udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
338
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 331-338
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. augusztus 7.
Valóban SRI-ügynök Ráduly Róbert „szekusa”
Valóban a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) alkalmazottja az a Ráduly Róbert által „szekusnak” nevezett férfi, akit a csíkszeredai polgármester a múlt pénteken este üldözőbe vett, majd a rendőrség kezére adott, mert megelégelte, hogy az illető hetek óta figyeli minden lépését és fényképeket készít róla.
Ezt a SRI szóvivője ismerte el kedden este a România liberă napilapnak. Sorin Sava azonban hangsúlyozta: a férfi nem küldetést teljesített, amikor péntek este provokáló módon fényképezte a polgármestert. „Az incidens a SRI-tiszt szabadidejében történt. Saját telefonjával, közterületen fotózta Ráduly Róbertet” – fogalmazott a szóvivő. Tájékoztatása szerint a hírszerző szolgálat a későbbiekben dönt alkalmazottja további sorsáról, megvárják, hogy az ügyészek fejezzék be az incidens kivizsgálását.
Mint ugyanis ahogyan korábban megírtuk, a „szekus” és a polgármester kölcsönösen feljelentették egymást a rendőrségen, és az eset kivizsgálása az ügyészek bevonásával történik. A H. C. iniciáléjú 46 éves férfi testi sértéssel vádolja az elöljárót, Ráduly pedig zaklatás címén nyújtott be panaszt ellene.
A SRI alkalmazottját a România liberă értesülései szerint jelenleg a brassói katonai kórházban ápolják, mert – a polgármester verziója szerint – elesett és csúnyán megütötte magát, amikor a politikus üldözőbe vette. A férfi ellenben azt állítja, hogy Ráduly ütlegelte, ezért szorul orvos kezelésre.
A maszol.ro csíkszeredai tudósítójának pénteken sikerült lencsevégre is kapnia a polgármestert fotózgató férfit. Az incidens másnapján Marius Bercaru, a SRI sajtóosztályának vezetője lapunknak elmondta: nem is hallott a Csíkszeredában történtekről, valószínűleg azért nem, mert a férfi nem az alkalmazottjuk.
Maszol.ro2013. augusztus 7.
Szigetek a csángó közösségek Moldvában – Kelemen Hunor szövetségi elnök Magyarfaluban
„Egy ismeretlen tengerben olyan szigetek a csángó magyar közösségek, ahol megállhatunk, megpihenhetünk. Magyarfalu is egy ilyen sziget, ahol magyarul tanulnak, magyarul énekelnek és magyarul imádkoznak” – mondta Kelemen Hunor szövetségi elnök vasárnap délután Magyarfaluban. A Bákó melletti, 1500 lelket számláló faluban a közösség apraja-nagyja összegyűlt, hogy Budau Linára emlékezzen. Budau Lina 2007-ben a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által kezdeményezett, a moldvai magyar kultúra megőrzésére irányuló programjának a szolgálatába állt, majd a falu összes, magyar órára járó gyerekét és fiatalját tanította. Órarend szerinti foglalkozásokon tanított éneket és táncot, a helyi szokásokat bemutató előadásokat szervezett. Munkájának legfontosabb vezérelve volt, hogy továbbadja azt a tudást, azt a szellemi örökséget, amit a szülőktől, nagyszülőktől örököltek.
„Született népművelő, tanító, értékmentő és értékteremtő volt Budau Lina asszony, akinek az emléke előtt ma fejet hajtunk. A közösség iránta érzett megbecsülését jelzi ez az ünnepség. Ez a közösség szereti szülőfaluját, szeretnek itt lenni, hiszen minden, ami őket körülveszi, a kezük munkája, ők építették. Tudjuk, hogy itt, ezen a szigeten néha nagyon nehéz magyarnak megmaradni, de azt is tudjuk, hogy ezt a szigetet csak az itt élő közösség tudja megtartani. Természetesen minden külső segítségre szükség van, és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség támogatására mindig számíthatnak, ám a magyarfalusi emberek bátorságán, kitartásán, akaratán múlik a közösség megmaradása” – hangsúlyozta az RMDSZ elnöke a Budau Lina emlékére állított szobor avatási ünnepségén.
A szobor alkotója Kő Pál, Kossuth díjas szobrászművész, a budapesti Képzőművészeti Egyetem volt rektor-helyettese. Budau Lina szobrának felállítását az egri Molnár László és családja kezdeményezte, akik a magyarfalusi csángó közösség régi barátai és támogatói.
Kelemen Hunor szövetségi elnök Pogár Lászlóval, Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnökének vezetésével megtekintette az épülő, magyarfalusi közösségi házat, illetve a lábniki Magyar Házat, amelynek a kertjében most épül a gyerektábor. Mindkét intézményt támogatja az RMDSZ és a Communitas Alapítvány.
kms.mtva.hu/hir2013. augusztus 8.
Gyanús a magyar
A hazai politikai uborkaszezon nagy híre: Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere nyakon csípett egy szekust, ki hetek óta azzal vegzálta, hogy bárhol megfordult, elkattintotta maroktelefonjába szerelt fényképezőgépét. Megkergette, utolérte, s átadta a rendőrségnek. Ahogyan Romániának ebben a szegletében gyakorta megesett, megesik – most bűnvádi eljárást készülnek indítani, no nem a pimasz és szakmailag pancser szekus, hanem amatörizmusának áldozata, a polgármester ellen.
S hogy ne mondhassuk, az égadta világon semmi nem változott e tekintetben kies hazánkban, e fülledt nyáron csoda történt: a Román Hírszerző Szolgálat kis habozás után elismerte, hogy a fényképező ember kötelékeibe tartozik. Igaz, azt állították közleményükben, hogy emberük fotózási szenvedélyét szabadidejében gyakorolta, azaz nem a „cég” megrendelésére dolgozott. Hiszi a pimasz piszi. S ahogyan az már köreikben szokásos, mentik, ahogy tudják, emberük irháját. Először is a megyei törvényszéki orvostani intézet hat-hét napon belül gyógyuló traumákat állapított meg, s most a brassói katonai kórházban ápolják szédülés, fejfájás s egyéb panaszok miatt. Hogy egy hasra esés a szégyenen kívül milyen traumákat okozhat egy derék és titkos hadfinak, kérdéses, de tény: kórházuk már sok egyenruhást mosott tisztára. Az igazságszolgáltatás malmai tehát nem a buzgómócsing hírszerzőt készülnek megregulázni, hanem az emberüket nyilvánosan megszégyenítő magyar polgármestert. Arra egyelőre kevés szót vesztegetnek, hogy mennyire demokrácia- és természetellenes, irritáló, mi több, sértő, hogy ez az intézmény – akárcsak a rendszerváltás előtt – pimasz, provokáló jelenlétével igyekszik félelmet kelteni, miközben hülyeségekkel foglalkoznak. A két-háromszorosára növelt testületnek elegendő pénze és ideje van arra, hogy ne csak megfigyelje, de riogassa is az embereket. Hogy egy árva magyar polgármester sakkban tartására ezreket költenek, a román demokrácia minőségét mutatja, s jelzi: a költségvetés kiegészítésekor számukra kiutalt pluszpénzre egyebek közt a székelyföldiek pontosabb-szigorúbb megfigyelése miatt is szükség volt. E művelet mögül a székelyföldi erőszakszervezetek erőfitogtatása kandikál ránk: lám, itt vagyunk, bármerre léptek, szemmel tartjuk minden szusszanásotokat – valahogy úgy, mint a rendszerváltás előtt, mikor még a Securitatén a magyarság megfigyelésére külön szakosztályt működtettek, s nem volt olyan megfigyeltjük, kire legalább a nacionalizmus és revizionizmus vádját rá ne húzták volna. A jelek szerint cseberből vederbe estünk: az úgynevezett új román demokráciában is gyanús a magyar.
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. augusztus 8.
Ki veszélyezteti a nemzetbiztonságot?
Románia nemzetbiztonságára nem az ország magyar lakossága jelenti a veszélyt, Románia igazi gondja a szociális helyzet, a demográfiai helyzet, a politikusoknak ezekkel kellene foglalkozniuk, és azzal, hogy mindent megtegyenek azért, a magyarok ne vándoroljanak ki az országból – véli Antal Árpád, aki aggasztónak tartja, hogy a szűk látókörű román politikusoknak még mindig fontosabb a magyarellenes viselkedésük fennen bizonygatása, mint országuk jövőjével törődni.
Hogy immár pártállástól függetlenül minden román politikus össztűz alá vette a magyarságot, az azért is aggasztó, mert nem maradnak partnereink, és ha nincs, akivel tárgyalni, az már komoly veszélyt jelent – mondta az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke. Szerinte az ország valós gondjaival kellene foglalkozniuk a felelős politikusoknak, akik még mindig abban a meggyőződésben élnek, hogy magyarellenesnek lenni több szavazatot jelent számukra, mint országuk gondjait megoldani. „És Románia legsúlyosabb problémái demográfiai jellegűek, néhány éven belül az ország lakossága nyolcmillióra csökken, a fiatalok elmennek, az itt születő gyerekek legalább harminc százaléka szegény családokban jön a világra, ahol nagyon kicsi az esélyük az állam hasznos polgáraivá válni, szociális segélyezettek lesznek életükön át. Az emigráltak helyét pedig idegen kultúrájú, más népek veszik át, ilyen körülmények között Romániának mindent meg kellene tennie, hogy a másfél milliós magyarság ne kivándoroljon, túl kéne licitálnia Magyarország állampolgárságot felkínáló ajánlatát” – fogalmazott Antal Árpád, aki szerint húsz-harminc év múlva szétesik magától Románia, ha az ország mindenkori vezetői végre nem a valós problémákkal kezdenek foglalkozni, ha továbbra is a magyarság autonómiaigénye jelenti számukra a legnagyobb veszélyt.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2013. augusztus 8.
Tabukat döntögetnek az EMI-táborban
A székely zászló botrány volt a fő témája az EMI-tábor szerdai nyitónapjának, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesülete által szervezett rendezvény vasárnapig zajlik a székelyföldi Borzonton.
Soós Sándor főszervező nemzeti ifjúsági fesztiválként jellemezte a tábort, amelyen a hét végéig napközben „tabukat döntögetnek" az előadósátrakban, nemzetpolitikai kerekasztal-beszélgetéseket tartanak, kulturális és szabadidős programokat ajánlanak, esténként pedig népszerű zenekarok szórakoztatják a táborlakókat.
„Ez egy olyan hely, ahol a magyar családok minden korosztálya megtalálja a számára kedves programot" – magyarázta Soós Sándor. Hozzátette, az EMI-táborral eredetileg az egyesület tagságának akartak hasznos időtöltési lehetőséget biztosítani, a rendezvény azonban túlnőtte annak kereteit. Az idei tábornak Az akarat utat talál a mottója, mondta a főszervező, aki szerint ezzel elsősorban a székelyföldi autonómiatörekvéseket akarták szolgálni.
A vasárnapi autonómianapon baszk, katalán és dél-tiroli előadók beszélnek saját tapasztalataikról. „A tábor résztvevőinek azt az üzenetet szeretnénk átadni, hogy nem elég csak hinni, nem elég csak beszélni arról, hogy milyen jó is lenne az autonómia, akarni is kell" – jelentette ki Soós Sándor. Elmondta, a „nemzetpolitikai műhelymunkára" valamennyi erdélyi magyar párt és politikai szervezet képviselőit meghívták, Magyarországról pedig hagyományosan a Fidesz és a Jobbik politikusai kapnak meghívót. Hozzátette, a korábbi évek gyakorlata alakította úgy, hogy „a Tusványoson Orbán Viktor a visszajáró vendég, az EMI táborba Vona Gábor jön el".
A Jobbik elnöke szombaton délben Európa vagy Unió? címmel tart előadást. Soós Sándor szerint nem az a céljuk, hogy valamely politikai párthoz kössék a tábort, hanem az, hogy az általuk javasolt kényes témák kapcsán beszélgetésre sarkallják a politikusokat. A politikai panellek mellett számos szórakoztató rendezvény is lesz, a tábor színpadán többek között csütörtökön az Edda, pénteken a Kárpátia, szombaton az Ossian, vasárnap pedig a Hooligans lép fel.
Krónika (Kolozsvár)2013. augusztus 8.
Aki mögöttetek áll
A Román Hírszerző Szolgálat honlapján, a gyakori kérdések menüpont alatt a SRI munkatársai arra is választ adnak, hogy kiket figyelnek meg: „A SRI küldetése nem egyes személyek megfigyelése, hanem a nemzetbiztonsági kockázatok feltérképezése, a veszély megelőzése, illetve elhárítása."
Nem tudni, hogy Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere jelenleg a feltérképezés, vagy már az elhárítás szakaszában van, de az biztos, hogy megfigyelték. A Román Hírszerző Szolgálat a városvezető filmekbe illő „szekusfogása" nyomán példátlan tettet hajtott végre: elismerte, hogy a Rádulyt hetek óta követő és fényképezgető személy a SRI alkalmazottja.
A fülön csípett pofa munkáltatója egyes feltételezések szerint azért vallotta be az igazat, mert a nem mindennapos üldözés közben a hírszerző tiszt – aki „véletlenül megbotlott", aminek következtében „csúnya" sérüléseket szenvedett – „elvesztette" övtáskáját, amelyben minden bizonnyal letagadhatatlan bizonyíték volt a titokzatos rajongó valós kilétéről. A SRI ugyanakkor tagadta, hogy H. C. küldetést teljesített volna, ugyanis a hivatalos álláspont szerint szabadidejében fotózgatott.
A nem mindennapos történet óhatatlanul azt a hírhedt interjút juttatja eszünkbe, amelyet Rádullyal készítettek 2011 decemberében, ám végül letiltották/visszavonták, így nem jelenhetett meg. A végül kiszivárgott beszélgetésben a polgármester bejelentette, nem indul a tavalyi helyhatósági választásokon (nem így történt), ugyanis elege lett: többek között abból, hogy „az 1989 előtti kommunista rezsimet messze meghazudtoló szekus rendszert építettek kemény pénzen", a városban és a térségben pedig „több szekus dolgozik, mint mondjuk városházi alkalmazott vagy rendőr".
A szókimondó, éles helyzetekben is tettre kész csíkszeredai polgármester tragikomikus esetének egyik tanulsága, hogy az erdélyi magyar politikai, önkormányzati vezetőket még mindig nemzetbiztonsági tényezőként kezelik Romániában. De öröm az ürömben, hogy képviselőink legalább kétszer is meggondolják, mibe keverednek, ugyanis sokkal nehezebb mindent megmagyarázni az ugrásra kész ügyészeknek, mint a vakon hű választóknak.
Páva Adorján
Krónika (Kolozsvár)2013. augusztus 8.
“Elég volt a konfliktusokból”
Interjú Brassai Zsomborral, az RMDSZ Maros megyei elnökével.
– Márciusban került az Maros megyei RMDSZ élére. Megválasztása után azt nyilatkozta, új fejezet kezdődik a szervezet életében. Érték-e meglepetések az eltelt időszakban, találkozott-e olyasvalamivel, amire addig esetleg nem volt rálátása?
– Semmiféle meglepetés nem ért, mindenre volt rálátásom, hisz tizenkét éven keresztül a korábbi elnök, Kelemen Atilla mellett vezettem a szervezetem. Számomra csupán a rám háruló felelősségérzet jelent újdonságot. Már beiktatásom másnapján fel kellett ismernem, hogy a döntéshozatalnak sokkal nagyobb a súlya, mint azelőtt. Különösképpen semmin nem kellett változtatnom, de a legmegfelelőbb döntések meghozatala érdekében konzultációs testületeket létrehozását javasoltam. Így született meg a vidékfejlesztési testület, amellyel havi rendszerességgel találkozunk és átbeszéljük a vidék gondjait, olykor pedig meghívott szakértők bevonásával próbálunk választ találni bizonyos sajátos kérdésekre. Folyamatosan konzultálok a pedagógusokkal, az orvosokkal, de igény mutatkozott az ifjúsági szervezetek bevonására is, és a sort itt még nem kell lezárni.
– Mennyire könnyíti a Maros megyei elnök dolgát, hogy hosszú évek után a marosvásárhelyi szervezet élére is egy teljesen azonos hullámhosszon lévő vezető került?
– Peti Andrással a tavaly együtt kezdtük el a városi alakulat átszervezését, így számos stratégiai kérdésben még az ő megválasztása előtt sikerült egyezségre jutnunk. Nem csak, hogy zökkenőmentes az együttműködés, de a két vezetőség állandó kapcsolatban van, amely lehetővé teszi a döntések előkészítését és összehangolását.
– A vásárhelyi RMDSZ-szervezetet újraalakították, ezzel egy időben azonban szerveződni kezdett egy belső ellenzék is, amelynek tagjai azzal vádolták önöket, hogy ki lettek rekesztve a megújulási folyamatból. Velük hogyan tudnak kommunikálni?
– Úgy tudom, Peti Andrásék többször is próbálták felvenni a kapcsolatot velük, szeretnék rendezni a viszonyt. Úgy, ahogy mi is egy megyei széleskörű konzultációt indítottunk, a városi vezetők is ezt teszik vásárhelyi szinten. Különböző grémiumokkal találkoztak, iskolai vezetőtanácsokkal, egyházi képviselőkkel, civil szervezetekkel, így kapcsolatba kerülhettek azokkal is, akik fenntartásokkal fogadták az átszervezést. Én magam is találkoztam annak az úgynevezett mozgalomnak egyik-másik vezetőjével és jeleztem, hogy nem áll szándékomban tovább gerjeszteni a konfliktust, elég volt belőle.
– Fiatal elnökként hogyan sikerül kézben tartani a szervezet "nagy öregeit"? Annál is inkább, mivel a keménykezű Kelemen Atilla idejében is akadtak külön utasok a "sztárpolitikusok" között.
– Nem hinném, hogy kézben kellene őket tartanom, én inkább a konszenzusos döntések meghozatalára és érvényesítésére próbálok törekedni. Ismétlem, testületekben gondolkodom, melyeknek a parlamenti képviselők is tagjai, ennek megfelelően rendszerességgel találkozunk és egyeztetünk.
– Éppen ez az: a csapatmunkában elengedhetetlen, hogy valaki, valakik ne külön utasként dolgozzanak az RMDSZ mellett vagy éppenséggel az RMDSZ ellen.
– Én nem látom ezt a külön utas ügyködést, inkább azt tapasztaltam az elmúlt négy-öt hónap alatt, hogy nem volt olyan kérdés, amiben ne tudtunk volna egyeztetni.
– Két-három év múlva lesz önben annyi erő és lélekjelenlét, hogy az általam említett "nagy öregek" némelyikének megköszönje negyedévszázados munkáját és arra sarkalja, hogy az ő korukban jó lenne átadni a stafétabotot az utánuk érkezőknek?
– Ezt nem nekem kell megtenni.
– Gondolja, hogy majd megteszik maguktól?
– Gondolom, hogy azzal a tapasztalattal, amivel rendelkeznek, pontosan be tudják majd mérni, hogy mi a helyes lépés az RMDSZ és a választópolgárok szemszögéből nézve. De már most megmondom: a következő választásokat ugyanazokban a széleskörű testületekben fogjuk megszervezni, amelyekben el kezdtünk most dolgozni. Nem hinném, hogy e miatt konfliktushelyzetbe kerülnénk.
– Apropó konfliktushelyzet: érkezése óta valamelyest javult vagy legalább változott az RMDSZ és Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester közötti, immár 1996 óta időnként rossznak máskor nagyon rossznak mondható viszony?
– Mind a megyei, mind a városi önkormányzat szintjén folyamatos egyeztetünk a politikai szereplőkkel, azokkal is, akik nem minden esetben nevezhetők politikai partnereknek. Minden egyes kérdésben megpróbáljuk azokat az érdekeket érvényre léptetni, melyek szolgálatára szegődtünk. Úgy tapasztalom, hogy mind a megyei, mind a városi önkormányzatban megtaláltuk a közös hangot az együttműködés érdekében. Sajnos rengeteg sérelem gyűlt fel az elmúlt években, személyes konfliktusok nehezítik az egészséges együttműködés kialakítását. Egy viszont biztos: a marosvásárhelyi illetve Maros megyei magyar érdek számunkra mindenféle kompromisszumot fölülír.
– Van ennek az együttműködésnek kézzelfogható eredménye?
– Első sorban a marosvásárhelyi 2-es iskola Bernády Györgyről való elkeresztelését tartom egy rendkívül jelentős lépésnek, amit nagyon következetes munkával vittünk véghez. Tegyem hozzá: karöltve a civilekkel, akiknek hálás vagyok a küzdelmükért. Ehhez a harchoz viszont társítanunk kellett azokat a politikai eszközöket, amelyekkel végül is elértük a tanintézmény átnevezését. Ebben voltak partnereink is, hisz a Szociálliberális Unió jobboldali része mellénk állt. Másrészt az iskolahálózat kialakításában is sikerült megfelelő megoldásokat találni ahhoz, hogy ne sérüljön a magyar oktatás. Sőt a belvárosban egy új magyar általános iskolát is létrehoztunk, hisz szeptembertől a Református Kollégium az egykori Szentgyörgy utcai leánybentlakásban előkészítő osztályt indít. Ez sem jöhetett volna létre a helyi eredményes politizálás nélkül. A megyei önkormányzat szintjén valamivel könnyebb dolgunk van, mivel a vezetői nyitottabbak. Éppen ennek köszönhetően a továbbiakban is meg tudtuk őrizni azt a hagyományos 40-60 százalékos pénzelosztási rendszert. Az már más kérdés, hogy nincs túl sok minden, amit el lehetne osztani. Belátom, Dorin Floreaval kissé nehezebb zöldágra vergődni, de vele is tárgyalásokat folytatunk. Úgy érzem, ha nem élezzük az etnikai konfliktusokat, csak sikerül megegyezni.
– Ugyanilyen eredményes egyezkedések folynak a többi magyar párttal is?
– Tulajdonképpen az utóbbi időszakban egyetlen olyan ügy kapcsán tudtunk megegyezni, ez az augusztus végi Vásárhelyi Forgatag megszervezése, amelyből mind az RMDSZ, mind az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) kiveszi a részét. Nyilván ez nem egy politikai színezetű rendezvény és nem is szeretnénk, ha azzá válna. Konfliktusunk az elmúlt hónapokban nem volt, és azt gondolom, hogy, ha ezt a megközelítést állandó gyakorlattá fejlesztjük, akkor elkerülhetők azok a torzsalkodások, amelyek az elmúlt időszakban vesztességekhez vezettek.
Krónika (Kolozsvár)2013. augusztus 8.
Szekus reflexek
Lehet sokan felnevettek, amikor meghallották Csíkszereda polgármesterének a zavaros szekustörténetét. Vicces lehetett elképzelni, amint a székely város polgármestere üldözőbe vette Csíkszereda központjában az őt megfigyelő hírszerző tisztet, majd utolérte, és átadta a rendőrségnek. Sokan legyinthettek a dologra két okból is. Egyrészt hihetetlennek tűnik, hogy a hírszerzés ilyen amatőr akcióval lejárassa magát, másrészt például a román médiának azért lehetett lényegtelen ügy – feltételezem én –, mert az csak természetes dolog a nemzetállami reflexek szerint, hogy egy románellenesnek titulált megnyilvánulásairól is ismert polgármestert a román hírszerzés megfigyelés alatt tart.
Tény, hogy Romániában ma sokan tényként könyvelik el, hogy a lehallgatás újból virágkorát éli. Mintha feltámadt volna a rossz emlékű Szekuritaté, olyan gyakran kerülnek nyilvánosságra ilyen-olyan jegyzőkönyvek. A lehallgatások urai ma korszerűbb technikával és talán más célokkal követik az ellenségnek tekintett személyeket, de ez a lényegen mit sem változtat. Nincs rendben a dolog, hiszen különben is ezer sebből vérzik a jogállamiság.
A Ráduly-ügy új megvilágításba helyezi az utóbbi időkben megszokottá vált lehallgatások és megfigyelések sötét fejezetét, hiszen ebben az esetben a romániai magyarság legreprezentatívabb érdekvédelmi szervezetének egyik közismert politikusáról van szó, ezért az ügy könnyen sorolható a kisebbségellenesség témakörbe. Persze, még mielőtt ilyen sommás következtetést vonnánk le, érdemes elgondolkodni, hogy milyen lehetséges forgatókönyvek húzódhatnak meg az ügy mögött, amelyről vélhetően több részletet nem fogunk megtudni. Lehet, hogy félig-meddig hivatalos intézményi vagy helyi titkosszolgálati csoportosulások és hozzájuk közel álló erők provokációjáról van szó, de a „buzgó mócsing” változata is elképzelhető. A magyar többségű lakossággal rendelkező megyékben könnyen előfordulhat, hogy felülreprezentáltak a titkosszolgálati tisztek a lakosság számához viszonyítva. Ezt a nagy apparátust pedig kis létszámú román nemzetiségűek köréből kell kiválasztani, így bekerülhetnek az apparátusba gyenge minőségű emberek, akik képesek lejáratni ilyen akciókkal az intézményt. Másrészt a magyar megyékben a titkosszolgálati felülreprezentáltság miatt sok zabhegyező is akadhat a tisztek soraiban, akik jobb híján, nyilvános rendezvényeken próbálnak kitűnni és teljesíteni. (Annak idején a Szekuritaté tisztjei is fiktív, kitalált tartalmú jegyzőkönyveket írogattak, hogy teljesítsék a penzumot.) Ez a buzgóság pedig időnként amatőrizmusba csaphat át.
Ráduly Róbert szekusügye mindenestre felidézi az egykori kommunista titkosszolgálat rossz emlékét, és megerősíti a romániai magyarok többségében élő tipikus kisebbségi reflexet, miszerint egy romániai magyart a demokráciában is bizalmatlanul kezelnek az állami szervek, főleg a titkosszolgálatok, amelyek éberen őrködnek a nemzeti szuverenitás és a területi épség fölött. Csakhogy időközben Radu Mazăre és egyéb helyi bárók „autonóm” tartományaiban ez a nemzeti kohézió már régóta sokkal törékenyebb, mint Székelyföldön, de hát ez nem tűnik fel a nemzeti kisebbségeket nemzetállami reflexszel kezelő titkosszolgálatoknak.
Szabadság (Kolozsvár)2013. augusztus 8.
Kihallgatták Rádulyt „szekusügyben” az ügyészek
Kihallgatta a csíkszeredai bírósági ügyészség Ráduly Róbertet annak a titkosszolgálati tisztnek az ügyében, aki azt állítja, hogy péntek este bántalmazta őt Csíkszereda polgármestere – írta csütörtök este vádhatósági forrásokra hivatkozva a Mediafax.
Az ügyészek a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) alkalmazottjának bűnvádi panasza nyomán jártak el. Holircă Bogdan Constantin testi sértés elkövetése miatt tett feljelentést szombaton a polgármester ellen.
A hírügynökség szerint Ráduly az ügyészeknek elmondta: a férfi folyamatosan követte és fényképezte nyilvános rendezvényeken, amit a polgármester nem kifogásolt. Akkor jött ki a béketűrésből, amikor a SRI tisztje Csíkszereda egyik szállodájának halljában készített róla felvételeket, amikor a városnapokra érkezett külföldi vendégekkel tárgyalt. Üldözőbe vette és a piacig kergette a férfit, ahol Holircă megbotlott és elesett. Ekkor átadta a SRI alkalmazottját a rendőrségnek.
Az áldozat ügyészségi források szerint azt állítja, hogy két fotót készített a polgármesterről a mobiltelefonjával a szálloda halljában. Amikor őt meglátta, Ráduly felmérgelődött, kergetni kezdte, a piacnál utolérte, ütlegelte, fejét egy személygépkocsinak csapta és eltörte a szemüvegét. A SRI tisztje szerint a dulakodás közben eltűnt az övtáskája, amelyben iratait és bankkártyáit tartotta.
Fábián Orsolya ügyészségi szóvivő csütörtökön a Mediafaxnak elmondta, hogy a vádhatóság bűnvádi nyomozást indított ebben az ügyben: kihallgatják a feleket és a tanúkat, megvizsgálják a testi sértést igazoló orvosi papírokat. A későbbiekben döntenek arról, hogy indul-e bűnvádi eljárás a polgármester ellen.
Maszol.ro2013. augusztus 8.
Megszólalt a „szekusügyben” Ráduly Róbert polgármester
„Ez már valami, hogy a titkosszolgálat elismerte: az ő emberük az, aki engem követett, megfigyelt és fotózott” – kommentálta Ráduly Róbert a maszol.ro-nak szerdán azt, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) megerősítette: az alkalmazottjuk az a férfi, aki hetekig megfigyelés alatt tartotta és fényképezte Csíkszereda polgármesterét, és akit zaklatásért az elöljáró szombaton feljelentést tett a rendőrségen.
Szerinte ez az első eset Romániában, hogy a SRI felfedi ügynökét. „Nem valószínű, hogy bármelyik másik emberükről beismernék, hogy nekik dolgozik. Az eset önmagáért beszél” – tette hozzá.
A polgármester szerint a bepanaszolt férfin kívül akadnak még, akik megfigyelés alatt tartották és tartják. „Akit elkaptam nem egyedül van, hiszen vannak még kollégái, akiket szintén ki lehet szúrni a tömegből nyilvános eseményekkor. Ebből az ügyből még bármi lehet” – mondta el az eset kapcsán lapunknak Ráduly Róbert.
Mint ismert, a maszol.ro-nak szerdán a SRI ügynökének nevét is sikerült kiderítenie: a 46 éves csíkszeredai férfit Holircă Bogdan Constantinnak hívják. A SRI-s egyébként szintén feljelentést tett Ráduly Róbert ellen testi sértés miatt. Mindkét ügyben az ügyészség vizsgálódik.
Maszol.ro2013. augusztus 8.
Pedagógusoknak hirdetnek állást Csángóföldön
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) versenyvizsgát hirdet a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program megüresedett, illetve újonnan létrejött pedagógusi állásaira mindazok számára, akik a 2013/2014-es iskolai évben szeretnének tanítani, oktatói és nevelői képességeiket a gyakorlatban kipróbálni.
A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban tanuló gyermekek román tannyelvű intézetekben tanulnak. Az otthonról hozott magyar szókincsük a legrégebbi magyar dialektus szavait őrzik. A programban dolgozó kollégák a magyar nyelv írása és olvasása mellett igyekeznek minden hiányosságot pótolni, melyet a román állami oktatási rendszer enged ezekben a közösségekben. Az oktatás intézményesített formában, de nem mindig az iskolában zajlik, (iskolán kívüli foglalkozásoknak neveznek).
A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban mindig szükség van megfelelő szakképesítéssel rendelkező pedagógusokra, ezért szakképzett magyartanárok, néprajzosok, magyar tanítók (tanítóképzőt, tanítóképző főiskolát végzettek), más szakképesítésű pedagógusok, valamint olyan fiatalok jelentkezését várják, akik szeretnének gyermekeket magyar nyelvre, hagyományőrzésre tanítani.
A rendszeres havi fizetés és étkezési jegyek mellett minden alkalmazott a lakhatósági feltételeit biztosító külön juttatásban részesül (házbér, villany-, víz-, gáz- és telefonszámla megtérítése).
A jelentkezéshez szükséges iratcsomót (beiratkozási ív, Europass CV (szakmai önéletrajz), végzettséget igazoló oklevélmásolatok, személyi igazolvány másolat, kézzel írott motivációs indoklás, ajánlólevél) a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének székhelyén (Csíkszereda, Petőfi u. 4. sz.) lehet személyesen beadni, vagy elküldeni szkennelt formában az [email protected] illetve, [email protected] e-mail címre 2013. augusztus 25-ig.
A versenyvizsga időpontja szeptember 3., ekkor magyar nyelvismereti írásbeli tesztet írnak a jelentkezők, szeptember 4-én pedig szóbeli meghallgatás, interjú lesz.
A felvételt nyert pedagógusok kötelezően részt vesznek a 2013. szeptember 6–8. között szervezett tanévet előkészítő továbbképzésen a szovátai Teleki Oktatási Központban.
Az érdeklődők tájékozódhatnak a hagyományőrzők, tanítók, oktatók és foglalkozásvezetők eddigi munkájáról, feladatairól, eredményeiről, sikereiről az RMPSZ honlapján. Ugyaninnen tölthetik le a versenyvizsgához szükséges beiratkozási/jelentkezési formanyomtatványt is.
Maszol.ro2013. augusztus 8.
Szórványkollégium nyílik az erdélyi Szászrégenben
Szórványkollégium nyílik várhatóan ősszel a Maros megyei Szászrégenben, ahol már elkezdték felújítani az új intézménynek otthont adó épületet.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) Maros megyei szervezetének az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleménye szerint a szászrégeni szórványkollégium létrehozásának ötlete azután merült fel, hogy Ady István magyarfülpösi lelkész létrehozott a térségben egy kisebb kollégiumot, amely a mezőségi és a Felső-Maros menti tanyavilágban kallódásra ítélt magyar gyerekek megmentését tűzte ki célul.
Brassai Zsombor, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke szerint a jó példának foganatja volt, hiszen a szászrégeni magyar közösség helyi vállalkozókkal együtt összefogott, és elkezdte felújítani az új kollégiumot befogadó ingatlant.
A helyi római katolikus egyházközség és az Ady István lelkész által vezetett Szivárvány Alapítvány 25 évre szóló szerződést kötött. Az alapítvány huszonöt évig ingyenesen használhatja az egyházi ingatlant, amelyet teljes egészében felújít és szórványkollégiumként működtet.
A munkálatok két hete kezdődtek el, a beruházás összértéke közel kétmillió lej (134 millió forint). A tervek szerint az intézmény szeptemberben nyitja meg kapuit, kezdetben 9-10 diáknak fog szállást nyújtani. Az épület befejezéséhez mintegy 15 ezer euró (4,4 millió forint) szükséges, amit a kezdeményezők reményei szerint további adományokból sikerül majd előteremteni.
MTI2013. augusztus 8.
EMI-tábor – A neptuni titkos tárgyalások húsz év távlatából
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
A romániai magyar politikát alapjaiban befolyásoló 1993-as neptuni titkos tárgyalásokat, és ezek hatásait vették számba a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-tábor, az Erdélyi Magyar Ifjak egyesület által szervezett tábor egyik csütörtöki pódiumbeszélgetésének résztvevői.
A romániai magyar politikatörténet Neptun-ügyként vagy Neptun-gateként emlegetett fejezete, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) három politikusának, Borbély Lászlónak, Frunda Györgynek és Tokay Györgynek a román tengerpart Neptun üdülőhelyén 1993 júliusában lezajlott titkos tárgyalásait fedi. A meghatalmazás nélkül tárgyaló magyar politikusok amerikai közvetítéssel megállapodtak a román kormány képviselőivel néhány, a kisebbségeket érintő kérdésben. Az RMDSZ kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elítélte a titkos tárgyalásokat, de a tárgyalók később fontos tisztségeket kaptak az RMDSZ-ben.
Borbély Zsolt Attila politológus, az egyik előadó a pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta, a neptuni tárgyalások logikája mindmáig meghatározza az RMDSZ politikáját. "Ekkor adta fel az erdélyi magyar érdekképviselet a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét" – fogalmazott a politológus. Hozzátette, 1993-ban Románia várta felvételét az Európa Tanácsba, és mind a demokrácia kérdéseiben, mind a kisebbségi jogok tekintetében bizonyítási kényszer nehezedett az országra.
"A neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren. Ahelyett, hogy növelték volna a Romániára nehezedő külföldi nyomást, az RMDSZ-programot messze alulmúló ígéretcsomag fejében legitimálták a román hatalmat" – értékelte a politológus, aki a húsz éves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről.
Borbély Zsolt Attila szerint a neptuni tárgyalások egyenes következménye volt az RMDSZ 1996-os bekerülése a kormányba, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök kijelenthette, hogy Románia példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést.
Bodó Barna politológus – a beszélgetés másik előadója – az MTI-nek elmondta, a Neptun-ügy az RMDSZ belső viszonyaira is kihatott. "Az SZKT Neptunnal kapcsolatos állásfoglalása kimondta, hogy az elnöknek van egyedül joga mandátumot adni az RMDSZ nevében tárgyalóknak; ez nyitotta meg az utat Markó Béla hatalomkoncentrációja felé, amely az érdekvédelmi szervezetként alakult RMDSZ elpártosodásához vezetett" – jelentette ki Bodó Barna.
MTI2013. augusztus 9.
Fogytán az időnk
Még akkor is, ha egyre inkább úgy tűnik, idén már valószínűleg nem tudja véghezvinni régióátszervezési tervét a bukaresti hatalom. És fogytán az időnk akkor is, ha némelyek azt sugallják: nyugodjunk meg, ne siessünk, hisz nyertünk egy évet.
De mitől lenne jobb a helyzetünk jövőre? Mit is nyerünk azzal, ha nyugodtan hátradőlünk, és ódzkodunk kinyilvánítani igényünket? Hisz a veszély korántsem hárult el, sőt, egy év múltán rosszabb helyzetben lehetünk, mint most, főként, ha a bukaresti hatalom folytatja fű alatt zajló régiósítását, az intézmények átszervezését, összevonását – az adó- és pénzügyi hivatal esetében láthattuk, miként képzelik el a decentralizációt Bukarestben. És ha igaz, hogy ugyanezen mintára következik több más hivatal átszervezése, könnyen arra ébredhetünk, kész tények elé állítottak. Akkor pedig hiába tiltakoznánk, arra hivatkozhatnak: mindent előkészítettek már, az állami intézmények többsége az új közigazgatási berendezkedés szerint működik, késő azon gondolkodni, miként is húzzák meg a régiók határait. És fogytán az időnk akkor is, ha a tervezett régióátszervezés veszélyeit eséllyé akarjuk változtatni oly módon, hogy a folyamatot kísérő hazai és nemzetközi figyelmet autonómiatörekvéseink ismertetésére használjuk ki. Ehhez ugyanis elengedhetetlen a közakarat felmutatása és olyan mértékű megmozdulások szervezése, hogy azokat sem Romániában, sem külföldön ne lehessen elhallgatni, semmibe venni.
E tekintetben figyelemre méltó a Székely Nemzeti Tanács újabb kezdeményezése, mely a tiltakozás újabb eszközével kívánja felhívni a figyelmet a bukaresti kormány alattomos tervére. Az októberre meghirdetett Nagy Menetelés mintegy a következő fokozata lehet a március 10-én Marosvásárhelyen új lendületet és megerősítést kapott autonómiaküzdelmünknek, a megmozdulás pedig újszerűsége miatt is alkalmas arra, hogy a román vagy akár a nemzetközi sajtó ingerküszöbét elérje, ráterelje a figyelmet követeléseinkre.
Ráadásul úgy tűnik, ezúttal végre teljes összefogás bontakozott ki: mindhárom erdélyi magyar párt támogatja az ügyet. Az akció sikere most már rajtunk múlik, hogy minél nagyobb számban vegyünk részt a megmozduláson, és közösen nyilvánítsuk ki: Székelyföld fel nem osztható, be nem olvasztható.
Farcádi Botond
Erdély.ma2013. augusztus 9.
Mi szükség volt erre?
Asztalos Csaba terjedelmes írásban fejtette ki nemrég véleményét a 24. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborról és az EU-ellenes Orbán-rezsimről a Contributors nevű véleményportálon.
Román nyelven megírt cikkében az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke az Orbán Viktor lejáratására alkalmazott balliberális eszköztárt használja. Írását végigkíséri az „Orbán-rezsim" kifejezés, miközben Orbán Viktor nacionalizmusáról, a magyar demokráciadeficitről, a magyar történelem diktatórikus és szélsőséges nézetű személyeinek rehabilitációjáról, a piacgazdaság elveitől való eltávolodásról, valamint a multikra, bankokra és az Európai Unióra terelt magyar népharagról értekezik.
A cikk végén mintegy ráadásként felhívja a figyelmet az Orbán-doktrína aggasztó erdélyi terjedésére. Szerinte az eredetileg magyar–román párbeszéd céljából létrehozott bálványosi (1997-től tusnádfürdői) rendezvény mára az Orbán Viktor és Tőkés László képviselte csoportok monológjává vált, és ezt a magyar miniszterelnök saját politikai céljaira használja. Ezért kapott a rendezvény túlzott figyelmet a közszolgálati médiában, ami kifejezi a FIDESZ-kommunikáció offenzív stratégiáját, és megmutatja, milyen hatalommal rendelkezik a kormánypárt a közmédia felett.
Végigolvastam a cikket és nem értettem: mi szükség volt erre? Miért érez egy bukaresti magyar ellenállhatatlan vonzódást aziránt, hogy üres lózungokkal támadja Magyarország miniszterelnökét? Kórustaggá válni hiába – nem az értelmes emberekre jellemző vonás. A politikai karrier szempontjából Asztalos cikke kétségtelenül hozhat némi babérokat a konyhára. Nem csak azért, mert – egyik kommentelője fogalmazásával élve – „a román nacionalisták megtapsolják" érte, hanem mert a nemzetközi trendőrök is megdicsérhetik, mivel befolyásos köreikben divatossá vált Orbán Viktorral riogatni. Tartalmát tekintve a cikk egy értelmiségi mázba bújtatott okfejtés, melynek nyomán értelemszerűen felmerül a kérdés: vajon a nagyváradi találkának köszönheti-e a létrejöttét?
Orbán Viktor és a szekuláris trendőrség
Alapértékek tekintetében Orbán Viktor példaértékű politikát folytat Európában. Élve a kétharmad adta történelmi lehetőséggel, megmentette Magyarországot a csődtől, és az új alkotmány bevezetésével végrehajtotta az 1989. óta halogatott rendszerváltást. Ezzel viszont elkerülhetetlenül belenyúlt az opportunizmus darázsfészkébe, amit sajnos Brüsszelben ma nem díjaznak. A balliberális támadások egyik oka az elvesztett privilégiumok mindenáron való visszaszerzése, és a megújulásra való képtelenségük.
Egy másik ok a szekuláris intolerancia – egy elitista attitűd, mely lenézi a népet mint a tudatlanság és a maradi vallásosság primitív megtestesítőjét. Ha egy erdélyi elolvassa azokat a „konkrétumokat", melyekkel ez a szekuláris szemléletű baloldali tábor igazolni véli a magyar kormányt elítélő riogatásait, meghívhatja őket egy kis összehasonlító-terápiára a hétköznapi Romániába (ami ugye, nem az irodák Romániája). A hipochondria ugyanis csak zárt egyének esetében gyógyíthatatlan.
„A politikailag korrekt erkölcs és erény védelmezőit zavarja, hogy Budapesten egy nemzeti kormány van hatalmon" – mondja Reinhardt Olt a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. Hasonló véleményen van Marion Smith, aki a tekintélyes National Review-ben egyenesen liberális keresztes háborúról ír. Rupert Scholtz német alkotmányjogász, egykori szövetségi miniszter szerint pedig „aki a magyar Alkotmányból Európa-ellenes nacionalizmust akar kiolvasni, az vagy nem olvasta a szöveget, vagy szándékosan félreértelmezi". A jogászprofesszor képtelenségnek nevezte azokat a vádakat, miszerint Orbán Viktor önkényuralmi államot hozna létre vagy a szélsőjobb irányába tartana. „Ha Orbán diktatórikusan akarna kormányozni, soha nem hozott volna ilyen Alkotmányt" – mondta. Tegyük hozzá Klaus von Dohnanyi német szociáldemokrata politikus véleményét is, aki „tiszta hülyeség"-nek nevezte azt, hogy Magyarországon sérült volna a demokrácia.
Az ügyvéd lelkiismerete
Helyhiány miatt a piacgazdaság elveitől való eltérés témájával most nem foglalkozom. Megjegyzem, ítélkező nyilatkozatok előtt meg kellene érteni ezeket az elveket. Multikra, bankokra és Európai Unióra terelt népharag? A magyar kormányfő tusványosi előadásában részletesen kifejtette gazdaságpolitikai stratégiájának fő vonalait. Elmondta és megindokolta azt, amiért nem hajtott térdet egyes monopolhelyzetbe került energiaszolgáltatók és pozícióikkal mohón visszaélő bankok előtt. És ott vannak a multicégekkel évek óta folyamatosan kötött stratégiai megállapodások is, melyeket a miniszterelnök kezdeményezett, e vállalatok igényei szerint alakítva az oktatást, és méltatva azok teljesítményét s hozzájárulását a magyar gazdasághoz.
Miként egyeztethető össze ez a hozzáállás a „rájuk irányított népharag"-gal? Ami pedig a bankokat illeti, a százezreket sújtó devizahitelek mibenlétét megismerve lehetetlen az azokban részt vevő bankokat úgy védeni, hogy közben az ügyvéd lelkiismerete is ébren maradjon.
Európában sokan egyetértenek a klasszikus európai értékekért kiálló Orbán Viktor kritikájával, mellyel a hatáskörüket túllépő EU-bürokratákat illeti. Ám ez a kritika konstruktív és valóságfelfedő, nem haragcélpont jellegű. Jellemző, hogy a szekuláris trendőrök nem értik a különbséget. Az pedig, hogy arroganciájuk nem tűri a kritikát, nem a miniszterelnök hibája. Számukra az EU szent és sérthetetlen, mindenek fölött álló intézmény. Ezért aki alapvető félrecsúszásait kritizálni merészeli, szemükben ellenséges érzületet szít ellene.
Tusványos 24.
Hogy Asztalos Csaba járt-e Tusványoson vagy sem, nem tudom. Ő maga nem tesz említést erről, részemről meg csak annyit mondhatok, hogy ott voltam, de nem láttam őt. A 24. rendezvényen 23 nagysátorban zajlottak az igen sokszínű előadások. A találkozóra eljöttek Londonból, Helsinkiből, Rómából, Barcelonából és Budapestről, az erdélyi helységekről nem is beszélve.
Hogy Viorel Hrebenciuc, Mihai Răzvan Ungureanu és az UDMR (az RMDSZ bukaresti elöljárói) miért nem fogadták el a meghívást, nem tudom. Talán mert nem az UDMR szervezte, és Bukarest távolabb van Tusványostól, mint London vagy Helsinki. Az RMDSZ egyes képviselői viszont megtisztelték jelenlétükkel a rendezvényt. Jómagam is érdeklődve hallgattam Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnökének okfejtését, és sajnálom, hogy nem volt időm Horváth Anna kolozsvári alpolgármester előadására elmenni. A szombati beszédnél pedig jelen volt Antal Árpád sepsiszentgyörgyi, Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester és Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke is, akik – túllépve a pártpolitikai törpeségeken – meghallgatták a miniszterelnök világos előadását a magyar helyzetről, annak okairól és nemzetpolitikájának lényegéről.
A magyarországi és erdélyi kezdeményezők következetességének köszönhetően Tusványos szépen kinőtte magát. Olyan gondolatserkentő rendezvénnyé vált, melyre szükség és igény van a Kárpát-medencében. A magyarságproblémák közös megbeszélését és a magyar–román–európai párbeszédet szolgáló szabadegyetemtől azonban a magyar baloldal távol tartotta magát. Nem akarván „komplikálódni" a külhoniakkal, inkább pezsgőt bontott 2002 december elsején (Kempinski Szálló, Medgyessy Péter, Adrian Năstase, Göncz Árpád, Kovács László, Verestóy Attila, Kelemen Atilla), és agresszív kampányt folytatott a kettős állampolgárságról szóló 2004. december 5-ei népszavazás előtt az erdélyi magyarság ellen. A magyar állampolgárság megadását követően viszont kénytelen volt „komplikálódni". Így jött létre Mesterházy Attila szimbolikus bocsánatkérése Kolozsváron, és a bocsánatkérést mellőző Bajnai–Kelemen-találka Nagyváradon. És akkor jöhet a kérdés: melyik politikai oldal szűkíti pártpolitikai keretek közé a magyar nemzetpolitikát?
A homokóra kiürült
24 év... Ideje, hogy a „mi majd..." feliratú internacionalista felhőben utazgató UDMR visszatérjen a földre és visszaváltozzon RMDSZ-szé. De ez csak Erdélyben lehetséges, a magyar nemzet iránti szeretetben és az Úr előtti alázatban, a képviseletek közti konstruktív párbeszéd által. Mert a felhő útja illúzió, az örök csalódások sugárútja. Nekünk pedig erre se szükségünk, se időnk. A bizalom homokórája 24 év alatt kiürült, és már csak annyit mutat, hogy Erdély itt van, Bukarest meg ott.
Lőrinczi Loránd
Krónika (Kolozsvár)2013. augusztus 9.
A ’93-as neptuni tárgyalások hatásairól értekeztek az EMI-táborban
A romániai magyar politikát alapjaiban befolyásoló 1993-as neptuni titkos tárgyalásokat, és ezek hatásait vették számba a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-tábor csütörtöki pódiumbeszélgetésének résztvevői.
A romániai magyar politikatörténet Neptun-ügyként vagy Neptun-gateként emlegetett fejezete, az RMDSZ három politikusának, Borbély Lászlónak, Frunda Györgynek és Tokay Györgynek a román tengerpart Neptun üdülőhelyén 1993 júliusában lezajlott titkos tárgyalásait fedi. A meghatalmazás nélkül tárgyaló magyar politikusok amerikai közvetítéssel megállapodtak a román kormány képviselőivel néhány, a kisebbségeket érintő kérdésben. Az RMDSZ kisparlamentje, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elítélte a titkos tárgyalásokat, de a tárgyalók később fontos tisztségeket kaptak az RMDSZ-ben.
Borbély Zsolt Attila politológus, az egyik előadó a pódiumbeszélgetés után az MTI-nek elmondta, a neptuni tárgyalások logikája mindmáig meghatározza az RMDSZ politikáját. „Ekkor adta fel az erdélyi magyar érdekképviselet a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét\" – fogalmazott a politológus. Hozzátette, 1993-ban Románia várta felvételét az Európa Tanácsba, és mind a demokrácia kérdéseiben, mind a kisebbségi jogok tekintetében bizonyítási kényszer nehezedett az országra.
„A neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren. Ahelyett, hogy növelték volna a Romániára nehezedő külföldi nyomást, az RMDSZ-programot messze alulmúló ígéretcsomag fejében legitimálták a román hatalmat\" – értékelte a politológus, aki a húsz éves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről. Borbély Zsolt Attila szerint a neptuni tárgyalások egyenes következménye volt az RMDSZ 1996-os bekerülése a kormányba, amelynek következtében Bill Clinton amerikai elnök kijelenthette, hogy Románia példaértékűen megoldotta a kisebbségi kérdést.
Bodó Barna politológus – a beszélgetés másik előadója – az MTI-nek elmondta, a Neptun-ügy az RMDSZ belső viszonyaira is kihatott. „Az SZKT Neptunnal kapcsolatos állásfoglalása kimondta, hogy az elnöknek van egyedül joga mandátumot adni az RMDSZ nevében tárgyalóknak; ez nyitotta meg az utat Markó Béla hatalomkoncentrációja felé, amely az érdekvédelmi szervezetként alakult RMDSZ elpártosodásához vezetett\" – jelentette ki Bodó Barna.
Krónika (Kolozsvár)2013. augusztus 9.
„Civil” téma a pribékügy
Nem a katonai ügyészség feladata, hogy a kommunista rendszer kiszolgálói által elkövetett bűncselekményeket kivizsgálja, ezért az ezzel kapcsolatos feljelentést a legfelsőbb ügyészséghez továbbították – közölte Ion Vasilache legfőbb katonai ügyész.
A főügyész a Gândul hírportálnak nyilatkozva kifejtette: az ilyen ügyekben történő nyomozati hatásköröket még 2007-ben adták át a legfőbb ügyészségnek.
A téma apropója, hogy – mint arról beszámoltunk – a Romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) múlt héten bejelentette: vizsgálatot indított a kommunista rendszer 35 egykori, tömeggyilkossággal gyanúsítható börtönparancsnoka és büntetés-végrehajtási tisztje ügyében, a vizsgálat eredményei alapján pedig ügyészségi feljelentést tesz az érintettek ellen. Az első kiszemelt Alexandru Vişinescu, a Râmnicu Sărat-i börtön egykori parancsnoka (képünkön), aki 1956 és 1964 között állt a fegyintézet élén, ez idő alatt pedig a terror légkörét honosította meg. Az IICCMER vizsgálatai szerint ez idő alatt hat politikai fogoly halt meg a börtönben a Vişinescu által bevezetett kegyetlen bánásmód, a rossz élelmezés, az állandó verések és a magánzárkában eltöltött idő miatt. A most 88 éves egykori börtönparancsnok volt az első, aki ellen hivatalosan ügyészségi feljelentést tettek a bukaresti területi katonai ügyészségen több rendbeli, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt.
Ion Vasilache katonai főügyész ugyanakkor amellett, hogy az általa irányított ügyészség illetéktelenségét hangsúlyozta, azon véleményének is hangot adott, miszerint a kommunista pribékek által elkövetett bűncselekmények már elévültek. „Meg kell vizsgálni, hogy letelt-e az elévülési időszak. Ha a bűncselekményeket 1956-ban követték el, akkor vélhetően eltelt a 15 éves elévülési időszak\" – mondta a főügyész. Az IICCMER feljelentésében ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a bűncselekmények már csak azért sem évülhettek el, mert 1989-ig a kommunista rendszer nem tette lehetővé az emberiesség ellenes bűncselekményeket elkövető egykori pribékek jogi úton történő felelősségre vonását.
A Vişinescu-ügy kapcsán egyébként fölmerült annak a lehetősége, hogy a parlament nyilvánítsa elévülhetetlenné a kommunizmus idején a rendszer kiszolgálói által elkövetett politikai bűncselekményeket. Mint arról beszámoltunk, Crin Antonescu, a kormánykoalíciós tag Nemzeti Liberális Párt és a szenátus elnöke közölte: támogatna egy ilyen kezdeményezést.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2013. augusztus 9.
Az űrlap alja
A mi Nagyváradunk – RIPORT
Az űrlap alja
Múltunkat ápolja és műemlék jellegű sírokat ment meg egy internetes csoport
A világháló, a napjainkban rohamosan terjeszkedő és bővülő internet sokszor elképzelhetetlen lehetőségeket is rejt. A Facebook nevű közösségi oldal a legismertebb és a legnagyobb forgalommal használt ilyen típusú portál, amelyik segítségével barátok pillanatok alatt megtalálhatják egymást, ismeretlenek megismerkedhetnek, és ápolhatják a kapcsolatot. Persze ennek a rendszernek is megvan a hátránya, sok panaszt hallani a csalók, álnéven jelentkezők miatt, de lehetősége van minden felhasználónak megválogatnia az ismerőseit. Az egyik érdekessége ennek az oldalnak, hogy csoportokat lehet létrehozni, amelyekbe olyanok léphetnek be, akiknek ugyanaz az érdeklődési körük. Egy ilyen csoport a sok közül A mi Nagyváradunk néven működő virtuális társaság, melynek tagjai nagyon is húsvér emberek, olyanok, akik szeretik a Pece-parti Párizst, Biharország fővárosát, és a maguk módján tesznek is érte. Sőt, egy nemes cél is vezérli őket, amelyhez immár egyre közelebb kerülnek: a Rulikowski köztemetőben még meglévő, műemlék jellegű sírokat mentenék meg.
Egy virtuális csoport, ami több annál
A napokban a csoport létrehozóival és az oldal működtetőivel beszélgettünk. Maliţa Erzsébet (a közösségi oldalon Mandy Zsi néven regisztrált), Mészáros Zoltán és Farkas László látogatott el szerkesztőségünkbe, de mellettük – ahogy ők fogalmaztak – a „két lábon járó kódex”, Szőke László is oszlopos tagja a csapatnak. Mint megtudtuk, a hölgy fejéből pattant ki az ötlet, hogy létre kellene hozni egy olyan oldalt, ahol hangsúlyosan foglalkoznak Nagyváraddal, illetve a város múltjával, épített örökségével, történetével és jelenével. Mészáros Zoltán volt az, aki a népszerű közösségi oldal használatát ajánlotta, így jött létre A mi Nagyváradunk csoport, melyhez az elsők között csatlakozott Farkas László is. A legelején nyolc-tíz ismerőst hívtak meg, hogy lépjen be a virtuális csoportba, ám miután beindult a munka, egyre több kép és információ került fel az oldalra, mind többen csatlakoztak önszántukból hozzájuk, így a csoporttagok száma mára meghaladja a háromszázat.
Köldökzsinór a város és az elszármazottak között
Farkas László neve minden bizonnyal nem ismeretlen olvasóink előtt, ugyanis sokszor publikált a Reggeli Újságban olvasói leveleket, véleményanyagokat, sőt az utóbbi időben az egykori dalcsarnokról készített összeállításával és a második világháború idejéről készített sajtószemléjével hívta fel magára a figyelmet. Tőle tudtuk meg, hogy tulajdonképpen három cél vezette a Nagyvárad-kedvelők csoportjának létrehozását. Elsősorban az volt a szándék, hogy a messzi földre került váradiaknak – képletesen szólva – „köldökzsinórként” működjön az internetes oldal, amelyen megannyi információt megkapnak a bihari megyeszékhelyről. Másodsorban a kezdetektől nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy bemutassák értékes épületeinket, örömhírként számolnak be egy-egy felújított palotáról és megkongatják a vészharangot, amikor ebek harmincadjára került, de szebb napokat megélt és jobb jövőt érdemlő épületeket találnak. Nem elhanyagolható az sem, hogy egyre többen ragadnak fényképezőgépet, és keresik, mi az, amit meg lehet örökíteni a városban. Szerencsére bőven van ilyen.
„Az embereket – legalább is a csoporttagokat – megtanítottuk, hogy felfelé is nézzenek, ne csak a lábuk elé. Hiszen annyi csodálatos épület, homlokzat van ebben a városban, amit, ha nem mutatunk meg, nem hívjuk fel rá a figyelmet, talán észre sem vesszük” – mondja Farkas László, akiről az interneten már az is elterjedt, hogy ő Nagyvárad önkéntes száguldó riportere. Valóban rengeteget fényképez és sok információval látja el bejegyzéseit. Elmondja, az adatokat Péter I. Zoltán helytörténész könyvéből veszi, persze a szerző engedélyével és feltüntetésével. A száguldó riporterről érdemes még azt is tudni, munkája révén különös helyzetbe került nemrég. A mi Nagyváradunk csoporttagjai azt kérték tőle, hogy a fényképeket nagyobb méretben tegye közzé, ám mivel ő telefonjával fotózgat, erre nem lett volna módja. Azonnal akadt valaki, aki felajánlotta, hogy kölcsönadja fényképezőgépét, csak hogy László folytathassa és jobb minőségben végezhesse hiánypótló munkáját. Szolid és szerény ember lévén nehezen fogadta el a felajánlást.
„Gyönyörű városban élünk”
Maliţa Erzsébet azt újságolta el, hogy a csoport tagjai között régi ismerősök találtak újra egymásra, és olyan történetek is kibontakoznak, amelyekre másképp nem is derülne fény. Mivel A mi Nagyváradunk kedvelői nemcsak a városról, városrészekről osztanak meg mai és régi, sokszor évszázados fotókat, hanem emberekről, felmenőikről is, érdekes dolgok derülnek ki – hogy annak idején ki kit ismert, ki kivel szerepel egy fényképen.
„Mi elsősorban az értéket akarjuk felmutatni, azt, hogy milyen gyönyörű városban élünk, és micsoda örökségünk van, amire sokkal jobban kellene vigyáznunk. Ezért szoktunk olyan képeket is feltenni, amelyek révén felhívjuk a váradiak vagy a Váradhoz kötődő polgárok figyelmét azokra az épületekre, amelyek pusztulófélben vannak” – mondja Erzsébet. Kiemeli, éppen ezért nagy hangsúlyt fektetnek a tartalomra, de az oldal kezelőin kívül bárki bármit feltölthet. A tagok között egyébként kialakult a szokás, hogy ki mit oszt meg a többiekkel, milyen képeket tölt fel a világhálóra, éppen ezért nincs is szükség a tartalmak moderálására. Igaz ugyan, hogy alkalomadtán kialakulnak viták, de azokat igyekeznek kezelni, s ha netán a nyilvános fórumon elharapódzna a helyzet, privát üzenetben figyelmeztetik az illetőket az elvárt magatartásról. Megtörtént már, hogy egy félreértés, egy viccesnek szánt beírás miatt heves vita alakult ki, és végül a szószólót kizárták a csoportból, de ez egyedi eset volt, és összességében véve elhanyagolható. Ahol emberek vannak, ott konfliktusok is vannak – vonható le a következtetés. Ugyanakkor Erzsébet megjegyezte, egyikőjük sem újságíró, publicista vagy nyelvtanár, ezért bármennyire is vigyáznak, be-becsúsznak helyesírási vagy gépelési hibák, ám „ezektől függetlenül mindenki megérti, a szerző éppen mit akar mondani”.
Mészáros Zoltán, „a legváradibb szegedi” (a fiatalember ugyanis Szegedre való, és csak három esztendeje él itt) kiemeli, a mondanivaló az elsődleges, amit sokan meg is értenek, és úgy viszonyulnak az oldalhoz. Egyre többen vannak közöttük olyanok, akik régi képeket bányásznak elő, vagy a világhálón keresztül különféle galériákban, gyűjtőhelyeken találnak érdekes váradi képekre, és azokat publikálják az oldalon. Ugyanakkor sikerült azt is elérniük, mint Farkas László is említette, hogy egyre többen fognak fényképezőgépet, és a várost, az épületeket pásztázva járnak-kelnek Nagyváradon.
Nemes cél vezérli őket: síremlékek megmentése
Néhány hete az ismert váradi helytörténész, Kordics Imre feltöltött egy fényképet A mi Nagyváradunk Facebook-csoport oldalára, amelyen a Rulikowski temetőben található egyik műemlék jellegű sírkő látható. A sírkertet jól ismerő szakember megjegyezte, hogy mennyibe kerülne a kiváltása, és azzal tíz esztendőre megmentenék az enyészettől az egyik legrégebbi síremléket. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy többen felajánlják segítségüket. Volt, aki gyűjtést kezdeményezett azért, hogy összeszedjék a bérléshez szükséges pénzt, mások a szakszerű felújításhoz ajánlottak segítséget. A törvények és a temetőszabályzat alapos áttanulmányozása után most úgy tűnik, megtalálták a megoldást.
Jó pár olyan síremlék található a temetőben, amelyik műemlék jellegű ugyan, de nincs műemlékké nyilvánítva. Ám ezeknek a kezelését, illetve bérbe adhatóságát komolyan szabályozzák. Kiderült, csak jogi személy, valamilyen alapítvány vagy egyesület igényelheti a bérbe vételt. Ötletelés kezdődött el, és a tagok gyorsan ráeszméltek, hogy a legmegfelelőbb szervezet a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) lenne. Felvették a szervezet vezetőjével, Dukrét Gézával a kapcsolatot, és mint megtudtuk, az ismert helytörténész segítőkésznek bizonyult.
A héten Kordics Imre irányításával összeállították az iratcsomót, és leadták a temetőgondnokságnak a kérvényt, melyben jelzik, a PBMET bérbe venné a „fej nélküli kislányként” ismert síremléket. Az ehhez szükséges pénzt egy, a nevét elhallgatni kívánó, nagyváradi származású, de külföldön élő csoporttag már átutalta az ügyintézőknek. Így csak napok kérdése, és a temetőgondnokság pozitív válasza esetén sikerül megmenteniük az egyik legfontosabb sírt.
A következőkben, miután sikerül kibogozniuk a többi, hasonlóan értékes műemlék jellegű sír jogi és tulajdonosi hátterét, a többit is kibérelnék, hogy ha „csak tíz évre is”, de biztosított legyen a megmentésük.
Borsi Balázs
Reggeli Újság (Nagyvárad)2013. augusztus 9.
Ez igazi forradalom lesz
Barabási-Albert László hálózatkutató, fizikus, most mégis az orvostudomány követi leginkább munkáját. Ha beválnak előrejelzései, átalakul mindaz, amit az emberi testről, a betegségekről tudunk. Bostonban, Budapesten és Csíkszeredában él. Színházról, irodalomról épp oly szenvedéllyel vall, mint arról, ami a kutatóközpontokban történik. Hálózatokban látja a világot. Parászka Boróka interjúja.
- Amerikai kutatóként ismert világszerte, mégis rendszeresen hazajár, ragaszkodik Csíkszeredához, Erdélyhez. Miért?
- Nehéz arra válaszolni, miért fontos a hazajövetel. Minden évben hazajárok, többnyire nyáron, de van rá példa, hogy kétszer is. A feleségem szerint más emberré válok, amikor itthon vagyok. A világon bármerre járok, az amerikai élet mindig utolért. Amint a Korona elhagyja Csíkcsicsót, egyszerre levetkezem Amerikát, annyira irrelevánssá válik, hogy mi történik ott, itt két-három hét alatt annyira nyugodt tudok lenni, mint sehol máshol.
- Ennek mi a magyarázata?
-Az az érzésem, hogy az embernek megvannak a különböző egyéniségei, amelyek különböző környezetben különbözőfélék. Kicsit más ember vagyok Budapesten mint Csíkszeredában és teljesen más ember Bostonban. Ez a környezet, a levegő, az emberek, bekapcsolják a genotípust, ahogy orvosilag neveznénk.
- A család, a barátok, a múlt szerepéről beszélünk?
- A múltról nem feltétlenül, de a családról és a barátok szerepéről igen. A családom sokszor Budapesten is velem van, tehát az ottlét nem kellene gyökeresen más legyen. Az átalakulást befolyásolja, hogy itt tényleg nincs munkám. Megpróbáltam egy párszor, és nem jött össze. Most is hoztam magammal anyagot, de hozzá sem nyúltam. Komolyan mondom, sokat számít a levegő. Amikor hazajövünk Csíkszeredába, egy hétig pihenünk, annyira igénybe vesz a friss, magaslati levegő, ettől a „valami mástól”. És így alakult ki, hogy ez egy intellektuális sziget, ami másról szól, mint Budapest, vagy Amerika.
- Számomra meglepetés volt az, hogy a kortárs művészettel, a magyar irodalommal ennyire napirenden van.
- Édesanyám irodalom szakos, édesapám történész, írt ő maga is, nagy művészetpártoló volt, állandóan művészek fordultak meg nálunk, rengeteg kép volt a lakásunkban. Én középiskolában képzőművész akartam lenni, rajzoltam, szobrászatot tanultam. Szárhegyen is voltam egy hónapot a táborban. Tehát ez valahogy hozzátartozik a mi DNS-ünkhöz. Nem mondhatom azt, hogy teljesen napirenden vagyok a magyar művészettel. Azt hittem, teljesen napirenden vagyok az erdélyi irodalommal, és a magyarországiakkal is. Addig, amíg Kertész meg nem kapta a Nobel-díjat. Mert akkor meg kellett kérdeznem, hogy ki az az ember? Akkor jöttem rá, hogy egyáltalán nem vagyok napirenden.
- Ekkor kezdte szisztematikusan beleolvasni magát a magyar irodalomba? Bostonban nézi, hogy mit ír például a Litera.hu?
- Bostonban nem nézem, hanem Budapesten nézem. Majdnem két évtizede alakult ki az a szokásom, hogy ha megérkezem ide, bemegyek a könyvesboltba, és megkérdezem, mi most a fontos? Felkerestem a zeneboltokat is, mikor még voltak. Arra kértem az eladókat, mondjanak egy művet, ami az elmúlt évben jelent meg, és muszáj megvenni. Ilyenkor elindult egy beszélgetés, rendszerint nem egy művet mondtak, hanem hármat. Néhány ilyen beszélgetés alatt kialakult egy kép, hogy mi történt az elmúlt egy év alatt Magyarországon. Érdekes, ezekben a beszélgetésekben sosem jelent meg a Kertész Imre.
- Rájött, hogy miért nem?
- Részben azért, mert a Kertész munkássága sokkal korábbi volt, mint az, amikor én kezdtem érdeklődni, tájékozódni, a kilencvenes évek elején. A másik magyarázat az, hogy Kertész sosem volt egy Magyarországon divatos-ismert író, akinek ha megjelentek a munkái, akkor beszédtémává váltak. Most már azok, de akkor még más volt a helyzet. Valahogy nem volt a radaron rajta.
- És amikor végre elolvasta, milyennek tűnt?
- Nagyon tetszett. Ez volt a megdöbbentő. Elolvastam a Sorstalanságot, megdöbbentő volt. Mindezt azért mondom, mert voltak meglepetéseim, és remélem, még lesznek is a magyar irodalmat illetően.
- Az év többi részében amit itt elolvas, megnéz? Amivel a magyar kultúrában találkozik?
- Megmondom, hogy mit csinálok Amerikában. Van egy elég rögzött szokásom, egy könyvet angolul és egyet magyarul olvasok. Magyarországon és Erdélyben szedem össze az anyagot, utána hazaviszem.
- A könyveket is? Úgy értem becsomagolja őket és viszi?
- Persze!
Szóval, hazamennek ezek a magyar könyvek Amerikába, és utána mi lesz velük?
- Azt mondta, hogy hazamennek…. Ez most azt jelenti, hogy számomra a haza az Amerika?
- Nem tudok erre válaszolni, mert én vagyok az az ember, aki a hazaköltözéssel tanulta meg, hogy nincs haza, és hogy mit jelent a permanens otthontalanság érzete.
Én tényleg egyszerre vagyok otthon több helyen. Ez a több hely többnyire Boston, Budapest és Csíkszereda. Nem próbálom minősíteni, hogy melyik hazább. Mindegyik másról szól. Csíkszereda Erdélyről szól, székelyekről szól, barátokról, tanárokról, osztálytársakról. Budapest a magyar kultúráról, színházról, koncertekről szól. Egy más baráti körről. Amerika meg munka. Annyira munka, hogy bár a Boston Symphony mellett van az irodám, nem voltam az elmúlt öt évben koncerten. Budapesten viszont rengeteget járok ilyen helyekre. Annyira kielégíti a kulturális igényeimet az, amit Budapesten kapok, hogy Bostonban nincs ilyen igényem. Azért el szeretek járni három-négy havonként New Yorkba, megnézni a Metropolitan és a MoMa múzeumot. A vizuális művészetek terén rengeteget tud nyújtani Amerika, amit Budapesten nem találok meg.
- Milyenek a kulturális határátlépések?
- Ez nem problematikus. A magyar és az erdélyi között van átfedés, az amerikai nagyon más. Amerikában a kultúra sokkal tágabb fogalom, mint Erdélyben vagy Magyarországon. Nem arról van szó, hogy itt a mozi nem kultúra, de Amerikában ez és a tévé a meghatározó. Számomra továbbá Amerika a fizikáról, a kutatásról, az orvostudományról szól.
- Amikor arra válaszolt, miért érdekli a művészet, azt mondta, a „génjeibe van kódolva”. Ha nem tudnám, mit kutat, arra gondolnék, te jó ég, miket beszél.
- Alapállásom szerint fizikus vagyok, de egy kutatóintézetet vezetek a bostoni Northeastern Egyetemen, dolgozom a Harvard orvostudományi tanszékén és ugyanitt a rákkutató intézetben. Ezen kívül egy számítógépes és egy biológiai tanszéken is van feladatom. Sok mindennel foglalkozom, de alapvetően egy a feladatom: a komplex rendszerek megértése, azon belül a hálózat-elméletnek sokféle alkalmazása van. Azért kell ennyi tanszéken jelen lennem, hogy ezt a tudást át tudjuk adni. Mindez többnyire Bostonban történik. Tavalyelőtt elvállaltam egy évi három hónapos jelenlétet a CEU-n, Budapesten. Egy hálózat-kutatással foglalkozó központot hozunk létre, felvettünk már két professzort, most indul a PHD program.
- Azt követtem, hogy hogy jut el a társadalomkutatásig a hálózat-problémakör. De hogy jut el mindez az orvostudományig?
- Az egész Facebook-történet, a Google-történet, a társadalmi hálókra épülő világ az a hálózatelméletre épít. Néhány évvel ezelőtt dőlt el, hogy dönteni kell, merre haladunk a hálózatkutatásban. Az egyik kulcsfontosságú terület az orvostudomány volt. Az elmúlt harminc évben megértettük, hogy a betegségeknek genetikai alapja van. Megszületett a géntérkép, ami csak nevében az, valójában nem térkép. Csupán egy lista, hogy milyen gének vannak a sejtjeinken belül. Ez a baj.
- Lehet térképesíteni?
- Igazából térképként működik a sejt. Úgy kell elképzelni, hogy a sejt úgy néz ki, mint Csíkszereda térképe. Vannak különböző részek, amelyek különböző feladatokat látnak el. A belvárosban történik a bevásárlás, a külvárosban laknak az emberek, van piac stb. A sejten belül is. Vannak különböző feladatok, amelyek a sejten belül megoszlanak. A betegség valamely résznek a megomlását jelenti. Az a funkció, amelyet a sérült rész lát el, nem működik. A géntérkép eddig csak azt határozta meg, milyen „utcák” vannak ebben a „városban”. Nem is az utcákat határozta meg, csak a kereszteződéseket. Azt, hogy melyek a gének. Van egy pontos gén-listánk, de nem mondta meg, mi mivel van kapcsolatban. Ez egy kicsit olyan, mintha adnánk egy utcanév-listát valakinek a kezébe Csíkszeredában, hogy keressen meg egy adott címet, de nem adnánk hozzá térképet. Most itt áll az orvostudomány. Az orvosok már felismerték, hogy nem fogjuk tudni ezt az óriási gén-információállományt használni, amíg a térkép meg nem születik. A mi szerepünk nem a térképkészítés, azt a kollégáink végzik. A mi szerepünk az, hogy miután elkészül a térkép, választ adjunk arra, hogyan értelmezzük. Hogyan találunk meg innen, ahol most vagyunk Csíkszeredában, egy másik címet? Melyik a legrövidebb út, hogyan omlott meg a térkép egy része, hogyan kapcsolódik az a betegséghez. Meggyőződésem, hogy mindez megkerülhetetlen az orvostudományon belül. Ha ezt megcsináljuk, az valódi forradalomhoz fog vezetni. A Harvardon most hoztak létre egy egész új intézetet, amely „hálózat orvostudomány” néven fut, ez az első ilyen a világon. Már több mint kétszáz ember dolgozik itt.
- Miért volt egyértelmű, hogy az orvostudományt kell kiemelni?
- Van néhány terület, ahol a hálózatelmélet fontos lesz a következő években. Az egyik a számítógép-tudomány, a másik a szociális hálók területe, a harmadik a gazdaság. Az egész gazdasági krízis háló-probléma. Mi történt? Egyes csomópontok megomlottak, és a hálón keresztül ez a többit is alapvetően érintette. Különböző felkészültséget igényel, hogy ezeket a témákat feldolgozzuk. A közgazdaság lassan mozgó szakma. Gleccsersebességgel halad, nagyon ideologizált is. Van egy olyan vicc, hogy minden közgazdász igazából fizikus szeretne lenni…
- Úgy érti, nagy az igény az objektivitásra, miközben sok szempontból elkötelezettek?
- A közgazdaságtan inkább matematika-alapú, mint a fizika, és ez behatárolja, hogy mihez lehet itt kezdeni. Csak azt ismerik el, ami matematikailag bebizonyítható, a bizonyítás a fizikusokat nem is érdekli. Na de ez csak egy zárójel. Mert a lényeg az, hogy ha az ember végiggondolja, melyik az a terület, amelyhez érdemben hozzá lehet járulni a hálózatelmélettel, akkor rájön, hogy az az orvostudomány. A tudományos közösség is kész volt, hogy befogadja a hálózatkutatást. Nem mondom, hogy nem voltak „immun-reakciók”. Sokan támadtak bennünket azzal, hogy mindez micsoda? Nem értik, mit akarunk. Magyarázták, hogy itt génekről, nem hálózatokról van szó. Aztán az utóbbi tíz évben ez nagyon átbillent.
- A genetikusok is beadták a derekukat?
- Nem a genetikusokkal volt elsősorban probléma, mert ők a reakciókkal, kölcsönhatásokkal foglalkozták, és látták, itt tényleg van egy háló. Az igazi áttörés akkor történt, négy-öt évvel ezelőtt, amikor az orvosok is felismerték ezt. Az orvosok nagyon pragmatikus társaságot alkotnak, őket csak az érdekli, ami segíti a beteget. Ma már a Harvardon az intézetet nem sejtbiológusok vezetik, hanem orvosok. Ők jöttek hozzánk, és azt mondták, nem értjük, mi ez a hálózatelmélet, de sejtjük, hogy fontos lesz. És azt is látjuk, hogy eljutottunk annak a paradigmának a határáig, amire mi építettünk. Ez a paradigma a gének kutatását jelentette, azt a feltételezést, hogy a gének mutációi magyarázatot adnak majd a különböző betegségekre. Öt éve tudjuk, hogy ez zsákutca. Minden információ, ami a gének alapján összeszedhető, az mind ki van préselve, és minimális, amit tudunk. Tudjuk például, hogy ha van egy típusú mutációnk, akkor az öt százalékkal megnöveli bizonyos betegségek megjelenését. Ez is hozott jelentős eredményeket, jó néhány onkológiai kezelésben használt gyógyszer ezekre a mutációkra épül. A baj az, hogy nagyon kevés közös mutációnk van. Mondok egy példát. A mellrák az egyik olyan betegség, amelynek ismertek a genetikai alapjai, ami azt jelenti, hogy van egy ismert mellrák gén. Ha valakinél jelentkezik a mutáció, 40-60 százalék esélye van arra, hogy mellrákja legyen. Hét éve a Harvard rákkutató intézetében minden jelentkező beteg rákos génjeit szekventálták. Kiderült, három százalék azoknak a megbetegedett nőknek az aránya, akiknél a génmutáció is jelentkezett. Tehát a mellrákos nők 97 százaléka nem rendelkezett mutáns génnel. Ezután következett egy sor fontos kutatás, ami alapján rájöttünk, hogy két embernek nagyon hasonló rákja van, és nincs egyetlen közös génben sem mutációja. Hogy lehet ez? Úgy, hogy hálózatról beszélünk. Van egy bizonyos gépezet, amelyet hálózatként lehet leírni, mint az autó elektromos hálózatát, és az romlik el. De ez sokféleképpen romolhat el, ahogy sok oka lehet annak, miért nem világít egy autó lámpája. Elszakadhat száz különböző helyen a kábel, kiéghet a biztosíték, elromolhat a kapcsoló. A betegség „fenotípusa”, amit az orvosok betegségnek neveznek, ugyanaz: nem ég a lámpa. Hogyan javítjuk meg az autót? A szaki megnézi a huzalozást, ellenőrzi két-három helyen, hogy van-e áram. Ahhoz, hogy megértsük a rákot, kell a térkép. A betegség nem a génekben van, hanem a hálóban. Ha egyszer elromlik egy adott terület, akkor a betegség újra és újra meg fog jelenni.
- Ha hálózatba kötjük a különböző tudományterületeket, akkor ez, amiről beszélünk, mindent érinthet az orvostudománytól a közgazdaságtanig?
- Nem szeretek ilyen nagy képekben gondolkodni. A hálózattudomány eszköz, amivel sok problémát meg lehet oldani. Ez bizonyos területeken valódi forradalomhoz fog vezetni, más területeken annyira nyilvánvaló ez a szemlélet, hogy nem igazán hoz többletet. Abban hiszek, hogy az orvostudományban gyökeres változást hoz.
Elég, ha másként látjuk ezután az embert, mint testet, és a betegséget, mint problémát-feladatot.
Tegnap temettük el édesapámat egy olyan betegség miatt, amellyel Amerikában még öt-hat évet élhetett volna. Rákban halt meg. Az én gyerekeim generációja számára valószínűleg teljesen gyógyíthatóvá fog válni, olyan léptékű a fejlődés. Racionálissá válik, hogyan gyógyítunk. Még az elmúlt néhány hónapban is óriási áttörések történtek a rákkutatásban. Az elmúlt harminc évben az orvostudomány rengeteget fektetett be a genetikába, de ez még nem csapódott le az orvostudományba. Manapság az orvos Csíkszeredában pont úgy gyógyít, mint húsz évvel ezelőtt. A gyógyszerkészlet se változott, nincs olyan készítmény, ami a genetikára építene. Az összeskészítmény, amit most használunk, még a genetikai kutatások előtt jelent meg. Miért? Mert egy gyógyszer átfutása a rendszeren a felfedezéstől a forgalomba kerülésig körülbelül tíz év. A géntérkép megjelent tizenöt éve, tíz év múlva fognak megjelenni azok az orvosságok, amelyek már ehhez kötődnek.
- Hogyan tudja feldolgozni, hogy ilyen kutatásokat végez, a családjában pedig ilyen veszteség történt?
- Úgy gondolom, valószínűleg én képviselem az utolsó generációt, amelyen ezek a kutatások még nem fognak segíteni. De az én gyerekeim nagy valószínűséggel haszonélvezői lesznek ezeknek a kutatásoknak. Mi még relatíve korán fogunk elhalni, olyan mértékben, mint a szüleink. A gyerekeinknek jelentősem megnő az élettartama.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)2013. augusztus 9.
Borbély László a Neptun-ügyről: élvezzük a romániai magyarság bizalmát
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
A romániai magyar választók bizalma jelzi azt, hogy igazuk volt a húsz évvel ezelőtti úgynevezett Neptun-ügyben érintett politikusoknak – közölte pénteken az MTI-vel Borbély László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai alelnöke.
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) egyesület szervezésében, a székelyföldi Borzonton zajló 9. EMI-táborban csütörtökön pódiumbeszélgetésen idézték fel a résztvevők, hogy 1993-ban az RMDSZ három politikusa – Borbély László, Frunda György és Tokay György – amerikai közvetítéssel, a tengerparti Neptun üdülőhelyen meghatalmazás nélkül ült le tárgyalni a román kormány képviselőivel kisebbségvédelmi kérdésekről.
Borbély Zsolt Attila politológus, aki a húszéves évfordulóra Neptun-gate címen szöveggyűjteményt adott ki a történtekről, úgy értékelte: "a neptuni tárgyalók lehetőséget biztosítottak arra, hogy az etno-soviniszta román hatalom kisebbségbarát színben tetszelegjen a nemzetközi színtéren", és az RMDSZ ekkor adta fel a nemzetközi nyomásgyakorlás politikai eszközét.
A Neptun-gate című könyv megjelenésére és az EMI-táborban elhangzottakra reagálva Borbély László kijelentette: a könyv tele van valótlanságokkal, szerzőinek pedig nincs már más lehetőségük a megszólalásra, és ez is azt bizonyítja, igazuk volt azoknak, akik a román féllel való tárgyalás lehetőségeit keresték.
"Ha mi nem helyesen jártunk volna el, akkor is és utána is, akkor a magyarság elállt volna mellőlünk, nem élveztük volna a magyarság bizalmát. Márpedig ez nem egy választáson bizonyosodott be, hanem sok választáson, akkor is, amikor elindultak ellenünk magyar pártok" – mondta az MTI-nek az RMDSZ politikai alelnöke.
Hozzátette: megtisztelő, ha egyesek úgy gondolják, hogy hárman voltak, akik befolyásolták az utóbbi 23 év RMDSZ-politizálását, de szerinte nem lehet két évtizeden keresztül félrevezetni a romániai magyarságot.
Borbély László szerint a külpolitikai nyomásgyakorlás eszközét sem adta fel az RMDSZ. "Másképp politizálsz, amikor kormányon vagy, és másképp, mikor ellenzékben vagy", de mindig megtalálták azt az eszközt, amellyel előre vihetik a magyarság ügyét – jelentette ki az RMDSZ politikai alelnöke.
MTI