udvardy frigyes
A romĂĄniai magyar kisebbsĂŠg tĂśrtĂŠneti kronolĂłgiĂĄja 1990-2006
 

talĂĄlatszĂĄm: 5 talĂĄlat lapozĂĄs: 1-5

NĂŠvmutatĂł: Barszczewska, Agnieszka

2008. mĂĄjus 13.

Nogyon, nogyon szép vót” – súgja oda egy népviseletes pusztinai öregasszony társának a május 9-én tartott magyar miséről kijövet. A pusztinai templomban most először celebráltak magyar misét. Ezt is csak úgy engedélyezte az egyház, hogy azt a veszélyeztetett kultúrákról Bákóban és Pusztinában szervezett nemzetközi konferencia részének tekintették. Elvileg azt a célt szolgálta, hogy a csángókról hangsúlyosan szóló konferencia külföldi vendégei imádkozhassanak, a gyakorlatban viszont a pusztinai magyar érzelműeknek is egyedi lehetőséget teremtett vágyaik beteljesülésére. E település csángómagyar közössége tett ugyanis eddig a legtöbbet a magyar misék engedélyezéséért. A Nyisztor Tinka helyi néprajzkutató vezette Szent István Társaság tagjai megannyi alkalommal gyűjtöttek aláírásokat, írtak leveleket, kértek személyes meghallgatásokat a római katolikus egyház vezetőinél. Bákóban, Iasi-ban, Bukarestben és a Vatikánban is hallatták a szavukat. Kérésük azonban mindeddig nem talált megértésre. Petru Gherghel iasi-i püspök többször is kijelentette, csak akkor engedélyezi, hogy magyar misét is tartsanak, ha meggyőződik róla, hogy a hívek legalább öt százaléka nem érti a román szertartást. A sors fintora, hogy a mostani magyar mise engedélyezésének feltétele volt, hogy Nyisztor Tinka ne legyen ott a templomban. „Ezt nagyon nehéz volt elfogadni, de azt hiszem, mégis szükség volt a kompromisszumra” – nyilatkozta Solomon Adrián, a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége elnöke. „Nyisztor Tinka azzal vigasztalódhat, hogy mindannyian tudjuk: nagymértékben az ő érdeme, hogy eljutottunk ide” – tette hozzá Solomon Adrián. Elmondta, a mise előtt a Magyarországon és Olaszországban tanult Pogár Róbert csángó származású pappal kereste fel a pusztinai plébániát. „Azt éreztem, a pusztinai papok is kockázatot vállaltak azzal, hogy engedélyezték a misét. Paptársaik rosszallására számíthatnak emiatt” – magyarázta Solomon. Hozzátette, a moldvai klérus hozzáállását talán inkább jellemzi a klézsei történet, ahol nemrég azzal fenyegette a pap a gyermekeket, hogy nem engedi őket bérmálni, ha magyarórákra járnak. A misét a népviseletbe öltözött pusztinai asszonyok torkából felcsendülő magyar egyházi énekek tették ünnepélyessé. Noha a papok a magyar mise előtti harangozást sem engedélyezték, a mise végéig több mint kétszázan gyűltek össze a templomban, és a vendégek maradtak kisebbségben. Afféle kultúrdemonstráció várt a konferencia vendégeire a pusztinai magyar közösségi ház udvarán is, ahol a felcsendülő zenére táncra perdültek a népviseletbe öltözött helybeliek. A pusztinai bemutató egyébként a bákói Iulian Antonescu Múzeum tanácstermében megtartott tudományos előadásokat kapcsolta a helyszíni valósághoz. A jelenlévők ugyanis azokat a néphagyományokat tanulmányozhatták, amelyeket például az 1906–1907-ben a Csángóföldön járt finn nyelvész Yrjö Wichman írt le. Wichman csángóföldi látogatásairól Ildikó Lehtinen, a finn nemzeti múzeum kutatója tartott előadást. Meinolf Arens történész, a Müncheni Egyetem kutatója természetesnek tartotta az európai nemzetépítési folyamatok létét. Chris Davis, az Oxfordi Egyetem kutatója úgy látta, a magyar állam rossz szolgálatot tett a csángóknak azzal, hogy a második világháború idején megpróbálta magyar területre telepíteni őket. Cornel Boritz, az Oslói Egyetem tanára úgy vélte, a romániai csángókérdés kezelésében példaként lehetne felhasználni azt a tapasztalatot, amely a norvég nemzetállam és a norvégiai számi kisebbség közötti konfliktus megoldásában felhalmozódott. Gazda Árpád, a Krónika vezető szerkesztője szerint az RMDSZ nem vállalt kezdeményező szerepet a csángók jogküzdelmében, a kritikus pillanatban azonban fontos segítséget nyújtott ahhoz, hogy a moldvai iskolákban elkezdődhessen a magyar nyelv tanítása. Hatos Pál budapesti történész arra figyelmeztetett, hogy a magyar politika akkor talált partnereket a csángógondok orvoslásához, hogyha azt nem magyar nemzeti, hanem demokráciakérdésként közelítette meg. Agnieszka Barszczewska, a Lengyel Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatója szerint a 19. század végén a csángó falvakra jellemző analfabetizmus segítette a magyar nyelv fennmaradását. Úgy vélte, a csángók azért őrizhették meg hosszú ideig identitásukat, mert zárt társadalmat alkottak. Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató egy, ez év elején végzett Tatros menti kutatás alapján állapította meg: a csángók nyelvi asszimilációja megállíthatatlan. A konferencián Tőkés László európai parlamenti képviselő azok iránti elismerését hangsúlyozta, akik nemcsak szakmai kérdésnek, hanem nemzeti ügynek tekintik a csángókérdést. Arról tájékoztatta a jelenlévőket, hogy az Európai Parlament frakcióközi kisebbségi munkacsoportja javaslatára döntött arról februárban, hogy megfigyelők csoportját küldi a Csángóföldre. Immár a sokadik csángókonferenciát szervezi a Diószegi László által vezetett Teleki László Alapítvány. Szerinte a pusztinai magyar mise volt a legjelentősebb újdonság. Az is figyelemre méltó, hogy Bákó központjában, a Iulian Antonescu Múzeum termében tanácskozhattak, és a moldvai középkori emlékeket számba vevő kiállítás tablói távozásuk után is a falakon maradtak. Elszomorító, hogy a román kollégák nem jötte el. Helsinkiből, Münchenből, Varsóból, Oslóból jöttek előadók Bákóba, a helyi román értelmiség mégsem érezte, hogy itt a helye. /Nogyon, nogyon szép vót. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

2008. jĂşnius 7.

Az Erdélyi Társadalom (ET) legutóbbi két lapszámát mutatta be június 4-én a Kisebbségkutató Intézet és a Kriza János Néprajzi Társaság, a társaság székhelyén, Kolozsváron. Keszeg Vilmos, a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője beszélt a Peti Lehel és Pozsony Ferenc által szerkesztett, a moldvai csángók kutatásának szentelt lapszámról. Elemezte a szerzők (Agnieszka Barszczewska, Tánczos Vilmos, Peti Lehel, Meinolf Arens, Ilyés Sándor, Kinda István, Iancu Laura, Miklós Zoltán, Gergely Orsolya, Szabó Á. Töhötöm) által alapos kutatásokkal elkészített, lapszámot. Ezután Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár méltatta a Kiss Dénes által szerkesztett, négy fejezetből álló vallástudományi számot és a szerzők (Gagyi József, Fosztó László, Iuliana Conovic, Fejes Ildikó, Sárközi Csongor, Máthé-Tóth András, Peti Lehel, Kiss Dénes, Nagy Réka, Bernáth Krisztina, Nagy Attila) munkáit. Megjegyezte: a tizedik akár ünnepi lapszámnak is tekinthető a kerek évforduló miatt. /Bende Attila: Erdélyi Társadalom a Kriza-társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./

2008. november 21.

Agnieszka Barszczewska lengyelországi csángókutató október végén védte meg a Lengyel Tudományos Akadémia Történeti Intézetében a doktori dolgozatát, amelyet részben a moldvai csángók identitásának alakulásáról írt. Véletlenszerűen talált rá a témára. Zeneiskolát végzett, mindig érdekelte a népzene. Egyetemi tanulmányai során két évet töltött ösztöndíjasként Budapesten, eljutott a Marcibányi téri táncházba, és a zenén, a táncon keresztül fedezte fel a moldvai csángókat. Magyar szakon végzett. Szakdolgozatát arról írta, hogy miként alakult az erdélyi magyar kisebbség helyzete a Ceausescu-diktatúra idején. Doktorátusra a Lengyel Tudományos Akadémia Történeti Intézetébe iratkozott be. Doktori dolgozatában a moldvai csángók és a kárpátaljai ruszinok identitástudatát vizsgálta. Mindkét népcsoportot nehéz besorolni, hiszen nem váltak nemzetté. Érdekes tudományos feladat annak a megvizsgálása, hogy milyen tudattal rendelkeznek, milyen tényezők hatottak a tudatuk alakulására. Összehasonlította a moldvai csángókat a kárpátaljai ruszinokkal. Egy sor olyan dokumentumot használt fel a megírásához, amelyeket még nem dolgoztak fel a kutatók. Ezért azt tervezi, hogy az összegyűjtött dokumentumokat is publikálja. A csángók identitásánál az 1861-től 1947-ig terjedő időszakot vizsgálta, azt próbálta kideríteni, hogy nemzeti irányba fejlődött-e a csoport identitása, vagy megmaradt a lokális identitás szintjén. A csángókhoz a magyar papokon keresztül eljutott a magyar nemzeti gondolat némelyik eleme, de ez nem honosodott meg. Számukra a vallási szint volt fontos, a csángók identitása lokális szinten maradt. Agnieszka Barszczewska munkájához segítséget kapott Pozsony Ferenc kolozsvári néprajzkutatótól és Meinolf Arens német történésztől. A lengyel papok moldvai szolgálata a korábbi időszakra volt jellemző. A varsói jezsuita levéltárban vannak csángó tárgyú dokumentumok, és nem kizárt, hogy Barszczewska ezek kutatásának is nekivág a közeljövőben. /Gazda Árpád: A varsói táncháztól a moldvai csángókig. = Krónika (Kolozsvár), nov. 21./

2009. szeptember 30.

Kisebbségi tradicionális közösségek változásban – revitalizációs stratégiák, megőrzés és az etnikai identitások politikai felhasználása címmel szervezett szeptember 29-én egész napos konferenciát a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet (ISPMN). A Kriza János Néprajzi Társaság székházában a különböző etnikai folyamatokról tartott tudományos tanácskozáson magyar, román és angol nyelvű előadások hangzottak el: a résztvevők többek között a debreceni Lajos Veronika, a kolozsvári Tánczos Vilmos és Pozsony Ferenc előadását hallgathatták meg, ugyanakkor a varsói Agnieszka Barszczewska tanulmányát is elolvashatták. Peti Lehel néprajzkutató, a Kisebbségkutató Intézet munkatársa, a konferencia főszervezője elmondta: a tudományos tanácskozás célja fórumot teremteni azoknak a kutatóknak, akik a romániai kisebbségek körében vizsgálódnak. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet egyik legnagyobb projektje a kisebbségek intézményrendszere kataszterének elkészítése volt, ugyanakkor számba vették a kisebbségi közösségekről jelentős tudással rendelkező személyeket is. /F. Zs. : Konferencia a nemzeti kisebbségek helyzetéről. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

2014. oktĂłber 2.

Szerelem első hallásra – interjú egy lengyel csángókutatóval
A moldvai csángók és a kárpáti ruszinok identitásának 1867 és 1947 közötti változását vizsgálta nemrég megjelent lengyel nyelvű könyvében Agnieszka Barszczewska. A magyarul kiválóan beszélő lengyel kutató azt mondta nekem: a Vatikánnak komoly felelőssége van a csángó identitás megváltozásában. 
-Miért kezdett érdeklődni a magyar nyelv iránt?
-Gimnazistakoromban diákszínjátszó csoportommal egy hollandiai színházi fesztiválon szerepeltünk, ahol magyarok is voltak. Első hallásra beleszerettem a nyelvbe, nagyon színesnek és dallamosnak tűnt. Aztán hamarosan rátaláltam a népzenére és a néptáncra is.
-Több lett ez egy nyári diákfellángolásnál…
-Igen, érettségi után Varsóba olasz és magyar, Krakkóba román szakra felvételiztem. Mindenhova bejutottam, ezért választani kellett, s én a magyar nyelv mellett döntöttem. Ekkor még nem tudtam magyarul, az intenzív tanulás csak ezután kezdődött.
-És hogyan jutott el a románig?
- Ebben is van szerepe a véletlennek. Bár tengerparton, Gdanskban nőttem fel, édesapámmal gyerekkoromban sokat jártunk kirándulni Dél-Lengyelországba, tehát már kicsiként megszerettem a hegyeket. Nagyon megfogott, amikor már kicsit idősebben lenyűgöző képeket láttam a Fogarasi-havasokról és megmaradt bennem egy, a Ceauşescu-korszak árvaházairól szóló film is. Megrázó élmény volt. Elkezdett érdekelni a román történelem is. Tudni kell, hogy Lengyelországban pozitívan emlékeznek arra, hogy 1939-ben a román kormány befogadta a németek és a szovjetek elől menekülő lengyel kormányt.
- Akárcsak a magyarok többtízezer lengyel menekültet… Az egyetemen a nehéznek tartott magyar nyelv intenzív tanulása nem bátortalanította el?
-Az első évben egy héten tizenkét nyelvóránk volt, de szerencsére nagyszerű tanártól tanulhattunk, ráadásul én szeretek szótárakat lapozgatni, nyelvet tanulni, úgyhogy nem okozott gondot a kemény munka. Még gimnazistaként jártam Magyarországon a Hollandiában megismert barátoknál, akkor már tudtam, hogy az önök nyelvével, kultúrájával szeretnék minél alaposabban megismerkedni. Megfelelő motivációval vetettem hát magam az egyetemi munkával.
- IdĂĄig kitartottam, de most muszĂĄj feltennem a kĂŠrdĂŠst a tĂśrtĂŠnelmi barĂĄtsĂĄgrĂłl. A lengyel ĂŠs a magyar tĂŠnyleg egyĂźtt harcol ĂŠs issza borĂĄt?
- Életemben sokszor megtapasztaltam, hogy e különleges kapcsolat száz százalékban igaz. Magyarországra látogatva rögtön az volt az érzésem, hogy a magyarok temperamentuma, szokásai nagyon hasonlítanak a lengyelekéhez.
-És miként talált rá a moldvai csángók – a magyar történelemben különösen érzékeny – témájára?
-A néptáncon keresztül. Budapesti ösztöndíjas időszakomban jártam a Marczibányi téri művelődési ház szerdai moldvai táncházaiban, s ezen élményeknek is lehetett szerepe abban, hogy szakdolgozatomat az erdélyi magyar kisebbség Ceauşescu alatti helyzetéről írjam. Doktorim pedig a moldvai csángókról szólt, kiegészülve a kárpáti ruszinok problematikájával. Erdélybe végül 2003-ban jutottam el először, így végre az időközben elsajátított román nyelvnek is hasznát vehettem. Jártam többek között Csíkszeredában, Brassóban, Kolozsváron. Számos kiváló embert, kollégát ismerhettem meg, akikkel mind a mai napig kapcsolatban vagyok.
-Az elmúlt másfélszáz évben rengetegen írtak a moldvai csángókról, identitásukról, kultúrájukról. Ön milyen újdonságot fedezett fel?
- Tanulságos a kárpáti ruszinok sorsával, identitásépítésével kapcsolatos összevetés, ezzel tudomásom szerint eddig senki nem foglalkozott. Mindkét esetben olyan csoportról beszélünk, amely a 19. századi nemzeti ébredésből szinte teljesen kimaradt, kultúrák ütközőzónájában élt. Másrész egy ösztöndíjnak köszönhetően egy évig kutathattam a Vatikánban, s számos korábban ismeretlen dokumentumot találtam. Tanulmányozhattam például a bukaresti apostoli nunciatúra iratait, igaz, a huszadik század negyvenes éveitől már sok a hiányosság.
-A magyar nyelvet még őrző moldvai csángóknak élő fájdalom, hogy nem hallgathatnak misét anyanyelvükön.
-Igen, szerintem ebben az ügyben a katolikus egyháznak meg kellene hallani hívei véleményét. Persze az újkorban odaküldött olasz missziós papoknak könnyebb volt a románt megtanulni, mint a magyart, később pedig a Vatikán a kialakuló román nemzetállammal, s az ortodox egyházzal nem akart a magyar nyelvű misézés miatt konfliktust. Az a tény, hogy az évszázadok folyamán a falusi közösségekben nagy tekintélynek örvendő papok szinte kivétel nélkül olaszok, később elrománosodott csángók voltak, nagyban hozzájárult a moldvai csángók identitásának megváltozásához.
-Megfordíthatja az asszimilációt az erdélyi és magyarországi lelkesedésből évek óta működő moldvai magyaroktatás?
- Lehet hatása, különben a ruszin nemzeti ébredésre is hatott külső tényező, például az Amerikába vándoroltak anyagi-szellemi támogatása.
-Tervezi, hogy tovĂĄbbra is foglalkozik a magyar kisebbsĂŠgek, illetve KĂśzĂŠp-EurĂłpa nemzetisĂŠgek kĂŠrdĂŠseivel?
- Jelenleg főleg fordítok, de három éve a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetnél jelent meg egy részben általam szerkesztett kötet a kisebbségi közösségek modernizációjának problémáiról. Most éppen a közép-európai „homo sovieticus” kialakulása és utóélete érdekel, jó lenne ebben a témában egy alaposabb kutatást is végezni.
Ablonczy BĂĄlint
valasz.hu/itthon
Heti VĂĄlasz (Budapest)

lapozĂĄs: 1-5




(c) ErdĂŠlyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | MĂŠdiaajĂĄnlat | AdatvĂŠdelmi zĂĄradĂŠk