udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
699
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 691-699
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. március 2.
Erdélyi ritkaság jelent meg a régi-új kiadónál
A közelmúltban megszűnt Mentor Kiadó utolsó, egyben a frissen alakult Mentor Könyvek Kiadó első kötetét mutatták be Marosvásárhelyen a Bernády Házban.
Káli Király István, a régi kiadó vezetője a hétvégi könyvbemutatón elmondta, a nemrég megszűnt Mentor jogutódjaként működik a szeptember 1-től bejegyzett Mentor Könyvek Kiadó, amely a korábban benyújtott, előkészített kéziratokat gondozza, és azoknak a szellemi műhelyeknek a működtetéséhez biztosít teret, amelyek 23 éven át a Mentor köré csoportosultak.
„Szerkesztőként, a kiadó munkatársaként dolgozom továbbra is, de nem vállalom a cég igazgatását, belefáradtam az adminisztrációs munkába” – tette hozzá Káli Király István. A régi kiadó vezetője február elején úgy fogalmazott, a Mentor vásárhelyi könyvesboltja bezár, így a kiadóból az eddig felmutatott érték és néhány örökérvényű kiadvány marad fenn.
A Mentor Könyvek Kiadónál elsőként az Erdélyi ritkaságok sorozatban jelent meg a Marosvásárhelyi krónikás füzetek című kötet, amelyet Sebestyén Mihály történész rendezett sajtó alá, és látott el jegyzetekkel. A krónikás füzeteket 1936-1940 között Fodor István szerkesztette, aki Komáromból került postatisztviselőként Marosvásárhelyre. A krónikás füzetekből 40 szám látott napvilágot, mintegy 29 füzet.
Sebestyén Mihály elmondta, nagy példányszámban jelentek meg annak idején ezek az olcsó kiadású füzetek, amelyek iránt napjainkban is nagy az érdeklődés. Magánszemélyek gyűjteményében, valamint a Teleki Tékában találhatóak a kiadványok, de a sorozat sehol sem teljes, ezért több helyről kellett összegyűjtenie a füzeteket, hogy kötetbe szerkessze azokat.
A teljes sorozatot kétkötetesre tervezte a szerkesztő, a most megjelent és bemutatott első kötet többek közt Marosvásárhely 1360-1659, illetve 1660-1770 közötti okleveleinek kivonatát közli. Szerepel benne az a 1705. április 5-ei dokumentum, amelyben az olvasható, hogy II. Rákóczi Ferencet erdélyi fejedelemmé iktatják Marosvásárhelyen.
A kiadvány azokat a személyiségeket is ismerteti, akik fontos szerepet töltöttek be a város társadalmi és kulturális életében a 18-19-ik században. Nem hiányzik a kötetből az úgynevezett történelmi arcképcsarnok sem, felsorolja a hadvezéreket, politikusokat, egyházfőket és irodalmi nagyságokat, a székely vértanúkat. A kötet fontos támpont Marosvásárhely történetének kutatásához – mondta a szerkesztő, akivel Káli Király István kiadóigazgató beszélgetett.
Antal Erika
Krónika (Kolozsvár)2015. március 2.
Mártírtelepülések a Körös-völgyben
A szenátus jogi bizottsága rábólintott arra az RMDSZ kezdeményezésre, amely alapján két Bihar megyei települést, az egymással szomszédos Köröstárkányt és Kisnyégerfalvát mártírtelepüléssé nyilvánítják.
A törvénytervezetet előterjesztő Szabó Ödön képviselő a Krónikának rámutatott, ezek után várhatóan a szenátus is jóváhagyja „a történelmi korrekciónak szánt javaslatot”, és ez „pozitív jelzés lehet a döntő testületnek számító képviselőház tagjai számára is”.
Az RMDSZ Bihar megyei ügyvezető elnöke azt is hozzátette, a javaslatot tavaly április végén, épp a román csapatok bevonulásának 95. évfordulója alkalmával terjesztette elő. Ismert ugyanis, hogy ennek a Fekete-Körös-völgyi magyar szórványvidéknek a története tragikus események emlékét őrzi abból az időszakból.
Amint arra a törvénytervezet indoklása is emlékeztet, 1919. április 19-én a tárkányiakat a falu református temploma előtti térre hívták azzal az indokkal, hogy ott tájékoztatják őket a megváltozott politikai helyzet közéleti hatásairól, csakhogy amikor a lakosság összegyűlt, a férfiakat külön csoportba terelték és lemészárolták őket. A megfélemlítésnek szánt akcióban 91 ártatlan civil veszítette életét
Ezt követően a kisnyégerfalvi lakosok egy részét rendelték a templom elé az áldozatokat elhantolni, de a nagyszombati történésekhez hasonlóan őket is lemészárolták. A tragikus eseményeket fosztogatás követte, 204 gyermek árván, 33 nő pedig özvegyen maradt. 1999-ben emlékművet állítottak Tárkányban az áldozatok tiszteletére.
A Friss Újságnak nyilatkozó Pataki Csaba szerint a mártírtelepüléssé nyilvánítás precedensértékű lehet, a pozitív jogi elbírálás pedig a román állam érettségének, az etnikai alapú diszkrimináció enyhülésének lehet biztos jele.
Szabó Ödön ugyancsak optimista a kezdeményezés sikerét illetően, de egyelőre szeretné kivárni, amíg jogerőre lép a tervezet. Mind lapunknak elmondta, jelen pillanatban két lehetőség áll fenn: vagy 45 napon belül megszavazza a plénum, vagy pedig hallgatólagos elfogadással kerül át a képviselők asztalára.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)2015. március 2.
Egy nem létező kérdésről
Az, hogy mit üzen majd államfőként először a magyaroknak, sokat el fog árulni arról, hogy mit várhatunk tőle – írtuk ezen a helyen decemberben, egy nappal azután, hogy Klaus Johannis letette az államelnöki esküt.
A Cotroceni-palota lakója azóta nem igazán mondott kimondottan a magyarságnak semmit – már túl azon, hogy Romániában példásan rendezett a kisebbségi kérdés – egészen csütörtökig, amikor Berlinben egy újságírói kérdésre válaszolva leszögezte, Romániában nincs magyarkérdés.
Azt, hogy önmagára nem tekint kisebbségiként, már korábban megtapasztaltuk. De az mégiscsak megdöbbentő, hogy rendezettnek tekinti egy őshonos közösség problémáit olyan időszakban, amikor számtalan sérelmünkkel van tele a sajtó. Olyan időszakban, amikor valóságos hadjárat folyik zászlónk és himnuszunk ellen.
Amikor továbbra is csak mismásolnak a MOGYE-n, ahelyett, hogy megalakulhatna a magyar tanszék. Amikor a nagyváradi magyarságnak nem akarják engedni, hogy szobrot állítson a főtéren a városalapító Szent László királynak. Amikor Kolozsváron egyesek nemzeti öntudatát sérti, ha a város határában azt is írná, hogy Kolozsvár.
Amikor nem hogy nem adják vissza egyházaink kommunisták által elrabolt vagyonát, s amit visszaadtak, azt is elveszik, mintegy bizonyítva, ezt is megtehetik. (Hogy arról ne is beszéljünk, hogy ezzel egy időben éppen a Székelyföldön szállodát adományoznak az ortodox egyháznak.)
Jó hír azonban, hogy ha nem is Johannis személyesen, de az államelnöki hivatal egyik osztályvezetője révén válasz érkezett Tőkés Lászlónak a konzultációt kérő levelére, s abban az állt, hogy ha nem is Johannis személyesen, de hivatala munkatársai készek a tárgyalásra.
Ezt ki kell használni, s ha eddig tényleg elkerülte volna a figyelmüket, nyomatékosítani kell megannyi rendezetlen ügyünket. Mert a jelek szerint Cotroceni-ből annak ellenére sem látszik, hogy van magyarkérdés, hogy az államfő azt mondja, rendszeresen konzultál az RMDSZ képviselőivel.
Bálint Eszter |
Krónika (Kolozsvár)2015. március 2.
Közelkép – A szekufertőzött román maffiaállam fantomképe
Az életnél döbbenetesebb ihletforrásra nincs szükség. Így gondolta ezt Tudor Giurgiu rendező, a kolozsvári TIFF filmfesztivál „atyja” is, amikor úgy döntött: új filmjében megtörtént eseményeket dolgoz fel a viszonylag közeli múltból. Olyan eseményeket, amelyek azt bizonyítják, milyen mértékben összefonódott Romániában a bűn a politikummal és a titkosszolgálatokkal.
A Miért én? című, műfajában politikai thrillerként meghatározható mozi a 2002-es Panait-ügyet dolgozza fel: egy nagyváradi ügyész, Alexandru Lele őrizetbe vétette Bihar megye szociáldemokrata prefektusának fiát, aki nyakig benne volt az olajszőkítő maffiában. Mit ad Isten, ezért nem szakmai dicséretet kapott, hanem ráküldtek egy fiatal bukaresti ügyészt – ő volna Cristian Panait, a főszereplő –, hogy a jó előre előkészített koholt bizonyítékok és hamis tanúk vallomása nyomán eljárást indítson ellene hivatali visszaélés miatt, és félreállítsa az útból.
Csakhogy Panait még fiatal és idealista volt, ezért aztán a kelleténél mélyebben beleásta magát az ügybe, és rájött, hogy a politikum a legfőbb ügyészséggel és a hírszerzéssel karöltve megpróbálja elkenni az ügyet. Amikor ennek nyomán bűncselekmény hiányában nem volt hajlandó eljárást kezdeni a váradi ügyész ellen, őt „vették elő”: hivatali visszaéléssel és vesztegetés elfogadásával gyanúsították meg.
Ezt már nem bírta, és – a hivatalos verzió szerint – kivetette magát emeleti lakása erkélyéről. Halála azonban nem volt hiábavaló: azt követően indult be az a gépezet, amelynek nyomán számos vezető politikus mellett már az akkori szociáldemokrata miniszterelnököt, Adrian Năstasét is kétszer elítélték korrupció miatt – igaz, elég hamar ki is engedték.
A részben Nagyváradon forgatott – ezért a bukaresti, zártkörű premier után először kedden a partiumi városban bemutatott – Miért én? döbbenetes erővel jeleníti meg, milyen rendszer épül ki akkor, ha létrejön a politikusok, a hírszerzők és a bűnözők kartellje, amely a legalacsonyabb szinttől a bukaresti kormánypalotáig ér. A maffiát a politikum fedezi, a hírszerzéssel karöltve, hiszen a törvénytelenül értékesített üzemanyagból mindkettő jelentős sápot kap. Ezért aztán nem riadnak vissza semmitől sem, hogy jól menő pozíciójukat és üzletüket megvédjék. A történetvezetés meglehetősen feszes, a főszereplőt már az első percekben belevetik a mély vízbe – hogy aztán mélyreható környezet- és jellemtanulmányt kapjunk róla. Ahogy azonban a történet halad előre, és egyre bonyolódik, paradox módon mintha lelassulna, és becsúszna egy-két üresjárat is, és néha a párbeszédek is csikorognak kicsit.
Giurgiu szuggesztív képekkel, sok közelivel, premier és szuperplánokkal, sötét tónusú képekkel fokozza a feszültséget, ugyanakkor néhány, jelképértékűnek, hatásosnak szánt kép inkább hatásvadászra sikeredett – mint például a főszereplő árnyékát szinte ketrecbe zárva ábrázoló snitt. Mindemellett a film a legjobb detektívfilmek hagyományait felidézve szinte telivér hard boiled krimiként is nézhető – azzal a szomorú különbséggel, hogy tudjuk: a nyomozást végző főhős a végén nem fogja elnyerni méltó jutalmát.
Giurgiu a fikció segítségével próbálja felderíteni Panait utolsó napjait, és hátborzongatóan képes érzékeltetni, hogyan kezdi a bűnös rendszer fokozatosan kivetni magából a renitens ügyészt. A csúcsjelenet, amelyben főnöke meghívja magához, csak azért, hogy jegyzőkönyvekkel, fénykép- és videofelvételekkel bizonyítsa: már diákkora óta minden lépését megfigyelték, döbbenetes – hiszen aki a romániai mindennapokat ismeri, nagyon jól tudja, hogy akár így is lehetett volna. Sőt akár ma is lehetne így.
Szintén az elöljáró szavai adják meg a kulcsot a rendszer működéséhez. A főszereplő kérdésére, hogy miért őt választotta ki a váradi ügyész bemószerolására, egyszerű a válasz: mert vidéki fiúnak tűnt, aki kiéhezett a sikerre, és úgy tűnt, ezért bármire képes – pont, mint a maffiafilmekben.
A film számos szimbólummal operál. Az egyik tulajdonképpen jópofa geg: a főszereplő ütött-kopott 1300-as Daciájának rendszáma NUP – vagyis a „bűncselekmény hiányában az eljárást megszüntetem” formula román rövidítése. Emellett Giurgiu beszélő nevekkel operál – az ügyész neve Panait helyett Panduru, a bekasztlizott váradi prefektusfié pedig Tărău helyett Haidău.
Előbbi egyértelműen a bűnüldöző pandúrt idézi, utóbbiban pedig nem nehéz a betyárt jelentő román haiduc szót felfedezni. Egyébként kimondottan jó választás volt a főszerepre Emilian Opreát jelölni – a fiatal színész szuggesztíven jeleníti meg az előbb a magánéletét, majd konkrétan az életét is feláldozó, a maffiaállam fogaskerekei között őrlődő karaktert.
Összességében a Miért én? erős film, amely arra vállalkozott, hogy megpróbáljon a mélyére tekinteni annak, hogyan működött – és talán még működik ma is – a román politikum. Az elénk táruló végeredmény egyáltalán nem szép látvány. De ez a legkevésbé sem a film hibája.
Miért én? (De ce eu? – román politikai thriller, 2015, 129 perc). Rendezte: Tudor Giurgiu.Szereplők: Emilian Oprea, Mihai Constantin, Andreea Vasile, Dan Condurache, Liviu Pintileasa.Írta: Tudor Giurgiu, Loredana Novak. Kép: Marius Panduru. Zene: Viktor Chouchkov.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)2015. március 2.
Kelemen: nem pártokra, szövetségre van szükség
A romániai magyarságnak nem pártokra, hanem értékeken alapuló szövetségre van szüksége – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a szászrégeni ifjúsági házban megtartott csütörtök esti lakossági fórumon.
A szövetségi elnök szerint az etnikai érdekképviseletre továbbra sincs alternatíva, mert a magyar közösség jogaival és azok csorbulásával továbbra sem foglalkozik érdemben egyetlen hazai közszereplő sem.
„A bizalom visszanyerésével, egy markánsabb újratervezéssel a közképviselet jövője biztosítható – fogalmazott Kelemen Hunor. – Valós lehetőségeket sorakoztató jövőképre van szükségünk, amelyből nem hiányzik a kényesebb témák megfogalmazása sem. Ugyanakkor az RMDSZ igyekszik elkerülni a populizmust és a demagógiát, amely itthon egyre népszerűbb lesz a politikai közbeszédben”.
Azt is elmondta, az RMDSZ az újratervezés időszakába ért. Az átértékelés befejeztével a szövetség barátságos és megbízható érdekképviseletet szeretne biztosítani, amelyben mindenki otthon érzi magát, beleértve a fiatalokat és a politikából kiábrándultakat is. Kelemen az RMDSZ első számú prioritásának nevezte az anyanyelvű oktatás jövőjének biztosítását.
„Ennek megalapozására stratégiát dolgozunk ki, szakemberek véleményét, hozzájárulását kértük. Népszerűtlen megoldásokra is kell számítanunk ezen a téren, hiszen lesz, ahol osztályokat kell összevonnunk vagy szétválasztanunk, újra kell gondolnunk a teljes magyar nyelvű oktatási intézményrendszert, figyelembe véve a gyermeklétszámot. Arról is el kell gondolkodnunk, érdemes-e felszámolnunk a lakónegyedi iskolák magyar tagozatait azáltal, hogy beiratkozáskor a városközpontban lévő iskolát választjuk” – jelentette ki a szövetségi elnök, aki szerint ehhez nem törvénymódosításra van szükség, hanem a magyar közösségnek egy határozottabb elképzelésére arról, milyen változtatások szükségesek a gyermekközpontú anyanyelvű oktatás fenntartásához.
Krónika (Kolozsvár)2015. március 2.
Báró elvtárs
Ezt a – képzelőerőt megmozgató, a közép- és kelet-európai kommunista berendezkedésre is utaló – címet választotta a közelmúltban magyarul is megjelent könyvének Jaap Scholten Budapesten élő holland író.
könyv alcíme: Utazás az erdélyi arisztokrácia letűnő világában (Corvina Kiadó Budapest, 2014). A művet a kiadó izgalmas, megrendítő és felkavaró riportokat tartalmazó dokumentarista munkának tartja. Megkapta Hollandiában a történelmi témájú alkotásoknak járó kitüntető díjat (Libris Geschidenis Prijs).
A szerző a ’89-es fordulat után, a diktátor-pár kivégzését követő napokban Bukarestbe utazott, hogy meglátogassa a Hollandia nagyköveteként ott dolgozó nagybátyját. Majd Erdéllyel kezdett ismerkedni. Sok mindent látott-hallott ismétlődő ideutazásai alkalmával, 2006-ban pedig már azért jött az általa igen megkedvelt Erdélyországba, hogy riportot készítsen a törvénytelen erdőirtásokról. Akkor hallott először az erdélyi birtokos nemesség, illetve az arisztokrácia 1949-es kitelepítéséről, vagyonának teljes elkobzásáról és a családok kényszerlakhelyre, munkatáborokba hurcolásáról.
A fiatal holland író búvárkodásba kezdett, igyekezett az Erdélyről/Romániáról szóló ismereteit gyarapítani személyes kapcsolatai révén is, mi több: hogy még otthonosabban, szakszerűbben mozoghasson a kisemmizési témában, Budapesten elvégezte a Közép-Európai Egyetem társadalom-antropológia szakát. Felismerte Erdély sokszínűségét, úgy vélte, van hasonlóság szülőföldünk és Hollandia közt.
Majd megtudta, hogy a 80-as években a román diktátor áruba bocsátotta az erdélyi németeket és zsidókat, valamint azt is, hogy 1947-ben mind Magyarországon, mind Romániában törvény által eltörölték a történelmi réteget, a birtokos nemességet. Megtiltották a családi nemesi/főnemesi címerek, a címek és rangok, a birtokra utaló nemesi előnevek használatát.
A szerzőtől sógornője megkérdezte, miért érdekli oly nagyon őt az erdélyi történelmi családok helyzete, miért akar könyvet írni róluk? A többféle válaszból ezúttal csupán egyet-kettőt említek: mert az erdélyi birtokos nemesség és annak felső rétege, az arisztokrácia népközelben élt, értéket, kultúrát teremtett, ez a réteg volt az iskola- és templomépítő, mégis 1945 után drámai sorsban volt része, kisemmizte, szolgasorba taszította őket a kommunizmus.
Erről eddig nagyon keveset írtak és Nyugat-Európában szinte senki sem ismeri múlt századi sorsukat és történetüket – sorolta a szerző, majd a legvégén azt a tulajdonságukat említette, amely mindannyiukat összeköti: az állhatatosság.
Jaap Scholten a mintegy hatvan interjú alapján készült történeteket három részben írja le: az első a kommunizmus előtti időkről szól, a második az 1945–1989 közöttiről, a harmadik a ’89 utániról. Szó esik ezekben a fejezetekben egyebek mellett a Nyugatra távozásról, az ittmaradásról, visszatérésről, újrakezdésről. A történetekben igen gazdag, jól dokumentált munkában hiteles személyek, történészek, más értelmiségiek szólalnak meg, rávilágítanak a Szekuritáté és a pártvezetők disznóságaira.
Olvashatunk például a hírhedt Duna-csatornáról, a jilavai és szamosújvári iszonyatos börtönviszonyokról, a kollektivizálás menetéről vagy akár a KGB vigyázó szemeiről. Aztán tátva marad a naivabb ember szája, amikor a bukaresti vagy budapesti újgazdagokról kezd olvasni, szép számmal van köztük volt szekus és ávós.
Egyetemi tanár mondja a könyvben, hogyan kaparintották meg az elkobzott vagyonokat ezek az emberek, ’89 után pedig gyarapították. De nem érzik magukat biztonságban – mondja a professzor –, ezért hordják a készpénzzel megpakolt nagy sporttáskákat Lichtensteinba. Egy olasz bankár pedig arról beszél, hogy a most vagyonos románok körében a világ legtermészetesebb dolga, hogy cégeiket beviszik egy külföldi holdingba, amelynek Hollandiában, Cipruson vagy Máltán van a székhelye.
Arra is volt példa Bukarestben, hogy egy 16 éves kamasz a szülei hitelkártyájával és jóváhagyásával Maseratikat és Lamborghiniket vásárolt... (Kezd most már oszlani előttem a homály, miért nincs pénz az 1949. március 2-a éjszakáján kisemmizett és évtizedeken át üldözött földbirtokosok kártérítésére, de a szántóföld is elfogyott a törvényes 50 hektár visszaméréséhez, emellett az erdő is vészesen fogy a volt tulajdonosok elől. De csak előlük! Kell-e vajon csodálkoznunk, miért késik a volt politikai foglyoknak és elhurcoltaknak a tavaly év vége felé megígért méltányosabb anyagi megbecsülés postázása? Talán a miniszterelnök tudna erre válaszolni.)
Azt mondja a szerző a magyar kiadáshoz írt előszóban, hogy az olvasó a Bánffy, Bethlen, Haller, Kálnoky, Mikes és Teleki család gazdag történetét tartja a kezében. Ez csak részben fedi a valót, ugyanis a velük rokoni kapcsolatban álló más főnemesi és köznemesi történelmi családokról is bőven szó esik a könyvben.
Talán ezért beszél az író egy helyen DO-arisztokráciáról (D. O. = domiciliu obligatoriu, azaz: kényszerlakhely; személyi igazolványukban a fénykép fölött díszelgett a megbélyegző D. O.). Néhány név felsorolása után azt mondja egy helyen a könyvben Scholten: amennyire meg tudtam ítélni, ezektől az emberektől idegen a képmutatás, iszonyú erő halmozódott fel bennük, talpig becsületesek, és erkölcsileg kikezdhetetlenek. Ez pedig nem semmi! – ahogy mondani szoktuk a mai nyelvi divat szerint.
Sok mindenről lehetne és kellene még írni Jaap Scholten könyvének apropóján. A terjedelmi korlátok azonban még csak néhány megjegyzést engednek: az irodalomjegyzék, időrendi áttekintés, fogalomtár, a térképek és fényképek igencsak előnyére válnak a vaskosabb kötetnek. A gördülékeny szöveg a szerző és fordító (Bérczes Tibor) kifinomult stílusérzékét dicséri. Végezetül: találkoztam azzal a könyvben említett „birtokáról kiebrudalt nemes”-sel, aki egy elhagyatott sepsiszentgyörgyi kávézóban beszélt az írónak és tolmácsának a kitelepítés éjszakájáról, és azt mondta: a Báró elvtárs remek könyv, Jaap Scholtennek gratulálok!
Jaap Scholten: Báró elvtárs – Utazás az erdélyi arisztokrácia letűnő világában, Corvina Kiadó Budapest, 2014
Komoróczy György
Krónika (Kolozsvár)2015. március 2.
Egy fáradságos út látványos eredménye"
A bihardiószegi Zichy kastély részleges renoválását, és az abban kialakított információs és interaktív kiállítóközpont létrehozását is magába foglaló projekt zárókonferenciáját tartották pénteken délben.
A bihardiószegi Zichy kastély renoválásának megkezdéséről annak idején beszámoltunk. Akkor Mados Attila polgármester jórészt még tervek szintjén beszélt arról, amit pénteken délben már az érdeklődők és a meghívottak elé tárhatott: elkészült az épület részleges felújítása, miközben a teljes tetőzetet rendbe tették, megóvva a többi épületrészt is a további romlástól. Mintegy 400 éves a kastély és az eredetileg kisebbnek épült ingatlan első 300 évében folyamatosan fejlődött, hogy aztán az utóbbi közel 100-ban olyan szinten lett "gazdátlan", hogy az összedőlés fenyegette.
Ötletes megoldással
Az elöljáró reményét fejelte ki, hogy az épület "megtelik élettel", és köszönetet mondott a határok feletti projektben közreműködőknek. Utóbbiak sorába tartozik Szabó Ödön képviselő, aki "adminisztrációs fronton" segédkezett. A politikus megfogalmazásában "ötletes módon" kellett megtalálni a megoldást, a további rendbetételhez pedig figyelmeztetett: indul az újabb pályázati időszak. A most lezárt pályázatban a Hortobágyi Nemzeti Park, a Milvus Transilvania Vest Egyesület és Kokad község voltak a partnerek. Utóbbi polgármestere, Ozsváth István köszönte meg az együttműködést, elmondva, hogy oldalukon az úgynevezett Daru-láphoz készült út, turistalátványosságot téve elérhetővé.
Festmények, tárgyak
Szabó József helytörténész mutatta be "egy fáradságos út látványos eredményét", vagyis magát az Érmellék-múzeumot, amiben 72 "leltári tárgy" van. Hosszan sorolhatta azok neveit, akik a geológiai és térképészeti részt létrehozták, fényképekkel továbbá eredeti halászati és borászati tárgyakkal vagy azok reprodukcióival, a magyarázó szövegek lefordításával járultak hozzá a kiállításhoz, melynek két termében tárlókat is látni, illetve egyikben körkép-szerű festmény idézi az érintetlen tájat, hozzá békabrekegés, madárdal társul. Az esemény zárásaként egy 45 perces, az Érmellékről készült filmet lehetett megtekinteni.
A könyvtár is költözik
Kérdésünkre Mados Attila elmondta: a rendbe tett épületrészben saját pénzből alakítottak még ki helyet az iskolai és a községi könyvtárnak. Ezek költöztetése folyamatban van, amint befejezték és kinyitott, a tékáéval azonos órarend szerint lesz látogatható a múzeum. Az épület további javítására újabb pályázatokból remélnek pénzt, abban egyrészt újabb, a régió nemzetiségeit, kisebbségeit bemutató múzeum, illetve egy helyi termelőket, termékeket bemutató kiállítás kapna helyet.
Rencz Csaba
erdon.ro2015. március 2.
Aláírásgyűjtés egy új Szent László szoborért
Az interneten szerveződő nagyváradi civilek csoportja aláírásgyűjtésbe kezdett egy új Szent László szobor elkészítése és a váradi főtéren való elhelyezése érdekében. Az EMNT és az EMNP máris felkarolta az ügyet, az RMDSZ még kivár.
Hétfőn délben a nagyváradi Szent László, pontosabban Sf. Ladislau utca nagyvárad-réti református templom felőli sarkán tartott sajtótájékoztató keretében hirdették meg az aláírás-gyűjtési akciót, melynek célja támogatókat gyűjteni a váradiak körében arra, hogy a város közpénzből készíttessen el egy Szent László szobrot, majd helyezze el azt az egykor róla elnevezett főtérre. Sztuflák Gyula, az interneten szervezett civil csoport kezdeményezője az aláírásgyűjtési akcióról szólva elmondta: „A római-katolikus püspökség február elején egy beadvánnyal fordult a polgármesteri hivatalhoz, amiben felajánlotta, hogy a bazilika oldalán található kicsi barokk kőszobrot állítsák fel a főtéren. Mi egy közösségi portálon elindítottunk egy civil szerveződést, és egy közvélemény kutatást is végeztünk, aminek nagyon világosan látszik az eredménye: a váradiak kilencven százaléka a régi bronz szobor mellett áll ki, de mivel a katolikus püspökség elzárkózott, hogy ezt a főtéren állítsák fel, ezért jutottunk ehhez a javaslathoz, hogy egy teljesen új szobrot készíttessen el közpénzből a város, amit majd a felújított Szent László térre helyeznének el az az ott felállítandó három másik szoborral együtt. Ehhez kérjük a váradiak támogató aláírását.” Sztuflák Gyula hangsúlyozta, hogy nemzetiségtől és vallási hovatartozástól függetlenül várják szervezetek és magánszemélyek támogatását is. Mint mondta, egy felajánlás máris érkezett: az Olimpiadei utca 40 szám alatt alá lehet írni a támogatói ívet.
4500
„Ugyanakkor megkeresett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is azzal, hogy ők felajánlják azt, hogy a Demoklrácia-központban is alá lehessen írni ezeket az íveket” - mondta Sztuflák Gyula, hozzátéve, hogy megkeresik az ügyben a római katolikus és református egyházat, valamint más esetleges támogató intézményeket is. Kifejtette, hogy minimum 4500 aláírást szeretnének összegyűjteni, ez a szám a váradi magyarságnak mintegy tíz százalékát teszi ki, és ennyi váradi lakos kívánságát már nem hagyhatja figyelmen kívül a városvezetés. Kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a hónap végéig gyűjtenék az aláírásokat, ezt követően az íveket benyújtják a polgármesteri hivatalhoz. A Szent László szobor esetleges leendő helyszínére vonatkozó kérdésünkre válaszolva Sztuflák Gyula elmondta, hogy el tudnák fogadni a római katolikus püspökség által szorgalmazott helyszínt is (a Szent László templom és a városháza között), de a civilek részéről van egy másik elképzelés is: a mostani Vitéz Mihály szoborral szemben a Fekete Sas-palota főtéri bejáratánál állítsák fel a szobrot.
Támogatók
A sajtótájékoztatón jelen volt Nagy József Barna az EMNT partiumi régióelnöke és Csomortányi István az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei elnöke is. Előbbi hangsúlyozta, hogy ők elsősorban nagyváradi polgárokként egy jó ügy támogatóiként vannak itt, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy annak idején ők kezdeményezték a történelmi magyar utcanevek kihelyezését Várad belvárosában, illetve azt, hogy a Szent László teret nevezzék el ismét a városalapító királyról. „Annak a civil kezdeményezésnek az lett az eredménye, hogy tematizáltuk az utcanevek kérdését, de a politika sajnos tévútra vitte azt az ügyet. De mi nem mondunk le arról sem, hogy a történelmi utcaneveket magyarul is kiírják belvárosban, vagy talán az egész városban.” Csomortányi István a maga során leszögezte: „A néppárt az összes eszközével támogatja az aláírásgyűjtési akciót. „Elfogadjuk a katolikus egyház álláspontját, hogy a bronz Szent László szobrot a bazilika előtt kívánja megtartani. De mivel a főtér felújítása kapcsán felmerült három a román közösséghez köthető szobornak a kihelyezése, azt hiszen az arányosság és a méltányosság jegyében a legkevesebb, ami elvárható, hogy a három román közösséghez köthető új szobor mellé egy új Szent László szobrot is kapjon a város” - fogalmazott Csomortányi. Később Sztuflák Gyula arról tájékoztatott, hogy amennyiben megkapják az engedélyeket, akkor a jövő hét folyamán utcai aláírásgyűjtést is tartanak majd. Sztuflák elárulta azt is, hogy a tegnapi nap során vitt az aláírási ívekből az RMDSZ nagyváradi székházába is, ahol átvették azokat, de azt nem jelentették ki, hogy fognak is aláírásokat gyűjteni, mert mint mondták, még konzultálniuk kell a szervezet vezetőségével, konkrétan Szabó Ödön megyei ügyvezető elnökkel.
Pap István
erdon.ro2015. március 2.
A délvidéki magyarság kálváriájáról Nagyváradon
kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából a délvidéki magyarság kálváriájával ismerkedhettek meg az érdeklődők február 27-én Nagyváradon a Szerbiából érkezett meghívottak előadása nyomán. A Partiumi Keresztény Egyetemen tartott fórumot az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi és bihari szervezete, illetve a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezte, derül ki a szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményben, amelyet alább olvashatnak.
Nagy József Barna régióelnök köszöntötte az Újvidékről érkezett vendégeket, akik mindhárman a dél-bácskai kisváros, Temerin fiai – mint azt büszkén hangoztatták. Szót kapva szabadon összegezték a publikum előtt írott dolgozataiknak lényegét, hogy maradhasson idő az érdeklődők kérdéseire, felvetéseire is.
Elsőként Guszton András újságíró, Temerin volt polgármestere beszélt – családi vonatkozású adalékokkal is szolgálva – a Trianon utáni Délvidék történetéről, különös tekintettel az 1944-es szerb bevonulás alatt és azt követően történt magyarellenes megtorlásról, elmondva, hogyan tisztították meg Tito partizánjai az őshonos magyaroktól a Sajkásvidéket, azaz a Bácska délkeleti részén, a Tisza dunai torkolatvidékét.
Csorba Béla író, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke a magyarok és németek ellen folytatott népirtásról beszélt, bemutatva azokat az időket, amikor a kommunista ideológia embertelensége a szerb nacionalizmus gyűlölködésével párosult. Csak 1990 után lehetett – de akkor is és azóta is csak óvatosan – beszélni arról, hogy miként végezték ki ártatlan magyar és német férfiak ezreit a partizánok, miként gyilkolták halomra az „idegeneket”, éheztettek halálra öregeket, nőket és gyermekeket Tito koncentrációs táboraiban, hogyan üldözték el családok tízezreit. Szólni, kutatni, emlékezni évtizedeken át nem lehetett, és máig elmaradt a hivatalos bocsánatkérés, a rehabilitáció és a kárpótlás. Az elszenvedett borzalmakért soha senkit nem vontak felelősségre, noha bebizonyosodott: amit a Délvidéken a szerbek elkövettek, az genocídium volt. A szerbiai magyarság kálváriája ráadásul csak folytatódott az 1991–2006 közötti délszláv konfliktus idején.
Ternovácz István újságíró, az Újvidéki Rádió szerkesztője Az ellenségkép módosulása a kuláküldözéstől az antisztálinista sztálinizmusig vezérfonal mentén igyekezett megvilágítani a szerb nacionalizmus természetrajzát és a történtek ideológiai hátterét, beleértve a mai nehéz örökséget is. A közelmúltig zajló véres folyamatok és a mai propaganda azt jelzi, hogy a szerb nép egyelőre nem hajlandó és nem képes szembenézni a múlttal, bár apró jelei már mutatkoznak a szükséges önátértékelésnek. Az est házigazdája, Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMNT elnöke harcostársaiként üdvözölte és méltatta a délvidéki vendégeket, mindhárman tekintélyes közösségi vezetői, érdemes nemzetpolitikusai és értelmiségijei a Szerbiához került magyar nemzetrésznek. Rámutatott, hogy a kommunizmus magyar áldozatainak emléknapja, február 25-e kapcsán idén különös figyelmet kapott a békeidőben halál- és munkatáborokba deportáltak és elhurcoltak tragédiája, hiszen számukat több százezerre becsülik a szovjetek által megszállt országokban. A magyarság különösen nagy áldozatot hozott ezen a téren is, mert a második világháborút követően nemcsak Sztálinék hirdettek bosszút, hanem a „nemzeti” kommunista rezsimek is kivették részüket a megtorlásból osztályharcos alapon. Tőkés László rámutatott: a fizikailag-szellemileg megnyomorított túlélők is áldozatai a diktatúráknak, rájuk is gondolnunk kell, nemcsak a halottakra. Délvidéken különösen nagy volt és hosszúra nyúlt a pusztulás, s a hallgatás fala nehezen omlik le. Nyomasztó örökségünk tudatában teljes együttérzéssel kell emlékeznünk az elveszettekre, szolidaritással kell viszonyulnunk minden nemzettársunkhoz, mert mindannyian megszenvedtük a kommunizmust – fogalmazott a püspök. A fórumot követően megkoszorúzták az egyetem udvarán található, 2003-ban állított emléktáblát, majd a főhajtás után elénekelték a Szózatot.
Tőkés László EP-képviselő sajtóirodája
Nagyvárad, 2015. február 28.
itthon.ma/karpatmedence2015. március 2.
Könyv az erdővidéki Dobóról
A falu két romosan fennmaradt épületének ismertetésén túl, az elpusztult település történetét is feldolgozza ebben a munkájában Fehér János. Emellett azonban részletesen kitér a különböző önvédelmi megoldásokra is (a Vargyas szurdokvölgye a barlangokkal, tatárpincék), végezetül egy általános, több új szempontot is felsorakoztató áttekintést nyújt a Székelyföld erődített templomairól.
Túl a feltárt romokon, az ismert szakirodalom és a most előkerült lappangó dokumentumok igen részletesen rögzítették az itt lezajlott eseményeket; bizonyság erre Fehér János művészettörténész nyolcszáz oldalasnál is terjedelmesebb könyve. A templom és a kápolna rekonstrukciós rajzait a szerzővel folytonosan konzultálva, Gyöngyössy János készítette 2014 folyamán; ezeket is tartalmazza a kötet, amelynek igen nagy erőssége a terjedelmes – mindeddig közöletlen – levéltári anyag.
„Levéltári kutakodásaink eredményei végül gyökeresen átírták kezdeti terveinket (és jelentősen meg is hosszabbították a kézirat elkészítésének idejét): a rendelkezésünkre álló dobói ásatási eredményeket ki tudtuk bővíteni írott adatokkal; így a perirat mellett további forrásszövegek közlését is szükségesnek láttuk, és mindemellett egy sor tanulmány elkészítését is felvállaltuk. Ezek nagyrészt az 1605 táján elhagyott falu régi történetével, elpusztulásának körülményeivel, majd a dobói határ későbbi birtoklástörténeti vonatkozásaival kapcsolatosak; de az egykori dobói templom és kápolna, sőt az itt tartott Keresztelő Szent János napi [június 24.] búcsúk történetét is részletekbe menően taglalják.
Mindezek mellett pedig átfogó Erdővidék-szintű kitekintésre is vállalkoztunk: megvizsgáltuk az Erdővidék kifejezés különböző korok beli jelentéstartalmát, illetve a területén működő egyházi, katonai és törvényhatóságok kérdését is igyekeztünk tisztázni – a 17. század végéig terjedően; felhívtuk a figyelmet a középkor és kora újkor folyamán elhagyott további erdővidéki településekre, és az ezek helyének beazonosítása által felsejlő kutatási lehetőségekre; valamint a kisrégió lakossága által a 17. század eleji vérzivataros időszakban – melynek során Dobó elhagyása is bekövetkezett – alkalmazott ön- és vagyonvédelmi stratégiákról (ellenség elöli futások, rejtekhelyek, templomvárak) is megemlékeztünk”– részlet a könyv bevezetőjéből.
Fehér János kötetét (DOBÓ. Egykori település a Kormos mentén. Erdővidéki Történelmi Adatok. I. kötet. A Dobó-Valál Egyesület kiadása, Barót, 2014. 896. oldal+64 képtábla), a Dobó-Valál Egyesület kezdeményezésére, a Haáz Rezső Múzeum képtárában mutatják be, 2015. március 4-én, szerdán délután 6 órakor.
A szerzőt és a kötetet méltatja Mihály János – történész és Gyöngyössy János – szakíró, grafikus.
Helyszín: Haáz Rezső Múzeum Képtára (Kossuth Lajos u. 42. szám).
eloszekelyfold.wordpress.com 2015. március 2.
Magyarok a szétszórságban
A Korunk márciusi lapszáma szerves továbbgondolása a 2014 júniusában felvetett kérdéseknek. A Szigetek, szórványok, zárványok az erdélyi és bánsági magyar szórványlét bemutatására, a túlélési esélyek tudatosítására vállalkozott. A Magyarok a szétszórtságban pedig a témakör észak-amerikai és nyugat-európai megközelítésekre épül, a civil társadalmi önszerveződések és intézményépítési tapasztalatok bemutatására törekszik. Aki olvasta az amerikai szétszórtságból hazanéző, majd hazatemetkező Cseh Tibor szellemi hagyatékát bemutató írást, az nem lepődik meg ezen a címválasztáson, és arra számíthat, hogy a közvetlenül 1989 előtti és utáni Kárpát-medencei magyar emigráció eseménytörténetével találkozhat Cseh Tibornak az 1989 táján megfogalmazott felismerése alapján: „Mostantól kezdve az utak nem Nyugat felé vezetek, hanem hazafelé.” A Kárpát-medencébe. A szerzők nem ismeretlenek a Korunk olvasói előtt. Köztük vannak az Amerikai Magyar Baráti Közösség (negyven évvel ezelőtti) alapítói és mai vezetői (Éltető J. Lajos történész, Ludányi András politológus-történész, Kovalszki Péter orvos, szerkesztő, diaszpóra-kutató), Lauer Edith, az Amerikai Magyar Koalíció egyik alapítója, a Kárpát-medencei történelmi nemzeti közösségek emberi jogainak szorgalmazója és az MTA külső tagja, Sárközy Mátyás író.
eloszekelyfold.wordpress.com2015. március 2.
Semjén Zsolttal találkozott Borboly Csaba
Több Hargita megyei kezdeményezést ismertetett Semjén Zsolttal, Magyarország miniszterelnök-helyettesével Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke az elmúlt hét végén Budapesten – számolt be Hargita Megye Tanácsának sajtószolgálata.
találkozó témái között szerepelt a Hargita Airport létrehozására vonatkozó fejlesztési koncepció, a megyei tanács egyház-támogatási és egyházakkal való együttműködési programjai, a megyei műemlékvédelmi stratégia, a székelykapu-program, az anyaországi és erdélyi közpolitikai elemző, felmérő szervezetek közötti együttműködés, a politikai együttműködés megerősítése a helyi és megyei önkormányzatok között, valamint az RMDSZ Csíki Területi Szervezetének segítsége a honosítási ügyintézésben.
A felek egyetértettek abban, hogy a magyar–magyar testvérkapcsolatok helyi és megyei önkormányzatok között a tapasztalatcserék szempontjából is fontos, hiszen a határon túli hatóságoknak nagy segítséget jelent az európai uniós pályázatok lebonyolításában szerzett anyaországi tudás átadása, valamint a közös pályázatok a közvetlenül Brüsszelből lehívható forrásokra – tájékoztat a közlemény.
Székelyhon.ro2015. március 2.
Használható az anyanyelv a börtönben
A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat súlyos, emberi jogokat sértő visszaéléseket észlelt a romániai büntetés-végrehajtás területén, állításaik szerint több hazai börtönben nem biztosított az anyanyelvhasználat, nem igényelhető anyanyelvű oktatás vagy pszichológusi segítség. A csíkszeredai börtönben viszont biztosított az anyanyelv használata – tájékoztatott az intézmény igazgatója.
A jogvédelmi szolgálat szerint az országban több olyan börtön is működik, ahol a fogvatartottak több, mint 20 százaléka magyar anyanyelvű (például Csíkszereda, Feketehalom, Marosvásárhely stb.). „Ezekben az intézményekben mégsem lehet használni sem szóban, sem írásban a magyar nyelvet, nem lehet magyar nyelvű rádió és televíziós adáshoz hozzáférni, magyar nyelven tanárt és pszichológust igényelni” – írja a szervezet legutóbbi hírlevele. A jogvédelmi szolgálatnak arról is tudomása van, hogy a magyar nyelvhasználat miatt kialakuló konfliktusoktól, a többség haragjától az illető személyt nem védik meg kellően a hatóságok.
„A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat Háromszéki Szervezetét egy elítélt kereste meg, aki azelőtt már minden európai és romániai, börtönökkel foglalkozó bizottsághoz fordult jogai érvényesítése végett, de mindig visszakerült az ügye a börtönhöz belső kivizsgálásra” – tájékoztatott kérdésünkre Zsigmond József asszisztens. A szervezet munkatársa a helyszínen ellenőrizte az esetet, és megállapította, a sérelmek helytállók. „Ez Feketehalmon történt, de nincs ez másként sehol az országban” – állítja.
A csíkszeredai börtönben viszont az anyanyelvhasználat joga biztosított – közölte érdeklődésünkre Ioan Blaga, az intézmény igazgatója. „Itt a fogvatartottaknak van lehetőségük használni a magyar nyelvet. Nem utasítunk el egy kérést sem csak abból az okból, hogy magyar nyelven fogalmazták meg, sőt a meghallgatások során a fogvatartottak sok esetben magyar nyelven fejezik ki magukat” – tájékoztatott Blaga, aki hivatalos átiratban válaszolt kérdéseinkre. A büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottainak mintegy fele legalább alapfokon ismeri a magyar nyelvet – tudtuk meg.
Az elítéltek celláiban a büntetés-végrehajtást szabályozó fontosabb törvények magyar nyelvű fordításai is rendelkezésre állnak, ugyanakkor a börtön könyvtárából lehet kölcsönözni magyar nyelvű könyveket. Magyar nyelvű tévéműsorok nézhetők, amelyek a városban szolgáltatást nyújtó egyik kábeltévés cég alapcsomagjában szerepelnek. A 2014–15-ös tanévben is indult magyar tannyelvű oktatás a börtönben, a Petőfi Sándor Általános Iskola keretében, az 1–4. osztályban 11 elítélt tanul, emellett még 17-en az 5–8. osztályos oktatás résztvevői – derült ki a tájékoztatóból.
Az igazgató közölte, jelenleg a börtön mindkét pszichológusi állása betöltetlen, ezeket igyekeznek betölteni, de ebben az esetben is a közintézményekre vonatkozó jogszabályok szerint kell eljárniuk. Bár a 2000 és 2012 között működött római katolikus börtönlelkészi állás megszűnt, az igazgató szerint a római katolikus és a református egyház képviselői időközönként lelkészi szolgálatot végeznek az intézményben.
Kovács Attila
Székelyhon.ro2015. március 2.
„Elkent ügy” a Mikó-per Markó Attila szerint
A Mikó-perben hozott döntés „iskolapéldája annak, hogyan kell úgy elkenni egy ügyet, hogy közben abban minden szó a megfelelő utasítást kövesse” – állítja Markó Attila RMDSZ-es képviselő, aki blogbejegyzésben kommentálta a perben hozott döntés indoklását.
Az ügyben három év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt politikus szerint a döntés olyan utasításokat követ, melyek szerint „a vádlottakat el kellett ítélni, de annyira azért mégsem, hogy be is vigyék őket a börtönbe, ugyanakkor úgy kellett a kollégium épületét visszaállamosítani, hogy közben ne feszegessék túlságosan a jogos tulajdonos kilétét”.
Lemondtak az országos restitúciós hatóság vezetői
Lemondott hétfőn tisztségéről az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatóság (ANRP) elnöke, George Băeşu, valamint a két alelnök az intézménynél uralkodó áldatlan állapotok miatt.
Markó szerint a döntést úgy kellett megindokolni, hogy „az időközben nagy közfelháborodást keltő ügyet folyamatosan követő nemzetközi, de különösen amerikai és magyar diplomácia ne tudjon kifogást emelni”. A politikus szerint a jogerős ítélet „olyan elemet hoz be az érvelésbe, amely sem a vádiratban, sem pedig az alapfokú ítéletben nem szerepelt”, illetve „olyan vádat próbál megindokolni, amely nem volt tárgya a vádiratnak, túlmegy annak körén”.
Markó szerint azáltal, hogy a bíróság „olyan kérdést és olyan vádat próbál megindokolni, amely nem volt tárgya a vádiratnak, túlmegy annak körén, megfosztotta a vádlottakat a védelemhez való jogtól”.
„Amit képtelen volt kimondani a bíróság, mert ez volt a parancs, kimondom én: senki nem követett el semmilyen bűncselekményt, ugyanis az ingatlan jogos tulajdonosa kétségtelenül a református egyház, a bizottság pedig ezt megállapította, és a törvényt végrehajtva visszaszolgáltatta a Székely Mikó Kollégium épületét az Erdélyi Református Egyházkerület javára” – fogalmaz Markó, aki az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro2015. március 2.
Születésnapot ünnepelt a Marosvásárhelyi Rádió
Ötvenhét évvel ezelőtt, 1958. március 2-án szólalt meg a Marosvásárhelyi Rádió. Akkoriban napi két órában sugároztak és csak magyar nyelven – mondta el érdeklődésünkre Szász Attila, a rádió aligazgatója, a magyar szerkesztőség vezetője.
Jelenleg 15 órás naponta a magyar nyelvű adás, ehhez még hozzájön az egyórás német nyelvű műsor. A koncepció lényege megmaradt: anyanyelvi tájékoztatás és közszolgálatiság. A legnagyobb kihívást a közszolgálatiság jelenti – tette hozzá Szász Attila, ez ugyanis azt jelenti, hogy a társadalom minden rétegéhez kell szólni, fiatalhoz és időshöz, városon élőkhöz és vidékiekhez, értelmiségiekhez és kétkezi dolgozókhoz.
„A felmérések szerint jó úton haladunk, az utóbbi időben sikerült fiatalítani a hallgatók átlagéletkorát, valamint a városiakat is megszólítani” – mondta a magyar szerkesztőség vezetője. A hallgatók a tartalommal is elégedettek, ami még megoldásra vár, az a lefedettség bővítése és minőségi javítása. A középhullám hasznos, bár rádiózás szempontjából már a múlté, az ultrarövid hullámot pedig sok helyen nem lehet fogni. Ezen a téren az elmúlt két évben nem sikerült előrelépni, de a szándékról nem mondtak le.
A műsorráccsal kapcsolatosan Szász Attila elmondta, az, amit két évvel ezelőtt, az egész napos adás elindításakor elkezdett a rádió, bevált, kisebb korrekciók, finomhangolások még szükségesek, de a visszajelzések szerint a hallgatók szeretik a reggeltől estig tartó műsort, amelyben valamennyi társadalmi réteg igényére tekintettel van a szerkesztőség és a rovatokat úgy próbálja tartalommal megtölteni, hogy azok mindenkihez szóljanak. Hallgatói visszajelzésre indultak a legújabb rovatok is, mint a gasztroműsor Rádiós rétes címmel Molnár Ildikó szerkesztésében, Novák Zoltán Csaba történelmi műsora, Boér Károly szerkesztésében a Polifónia című komolyzenei, vagy Nagy Bodó Tibor épített örökségünkről szóló műsora.
A hagyományos rádiókészülékek mellett interneten is hallgatható a rádió, amely már iOS-es applikációval is rendelkezik, ezenkívül nagy szerepe van a népszerűsítésben, a hallgatókkal való kommunikációban, kapcsolattartásban a Facebooknak is.
Bár nem kerek évfordulós ünnep, a születésnap mégis fontos momentum a rádió életében, ami a műsorokból is kiderült: a rádiózásról, kezdetekről, közeli és régmúlt rádiós eseményekről, a szakmáról szólt a március 2-ai adás, jelenlegi és volt munkatársak beszélgettek a mikrofon előtt.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a születésnap alkalmából annyi jegyet ajánlott fel a hallgatóknak, ahány éves a rádió. Az 57 színházi belépőt a különböző műsorokban sorsolták ki a hallgatók között, s a Tompa Miklós Társulat a hétfő esti Pál utcai fiúk előadással köszönti a Marosvásárhelyi Rádiót.
Antal Erika
Székelyhon.ro2015. március 2.
Diákoknak hirdet pályázatot a kolozsvári Casino
Eredeti rendeltetését figyelembe véve és a jelenkori megváltozott körülményekhez alkalmazva a Kolozsvári Casinó mintegy a társadalomtudományok egyik szellemi műhelyeként az erdélyi magyar társadalom önmegismeréséhez kíván hozzájárulni. Ezen szándék jegyében hirdetnek történelmi / szociológiai tárgyú pályázatot középiskolások, illetve egyetemi hallgatók részére.
A reformkori erdélyi nemesség által 1833-ban létrehozott, majd több mint 110 év után erőszakosan felszámolt Kolozsvári Casinót, a tájékozódás és az eszmék cseréjének intézményét 2004-ben a történelmi családok leszármazottai és egyetemi oktatók újra életre hívták.
Pályázat líceumi diákok részére: Település és nemesség viszonya a XX. században
E témában igen széles skálán mozog a feltérképezhető valóság, és szükségszerűen Erdély egészére kiterjedő kutatások vezethetnének érvényes következtetésekhez. Kezdő kutatóként, a középiskolás diákok - elsősorban esettanulmányok formájában - bemutathatnák egyetlen, esetleg két-három szomszédos település viszonyát egykori birtokosával, aki rendszerint a köznemességhez vagy főnemességhez (Erdélyben gróf v. báró) tartozott.
A vizsgált időszak elsősorban a kitelepítés (1949) előtti évtizedeket foglalná magába, de nem érne feltétlenül véget a földbirtokosság városi kényszerlakhelyre való száműzésével, tekintve, hogy a kapcsolat számos esetben fennmaradt, és értékes adalék volna az 1989 utáni történéseknek – a restitúciónak, esetleg a gazdálkodás újrakezdésének, illetve mindezek elmaradásának – nyomon követése. Az írott források az esetek nagyrészében hiányoznak, viszont igen fontos szerephez juthat ilyenkor az oral history, az elbeszélt történelem. Pályázat egyetemi hallgatók részére: Egy elfelejtett társadalmi csoport Erdélyben: a nemesség
A nemesség Erdélyben történelmi szerepet játszik a honfoglalástól a XX. század közepéig, miközben ő maga is folyamatosan átalakul. A trianoni impériumváltás csupán kismértékű emigrációt váltott ki a nemesség körében, ezzel szemben az erdélyi társadalmat is szétziláló második világháború és a nyomában hatalomra jutó népi demokrácia e társadalmi csoport nagyobb részét kivándorlásra, az itthon maradottakat pedig kitaszítottságra kárhoztatta. A nemesség negyven évre eltűnik a társadalmi tudatból, bár sokféle megpróbáltatásnak kitett képviselőinek sorsalakulása – folklorizálódott történeteknek köszönhetően – sokak számára ismert.
A rendszerváltás utáni években természetszerűen megnő az érdeklődés a korábbi tabu-téma iránt, de tartós figyelem csak a restitúcióval kapcsolatos fejlemények (kastély-visszaszerzés, -restaurálás és az új rendeltetés meghatározása, újrainduló gazdálkodás a visszakapott birtokon) nemesi szereplőit kíséri, közülük is csak a látványos eredményeket produkálók kerülnek a figyelem előterébe. Ezért tekinthető az erdélyi nemesség közelmúltja és jelene kutatható területnek, a kutatás pedig váratlan fordulatokat, a valóságelemek bonyolult összefonódásait, egyben előreláthatatlan következtetéseket ígér.
A pályamunkákat 2015. november 15-ig nyomtatott formában (12-es Times New Roman betűkkel, másfeles sorközzel) 5-15 oldal (diákok), 5-20 oldal (egyetemi hallgatók) terjedelemben, jeligésen (mellékelt, lezárt borítékban a jelige megfejtésével) az alábbi címre várják: Bánffy Béla, Str. Paris nr.27, 400161 Cluj-Napoca. A dolgozatok értékelését öttagú zsűri végzi, eredményhirdetés és a díjak átadása 500, 300 illetve 200 RON értékben 2015. december 15-én történik. Kapcsolattartás, további tájékoztatás a bbanffy[kukac]yahoo.com címen.
maszol.ro2015. március 3.
Nincsenek sorozások – Oroszország szerint egyezményt sértünk
Oroszország szerint a Romániába és Lengyelországba telepítendő rakétaelhárító rendszerek sértik a Közepes hatótávolságú nukleáris erők szerződése (Intermediate-Range Nuclear Forces Treaty – INF) előírásait. Közben Ponta újra cáfolta, hogy sorozásokat kezdtek volna.
Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter-helyettes szerint a szóban forgó rakétaelhárító rendszerek, amelyeket az Egyesült Államok szándékszik építeni, közepes és hosszú hatósugarú rakétákat fognak majd használni – ezt pedig az egyezmény tiltja. Az 1987-es megállapodás ugyanis arra kötelezte a feleket, hogy megsemmisítsék az 500 és 5500 km hatósugarú rakétáikat – Amerika most pedig épp ilyeneket kezd telepíteni.
Közben Victor Ponta miniszterelnök vasárnap este igyekezett megnyugtatni a fiatalokat, hogy az ukrajnai válság ellenére senkit sem soroznak be a hadseregbe.
„Nincsenek sorozások. Mégis, mihez kezdenék a hadseregben azokkal a fiatalokkal, akik soha nem láttak még fegyvert? A kezükbe nyomunk egy kalasnyikovot?” – tette fel a kérdést a kormányfő.
A „nyugtatásra” azután került sor, hogy múlt héten több kolozsvári magyar középiskola 18 év körüli fiú diákjait behívták a katonai központba nyilvántartásba venni az adataikat. Mircea Duşa védelmi miniszter pénteken Besztercén szintén cáfolta, hogy sorozásra készül a hadsereg.
A miniszterelnök ugyanakkor büszke a román hadsereg színvonalára. Emlékeztetett arra, hogy az ország jövőre már szükség esetén hadba állíthatja az F16-os vadászgépeit. „Ilyen harci repülőink csak nekünk vannak az egész régióban” – jelentette ki.
Székely Hírmondó
Erdély.ma2015. március 3.
Mit hozhat a Székelyföld autonómiája a bánsági magyaroknak?
A temesvári Szórvány Alapítvány, az Új Ezredév Református Központtal partnerségben február 27-én, pénteken indította útjára Baráti Esték című rendezvénysorozatát, amelynek első vendége a sepsiszentgyörgyi Izsák Balázs mérnök, politikus, a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt.
Izsák Balázs Autonómia Európában és Erdélyben című előadását szép számú érdeklődő hallgatta meg az Új Ezredév Református Központ ökumenikus szárnyának tetőtéri galériájában, majd a résztvevők borkóstolóval egybekötött beszélgetés keretében vitatták meg az elhangzottakat.
A havonta megrendezésre kerülő Baráti Esték rendezvénysorozat első eseményét dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke nyitotta meg, kiemelve, hogy a szervezők célja a szabadegyetem típusú ismeretterjesztés temesvári hagyományának az újjáélesztése. A házigazdák részéről Gazda István lelkipásztor köszöntötte a rendezvény mintegy 25-30 résztvevőjét.
Izsák Balázs SZNT-elnök előadása során arról beszélt, hogyan egyeztethetők össze a székely autonómiatörekvések az erdélyi magyarság egészének céljaival, a székely területi autonómia hogyan valósítható meg a román alkotmányos keretek között. Izsák Balázs elmondta: a Székelyföld autonómia-statutúmának kidolgozása dr. Csapó I. József érdeme, a Székely Nemzeti Tanács pedig egy civil kezdeményezés, amely a jog és a demokrácia útján haladva valósítja meg a székely autonómiatörekvéseket. A SZNT elnöke bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a székely területi autonómia nem sérti az ország területi egységét, és a jelenlegi román alkotmányos keretek között is megvalósítható, de hivatkozott az Európa Tanács 1201-es ajánlására és a román–magyar alapszerződésre is az autonómiatörekvésekkel kapcsolatban.
Izsák Balázs arról is beszélt, hogy mit hozhat a területi autonómia a Székelyföldön kívül élő romániai magyarságnak? „A Székelyföld autonómiája beleilleszkedik az egész erdélyi magyarságra kiterjedő koncepcióba, amely még az RMDSZ műhelyében, a brassói kongresszuson jött létre, ez a háromszintű autonómia koncepció” – mondta Izsák Balázs. „A háromszintű autonómia azt jelenti, hogy a romániai magyar nemzeti közösséget, mint politikai jogalanyt, a személyi elvű autonómia megilleti, ennek az intézményeit írja le egy törvénytervezet, amelyet szintén dr. Csapó József dolgozott ki.
A személyi elvű autonómia intézményeinek a funkcióját a magyar többségű településeken maga az önkormányzat tölti be, míg ott, ahol ezek az önkormányzatok egy összefüggő tömböt alkotnak, ott a regionális önkormányzat veszi át ezt a szerepet.” Miért lennének érdekeltek a Székelyföldön kívül élő magyarok ennek az autonómiakoncepciónak a megvalósításában? – tette fel a kérdést Izsák Balázs? „A Székelyföld Autonómia-statútuma a székelyföldi románság esetében úgy rendelkezik, hogy nem minősül diszkriminációnak semmilyen olyan intézkedés, amely a Székelyföldön élő románság identitásának a védelmét jelenti.
A paritás elve alapján természetes az, hogy ott ahol a szórványban élő magyarság jogait kell biztosítani, az önkormányzatok, a helyi hatóságok ugyanúgy viszonyuljanak hozzájuk, ahogy a székely autonómia is biztosítja a Székelyföldön számbeli kisebbségben élő románoknak a jogait.” A továbbiakban a belső Anyaország koncepcióról beszélt Izsák Balázs: „Egy autonóm Székelyföldhöz az egész erdélyi magyarság kötődhet, kapcsolódhat. Ha létrejön a székelyföldi autonómia, akkor magyarnak megmaradni nem csak úgy lehet, hogy az Anyaországban keressük a boldogulást, hanem a székelyföldi autonómia keretein belül létrehozott intézmények kiszolgálják majd a Székelyföldön kívüli magyarság igényeit is. Így nem elvándorlás lesz az egyetlen útja az erdélyi magyaroknak onnan sem, ahol nem alkotnak többséget”.
A Baráti Esték első rendezvénye borkóstolóval folytatódott, ahol Balla Géza arad-hegyaljai borász kiváló nedűivel ismerkedhettek meg a jelenlevők.
Pataki Zoltán
nyugatijelen.com
Erdély.ma2015. március 3.
Székely szabadság napja – Megbüntetik a „felbujtókat"
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak alárendelt rendőrség vezetője szerint „bűnvádi eljárás indul a felbujtók ellen", ha március 10-én, a székely vértanúk kivégzésének évfordulóján tömeg gyűlik össze a vértanúk emlékművénél.
Valentin Bretfelean ezt az MTI kérdésére mondta el azt követően, hogy kedden újabb megemlékezési kérelmet utasított el a polgármesteri hivatal illetékes bizottsága. Az Agerpres hírügynökség szerint a kérelmet „Székely gárdához" köthető személyek nyújtották be, akik azonban nem jelentek meg, és nem is képviseltették magukat a bizottság ülésén, így nem lehetett velük a rendezvény részleteiről tárgyalni.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) múlt héten jelentette be, hogy a polgármester tiltását követően nem tart tömegdemonstrációt a Székely szabadság napján Marosvásárhelyen, de arra figyelmeztetett, hogy mindenkinek jogában áll egy szál virággal és gyertyával egyénileg leróni kegyeletét az emlékműnél.
„Büntetőjogi eljárásra számíthatnak a felbujtók. Tudjuk, hogy kik azok, akik a törvények megszegésére biztatják az embereket, tudjuk, mi jelenik meg az újságokban és a közösségi portálokon" – jelentette ki a rendőrfőnök. Arra a felvetésre, hogy még a Ceausescu-diktatúra idején is büntetlenül lehetett virágot vinni az emlékműhöz, Valentin Bretfelean kijelentette, „egy dolog, hogy az emberek maguktól odamennek, és más dolog, hogy valaki odahívja őket egy bizonyos időpontra". A marosvásárhelyi helyi rendőrség főnöke egyértelműnek tartja, hogy az esetleges március 10-i marosvásárhelyi tömeges megemlékezést felbujtók szerveznék.
A Székely szabadság napja elnevezésű rendezvényen az SZNT az 1852-ben felgöngyölített Habsburg-ellenes székely szervezkedés 1854. március 10-én kivégzett három vezetőjének – Török Jánosnak, Gálfi Mihálynak és Horváth Károlynak – marosvásárhelyi emlékoszlopánál szervez 2004 óta megemlékezést. A 2013-as és 2014-es rendezvény felvonulással és a romániai régiók kialakítására vonatkozó romániai kormányzati elképzelések elleni tiltakozással végződött. A szervezők becslése szerint mind a 2013-as, mind a polgármester által betiltott 2014-es felvonuláson tízezrek vettek részt.
Az idei Székely szabadság napján az SZNT Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön tart tiltakozó megmozdulásokat.
MTI
Erdély.ma2015. március 3.
Tovább harcolnak a kétnyelvű táblákért Kolozsváron
Kolozsváron hétről hétre történik valami a többnyelvű helységnévtáblák kihelyezéséért. A Musai-Muszáj civil akciócsoport két villámcsődület után közvitát szervezett a témában. A polgármester ugyan nem ment el, de a szervezők előrelépésként értékelik, hogy a városháza két képviselője tiszteletét tette. Az is újdonság volt, hogy két nyelven, románul és magyarul zajlott a vita. A musai-muszájosok díjat is alapítottak, az intoleranciáért kitüntetnek úgymond egy-egy magánszemélyt és intézményt. A közvitán a multikulturalizmusról való beszélgetés két nyelven zajlott, nem csak románul, ami komoly előrelépés. A polgármesteri hivatal is úgy érezte, lassan már nem lehet ignorálni a kezdeményezést, a nyilvánosság erejével sikerült kimozdítani a komfortzónájából; az intézményt így két személy képviselte – mondta Bethlendi András, a kolozsvári kétnyelvűségért küzdő Musai-Muszáj magyar-román akciócsoport tagja a Kossuth Rádió Határok nélkül című hétfői műsorában.
A Musai-Muszáj más eszközökkel operál, mint az eddigi politikai vagy civil akciócsoportok, hisz egy a civil engedetlenségből, a mozgósításból, a nyilvánosság egészéből származó, sokszor ironizáló stílusban megnyilvánuló kezdeményezésről van szó – hívta fel a figyelmet. A tömörülés tavaszi programja június 1-jéig tart, minden csütörtökön flashmobot rendeznek, minden hónap utolsó csütörtökén pedig közvitát szerveznek, remélhetőleg egyre nagyobb érdeklődés mellett – ismertette. A Musai-Muszáj alapított egy díjat is, a CKK-t (Cluj-Kolozsvár-Klausenburg) minden hónapban egy olyan magánszemélynek és egy intézménynek adják át, aki és amely a legintoleránsabb kijelentést tette az adott hónapban. Ebben a hónapban két-két jelölt van a díjra: az egyik magánszemély a helyi tanács szocialista tanácsosa, aki azzal fenyegette meg a kezdeményező csoportot, hogy a funári időket hozzák vissza, ha bekövetkezik az ezer per elindítása június 1-jéig. A másik aspiráns egy újságíró, aki a NapocaNews-on jelentetett meg egy cikket, amelyben irredenta magyarokról írt. Az intézmények esetében a NapocaNews, mint sajtóorgánum is jelölt, továbbá a kolozsvári vasútállomás az állomásfőnökök neveit megörökítő tábláért – részletezte.
A Musai-Muszáj február 12-én indult kezdeményezése keretében azt kívánja elérni, hogy június 1-jéig legalább ezer polgár kérje beadványban a többnyelvű városnévtábla kihelyezését Kolozsvár határában. Ezeket benyújtják majd a városházához, majd 30 nap letelte után, ha nem érkezik pozitív válasz, akkor arra bíztatják a személyeket, hogy felperesként csatlakozzanak a civil szervezet által indított perhez, ez lesz az Ezer per Tavasza. A polgárokat ugyanakkor semmilyen anyagi és jogi következmény nem terheli semmilyen esetben sem – húzta alá Bethlendi András. hirado.hu / Kossuth Rádió
Erdély.ma