Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 15 találat lapozás: 1-15

Helymutató: Borossebes

1993. július 20.

Erdély vegyes lakosságú vidékein egyes helyeken a Romániai Magyar Szón kívül más magyar lapokra nem fogadnak el megrendelést. Ez történt például az Arad megyei Borossebesen. /Gál Éva Emese: Jog az olvasáshoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./

2000. november 14.

A Kölcsey Egyesület /Arad/ Borossebesen, a református templomban emléktáblát helyezett el, megörökítve Sárosi Gyula /1816-1861/ költő emlékét. Pávai Gyula beszélt a költő életrajzáról, majd a Kölcsey Stúdió tagja Sárosi verseit szavalták. /Németh Beatrix: Sárosi Gyula-emléktáblát avattak Borossebesen. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 14./

2000. november 25.

Kondor Endre pankotai református lelkipásztor Borossebesen, egyik szórványgyülekezetében beszélt a helybeli református közösség életéről. A nyilvántartás szerint a borossebesi református gyülekezet 100-110 fős, vasárnaponként 15-20-an vesznek részt az istentiszteleten. A lelkész Borossebesre, Borosjenőbe, Csermőre és Bokszegre jár ki. Együtt tartják a különféle megemlékezéseket a katolikusokkal. "Köztudott, hogy a magyarság általában fogy, de ezen a vidéken a fogyatkozás sokkal élesebben mutatkozik meg." - állapította meg a lelkész. Hozzátette, hogy "Istennek célja van velünk." Csermőn - amíg ő istentiszteletet tart - a felesége a parókián 2-3 gyereket magyarul írni, olvasni tanít. /Balta János: Hiszem, hogy Istennek célja van velünk. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 25./

2001. január 30.

Matekovits Mária, az EMKE Arad megyei elnöke javaslatot dolgozott ki az Arad megyei szórványoktatás megoldására. Arad megye magyarsága 58 ezer főre tehető. A magyarság fele Aradon, fele pedig vidéken él. Aradon a város lakosságának 15 %-a magyar. A megyében magyar tannyelvű oktatásban (óvodától líceumig) 3299 fiatal részesült, ez 5,68 %-a a megye magyarságának. A fiatalok 50 %-a nem anyanyelvén tanul, pedig az iskolahálózat lehetővé tenné a magyar nemzetiségű fiatalok 80 %-nak a beiskoláztatását. Matekovits Mária javaslatában körzetekre osztotta a megyét, a jelenlegi helyzetből kiindulva tette vette számba a tennivalókat. Hegyalja vidékén teljesen leépült az anyanyelvi oktatás, annak ellenére, hogy jelentős magyar közösségek lakják a térséget. 15-20 évvel ezelőtt Gyorok és Pankota életképes I-VIII. osztályos iskolával rendelkezett, Galsán, Csermőn, Borossebesen még néhány esztendeje voltak magyar elemi iskolás tagozatok. Az elég nagyszámú, magát magyarnak valló közösségek Lippán és Borosjenőn nem igényelnek semmilyen magyar oktatást és Pankotán is éppen, hogy működik egy 5 tanulóból álló összevont osztály. Az előrelépést, a megoldást az RMDSZ, az egyházak, az EMKE és a civil szervezetek összefogása jelentheti. Fel kell térképezni az egyes területeken a közösségek hozzáállását az anyanyelvi oktatás újraindításával kapcsolatban. Mikrobuszok szükségesek iskolások szállítására. A szórványt felvállaló óvónők és tanítók számára a feltételeket meg kell teremteni /szolgálati lakás/. Fejleszteni kell az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport kollégiumát. /Matekovits Mária, az EMKE Arad megyei elnöke: Arad megyei javaslatok a szórványoktatás stratégiájára. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 30./

2001. november 10.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlése nyolc éve határozta el, hogy nov. 4-én megemlékezik mártírjairól, üldözöttekről és a hősökről. Borossebes református templomában tartották az idei emlékünnepet, amelyen felekezeti hovatartozástól függetlenül részt vett Apatelek, Borosjenő, Bokszeg, Borossebes magyarsága. Tőkés László püspök igehirdetése után Kondor Endre lelkipásztor beszélt a borossebesi, dr. Vajda Sándor a borosjenei mártírokról és hősökről. - Az emlékünnep ébren tartja a hősök, mártírok és üldözöttek emlékezetét. /Dr. Vajda Sándor főorvos: Hőseinkre emlékeztünk Borossebesen. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./

2002. július 5.

Arad megye összlakossága 1992-ben még 487 617 volt, ma viszont csak 461 730. Arad város népessége is csökken, tíz éve még 190 114 volt, ma 172 824. Arad megyében jelen pillanatban 49 379 magyar él/a megye lakosságának 10,7 %-a/, tíz évvel ezelőtt viszont még 60 946-an voltak. Arad városnak 22 466 magyar lakosa van, 7331-gyel kevesebb, mint az előző népszámláláskor. A magyarok száma Kisjenőn 2021 (2075 volt), Kürtösön 295 (370), Kisiratoson 1568 (1781), Borossebesen 804 (1029). Az 1992-es népszámláláshoz hasonlóan, most is külön nyilvántartották a székelyeket. Akkor a megyében 65-en vallották magukat székelynek, most húszan, s ebből 11 Aradon él. A németek 50%-kal vannak kevesebben mint tíz éve. Egyedül a romák száma gyarapodott: 13 325-ről 17 824-re. /(Irházi János): A 2002-es népszámlálás részeredményei. Fogy a magyarság. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 5./

2002. július 31.

Az RMDSZ Arad megyei szervezetének anyanyelvű oktatási munkaterve szerint a helyi RMDSZ-tisztségviselők közösen az iskolák és tagozatok képviselőivel, az egyházak és a civil szervezetek segítségével készítsenek el 4 éves időszakra kiterjedő felmérést a várható iskoláskorú gyermeklétszámról és a pedagógusállományról, illetve a beálló változásokról. Ehhez minden iskolának kérdőívet juttatnak el, amelyet legkésőbb október 1-jéig kitöltve visszavárnak. Szükséges, hogy minden településen, iskolában alakítsák meg a Pedagógus Szövetség mellett működő szülői munkaközösségeket. Szükség van arra, hogy a meglévő tankerületeken belül működjön egy-egy óvoda, amelynek végzősei az illető tankerület iskolájának tanulói lesznek. Így a 20-as óvoda a Csiky Gergely Iskolacsoport számára biztosítja a szükséges tanulólétszámot, a 16-os az Aurel Vlaicu (21-es) Iskola számára, a 18-as, a 12-es (mikelakai) iskola számára, a 11-es a Mosóczy-telepi 13-as iskola számára, míg a 7-es gáji óvoda a 10-es iskola számára. Problematikus a Mosóczy-telepi iskola magyar tagozatának fenntartása, hiszen az összevont I-IV. osztályba mindössze 14 tanuló iratkozott be, a felső tagozaton pedig csak a VI. és VII. osztály működik, minimális taglétszámmal. Az a cél, hogy a megyében az összes magyar nyelven tanuló általános iskolás diák tanulmányait a Csiky Gergely Iskolacsoportban folytassa. A megyében jelenleg 10 iskolában működik I-VIII. osztály és 13-ban I-IV. osztály. A szórványoktatás helyzete: aA 2001-2002-es tanévben 5 helységben 85 tanuló vett részt intézményes fakultatív magyar oktatásban, és 3 helységben (Lippa, Borossebes, Csermő) vasárnapi iskola szintjén. Oktatási munkaterv. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 31./ Nagy Gizella oktatási alelnök /a munkatervet kidolgozó csoport egyik tagja/ közölte, megvitatták a tervet. Az egyik ellenvetés szerint túl rövid a négyéves időszakra szóló tervezés. Az oktatási munkatervhez ötletekkel, elképzelésekkel bárki hozzájárulhat. /Balta János: Beszélgessünk a munkatervről! = Nyugati Jelen (Arad), júl. 31./

2002. november 23.

Borossebesen a református hívek jelentős önkéntes munkával, anyagi támogatással teljesen felújították, kibővítették a parókiát, hogy saját lelkészük legyen. Balla Sándor református lelkipásztort aug. 1-jétől kinevezték a helybeli egyházközségbe. Balla Sándor tudja, hogy az alapokkal, az anyanyelvű oktatás megszervezésével kell kezdenie. Eddig 7-8 gyermek jelentkezett. Borossebesen mindössze 90 református van, Bokszegen pedig 6 család. /Balta János: Saját lelkészük van a borossebesi reformátusoknak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 23./

2003. április 25.

Ápr. 23-án Dorel Popa és Király András az RMDSZ-SZDP Arad megyei protokollumot. A megállapodás szerint szeptember 15-ig helyére kerül a Szabadság-szobor. A protokollumhoz hat, 2003-ban megvalósítandó konkrét célokat tartalmazó melléklet tartozik. Ezek kiterjednek a tanácsokban való együttműködésre, infrastruktúra-fejlesztésre a magyarok lakta helységekben, rögzítették a visszaszolgáltatásra váró Arad megyei egyházi épületek listáját. A 26 tétel között szerepel Aradon a Notre Dame Nővérek leánygimnázium, a római katolikus fiúgimnázium, a kisszentmiklósi iskola, a megyében a kisjenői, nagylaki, pankotai, radnai, borossebesi, dezsőházai, székudvari, seléndi, zimándújfalusi, gyulavarsándi, cseraljai (Alunis), komlósi, szemlaki, sági, simándi, vladimirescui, zádorlaki római katolikus (magyar vagy német) elemi iskolák épülete, a máriaradnai ferences kolostor, a gyoroki és borossebesi református elemi iskola épületeinek visszaszolgáltatása. Az egyik melléklet tartalmazza a magyar nemzetiségű személyek megtartását vagy előléptetését az állami intézményekben vezető (döntéshozatali) funkciókban./Mit tartalmaz az RMDSZ-SZDP protokollum? = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./

2003. május 27.

Máj. 25-én, vasárnap beszélgetésre hívták borossebesi olvasót a Nyugati Jelen szerkesztői.Kiderült, hogy Borossebesen hivatalos magyar nyelvű oktatás évtizedek óta nincs, a hetvenes évek közepéig létezett fakultatív oktatás, de ez is megszűnt. A jelenlévők egyhangúlag kijelentették: igénylik a magyar nyelvű oktatást, legalább a fakultatívat állítsák vissza. Balla Sándor református lelkész elmondta: a templomban ezt már kihirdette, de eredménytelenül, mert csak két szülő jelentkezett. Most viszont megígérte, személyesen meglátogatja a szóba jöhető magyar családokat, s rövid időn belül összeállít egy listát a gyermekekről. Balta János lapigazgató megígérte, hogy a lap támogatja a borossebesieket. Volt, aki a Duna Televízió adását hiányolta a kábelszolgáltatótól. Borossebesen körülbelül 100 magyar család él. Az elrománosodás megállíthatatlan folyamatnak tűnik, ráadásul a közösségen belül sem teljes az egyetértés. /Irházi János: Egy igazi szórvány. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./

2003. június 3.

Ujj János elővette Borossebes katolikus temetőjében készült régi felvételeit. Megdöbbentő az azóta tapasztalt pusztítás. Ledöntött, összetört keresztek sora. A régi temetőket kellene gyorsan feltérképezni, hogy írásbeli és fényképes dokumentum maradjon róluk, hogy a következő nemzedékek évszázadok múlva is tudják: az itteni kisebbségek nem vándorló népek voltak. Ők több évszázadon, sőt akár évezreden keresztül is itthon voltak e vidéken, számukra ez szülőföld volt. /Ujj János: Nagyon kellene! = Nyugati Jelen (Arad), jún. 3./

2003. október 11.

A romániai magyarság 1944. évi internálásának gyökerei 1943 nyaráig nyúlnak vissza. Sztálin ugyanis így fogalmazott a Nagy-Britannia kormányához írt levelében 1943. június 7-én: ,,A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott (...), a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak, de kisebb-nagyobb mértékben a magyar népnek is viselnie kell." 1943. december 12-18-án a szovjet-csehszlovák szerződés, valamint a Németországgal és magyarokkal szembeni háború utáni álláspont kialakítása tárgyában Moszkvában Sztálinnal és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyi népbiztossal, a későbbi szovjet külügyminiszterrel tárgyalt Eduard Benes száműzetésben levő csehszlovák elnök. Molotov kijelentette: ,,A magyarokat meg kell büntetni." (...) A Benes kezdeményezésére létrejött tárgyalások végkövetkeztetéseit 1943. december 18-án jegyzőkönyvben rögzítették a Kremlben. Úgy vélték: ,,(...) Mindkét fél elismeri, hogy Magyarország nagy felelősséggel tartozik a háborúért (...)", miközben Romániára vonatkozóan azt rögzítették a dokumentumban, hogy ,,(...) a román népet, ellentétben a rendszerrel, amely őt a háborúba bevitte, nem terheli közvetlen felelősség a háborúért". Ugyanakkor 1943-ban Románia még két hadsereggel harcolt szovjet területen a Vörös Hadsereg ellen, viszont Magyarországnak csak megszálló hadosztályai voltak szovjet területen. Ugyanezt a magyarellenes álláspontot fogalmazta meg később, 1944 őszén Romániában a Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt, valamint a Nemzeti Liberális Párt is. Sajtójukban azt terjesztették, hogy a magyarság kollektíven bűnös, úgy kell elbánni vele, mint bűnös néppel. 1944. augusztus 23-án délután I. Mihály román király elrendelte Ion Antonescu marsallnak és minisztereinek a letartóztatását, 24-re virradó éjszaka pedig megalakult Constantin Sanatescu tábornok első kormánya. A belügyminisztérium augusztus 25-én elrendelte, hogy még aznap tartóztassák le a Német Nemzetiségi Csoport valamennyi vezetőjét, a szász és sváb lakosság ellenállásának megszervezőit, valamint a magyar kisebbség vezetőit; augusztus 27-én pedig a csendőrség főfelügyelősége újabb internálások végrehajtására adott utasítást. 1944. szeptember 12-én a szövetséges erők képviseletében a Szovjetunió, illetve Románia kormányai megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. A fegyverszüneti egyezmény aláírását követő első intézkedés az volt, hogy szeptember 15-én a csendőrség főfelügyelősége elrendelte minden magyar és német alattvaló családjával együtt történő internálását a Tg. Jiu-i táborba; a parancs azonban a zsidókra nem vonatkozott. Az észak-erdélyi magyar állampolgárságú, magyar útlevéllel rendelkező magyarokat internálták, az azonos állampolgárságú státusban levő észak-erdélyi román nemzetiségűeket nem. Amikor 1944. november 6-án a lágerek létrehozásáról szóló minisztertanácsi határozat megszületett, például Tg. Jiuban már 4650 internáltat tartottak fogva, a Brassótól nem messze levő barcaföldvári 2-es számú fogolytábor, a hetek múlva haláltáborként elhíresült láger is javában üzemelt. Arad megyében Aradon, Borossebesen, Pankotán, Doroszlófalván és Nagyhalmágyon; Brassó megyében Brassóban, Barcaszentpéteren és Földváron; Bihar megyében Nagyváradon, Belényesen és Kőröstárkányban, továbbá Zsombolyán, Tg. Jiuban, Slobozia Vechen, Ciurelen, Felső-, illetve Alsótömösön, Lugoson, Pitesti-en, Vulkánban, Caracalban stb. hoztak létre, illetve működtetnek tovább internálóközpontokat úgy, hogy gyakorlatilag minden megyében létezett legalább egy, országszerte összesen 36 láger. A Földváron fogva tartottak számáról eltérő adatok léteznek. Niculae Spiroiu volt honvédelmi miniszter közlése szerint a lágerben felületes volt a foglyok nyilvántartása. 1944 októbere és 1945 júliusa között 298 fogoly halt meg a táborban pusztító kiütéses tífuszjárvány idején. A földvári fogolylétszám ennél valószínűleg nagyobb volt, hiszen a lágerből szabadultak között van, aki 8000 fogolyról tesz említést, a korabeli sajtó pedig a földvári haláltáborban sínylődő ,,hatezer magyar hadifogoly és internált" szörnyű sorsát teszi szóvá. A Dolgozók Szava /Sepsiszentgyörgy/ című hetilap egy kiszabadult fogoly vallomásai alapján arról számol be, hogy Földváron 2500-3000 magyar, német, román, szerb és zsidó sínylődik ártatlanul. Elmondása szerint 15 éves gyermekektől aggokig, minden korosztályból vannak foglyok a lágerben. Az összeszedett és előbb a sepsiszentgyörgyi börtönbe zárt székelyek közül ,,sokan úgy szabadultak meg, hogy átállottak románnak. Szabad börzéje működött az átállásnak, s akadtak tényleg olyanok, akik ilyen áron megszabadultak az elhurcolástól. Nagy üzletet bonyolított le Stefanescu nyug.(almazott) járásbíró is, aki kaján örömmel számolgatta az utolsó napok egyikén a Balog-ház kapuja alatt az ilyen módon harácsolt százpengősök tömkelegét, ami mind a szerencsétlen elhurcoltak családtagjainak szája elől elvont pénzecskékből tevődött össze." A fogoly elmondása szerint, mielőtt a lágerbe bevitték, hat könyvbe is bevezették az érkezők adatait, az ő odaérkezésekor pedig a valamikori gyárépület, az iskola, valamint a földbe vájt nyolc lyukban akkor már 2500-3000 fogoly szorongott. Magyarország legtávolabbi vidékeiről állandóan érkeztek az újabb és újabb foglyok, emiatt a földvári tábor annyira túlzsúfolt lett, hogy az internáltak egy részét átvezényelték a szomszédos Lügetre. A foglyok kicsempészett levelek, pontosabban cédulákra írt üzenetek révén kérnek segítséget a külvilágtól, a környékbeli falvak, elsősorban Hidvég lakossága segít rajtuk lehetőségeihez mérten. /Mindez a szerző most megjelent könyvéből: Székely golgota, Kaláka-könyvek, Sepsiszentgyörgy. /Benkő Levente: A tervszerű merénylet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./

2002. május 3.

Ápr. 30-án RMDSZ-üléssel egybekötött vitafórumra gyűlt össze Borossebes magyarsága a helybeli református parókia felújított épületében. Gabnai Erzsébet RMDSZ-elnök beszámolójában kiemelte: 10 magyar gyermek vesz részt a vallásoktatásban, 5 pedig fakultatív magyar nyelvű oktatásban, Sajgó Katalin tanítónő jóvoltából. A borossebesi magyarság legnagyobb gondja, hogy megszűnt a magyar nyelvű oktatás, mindkét felekezetnek beszolgáló lelkésze van, illetve a felekezetek egyházi ingatlanjait csak részben vagy egyáltalán nem tudták visszaszerezni. Tavaly október óta Borossebesen nem lehet fogni a Duna Tv adását, az M 1-et pedig zavarja a Rádió 21 helyi adása. /Meleg hangú vitadélután Borossebesen. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 3./

2004. január 23.

Az Arad megyei borossebesi városi RMDSZ alapítója és exelnöke, Patkó Wilhelm belépett a Nagy-Románia Pártba (NRP). Gheorghe Feies, az NPR Arad megyei szervezetének elnöke azt állította, hogy Arad megyében négyszáz magyar nemzetiségű tagjuk van. Király András, az Arad megyei RMDSZ vezetője elmondta, Patkó néhány évvel korábban lépett ki az RMDSZ-ből, mivel konfliktusba került a borossebesi magyarsággal. A konfliktus oka egy telek, amelyet Patkó a református egyháztól vett át. /Az NRP-be lépett Borossebes egykori RMDSZ-vezetője. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./

2005. december 23.

Zsúfolásig megtelt Budapesten az evangélikus templom, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) karácsonyi jótékonysági hangversenyt rendezett a borosjenői Horváth Béla-szavalóverseny támogatására. A szavalóversenyen többnyire azok a gyerekek vesznek részt, akik önhibájukon kívül nem tanulhattak magyar nyelvű óvodában vagy iskolában, anyanyelvüket helyenként heti egy óra fakultatív magyarórán sajátítják el. A színvonal évről évre javult, a gyerekek mind szebben és helyesebben beszélik anyanyelvüket. Az első rendezvényen tizenhat szavaló volt, az utóbbi években már több mint százan versenyeznek nemcsak Borosjenőből, hanem Csermőről, Pankotáról, Borossebesből és Szapáryligetről is. Minden szereplő jutalomkönyvben és emléklapban részesül, a nyertesek hazai és anyaországi táborokban vesznek részt. Igét hirdetett Tőkés László püspök, aki az elsők között ismerte fel a szórványmagyarság problémáját és a gyakorlatban is próbál segíteni, hogy a beolvadást fékezni lehessen. Hangsúlyozta, hogy a súlyos természeti katasztrófák tragédiákat okoztak, az épületeket, a házakat újjá lehet építeni, de ha elsorvad anyanyelvünk, azt már nehezen lehet pótolni. A Horváth Béla-szavalóverseny szervezője, a borosjenői EMKE vezetője köszönetet mondott a házigazdáknak. /Dr. Vajda Sándor: Nagysikerű jótékonysági koncert anyanyelvünkért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

lapozás: 1-15