udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6109
találat
lapozás: 1-30 ... 5371-5400 | 5401-5430 | 5431-5460 ... 6091-6109
Helymutató:
Budapest
2006. január 23.
Az általános érdektelenség közepette komoly sikernek számít, ha egy meghirdetett magyar rendezvényre megtelik a terem. Január 21-én Aradon az Alma Mater Alapítvány közgyűlésén alig maradt üres szék. Dr. Pálfi Sándor kuratóriumi elnök üdvözlő szavait követően Bognár Levente aradi alpolgármester az Alapítvány 15 évvel ezelőtti létrehozásáról és az anyanyelvű oktatás feltételeinek javításáért folytatott küzdelemről beszélt. A Szövétnek aradi kulturális szemle szerkesztésének, kiadásának az elmúlt évről szóló beszámolóját Ilona János főszerkesztő ismertette. Mivel az elmúlt évben csak a Communitas Alapítvány támogatta anyagilag a kiadványt, továbbra is szükség volt a Nyugaton élő aradiak – Erdélyi Ildikó, a Kölni Alma Mater elnöke, dr. Wieser Györgyi, a Wieser Tibor Alap létrehozója és mások támogatására. A Wieser Tibor Alap elmúlt évi tevékenységéről Hadnagy Éva vetített képekkel illusztrálva beszámolt, felsorolva mindazokat a tantárgy-, irodalmi és szavalóversenyeket, amelyeket az Alap jutalmazott, különös hangsúlyt adva az immár hagyományos Wieser Tibor Kupa atlétikaverseny tavalyi rendezvényének. Dr. Wieser Györgyi a szórványoktatásra, a bentlakás hagyományos Mikulás-esti rendezvényére, jutalomkirándulások megszervezéséhez az elmúlt évben 4334 euróval járult hozzá. Dr. Pálfi Sándor kuratóriumi elnök ismertette az alapítvány munkáját. Az általuk alkalmazott pedagógus fizetését a kölni Kövér testvérpár fedezte. Tavaly a Connecticut-i Magyar Kultúregyesület jóvoltából 10, az Illyés Közalapítvány segítségével 40, a Budapesten működő Alma Mater jóvoltából további 10 rászorult, illetve arra érdemes diák kapott támogatást. Ugyancsak tavaly négy tiszteletbeli keresztszülő jóvoltából négy diák fejenként 250 euró támogatásban részesült. Az alapítvány fedezte az Intrijó diákújság kiadását, továbbá a gólyabál ajándékainak beszerzését. A Szövétnek folyóirat mellett az alapítvány Ujj János Aradi irodalmi lapok című összefoglalóját is kiadta. Ugyanabban az időszakban Gutai István, majd Lezsák Sándor képviselő tartott előadást. /Balta János: Alma Mater közgyűlés Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./ Az idei év tervi között szerepel a már beindított támogatási és közművelődési programok folytatása, Barabás Béla Emlékirataim című könyvének újrakiadása, illetve az Arad megyei magyar oktatási stratégia kidolgozása. Az esten fiatal pedagógusok mutatkoztak be. Benczyk Andrea a Csikyben tanult, a BBTE-en matematika-informatika tanári oklevelet szerzett. Tanévkezdéstől mindkét tantárgyat a Csikyben tanítja. Évekig részesült az alapítvány és társszervezetei támogatásában, amit ezúttal is megköszönt. Horváth Andrea szintén csikys diák volt, most magyar nyelv és irodalom szakos ugyanott. Néprajzkutatásokat végzett a moldvai csángók körében, továbbá szülőfaluja, Nagyiratos környékén. Molnár Zsuzsa Temesváron végezte a pedagógiát, jelenleg a nagyiratosi óvodában készíti fel az anyanyelvű oktatás utánpótlását. Sándor Erika Szentleányfalván tanított, jelenleg Nagyvarjason oktatja az összevont magyar elemit. Znorovszky Andrea Aradon végzett, a Csikyben román nyelvet és irodalmat tanít. A jelenlévők egyperces felállással adóztak a néhai kuratóriumi tag, a fél éve elhunyt Pálfi Mária emlékének. Tisztújítás volt, megválasztották az új kuratóriumot, elnöke dr. Pálfi Sándor, alelnöke Czinczér Ágnes lett. A felszólalók szóvá téve az oktatási stratégia hiányát. Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes vállalást tett: önként jelentkező szakemberekkel közreműködik az Arad megyei magyar nyelvű oktatás stratégiájának a kidolgozásában. Felhívása visszhang nélkül maradt. /Balta János: Alma Mater-közgyűlés Aradon (II.). = Nyugati Jelen (Arad), jan. 23./ 2006. január 23.
Az erdélyi magyar sajtótörténet ötven esztendejét mutatja be és osztályozza Fleisz János nagyváradi történész Az erdélyi magyar sajtó története, 1890-1940 című kötete, melynek bemutatóját január 21-én tartották Nagyváradon, a magyar kultúra ünnepe rendezvénysorozat keretében. Ez hiánypótló mű, mivel a magyar sajtó történetét csupán 1890-ig írták meg úgy, hogy az erdélyi sajtót is magában foglalja. A munka újdonsága, hogy párhuzamot von a községek, kisvárosok és nagyvárosok lapjaival, minőségi szempontból is. Így megtudhatjuk, hogy 1890-1918 között a legjobb minőségű sajtót Nagyváradon írták, Budapest után ez volt a második sajtóközpont. Bár a legtöbb lap Kolozsváron jelent meg, az itteni sajtó minőségi szempontból csak a harmadik helyen állt. A két világháború között Brassóban volt legenyhébb a cenzúra, így a partiumiak is a Brassói Lapokat olvasták. /Pap Melinda: Sajtó és történet Nagyváradon. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./2006. január 24.
Életének 85. évében elhunyt Jancsó Adrienne Kossuth-díjas előadóművész. Jancsó Adrienne 1921-ben Marosújváron született, 1941-től előadóművészként dolgozott. 1944 és 1947 között Kolozsvárott a Nemzeti Színház, illetve a Magyar Színház tagja. 1947-ben áttelepült Magyarországra, vidéki teátrumok, később a budapesti Madách Színház tagja. 1955-től újra pódiumművészként dolgozott, versmondó, balladaelőadó volt. 1963 és 1978 között az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Miklós Színpad színészeként dolgozott, 1985-től 1990-ig a Vers és dal a Várban estek szervezője volt. 1991-ben megkapta a Magyar Művészetért Alapítvány díját, 1995-ben Kossuth-díjjal, 1996-ban Magyar Örökség-díjjal, 2004-ben Hazám díjjal ismerték el tevékenységét. /Elhunyt Jancsó Adrienne. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./2006. január 25.
Hosszú távú együttműködési megállapodást kötött egymással a magyar operajátszást képviselő két intézmény, a Magyar Állami Operaház és a Kolozsvári Magyar Opera január 24-én Budapesten. A dokumentumot a kolozsvári dalszínház részéről Simon Gábor igazgató, a budapesti Operaház nevében Hegyi Árpád Jutocsa főigazgató látta el kézjegyével. A magyar operajátszást ez a két önálló intézmény képviseli a világon. Ezen túlmenően a magyar operatörténet kezdetei Kolozsvárhoz kötődnek, ahol 213 éve megszakítás nélkül játszanak operát. A Kolozsvári Magyar Opera az egész erdélyi magyar közösség számára hivatott közvetíteni az operaműfaj értékeit. Simon Gábor elmondta, hogy a kolozsvári operaház társulata első ízben 1991-ben járt vendégszereplésen Budapesten. /Együttműködik a pesti és a kolozsvári opera. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 252006. január 26.
Basescu elnök beszédében hangsúlyozta, Románia küzdeni fog a határon túli románok jogaiért. Az elnökhöz hasonlóan nyilatkozott a külügyminiszter is, aki szerint a román nemzetnek újra kell egyesülnie az egyesült Európában, és a környező országokban, beleértve Magyarországot is, érvényesíteni kell a kisebbségi jogokat. Ezzel szemben Kreszta Traján, a magyarországi Országos Román Önkormányzat elnöke kifejtette, amiről most Romániában annyi vita folyik, a kisebbségek kulturális autonómiája, az Magyarországon biztosított a kisebbségi törvény révén, lehetőségük van arra, hogy intézményfenntartóvá váljanak. A román kisebbség fokozatosan átveszi az intézményeit, 2008. január 1-től minden jogi és pénzügyi garancia adott ezek fenntartására és működtetésére. A statisztikák szerint Magyarországon tízezer fő alatt van a román nemzetiségűek száma, az Országos Román Önkormányzat becslése szerint azonban létszámuk 20-25 ezerre tehető. A 2001-es népszámláláskor 7995 román nemzetiségű magyar állampolgárt és 2681 román nemzetiségű nem magyar állampolgárt regisztráltak. Legtöbben Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megyében élnek, itt összesen 23 román kisebbségi önkormányzat működik. Budapesten a legutóbbi választások után 18 létesült, de ezek között Kreszta szerint csupán 4 olyan van, amelyeket valóban román nemzetiségűek hoztak létre, a többi 14 az úgynevezett etnobiznisz eredménye. Az országban összesen 44 román kisebbségi önkormányzat működik. /Guther M. Ilona, Budapest: Kresztáékat nem érdekli az országhatárok feletti román nemzetegyesítés. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./2006. január 27.
Háy János budapesti drámaíró jelenlétében tartottak vitát A Senák című kétrészes színművének szatmári bemutatójáról, melynek előadásai nem találtak a városban kedvező visszhangra. Szatmárnémetiben a Harag György Társulat és a Kölcsey Főgimnázium által rendezett vitán kiderült, hogy ami nem tetszett sok felnőttnek, főleg idősebbeknek, az tetszett a tanuló ifjúságnak. Ezúttal senki nem ütközött meg a darabban igen gyakran használt, a nemiségre utaló b és f betűvel kezdődő szavakon. Lőrincz Ágnes színművész, a Harag György Társulat igazgatója felhívta a fiatalok figyelmét, hogy a színpadon elhangzó nyelvet „az életben” nem tartja követendőnek és ne is kövessék. A vitába bekapcsolódott Parászka Miklós, a Csíki Játékszín igazgatója, aki hiányolta a kortárs erdélyi magyar színműveket. /Sike Lajos: Vita a trágárságról Szatmárnémetiben. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./2006. január 27.
Párizs és Sydney után Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeumban nyitották meg a budapesti Magyar Sportmúzeum vendégkiállítását, a Magyarok az olimpiai játékokon, 1896–2004 című tárlatot. Az óriás-pannókon elhelyezett gazdag, színes anyag a magyar sportolók olimpiai részvételét, a bajnokokat mutatja be. A megnyitón Gyarmati Zsolt múzeumigazgató az ókori és újkori olimpiák rövid történetét elevenítette fel. /Dobos László: Magyar olimpiai bajnokok Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 27./2006. január 28.
Hetvenhat év teltével újra láthatja G. Pataky Etelka festményeit a marosvásárhelyi közönség. A földbirtokosság annyi más képviselőjével együtt, ő is kényszerként kapta családjával lakhelyéül 1949. március 2-án a Bolyaiak városát. G. Pataky Etelka Dicsőszentmártonban született 1898. május 28-án, édesapja, Pataky Sándor ott volt főszolgabíró. Később, 1919-től 1944-ig Dobokán éltek, férje, Gidófalvy István birtokán. G. Pataky Etelka 1984. április 11-én halt meg, Dicsőszentmártonban temették el. Tehetségét korán felfedezték, külföldön tanult festeni. Budapesten 1917-ben felvették a Képzőművészeti Akadémiára. 1923-ban a nagybányai művésztelepen kapcsolódott be Thorma János szabadiskolájának tevékenységébe. Kiállításai egyre visszhangosabbakká váltak. Nevét, művészetét mára mégis elfelejtették. Mostani kiállításán látható, hogy kiváló portrétista volt. És az a magyarsárosi kúria is megjelenik a tárlaton, amelyet kitelepítésük után szétvert a hatóság. Egy ideje Magyarsáros kultúrotthona G. Pataky Etelka nevét viseli. /N.M.K.: G. Pataky Etelka hazatért. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 28./2006. január 28.
Ha valaki áttekintené Kézdiszentlélek amatőr színjátszásának utóbbi száz évét, a csúcsot vitathatatlanul a Jézusfaragó ember 1938-as bemutatásában jelölné ki. /Az 1908–1968 között Kézdiszentléleken bemutatott színművek listáját összeállította a falu néhai szorgalmas krónikása, Bartos Endre, és közreadta a Művelődés 1969. februári számában./ Nyirő József ,,havasi színjátékának” előadásáról még húsz-harminc évvel később is úgy beszéltek az egykori nézők, mint felejthetetlen élményről. A kézdiszentléleki szabadtéri produkció rendezője és a darab főszereplője Szakács Antal /1900-1980/ tanár volt, aki 1932–1940 között teljesített kántori szolgálatot a felső-háromszéki faluban. Szakács Antal Gyergyóalfalu szülötte, ugyanott kezdte tanítói és kántori pályáját, majd a tanári oklevél megszerzése után ugyanitt került szembe a román állami hatóságokkal, amikor egyik nyilvános szereplését államellenesnek minősítették, politikai pert indítottak ellene (1924). A két és fél évig tartó per végén felmentették a vád alól Szakács Antalt, aki ezt követően Csíkszentdomokoson nyert kántortanítói állást, aztán néhány évre visszatért szülőfalujába, ahol az iskola tanára lett. Dalkört és műkedvelő színjátszó csoportot vezetett, hangversenyt szervezett. A nehéz időkben irányt adó értelmiségi volt. Kórusa olyan kiváló volt, hogy meghívást kaptak az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein való fellépésre. Szakács Antal ugyanakkor pezsgésbe hozta a falu amatőr színjátszó mozgalmát, évente mutattak be színműveket. Megérdemelt megbízatást kapott, Háromszék vármegye tanügyi és népnevelői előadója volt 1940–44 között, aztán jött a frontszolgálat. Az anyaországban telepedett le, mivel Erdélybe nem térhetett vissza. 1946-tól népművelői munkakörben, később pedig tanárként dolgozott Bonyhádon, a frissen letelepített bukovinai székelyek körében, a szellemi otthonteremtéshez járult hozzá olyan, Székelyföldről származó értelmiségiekkel együtt, mint a kézdivásárhelyi Földi István, illetve magát az áttelepítést központi szintről irányító, ugyancsak kézdivásárhelyi születésű és gelencei kötődésű Bodor György. Szakács Antalt 1960-ban nyugdíjazták, s a következő évben Érden telepedett le. Az itt töltött évek alatt néha még fel-fellángolhatott a régi szenvedély, a versmondás, a rendezés, a közművelődésben való cselekvő részvétel. 1980-ban hunyt el, az érdi Újvárosi temetőben pihen. Az Új Ember című katolikus hetilapban Domokos Pál Péter búcsúztatta. Dr. Kolta László 2004-ben Bonyhádon jelentette meg füzetnyi terjedelmű munkáját Szakács Antal tanárról és népnevelőről. Kézdiszentléleken a Dávid Emil kántor vezette egyházi vegyes kar felvette 2001-ben egykori hírneves vezetőjének nevét. /Borcsa János: Szakács Antal, a lélek mindenese. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./2006. január 28.
Kászoni Zoltán halbiológus gyönyörű képeskönyvvel állt elő: Vad és vadászatok Erdélyországban /Agroinform Kiadó, Budapest/. Sorrendben ez a 17. Kászoni-kötet. Erdélynek Újfalvi Sándor óta – XIX. század – nem volt hasonló, átfogó vadbiológiai, vadászattörténeti ismeretekkel rendelkező, szakavatott krónikása. A könyv kordokumentum súlyával is rendelkezik, írta Gellér Tibor a külső borítón. Ismeretanyaga évszázadokat ível át, helyt kap benne az erdélyi magyarság sorsának alakulása is. /Sylvester Lajos: Erdély szolgálatában (Kászoni Zoltán új könyve). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./2006. január 28.
Január 27-én Kolozsváron, a Katolikus Nőszövetség székházában is bemutatták Patrubány Miklós Gyújtatlan gyulladjék – Gondolatok a 2004. december 5-i népszavazási kísérletről című könyvét. Bevezetőt András Imre VET-elnök mondott, Sándor Krisztina MIT-elnök pedig a népszavazás egy hónapos szervezése alatt szerzett személyes tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. Patrubány Miklós részletesen ismertette a népszavazás kapcsán általa és a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) munkatársai által látott-hallott rendellenességeket. Az MVSZ ismételten szorgalmazza a kettős állampolgárság elfogadtatását. /Ö. I. B.: Kolozsváron is bemutatták Patrubány könyvét. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban mutatták be Patrubány Miklós Gyújtatlan gyulladjék című könyvét. Ki felháborodva, ki könnyezve szólt az elhangzottakhoz, mintegy üzenve az anyaországi politikusoknak és lakosoknak: nem fogják kivenni a munkát a kezükből, a kenyeret a szájukból, és nem “szállják meg” Budapestet – csak annyit kérnek, hogy ismerjék el, ők is, mi is magyarok vagyunk. A könyvet történelmi forrásmunkának nevezte Borbély Imre, az MVSZ stratégiai bizottságának temesvári elnöke. “Azt taglalja, hogyan jutottunk el a kettős állampolgárság 1994-es alapötletétől a népszavazásig. A cím meg arra utal, hogy gyulladjon meg már végre a láng a magyarországi politikum szívében, hogy minden magyart megillet a magyar állampolgárság” – fogalmazott Borbély Imre. /Pataky Lehel Zsolt: “Minden magyart megillet a magyar állampolgárság!”. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 28./2006. január 30.
A hét végén a budapesti Márton Áron Társaság, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, az RMDSZ és a Keresztelő Szent János Plébánia közös szervezésében ötödik alkalommal tartották meg Marosvásárhelyen a „Kereszténység és Közélet” tanulmányi napokat. A meghívóban az szerepel: lehet-e jövője a keresztény társadalomtanításnak. A politikai szférát Csáky Pál szlovák és Markó Béla román miniszterelnök-helyettesek, Borbély László miniszter, és Kelemen Kálmán, a Romániai Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke képviselte. A sajtó és közélet viszonyáról Peták István és Pálfy G. István értekezett. /Lokodi Imre: Kereszténység és közélet. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./2006. január 30.
1944-ben 17 ezer szatmári zsidót hurcoltak a munkatáborokba és halállágerekbe, közülük csak nagyon kevesen tértek vissza. A holokauszt áldozataira emlékeztek a hét végén Szatmárnémetiben, a zsinagóga udvarán felállított emlékműnél. Décsei Miklós, a szatmári zsidó hitközség vezetője beszéde után kaddist Szerdócz Ernő budapesti rabbi mondott. /Sike Lajos: Emlékezés a vészkorszakra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./2006. január 31.
Január 24-én Budapesten aláírták a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közötti 2006. évi együttműködési megállapodást. Közel tíz éve létezik együttműködési megállapodás az RMGE és az FVM között. Ennek értelmében minden év elején áttekintik az elmúlt év eredményeit az együttműködés területén, és megállapodnak a következő év legfontosabb teendőiről. A 2004-es esztendőt tekintették a legsikeresebbnek, amikor több száz erdélyi gazda és szakember vett részt magyarországi oktatási programokon, kiállításokon és más szakmai rendezvényen. Újdonság a 2006-os együttműködésben, az, hogy a három szomszédos ország gazdaszervezetei közvetlen határ közeli kapcsolatot teremtenek a sürgős teendők rendezése érdekében. Így az FVM az erdélyi kapcsolatok közvetlen bonyolítását a debreceni Hajdú-Bihar Megyei Földművelésügyi Hivatalra bízta, a kárpátaljait a Szabolcs-Szatmár megyeire, a vajdaságit pedig a szegedi, Csongrád megyei hivatalokra. Így sokkal gördülékenyebben lehet intézni az ügyeket a határ közelsége miatt, hiszen az RMGE ügyvezető elnöke Nagyváradon székel. A 2006-os esztendőben az FVM több rendezvényt, illetve oktatási programot támogat. Ezek közül egyik legfontosabb program az Agrár-Európa faluról falura, ahol 12 megyében, több mint 60 helységben, több ezer gazda részvételével előadásokat hallgatnak jeles magyarországi és erdélyi szakemberektől az EU-s csatlakozás legfontosabb buktatóiról. /Máthé László, az RMGE országos alelnöke: Együttműködési megállapodás az RMGE és a magyar FVM között. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 31./2006. február 1.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház vendégjátékával kezdődik az Égtájak Határon Túli Magyar Kulturális Rendezvényszervező és Szolgáltató Iroda idei Vendégségben Budapesten című rendezvénysorozata. A kolozsváriak három előadást hoznak Budapestre, Tompa Gábor két rendezését: Visky András Tanítványok című drámáját és Caragiale Az elveszett levél című vígjátékát, valamint Büchner Woyzeckjét Mihai Maniutiu rendezésében. Az Égtájak Iroda 11 évvel ezelőtt a budapesti ifjúsági találkozóból nőtte ki magát és tevékenysége hamarosan a színházi sorozat és az Égtájak Fesztiválok szervezésével bővült ki. Az Égtájakat 2003-ig a Fővárosi Önkormányzat tartotta fenn, majd 2003-ban a NKÖM-hoz került és a Hungarofest Kht-ba integrálódott. 2006. január elsejétől az Égtájak Irodát a Balassi Bálint Magyar Kulturális Intézethez sorolták. A Vendégségben Budapesten rendezvényeinek sora a kolozsváriak vendégjátéka után több határon túli magyar színház bemutatkozásával folytatódik, majd márciusban kerül sor a Határon Túli Régiók Napjai című programsorozat keretében a Barangolás Székelyföldön című eseményre. A székelyföldi régió március 13. és 19. között színházi, táncszínházi, zenei, kortárs képző- és fotóművészeti, valamint irodalmi programokkal mutatkozik be a magyar fővárosban. Ezenkívül júniusban ismét megrendezik a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóját. /Takács Nóra (www.kontextus.hu): Folytatja működését az Égtájak Iroda. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./ 2006. február 1.
Az 1940-es években jelent meg Tonelli Sándor Utazás Erdélyben és Erdély körül /Athenaeum, Budapest/ című munkája. A közkönyvtárakban nem lehetne megtalálni ezt a könyvet. Az irodalmi lexikonokban nem szerepel a szerző neve, viszont a Kenyeres Ágnes főszerkesztésében Budapesten megjelent Magyar életrajzi lexikon (készült 1967–1969-ben) közli, hogy Tonelli Sándor 1882. június 2-án született Nógrádverőcén, meghalt 1950. június 2-án Budapesten; egy időben az Országos Iparegyesület titkára, majd a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara titkára, később főtitkára volt. A szakmunkák mellett irodalmi kérdésekkel is foglalkozott, Erdélyi utazásának legmaradandóbb élményei Marosvásárhelyhez kötődnek. A város főteréről eltűnt Kossuth és Bem szobra, írta. Ezeket a románok pusztították el. A bevonulás után, 1918 decemberének egy éjszakáján kötelet akasztottak mindkét szoborra és talapzatukról lerántották őket. A Bem-szobornak a ledöntés alkalmával letört a feje. Öt vagy hat esztendeig a szobor és fej külön hevert valamelyik raktárban, akkor a fejet és a törzset ismét összeforrasztották és a románok az így restaurált szobrot a lengyel nemzetnek ajándékozták. A Kossuth-szobor a ledöntés alkalmával sértetlen maradt, ezt azonban később, a hírhedt Dandea polgármester idejében összetörték és román sasokat öntöttek belőle, így emlékezik Tonelli Sándor. Mindenre odafigyelő, múlt és jelen minden értékét fölfedező, becsüléssel számon tartó utazó volt Erdély földjén Tonelli Sándor. Érdemes lenne Tonelli Sándor munkáját újra kiadni. /Nagy Pál: Úti élmények könyve. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 1./2006. február 1.
A szellemi tulajdon jogtalan használatának vétségét követi el a Budapesti Riport kiadója azzal, hogy elnevezésében és grafikai megjelenítésében megtévesztően emlékeztet az ötödik évfolyamában járó Erdélyi Riportra. Ez áll abban a nyílt levélben, amelyet a 2002 ősze óta Nagyváradon megjelenő, Romániában országos terjesztésű és Magyarországon is előfizethető Erdélyi Riport hetilap felelős kiadója, Stanik István és főszerkesztője, Szűcs László Győri Bélához, a Budapesti Riport felelős kiadójához intézett. Az aláírók felkérték a budapesti kiadvány kiadóját, különböztesse meg lapját az Erdélyi Riporttól. /Nyílt levél a budapesti lap kiadójához. Ez a Riport nem az a Riport! = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 1./2006. február 2.
A Szobraink Székelyudvarhelyen néven ismert rendezvénysorozaton egy olyan szoborról esett szó, mely már nem látható. Az előadáson Kápolnási Zsolt, az Eötvös József Szakközépiskola történelemtanára Petru Grozáról beszélt, életéről, pályafutásáról. Gróza Péter avagy a nagy átverés címen vezette be előadását. Petru Groza Hunyad megyében, egy Bácsi nevezetű faluban született 1889-ben. Egyetemi tanulmányokat Budapesten, Lipcsében és Berlinben végzett, jogi doktori címet is szerzett. 1919-ben részt vesz a román alkotmányozó nemzetgyűlésben, képviselő lett, majd Erdély és a kisebbségekért felelős tárca nélküli miniszteri státuszt kapta. 1933-ban létrehozta a magyarul Ekés Frontnak nevezett pártot (Frontul Plugarilor), a neki tulajdonított, az Antonescu-diktatúra elleni véleménye miatt bezárták – két-három hétre. Szovjet nyomásra 1945-ben a Groza lett a miniszterelnök, úgynevezett demokratikus kormányt alakított. 1948 után Groza már csak szimbolikus státust képviselt, 1952-ben pedig Gheorghiu Dej lett a kommunista miniszterelnök. Groza 1958-ban halt meg és szülőfalujában temették el. Groza közös sorsról, közös jövőről beszélt, légies határokról, s az volt a véleménye, hogy a nemzetiségi kérdés magától megoldódik. 1946–1947 között rengeteg rendszerellenes letartóztatást, kivégzést hajtottak végre, és magyarellenes atrocitásokról is voltak. Székelyudvarhelyen 1974. március 9-én leleplezték dr. Petru Groza szobrát a Tamási Áron Gimnáziumhoz vezető út bal oldalán. A szobrot 1990-ben eltávolították. /(bb): Petru Groza, akinek Arany János a kedvence volt. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), febr. 2./2006. február 3.
A magyar kormány 2005 végén előterjesztést készített a határon túli magyarok alkotmányjogi státuszáról. Az előterjesztés a magyar alkotmány módosítását feltételezi, melyhez kétharmados többség szükséges a magyar parlamentben. A sajtóban napvilágot látott hivatalos nyilatkozatokból úgy tűnik, hogy a javaslat szerint a státusz nem jelent jogviszonyt, legfeljebb egyoldalú, és törvényes garanciákat nélkülöző ígéreteket a Magyar Köztársaság részéről. Gondot okozhat, hogy a kormány javaslata szemben áll a hagyományos nemzetállami modellel. Az elmúlt években gyakorlattá vált, hogy a megítélt határon túli támogatások folyósítása késik, hátrányokat okozva az érintetteknek az oktatás és a kultúra területén. Az első világháború utáni békeszerződéseket követően a magyar állam és a határain kívül maradt magyarok viszonyát mélyülő aszimmetria jellemezte. Ez a gyakorlatban azt vonta maga után, hogy a határon túli magyarok többszörös függősége folyamatosan erősödött. A második világháború utáni évtizedekben, a nyolcvanas évek második feléig a magyar állam egyre inkább nyilvánvalóvá tette érdektelenségét a szomszédos országokban élő magyarokkal kapcsolatban. Erre adott válaszként a rendszerváltozás idején az alkotmányba bekerült a határon túli magyarokkal szemben „érzett felelősség”, amely alapján kialakult egy – az utóbbi években gyakran bírált – támogatási gyakorlat. Ezt a gyakorlatot valóban újra kell gondolni. (Budapest Analyses) /Elemzés a határon túli magyarok közjogi státuszáról. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./2006. február 3.
Kolozsváron az evangélikusok Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhelye szervezésében „A magyarság szerepe a közigazgatásban (esélyek és kihívások)” címmel tartottak vitaestet. A vita indítója, majd vezetője Adorjáni Dezső Zoltán püspök volt. Meghívott előadóként részt vett Boros János, Kolozsvár alpolgármestere, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, valamint László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke. A választások után, a politikai megállapodás után sor került a különböző tisztségviselői állások elosztására. Ekkor derült ki, mutatott rá László Attila, hogy egyrészt kiseperték a magyarokat a különböző intézményekből, másrészt eltávoztak azok az emberek, akik a hiányt pótolhatták volna. A legtöbb állami intézményben még kapusként sincs jelen magyar, a számításba jöhető szakemberek pedig nem akarnak, vagy nem mernek szerepet vállalni. László Attila szerint tudatosítani kellene, hogy itt is lehet normálisan élni, lehet és kell szerepet vállalni. Boros János tudomása szerint a városháza 400–405 alkalmazottja közül név szerint körülbelül 25, de ténylegesen csupán 6 magyar van, közülük hárman nyugdíjba vonulnak. A decemberben meghirdetett állásokra egyetlen magyar sem jelentkezett, a fiatalok egyszerűen tájékozatlanok, érdektelenek, Budapestre orientálódnak. /(i): A magyarság szerepe a közigazgatásban. Vitaest a szakemberhiányról, a közömbösségről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./2006. február 3.
A zömében fiatal, marosvásárhelyi történészeket tömörítő Borsos Tamás Egyesület a színművészeti egyetemmel közösen olyan kerekasztal-sorozatot indított, amelynek célja megismerni a város és a szűkebb régió múltját. A Pálffy-házban február 1-jén Gagyi József kutató, a Sapientia tanára legújabb felfedezését, a budapesti Teleki László Alapítvány által őrzött kéziratot ismertette, az egykori Magyar Autonóm Tartomány kiadatlan monográfiáját. Az 1958-59-ben huszonegy szerző tanulmányából szerkesztett 225 oldalas kézirat „A Magyar Autonóm Tartomány a gazdasági fejlődés útján” címet viselte. Megjelenését Bukarestben leállították, a nyomdakész munkát bezúzták. A szerzők ellen hadjáratot indítottak, nacionalizmussal vádolták őket. /Antal Erika: Bezúzott monográfia az autonóm tartományról. = Krónika (Kolozsvár), febr. 3./2006. február 4.
Könczei Árpád Sepsiszentgyörgyön 1995 februárjáig, öt évig vezette a Háromszék Néptáncegyüttest, majd átköltözött Budapestre. 1995 februárjától a Duna Televízió szerkesztőjeként dolgozik, mondta el a vele készült beszélgetésben. Azóta visszajár, többek között Sepsiszentgyörgyre is, a színházhoz, de régi együtteséhez is. Jó kapcsolata alakult ki Bocsárdi Lászlóval, rendszeres munkatársa lett, Könczei írta a zenét. De nemcsak vele dolgozott, hanem a gyergyószentmiklósi Figurával is, s Parászka Miklóssal a Csíki Játékszínben, Kövesdi István rendezéseinél is közreműködött, négy különféle szatmári darabhoz is szerezhetett zenét. A Háromszék együttes sorra mutatta be Könczei táncjátékait, az Ábelt, a színházzal közösen a Vérnászt, Orza Calin Tündérálom című művét, s az Ördögváltozás Csíkban címűt. Könczei különösen 2000 óta sokat dolgozik itthon, évente 120–140 napot. Közben a Duna Televízió mellett büszke a Talentum sorozatban készített portréira – Orbán Györggyel, Demény Attilával, Jurovits Tamás koreográfussal, Tompa Gábor rendezővel készíthetett műsort, azután Kiss B. Attila operaénekessel, Kosztándi Jenő festőművésszel, Balogh József cimbalomművésszel. 1998-tól hat évig (2005 januárjáig) a Maros együttes művészeti vezetője is volt. Ez a legrégibb együttes Erdélyben, a kilencvenes években nehéz helyzetbe kerültek, nem volt koreográfusuk. Végül azért jött el onnan, mert nem tudta elérni a magyar tagozat önállóságát. A Maros együttesben együtt van a román és a magyar tagozat, s amint a közmondás is jól mondja: közös lónak túros a háta. A két tagozat közötti felfogásbeli a különbség. A magyar folklór az elmúlt években elindult egy új irányba, míg a románoknál nem alakult ki a tudományos kutatási igény. Megrekedtek valahol a Megéneklünk, Románia fesztiválok szintjén. A Maros együttesnél arra számított, hogy az RMDSZ mellé áll, támogatja az önállósulási törekvést, de nem így történt. Erdélyben jelenleg öt hivatásos magyar táncegyüttes működik: a Maros, a Hargita, a Háromszék, a Táncműhely és a nagyváradi Táncegyüttes. Működésük nincs összehangolva. Könczei zeneszerzőként is bemutatkozott, bemutatták Rapszódia című, tárogatóra és zenekarra írott művét, amelyet Kiss Gy. László klarinét- és szaxofonművész felkérésére írt. A másik művét, A fejedelem táncát Selmeczi György rendelte a nyírbátori zenekari napokra. /Bogdán László: Egy áttáncolt élet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./2006. február 6.
Regionális önkormányzatok az európai stabilitás és jólét szolgálatában címen rendezett nemzetközi konferenciát Budapesten a Duna Televízió és a Magyar Tudományos Akadémia /MTA/ húsvétkor induló Autonómia csatorna előzeteseként. – A kisebbségek problémájának megoldása az Európai Unió keretein belül nem csak a kisebbségek érdeke, hanem egész Európáé – jelentette ki Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke. Az előadók a téma nemzetközi szaktekintélyei voltak, illetve kisebbségi és többségi politikusok Olaszországból, Spanyolországból, Finnországból, Svájcból, az Európa Tanácstól, Magyarországról és a vele szomszédos országokból. A svájci Komlóssy József szerint a dél-tiroliaknak három fő tényező együttes hatásának eredményeként sikerült elérni céljukat: egységesen léptek fel, másik tényező az élni akarás, a jövőkép, a harmadik pedig azt, hogy „Bécs – függetlenül attól, hogy milyen kormány volt hatalmon – mindenkor ott állt a dél-tiroli követelések mögött”. Gál Kinga, az Európai Parlament képviselője hangsúlyozta: az EU nem fogja megoldani a kisebbségek problémáit, viszont esélyt adhat ezek rendezésére, ha a közösségek tudnak élni a lehetőségekkel. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének igazgatója kiemelte, a konferencián elhangzottak alapján megfogalmazható tanulság az volt, hogy „a nemzetállamok kezdenek megszelídülni”, amihez nagymértékben a kisebbségek is hozzá tudnak járulni. Romániából többek között Varga Attila RMDSZ-képviselő, Tőkés László püspök és Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke szólalt fel. /Guther Ilona, Budapest: Szelíd nemzetállamok? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./2006. február 7.
A nemzeti ügy nem bal és jobb oldal kérdése, ahogy az autonómia és a határon túli magyarság sorsa, az összmagyarság ügye szintén nem pártkérdés – szögezte le Cselényi László, a Duna Televízió elnöke. Cselényi László arról a nemzetközi konferenciáról nyilatkozott, amelyen gyakorlatilag bemutatták Európának a húsvétkor induló Autonómia csatornát. A Duna Televízió és a Magyar Tudományos Akadémia közös szervezésében Budapesten tartott nemzetközi konferenciát a brüsszeli küldöttektől a katalán főminiszterig mindenki mérföldkőnek tartotta. A konferencián nem volt ott Markó Béla RMDSZ-elnök, bár a meghívást elfogadta. Ezt az összes külföldi vendég furcsállotta, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is. A Duna Televízió, azaz az új csatorna Európában vezető tud lenni abban, hogy a kontinens kis népeit, kisebbségeit, etnikai csoportjait és autonómiáit összekapcsolja. A csatornának lesz egy olyan speciális híradója is, ami csak etnikai ügyekkel, konfliktusokkal és megoldásokkal foglalkozik – ilyen nincs még Európában. Áttörést jelent, hogy például a finnországi svédek, az Aland szigetek lakói, a dél-tiroliak és a katalánok egyaránt magukénak érezhetik ezt a csatornát. Christoph Pan professzor felhívta a figyelmet, hogy az elmélet, az ideológiai rész, illetve a kis lépések stratégiája ugyanolyan fontos tényezők. Másik fontos hangsúly az volt, hogy minden autonómia annyit ér, amennyit az érintettek kiküzdenek maguknak. /Guther M. Ilona: Interjú Cselényi Lászlóval, a Duna Televízió elnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 7./2006. február 8.
A Partium és Erdély első magánszínházáról, a Kiss Stúdió Színházról készült filmet is bemutatták a Budapesten megrendezett 37. Magyar Filmszemlén. A váradi Kiss Stúdió tíz esztendejéről forgatott film versenyen kívül szerepelt. Varga Vilmos művészeti vezető és felesége, Kiss Törék Ildikó színházalapító színművész munkásságát Koptatott szavak című produkciójában Czencz József rendező-operatőr vitte filmre. A stábot a budapesti Böröcz István volt országgyűlési képviselő indította útjára, ő a film kezdeményezője, ötletgazdája és finanszírozója egy személyben. Neki köszönhetően léphetett publikum elé a Kiss Stúdió Színház olyan világvárosokban, mint München, Stuttgart, Bécs vagy Róma. /G. K. E.: Nagyváradiak a 37. Magyar Filmszemlén. Bemutatták a Kiss Stúdió Színházról készült filmet. = Reggeli Újság (Nagyvárad), febr. 8./2006. február 9.
Huszonhárom országból hetvenkilenc tudós aláírását gyűjtötte össze a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem támogatásáért. Az ügy érdekében írt levelet a testület José Manuel Barrosonak, az Európai Bizottság elnökének, Traian Basescu államfőnek és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöknek is elküldi. A levél tartalmát a BKB-tagjai február 8-án három helyszínen – Kolozsváron, Budapesten és Salzburgban – ismertették. Így a szervezők azt remélik, hogy az ügy nagyobb figyelmet kap nemzetközi színtéren is. Bodó Barna, a BKB elnöke és Kovács Lehel, a BKB-tagja Kolozsváron elmondta: Budapesten Hantz Péter, Salzburgban pedig Péntek Imre mutatta be a sajtónak a levél tartalmát. Az 1990 óta példátlannak számító aláírásgyűjtést az elmúlt két hónapban végezték. Emlékeztetettek, 1990-ben volt még egy hasonló akció, akkor Michael Atiyah kezdeményezésére az Oxford Egyetem Matematika Intézetének nevében 18 munkatárs írta alá a levelet. A tanuláshoz való jog címet viselő dokumentum megállapította: a Bolyai Egyetem „1945-től 1959-ig működött, és kitervelt felszámolása, erőszakos beolvasztása a dominánsan román tannyelvű Babes–Bolyai Tudományegyetembe (BBTE), egyike volt Nicolae Ceausescu személyes politikai győzelmének”. Az aláírás kezdeményezői emlékeztetnek, hogy az utóbbi tizenöt évben a felsőoktatásban nem sikerült elérni a nyelvi egyenlőséget. „Bebizonyosodott, hogy a jelenlegi egyetemi struktúra nem szolgálja megfelelő módon a romániai magyar nyelvű szakemberképzést. Noha Magyarország kormánya két magánegyetemet is fenntart Erdélyben, a romániai magyar fiatalok számaránya a felsőoktatásban jóval a demográfiai arányok alatt van” – áll a levélben. Európában és máshol sikeresen működik számos olyan felsőoktatási intézmény, amelyeken egy nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás. Végül megjegyzik, ismerik a Romániát nyomasztó jelenlegi nehézségeket, de úgy gondolják, hogy egy valóban demokratikus társadalom létrehozása érdekében a román államvezetésnek biztosítania kell a másfél milliónyi magyar nemzeti kisebbség számára az említett jogokat. „Ennek érdekében sürgetjük a szükséges lépések haladéktalan megtételét az állami támogatású kolozsvári Bolyai Egyetem újraindításáért” – áll a levélben. Az aláírók között kilenc Nobel-, illetve az ezzel egyenrangú Abel- és Wolf-díjas tudós is szerepel, közöttük megtalálható Elie Wiesel, Oláh György, Lovász László. Kézjegyével ellátta még a BBTE két díszdoktora is. A megkeresett tudósok közül tizenöten nem válaszoltak a BKB levelére, de az aláírók száma nőhet, ugyanis a szervezők bejelentették, hogy fél évente megismétlik ezt az aláírásgyűjtési akciót. A három vezető politikushoz elküldendő iratcsomóhoz rövid szándéklevelet is csatoltak, amit Kónya-Hamar Sándor képviselő, europarlamenti megfigyelő és Lakatos András, az RMDSZ oktatási kérdésekért felelős ügyvezető alelnöke is aláírt. Bodó Barna kifejtette, az aláírásgyűjtésen kívül folyamatban van az Európai Parlamenti képviselők megkeresése is. Hozzátette: eddig tizenöt találkozójuk volt, amelyen az önálló egyetem kérdésében kértek támogatást. Kovács Lehel szerint az állami magyar felsőoktatási intézmény létrehozása után a Bolyai és a Babes egyetem együttműködhet a Babes–Bolyai Konzorciumnak nevezett szervezet keretében. Szerinte így nem válik szükségessé, hogy a jelenlegi infrastruktúrát elkülönítsék egymástól a román és a magyar tagozat számára. Mivel a magyar nemzetiségű diákok száma körülbelül az egyetem diákjainak 25 százalékát teszi ki, elég lenne, ha a termek, laboratóriumok használatában ennek az aránynak megfelelő használati időt szabnának meg. A BBTE szenátusa február 20-án tűzi napirendre a magyar karok kérdését. Az Oktatási Minisztériumban jelenleg az új felsőoktatási törvényen dolgoznak – tájékoztatta a Szabadságot Kötő József államtitkár. Azt tervezik, hogy a felsőoktatási intézmények keretében új karok létrehozása ne csupán az egyetemi szenátus jogkörébe tartozzon, hanem kormányrendelettel is létre lehessen hozni azokat. /Borbély Tamás: Világhírű tudósok a Bolyai Egyetemért. Nagyszabású aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett a BKB. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 9./ 1990. július 7-én a The Times hasábjain jelent meg egy olyan nyílt levél, amelyet 18 amerikai tudós írt alá Sir Michael Atiyah, Abel-díjas matematikus vezetésével, amelyben kérték a magyar nyelvű Bolyai Egyetem azonnali újraindítását. Ezt a levelet egészítették ki és frissítették fel a kezdeményezők. A nyílt levélben arra hivatkoznak, hogy „Európában és máshol is sikeresen működik számos olyan felsőoktatási intézmény, melyeken egy nemzeti kisebbség nyelvén folyik az oktatás.” Bodó Barna hangsúlyozta, a jelenlegi belpolitikai viszály nem hátráltatja őket munkájukban, kialakított program szerint haladnak. Nicolae Bocsan, a BBTE rektora szerint az arra vonatkozó döntés, hogy legyen-e magyar nyelvű állami egyetem vagy sem, a kormány hatáskörébe tartozik. Úgy véli, a BBTE az európai normáknak megfelelő multikulturális intézmény, ami jól működik jelenlegi formájában. „A Bolyai Kezdeményező Bizottság nyílt levelével kapcsolatban a BBTE magyar vezetőségének nincs hivatalos álláspontja, de hivatkozhatunk a régebb megfogalmazottakra, mert a kérés nem új, csak éppen egy újabb beadvány jelent meg” – mondta Nagy László rektor-helyettes. Nem biztos, hogy jót tesz a magyar nyelvű oktatásnak, ha a Babes-Bolyai Tudományegyetemet kettéválasztjuk – mondta Nagy. /Debreczeni Hajnal, Antal Joós Erika: Nobel-aláírók a Bolyaiért? = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./2006. február 9.
Hamarosan megállás nélkül haladhatnak át a vonatok a román-magyar határon. Ebben az ügyben tárgyalt Borbély László középítkezési és területrendezési miniszter Budapesten. A miniszter emlékeztetett, a tavalyi közös román-magyar kormányülés több döntését már sikerült átvinni a gyakorlatba: megnyílt a csíkszeredai főkonzulátus, és már kevés hiányzik a sepsiszentgyörgyi magyar kulturális központ felavatásáig. A miniszter kiemelte annak jelentőségét, hogy a nemzeti fejlesztési terv tekintetében a magyar féllel számos határon átnyúló projektet sikerült összeállítani. A nemzeti fejlesztési terv irányításával Jakab István pénzügyi államtitkárt, az országos területfejlesztési koncepció kialakításával pedig Borbély Lászlót bízta meg a kormány. /Béres Katalin: Közös magyar-román vámellenőrzés. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./2006. február 9.
Hatvanéves lenne március 10-én a marosvásárhelyi Székely Színház. „Ha lenne” – tette hozzá Kárp György színművész, a Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója. „Mi úgy tekintjük, hogy a Székely Színház jogutódja vagyunk” – mondta. 1946 tavaszán kezdte első évadját a Székely Színház. Az évfordulóra a vásárhelyi Tompa Miklós Társulat gálaműsorral emlékezik. Kovács Levente rendező a hatvan évet felölelő nagy produkciókból vett jeleneteket állít színpadra. A színház meghívja a vásárhelyi magyar társulat egykori, időközben Magyarországra áttelepedett rangos művészeit, Bács Ferencet, Tanai Bellát, Borbáth Ottíliát, Bálint Mártát, Ferenczy Csongort. Az évfordulóval egy időben lesz Marosvásárhelyen a Kisebbségi Színházi Fesztivál. A március 10-19. közötti seregszemlére meghívást kapott valamennyi erdélyi magyar hivatásos társulat, a vásárhelyi színművészeti egyetem magyar és román tagozata, továbbá a kolozsvári Magyar Opera, a Bukaresti Zsidó Színház, a Szebeni és a Temesvári Német Színház, a vásárhelyi Ariel Színház román és magyar tagozata, a kolozsvári Puck Bábszínház, és nem kizárt – egyeztetés folyik -, hogy ugyanakkor fog Marosvásárhelyen vendégszerepelni a budapesti József Attila Színház is. Az egykori Székely Színház a háború után olyan legendás hírű művészegyéniségeket szerződtetett Marosvásárhelyre, mint Tompa Miklós, Szabó Ernő, Kovács György, Borovszky Oszkár, Kőszegi Margit, Delly Ferenc, vagy a később jövők között (akik még életben vannak): Lohinszky Loránd, Tarr László, Szabó Duci, Tamás Ferenc, Nagy József. /Lokodi Imre: A 60. évfordulójára próbál a Székely Színház „unokája”. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./2006. február 10.
Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek február 13-án tölti be 60. évét. A vele készült beszélgetésben emlékezett, érettségi előtt másfél évvel döntötte el, hogy pap lesz. Lelkipásztornak készült és tanár lett. Márton Áron püspök továbbtanulásra küldte őt Rómába, hogy hazatérve tanár legyen a teológián, Gyulafehérváron. 1990-ben megindították a mai római katolikus szemináriumi líceumokat, amelyeknek az volt a céljuk, hogy átvegyék az 1948-ban bezárt katolikus gimnáziumok örökségét. 1996 óta a kolozsvári Babes–Bolyai Egyetemen is van római katolikus hittanárképző kar, az állam tartja fenn, de a tanárok kinevezéséhez egyházi jóváhagyás szükséges. Egyesek a jövőt abban látják, hogy az egyház inkább bentlakásokat, azaz katolikus kollégiumokat működtessen, mert az igazi nevelés inkább ott folyik. A tanítást pedig az államra kellene hagyni. Egyelőre mindkét téren haladnak, iskola és kollégium is van. Egyház és politika viszonyáról az érsek kifejtette: minden keresztény a társadalomban betöltött szerepében is megvallja hitét szóban és cselekedetben. A mindennapi politika tehát nem a papok dolga, hanem a politikusoké – ilyen értelemben az egyházé is, mert a keresztény politikus a politikában is kell hogy hitéről tanúságot tegyen. A kivándorlás ellen keveset tudnak tenni. A katolikus Caritas-szervezet az egyház szociális tanítását igyekszik megvalósítani: öregotthonok, árvaházak, gyermeknyaraltatók, otthoni beteggondozás, földműves ifjak külföldi felkészítése a hazai munkára, és még lehetne sorolni. Szent István király tíz egyházmegyét alapított, 1009-ben alapította az erdélyi püspökséget. A tíz között ez az egyetlen, amelyet nem székhelyéről nevezett el, hanem a tartományról: Erdély. Az alapítás ezredik évfordulója jó alkalom arra, „hogy megújuljunk lelkileg: erősödjünk meg hitünkben és nemzeti érzésünkben”, nyilatkozta az érsek. Arra a hírre, hogy XVI. Benedek pápa 2007-ben talán Romániába látogat, az érsek elmondta, hogy a Szentszék még nem nyilatkozott. 2007-ben Nagyszebenben szervezik meg az Európai Ökumenikus Nagygyűlést, erre az eseményre hívták meg a pápát. Amennyiben a pápa eljön Nagyszebenbe, látogatása az Európai Ökumenikus Nagygyűlésnek szól, és nem Romániának, sem Csíksomlyónak. /Takács Éva: Erősödjünk meg hitben és nemzeti érzésben. Születésnapi beszélgetés dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsekkel. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 10./ Dr. Jakubinyi György /sz. Máramarossziget, 1946. feb. 13./ Rómában folytatott tanulmányai után a budapesti Pázmány Péter Katolikus Akadémián doktorált. 1974-től püspöki kinevezéséig a gyulafehérvári „Megtestesült Bölcsességről” nevezett Hittudományi Főiskolán a szentírástudomány, valamint a héber és a görög nyelv professzora volt. 1990. április 29-én szentelték gyulafehérvári segédpüspökké. A pápa 1994. április 8-án nevezte ki gyulafehérvári érsekké, székfoglalására ugyanazon év április 21-én volt. Több könyve és szaktanulmánya jelent meg, ő lektorálta a Magyar Katolikus Püspöki Kar felkérésére az átdolgozott Ó- és Újszövetségi Szentírást is. /Fodor György piarista confrater: 60 éves dr. Jakubinyi György érsek. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./2006. február 10.
A Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesülete a budapesti Addetur Alapítvánnyal és az Orvosi Rehabilitációért Alapítvánnyal partnerségben elnyerte a Phare Acces Makro program pályázatát a Kerekedj Felül! elnevezésű projektjével. A program fő célja két műhely létrehozása és megfelelő felszerelése gyógyászati segédeszközök, speciális sportfelszerelések javítására, átalakítására és karbantartására. Fikó Csaba, a Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesületének elnöke, valamint Kogon Mihály, az Addetur Alapítvány menedzsere sajtótájékoztatón ismertették a projektet. Céljuk, hogy a mozgáskorlátozott emberek számára a legjobb segédeszközöket biztosítsák. A Hargita Megyei Mozgássérültek Egyesülete fennállása óta 1200 tolókocsit és 2000–3000 egyéb gyógyászati segédeszközt bocsátott a mozgássérültek rendelkezésére. A javítást mindeddig nem tudták megoldani. /Takács Éva: Kerekedj Felül! = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 10./