Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 14 találat lapozás: 1-14

Helymutató: Borsabánya

1999. november 20.

Az 1989-es fordulat óta negyedszer szervezték meg a Ki mit tud? vetélkedőt november 20-án Máramarosszigeten a helyi Hollósy Simon Művelődési Egylet, a kisebbségügyi tárca, valamint helyi támogatók segítségével. Zahoránsznky Ibolya, az egylet elnöke bevezető szavaiban kiemelte: először sikerült az egész történelmi Máramaros magyarlakta településeinek műkedvelőit összehozni. Közel 200 műkedvelő mutatta be helyi népi dal-, tánc- és játék-szokásait, a szép verseket, továbbá a modern tánc példáit. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint hozzávetőlegesen Máramaros megyében 15 ezer magyar él - a több mint nyolcezres Máramarossziget és a jó kétezer lelkes Hosszúmező kivételével - 10-15 településre szétszóródott, pár száz fős közösségekben, Sziget és Hosszúmező kivételével azonban a többi településen magyar nyelvű iskola, óvoda nem létezik, a gyermekek csak az egyház keretében, vagy fakultatív órakon tanulhatják anyanyelvüket. A szünetben Felsővisó csapatának tagjai egymás között csak románul vagy németül beszéltek, mert ott magyar nyelvű oktatás csak az RMDSZ-székházban folyik, annak ellenére, hogy a községnek 650 magyar lakója van a 13 ezer román mellett. A borsabányai, vagy akár az aknasugatagi résztvevők magyar kiejtése már nem volt tiszta. Tíz település képviselői vetélkedtek, Tiszavörösmart, Hosszúmező, Nagybocskó, Kistécső, Kövesláz, Aknasugatag, Rónaszék, Felsővisó és Borsabánya és a helybeliek. /Farkas E. Zoltán: Ki mit tud a történelmi Máramarosban ? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24., Végvári vetélkedő 200 résztvevővel. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 26. ? dec. 2./

2000. január 11.

Jan. 8-án Máramarosszigeten ünnepelték a történelmi Máramaros RMDSZ-szervezetei tízéves évfordulóját. Borsa, Felsővisó, Rónaszék, Aknasugatag, Hosszúmező, Kistécső és Máramarossziget képviselői ünnepeltek, nem feledkeztek meg a tíz év alatt elhunyt társaikról sem, így Zonda Attiláról, az első elnökről, vagy Takács János elnökségi és SZKT-tagról. A mai RMDSZ elnök, Zahoránszky Mihály felelevenítette tíz évvel ezelőtt történteket. Az 1990. jan. 6-án megjelent Máramarosszigeti Napló első száma nagy segítséget jelentett. A szónok kiemelte a szervezet politikai, társadalmi, kulturális tevékenységének eredményeit (Hollósy Simon Vegyesénekkar, Művelődési Egylet, Református Női Egylet, egyéb egyházi és világi szervezetek, Máramarosszigeti Hírnök és Máramarosszigeti Turmix helyi lapok, a hamarosan beinduló Népfőiskola stb.). Sajnálatos, hogy a helyi magyarnyelvű középiskola a mai napig sem alakulhatott meg. Ugyanakkor Nagytécsőn (Kárpátalján) nemrég avatták fel a magyar nyelvű gimnáziumot, s jelen volt egy erdélyi csoport is. A nagytécsőiek ámulattal hallották, hogy a sokkal demokratikusabbnak tudott Romániában, pár kilométerre tőlük, másfélszer annyi magyar lakosság dacára sincsen önálló anyanyelvű líceum. /RMDSZ-ünnep a történelmi Máramaros fővárosában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./

2000. március 13.

Újabb környezetszennyezés helyszíne Nagybánya: hírügynökségi jelentések szerint húszezer tonna nehézfémüledék ömlött a borsabányai színesfém-kitermelő vállalat átszakadt derítőgátján át a környező vizekbe. A nagybányai REMIN Rt. cinket és ólmot termelő bányavállalatának derítőgátja a nagy mennyiségű hóolvadás és a napokban lehullt hatalmas csapadék miatt szakadt át. A román illetékesek szerint a mostani szennyeződés nem jár olyan súlyos következményekkel, mint a néhány héttel ezelőtt a Szamosba, majd a Tiszába, végül a Dunába került cián. Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter úgy nyilatkozott: az eddigi román mérési adatok szerint a gátszakadás következtében szennyeződött közeli patak, valamint a Visó folyó és a Tisza vizének minőségi mutatói általában megfelelnek a román szabványoknak - a vas-, cink- és ólomtartalom kivételével. A Tiszán Máramarosszigetnél a román szabványokban megengedett vastartalom háromszorosát, a cinktartalom kilencszeresét és az ólom 1,8-szeresét mérték. "Megkönnyebülhetünk, az egyedüli túllépés a cinktartalom tekintetében tapasztalható és nem az ólomnál, ahogy a magyar médiák közölték. Az érintett folyóvizekkel a szomszédos területek vízellátási forrásai nem károsodtak, tehát aggodalomra semmi ok. A Vasér patak, a Visó folyó és a Tisza térségében a felszíni vizek vas-, ólom- és a cinkmutatói csaknem ugyanolyan határok között mozogtak a baleset előtt, mint utána. Nem lehet tehát azt állítani, hogy ennek a balesetnek főbenjáró hatása lenne a környezeti tényezők minőségére. Semmiképpen sem beszélhetünk katasztrófáról. A mostani esetet semmiképpen sem hasonlíthatjuk össze a nagybányai Aurul vállalatnál történt balesettel" - mondotta Tomescu. A márc. 11-i román lapok közlésére reagálva, miszerint a Nyugat szemében Románia "ökológiai pokolnak- tűnik, a miniszter leszögezte: "Nem beszélhetünk arról, hogy Romániában ökológiai pokol lenne, ezt jól meg kell érteni, de meg kell változtatnunk magatartásunkat. Nekünk, akik a környezetre felügyelünk, mind pedig - és elsősorban - azoknak, akik az ipari tevékenységet felügyelik, mindenekelőtt a bányakitermeléssel foglalkozóknak". Tomescu ugyanakkor bezárással fenyegette meg azokat a bányavállalatokat, amelyek nem érvényesítik a biztonságos működtetés követelményeit. - Időközben az ukrán hatóságok is jelezték: őket is érintette az újabb román környezetszennyezés. /Újabb nagybányai környezetszennyezés. Tomescu: Románia nem "ökológiai pokol" = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./

2000. március 17.

Márc. 16-án a román környezetvédelmi tárca cáfolta, hogy márc. 15-én újabb baleset történt volna a borsabányai bányaüzem nováci derítőjénél. A minisztérium szerint a Vasér-patak, a Visó és a Tisza folyó vizének nagyfokú zavarosságát az okozza, hogy a március 10-i gátszakadás miatt szabadba jutott és a parton maradt meddőből került újabb adag a folyókba. Márc. 15-én közölték, hogy mintegy 150 köbméter fémércmaradványokat tartalmazó víz jutott ki a nováci derítőből. Mindez akkor történt, amikor Gila Altmann német környezetvédelmi miniszterhelyettes és Romica Tomescu román környezetvédelmi miniszter éppen a helyszínen tartózkodott. Gila Altmann azonban cáfolta az újabb baleset hírét. A német politikus asszonynak nem sikerült meggyőznie Wallstromot, mert az EU-biztos tegnap kemény hangú levélben kért részletes jelentést Tomescutól az újabb incidensről. Egy ilyen baleset komolyan megkérdőjelezi Románia környezetvédelmi elkötelezettségeit - írta. George Lazea, a környezetvédelmi minisztérium főtitkára közölte: a román fél levelet küldött a magyar környezetvédelmi minisztériumnak, s ebben a levélben a román illetékesek "értetlenségüket" fogalmazzák meg amiatt, hogy a magyar fél "egy harmadik környezetszennyezésről beszél". Arra a felvetésre, miszerint a "harmadik gátszakadás" híre nem Magyarországról származik, azt a francia hírügynökség jelentette a borsabányai üzem igazgatójára hivatkozva, s ugyanerről számolt be a Mediafax is, Lazea azt válaszolta: a helyszínen járt román tudósítók beszámolói sokszor pontatlanok. Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter sűrű programja miatt nehezen tudna most azonnal találkozni magyar kollégájával, Pepó Pállal, de román részről remélik, hogy a hamarosan Hágában sorra kerülő nemzetközi vízügyi tanácskozáson lehetőség lesz a két miniszter kétoldalú megbeszéléseire is - közölte továbbá Lazea. Mint ismeretes, a harmadik gátszakadás hírére Pepó sürgős találkozót kért román kollégájától. /Cáfol a miniszter: Nem volt harmadik gátszakadás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

2000. augusztus 25.

Az év eleji cián- és nehézfém-szennyezést okozó romániai bányavállalatok ellenőrzésére alakult nemzetközi szakértői munkacsoport aug. 22-23-án vizsgálatot tartott a nagybányai Aurul és a borsabányai Remin vállalatnál. A nagybányai ausztrál-román vegyes vállalatnál a jelenleg folyó technikai próbák biztonságát ellenőrizték, a borsabányai Remin vállalatnak pedig a nováci ipari derítőjét keresték fel. A munkacsoport tagjai a látogatások tapasztalatairól egyelőre nem nyilatkoztak a sajtónak. /Nemzetközi szakértők az Aurulnál és Borsabányán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

2001. január 12.

Az USA bukaresti nagykövete, James Rosapepe bejelentette: újabb tizennégy romániai települést jelöltek ki arra, hogy új munkahelyek teremtésében amerikai segélyben részesüljenek. Eddig huszonegy ilyen település volt, amelyekben sok, a privatizáció és a ráfizetéses állami vállalatok bezárása nyomán munkanélküliekké vált személyt juttattak munkalehetőséghez. A 14 település közül erdélyi a következő: Petrilla (Hunyad), Karánsebes (Krassó-Szörény), Óradna (Beszterce-Naszód), Borsabánya (Máramaros), Kézdivásárhely (Kovászna), Kudzsír (Szeben). A DEL-program keretében előzőleg támogatásban részesült települések közül erdélyiek: Brad (Hunyad), Nagydisznód (Szeben), Alsóvisó (Máramaros), Marzsina (Temes), Nagyenyed (Fehér), Szászváros (Hunyad), Székelyudvarhely (Hargita) és Egeres (Kolozs). /DEL-program: Újabb 14 település kap USA-segélyt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2003. április 15.

Az ideiglenesen Nyugaton dolgozó románok hazautalásai Románia egyik legfontosabb pénzforrását jelentik: tavaly 1,3 milliárd dollárt hoztak haza, és ez mintegy 200 millió dollárral több, mint a külföldi közvetlen befektetések. Jelenleg 600 ezer román dolgozik Nyugaton, írta az Adevarul. A munkacélú kiutazások miatt néha egész kisvárosok néptelenednek el. Borsa 30 ezer lakosának mintegy egyharmada szinte állandóan Olaszországban dolgozik. Néhány erdélyi faluban, főként a magyarok lakta területeken sokszor még a polgármestert is ritkán látni, mert Magyarországon dolgozik. /Külföldön dolgozó románok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 15./

2003. október 27.

A kórusmozgalommal is próbálják megtartani a magyarságot Máramarosban. A művészi megmérettetés mellett a magyar kisebbség létének bizonyítása volt a célja az okt. 25-én megrendezett harmadik máramamarosszigeti kórustalálkozónak, melyet a Hollósy Simon Művelődési Egylet (HSME) szervezett. "Idei célkitűzésünk az volt, hogy a környék minden templomában kórus vagy legalább énekcsoport jöjjön létre" - nyilatkozta Zahoránszky Ibolya szervező, a civil szervezet elnöke. A terv sikerrel járt: Kisköveslázon, Felsővisón és Rónaszéken is megindult a kórusmozgalom. Így a kórustalálkozón részt vett a felsővisói, aknasugatagi, kistécsői, köveslázi, borsai és rónaszéki énekcsoport, ez utóbbi helység két kórussal is. "Nyelvében él, dalában érez a magyar nemzet, amely a történelem során legtöbbször az egyháznak köszönhette megmaradását" - mondta Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke. Szintén a templom szerepének fontosságát hangsúlyozta Zahoránszky Mihály alpolgármester. A történelmi Máramaros területén, Hosszúmező kivételével, nincs olyan helység, ahol a magyarság száma elérné a 20 százalékot. Több faluban működik fakultatív magyar oktatás, és a szigeti magyarok legfőbb álma is valóra vált: tavalytól Máramarosszigetnek önálló magyar gimnáziuma van, a Lővey Klára Gimnázium. Évente több rendezvénnyel is próbálja összefogni a máramarosi diaszpóra magyarságát a HSME: minden nyáron kórustábort szerveznek, majd egy Ki mit tud? vetélkedőt. /Bálint B. Eszter: Elsődleges cél: a létezés bizonyítása. = Krónika (Kolozsvár), okt. 27./

2004. február 4.

A történelmi Máramarosban a Hollósy Simon Művelődési Egyletnek meghatározó szerepe volt a vidék magyar művelődési életében. A Hollósy Simon Művelődési Egylet az elmúlt napokban baráti találkozóra hívta Máramarosszigetre, a Magyar Házba a többi civilszervezet vezetőit. Zahoránszky Ibolya a HSME elnöke beszámolójából kiderült, a nagy távolság (például Borsabánya és Sziget közt jó 70 km az út), a magas hegyek sem állhatják útját az összetartozás kinyilvánításának. A kórustalálkozók egyik célja éppen az, hogy minden helységben, ahol magyarok élnek, legalább egy kisebb dalkör, éneklő csoport jöjjön létre és működjék. Legutóbb Felsővisó, Borsabánya és Kövesláz kapcsolódott ebbe a mozgalomba. A megbeszélésen Bodnáruk Magdolna, a rónaszéki Apafi Mihály Kulturális Egyesület elnöke tánccsoportjuk sikeréről is beszámolt. Az aknasugatagi Ecker Ferenc az egykori sóbányászok Anna-báljának felélesztéséről beszélt. Horzsa Zsófia, a felsővisói Reményik Sándor Kulturális Egyesület vezetője a Nagy Heródes betlehemes játék felújításának ismertetése mellett külön szólt a magyar oktatás beindításáról. Arról, hogy 44 év után ismét iskolában tanítják a magyar nyelvet a kisvárosban, Kolozsvári Éva tanárnő két csoportban 23 fiatalt oktat a hivatalos tanrend keretében. Az Illyés Közalapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával a felsővisói RSKE számára két éve megvásárolt egy házat, mely az ottani magyarság újraéledésének gerjesztője lett, ahol immár népfőiskola is működik. A megjelentek elpanaszolták, hogy kellő oda nem figyelés miatt, Nagybocskón megszűnt a korábban kínkeservesen beindított magyar oktatás.(Nem gondoskodtak időben a Szigetre helyezett tanító utódjáról.) A felsővisói római katolikus templomban felújítás közben lefestették és latinnal helyettesítették az eredeti magyar feliratot. Egy olyan templomban, amely 90 éve a magyar kormány támogatásával épült, s ahol ma is jelentős számú magyar hívő imádkozik. Az ügyben nemrég Schönberger Jenő megyés püspökhöz fordultak. /Sike Lajos: Önmagára találó szórványmagyarság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

2004. július 12.

Máramarosszigeten immár negyedik alkalommal szervezték meg a szórvány-kórustalálkozót. Szilágyi János szigeti katolikus esperes szerint Máramarossziget valóban egy sziget. A maroknyi magyarságot ukrán és román tenger veszi körül. Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egylet vezetője kifejtette: a máramarosi magyarságra jellemző az alkalmazkodás a román többségű környezethez, nincsenek magyar iskolák, templomok is alig, és egyre több magyar családban románul folyik a mindennapi csevegés is. A legtöbb énekkarvezető elmondta, többnyire ennek a találkozónak köszönhetően jöttek létre a helyi kis kórusok, és szintén ez az esemény tartja bennük a lelkesedést. Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke elégedetlen volt, teljes mértékben hiányoznak a hagyományosan magyar énekek, kórusművek. A környéken már többnyire fakultatív magyar oktatás folyik. Borsabányán kénytelenek román nyelvű misét is tartani, mert a fiatalok már nem igazán értenek magyarul. Elöregedés jellemzi a várost, a helyi lakosságból mintegy 12–15 ezren külföldön próbálnak érvényesülni. Aknasugatagon is egyre kevesebb a magyar gyermek. Az iskolában van olyan évfolyam is, amelyben egyetlen magyar gyermek sincs, pedig a helyi lakosság mintegy 20 százaléka vallja magát magyarnak. Magyar nyelvet csupán fakultatív órákon oktatnak. Felsővisón a fiatalok már alig beszélnek magyarul, nagy az elvándorlás. A máramarosi régióban máig a legnagyobb előrelépést a máramarosszigeti Leövey Klára magyar gimnázium megalakulása jelentette. /Bálint B. Eszter: Ahol a létezés már nem garancia a jövőre. = Krónika (Kolozsvár), júl. 12./

2004. szeptember 6.

Nem érte nehézfém-szennyezés a Tisza folyó felső szakaszát a Borsabányán bekövetkezett és pusztán jelentéktelen műszaki „eseményként” elkönyvelt baleset nyomán – állították szept. 4-én az illetékes román vízügyi és környezetvédelmi hatóságok. A borsabányai kitermelésnél szept. 3-án egy föld alatti csővezeték eltört. A sérült vezetékből körülbelül egy óra leforgása alatt mintegy 80 köbméter zagy a közeli Csiszla patakba, onnan pedig a Tiszába ömlő Visó vizébe került. Műszaki mérések szerint a szennyezés a Visóban annyira felhígult, hogy a folyó vize már a veszélyes szennyezettségi értékek alatt mozgó nehézfém-tartalommal ömlött a Tiszába. /Nem érte nehézfém-szennyezés a Tisza felső szakaszát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

2004. szeptember 17.

Dávid Erzsébet főtanfelügyelő-helyettes a Máramaros megyei magyar nyelvű oktatásról kifejtette, hogy a tanévet jó esélyekkel indítják. Szinérváralján önálló épületben fog zajlani az óvodai és az I-VIII. osztályos magyar nyelvű oktatás, ezt ő harcolta ki. Emellett nagyon sok olyan helyen indul be a fakultatív magyar nyelvű oktatás, ahol eddig még nem volt, mint például: Tőkésen, Borsabányán, Nagybocskón, Veresmarton. A nagybányai Németh László Gimnáziumban csak három kilencedik osztály indul. Négy osztályt engedélyeztek, de nagyon sok gyereknek nem sikerült a képességvizsgája. A Leöwey Klára Gimnáziumban csak egy osztályt kértek, az be is indult. /Tamási Attila: Tanévkezdés előtti számvetés. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), szept. 17./

2005. november 29.

Cianid tartalmú folyadék vagy zagy került a hétvégén a Csiszla-patakba, onnan pedig a Tiszába ömlő Visó folyóba a borsabányai bányavállalat ércelőkészítő üzeméből. A vegyszerek között nátriumcianid is volt. Böndi Gyöngyike prefektus összehívta a Máramaros megyei katasztrófavédelmi bizottságot, amely elrendelte a vízminőség ellenőrzését. A vállalat nem jelentette a törvényszabta időn belül a szivárgást, ezért a Remin Társaságot 27 ezer új lejre bírságolták. Madalin Mihailovici, az országos vízügyi igazgatóság (ANAR) vezetője kijelentette, nem juthat magyar területre a Visó folyón levonult ciánszennyezés. Politikai vitát váltott ki Magyarországon az újabb romániai ciánszennyezéses eset. A legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz a kormányzati intézkedéseket hiányolta, és az ügy kivizsgálását kérte Gyurcsány Ferenc miniszterelnöktől. /Farkas Zoltán: Újabb ciánszennyezés a Tiszán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./ – Nem lehet megengedni, hogy a ciánszennyezés állandóan fenyegesse Magyarországot, fel kell lépni ellene – jelentette ki Sólyom László magyar köztársasági elnök november 28-án. – Nagy szerencse, hogy nem történt nagyobb baj, de ez nem döntő szempont. Tűrhetetlen, hogy a szennyezés veszélye állandóan fennáll. Fel kell lépni ellene, meg kell nézni, milyen lehetőségek vannak erre, beleértve az egyeztetést és a nemzetközi egyezményeket – mondta a köztársasági elnök a romániai Visó folyó ciánszennyezése kapcsán. Legutóbb 2000-ben történt hasonló baleset Romániában, amely akkor teljesen tönkretette a Tisza élővilágát. /Ismét ciánpánik. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2006. március 25.

Újabb környezetszennyezés történt Borsabányán a helyi bánya zagytározójának hibája miatt. A zagytározó ülepítőjének túlfolyója megrepedt és 30 köbméter ülepített bányavízzel kevert zagy került a Visó folyó mellékágába, a Csiszla-patakba. A baleset helyi jellegű szennyeződést okozott a vízfolyáson, így szerencsére legalább a Tisza magyarországi része ezúttal érintetlen marad. Hat éven belül ez a negyedik ilyen baleset ezen a vidéken. /Újabb szennyezés Borsabányán. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./

lapozás: 1-14