Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 15 találat lapozás: 1-15

Helymutató: Disznajó

1994. május 21.

Disznajó falu lakosságának lélekszáma 1976-ban 1648, 1992-ben 1412 fő volt, túlnyomórészt magyarlakta falu, 202 románnal. Túlnyomórészt reformátusok /951 fő/. Jelenleg 81 magyar tanuló van az iskolában, az óvodában 60-an járnak. A falu könyvtárát 1979-ben megszüntették, könyvállományát átvitték az iskolába. Benedek Mihály magyartanár a könyvtáros, 1782 kötetük van. Az óvoda testvérkapcsolatot tart egy holland óvodával. A falu mezőgazdasági gépeket kapott külföldről. A református lapot, az Üzenetet 178-an járatják, 47-en a Népújságot, hárman a Romániai Magyar Szót, 30-an a Napsugár, 40-en a Szivárvány gyermeklapot, a Református Családot 28-an. Csősz Irma tanítónő, aki sajtólevelező, tudósításokat küld a faluról, vezet egy naiv festő kört. Szász Attila református tiszteletes elmondta, hogy máj. 29-én ünneplik énekkaruk tízéves fennállását, erre az alkalomra több egyházi kórust meghívnak. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 21./

1996. június 29.

Tordaszentlászlón megrendezték - immár hetedszer - a Szent László-napi kórustalálkozót jún. 29-én az RMDSZ, az EMKE és Szőke Zoltán református lelkipásztor közreműködésével Dalaiban és művészetében érez a nemzet mottóval. A rendezők fő célja, hogy a kórustalálkozó falunappá váljon. Az istentiszteleten Tőkés László hirdetett igét, hangsúlyozta a hagyományőrzésnek, mint összetartó erőnek a fontosságát. Guttman Mihály kolozsvári karnagy, a Romániai Magyar Daloskör tiszteletbeli elnöke is jelen volt. A Kárpát-medencei kórusok meghallgatására összegyűltek először a daloskörök felvonulását láthatták. A templom kertjében levő Szent László szobor előtt elhangzott Wass Albert Üzenet haza és Reményik Sándor Erdély magyarjaihoz című verse. Tizenkilenc kórus lépett fel, köztük Disznajó, Nagyenyed, Aranyosgyéres, Méra, Szucság, Bánffyhunyad, Szentmihály, Torda, Aranyosegerbegy kórusai, a magyarlónai Imreh Sándor Női Kórus, továbbá egy gödöllői kórus. A fellépő kórusoknak átadták a Szent László arcképét ábrázoló emlépplakettet. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 1., Magyar Kurír (Budapest), júl. 10.., 157. sz./ Boldizsár Zeyk Imre, a tordaszentlászlói RMDSZ elnöke a találkozó résztvevőit köszöntve Szent László király nagyságát méltatta: "mindazt ami jót, szépet és nemeset a szétszaggatott magyar nemzet önmagában sejt és érez, amire keresztény lelkülete vágyik, amiről nemzeti büszkeségében álmodik, azt mind e magyar szentben: Szent László királyban találja vagy véli feltalálni. S nem véletlenül, nem is csak a mítosz eszközeivel! Hiszen Szent László király nevét 26 falu viseli a Kárpát-medence helységnévtárában, s a múló időben is az 1100 éves magyar történelem és szellemiség egyik legnagyobb egyénisége maradt..." /Kalotaszeg (Bánffyhunyad), aug. 8./

1999. július 14.

A Tinivár Kiadó /Kolozsvár/ jelenteti meg a Diákabrakot és a Géniuszt. Az előbbiből nyolc szám jelent meg az idén, ha hozzávesszük a Kánikulát, a Tinivár nyári magazinját is, mely lényegében három Diákabrak egy kötetbe sűrítve. Idén indul a Géniusz (alcíme: Ifjúsági ismeretterjesztő szemle), már három szám látott napvilágot. A Tinivár Kiadó megjelent kötetei között van Horváth István: Harmatgyöngy, Nagy Olga: A szabadság hat napja, Kiss-Bitay Éva: Sárkányok alkonya, Zsakó Magdolna: A Maghreb gyöngye, Horváth Arany: Az elrabolt méltóság, Lászlóffy Csaba-Varga Domokos: A magyarság rövid története (III. kötet), G. Katona József: Fecskék havazásban, Rónaky Edit: Kész röhej és Ambrus Lajos: A kolontos legény. Újra megjelent egyik legsikeresebb kiadványuk, a Maturandusok (V. szám). Tervezik a hetedik Diákévkönyv kiadását, egy angol-magyar diákszótár megszerkesztését, és ezenkívül hét-nyolc kötet megjelentetését (Csősz Irma: Disznajói Rhédeyek és Fráterek nyomában, Pávai György: Energiahordozók, Vallasek Júlia: Angol mesék, Tolna Éva: Közös játék, közös öröm, Szabó Csaba: A tátorján szél, Kozma Dezső: Eleven örökség, Zsakó Magdolna: Karthágótól Asszuánig). - Anyagi szempontból hullámvölgyben vannak. /Erdei Róbert: Tinivár Kiadó - Megvalósítások és tervek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./

2000. október 20.

Az Romániai Magyar Demokrata Szövetség választási programjában az eddigieknél jelentősebb hangsúlyt fektet az erdélyi régiók specifikus problémáinak, igényeinek képviseletére. Az RMDSZ kampánya lehetőséget nyújt arra, hogy az RMDSZ vezetői körútjaik során feltérképezzék az erdélyi falvak, városok magyar lakóinak konkrét gazdasági és szociális gondjait - jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke. Az elkövetkező hetekben a szövetségi elnök, Frunda György, az RMDSZ államelnökjelöltje, valamint a Szövetség képviselői végigjárják Erdély településeit, ahol választási fórumokon találkoznak majd a helyi magyarsággal. Okt. 22-én kezdődő kampánykörútja során Markó Béla szövetségi elnök Marosvécsre látogat, a további állomások: Disznajó, Marosfelfalu. /Feltérképezik a települések gondjait. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

2000. október 20.

Magyarpéterlakán Veress Róbert Gyula református lelkipásztor második alkalommal rendezett kórustalálkozót: okt. 15-én megszólalt Udvarfalva, Marosfelfalu, Disznajó, Radnótfája, Körtvélyfája, Magyarrégen és Marosszentgyörgy református kórusa. /Csíky Csaba: Ünnepre jöttünk. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

2000. február 23.

Csősz Irma nyugalmazott óvónő, falukutató és népművelő másfél évvel ezelőtt megjelent könyvben választott faluját, Disznajót mutatta be: történetét, népszokásait és ragadványneveket. Napvilágot látott új könyve /Rhédeyek és Fráterek, Tinivár, Kolozsvár/ szintén Disznajóhoz kapcsolódik. A falu egykori grófi családjai voltak a Rhédeyek és Fráterek. /Antal Erika: Megjelent Csősz Irma új könyve. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./

2000. március 6.

Csősz Ferencre /Réty, 1930. - Disznajó, 1990/, székely népének napszámosára emlékeztek Disznajón. Csősz Ferenc 1975-ben költözött Disznajóra, nagyjából tíz év alatt alkotta meg élete művét, hiszen 1985-től haláláig rendőrségi zaklatások alatt élt. Tíz esztendő alatt hatalmas munkát fejtett ki. Feltérképezték, összegyűjtötték feleségével és a hozzájuk csatlakozó helybeliekkel a falu népköltészeti hagyományait, majd zenekart, aztán nagyobbat, később 150 tagú /!/ népi együttest hozott létre, amely országos hírre tett szert. Egyedülálló vállalkozása Kodály Háry Jánosának színrevitele, falusi változatra hangolva, a nagy zeneszerző születésének 100. évfordulóján. A bemutató 1982. február 28-án volt, és 26 előadást ért meg, míg szemet nem szúrt a hatóságnak a sok huszárruha meg a magyar ének. De voltak Csősz Ferencnek más "vállalkozásai" is: a Sorozó, a Fonó, a Jánosozás, a Halálra táncoltatott leány szokásidéző, - felújító tematikus műsorai. Zenekara rendszeresen fellépett a híres marosvécsi vásáron, míg onnan is ki nem tiltották őket. Csősz Ferencék szervezték meg elsőnek ebben a régióban az iskolások zenekari találkozóját öt falu száz kis muzsikusának részvételével. Csősz Ferenc kopjafáján Kós Károly mondata olvasható: "Jöhetnek utánam a fiatalok, folytathatják a munkát, járhatják az utat, melyet én is segítettem törni hittel, jóakarattal népünkért, magyarságunkért, fiainkért." /Bölöni Domokos: Csősz Ferencre emlékeztek Disznajón. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 6./

2000. június 14.

Kilenc éve, hogy Demeter József szászrégeni református lelkésze pünkösd másodnapjára énekelni hívja a környék dalosait a Zengjen hálaének elnevezésű kórustalálkozóra. Nagy Ferenc, a Seprődi János Dalosszövetség elnöke elmondta, hogy a mostani találkozóra közel 20 kórus jelentkezett. A házigazdák Liliom vegyes kara volt az első, majd Szászrégen, Abafáj, Disznajó, Körtvélyfája, Magyarrégen, Marosvásárhely /Musica Humana női kamarakórus/, Szováta, Nyárádszereda, Radnótfája, Marosfelfalu, és Maroshévíz kórusa lépett fel. /Zengett a hálaének. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./

2000. augusztus 20.

Államalapító Szent István király nevét számos templom viseli a közel ezer éves erdélyi egyházmegyében, a legtöbb Székelyföldön található: Mikóújfalu, Árkos, Szörcse, Kovászna; Csöb, Ákosfalva, Mezőbánd, Mikháza, Disznajó, Csíkszentkirály, Ajnád, Hargitafürdő, Bükkhavas, Borszék, Borzont, Gyergyóbékás, Kicsibükk, Székelyszentkirály, Bethlen, Csicsókeresztúr, Mezőszengyel és Piliskitelep. /Szent István király védelme alatt. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 20./

2001. június 13.

Jún. 2-án, pünkösd szombatján Szászrégenben a főtéren zászlóikkal gyülekeztek a X. találkozóra érkező kórusok és a város fúvószenekarának kíséretével végigvonultak a főúton a református templomig. Évek óta készültek a felvonulásra, de erre a vegyes lakosság miatt nem volt lehetőségük. Most a város önkormányzata és rendőrségi hivatala adott engedélyt erre. Sok kórus volt jelen. A házigazdák kórusai, a Liliom Vegyes Kar és a nőszövetség most alakult női kórusa, Marosszentgyörgy református egyházközségének vegyes kara, Abafája kis kórusa, Küküllőbonyha református egyházközségi vegyes kara első alkalommal szerepelt, Dicsőszentmárton Sipos Domokos Vegyes Kara, Disznajó ifjúsági kórusa, Magyarrégen református egyházközségének vegyes kara, Marosfelfalu női kara, a marosvásárhelyi kórusok /Szabadság utcai református egyházközség Hozsánna vegyes kara, a Gecse utcai kistemplom "Evangélium" vegyes kara/, Nyárádszeredáról a Bocskai István Női Kar, a parajdi református egyházközség vegyes kara, Radnótfája kórusa, Székelyudvarhely Balázs Ferenc vegyes kara, a szovátai Intermezzo női kamarakórus, a szovátai református egyházközség vegyes kara, Udvarfalva reformátusainak vegyes kara. Nagy Ferenc, a Seprődi János Kórusszövetség elnöke a rendezvényen elmondta, hogy tíz évvel ezelőtt egy Nyárád menti kis községből indult el a kórusszövetség megalakítása, amely azóta a Kárpát-medence kórusainak és zenekarainak nemzetközi szakmai egyesületévé vált és a mostani szászrégeni találkozó nagybetűs ünnepe az egész magyar karéneklésnek. /Tizedszerre Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

2001. augusztus 14.

A magyar államiság ezeréves fennállását köszöntő-ünneplő rendezvényeket az aug. 15-i esztergomi ünnepség zárja. A magyarság, Magyarország mellett, a környező államokhoz tartozva, nemzetrészként élte meg az eseménysorozatot. E nemzetrésznek további életképessége függ attól is, hogy képesek vagyunk-e e helyzetnek megfelelő nemzettudatot kialakítani. A rendezvények végén Dr. Szabó Miklós kitért a falutörténet-írás időszerű kérdéseire. 1992-ben Pál-Antal Sándor kiadta Backamadaras 600 éve c. kötetet, illetve Nagy Géza, akkori sáromberki lelkipásztor, Berekméri D. István, Tonk Sándor és dr. Szabó Miklós megírták a Sáromberke 1319-1994 c. kötetet, más helységekben is elindult az érdeklődés az erdélyi falu, a szülőfalu történeti múltja iránt. Kiemelkedő szellemi alkotóműhely Péterfy László lelkipásztoré, aki egyház- és falutörténet sajátos ötvözetében mutatta be sikeresen, vagy fogja bemutatni Balavásár, Bonyha, Gyulakuta, Héderfája, Kend, Kibéd és Siklód történeti múltját. - A néhány oldalas kiadványoktól kezdve a több száz oldalasig, az alábbi falvakról jelentek meg "falumonográfiák" vagy valami egyebek: Abosfalva, Ákosfalva, Bólya, Csittszentiván, Disznajó, Kibéd (nem a Péterfy László írása), Mezőkölpény, Mezőpanit, Mezősámsond, Nagyernye, Nyárádszereda, Póka, Rava, Szederjes, Székelycsóka, Tancs. A nem szakember, vagyis műkedvelő falutörténet-kutatói gárda ma már igen nagyszámú mind Maros megyében, mind más vidékeken. A műkedvelő történészek nem rendelkeznek kellő tudományos felkészültséggel, gyakorlattal, tapasztalattal, akik gyakran azt sem tudják, mi a falumonográfia és mi a falutörténet. Szabó Miklós azt tanácsolta, hogy kutassák a szülőfalu történeti múltját, de nagyobb gonddal, alapossággal. /Dr. Szabó Miklós: A falutörténetről a millenniumi év végén. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

2003. augusztus 18.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület idei vándortáborának színhelye, Ratosnya, félúton található Szászrégen és Maroshévíz között. A tizenkét meghirdetett útvonal között szerepelt könnyű, közepes és nehéz gyalogtúra, honismereti túra, szekeres, valamint kerékpáros túra, mindenki választhatott. Az első tábori napon több mint százan indultunk a Kelemen-havasok legvonzóbb kirándulóhelyére, az 1380 m magasan fekvő Istenszékére. A táborozók másik csoportja honismereti túra során látogatta meg Szászrégent, Marosvásárhelyt /amelynek első írásos említése 1332-ből való, Novum Forum Siculorum néven/, Sáromberkét, Gernyeszeget, a Teleki család ősi fészkét, Marosvécset, itt tartotta találkozóit a Kemény János író (1903-1971) által 1926-ban létrehozott erdélyi Helikon Társaság. A parkban temették el Kemény János írót 1971-ben, ugyancsak itt található Wass Albert (1908-1998) síremléke is. Útjuk utolsó két állomása Magyaró és Disznajó volt. /Kovács Zsuzsa: Ratosnya - harmadszor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./

2003. október 14.

Holtmaroson találkoztak a világháborúban szolgált, felső-marosmenti honvédek.Ökumenikus istentisztelettel kezdődött okt. 12-én a holtmarosi honvédtalálkozó, Bartha József holtmarosi lelkipásztor kezdeményezésére. Ott volt Szászrégen, Magyarrégen, Marosfelfalu, Marosvécs, Disznajó, Holtmaros, Magyaró, Fickó és Jód "honvédalakulata". Nemes Árpád magyarrégeni lelkipásztor megjegyezte: "amikor a padsorokra nézek, felelevenedik előttem a semmiből teremtődött honvédhadsereg, és az a csodálatos négy év, amikor Észak-Erdélyben is érezhettük, hogy ismét magyarok lehetünk". Meghurcoltatásuk és megaláztatásuk nem ért véget a fegyverletétellel egy időben. "Ellenségekké nyilvánították őket csupán azért, mert szerették a hazájukat és szülőföldjüket" - mondta a szószékről Nemes Árpád. Előkerültek az emléktárgyak, féltve őrzött zsoldkönyvek és dögcédulák, megsárgult képek. /Szucher Ervin: Légcsavar, zsoldkönyv és brómos tea. = Krónika (Kolozsvár), okt. 14./

2004. december 17.

Az újságíró kultúrotthonokat látogatott. Marosvécsen a kultúrotthon állapota jó, a kultúrotthont kifestették. Bevezették a vizet Marosvécsre és Disznajóra. Marosvécsen van színjátszó- és tánccsoport, fellépnek a szomszéd falvakban, Erdőidecsen és Idecspatakon is, továbbá részt vettek a néptáncfesztiválokon. Az idecspataki tánccsoport rengeteget turnézik. Marosmagyarón a kultúrházban a világítást felújították, ezen a településen is van tánccsoport. Marosmagyarón is jelentkezik az érdektelenség, amely a kulturális jellegű próbálkozásokat megfojtja. A falu lakossága idős, hetven százalékuk nyugdíjas. Holtmaroson példaértékű kultúrház található, kétszázmilliónál is többet költöttek a rendbetételére. Fickó falu az esős időben szinte megközelíthetetlen. A helyi kultúrotthon állapota lehangoló. Csak falubeli ünnepekre használják, műsor, vagy aki azt előadja, nincs. /Nagy Botond: Jó idők és múlt idők. Vidéki kultúrházak, vidéki kultúra – jelentés a gyepűről. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./

2005. november 16.

Nyolcfős kutatócsoport – Soós Zoltán régésszel és Bakonyi Regina budapesti régészhallgatóval – október folyamán feltárta a disznajói református templom egykori szentélyét. Az ásatások során előkerült a 13. század végi, 14. század eleji román stílusú szentély. Itt találtak rá a 18. századi, barokk kori kriptára, amely ugyancsak feltárásra vár. A templomtól száz méterre található középkori udvarház körül is végeztek feltárásokat. Az épületet egy 1423-as irat erődített udvarházként, castellumként említi. A Ráth Károly Közalapítvány tervei közt szerepel a kúria megvásárlása, és ebben egy tájház és egy Felső-Maros menti régészeti központ létrehozása. Az épület felújítása, restaurálása, a régi udvarház visszaállítása, a falkutatások 3-4 milliárd lejt és akár 10 évet is felemészthetnek, viszont az eredmény igencsak látványos lehet. /Mészely Réka: Tájházat és régészeti kutatóközpontot terveznek Disznajóra. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 16./

lapozás: 1-15