Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 1254 találat lapozás: 1-30 ... 1081-1110 | 1111-1140 | 1141-1170 ... 1231-1254

Helymutató: Brassó

2005. június 7.

Június 2-4. között zajlottak le a brassói Áprily Lajos Főgimnáziumban az Áprily Napok. Fellépett az iskola kórusa, a Grimasz színjátszó, a Búzavirág néptánc- és az angol nyelvű színjátszó csoport. Június 3-án az iskola dísztermében sor került az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület által szervezett A kisebbségi oktatás Romániában az integráció küszöbén című előadásra. A diákköri ülésszakon az iskola tehetséges diákjai olvasták fel tudományos dolgozataikat. Petki Pál, az iskola igazgatója úgy értékelte, hogy a rendezvények sikeresek voltak. Idén négy osztály végez. Jövőre ugyancsak négy osztályt indítanak. /(Tóásó áron Zoltán): Áprily Napok Brassóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7./

2005. június 12.

Megjelent a hetvenéves brassó–bolonyai templom történetét, papjainak életrajzát, a plébánia keretében működő lelkiségi csoportokat bemutató füzet. Az egyházközségnek jelenleg 3139 híve van, 57 százalékuk magyar, 42 százalékuk pedig román anyanyelvű. /(sch): Templomtörténet. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 12./

2005. június 20.

Sepsiszentgyörgyön elmaradt az Magyar Polgári Szövetség által június 17-re tervezett párbeszéd a megye és a város vezetőivel, a parlamenti képviselettel. A helyi rádióban Albert Álmos úgy nyilatkozott, hogy ,,dilettánsok” meghívását nem fogadja el. A vita vezetésére vállalkozó Fazakas Tibor szerint a választott tisztségviselők elmaradása egy ilyen rendezvényről nehezen elfogadható. Mindössze ketten, a prefektus és Puskás Bálint szenátor mentette ki magát egyéb elfoglaltságára hivatkozva, a meghívást egyedül Kelemen Tibor munkaügyi igazgató fogadta el. Ő beszámolt az átlagbérek alacsony voltáról, arról, hogy sokan már munkanélküli-segélyt sem kapnak, s hogy Brassó leküzdhetetlen vonzerőt gyakorol a jobban felkészült, igényesebb munkaerőre. A hiányzóknak Fazakas Tibor csak kérdéseit tudta feltenni. Íme egypár: Miért nem érkezett semmi válasz a márciusi autós tüntetők beadványára? A munkanélküliség aggasztó méreteit hogyan próbálják meg csökkenteni? A fórum résztvevői végül Háromszék ,,járhatatlan útjai állapotának őrzésében tanúsított példás következetességéért, a nagyfokú tétlenségért, kártékony igénytelenségért és hozzá nem értésért, a kitartó ígérgetésért” Gödör-díjban részesítették Borbély László minisztert, Demeter János tanácselnököt és Albert Álmos polgármestert. /(b. kovács: Gödör-díj a miniszternek, a tanácselnöknek és a polgármesternek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 20./

2005. június 21.

Néhány nappal ezelőtt 22 tekintélyes civil szervezet – közöttük a Polgári Szövetség, a Temesvári Társaság, a Pro Democratia, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége – felhívással fordult az ország első számú méltóságaihoz. A rendszerváltásban vezető szerepet betöltő civilek azt követelik, hogy legalább most, tizenöt éves késéssel kezdődjön meg “A kommunizmus pere”. Azt követelik, hogy a kommunista rezsimben elkövetett bűntényeket és visszaéléseket – a meglévő dokumentumok alapján – az emberiség elleni bűntényekké, következésképpen elévülhetetlenekké nyilvánítsák. Továbbá a törvény erejével szögeznék le: semmisnek nyilvánítják a kommunista bíróságok összes politikai pereinek ítéleteit, az államelnök pedig a parlament előtt ítélje el a kommunizmust, mint törvénytelen és bűnös rezsimet. A hétpontos követelésben szerepel többek között a Temesvári Kiáltvány nyolcadik pontjának elfogadása, az 1987-es brassói munkáslázadás, a ’89-es decemberi forradalom, az 1990-es véres marosvásárhelyi események, a bányászjárások dossziéi ügyében folytatott vizsgálatok befejezése, valamint az, hogy vizsgálják ki, miként konszolidálódott újra Romániában a szekurista-kommunista oligarchia. Válasz eddig nem érkezett a címzettektől. Június 18-án – két baloldali politikai zsebalakulat egyesülésével – új párt alakult, jelvénye a sarló és kalapács, alapján vörös zászlóval. Elnöke – a Nagy-Románia Párt egyik egykori kisvezére – többek között a következőket mondta: “Mi magunkénak tartjuk Ceausescu értékét. Ő egyike Románia legnagyobb vezetőinek, talán a múlt század legnagyobbja.” Hát ilyen Janus-arcú a mi társadalmunk, tette hozzá Kilin Sándor újságíró. /Kilin Sándor: Janus-arc. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

2005. június 26.

A brassó–bolonyai Szent József Kolping család ifjúsági csoportja és a Szemlér Ferenc cserkészcsapat ebben az évben is megszervezte Brassóban a gyermeknapi rendezvényt. A program egyik célja volt a kapcsolatteremtés a város magyar gyermekei között. Június 4-én reggel 130 gyermek jött el. A gyerekek csoportokban várakat építettek, meséket adtak elő. Az anyagi hátteret a május 23-án tartott jótékonysági koncert biztosította. /Maczkós Tünde, a Szent József Kolping ifjúsági csoport vezetője: Gyermeknap mesevilágban.= Vasárnap (Kolozsvár), jún. 26./

2005. június 26.

2005. június 27.

Huszonkilencedik alkalommal szervezték meg a Szejke Népzene- és Néptáncfesztivált. A háromnapos rendezvénysorozat fő attrakciója, a meghívott együttesek gálaműsora június 25-én, szombaton Szejkefürdőn volt. A sok fellépő között volt a gyenesdiási Gyenes néptáncegyüttes, a törökbálinti hagyományőrzők, a székesfehérvári Ikarus néptáncegyüttes is, továbbá az ukrán, a brassói görög, a bánsági bolgár kisebbségi néptáncegyüttesek, na meg a környékbeliek. Megnyílt a Szejke Szépteremtő Kaláka alkotótáborban készült népművészeti tárgyakból álló tárlat. A határon túli meghívottak részére külön gálaestet is biztosítottak. /Szász Emese: Néptáncparádé Szejkefürdőn. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./

2005. június 27.

Tizenkettedik alkalommal rendezték meg Baróton a református templomban a kórustalálkozót. Krizbai Imre lelkipásztor a zsugorodó közösség számára oly fontos összetartozás jelképét látta a 240 dalos kedvű ember egymásra találásában. A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke Barót és Erdővidék egyik legrangosabb művelődési eseményeként említette a baróti Zathureczky Gyula Kórus által szervezett találkozót. Fellépett a marosludasi Református Vegyes Kar, a nagyajtai Gazdag Miklós Polgári Kórus, a négyfalusi vegyes kórus, a baróti Rozmaring Kórus, a Brassói Magyar Dalárda, a Felsőrákosi Unitárius Dalkör, a Keresztvári Férfidalkör, a székelyudvarhelyi Székely Dalegylet, a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar, a fogarasi és a kőhalmi egyesített kórus, a baróti Raksányi Anna Gyermekdalkör és a Magyarországról érkező szabadegyházi Petrence citeraegyüttes. /(hecser): Kórustalálkozó Baróton. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./

2005. július 5.

Brassóban, a Szépművészeti Múzeumban megnyílt Ferencz Ágnes brassói képzőművész tárlata, ahol képeit és kerámiáit mutatja be. /Ferencz Ágnes tárlata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2005. július 8.

Június 20-26 között szórványban élő 41 magyar gyermek számára a Brassó-bolonyai római katolikus plébánia és a Főegyházmegyei Ifjúsági Lelkészség a Brassó megyei Tatrangon szervezett tábort, számolt be Kristóf Mária tanítónő, táborvezető. A gyermekek a táborozás ideje alatt gyakorolhatták a magyar nyelvet. A kézműves tevékenységekbe besegítettek képzőművészek is. /(Tóásó Áron Zoltán): Szórványtábor 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./

2005. július 9.

Idén lenne hetvenéves Seres András néprajzgyűjtő. Két néprajzi vidék szerelmese, a Barcaságé és a moldvai csángó falvaké, amelyek gazdagságát tanulmányokban, önálló kötetekben mutatta be. Egy korrajznak is beillő interjúval emlékeznek a néprajzgyűjtőről, amelyet Pávai István 1992 tavaszán készített Seres András árkosi otthonában. A téma: Seres András moldvai emlékei és a Csángómagyar daloskönyv születése. 1991-ben jelent meg a Csángómagyar daloskönyv /Héttorony Könyvkiadó, Budapest/, Szervátiusz Tibor rajzaival. A közel 600 oldalt kitevő kottás kiadványban közölt 390 moldvai magyar dallamadat túlnyomó részét 1972 és 1988 között gyűjtötte Seres András. A teljes dallamanyagot, a szövegek tájnyelvi változatát Szabó Csaba jegyezte le. Ugyancsak ő rendszerezte és látta el jegyzetekkel a teljes gyűjteményt. Seres András húsz-huszonöt éve jár gyűjteni, mondta el 1992-ben. A Ceausescu-diktatúra idején magyarországi néprajzos nem mehetett a csángókhoz, mert rögtön felismerték és lefülelték. A falvak át voltak szőve besúgókkal. Klézsén viszont Seres András megismerkedett a falu besúgójával, Kotyor Andrással, nála viszont tudott gyűjteni, ő hívta el azokat, akik tudtak meséket, régi énekeket. Seeres megismerkedett Szabó Csaba zeneszerzővel, aki akkor Marosvásárhelyen, a Színművészeti Főiskolán tanított. Szabó Csaba lekottázta a gyűjtött dalokat. Seres András /Krizba, 1935. márc. 23. – Árkos, 1992. nov. 27./ a középiskolát Brassóban végezte. Volt gazdasági technikus, kazánfűtő, majd 1971-től – Sepsiszentgyörgyre költözésétől – a Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Központjának szakirányítója. Munkái: Barcasági csángó leányingek hímzésmintái, Sepsiszentgyörgy, 1972; Barcasági csángó férfiingek, menyecskeingek, öregasszonyingek és díszkendők hímzésmintái, Sepsiszentgyörgy, 1973; Barcasági magyar népköltészet és népszokások, Kriterion, 1984; Szabó Csaba–Seres András: Csángómagyar daloskönyv, Budapest, Héttorony Kiadó, 1991; 1848-as emlékek, 1992; Kicsi Péter, nagy Péter, 1992. Cikkei és tanulmányai a Művelődésben, az Alutában, a Népismereti Dolgozatokban, a Megyei Tükörben, valamint más heti- és napilapokban jelentek meg. /Fekete Réka: Seres András néprajzgyűjtő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 9./

2005. július 14.

A kormány által az észak-erdélyi autópályát építő amerikai Bechtel cégnek az adósságok törlesztése jegyében 12 millió eurót utal át. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy a Brassó–Bors autópálya tervezete teljes mértékben újrainduljon, mondta Boc, a DP elnöke. /Újabb adósságtörlesztés a Bechtellel szemben. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

2005. július 17.

A csángó és magyar kórusok találkozóját első alkalommal rendezték meg Zernyesten. A program megvalósításában jelentős szerepet vállalt a zernyesti római katolikus plébános, Biró József, aki a találkozó helyszínét biztosította. A találkozón öt kórus vett részt: a brassói Szent Kereszt plébánia kórusa, a brassói Szent Péter és Pál plébánia kórusa, a brassói Magyar Dalárda, a sepsiszentgyörgyi Laudate kórus, valamint a barcarozsnyói csángó kórus Lázár Miklós vezetésével. A rendezvény célja nem a versengés volt, hanem a közös és az egyéni éneklések, a kórusok közötti kapcsolatteremtés és a közösségi tudat erősítése. /Főcze Edit: Csángó és magyar kórusok találkozója Zernyesten. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 17./

2005. július 17.

Idén június 20–26. között rendezték meg a szórványban élő magyar gyermekek táborát Tatrangon. A szervezést a brassó–bolonyai római katolikus plébánia és a Főegyházmegyei Ifjúsági Lelkészség vállalta. A 41 résztvevő a Barcasági-medence szórványtelepüléseiről érkezett. A tábor programja változatos volt: sok-sok játék, kirándulás, vetélkedő és kézműves foglalkozás. /Hurgoi Mónika: Szórványban élő magyar gyermekek tábora, Tatrang 2005. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 17./

2005. július 22.

Birtók József, a csíkszeredai Státus Könyvkiadó igazgatója újságolta: eljutottak a századik könyvig. A Státus tíz évvel ezelőtt Ferencz Imre Gyalogszekér című verseskönyvével indult. Birtók József 1980-ban kezdett dolgozni a Hargita szerkesztőségében. 1983 augusztusában a Mikes honismereti kerékpártúra vezetőjeként nacionalista bűnökkel gyanúsították, ezért egy vállalathoz helyeztek át, esztergályosnak. Itt dolgozott 1990-ig, azután a Romániai Magyar Szó munkatársa lett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karán szerzett diplomát. Azért választotta a vallásszociológiát, mert meggyőződése, hogy szükség van a hit és a társadalom összefüggéseit értő (szak)emberekre. Bitrók 1995 őszén megvált a Romániai Magyar Szótól és a Szövetség, az RMDSZ folyóirata főszerkesztője lett, majd az 1996-os választások után megvált a laptól. 1997–98-ban a Pro Democratia Egyesületnél dolgozott. 1999-ben döntött úgy, hogy megpróbál megélni a könyvkiadásból. Addig a Státus Kiadó tulajdonképpen egy számítógépet jelentett az íróasztalán. 1999-ben megvették az első nyomdagépet és elkészült 11 saját kiadványuk. Közte olyanok, mint a nagysikerű Kuláksors, Vincze Gábor: Illúziók és csalódások, Garda Dezső: Főnépek, lófők, gyalogkatonák Csíkban és Gyergyóban vagy a Gegő Elek-reprint a Moldvai magyarokról. Bérmunkában, másoknak is készítettek kiadványokat Kolozsvárról, Brassóból, Szegedről, Budapestről, Bécsből, Stockholmból és Németországból. A kiadó lassan csíkszeredai értelmiségi műhely lett. Ebbe a műhelybe beletartozik a szegedi Vincze Gábor, a szatmári Bura László, a Linzben élő Vencser László, a csíki-bécsi-budapesti jezsuita András Imre, a már budapesti Beke György vagy Kalmár János, a kolozsvári András Szilárd által vezetett matematikus-csoport, továbbá Garda Dezső képviselő. A kiadó célja az igényesen és tudományos megalapozással megírt művek megjelentetése. Első sorozatuk 1997-ben indult, éppen a Hargita Népe segítségével. A Történetek a fogságból című gyűjtemény indította a Szemtanú könyvek című sorozatukat. Itt jelent meg a Kuláksors is. Boros Ernő faluról falura bejárta Szatmár településeit, s dokumentarista igényességgel 700 oldalban rögzítette a svábok emlékezéseit a „málenkij robot”-ra Volt minekünk jó életünk, van most nekünk jaj címmel. Buzás László könyve, A szekuritáté karmai között című emlékezése iránt egy év alatt nem csökkent az érdeklődés. Fontos szerepet kapnak kiadványaik között a reprintek. A csíksomlyói ferences kolostor kincsei című sorozatuk létrejöttében a legtöbbet Muckenhaupt Erzsébetnek köszönhetik. Gregorius Coelius Pannonius magyarázatai Szent Ágoston regulájához latinul és magyarul 1537-ben jelentek meg Velencében. A XIX. században egy példányt ismertek a világon, a XX. században azt hitték, elveszett. Reprint kiadását a világ minden részéről keresik. Restitutio sorozatukban vannak reprintek (pl. Veszely–Imets–Kovács: Utazás Moldva–Oláhhonban – 1868), de feldolgozások is (pl. Erdélyi Iskola – laptörténet, antológia, repertórium). A Státus-tanulmányok sorozat első kötete Vécsey Károly Magyarok és nem-magyarok Romániában című tanulmánykötete volt. Demográfiai, statisztikai, szociológiai tanulmányokat tartalmaz. Halála előtt egy hónappal tudták átnyújtani a kötetet az idős marosvásárhelyi akadémiai kutatónak. Hamarosan minden könyvüknek elkészítik a digitális változatát is. Szegedi munkatársuk, Vincze Gábor történész kétévente egy-egy új forráskiadással jelentkezik. A Státus Kiadó eddigi száz könyvéből mindössze 12 készült magyarországi támogatással (is). /Ferencz Imre: A Státus száz könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 22./

2005. július 23.

Július 29-én ünneplik Romániában a román himnusz napját. Andrei Muresanu brassói dilettáns költő (1816–1863) Desteapta-te romane (Ébredj, román) kezdetű tizenegy szakaszos verse törvény szerint 1990 januárjában vált állami himnusszá. A parlament 1998-ban szavazta meg, hogy július 29. legyen a születésnapja, ugyanis akkor volt 150 éve, hogy a makedón Anton Pann dallamával első ízben csendült fel egy népünnepélyen. Romániának az utóbbi ötven év alatt hat himnusza volt, és most készül a hetedik változata: Adrian Paunescu június elején törvénytervezetet nyújtott be a szenátusba, hogy a himnuszként szolgáló szöveg eddigi négy szakasza csökkenjen kettőre, hogy könnyebben lehessen megtanulni, éneklése kevesebb időt vegyen igénybe, és katonák, tengerészek, iskolások minden hétfőn ezzel kezdjék a hetet. A javaslatra Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt szenátora rálicitált azzal, hogy a községi, városi, megyei tanácsok üléseiket szintén ezzel kezdjék. A legrégebbi román himnuszt Eduard Hübsch német karmester dallamára énekelték az iskolában: Traiasca Regele... – tehát királyi himnusz, amely utolsó négy sorában brit mintára Isten áldását kéri a koronára. Ez himnusz 66 évet élt. A köztársaság kikiáltása után, 1948-ban ezt követte Aurel Baranga költeménye, a „Zdrobite catuse in urma raman”, ezt magyarul is lehetett énekelni, benne volt korabeli tankönyveinkben: „Lehulltak a láncok, a régi igák, /A munka s a munkás az élen. /Most fölfele, a csúcs felé dobban a láb, /A végzet nem úr már a népen. /Hogy éljen, kívánjuk a Köztársaságunk, /Előre, előre tovább, /Közös utat a dolgozók alkotó, hű keze vág” stb. Dallamát Matei Socor, a bukaresti zsidó hitközség tagja szerezte. Hat évig énekelték ezt, akkor a párt felfedezte a súlyos fogyatékosságot, hogy nem szerepel benne a Szovjetunió, ezért új himnuszt kellett rendelni. Dan Desliu és Eugen Frunza megírta a szöveget: „Te slavim Romanie, pamant parintesc,” dallamát komponálta ugyanaz a Matei Socor. Később éppen az lett a baja, amiért született: hogy szerepelt benne a felszabadító szovjet nép. Akkor ugyanis kimondták, hogy az országot a román hadsereg szabadította fel. 1977 júniusában ezért új himnusz született: Ciprian Porumbescu (eredeti családnevén Golembiovschi) „Trei culori cunosc pe lume” kezdetű dalába Nicolae Ceausescu saját kezűleg a szocialista köztársaságot éltető sorokat plántált. Ez három hónapig élt, ugyanis – bizonyára moszkvai figyelmeztetésre – módosították olyan értelemben, hogy a kommunista internacionalizmus szellemét is tükrözze. – Ezt váltotta fel a Desteapta-te romane. /Barabás István: Kinek ébredjünk? = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 23./

2005. július 31.

Az 1956-os forradalom leverése után az egész Kárpát-medencei magyarságot sújtotta a megtorlás. Lipcsey Ildikó az erdélyi magyarságot ért megtorlást foglalta össze, felsorolva a nagyobb pereket. Kolozsváron 1956 októberében új diákszövetséget alakítottak, erről tudomása volt a pártszervezetnek. Október 24-én azonban a diákszövetségi gyűlés természetszerűen átváltott a magyar forradalommal való szolidaritás gyűlésévé. Október 25-én letartóztatták a gyűlés három résztvevőjét, Balázs Imrét, Tirniván Arisztídet és Walter Frigyest. Az előző kettőre 7-7 évi fegyházra ítélték. November 17-én Várhegyi Istvánnal az élen letartóztatták a diákszövetség vezetőit, Kelemen Kálmánt, Koczka Györgyöt és Nagy Benedeket. Temesvárom 2500 diákot tartóztattak le, végül 30, többségében román diákot ítéltek 3 hónaptól 8 évig terjedő fegyházra. Bukarestben is megmozdultak a diákok. 1957 májusában Paul Goma írót a bukaresti diákok tervezett sztrájkja miatt elítélték. 1956-tal volt kapcsolatos a szász írók 1959-es brassói pere, Schönfeld aradi főrabbi pere, Piesch Miklós, Blumenthál Pál pere, Teodor Margineanu román katonatiszt pere, aki a magyarországihoz hasonló felkelést akart kirobbantani Romániában. A perek történetét csak részben tárták fel Romániában. Megközelítő adatok szerint a perek 35 ezer embert érintettek. 30 személyt kivégeztek. Kb. 40-50 ember a bántalmazásokban vesztette életét. 1957 a nagy letartóztatások időszaka volt, emiatt Szamosújváron, a 3000 férőhelyes börtönben 10 ezren raboskodtak. A politikai elítéltek 80 %-a magyar volt. Itt és Jilaván működtették a „megsemmisítő részleget”. A Bolyai Tudományegyetemen 20-30 ítélet született. Az egyházakat is támadták. Erdővidék és Homoród mente unitárius papságának fele került börtönbe, családtagjaikkal együtt „szervezkedés” és „ellenséges elemek támogatása” címen. A kolozsvári Protestáns Teológia unitárius karán 3 tanárt és 15 diákok ítéltek el. A Nyárád mentén szintén egyház emberek kerültek a vádlottak padjára. A Csíkszeredai Főgimnázium tanárát, Puskás Attilát és társait – tanárokat, diákokat, 11 főt – ítéltek el. Nagyváradon diákok megalakították a Szabadságra Vágó Ifjak Szövetségét /SZISZ/. Ebből nagy pert csináltak, 1981-ben folytak a letartóztatások. A 151 letartóztatottból 57 főt elítéltek. Sepsiszentgyörgyön diákok Székely Ifjak Társaság /SZIT/ néven alakítottak csoportot, őket 1958-ban tartóztatták le, 1959-ben az 50-60 elítéltet a hírhedt brailai nagyszigetre vitték. A kizárólag munkás fiatalok által alapított Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége /EMISZ/ perben 1500 személy volt érintve, 76 ítélet született. A temesvári diákok perében 32-en szerepeltek. Szilágysomlyón 5 főt börtönöztek be, Szászrégenből 24 ember ellen indult eljárás. Kolozsváron az Illegális Kommunista Ellenes Szövetség /IKES/ 35 fiatalkorú rendszerellenes szervezkedés volt. A Kis-Küküllő menti szervezkedésnek 6 vádlottja volt. 1958-ban Bencze György református lelkész be nem jelentett vadászpuskája miatt terrorcselekményre való késztetés vádjával 20 év nehézbörtönt kapott. 1958 júliusában letartóztatták Fülöp G. Dénes református lelkészt, 11 évre ítélték, 1958 augusztusában Cseterki János lelkészt tartóztatták le, ugyanebben a hónapban Harai Pál brassói káplánt az EMISZ perben fel nem jelentés címén 10 évre ítélték. Ebben az évben további egyházi személyeket ítéltek el. Három nagy pert emelt ki Lipcsey Ildikó: a Szoboszlay és társai ügyét 1958. április-május hónapban tárgyalták. A vádirat szerint 1950-ben Keresztény Munkapárt néven szervezetet hoztak létre, hogy fegyveres lázadást készítsenek elő. A Szoboszlay-féle szervezkedés a többpártrendszer és a szocialista rendszer eltörlésének igényét hordozta magában. Magyarországgal szoros szövetségi rendszert akartak kialakítani. Az erdélyi kérdés megoldását a két ország államszövetségében látták. A szervezkedésnek román tagjai is voltak. A Szoboszlay-perben 200 személyt tartóztattak le, köztük lelkészeket, szerzeteseket, 57 főt ítéltel el, köztük tíz főt halálra, a kiszabott börtönévek száma:1300 év. A másik nagy per az érmihályfalvi csoport ügye. Vezetőjüket, Sass Kálmán református lelkészt 1958. február 19-én tartóztatták le. Az érmihályfalvi csoport ügyében 31 főt ítéltek el, ebből kettő halálos ítélet volt, amit Sass Kálmán református lelkészen kívül dr. Hollós István egykori hadbíró századoson végrehajtottak. A harmadik nagy ügy a „kilencek”, vagyis az ENSZ-memorandum megfogalmazóinak és terjesztőinek ügye, akik 1956-ban az erdélyi kérdés megoldását vetették fel. Három álláspont volt: 1. Márton Áron római katolikus püspök és Dobri János református teológiai tanár Erdély Magyarországhoz csatolását tartotta helyesnek. 2. Jordáky Lajos és Pásztay Géza a független Erdély gondolatát támogatták. 3. Dobai István, a református egyház világi gondnoka Erdély kettéosztásában és lakosságcserében gondolkodott. Mindannyian úgy látták, méltányos megoldást. A Dobai István által elkészített memorandumot az akkori erdélyi magyar társadalom szinte valamennyi képviselője ismerte és véleményezte, de ismerte Németh László, Tamási Áron, Kodolányi János, Ravasz László, Illyés Gyula, Veres Péter és Sinka István is. A per során 16 személy ellen indult eljárás. 1957 márciusi letartóztatásuk után valamennyien fenntartották véleményüket. A per vádlottjaiból ketten a kínzásokba belehaltak, Dobait és Varga László tiszteletest életfogytiglanra, a többieket 25 és 5 év közötti börtönre ítélték. Dobait és hat társát a hazaárulóknak fenntartott börtönbe vitték, ahol a 400 elítéltből csak 40 maradt életben az elszenvedett kínzások, az éhezés és orvoshiány miatt. A Magyarország elleni szovjet katonai intervencióban Románia és Csehszlovákia készségesen részt vett volna, de Hruscsov erre nem tartott igényt. Azonban szovjet katonai egyenruhába öltöztetett román katonaság részt vett a szovjet intervencióban. A román titkosszolgálat – román szakemberek szerint – bekapcsolódott a magyar eseményekbe. Cristina Troncota történész, a hadtudományok doktora a román titkosszolgálatok történetével foglalkozó monográfiájában külön fejezetet szentelt ennek a kérdésnek. Ő is és mások is ketté választják a kérdést: a román titkosszolgálat beavatkozása a forradalom előtt és a beavatkozás a forradalom után. 1956 nyarától kezdődően a Securitate hamis osztrák, nyugat-német, francia és olasz útlevéllel ügynököket küldött Magyarországra, magyarul jól beszélő személyeket, akik a gyűjtött információkat Bukarestbe továbbították, onnan pedig a szovjet titkosrendőrség rendelkezésére bocsátották. 1956 november végi látogatása alkalmával Bodnaras felajánlotta segítségét az ÁVH újraszervezésére. Többszáz magyarul tudó szekuritate-alkalmazott érkezett Magyarországra, irányítójuk Einhorn Wilhem /Vilmos/ volt, aki fedéssel tartózkodott Budapesten, mint a román nagykövetség tanácsosa. Troncota irányt mutatott a román és magyar történészeknek, érdemes lenne ebben az irányban kutatni. /Lipcsey Ildikó: A forradalom hatása és következményei Erdélyben. = Erdélyi Magyarság (Budapest). 2005. július-szeptember/

2005. augusztus 1.

Hétfőtől magyar nyelvű telefontudakozó szolgálat indul, amelyet az ország bármely megyéjéből el lehet érni – jelentette be Nagy Zsolt hírközlési miniszter, aki augusztus 2-án a marosvásárhelyi bemutatón elsőként tárcsázza a 932-es telefonszámot, amelyen ezentúl magyar nyelven kaphatják meg az érdeklődők a telefon-előfizetők hívószámára vonatkozó információt. A tudakozó központja Brassóban lesz. Az új szolgáltatás mindennap reggel hét és este tíz óra között igényelhető, hétköznap és hétvégén egyaránt. Külföldről és mobiltelefonról is hívható lesz a tudakozó. Ehhez külföldről Románia hívószáma (40) után Bukarest távolsági hívószámát (021) kell tárcsázni, ha a RomTelecom magyar nyelvű tudakozójának 932-es számát akarja felhívni a telefonáló. /Magyar nyelvű telefontudakozót indít a RomTelecom. = Krónika (Kolozsvár), aug. 1./

2005. augusztus 6.

Az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) július 30-31-e között Marosvásárhelyen szervezte meg soron levő küldöttgyűlését, melyen részt vettek a Bukaresti Magyar Diákszövetség (BMDSZ), a Brassói Magyar Diákszövetség (BMD), a Jászvásári Magyar Diákszövetség (JMDSZ), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ), a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ), a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD), a Szatmári Magyar Diákszövetség (SZMDSZ), illetve a Temesvári Magyar Diákszövetség (TMD) képviselői. A tisztújítás során Pósa Tibort választották meg az OMDSZ új elnökének. Két új alelnököt is választottak: Rab Rékát a Brassói Magyar Diákszövetségtől, illetve Erőss Attilát a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetségtől. A tanácskozáson szó esett az OMDSZ által elindított www.oktatas.ro című honlapról is. Bemutatták az OMDSZ három új stratégiai projektjét: vezetőképző tréning egyetemi hallgatók számára, önkéntes csereprogram a Kárpát-medencei magyar hallgatói szervezetek számára, javaslatok kidolgozása az érvényben lévő felsőoktatási törvény kiegészítéséhez. /(mr): Tisztújítás az OMDSZ berkeiben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./

2005. augusztus 12.

Huszonötmillió lejre büntettek egy magyar–román állampolgárt „vámügyi kihágásért”, egy ártatlan bevásárlás miatt. Csató Imre, a nemrég történt eset elszenvedője családjával Budapestről érkezett haza Székelyudvarhelyre, nyári szabadságát tölteni. A férfi a kilencvenes évek elején Csíkszentimréről telepedett ki Magyarországra. Anyósa, aki a Hargita megyei kisvárosban üzletet működtet, megkérte, egyéb szállítóeszköz hiányában utazzanak veje személygépkocsijával Brassóba, ahol a cég számára, valamint személyes felhasználásra is bevásárolnának. Csató elvégezte a tervezett bevásárlást. A Metro bevásárlóközpont útba ejtése után egy másik üzletnél már kis híján berakták a megrendelt árut a csomagtartóba, amikor hirtelen a gépkocsi előtt termett két vámtisztviselő, és egyikük elkérte a vásárfia eredetét igazoló okmányokat a cég nevére kiállított számlával együtt. Az egyik közölte vele, hogy a romániai vámtörvény áthágása miatt megbünteti. Gavril Breunca vámtisztviselő azzal fenyegetőzött, hogy a büntetés mellett elkobozza az árut, sőt letartóztattatja Csató Imrét. A vámtiszt elismételte, hogy egyik barátját évekkel ezelőtt szintén megbüntették a magyarországi hatóságok valamilyen kihágás miatt. Szavaiból kiütközött, hogy jobbára azért akarja megbüntetni, mert Csató magyar nemzetiségű akinek a vámos ráadásul az útlevelét, valamint kocsija zöldkártyáját is elkobozta. Csató Imre meggyőződése, hogy semmiféle törvénytelenséget nem követett el, nem fizette ki a büntetést. Csató Imre elkobzott útlevelét és zöldkártyáját később ügyvédje közbenjárására visszaszolgáltatta a brassói vámkirendeltség. Az udvarhelyi ügyvéd időközben panaszt emelt. /Rostás Szabolcs: Brassói vámolás bevásárlásért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 12./

2005. augusztus 23.

Két ügyben is pusztinai helyszíni vizsgálatra készül az Országos Diszkriminációellenes Tanács. Asztalos Csaba államtitkár, a tanács elnöke jelezte, a július közepén történt halottgyalázónak vélt temetési prédikáció és a magyar nyelvű misézés elutasítása ügyében is bejelentés érkezett a hivatalba. Az utóbbi kérdésre a tanács írásban kért magyarázatot a Bukarestben székelő pápai nunciustól. Jean-Claude Perrisset azonban Petru Gherghel iasi-i római katolikus püspökhöz irányította a testületet. Irinel Iosif Iosub helyi káplán azért bírálta a 74 éves korában elhunyt László Katalint a temetésén elmondott prédikációban, mert a csak magyarul beszélő öregasszony azt hagyakozta, hogy az általa elmondott, magnószalagon rögzített magyar imádságokkal virrasszanak a koporsója mellett. A káplán azt is felrótta, hogy az öregasszony állítólag valamikor azt mondta: „az ördög vigye el az oláh papot”. A László családnak egyébként azóta ismét meggyűlt a baja a római katolikus klérussal. A Brassóban élő László Demeter ugyanis a hétvégére azért utazott haza szülőfalujába, hogy negyven nappal az édesanyja halála után gyászmisét mondasson. Mint elmondta, a feladatra a szomszédos Szoloncka papját akarta felkérni. A plébános gondolkodási időt kért, aztán másnap elutasította a felkérést. László Katalin egyébként a magyar folkloristák egyik legismertebb moldvai csángó adatközlője volt. A tőle gyűjtött énekekből, mesékből, történetekből Magyarországon több CD-t is kiadtak. /Gazda Árpád: Nem felejtik el a halottgyalázást. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

2005. szeptember 3.

Farkaslaka község árvíz sújtotta településeiről eddig legalább tízezer köbméter iszapot, hordalékot és szemetet szállítottak ki a három kijelölt szeméttelepre. Farkaslakán az udvarok 80–90 százalékát már megtisztították a hordaléktól, az utcákról és a patak medréből is folyamatosan szedik össze a hordalékot. Segítenek a szomszéd települések lakói, illetve a Maros, Kovászna és Brassó megyéből érkezett önkéntesek is. A gazdaságok fertőtlenítését marosvásárhelyi, brassói és budapesti szakemberek végzik. Farkaslaka községben 13 ház teljesen megsemmisült, 21 jelentős mértékben károsodott, további 398 házban kisebb károk keletkeztek. /Sarány István: Iszaphegyeket mozgatnak Farkaslakán. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 3./

2005. szeptember 3.

Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus-lutheránus püspök megválasztásakor egyházmegyei átszervezést ígért. A püspök a lelkészektől pontos kimutatásokat igényelt a szerződésekre, a pénzügyi helyzetre vonatkozóan. Az előző időszakban kisebb hangsúlyt kapott a szórványgondozás, e téren is lépni kellett. Szórványkörzeteket hoztak létre vagy újítottak meg, ahova szórványlelkészeket küldtek. Kolozsváron hoztak létre szórványkörzetet, amely a mezőségi, illetve a Gyulafehérvár környéki hívek lelki gondozásával hivatott foglalkozni. A püspök lelkészt nevezett ki Oltszakadátra, ahol a gyülekezet létszáma évszázadok óta nem haladta meg a 200-at. A lelkésznek fel kellett keresnie a Szeben és Fogaras környéki falvakat is. Ekkor jöttek rá arra, hogy vannak falvak, ahol 40-60, különböző felekezetekhez tartozó magyar él, lelki gondozás nélkül. Számba, illetve vallásuk szerint gondozásba veszik őket, értesítik az illetékes felekezeteket is a létükről. A nagyenyedi református és katolikus kolléga értesítette őket az ott élő evangélikus hívekről. A nagy gyülekezetekben kevés a meglévő egy-egy lelkész. Brassóban például egy lelkész 2500 hívet szolgál. A püspök a szórványközösségek felkutatása mellett több ifjúsági foglalkozást vár a lelkészektől. Kolozsváron létrehozták a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelyt, amely vitafórum, a kolozsvári elit ökumenikus találkozó helye. /Balta János: Minőségi egyház szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 3./

2005. szeptember 10.

Tavaly látott napvilágot Murádin Jenő Erdélyi magyar metszetművészet a 20. században /Europrint Kiadó, Nagyvárad, 2004/ című munkája. Johannes Honterus (1498-1549) nevéhez fűződik az első erdélyi nyomda megalapítása Brassóban (1539), s az itt nyomtatott fametszetes könyvek kiadása. 1550-től már Kolozsváron is működött a Heltai-nyomda. Murádin könyve a magyar és az európai művészeti helyzetképbe helyezve tárgyalja mindazt, ami erdélyi és magyar. Külön fejezetet szentel a sokszorosított grafika olyan kiemelkedő egyéniségeinek, mint Nagy Imre, Buday György és Gy. Szabó Béla, valamint a nagybányai festőtelep metszőművészeinek. A második világháború utáni metszetművészet alakulásában-alakításában a főiskolán oktató Andrásy Zoltán, Abodi Nagy Béla, Cs. Erdős Tibor és Kádár Tibor mellett döntő szerepet játszott Feszt László. /Németh Júlia: Fa- és linóleummetszés a 20. századi Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

2005. szeptember 12.

Megjelent a Budapesten élő Töttössy Magdolna: A Magyar Népi Szövetség története 1944–1953. I–II. kötet /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Bibliotheca Transsylvanica, 39./ című könyve. A Magyar Népi Szövetség 1944-ben alakult Brassóban, és megalakulása után jó néhány évig határozottan fellépett a romániai magyar kisebbség kollektív jogainak a biztosításáért. 1949 végén az akkori vezetőinek nagy részét letartóztatták, koncepciós perekben elítélték, 1953-ban pedig – mivel a kommunista párt a nemzetiségi kérdést megoldottnak nyilvánította – az MNSZ-t feloszlatták. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 12./

2005. szeptember 22.

Szeptember 17-én 22 órakor Marian Branzan kézdialmási lakos feleségével és gyermekeivel, Brassóból személygépkocsijával hazafelé indult. Brassóban egy Dacia figyelmetlen sofőrje egy másik sávról átvágott, és oldalból megütötte Branzan kocsiját. Időközben a Daciából kiszállt két vagy három ittas állapotban lévő fiatalember, a brassói sofőr unokatestvérei. Marian Branzan odaszólt magyarul magyar feleségéhez, hogy szálljanak ki a kocsiból, az egyik ittas pedig, amikor meghallotta, hogy Marian Branzan magyarul beszélt, elkezdte szidni, és azt mondta neki, hogy tanulja meg az állam nyelvét. Ezután nekiestek, és összerugdosták Brazant. Felesége hiába kiabálta, hogy ne üssék, hiszen olyan román, mint ők. Branzan a rendőrségre hajtott. Hamarosan a hibás sofőr is megérkezett, és a kocsi irataival együtt egy szolgálati igazolványt is átadott a rendőröknek. A jegyzőkönyvet megíró rendőrök azt írták, hogy a Dacia vezetője figyelmetlenül vezetett, és ő okozta a balesetet. A brassói nem írta alá a jegyzőkönyvet. A rendőrök azt ajánlották Branzannak, hogy menjen törvényszéki orvoshoz, de Branzan félt a következményektől, a brassói maffia megtorlásától, és ezért nem tett feljelentést bántalmazói ellen. Marian Branzan Kézdialmáson elmondta: negyvenéves, olténiai származású, tizennyolc éve él Almáson, de őt soha egy magyar sem sértette meg, nem románozta le. – Sajnos, Romániában létezik magyargyűlölet – mondotta a bántalmazott magánvállalkozó. /Iochom István: Marian, a ,,bozgor” (Brassóban történt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 22./

2005. szeptember 24.

A kolozsvári magyarság Erdélyben mostohagyereknek számít, hiszen miközben a régió félreesőbb településein, de a kolozsvárihoz képest elsöprő többségű román lakosságot számláló Brassóban, Medgyesen vagy Nagybányán is több magyar adó műsora fogható. Kolozsváron jelenleg az UPC és az Astral kábelszolgáltatónál évek óta csak a Duna TV-t és a Magyar Televízió kettes műsorát lehet nézni. A Szabadság ezért tavaly aláírásgyűjtést kezdeményezett. Az ügyet az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének akkori vezetősége is felkarolta, és besegített az aláírásgyűjtésben. Azóta azonban az RMDSZ nem foglalkozik az üggyel, noha az anyanyelvű televíziózás is azon kulturális jogok közé tartozik, amelyekre az Európai Unióban nagy hangsúlyt fektetnek. Az UPC alapcsomagjában megtalálható azóta a Hálózat TV, a bérleti díjon kívüli összeget kell azonban fizetni a Film+, valamint a magyar szinkronnal ellátott Minimax rajzfilmcsatornáért. Ugyanakkor az Astralnál mindössze a Film+ található meg, amelynek eléréséért szintén külön használati díjat kell fizetni. Időközben a harmadik országos kábelszolgáltató-óriás, a kolozsvári piacon mindeddig jelen nem lévő nagyváradi RCS most már Kolozsváron, annak környékén és Erdély több részén is beindította 50 programot kínáló Digi Tv nevű szolgáltatását. Ebben több olyan magyar adó is megtalálható, amelyekre igényt tart a kolozsvári magyarság. /Borbély Tamás: Kevés haladás a magyar nyelvű tévéadók ügyében. Kettő veszekszik – a harmadik győz Kolozsváron? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

2005. szeptember 28.

Jogerős ítéletben utasította el a Brassói Táblabíróság a háromszéki Vargyas község tanácsnak azt a határozatát, melyben helyi népszavazás kiírásáról döntöttek. A vargyasi képviselők a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívása nyomán azt szerették volna megkérdezni a község lakóitól: akarják-e, hogy a parlament törvényt alkosson Székelyföld területi autonómiájáról, és szeretnék-e, hogy településük az autonómiához tartozzék. Kincses Előd, a vargyasiak ügyvédje elmondta, a községi határozat elleni érveket György Ervin Kovászna megyei prefektus aláírásával írásban nyújtották be a prefektúra illetékesei. Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke közölte, kilenc székelyföldi település önkormányzata döntött a népszavazás kiírásáról, valamennyi határozatot bíróságon támadott meg az illetékes prefektus. Az eddigi pereskedések során egyetlen olyan (akár nem jogerős) ítélet sem született, mely helybenhagyta volna az önkormányzati határozatot. /G. Á.: Nem lehet népszavazás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./

2005. szeptember 29.

Jogerős, végleges döntéssel utasította el a brassói táblabíróság a vargyasi helyi tanács autonómia-népszavazási határozatát. A szeptember 15-ei tárgyaláson Kincses Előd ügyvéd képviselte a vargyasiakat. Ilkei Ferenc, Vargyas polgármestere kifejtette, folytatják a harcot. Romániában nincs fellebbezési lehetőségük, így valószínű, a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak jogorvoslatért. Kincses Előd hajlandó vállalni az ügy továbbvitelét, mint elmondta, a ditróiak hasonló ügyében már fogalmazza a Strasbourgba eljuttatandó beadványt. Ilkei Ferenc keserűen jegyezte meg: ,,azt sajnálom, hogy a többiek nem mertek csatlakozni az ügyhöz, más hangsúlyt kapott volna a helyi népszavazások kérdése, ha nem két, de harminc-negyven tanács állt volna ki mellette”. /Farkas Réka: Strasbourghoz fordulnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 29./

2005. október 18.

A Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara a brassói Kis- és Középvállalkozásokat Támogató Alapítvánnyal közösen Kovásznán elindította a Coral Kovászna turisztikai, közélelmezési és élelmiszer-ipari továbbképző, támogató és tanácsadó központ második tanfolyamát. A projekt költségvetése 36 630 euró, ennek nyolcvan százalékát az Európai Unió, a Phare 2002 gazdasági és szociális kohéziós program humán erőforrást fejlesztő alegysége finanszírozza – tájékoztatott Császár Miklós projektmenedzser. /Bodor János: Továbbképzés Kovásznán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 18./

lapozás: 1-30 ... 1081-1110 | 1111-1140 | 1141-1170 ... 1231-1254