udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
185
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-150 ... 181-185
Intézménymutató:
Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata
2002. június 8.
73 esztendős korában, Trelleborg kórházában elhunyt Erdős Irma /Nyárádkarácsonyfalva, 1929. szept. 8. - Trelleborg, Svédország, 2002. máj. 2./, a marosvásárhelyi, erdélyi, majd a nyugati szórványmagyarság egyik legjelentősebb színművésze. A magyar versmondás apostolaként szolgálta nemzeti kultúránkat a Kárpát-medencében, Nyugat-Európában és Amerikában egyaránt, férje, dr.Bartha István oldalán és támogatásával. Sok kortárs magyar költőt ő szólaltatott meg először a szórványmagyarság színpadain, nemegyszer Erdélyben is. Ravatalánál Molnár-Veress Pál, a Svédországi Magyar Protestáns Gyülekezetek Közösségének lelkésze szolgált a feltámadást hirdető igével. Hamvait a nyár folyamán a marosvásárhelyi református temetőben helyezik örök nyugalomra. Erdős Irma a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán tanult. 1952-től a marosvásárhelyi Székely Színház tagja és a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola beszédtechnika tanára lett. 1973-ban házasságkötése révén került ki Svédországba, ahol "egyszemélyes színházat" alapított, azaz versműsorokkal, esszékkel, elbeszélésekkel kereste fel a nyugati szórványmagyarság közösségeit, sok-sok verset, esszét, elbeszélést vitt el a magyarok elszórt szigeteire. Így jutott el 1997 során Erdély több településére, többek között Zilahra is, ahol hosszasan ünnepelte közönsége. /Gáspár Attila: Erdős Irmára emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./2002. június 14.
Évadzáró előadásokat tartanak a hét végén Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetemen. Az évadzáró előadás-sorozat a Stúdió fennállása óta, 1962-től létező szokás, – tájékoztatott Kovács Levente, az egyetem dékánja. A Színművészeti Egyetemen idén sok év után ismét indul rendező osztály, a teatrológia szakra pedig már az érettségi általánosa elegendő a beiratkozáshoz. Az egyetem kínálata ebben az évben bábszínház tagozattal is bővül, a vezetőség évente váltakozó román és magyar tannyelvű osztályt indít. /Antal Erika: Új szakok a Színművészeti Egyetemen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 14./2002. szeptember 4.
Több új előadás várja a szatmárnémeti Harag György Társulat közönségét: jövő tavaszig hat premiert terveznek. Az elmúlt évekkel ellentétben az idén viszonylagos anyagi biztonság jellemezte az Északi Színház munkáját, jelezte Lőrincz Ágnes, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatónője. A színház egyik legnagyobb vesztesége az, hogy a Nagy Dorottya-Sebestyén Aba színészházaspár a szatmári társulattól a marosvásárhelyi színházhoz szerződött. Nagy Dorottyát, marosvásárhelyi születésű révén, személyes indokok vezérelték, Sebestyén Abának viszont a Színművészeti Főiskolán kínáltak fel tanári állást. A társulathoz új tagok is szerződtek, illetve régiek is visszatérnek. /Erdei Róbert: Nyugodtabban tervezhettek. Gazdag évad várható a szatmárnémeti Északi Színháznál. = Krónika (Kolozsvár), szept. 4./2002. szeptember 12.
Kovács Levente, a Színművészeti Egyetem /Marosvásárhely/ Szentgyörgyi István Tagozatának vezetője elmondta: bővült a beindított szakok száma, a magyar tagozaton rendezőosztály indul hét hallgatóval, a román tagozaton bábművészeti osztályba vettek fel diákokat. Tervek szerint bábművészeti osztályba jövőben a magyar tagozaton is hirdetnek felvételit. A nyáron tizenkét magyar színész hagyta el az egyetem padjait, ugyanannyi hallgatóval kezd az egyetem Szentgyörgyi István Tagozata színészosztályának első évfolyama. A Tanügyminisztérium az intézet fejlesztésére az idén jelentősebb pénzalapokat biztosít, amivel a Pálffy-ház architekturális költségeinek jó részét fedezi. Az intézet megpályázza a ház berendezésére szükséges összegeket, de jelentős a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának a Teleki Alapítványon keresztül biztosított 2 millió forintos támogatása. Az egyetem tervezi egy tudományos kutatóközpont létrehozását, a Symbolum című folyóirat további kiadását és tudományos ülésszakok szervezését. /Lokodi Imre: Elkészül a Pálffy-ház. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 12./2002. szeptember 12.
Kovács Levente, a Színművészeti Egyetem /Marosvásárhely/ Szentgyörgyi István Tagozatának vezetője elmondta: bővült a beindított szakok száma, a magyar tagozaton rendezőosztály indul hét hallgatóval, a román tagozaton bábművészeti osztályba vettek fel diákokat. Tervek szerint bábművészeti osztályba jövőben a magyar tagozaton is hirdetnek felvételit. A nyáron tizenkét magyar színész hagyta el az egyetem padjait, ugyanannyi hallgatóval kezd az egyetem Szentgyörgyi István Tagozata színészosztályának első évfolyama. A Tanügyminisztérium az intézet fejlesztésére az idén jelentősebb pénzalapokat biztosít, amivel a Pálffy-ház architekturális költségeinek jó részét fedezi. Az intézet megpályázza a ház berendezésére szükséges összegeket, de jelentős a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának a Teleki Alapítványon keresztül biztosított 2 millió forintos támogatása. Az egyetem tervezi egy tudományos kutatóközpont létrehozását, a Symbolum című folyóirat további kiadását és tudományos ülésszakok szervezését. /Lokodi Imre: Elkészül a Pálffy-ház. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 12./2002. október 7.
Dr. Hiller István, a magyar Oktatásügyi Minisztérium politikai államtitkára, az ELTE docense, okt. 4-én Marosvásárhelyen, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) dísztermében Az Erdélyi Fejedelemség a kora újkori Európában címmel tartott előadást, majd okt. 5-én egyetemi tanárokkal találkozott. Béres András, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora tájékoztatta a magyar államtitkárt a városban létező egyetemekről, az ezeken működő román illetve magyar tagozatokról. A határon túli magyar felsőoktatásra szánt összegekről Hiller István, a 2003-as országos költségvetés hiányában nem tudott nyilatkozni. Szó esett arról, hogy a MOGYE-n még mindig nincs önálló magyar tagozat, a gyógyszerészeti oklevelek romániai honosítása nehézségekbe ütközik, a két országnak ilyen téren is megállapodást kellene kötnie. Hiller István megjegyezte, hogy a diplomák kérdésében fontos a kétoldalú megállapodások megújítása. Kifejtette, hogy a magyar kormány szándéka létrehozni a Deák Ferenc nemzeti ösztöndíjprogramot, amely megoldást jelent majd a problémákra. /"Nem hiszem, hogy Budapestről kell megmondani, itt mi a jó". = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./2002. november 21.
Ötvenéves Györffy András marosvásárhelyi színművész. Györffy naponta ingázik a Tompa Miklós Társulat és a Színművészeti Egyetem között. Huszonnyolc éve színész. Pályája alakulásában meghatározó személyiség volt Lohinszky Loránd érdemes művész. /Lokodi Imre: Színész és a stockholmi almás tészta. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 21./2002. november 25.
Nov. 23-án a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen Színháztudomány az ezredfordulón címmel konferenciát tartottak, melyen számos hazai és magyarországi előadó vett részt. Kovács Levente, az intézmény magyar tagozatának vezetője elmondta, évek óta termékeny együttműködés alakult ki a marosvásárhelyi egyetem és a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem között. Kovács Levente beszámolt az egyetemen zajló kutatásokról: évente színháztudományi fórumokat szerveznek, Symbolon címmel tudományos rangú szakfolyóiratot jelentetnek meg, melynek ez alkalommal harmadik számát mutatták be. A Marosvásárhelyen újonnan indítandó média és a báb szakhoz is jelentős segítséget ígért a budapesti egyetem. /A. E.: Támogatják a báb és média szakot is. Színháztudományi fórum Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 25./2002. december 4.
A Bolyai Társaság közgyűlését megelőzően tanácskozásra hívta össze az erdélyi magyar állami felsőoktatási keretek felelős képviselőit, és az említett intézmények háttértámogatásában illetékes magyarországi alapítványok, illetve minisztériumi főosztályok vezetőit. A tanácskozás vitaindítóját /Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke írását/ közölte a lap. A vitaindító leszögezte, hogy az erdélyi magyarság erős, sajátos kulturális tudattal és oktatási hagyományokkal éli meg nemzeti mivoltát. Ragaszkodik az 1959-es felszámolásáig létezett önálló egyeteméhez. 1990 után az anyanyelvű felsőoktatásban némi javulás volt észlelhető, de az távolról sem kielégítő a több mint másfélmilliós erdélyi magyarság számára. Jelenleg Romániában Kolozsváron (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet), Marosvásárhelyen (Orvostudományi Egyetem, Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem, Református Kántor-Tanítóképző Főiskola), Nagyváradon (Partiumi Keresztény Tudományegyetem), Bukarestben (a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszéke) és Gyulafehérváron (Katolikus Teológiai Intézet) vannak olyan egyetemek, melyeken magyarul, vagy magyarul is folyik az oktatás. Ezek az egyetemek és főiskolák működtetnek néhány magyarul (is) oktató kihelyezett kart, így a Babes-Bolyai Tudományegyetem: Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson és Szatmárnémetiben, valamint tanítóképzőt: Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Nagyenyeden /itt átmenetileg leállították/; a Sapientia Tudományegyetem: Marosvásárhelyen és Csíkszeredában; ehhez hozzáadható még a Gábor Dénes Műszaki Főiskola kolozsvári kihelyezett intézete, valamint a Soproni Egyetem csíkszeredai és a Gödöllői Egyetem nyárádszeredai agrárközgazdászi szakának, kifutó, távoktatási képzése. Ez a hálózat több mint 70 profilt jelent (ebből több mint 50 a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen), de igen szegényes a műszaki, és mezőgazdasági oktatási kínálat, a művészeti pedig hiányos. A romániai magyar nyelvű felsőoktatásban a szakok választéka nem éri el az 1/4-ét sem az országos román nyelvű kínálatnak. Az elmúlt 12 évben a magyar egyetemi hallgatók száma több mint megháromszorozódott (7.091 ről 24.591-re nőt), de az országos összhallgatói számhoz viszonyítva aránya semmit sem változott: mint az 1989/1990-es tanévben, ma is 4,3 %-ot tesz ki, az erdélyi magyarság megközelítően 7 %-os részaránya mellett. Ez még távolról sem a magyarul tanulók részarányát jelenti. Ami az intézményi megoszlást illeti, az első helyen a Babes-Bolyai Tudományegyetem áll, ahol az utóbbi évtizedben lényegesen nőtt a hallgatók száma, s ahol az 2001/2002-es tanévben 7.486 magyar diák volt, ez az intézet összlétszámának kevesebb mint 24 %- át jelenti, de ebből csak 5.391 tanult magyarul, azaz a magyar anyanyelvűek 72 %-a (az összlétszám 17 %-a). Valamivel pozitívabb tendenciát mutat a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar hallgatóinak részaránya, ahol az 1994-es 11 %-os mélypontról 40 % fölé emelkedett, összesen 967 fővel - itt viszont az oktatói gárda rohamos kiöregedése aggasztó. A Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen a jelzett tanévben 76 magyar hallgató tanult. A Bukaresti Egyetem Hungarológiai Tanszékén a hallgatók száma 60 alatt van, s az újabb szabályozások értelmében az intézmény fennmaradása veszélyeztetett. E négy intézmény működik állami keretek közt, mellettük három, kizárólag magyar tannyelvű egyházi felsőoktatási intézmény, így a kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet (a jelzett tanévben 218 hallgatóval), valamint a Gyulafehérvári Katolikus Teológia (115 papnövendékkel) és a marosvásárhelyi Református Kántor-Tanítóképző Főiskola (70 diákkal) részesülnek állami támogatásban. A magyar állam költségvetési támogatását élvező Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a 2001/2002-es tanévben 374 hallgatóval kezdett, ma 930 diákja van. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem 800 hallgatóval működik. A Gábor Dénes Műszaki Főiskola kolozsvári kihelyezett távoktatási karán (7 konzultációs központban) körülbelül 500 hallgató tanul, míg a Pro Agricultura Hargitae Alapítvány égisze alatt működő Gödöllői és Soproni Egyetemek kifutó távoktatási évfolyamain a hallgatók száma mára összesítve is 150 alá esett. Összegezve az adatokat, a 2001/2002-es tanévben magyar nyelvű állami oktatásban 6.550 hallgató, magán-, illetve alapítványi egyetemeken és főiskolákon 2.257 hallgató van. Tehát a 23.381 romániai magyar anyanyelvű diák kevesebb mint 38 %-a. A magyar diákok zöme tehát szétszóródva, különböző, román tannyelvű, állami és magán egyetemeken (ez utóbbiak az elmúlt években jelentős teret hódítottak a Székelyföldön), kihelyezett karokon és távoktatási rendszerekben tanul. A magyar diákok részaránya a romániai felsőoktatásban nem az egyenlő esély elvét tükrözi, és ebből a létszámból, a magyarul tanulóké pedig rendkívül alacsony. Összességében az állami oktatásban tanul a magyar diákság több mint 90 %-a, ugyanakkor az állami oktatásban magyarul tanulók háromszor annyian vannak mint az összes magán, egyházi, illetve alapítványi intézetben. Az állami intézményi magyar oktatási struktúrák azonban nem rendelkeznek sem gazdasági, sem döntési önállósággal, az oktatói személyzet válogatásában is néhány esetben a kontraszelekciós többségi akarat szól közbe (Babes-Bolyai Tudományegyetem), vagy egyenesen figyelmen kívül hagyják a magyar igényeket (Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem). De a fizetési szint is olyan, ami kontraszelekcióként hat. Az önálló magyar állami egyetem beindítása késik, még a Babes-Bolyai Egyetemen beígért önálló karok kiépítése sem valósult meg. Ebben az RMDSZ vezetősége is hibás, mivel másodszorra került be az idén ez az igény a protokollumba, és azt az érdekvédelmi szervezetünk az idén is a legvégére hagyta. Nem érezhető a lobbizás a magyar kormány e részéről sem az önálló magyar állami felsőoktatás érdekében. Romániában 111 egyetem működik, ebből kb. fele állami, adófizetői minőségében a romániai magyarság 4 teljes állami egyetemre lenne jogosult, legkevesebb 40.000 hallgatóval. A hiányt 2 milliárd forintos magyar állami támogatással soha versenyképesen felzárkóztatni nem tudják. Ezért fontos újraértékelni az anyaország támogatását. Káros volt az, hogy a négy évvel ezelőtt beindított programok, melyek az állami intézmények háttértámogatását szolgálták (tanárlakás-program, a fiatal oktatók fizetését kiegészítő program, diák-tanár közös kutatási program, könyvtárfejlesztési program) a Sapientia beindítását követően - pénzhiány miatt - leálltak. Megdöbbentő, hogy a két fő (oktatásra szánt) támogatási keretet kezelő alapítvány: az Illyés és Apáczai Alapítvány meghívott képviselői- távolmaradását jelentette be a romániai magyar nyelvű állami felsőoktatás háttértámogatása újragondolását célul kitűző tanácskozásról. /Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke: Hová, merre, Bolyai Társaság? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./ Wanek Ferencnek írásában tévedés az, hogy a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet "állami támogatásban részesül". A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet - bár az állam által egyetemi rangúként elismert, akkreditált felsőoktatási intézmény - nem részesül állami támogatásban. A másik két egyházi felsőoktatási intézményt sem támogatja az állam. /Dr. Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora: A teológia nem kap állami támogatást. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./2002. december 4.
A Bolyai Társaság közgyűlését megelőzően tanácskozásra hívta össze az erdélyi magyar állami felsőoktatási keretek felelős képviselőit, és az említett intézmények háttértámogatásában illetékes magyarországi alapítványok, illetve minisztériumi főosztályok vezetőit. A tanácskozás vitaindítóját /Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke írását/ közölte a lap. A vitaindító leszögezte, hogy az erdélyi magyarság erős, sajátos kulturális tudattal és oktatási hagyományokkal éli meg nemzeti mivoltát. Ragaszkodik az 1959-es felszámolásáig létezett önálló egyeteméhez. 1990 után az anyanyelvű felsőoktatásban némi javulás volt észlelhető, de az távolról sem kielégítő a több mint másfélmilliós erdélyi magyarság számára. Jelenleg Romániában Kolozsváron (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet), Marosvásárhelyen (Orvostudományi Egyetem, Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem, Református Kántor-Tanítóképző Főiskola), Nagyváradon (Partiumi Keresztény Tudományegyetem), Bukarestben (a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszéke) és Gyulafehérváron (Katolikus Teológiai Intézet) vannak olyan egyetemek, melyeken magyarul, vagy magyarul is folyik az oktatás. Ezek az egyetemek és főiskolák működtetnek néhány magyarul (is) oktató kihelyezett kart, így a Babes-Bolyai Tudományegyetem: Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredán, Gyergyószentmiklóson és Szatmárnémetiben, valamint tanítóképzőt: Kézdivásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon és Nagyenyeden /itt átmenetileg leállították/; a Sapientia Tudományegyetem: Marosvásárhelyen és Csíkszeredában; ehhez hozzáadható még a Gábor Dénes Műszaki Főiskola kolozsvári kihelyezett intézete, valamint a Soproni Egyetem csíkszeredai és a Gödöllői Egyetem nyárádszeredai agrárközgazdászi szakának, kifutó, távoktatási képzése. Ez a hálózat több mint 70 profilt jelent (ebből több mint 50 a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen), de igen szegényes a műszaki, és mezőgazdasági oktatási kínálat, a művészeti pedig hiányos. A romániai magyar nyelvű felsőoktatásban a szakok választéka nem éri el az 1/4-ét sem az országos román nyelvű kínálatnak. Az elmúlt 12 évben a magyar egyetemi hallgatók száma több mint megháromszorozódott (7.091 ről 24.591-re nőt), de az országos összhallgatói számhoz viszonyítva aránya semmit sem változott: mint az 1989/1990-es tanévben, ma is 4,3 %-ot tesz ki, az erdélyi magyarság megközelítően 7 %-os részaránya mellett. Ez még távolról sem a magyarul tanulók részarányát jelenti. Ami az intézményi megoszlást illeti, az első helyen a Babes-Bolyai Tudományegyetem áll, ahol az utóbbi évtizedben lényegesen nőtt a hallgatók száma, s ahol az 2001/2002-es tanévben 7.486 magyar diák volt, ez az intézet összlétszámának kevesebb mint 24 %- át jelenti, de ebből csak 5.391 tanult magyarul, azaz a magyar anyanyelvűek 72 %-a (az összlétszám 17 %-a). Valamivel pozitívabb tendenciát mutat a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar hallgatóinak részaránya, ahol az 1994-es 11 %-os mélypontról 40 % fölé emelkedett, összesen 967 fővel - itt viszont az oktatói gárda rohamos kiöregedése aggasztó. A Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen a jelzett tanévben 76 magyar hallgató tanult. A Bukaresti Egyetem Hungarológiai Tanszékén a hallgatók száma 60 alatt van, s az újabb szabályozások értelmében az intézmény fennmaradása veszélyeztetett. E négy intézmény működik állami keretek közt, mellettük három, kizárólag magyar tannyelvű egyházi felsőoktatási intézmény, így a kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet (a jelzett tanévben 218 hallgatóval), valamint a Gyulafehérvári Katolikus Teológia (115 papnövendékkel) és a marosvásárhelyi Református Kántor-Tanítóképző Főiskola (70 diákkal) részesülnek állami támogatásban. A magyar állam költségvetési támogatását élvező Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem a 2001/2002-es tanévben 374 hallgatóval kezdett, ma 930 diákja van. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem 800 hallgatóval működik. A Gábor Dénes Műszaki Főiskola kolozsvári kihelyezett távoktatási karán (7 konzultációs központban) körülbelül 500 hallgató tanul, míg a Pro Agricultura Hargitae Alapítvány égisze alatt működő Gödöllői és Soproni Egyetemek kifutó távoktatási évfolyamain a hallgatók száma mára összesítve is 150 alá esett. Összegezve az adatokat, a 2001/2002-es tanévben magyar nyelvű állami oktatásban 6.550 hallgató, magán-, illetve alapítványi egyetemeken és főiskolákon 2.257 hallgató van. Tehát a 23.381 romániai magyar anyanyelvű diák kevesebb mint 38 %-a. A magyar diákok zöme tehát szétszóródva, különböző, román tannyelvű, állami és magán egyetemeken (ez utóbbiak az elmúlt években jelentős teret hódítottak a Székelyföldön), kihelyezett karokon és távoktatási rendszerekben tanul. A magyar diákok részaránya a romániai felsőoktatásban nem az egyenlő esély elvét tükrözi, és ebből a létszámból, a magyarul tanulóké pedig rendkívül alacsony. Összességében az állami oktatásban tanul a magyar diákság több mint 90 %-a, ugyanakkor az állami oktatásban magyarul tanulók háromszor annyian vannak mint az összes magán, egyházi, illetve alapítványi intézetben. Az állami intézményi magyar oktatási struktúrák azonban nem rendelkeznek sem gazdasági, sem döntési önállósággal, az oktatói személyzet válogatásában is néhány esetben a kontraszelekciós többségi akarat szól közbe (Babes-Bolyai Tudományegyetem), vagy egyenesen figyelmen kívül hagyják a magyar igényeket (Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem). De a fizetési szint is olyan, ami kontraszelekcióként hat. Az önálló magyar állami egyetem beindítása késik, még a Babes-Bolyai Egyetemen beígért önálló karok kiépítése sem valósult meg. Ebben az RMDSZ vezetősége is hibás, mivel másodszorra került be az idén ez az igény a protokollumba, és azt az érdekvédelmi szervezetünk az idén is a legvégére hagyta. Nem érezhető a lobbizás a magyar kormány e részéről sem az önálló magyar állami felsőoktatás érdekében. Romániában 111 egyetem működik, ebből kb. fele állami, adófizetői minőségében a romániai magyarság 4 teljes állami egyetemre lenne jogosult, legkevesebb 40.000 hallgatóval. A hiányt 2 milliárd forintos magyar állami támogatással soha versenyképesen felzárkóztatni nem tudják. Ezért fontos újraértékelni az anyaország támogatását. Káros volt az, hogy a négy évvel ezelőtt beindított programok, melyek az állami intézmények háttértámogatását szolgálták (tanárlakás-program, a fiatal oktatók fizetését kiegészítő program, diák-tanár közös kutatási program, könyvtárfejlesztési program) a Sapientia beindítását követően - pénzhiány miatt - leálltak. Megdöbbentő, hogy a két fő (oktatásra szánt) támogatási keretet kezelő alapítvány: az Illyés és Apáczai Alapítvány meghívott képviselői- távolmaradását jelentette be a romániai magyar nyelvű állami felsőoktatás háttértámogatása újragondolását célul kitűző tanácskozásról. /Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke: Hová, merre, Bolyai Társaság? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./ Wanek Ferencnek írásában tévedés az, hogy a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet "állami támogatásban részesül". A kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet - bár az állam által egyetemi rangúként elismert, akkreditált felsőoktatási intézmény - nem részesül állami támogatásban. A másik két egyházi felsőoktatási intézményt sem támogatja az állam. /Dr. Juhász Tamás, a Protestáns Teológiai Intézet rektora: A teológia nem kap állami támogatást. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./2002. december 19.
Elhunyt Ferenczy István /Szászrégen, 1937. aug. 31. - Marosvásárhely, 2002. dec. 17./ Tamási- és Szentgyörgyi-díjas színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja. Súlyos betegség szólította el, példaértékű, nagyszerű pályafutást hagyott maga mögött. Ízig-vérig erdélyi magyar személyiség volt, akinek mindennél fontosabb volt kötődése, hűsége és művészi hite. 1959-ben Marosvásárhelyen, a Székely Színházban kezdte színészi pályafutását, Tompa Miklós egyik utolsó, kedvenc tanítványaként. A városban maradt, társulatához élete végéig hű maradt. Munkáját elismerés, megbecsülés, néha rajongás kísérte. Tudását, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanáraként is érvényre juttatta. Közel negyedszázadon át tanított. A világirodalom nagyjainak jelentős szerepei Shakespeare-től, Goldonitól, Schillertől, Shaw-tól Csehovon, Gorkijon át Solomonig és Dürrenmattig az ő hangján szóltak a közönséghez. Művészetének gazdagsága a magyar drámairodalom nyújtotta szerepekben bontakozott ki igazán. Madách, Szigligeti, Katona, Németh László, Móricz Zsigmond alakjai mellett az erdélyi szerzők, Tamási Áron, Sütő András, Székely János műveiben nyújtotta pályájának legemlékezetesebb teljesítményeit. Az erdélyi táj és lélek vállalt sorssá nemesült művészetében. Néhány éve Ferenczy István így vallott sorsáról: "Most, az öregedés határán egyre inkább meggyőződöm arról, hogy bőven elég az a kis hely, ahová Isten rendelte, hogy szülessen az ember. Bőven elég, ha ott tudja teljesíteni - többé-kevésbé - azt a feladatot, amit magára vállalt, vagy azt, amivel megbízták. Én a színészi pályát vállaltam, és nekem ez egy olyan óriási feladat, hogy úgy érzem, mindig adósa fogok maradni... Hát én itt születtem, és nagyon boldogan fogok meghalni - remélem, minél később -, igyekezvén, hogy még ami van, azt magamból visszaszolgáljam az embertársaimnak." Temetése dec. 20-án lesz a marosvásárhelyi római katolikus temetőben. /Ferenczy István. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./2002. december 19.
Elhunyt Ferenczy István /Szászrégen, 1937. aug. 31. - Marosvásárhely, 2002. dec. 17./ Tamási- és Szentgyörgyi-díjas színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház tagja. Súlyos betegség szólította el, példaértékű, nagyszerű pályafutást hagyott maga mögött. Ízig-vérig erdélyi magyar személyiség volt, akinek mindennél fontosabb volt kötődése, hűsége és művészi hite. 1959-ben Marosvásárhelyen, a Székely Színházban kezdte színészi pályafutását, Tompa Miklós egyik utolsó, kedvenc tanítványaként. A városban maradt, társulatához élete végéig hű maradt. Munkáját elismerés, megbecsülés, néha rajongás kísérte. Tudását, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola tanáraként is érvényre juttatta. Közel negyedszázadon át tanított. A világirodalom nagyjainak jelentős szerepei Shakespeare-től, Goldonitól, Schillertől, Shaw-tól Csehovon, Gorkijon át Solomonig és Dürrenmattig az ő hangján szóltak a közönséghez. Művészetének gazdagsága a magyar drámairodalom nyújtotta szerepekben bontakozott ki igazán. Madách, Szigligeti, Katona, Németh László, Móricz Zsigmond alakjai mellett az erdélyi szerzők, Tamási Áron, Sütő András, Székely János műveiben nyújtotta pályájának legemlékezetesebb teljesítményeit. Az erdélyi táj és lélek vállalt sorssá nemesült művészetében. Néhány éve Ferenczy István így vallott sorsáról: "Most, az öregedés határán egyre inkább meggyőződöm arról, hogy bőven elég az a kis hely, ahová Isten rendelte, hogy szülessen az ember. Bőven elég, ha ott tudja teljesíteni - többé-kevésbé - azt a feladatot, amit magára vállalt, vagy azt, amivel megbízták. Én a színészi pályát vállaltam, és nekem ez egy olyan óriási feladat, hogy úgy érzem, mindig adósa fogok maradni... Hát én itt születtem, és nagyon boldogan fogok meghalni - remélem, minél később -, igyekezvén, hogy még ami van, azt magamból visszaszolgáljam az embertársaimnak." Temetése dec. 20-án lesz a marosvásárhelyi római katolikus temetőben. /Ferenczy István. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 19./2002. december 20.
Nemes Levente színész /sz. Medgyes, 1939. szept. 16./ a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója 1962-ben szerezte meg az oklevelet a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, majd a helybéli színháznál kezdte művészi pályafutását, 1972-től a sepsiszentgyörgyi magyar társulat tagja, 1992-től pedig az igazgatója. Két alkalommal vette át a Kovászna megyei Művelődési Felügyelőség A Kultúra Szabadságáért díját, 1999-ben az EMKE Kádár Imre-díjjal tüntették ki, 2001-ben a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma életmű-díjjal jutalmazta. Nemes Leventét a versmondás tette ismertté, közkedveltté. 1990 után sok tehetséges színész és rendező hagyta el a társulatot. Ekkor kapott megbízást a megyei művelődési felügyelőségtől, hogy állítsa talpra a színházat. /Némethi Katalin: Emberközelben Nemes Levente színész, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 20./2002. december 20.
Nemes Levente színész /sz. Medgyes, 1939. szept. 16./ a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója 1962-ben szerezte meg az oklevelet a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, majd a helybéli színháznál kezdte művészi pályafutását, 1972-től a sepsiszentgyörgyi magyar társulat tagja, 1992-től pedig az igazgatója. Két alkalommal vette át a Kovászna megyei Művelődési Felügyelőség A Kultúra Szabadságáért díját, 1999-ben az EMKE Kádár Imre-díjjal tüntették ki, 2001-ben a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma életmű-díjjal jutalmazta. Nemes Leventét a versmondás tette ismertté, közkedveltté. 1990 után sok tehetséges színész és rendező hagyta el a társulatot. Ekkor kapott megbízást a megyei művelődési felügyelőségtől, hogy állítsa talpra a színházat. /Némethi Katalin: Emberközelben Nemes Levente színész, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 20./2002. december 21.
Kiss Csaba budapesti rendező évente mesterkurzusokat tart a színész- és dramaturgia szakon Marosvásárhelyen, a Színművészeti Egyetemen. Mint született vásárhelyinek jó dolog, hogy visszajöhet minden évben, vallotta, itt él anyja és az egész családja. Kiss Csaba jelenleg egy újabb darabjának megrendezésén dolgozik, az a címe, hogy Világtalanok, és egy januárban történt gyilkosságot dolgoz fel. /Máthé Erika, III. éves teatrológus hallgató: Játék mindhalálig. Beszélgetés Kiss Csaba rendezővel. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./2003. január 29.
A marosvásárhelyi Nemzeti Színház és a Maros Megyei Tanács versenypályázatot írt ki a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatói állásának betöltésére. A bizottság Kovács Leventének, a Színművészeti Egyetem tagozatvezetőjének a pályázatát részesítette előnyben, ő lett a társulat művészeti igazgatója. /(lokodi): Kovács Levente a Tompa Miklós Társulat művészeti igazgatója. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 29./ 2003. február 24.
Febr. 23-án Marosvásárhelyen Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter oktatókkal, egyetemistákkal, polgármesterekkel, tanfelügyelőkkel és vállalkozókkal tárgyalt. Dáné Károly egyetemi adjunktus a magyar diákok líceumi továbbtanulási számarányát (50 százaléknál kevesebb) kevesellte a román diákokéhoz (60 százalék fölötti) képest, nehezményezve, hogy több szakterületen (mezőgazdaság, gazdaság) nincsen anyanyelvű képzési lehetőség. Másik felvetése az érettségi tesztek magyar nyelvre való fordítására vonatkozott. Kérte, hogy a tételek már a minisztériumból magyarul érkezzenek. Az első kérdés kapcsán a miniszter úgy vélte, a bemutatott az adatok nem valósak, mert nem tükrözik azon magyar diákok számát, akik román tannyelvű osztályokban tanulnak tovább, az érettségi tesztekkel kapcsolatban pedig biztosította a kérdezőt: idén a vizsgateszteket a minisztérium magyarul is kiküldi a középiskoláknak. Béres András, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektora a bentlakások hiányát és a vendégdiákok ügyét vetette fel. /Antalfi Imola: Marosvásárhelyen járt az oktatásügyi miniszter. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./2003. április 14.
Ápr. 12-én Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetemen tudományos ülésszak keretében a Sapientia EMTE, a Színművészeti Egyetem tanárai, valamint hazai és magyarországi történészek és társadalomkutatók A hatalom, intézmények és társadalom az ötvenes években című rendezvényen a Maros Autonóm Tartomány közigazgatási, kulturális és iskolapolitikai szerkezetét vizsgálták. A rendezvény moderátora Gagyi József volt, a Sapientia Egyetem tanára, a csíkszeredai Kommunikációs Antropológiai Munkacsoport tagja. A MAT-tal foglalkozó tanulmányokat nemsokára könyv formájában hozza a csíkszeredai Pro- Print Kiadó, a cím mellett római egyessel, ami jelzi, hogy a kutatások közreadásának folytatása várható. Vincze Gábor a vasfüggönyről, a két ország közötti vízumkényszer bevezetéséről, Lázok János a párt iskolapolitikájáról, Boér Hunor a mentális térképek átrajzolásáról, míg Novák Zoltán a Román Kommunista Párt Maros megyei térhódításáról tartott előadást. /(lokodi): Tanulmányok fura, álságos korokról. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 14./2003. április 15.
Ápr. 11-én ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. A találkozón jelen volt Szép Gyula a szaktestület elnöke, Dáné Tibor Kálmán, Márton Árpád, Dr. Földes Béla, Karda Emese, Kiss Annamária, Könczei Csilla szaktestületi tagok. Az ülésen a Szaktestület elbírálta a beérkezett 697 pályázatot, ebből 236 kulturális programnak, rendezvénynek ítélték meg pozitívan a kérelmét. A nyertes pályázók listája: "Agape" Koltó-Katalini falusi szociális Alapítvány; "Amicitia" Román-Magyar Baráti Társaság; "Hit és Fény" Alapítvány - Nagyváradi fiókszervezet; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Kós Károly" Kulturális Egyesület; "Megmaradás háza" Belényes/Ref. Egyház; "Pro Juventutis" Alapítvány; A "Varságért" Egyesület; A Romániai Magyar Dalosszövetség Fúvóstagozata Pro Musica Zenei Alapítvány; A.N.O Kulturális Alapítvány; Ady Endre Kulturális Egyesület; Általános Műveltség Alapítvány; Amaryllis Társaság; András Alapítvány; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége; Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület; Apáthy István Egyesület; Appendix Művelődési egyesület; Aradi Magyar Színház Alapítvány; Arany János Művelődési Egyesület; Arató Andor Alapítvány; Archívum Kulturális Alapítvány; ARTeast Alapítvány; Artera Alapítvány; Asociatia Horváth János Társaság;B.E.Z. Humanitas Ifjúsági és Kulturális Egyesület; Bándi Mária Kulturális Alapítvány; Barabás Miklós Céh; Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány; Bartók Béla Művelődési Ház Érmihályfalva-Bihar; Báthory István Alapítvány; Berde Mózes Alapítvány; Berekenye Ifjúsági Társaság; Besztercei MADISZ; Bethlen Egyesület; Bihar Megyei Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség; Bihardiószeg Község Polgármesteri Hivatala; Bincisz; Bod Péter Alapítvány; Bogáncs - Zurboló Táncegyüttes; Borosjenői EMKE fiókszervezete; Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány; Botorka Művelődési Egyesület; Brassai Sámuel Elméleti Líceum Diáktanácsa; Brassói Magyar Diákszövetség; Brassói Magyar Diákszövetség - Erdészeti-vadászati Szakosztály; Búzavirág Egyesület; Buziásfürdői Református Egyházközösség;Csángó Ifjak Középloki Közössége; Cserey Farkas Társaság; Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület; Csernátoni Népfőiskola; Csíkdánfalvi Ifjúsági Szervezet; Csíkszentimrei Ifjúsági és Közművelődési Egyesület; Csíkszereda Polgármesteri Hivatala; Csiporkázó Játszóház Egyesület; Csorgó Fiatalok Szervezete; Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány;EMKE - Szilágysomlyói Magyar Ház; EMKE Aradi Szervezete; EMKE Besztercei Szervezete; EMKE Maros megyei szervezete; EMKE Partiumi Alelnöksége; EMT Marosvásárhelyi fiókszervezete; Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány; Erdélyi Disputa Egyesület; Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány; Erdélyi Magyar Írók Ligája; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Nőszervezetek Szövetsége; Erdélyi Múzeum - Egyesület ; Erdélyi Múzeum - Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya; Erdélyi Múzeum Egyesület gyergyószentmiklósi fiókszervezete; Erdővidék Egyesület; Érmellék Non Profit Egyesület; Érmihályfalva Városi Tanácsa; Ethnika Kulturális Alapítvány; Eufónia Kulturális Egyesület;Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány; Figura Társaság; Folk Koncert Alapítvány; Fotóművészetet Pártoló "Gyulai Ferenc" Egyesület; G. Egyesület; Gaál Mózes Közművelődési Egyesület; Genézius Társaság; Gericon Alapítvány Györgyfalva; Geszthy Ferenc Társaság; Guzsalyas Alapítvány; Gyermekfilharmónia Alapítvány; Gyimesfelsőloki Polgármesteri Hivatal;Hargita Megyei Alkotóközpont; Hargita Megyei Kulturális Központ; Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ; Hargita Visual Art; Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület; Háromszéki Táncegyüttes; Hébe Alapítvány; Helikon-Kemény János Alapítvány; Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány; Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság; Hollósy Simon Művelődési Egylet; Homo Ludens Alapítvány; Horváth István Alapítvány; Human Reform Alapítvány - Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete;Identitás Alapítvány; Ipp Art Társaság; Irkater Alapítvány; Kallós Zoltán Alapítvány; Kaplonyi Crescendo Egyesület; Kékiringó Alapítvány; Kis Küküllő Alapítvány; Kisperegi Református Egyházközség; Kolozsvári Unitárius Kollégium; Kós Károly Kulturális Egyesület; Kőhalmi Református Egyházközösség; Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület; Kriza János Néprajzi Társaság;Lajtha László Alapítvány; Lupényi Katolikus Egyházközösség - Lupényi Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; MADISZ Bethlen; Magardici Bodurian Alapítvány; Magyarörmények Romániai Szövetsége; Makfalvi Wesselényi Művelődési Egylet; Manóház Egyesület; Maros - Mezőségi Református Egyházmegye; Maros Megyei Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség; Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség; Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem; Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközösség; Medgyesi Unitárius Egyházközösség; Mérai Hagyományőrzők Egyesülete; Mikes Kelemen Líceum Alapítvány; Millenium Alapítvány; Minimum Party Társaság; Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, az EMKE nagybányai szervezete; Moebius Egyesület; Monográfia Alapítvány; Mustármag Kairosz Egyesület; Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület; Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület; Nagyenyedi Bethlen Gábor Alapítvány; Nagyváradi Ady Társaság; Nagyváradi Magyar Diákszövetség; Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal,Pentaton Művelődési Alapítvány; Percseni Általános Iskola; Petőfi Sándor Művelődési Egyesület; Pipacsok Néptáncegyüttes; Pro Juventute Szocio-Kulturális Egyesület; Pro Musica Zenei Alapítvány; Pro Régio Egyesület; Pro Sal Parajdi Soegyes-let; Pro Urbe Szék Alapítvány; Pro Zilah Egyesület, TERBETE néptánccsoport; Pro-Kisbács Egyesület;Rekettye Kulturális Egyesület; Reményik Sándor Kulturális Egyesület Felsővisó; Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány; Rika Kistérségi Egyesület; RMPSz Beszterce-Naszód megyei szervezete;Római Katolikus Plébánia ; Római Katolikus Plébánia Türkös; Romániai Magyar Dalosszövetség; Romániai Magyar Könyves Céh; Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete; Romániai Magyar Népművészeti Szövetség; Romániai Magyar Zenetársaság; Sapientia Varadiensis Alapítvány; Segesvári Miklós Pál Egylet; Spectator Alapítvány; Studium Academicum Alapítvány; Szászrégeni Református Egyház; Szászvárosi Református Egyházközség;Szatmárnémeti Kölcsei Kör; Szatmárnémeti Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; Szebeni Magyar Ifjúsági Szervezet; Székelyudvarhelyi Művelődési Ház; Szent-Györgyi Albert Társaság; Szigligeti Jótékonysági és Kulturális Alapítvány; Szilágy Társaság - Zilah; Szilágyerkedi Református Egyházközösség; Szovátai városi múzeum; Szucsági Református Egyházközösség; Tacsi Református Egyházközösség; Tamási Áron Színház; Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Szervezet; Téka Művelődési Alapítvány; Temesvári Állami Csiky Gergely Színház; Temesvári Magyar Diákszervezet; Temesvári Magyar Nőszövetség; Tilos Alapítvány; Tonic Média Alapítvány; Tordaszentlászlói Református Egyházközség; Tövishát Kulturális Társaság; Tranzit Alapítvány; Udvarhelyi Fiatal Fórum; Udvarhelyszék Jövőéért Egyesület; Varadinum Kulturális Alapítvány; Végvárért Alapítvány; Venczel József Vallásszociológiai Intézet; Zichy-Horváth Egyesület, Vajdaszentivány; Zsil-völgyi Ifjúsági Konferencia; Zurboló Táncegyüttes;A Communitas Alapítvány Titkársága a pályázókat levélben értesíti a Szaktestület döntéséről és az elszámolási kritériumokról./Ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. = RMDSZ Tájékoztató. 2003. ápr. 15., 2439. sz./A lista ízelítőt nyújt a 2003-ban élő és működő alapítványok és egyesületek címjegyzékéből.2003. május 31.
Aradon külön útra tért a magyar társulat és a színházalapításra létrehozott alapítvány.Kenyértöréshez vezetett az Aradi Magyar Színház megalapozásán fáradozó különböző csoportok ellentéte. Miközben a színház alapítását kezdeményező színész és társulata Nádas Péter Temetés című darabjának bemutatására készül, az aradi Jelen Házban a simonyifalvi iskolások néptáncműsorát nevezték ki a színház évadzáró előadásának. - Hát ez nem tudathasadás? - kérdezte Tapasztó Ernő fiatal színész. - Hogyan lehet évadzáró színházi előadásnak tekinteni egy többnyire elemi iskolásokból álló néptánccsoport műsorát? Úgy, hogy a hírt Böszörményi Zoltán lapja közli, aki az Aradi Magyar Színház megteremtőjének tekinti magát, noha nincsen színtársulata. Tapasztó Ernő pártfogója, Nótáros Lajos tanár elmesélte az aradi magyar társulat megalakításának történetét. Nótáros kétszer felvételizett a marosvásárhelyi színművészeti főiskolára, s ha nem is vették fel, a színház szívügye maradt. Tapasztó Ernő jelezte, hogy hazajönne a békéscsabai színháztól. Tapasztó Ernő hívására két békéscsabai színész, Kohut Manyi és Bodor Richárd is vállalta, hogy a nyári hónapokra Aradra költözik, és itt is bemutatják otthoni produkciójukat. A tervnek a Nagyváradon játszó, de szintén aradi származású Simon Mátyást is sikerült megnyerni. A Federico Garcia Lorca szövegek alapján összeállított Don Cristobal és Donna Rosita tragikomédiája színpadra állításához azonban némi pénzre és valamilyen jogi keretre is szükség volt. Tapasztó ekkor kereste meg Böszörményi Zoltán vállalkozót, akit minden magyar kulturális ügy pártfogójaként, első számú mecénásként ismernek nemcsak Aradon. Böszörményinek megtetszett az ötlet. A színészek rendelkezésére bocsátotta a kulturális központként működő, általa építtetett Jelen Ház nagytermét. Abban állapodtak meg, hogy Tapasztót a Nyugati Jelen kulturális referenseként alkalmazza. A próbák Nótáros irányítása alatt kezdődtek el, aki Tapasztó kérésére végül vállalta a rendezői feladatot. Bejárták a környező magyar falvakat, és mindenütt sikert arattak. A kiszállásokhoz a Nyugati Jelen biztosította az autókat, ezek egyike volánjánál pedig Balta János, a lapot kiadó Concord Media Részvénytársaság igazgatója ült. A magyar színház ügyének az aradi román társulat tagját, Lovas Zoltánt is sikerült megnyerni, aki magyarul is bemutatta a korábban románul játszott egyszemélyes előadását. A sikereken felbuzdulva a társulat elérkezettnek látta az időt ahhoz, hogy olyan produkciót is bemutasson, mellyel immár a szakma elismerését is elnyerheti. A választás Nádas Péter Temetés című drámájára esett. A bemutatót június 15-ére tűzték ki. A rendezést ezúttal is Nótáros vállalta. Ehhez már komolyabb befektetésre lett volna szükség. Balta János azonban leszögezte: a szórványban könnyű, szórakoztató darab kell. Olyan, amivel körbe lehet járni a falvakat. Kezdetben a kalapozásból összegyűlt pénzt Tapasztó Ernő osztotta szét a társulat tagjainak. Elkezdték szervezni az Aradi Magyar Színházért Alapítványt. Tapasztó neve kimaradt az alapítók sorából. Versenyvizsgát hirdettek meg a színházigazgatói állás betöltésére. Balta János elmondta, hogy Tapasztóval és társaival az első pillanattól nehéz volt együttműködni. A kiszállások rendre a kocsmában kezdődtek. A társulat pedig egyre népesebb volt. A végén már zenekart is akartak vinni magukkal. Nem lehetett őket fegyelmezni. Az ellentétek oda vezettek, hogy Tapasztó április közepén benyújtotta a felmondását a Jelen kulturális referensi állásából. Időközben megegyezett a városi kultúrház vezetőjével, hogy az intézmény keretében tovább működhet a társulat. Tapasztó Ernő később kérte a városi tanácsot, hogy az előirányzott pénzt ne az Aradi Magyar Színházért Alapítványnak, hanem a Városi Művelődési Háznak utalják át. A Nemzeti Kulturális Alapprogramnál pedig immár a városi kultúrház fejléces papírján pályázott egy Carlo Goldoni-darab színpadra állításának támogatására. Május 8-án Budapesten támogatandónak ítélték a pályázatot, és 900 ezer forintot ítéltek meg rá. Míg Nótárosék a június 15-i bemutatóra készülnek, Balta János elmondta, több frissen végzett színésszel is tárgyaltak már, és azt remélik, hogy hat vagy hét tagú fiatal társulattal indítják a következő évadot. A fiataloknak lakást és méltányos fizetést ígérnek. Mindenképpen színházat csinálnak, közölte Balta János igazgató. /Gazda Árpád: Ki építi és ki ássa el az aradi színházat? = Krónika (Kolozsvár), máj. 31./2003. június 3.
Idén tizennyolcan /a színész szakon tizenhárman, a színháztudomány szakon öten/ végeznek a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen. Erdélyben több színház kínál az idén helyeket számukra, de a külföldi rendezők is megismerhetik őket a különböző határon túli seregszemléken, így a kisvárdai, illetve a pécsi színházi fesztiválon. Kovács Levente tagozatvezető kifejtette, az egyetem mindkét szak hallgatóinak számos lehetőséget biztosított a szakmai felkészülésre. Csíkszeredában öt, Marosvásárhelyen két, Nagyváradon három színészi állást hirdetnek, de pályázni lehet még székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi, sepsiszentgyörgyi helyekre is. /Antal Erika: A végzős hallgatók nagy része a pályán marad. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./2003. június 7.
Szabó Csaba zeneszerzőtől, zenetudóstól jún. 6-án vettek végső búcsút Budapesten, a Farkasréti temetőben. A Marosvásárhelyről elszármazott alkotó május 23-án, hatvanhét éves korában hunyt el. Szabó Csaba 1936. április 19-én Ákosfalván született. 1959-től 1967-ig a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestere, 1963-87 között pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa volt. Tanári tevékenysége során számos színpadi, énekkari, kamarazenei, szimfonikus zenei alkotást komponált, a főiskolán vetette papírra zeneetnográfiai kutatásainak eredményeit. Társszerzőjével, Seres Andrással közösen adta közre a Csángómagyar daloskönyv című monumentális kötetet, amelyben - mint az előszóban olvasható - "az 1970-80-as évek moldvai sziget- és szórványmagyarsága énekes és hangszeres kultúrájáról, népköltészetéről" adott áttekintést. Szabó Csaba 1988-tól 1991-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense volt. Elméleti főművét, az Erdélyi harmóniás éneklés a XVIII. században című művét Magyarországra költözése után írta meg; a háromkötetes munka a Magyar Művészeti Akadémia millenniumi pályázatán Arany Díjat nyert. /Elbúcsúztatták Szabó Csaba zeneszerzőt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./2003. június 7.
Szabó Csaba zeneszerzőtől, zenetudóstól jún. 6-án vettek végső búcsút Budapesten, a Farkasréti temetőben. A Marosvásárhelyről elszármazott alkotó május 23-án, hatvanhét éves korában hunyt el. Szabó Csaba 1936. április 19-én Ákosfalván született. 1959-től 1967-ig a marosvásárhelyi Állami Székely Népi Együttes karmestere, 1963-87 között pedig a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola adjunktusa volt. Tanári tevékenysége során számos színpadi, énekkari, kamarazenei, szimfonikus zenei alkotást komponált, a főiskolán vetette papírra zeneetnográfiai kutatásainak eredményeit. Társszerzőjével, Seres Andrással közösen adta közre a Csángómagyar daloskönyv című monumentális kötetet, amelyben - mint az előszóban olvasható - "az 1970-80-as évek moldvai sziget- és szórványmagyarsága énekes és hangszeres kultúrájáról, népköltészetéről" adott áttekintést. Szabó Csaba 1988-tól 1991-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanszékvezető docense volt. Elméleti főművét, az Erdélyi harmóniás éneklés a XVIII. században című művét Magyarországra költözése után írta meg; a háromkötetes munka a Magyar Művészeti Akadémia millenniumi pályázatán Arany Díjat nyert. /Elbúcsúztatták Szabó Csaba zeneszerzőt. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./2003. augusztus 15.
Vásárhelyi Nyári Komédiázás címmel tart szabadtéri nyári színházi programot Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán aug. 15-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata. Bemutatják az Egynapos királyság és a Kocsonya Mihály házassága című komédiákat. Rendező Kovács Levente, a rendező munkatársa Szélyes Ferenc. /Szabadtéri komédiázás. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./2003. augusztus 15.
Vásárhelyi Nyári Komédiázás címmel tart szabadtéri nyári színházi programot Csíkszeredában, a Mikó-vár udvarán aug. 15-én a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozata. Bemutatják az Egynapos királyság és a Kocsonya Mihály házassága című komédiákat. Rendező Kovács Levente, a rendező munkatársa Szélyes Ferenc. /Szabadtéri komédiázás. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 15./2003. október 1.
Megkezdődött az oktatás a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen is. Az újdonságokról, a tervekről Kovács Leventét, a magyar kar dékánja tájékoztatott. Három szakirányban hirdettek felvételi vizsgát, a színészetre 11-en jutottak be, ebből heten tandíjmentes helyre, egy tandíjas hely pedig üresen maradt. A színháztudományi szakra kilencen vizsgáztak sikeresen (ebből hét tandíjmentes hely volt), a bábszínész szakra nyolc hallgató nyert felvételt (heten tandíjmentes, egy tandíjas helyre). Kevés fiú jelentkezett, három fiú és nyolc lány jutott be a színész szakra. Először indult bábszínész szak. Bentlakást tudnak biztosítani a hallgatóknak. /(bodolai): Start a Színművészeti Egyetemen. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 1./2003. november 3.
A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem már több éve próbálja megoldani hallgatói lakásgondját. A Prospero Alapítványnak, amelyet a Színművészeti Egyetem és a Nemzeti Színház mellett hoztak létre 1998-ben, sikerült az Apáczai Közalapítvány támogatásával idén százezer euróért egy 535 m2 területű épületet megvásárolnia. Ebben bentlakást szeretnének létesíteni. Ahhoz, hogy a kollégium lakhatóvá váljon, a helyi lakosság, intézmények, a polgármesteri hivatal, tanács, különféle vállalkozások segítségét kérik. Negyven-ötven diák elszállásolására nyílna lehetőség - jelezte Béres András rektor. Reményeik szerint február- márciusban, de legkésőbb jövő évkezdésig szeretnék a bentlakás kapuit megnyitni. - Megjelent a Symbolon, a több nyelven szerkesztett egyetemi folyóirat második száma, amit az egyetem a Prospero Alapítvány segítségével adott ki. /Mészely Réka: Csak támogató összefogással. Otthon a színészjelölteknek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./2003. november 7.
Kiss Kornél Iván a nagybányai színjátszásról írt, megjelenés előtt álló kötetéből közölt részletet a hetilap. A kommunista rendszerek több mint százmilliós emberveszteséget okoztak, amire nem volt példa a világtörténelemben. Az ötvenes években Nagybánya tartományi székhely volt. A tartományi párt és államvezetésben volt többek között Uglár József, Lőw Pál, Horváth József, Uglár Vilmos, Suta László. Közülük többen nem vallották magukat magyarnak, de magyar kultúrkörben nevelkedtek. Részben nekik volt köszönhető, hogy azokban az időkben, a diktatúra lehetőségeihez mérten, virágzott a magyar művelődési élet. Abban az időben Nagybányán hat magyar általános iskola és egy középiskola működött. Ezen kívül két szakközépiskolának voltak magyar tagozatai. 1953-ban a kolozsvári Szentgyörgyi István Színiakadémián egy kiváló tehetségeket ígérő évfolyam 18 tagja kapott oklevelet. Az összeforrott fiatal közösség egyik színházhoz sem akart elszegődni, hanem együttmaradva, új színház létrehozása mellett döntött. Együtt Nagybányára jöttek, így jött létre a nagybányai magyar színházi tagozat. Ez a színház három évig működött Nagybányán, amikor áthelyezték a színházat Szatmárnémetibe. /Kiss Kornél Iván: Elvinni a szót... A hatalom szorításában. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), nov. 7./2003. november 15.
Márc. 13-án megnyílt Marosvásárhelyen a kilencedik Nemzeti Könyvvásár. Könyvbemutató rendezvényt tartott a marosvásárhelyi Mentor Kiadó. Káli Király István, a Mentor igazgatója Bogdán László, Páll Lajos, Tóth Mária és Jánk Károly egy-egy kötetét ajánlotta a hallgatóság figyelmébe Pomogáts Béla a Mentor irodalmi est keretében azt boncolgatta, hogy ma van-e létjogosultsága a transszilván attitűdnek. Szerinte Erdély igenis "külön lelki autonómiával" rendelkezik, és "el kell majd jönnie annak az időnek, amikor Romániában a helyzet oda érik, hogy a politikai autonómia is megvalósul". A Színművészeti Egyetem stúdiótermében négy magyar költő olvasott fel verseiből. Az erdélyi Kovács András Ferenc és Lövétei Lázár László mellé a magyarországi Tóth Krisztina és Kántor Péter csatlakozott. Márc. 14-én az új Ariadné könyvek bemutatásával (Bodó Barna, Demény Péter, Egyed Emese, Selyem Zsuzsa), a Polis Kiadó Diákkönyvtár sorozata új kiadványinak a prezentálásával, a Jelenkor Kiadó, a Koinónia Kiadó, a Kráter Műhely Egyesület, a Móra Ferenc Kiadó, a Kriterion Kiadó, az Erdélyi Magyar Könyvklub rendezvényeivel folytatódott a könyvvásár. Délután a Pallas Akadémia Kiadó mutatta be kilenc új kötetét. /(Máthé Éva): Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár. Transszilvanizmus márpedig létezik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./2003. november 18.
Gálaműsorral köszöntötte szponzorait a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem diáksága. A műsor azért született, hogy az önálló egyetemi kollégium megvásárlását támogassák. Dr. Béres András, az egyetem rektora elmondta, az Apáczai Közalapítványtól pályázat útján elnyert 25 millió forint a valutaárfolyamok változása miatt nem elegendő annak a lakásnak a megvásárlására, amelyben a szükséges átalakításokat követően a színis diákokat fogják elszállásolni. A műsor után 45 millió lej gyűlt össze intézményektől, cégektől, az RMDSZ-től és annak képviselőitől. /(b. gy.): Eredményes volt a gálaműsor. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 18./