróf építette 1769-ben. Örökösei néhány hete bejelentették, hogy a kastélyt köztulajdonba adják majd, és az épületből csak néhány szobára tartanak igényt szálláshelyül azokra az esetekre, amikor Romániába látogatnak. Szintén visszakérik a XIX. századi marossárpataki Teleki-kastélyt, illetve a Szászrégen közelében lévő Abafáján lévő Huszár-kastélyt, amely 1720-ban épült, a görgényszentimrei kastélyt, a szentpáli Haller-kastélyt, a marosgezsei Bánffy-kastélyt; a mezőzáhi Ugron-kastélyt, a bükkörményesi Rákóczi-kastélyt, a koronkai, illetve a nyárádszentbenedeki Tholdalagi-kastélyt, a backamadarasi Horváth-kastélyt, a bonyhai Bethlen-kastélyt, a magyarózdi Pekri-kastélyt, a topai Bethlen-kastélyt, az erdőszentgyörgyi Rhédey-kastélyt. A marosvásáhelyi Tholdalagi-palotában jelenleg etnográfiai múzeum, a Teleki-házban a Teleki Könyvtár, a Kendeffy-házban pedig a marosi bíróság működik. A Marosvásárhelyen visszaigényelt ingatlanok között van a Haller-ház és a Bornemissza-ház is. /Magyar nemesi családok követelik erdélyi kastélyaikat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

2005. október 29.

Elhunyt Péterfy László /Nyárádselye, 1910. febr. 2. – Kiskend, 2005. okt. 26./ lelkész, helytörténész. A református teológiát és az egyetem történelem- földrajz szakát párhuzamosan látogatva igen jó eredménnyel, ösztöndíjjal diplomázott Kolozsváron. 1942–1974 között Nagykend lelkipásztora, közben ’44-ig tanár Makfalván. Nyugdíjba vonulásakor költözött a közeli Kiskendre, öregkori munkássága színhelyére. Szolgálta gyülekezetét, gyűjtötte szorgalmasan népe szellemi termésének gyümölcseit,. Elsősorban azoknak a településeknek és egyházaiknak a történetét jelentette meg, amelyekkel hosszú és termékeny munkás élete folyamán kapcsolatba került. Így látott napvilágot Kibédről, az ősföldről, Nyárádselyéről, a szülőfaluról, aztán Kendről, majd Bonyháról, Héderfájáról, Siklódról szóló könyveinek sorozata. Kendi Kalendáriumot is írt, szerkesztett. Könyvei nélkül nem lehet megírni a jelzett települések teljes monográfiáit. Pennás pap volt, kitűnő érzékkel ismerte és istápolta a tehetségeket, tisztelte kor- és eszmetársait. Halálával Erdély 1940 utáni magyar művelődés- és egyháztörténetének emblematikus személyisége távozott körünkből. /Bölöni Domokos: Elment a pennás lelkész. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./

2005. november 2.

Sáromberkéban nyáron országos IKE-találkozó volt, október 29-én pedig megtartották az V. Teleki Sámuel Kórustalálkozót, melyen részt vettek a Maros-Mezőségi Református Egyházmegye gyülekezeti kórusai, a bonyhai és marosfelfalusi egyházközségek kórusai, valamint a nagysármási fúvószenekar. Több mint 300 vendéget fogadtak a Teleki-kastély udvarán. A rendezvény hagyományosan a kórusok felvonulásával kezdődött. A kórusok zászlaik alá sorakozva vonultak be a református templomba. A vendégek megtekinthették a 2003-ban megalakult falumúzeumot, mely a templom szomszédságában áll. /Nemes Csilla: Egyházmegyei kórustalálkozó Sáromberkén. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

2005. december 12.

Közösségkovácsoló erővel bírt az a szavalóverseny, melynek a mikefalvi református templom adott otthont december 10-én és melynek központi témája az adventi ünnepkör. Harmincöt szavaló gyűlt össze a Dicsőszentmárton környéki Kis-Küküllő menti településekről a Takács lelkészházaspár meghívására. A szavalóversenyt évente meg szeretnék rendezni, úgy, hogy mindig egy-egy jeles naphoz kötődne. A versenyre benevezett általános iskolás diákoknak Reményik Sándor Kegyelem című verse mellett egy szabadon választott költeményt is magukkal kellett hozniuk. A küküllőszéplaki, gógáni, gógán-váraljai, bonyhai, mikefalvi, szászcsávási, désfalvi, haranglábi, szőkefalvi, dicsőszentmártoni, királyfalvi szavalók ünnepi hangulatot varázsoltak. /Mészely Réka: Karácsonyról, csillagokról…Adventi szavalóverseny Mikefalván. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 12./

lapozás: 1-30