udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
526
találat
lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-480 ... 511-526
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2004. február 23.
Marosi Ildikó kitűnő irodalomtörténész Kis/Helikon/könyv sorozatának legújabb kötete: Versailles-i repkény /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/. Ebben a marosvécsi Helikon-találkozók személyes, emberi vonatkozásairól írt. /A Pallas–Akadémia új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./2004. február 24.
Nem sok újdonság van ebben az elnöki nyilatkozatban, legfeljebb most Markó Béla plasztikusabban fogalmazott, hogy egy akolba próbálja beterelni mindazokat, akik nem értenek egyet az elhibázott RMDSZ-politikával – jelentette ki Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Szabadság kérdésére. A püspök Markó Béla szövetségi elnök ajánlatára reagált, miszerint készek leülni tárgyalni, egyeztetni, konzultálni, de csakis az egységes RMDSZ-en belül. Tőkés László nem zárta ki a párbeszéd lehetőségét. /P. A. M.: Tőkés László: Nincs újdonság Markó nyilatkozatában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./2004. február 24.
Márton Árpád RMDSZ-képviselő törvényhozási kezdeményezést nyújtott be az alsóházban, amely 2004. és 2006. között fokozatosan megszüntetné a kötelező katonai szolgálatot a csendőrségnél. A tervezet értelmében a csendőrség csak hivatásos katonákat alkalmazhat szerződéses úton, az intézmény személyzete pedig a katonák mellett civil alkalmazottakból állna. A sorkatonák létszámát évente egyharmaddal csökkentenék a 2004-2006 időszakban, így 2007 január elsején a csendőrség kötelékében kizárólag hivatásos katonák szolgálnának. /RMDSZ-es javaslat a csendőrségi katonai szolgálat megszüntetésére. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./2004. február 24.
Az egyházi ingatlanok bérleti díjáról döntött a kormány. Alacsonynak érzik az egyházi vezetők azt a kényszerbérleti díjat, amelyet a természetben visszaadott, de közintézménynek otthont adó épületeik után fizet az állam. A havi díj általában ötezer lej lesz négyzetméterenként. A jogszabály ugyanakkor 10 ezer lejes bérleti díjat szab meg a kutatási intézményeknek otthont adó épületekre, és 15 ezer lejes bérleti díjat a pártszékházként használt ingatlanokra. Külön tárgyalja a jogszabály a jogcím nélkül elkobzott ingatlanok bérletét. Az ide sorolt oktatási és egészségügyi létesítmények bérleti díja 6000 lej, a szociális létesítményeké (öregotthonoké, árvaházaké) pedig 2000 lej. A kormányhatározat kibocsátása szerepelt a Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ együttműködési megállapodásában. Borbély László, az RMDSZ ügyvezető alelnöke azt nyilatkozta, hogy a határozat tervezetét korábban elküldték az egyházfőknek, és egyikük sem jelezte, hogy elégedetlen lenne az összeggel. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke a Krónikától értesült a kormányhatározatról. Az összeg alacsonynak tűnik. Sem ő, sem az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője, Kató Béla, sem a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye általános helynöke, Potyó Ferenc nem tudott arról, hogy a kormány előzőleg konzultált volna erről az egyházakkal. /Gazda Árpád: Kényszerbérlet aprópénzért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 24./2004. február 24.
A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) követeli a Medgyessy-kormánytól, hogy vizsgálja felül a magyar–román határátlépési megállapodást, mert az korlátozza a két ország állampolgárainak szabad mozgását – jelentette ki az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós Budapesten. Az összességében 90 napot meghaladó tartózkodás – azaz a túltartózkodás – a másik ország területén megfelelő tartós vízum hiányában kiutasítást, pénzbüntetést és két évre szóló kitiltást vonhat maga után – olvasta fel a Patrubány a kolozsvári magyar főkonzulátus február elején kiadott közleményét. Ez a megállapodás megnehezíti az erdélyi családok életét. Sok szülő, nagyszülő van, aki az iskolai év alatt a Magyarországon letelepedett gyermekeinek segít a gyerekfelügyeletben, de sok mindenki mást kényszerít arra a korlátozó egyezmény, hogy folyton a napokat számolgassa, mialatt az anyaországban tartózkodik. /Felül kellene vizsgálni a magyar–román határátlépési megállapodást. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./2004. február 24.
Feljelentették a Maros Megyei Ügyészségen a Wass Albert felolvasási rekordkísérlet szervezőit és résztvevőit. A megyei művelődési bizottság feljelentése szerint a szervezők megsértették a háborús bűnös személyek kultuszának tiltását előíró rendeletet, mert a kolozsvári népbíróságnak közvetlenül a világháború után Wass Albert ellen hozott ítélete változatlanul érvényben van. Feltűnik a kettős mérce: szinte ugyanazok szorgalmazták nem is olyan régen Ion Antonescu marsall szobrának felállítását azon a sétányon, amelyen érvényes városi tanácsi határozat ellenére még ma is ott van az Antonescu nevét tartalmazó utcanévtábla. Jellemző, hogy a polgármesteri hivatal közleményeiben következetesen a Ion Antonescu sétány megnevezés szerepel. Természetesen nem igaz, hogy Wass Albert háborús bűnös. A román igazságszolgáltatás politikai elkötelezettsége miatt nem sikerült mindeddig kieszközölni az író rehabilitálását. A román igazságszolgáltatást elmarasztalta az EU-raportőri jelentés. /Bálint Zsombor: Tanulságos ol-wass-mány. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./2004. február 24.
A Maros megyei rendőrfelügyelőség vizsgálatot indított a Wass Albert rehabilitációjának támogatására szervezett maratoni felolvasás kapcsán. Azt vizsgálják, hogy a rendezvény szervezői megszegték-e a béke- és emberiségellenes bűnöket elkövető személyek kultuszát tiltó 31/2003-as rendelet előírásait. ,,Jelenleg azt ellenőrizzük, hogy a február 20–21-én elszavalt versek a Wass-életmű részei vagy sem. Ha ez bebizonyosodik, és kiderül, hogy bűncselekmény történt, az ügyészséghez fordulunk. Ha csak kihágásról van szó, az ügyet átveszi a Maros megyei művelődési és kultuszügyi igazgatóság” – közölte a megyei rendőrparancsnok. A Nagy-Románia Párt Maros megyei szervezete azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy merényletet követ el az államrend ellen azáltal, hogy támogatja a Wass Albert rehabilitációját támogató felolvasást. /Rendőrség versek ellen. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./2004. február 24.
A hatályos törvények értelmében csak rendkívüli fellebbezés révén lehetne rehabilitálni a háborús bűnökkel vádolt, 1946-ban halálra ítélt Wass Albertet – jelentette ki Frunda György RMDSZ-szenátor. Korábban a Wass-család az ügyvéd-szenátort kérte fel, hogy indítsa el a rehabilitációs folyamatot, amely azonban elakadt. Frunda felidézte: Wass Albertet 1946-ban halálra ítélte a kolozsvári népbíróság. Azzal vádolták, hogy 1940-ben az Észak-Erdélybe bevonuló magyar csapatoknak parancsba adta egy ortodox pap családjának és néhány románnak a kivégzését. A vádlott nem volt jelen az ellene lefolytatott bírósági eljáráson, időközben ugyanis Németországba, onnan pedig az Egyesült Államokba menekült. Ott tisztázta magát, majd az amerikai hadsereg tisztjeként is szolgált. Amerikában halt meg kilencvenéves korában. Frunda emlékeztetett rá, hogy a kommunista kormány a hetvenes években kérte a kiadatását, hogy végrehajthassa a büntetést. Az amerikai kormány azonban az addigra lefolytatott vizsgálat eredményeként megállapította: az egykori ítélet alapjául szolgáló vádak nem felelnek meg a valóságnak, ezért nem is adta ki az írót. Amikor a román kormány másodszor is kérte a kiadatást, újból elutasításra talált. Néhány évvel ezelőtt a kormány rendeletet adott ki, amely tiltja, hogy háborús bűnösöknek szobrot emeljenek. Ennek alapján rendelték el a Maros megyei Holtmaroson és Szászrégenben Wass Albert szobrainak eltávolítását. Erről az egyik helyen a református, a másikon pedig a katolikus plébánosnak kellett gondoskodnia, mindkettőjüket beidézték az ügyészségre. Frunda bizonyítékot talált arra, hogy a bűncselekmény napjaiban Wass Albert nem volt abban a faluban, ahol a kivégzések történtek, így nem lehetett képes arra buzdítani a honvédséget, hogy kivégezzék az embereket. /Wass Albert jogi és politikai kálváriája. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./2004. február 24.
Szilágyi Szilárd József olvasói levelében írta: a jelenlegi magyar kormánynak nem érdeke az erdélyi magyarság sorsának a rendezése. Szomorúbb, „hogy a mi neptunos RMDSZ-ünknek sem érdeke, sem szándéka a sorsunk rendezése. Sőt mindent megtesz azért, hogy az ezt felvállalók lejárattassanak, kirekesztessenek és valahogyan elhallgattassanak.” Markó a pozícióját félti és a tévében kijelentette: "Nekünk a románokkal van elszámolnivalónk és nem egymással". „Velünk, erdélyi magyarokkal kell elszámolnod, kedves Markó Béla, de igyekezz, nehogy valóban ne legyen kinek elszámolnod.” /Szilágyi Szilárd József, Mezőpetri: Kinek kell kivel elszámolnia? = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./2004. február 24.
Nagyváradon hét tagú testület jött létre Biró Rozália alpolgármester vezetésével, amely a nyugdíjasok sokrétű problémáin szeretne változtatni. A testület tagja Wéber Csilla pszichológus, a PKE pszichológia tanszékének vezetője, Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke, Szombati-Gille Ottó rendező, Budaházy István, a vasutaskórház korábbi főgyógyszerésze, Fazekas Mihály és Kiss László Attila a nyugdíjasok szövetségétől. Nyugdíjas klubokat akarnak. Az első találkozási lehetőség február 27-én lesz. A rendezvény mottója: Add, a kezed!" Első lépésben kérdőívek segítségével próbálnak reális képet alkotni a nyugdíjasok problémáiról. /(Balla Tünde): Add a kezed! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./2004. február 24.
Székely Ervin parlamenti képviselő több mint egy esztendeje indította útjára „Nagyvárad szenátora" című sorozatát, amellyel célja, hogy a magyarságért legtöbbet munkálkodó váradiakat egy-egy beszélgetős esten megismertesse a város lakosságával. Nagyvárad új szenátorai, Jakobovits Márta és Jakobovits Miklós képzőművész házaspár arról az értékmentő és értékteremtő lelki többletről osztották meg gondolataikat, ami tartalmilag átformálja az életet és emberként, magyarként, erdélyi magyarként tanít meg harmóniában lenni önmagunkkal és az örökké formálódó univerzummal. Jakobovits Márta kerámikus, Jakobovits Miklós pedig festőművész. /(Balla Tünde): Az elbóvlisodott világban hűnek maradni értékeinkhez. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./2004. február 24.
Az aranyosgerendi Bánffy István Kulturális Egyesület szervezésében február 20-án – az elmúlt egy hónap alatt immár másodszor – NGO-képzésen találkozott a környék magyar kisközösségeinek 21 képviselője. A rendezvény keretében Pillich László, a Heltai Alapítvány vezetője beszélt a helyi közösségek autonóm önszerveződésének fontosságáról, és szakmai felkészítőt tartott az anyagi forrásképzés, pályázatírás technikáiról az önszerveződni kívánó detrehemtelepi, harasztosi, aranyosgyéresi, kocsárdi, aranyosegerbegyi, hadrévi résztvevőknek. Közösen elemezték a Communitas Alapítvány által meghirdetett támogatási programból ezen kisközösségek számára hasznosítható pályázati lehetőségeket. Február 21-én Kolozsváron, a Heltai Alapítvány székhelyén került sor NGO-menedzsment tanfolyamra. Mindkét rendezvényt az NKÖM pályázati támogatásával szervezték meg. /Aranyosgerend/Kolozsvár. Mutatkoznak már a civil szervezeti képzés eredményei. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./2004. február 24.
Tízosztályosra nőtt a kötelező oktatás, ezentúl tíz év alatt tanítják meg azt a tananyagot, amit eddig nyolc év alatt tettek, és több idő jut az ismétlésre, begyakorlásra. Ezt vetíti előre az I–II. osztályok jóváhagyott új tanterve, és minden bizonnyal ilyen irányú lesz a változás a IX. osztályos tantervekben is, melyek még nem készültek el. A szovátai tanácskozás résztvevői megállapíthatták, a kezdő osztályoknak új tankönyveket lehet írni, csakhogy amíg ez az I–II. osztályok számára már most elkezdhető, tanterv hiányában a IX. osztályok számára csak 2005-re készülhetnek el. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége /RMPSZ/, az oktatási minisztérium kisebbségi főosztálya, az Erdélyi Tankönyv Tanács (ETT) képviselői, valamint Kovászna és Hargita megye főtanfelügyelői a múlt héten áthidaló javaslatokat fogalmaztak meg a szovátai Teleki Oktatási Központban tartott megbeszélésükön. Felkérés született az elemi osztályok tankönyveinek megírására, a IX. osztályokban pedig ősztől a meglévő magyar tankönyveket használják, de követik a tantervi módosításokat. Szó volt az érettségi és a pedagógusok versenyvizsgája versenytételeinek magyar nyelvre fordításáról is. A tavalyi tapasztalat azt igazolja, a tételek Bukarestben történő fordítása szakmailag nem kielégítő, a helyben fordítás ellenben bevált a pótérettségin, ezért idénre is ezt a változatot javasolják. Kovászna és Hargita megye főtanfelügyelői felajánlották, hogy mindkét országos vizsgára e két tanfelügyelőség szervezésében fordítják le a tételeket, és megfelelő biztonsági feltételek mellett továbbítják azokba a megyékbe, ahol magyar nyelven vizsgáztatnak. /(fekete): Most lépjenek a magyar tankönyvírók. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./2004. február 24.
A kolozsvári Agnus Rádiót elsőként Csép Sándor, az Agnus Média Alapítvány és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) elnöke köszöntötte. Tavaly karácsonykor volt a rádió kereken egyéves évfordulója. Február 22-én az unitárius és az evangélikus-luteránus egyház is együtt ünnepel az Agnus-szal, hiszen ezeket az értékeket, ezt a munkát ők is vállalják felekezeti műsoraikban. Bemutatkozó, ismertető film is készült a rádióról. Technikai okok miatt még nem vételezhető jó minőségben a város minden kerületében, néhol pedig egyáltalán nem. Adorjáni László lelkipásztor, az Agnus Rádió igazgatója kiemelte, ez a rádió lehetőséget ad arra, hogy magyarul szóljanak, Istenről. /Farkas Imola: Születésnapját ünnepelte az Agnus Rádió: a bárányok nem hallgatnak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 24./2004. február 24.
Sikeres és értékes volt Temesváron Tar Mónika Színek című, Szilágyi Domokos verseiből összeállított egyéni műsora a Krecsányi Ignác Műhely stúdiótermében. /Szekernyés Irén: Tar Mónika egyéni műsora a Csiky Gergely Színházban. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./2004. február 24.
Február 21-22-én Temesváron a helyi román Analog tévéadó Ötödik kerék című irodalmi adásának vendége volt Anavi Ádám. A költő 95. születésnapja előtt találkozott, a képernyő közvetítésével, a nézőkkel. Anavi visszaemlékezett élete fontosabb állomásaira. Két kötete román fordításban is megjelent, elhangzott néhány verse román fordításban. Anavi bevallotta, izgatottan várja a születésnapját, mert a legszebb ajándékot fogják átnyújtani neki: az aradi Irodalmi Jelen Könyvkiadó gondozásában megjelenő Válogatott versek kötetét. /Pongrácz P. Mária: Életműről a képernyőn. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./2004. február 24.
Negyvenéves fennállásának megünneplésére készül Temesvár és a megye egyetlen női kamarakórusa, a Carmina Dacica. Tizennyolc esztendeje a karmesteri pálca Tóth Flóra kezében van, vezetésével a nemzetközi mezőnyben is sikereket ért el az együttes. Tóth Flóra 1972-ben, a kolozsvári Gheorghe Dima Konzervatórium végzőseként került Temesvárra, a zeneművészeti líceum tanárának. Kezdettől írt a helyi magyar napilapban. Előzőleg már néhány zenekritikája és novellája látott napvilágot az Utunk irodalmi hetilapban. Tóth Flóra azóta is a helyi zeneművészeti líceumban tanít és zenei asszisztens a Zenei Karon. Közben különböző együttesek kérik meg, hogy lépjen fel zongorakísérettel. Tóth Flóra kamarakórusa először 1990-ben lépett fel a debreceni nemzetközi Bartók Béla Fesztiválon, ahol egyes énekszámokat magyar nyelven szólaltattak meg. Felléptek már Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Szlovákiában, Ausztriában és többször meghívták őket Magyarországra is. Férje és fiai is zenészek. /Pongrácz P. Mária: Muzsikáló világ. Beszélgetés Tóth Flóra karnaggyal. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./2004. február 24.
Elhunyt 91. évében a magyar irodalmi- és sajtóélet egyik nagy öregje, Kenyeres (1947-ig családi nevén Gutbrod) Pál. /sz. Arad, 1913. aug. 31./ Kenyeres Pál asztalosmunkásként kapcsolódott be a Magyar Népi Szövetség tevékenységébe, majd 1948-tól 1952-ig a Romániai Magyar Szó helyettes főszerkesztői tisztét töltötte be. Ezekben az években kapcsolódott be az újjászerveződő erdélyi magyar sajtóéletbe és irodalomba. Aradra hazatérése után nyugdíjazásáig a fogyasztási szövetkezetekben dolgozott, de gyakran publikált a helyi sajtóban, az Utunkban és a Művelődésben. Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör egyik alapító tagja, hosszú évekig elnöke, s a fiatal tehetséges tollforgatók szellemi atyja volt. A Kör két antológiájából az 1982 napvilágot látott Önarcképet szerkesztette. Az 1950-ben kiadott Ünnepi műszak és az Acélfal, valamint A győzedelmes esztendő című önálló kötetein kívül 1999-ben és 2000-ben az Aradi Kölcsey Egyesület a Magamat nyugtató és Kincskeresés címmel két verseskötetét is megjelentette. /Puskel Péter: In memoriam Kenyeres Pál. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 24./2004. február 24.
Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./2004. február 24.
Fazekasság és kerámia – Múlt és jelen címmel február 13-án a nagybányai Teleki Magyar Házban megnyílt kiállításon két kortárs keramikus, Kőszeghy István és Les Gábor munkássága mellett elsősorban magángyűjtők, valamint a Nagybányai Néprajzi Múzeum tulajdonát képező régi értékes kerámiatárgyakat is bemutatott. A kiállítás a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, a Nagybányai Magyar Képzőművészek Társasága, valamint a helyi Néprajzi Múzeum támogatásával jött létre. /Sz. L. Z.: Nagybánya. Kerámiák régen és ma. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./