udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1254
találat
lapozás: 1-30 ... 661-690 | 691-720 | 721-750 ... 1231-1254
Helymutató:
Brassó
2002. július 1.
Orbán Péter csíkszeredai lakost államellenes fegyveres szervezkedés miatt 25 év börtönbüntetésre ítélték. Még ma sem tudja, hogy hová temették édesapját, Orbán Istvánt, akit halálra ítéltek, és valószínűleg az aradi szekuritáté pincéjében lőtték főbe 1958. szeptember elsején. Mindkettőjüket a Szoboszlay-ügyben ítélték el. Szoboszlay Aladár katolikus plébános volt Aradon, és ő ott kezdte szervezni az összeesküvést, amely a kommunista rendszer ellen irányult. A szervezkedés 1955-ben elkezdődött, Szoboszlay beszervezett több személyt Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, majd Kovászna megyében is úgy, hogy ez a szervezkedés átfogta majdnem az egész országot. Belekerültek brassói, bukaresti személyek is, továbbá Draganita Constantin egy tankos ezred parancsnoka. A szervezkedés célja az volt, hogy 1956. augusztus 23-án a bukaresti nagy felvonulás alkalmával zűrzavart keltsenek, s ezzel lázadásra, forradalom kirobbantására ösztönözzék a tömeget. Szoboszlay 1956 tavaszán eljött Csíkszeredára, s Orbánék házában, Csíktaplocán tartottak titkos megbeszéléseket. A tervek szerint augusztus 22-én kellett volna indulniuk Bukarestbe, a Csíkszeredán át Bukarestbe tartó gyorsvonattal. A megadott jelzés szerint minden vagon lépcsőjén, miután megállt a szerelvény, egy-egy cigarettára gyújtó férfinak kellett volna megjelennie, ezzel igazolva, hogy minden rendben van. Azonban nem jelentkezett senki, így Orbánék héttagú csoportja nem szállt fel a vonatra. Néhányuknál fegyver is volt. Nem tudták, mi történhetett, később tudták meg, hogy akkor már Szoboszlayt és néhány társát letartóztatták. 1957-ben Orbánékat is őrizetbe vették. A Securitate kezébe került a teljes Szoboszlay-féle lista, amely az összes szervezkedő nevét tartalmazta. A vallatás ellenére nem árulták el, kik tudnak még a szervezkedésről, így elkerülhetővé vált, hogy Csíkszeredából még 10 vagy 15 személyt letartóztassanak. Csíkiak végül heten kerültünk a bíróság elé. A Szoboszlay-ügyben több mint kétszáz személyt vettek őrizetbe, közülük 57-et ítéltek el, Orbánék családjából apját, őt és nővérét. Tíz személyt Szoboszlay Aladárral az élen, köztük az akkor 58 éves Orbán Istvánt halálra ítélték, majd kivégezték. A tárgyalás egy temesvári munkásklubban zajlott, amelyen többségében pártfunkcionáriusok vettek részt, valamint meghívottként a vádlottak családjából egy-egy személy. A bíróság elnöke magyar nemzetiségű volt, Macskási Pál, aki halálos ítéleteket kért, amit az ügyészek megalapozottnak minősítettek. A tíz halálos ítéleten kívül négy vádlottat életfogytiglan, négyet 25 évi, a többieket ennél kevesebbre, de minimum öt év börtönbüntetésre ítéltek. A tárgyalás után két hónapig a halálraítéltek, a 25 évre és az életfogytiglanra ítéltek, köztük Orbán Péter is vasra verve szenvedtek, egy napon megszabadították őket láncaiktól. Ebből következtettek arra, hogy a halálos ítéleteket végrehajtották 1958. szeptember elsején. A halálos ítéleteket az aradi Securitate pincéjében hajtották végre, ahol főbe lőtték a foglyokat. A mai napig nem tudják, hová temették el a kivégzetteket. Orbán Péter a 25 évi börtönbüntetésből hetet letöltött különböző helyeken, Aradon, Zsiláván, Galacon és Szamosújváron, majd a nyugati nyomásra hozott közkegyelmi határozat értelmében szabadult. A rendszerváltás után kérte az RMDSZ-es parlamenti képviselők segítségét, közbenjárását a Szoboszlay-ügy tisztázásához, sikertelenül. Erdélyben a politikai elit tagjai jóformán nem is tudnak róla és a hasonló sorsú emberekről. /Fülöp D. Dénes: Tíz embert végeztek ki a Szoboszlay-ügy miatt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 1./2002. július 4.
Mintegy száz érdeklődő jelent meg a Brassói Magyar Fórum (BMF) alakuló gyűlését megelőző megbeszélésen júl. 2-án a Reménység Házában. A BMF létrejöttét a Brassai Társaság, a Reménység Háza Alapítvány és a Brassói Lapok Alapítvány képviselői kezdeményezték. A BMF célkitűzései között a brassói magyar civil szféra megerősítése, a brassói magyarságot érintő kérdések felvetése, a brassói magyar művelődési élet szervezése szerepel. A célok megvalósítása érdekében havonta tematikus nyilvános viták, időszakonként rendkívüli viták megtartását, művelődési-információs iroda működtetését, saját kiadványok megjelentetését tervezik a szervezők. Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője, a BMF egyik kezdeményezője leszögezte: "A brassói magyarság atomizálódó, veszélyben levő társadalom, amely igényli a megújulást. A brassói magyarságnak vannak intézményei, alapítványai, szervezetei, de ezen szerveződések között gyakorlatilag nem létezett párbeszéd, így a közös gondokra a mindenki számára elfogadható, árnyalt megoldások keresése is lehetetlen volt." /Petki Judit: Szervezkedik a helyi magyarság. Magyar Fórum létrehozását tervezik. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./2002. július 6.
Brassóban tanácskoztak a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/ és az RMDSZ képviselői. A találkozón jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Gáspárik Attila, az Audiovizuális tanács tagja, valamint Csép Sándor, a MÚRE elnöke, Karácsonyi Zsigmond ügyvezető elnök, Ambrus Attila és Vincze Loránt alelnökök. Az RMDSZ és a MÚRE vezetőinek ilyen tanácskozására eddig nem volt példa, a két szervezet viszonya az elmúlt években nem volt mentes az ellentétektől. Markó Béla szövetségi elnök a negyedévenkénti találkozók megtartását javasolta, amit a jelenlevők elfogadtak. Karácsonyi Zsigmond a támogatási rendszer átláthatóságát, a MÚRE jelenlétét szorgalmazta a sajtó-szaktestületben. A jelenlevők egyetértettek abban, hogy az Illyés Közalapítvány erdélyi sajtószaktestületében a MÚRE és az RMDSZ paritásos alapon képviseltesse magát, eltérően az utóbbi három év gyakorlatától, amikor a MÚRE alulreprezentált volt. A MÚRE kérte, hogy RMDSZ az írott kultúra támogatásáról szóló törvénytervezet vitája során igényelje: a kedvezményeket terjesszék ki a kisebbségek nyelvén megjelenő sajtóra, valamint a művelődési jellegű tv- és rádióműsorokra is. /MÚRE-RMDSZ találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 6./2002. július 6.
Hétfalut mutatta be Szabó Csaba. Kétnyelvű helységnévtábla: Sacele - Négyfalu. Négy egymáshoz nőtt: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu, közigazgatási szempontból egyetlen település. Négyfalu a hétfalusi csángók földjének nyugati tömbje. Jóval messzebb újabb egymáshoz tapadt település: Háromfalu /Tatrang, Pürkerecz és Zajzon/. Ez a településtömb a hétfalusi csángók földje, Brassó megye legnagyobb összefüggő magyar nyelvszigete. Mélyen gyökerezik a hét falu magyar lakosainak lelkében a közös eredet tudata. Szabó Csaba elcsángált honfoglalóknak nevezte őket. Itt találkozik a Huntington-világ a keleti kultúrkontinenssel. Dr. Magdó János orvos /Türkös/ már évtizedek óta kutatja szűkebb pátriája történelmét. A csángó elnevezés a székelyes elcsángálásból jön, de figyelemre méltó az az elmélet is, amely határőrvidéknek tekinti Hétfalut, ahol baj esetén riadót fújtak, harangot húztak, csengettek - csangettek. A hétfalusi minták mását keleten, távoli rokonaink múzeumaiban lehet fellelni. Például a sajátos női fejfedő, a csepesz kifejezetten keleti, tatár eredetű, és nemigen lehet sehol máshol fellelni. Idegen elem a térség népviseletében a hámosrokolya is. Ez is keleti eredetű. Vagy itt van a fehérruhás gyászuk. Még 1939-ben is éltek itt olyan öreg nénik, akik átok mellett hagyták meg gyerekeiknek, hogy fehérben temessék el őket. Fehér volt a konfirmálás, a menyegző, a temetés. - Sikerült újraindítani az egyik múlt századi lapot, a Hétfalut is. Havonta jelenik meg, a Brassói Lapok mellékleteként. /Szabó Csaba: Elcsángált honfoglalók. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 6./2002. július 15.
Tíz különböző erdélyi helyszínen júl. 15-én nyitják meg a Bolyai Nyári Akadémiát. A Kárpát-medencei magyar pedagógusok továbbképző fórumának keretében szervezett 23 tanfolyamon 900 hallgató és 150 előadó vesz részt Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról, a Vajdaságból és Magyarországról. A Bolyai Nyári Akadémia szervezője a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. A rendezvény költségeit pályázatokon elnyert pénzekből fedezik, így az akadémia támogatói a magyar oktatási minisztérium, az Apáczai Közalapítvány és a román kormány tájékoztatási minisztériumának alárendeltségébe tartozó, etnikumközi kapcsolatokért felelős hivatal. A X. jubileumi Bolyai Nyári Akadémia fő rendezvényei Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Szovátán, Segesváron, Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Brassóban, Szentegyházán és a Madarasi Hargitán zajlanak. /Ma nyílik a Bolyai Nyári Akadémia. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./2002. július 23.
Trianon óta minden népszámlálás harangkongatás az erdélyi magyarság feje fölött, az elmúlt tíz év alatt csaknem kétszázezerrel csökkent a lélekszáma. Alig van visszhangja e rendkívül szomorú ténynek. A szászok - történelmi léptékkel mérve - pillanatok alatt tűntek el Erdélyből. Az 1910-es népszámlálás szerint, leszámítva a székelyföldi kisvárosokat, a "legmagyarabb" város Szatmárnémeti volt 94,9 százalék magyar és 2,8 százalék román nemzetiségű lakossal. Nagyvárad lakosságának 91,04 százaléka volt magyar, 5,6 pedig román nemzetiségű. Marosvásárhely: 89,3 százalék magyar, 6,7 román; Kolozsvár: 83,4 százalék magyar, 13,4 román. A két nagy szász városban a lakosság százalékos megoszlása a következő volt: Brassó: 34,7 magyar, 27,6 román, 26,2 német. Nagyszeben: 50,2 százalék német, 26,3 román, 21,6 magyar. A fogyás az első világháború után kezdődött, amikor (1924-ig) az összezsugorodott anyaország 197.035 menekültet fogadott be Erdélyből, 106.841-et a Felvidékről és 44.903-at a jugoszláv területekről. Összesen tehát 348.779 főt. Hiába jelent meg 1921-ben a szervezkedésre, építkezésre és munkára felszólító Kiáltó Szó, a folyamatos kivándorlás tart napjainkban is. A két világháború között az erdélyi magyarság még tartotta magát, mivel fontos létfenntartó eszközök álltak rendelkezésére (magán- és közösségi tulajdonban). Kitartását bizonyítják az 1941-es népszámlálás adatai, amelyek a magyarság szempontjából a már említett városokban az 1910-es arányoknál is jobbak. Szatmárnémeti: 92,2 százalék magyar, 4,6 román; Nagyvárad: 92 százalék magyar, 5,2 román; Marosvásárhely: 94,5 százalék magyar, 3,9 román; Kolozsvár: 88,1 százalék magyar, 9,1 román. Az 1941-es népszámlálás Észak-Erdély összlakossága vonatkozásában a következő nemzetiségi összetételt állapította meg: 53,6 százalék magyar, 39,9 román, 3 százalék zsidó, 1,8 német. Tény, hogy az arányok alakulásába bizonyos mértékben beleszólt az 1940-ben elkezdődött magyar bevándorlás és román kivándorlás. A második világháború lezárása, a trianoni határok visszaállítása ismét fordított a migráció irányán. 1948 után az erdélyi magyarság anyagi bázisától megfosztva fokozottan kiszolgáltatott helyzetbe került. Jött számos régió etnikai arányainak megváltoztatása. Jelenleg Erdélyben 1.434.377 magyar él, 190.592 fővel kevesebben, mint 1992-ben. A legnagyobb székely városban, Marosvásárhelyen - először a történelem folyamán - kisebbségbe került a magyarság. Ez a kivándorlás nem jelzi az RMDSZ általános érdekvédelmi politikájának sikerét. Az erdélyi magyarság autonómiáját már nem is emlegeti az RMDSZ felső vezetése, pedig anélkül nem lesz szervezett, stabil magyar élet Erdélyben. Az erdélyi népességcsökkenés egyúttal a magyar(országi) nemzetpolitika csődjét is jelenti. A Határon Túli Magyarok Hivatala, a különböző szervezetek, alapítványok erőfeszítései ellenére a szülőföldön való megmaradás hangoztatása üres frázis maradt, mert annak feltételeit senki sem teremtette meg. /Németh János: Aki(k)ért a harang szól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./2002. július 23.
Tizenkét évi várakozás után Doina Cornea is láthatta a Szekuritáté által összeállított dossziéját. Cornea asszony azt nyilatkozta: egyes ismerőseiben csalódott, másokkal szemben eloszlottak a kételyei. A bukott kommunista rezsim politikai rendőrsége 30 darab vaskos dossziét "írt össze" a 89 előtti ellenállás egyik legkiemelkedőbb alakjáról. Az első feljegyzés 1947-ből származik. A dossziék titkos írói végigkövették a kolozsvári disszidens életét az 1989-es decemberi fordulatig. Megtudta többek között, hogy az 1987-es brassói munkásmegmozdulások idejére - ha korábban nem is - már mikrofonokat szereltek a lakásába, a titkosrendőrség ugyanis másként nem szerezhetett tudomást arról, hogy szolidarizáló szórólapokat készül elszórni a tüntetők között. "Mindent tudtak" - összegzi a kolozsvári disszidens. Doina Cornea arra buzdít mindenkit, akinek köze volt a politikai rendőrséghez, hogy tekintse meg szekus dossziéját. /Sz. L.: "Mindent tudtak" Doina Cornea megtekintette szekus dossziéját. = Krónika (Kolozsvár), júl. 23./2002. július 23.
Székelyudvarhely képviselő-testületét az Udvarhelyért Polgári Egyesület, illetve az RMDSZ-listán bejutott tanácsosok alkotják. Ez utóbbi frakciója célja, hogy Szász Jenő polgármestert teljesen ellehetetlenítse. Stratégiájuk lényege: a legkevesebb eszközt hagyni meg a polgármesternek, hogy az egyszerűen ne tudjon tevékenykedni és érvényesülni. Mindent megpróbálnak megvétózni, amihez hathatós segítséget kapnak a mindenható Verestóy Attila-sógor, Ferenczy Károly kezében levő médiától (Star Rádió, Digitál 3 TV). Az RMDSZ-frakció mindent feljelent, amit Szász Jenő dűlőre visz. Verestóy támogatásával azt is elérték, hogy - kizárólag Udvarhely esetében - a város polgármesteri hivatalában csak a bákói és brassói számvevőszék tarthasson vizsgálatot. Ugyanis a Hargita megyei számvevők nem hajlandók feltétel nélkül teljesíteni a Verestóy-utasítást: márpedig valami kompromittálót kell találni Szász tevékenységében. Ezt az RMDSZ-frakciót elnökként Borbáth István, a helybéli ROSEAL Rt. igazgatója vezeti, aki a legtöbbször hangoztatja: Szász "csal, lop, hazudik". Borbáth ellen viszont nemrég pénzügyellenőri kivizsgálás kezdődött. Borbáth István a Szász Jenő leváltását kezdeményező aláírásgyűjtés során "parancsba adta" alkalmazottainak, hogy írják alá az íveket. Az aláírásgyűjtést a Ferenczy Károly által támogatott (és létrehozott) Székelyudvarhelyért Biztosan Érdemes Egyesület szervezi. /Kristály Lehel: Mégis, ki a tisztességes Udvarhelyen? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 23./2002. július 27.
A júl. 25-i kormányülésen született döntés értelmében a 2002-2003-as tanévtől román nyelvű egyetem létesül Maroshévizen - jelentette be Adrian Nastase kormányfő a prefektusokkal tartott távértekezleten. A brassói Transilvania Egyetem kirendeltségeként működő felsőoktatási intézményt azért hozzák létre a kormányfő szerint, mivel az egyetem előtti oktatásban lezajlott versenyvizsgák nyomán kiderült: Hargita és Kovászna megyében nincs elegendő román nyelv- és irodalomtanár. /Román egyetem Maroshévizen. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 27./2002. augusztus 1.
Birta József édesapját kuláknak nevezték. Emiatt ő már a VII. osztályt nem járhatta régi barátaival. Gimnáziumi tanulmányait is csak Brassóban végezhette. Szerette volna továbbtanulni. Kolozsváron a mezőgazdasági főiskolára kétszer próbálta bejutni, de mire az írásbeli vizsgáról kijött, a kulák származási igazolványt már eljuttatták az illetékes helyre. Emiatt nem vették fel. Utolsó reménységnek maradt Székelyudvarhelyen a könyvelési technikum. Pontosan a félévi vizsga előtt egy nappal hozták a katonai behívóját. A Zsil-völgyében, a szénbányában lett munkaszolgálatos katona. 350 méterre a föld mélyén térdig, néha még derékig is vízben és iszapban dolgozott. Ez a hely a politikai foglyok és a kulákfiókák számára volt fenntartva. Munka után sorba kellett állniuk a fürdőnek és öltözőnek nevezett épület előtt. Téli időben az iszapos, sáros ruha megfagyott rajtuk, mire odakerültek. A hálónak nevezett deszkabarakkban majdnem ujjnyi nyílás volt a deszkák között, a hó a takarón is ujjnyi vastag volt. Két hetet töltött a bányában, amikor két csille az ujját összetörte. Bár meg lehetett volna menteni, egy munkaszolgálatos nem számított, így levágták két ujját. Ezután a betegszabadság csak annyi volt, hogy beosztották könnyebb munkára. Az ilyen bányászélet miatt munkaképessége felére csökkent. /Birta József, Csíkszereda: Munkaszolgálatosok emlékei. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 1./2002. augusztus 4.
1989 óta másodszor került sor Brassóban, a belvárosi plébániatemplomban cserkészavatásra. Júl. 7-én 12-en letették az esküt. /Székely Tamás és Oprea Zoltán cserkészek: Cserkészavatás. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 4./2002. augusztus 5.
Brassó megye lakossága az 1992-es számláláshoz viszonyítva 643.261 főről 588.366-ra esett, ebből a román nemzetiségűek száma 553062-ről 512595-re apadt, a magyaroké 63491-ről 51398-ra. Brassó város lakossága, 323.736 lakosról csökkent 283.901-re, közülük a románok száma 256.638 (287.506 volt 1992-ben), a magyaroké 23.381 (31.498 volt). Szakál András RMDSZ ügyvezető elnök szerint egyetlen településen sem esett a magyar lakosság aránya 20% alá, sőt léteznek olyan helységek, ahol nőtt a magyarság aránya, például Bodolán, így nem kell a már feltett helységnévtáblákat leszedni a népességcsökkenés okán. Továbbra sincsenek az intézményeken kétnyelvű feliratok, csupán négy településen (Apácán, Alsórákoson, Négyfaluban és Tatrangon) a húszból. Nedeczky László tanácsos iskolaigazgatói tisztségéről való lemondásával veszélybe sodorta a protokollumot. /(Tóásó Áron Zoltán): Magyarnyelv-oktatás az RMDSZ-nél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5./2002. augusztus 6.
Ismeretlen személyek a hétvégén festékkel bemázolták Csíkszereda Brassó felőli bejáratánál elhelyezett két helységnévtáblán szereplő román nyelvű feliratot. A tönkretett táblákat leszerelték és újakkal helyettesítik majd. /Helységnévtábla-mázolás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 6./2002. augusztus 7.
A gyermekszínház gondolata, a Mesekaláka a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészének, László Károlynak, "Puki bácsinak" köszönhető. Évek óra népszerű a gyermekek körében Puki bácsi. A Puki bácsi elindította mozgalom a holnap olvasóközösségét is neveli azáltal, hogy bemutatva a gyermekirodalom egyes darabjait a gyermekközönség találkozik azokkal az írókkal, költőkkel, akiknek munkáiból a Mesekaláka színdarabokat, játékokat, megzenésített verseket mutat be. A Mesekalákának vannak 15-16 éves, de 20 évet betöltött tagjai, továbbá léptek fel kisebbek is. Többen beiratkoztak a László Károly színművész, Puki bácsi vezette Művészeti Iskolába. A Mesekaláka sok helyen fellépett: Baróton, Csíkszeredában, Kovásznán, Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Dálnokon, Angyaloson, Árkoson Brassóban és Csíkszentdomokoson. /Nagy Olga: A sepsiszentgyörgyi mesekaláka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./2002. augusztus 12.
Boros Ernő Mindennap eljött a halál /Szent-Györgyi Albert Társaság és az EMKE kiadása, Szatmárnémeti, Otthonom, Szatmár megye sorozat 15. kötete/ című új könyvében a Brassó melletti Földváron létesített haláltáborról írt, ahova sok ezer magyart és több száz németet hurcoltak el a románok 1944 végén, 1945 elején. A könyvben több túlélő emlékezését közölte. A kötetben közölt dokumentumok egy része előzőleg megjelent a Szatmári Friss Újságban, másik része a Romániai Magyar Szóban. Boros Ernő etnikai tisztogatásról beszélt, amit a kötetben bebizonyított. A háború utáni békeszerződések határrendezése miatt volt szüksége a román hatalomnak arra, hogy Észak-Erdélyben, különösen a Partiumban a románság javára módosítsa a lakosság etnikai összetételét. A németeket, mint "háborús bűnös" nemzetet nyíltan lehetett internálni, a magyar lakossággal burkoltabb megoldásokat kellett keresni. A könyv idézte a román miniszterelnökség utasítását a vármegyék első tisztségviselőihez (Nat.I./197/450-VIII keltezéssel) a magyar lakosság kitelepítéséről. "Indok: szabotázs stb., fasiszta magatartás, rémhírterjesztés, izgatás, oroszokkal való összeférhetetlenség. Végrehajtás: minden kiutasítás a D1/ 6. utasítás szerint hajtandó végre, csupán a kiutasított személyekkel, szóbelileg közölhető, nyilvánosságra nem hozható, erről írásbeli végzés ki nem adható. Ingatlanok el nem adhatók, ingó dolgok túlsúlyban nem vihetők (hivatkozni a CFR nehéz helyzetére), mivel azokat román területen szerezték. Újságokban publikálandó a magyar nemzetiségiek soviniszta magatartása, amellyel lehetetlenné teszik az itt élő népek békés fejlődését és megélhetését". Boros a hozzáférhető dokumentumok alapján legkevesebb 40.000-re teszi a Földvárra hurcoltak számát. Közülük legalább ötezren meghaltak a táborban. De nem csak Földvár volt, hanem Hidvég, Lugos, Borosjenő, Temesvár, Belényes, Radna, Pitesti, Gyulafehérvár és még annyi más tábor. Egyetlen menekvés volt a haláltáborokból. Azok megmenekülhettek, akik írásba adták, hogy ezentúl románok lesznek. - Mintha az indokoltnál is félénkebbek lettünk volna a feltárásban, különösen abban, hogy a nagyobb, akár az EU nyilvánossága elé vigyük azokat, jegyezte meg a könyvet ismertető Sike Lajos. Ezt a könyvet le kellene fordítani románra is. Tananyagba kellene beépíteni a könyv mondanivalóját. Ismerje meg az ifjúság, miként bántak el nagyszüleikkel. /Sike Lajos: Tananyagba kívánkozik Boros Ernő Földvárról írt könyve! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./2002. augusztus 15.
Boros János, Kolozsvár magyar alpolgármestere kifejtette, hogy Funar polgármester nem ismeri el a helyi tanács létjogosultságát. Gheorghe Funar május végétől önkényesen irányítja a várost vezető intézményt, az önkormányzat határozatait pedig nem hajlandó alkalmazni. A tanácsnak nincs módjában olyan határozatokat hozni, amelyek megoldanák a város gondjait. Funar ugyanis máj. 23-tól nem ismeri el a városi tanácsot, és nem hajlandó vele együttműködni. Ugyanakkor a városházi apparátusnak is megtiltotta, hogy a tanácsosokat a munkájukhoz szükséges információkkal ellássák. Ez törvényen kívüli állapot, ilyesmi még nem történt az országban. A prefektúra elismeri a tanács létjogosultságát, ellenben a polgármester fittyet hány annak határozataira. A polgármesternek az egész apparátus a rendelkezésére áll. Boros minderről értesítette a prefektust, minden felelős intézmény tud róla, mégsem tesznek egyetlen lépést sem a helyzet normalizálására. A polgármesternek kötelessége lenne az elfogadott határozatokat végrehajtani, de a törvény semmiféle szankciót nem ír elő arra az esetre, ha nem tartják be az előírásokat. Ez év máj. 23-tól egyetlen tanácsi határozatot sem hajtottak végre. Funar egyes osztályokat felduzzasztott, ilyen a protokoll főosztály, ahol az emberek azzal foglalkoznak, hogy a polgármester politikai elképzeléseit öntik formába. Ők foglalkoznak az állandó nyilatkozatözönnel, fölösleges sajtótájékoztatókat szerveznek. A helyhatósági törvény szerint az egyetlen, kizárólagos munkáltató a polgármester, amit ő maximálisan ki is használ. Azokat az embereket alkalmazza, akikben megbízik, akik párthívei. A kolozsvári városházán teljes diktatúra uralkodik. Más városokhoz képest Kolozsváron elenyésző a nagybefektetések száma. A kolozsvári állapotokat látva a befektetők inkább továbbmennek Brassóig. Bukarestnek érdeke, hogy Kolozsvár ne fejlődjön gyorsan, mivel így több jut a központnak. Borosnak egy dolog sikerült: bérlakások építése fiatal házasoknak. /Lázár Lehel: Boros János: diktatúra a városházán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./2002. augusztus 20.
Augusztus 18-án, vasárnap került sor Brassóban Szent István király megünneplésére. Az RMDSZ és az egyházak által szervezett megemlékezés a belvárosi római katolikus templomban kezdődött, ezután vonult az ünneplő közösség az Áprily Lajos Középiskola udvarára, Széchenyi István fehér márványból készült emléktáblájához. Itt Kovács Attila megyei RMDSZ-elnök és Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztő-menedzsere szólt a közel száz fős tömeghez, a Brassói Magyar Dalárda pedig énekeivel tette ünnepivé a koszorúzást. /(Tóásó Endre): Brassóban is ünnepeltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./2002. augusztus 22.
Az elmúlt hét folyamán több támadás is érte az RMDSZ-t. Szász Attila szerint Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Curentul aug. 12-i számában közzétett "vagdalkozó interjújában" bejelentette: amennyiben az RMDSZ nem változtat jelenlegi politikai irányvonalán, szellemi követőivel együtt szakadást okoz, és megalakítja a romániai magyarság új érdekvédelmi szervezetét. A cikkíró szerint ez pánikhangulat szítása. Brassóban Victor Ciorbea, később Valeriu Stoica támadta a Szövetséget, akik szerint Romániának nincs szüksége az RMDSZ-re, az etnikai alapon tömörülő politikai alakulatokra. Victor Cirobea ex-miniszterelnök egykor a magyarság nagy rokonszenvének örvendett, csakhogy akkor (1996-1997-ben) a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, amelynek most az újraépítésén fáradozik, erős volt, kormányon volt. A 2000-es parlamenti választásokon Cirobea bukását követte egykori pártjának leszereplése, a KDNPP a Parlamentbe való bejutáshoz szükséges 5%-ot sem érte el. Ezért érthető, hogy kétségbeesésében immár bármilyen kártyát kijátszik ahhoz, hogy pártjának népszerűségét legalább az 5%-os küszöb fölé tornássza. Valeriu Stoica addig lavírozott a zavaros román politikai viszonyok között, míg a 2000-es parlamenti választásokon sikerült pártját bejuttatnia a parlamentbe. Ugyanakkor a liberális pártot belviszályok marcangolják. /Szász Attila: Kényelmetlenek vagyunk? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 22./2002. augusztus 23.
A Brassó Megyei Tanfelügyelőség sajtótájékoztatón közölte: új iskolát építenek a városban. Az új iskola azért épül, hogy a felújítási munkálatok alatt álló Áprily Lajos Gimnáziummal egy épületben lévő 6-os Általános iskolát költöztessék át oda, s így oldják meg a RMDSZ-SZDP egyezménybe is belefoglalt brassói magyar oktatás problémáját. Az Áprily középiskola igazgatója beadta lemondását. Az iskola új igazgatójának kiléte a napokban dől el. A felújítás során az építők nem oldották meg a talajvíz elvezetését, emiatt az alagsor bevizesedett, a friss parketta felázott, a falak penészednek. Azoknak, akik ismerik a Világbankkal kötött szerződés feltételeit, kötelességük lenne (lett volna) felügyelni a munkálatok helyes lefolyását. /(Tóásó Áron Zoltán): Iskola épül Brassóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./2002. szeptember 5.
Sánta Ferenc Kossuth-díjas író /Az ötödik pecsét, a Húsz óra, Az áruló című emlékezetes művek alkotója/ 1927. szept. 4-én született Brassóban. Gyermekkorát Sepsibükszádon és Marosvásárhelyen töltötte, Kolozsváron járt gimnáziumba. 1945-ben a debreceni református kollégium diákja lett, de tanulmányait félbehagyta. Számos foglalkozást kipróbált: dolgozott traktorgyárban, bányában, majd katonatisztként. 1958 és 1968 között a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosa volt. 1954-ben egy irodalmi esten elhangzott hozzászólása feltűnt Szabó Pálnak, aki megérezte benne az írót. Ekkor még csak egyetlen írása volt, a Sokan voltunk. Az elbeszélés 1954-ben az Irodalmi Újságban jelent meg, s azonnal az irodalmi élet középpontjába került. Egyik novellájának címe, az Emberavatás a fiatal írók antológiájának névadója lett. Első elbeszéléskötete, a Téli virágzás (1956) igazolta a pályakezdéséhez fűzött reményeket. 1956-ban a Petőfi-kör vezetőségi tagja volt. Sánta Ferenc 1970-ben adta ki Isten a szekéren című novellaválogatását. Kicsik és nagyok címmel 1982-ben újabb válogatott novellái jelentek meg, válogatott alkalmi írásait Halálnak halála és A szabadság küszöbén címmel publikálta 1994-ben. 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Nagy regényei óta új írással nem jelentkezett, megkezdett kéziratai töredékben maradtak. /Fábri Ferenc (MTI): Sánta Ferenc hetvenöt éves. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./2002. szeptember 10.
Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke értékelte a kormánypárttal megkötött egyezményt. Borbély védte a protokollumot, nem érti azokat, akik szerint az egyezményt fel kell mondani. A protokollummal megszületett egy olyan tárgyalási keret, mely lehetővé teszi, hogy a magyarságot érintő kérdéseket felvessék és aránylag rövid idő alatt megoldják. Sok pontban sikerült elérni módosítást, javítást. Szólni kell arról a kialakulóban levő anyagi háttérről, mely a földek, az erdők, az ingatlanok visszaadásával születik meg. Eddig visszakerült az egykori tulajdonosokhoz több mint 150 ezer ha erdő. Az egyházi ingatlanok kérdése: az egyházakkal is egyeztetett módszertani útmutató a kormány asztalára is került. Borbély reméli, szeptember végéig azt jóváhagyják. A másik kényes pont a költségvetésé, amely szintén tételesen szerepel a protokollumban. Szerepel ugyan az egyezségben, de még megoldásra vár a kártérítési törvény, amely azoknak szolgáltatna történelmi igazságot, akik valamely ok miatt természetben nem kaphatják vissza egykoron államosított ingatlanaikat, javaikat. Az anyanyelvi oktatásban sikeres a marosvásárhelyi Bolyai vagy a brassói Áprily Líceum ügye, jórészt a máramaroszigetié is. Pusztinán és Klézsén is, a szülők kérésére végre beindul az anyanyelv oktatása, abban a reményben, hogy példájukat rövidesen mások is követni fogják. Nagyobbak a gondok a főiskolai oktatás terén. A marosvásárhelyi orvosin jövőre már külön beiskolázási számot állapítanak meg, a kolozsvári Babes-Bolyain viszont még nem jutottuk előbbre. /Gyarmath János: A "protokollum" hozadéka. Interjú BORBÉLY LÁSZLÓval, az RMDSZ ügyvezető alelnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 10./2002. szeptember 10.
Szept. 9-én ülésezett az RMDSZ-SZDP megállapodást felügyelő bizottság. Áttekintették a tanügyi kérdéseket. A máramarosszigeti iskolának 1 milliárd lejt utalnak ki a költségvetésből. A szatmári Hám János Római Katolikus Gimnáziumra vonatkozóan a jelenlévők megegyeztek abban, hogy az érdekeltek egy írásbeli megállapodást fognak aláírni, annak érdekében, hogy év végéig megtörténjen az ingatlan tulajdonba helyezése, és a katolikus egyház átvegye az épületet. Egyetértés született a brassói Áprily Lajos Líceum kérdésében, ahol egy új épület építésében állapodtak meg a felek. A kolozsvári Gheorghe Sincai Líceum ügyének tisztázása végett a minisztérium államtitkára még ezen a héten Kolozsvárra látogat. /Ülésezett a monitorizáló bizottság. = RMDSZ Tájékoztató, szept. 10. - 2280. sz./2002. szeptember 14.
Petki Pál tanár szeptember elsejétől az Áprily Lajos Gimnázium /Brassó/ új igazgatója. Petki már volt igazgató az Áprilyban 1990 és 1994 között. Most hosszas rábeszélésre vállalta el a tisztséget. A líceumi oktatás a Rakodó-negyedi 20-as számú általános iskolában fog kezdődni, viszont az 1-4-ik illetve 5-8-ik osztályok az Áprily B. épületében fognak tanulni, illetve a római katolikus és az evangélikus egyházak által rendelkezésükre bocsátott termekben. Két első indul, kilencedik osztály négy lesz, informatika-matematika, kémia- biológia, gazdaságtani, illetve idegen nyelv tagozatok. Okt. 30-ára ígérte az építésekkel megbízott cég az épület átadását. Ezután, a lehető leggyorsabban átköltöznek az iskola főépületébe. A főépületben végre csak a magyar iskola fog működni, a román nyelvű iskola pedig esetleg a B- épületet foglalná el, ideiglenes jelleggel, ameddig a következő iskolai év leforgása alatt megoldják a helyzetét. Tavaly a 20-as iskolában a román tanulók nem egy alkalommal megfenyegették, sőt megverték a magyar nebulókat. Idén ígéretet kaptak arra, hogy szolgálatban lesznek a csendőrök az iskola környékén. /(Tóásó Áron Zoltán): Még nem fejeződött be a brassói Áprily Lajos Gimnázium javítása... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./ 2002. szeptember 14.
A Transindex internetes újságban az olvasók Kelemen Hunornak tettek fel kérdéseket, és közölték válaszát. Az egyik kérdés: tételesen melyik médiaorgánumoknak nem nyert a pályázata?; hogyan állt össze a sajtószaktestület?; kik döntötték el és milyen alapon, hogy az EMKE-től a Communitas átveszi a pénzosztás jogát? Kelemen Hunor válasza: A sajtóbizottság 1 milliárd 410 millió lejt osztott szét. A Hét 150 milliót, a Bányavidéki Új Szó 20 milliót, a Bemondó 10 milliót, a besztercei magyar elektronikus média 20 milliót, a Besztercei Híradó 60 milliót, a Brassói Lapok 10 milliót, a bukaresti Magyar Közlöny 30 milliót, a Cimbora 15 milliót, a Csernátoni Füzetek 10 milliót, a Csigalépcső 10 milliót, a Dalbimbó 7 milliót, az Erdélyi Gyopár 20 milliót, az Erdélyi Gazda 20 milliót, az Erdélyi Híradó - Szabadság 15 milliót, az Erdélyi Kórus 15 milliót, az Erdővidék 10 milliót, az Erdővidéki Lapok 10 milliót, a Filmtett 15 milliót, a Firka 12 milliót, a Függöny 10 milliót, a Helikon 80 milliót, a Hírhordó - Kovászna 10 milliót, a Hunyad Megyei Hírvivő 20 milliót, a Kalotaszeg 10 milliót, a Kellék 10 milliót, a Keresztmetszet-Temesvári Új Szó 15 milliót, a Kis Küküllő 10 milliót, a Korunk 100 milliót, a Közbirtokossági Hírvivő 5 milliót, a Kraszna 5 milliót, a Látó 60 milliót, az Lkkt 10 milliót, a Lugosi Hírmondó 10 milliót, a Matlap 30 milliót, a Moldvai Magyarság 15 milliót, a Művelődés 40 milliót, a Nagykároly és Vidéke 25 milliót, a Napsugár/Szivárvány 70 milliót, a Népújság-Múzsa 40 milliót, a Nyugati Jelen 20 milliót, a Perspektíva 8 milliót, a Pont 15 milliót, a Pulzus 10 milliót, a Református Szemle 15 milliót, a Hírlevél 10 milliót, a sepsiszentgyörgyi Egyházi Tudósító 10 milliót, Szászrégen és Vidéke 10 milliót, Szatmári Figyelő 15 milliót, Székelyföld 50 milliót, Szigeti Turmix 20 milliót, Szikulusz Rádió 30 milliót, Szilágyság 60 milliót, Tálentum 3 milliót, Tasnádi Tükör 5 milliót, Törvénytár 80 milliót, Udvarhelyszéki Tájékoztató 10 milliót, Unitárius Közlöny 10 milliót, Várad 15 milliót kapott. - A sajtószakbizottság tagjait erre a feladatra a Kuratórium elnöke kérte fel. Gondolom a többi szakbizottság esetében is így történt. - Az EMKE és az RMDSZ között volt megegyezés arról, hogy addig, amíg nem lesz más megoldás, a Kisebbségi Tanács pénzeinek a kezelésével az RMDSZ az EMKÉ-t bízza meg. Az EMKE közben ellátott és ellát más feladatokat is, például kezeli a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által nyújtott támogatásokat. Az RMDSZ vezetősége az EMKE vezetőségével megegyezett arról, hogy a pénzek kezelését, a pályázatok lebonyolítását átveszi a Communitas Alapítvány. Azt, hogy ki bonyolítja le a pályázatokat, és ki kezeli a támogatásokat, mely kezelés egyszerű pénzátutalást jelent, azt 2000 előtt is, és ma is az RMDSZ dönti el és javasolja a kormánynak. Ez minden bizonnyal ezután is így fog történni. /Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./2002. szeptember 15.
Öt fogadalmas nővérrel gyarapodott a mallersdorfi ferences nővérek családja. Augusztus 24-én Székelyudvarhelyen három nővér - a máramarosszigeti Fejes Katalin, a kaplonyi Bíró Filoména, a besztercei Kramer Zsuzsa ideiglenes fogadalmát, két nővér - a brassói Vajda Zita, a csíkmenasági Bándi Irén örökfogadalmát tette le. A fogadalomtételen jelen volt Jakubinyi György érsek és Tamás József segédpüspök. /Udvarhelyi fogadalomtétel. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 15./2002. október 1.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke következetesen próbálja az RMDSZ-en belüli polarizációt a párbeszéd-konfrontáció ellentétpárból levezetni, állapította meg Kiss István, a Reform Tömörülés Maros megyei elnöke. A szövetség elnöke és csapata állandó párbeszédet folytat a mindenkori román kormánnyal. És mi az eredménye a párbeszédnek az erdélyi magyarság szempontjából? 1993 és 1996 között is folyt a párbeszéd az akkori kormánypárttal a nyilvánosság kizárásával, titokban. A legismertebb esemény ebben az időszakban Neptun-ügy néven ismert. Akkor, nem sokkal az RMDSZ brassói kongresszusa után Frunda György, Borbély László és Tokay György titokban tárgyaltak az akkori kormánypárt képviselőivel, azt a káros látszatot keltve - elsősorban a nemzetközi közvéleményben -, hogy a romániai magyarság helyzete jó, a kisebbségi kérdés ebben az országban megoldott. A Szövetségi Képviselők Tanácsa - többek között Tőkés László kérésére - Állásfoglalásban jelentette ki Neptun után: "Az SZKT 1993. szeptember 25-ei ülésén a tiszteletbeli elnök és a politikai alelnök helyzetelemzései, valamint Tokay György és Borbély László képviselők beszámolói és a frakciók állásfoglalásai alapján megállapította, hogy az RMDSZ három közismert politikusa mandátum nélkül vett részt és tárgyalt a hatalom képviselőivel, ami következményeivel jelentős politikai károkat okozott a szervezetnek." Ez volt a valóság és kilenc év után az SZKT állásfoglalásával akkor egyetértő Markó úgy emlékszik, hogy Tőkés embereket akart megsemmisíteni! Ugyancsak 1993-ban Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kijelentette, hogy egyfajta etnikai tisztogatás folyik Erdélyben. Ez ellen Bukarestben pánikhangulatban tiltakoztak egyes RMDSZ-képviselők, együtt a román politikai pártok vezetőivel. Pedig nyilvánvaló volt a magyarság háttérbe szorítása majdminden területen. - 1996 végére az RMDSZ-ben már megszokottá vált, hogy a döntéshozó testületeket megkerülve egypár vezető politikus párbeszédet folytat a román pártok képviselőivel, egyezségeket kötnek, s utólag az elnök elfogadtatja ezeket az SZKT-val. Ez történt az RMDSZ kormányba lépésekor is. Később lehetett dicsekedni azzal, hogy az egyházak visszakapnak egypár ingatlant, de ez általában csak papíron történt meg. Lehetett a romániai magyar oktatás bővítéséről beszélni, de az RMDSZ Operatív Tanácsa volt az, amely talán véglegesen aláásta a kolozsvári állami magyar egyetem ügyét és - természetesen "párbeszéd" útján - bevitte a köztudatba a multikulturalitás fogalmát. Ezután az SZKT határidőt szabott a kormánynak a Bolyai-egyetem visszaállítására. A határidő lejárta előtt pár órával hathatós RMDSZ-közreműködéssel kitalálták a Petőfi- Schiller-egyetemet (1998/687-es Kormányhatározat, egyik aláírója Tokay György miniszter). Emiatt az RMDSZ a kormányban maradt, egyetem azonban nem lett. Az RMDSZ-programban szereplő autonómiáról Frunda György kijelentette: "Nem lehet etnikai alapon létrehozni az autonómia intézményét, hanem a helyi közösségek kell létrehozzák. Véleményem szerint a kulturális autonómia biztosítva van Romániában". Frunda: "Az etnikai alapú területi autonómia létrehozására nem látok esélyt". Clinton elnök modellértékűnek minősítette a román kormány kisebbségpolitikáját. Az utóbbi időben létrejönnek az SZDP és az RMDSZ között a protokollumok, de a megszabott határidőket a kormánypárt nem tartja be (például a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Középiskola esetében, ahol négy évig húzzák-halasztják a megoldást, jóllehet a kormánypárttal kötött megállapodás csak egy évre szól!), vagy az országos protokollum lejárta előtt pár hónappal a megyei szintűeket nem hajlandó megkötni (Bihar, Kolozs és Kovászna megye). Az erdőket, földeket a sikerpropagandával ellentétben még mindig nem adják vissza, a Hargita megyei 85 ezer hektár visszajuttatott közbirtokossági erdő csak töredéke annak, amit a román kommunista állam elvett az erdélyi magyaroktól. A jó viszonyt fenntartandó, 1993 óta az RMDSZ vezetői sorozatban szervezték és szervezik a magyarországi baloldal politikusainak hivatalos erdélyi találkozóit, lakossági fórumait. A Fidesz, MDF és MIÉP politikusai is elég gyakran megfordulnak Erdélyben, de nem az RMDSZ hívására. Az együttgondolkodást szorgalmazó Markó elnök a megoldásokat közösen keresve általában a jobboldal, a nemzeti oldal rendezvényeit nem tiszteli meg jelenlétével. Azért gratulált oly gyorsan az erdélyi magyarság nevében is Medgyessy Péternek. A magyarázatot a villámgyors gratulációra Borbély Zsolt Attila adja: "A kormányváltásnak szurkolt, mert egy MSZP-SZDSZ-kormány alatt nem kell attól félni, hogy a közösség-önfeladás egy adott pontján Budapesten egy nemzetileg elkötelezett kabinet kijelenti, hogy eddig és ne tovább. Hogy elég volt az erdélyi magyarság érdekeinek kiárusításából". Ezért nem vett részt az idei bálványosi szabadegyetem rendezvényein. "Fölösleges a rendezvény-ellenrendezvény-féle rivalizálás", mondta Markó azután, hogy irányításával az RMDSZ létrehozta a MIT ellenében a MIÉRT-et, és első dolga volt a nyárádszentmártoni szabadegyetem megszervezése, melyen felvonult a magyarországi és romániai neokommunista politikusok egész sora. Kiss István emlékeztetett arra a hadjáratra, melyet Markó és csapata folytatott a halálosan beteg Zonda Attila ellen azért, mert az egy olyan demokratikusan működő megyei szervezetet akart kialakítani Maros megyében, amelyben a tagság véleményét is meghallgatják. Csapó József szenátor kiiktatása azért volt fontos, mert autonómia-statútuma nem tetszett a román kormányköröknek. Verestóy Attila szenátori széke annyira fontos volt, hogy a Kolumbán Gábor ellen folytatott sikertelen lejárató kampány után választási csalástól sem riadtak vissza. Udvarhely Erdély legrendezettebb, leglátványosabban fejlődő magyar városává vált Szász Jenő polgármestersége alatt, de a Verestóy uralta helyi "szövetség" évek óta áskálódik ellene. És a példákat lehet sorolni. Szőcs Gézától, Borbély Imrétől, András Imrétől, Kincses Elődtől, Bardóczy Csabától szabadulni kellett, mert másként gondolkodtak, mint a "párbeszéd" emberei. 2001 februárja óta húzzák-halasztják a Maros megyei Reform Tömörülés képviselőjének TKT-ba való kooptálását, Markó elnök hivatalának közreműködésével. Botrányos, ahogyan az RMDSZ-ben semmiféle vétséget el nem követő jelöltet megfosztották TKT-tagságától. Ez ügyben Markó Attila bizottsági elnök időhúzása ellenére 2002 áprilisában a Reform Tömörülésnek igazságot szolgáltató döntést hozott a Szövetségi Szabályzatfelügyelő Bizottság. Az elnöki hivatal alkalmazottai - nyilvánvaló, hogy utasításra - egyszerűen nem gépelik le (!) a határozatot és nem hozzák nyilvánosságra a döntést. /Kiss István, a Reform Tömörülés Maros megyei elnöke: Párbeszéd vagy konfrontáció? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 1./2002. október 8.
Több hónapja nincs melegvíz Sepsiszentgyörgyön, a tömbházakban. Most reménykedni kezdtek, hogy nem fagynak meg lakásaikban, ugyanis az ipari minisztériumban a miniszter biztosította a megyei tanács elnökét, Demeter Jánost, Olosz Gergely alprefektust és Albert Álmost, Sepsiszentgyörgy polgármesterét, hogy lesz gáz. Ezek után a város képviselői Brassóban folytattak tárgyalásokat a Distrigaz vezetőivel, de azok nem írták alá az új szerződést, követelték az alapadósság törlesztését, amire egyelőre még nincs pénz. A városnak 80 milliárdnyi tartozása van a gázszolgáltató felé, ez az összeg pedig büntetőkamattal együtt mintegy 130 milliárdra rúg. Az alapadósságot kellene törleszteni, a büntetőkamatokat átütemezik. Az óvodák, iskolák nagy részében is hideg tantermekben tanulnak még a gyermekek, olyan tanintézményekben is, ahol egyébként saját központi fűtéssel rendelkeznek. A Váradi József Általános Iskolában például egy 200 milliónyi adósság miatt a gázvállalat egyszerűen elvitte a gázórát. A városban a tömbházakban továbbra sincs gáz. /Éltes Enikő: Könyörület - gáz nélkül? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 8./ 2002. október 9.
A belső választások elmulasztása miatt keres jogorvoslatot a bukaresti bíróságon Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Ezt okt. 7-i sajtótájékoztatóján fejtette ki. Indoklásában elmondta, hogy a jelenlegi SZKT törvénytelenül működik, így nem jogosult az újabb kongresszus összehívására. Markó Béla szövetségi elnök reagált a tiszteletbeli elnök sajtótájékoztatóján elhangzottakra. - Sajnos Tőkés László teljesen elveszítette politikai ítélőképességét, oda jutott, hogy feljelenti saját sorstársait a bukaresti bíróságon - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Példátlan eset, hogy egy magyar ember a bukaresti bírósághoz fordul a magyar érdekvédelmi szervezet ellen. Tőkés László az utóbbi időben mindennel megpróbálkozott már, hogy érvényesítse akaratát az RMDSZ-ben, s miután ez semmilyen más módszerrel nem sikerül, most a román bírósághoz fordult - mondta Markó. Az RMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy jelenleg folyik egy per a szövetség ellen: Corneliu Vadim Tudor pártja, a szélsőségesen nacionalista Nagy-Románia Párt (PRM) igyekszik elérni, hogy a román bíróság nyilvánítsa törvénytelennek az RMDSZ működését. Markó szerint a püspök szét akarja verni az RMDSZ egységét. "Ezt viszont még neki sem engedhetjük meg, bármilyen nagy tiszteletnek is örvendett egykor. Ez ma nem jogosítja fel őt arra, hogy tönkretegye az RMDSZ egységét és egy platformra kerüljön a Nagy-Románia Párttal" - folytatta Markó. Az RMDSZ elnöke emlékeztetett arra, hogy a tiszteletbeli elnököt egyetlen alkalommal választották meg: 1993-ban a szövetség brassói kongresszusán, és akkor sem titkos szavazással, hanem tapssal. - Teljesen természetes volt, hogy ő az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. De amióta oda jutott, hogy feljelenti az RMDSZ-t a román bíróságon, ez a helyzet nem tekinthető természetesnek - fejezte be nyilatkozatát Markó Béla, az RMDSZ elnöke. /Tőkés László a bukaresti bíróságra viszi az RMDSZ-kongresszus ügyét. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 9./2002. október 9.
Ünnepi rendezvénysorozattal emlékeznek meg Kolozsváron október 25-én és 26-án a Kolozsvári Nyilatkozat elfogadásának 10. évfordulójára. 1992. október 25-én 12 RMDSZ-es szenátor és 27 képviselő ünnepélyes fogadalmat tett a kolozsvári Szent Mihály templomban arra, hogy segíteni fogják "országunk épülését, a köz javának szolgálatát, a társadalmi és nemzeti megbékélés és a demokratikus jogállamiság megvalósítását." Az RMDSZ politikusai megesküdtek: "Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, harcoljak teljes egyenjogúságáért, közösségi jogaiért és szabadságáért, küzdjek fennmaradásáért, melynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés". A belső önrendelkezés a válságból kivezető út a romániai magyarság és az ország számára, áll az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsa és Parlamenti Csoportja által 1992. október 25-án elfogadott Az RMDSZ nyilatkozata a nemzeti kérdésről címmel kimondták: "Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebből a válságból. Az etnikai, vallási közösségek autonómiája Erdély múltjának szerves része, idéznénk a szász közösségek közel nyolcszáz éves önkormányzati gyakorlatát, és ugyanez fogalmazódott meg az 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatban. Állítjuk, hogy ez az út a belső önrendelkezés útja. A belső önrendelkezési elv ugyanakkor egyetemlegesen is előre mutat, hiszen számos, már létrejött vagy most alakuló közösségi önkormányzat utal arra: Európa működő demokráciájában ez a gyakorlat sikeres". Minderről Markó Béla szövetségi elnök leszögezte: a Kolozsvári Nyilatkozat ma is érvényes. Az eltelt tíz évben az RMDSZ következetesen ennek a megvalósításáért dolgozott. - Minden munkánk arra irányult, hogy eszközöket adjunk az erdélyi magyarság kezébe ahhoz, hogy sorsáról önmaga rendelkezhessen - mutatott rá Markó Béla. Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke más véleménnyel volt: Közel egy évtized óta szabotálja az RMDSZ vezetősége a belső választások és népszámlálás megrendezését. Az RMDSZ az önfeladás útján halad, éppen az ellenkezőjét végezte a szövetség vezetősége, mint amit 1993-ban a brassói kongresszuson megfogalmazott. Ezáltal a közképviselet és a valós érdekvédelem sikkadt el. /P. A. M.: Őrizni a Kolozsvári Nyilatkozat szellemét. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./2002. október 11.
Tőkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének a szövetség miniparlamentjéhez (SZKT) intézett levele felveti a kérdést: mennyire legitimek a kisebbségi képviseletek? Kincses Előd emlékeztetett: az RMDSZ 1993-as brassói kongresszusa, amelyen Domokos Géza helyett Markó Bélát választották szövetségi elnöknek, elhatározta az RMDSZ-en belül a közvetlen és titkos belső választások megtartását. A belső választás azonban nem történt meg. Az RMDSZ alapszabálya szerint "Az SZKT a szövetségi választások során megválasztott képviselőkből áll". Ilyen választásokra az SZKT /Szövetségi Képviselők Tanácsa/ ideiglenes létrehozása óta - tehát 1993 óta - nem került sor. A romániai magyarság sorsára vonatkozó döntéseket ezért egy vitatott összetételű, választói legitimizáció nélküli testület hozza meg. Az általános választások előtt az RMDSZ hatalmi szóval kijelölt új, Maros megyei vezetése nem volt hajlandó előválasztásokat tartani. Az országos vezetés pedig a belső választásokat elszabotálta. Kincses leszögezte: fontos lenne a belső választások megtartása, mert csak így lehetne megismerni a politikusok, platformok tényleges támogatottságát, és elejét lehetne venni a korrupció gyanúba keveredett, népszerűtlen politikusok listán tartása miatti szavazói távolmaradásnak. Az RMDSZ 1999. évi csíkszeredai VI. kongresszusa ismételten a belső választások megtartása mellett döntött és elhatározta azt, hogy a miniparlament, a Szövetségi Képviselők Tanácsa mandátumát a rövidesen megtartandó belső választásokig meghosszabbítja. A belső választások pénzügyi fedezete is biztosított volt, de az Illyés Közalapítvány által kiutalt 15 millió forintból az RMDSZ vezetése végülis 7 gépkocsit vásárolt. 2001. tavaszán az SZKT úgy döntött, hogy nem tartja meg a belső választásokat és törvénytelenül meghosszabbította saját mandátumát. /Kincses Előd: Legitim kisebbségi szervezetek? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 11./