udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
10
találat
lapozás: 1-10
Helymutató:
Dezsőháza
1994. április 15.
Arad megye népszámlálási adatai a magyarság csökkenését mutatják, az előző népszámláláshoz viszonyítva 17,8 %-kal kevesebben vannak. Arad megye 487 ezer lakosából 60,9 ezer magyar. Tömbben él a magyarság Kisiratoson, Majláton, Kisperegen, Zerinden, Ágyán, Simonyifalván, Feketegyarmaton, Szentpálon, Nagyvarjason, Bélzerinden és Kisvarjason, de ezeken a településeken is csökkent a magyar nemzetiségűek lélekszáma. Számbeli fölényben van még a magyarság Nagyiratoson, Újzimándon, Fazekasvarsándon, Zimándközön, Szapárligeten, Vadászon és Dezsőházán. Arad város lakóinak 15,6 %-a magyar /29 759 fő/, a városban 27 838 római katolikus, 9460 református és 141 unitárius él. Pécska község a hetvenes években még magyar többségű volt, 1992-ben azonban már csak 4577 magyar élt 5974 román mellett. Számottevő a magyarság lélekszáma még Kőröskisjenőn, Borosjenőn, Pankotán, Lippán, Gyorokon és Vingán. /Péterszabó Ilona: A népszámlálás tükrében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./ 2003. április 8.
Az Arad megyei Selénd községhez tartozó Dezsőháza 120 magyar lakosa a külvilágtól szinte teljesen elzártan él. Dezsőháza elfelejtett magyar falu. Nincs autóbuszjárat, nincs patika, a legközelebbi orvoshoz Seléndre kell gyalogolni két kilométert. Domokos István, Dezsőháza egyetlen községi magyar tanácsosa elkeseredésében levelet írt Arad prefektusának, amelyben részletesen kifejtette a falu gondjait. Akármilyen javaslatot tett tanácsi üléseken, mindent leszavaztak a román tanácsosok - mondta. Az aradi prefektus válaszlevele a mellébeszélés klasszikus példája. Segíteni nem tud, de emlékezteti Domokost, hogy az iskola vagy kultúrotthon megjavítása a helybeliek feladata. Az egyetlen, még megmaradt közösségi létesítmény, a kultúrotthon tetőszerkezete tavaly beszakadt. Ablakok, ajtók hiányoznak. A kicsiny színpadon tíz évvel ezelőtt volt utoljára előadás. Nincs, ahol a falu 120 magyarja összegyűljön. Nincs magyar oktatás. A gyerekek kiszorultak az iskola nagyterméből. A nagytermet az annak idején ideiglenesen beköltöztetett moldvai vendégmunkások szétverték, az iskola magyar könyvtárát, régi iratait az udvarra hordták és elégették. A vendégmunkások később kiköltöztek átmeneti lakhelyükről. A fiatalok menekülnek Dezsőházáról. A Máltai Segélyszolgálattól segítség csak néhány embernek jut, akik tűzközelben vannak. Nem akarnak a helyeikkel dolgoztatni, a moldvai munkaerő olcsóbb, igénytelenebb, ráadásul megváltoztathatják Dezsőháza nemzetiségi összetételét. /Irházi János: Dezsőháza. Akiket a délibáb is elkerül. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 8./2003. április 25.
Ápr. 23-án Dorel Popa és Király András az RMDSZ-SZDP Arad megyei protokollumot. A megállapodás szerint szeptember 15-ig helyére kerül a Szabadság-szobor. A protokollumhoz hat, 2003-ban megvalósítandó konkrét célokat tartalmazó melléklet tartozik. Ezek kiterjednek a tanácsokban való együttműködésre, infrastruktúra-fejlesztésre a magyarok lakta helységekben, rögzítették a visszaszolgáltatásra váró Arad megyei egyházi épületek listáját. A 26 tétel között szerepel Aradon a Notre Dame Nővérek leánygimnázium, a római katolikus fiúgimnázium, a kisszentmiklósi iskola, a megyében a kisjenői, nagylaki, pankotai, radnai, borossebesi, dezsőházai, székudvari, seléndi, zimándújfalusi, gyulavarsándi, cseraljai (Alunis), komlósi, szemlaki, sági, simándi, vladimirescui, zádorlaki római katolikus (magyar vagy német) elemi iskolák épülete, a máriaradnai ferences kolostor, a gyoroki és borossebesi református elemi iskola épületeinek visszaszolgáltatása. Az egyik melléklet tartalmazza a magyar nemzetiségű személyek megtartását vagy előléptetését az állami intézményekben vezető (döntéshozatali) funkciókban./Mit tartalmaz az RMDSZ-SZDP protokollum? = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 25./2003. május 5.
Huszonöt év alatt Arad megyében megszűnt tíznél több magyar tannyelvű kisiskola. Dezsőháza, Galsa, Németszentpéter, Radna, Szederhát, Nagyvarjas, Gyulavarsánd, Simánd, Csermő, Aradon Zsigmondháza, Rácfertály, Pernyáva maradt anyanyelvű iskola nélkül, hogy csak az eszébe jutó régi tanintézeteket említse, írta Ujj János. S időközben négyosztályos "kisiskolává" minősült vissza a gyoroki, fazekasvarsándi, pankotai, szentpáli, míg a valamikor erős bentlakással is rendelkező tornyai eltűnt az anyanyelvű oktatás térképéről. A hivatástudattal van baj. Valamikor kipellengéreztek egy falusi tanítónőt, mert végigjárta faluját, s meggyőzte a szülőket, hogy anyanyelvű iskolába írassák gyermekeiket. Tettéért a szekuritátén is faggatták. Vajon akad-e jelenleg pedagógus, aki hozzá hasonlóan végigjárná azt a falut? /Ujj János: Iskolák, tanítók. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 5./2004. február 17.
1961-ben fejezte be 30 oldalas, géppel írott emlékezését Tamás Ágoston seléndi plébános. Ebben a seléndi és dezsőházai egyház történetét mutatta be. A Nyugati Jelen munkatársai látogattak el Dezsőházára. Nagyon kevés gyermek van az elöregedett kis faluban, ahol szaporodnak az üresen álló házak. Magyar család már alig 50-52 él a faluban, a “társasági élet” a vasárnapi templomba járásban merül ki. Dezsőháza lakosai mindent megtettek a falu 154 hektáros legelőjének és 112 hektáros erdejének visszaigénylésére. Vaskos dossziét tesz ki a rengeteg irat. A tanács azonban mindenféle ürüggyel halogatja a szükséges jóváhagyások megadását. /Balázs Katalin: “… Dezsőháza lesz mindig”. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./2006. március 4.
Grünwald Jolán, Gyorokon élő nyugalmazott tanítónő a napokban töltötte be 82. életévét. Mozgalmas pályáját emlékirataiban is megörökítette, dióhéjban megírta a helybeli csángók történetét. Apját, noha mindig a Magyar Párt tagja volt, 1945-ben német származása miatt a bátyjával együtt oroszországi kényszermunkára vitték. Grünwald Jolán elvégezte a tanítóképzőt, 1949-ben Vadászra helyezték, ahol akkoriban magyar felső tagozat is működött. Ezután Dezsőházára helyezték, ahol akkoriban élénk közművelődési élet zajlott, színdarabokat mutattak be. 1975-ben jöhetett haza szülőfalujára, Gyorokra tanítani. Két év múlva a felső tagozatot a központba helyezték, ahol két-három év múlva beolvadt a románba. 1979-ben vonult nyugdíjba, utána még tíz évig német nyelvet oktatott. /Balta János: Egy népnevelő vallomása Vajasdon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 4./2006. április 14.
Arad megyében, Dezsőházán, az RMDSZ alakuló ülését tartották. Valamikor létezett, majd elhalt az itteni szervezet. A tanácsosok képzését sürgették, mivel a helyi képviselők zöme nem ismeri törvény adta jogait, kötelezettségeit. Sérelmezték, hogy 115 hektárnyi községi erdőhöz, legelőhöz való jogukat, idejében kérelmezték, mégsem kapták vissza. Földosztáskor Selénden kényük-kedvük szerint bántak el a dezsőházi magyarokkal. Nincs gazdatömörülés, a földműveseknek esélyük sincs a továbbképzésre, az uniós elvárásokra való felkészülésre. A falu által épített kultúrotthon hanyagság miatt összedőlt. Anyanyelvű oktatás nem létezik, a katolikus gyermekek hitoktatását is az ortodox pap végzi. Várják, hogy beinduljon az eltervezett fakultatív magyar oktatás. /(balta): Panaszáradat Dezsőházán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 14./2006. április 15.
Dezsőházán közel 20 éve, az összevont elemi megszűntével szűnt meg hivatalosan a magyar nyelvű oktatás, azonban katolikus hitoktatással egybekötve, fakultatív formában Millich Mária kántor jóvoltából további 15 évig működött. Az idős asszony azonban megbetegedett, így ez is megszűnt. Bakos Ilona helybeli fiatalasszony két gyermekének nevelése mellett szombat délelőttönként a többi dezsőházi iskolás oktatását is elvállalja, de szüksége lenne az elemi oktatáshoz szükséges tananyagra és talán egy gyakorlott pedagógus tanácsaira. /(balta): Fakultatív magyar oktatás Dezsőházán. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 15./2006. május 9.
Arad megyében Dezsőházán május 5-én Bakos Ilona megtartotta az első magyar nyelvű foglalkozást, egyelőre 7, az állam nyelvén tanuló kisdiák részvételével. A lakásán összegyűlt gyermekeknek a falra rögzített nagy ívpapírra rajzolta a magyar betűket, amelyekkel fokozatosan ismerkedtek, de elsősorban a beszédet gyakorolták, társasjátékban vettek részt, illetve magyar népdalokat énekeltek. /(balta): Dezsőházán beindult. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 9./2006. július 21.
Május végén nagyszabású falugyűlést tartottak Dezsőházán, ahol Arad megye magas rangú tisztségviselői meghallgatták a helybeli magyarság tengernyi panaszát. A falu 112 hektár legelőjét, 124 hektár erdejét, 11 hektár szőlejét nem szolgáltatták vissza; az iskolaépület gazdátlan, a közvilágítás foghíjas, az esővíz-elvezető árkok eltömődtek, sárban az utcák járhatatlanok stb. Akkor a megye vezetői szigorúan kérdőre vonták a polgármestert, aki fűt, fát ígért. A falu nem kaphatja vissza a 124 hektár erdőt, mivel azt visszakapta a község, ahonnan viszont a dezsőháziak csak pénzért kapnak tűzifát. A 112 hektár legelő ellenben visszaadható. Hogy mi teljesült az ígéretekből? Semmi: egy talpalatnyi földet nem kaptak vissza, az iskolaépület ugyanúgy néz ki, a közvilágítást kikapcsolták, a vízelvezető árkokat nem kezdték tisztítani, a több éve éktelenkedő vízmosás is a régi, múlt héten egy kisfiú beleesett, összetörte magát. A több mint 100 fős dezsőházi magyar közösség jól tudja: Seléndről, a községközpontból semmit sem várhat. /(balta): Dezsőházán a helyzet változatlan. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 21./
lapozás: 1-10