udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6109
találat
lapozás: 1-30 ... 5461-5490 | 5491-5520 | 5521-5550 ... 6091-6109
Helymutató:
Budapest
2006. március 23.
Tamás Pál /Budapest/ kifejtette álláspontját a kolozsvári egyetemi vitáról. Az oktatói gyűlés óvatos volt. Az RMDSZ nem volt igazán partner a konfrontációhoz. A magyar egyetemet követelőket Tamás Pál „új türelmetleneknek” nevezte. Szerinte az országos politikacsinálásnak már harmadik parlamenti ciklusban része az RMDSZ. Egyre több magyar politikusnak, értelmiséginek adják meg a lehetőséget arra, hogy az ország felelős, teljes jogi polgáraként dönthessen fontos kérdésekben. Ő ezt komoly sikersztorinak látja. Azonban az erdélyi magyarok a romániai magyar politizálást „mindenekelőtt szimbolikus sérelmi politizálásként tanulták újra 1990 után”. Tamás Pál számára a magyar egyetemért folytatott akció csak nehezíti a bukaresti magyar vezetők munkáját. Úgy látja, szükséges a „multikulti egyetemen” néhány magyar páthuzamos felirat, bizonyos egyetemi dokumentumok, hivatalos bulletinek – ha nem is teljes terjedelmű, de magyar nyelvű megjelentetése. A magyar szellemi jelenlétet az egyetemen emelné jól felépített magyar interdiszciplináris és román–magyar diszciplináris kutatói szemináriumok hálózata. Szerinte potenciálisan adva van egy komplex erdélyi magyar kultúrakutatási szeminárium a magyar bölcsésztanszékek – irodalom, néprajz, történelem együttműködéséből és egy ugyanilyen a szociológus, politológus, publicista, közgazdász programok oktatóbázisára építve. Ezek néhány év után akár egyetemi kutatóintézetként is intézményesedhetnének. A reformról alkotott elképzeléseket kell kidolgozni, ez „az önkéntes gettóépítési programnál azért talán mégis szerencsésebb lehetne”. /Tamás Pál: Az egyetemi csapda. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 23./2006. március 25.
Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök hivatalos munkalátogatásra Budapestre érkezett. Egyebek között a romániai kisebbségi törvénytervezet elfogadásának késlekedéséről volt szó Gyurcsány Ferenc magyar és Tariceanu román miniszterelnök március 24-i budapesti megbeszélésén. – Történelmi gondjaink túlnyomó részére és az előttünk álló kihívásokra egyaránt elsősorban az EU-keretekben kell megtalálni a válaszokat – jelentette ki Gyurcsány Ferenc a találkozót követően újságírók előtt. Hozzátette: bár csalódást keltő, hogy késik a romániai kisebbségi törvénytervezet parlamenti elfogadása, az RMDSZ sokat tud tenni a jogszabály megszületéséért, és a Tariceanu által vezetett Nemzeti Liberális Párt is következetesen kiáll azért. Tariceanu kifejtette, hogy a kisebbségi jogok védelmét szolgáló romániai jogszabályok most is magas szintűek, és a parlament a kisebbségek bevonásával tárgyalja a kisebbségi törvényt. Mindkét kormányfő méltatta, hogy a tavaly októberi közös bukaresti kormányülés óta eltelt fél évben megnyílt a csíkszeredai főkonzulátus, Budapest és Marosvásárhely között pedig közvetlen légi járat indult. – A közös kormányülésen elhatározott célok közül néhány megvalósult, másokon még dolgozunk – közölte Tariceanu. A román miniszterelnök kitért arra, a román oldalon 60 százalékban megvalósult a két országot összekötő gázvezeték, Gyurcsány Ferenc megemlítette, hogy létrejött a magyar–román vegyes kamara. A román miniszterelnök szerint a tavaly októberben Bukarestben megfogalmazott közös vízió nemcsak a két ország számára hasznos, hanem az európai modellnek is megfelel, és példa értékű a térség más országai számára. Tariceanu március 25-én részt vesz az SZDSZ által szervezett Liberálisok Európáért-2006 című nemzetközi konferencián Budapesten. /Gyurcsány és Tariceanu a kisebbségi törvényről tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./2006. március 25.
A Fehér megyei Magyarlapád Pirospántlikás népi együttese 1985-ben alakult, 1986 pünkösd vasárnapján “keresztelték” el a hangszerekre kötött piros pántlikákról. Régi népi szokás, hogy ünnepnapokon pántlikát kötnek a leányok a hegedűre. Az együttes alakulásáról Turzai András mesélt. Először csak Magyarlapádon léptek fel, aztán hívták őket a környező falvakba keresztelőkre, konfirmálásokra muzsikálni. 1990-ben már volt táncegyüttesük, vette át a szót Székely György, a tánccsoport vezetője. A tánccsoporttal együtt először Sepsiszentgyörgyön táncház-találkozón voltak.– Először 1992-ben léptek fel Magyarországon. Egyből aranyminősítést kaptak. Budapestre először a Bartók néptánc együttes meghívására mentek, 1997-ben. Utána már jöttek a meghívások. Volt év, hogy hatszor muzsikáltak Magyarországon. A Duna Televízió 4 órás dokumentumfilmet készített a Pirospántlikásokról. Amióta MSZP kormány van, keveset hívják őket. Többgenerációs a táncegyüttesük van. Évek óta rendeznek tánctábort. Kiadtak két CD-t, magyarlapádi szöveges és szöveg nélküli népzenével. /Takács Ildikó: Elvitték Lapád hírét. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 25./2006. március 25.
Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós március 26-án tölti nyolcvanadik életévét. Foglalkoztatja a válaszúti kúriában létrehozott szórvány iskolaközpont helyzete. Négy éve folyik az építkezés, befejezéséhez még mintegy 30 millió forint kellene. Kallós Zoltán most készíti a dalos füzetet és a hangzóanyagot a nyári táborra. A CD-lemez címe: Hallod babám, mit fütyörész a rigó? Kallós szerint a közös éneklésnek közösségformáló ereje van. Jelenleg Válaszúton 62 gyermek tanul. Állami támogatást csak gyerekpénzt kapnak ez havi 24 lej. Magyarországról pedig ezer forintot személyenként. Vannak olyan magyarországi barátaik, akik 1–2 millió forintot is adnak évente. Az emberek jóindulatán múlik a működésük. Székesfehérváron volt nemrég egy jótékonysági előadás, ezen Mádl Dalma asszony volt a védnök, valamint a helyi katolikus püspök, egymilliónál több forint gyűlt össze. Kallós Zoltánt március 29-én Budapesten köszöntik a Budapesti Székely Kör, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Kulturális Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Litea Könyvkiadó szervezésében. Ezután lesz Kolozsváron a táncház találkozó, itt is köszönteni fogják. Kallós kifejtette, a magyar néprajzi kutatás nagyon jól áll, mind népzenei, mind pedig tánc, vagy bármilyen más etnográfiai szempontból. Európai viszonylatban élen járunk. Az általa gyűjtött anyag a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van, mert azt vallja, hogy egy ilyen gyűjtés nem lehet öncélú, közre kell adni. A magyar társadalomban van egy olyan réteg, amely nem szereti a magyar népzenét, létezik egy kozmopolita társaság, akik azt mondják, hogy a magyar népzene idejét múlta, primitív, múzeumba való kacat. Kallós szerint azonban a magyar népzenében az élet minden mozzanatára található példa: egyformán beszél a bőségről, a szorongató szükségről, szerelemről, bánatról, és a mindenkori társadalom legőszintébb tükörképét adja. Világszerte tapasztalható egyfajta visszafordulás a népzene, a népi kultúra felé. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország, de Európa határait is. Ez a mozgalom fogja össze a világ magyar ifjúságát, de más nemzetiségűeket is, hiszen rengetegen érdeklődnek és tanulják a magyar táncot világszerte. Erdélyben még vannak feltáratlan területek, olyan helységek, ahol kutató még nem járt. Kallós úgy látja, van kutatói utánpótlás. Legnagyobb eredményének szellemi szempontból a népzenei gyűjtést, tárgyi szempontból pedig a néprajzi gyűjtését tartja. Válaszúton levő gyűjteményét most veszik számba, hét szobában fogják elhelyezni. Lesz egy válaszúti szoba, egy mezőségi, egy széki, egy kalotaszegi, egy szász, egy román és egy csángó – moldvai és gyimesi – szoba. /Köllő Katalin, Tibori Szabó Zoltán: Nem kell politizálni, hanem minél többet táncolni és énekelni magyarul. Születésnapi beszélgetés Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánc tulajdonos néprajztudóssal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./ Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató Válaszút községben született 1926-ban. A kolozsvári Református Kollégiumban tanárai biztatására gyűjteni kezdte szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, s mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került, itt folytatta a gyűjtést. Bekerült a Zeneakadémiára is, ahonnan 1950-ben kizárták, mivel szülei kuláklistára kerültek, apját hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, végzése után a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957–58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-től a Gyimesben faipari vállalati dolgozó lett. 1969-ben, feladva addigi állását, szabadfoglalkozású lett. A tevékenységét összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amely nagy szakmai és közönségsikert aratott. Fáradhatatlan gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből nyolc balladákat tartalmaz. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Több hivatalos elismerést is kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták. 1992-ben a szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelyre felajánlotta összvagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak nagy részét. Itt, Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról érkeznek résztvevők. /Kallós Zoltán 80 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./ Megjegyzés: az életrajzi ismertetés nem tért ki arra, hogy Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1974. június 16-án letartóztatták, két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására 1975 tavaszán kiszabadult. A gyűjtést azután csak titokban folytathatta.2006. március 25.
A Gál-Tamási Mária és Gál-Tamási Zsombor házaspár életútja Kolozsvárról indult: elvégezték a Zeneakadémiát és kisebb brassói kitérő után 1990-től Budapesten élnek, jelenleg a Fesztiválzenekar illetve a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának művészeiként. Négy éve tagjai a Dvorák Lajos által alapított Grassalkovich vonósnégyesnek is, amelynek romániai hangversenykörútjába a kolozsvári közönség is bekapcsolódhat. Hangversenyük március 27-én lesz Kolozsváron az evangélikus templomban. /Horváth Zoltán: Hangverseny-előzetes. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./2006. március 27.
Tariceanu kormányfő az SZDSZ kampányrendezvényére, a Liberálisok Európáért – 2006 című nemzetközi konferenciára érkezett Budapestre március 25-én. Megbeszélést folytatott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. “A közös kormányülésen és az ott kialakult és megerősödött hangulatnak, együttműködésnek van abban kulcsszerepe, hogy elindulhatott a közvetlen repülőjárat Budapest és Marosvásárhely között, hogy megnyithattuk Csíkszeredában a magyar főkonzulátust, hogy létrejött a magyar-román vegyes kamara” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. Tariceanu közlése szerint a megbeszélésen felmérték, milyen ütemben haladnak és valósulnak meg a közös kormányülésen aláírt egyezségek. Hozzátette, egyesek megvalósultak, másokon még dolgoznak. Hangsúlyozta a két ország európai politikai modell szerinti együttműködésének szükségességét, és azt a törekvést, hogy a román-magyar kapcsolatok példaértékűek legyenek a térség más országai számára a stabilitás, a biztonság és a prosperitás érdekében. Tariceanu szerint a kisebbségi jogok védelmét szolgáló romániai jogszabályok és standardok igen magas szintűek, és a parlament a kisebbségek bevonásával alkotja meg a róluk szóló törvényt. Külön megköszönte Magyarország támogatását Románia uniós csatlakozása érdekében. A kisebbségi törvény parlamenti elfogadásának késése miatt “egyértelmű” csalódottságról beszélt a magyar miniszterelnök, és hangsúlyozta, hogy “a magyar kisebbségnek van egy nagyon erős, autentikus és nagyon hiteles képviselője, ez az RMDSZ, amely jól ismerve a román belpolitikát, elsősorban a legtöbbet tudja tenni azért, hogy ez a törvény elfogadásra kerüljön”. Gyurcsány hangsúlyozta, Magyarországot soha semmilyen vita nem fogja eltántorítani attól, hogy támogassa és segítse Románia uniós csatlakozását, mert “történelmi gondjaink túlnyomó részére és az előttünk álló kihívásokra adandó válaszokban egyaránt elsősorban az Európai Uniós kereteket kell megtalálnunk”. Tariceanu az SZDSZ kampányrendezvényén elmondta, hogy nagyra értékeli az SZDSZ politikáját, és véleménye szerint az, hogy mindkét ország (kormányzati pozícióban lévő liberális pártja) szorgalmazza a kormányok közötti együttműködést, közelebb hozta a két országot egymáshoz. Ennek tulajdonítható a két kormány több közös projektjének létrehozása is. /Guther M. Ilona: Budapestre látogatott Tariceanu kormányfő. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2006. március 27.
A héten távozó Lukács László helyett az április végére összehívandó közgyűlésig a cég felügyelő-bizottságának korábbi tagját, Deák Attilát bízta meg az igazgatótanács az anyagi gondokkal küszködő Krónika ideiglenes vezetésével. „Lemondásom óta inkább csak két programmal: a múlt heti marosvásárhelyi üzleti konferencia megszervezésével és az előfizetés-szervezési projektünkkel foglalkoztam. Az operatív vezetést a tulajdonosi kör képviseletében Kovács Ferenc kolozsvári vállalkozó látta el” – nyilatkozta Lukács László, a kiadóvállalat március 31-ig hivatalban levő vezérigazgatója. Lukács nem kívánt reagálni azon információnkra, miszerint a kiadóvállalat ellen a Krónika egyik hitelezője csődeljárási keresetet nyújtott volna be a napokban, amelyet a bíróság még nem tárgyalt meg. Az átmeneti időszak kérdéseiről döntő igazgatótanácsi ülésen az ÚMSZ információi szerint szóba került a Krónika védjegyének értékesítése, amelyről csak a részvénytársaság közgyűlése dönthet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy eladják a lapot, ugyanis a védjegy birtokosa rendelkezik a lap kiadási jogával is. „A Krónika nem eladó” – ezekkel a szavakkal cáfolta la kiadó eladásáról szóló híreszteléseket egy hónappal ezelőtt Werner Péter, a kiadó többségi részvényeit birtokló, Budapesten bejegyzett Hungarom Média Kft. képviselője. A korábban a Krónika vezérigazgatói és felelős szerkesztői tisztségét betöltő Werner akkor nem zárta ki azt, hogy szóba jöhet magánál a Hungarom Médiánál a tulajdonviszony-átrendezés. /Králik Lóránd: Mégiscsak eladó a Krónika? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2006. március 27.
A véres marosvásárhelyi események visszhangja, idézetek. Adevarul, 1990. március 22.: Romulus Vulpescu író az év március 18-án kelt nyílt leveléből: „Holmi agresszív, idegen csoportok élnek közöttünk, amelyek hihetetlen arcátlansággal akarnak bennünket ököllel, bottal, sarlóval és kalapáccsal letiporni, hogy a nyakunkba varrják magukat. Hirdetik az irredentizmust, a területi annektálást, a polgárháborút, uszítanak a románok ellen. Ünnepelni akarják Erdély meggyalázását (Kossuth!), de mi tudjuk, hogy Hargita és Kovászna megyében kik vágják el sarlóval a román paraszt nyakát: a határon túli és a határon belüli magyarok.” – Viata Armatei, 1990/4.: Mi történt Marosvásárhelyen? Románokat, akik békésen tüntettek, énekeltek, az RMDSZ székházából váratlanul téglákkal, üvegekkel, kövekkel kezdték dobálni. Vérszemet kaptak, mert a román állam egész történelme folyamán a sovén agitáció, a románellenes uszítás, az erőszak módszereit használták. Magyarország legutóbb, márciusban, Marosvásárhelyre segélyszállítmánynak álcázott túróshordókban pisztolyokat szállított az itteni magyaroknak, hogy a szuverén nemzetállam ellen támadjanak. Semmi sem változott e nomád törzsek felfogásában, amióta megtelepedtek Pannóniában. – Est-Vest, 1990/9.: A románok jól ismerik Magyarországot, mert eddig kétszer foglalták el; ha tovább feszítik a húrt, reggel elindulunk, és este a Balatonban mossuk le a verejtékünket. Mi befogadtuk a magyarokat, mint bérlőket, és cserében meggyalázzák templomainkat, sírjainkat, külön iskolákat nyitnak maguknak, az intézményekre Horthy nyelvén tesznek ki feliratokat, mindezt Budapest utasítására. A magyar albérlőket nem Erdélyből, nem Európából, hanem a földkerekségről kellene száműzni. – Romania Mare, 1995. november 3.: Ha a Vatra Romaneasca nem lett volna, a magyarok ma csárdást táncolnának Erdély holttestén, mert nem volt elég nekik, hogy 1990 márciusában meglincselték a románokat, hanem az országot is meg akarták csonkítani. – Hírügynökségi jelentések, 2005. március 25.: Ion Iliescu, volt államelnök, marosvásárhelyi sajtóértekezletén kijelentette: „Nem csoda, ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt, mert a magyarok agresszív szellemben ünnepelték meg március 15-ét, azonnal külön magyar iskolákat akartak létesíteni. A románság megrémült...” – Tricolorul, a Nagy-Románia Párt napilapja, 2005. március 18.: 1990. március 15-én Marosvásárhelyen 15 ezer magyar szállta meg a város intézményeit, majd elindultak a kaszárnyák felé, könnyű kitalálni, milyen céllal. Megtudták a görgény-völgyi parasztok, és bementek a városba megfékezni a magyar irredentizmust, de itt a magyarok fejszével, vasvillával fogadták őket. A románok a 896. évtől adnak szállást Attila hordáinak, miután Ázsia végéből e tájakra érkeztek. Mi lett volna Erdély sorsa, ha a Vatra Romaneasca 1990 márciusában nem szegül szembe a magyar próbálkozással? Az RMDSZ ma mégis követelésekkel zsarolja a kormányt. /Barabás István: A fekete március visszhangjai. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2006. március 27.
A budapesti internetes újság, a Hírszerző /www.hirszerzo.hu/ Tiszta politika alcímmel hirdeti magát és kínál aktuálpolitikai híreket, elemzéseket, publicisztikákat, információkat. A portálon szinte heti rendszerességgel jelennek meg az erdélyi magyarságról szóló írások. A portál a magyarországi balliberális médiafölényt erősíti, ugyanakkor a határon túli magyar kisebbségeket a jelenlegi budapesti kormány nemzetpolitikája mentén kezeli. A kisebbségi magyarok domináns szervezeteinek kettős legitimitását kész politikai tényként fogadja el: a Budapesten és az utódállamok fővárosaiban egyszerre preferált pártok (RMDSZ, felvidéki MKP, délvidéki VMSZ, kárpátaljai UMDSZ) általában pozitív szövegkörnyezetben jelennek meg a Hírszerzőn. Ezért meglepő volt, hogy Hírszerző egyik munkatársa szóvá tette: önkényesen és megcsonkítva közölte egy publicisztikáját a bukaresti Új Magyar Szó. Az RMDSZ alkonya című publicisztika eredeti verzióját március 22-én olvashatták a hirszerzo.hu látogatói. Gavra Gábor megdöbbenve tapasztalta két nappal később, hogy írásából mindazon részeket kihúzták és kipontozták, amelyekben az RMDSZ-re és annak vezetőire nézve nem túl hízelgő megállapításokat tett. Csak azokat a részeket közölték cikkéből Szász és az ősi román Székelyföld címmel, amelyek megfelelnek az RMDSZ-nek. Az Új Magyar Szóból kimaradt például Gavra következő két mondata: „A szövetség elnöke, Markó Béla láthatóan nehezen viselte az utóbbi hetek eseményeit; reakciói szinte hisztérikusak voltak: március 15-e előtt felelőtlenséggel, utána pedig megalkuvással vádolta meg Szász Jenőt. Valljuk be, furcsa viselkedés, egy hétpróbás, de most teljes joggal pánikba esett pártvezető kapkodása, aki jó néhányszor hagyta már cserben budapesti és bukaresti szövetségeseit, de Basescuban emberére akadt, és talán pályafutása során először felötlik benne, hogy a kizárólag az etnikai kártyával egyben tartott szavazótábora szétszéledhet a következő törvényhozási választásokig.” Szintén hiányzik az ÚMSZ-beli szövegből a következő rész: „Markó Bélának, de a romániai magyar közvéleménynek is furcsa lehet, hogy Basescu partnere éppen az RMDSZ-t mindeddig a román államhatalommal szembeni, főleg autonómiaügyben tanúsított puhasággal vádoló Szász Jenő, aki keménykedéssel, a gettó-Székelyföld ígéretével még Orbán Viktor támogatása mellett is képtelen volt megszorongatni a romániai magyarokat világnézetüktől függetlenül, kizárólag etnikai alapon saját táborában tartani igyekvő RMDSZ-t. Most minderre váratlanul lehetősége nyílik Románia elnökének oldalán” Az eredeti írás utolsó bekezdése szintén kimaradt az Új Magyar Szóból: „ A romániai magyar politikai élet gettó-jellegének felszámolása a benne részt vevők motivációjától függetlenül üdvözlendő lépés. Az RMDSZ pedig joggal aggódik: a magyar szavazatok monopóliumával a legutóbbi választáson még rendelkezett; ám a magyar kisebbség Románián belüli érdekképviseletének monopóliuma most kicsúszott a kezéből.” A kiadója révén a Verestóy Attila RMDSZ-szenátor érdekeltségébe tartozó „központi pártlap” eljárása láttán a Hírszerző magyarázatot vár az engedély nélküli utánközlésre és a szöveg önkényes megcsonkítására. /Miről ír a magyarországi sajtó? Hamisítással vádolják az RMDSZ-médiát. = Reggeli Újság (Nagyvárad), márc. 27./ Ugyanerről: B. Zs.: Hamisított az RMDSZ szócsöve. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28./2006. március 27.
125 esztendővel ezelőtt született Nagyszentmiklóson a XX. század egyik legnagyobb komponistája, népdalgyűjtő és előadóművész: Bartók Béla. A Pro Bartók Társaság egy hétig tartó rendezvénysorozatot szervezett a zeneszerző tiszteletére. A magyar és a román kormány, valamint az Európai Parlament képviselői, a két ország művelődési életének személyiségei, világhírű muzsikusok, politikusok hajtottak fejet a népek testvérré válásának eszméjét hirdető Bartók Béla emléke előtt. Bartók-domborműavató ünnepséggel emlékezett névadójára a Bánság legnagyobb magyar iskolája, a Bartók Béla Elméleti Líceum /Temesvár/, mely 35 éve lett önálló magyar középiskola. A nagyszentmiklósi Bartók-mellszobor után a zeneszerzőt másodszor is megörökítő Jecza Péter jelenlétében ünnepélyesen leleplezték a Bartók Bélát hangjegyként stilizáló domborművét a középiskolában. Nagyszentmiklóson, a Nákó-kastélyban megtartott tudományos értekezleten a kolozsvári Almási István és László Ferenc, Gheorghe Firca bukaresti és Stachó István budapesti zenetudósok számoltak be Bartók Béla munkásságával kapcsolatos kutatásaik eredményéről. Az etnomuzikológus Bartók című népzenei hangversenyen a kolozsvári Mircea Campean és zenekara, valamint a budapesti Muzsikás együttes és vendégei, Petrás Mária népdalénekes és a világhírű hegedűvirtuóz, a londoni Alexander Balanescu lépett fel az erre az alkalomra felújított nagyszentmiklósi Művelődési Ház színpadán. A Bartók-rendezvénysorozat zárónapján, március 26-án Nagyszentmiklóson bemutatták Szekernyés János Bartók és a Bánság című könyvét. Délután a II. Szegedi Nemzetközi Bartók Zongoraverseny díjazottjainak gálaműsorát, és a kolozsvári Magyar Opera szimfonikus zenekarának hangversenyét hallgathatta meg a nagyszentmiklósi közönség. Cseh Áron kolozsvári magyar konzul részvételével Bartók Béla emlékkiállítást avattak, végül a Szegedi Kortárs Balett Csodálatos mandarin előadása zárta az ünnepségsorozatot. A jubileum alkalmával a Bukaresti Magyar Kulturális Központ szervezésében megkoszorúzták Bartók Béla bukaresti szobrát, s a román rádió több műsorral ünnepelte a zeneszerző születésnapját. Bartókra emlékeztek a nagybányai Teleki Magyar Házban. Ünnepeltek a világ magyar intézetei is, Londontól Kairóig. Limában Bartók-szobrot avattak, Mongóliában első ízben került sor Bartók-koncertre az ulánbátori operaházban. /Pataki Zoltán: Szentmiklósi Bartók-ünnep. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./ Március 25-én kezdődtek Bartók Béla szülővárosában a világhírű magyar zeneszerző, emlékére szervezett rendezvények. New York, Róma, Budapest után Nagyszentmiklós is felkerült a nemzetközi Bartók-év térképére, köszönhetően a Bartók-kultuszt ápoló helybéli Pro Bartók Társaságnak, illetve elnöke, Tamás Sándor állhatatos szervező munkájának. – Temesváron a Bartók-szobornál Tamás Sándor után többek között Becsey Zsolt fideszes euro-parlamenti képviselő, Benedek András, a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, Zsehránszky István, a román Kisebbségügyi Hivatal igazgatója, Szép Gyula, az RMDSZ országos művelődési alelnöke, valamint Toró T. Tibor RMDSZ-es képviselő beszélt és koszorúzott. /Pataky Lehel Zsolt: Bartók-emléknapok Nagyszentmiklóson. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 27./2006. március 27.
Határhártyák. Interetnikus folyamatábrák és pillanatképek a Kárpát-medencéből a címe Székely András Bertalan kisebbségszakértő legújabb könyvének, amelyet március 24-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén mutattak be. A budapesti szerző a nyolcvanas évek elejétől foglalkozik a kisebbségkutatással. A szerző elmondása szerint könyve „nem monográfia, de több mint húsz év cikkeit, interjúit teszi egymás mellé”. A kötet a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület támogatásával láthatott napvilágot, így a bemutatón szó esett a muravidéki (Szlovénia magyarlakta része) magyarság sorsáról is, akik helyzete – a hazaihoz mérten sokkal kisebbségpártolóbb szlovéniai politika ellenére – aggasztó. /-kb-: Határhártyák. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./ Határhártyák címmel jelent meg dr. Székely András Bertalan húszegynéhány év alatt papírra vetett írásainak gyűjteménye: a magyarországi kisebbségkutató és szociológus, aki – saját bevallása szerint – a kisebbségvédelemre tette fel az életét jó negyedszázaddal ezelőtt. Annak a hungarológiának a jegyében fogantatott a könyve, amely nemigen nyert polgárjogot az elmúlt ötven esztendőben, így hiánypótlónak is tekinthető – hangzott el március 25-én Marosvásárhelyen, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület által a Bernády Házban szervezett könyvbemutatón. A kötet alaptétele annak megcáfolása, hogy a történelmi Magyarország a népek börtöne lett volna. A több évszázados magyar tolerancia az ország területén élő különböző népességek megerősödését eredményezte. A rendezvény másik vendége, Ruda Gábor a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület további kiadványait ismertette, közöttük a Muravidék című művészeti-irodalmi folyóiratot. /Nagy Botond: Erdély és határhártya. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./2006. március 27.
„Hivatástudatról nem beszélnék, mert hivatástudatot sosem éreztem igazából” – jelentette ki Kertész Imre Nobel-díjas író a K. dosszié című önéletrajzi regénye budapesti bemutatóján, a Radnóti Színházban. Az őt egykori „belső emigrációjáról” kérdező Szörényi László irodalomtörténésznek azzal replikázott, hogy „hát nevezzük így, tudniillik később kiderült, hogy az volt”. Kertész Imre még áthatolhatatlanabb falat vont maga köré azzal, hogy évek óta Berlinben él, lényegében kivonva magát a magyar közéletből. Az író a másfél órás beszélgetés, felolvasás alatt alig nézett a hallgatóságára, nem kereste a kapcsolatot a közönséggel. Bőbeszédűség sem jellemezte, nem ritkán csupán egy-két szóval, mondattal válaszolt a nekiszegzett kérdésekre. Önéletrajzi regénye kapcsán mondta, hogy a Nobel-díj után „rengeteg marhaságot” összeírtak róla és a regényeiről, ezt szerette volna helyretenni. A K. dosszié alapanyagául barátjával, Hafner Zoltán irodalmi szerkesztővel másfél éven át zajló, hangszalagra rögzített beszélgetései szolgáltak. /Guther M. Ilona: Kertész Imre: K. dosszié. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2006. március 28.
Nagy szeretettel fogadta március 22-én Budapesten, a Magyar Írószövetség székházában Kalász Márton írószövetségi elnök és a Bajza utcai székházban összegyűlt sok-sok író és irodalombarát az Irodalmi Jelen és az Irodalmi Jelen Könyvek küldöttségét Aradról (Böszörményi Zoltán főszerkesztőt, Szőke L. Mária igazgatónőt és Pongrácz P. Máriát). Az alkalom Bágyoni Szabó István: Elszabadult konténerek naplóregényének bemutatása volt, amely irodalmi estté alakult. A meghívott előadók, Láng Gusztáv és Csűrös Miklós hangsúlyozták, hogy Bágyoni naplóregénye újdonságot jelent az erdélyi magyar prózában. Az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatban megjelent könyvet méltatva vetült a fény az aradi magyar könyvkiadóra. /Pongrácz P. Mária: Erdélyi ünnep a Bajza utcában. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 28./2006. március 29.
Az elmúlt napokban a magyar titkosszolgálat hivatalos értesítést kapott arról, hogy külföldi bűnözői csoportok a magyarországi politikai helyzet destabilizálása szándékával robbantásokat kívánnak elkövetni az országban, a választási nagygyűléseken – jelentette be Gyurcsány Ferenc miniszterelnök március 28-án Budapesten. „A kapott tájékoztatás szerint a robbantások tervezett helyszínei a választási nagygyűlések” – mondta a kormányfő. Ennek ellenére mind az MSZP, mind a Fidesz megtartja az április első napjaira tervezett nagygyűlését. /Magyarországi robbantások lehetőségére figyelmeztetett a szlovák titkosszolgálat. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./2006. március 29.
Március 28-án Sepsiszentgyörgyön bemutatták a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó háromszázötvenedik köteteként Hegedűs Imre János Benedek Elek-monográfia című könyvét. Hegedűs Imre János magyar emigránsként határozta meg önmagát, akinek lakhelye Bécsben van, lehetőség szerint a budapesti Széchényi Könyvtárban tartózkodik, és amint ideje engedi, rohan haza, a Székelyföldre, azért is, ,,mert nagyon rossz a lelkiismerete”. Benedek Eleket ,,hűségszimbólumnak” nevezte, illetve utalt az előszót jegyző Pomogáts Béla definíciójára is, aki Elek apót Erdély apostolaként emlegette. A monográfia írója az Édes anyaföldem című remekművét tartja a legfontosabbnak, amelyben Benedek Elek azt írta, hogy ,,mi alanyi jogon birtokoljuk a szülőföldet”, továbbá, szerinte ő volt az első, aki szóba hozta a határok kiigazítása nélküli nemzetegyesítés fontosságát. Benedek Elek azért telepedett haza, mert elkötelezettsége olyan mértékű volt, hogy nem cselekedhetett másként, illetve azért is, mert az elárvult erdélyi gyermekseregnek szüksége volt olyan írástudóra, aki nem tartja rangon alulinak a gyermekirodalmat. /(mózes): Pestről nézvést a Murgó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 29./2006. március 30.
A kolozsvári székhelyű Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elküldte Markó Béla RMDSZ-elnöknek címzett folyamodványát, melyben az 1950-ben államosított tudományos gyűjteményének tulajdonjogi visszaszerzését kérte – nyilatkozta Egyed Ákos EME-elnök. Az EME 2005 augusztusában fordult Markó Béla miniszterelnök-helyetteshez, az egyesület azt szerette volna, ha kérésüket a tavalyi román-magyar miniszterelnöki találkozón megvitatják. Erre azonban nem került sor. „Az EME levéltára a Pesti Országos Levéltár után a legnagyobb és legteljesebb” – mondta Egyed Ákos, hozzátéve: a gyűjtemény tulajdonjogának visszaszerzése senkit nem akadályozna a kötetek használatában. /Antal Joós Erika: EME-indítvány indult az RMDSZ-hez. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 30./2006. március 31.
Amikor Magyarország uniós tag lett, fölül kellett vizsgálni az egész támogatási rendszert, így az Új Kézfogás Közalapítványét is – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Lábody László, az UKKA elnöke. Hozzátette, a közalapítvány támogatási rendszere teljes mértékben EU-konform. Az UKKA költségvetésében 1997-hez képest 2001-ben volt egy nagy ugrás, 305,5 millió forintról 546 millióra, utána stabil volt 2003-ig, majd csökkeni kezdett. A tavalyi keret 401 millió forint volt. A 2005-ben támogatott pályázatok esetében a legtöbbet, 181 millió forintot (49 százalék) kamattámogatásra használtak fel. Másik nagyobb tételt, 80 millió forintot (21 százalék) az EU-s pályázatokhoz önrész biztosítására ítéltek meg. ISO minőségbiztosításra 20 millió forintot (5 százalék) adtak. Az idén rendelkezésre álló keret 678 millió forint, az eddigi évekhez képest a legmagasabb. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára szerint a kormány meghatározta célokat az Új Kézfogás kuratóriuma nemcsak teljesítette, hanem „kifejezetten jó ötletekkel, rugalmassággal bővítették a lehetőségeket.” Megszervezték a Kárpát-medencei információs irodák munkaértekezletét március 28-a és 29-e között Budapesten. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) által szervezett eseményen hat ország képviselői vettek részt, számoltak be a 2005. évi tevékenységeikről és vitatták meg a jövőbeli elképzeléseiket, terveiket. Kiderült: eddig összesen 860 ezer magyar igazolványt adtak ki régiószinten, ebből 60 százalék Romániában. /Guther M. Ilona, Budapest: Jövőterveket szőnek az Új Kézfogásnál. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31/2006. március 31.
A Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által szervezett tizenhárom éves hagyománnyal rendelkező tudományos ülésszak, amelyre az idén március 30 – április 2. között kerül sor Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. A TDK olyan egyedülálló rendezvény Erdélyben, amelyen a hallgatók magyar nyelven mutathatják be orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti témájú dolgozataikat. A négynapos rendezvényen 150 hazai (marosvásárhelyi, nagyváradi, temesvári), valamint 50 külföldi (budapesti, szegedi) hallgató ismerteti tudományos munkáit. Lehetőség nyílik az egyetemek között újabb kapcsolatok létrehozására, illetve információcserére. A XIII. TDK újdonságai közé tartozik a workshop, amelyen interaktív kerekasztal-beszélgetések lesznek. A konferencia előadásainak kivonatai a MOGYE Orvosi és Gyógyszerészeti Szemléjében jelentek meg, míg a nyertes dolgozatokat az EME szakfolyóiratában /Orvostudományi Közlemények/ közlik. /(mr): XIII. Tudományos Diákköri Konferencia Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./2006. március 31.
Március 30-án ünnepelték a 80 éves Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutatót Székesfehérváron, a Magyar Néprajzi Társaság és a Zenetudományi Intézet szervezésében. A konferencián Andrásfalvy Bertalan, a néprajztudomány doktora és mások tartottak előadást. Az ünnepi koncerten tucatnyi együttes lépett fel, illetve egyéni előadók is, többek között Berecz András, Sebestyén Márta és Petrás Mária. A belépő- és pártolójegyek eladásából begyűlt összeggel a válaszúti szórványmagyar iskolát kívánják támogatni. „Isten éltesse számos esztendőkig a 80 esztendős Kallós Zoltánt, szellemi honvédelmünk vezérlő kapitányát!” – áll abban a könyvajándékban, melyet Budapesten ajándékoztak egy nappal korábban a néprajzkutatónak, azon a születésnapi ünnepségen, melyet tiszteletére rendeztek – a magyarországi Lakatos Demeter Csángómagyar Kulturális Egyesület kezdeményezésére – a Budai Vigadóban, a Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza közreműködésével. „Éppen negyven esztendővel ezelőtt ismerkedtem meg Kallós Zoltánnal, amikor először indultam Moldvába, mégpedig Kolozsváron, Almássy István és Könczey Ádám társaságában, Tőkés István bácsinál, mert ott volt a főhadiszállásom útban a csángókhoz” – nyilatkozta Halász Péter néprajzkutató, a Lakatos Demeter Egyesület titkára. Az ünnepség mellett a Teleki László Alapítvány kiadásában megjelent Moldvai csángó-magyar okmánytár – 1467-1706 /Budapest, 2003/ című kötet újabb kiadását és egy üveg négyputtonyos tokaji bort ajándékoztak a folkloristának, és Olsvai Imre népzenekutató bemutatta az ünnepelt Új guzsalyam mellett című, új könyvét és CD-jét. Ezután Kallós Zoltánt a Magyar Kultúra Alapítvány székházában a Magyar Művészeti Akadémia, a Litea Könyvszalon, az Erdélyi Szövetség és Budapesti Székely Kör ünnepelte. /Guther M. Ilona: Kallós, a szellemi honvéd. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./2006. április 1.
Dr. Szabó Béla csíkszeredai főkonzul közölte, Hargita, Kovászna, Maros valamint Suceava, Neamt, Bákó és Botosani megyék tartoznak területileg hozzájuk. A helybeliek elsősorban munkavállalási vízumot kérnek, egy részük idényjellegű munkákra, mások tartósan, akár egy évet szeretnének Magyarországon dolgozni. A nemzeti vízumot a csíkszeredai főkonzulátuson is lehet kérelmezni, ez ingyenes. Marosvásárhely közelebb van Kolozsvárhoz, a kolozsvári konzulátushoz már nem fordulhatnak a megye lakói? – kérdezte az újságíró. A marosvásárhelyi lakosokat nem fogják elküldeni Kolozsvárról, de a főkonzul arra biztat mindenkit, hogy Csíkszeredába jöjjön. Szabó úgy látja, hogy körülbelül 8-10 ezer ember fogja a csíkszeredai konzulátust választani. Tavaly 24 ezer romániai munkavállaló dolgozott Magyarországon. A munkavállalói vízum Budapest engedélyéhez kötött. A konzulátus csak beveszi a kéréseket és kiadja az útlevelet. /(bodolai): Munkavállalás, nemzeti vízum. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./2006. április 1.
A 60 éves Kincses Elemér rendező először színész volt, megjelent a Forrás kötete, majd elvégezte a rendezői szakot. Kincses Elemér idén A kis herceget rendezte Bukarestben, a Creanga Színházban. Örül, hogy végre tévéfilmet fog rendezni. Ráadásul saját Csatorna című darabjából az egyik magyarországi televízió felkérésére. Operát is fog rendezni. Meghívták Kolozsvárra a Magyar Operához, Verdi Fallstaffját rendezi majd. Kincses úgy látja, hogy a kulturális globalizáció halálos veszély. „Az a kis kultúrák vége, ha egy erdélyi színháznak ugyanaz a repertoárja, mint egy párizsi vagy budapesti avantgárd színháznak. Elfogadhatatlan, hogy Erdélyben éveken keresztül nem játszanak Sütő Andrást és Székely Jánost.” Kincses Elemér írt egy monodrámát, megjelent a Látó folyóirat debreceni számában, Dugovics Tituszról szól, a címe Az ugrás. Két-három helyről is érdeklődnek iránta. /Nagy Miklós Kund: Az érték nem mérhető. Beszélgetés a 60 éves Kincses Elemér rendezővel. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./2006. április 1.
Megjelent az első Lászlóffy Aladár-monográfia. Széles Klára budapesti irodalomtörténész Lelkünkre így ül ez a kor. Szubjektív nemzedéktörténet Lászlóffy Aladárral. 1956–2004 /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2005/ című munkájában behatóan tárgyalta Lászlóffy hatalmas (több mint negyven kötetre rúgó) életművét, s nemcsak a verseket, hanem Lászlóffy prózáját is, regényeit, elbeszéléseit s a jegyzeteket, glosszákat, pamfleteket is. Széles Kláraa a korszak egyik alapművét alkotta meg. Az utóbbi időben monográfiák jelentek meg Sütő Andrásról, Székely Jánosról, Kányádi Sándorról, Bodor Ádámról, Szőcs Gézáról, Hervay Gizelláról, úgy tűnik, hogy a magyarországi kritika és irodalomtörténet-írás kezdi felfedezni az erdélyi irodalmat. A szubjektív hangvétel előnyére válik a könyvnek, Széles Klára tájékozottsága irigylésre méltó. /Bogdán László: Monográfia Lászlóffy Aladárról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 1./2006. április 3.
Kampányzáró nagygyűlést tartott az MSZP és a Fidesz. „A nemzet a szó, a köztársaság a tett”, a nemzet az akarat, a köztársaság a cselekvés – jelentette ki a szocialisták miniszterelnök-jelöltje április 1-jén, „a köztársaság barátainak nagygyűlésén.” Gyurcsány Ferenc szerint a szocialisták képesek összekapcsolni egymással két közös szándékot: egyfelől a gazdagabb, sikeresebb ország és erősebb gazdaság megteremtését, másfelől azt, hogy ez az erő és gazdagság milliókat, egy összetartó Magyarországot szolgáljon. A Hősök tere előtt felállított színpadon a Szocialista Párt vezetői, többek között Hiller István pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezető, Medgyessy Péter és Horn Gyula volt miniszterelnök volt jelen. Megrendítő érzésnek nevezte Orbán Viktor, a Fidesz elnöke pártja április 2-i, vasárnapi budapesti nagygyűlésén, hogy „még többen vagyunk, mint négy évvel ezelőtt.” Beszédében a Fidesz kormányfőjelöltje kitért arra, hogy a párt nagygyűlésével egy időben magyarok ezreinek otthonát fenyegeti az árvíz. Azt kérte a magyar szolidaritás nevében, hogy mindenki segítsen, ahol tud. Orbán Viktor beszédét megelőzően Áder János, a Fidesz frakcióvezetője; Pokorni Zoltán alelnök és Kövér László, az országos választmány elnöke együtt érkezett a színpadra a közönség nagy tapsától kísérve. A szervezők szerint mintegy másfélmillió ember vett részt a rendezvényen. Első alkalommal szavazhattak külföldi magyar diplomáciai képviseleteken azok a magyar állampolgárok, akik ezt nem tehetik meg otthon, a jövő hét végi magyarországi országgyűlési választásokon. /Daczó Dénes, Debreczeni Hajnal, Mihály László: Kampányzárók, külföldi voksok. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./ Április 1-jén Budapesten piros lángba borult, és Vörös térré változott az Andrássy út. A vörös lufidömping s a vörös egyentábla-rengeteg, a vörös trikók és pólók átfestették az utat. A kivonulás régi ideológiák újraszínezésére emlékeztetett, minden ,,a tartalom és forma egységének jegyében” történt: a szavak és lufik egyaránt könnyű gázzal töltötteknek bizonyultak, az IGEN, MSZP egyenfeliratok özöne: egyenlufik és egyentáblák egy vörös falanszter szabványosító képzetét keltették. A köztársaság barátainak nem volt, kitől megmenteniük a köztársaságot, írta Sylvester Lajos. Valakik ezekben a napokban robbantással keltettek félelmet. Másnap a Kossuth téren délben kelt fel narancssárga színben a nap. A Kossuth téri országos sereglet előtt a szónokok, a szó erejében bízva szólították az ország, a Kárpát-medence magyarságának egészét megjelenítő óriásgyülekezetet az április 9-i ,,választó vasárnapon” a változást hozó jelenlétre és voksolásra. A megszólított társadalmi kategóriák reprezentánsai generációk üzenetét-akaratát tolmácsolták, a nemzetiségek, az értelmiségiek, tudósok, alkotóművészek, sportolók jelenléte a nemzetegyesítés igényét vetítette ország-világ elé. Orbán Viktor beszédébe a kommunista szoborpark megszemélyesítéséről, a múlt új csomagolásba öltöztetett visszalopakodásáról beszélt, a kommunista diktatúrák ,,teljesítményét” is messze túlnövő ,,papírszoborról”, amelynek csak a füle háromemeletnyi, mert, amint mondta, ,,a legnagyobb szobrokat azok állítják, akik lélekben a legkisebbek”. A Kossuth téri nagygyűlés üzenete: az országépítő nemzetegyesítés s az ébresztő, Magyarország! /Sylvester Lajos: Ki húz bele, és ki húz el? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 3./ Orbán Gyurcsány Ferencnek egy kilencemeletes házat elborító arcképére célzott. 2006. április 3.
Április 1-jén Gáll Sándor Gyulakuta község polgármesterének köszöntő beszédével kezdődött a kelementelki Simén-kúriában az Erdélyi kastélykert-művészet elnevezésű kerttörténeti bemutató. A budapesti Corvinus Egyetem csoportja egy évvel ezelőtt járt Gyulakután, hogy a környéken levő kastélyok, udvarházak kertjeinek állapotát felmérjék. Akkor Gáll Sándor felkérte dr. Fekete Albert egyetemi adjunktust és Gecséné Tar Imola egyetemi tanársegédet, hogy készítsenek egy ötlettervet a kelementelki Simén-kúria előterének parkosítására. Az előadók felvázolták az erdélyi kastélykert-felmérések szükségességét és jelentőségét a magyar kultúrtörténetben. Gecséné Tar Imola kiemelte a marosvécsi kastély tölgyfaligetét, a szurdoki Jósika-kastélyt és a bonchidai Bánffy-kastélyt. Csortán Ilona, Maros megye főépítésze elmondta, hogy habár történt megelőző védelem, de tájépítészeti szempontból nincs védve egy műemlék sem. /Ferencz Melánia: Erdélyi kastélykert-művészet. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./2006. április 3.
Megnyílt az újonnan létrejött Kolozsvár Galéria 1956–2006 című fotókiállítása, a Főtér 22/8 szám alatt. Kántor Lajos irodalomtörténész, a Kolozsvár Társaság elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Kifejtette, szeretnének, olyan kulturális-információs központot kialakítani a város szívében, amely otthon lesz a kolozsváriak számára hosszú időn át. A kiállítást a budapesti Történeti Levéltár gyűjteményéből állították össze, a megnyitón jelen volt és beszédet mondott Gyarmati György, a levéltár igazgatója is. A kiállítás anyagát képezik a kolozsvári 56-os emlékműpályázatra beérkezett pályamunkák makettjei is: Szakáts Béla (I. díj), Bocskay Vince (II. díj), Deák Árpád (III. díj), Kolozsi Tibor, Varga Mihály, Gergely Zoltán, Hunyadi László, Sánta Csaba, Vetró András, Kocsis Rudolf és Jecza Péter munkái. /Köllő Katalin: Ahol szabadság van, ott szabadság van. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 3./2006. április 4.
Magyarországot tekinti Románia első számú ellenségének a román állampolgárok relatív többsége a CIVIS közvélemény-kutató intézet adatai szerint. A románok 29 százaléka szerint Magyarország áll az élen az ellenséges államok képzelt rangsorában, megelőzve Oroszországot (26 százalék), Irakot (25) és Ukrajnát (22); a területi lebontás azt mutatja, hogy a dél-romániaiak (35 százalék) tartanak elsősorban Budapesttől. A barátságos országok listáján messze az Egyesült Államok vezet (26 százalék), második helyre szorítva a hagyományos barátot, Franciaországot (18). E rangsorban Moldova Köztársaság (8) csak harmadik, így nem meglepő, hogy Románia és Moldova Köztársaság egyesülését a megkérdezetteknek csupán kis hányada (5 százalék) sürgeti, és a kilencvenes évek elején mért 80-90 százalékról mára már 51 százalékra csökkent az egyesülés-pártiak aránya. A felmérés szerint a románok a szorgalmukra (55 százalék), az intelligenciájukra (41), a műveltségükre (23) a legbüszkébbek, 85 százalékuk pedig büszke vagy nagyon büszke arra, hogy románnak született. /Cs. P. I.: CIVIS: a magyarok ellenségek. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./2006. április 4.
Magyarországon először jelent meg a Szentkatolnai Bálint Gábor munkásságát bemutató könyv /Szentkatolnai Bálint Gábor: Válogatott írások. Szerkesztő és kiadó: Zágoni Jenő, 2005 Budapest/. A szerző és szerkesztő a Háromszékről származó Zágoni Jenő. Zágoni hűen mutatja be a magyar tudós munkásságát: alaposan tanulmányozta a kiváló nyelvész életútját, és a könyv bevezetőjében összegezte a legfontosabb életrajzi, valamint tudománytörténeti adatait. Bálint Gábor teológus-jogász végzettségű nyelvzseni volt, aki közel harminc nyelvet beszélt tökéletesen, köztük ismerte az összes altaji nyelvet és nyelvjárást, de tudott oroszul, finnül, járatos volt az antik nyelvekben. Ő volt az első európai mongolista, aki a legkülönlegesebb nyelveket tanította akkoriban először Budapesten, majd Kolozsvárott. A mongol és török nyelvek, de a japán akkoriban még jórészt ismeretlen volt a világhírűnek mondott európai egyetemeken. Zágoni a levelektől kezdve az akadémiai felolvasó ülés jegyzőkönyvén keresztül minden elérhető dokumentumot beleszerkesztett a könyvbe. A szerző célja nem Bálint Gábor életművének tudományos elemzése volt, hanem a róla szóló adatok kiadása, hogy végre a magyarországi közönség értesüljön a nagy Kelet-kutató életművéről. A magyarországi tudományos közéletben még mindig kering az a rosszindulatú pletyka, miszerint Bálint Gábor nem volt komoly tudós. A közreadott művek ezt alaposan megcáfolják, sőt, inkább azt mutatják, hogy Bálint Gábor tanulmányútjain nagyon rendszerezett kutatómunkát végzett: külföldön a nyelvtanuláson kívül felfigyelt az adott nép szokásaira, és azokat részleteiben feljegyezte. Zágoni az életrajzi adatok felsorolásán kívül elemzést ad a korabeli magyar tudományos közéletről, ebbe helyezi bele Bálint munkásságát. Elemzéséből megtudhatjuk, hogy a tudós körök miért nem segítették hozzá kutatási lehetőséghez és szakmájának megfelelő álláshoz. Zágoni arra a következtetésre jutott, hogy személyes konfliktusok miatt történt mindez. Egyrészt a magyar szabadságharc eszméin nevelkedő Bálint ellenezte azt, hogy a Magyar Akadémiát német tudósok irányítsák, akik még magyarul sem tanultak meg jól. Másrészt Bálint Gábor jogos kritikával illette Budenz József cseremiszgyűjtését, aki azt személyes sértésnek vette, és mindent megtett, hogy meggátolja Bálint munkásságát. Ráadásul Budenz is azokkal a nyelvekkel foglalkozott, mint az erdélyi tudós, csak ő nem végzett olyan alapos és több évig tartó terepmunkát. Akkoriban, ahogyan a mai magyar tudományban, nem volt demokrácia: csak egyetlen tudományos nézetet engedtek meg, aki pedig ellene szegült, nem engedték tovább kutatni és publikálni. Bálint Gábor is így járt, ugyanis helytelenítette mind a két módszert: vagyis a magyar nyelv besorolását az ugor vagy a török nyelvek közé. Ő az 1870–1880-as években zajló, ugor–török háborúban Fogarasi János akadémikussal együtt azon az állásponton volt, hogy a magyar önálló nyelv, amely közeli rokonságban áll a japán és a mongol nyelvvel. Bálint azt állította, hogy a két távoli nyelvvel még a nagy eurázsiai hun birodalomban érintkezhettünk. A könyv kiindulópontja lehet Bálint Gábor további munkássága feltárásának. Bálint 1200 hasonló mongol szó magyar kapcsolatát mutatta ki, melyek helyességét a későbbi magyar turkológusok és mongolisták (Németh Gyula, Ligeti Lajos, Futaky István, Kara György) saját eredményeik alapján megerősítették. Sőt, Bálint már olyan általános nyelvészeti megállapításokat is tett, melyekre most jönnek rá a magyar nyelvészek. Dr. Obrusánszky Borbála történész-orientalista, a filozófia doktora (Ph. D) 1997-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem történelem–mongol szakán, majd kétéves posztgraduális képzésen vett rész a Mongol Állami Egyetemen, ugyanakkor ösztöndíjasként több ázsiai tanulmányutat tehetett az utóbbi évtized során. Itt olvasható könyvismertetése angol nyelven készült egy amerikai folyóirat részére, a magyar változatot maga a szerző bocsátotta a lap rendelkezésére. /Obrusánszky Borbála: Szentkatolnai Bálint Gábor Budapesten. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), 2006. április 4./2006. április 4.
Nagyváradon Lokodi Ferenc Attila, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) váradi koordinátora mutatta be Toroczkai Lászlót és Vármegyék a véres úton című kötetét, mely karácsonykor jelent meg és már a második kiadásnál tart. A HVIM kapcsán Lokodi megjegyezte: mindenütt ott szeretnének lenni, ahol a nemzeti elkötelezettségre szükség van. Toroczkai László, a HVIM vezetője könyvében felvázolta a HVIM létrehozásának történetét. A szerző szülőföldjének a Délvidéket tekinti, ahová nagyon kevés magyarországi látogat el. A szórvány senkit sem érdekel, figyelmeztetett a szerző. Könyve a HVIM születéséről szól, ezen belül is a magyar és a környező országok titkosszolgálatairól, amelyek folyamatos megfigyelés alatt tartják a mozgalom vezetőit és több tagját. A könyv jegyzetválogatást is tartalmaz a Magyar Jelen /Budapest/ hetilapban megjelent írásokból. A könyvet Délvidéken nyomtatták. /Fábián Tibor: Vármegyés könyv feketén-fehéren. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 4./2006. április 6.
Április 5-én kezdődtek a Kőrösi Csoma-napok: Kőrösi Csoma és keleti hagyományaink című kétnapos tudományos konferenciával Kovásznán. A hallgatóságot Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte. Előadást tartott Aradi Éva budapesti indológus, majd dr. Balogh Ildikó (Budapest), dr. Bárdi László (Pécs), Bernád Ilona (Marosvásárhely), dr. Obrusanszky Borbála (Budapest) és Gazda László (Sepsiszentgyörgy). /(b. j.): Keleti hagyományaink. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./2006. április 7.
Gyurcsány Ferenc mindent, mindenkinél jobban tud. És kezd „értékes útmutatásokat” is adni! Budapesten egy sok emeletes toronyházat tetőtől talpig beborították arcképével. Amikor a lengyel államfő Magyarországra látogatott azt is megengedte magának, Szili Katalinnal karöltve, hogy ne fogadják a vendéget. Naponta hányszor látható Gyurcsány a TV-ben? Lassan többször, mint Ceausescu. Az 1700 négyzetméteres óriás pannó ott díszeleg most is. /Dr. Sasi Nagy Béla: Jegenyefák nem nőnek az égig. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), ápr. 7./