udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
226
találat
lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-226
Intézménymutató:
Communitas Alapítvány
2006. július 10.
Ramnicu Valceán rendezték meg július 8-án az Első Regáti Szórványtalálkozót, amelyre több mint kétszáz magyar érkezett Craiováról, Targu-Jiuból, Ramnicu Valceáról, Orsováról, Ploiesti-ről, Motruról és Szörényvárról. A találkozón beszédet mondott Markó Béla RMDSZ-elnök, aki válaszolt a szórványban élő magyarok kérdéseire. Csorbai Lóránd református lelkész, a találkozó főszervezője, tíz hónapja a Ramnicu Valcea-i református közösség tiszteletese azt mondta, a lelkészek nagy része minél hamarabb szabadulni szeretne a regáti városból. „Sajnos a szórványmagyarság körében nagyon kevesen vannak, akik eljárnak templomba, és aktívan is részt vesznek a gyülekezeti életben.” – jelezte. Ramnicu Valceán az unitárius templom kicsinek bizonyult, emiatt a tágas baptista templomban gyűltek össze. A történet ezelőtt tíz évvel kezdődött, amikor egy Ramnicu Valcea-i magyar asszony kétségbeesett levele nyomán Vetési László református lelkipásztor magyarkeresőbe indult a regáti településekre. Első református istentiszteletét a város egyik kétszobás tömbházlakásában tartotta. „Nagyon sok minden változott, kevesebben vannak a városban, de többen vannak a templomban – hasonlítja össze a jelent a múlttal Vetési. – Bejárták az egész Havasalföldet, Szörényvártól Giurgiuig, magyarokat kerestek. Az EMKE hozott könyvtárat, és az RMDSZ helyi szervezete is megalakult. Vetési szerint a szórványban az egyházat tágabb értelemben kell venni, és tíz év alatt sikerült elérni azt, hogy Ramnicu Valceán vasárnaponként mindenki elmegy a maga templomába, aztán vallástól függetlenül eljön a magyar istentiszteletre is. – Ha én meghalok, kinek szóljon az asszony, hogy temessenek el? – kérdezi kétségbeesetten az orsovai Andrási Béla. – Meghalt egy református ember, Küküllővári Béla Orsován, és senki sem akarta eltemetni. Az orsovaiaknak végül mégis sikerült papot szerezniük, Makay Botond, a resicabányai református lelkész eltemette Küküllővári Bélát. A craiovai Kovács Péter József kezdeményezésére a prédikációk szövegét román nyelvre is lefordítják, hiszen a református istentiszteletre nemcsak magyar ajkú katolikusok, de románok is járnak. Serbanoaica Ilyés Klára, Targu Jiuból kitartóan harcol azért, hogy az ottani magyar közösségnek legyen honnan magyar szót tanulnia. Legfőbb célja jelenleg az, hogy – az RMDSZ segítségével – amolyan vasárnapi iskola formájában megszervezze a fakultatív magyar nyelvű oktatást. Önkéntest keres, aki megtanítaná az egykori bányászok Targu Jiuban maradt családjának gyerektagjait magyarul beszélni. Ehhez támogatást ígért Markó Béla RMDSZ-elnök. „A magyar közösségnek törvényes joga az is, hogy fakultatív rendszerben részesüljön magyar oktatásban” – tájékoztatta a szórványtalálkozó több mint kétszáz résztvevőjét Takács Csaba. Hozzátette, az RMDSZ vezetősége megvizsgálja, hogyan lehet egyvalakit foglalkoztatni, akár a Communitas Közalapítvány egy fiókjának kihelyezésével. Markó Béla arra tett ígéretet, hogy folytatják a szórványkollégium-programot, hogy minél rövidebb idő alatt megfelelő körülmények között lehessen biztosítani a szórványban élő összes magyar gyerek anyanyelvű oktatását. Nagy küzdelem folyik a megmaradásért Ploiesti-en is, az itteni magyar közösség egyik szóvivője a 68 éves Coman Vilhelmina. A ploiesti-i református templom felújításához kért támogatást, hiszen a két-három millió lej nyugdíjból élő hívek számára lehetetlen előteremteni az anyagi fedezetet. Bálint László brassói esperes lelkésztársaihoz hasonlóan azért küzd, hogy az anyagilag stabilabb körülmények között lévő gyülekezetek felvállalják a kis gyülekezeteket, a szórványban élőket. /Gujdár Gabriella, Tapasztó Ernő: Szórványsors vagy sorstalanság. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./2006. július 15.
A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized alatt a szórványmagyarságú Hunyad megyében eddig nem szerveztek ifjúsági keresztény tábort. Most a héten Batizán Attila fiatal rákosdi református lelkész kezdeményezésére, petrillai és marosvásárhelyi kollégái segítségével 55 fiatal táborozott Lapusnyakon, az első Hunyad megyei IKE (Ifjúsági Keresztény Egyesület) táborban. Volt bibliai és magyar nyelvismereti vetélkedő, kötélhúzás-verseny, énektanulás, mindenekelőtt nagyszerű hangulat. Meglátogatták Kolcvárat, több magyar nemesi kúriát és középkori templomot, eljutottak a dévai várba és a vajdahunyadi kastélyba. A tábor költségéből a legnagyobb részt a Hunyad megyei és országos ifjúsági igazgatóság állta, a maradékot a Communitas Alapítványtól, az erdélyi IKE-től, illetve vajdahunyadi magyar üzletemberektől kapták. /CH. A.: Az első egyházi tábor Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 15./2006. július 19.
A román polgármestereket hibáztatják a Maros-Mezőségi Kistérségi Társulás kudarcáért. A régió magyar elöljárói remélik, hogy a közeljövőben mégis sikerül jogi személyiséget szerezni az egyesületnek. Brassai Zsombor, az RMDSZ volt ügyvezető elnöke – aki jelenleg a Székelykövesden bejegyzett Pro Regio Egyesületet irányítja – elmondta, hogy azok az elöljárók, akik a 2004-ben rendezett, első ülésen még igent mondtak, időközben pártot váltottak. A Székelykövesdre kiköltözött Kelemen Atilla sokat segítette a térséget. A Marosvásárhellyel összenőtt Marosszentkirályon még a közigazgatási törvény betartását is leszavazta a helyi román többségű tanács. Miután a faluba költözött Markó Béla támogatásával sikerült új községházát építeni, a település elöljárói leszavazták az épület homlokzatára szánt kétnyelvű felirat kifüggesztését. Amikor néhány évvel ezelőtt a Kárpát-medencei Szentkirályok első találkozóját szervezték, egy kifüggesztett magyar zászlóért és egy kiplakátolt Szent István-koronáért meghurcolták a nagy-romániás tanácsosok, emlékezett Kádár György, a községközpont alpolgármestere. A székely-mezőségi térségben három erős szervezet is működik: a 2002-ben létrejött Pro Regio a Kéve című kistérségi hetilapot adja ki, a másik két egyesület és alapítvány gazdagabb megvalósítást mondhat magáénak. A Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület alkotótáborokat szervez, idéntől pedig hangszertábor rendezésére készül. A Mezőpanitban bejegyzett Monográfia Alapítvány a hagyományőrzés mellett évi tíz-tizenöt pályázattal bombázza a Communitast és az anyaországi közalapítványokat. Július 22-én szervezik meg Mezőpanitban az első székely-mezőségi hagyományőrző folklórtalálkozót. /Szucher Ervin: Összefog a székely-mezőségi régió. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./ Brassai Zsombor, a Pro Regio Egyesület elnöke szerint a megrendezendő fesztivál és az új régió immár a jövőt jelképezi. A létrejött Székely-Mezőségi Régió Sámsondtól Mezőmadarasig fedi le a településeket, Marosszentkirályt is beleértve, ugyanakkor magyar kulturális térséget jelöl, nem közigazgatási régiót. A helyi önkormányzatok segítségével három civil szervezet, illetve az RMDSZ mezőcsávási és mezőbándi szervezete rendezi a fesztivált. A Kéve című hetilapot 1500 példányban terjesztik. A gróf Bethlen Anikó elnökletével működő civil szervezet, a Mezőmadarasért Fejlesztési Egyesület öt vendégszobás, konferenciateremmel rendelkező székháza nemrég épült fel, és idén immár az ötödik képzőművészeti alkotótábort szervezik, tájékoztatott Szabó Izolda igazgató. Szabó Levente, Mezőcsávás polgármestere szerint a községben az utóbbi tíz évben semmilyen kulturális rendezvényt nem tartottak. Ezért nemrégiben két tánccsoportot hoztak létre, felépítették a sportcsarnokot, felújítottak, illetve újjáépítettek három kultúrotthont, Szabédon bevezették az ivóvizet. Ez a térség még nem a Mezőség, már nem a Székelyföld, lóg valahol a közigazgatási, önazonossági éterben. /Nagy Botond: Székely-mezőségi hagyományőrző találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 19./2006. július 25.
Véget ért az idei tusványosi tábor. Az idei rendezvény az erdélyi magyar–magyar párbeszéd első olyan fóruma volt, ahol valamiféle közmegegyezés körvonalazódik a romániai magyarság legfontosabb törekvései körül. Az RMDSZ-en kívüli ellenzék keményebb magja szerint nem lehet kiegyezésről beszélni, az RMDSZ-ben megmaradt másként gondolkodók azonban nem látnak más kiutat, mint Markó Bélát és csapatát közös asztalhoz ültetni és valami módon közös gondolkodásra kényszeríteni az autonómia és az erdélyi magyar felsőoktatás, a Bolyai Egyetem megteremtése ügyében. Az RMDSZ-ben lévő, néhány emberből álló ellenzék, Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt szerint megkerülhetetlen a párbeszéd. Egy nehezen körvonalazódó kényszeregység sokkal több eredményt hozhatna a romániai magyarság számára, mint egy törvényhozási képviselet nélküli, sok apró táborra tagolódó és egymással veszekedő politikai elit. Minden bizonnyal a jelentős fideszes segédlettel elért több közös romániai magyar csúcs (több sátorban is közös asztalnál ült az RMDSZ, az MPSZ, az SZNT és az EMNT képviselője) csak a kezdet. A Markóék által ellenőrzött Communitas pénzekből, illetve a befolyásuk alatt álló magyarországi alapítványi támogatásokból semmi nem jutott a Magyar Polgári Szövetségnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Székely Nemzeti Tanácsnak, vagy az Erdélyi Naplónak. Markóék az utóbbi években hallani sem akartak a támogatási rendszer megreformálásáról. Az újrainduló párbeszéd feltételeiként Tőkés László ezeket is szóvá tette tusványosi vitáján Markóval. Markó Béla most fogékonyabb volt a kritikákra. A kisebbségi törvény sorsa jelzi, hogy a román politikai elit semmiféle önrendelkezést nem akar nyújtani a romániai magyarságnak. Az idei tusványosi táborban végre elkezdődött valami. A román hatalom is sejt valamit, mert minden eddiginél keményebb volt a rendőri ellenőrzés, a szirénázó autók felvonulása Tusnádon. /Makkay József: Tusványosi párbeszédek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 25./2006. július 25.
Garda Dezső parlamenti képviselő évek óta harcol az illegális fakitermelés, az erdőmaffia ellen. Tulajdon-visszaadással kapcsolatos ellenőrzés volt ez elmúlt héten Hargita megyében. A kivizsgálás alapját a panaszok, illetve a parlamenti vizsgálóbizottsághoz érkezett feljelentések képezték. Ezeket sem a helyi, sem a megyei földosztó bizottságok nem orvosolták, de a prefektúra sem segített a tulajdonosokon, nem támogatta ügyüket. Több száz ilyen panasz gyűlt össze az elmúlt időszakban, de az ellenőrök mostani székelyföldi útjukon csak a legsúlyosabb panaszokat, visszaéléseket vizsgálták ki. A Gyergyószentmiklósi Polgármesteri Hivatalban kezdődött az ellenőrzés, a Mátis-birtoknál több súlyos visszaélést is tapasztaltak. 2000-ben a megyei földosztó bizottság negyven hektár területet juttatott vissza az örökösöknek, ezt azonban a helyi földosztó bizottság felülbírálta, és nem adta vissza a területet. Más is történt: 2004 őszén birtokba helyeztek több legelő- és kaszálótulajdonost, miközben a földosztó bizottság ilyen irányú döntése csak 2005-ben született meg, tehát a sorrendet törvénytelenül megváltoztatták. Az ilyen ügyek súlyos visszaélésnek minősülnek. Gyergyószárhegyen az emberek megkapták a tulajdonjogot, ellenben nem helyezték őket birtokba. Közben az erdőket folyamatosan lopják. A helyi földosztó bizottság nem akarta vétkességét elismerni. A gyergyószárhegyi kolostor útját mindenképpen községi úttá akarták nyilvánítani, holott az egyházi birtokon belül található. Ezen az úton hordják el az illegálisan kivágott fákat, ehhez pedig nem akarták az egyház beleegyezését kérni. Gyergyóalfaluban a helyi földosztó bizottság a közbirtokossági erdőkből mért ki jogtalanul magánembereknek. Gyergyócsomafalván a polgármester nem akarta aláírni a birtokba-helyezési papírokat, a tulajdonosok kiszolgáltatottak, nem tudnak szerződést kötni az erdészettel, az erdők pedig fogyatkoznak. Ugyancsak súlyos visszaélés, hogy az erdészeti igazgatóság nem hajlandó visszaadni az erdőtulajdonosoknak a törvény által előírt épületeket, erdészházakat. A helyzet azért súlyos, mert a tulajdonba helyezéskor az erdőmaffia törvénytelenséget követett el, hogy a jogos tulajdonosokat megfosszák az erdőrészektől. A képviselő megállapította, az illegális fakitermelés mozgatórugója a minisztérium által meghatározott kvótarendszer. Romániában nincs a szakmai szabályokat megtartó erdőgazdálkodás. Az erdészetek vezetői között sok a közönséges bűnöző. Ezeket az embereket magas szinten védik, mindenkit lepénzelnek, ők az erdőmaffia kulcsfigurái. A magánerdészetekbe jórészt azok az erdészek kerültek, akik állami fennhatóság alatt már kiirtották az erdők jelentős részét. Nem működnek ésszerűen a közbirtokossági erdők sem. Ezek vezetői gyakorta visszaélnek helyzetükkel. Nem működik a választott vezetőkkel szembeni számonkérés. Hosszabb távon a székelyföldi erdők eltűnnek, az igazságszolgáltatás, a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével. A kommunizmus ötven esztendeje kiirtotta az emberekből a magántulajdon iránti felelősséget. A legtöbb erdőtulajdonos nem jár el a közgyűlésekre, nem tájékozódik, nincs alapos ellenőrzés. A tulajdonosok feje fölött egy szűk réteg dönt. Becslések szerint 1999-ig hatmilliárd dollárnyi kár keletkezett a romániai erdőállományban, az utóbbi hat évben pedig további 5 milliárd eurónyi erdőnek veszett nyoma. Garda nem hiszi, hogy az európai uniós csatlakozással lényegi változás állna be. RMDSZ-politikusként Garda az egyetlen képviselő, aki folyamatosan szót emel a Székelyföld jövőjét veszélyeztető erdőirtások ellen. Legtöbbször magyar erdészeti vezetőkkel, RMDSZ-es tisztségviselőkkel, polgármesterekkel kell hadakoznia. Sok székelyföldi jelölt azért vállalja a polgármesteri vagy alpolgármesteri tisztséget az RMDSZ színeiben, hogy az erdőkből meggazdagodhasson. Tisztségük elején a legtöbbnek nincs erdeje, későbbi vagyonnyilatkozatukban már több tíz hektár erdő szerepel. Visszatérő jelenség, hogy nem írják alá az erdők tulajdonba helyezéséről szóló döntéseket, közben az erdőket illegálisan kivágatják. Az RMDSZ felső vezetése nem akar tudomást szerezni erről a súlyos helyzetről. Kiközösítik Gardát, mert egyedül harcol az erdőmaffia ellen. Azzal vádolják, hogy RMDSZ-képviselőként RMDSZ-tagokat jelentget fel a hatóságnál. Sajtókampány indult ellene a gyergyószentmiklósi Új Kelet című újságban, illetve a helyi tévében, a Fény tévében. Ezt a médiát hivatalosan támogatja az RMDSZ Communitas Alapítványa. A törvénytelen fakitermelés miatt Székelyföld hosszabb távon halálra van ítélve. /Makkay József: Az erdőlopás Székelyföld vesztét okozza. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 25./2006. augusztus 7.
A bánsági tolerancia szimbóluma az a hármas szoboravató, amely augusztus 5-én történt Zsombolyán: Bartók Béla magyar (1881–1945), Emmerich Bartzer német (1895–1961) és George Enescu román (1881–1955) zeneszerzők szobrait avatták, a zsombolyai főutca másik oldalán az évekkel ezelőtt leleplezett Petőfi Sándor-, Mihai Eminescu- és Peter Jung-szobrok sorakoznak (valamennyi alkotás Soltész Teophil helybéli művész alkotása). Bartzer szimfonikus zeneszerző szobrát unokái leplezték le. A nagyszentmiklósi születésű, világhírű magyar zeneszerző, Bartók Béla szobra azért áll immár Zsombolyán is, mert ő a térség legnevesebb személyisége. A különböző etnikumok hagyományainak, népzenéjének kutatójaként még ma is ő a legteljesebb román népzenei gyűjtemény szerzője, amelyet még mindig nem fordítottak le angolról román nyelvre – fejtette ki Szép Gyula, az RMDSZ országos kulturális ügyvezető alelnöke, miután Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnökkel közösen leleplezte a szobrot. George Enescut annyi köti a Bánsághoz, hogy Bartók kortársa volt. A szobrok felállítását a németországi székhelyű Zsombolyai Svábok Egyesülete, a Communitas Alapítvány és a helyi önkormányzat támogatta. /Pataky Lehel Zsolt: Hármas szoboravató Zsombolyán. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./2006. augusztus 9.
A Borszéki Napok keretében szervezték meg az I. Északkelet-Hargita Térségi Népzene- és Néptánctalálkozót, amelyet hagyománnyá szeretnének tenni, minden évben más-más településen megrendezve. A rendezvényt a Communitas Alapítvány támogatta. A pályázatot az Északkelet-Hargita Kistérségi Társulás nyújtotta be. A fesztivál népviseletben való felvonulással kezdődött. Minden csoport bemutatta produkcióját a szabadtéri színpadon. A találkozón részt vett az alfalvi néptánccsoport (Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület), a szárhegyi Cika néptánccso, port, a Ditrói Kulturális Egyesület keretén belül működő Aranyeső ifjúsági néptánccsoport, a remetei néptáncosok, a borszéki Tündérkert virágai és a tölgyesi néptánccsoport. /Fazakas Szilárd – ÉKHRKT, irodavezető: Hagyományteremtő néptáncfesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./2006. augusztus 21.
„Legyen a besztercei magyar ifjúságnak is félszigete, itt a Cibles és a Radnai havasok között” – fogalmazott Kocsis András Beszterce-Naszód megyei RMDSZ-elnök Fiádon. A besztercei MADISZ által negyedik alkalommal szervezett hétvégi ifjúsági sátortáborba közel ötven fiatal érkezett a megye különböző magyarlakta településeiről. Gyárfás Zsuzsa, a Communitas Alapítvány irodavezetője a szervezetépítésről és a médiával való kapcsolattartásról tartott előadást, délután pedig a pályázatírásról és a támogatási rendszerekről beszélt. Szabó Attila történelmi ismertetőt tartott Szent István király koráról, a nemzeti ünnep jelentőségéről. A filmvetítést a kolozsvári Filmtett folyóirat szerkesztői biztosították. Borbély Károly, az Országos Ifjúsági Hatóság elnöke előadása után elmondta: „Magam is szórványban nőttem fel, és ismerem a jellegzetes problémákat. A szórványban élő fiatalnak fontos, hogy egy ilyen jellegű rendezvényen részt vehessen”. /Mayla Júlia: Ifjúsági tábor a hármashatáron. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./2006. augusztus 22.
A Gyurcsány-kormány és az RMDSZ soha nem hazudtolja meg önmagát. Sokan gondolták, hogy Markó és holdudvara rájött sokévi balgaságára, tévedéseire, és végre megfogja az igazi reformokat, a belső változást sürgető ellenzékiek kezét, írta Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője. Markó Béla Tusványoson meglebegtette, hogy felülvizsgálják az RMDSZ által ellenőrzött közalapítványok pénzosztási szokásait. Ezt a kijelentését az RMDSZ ifjúsági szervezetének, a MIÉRT-nek az egyik képviselője megcáfolta, mondván, törvényesen senki nem kötelezheti arra az RMDSZ-t, hogy a Communitas Alapítvány pénzeiből az RMDSZ-en kívüli szervezetek is pénzt kaphassanak. A fiatal politikus elfeledkezik arról, hogy a Communitas a romániai magyar adófizetők pénzéből a kormány által kiutalt támogatás elosztására szolgáló alapítvány. A Szülőföld Alap nyilvánosságra hozta idei májusi pályázatainak eredményeit. Ez a már megszokott Communitas-féle elbírálási módszerekről tanúskodott. Magyarán: szinte kizárólag RMDSZ-közeli szervezetek, szerkesztőségek kaptak pénzt, de azok busásan. Egyetlen romániai magyar, RMDSZ-t bíráló jobboldali lap nem kapott egyetlen fillért sem. A sajtó terén Verestóy Attilának a két, hatalmas kiadások árán, mesterségesen fenntartott lapja, az Új Magyar Szó és az Erdélyi Riport vitte el a pálmát: ezek a többi megyei lapnál jóval nagyobb pénzösszeget, szerkesztőségenként 5-5 millió forintot kaptak. Őket követték az RMDSZ kulturális lapjai, a Korunk, A Hét stb. Az Illyés Alapítványnál a kiszivárgott hírek szerint a pénzosztási módszer ugyanaz. Elutasították az Erdélyi Napló pályázatát. Ekkor Makkay levelet írt Pomogáts Bélának, az Illyés Közalapítvány elnökének, amelyben emlékeztette őt arra, hogy a közalapítvány pénzosztási rendszerét politikailag irányítják. Megkérte, hogy a budapesti kuratóriumban tegye szóvá fellebbezésüket. Azóta megérkezett a budapesti elutasítás híre, ezúttal nem formai okokra, hanem kerethiányra hivatkoztak. A Budapestre küldött levélre néhány héttel az RMDSZ egyik államtitkára felhívta Makkayt, hogy közölje: semmi remény arra, hogy pénzt kapjanak, amikor Markó Bélát támadják a lapban. Úgy tűnik, az Illyés Alapítvány és az RMDSZ nemcsak személyes ügyeiket (a közös könyvbemutatókat), hanem a pályázatokat is megbeszélik. Az egyik legnagyobb romániai magyar civil szervezet képviselőjének tapasztalata ugyanezt támasztja alá. Az idei magyarországi választások után egyik budapesti minisztériumban igyekezett felújítani kapcsolataikat. Előzetes megbeszélés ellenére a miniszter nem fogadta. Régi államtitkár ismerőse fedte fel a titkot: előbb rendezze nézeteltéréseit Markó Bélával, és csak azután kopogtasson újra a miniszteri ajtón. Az új Gyurcsány-kormány az RMDSZ csúcsvezetőségével, személyesen Markó Bélával történt egyezség folytán csakis olyan erdélyi szervezeteket támogat anyagilag, amelyek jó kapcsolatot ápolnak a hivatalosan elfogadott romániai magyar politikai szervezettel. /Makkay József: Pénzosztási manőverek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 22./2006. szeptember 5.
A romániai magyar sajtó képviselőivel folytatott szeptember 4-én Marosvásárhelyen megbeszélést Markó Béla, az RMDSZ elnöke. A találkozón szó volt a kisebbségi törvénytervezetről, a szövetségen belüli reformról, a Szekuritáté iratcsomók nyilvánosságra hozataláról, illetve a Communitas Alapítványnál történő pályázási lehetőségekről. Az elnök elmondta: a jelenlegi kormánykoalíciót csupán az európai uniós csatlakozás közelsége tartja össze, és a kisebbségi törvénytervezet is a koalíción belüli „állapot” áldozata. – Amennyiben ez így megy tovább, 2007-ben valóban előrehozott választásokra kerülhet sor, ami bizonyos értelemben jobb, mint a mostani helyzet – fogalmazott. Markó Béla a szövetségen belüli reformról szólva kifejtette: az esetleges változásokat a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), a civil szférával, az ifjúsági szervezetekkel és a magyar történelmi egyházakkal történő konzultáció előzi meg. A politikus szerint újra kell gondolni a belső viszonyokat, a vezető testületek szerepét. A Szekuritáté iratcsomóinak nyilvánosságra hozataláról az RMDSZ elnöke elmondta: vigyázni kell arra, hogy a folyamat ne váljon a volt politikai rendőrség győzelmévé. –Ugyanakkor ügyelnünk kell arra, hogy a folyamatot kihasználva a romániai magyar társadalmon belül ne folytassunk bosszúhadjáratot – tette hozzá. Markó Béla közölte: az elkövetkező időszakban egyre nagyobb lesz a Communitas Alapítványnál megpályázható pénz aránya. – Továbbra is lesz viszont olyan összeg, amelyet kizárólag az RMDSZ politikai céljainak elérésére használunk – hangsúlyozta. Elmondta: lassan ott tartunk, hogy különböző területekre a román állami támogatás egyenlő az anyaországból érkező összegekkel. Az értekezleten Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke azt kérte: az RMDSZ tegyen arról, hogy a Szülőföld Alap képviselői konzultáljanak az erdélyi magyar sajtó képviselőivel a médiatámogatások megítélése előtt. Ugyanakkor a nemzetbiztonsági törvénycsomaggal kapcsolatban nyomatékosan kérte: az RMDSZ ne egyezzen bele abba, hogy a szerkesztőségekben fedett ügynökök dolgozhassanak. /Több megpályázható pénz a Communitasnál. Újságírókkal találkozott Markó Béla. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./2006. szeptember 14.
Szeptember 13-i ülésén összesen 22.129.000 lej támogatást hagyott jóvá a kormány mintegy 152 magyar és vegyes tannyelvű oktatási intézmény számára. Az összeg Bihar, Kolozs, Kovászna, Hargita, Maros, Szatmár, Szilágy és Temes megyei iskolák és óvodák felújítására fordítható. A kormány tartalékalapjából utalt ki pénzt a Bihar, Kovászna, Hargita és Maros megyei megkezdett építkezések befejezésére, valamint útjavításokra. Az összegek kiutalása az RMDSZ kormányzati tisztségviselőinek közbenjárására történt. Szintén az RMDSZ és a Communitas Alapítvány támogatja a XI.-es, XII.-es Magyar nyelv és irodalom tankönyvek újra megjelentetését, egyenként 5500 példányban, valamint a kétkötetes Szöveggyűjteményt 2300 példányban. /Magyar iskolák is kaptak pénzt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./2006. október 9.
Új intézménnyel gyarapodott az erdélyi magyar anyanyelvi oktatási hálózat a Mezőségen. A Téka Alapítvány által fenntartott Téka Művelődési Központ, a Mezőségi Téka Szórványkollégium és a Mezőségi Néprajzi Múzeum intézményként, Téka Művelődési és Oktatási Központ néven működik tovább Szamosújváron – jelentették be október 7-én, a szórványkollégium új épületének ünnepélyes átadásakor. Balázs Bécsi Attila, a Téka Alapítvány elnöke elmondta: 2004-ben fogtak hozzá az új épület létesítéséhez. Az elnök köszönetet mondott az Apáczai Közalapítványnak, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztériumnak, a Communitas Alapítványnak és az Illyés Közalapítványnak a támogatásért. Stark Ferenc, az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának elnöke kifejtette: ez az új szórványkollégium a magyar–magyar szolidaritás bizonyítéka. – Az ezredforduló óta ez a 35. kollégium, amely az Apáczai Közalapítvány támogatásával épült – közölte Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány irodaigazgatója. – Tanúként vagyok jelen – mondta ünnepi beszédét dr. Kötő József EMKE-elnök. – 1997 januárjában dideregve vágtuk el az akkori kis házikó első avatószalagját. A jelenlévők megtekinthették a célszerűen berendezett 17 szobát. Külön helyiségben tartják majd a néptáncoktatást, és egy konferenciatermet is kialakítottak. A kollégiumavató után került sor az Égtájak Fesztiválra, amelyet a sepsiszentgyörgyi Gyűszűvirág régizene-együttes nyitott meg, majd a helybeli Kaláka Néptáncegyüttes szerepelt a színpadon. Fellépett még a kárpátaljai 2. Számú Általános Iskola és Zeneiskola kórusa, a felvidéki Nádas Néptáncegyüttes Farnadról, a vajdasági Tisza néptáncegyüttes Péterrévéről, a balánbányai Ördögborda Néptáncegyüttes, a kolozsvári Szarkaláb, a Bogáncs és a Kisbogáncs néptáncegyüttesek és a füleki Apropó Kisszínpad. /Nagy-Hintós Diana: Megnyílt a Téka Művelődési és Oktatási Központ Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 9./2006. november 14.
Az erdélyi magyarok inkább hajlanak a civil kezdeményezésre és társulásra, mint a magyarországi vagy a román lakosság, derül ki az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (Ermacisza) tavalyi évre vonatkozó felméréséből. Az Ermacisza az erdélyi magyar civil szféra kisebbségi és nemzetiségi sajátosságait, értékeit és hiányait vizsgálta. Erdélyben az utóbbi években visszaesett az 1999-ben még felfelé ívelő szervezetalapítási hullám. Míg 1990-ben 43 szervezetet alapítottak, kilenc évvel később ez a szám 29-re csökkent, tavaly pedig mindössze hat új szervezet jött létre. Az Ermacisza tizenöt megye civil kezdeményezéseit vizsgálta; a legtöbb szervezet Hargita és Kolozs megyében van. A civil kezdeményezők túlnyomó része (42 százalék) a kultúra és művelődés terén tevékenykedik. Költségeiket javarészt alapítványi támogatásokból fedezik; a felmérés szerint a szervezetek működése szempontjából a legfontosabbak a magyarországi, pályázati úton elnyert összegek. Az egyesületek, alapítványok leginkább az Illyés Közalapítvány támogatását veszik igénybe (70,9 százalék), ezt követi a hazai Communitas Alapítvány, amelytől a szervezetek 60,2 százaléka jutott legalább egyszer támogatáshoz a rendszerváltás óta. A legnagyobb bevételek a szociális és oktatási-kutatási szervezetek esetében fordulnak elő. Jellemzőbb az erdélyi magyar civil szférára az önkéntesek foglalkoztatása: a szervezetek 60 százalékánál több mint húsz önkéntes tevékenykedik. /F. N.: Az erdélyi magyar civil szféráról készített felmérést az Ermacisza. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./2006. november 20.
Krassó-Szörény megye magyarsága mindenki számára példát mutat összefogásból: a közösség tenni akarását mutatja a magyar kulturális központ létrehozása is – jelentette ki Markó Béla szövetségi elnök november 18-án Resicabányán. Az RMDSZ elnöke Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével, valamint Kovács Péter alelnökkel a szövetség megyei szervezete, a nemzeti kisebbségek, valamint a helyi önkormányzatok képviselőinek jelenlétében, ünnepi keretek között felavatta a Magyar Művelődési Ház épületét. A Communitas Alapítvány támogatásával létrejövő intézmény a helyi közösségi, művelődési élet központi helyszíne lesz. /Példaértékű összefogás. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 20./2006. november 28.
A csíkszeredai Bookart Kiadó adja ki Markó gyerekversköteteit – derítette ki a Transindex erdélyi magyar internetes portál. A Transindex annak járt utána, hogy melyik kiadó vásárolta meg Markó Béla gyerekversei kiadásának exkluzív jogait 900 millió régi lejért, a mindeddig meg nem nevezett kiadó által fizetett összeg ugyanis a Transindex szerint aránytalanul nagy. A Krónika napilap november 27-i számában Gazda Árpád vezető szerkesztő Ki lehet a honor-donor című cikkében arról írt: Markó Béla szerzői jogdíjból származó tavalyi bevétele ügyében a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) is vizsgálatot indított. A Krónika a honoráriumügyet összefüggésbe hozta az RMDSZ parlamenti képviselőinek az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) létrehozására vonatkozó törvénytervezettel szembeni ellenérzéseivel. Markó Béla hozzájárult ahhoz, hogy a Transindex megnézhesse a jogvásárlási megállapodást. Ebből kiderült: a kiadó a csíkszeredai Bookart. A kiadó vezetője, Hajdú Áron, a csíkszeredai Alutus nyomda cégvezetője elmondta, hogy a 2005. szeptember 21-én keltezett megállapodás tárgya Markó Béla gyermek- és ifjúsági verseinek öt évre szóló jogvásárlása és a kiadott címek további öt évre terjedő forgalmazási joga. A Bookart Kiadót Hajdú Áron 2004-ben alapította. – Nem könyvkiadásból élek, így az azonnali piaci sikerek nem életbevágó fontosságúak számomra – fejtette ki Hajdú. A gyermekvers mindig jobban eladható. Az első Markó-kötet megjelenését 2006 tavaszára tervezték. Természetes, hogy a szerző már türelmetlen. 2007-ben két gyermekvers kötete jelenik meg Miért lassú a csiga és A pinty és a többiek címmel. Összesen hat gyerekvers-kötetet terveztek. Hajdú cáfolta, hogy az Alutus nyomda vagy a Bookart kapott volna támogatásokat a Communitastól vagy más RMDSZ-alapítványoktól. A Transindexnek Markó Béla is nyilatkozott az ügyben. „Politikai lejáratásom történjen politizálásom miatt, ne írói pályám felhasználásával” – kommentálta a Krónikában megjelent írást Markó Béla, hozzátéve: – Egyre többet tudunk, arról hogy ’89 előtt kik és miért jelentgettek fel, de érdemes feltenni a kérdést, hogy áll a helyzet ’89 után.” A Krónika napilap egyébként az ÚMSZ és a Román Posta között létrejött reklámszerződésekkel kapcsolatban is a Korrupcióellenes Ügyészségnél kutakodott afelől, hogy szándékozik-e eljárást indítani a DNA. Mindkét cikknek Gazda Árpád a szerzője, aki az RMDSZ ellenében politizáló Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) egyik vezetőjének, Gazda Zoltánnak a testvére. Az ÚMSZ információi szerint a DNA-nál maga Gazda Árpád tette meg a feljelentést, amelynek alapján a Korrupcióellenes Ügyészség vizsgálódni kezdett a Markó-ügyben. A könyvkiadói szerződés nyilvánosságra kerülése után a feljelentés alaptalannak bizonyult. /DNA-t próbálták felhasználni a politikai ellenfelek és a piaci versenytársak ellen. Meghiúsult a lejáratási szándék. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./2006. december 22.
Megjelent Szilágyi Aladár riportkötete Klisszura titkai /Scripta Kiadó/ címmel, alcíme: Zárványok és szórványok. Szilágyi Aladár könyvében feltérképezte a Romániában élő nem magyar ajkú kisebbségeket, ehhez a Kisebbségügyi Hivatal, illetve a Communitas Alapítvány biztosított lehetőséget. Ezek a kisebbségek is cáfolják az egységes román nemzetállam alkotmányba foglalt eszméjét. Szilágyi Aladár 13 náció körében forgolódott, közel száz településen több mint félezer riportalanyt szólaltatott meg. Igyekezett egy-egy zárványban vagy szórványban élő etnikum letelepülés-történeti, népmozgalmi adatainak is utána járni, beleszőni identitástudatuk jelenlegi állását. /Szűcs László: Nációk pitvarában. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./