udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
265
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 241-265
Névmutató:
Demény Péter
1994. február 5.
Febr. 5-én nagyon kevesen jelent meg Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában, a Látó folyóirat 1993-as évfolyamának legjobb írásait jutalmazó díjkiosztó ünnepségen. Markó Béla főszerkesztő három díjazottat köszöntött, a negyedik, Egyed Emese külföldön van. Ferenczes István költő csíkszentdomokosi tényfeltáró riportjáért kapott díjat, az esszé, kritika kategóriában Jakabffy Tamás, a Keresztény Szó (Kolozsvár) felelős szerkesztője pedig Határátlépés kötetéért. Jelen volt felesége, Kisgyörgy Réka is, aki frissen kiadott kötetét dedikálta. Demény Péter kolozsvári egyetemista verseivel hívta fel magára a figyelmet. /Népújság (Marosvásárhely), Múzsa melléklet, febr. 10./1995. február 1.
Láng Zsolt író, a marosvásárhelyi Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője mutatta be a lapot. Májusban harmadszor rendezik meg a Fiatal Írók Árkosi Találkozóját.- Gondot jelent az elszigetelődés, az új nemzedékek írásait /például Vida Gábor, Jánk Ferenc, Demény Péter, akiknek már kötetük is van/ Magyarországon nem közlik. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 1./1995. május 18.
1993 szeptemberében látott napvilágot a Mentor Kiadó /Marosvásárhely/ első kötete, adott tájékoztatást a kiadó igazgatója, Káli Király István. Szerződést kötöttek a Kriterionnal, hogy átveszik tőlük a kezdő írók közlését, 1994-ben öt elsőkötetest adtak ki /Jakabffy Tamás, Molnár Vilmos, Jánk Károly, Demény Péter és Vida Gábor/. Idei tervükben monográfiák kiadása szerepel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./ 1998. május 17.
Máj. 16-17-én Szatmárnémetiben, illetve Szatmárhegyen Páskándi Géza ünnepségsorozatra került sor a költő születésének 65. évfordulója alkalmából. A Kölcsey Kör /Szatmárnémeti/, az EMKE, a Szatmár megyei Művelődési Felügyelőség, a Kölcsey Ferenc Kollégium, a Páskándi-ünnepségek Szatmárhegyi Kezdeményező Bizottsága és a Páskándi Géza Baráti Társaság szervezésében megtartott rendezvény első napján Szatmárnémetiben "Mi nékem az igazság?" címmel irodalmi tanácskozást tartottak Páskándi Géza életművéről. Köszöntőt mondott Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke, Székely József, a Kölcsey Ferenc Kollégium igazgatója és Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere. A tanácskozást délelőtt Dávid Gyula, az EMKE országos elnöke (Kolozsvár), délután Székelyhidi Ágoston (Debrecen) vezette; előadást tartottak: Szász László (Nagykörös), Kötő József (Kolozsvár), Demény Péter (Kolozsvár), Bertha Zoltán (Debrecen), Láng Gusztáv (Szombathely), Szakolczay Lajos (Budapest), Dávid Gyula (Kolozsvár). Ezt követően a költő egykori iskolájában tartottak ünnepséget, ahol többek között beszédet mondott Szakonyi Károly, a Páskándi Alapítvány kuratóriumi elnöke (Budapest), Páskándiné Sebők Anna, a költő özvegye Budapestről, Dávid Gyula és Székelyhidi Ágoston (Debrecen), Este a Kölcsey Ferenc Kollégium diákjainak előadásában bemutatták Páskándi Géza Az eb olykor emeli lábát c. színdarabját. Május 17-én Szatmárhegyen ünnepi istentisztelet volt a református templomban, ahol köszöntőt mondott Kovács Ferenc lelkipásztor, és igét hirdetett Tőkés László református püspök. Ezután a részvevők a költő egykori szülőháza helyén álló épülethez vonultak, ahol emléktábla-avatásra került sor. Itt beszédet mondott Szilágyi Sándor, a Páskándi-ünnepségek Szatmárhegyi Kezdeményező Bizottságának elnöke, a községi tanács titkára, Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Felügyelőség főfelügyelője, valamint Gál Sándor, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke Budapestről és Dobos László, az MVSZ alelnöke Pozsonyból. A községi Művelődési Otthonban ezután ünnepi műsor és színelőadás következett, ahol ünnepi beszédet mondott Kötő József, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, oktatásügyi államtitkár és Kelemen Hunor, a Művelődési Minisztérium államtitkára. A rendezvénysorozatot a román Művelődési Minisztérium, az Illyés Közalapítvány és a magyarországi Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatta. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 20., 1267. sz./1999. március 11.
Márc. 7-én lett volna hetvenéves Székely János költő, drámaíró, műfordító. Ebből az alkalomból Marosvásárhelyen, a Bernády György Művelődési Központban emlékestet tartottak, melynek keretében Demény Péter, a Kriterion kolozsvári szerkesztője bemutatta a kiadó két friss kötetét: a Semmi soha Székely János válogatott verseit, A másik torony című pedig prózai írásait tartalmazza. /Székely Jánosra emlékezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./ Székely János /Torda, 1929. márc. 7. - Marosvásárhely, 1992. aug. 24./1999. július 10.
Demény Péter, a Kriterion szerkesztője beszámolt a kiadó 1999. évi tevékenységéről, a megjelent kötetekről és könyvtervekről. Az első félév sikeres volt. Kiemelkedő Hervay Gizella: Az idő körei című, a Romániai Magyar Írók sorozatban megjelent kötete, mely a költőnő összegyűjtött verseit tartalmazza, valamint Benkő József Transsylvania specialis című műve. Ez a Fehér Könyvek sorozatban megjelent könyv aprólékosságig menő leírása a tizennyolcadik századi Erdélynek, Orbán Balázs A Székelyföld leírása elődjének is tekinthető. A Romániai Magyar Írók sorozatban - mely olyan írók műveit közli, ahol az életmű már lezárult -, megemlíthető Székely János Semmi - soha, valamint Páskándi Géza: Erdélyi triptichon című kötete. A Téka sorozatban Kis András levéltáros összeállításában a Boszorkányok, kuruzslók, szalmakoszorús paráznák című kötet jelent meg, mely a XVI-XIX. század boszorkánypereivel foglalkozik. A középiskolásoknak és egyetemistáknak szánt Kincses Könyvtár sorozatban látott napvilágot Dienes István: A honfoglaló magyarok. Megjelent még Murvai László: Bárd Oszkár monográfia, Fodor Sándor: Bimbi tábornok, Pusztai János: Csapdában, Tüdős S. Kinga: Székely főnemesi életmód a XVII. század alkonyán, Benkő József: Ószékely népballadák. A közeljövőben a Történelmi Regények sorozatban hozzák ki Makkai Sándor: Sárga vihar című kötetét, a másik a Gordiusz sorozat, melyben V. András János fordításában Lucian Boia román történész egy művét jelentetik meg. - Az anyagi fedezetet többnyire pályázatok útján sikerül előteremteniük, elsősorban a román, illetve a magyar művelődési minisztériumtól, valamint a Soros Alapítványtól (bár ez utóbbi kezdi felfüggeszteni könyvprogramját, egyre szűkebb keretek között támogatja a könyvkiadást). Olykor önköltségen is adunk ki köteteket (pl. Egyed Emese: Mesék, Lászlóffy Csaba: Hosszú galopp Liliputban). A budapesti Magyar Könyvklubbal közösen jelentették meg Szilágyi Domokos: Leltár az évszakokról című kötetét. /Kriterion 1999 - első félév. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./1999. augusztus 7.
Cs. Gyimesi Éva Colloquium Transsylvanicumnak (Mentor, Marosvásárhely, 1998) című kötetének ezt az alcímet adta: értelmiségi önreflexiók. Legutóbbi könyvének /Kritikai mozaik. Polis, Kolozsvár, 1999/ alcíme pedig: kritikai esszék, tanulmányok 1972-1998. Demény Péter nagy elismeréssel méltatta Cs. Gyimesi tanulmányköteteit. A szerző okos, higgadt elemzéseket írt a nemzetről, az egyetemről, az esztétikumról és a létértelmezésről. /Demény Péter: Huszonhat év. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./1999. szeptember 2.
Bertha Zoltán /Debrecen/ irodalomtörténész állapította meg: "egy történelmi, pozíciójában megrendült, identitásában és önbecsülésében sorvadó, eszmei tájékozottságában elbizonytalanodó nemzettársadalom - mint amilyen a Kárpát-medencei etnikai térvesztését, demográfiai fogyatkozását és elerőtlenedését folyamatosan átélő magyarság - sem csorbul attól, ha fenntartja az eszményállító írásművészet sorskifejező akaratába vetett bizalmát, vagyis ideálképző értéktudatának önmegtartó energiáit." Bertha Zoltán ennek alátámasztásául idézett határon túli magyar íróktól, Sütő Andrástól, a vajdasági Tari Istvántól, a kárpátaljai Füzesi Magdától, az erdélyi Szőcs Gézától, Kovács András Ferenctől, Demény Pétertől és Orbán János Dénestől. /Bertha Zoltán: Irodalom és nemzet. = A Hét (Bukarest), szept. 2./1999. november 9.
Demény Péter Kovács András Ferenc Saltus hungaricus című /alcíme: Összmagyar versek a szórványban/ kötetét ismertette nagy elismeréssel. Demény az ismertetés ürügyén sietett kijelenteni, hogy az összmagyar az anyaországi politika "legnagyobb ostobasága", továbbá meghatározást is adott: "Az összmagyarok ideológiája tulajdonképpen kirekesztő, hiszen rigorózus szabályok határozzák meg, mi a magyar, hogyan magyar, mitől magyar stb. A provincializmus ismét nehezen elérhető csúcsokra hágott." Az egyedül helyes út tehát az elhatárolódás, a nemzeti érzés kigúnyolása, megvetése - az Esterházy Péter által képviselt /jól fizetett/ divat utánozása. Demény sorolja, mi az elvetendő: a súly alatt a pálma, a Tündérkert ideológiája. Ettől meg kell szabadulni. - A recenzens idézett Kovács András Ferenctől: "Magyarságnak nagyot ugort/az ára! Mind több mászkál ősi ugor-/Kafára". /Demény Péter: Hajba kapnak a váteszek a nemzeti "ugorkafa" tövében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 9./ Demény Péter tételének igazolására a Népszavában, a Magyar Hírlapban vagy az Élet és Irodalomban százával találhat cikkeket. 2000. január 17.
Demény Péter reagált a Molnár Gusztávval készült interjúra /Krónika, jan. 15./: az RMDSZ-nek ki kell dolgoznia egy jövőképet. Stratégiára van szükség. Fölkészült politikusok kellenek, a magyar ifjúság számára egyetemet, munkaalkalmat kell teremteni. /Demény Péter: Jövőkép az RMDSZ-nek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./2000. február 14.
Febr. 13-án Marosvásárhelyen, a Látó Irodalmi Színpadán a szépirodalmi folyóirat nívódíjait adták át azoknak a szerzőknek, akiket a lap szerkesztősége korábban Látó-díjra javasolt. Két szerző /Szilágyi Júlia kolozsvári esszéíró és a szintén kolozsvári Demény Péter/ másodszor kapta a díjat, a harmadik díjazott Molnár Vilmos csíkszeredai prózaíró, a Székelyföld című kulturális folyóirat szerkesztője. A Látó debüt-díját a tanulmányait Kolozsváron folytató Karácsonyi Zsoltnak adták. /Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 14./2000. március 7.
Kolozsváron, márc. 4-én, Mátyás király szülőházában tartották a VIII. Mátyás-napok ünnepi zárórendezvényét. A Mi végre vagyunk a világon című kerekasztal-beszélgetésen Demény Péter moderátor megkérdezte, hogy a megjelentek között van-e reneszánszkutató. Kiderült, hogy hivatalos keretek között sem Magyarországon, sem Romániában nincs ilyen képzés. Kisvárdán viszont már az alapképzésbe sikerült bevonni a reneszánsz kort, kamarazene osztályok létesültek. László Bakk Anikó elmondta, hogy a kolozsvári Corvin Klubban a reneszánsz emberben tudatosodott homo ludens minőséget próbálják újraéleszteni és tovább éltetni. Ha egyszer valakinek szenvedélyévé vált a régizene, akkor megtalálja a módját, hogy a gyermekeknek, fiataloknak "egyfajta kulcsot" nyújtson egy más kor, egy más világ felé. Szőcs István a Hunyadiak családtörténete címen tartott előadást. A Musica Historica (Budapest) régizene együttes műsora a középkor, reneszánsz, barokk és verbunkos kor bordalaiból nyújtott ízelítőt. Az ünnepi napokat a hagyományos táncház zárta. /Kulcsár Gabriella: VIII. Mátyás-napok. Ünnepi zárórendezvények. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./2000. július 5.
Vámszer Márta főszerkesztő halála után sokan aggódtak az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár sorsáért. Kósa Ferenc egyetemi docens megnyugtatott mindenkit: Zsemlyei János professzorral vették át az irányítást. Kósa ősztől nyugdíjba megy, de nyelvtörténeti előadásait továbbra is megtartja. Zsemlyei pedig egy év múlva vonul nyugalomba. Ősztől új munkatársak is belépnek: Csomortáni Magdolna adjunktus, miután megszerezte doktorátusi címét, bekapcsolódik a munkába, Zsemlyei Borbála, aki idén végzett a bölcsészkaron, szintén vállalná a közreműködést. Elkészült a tizenegyedik kötet anyaga. /Demény Péter: Folytatódnak az Erdélyi Szótörténeti Tár munkálatai. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./2000. augusztus 29.
Demény Péter a Reményik Sándorra emlékezés kapcsán kifejtette, hogy a diktatúra véget ért, ″egy nép nem adhatja át magát a mélabúnak: egy népnek lennie kell mindenekfölött.″ A nosztalgia többet árt, mint használ. Ideje volna elfogadni, hogy ″ugyanannyira vágyunk szeretetre, mint más népek fiai szoktak.″ /Demény Péter: Isten és szerelem. = Krónika (Kolozsvár), aug. 29./ Lászlóffy Csaba elutasította Demény Péter véleményét, hogy az ünnepek ″egy fogcsikorgató népnek készülnek″... Demény szerint ″a diktatúra véget ért″... ″az ellenállás tétje megszűnt″. Lászlóffy megkérdezte: hát a magyarellenes, ″az ördög nyelve″-ellenes román egyházi uszítás: a klézsei tudósítás ugyanabban a lapszámban? /Ugyanis a Krónika azon száma ezzel a címmel tudósított: Akadályozzák a moldvai csángómagyar képviselők munkáját./ Lászlóffy tovább kérdezett: vajon Bánffy Miklós, Kós Károly, Berde Mária, Reményik kortársai csak a fogukat vicsorgatták? ″Hát a másfél milliós magyar közösség, mindazok, akik elszenvedték a véres pogrommal körített választásokat, a földek és erdők, egyházi javak elkobozását és az iskolák bezárását?!″ /Lászlóffy Csaba: Tehén és takarmány. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./2000. december 4.
A székelyudvarhelyi székhellyel bejegyzett Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány idén is kiosztotta a díjakat. A meghirdetett esszépályázat legjobbjai kaptak elismerést: Balázs Imre József, Demény Péter és Szakács István Péter. Dicséretet kapott Fábián Lajos és Végh Balázs. Ezután a hetvenéves és a hetvennél idősebb írókat köszöntötték, név szerint Létay Lajost, Hornyák Józsefet, Csávossy Györgyöt és Szabó Gyulát. /Öreg írók gyér udvara. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 4./2000. december 8.
Balázs Imre József esszéjében az utóbbi évek erdélyi magyar irodalmával foglalkozott. Szerinte az ″1994 és 1995 a fiatal irodalom olyan besűrűsödését jelenti Erdélyben, amilyent azelőtt is, azután is igencsak ritkán lehetett tapasztalni. 1994-ben jelent meg Vida Gábor, Jánk Károly és Demény Péter első kötete a Mentor Kiadónál, 1995-ben Kelemen Hunor verseskötete a Kriterionnál, illetve az Előretolt Helyőrség három év eleji száma után az első négy Helyőrség-könyv: az Orbán János Dénesé, a Sántha Attiláé, a László Noémié és a Fekete Vincéé.″ És ekkor látott napvilágot György Attila első könyve is Csíkszeredában. Vida és Jánk közelebb állnak a magyarországi irodalom egy visszafogottabb vonalához. Kelemen Hunor és László Noémi szintén ide sorolhatók. Demény Péter nem áll messze Orbán János Dénes vagy Varró Dániel néhány szövegétől, csak más hagyományhoz nyúl vissza, szinte kizárólagosan: a századelő heltais-sanzonos mentalitásához. Az Előretolt Helyőrség szerkesztői-szerzői (Orbán János Dénes, Sántha Attila, s a háttérben Fekete Vince) viszont nem kitalálják, megtervezik színreléptüket. Bedobnak a köztudatba egy fogalmat - a transzközepet -, amiről vitázni lehet, s amelyről "kikérik″ a szakma véleményét. A "szakma″ (többek között Cs. Gyimesi Éva és Berszán István) közli, hogy a transzközép egy jelentés nélküli szó, amely azonban a róla szóló beszédben jelenvalóként szimulálódik. Ezt a csoport azzal a logikával fordítja a szó javára, hogy "ha a transzközép olyasvalami, hogy a szakma is foglalkozik vele, akkor bizonyára nagyon fontos dolog″. - ″Igazából a posztmodern világ első komplex feltűnése ez a magyar irodalomban és körülötte. A posztmodern mentalitásnak, írásmódnak (amely igazából többes számban, írásmódoknak értendő) voltak már előzményei a magyar nyelvterületen, a posztmodern marketingtechnológiáknak és az explicit fogyasztói-szolgáltatói ideológiának viszont nem.″ A transzközép kiáltványok a saját újszerűségük, "világalapító″ gesztusuk legitimálása érdekében egészen más képet festenek a posztmodernről. Sántha Attila legelső kiáltványa például egyenesen a posztmodernre való nemet mondás gesztusából eredezteti a transzközépet: "Az antiposztmodern egyaránt modern- és posztmodern-ellenes, a posztmodernséget a modernitás záróakkordjaként értelmezi. A NEM szaltószabadságot nyújtó lázadása jelen esetben egyaránt irányul a modernitásnak az egymásba játszó mindkét véglete, a modern és a posztmodern ellen. Az irodalmi antiposztmodern egy időben veti el a Nagy Történet, illetve a Nagy Történet Hiányának mítoszait.″ Ezután a nemet mondó gesztus után nevezi el új néven az "antiposztmodern-t″ transzközépnek: "A kezdeti "nem" fölött lebegve, a transzközép többé nem tagad, territóriuma voltaképp a tagadáson túl kezdődik″. Sántha úgy tesz tehát, mintha a transzközéphez nem tartozna hozzá a tagadás, hiszen az, ami tagadott, még más néven neveztetett. - Később azután több interjúban és felolvasóesten elhangzott, hogy a transzközép egy blöff volt, egy fogalom, amely körül vitázni lehet. /Balázs Imre József Az erdélyi magyarirodalom neve. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./2001. február 2.
Jan. 31-én Kolozsváron, a Röser könyvesboltban mutatta be Demény Péter a Komp-Press Kiadó Ariadné-sorozatában megjelent Egyed Emese esszéket, tanulmányokat tartalmazó új könyvét, Olvasó nappal, író este címmel. /Olvasó nappal, író este. Bemutatták Egyed Emese új kötetét. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./2001. február 10.
Legnagyobb félelmem az, hogy nem tudok megírni mindent, amit meg szeretnék, jegyezte meg Murádin Jenő kolozsvári művészettörténész. Az erdélyi képzőművészekről szóló, Kriterionnál megjelent monográfiák egyharmadát Murádin Jenő írta. 1966-tól az Igazság szerkesztőségében dolgozott, a művészeti rovatnál, de az Egyetemi Könyvtárban kutatott napestig. Évtizedeken keresztül cédulázott, feldolgozott minden olyan adatot, amely az utóbbi százötven évben a képzőművészetre vonatkozik. E munka eredményeként összeállított egy olyan kartotékrendszert, amelynek alapján meg tudja mondani, melyik erdélyi képzőművész mikor és hol állított ki, hogyan értékelte ezeket a tárlatokat a kortárs kritika, illetve melyik kiadó és milyen kötetben használta műveik reprodukcióját. Kelemen Lajos követője volt: aki pozitivista módon gyűjtötte az adatokat. Legutóbbi kötetei: Nagybánya 100 éve (Miskolc, 1996, társszerzőként), Erdélyi festőiskolák (Kriterion, 1997), Kovács Zoltán munkásságát feldolgozó monográfia (Yoyo Only, 1998) és a Vass Áron-kötet (uo., 1998). /Demény Péter: Könyvtár és szerkesztőség között. Beszélgetés Murádin Jenő kolozsvári művészettörténésszel. = Krónika (Kolozsvár), febr. 10./2001. március 15.
A Párizsban élő Méray Tibor író, az Irodalmi Újság főszerkesztője által alapított, erdélyi fiatal magyar újságírók három hónapos magyarországi továbbtanulását elősegítő, 2001. márc. 15-én hatodik alkalommal kiosztott díjat, az alapító kijelölte bizottság Demény Péter fiatal kolozsvári újságírónak, a Krónika napilap munkatársának ítélte. A pályázatok elbírálásakor a bizottság (Kántor Lajos, Lászlóffy Csaba és Tibori Szabó Zoltán) megállapította: a Méray-díj kiosztása óta az idén érkezett be a legjobb, legszínvonalasabb termés, és ez a döntést nagyon megnehezítette. /Méray-díj 2001. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 15./2001. április 7.
Papp Sándor Zsigmond, Demény Péter és Balázs Imre József voltak a meghívottai annak az irodalmi estnek, amely része volt a KMDSZ múlt hét végi születésnapi rendezvénysorozatának. Többek között azt tárgyalták, hogy van-e létjogosultsága egy recenzióról írt kritikának. Demény Péter szerint akkor van, ha az elfogadható érveket is tartalmaz. A kortárs erdélyi magyar irodalomról folyó vitából kiderült, hogy bizonyos szakadékok léteznek különböző csoportok - így például a jelenlévők és a transzközép - között. Egyes vélemények szerint a transzközép fogalma alá sorolt személyek közül kevesen képviselnek igazán értéket. A meghívottak néhány szóban ismertették készülő könyveiket is. Papp Sándor Zsigmond új regényének egyedisége az lesz, hogy benne a történet fordítva íródik, tehát a majdani olvasó az eseményeket a végétől visszafelé követheti. /B. Cs.: Születésnapi irodalom. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./ A fórum elmaradt, mert a fiatalok nem jöttek el, csak a KMDSZ-vezetők voltak jelen. /Bpelőd: Nulladik típusú találkozás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./