udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
601
találat
lapozás: 1-30 ... 541-570 | 571-600 | 601-601
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2017. február 1.
Elvi határozatban áll ki az Igazi Csíki Sör mellett Hargita megye tanácsa
Elvi határozatot hozott Hargita Megye Tanácsa a január 30-i rendkívüli ülésén arról, hogy kiáll az Igazi Csíki Sör mellett - közölte a megyei tanács. "Az Igazi Csíki Sör ügyében született ítélet kapcsán Hargita Megye Tanácsa mint a helyi közösség képviselője és mint a Székely termék védjegy tulajdonosa – amellyel az említett termék rendelkezik – azzal a kéréssel fordul a felperes Heineken Romania Rt.-hez, hogy a helyi termelőt ne sújtsa további perekkel, és próbálja meg békés úton rendezni a jogi vitát. A mezőgazdasági szakbizottság álláspontja szerint az Igazi Csíki Sör megnevezés, illetve arculat a helyi közösség identitására épül, nem megtévesztő, a fogyasztók meg tudják különböztetni a két vállalat termékét" - áll a határozatban. A határozat szerint ugyanakkor Hargita Megye Tanácsa közvetítő szerepet vállal a felek között az ügy rendezésében, és kész arra, hogy képviselőket küldjön a Heineken nemzetközi vezetőségéhez. Borboly Csaba megyei tanácselnök az ülésen elmondta, az Igazi Csíki Sör is rendelkezik a Hargita Megye Tanácsa által létrehozott Székely termék védjeggyel, ezáltal pedig a megyei tanácsnak szerződése van a termelővel. Szerinte a térség identitását jeleníti meg a termék, erre pedig már turizmus is épül. Borboly arról is beszélt, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem végzőseinek lehetséges életpályát, valamint a térségben sok munkahelyet is jelent ez a vállalkozás. Az ülésen Lénárd András, az Igazi Csíki Sört előállító cég tulajdonosa is felszólalt, aki elmondta, hogy igazságtalannak tartja a döntést, mert az általa használt márkanevet előtte senki nem védte le sem itthon, sem külföldön, ugyanakkor az általuk levédett formában az európai uniós márkahivatal elfogadta. A vállalkozó kilátástalannak tartotta a kialakult helyzetet, mivel a bírósági döntés értelmében harminc napon belül vissza kell vonnia a csíki sörös címkével ellátott termékeket a mintegy ötezer értékesítési pontról. Lénárd szerint Csíkszentsimonban kisebb vállalkozói központ kezdett létrejönni a sörgyár révén, és a brandre számos más tevékenységet épített. A tulajdonos értékelte a megyei tanácsi testület segítő szándékát, de úgy vélte, egy több mint kétszáz országban jelen lévő vállalkozással szemben egy elvi határozat nem tud segíteni. Hajdu Gábor, a vállalkozás jogi képviselője szerint minden segítség jól fog, így a testületé is, amelynek tagjaira összesen több mint százezren szavaztak a tavalyi helyhatósági választásokon, ezért a megye több mint háromszázezres közössége nevében véleményt nyilváníthat. A megyei tanács felkérésével azt tudja elérni a nagy céggel szemben, hogy az talán eláll a szándékától - idézi a jogászt a megyei tanács közleménye. (hírszerk.)
Transindex.ro2017. február 1.
Megelégelték az ígérgetéseket
Megelégelték a marosvásárhelyi városháza ígérgetéseit a nyelvi jogokért küzdő civilek. Ezért egyrészt perbe fogták a polgármesteri hivatalt, másrészt újraindították a kétnyelvű utcanévtáblák gyártását.
Hiába a kétnyelvű utcanévtáblákra elkülönített költségvetési összeg, és hiába a sok ígérgetés, a városháza időhúzásra játszik – állapították meg a nyelvi jogokért küzdő civilek. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) jogi lépéseket tett a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét évek óta odázó polgármesteri hivatallal szemben, a szervezetből kivált Károly Ferenc és társai pedig újraindították a táblagyártást.
A feliratokat naponta 9 és 19 óra között a Kétnyelvű utcanévtáblákért Facebook-csoport oldaláról vagy a civil aktivista Tompa Mihály (Govora) utca 4. szám alatti lakásán lehet megrendelni. Amint Károly Ferenc elmondta, a két napja meghirdetett akció során már több rendelést is kapott. A táblák ára mindössze 20 lej (tizenöttel kevesebb, mint két évvel ezelőtt), amire a megrendelő nyugtát is kap.
„Ez nem az én bizniszem, sőt aki ezt bevállalja, az sem gazdagodik meg ebből. A csoportunk indította újra ezt a kampányt, mivel nem látunk semmiféle előremozdulást a polgármesteri hivatal részéről” – fejtette ki a kezdeményező. A CEMO egykori tagja jónak, ám bonyolultnak és hosszasnak tartja volt szervezete lépését is, a pereskedést.
„Az övéké is, meg a mienk is egyfajta nyomásgyakorlás, mi élünk a polgári engedetlenség szabályaival, a törvényeket betartván” – magyarázta.
A CEMO sokadik felszólítására válaszolva a városháza azzal magyarázkodott, hogy 2016-ban is több mint ötszáz egynyelvű utcanévtáblát cserélt kétnyelvűre. Első hallásra a félezres szám valóban soknak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy csupán a város leghosszabb utcájába, a Dózsa Györgybe legalább száz tábla került ki, kiderül, hogy a hatóságok alig néhány utcában oldották meg a helyzetet.
Károly Ferenc egyetértett felvetésünkkel, miszerint az önkormányzati fennhatóság alá tartozó helyi rendőrségnek ezelőtt két évvel sikerült megfélemlítenie a táblákat szereltetők vagy rendelni szándékozók egy részét azzal, hogy 30 és 50 ezer lej közötti bírságot helyezett kilátásba.
Noha a büntetés elmaradt, akkor sokan levetették magánházaikról a kétnyelvű feliratot. Pedig jogerős ítéletében a Maros megyei törvényszék is leszögezte, hogy nem számít reklámfeliratnak a kétnyelvű utcanévtábla, azok felszerelése pedig nem ütközik semmiféle törvénybe.
„Azért is kedvező az ítélet, mert ha ennek ismeretében a rendőrfőnök újrakezdi a kétnyelvű utcanévtáblák elleni harcát, nem úszhatja meg büntetőjogi felelősségre vonás nélkül, hisz egyértelmű, hogy – az indoklást idézve – inkompetens módon vagy rosszhiszeműen értelmezte a törvényt” – hangsúlyozta Kincses Előd, a táblaperek felvállalója.
Az ügyben immár két éve teljes szélcsend van: a fenyegetések ellenére a rendőrség senkit nem bírságolt meg azok közül, akik nem vették le, vagy időközben visszaszerelték a táblát. A jogász szerint az ítélet alapján nyugodtan ki lehet függeszteni a kétnyelvű táblákat.
Megkeresésünkre Florea tanácsadója, Claudiu Maior cáfolta, hogy a városháza nem szeretné megoldani az ügyet, a gondot a versenytárgyalás kudarca jelenti. Hozzátette: a tavaly, a helyhatósági választások előtt, Brassai Zsombor akkori RMDSZ-elnök kérésére ő maga intézkedett jó pár utca kétnyelvűsítéséről.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro2017. február 1.
Elhunyt Mózes Attila Márai Sándor-díjas prózaíró
Tragikus hirtelenséggel elhunyt január 31-én, kedden Mózes Attila író, irodalomkritikus, szerkesztő, közölte a Helikon folyóirat, amelynek egykori munkatársa volt.
Mózes Attila 1952. április 8-án született Marosvásárhelyen, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem magyar-francia szakán végzett 1976-ban. 1976-79 között Székelyhidason francia-testnevelés szakos tanár, majd 1979-től a kolozsvári Utunk, később, 1990-től 2015-ig a Helikon prózarovatának szerkesztője.
Kötetei: Átmenetek (elbeszélések, 1978); Egyidejűségek (regény, 1980); Fény, árnyék, átdereng (elbeszélések, 1980); Üvegcsendélet (elbeszélések, 1982); Füstkorom (elbeszélések, 1984); A Gonosz színeváltozásai (három kamaratörténet, 1985); Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket (regény, 1990, újrakiadás: 2000); Yesterday. Az Oroszlán Hava és egyéb történetek (elbeszélések, 1990); A vénasszonyok nyara (kisregény, 1991); Egy pohár vigyor (válogatott elbeszélések, 1996); Napnyugati vándorlás (válogatott elbeszélések, 2000); Céda korok történelme (válogatott esszék, kritikák, 2004), Zsibvásár (próza, 2010). Foglaló. 13+1 érzelmes beszély (próza, 2011).
Mózes Attila 2000-ben Látó-díjat, 2002-ben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának nagydíját, majd 2004-ben kritikai díját, 2012-ben Márai Sándor-díjat kapott.
maszol.ro2017. február 1.
Megszüntetett osztály: a kolozsvári Brassai líceum tanárai ismét kipakolnak
Újabb közleményben fejezte ki tiltakozásukat a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum tanári közössége amiatt, hogy a Kolozs megyei tanfelügyelőség úgy döntött január 25-én: nem indulhat jövő tanévben kilencedik elméleti osztály az iskolában. A tanfelügyelőség döntése Onisifor Ghibu Elméleti Líceumot is érinti, amely szintén közleményben tiltakozott.
"Az elmúlt napok eseményei, sajtónyilatkozatai és interjúi nem adtak választ, magyarázatot a legfontosabb kérdéseinkre, felvetéseinkre. Ahogy a 2017. január 26-i nyilatkozatunkban kifejtettük, nem kizárólag csak a mostani 2017. január 25-i döntésről van szó, hanem a Brassai Sámuel Elméleti Líceumot 2010-től sújtó negatívan diszkrimináló döntések sorozatáról! A Brassaitól most sorrendben és szelektíven a harmadik elméleti osztályt vették el, miközben más kolozsvári magyar iskolák másfél évtizede (!) változatlan elméleti líceumi osztályszámmal működhetnek. Nem „csak” egy osztályról van itt szó, hanem háromról!" - olvasható a közleményben.
A tanári közösség kérdése: Miért nem vették figyelembe a szülők döntéseit, miért vették el az általuk igényelt természettudományi osztályt, és miért nem a 2013-ban ránk erőltetett szakosztályt? Emlékeztetnek, hogy az iskolában minden évben felmérést végeznek a szülők körében és ennek függvényében kérik a kilencedik osztályokat. "A most végző tizenkettedikeseink szülei annak idején, 2013-ban egy matematika-informatika osztály indítása mellett döntöttek, és mi figyelembe véve ezt, egy ilyen profilú osztályt kértünk. A szülők az idén újra természettudományi osztályt kértek, ez irányú kérésüket iktatták is a tanfelügyelőségen. Az elméleti osztályunk elvétele mellett döntők nem vették figyelembe az érvényes oktatási törvény 79-es és 80-as cikkelyeit, mely szerint az oktatás haszonélvezői elsősorban a diákok és szüleik és fontos döntések meghozatalakor kötelező módon konzultálni kell velük is. Már jóval a döntés előtt szóban jeleztük, és írásban is felhívtuk a figyelmet a megyei tanfelügyelőségre benyújtott 243/ 2017. január 13-as számú szülői beadványban szereplő kérésre, és azt is kifejtettük, hogy milyen következményekkel jár az utolsó elméleti osztályunk megszüntetése. Egyértelműen felelőtlen döntésnek tartjuk, hogy ezek ellenére az elméleti osztályt vették el, jóval több kárt okozva így az iskolának. A szakosztályok túlsúlyba kerülésével az elméleti líceumunk idővel szaklíceummá alakul át, és el fogjuk veszíteni a 0-VIII osztályos tagozatunkat is: tehát nem „csak” a kilencedikes osztályunkról van szó, hanem az iskola megszüntetéséről!" - olvasható a közleményben.
Kik dönthettek volna?
Emlékeztetnek, hogy azon az ülésen, ahol arra kérték az iskolaigazgatókat, döntések el ők maguk, mely két osztályról mondanak le és hol, nem jártak el jogszerűen. Az OM5777/2016-es számú minisztériumi rendelet 11-es cikkelye szerint nem is lehetett volna az említett találkozón dönteni, és ezért nem is születhetett semmilyen megegyezés, hiszen az igazgatók egymagukban nem hozhatnak arra vonatkozó döntést, hogy milyen osztályok maradjanak meg. A gyűlésen résztvevők ezt jelezték is. Erre csak az iskola vezetőtanácsa jogosult" - érvelnek.
Hozzáteszik, idén is, akárcsak 2013-ban, az elméleti osztály sorsát már jóval hamarabb, szűk körben eldöntötték: "Két héttel a 2017. január 25-i tanfelügyelőségi vezető tanácsi gyűlés döntése előtt, már 2017. január 11-én behívatta Ömböli Irma magyar szakos tanfelügyelő a Brassai Sámuel Elméleti Líceum és az Onifisor Ghibu Elméleti Líceum magyar tagozatának a vezetőségét, majd Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes és a másik három magyar tanfelügyelő jelenlétében elmondták, hogy e két iskola elméleti osztályait fogják elvenni. E tény közlése után beadvánnyal fordultunk a Kolozs megyei és kolozsvári RMDSZ szervezetek vezetőihez".
Milyen kritériumokról van szó?
Arra a kérdésre, hogy milyen kritériumok alapján választották ki a megszüntetendő osztályokat, Török Zoltán főtanfelügyelő-helyettes utólag, a hivatalos 2017. január 25-i tanfelügyelőségi vezető tanácsi gyűlés döntése után a Maszolnak azt válaszolta, hogy figyelembe vették többek között a megyei és országos tantárgyversenyeken elért eredményeket, az érettségi eredményeket stb. "Ha elolvassuk a OM5777/2016 számú minisztériumi rendeletet, kiderül, hogy a főtanfelügyelő-helyettes által felsorolt „kritériumok” sehol nem szerepelnek. Mennyire lehetett objektív egy olyan kritériumrendszer, amelyet ráadásul szelektíven csak néhány kolozsvári iskolára alkalmaztak, és nem az összes magyar iskolára? Azt sem tartjuk méltányosnak, hogy olyan intézmények eredményeit hasonlítják össze, amelyek közül egyesek másfél évtizede változatlan elméleti osztályszámokkal működnek, nyugodt munkakörülmények között, míg a Brassait kilakoltatták, sorozatosan osztályokat vettek el tőle és tanári kara is a harmadára csökkent" - írják.
Emlékeztetnek, hogy a Brassai Sámuel Elméleti Líceum végzősei közül 2013-ban 78,08 százalék, 2014-ben 93,47 százalék, 2015-ben 95,34 százalék és tavaly 56,81 százalék érettségizett sikeresen. Közlésük szerint tavaly végeztek azok a korábbi kilencedikesek, akik már az új épületben kezdtek. "Két elvett osztály és kilakoltatás mellett is szerintünk nem rossz a Brassai négyéves átlageredménye; jobb, mint a megyei és országos átlag (és jobb, mint nem egy Kolozs megyei magyar líceum és tagozat átlaga)" - írják.
"Jövőre visszakaphatjuk a most elvett osztályunkat, ígérik és nyugtatgatnak. Ahogy a 2017. január 26-i nyilatkozatunkban is jeleztük, 2012 november 2-án érdekvédelmi szövetségünk Kolozs megyei vezető tisztségviselői aláírásukkal is megerősítve ígérték, hogy iskolánkban az elméleti oktatás nem fog kárt szenvedni a ránk erőltetett szaklíceumi osztály beindításával, ennek ellenére 2013 óta mindkét elméleti osztályunkat elvették tőlünk. Csökken a gyerekszám, hangoztatják, elkerülhetetlen az osztályok számának a csökkentése. De a megyei osztálycsökkentések terheit miért mindig elsősorban csak a Brassai Sámuel Elméleti Líceumnak kell viselnie? Miért nem lehet átvenni más megye példáját, ahol felváltva egyik évben egyik iskola indít kilencediket, másik évben a másik?" - olvasható a közleményben.
A dokumentum végén biztosítanak, hogy minden tőlük telhetőt meg fognak tenni, hogy a Brassai Sámuel Elméleti Líceum továbbra is elméleti líceumként működjön a mostani líceumi osztályszámmal. A közlemény teljes szövege itt olvasható.
A ghibusok is tiltakoztak
Korábban Nagy Csilla az Grigorescu negyedi Onisifor Ghibu Elméleti Líceum magyar tagozatának nevében szólalt meg nyilvánosan az iskolát érintő döntésről. A tanfelügyelőség határozata szerint jövő tanévtől megszűnik az iskolában az egyetlen magyar nyelvű kilencedik osztály.
Emlékeztetnek, a tanfelügyelőség arra a cáfolhatatlan tényre hivatkozik, hogy az idén 78 diákkal kevesebb végzi a nyolcadik osztályt magyar tagozaton, tehát ha optimális esetben mindenki magyarul szeretne továbbtanulni, akkor is minimum 2 osztálynyival kevesebb kilencedikes diák kezdené meg a következő tanévet.
Nem voltak könnyű helyzetben a magyar tanfelügyelők, amikor az iskolaigazgatóktól átvállalták a döntés felelősségét. Január 6-án több mint hatórás gyűlés után jobb híján minden iskolaigazgató elfogadta, hogy a tanfelügyelőség vezetőtanácsa dönt majd saját kritériumrendszere alapján (pl. utolsó négy év bejutási eredményei, tanulmányi átlageredménye, megyei és országos tantárgyversenyeken elért eredmények, érettségi eredmények). Megjegyezendő, a szaklíceumi osztályok, szakosztályok és a vidéki iskolák elméleti osztályainak számát nem csökkentették.
"Nem értünk egyet azzal, hogy csak természettudomány szakos osztályokat szüntettek meg, ezzel felborítva az arányt, amit évek óta a diákok józan opciója, pályaválasztási irányultsága határoz meg. A természettudományi osztályok egyre népszerűbbek a diákok körében, mert a továbbtanulás, pályaválasztás széles skáláját teszi lehetővé ezen a szakon érettségizett diákok számára. Tehát jövőre három matematika–informatika osztály mellett csak két természettudományi osztály maradt a kolozsvári és környékbeli diákok számára. Nem tudom, milyen statisztika mutatta ki, hogy az idei nyolcadikosoknak hirtelen megugrott az érdeklődése a matematika és informatika, valamint a humán tantárgyak iránt, és drasztikusan csökkent a természettudomány szakos osztályok iránt. Míg tavaly a diákok 40%-a választhatta az elméleti osztályok palettájáról a természettudomány szakot, 30-30%-a a matematika–informatika, illetve humán szakot, az idén csak 25%-a iratkozhat természettudomány osztályba, 37-37% matematikára, humánra" - olvasható.
Hozzáteszik, meggyőződésük, hogy a tanfelügyelők döntését elsősorban a társadalmi elvárások, a közvélemény várható reakciója befolyásolta, "amit, nevezzük csak őszintén nevén a dolgokat, a szülők részéről egyfajta, igényességnek vélt sznobizmus irányít, amely már elemitől kezdve szeretné biztosítani a gyerek társadalmi státusát a hagyománnyal rendelkező iskolák választása által".
Nem objektív kritériumok alapján döntöttek?
"Nem tekintjük objektívnek, sőt megtévesztőnek tartjuk azt a kritériumrendszert, ami alapján egyetlen 9. osztályunk elveszíti létjogosultságát. Kiegészítő magyarázat nélkül ezen szempontok szerinti értékelés megbélyegez minket, negatívan minősíti a munkánkat. Határozottan kijelentjük, hogy a Ghibu-líceum tanári közössége mindenkor magas szakmai felkészültséggel, nagy szeretettel és odaadással foglalkozik minden egyes reá bízott gyerekkel. Személyes beszélgetések vagy ellenőrzések alkalmával maguk a tanfelügyelők csak szuperlatívuszokban beszéltek az itt zajló oktatói-nevelői folyamatokról, eredményekről, a tanárok és gyerekek munkájáról" - írják.
"Annyi más szempont is szóba jöhetett volna: például az, hogy hány, anyagilag és társadalmilag hátrányos helyzetű család gyerekét tanítottuk, neveltük, juttattuk el az érettségiig. Tanulmányok igazolják, hogy a gyerekek szociokulturális háttere hogyan befolyásolja a tanulmányi előmenetelt. Nemcsak a családból hozott ismeretanyag és attitűd nyit hatalmas szakadékot gyerek és gyerek között; ha csak arra az egyszerű tényre gondolunk, hogy minél „elitebb” iskolába jár egy gyermek, annál többet fordítanak a szülők magánórára, egyből megkérdőjelezhetővé válik az érettségi eredmények összehasonlítása. Alapvető pedagógiai elv, hogy ne egymáshoz, hanem önmagához hasonlítsuk a gyereket, fejlődését, eredményeit csak ahhoz mérhetjük, amennyit a líceum elején otthonról, illetve régi iskolájából hozott. Konkrétan: matematikából 5-ös bejutási jegyről érettségire hatoson felüli jegyre feltornázni a gyereket, akinek családja nem tudja fizetni a magánórát, van annyira nagy teljesítmény, mint kilences tanulóból kilences érettségizőt faragni. Nem tartjuk igazságosnak az eredmények száraz számadatokban, statisztikákban való mérését, miközben az oktatás az egyik legszubjektívebb, legtöbb emberi tényezőtől függő, legtöbb érzelmet, empátiát igénylő folyamat. Nem szalámit gyártunk, nem paradicsomot termesztünk, hanem élő, érző, különböző temperamentumú és különböző képességű gyerekeket készítünk fel az életre" - olvasható.
Kijelentik, hogy részt kívánnak venni annak a közép- és hosszú távú oktatási stratégiának a kidolgozásában, amely lehetővé teszi, hogy elsősorban a gyerekek igényeit figyelembe véve zavartalanul működhessenek az arra érdemes Kolozs megyei iskolák és tagozatok.
maszol.ro2017. február 1.
Lemondott Traian Băsescu
Lemond pártelnöki tisztségéről Traian Băsescu, aki kedden éjjel Facebook-bejegyzésben jelentette be távozását a Népi Mozgalom Párt éléről.
A volt elnök emlékeztetett, hogy vezetésével az alakulat 2014-ben bejutott az Európai Parlamentbe, 2016-ban pedig a román parlamentbe is.
„Egészséges szerkezetet hagyok hátra, a fiatal generációra vár a feladat, hogy erős pártot építsen fel” – fogalmazott Băsescu, aki hozzátette, mától, a parlamenti szesszió kezdetével lemond a PMP elnöki tisztségéről és elindítja a stafétabot átadásával járó folyamatot.
Végezetül leszögezi, nem mond le párttagságáról és szenátori mandátumáról.
maszol.ro2017. február 1.
Örökségünk Őrei: a kolozsvári Óváry-Purjesz házat keltették életre a refisek
Purjesz Olga irodalmi szalonja „must-see” volt a múlt század eleji Kolozsváron, megfordult itt Ady Endre, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Móricz Zsigmond, Wass Albert, állandó vendég volt Szilvássy Karola is. Az Óváry-Purjesz ház ma nem tartozik a turistalátványosságok közé, hétfő délután mégis sokan betértek az ingatlan üresen álló szobáiba.
A Mócok útja 19. szám alatt, a Nicolae Stăncioiu Szívkórház mellett található ház az államosítás után több lakrészre oszlott, ma egy fogászat és egy lakrész kivételével üresen áll. A műemlék-épületet az Örökségünk Őrei program keretében a Kolozsvári Református Kollégium XI. A osztályos tanulói fogadták örökbe és hétfőn néhány órára megnyitották az érdeklődők előtt.
Kreatív írás workshop nemes(i) ízekkel
Az „Óváry Saloon Revival" bemelegítőjeként a csapattagok részleteket olvastak fel a háztörténeti kutatás során talált szövegekből, a jelenlévők így a híres látogatókról szóló történeteket összekapcsolhatták a falra függesztett régi fotókkal. Ezután kreatív írás-workshop következett a régi irodalmi estek emlékére André Ferenc és Székely Örs irányításával: különböző feladatok segítségével az is verset írt, aki azelőtt sosem gondolta magát költőnek.
Az elhagyatott házban gyertyákkal, kislámpákkal, improvizált fűtéssel sikerült élhető körülményeket varázsolni, a legszebb az egészben az volt, hogy a XI. A oszályos tanulóknak a Kolozsvári Református Kollégium Szakképző Intézetének asztalos, illetve szakács diákjai is segítettek, mindenki a saját szakterületének megfelelően.
A hangulatot kétségkívül feldobta a Szilvássy Karola szakácskönyvéből származó receptek alapján összeállított kóstoló. A legnépszerűbb Olga néni sonkás zsemléje volt, aki nem sietett, le is maradt róla. A szakácstanoncokat irányító Kovács Zsolt, a Mikó étterem séfje megosztotta velünk a receptet: „A zsömle tetejét lereszeltük, kivettük a belsejét, felaprítottuk és vajon kicsit megfuttattuk, ehhez vágtunk fel apróra sonkát, tojássárgáját tettünk bele, összekevertük és visszatöltöttük a zsemlébe, úgy, hogy a tetején hagytunk egy kis helyet, ahová tettünk újra egy tojássárgáját. Visszatettük a sütőbe és úgy sütöttük, hogy a tojássárgája se túl kemény, se túl lágy ne legyen.”
Emellett volt még oláh palacsinta is, amit a korabeli recept szerint, élesztő nélkül készítettek, „ezért kicsit tippanósabb lett, mint amihez ma hozzá vagyunk szokva” – mondta Kovács Zsolt. „Tojással, sós vízzel készítettünk egy masszát, azt kinyújtottuk, vajjal rétegesen bekentük és újragyúrtuk, a végén kinyújtottuk és megtöltöttük juhtúróval és tehéntúróval. Hosszú, kígyószerű alakot kaptunk, azt feltekertük csigává és így egyben kisütöttük olajban, majd – hogy mindenkinek jusson – felvágtuk négybe.”
A tálakról a falcs kaviáros szendvics fogyott a legnehezebben, Kovács Zsolt szerint a fiatalok nincsenek hozzászokva az erre jellemző édeskés ízhez. A szendvicskrémet hering, alma, hagyma, cukros vízben megfőzött mustármag, főtt tojássárga hozzáadásával készítették, az összetevőket háromszor átdarálták, hogy minél pépesebb legyen. Ezt a főúri szalonokban egy nagy tálban szolgálták fel és úgy kenték a pirítós kenyérre, itt bagettszeletre kenték és a megmaradt tojásfehérjével díszítették, mondta el Kovács Zsolt. Szerinte egyébként ez az édeskés falcs kaviár a magyar konyhát ért török hatásokra utal, ahogy az oláh palacsinta bakhlavára emlékeztető tésztája is.
Egy városi legenda nyomában
Nagy Esztertől, a refis csapat egyik tagjától megtudtuk, hogy a Purjesz Olga fia, Óváry Zoltán világhírű immunológus és allergológus a Kolozsvári Református Kollégium diákja volt, ezért fogadták örökbe éppen ezt az épületet. „A XI. A osztály több mint fele foglalkozik ezzel a projekttel, sőt, akik nincsenek név szerint feltüntetve, mint csapattagok, azok is boldogan bekapcsolódtak a munkába, főleg a ma este megszervezésébe. Mert azért hatalmas munka volt, attól kezdve, hogy ezt a házat ki kellett takarítani, húsz éve többnyire hajléktalanok laktak benne” - mesélte Eszter.
Olga néni szalonja szomorú véget ért: 1944 októberében az itt tartózkodó családtagok tömeggyilkosság áldozatai lettek. „Többek között a Szabadság archívumában meg egyéb interneten megtalálható cikkekben kutattam és érdekes dolgokra bukkantam. A gyilkost a mai napig sem lehet konkrétan név szerint megnevezni, több feltételezés is született róla, például, hogy szovjet katonák érkeztek Kolozsvárra és ők nem nézték jó szemmel ezeket az irodalmi esteket, és akkor betörtek, elkezdték a nőket molesztálni, majd megölték a bent levőket. A szűkebb családi kör volt itt, Óváry Zoltán professzor úrnak a szülei, meg itt volt Szilvássy Karola, Bánffy Miklós múzsája, de ő megmenekült csodálatos módon, a komornája pont áthívta, mert ki akarták rabolni a lakásukat. Óváry Zoltán professzor úr nem volt jelen azon az estén, hanem egyesek szerint a fronton volt, mint segédorvos, mások szerint külföldön volt, és ő megmenekült, de mikor tudomást szerzett a szörnyű hírről, többet vissza se tért Kolozsvárra” – tudtuk meg a részleteket Esztertől.
A ház jelenlegi tulajdonosa az Amerikában elhunyt Óváry Zoltán titkára, aki a távolból támogatásáról biztosította az örökbefogadókat. „Ez nagy örömünkre szolgál, mert főleg a projekt kezdetén nagyon azt hittük, hogy védtelen kis csapat vagyunk, de a mai estén elég pozitív visszajelzések érkeztek, annak ellenére, hogy nem is gondoltuk, hogy iskolásokként képesek vagyunk egy rendezvényt megszervezni” – mondta Nagy Eszter.
A refis csapat tavasszal rendbe hozza a ház udvarát is, és további rendezvényeket is terveznek.
Zs. E.
maszol.ro2017. február 1.
Ezért veszélyes a Btk.-t módosító rendelet a DNA szerint
A büntetőjogot módosító sürgősségi kormányrendelet nem csak azoknak kedvez, akik eddig követtek el hivatali visszaélést, hanem azoknak is, akik ezután fognak - állapítja meg az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) szerdai közleménye.
„A kormányrendelet előírásai azoknak kedveznek, akik ezután fogják elkövetni a korrupciónak minősülő hivatali visszaélés bűncselekményét, és hasznot húznak a jogszabályból azok is, akik már elkövették ezt a bűncselekményt. Ha életbe lép a rendelet, bármilyen rövid időre is, a kedvezőbb jog elve alapján azok is élhetnek vele, akik ellen már kivizsgálás folyik, vagy vádat emeltek ellenük” – idézte az Agerpres a DNA állásfoglalását.
A korrupcióellenes ügyészség szerint mivel a sürgősségi kormányrendelet kivonja a szolgálati visszaélést a bűncselekmények köréből, a DNA-nak 2 151 bűnügyi eljárást kell megszüntetnie, egy részüket pedig lezárják.
A DNA rámutat, a legnagyobb hatása a 200 ezer lejben megállapított kárhatárnak lesz - ez alatt nem számít bűncselekménynek a hivatali visszaélés. Ezt a küszöböt tetszőlegesen állapították meg, bárminemű indoklás nélkül, ezért felmerülhet annak a lehetősége, hogy ez a rendelkezés bizonyos személyeknek hivatott kedvezni - mutat rá a vádhatóság, hangsúlyozva, hogy ugyanígy visszavetheti majd a korrupcióellenes küzdelmet az elévülési határidő öt évre való csökkenése is.
A DNA rámutat még, hogy a hivatali visszaélésre vonatkozó előírás, amely szerint „az (1) és (2) bekezdés nem vonatkozik jogszabályok kibocsátására, jóváhagyására vagy elfogadására”, mentesíti a felelősség alól a magas rangú közhivatalnokokat, akik kibocsáthatnak, jóváhagyhatnak vagy elfogadhatnak jogszabályokat.
„Eszerint egy jogszabály bármekkora kárt okozhat, kidolgozóit nem lehet felelősségre vonni” - magyarázza a közlemény.
maszol.ro2017. február 1.
Aláírták a Népi Mozgalom Párt képviselői a bizalmatlansági indítványt
Aláírták a Népi Mozgalom Párt (PMP) képviselői a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) által kezdeményezett bizalmatlansági indítványt, és a következőkben a PMP-szenátoroktól is összegyűjtik az aláírásokat, jelentette be Raluca Turcan, a PNL ügyvivő elnöke.
Eugen Tomac, a PMP ügyvezető elnöke azt mondta, pártja azért csatlakozott a bizalmatlansági indítványhoz, mert a PMP ellenzéki párt a Szociáldemokrata Párttal (PSD) szemben, és reméli, hogy ezzel sikerül megfékeznie a PSD arra irányuló törekvéseit, hogy "minden normát és szabályt semmibe vegyenek". "Az, hogy többségben vannak, még nem jogosítja fel őket arra, hogy fittyet hányjanak a parlamenti procedúrákra. Bármilyen fontos is legyen egy törvény, nem lehet egy éjszaka alatt elfogadni, figyelmen kívül hagyva az állampolgárok elvárásait' - vélekedett Tomac.
Turcan és Tomac megerősítették, hogy a bizalmatlansági indítványt egyelőre csak a PNL, USR és PMP alsóházi tagjai írták alá, ezt követően fog a szenátorok elé kerülni. Az RMDSZ-es képviselőkkel még nem beszéltek a dokumentum aláírásáról, tették hozzá. "Nyilván beszélni fogunk az RMDSZ-esekkel is, és a PSD és ALDE-beli kollégákkal is, jóhiszemű emberekkel, akik azt akarják, hogy a politikusok egyenlőek legyenek az egyszerű emberekkel' - tette hozzá Raluca Turcan.
maszol.ro2017. február 1.
Startup-nemzet leszünk?
Tízezer új vállalkozás kap támogatást!
Nagyszabású vállalkozásösztönző programot indított a kormány, a következő időszakban országos szinten 10.000 kis- és középvállalkozás alapítását és működését finanszírozzák.
A májusban induló Startup Nation – Románia-program révén a kkv-k egyenként 200.000 lejig terjedő, de minimis jellegű, vissza nem térítendő összegeket kaphatnak. Számítások szerint a 10.000 újonnan alapított cég legalább 20.000 új munkahelyet fog létrehozni, hiszen feltétel, hogy minden vállalkozás legkevesebb két munkavállalót alkalmazzon meghatározatlan időre, kötött munkaszerződéssel, és a munkahelyeket legkevesebb három évig meg kell tartania. A program részleteiről a hamarosan induló www.romaniastartupnation.ro oldalon vagy a Facebookon a RomaniaStartupNation oldalon, illetve a www.aippimm.ro honlapon lehet tájékozódni. Újdonság, hogy a pályázati kiírásban azok a költségtípusok szerepelnek majd, amiket nem támogatnak, így bármi elszámolható, ami nem tilos, nem lesz többféleképpen magyarázható egy költségtétel. Ígéretek szerint a pályázat benyújtását követően egy napon belül értesítik majd az érintettet, hogy megkapta vagy sem a támogatást.
Az Asimcov vállalkozói szövetség már részt vett egy startup-program lebonyolításában, akkor azt vállalták, hogy két régióban tíz hónap alatt 40 startup-vállalkozást indítanak, mutatott rá Vajda Lajos. Az Asimcov ügyvezetője szerint a Központi Fejlesztési Régióban 15 startup-vállalkozás létrejöttét támogatták egyenként 25.000 euróval, ezek közül 6 új cég Kovászna megyében létesült, legtöbb a sepsiszentgyörgyi Vállalkozói Inkubátorházban működő InnoHub közösségi térben tevékenykedik. Az InnoHub-ban mentor-programot is indítottak, amely révén vállalkozók, egyetemi tanárok osztják meg tapasztalatukat, és támogatják a fiatal vállalkozókat.
„Be kell azonosítani, hogy az adott gazdaságban milyen láncszem hiányzik, és olyan cégeket kell indítani, amelyek illeszkednek egy értékláncba, így elkerülhető a kudarc”, véli Vajda. Hozzátette: örvendetes, hogy a Startup Nation program fiatalokat céloz meg, hiszen új erőt kell a gazdaságba vinni. Az InnoHub közösségi tér befogadó intézmény, ahol segíteni tudnak a startup-program iránt érdeklődőnek, és megfelelő környezetet biztosítanak tevékenységüknek.
Mátyus Enikő, az InnoHub koordinátora – aki startuperként részt vett a korábbi programban – lapunknak elmondta: fontos, hogy az új vállalkozás egy rendszerbe csatlakozzon, mert különben elkölti a kapott támogatást, megveszi az eszközöket, és megpróbál betörni a piacra, de önmagában nem lesz életképes. Statisztikák szerint a startupok 97 százaléka a támogatási időszak után befuccsol, mutatott rá Mátyus Enikő. Azt tanácsolja a Startup Nation iránt érdeklődőknek, hogy a www.adrcentru.ro oldalon tanulmányozzák az intelligens szakosodás stratégiát, amely meghatározza a területeket, amikbe érdemes befektetni. Térségünkben kilenc ilyen terület van meghatározva, ezek az erdőgazdálkodás és faipar, a mezőgazdaság, élelmiszeripar, textil- és konfekcióipar, balneoturizmus, IT, zöld energiák, mechatronika és repülőgépgyártóipar.
Ugyancsak a sepsiszentgyörgyi InnoHub-ban tevékenykedik Sebestyén Tihamér doktorandusz is, aki a Green Energy klaszter zöld energia projektjeivel foglalkozik. Érdeklődésünkre elmondta: egyetemistaként sok területen kipróbálta magát, dolgozott külföldön is, majd hazatért. Véleménye szerint egy jó ötlettel, startupot indítva Háromszéken is ugyanolyan életkörülményeket lehet megvalósítani, mint Nyugaton. „Egyetemistaként érdemes pár évre külföldre menni, tapasztalatot szerezni arról, hogyan működnek a dolgok Nyugaton, de haza kell jönni, és itthon vállalkozni”, tanácsolja a fiatal doktorandusz.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2017. február 1.
Kelemen Hunor: a kormány tévedett, ez nem egy járható út
Az RMDSZ álláspontja szerint a kormány tévedett, amikor sürgősségi rendelettel módosította a büntető törvénykönyvet, ez nem egy járható út – nyilatkozta szerdán a Maszolnak Kelemen Hunor.
„Nem értem, miért kellett a büntető törvénykönyvet és a büntető perrendtartást az éj leple alatt, sürgősségi rendelettel módosítani. Abból mindig csak baj származott, ha ehhez a két jogszabályhoz bármelyik kormány a parlament kikerülésével nyúlt hozzá” – fejtette ki a szövetségi elnök.
Kelemen Hunor elmondta, a Dacian Cioloș vezette technokrata kormány is tévedett, amikor tavaly májusban – a Grindeanu-kabinethez hasonló módon – sürgősségi rendelettel próbálta összhangba hozni a két törvényt a korábbi alkotmánybírósági határozatokkal. „A álláspontunk nem változott: ezt nem tartjuk járható útnak” – nyomatékosított a politikus.
A sürgősségi rendelet tartalmi részét a szövetségi elnök egyelőre nem kívánta kommentálni. Közlése szerint az RMDSZ jogász-politikusai a nap folyamán összevetik a korábbi alkotmánybírósági határozatokat a rendeletben foglaltakkal. „Megnézzük, hogy a sürgősségi rendelet mennyiben felel meg az alkotmánybíróság elvárásának" – magyarázta.
Kelemen Hunor arról sem kívánt még nyilatkozni, támogatják-e a Nemzeti Liberális Párt (PNL) tervezett bizalmatlansági indítványát. Azzal érvelt, hogy amíg nem látták az indítvány szövegét, addig nem tudják kialakítani az álláspontjukat.
Az RMDSZ közleményben is állást foglalt
Szerda délelőtt az RMDSZ közleményben is állást foglalt ebben az ügyben. E szerint nem értenek egyet a kormány döntésével.
Az állásfoglalás szerint aggályosnak tartják, hogy a kormány kapkodva, ,,lefekvés előtt” döntött ebben a kérdésben, mint ahogyan azzal sem értettek egyet, hogy tavaly májusban az akkori technokrata kormány szintén sürgősségi kormányrendelettel módosította a Btk-t. "Akkor többek között az ügyészt a bíró felé helyezte, megalapozva ezzel az ügyészi állam kialakulását. Emiatt 2016-ban senki sem tüntetett" – emlékeztet a közlemény.
Az RMDSZ jogosnak tartatja az emberek mostani felháborodását, mert a kormánynak nem lett volna szabad megkerülnie a parlamentet. "Sürgősségi rendeletekkel nem lehet országot vezetni, kormányozni. Bebizonyosodott, hogy minden alkalommal, amikor sürgősségi kormányrendelettel próbálták rendezni ezt a kérdést, hibás döntéseket hoztak" – olvasható az állásfoglalásban.
A közlemény emlékeztet arra is, hogy aBtk-t módosítani kell, hiszen ez jelenleg legalább negyven pontban alkotmányellenes. "Politikai akaratra és bátorságra van szükség, hogy ezeket a korrekciókat elvégezzük, hiszen, akik eddig módosítani próbálták, azokat támadások érték. Mi azt támogatjuk, hogy a képviselőházban sürgősségi eljárással vitassuk meg, az alkotmánybíróság döntésével hozzuk összhangba a két törvénykönyvet" – zárul az állásfoglalás.
Cs. P. T.
maszol.ro2017. február 1.
Bérpalotából bitorolt palota
Továbbra sem kapta meg a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség annak az ítéletnek a hivatalos törvényszéki indoklását, amelyben 2016. december 16-án a román Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a Nagyváradon csak pénzügyi palotaként ismert ingatlan nem a katolikus egyház, hanem a Bihar megyei tanács tulajdonát képezi, tudtuk meg tegnap Böcskei László római katolikus megyéspüspöktől.
A december közepén meghozott ítélet óriási felháborodást váltott ki nemcsak a nagyváradi magyarság köreiben, de egész Erdélyben, sőt nemzetközi visszhangja is volt a restitúciós törvényeket furcsa mód megkerülő, semmibe vevő ítéletnek.
A Nagyvárad belvárosában álló, eredetileg irgalmasrendi, egyházi ingatlant 2012-ben kapta vissza a püspökség, ám a megyei önkormányzat megtámadta az illetékes bizottság határozatát, arra hivatkozván, hogy az épület valójában a magyar állam tulajdona volt, amelyet a trianoni döntés nyomán a román állam vett át. A visszaszolgáltatás érvénytelenítését a Bihar Megyei Önkormányzat kérte, a per során azonban a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal is csatlakozott a perhez. A Piteşti-i táblabíróság tavaly áprilisban kimondott első fokú ítéletével elutasította a keresetet, és elismerte az egyház tulajdonjogát az épület fölött. Ezt az ítéletet változtatta meg tavaly decemberben a román Legfelsőbb Bíróság, figyelmen kívül hagyva az addigi tárgyalásokon felsorakoztatott összes bizonyítékot.
A pénzügyim palota történetéről az alábbiakat kell tudni, hogy átlássuk a jogi hercehurca visszáságait. A Betegápoló Irgalmas (mizerikordiánus) Rend egy laikus férfi szerzetesrend, a legjelentősebb betegápoló katolikus férfirendként működött. Tagjai orvosok, gyógyszerészek, ápolók voltak. A rend más szerzetesi közösségekkel ellentétben soha nem rendelkezett földbirtokkal, a működéséhez, betegápoláshoz szükséges jövedelmek mindig kamatozó tőkepénzekből, bérbe adott ingatlanokból folytak be. A XIX. század végén a nagyváradi rend már csak úgy tudta fenntartani a kórházat, rendelőket, patikát (melyekben zömmel szegény sorsú embereket gyógyítottak ingyen), ha újabb ingatlanokat építtetett, hogy ezek bérleti díjából fedezze az egészségügyi tevékenységhez szükséges kiadásokat és a kórház fejlesztését. Ezért 1899. márciusában a rend akkori váradi perjele, Wimmer Julián doktor elrendelte: építsenek egy bérpalotát a Fő utca 35. szám alatt, hogy ennek a bérbeadásából befolyó jövedelmekből fedezzék az egészségügyi intézményeik költségét.
A Bihar Megyei Tanács fellebbezésében ezért hivatkozott arra, hogy a bérpalota nem templom vagy rendház volt, így nem számít egyházi vagyonnak. A ma is meglevő iratok azonban egyértelműen igazolják, hogy az államosításig mindvégig és egyedül az irgalmasok rendje szerepelt az épület tulajdonosaként, és nekik a román királyi hatóságok is bért fizettek, miután Erdélyt Romániához csatolták. Márpedig, ha ez az ingatlan nem az egyházé lett volna, a román állam bizonyára nem fizet érte bérleti díjat. Böcskei László lapunk megkeresésére elmondta, egyszerűen értetlenül állnak a Legfelsőbb Bíróság döntése előtt, ám tudomásul kellett venniük, hogy az ítélet ellen a püspökség romániai bíróságokon már nem tud fellebbezni. Ami felháborító, hogy mindeddig nem kapott az egyház semmilyen hivatalos indoklás arról, miért született meg ez a végleges döntés, noha a püspökség több tárgyalási szinten, dokumentációkkal igazolta, hogy a bérpalota egyházi tulajdon és ezt több román bíróság is elismerte. A főpásztor elmondta, várják a bírósági indoklást, ugyanis csakis annak tükrében tudnak a nemzetközi hatóságokhoz fordulni az eset kapcsán. A Legfelsőbb Bíróság ítélethozói ugyanis semmilyen magyarázatot nem adtak mai napig arra, hogy miért is változtatták meg az addigi bírósági ítéleteket, vagy milyen bizonyítékokkal állt elő a megyei tanács, mely erre a legutolsó döntésre késztette a bírákat. Márpedig, ha nemzetközi fórumokon alkarnak tiltakozni az egyház szerint igazságtalan döntés ellen, az a minimum, hogy tudják, mi ellen is tiltakoznak tulajdonképpen, fejtette ki a püspök. Az ítélethozatalt követően hat hónap fellebbezési idő van érvényben, ebből másfél már eltelt.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)2017. február 1.
A tüntetések ellenére megjelent a román közlönyben a Btk. módosítása
Bukarest – Néhány órával elfogadása után, szerdára virradóra megjelent a román közlönyben a büntető törvénykönyvet és perrendtartást módosító sürgősségi kormányrendelet, annak ellenére, hogy a jogszabály gyors elfogadása ellen több mint tízezer ember tüntetett Románia nagyvárosaiban.
A rendelet a hivatali visszaélésre, hanyag kezelésre, érdekellentétre és bűnpártolásra vonatkozó cikkelyeknél enyhít a Btk. szigorán, az indoklás szerint azért, hogy a törvényt összhangba hozza az alkotmánybíróság korábbi döntéseivel.
Szerdára virradó éjszaka a kormány intézkedése ellen tiltakozó tüntetők vonultak utcára országszerte, akik szerint a rendelet a korrupt politikusokat védi. A bukaresti kormány épületét körülvevő több mint tízezer tüntető közül többen megpróbáltak behatolni az épületbe, őket könnygázzal állította meg a csendőrség.
– MTI –
erdon.ro2017. február 1.
Szórványgyülekezeti nap - harmadszorra
Január utolsó vasárnapján, a szatmárnémeti evangélikus imaházban tartott istentisztelettel kezdődött a harmadik unitárius szórványgyülekezeti nap. A városban nincs unitárius egyháztulajdonban levő ingatlan, ezért a testvérfelekezetek szívélyességének köszönhető, hogy Dávid Ferenc egyházalapító szellemi örökösei méltó körülmények közt gyakorolhatják vallásukat. Pálffy Tamás Szabolcs írása.
A talentumok példázatára (Mt 25, 14-30) alapozott beszédében Pálffy Anna-Mária lelkésznő a szolgálatot és az önvizsgálatot ajánlotta figyelmünkbe: „Szolgálni azt jelenti, hogy késztetést érzek, és teszek valamit embertársam javára. Istentől szabadságot kaptál, felelős vagy a talentumaidért! (...) Vizsgáld meg, hogy van-e abból valakinek haszna, ha te imádságos lelkületű ember vagy? Képes vagy úgy élni, hogy embertársad javát szolgáljad? Vagy aprópénzre váltottuk talentumainkat, értékeinket?"
Isten ajándékai szeretetteljes elfogadását ajánlotta, majd néhai Túróczy Zoltán magyar evangélikus püspök Tanács című versével zárta a prédikációt. Ezt követően, a résztvevők a Németi Református Egyházközség gyülekezeti termébe vonultak át, ahol közebédet fogyaszthattak el. Az alkalom és a helyszín a közvetlen, baráti jellegű beszélgetésnek kedvezett. A közösségi alkalom iránti igényt jelzi, hogy Ákosról is érkezett szórványhívünk.
Aznap, két résztvevő a következőket mondta a harmadik alkalommal megszervezett szórványgyülekezeti napról: „Mióta Anna-Mária alkalmakat teremt az együttlétre, azóta szorosabb a kötelék a hívek között. Szolgálata a városban és a környékbeli református templomokban új jelenség, korszakteremtő, szerintem korábban erre nem volt példa." (...) „Szükségét érzem annak, hogy közösséget alkossunk, vágyunk arra, hogy tartozzunk valahova, mi, akik itt gyökértelennek számítunk. Egy kapaszkodót jelent ez a nap. Jó lenne, ha végre lenne egy hely, ahová haza mennénk, hogy le ne morzsolódjunk. Úgy érzem. Isten áldja!"
A reformáció ötszázadik évfordulóján, evangélikus imaházban és református gyülekezeti teremben, békés, szeretetteljes közösségben zajlott az unitárius szórványgyülekezeti nap.
szatmar.ro2017. február 1.
Nem ért egyet az RMDSZ a Btk.-módosítás módjával
Nem ért egyet az RMDSZ a kormány ama döntésével, hogy sürgősségi rendelettel módosítja a büntetőtörvénykönyvet (Btk.) és a büntetőeljárást. Ennek ellenére nem rúgja fel a balliberális koalícióval fennálló parlamenti megállapodását.
Február 1-jei, Szerdai közleményében a szövetség közölte: kitart korábbi álláspontja mellett, miszerint a büntető törvénykönyvet a parlamentnek kell módosítania megfelelő vita után. „Aggályosnak tartjuk, hogy a kormány kapkodva, „lefekvés előtt" döntött ebben a kérdésben, mint ahogyan azzal sem értettünk egyet, hogy tavaly májusban az akkori technokrata kormány szintén sürgősségi kormányrendelettel módosította a Btk-t. Akkor többek között az ügyészt a bíró felé helyezte, megalapozva ezzel az ügyészi állam kialakulását. Emiatt 2016-ban senki sem tüntetett" – olvasható az RMDSZ közleményében.
Az alakulat szerint az emberek mostani felháborodása jogos, a kormánynak nem lett volna szabad megkerülnie a parlamentet. Az RMDSZ úgy véli, sürgősségi rendeletekkel nem lehet országot vezetni, kormányozni. „Bebizonyosodott, hogy minden alkalommal, amikor sürgősségi kormányrendelettel próbálták rendezni ezt a kérdést, hibás döntéseket hoztak" – állapítja meg az RMDSZ.
Az alakulat szerint a Btk.-t módosítani kell, hiszen ez jelenleg legalább negyven pontban alkotmányellenes. Az RMDSZ úgy véli, politikai akaratra és bátorságra van szükség, hogy ezeket a korrekciókat el lehessen végezni, „hiszen akik eddig módosítani próbálták, azokat támadások érték". „Mi azt támogatjuk, hogy a képviselőházban sürgősségi eljárással vitassuk meg, az alkotmánybíróság döntésével hozzuk összhangba a két törvénykönyvet" – közölte az RMDSZ.
Mint ismeretes, az RMDSZ parlamenti együttműködési megállapodást kötött a tavaly decemberi választáson győztes, a Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) alkotta bukaresti balliberális kormánykoalícióval.
kronika.ro2017. február 1.
Erősödő szórványközösség
Rövid idő alatt lelkes közösség kovácsolódott össze a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceumban, amely közel ötszáz, szórványban élő magyar gyermek számára biztosítja az anyanyelvi oktatást. A tanárok szerint örvendetes, hogy egyre több gyerek szeretne átiratkozni az új magyar iskolába.
Néhány hónap alatt érezhetően lelkes közösség kovácsolódott össze a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Elméleti Líceumban, amely tavaly szeptemberben nyitotta meg kapuit 460 szórványban élő magyar gyermek számára. Szintén örömteli hír, hogy a magyar állami támogatásból épült iskola vonzereje is fokozatosan növekszik – tájékoztatott a látogatásunkkor Timsa Ildikó, a tanintézet igazgatója.
Mint mondta, a diákokat egy modern, kétszintes, öt tantermes iskolaépület fogadja, a nagyobb osztályok pedig egy háromemeletes, 16 tantermes, modern épületben tanulhatnak. Az igazgatónő elmondta, a Téka Alapítvány által működtetett magyar tanintézetbe három vegyes tannyelvű iskolából gyűjtötték össze a magyar osztályokat. Az iskola a város magyar diákjain kívül 27 szórványtelepülésről gyűjti össze a magyar gyermekeket, akik számára a Téka Alapítvány biztosít kollégiumi elhelyezést és programokat. „Az iskolai év kezdete óta egyre több gyerek szeretne átiratkozni a mi iskolánkba, ezek a diákok désiek vagy helybéliek, és azért akarják nálunk folytatni a tanulmányaikat, mert közelebb van az iskola az otthonukhoz” – mondja Timsa Ildikó, utalva a tanintézet növekvő népszerűségére. Az igazgatónő azzal is elégedett, hogy pedagógus kollégái is feltalálták magukat az új helyzetben, és rövid idő alatt értékes, lelkes tanári közösséget hoztak létre.
Kérdésünkre elmondta továbbá, a diákok rendkívül örülnek annak, hogy a szünetekben megkötések nélkül társaloghatnak, és a titkárságon is beszélhetnek magyarul, anyanyelvükön kérhetik ki a hivatalos iratokat. Igaz, az űrlapok román nyelvűek, de ha valamit nem értenek, a személyzettől azonnal segítséget kapnak. „Mivel nem tartozunk más tanintézet alárendeltségébe, a diáktanács kéréseire is jobban oda tudunk figyelni, s ha vannak olyan javaslataik, amelyek jónak tűnnek, jóváhagyjuk” – mondta az igazgató. Példaként említette, a diákok azt kérték, hogy a szünetekben szólhasson a sulirádió, mivel ilyesmire a többségi vezetésű iskolákban nem volt lehetőség. Az iskola vezetői teljesítették a gyerekek óhaját, azóta zene is szól a tanórák között.
Mindenki jól járt az iskolaalapítással
Timsa Ildikó szerint óriási előnyt jelent számukra az is, hogy a rendezvényeiket megtarthatják az iskolában. „Korábban valamennyi magyar nyelvű iskolai rendezvényünket vagy a Téka Alapítványnál, vagy az egyháznál, vagy más intézményben kellett megtartsuk, mert pont akkor vagy nem volt hely, vagy valami más gond volt. Most már nincs ilyen problémánk” – mutatott rá a saját intézmény előnyeire az iskola igazgatója. A tanárok is jól jártak, hiszen a katedrák kiegészültek, nem kell máshová is eljárjanak tanítani. „Volt olyan kolléga, akinek eddig három különböző intézményben volt órája, és szünetben szaladgált egyiktől a másikig. Nyilván nem mindig volt elég az a tíz perc, hogy eljusson az egyik iskolától a másikig. Akkor persze késett, amiből mindenféle problémák keletkeztek” – magyarázta.
Mióta megalakult az önálló magyar iskola, folyamatosan érkeznek szülői kérések, hogy szívesen átíratnák a gyereküket más iskolákból. Ez meglátszik egyébként a két kilencedik osztály létszámán is. Az egyikben 30, a másikban 29 diák tanul, miközben korábban – amikor a két magyar gimnáziumi osztály két különböző iskolában működött – az egyik osztályban ugyan összejött a 28-as létszám, de a másik rendszerint 15–18, illetve legfeljebb 20 gyerekkel működött. Elemi osztályokból évfolyamonként csak egy, de ötödiktől két párhuzamos osztály működik a szórványgimnáziumban. Ez meg azért van így, mert a környező falvakban az elemi osztályok még működnek, de ötödiktől többnyire már Szamosújvárra jönnek a gyerekek.
„Milyen jó, hogy lehet a szünetben magyarul beszélni…”
Természetesen az iskola diákjaival is szóba álltunk, ha már arra jártunk. A tizedik osztályos Fehér Adrienn úgy nyilatkozott: nagyon jó közösséget alkotnak, és rendkívül örül annak, hogy a magyar diákok önálló intézményben tanulhatnak. Hozzátette, a környező falvakból is érkeznek diákok, így a különböző foglalkozásokon jobban megismerhetik az ottani hagyományokat. De van más előnye is a magyar intézménynek. „Korábban kerültünk konfliktushelyzetbe román diákokkal, mert ránk szóltak, hogy miért beszélünk a szünetben magyarul, de most nem szól emiatt senki ránk, és ez nagyon jólesik” – mondta a szamosújvári Fehér Adrienn. Osztálytársnője, Ágoston Edina bentlakásban lakik, a Hargita megyei Csíkszenttamásról érkezett Szamosújvárra. Kérdésünkre elmondta: énekesnek készül, és az osztályfőnöke javaslatára döntött úgy, hogy a szórványkollégiumba iratkozik, mivel zenei képzést is nyújtanak.
„Modern iskolát építettünk”
A diákok mintegy negyede a bentlakásban él. A költségek oroszlánrészét a Téka Alapítvány átvállalja, hiszen nehéz anyagi körülmények közt élő gyerekekről van szó. A gyerekek mintegy tizede ingázik, bár az ő helyzetük sem rózsás: az utazási költségeiknek csupán egyharmadát téríti meg az állam. Az iskola és a kollégium háttérintézménye a Téka Alapítvány, így értelemszerűen a székházába is ellátogattunk. Ott működik egyébként a bentlakás is. Az intézmény igazgatójától, Balla Imolától megtudtuk, összesen 112 diáknak nyújtanak szállást – 68 lánynak és 44 fiúnak –, akik 27 településről érkeztek, legtöbben hátrányos helyzetű családokból származnak. „Azért gyűjtöttük ide őket össze, mert nincs magyar iskola a településen, ahol élnek. Egy részük Válaszútról érkezik, a Kallós Zoltán Alapítvány által működtetett szórványkollégiumból, ők a 8. osztály végén eldönthetik, hogy maradnak Szamosújváron, vagy visszatérnek Válaszútra, a mezőgazdasági szakközépiskolába” – magyarázta.
Elmondta, a kollégiumnak tehetséggondozó műhelye is van, ahol a bentlakókkal külön foglalkoznak. Összesen 13 foglalkozás közül válogathatnak a kisdiákok. Többek közt kézművességet tanulhatnak, kórusra járhatnak, de bibliaóra, történelem- és filmklub is szerepel az intézmény kínálatában. Továbbá angolból vagy matematikából felzárkóztatóprogramot is tartanak. A szilenciumon képzett pedagógusok felügyelete mellett tanulnak. Fontos szabály, hogy telefont nem használhatnak, ezért telefonmegőrzőt alakítottak ki erre a célra. Kérdésünkre elmondta: a kollégium életét is megkönnyítette az önálló magyar iskola léte. A magyar iskolai rendezvények ugyanis korábban „120 százalékban igénybe vették a kollégium kapacitását”, most pedig másra is felhasználhatják a felszabadult tereket. Balla Imola elmondta még, tavaly két diákjuknak szereztek ösztöndíjat továbbtanulásra, egyet pedig ők maguk támogatnak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen.
Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke ugyanakkor elmondta: az iskolaközpont 2009-es alapkőletétele után több éven keresztül lassan léptek előre és építkeztek 2014-ig. Ekkor a csaknem 730 millió forintos magyar állami támogatásnak köszönhetően sikerült befejezni és elindítani az iskolát 2016 őszén. Magát a tanintézetet jogilag már 2015-ben létrehozták. A tanárok fizetése a román állam feladata, de a kisegítő személyzet bérezését a Téka Alapítványnak kellett átvállalnia. A mezőségi szórványoktatási programot szervező alapítványt egyébként 2010-től a magyar kormány a nemzeti jelentőségű intézmények közé sorolta. Balázs Bécsi Attila elmondta továbbá, különböző pályázati forrásokból eddig félmillió lej értékben szereztek be taneszközöket, digitális táblákat, kivetítőket az új iskola számára. „Úgy gondoljuk, hogy tényleg Erdély egyik legmodernebb iskoláját sikerült felépítenünk. A további tervekben szerepel, hogy a román állam minél többet átvallaljon a fenntartási költségekből, addig is azonban ezt a Téka Alapítvány biztosítja” – nyilatkozta lapunknak Balázs Bécsi Attila.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)2017. február 1.
Ébren tartani a kollektív emlékezetet
Az 1944–1945-ben a Szovjetunió kényszermunkatárboraiba hurcolt áldozatok emléke előtt tiszteleg a február 25-én záruló emlékév. Dr. Murádin János Kristóf történész a Krónikának elmondta, rendkívül fontos tudni az erdélyi civilek elhurcolásáról, szenvedéseiről, hiszen ha hagyjuk feledésbe merülni, akkor legalább annyira bűnösek vagyunk, mint azok, akik okozták, elkövették.
A szovjet munkatáborokba hurcolt áldozatok emléke előtt tisztelgett és tiszteleg több, a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévébe illeszkedő rendezvény(sorozat) Kolozsváron. Dr. Murádin János Kristóf történész, egyetemi adjunktus, a Sapientia EMTE kolozsvári karának kancellárja a Krónikának elmondta, történelmi adósságot törlesztenek azok, akik a 2015-ben kezdődött emlékév apropóján megemlékeznek a második világháború végén és azután a szovjet munkatáborokban fogságot szenvedőkről és az áldozatokról.
Jól átgondolt, ördögi rendszer volt
„Negyven éven keresztül nem lehetett beszélni a lágerek szörnyűségeiről és az elhurcolásokról, viszont az elmúlt 27 évben már lehetett volna, mégsem tettük meg kellő időben. Az elmúlt évtizedekben egyre fogyott és rohamosan fogy azoknak a száma, akik elszenvedői, tanúi voltak mindannak, ami a Szovjetunió lágereiben történt. Az 1990-es években kellett volna odafigyelni a túlélőkre, amikor még jóval többen éltek közülük” – fejtette ki Murádin János Kristóf. Mint mondta, a 2015-ben indított emlékév idén február 25-éig, a kommunizmus áldozatainak emléknapjáig tart. Az emlékévet a Miskolcon 2013 áprilisában megalakult „Málenkij robot” Emlékbizottság 2014–2015 kezdeményezésére Magyarország kormánya hirdette meg, hogy a Kárpát-medence településein megemlékezzenek az 1944–1945-ben a Szovjetunióba, kényszermunkára hurcolt magyar és német civilekről.
„Rendkívül fontos tudni az elhurcolásokról, szenvedésekről, hiszen ha ezekről továbbra is hallgatunk, és hagyjuk feledésbe merülni, akkor legalább annyira bűnösek vagyunk, mint azok, akik elkövették. A fiatal generációknak is tudniuk kell arról, hogy csak Kolozsvárról 5000 magyar polgári lakost hurcoltak el a sztálini kényszermunkatáborokba, egész Erdélyből pedig legalább 20 ezer, de inkább 30 ezer magyart 1944 szeptember–októberében. Ez tehát nemcsak egy jelenség volt a sok közül, hanem egy jól átgondolt, megtervezett és következetesen végrehajtott, ördögi rendszer. Az első hullámban főként magyarokat vittek el, azután 1945 januárjában 70–90 ezer német származásúnak tekintett embert: erdélyi szászokat, bánsági és partiumi svábokat, köztük sok magyar identitású embert is. A foglyoknak legalább egyharmada életét veszítette a szovjet lágervilágban, több ezerre tehető az áldozatok száma” – fejtette ki a történész.
Murádin János Kristóf 15 éve foglalkozik ezzel a korszakkal, nagyon sok túlélővel készített interjút, emléktárgyakat gyűjtött, számos tudományos konferencián mutatta be a történteket, és több tucat, a korszakról szóló tanulmány, szakcikk szerzője. A történész, aki behatóan ismeri az 1944–45-ben Erdélyből elhurcoltak történetét, úgy nyilatkozott, nemcsak a nácizmus bűneiről kell megemlékezni, hanem a másik oldal által elkövetett szörnyűségeket is meg kell őrizni a köztudatban, hiszen az is az erdélyi magyar történelem szerves része. „Csak akkor kerülhetnek helyükre a dolgok a kollektív emlékezetben, ha e két diktatorikus rendszer, a kommunizmus és a nácizmus ideológiája alapján végbement üldöztetések, deportálások, tömeggyilkosságok egyforma módon számon tartatnak. Ha elfelejtjük azokat, vagy nem veszünk tudomást róluk, esetleg csak az egyik fél tetteit tartjuk nyilván, csak azokra emlékezünk, a másik a jövőben félő, hogy bármikor megismétlődhet” – hívta fel a figyelmet a szakember.
Erdélyi magyar foglyok emléktárgyai
Az emlékév keretében számos rendezvényt szerveztek és szerveznek a kincses városban, ezek sorába illeszkedik az a képzőművészeti tárlat is, amely január 16-án nyílt meg és február 16-áig látogatható a kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében: M. Lovász Noémi képzőművész alkotásai a Gulag-sorsokat idézik meg.
A Sapientia egyetemen 2016 májusától többrészes előadássorozatot tartanak a korszakról magyarországi, erdélyi és kárpátaljai történészek közreműködésével. Az előadások idén is folytatódnak: február 2-án dr. Hámori Péter budapesti történész a Gulag női foglyainak sorsáról, február 16-án pedig Majorszki András miskolci történész a Tokaj-hegyalja vidéki elhurcolásokról tart előadást a Sapientia kolozsvári karának Tordai úti épületében. Mindemellett az egész országban egyedülálló, állandó kiállítás tekinthető meg a szovjet fogság emléktárgyaiból ugyanitt. A nagyszabású, több mint 450 darabos, múzeumi jellegű anyagból álló tárlat tavaly október 12-én, a kolozsvári elhurcolások kezdetének napra pontosan 72. évfordulóján nyílt meg.
A Meghalni könnyebb, mint elválni – Erdélyi magyar civilek szovjet fogságban 1944–1949 című kiállítás hatalmas sikert aratott, látogatóinak száma még a tavalyi évben meghaladta az ezret – fejtette ki a történész. Az áldozatok fogságának emléket állító gyűjtemény a második világháborút követően végbement razziaszerű elhurcolásokat idézi fel, a fogságból hazaküldött leveleket és tábori használati tárgyak sorát vonultatja fel, különleges dokumentumokat mutat be, korabeli fotókkal érzékelteti a lágerek világát, ott készített egyedi szuvenírtárgyakat, valamint még ki nem adott visszaemlékezések eredeti kéziratait teszi közszemlére.
Dokumentumfilm a túlélőkről
Murádin János Kristóf elmondta, február 25-ére, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjára és egyben az emlékév zárónapjára időzítik szintén a Sapientia EMTE-n annak a két dokumentumfilmnek az ősbemutatóját, amelyeket 2016-ban forgattak a témában. Egyik a történészi, tudományos megközelítést mutatja be, a másik pedig a túlélők személyes történeteit dolgozza fel. „Számos interjút készítettünk túlélőkkel, tanúkkal, az ő vallomásaikat rögzítettük, ezt mutatja be a dokumentumfilm. A túlélők emlékezései nyilván sokkal személyesebbek és mélyebbek, mint az adatokra alapozó történészi szakmai megközelítések, így közel hozhatják a nézőhöz a szenvedésekkel teli korszakot. Tóth Orsolya és Farkas György filmrendezők, dr. Nagy Alpár Csaba, Benkő Levente, Papp Annamária történészek, Józsa István Lajos, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság elnöke és jómagam készítettük a szovjet kényszermunkatáborokra emlékező és emlékeztető dokumentumfilmeket” – mondta el a történész.
A február 25-én a Sapientia EMTE Tordai úti épületének Aula Magna termében délelőtt 11 órakor kezdődő filmvetítéseket követően a szovjet fogságot túlélők és történész kutatók részvételével kerekasztal-beszélgetésre kerül sor. A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévét ezzel a programmal, illetve a szovjet foglyul ejtések kolozsvári helyszíneire kalauzoló, különleges mobiltelefonos applikáció projektjének útjára indításával zárják a Sapientia kolozsvári karán.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)2017. február 1.
Helységnévtábla-per: ítélethozatal február 14-én
Kedden a kolozsvári kétnyelvű helységnévtáblák ügyében a városi törvényszéken tartott tárgyaláson a felek ugyanazokat az érveket sorakoztatták fel – számolt be lapuknak a fejleményekről Szőcs Sándor, a Minority Rights Egyesület vezetője.
– A bírónő ismét kifogásolta, hogy a perhez csatlakozó magánszemélyeket nem idézték be. Arra a kérdésemre, hogy képviselhetem-e őket, azt válaszolta: igen, akkor ön a szóban forgó személyek kurátora, azaz amolyan gondnoka – jelentette ki az ügyvéd.
Az ügyvéd elmondta: a tárgyalás során mindkét fél ugyanazokat az érveket sorakoztatta fel, mint a decemberi tárgyaláson. Egyrészt a városháza jogi képviselője úgy ítélte meg, hogy Kolozsváron a törvény nem írja elő a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezését, mert a magyar lakosság száma 20 százalék alá csökkent. Másrészt, az ügyvéd felsorolta a magyar kisebbségnek milyen jogai sérültek, illetve azt, hogy közösségünket hármas diszkrimináció érte. Egyrészt nem biztosítják egy kisebbség számára a törvény által előírt jogát. Másrészt több más erdélyi településen kitették a kétnyelvű helységnévtáblákat annak ellenére, hogy a magyar kisebbség nem éri el a húsz százalékot. Harmadrészt pedig olyan településeken – például Temesvár és Nagybánya – is kihelyezték ezeket a táblákat, ahol a magyarság aránya még a 10 százalékot sem éri el. Február 14-én hoznak ítéletet az ügyben.
Kiss Olivér
Szabadság (Kolozsvár)2017. február 1.
A titkos CSAT-határozatok nyilvánosságra hozását kérik a bírák
A hírszerzést bűnüldözési jogkörrel felruházó védelmi tanácsi határozat titkosításának feloldását kérte tegnap a romániai bírák két érdekvédelmi és szakmai szervezete Klaus Johannistól az államfőhöz intézett levelükben.
A Romániai Bírák Egyesülete (AMR) és a Romániai Bírák Országos Szövetsége (UNJR) tegnap levélben kérte az államfőt, hogy tűzze a Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) napirendjére a szóban forgó titkos határozatokat, amelyek alapján felhatalmazták a hírszerzést, hogy részt vegyen a bűnüldözésben. Az Evenimentul Zilei című napilap korábban megírta, az első ilyen titkos határozatot 2005. február 28-án fogadta el a CSAT.
Az UNJR keddi levele leszögezi, a titkosított CSAT-határozatok alapján együttműködési megállapodásokat kötött a legfőbb ügyészség a titkosszolgálatokkal, amelyek alapján hírszerző ügynökökből és ügyészekből álló úgynevezett vegyes munkacsoportok alakultak, noha ennek nincs törvényes alapja.
A bírák szakmai szervezeteinek képviselői szerint a téma közérdeklődésre tart számot, a határozatok titkosságának fenntartása pedig további találgatásokra és kételyekre adhat okot.
"Románia jogállam, a jogállam egyik jellemzője az, hogy a törvények mindenki számára nyilvánosak, főleg ha az igazságszolgáltatásról van szó. Amíg a CSAT szóban forgó határozatai, illetve a hírszerző szolgálatok és az ügyészség közötti megállapodások nem válnak nyilvánossá, az igazságszolgáltatás nem nyerheti vissza az emberek bizalmát" – olvasható a szakmai szervezetek közös levelében. A két szervezet leszögezte: minden szükséges intézkedést megtesznek, hogy tisztázzák a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás viszonyát.
Borbély Tamás
Szabadság (Kolozsvár)2017. február 1.
A kényszermunkatáborok világának és a szocialista korszak bűneinek emlékezete Délkelet-Magyarországon
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve keretében, 2016 májusa és 2017 februárja között, havonta egy előadást tartanak a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Kolozsvári Karán. A Magyarok szovjet fogságban 1944 és 1953 között című előadássorozat témája a második világháborút követően a Szovjetunióba hurcolt magyar civil lakosság sorsának bemutatása. A meghívott rangos külföldi és erdélyi magyar előadók a kényszermunkára hurcolt magyarok foglyul ejtéséről, a táborokba való kiszállítás körülményeiről, a lágerbeli életről és a fogságból való szabadulásról értekeznek nem csak erdélyi, hanem egész Kárpát-medencei kitekintésben. A vetített képes előadások nyitottak, és a történész szakma képviselői, az egyetemi oktatók és hallgatók mellett az érdeklődő nagyközönség számára is lehetőséget teremtenek a téma részleteiben való megismerésére. A nagysikerű rendezvénysorozat nyolcadik előadását 2016. december 8-án Miklós Péter történész, a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum igazgatója, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának adjunktusa tartotta, amelynek lapunkban rövid összefoglalóját közöljük.
A szovjet megszálló Vörös Hadsereg alakulatai a trianoni Magyarország határát 1944 szeptemberében, annak délkeleti részén (valahol Battonya, Csanádpalota, vagy Elek térségében) érték el. Az első megszállt nagyobb városok: Szeged, Hódmezővásárhely és Makó. A megszállók nyomban megkezdték a régióban kiépíteni a kommunista rendszert, s igyekeztek megbízható embereiket pozicionálni a közigazgatásban, a rendvédelmi szervekben és a gazdasági életben.
Délkelet-Magyarországon már 1944 decemberében – miközben a nyugati országrész még német megszállás és a nyilas Szálasi Ferenc uralma alatt állt – megindult a helybéli civil lakosságnak a szovjet kényszermunkatáborokba való elhurcolása. Az első transzportok etnikai alapokon álltak össze, ugyanis a németeket a kollektív bűnösség elvének gyakorlati alkalmazásával egyetemesen felelőssé tették a németországi náci diktatúra alatt elkövetett – és elsősorban a második világháború idején megtapasztalt – bűnökért. Így elrendelték a dél-alföldi németek egy részének szovjet kényszermunkatáborokba deportálását.
Sajnos, a történeti kútfők és levéltári források alapján nem adhatunk pontos választ arra a kérdésre, hányan kerültek a délkelet-magyarországi térségből a Gulágra, hiszen az erre vonatkozó korabeli dokumentumok nem egyértelműek, illetve egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaznak. Az biztosnak látszik, hogy csak az ott élő németek közül mintegy kétezret hurcoltak el a szovjet munkatáborok valamelyikébe 1944–1945 fordulóján.
S hogy mennyire etnikai alapú – s elsősorban kifejezetten a helyi németség ellen irányuló – volt a deportálássorozat, arra jó példa Kern József esete. Kern József a Magyar Kommunista Párt titkára volt a Csanád vármegyei Elek településen. Joggal számíthatott (volna) tehát a szovjet csapatok szimpátiájára és bizalmára. Ezzel szemben őt is a Gulágra deportálták – csaknem ezer, a községben élő némettel együtt. Igaz, a helyi szovjet parancsnok, miután megtudta, hogy kommunista vezető, felajánlotta neki a mentesítést, amit azonban Kern József – becsületére legyen mondva – nem fogadott el. Minderről így számolt be az eleki főszolgabíró a makói székhelyű Csanád megye főispánjának: „Kern József Kommunista Párt vezetőjét és hozzátartozóit az őrnagy az igénybevétel alól mentesítette volna, de nevezett ezt a mentesítést elvi okokból nem fogadta el.”
Nem volt más a helyzet a szomszédos Almáskamaráson sem, ahonnan 1945 elején több mint háromszáz németet vittek a Szovjetunióba málenkij robotra. Schreirer József, a Szociáldemokrata Párt helyi vezetője 1945 júliusában arról tájékoztatta a vármegyei nemzeti bizottságot, hogy „a sváb származásúak összeszedése alkalmával az oroszok kimondottan baloldali, de sváb származású egyéneket elvittek, és a községben még mindig vannak Volksbund-tagok. Kéri a nemzeti bizottságot, intézkedjék oly irányban, hogy az elhurcolt baloldali érzelmű polgárok a községben lévő bundtagokkal felcseréltessenek.” A megyei nemzeti bizottság utasította a helyi nemzeti bizottságot, állítsa össze azok listáját, akik „németbaráti felfogásuk ellenére még mindig a községben vannak”, azzal a céllal, hogy a külügyminisztériumnak elküldhessék. Hogy végül megtörtént-e ez az összeírás, illetve annak nyomán a „csere”, arra levéltári forrásaink nem adnak választ.
A szovjet megszállás, a málenkij robot, a kommunista diktatúra kiépítése, valamint a szocialista korszak bűneinek világát mutatja be a Csongrád megyei Hódmezővásárhely jelenkortörténeti múzeuma, az Emlékpont. A több mint egy évtizeddel ezelőtt, 2006 júliusában megnyílt hódmezővásárhelyi Emlékpont a vidéki Magyarország egyetlen olyan közgyűjteménye és intézménye, amely kifejezetten egy régió – Hódmezővásárhely és környéke – példáján keresztül mutatja be hazánk történetének 1945 és 1990 közötti időszakát.
A múltat ki kell beszélni – gondolták a múzeum megálmodói, valamint Lázár János miniszter, akkoriban Hódmezővásárhely polgármestere és a város képviselőtestülete –, hiszen ha nem tisztázottak a tegnapelőtt kényes, fájdalmas kérdései, akkor a következő nemzedékek is még a nagyszülők idejéből származó sérelmekkel bajlódnak majd. Ezen gondolatokból kiindulva jött létre a Magyarországon, de egész Közép- és Kelet-Európában is egyedülálló Emlékpont, amely Magyarország, azon belül pedig Hódmezővásárhely történetének a kommunista diktatúra alatti évtizedeit dolgozza fel.
Az Emlékpont Fél évszázad Vásárhelyen című állandó kiállítása budapesti és helyi szakemberek közös és hosszú ideig tartó előkészítő, anyaggyűjtő, forrásfeltáró és összegző munkálkodásának az eredménye. A modern, az alkotók szándékai szerint minden huszonegyedik századi látogatói igényt kielégítő kiállítás elsősorban a kor hangulatára és jellegzetességeire helyezi a hangsúlyt, s ennek a koncepciónak a szolgálatában kerültek elrendezésre a tárlaton látható fényképek, filmfelvételek, tárgyak s a jól megválasztott korabeli forrásszöveg-részletek. Az állandó kiállításon bemutatott események alátámasztására számos, az államszocialista korszak áldozataival, átélőivel, tanúival készített – és teljes terjedelmében a közgyűjtemény archívumában őrzött – interjúrészletet láthatnak a látogatók a kiállítótérben elhelyezett terminálokon.
Az Emlékpont állandó tárlatán külön egységben mutatják be a második világháború áldozatainak, a hitük és vallásuk miatt a kommunista rendszerben meghurcoltaknak, a termőföldek államosítása, illetve a szövetkezetesítés során egzisztenciájukat vesztett tömegek sorsát. Mindezek mellett megfelelő súllyal szerepel a kiállításon a korszak elnyomó gépezetének – és annak fenntartóinak – tevékenysége, valamint a helyi kommunistaellenes gazdamozgalom, a Fehér Gárda – amelynek két vezetőjét halálra ítélték és kivégezték, mintegy ötven tagját pedig súlyos büntetésekkel sújtották az 1950-es évek elején – története.
Külön teremben tekinthető meg a szovjet esztétikai elvek alkalmazásával a magyar művészetre erőltetett szocialista realizmus irányzatának néhány jellegzetes és ikonikusnak tekinthető alkotása, de a szocializmus kori Vásárhely három szimbolikus köztéri alkotása (a Lenin-szobor, a szovjet katona – „Iván” – és a tanácsköztársasági emlékmű) is helyet kapott az Emlékpontban. Az ipari termelés hódmezővásárhelyi jellegzetességei – például mérlegek, textilipari termékek, porcelántárgyak – éppúgy láthatóak, mint a rendszerváltás kora újító, piacgazdasági személetének és a magyar kreativitásnak sajátos elegyét mutató, a városban gyártott kisautótípus, a Puli egy darabja.
Az Emlékpontba lépve a szovjet és a magyar állampárti vezetők portréi fogadják a látogatót. Mindez azt hivatott kifejezni, hogy a magyar történelem 1945 utáni eseményeit és folyamatait – Kun Miklós történészprofesszor terminusát használva – mint „Kreml árnyékában” történt jelenségeket érdemes vizsgálni. Vagyis minden fontos magyar belpolitikai, gazdasági és diplomáciai döntést lényegében Moszkvában hoztak meg a szovjet vezetők, s a korabeli magyar politikusok csak végrehajtották azt.
Az Emlékpontnak technikailag jól fölszerelt, mintegy száz fő befogadására alkalmas konferenciaterme van, ahol rendszeresen tartanak szakmai rendezvényeket (konferenciákat, kerekasztal-beszélgetéseket, könyvbemutatókat) és ismeretterjesztő programokat (rendhagyó tanórákat, ismeretbővítő előadásokat). Az intézmény szakmai együttműködést tart fenn a Hódmezővásárhelyen önálló kart működtető Szegedi Tudományegyetemmel, az orosházi képzési központtal is rendelkező Kodolányi János Főiskolával, valamint a Magyarország kormánya által fenntartott VERITAS Történetkutató Intézettel.
A hódmezővásárhelyi Emlékpont a huszadik századi közép-európai és magyar történelem egyik legsötétebb, leginkább traumatikus korszakát mutatja be. Kiállításaival a kommunista rendszer áldozatairól emlékezik meg, s a helyi közösségi élményeken és emlékeken keresztül kíván a modern magyar történeti emlékezetkultúra sajátos hangulatú színtere lenni.
MIKLÓS PÉTER
Szabadság (Kolozsvár)2017. február 1.
Nemzetbiztonság
E hangzatos címszó alatt sok mindent el lehet követni, háborúkat is lehet indítani. A fő gond az, hogy a fogalom nagyon tág és a hírszerzés asztalára tartozik. Márpedig ez az intézmény nem a transzparenciáról híres. A nemzetbiztonság címszó alatt elkövetett akciókat a nyilvánosság előtt nem kell megindokolni, az államtitok leple alatt a biztonságot fenyegető, sokszor indokolatlan és eltúlzott veszély megalapozottsága homályban marad.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a hazai igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban komoly kételyek merülnek fel. Az ügyészség és a hírszerzés együttműködése a bűnüldözésben nem újkeletű dolog, a világon mindenütt alkalmazzák ezt a modellt, főleg ha terrorizmusról van szó. Romániában a korrupció oly mértékben elterjedt, hogy adott ponton indokolttá tette nemzetbiztonsági veszélynek nyilvánítását. Az elképzelés, ha elviekben mondjuk helyes is volt, az alkalmazása igencsak félrecsúszott.
A korrupció hatalmas károkat okozott az országnak, ezért ma nagyon nehéz amellett érvelni, hogy az elmúlt tizenkét év korrupcióellenes hadjáratában visszaéléseket is elkövettek. Sokak szeme előtt lebeg a korrupcióellenesség nemes célja, és ha már nemzetbiztonságról van szó, akkor hajlamosak vagyunk felfüggeszteni, sutba vágni az emberi és szabadságjogokat, amit ilyenkor úri huncutságnak, luxusnak nevezünk, vagy éppenséggel járulékos kárnak.
Mégis úgy gondolom, a romániai magyarok számára egyáltalán nem lenne szabad mellékes legyen, hogy az emberi jogok és szabadságjogok sérülnek, vagy nem. Nemzeti kisebbségként a magyarok fokozottan ki vannak téve annak a veszélynek, hogy a nemzetbiztonság jelszava alatt jogsértő eljárások áldozataivá válnak. A magyar nemzetiségi kérdés is már eleve nemzetbiztonsági kockázatnak van minősítve, hiszen egyházi ingatlan visszakövetelése, magyar iskola és egyéb magyar intézmény alapítása még mindig gyanút kelt a román államban, nem beszélve az autonómiának már csak az emlegetése.
A korrupcióellenes harc elsősorban amiatt futott zátonyra, hogy az elmúlt két-három évben a vádhatóság és a hírszerzés azt az antidemokratikus célt tűzte ki, hogy antikorrupciós eljárásokkal úgymond megtisztítja, lecseréli a romániai vezető elitet, miután kiderült, demokratikus választások útján ez a folyamat nem elvárásaik szerint alakult. Ehhez alkotmányellenes lehallgatási akciókat kezdeményeztek, számos pert ingatag lábakon álló tanúvallomásra építettek.
Hárompólusú hatalmi harc folyik a javából, amelynek főszereplői a pártok részéről a PSD és a vele szemben álló mindenkori jobboldali ellenzék, illetve a titkosszolgálatok, amelyek most éppen a lefaragott költségvetésük visszaszerzéséért indítottak kétségbeesett harcot. Attól tartok, hogy ebben a játszmában a jószándékú tüntető tömeg csak báb, akit felhasználnak ezek az erők hatalmi küzdelmükben saját győzelmükhöz. Ebből az áldatlan helyzetből nehéz kivergődni, mert a parlament tekintélye a pártok hibája miatt a padlón van, márpedig alapos parlamenti vita nélkül nem lehet megnyugtatni az igencsak felhergelt kedélyeket.
Borbély Tamás
Szabadság (Kolozsvár)