udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
699
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 691-699
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. március 1.
„...itt rekedtem" – Interjú Benke Grátzyval
A moldvai származású Benke Grátzy pontoson tizenöt éve „rekedt ide” Magyarországra, ahogy ő mondja. Megszerette ezt az országot és idetelepedett végleg. A zene betölti az életét és ebből nekünk, a széles közönségnek is juttat belőle. Törekszik a minőségre, ami sikerül is neki. Szűkszavú természetű, de mégis alkalmat kapunk arra, hogy megismerhessük az alábbi interjú segítségével.
– A csángóföldi Somoskán születtél és nőttél fel, majd Magyarországra jöttél. Apa lettél, van egy céged, elvégeztél egy főiskolát és alapítója vagy a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesületnek. Először is szeretném tudni, hogy is kell leírni pontosan a neved. Ugyanis sok helyen találkoztam a Gráci és a Grátzy változattal is. Melyiket használod? Mi a névválasztás története? – A hivatalos nevem Benchea Valentin, s a tisztességes nevem az Benke Grátzy. A Grátzy nevet Györgyine pátertől kaptam. Amikor kereszteltek, akkor megkérdezte a szüleimet, hogy megengedik-e, hogy a keresztnevem lehessen annak a papnak a neve, aki a templomunkat építette. Hát Tátám s Mámám beléegyezett s az óta ezt a nevet ismeri mindenki a faluban. Csak a volt osztálytársaim tudják, hogy Valentinnak is hívnak.
– Azt szeretném tőled megtudni, mikor és miért határoztál úgy, hogy átjössz Magyarországra? Milyen nehézségekkel szembesültél, és hogyan küzdötted le őket?
– A moldvai származású Benke Grátzy pontoson tizenöt éve „rekedt ide” Magyarországra, ahogy ő mondja. Megszerette ezt az országot és idetelepedett végleg. A zene betölti az életét és ebből nekünk, a széles közönségnek is juttat belőle. Törekszik a minőségre, ami sikerül is neki. Szűkszavú természetű, de mégis alkalmat kapunk arra, hogy megismerhessük az alábbi interjú segítségével. – A csángóföldi Somoskán születtél és nőttél fel, majd Magyarországra jöttél. Apa lettél, van egy céged, elvégeztél egy főiskolát és alapítója vagy a Moldvahon Csángó Kulturális Közhasznú Egyesületnek. Először is szeretném tudni, hogy is kell leírni pontosan a neved. Ugyanis sok helyen találkoztam a Gráci és a Grátzy változattal is. Melyiket használod? Mi a névválasztás története? – A hivatalos nevem Benchea Valentin, s a tisztességes nevem az Benke Grátzy. A Grátzy nevet Györgyine pátertől kaptam. Amikor kereszteltek, akkor megkérdezte a szüleimet, hogy megengedik-e, hogy a keresztnevem lehessen annak a papnak a neve, aki a templomunkat építette. Hát Tátám s Mámám beléegyezett s az óta ezt a nevet ismeri mindenki a faluban. Csak a volt osztálytársaim tudják, hogy Valentinnak is hívnak.
– Azt szeretném tőled megtudni, mikor és miért határoztál úgy, hogy átjössz Magyarországra? Milyen nehézségekkel szembesültél, és hogyan küzdötted le őket? – Nem Magyarország volt a célom, de ide rekedtem szerencsére. Ez 1991. február 8-án volt. Nehézségeim nem erőst voltak, inkább csalódásaim. Ilyenekből akad ma is, de nem eppe veszem őket komolyan. Megszoktam, hogy itt más emberek élnek, mint ahol felnőttem.
– Családodról mit tudhatunk? Hány gyermeked van? Hol éltek? – Van két fiam György és Márton. Nevüket az apókáim tiszteletére kapták. Mindjárt születik a harmadik gyerek is, s ő is kakaskával rendelkezik. Gyöngyösön élünk a Mátra lábánál, családi házban. Amint találunk valami jó házat valamelyik faluban a környéken, akkor költözünk, de addig nagyon jó itt.
– Melyik volt az a(z) (idő)pont amikor nyilvánvalóvá vált számodra, hogy a csángóság kultúrája egy olyan érték, amit érdemes nemcsak ápolni de átadni is?
– Tátámék s az apókáim meg az egész nagycsaládom mindig is hagyomány és nyelvőrző volt, ezért a hagyományőrzés vett körül egész gyerekkoromban. Úgy 20 éves körül lehettem – már itt Magyarországon – amikor észrevettem, hogy amit tudok, csak úgy ni magamtól, az olyan érték, amit mások szeretnének megtanulni s azon vettem észre magam, hogy ezeket át is adom. – A csángó népi zene szakértőjévé váltál. Ha valaki erre kíváncsi, biztos téged keres meg. Hogyan alakult ez ki? Mi az „ujgur népi dob"?
– Amikor Budapestre érkeztem már az elején felkerestem a Marczibányi téren a csángó táncházat, ahol nagyon jól éreztem magam. Minden héten jártam táncházba s egyszer úgy alakult, hogy nem volt dobos a Tatros együttesben s megpróbáltam veregetni a dobot. Kerényi volt a csapat vezetője s tetszett neki, majd elkezdett hívogatni, hogy zenélgessek velük. Akkoriban nem volt ilyen nagy divat a csángó zene és tánc, ezért nagyon sok helyre mentünk, hogy megismertessük az emberekkel ezt a műfajt. Sokat tapostuk ezt az utat, amíg megismertettük országszerte a csángók népzenéjét és néptáncát. Mondhatom, hogy 1992 óta minden évben ott voltam az országos nagy népi rendezvényeken zenészként, táncosként, előadóként vagy csak nézőként, de elsősorban csángóként. 2004 nyarán volt szerencsém eljutni Kínába. Pekingben és ujgur területeken járogattunk. Onnan hoztam az ujgur dobokat. Szerintem itt Kelet-Európában nem található több példány az ilyen dobokból, mert azt tudni kell róluk, hogy kb. 100 kg a 4 dob együtt. Van egy ujgur népzenét játszó együttes a KÁSGÁRI s ebben dobolok.
– Hány együttesnek vagy tagja? Jelenleg hol lehet téged hallani állandó jelleggel és kaptatok-e már meghívásokat idén? Csángóbál mikor lesz és felléptek-e?
– Egy együttesben, a Somosban vagyok állandó jelleggel, de ezen kívül előfordulhatok a Szigonyban, Zurgóban, Komplexában vagy bárhol, ahová hívnak, mert szeretem, ha minél több ember szívja magába az én népzenémet s a zenélés egy küldetés számomra. Az Almássy téren minden csütörtökön van csángó táncház, amin felváltva zenél a Somos, a Szigony, s a Fanfara Complexa. Ezen kívül minden második szerdán vagyunk a Marczibányi téri Művelődési Házban. 2007. február 17-én lesz a XI. Csángó Bál, ahol többek között fellép a Somos is. Idén lesznek vendégek Rekecsinből, Klézséről, Somoskából, Pusztinábol és Gyimes völgyéből.
– A Moldvahon Egyesület felvállalta a csángó kultúra óvását, de főleg ennek az értéknek a minél autentikusabb átadását. Hány tagja van és hányan vesznek részt aktívan a munkában? Te magad milyen szerepet töltesz be? Mi a Moldvahon „rendeltetése"?
– A Moldvahon Csángó Egyesületet azért hoztuk létre –kb. 30 fő- hogy tegyünk valamit a csángó kultúra érdekében. Igyekszünk minél több jó dolgot csinálni, szervezni s ez sikerült is idáig. Én vállaltam az elnökséget az elején és most is én töltöm be ezt a posztot. Aktívan 10-15 ember vesz részt a munkákban. Rendeltetése? Menteni, átadni, létrehozni dolgokat s pörögni a csángó ügyért. – Hallhattunk előadni a „Veszélyeztetett örökség- veszélyeztetett kultúrák" konferencián, amit a Teleki László Alapítvány rendezett 2006 júniusában Bákóban és Pusztinán. Mi volt az előadásod témája? – Csángók beilleszkedési problémái Magyarországon 1990-2004.
– Láthattunk a Diószegi László által rendezett „Brassói Pályaudvar" című filmben, de talán még érdekesebb szerepben a Szomjas György rendezésében forgatott „Vagabond" című filmben is. Nagyon jó kritikákat olvashattam mindkét esetben és a nemzetközi visszhang sem maradt el. Milyen volt kipróbálni magad ezen a téren is? Kedvet kaptál a színészethez? Lesz még folytatás? – Gyerekkoromban mindig arról álmodtam, hogy színész leszek s ez az álmom egy film erejéig teljesült. Jól éreztem magam a forgatások alatt, s szerintem jó dolog a filmezés.
– Milyen újdonságokat közölnél szívesen a „Csángó Klubról"?
– A klub egy ideig szünetelt de szerintem februárban ismét elkezdjük szervezni, mert ismét van rá igény. Az Almássy téren létrehoztunk egy állandó kiállítást Magyarok Moldvában címmel. Ebben a teremben szeretnénk a klubot is tartani. Amúgy ez a terem megfelel sok mindenre, pl: tv interjúk készítése, gyűlések, összejövetelek, sajtókonferencia stb.
– Hányadik alkalommal rendeztétek meg 2006-ban a Somoskai Napokat? Mennyiben tért ez el az előző alkalmak rendezvényétől?
– VII. Faluhete Fesztivál volt 2006-ban. Minden évben színesítjük a lehetőségekhez mérten az egész rendezvényt, ezt így teszzük majd idén is. Idén a Faluhete Fesztivál aug. 6-12. között lész. – Meg vagy-e elégedve a csángó ügy irányvonalaival? Ha rád lenne bízva az ügy, hogyan csinálnád, milyen prioritásokat helyeznél előtérbe?
– Az irányvonalak szerintem jók. Nagyon sok fiatalt vonnék be a munkákba, bár ez nehéz, de nem lehetetlen. Gyerekek taníttatását és a kommunikációt (egész ügy PR-ját Romániában s Magyarországon egyaránt) helyezném előtérbe, de a lista az hosszú. – Milyen tervekkel indultál 2007-nek? – Sok nagy tervem van az idei évre, de itt csak a csángó ügyre vonatkozókat említem meg. Csángó bál, Csángó klub, táncház az Almássyn s a Marczin, krakkói kirándulás szervezése Magyarországon élő csángó fiataloknak, Somoskai Faluhete Fesztivál, Csángó Karácsony s még ami adódik. – Köszönöm hogy válaszoltál a kérdéseimre és kívánunk sok sikert munkádban. Isten Áldjon! – Isten áldjon! Maradj békével! Csángó Bogdán Tibor
Erdély.ma2015. március 1.
Vélt és valós multikulturalizmus Kolozsváron
Bár az interetnikus kapcsolatokban érezhetően csökkent a feszültség az elmúlt időszakban, a hatóságok viszonyulása azonban további problémákat szül – hangzott el többek között azon a csütörtök esti kolozsvári közvitán, amelyet a Musai-Muszáj civil csoport kezdeményezett a kolozsvári helységnévtáblák ügyében az Ecsetgyárban.
Noha Emil Boc polgármester nem tett eleget a szervezők meghívásának, a városházát Adrian Chircă, az elöljáró tanácsadója és Diana Apan, az ifjúsági fővárosprogram szóvivője képviselte.
A deklarált és a megélt multikulturalizmus témakörében megszervezett rendezvény moderátora, Szakáts István civil aktivista elmondta, 1987-ben költözött a kincses városba, és azt tapasztalta, nem feltétlenül igaz, hogy etnikai konfliktusok csak a politikusok fejében léteznek, inkább az igazság az, hogy többgenerációs trauma áll nézeteltérések mögött.
Szőcs Sándor, a Kolozsváron bejegyzett Minority Rights jogvédő egyesület elnöke – aki az Európai Magyar Emberjogi Alapítvány ügyvédi feladatait is ellátta a többnyelvű helységnévtáblák perében – ehhez kapcsolódva elmondta: valóban a múlt traumái határozzák meg a jelen a problémáit. Kifejtette: ma már nem beszélhetünk nyílt etnikai diszkriminációról Romániában, inkább néhány egyéni és közösségi jog megtagadásáról van szó.
„Az etnikumközi kapcsolatok javultak, a nagy gond igazából a hatóságok és a polgárok közötti kapcsolattal van. A hatóságok néha úgy viselkednek, mintha az lenne a feladatuk, hogy megnehezítsék az ember életét, és ez nemcsak a magyarokat, a románokat is érinti” – jegyezte meg.
Az ügyvéd emlékeztetett: a kétnyelvű helységnévtáblák perében az önkormányzat az „aranykorszakra” jellemző érvrendszerrel jelent meg a bíróságon. Például az hangzott el érvként, hogy „minél több jogot adsz egy kisebbségnek, annál több jogot fognak kérni”. „A nyelvi jogoknak azért kell érvényt szerezni, mert ennek segítségével tudjuk megőrizni nyelvi identitásunkat” – szögezte le Szőcs Sándor.
Eckstein-Kovács Péter szabadelvű RMDSZ-es politikus ugyanakkor arra figyelmeztette a felszólalókat, románul ne a „kétnyelvű táblácskák”, hanem a helységnévtábla szót használják, hiszen nem valami bagatell ügyről van szó. Eckstein ugyanakkor finoman beszólt Emil Bocnak is: megköszönte a polgármesternek, hogy „jelenlétével” megtisztelte az eseményt.
A politikus fia, Eckstein-Kovács Balázs egyébként az eseményt megelőző napon a Facebook-on azt írta, a Muszáj-Musai közvitáját azért nem lehet az esemény eredeti helyszínének kinézett Tranzit Házban megtartani, mert a civil mozgalomban szerepet vállaló Fancsali Ernő, az Autonomy for Transylvania csoport vezetője szerinte Jobbik-propagandista.
Csoma Botond RMDSZ-es önkormányzati képviselő felszólalásában úgy értékelte, ma is hatályban van a városi közgyűlés 2002-es határozata, amely elrendeli a háromnyelvű helységnévtáblák kihelyezését, csak a városvezetés eddig „nem merte” gyakorlatba ültetni.
Horia Nasra, a Szociáldemokrata Párt (PSD) kolozsvári szóvivője leszögezte, nem ért egyet pártja a napokban kiadott közleményével, amelyben Horváth Anna alpolgármestert lemondásra szólítják fel, mert kiállt a tanácsülésen a Musai-Muszáj civil kezdeményező csoport mellett. „Sem a magyar, sem a roma közösség esetében nem integrációs kérdésről van szó, hiszen önök a közösség részei, nincs hová integrálódjanak” – mondta.
Adrian Chircă, Boc tanácsadója ugyanakkor úgy vélte, túlzás ennyit vitázni a táblaügyről, Kolozsvár nagyváradi kijáratánál ugyanis a városháza elhelyeztetett egy háromnyelvű molinót, azon szerepel magyarul és németül is a város elnevezése.
Sabin Gherman újságíró ugyanakkor úgy fogalmazott: „románokként kellene szégyelljünk magunkat azért, hogy több szempontból is még mindig 19. századi állapotok uralkodnak”. Szerinte elég lenne rávenni a városvezetést, hogy alkalmazza a 2002-ben a többnyelvű helységnévtáblákról elfogadott határozatot.
Kiss Előd-Gergely
Székelyhon.ro2015. március 1.
Szinte hazajárnak Székelyföldre
A Duna Televízió Hazajáró magazinműsorának két szereplője, Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor tizenegy állomásos közönségtalálkozót tartott Erdély különböző településein február 20–28. között.
A közönségtalálkozók sorában mérföldkőnek számít a péntek esti csíkszeredai esemény, hiszen ez volt a századik. A Sapientia egyetem nagy aulája zsúfolásig megtelt, több százan voltak kíváncsiak a Kárpát-medencében zarándokoló műsorvezetőkre.
„A műsor egyik legfőbb mondanivalója, hogy a magyar történelmi emlékek bemutatásán túl betekintést is nyújtson az elszakított területeken élő magyarság mindennapjaiba is. Megmutassuk a megmaradásért vívott küzdelmüket” – emelte ki Kenyeres Oszkár. Kivetített térkép segítségével szemléltették, hol járt az elmúlt három év során a Hazajáró. Látható volt a „Székelyföld túltengés”, de igyekeznek eljutni minden olyan területre, mely egykor Magyarországhoz tartozott.
Mint elhangzott, három és fél év alatt 114 epizódot forgattak le a sorozatból, és több mint 1600 kilométert tettek meg. A Csíki-medencében nyolc részt forgattak, ebből láthattak pillanatképeket az érdeklődők. Az est folyamán a közönség megismerkedhetett a stábbal, a technikai részletekkel, ugyanakkor bakiparádét is levetítettek.
A műsor több kitüntetésben is részesült, ezekről Jakab Sándor számolt be, aki 2012 szeptemberétől erősíti a csapatot. A legnagyobb elismerést a sorozat 2012 szeptemberében kapta, amikor Magyar Örökség-díjjal jutalmazták őket, de Bocskai-díjban és Salgótarján város elismerésében is részesültek. Számukra a legtöbbet mégis a közönségtalálkozón kapott pozitív visszajelzés, és a nézők szeretete jelenti. A Hazajárók március 21-étől jelentkezik új epizódokkal.
Iochom Zsolt
Székelyhon.ro2015. március 1.
Nem lesz felvonulás, megemlékezni azonban lehet
Nem lesz ugyan szervezett felvonulás és megemlékezés március 10-én, a Székely Nemzeti Tanács viszont továbbra is fenntartja: személyenként bárki leróhatja tiszteletét a székely szabadság hősei előtt a marosvásárhelyi Postaréten.
Mint ismeretes, Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere nem hagyta jóvá a tiltakozó felvonulást, csupán a megemlékezést, és ennek apropóján jelentette ki Izsák Balázs: nem kívánnak a hatóságok partnerei lenni a súlyos jogtiprás leplezésében azzal, hogy megtartják a megemlékezést, a tiltakozó megmozdulást pedig nem, hiszen ezzel azt a látszatot keltenék, hogy elfogadják a polgármester álláspontját, illetve hogy a gyülekezési jog nem sérült, hisz a hagyományos megemlékezést idén is megtarthatták.
Mindettől függetlenül mindenkinek joga és lehetősége van megemlékezni március 10-én – hangsúlyozta a Székelyhonnak Thamó Csaba, az SZNT udvarhelyszéki szervezetének elnöke –, így az érdeklődők egy szál virággal, gyertyagyújtással róhatják le tiszteletüket a székely vértanúk emlékművénél. Idén azonban nem indulnak autóbuszok a marosvásárhelyi Postarétre – tette hozzá Thamó.
A Székely Szabadság Napján tervezett felvonulásra egyébként már tavaly sem adott engedély a marosvásárhelyi városvezetőség, akkor a részvevők a forgalmi szabályok betartásával, a járdán vonultak a székely vértanúk emlékművétől a főtérre, ahol egy tíztagú küldöttség benyújtotta a demonstráción elfogadott petíciót a prefektusi hivatalnak. Tavaly Udvarhelyről öt, míg a környező településekről további öt autóbusz indult a megemlékezésre, az SZNT becslései szerint pedig – a személyautóval érkezőkkel együtt – Udvarhelyszékről több százan vettek részt az eseményen.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro2015. március 2.
Macovei: az utóbbi években minden hazai politikus lopott a közpénzekből
Az utóbbi években minden hazai politikus lopott a közpénzekből, a korrupcióellenes hatóság pedig azért dolgozik, hogy ezt a jelenséget visszaszorítsa – jelentette ki egy hétvégi sajtótájékoztatóján Monica Macovei.
Az EP-képviselő úgy fogalmazott: lényegében mind egyformák ezek a pártok, több mint húsz éve együtt dolgoznak, lopnak, hazudnak a románoknak, és ami a legfontosabb, az emberek zsebéből lopnak. „A polgároknak meg kell érteniük, hogy ezek a bűncselekmények nyugdíjaik, fizetéseik rovására történnek, azt teszik zsebre, amit az utakra, tanügyre kellene költeni” – mutatott rá. Utalva a Victor Ponta kormányfő sógorát érintő, uniós pénzek felhasználásával kapcsolatos korrupciós ügyre, Macovei azt mondta, a korrupcióellenes hatóság végzi a dolgát, a bírók letartóztatási, házi őrizeti parancsokat adnak ki, esetleg bírói felügyeletet rendelnek el, ami azt jelenti, bizonyítékokkal rendelkeznek, nincs szó hamis vádakról.
Háromszék / Agerpres
Erdély.ma2015. március 2.
Magyarkérdés – Magyarok vitatkoznak Iohannis kijelentésén
Eltérően viszonyulnak az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek vezetői Klaus Iohannisnak, Románia elnökének ahhoz a múlt heti megállapításához, amely szerint Romániában nem létezik magyarkérdés. A Krónika napilap hétfői számában közölt összeállításban Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke nem kívánta kommentálni Iohannis Berlinben tett kijelentését. Hozzátette viszont, hogy beiktatása óta többször is tárgyalt Klaus Iohannissal, és vázolta neki a magyar közösség problémáit. Hozzátette, a területi autonómiáról eddig nem tárgyaltak, de szóba került a megbeszéléseken az a parlamentben elakadt kisebbségi törvénytervezet, amely kulturális autonómiát biztosítana a kisebbségeknek, és amelyet beterjesztésekor Klaus Iohannis a német közösség vezetőjeként támogatott.
Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke méltatta, hogy Romániának német származású elnöke lehet, de úgy vélekedett, ez nem palástolhatja azt a tényt, hogy a román állam nemzetpolitikájának eredményeként az erdélyi őshonos közösségek eltűnőfélben vannak. Szilágyi Zsolt arra emlékeztetett, hogy az erdélyi szászoknak a 13. században biztosított önkormányzatiságot ma területi autonómiának lehetne nevezni. „Azt gondolom, hogy Iohannis is egy olyan Romániát szeretne, amelyben az őshonos közösségek – a szászok, a magyarok, a székelyek, a svábok – nem érzik magukat veszélyben" – szögezte le Szilágyi Zsolt.
Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke kifejtette, már a berlini kérdésfelvetés is azt bizonyítja, hogy a magyarkérdés nincs megoldva Romániában. A Magyar Polgári Párt elnöke mindazonáltal biztatónak vélte, hogy az államfő természetesnek tartja Magyarország odafigyelését a határon túli magyarok sorsára. Biró Zsolt megerősítette, meg kell erősíteni az erdélyi magyar külpolitikát, és láthatóvá kell tenni az Európai Unióban az erdélyi magyarok jogsérelmeit és a román hatalom által alkalmazott kettős mércét.
Izsák Balázs, az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a berlini sajtótájékoztatón a témát felvető újságíró azt firtatta: nem okoz-e problémát, hogy Magyarország túl sokat foglalkozik az erdélyi magyarok sorsával. „Ezt a kérdést a romániai államfő helyesen kezelte, azt mondta, a két ország között emiatt nincs konfliktus. Ez jó megközelítés. A Magyarország-ellenes, balliberális európai propaganda kapott egy rendkívül jó választ" – fogalmazta meg Izsák Balázs. Hozzátette: a folytatást, miszerint nincs magyarkérdés Romániában, úgy is lehet értelmezni, hogy nem okoz konfliktust, ha Magyarország felelősséget vállal a romániai magyarokért.
A Krónikának külön interjúban nyilatkozó Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke csalódottságának adott hangot Klaus Iohannis berlini kijelentése miatt. Hozzátette, elsősorban a magyar közösség illetékes abban, hogy megmondja, van-e vagy nincs magyarkérdés. Tőkés László azt is elmondta, pénteken kapott választ a román elnöki hivataltól a párbeszédet kezdeményező levelére. A választ jegyző Laurentiu Stefan, az államelnöki hivatal belpolitikai ügyosztályának vezetője arról biztosította, hogy az elnök elkötelezett valamennyi román állampolgár emberi jogai és szabadsága mellett, illetve amellett, hogy megerősítse az ezen a téren kialakult jó romániai gyakorlatot. Rögzíti, az elnök nyitott a párbeszédre, zsúfolt programja miatt azonban a találkozóra a közeljövőben nem kerülhet sor. Az államelnöki hivatal vezetői viszont készek erre.
„Fontosnak tartom, hogy a párbeszéd elkezdődött, kész vagyok tárgyalni az államelnöki hivatal bármelyik illetékes beosztottjával, viszont a levelezés és az államelnök berlini kijelentései miatt is borúlátó vagyok" – jelentette ki Tőkés László. MTI
Erdély.ma2015. március 2.
Izsák Balázs nyílt levele Klaus Iohannisnak, Románia elnökének
Tisztelt Elnök Úr!
Ön a napokban, Berlinben azt nyilatkozta, hogy nem jelent fenyegetést Románia számára, hogy Magyarország kiemelt figyelmet szentel a határon túli magyaroknak, illetve azt, hogy Romániában nincs magyar-kérdés. Örömmel állapítom meg, hogy mindkét kérdésben teljes mértékben egyetértünk. Magyarország kormányának alkotmányos felelősségvállalása a határain túli – ezen belül a romániai – nemzetrészek iránt valóban nem jelent semmiféle veszélyt Románia számára, és összhangban van a két ország között megkötött államközi szerződéssel. Az is egyértelmű, hogy a romániai magyarok az ország törvénytisztelő polgárai, akik Románia fejlődésében és demokratizálódásában érdekeltek, nem jelentenek fenyegetést, amint az Önt kérdező újságíró rossz szándékkal sugallta.
Ugyanakkor hadd állapítsam meg sajnálattal, hogy mindez fordítva nem igaz, ugyanis a román hatóságok egyes intézkedései veszélyt jelentenek a romániai magyar nemzeti közösség számára. Napi rendszerességgel jelennek meg hírek arról, hogy az állam különböző intézményei és hivatalnokai miképpen sértik meg magyar nemzetiségű állampolgárok jogait, megsértve egyben az állam törvényeit és alapvető emberi jogokat. Hosszan sorolhatnánk az ilyen eseteket (gondoljunk csak a székely jelképek elleni véget nem érő hadjáratra), de engedje meg, hogy most ezek közül két aktuálisat emeljek ki, már csak azért is, mert ezek összefüggésben vannak az ország közigazgatási átszervezésével, melynek témájában Ön nemrég jelentette ki, – nagyon helyesen – hogy ennek vitáját újra kell kezdeni, elvekre és nem politikai számításokra alapozva.
Mint bizonyára tudja, Székelyföld közel ötven önkormányzata fogadott el ezzel kapcsolatban olyan beadványt, amely megfelel az Ön által említett kritériumoknak. Ennek ellenére a kormánymegbízottak mondvacsinált okokra hivatkozva sorra támadták meg ezeket, s a törvényszékek – jogállamban elfogadhatatlan módon – kormányzati nyomásnak engedve, rendre jogsértő döntéseket hoztak. Ez nyilvánvalóan egy olyan helyzet, amikor az állampolgárok egy közössége és az állam között konfliktus van. Indokoltnak tartjuk, hogy alkotmányos jogkörével élve, ebben a helyzetben Ön közvetítőként lépjen fel. Meggyőződésünk, hogy az önkormányzatok képviselői örömmel tájékoztatják Önt az álláspontjukról, amennyiben erre nekik lehetőséget biztosít. Az is köztudott, hogy a Székely Nemzeti Tanács sem tartja elfogadhatónak a közigazgatási átszervezésre vonatkozó kormányzati terveket, ezt számos esetben és változatos módon nyilvánvalóvá tettük. Ezt a cél szolgálta volna a március tizedikére tervezett tiltakozó felvonulás és nagygyűlés Marosvásárhelyen. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy helyesen mértük fel a hatóságok várható reakcióját, és indokolt volt már a tüntetés bejelentése előtt Önhöz fordulnunk, kérve a közbenjárását azért, hogy alkotmányos jogunkkal élni tudjunk. Csalódottsággal tapasztaltuk, hogy Ön néma maradt még azt követően is, hogy Marosvásárhely polgármestere a rendezvényünket jogsértő módon betiltotta.
Nyilvánvaló, hogy a román állam súlyos demokráciahiányára utal annak elutasítása, hogy az 50 székelyföldi önkormányzat kérését demokratikusan, közvitával kezeljék, de erre utalnak az alkotmányos jogok korlátai, amelyeket Székelyföld lakói elszenvednek. Ebben a helyzetben tekintjük szükségesnek az Ön beavatkozását. Visszatérve az Ön berlini nyilatkozatára, valóban „nincs Romániában magyar kérdés”. Ám a Székelyföld ügyében megmutatkozó demokráciahiány révén Románia azt kockáztatja, hogy ő maga teremtsen magyar-kérdést, minden külső beavatkozás nélkül. Tisztelt Elnök Úr!
Székelyföld lakóinak döntő többsége szavazott Önre tavaly, bízva abban, hogy Ön a demokrácia alapértékeit tisztelő, a társadalmi béke ügyét fontosnak tartó elnöke lesz az országnak. Bízva abban, hogy Románia valóban a jól végzett munka országa lesz, s nem csak földrajzi értelemben európai, de letéteményese is egyben az európai országok közös alkotmányos örökségének. Kérjük ismételten, hogy emelje fel szavát a jogsértések ellen, és álljon ki az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásáért. Ez nem csak Székelyföld, de az egész ország érdeke is.
Izsák Balázs
a Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma2015. március 2.
A román és a magyar gyógyszerészképzés közös akkreditációjáról döntöttek
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa múlt héten elektronikus levélben lebonyolított szavazással úgy döntött, hogy nem számolja fel a magyar gyógyszerészképzést, de a román és a magyar szak közös akkreditációját kéri – írta hétfőn internetes oldalán a Krónika című napilap.
Szilágyi Tibor, az egyetem lemondott rektorhelyettese az MTI-nek elmondta, a román szenátusi tagok által megszavazott „egységes oktatási program" voltaképpen a gyógyszerészképzés jelenlegi helyzetének meghosszabbítására tesz kísérletet. Hozzátette, a szenátusi tagsággal rendelkező magyar oktatók nem vettek részt a szavazáson.
A magyar oktatók korábban levélben kérték az egyetem vezetőit, hogy vonják vissza a szavazásra bocsátott javaslatot, és keressenek olyan megoldást, mely összhangban van az oktatási törvénnyel. A levélben idézték a törvény vonatkozó cikkelyét, amely szerint valamennyi oktatási nyelvre, oktatási formára és oktatási helyszínre külön akkreditációt kell kérni.
Király András, az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkára a Krónikának úgy vélekedett, hogy a konfliktus kimozdult a holtpontból, és a Romániai Felsőoktatás Minőségét Ellenőrző Hatóságnak (ARACIS) kell kinyilvánítania a véleményét a MOGYE szenátusa által javasolt megoldásról. Az államtitkár hozzátette, az egyetemen kell megoldani a gyógyszerészoktatással kapcsolatban kialakult román-magyar vitát, ez nem a politikusok, és nem is a minisztérium feladata.
Leonard Azamfirei rektor egy február 11-i sajtótájékoztatón újságírói kérdésre felelve beszélt arról, hogy megszűnhet a magyar gyógyszerészképzés az egyetemen, mert az ARACIS a román tagozatnak száz helyet hagyott jóvá, a magyarnak pedig egyet sem. A rektor szerint ez azért van, mert a magyar oktatók nem készítették el a gyógyszerészképzés újraengedélyezéséhez szükséges dokumentációt. A magyar tagozat képviselői ugyanakkor közölték, hogy elkészítették az akkreditációs dokumentációt, de nem írták alá, mert az egyetem vezetősége diszkriminálta a magyar tagozatot. Míg a románnak végleges, a magyarnak csak ideiglenes működési engedélyt kért.
A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult meg 1945-ben. Az intézményben 1948-tól képeztek magyarul gyógyszerészeket. A kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvos- és gyógyszerészképzést. Ma az egyetem döntéshozó testülete a román oktatók kétharmados többségével működik. A magyar vezetők a magyarokat sújtó belső intézkedések ellen tiltakozván 2014 áprilisában testületileg lemondtak tisztségeikből.
MTI
Erdély.ma2015. március 2.
Négy szatmári szellemfalu, ahonnan eltűnt az élet
Szellemfalvak, fantomtelepülések – olyan kifejezések, amelyekkel kapcsolatban érdeklődve olvasgatunk néha az interneten bóklászva. Egyesült Államok, Ausztrália vagy akár Csernobil – azt hihetnék, csak ott vannak ilyen települések. Tévedés! Romániában 126, Szatmár megyében négy szellemfalu is van. Melyek ezek és mi a történetük?
A 2011-es népszámlálási adatok és egyéb hasonló statisztikák alapján független romániai szakértők megvizsgálták, hány olyan település létezik az országban, amelynek hivatalosan megvan a települési státusa, szerepel a romániai települések nomenklatúrájában, ám tulajdonképpen nem is létezik. Magyarán: senki sem lakik benne.
Nos, bármennyire is hihetetlen, a westernfilmekből ismert száraznövény-gomolyagot Romániában 126 településen fújhatná a szél békésen: ennyi település áll ugyanis üresen. Ez az ország összes településének az 1%-a! Közülük pedig négy Szatmár megyében van: Etény, Kak, Gánáspuszta és Vágástanya. Bár megvan rá a történelmi magyarázat, mégis érdekes, hogy két település Szatmárnémeti közvetlen közelében, Szatmárudvari községben található: Etény és Kak. Kovács József alpolgármester érdeklődésünkre elmondta: bizarr módon mindkét településen már csak a temető jelzi, hogy ott valaha két virágzó település volt. Ami éltette őket, az jelentette a vég kezdetét is: a Szamos. Amikor a folyó 1970 május 14-én kilépett medréből, elmosta a partja mentén húzódó két falut. Amivel a természet nem bírt, azzal végzett egy beteg elme és a modern technológia: a falu megmaradt lakosait Szatmárudvariba költöztették, majd a kommunista rendszer „szisztematizálási terveként" kisminkelt falurombolási program keretein belül a buldózerek tették földdel egyenlővé a két falut.
Érdekesség, hogy Szatmárudvari községben van még egy kvázi szellemfalu: Vadászlakon télen alig 2-3 család lakik. Számuk nyáron sem haladja meg a tizen-egynéhányat. Szatmár megyében utolsóként ebbe a faluba vezették be a villanyt – 2004-ben.
„A szatmárudvariak kollektív emlékezetében Kak úgy él, mint ahol szép gyümölcsfák voltak mindenütt. Az öregek elmondása szerint a falut ruszinok lakták, akik inkább kereskedelemmel foglalkoztak", meséli Kovács. A település temploma a 2000-es évek közepére veszélyessé vált, ezért lebontották.
„A 2000-es évek közepén Boros Gerzson RMDSZ-es tanácsos kezdeményezésére mindkét település visszakapta a nevét és települési jogait, ám ott nem lakik senki. Kakon épült ugyan egy ház az elmúlt években, de tudomásom szerint az is üresen áll. Utakra, közművesítésre lenne szükség ahhoz, hogy a két település vonzóvá váljon és újra élet költözzön bele", mondja az alpolgármester.
Addig is az elköltözöttek, kilakoltattak ápolta néhány sír állít emléket a két egykori virágzó falunak, Eténynek és Kaknak. Utóbbinak a feljegyzések szerint 1910-ben még 406 lakosa volt...
Gánáspusztán kis kápolna (fotó) hirdeti még az egykori leírásokban „tündérkertként" szereplő kis település helyét. A jelenleg Ákos községhez tartozó területre az 1800-1900-as évek fordulóján költözött néhány család Heves megyéből. A dolgozni vágyó telepesek gyorsan csinos, rendezett települést alakítottak ki a lakatlan területen. Gánáspuszta lakosainak száma 1960-ban 74 volt. Jött aztán a már említett „szisztematizálási terv", amelynek áldozatai a legkisebb települések voltak. Az utolsó család Gánáspusztáról 1989-ben költözött ki. A buldózerek pedig semmit nem kíméltek, csak a kis kápolnát. Azzal szemben a Gánáspusztáról elszármazottak a rendszerváltást követően egy házat építettek és minden év Mária-napján ott találkoznak, magyarázza Geréb Miklós ákosi polgármester. A negyedik település a nyalábi hegyek között található Vágástanya. A Nagytarna községhez tartozó egykori településen a feljegyzések szerint a XIX. században beköltöző ukrán favágók lakták. Az elmúlt évtizedekben néptelenedett el, akárcsak a Nagytarnához tartozó fürdő.
Kocsis Zoltán
szatmar.ro
Erdély.ma 2015. március 2.
Kelemen Hunor és a székely szabadság napja
Mondhatta volna azt, hogy felháborítónak tartja az intézkedést. Leszögezhette volna: elfogadhatatlan, hogy huszonöt évvel a rendszerváltozás után Romániában semmibe vegyék a gyülekezési jogot, lábbal tiporják a véleménynyilvánítás szabadságát.
Kilátásba helyezhette volna: felszólalnak az ügyben a parlamentben, szóvá teszik azt az államfővel folytatott rendszeres konzultáción. Európai parlamenti képviselőik révén ismertetik a helyzetet az Európai Néppártban, világgá kürtölik azt az Európai Parlamentben, szövetségeseket keresnek a kisebbségek ernyőszervezetében, a FUEN-ben. Érvelhetett volna azzal, hogy ezúttal nem kisebbségi kérdésről van szó, mely iránt, jól tudjuk, Európa igencsak közömbös, de alapvető demokratikus jogok sérülnek, s tapasztalhattuk, a demokrácia, a jogállamiság kérdésére már felkapják fejüket az unióban. A legerősebb magyar érdek-képviseleti szövetség vezetőjeként Kelemen Hunornak kötelessége lett volna mindezeket elmondani pénteken Sepsiszentgyörgyön, amikor arról faggatta a sajtó, mi a véleménye a március 10-ére Marosvásárhelyre tervezett tiltakozó felvonulás betiltásáról.
De az RMDSZ elnöke nem ezt mondta. Talán mert szégyellte, hogy a megalkuvásokkal terhes kis lépések politikája nyomán huszonöt év jogérvényesítési küzdelem után oda jutottunk, hogy immár tiltakoznunk sem szabad?
Kelemen Hunor hebegett-habogott, hogy ő nem is tudja, nem ismeri a döntés okait, nem konzultált Izsák Balázzsal, különben is, az ő dolguk, no meg a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalé. Miért is érdekelné az RMDSZ elnökét egy autonómiatüntetés? Mi köze volna egy békés, demokratikus tiltakozó megmozdulás önkényes, hazug érveken alapuló tiltásához a kampányidőszakban folyton az erős képviselet fontosságáról prédikáló szövetség vezetőjének? – kérdezhetnénk keserűen. Azon pedig meg sem lepődünk, hogy Kelemen Hunor már-már büszkén pontosította újságírói kérdésre: számos gondja van a magyarságnak, sok mindenről tárgyalnak is Klaus Johannis államfővel – de az autonómiáról, arról nem.
Minek is? Hisz így is minden megyei szervezet egyhangúlag támogatja újabb elnöki mandátumra a szövetség élén. Köztük a magukat autonomistáknak valló háromszékiek is.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. március 2.
Az erdőtörvény színe és fonákja
A román parlament elfogadta az erdészeti kerettörvény módosítását, az erdők megőrzéséhez és a fenntartható gazdálkodáshoz kívánatos reform azonban elmaradt. A megújított jogszabályt – a hangoztatott előremutatóan pozitív hozadékok mellett – leginkább a helyben maradás és a visszalépések jellemzik – véli a kolozsvári Zöld Erdély Egyesület. A Kovács Zoltán Csongor elnök aláírásával kiadott közlemény rámutat a múlt héten elfogadott és az RMDSZ által ünnepelt jogszabály hiányosságaira is. A Zöld Erdély Egyesület szerint előremutató előírás a szűz erdők nemzeti jegyzékének létrehozása. Ez a hivatalos leltár képezi majd azon erdők további megőrzésének alapját, amelyeket a kitermelések eddig sem érintettek (okkal, mert például nehezen megközelíthető helyeken vannak). Pozitív jel az erdei táj megőrzése fogalom felbukkanása a törvényben, valamint hogy az erdőkitermelési engedélyekbe ezentúl kötelező lesz beírni a környezet védelmét szolgáló utasításokat is. A törvénymódosítás egyértelműen pozitív és konkrét természetvédelmi előírása az erdőkben való legeltetés teljes tilalma.
A kolozsvári környezetvédők ugyanakkor felhívják a figyelmet a visszalépésekre is: az eddig hatályos erdészeti kerettörvény tiltotta a tarvágást a nemzeti parkokban. A mostani módosítás ezt megengedi, igaz, csak kivételes esetekben, de anélkül, hogy ezeket meghatározná. Ez annál súlyosabb, mivel Romániában a nemzeti parkok természeti értékeinek őrzésével és az erdőgazdálkodással egy és ugyanaz, a Romsilva foglalkozik. Így nyilvánvaló az érdekkonfliktus, hiszen fát kell kivágatnia, hogy a bevételből megvédhesse az erdőt. Az új módosításokkal az erdők védelmére és megújítására szánt pénzalap bevételeit is jelentősen csökkentették, miközben megengedték, hogy az erdőtulajdonosok ezentúl 200 négyzetméternyi területet kompenzálás nélkül kiírathassanak az erdőalapból és beépíthessenek. Ez a nyaralók térfoglalását és a járulékos zavarás (forgalom, fény-, zaj-, hőszennyezés, hulladék, szennyvíz) fokozódását segíti elő – az erdő kárára. Gazdasági szempontból
A legígéretesebb módosítás az elsődleges fafeldolgozó iparban utazó cégek monopolhelyzetbe jutásának megakadályozására, valamint a bútorgyártók segítésére vonatkozik. A törvényben megjelenik, hogy egyetlen vállalat vagy cégcsoport sem vásárolhatja vagy dolgozhatja fel egy adott faipari nyersanyag (pl. rönkfenyő) több mint 30 százalékát, a bútorgyártóknak pedig elővásárlási joguk lesz az állami erdőkből származó faanyagra. Csakhogy a kerettörvény ezeket nem írja elő közvetlenül, hanem csak követendő elvekként sorolja fel azon kormányhatározat kidolgozásához, amelyben majd ténylegesen rögzítik az állami erdőkből származó faanyag értékesítési szabályait. „Árnyalatnyi különbségnek tűnhet, azonban kiskapu a csűrés-csavaráshoz, és kételkedésünket csak alátámasztani tudja az eddigi bukaresti gyakorlat. Az erdészeti kerettörvény 2008 óta közvetlenül előírja, hogy Románia kétmillió hektár területet beerdősít 2035-ig. 2010-ben meg is született a Nemzeti erdősítési program terve, amely azonban már csak 422 ezer hektár erdő telepítésében gondolkodott, és a mai napig nem hagyták jóvá, illetve nem kezdték el megvalósítását” – áll a közleményben. Megállapítják azt is, hogy a jelenlegi módosításokkal nem valósult meg összességében az erdészeti kerettörvény szükséges reformja, továbbra is hiányzik a kerettörvény átfogó jellege. A jogi egyértelműséget és a tisztánlátást a járulékos jogszabályok kusza sokasága nehezíti. Az erdészeti szektorra nehezedő, nyilvánvalóan erős politikai befolyást nem igyekszik feloldani. Nincs szándék a szabályozás, a végrehajtás és ellenőrzés hatékonyabb szétválasztására és a decentralizációra. Nincs törekvés az átláthatóság növelésére sem. Még gyalogtúrázóként is tilos az erdőbe menni, letérni a kijelölt útvonalakról, az erdészet külön engedélye nélkül (!). Magyarán: illegális fakitermelésnek is csak akkor lehet valaki szemtanúja, ha maga is törvénytelenséget követ el. Ellenben az új erdei utak létesítése – ami egyértelműen a motorizált forgalmat, a legális és illegális fakitermelést, valamint a járulékos zavarást segíti – továbbra is prioritás maradt.
„Amit nyertünk a réven, elvesztettük a vámon. Az elviekben megjelenő pozitívumokat a nagyon is konkrét engedmények ellensúlyozzák. Nem látom, hogy az erdészeti kerettörvény mostani foltozgatása valós lépés lenne az erdőprobléma rendezése felé. Pedig az elmúlt húsz évben csak a hivatalosan jegyzett illegális erdőkitermelés ötmilliárd euró kárt okozott az államnak, amihez még hozzásaccolhatjuk a le nem bukott és az »elintézett« fatolvajlást, valamint a kapcsolódó árvizek okozta károkat. Ha a természet védelme nem is, de egy ekkora gazdasági probléma sokkal erőteljesebb intézkedésekre kellene hogy sarkallja a felelős döntéshozókat. Persze valamennyi politikus szépen beszél az erdők fontosságáról, de amikor törvényhozásról van szó, úgy tűnik, már nem látszik a fától az erdő” – fogalmaz Kovács Zoltán Csongor.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. március 2.
Könyvek Zágonról
A kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában Salamon Ferenc magyartanár bemutatta Balog László és Málnási Levente szerzőpáros a Csíkszeredai Státus Kiadó gondozásában tavaly megjelent, Források Zágon egyház- és művelődéstörténetéhez sorozatának „A való, nehéz Zágon nélkül ellenni” és „...Nincsen jobb, mint Isten keziben ajánlani magamot...” című első és második kötetét. A kézdivásárhelyi rendezvényen Balog László, a csíkszeredai Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem könyvtárának igazgatója részleteket olvasott fel a négy év kutatómunkája eredményeként született kétkötetes munkából és bejelentette: a közeljövőben a sorozat harmadik kötete is kikerül a nyomdából.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. március 2.
A MOGYE-ügy politikai rendezését kérik
Politikai megoldásra van szükség a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar képzéseinek ügyében – hívta fel a figyelmet az Erdélyi Magyar Néppárt. Hétvégi közleményükben rámutatnak: az erdélyi magyar orvos- és gyógyszerészképzés ügye huszonöt éve vár érdemi megoldásra.
A módszerek egész skáláját kipróbálták már, voltak egyetemen belüli megbeszélések, bukaresti kormányon belüli egyeztetések, diák-, oktató- és civil tiltakozások, civil és politikai nyomásgyakorlás a médián keresztül, ám mindeddig eredménytelenül. Megállapítják, hogy a MOGYE ügye elsősorban nem adminisztratív, hanem politikai kérdés, amelynek a tétje közösségünk egyik alapvető jogának, az egészségügyi ellátásban való anyanyelvhasználatnak a biztosítása. Kitérnek a politikai képviseletek felelősségére, meglátásuk szerint „az állami adminisztrációban jelen levő szereplők eddigi próbálkozásai a kérdésnek adminisztratív érvekkel és eszközökkel való megoldására csupán annyit jelentenek, mintha egy rákos beteg esetében az áttét okozta tüneteket fájdalomcsillapítással akarnánk megszüntetni”. Felhívással fordulnak az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt vezetőségéhez, hogy a három párt a legrövidebb időn belül alakítson ki egy közös, egységes és határozott álláspontot, amelyet aztán az erdélyi magyar közösség nevében tárhatnak a bukaresti politikai hatalom képviselői elé, és közösen követelhetik a megfelelő politikai szintű megolsást.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. március 2.
A magyarkérdés
Angela Merkel német kancellárral közösen tartott sajtótájékoztatóján Klaus Johannis romániai államfő sommás megjegyzéssel zárta a gondolatsort: magyar részről valóban nagy az érdeklődés a határon túli kisebbségek iránt. Ezt azonban nem érzik fenyegetettségnek, hiszen tárgyalnak a kisebbség politikai képviseletével – mondta, majd leszögezte, hogy Romániában nincs magyarkérdés.
Igazat kell adnunk neki, ha a közhivatalok biztos fizetést ígérő személyzetére gondolunk. Pénzügyi intézményekben, kórházakban, az igazságszolgáltatásban, a közigazgatásban, a vasútnál, a szolgáltatóknál stb. vegyes lakosságú településeken nagyítóval kell keresni a magyar alkalmazottakat. Az átkosban elkezdett kiszorításunk sikeresen folytatódott, s kisebbségi fiataljainknak ezeken a munkahelyeken nem vagy alig terem babér.
Van viszont magyarkérdés, ha az erdélyi magyarság önrendelkezése jön szóba. Politikusok, sajtósok szájából ilyenkor bugyogni kezd a gyűlöletbeszéd, ami alól a liberális párt képviselői sem jelentettek kivételt. Az államfőnek viszont tudnia kell, hogy az Európában jól működő kisebbségi autonómiák kivívásában éppen a tiroli németek járnak az élen. Olaszország német többségű régiójában minden olyan kérdést példásan megoldottak, amit az erdélyi magyarok szájából az ördög művének tartanak. És nagyon is van magyarkérdés, amikor a megyei kormányhivatalok vezetői betiltják nemzeti, székely szimbólumok használatát, s táblabírák rendelik el az eltüntetésüket. Holott szinte zászlóerdőben élünk.
Torda központjában például akkorát állítottak, hogy tömegszerencsétlenséget okozna, ha egy vihar kidöntené, Kolozsváron pedig négy ágon lobognak minden villanyoszlopon.
De méginkább van magyarkérdés, amikor Sepsiszentgyörgyön visszaállamosítják a református egyház volt iskoláját, az ortodoxoknak pedig tálcán kínálják az állami pénzből épített szállodákat, hajdanán a vásárhelyi Park Szállót is ők kapták jutalomképpen. Igenis van magyarkérdés, amikor betiltják ünnepi rendezvényeinket, felvonulásainkat, egyes köztisztviselők pedig csúfot űzhetnek a nem többségi ügyintézővel. És hogyne lenne magyarkérdés, ha arra gondolunk, hogy az igazság(?)szolgáltatást nemzetiszín szerint csűrik-csavarják, s a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusára nem kötelező a törvény. Ahogy a kormányfő és miniszterei jelenlétében aláírt egyezség is hazug porhintés volt csupán. Az egyetem többségi vezetőinek pedig joguk van már- már diabolikusan kieszelt forgatókönyvet írni a magyar karok önállósulása ellen. Valójában már ez sem magyarkérdés. A többségében magyarok lakta közösségek szétszakítását kilátásba helyező régiósítás viszont mindenképpen az. Az erdélyi magyarság naiv jóhiszeműséggel és várakozással szavazott Klaus Johannisra. Kétségtelen, hogy a román szavazók voksa volt a döntő, tehát a többség vágyainak, céljainak a teljesítése az első. De nem kellene elfelejteni, hogy az ő nyugalmuk garanciája a mi – nemzetközi, európai normák szerint rendezett – békességünk. Egyébként ki tudja, meddig mélyül, fertőződik, s milyen következményekkel jár a szőnyeg alá söpört romániai magyarkérdés.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)2015. március 2.
Magyarok és románok
A Bernády Alapítvány által a múlt csütörtökön szervezett kisebbségi konferencián részt vett Vasile Dîncu, az IRES (Elemzési és Stratégiai Intézet) elnöke, aki szerint látványos javulás mutatkozik a magyarok megítélésében: míg a 90-es évek elején a lakosság alig 15%-ának volt jó véleménye a magyarokról, mára ez az arány eléri a 73%-ot. Sőt, szemben akezdeti csaknem százszázalékos elutasítással, a közvélemény-kutatás során megkérdezettek 51 százaléka gondolja azt, hogy a kettős állampolgárságnak nincs negatív hatása a román-magyar kapcsolatokra.
Nincs bizalom a politikum iránt
Az IRES elnöke egy tanulmányt is bemutatott, amely szerint miközben a román-magyar kapcsolatokban a kölcsönös tolerancia jelei mutatkoznak, hatalmas előrelépés történt az egymás kölcsönös megítélésében, addig szinte teljesen elveszett az embereknek a politikai megoldásokba, a politikusokba vetett bizalma. Sem a magyarok, sem a románok nem hisznek már abban, hogy a politikum életképes megoldásokat kínálhat a kisebbségeknek akár az identitás megőrzése, akár a kultúra terén vagy más területeken.
– Mára ott tartunk, hogy úgy mondjam, "restartálnunk" kell a párbeszéd módozatait, és nem csupán ideológiai értelemben, hanem a közösségeink jövőjét érintő gyakorlati megoldások keresésében. Ezt várják ebben a pillanatban mind a románok, mind a magyarok, s azt hiszem, hogy a partnerségnek ez az újraélesztése lehet a megoldás. Ami nem jelenti azt, hogy teljesen lemondanánk a politikai megoldásokról, hanem azt, hogy ne a politikai megoldás legyen az egyetlen, amely ezt az érzékeny, egy kisebbségi közösség életét, illetve a többséghez való kapcsolatát befolyásoló területet érinti. A politikai megoldás legtöbbször más utakon halad, és nem biztosít maximális együttműködést és hatékonyságot.
A választási kampányok rontják az etnikumközi kapcsolatokat
A választási kampányok legtöbbször megrontják az etnikumok közötti viszonyokat – derül ki a tanulmányból –, sokszor nagyon jó politikai vagy közösségi projektek megbuknak a politikai és kampányretorika következtében, és mindent elölről kell kezdeni. A román-magyar kapcsolatokban három szakaszt különböztetett meg: az első volt a kölcsönös elutasítás szakasza, a második a kölcsönös ignorancia, közömbösség, de mint mondta, úgy hiszi, mára eljutottunk az etnikumközi kapcsolatok "nagykorúsodásáig", egy olyan pontig, amikor nem román, nem magyar, hanem erdélyi közösségi térséget kell kialakítani. Ezt az elvárást tapasztalja ma a közösségek szintjén. Úgy vélte, a politikum is kezdi érteni és megérteni ezt, és, hogy a közeljövőben fontos változásoknak lehetünk tanúi. – Klaus Johannis győzelme például azt mutatja, hogy általában Romániában a politikum elveszítette autoritásának nagy részét. Az emberek más megoldásokat keresnek. A politikusoknak és a pártoknak tudomásul kell venniük ezt, és ehhez kell alkalmazkodniuk, ha meg akarnak maradni – jelentette ki végül Vasile Dîncu, az IRES elnöke.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2015. március 2.
Az idő igájában
Az ember útja a boldog időtlenség állapotából az óra diktatúrájának a jármába vezetettig. A jó minőségű természetes fény feltalálásával megloptuk, gyarmatosítottuk az éjszakát is. Az emberbe kódolt belső órát pedig, amely rövid téli napokon lelassítaná az időt, semmibe vesszük, amiért idegrendszerünk áll bosszút. Az alvászavar népbetegséggé vált, akárcsak a depresszió, s egy sor más bántalom – elhízás, cukorbetegség, emésztési zavarok stb. – amelyek kapcsolatban vannak a természetes időritmustól való elszakadással.
Az első erdélyi nyomtatvány
E folyamat történetéről, a különböző korok emberének időérzékeléséről, az időfegyelem megjelenéséről beszélgetett február 25- én a Teleki Téka freskós termében Lázok Klára, a Beszélő könyvek házigazdája a Budapestről érkezett FóNagy Zoltán történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia Történelemtudományi Intézetének kutatójával.
A beszélgetést megelőzően hangzott el a bejelentés, miszerint a megyei tanács ígéretet tett, hogy biztosítja a különlegesen értékes freskós terem felújítására szükséges összeget, s a folyamatot követheti majd a Beszélő könyvek közönsége is.
A szerda esti rendezvényen a Téka állományából az időről szóló könyvekből helyeztek el néhányat a tárlóban: Newton természetfilozófiájának 1685-ös londoni kiadását, a francia Enciklopédiát, az időmérésről, óráról készült rajzzal, egy Krón Ferenc Ernő által szerkesztett régi kalendáriumot 1848-ból és egy 1525-ben Szebenben nyomtatott laptöredéket, amely az 1525-1575 közötti mozgó ünnepeket tartalmazza, s 2009-ben derült ki, hogy a legelső fennmaradt erdélyi nyomtatványnak tekinthető.
A mindennapok történésze
Fónagy Zoltánról elhangzott, hogy kutatási területe a 19. század magyar történelme, társadalom-, gazdaság- és művelődéstörténete, a hétköznapi élet története, történeti kartográfia, történeti statisztika. Szakmunkáiban ezt a területet dolgozza fel, mint például a Modernizáció és polgárosodás, Magyarország története 1849–1914. A tudományos tevékenység mellett református vidéki közösségből származva fontosnak tartja, hogy kutatási eredményeit a művelt nagyközönségnek is tolmácsolja. Teszi ezt a tudománynépszerűsítő újságcikkek sora mellett A mindennapok története című blogon is, amely a történészi igényesség mellett olvasmányos, szórakoztató írásokat tartalmaz, és népszerűvé tette a Kárpát- medencében. – Ha nem alkalmazkodtok, kihaltok, mint a dinoszauruszok – tanácsolta a fia, akinek az ösztönzésére tudományos kiadványai mellett a mindenki számára elérhető számítógépes felületen osztja meg gondolatait az olvasók valóban széles táborával.
Lázok Klára kérdésére, hogy mi az idő, Szent Ágostontól vett idézettel válaszolt: "Ha senki nem kérdezi tőlem, akkor tudom: ha azonban kérdezőnek kell megmagyaráznom, akkor nem tudom." (Vallomások, XI. könyv). Bár a 17., 18. század filozófusai vitatták, hogy események, történések nélkül van-e abszolút idő, Fónagy Zoltán elmondta, hogy történészként az emberi időérzékeléssel, az idő megélésével foglalkozik. A témával kapcsolatosan Lázok Klára a Téka állományából két könyvet emelt ki, Teleki Sámuel útinaplóját, amelyben svájci látogatását írja le, s fontos szerepet szán az időnek, valamint a kiskendi Kozma Katinka 19. századi naplóját (Spielmann Mihály történész szerkesztésében jelent meg). A 16 éves vidéki lánynak, aki Budapestre vágyott, a véget nem érő vendégeskedések alatti időtlenségben teltek a napjai.
Az életkorukat sem tudták
A modern kor előtti ember közömbös volt az idővel szemben. Szent Margit idejében az apácák nem tudják az életkorukat meghatározni, s a korabeli peres iratokban szereplő tanúk sem. A török kiűzése után a helységek határának visszaállítására felkért személyek közül a legidősebbek 130 évesnek is vallották magukat. Ezen a 18. század végén, 19. század elején előbb a reformátusoknál, majd a katolikusoknál is bevezetett anyakönyvezés változtat. A középkori ember eseményekhez kötötte az idő jelölését, az uralkodó trónra lépéséhez, a pápa megválasztásához, az egyházi ünnepekhez, a jeles napokhoz, s a bírósági jegyzőkönyvek is úgy rögzítik, hogy húsvét után tíz nappal, amit utóbb nehezebb meghatározni, mozgó ünnepről lévén szó. Az első toronyórák Itáliában jelennek meg az 1300-as években, Erdélyben a 15. században Brassó és Kolozsvár volt az úttörő. Fokozatosan a jómódúak lakásában is megjelennek az órák, de inkább dísztárgyként, aminek a gyakori igazítása költséget jelent. A vidéki úri életet továbbra is az időtlenség, a földművesek esetében pedig a természethez való igazodás jellemzi, ami a modern ember látószögéből akár pazarlónak is tűnhet – mondta az előadó.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)2015. március 2.
Előadások az intenzív terápiás ellátásról
A ROMÁNIAI MAGYAR ORVOS- ÉS GYÓGYSZERÉSZKÉPZÉSÉRT EGYESÜLET március 2-5. között szervezi meg ötvenkilencedik továbbképző ülésszakát, amelyen ingyenes a részvétel. A téma: aneszteziológiai és intenzív terápiás ellátás. Meghívott előadó dr. HALLAY JUDIT egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kara Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Tanszé-kének oktatója. Az előadások tematikája: hétfő: Mesterséges táplálás – parenterális. A lipidemulziók jelentősége; kedd: Mesterséges táplálás – enterális. A rostok szerepe; szerda:Gondolatok a posztoperatív és a daganatos fájdalomcsillapításról. A folyadék-elektrolitháztartás zavarai és azok kezelése; csütörtök: Légút- biztosítás a tüdőműtétekhez. Etikai kérdések az intenzív betegellátásban.
Helyszín: RMOGYKE Tanulmányi Központ, Deus Providebit Tanulmányi Ház, Marosvásárhely, Rózsák tere 61. szám.
Népújság (Marosvásárhely)2015. március 2.
Eltörölte az Alkotmánybíróság a pártalapítást nehezítő megkötéseket
Eltörölte az Alkotmánybíróság csütörtökön a párttörvény azon rendelkezését, amely szerint új politikai alakulat bejegyzéséhez legalább 25 ezer támogató aláírás szükséges. Az alkotmánysértőnek minősített cikkely arról is rendelkezett, hogy az aláírásoknak az ország 41 megyéje közül legalább 18-ból és a fővárosból kell származniuk és megyénként legalább 700 támogatóra van szükség. Az alkotmányossági óvást az úgynevezett Romániai Kalózpárt alapítói intézték a taláros testülethez. Az Alkotmánybíróság szavazattöbbséggel döntött úgy, hogy a pártalapítást nehezítő rendelkezések sértik az alaptörvény 40. szakaszában szabályozott egyesülési jogot.
Népújság (Marosvásárhely)2015. március 2.
M10 – Monica Macovei pártot alapít
Monica Macovei vasárnap bemutatta bejegyzésre váró pártját, az M10-et, amelyet jobboldalinak határozott meg.
Az EP-képviselő tavaly lépett ki a Demokrata Liberális Pártból (PDL), hogy független jelöltként indulhasson az államelnöki választáson. Tegnapi sajtóértekezletén elmondta: az új párt teljesen más a létező politikai alakulatokhoz képest, nem a Nemzeti Megmentési Front (FSN) másik fele, sem egy új Nemzeti Liberális Párt (PNL), sem a régi Szociáldemokrata Párt (PSD). Az M10 Párt tulajdonképpen az első, amely a „jobbik úton halad” – mondta. Kijelentette: az új alakulat céljai között szerepel a költségvetési rendszer csökkentése, valamint az állam gazdasági szerepének visszaszorítása. Az M10 Pártot még nem jegyezték be hivatalosan, Macovei csapata egyelőre gyűjti az aláírásokat.
Szabadság (Kolozsvár)2015. március 2.
Értékőrzés és értékteremtés – 25. születésnapját ünnepelte a Helikon folyóirat
Amióta Döbrentei Gábor kétszáz évvel ezelőtt megjelentette az Erdélyi Múzeumot, Kolozsváron igencsak akadt fóruma az irodalomnak: megannyi szemle, krónika, szalon és társaság, almanach és antológia készült itt – hangsúlyozta Szilágyi István író, a Helikon alapító főszerkesztője múlt csütörtökön a kolozsvári magyar főkonzulátus rendezvénytermében, a folyóirat huszonötödik születésnapja alkalmából szervezett ünnepségen.
Mint mondta, a második világháborút követő években, 1946 júniusától az Utunk töltötte be ezt a szerepet, amely tájainkon mindmáig a leghosszabb életű volt; majd 1989 karácsonyán, „amikor a Főteret hullámzó tömeg lepi el, s az anyafarkas szobra előtt már könyvkupac füstölög, Király Lászlóval, Egyed Emesével és még néhány kollégával megszüntetjük a lapot, merthogy az immár túl proletkultusz-zengzetű, és sebtiben, úgy másfél óra alatt új folyóiratot alapítunk. És hónunk alá kapjuk az Utunktól örökölt öreg írógépeket, az Erikát, az Olimpiát, a százesztendős Remingtont, és elkezdjük szabni-varrni rajtuk az új szelek nyögte új szövegeinket”.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)