Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 27 találat lapozás: 1-27

Névmutató: Murányi Sándor Olivér

2002. július 8.

Júl. 6-án ünnepelték a Vasvári Pál Emléknapokat Kőrösfőn, Magyarvalkón, Bánffyhunyadon. Kőrösfőn a kultúrotthonban Péntek László, a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet elnöke köszöntötte a közönséget. Dr. Egyed Ákos történész-professzor vázolta Kalotaszeg helyzetét a szabadságharc idején, hangsúlyozottan kitérve Vasvárira és Kossuth Lajosra. A diákok Ki tud többet Vasvári Pálról? című hagyományos történelmi vetélkedőjén három csapat vett részt. Tóthpál Tamás Vasvári Pál a román források tükrében címmel beszélt. Magyarvalkón folytatódott az ünnepség, Dr. Egyed Ákos, Kun Ferenc, a budapesti Rákóczi Szövetség alelnöke, illetve a somoskőújfalusi Murányi Sándor szólt a jelenlévőkhöz, majd koszorúkat helyeztek el a Vasvári-kopjafánál. Júl. 7-én Kőrösfőn istentisztelettel vette kezdetét az ünnep második napja. Az idei Vasvári Pál-díjakat az alábbi öt személy kapta: Tóthpál Tamás, aki tavaly először szervezte meg a Vasvári-napokhoz szorosan kapcsolódó Vasvári-biciklitúrát, Major István, a zilahi Colorprint nyomda igazgatója, aki a Vasvárival és a magyar szabadságharccal kapcsolatos tájékoztató jellegű nyomtatványokat immár évek óta önzetlenül elkészíti, Szabó László magyar ifjúsági államtitkár-helyettes, aki jelentős támogatást nyújtott a tavalyi Vasvári-napok megszervezésére, Kator Tamás, a Forráshely Alapítvány által szervezett Csáfordjánosfai Nemzetközi Diáktábor főmunkatársa, valamint Murányi Sándor, aki már 1990 előtt is foglalkozott Vasvári sírjának felkutatásával. /K. E.: Nem hanyatlik a Vasvári-napok népszerűsége. A megmaradás ünnepe Kőrösfőn, Magyarvalkón, Bánffyhunyadon. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./

2002. október 11.

Markó Bélához írt nyílt levelet egy székelyudvarhelyi születésű fiatal, aki idén államvizsgázott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Azt javasolta, hogy a jól kereső RMDSZ-vezetők /képviselők, szenátorok/ a fizetésük negyven százalékából hozzanak létre egy alapítványt, amellyel segítenék a frissen végzett egyetemistákat, hogy albérletet, megélhetést találjanak otthon, Erdélyben. A levélíró végzett tanárként egy pesti IKEA áruház éttermében mosogat, felszolgál és az egyheti keresete meghaladja az otthoni havi tanári fizetését. "Nincs lelkiismeretfurdalásom azokért a gyerekekért, akiket Erdélyben tanítanom kellene, mert nem önmagamat hoztam ebbe a helyzetbe." Az RMDSZ - tanácskozások nem azért vannak, hogy megoldják a problémát, hanem a szavazótábor megtartására, hogy megmaradjon a munkahely Bukarestben. /Murányi Sándor: Menni vagy menni? Nyílt levél Markó Bélához, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Elnökéhez. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./ Erre a levélre Makkay József újságíró reagált, mert őt az áttelepedett erdélyi magyarok bizonyítványmagyarázgatása mindig felháborította. Nem Markó Bélát vagy az RMDSZ-t szeretném a felelősség alól mentesíteni. Rosszul keresnek fiatal magyar színészeik, lelkészeik és azok a tanárok, akikben mégis volt annyi elhivatottsági érzés, hogy magyar szóra oktassák itt Erdélyben a nebulókat. "RMDSZ-nek, egyháznak, civil szervezeteknek valójában azokon kellene segíteni, akik nem a partvonalról kiabálnak be, hanem a pályán maradva harcolnak megmaradásunkért." /Makkay József: A távozók magyarázkodása. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

2007. december 17.

December 14-én Csíkszeredán ünnepélyesen átadták Dávid Gyulának a könyvkiadás szolgálatában végzett több mint félévszázados tevékenységéért a Kriterion-koszorút. Dávid egyik méltatója, Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus elmondta, hogy átnézve az eddigi, Kriterion-koszorúval díjazottak névsorát, van közöttük valami hasonlóság, valami közös. Olyan emberek kapták mindeddig, akik a munkájuk során a maguk területén jelentős alkotások sorát hozták létre. „Dávid Gyula munkássága átfogja egész szellemi életünket, és egy olyan, még befejezetlen életmű rajzolódik ki munkássága nyomán, amely mérföldkő a romániai magyar szellemi életben” – hangsúlyozta Gálfalvi Zsolt. - A Kriterion-koszorú inkább előlege annak, amit még meg kell csinálnom – vélte a kitüntetett, Dávid Gyula, a kolozsvári Polis Könyvkiadó igazgatója. Számára mindig fontosabb volt mások könyveit a megjelenés felé segíteni, mint hogy ő szaporítaná eggyel a megjelenő kötetek számát. Úgy vélte, ezt a koszorút ő már régen megkapta, babérlevelenként, és további babérleveleket akar az eddigiekhez hozzáadni. Még tető alá szeretné hozni a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon utolsó kötetét, a tavaly megjelent 56-os életrajzi adattárhoz azóta is gyűltek az anyagok, a Bánffy-, valamint a Reményik-életrajz hátralévő köteteit is nyomdában szeretné tudni. Dávid Gyula Bukarestben, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnál /CNSAS/ betekintett saját dossziéjába, ezt szeretné még feldolgozni. December 15-én Brassóban, az Erdélyi Magyar Írók Ligája /E-MIL/ díjkiosztó gálaestjén Mikó Andrásra, a tragikus körülmények között 19 éves korában elhunyt fiatal költő halálának 10. évfordulójára is emlékeztek a Mikó András Alapítvány szervezésében. /Horváth István: Elismerés babérlevelenként. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./ Brassóban az E-MIL-gálán a Méhes Györgyről elnevezett nagydíjat Bogdán László író, költő kapta idén megjelent, Hutera Béla utolsó utazása című regényéért. Az elismerés egyben főhajtás Bogdán eddigi, közel harminc kötetre rúgó életműve előtt is. Farkas Árpád költő betegsége miatt nem méltathatta személyesen a díjazottat, levelében viszont s elismerő képet vázolt fel róla. A Méhes-debütdíjat a székelyudvarhelyi születésű Bálint Tamás vehette át, akinek A pap leánya, birtokostul című verseskötete alig pár nappal a díjátadó előtt jelent meg. Az Aradon szerkesztett Irodalmi Jelen folyóirat három díjat osztott, irodalomtudomány és kritika kategóriában Pécsi Györgyi, lírájáért a második, Mi nem lóg, ha áll című verseskönyvével jelentkező Muszka Sándor költő vehette át az elismerést. A lap prózadíját egy tízéves kézdivásárhelyi kislány, Veress Anna kapta. A Márkus Barbarossa János író által létrehozott Avantgarderobe-díjat Murányi Sándor Olivér érdemelte Felnyomták szentnek című első szépirodalmi kötetéért. Ugyanebben az elismerésben részesült Kiss–Budai Tibor is, az E-MIL rendezvényeinek mesterszakácsa – nemcsak kiváló főztjéért. A harmadik Avantgarderobe-díj a tehetségkutatással foglalkozó Bretter György Irodalmi Körhöz került. Különdíjat kapott továbbá Mátis Jenő Kolozs megyei tanácsos a liga népszerűsítését segítő szervezői munkájáért. A Mikó András-díjat Magyari Ágnes prózaíró kapta. /Burus János Botond: Díjak korhatár nélkül. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

2007. december 17.

Hármas könyvbemutatót tartottak december 13-án Kolozsváron. Az elsőkötetes Bálint Tamás közgazdaságtan-hallgató A pap leánya, birtokostul című könyvének bemutatójára öltönyben érkezett, verseit laptopból olvasta. A székelyudvarhelyi Murányi Sándor Olivér Felnyomták szentnek című könyvét ismertető szövegből kiderült, hogy a szerző előzőleg néhány évet töltött a gyulafehérvári papi szemináriumban. Muszka Sándor második, Mi nem lóg, ha áll című kötetével jelentkezett. /Burus János Botond: Rekeszizmokat próbáló irodalom. = Krónika (Kolozsvár), dec. 17./

2008. január 3.

Az év végén az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy Székelyudvarhelyen tartott hármas könyvbemutatót. Az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL), az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) és az ERGO-Erdélyi Gondolat Egyesület szervezte könyvbemutatón Lőrincz György író, az EMIA elnöke üdvözölte a közönséget, ezután pedig rögtön színre lépett a debütáns, Bálint Tamás (Irodalmi Jelen – Méhes György-debütdíj). A pap leánya, birtokostul (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség-könyvek) című kötetét Orbán János Dénes, az E-MIL elnöke mutatta be. Nagy Koppány Zsolt tetszést aratott a limerikekkel. Murányi Sándor Olivér Felnyomták szentnek (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség-könyvek) című novelláskötét bemutatták, továbbá sikere volt a kézdivásárhelyi Muszka Sándor Mi nem lóg ha áll (Erdélyi Híradó Kiadó, Előretolt Helyőrség-könyvek, Irodalmi Jelen) című munkájának, ez próza és vers egyben, illetve két részben. /Barabás Blanka: Csak Az nem elég. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 3./

2008. január 4.

Három szerző, Bálint Tamás, Murányi Sándor Olivér és Muszka Sándor új kötetét mutatta be az óév végén Székelyudvarhelyen három rangos irodalmár, Orbán János Dénes, Nagy Koppány Zsolt és Sántha Attila, mindannyian a transzközépnek becézett erdélyi irodalmi hullám képviselői. Bálint Tamás első verskötetét, Murányi Sándor Olivér második, ezúttal prózakötetét, valamint Muszka Sándor szintén második, versekkel elegyített prózakötetét Sántha Attila kérdésekkel, OJD csípős-humoros kommentárral, NKZS pedig tréfás-ironikus versekkel (limerick) körítve ajánlotta az olvasóknak a Gondűző étteremben. Az esten harsogott a derű, villogtak a szólelemények. Az estről tudósítva Fábián Lajos megjegyezte: a transzközép irányzattal polgárjogot nyert az erdélyi magyar irodalomban a szexualitás összes devianciájával együtt, de ugyanezzel polgárjogot nyert a közönségesség, a nyelvi durvaság is. Ezek az írók, sztárok példaképek jó néhány irodalomkedvelő tinédzser számára, de Fábián nem szívesen engedné el a diákokat ilyen hangvételű könyvbemutatóra. /Fábián Lajos: Na meg a bemutató! = Polgári Élet (Székelyudvarhely), jan. 4./

2008. március 18.

Murányi Sándor Olivér mutatta be Székelyudvarhelyen György Attila ikerkönyvét – Harcosok könyve és A boszorkányok feltámadása /Erdélyi Híradó Kiadó – Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy, Kolozsvár, 2007/ címűek egy kötetben láttak napvilágot. Lőrincz György, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány /EMIA/ elnöke volt az est házigazdája. György Attila író a Székelyföld csíkszeredai kulturális folyóirat szerkesztője. Mindkét könyv újrakiadás, vagyis ez azt jelenti, hogy népszerű volt mindkettő. /(bb): / Két könyv egy szerzőtől. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./

2008. április 23.

A Communitas Alapítvány idei ösztöndíjasairól döntött az alapítvány alkotói ösztöndíjbizottsága. 41 tehetséges fiatal részesül a támogatásban. Az ösztöndíjak egy évre szólnak, havi 850 lejt jelentenek. Irodalom kategóriában Nagy Pál, Demeter Zsuzsa, Karácsonyi Zsolt, Szabó Levente, Gáll Attila, Murányi Sándor Olivér, Jancsó Noémi, Zólya Andrea Csilla és Farkas Wellmann Éva pályázata részesült kedvező elbírálásban. /Communitas alkotói ösztöndíjak. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 23./

2008. október 2.

Magyar könyveket forgalmazó lerakat nyílt Marosvásárhely határában. A Keleti Könyvudvar pedagógusok számára is kedvezményesen kínál könyveket. A 120 négyzetméteres csarnok átadásával régi álma vált valóra Trombitás Jánosnak és családjának. A marosvásárhelyi könyvkereskedők 2000 óta vannak jelen az erdélyi piacon, öt – szovátai, parajdi, székelyudvarhelyi, brassói és marosvásárhelyi – boltjukkal, illetve terjesztőhálózatukkal lefedve szinte a teljes régiót. Trombitás János, a Keleti Könyvudvar vezetője elmondta, itt állandóan nyolc-tízezer könyv között válogathatnak. Két fiatal székelyudvarhelyi szerző mutatkozott be az első napon. Murányi Sándor Olivér két novelláskötetét, a Felnyomták szentnek, valamint az Üres és teli címűt hozta el, míg Bálint Tamás A pap leánya birtokostul című verseskötetét kínálta az olvasóknak. /Szucher Ervin: Könyvudvar Keleten. = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./

2008. december 24.

Táncházzal egybekötött irodalmi felolvasóestet tartottak az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy és az Erdélyi Magyar Írók Ligája fiatal művészei a nagykárolyi Szent László Közösségi Házban. A szerzőket Bréda Ferenc író, kolozsvári egyetemi adjunktus mutatta be. Mint mondta, kötelességüknek érezték eleget tenni Ármos Lóránd nagykárolyi költőbarátjuk meghívásának, hiszen a városnak komoly irodalmi múltja van. Elsőként Ármos Lóránd mutatkozott be, akit tréfásan a legnagyobb magyar költőnek (204 cm) titulálnak a rendezvényre hívó plakáton. Mint kiderült, az írók-költők nem az irodalomból élnek, mindegyiküknek van polgári foglalkozása is: Ármos például ügyvéd Budapesten, a Székelyudvarhelyről érkezett másik három előadó közül pedig Farkas Welmann Éva angoltanárnőként tevékenykedik, és doktori tanulmányait folytatja. A kötött versformákat kedvelő költőnő verseit kitörő tapssal fogadta a közönség. Murányi Sándor Olivér végzettsége szerint német szakos tanár, és amellett, hogy induló prózaíró, háromdanos karatemester is. „Meg kell szólítanunk a közönséget, és ehhez olyan eszközöket kell használnunk, amelyek összehozzák a hasonló érdeklődésű embereket. Az a gond a mai világgal, hogy az átlagember huszonnégy óra alatt többet számol, mint olvas” – vélekedett Murányi. Negyedikként Bálint Tamás közgazdászt ismerhették meg a károlyiak: az ifjú poéta komoly, filozofikus hangulatú verseivel mutatkozott be. Megjelent a budapesti Márton László regényíró is, aki a nagykárolyi gróf Károlyi Sándorról trilógiát írt. /Végh Balázs: Táncos, irodalmi találkozó. = Krónika (Kolozsvár), dec. 24./

2009. május 13.

Május 11-én Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Kör rendezvényén a meghívottal, Murányi Sándor Olivér székelyudvarhelyi íróval a magyarországi Fried István Herder-díjas irodalomtörténész beszélgetett. Fried István a Szegedi Tudományegyetemen tanít. Murányi Felnyomták szentnek /Erdélyi Híradó Kiadó, Kolozsvár, 2007/ című novelláskötetéből olvasott fel részletet, majd készülő Zordok című könyvéről beszélt. A beszélgetést követően a résztvevők a szerzőnek Üres és Teli – Harcesszé /Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány, Székelyudvarhely, 2007/ című művét megvásárolhatták. /F. Zs. : Pap – papa – pápa. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

2010. január 31.

A Bretter irodalmi kör tagjai Székelyhídon
Bihar megye – Székelyhídon megrendezett Magyar Kulturális Napok zárórendezvénye a kolozsvári Bretter irodalmi kör tagjainak könyvbemutatója, felolvasóestje volt.
Bretter György Irodalmi Kör Kolozsváron működő, romániai magyar nyelvű irodalmi műhely, alkotói csoportosulás és vitakör, a kolozsvári diákság mindenkori irodalmi fóruma. A kör fő célja az ifjú tehetségek felkutatása és bemutatása. A székelyhídi estre három író, költő látogatott el: Muszka Sándor, Márkus András és Murányi Sándor Olivér. A rendezvényen résztvevőket Béres Csaba polgármester köszöntötte, örömét fejezve ki, hogy immár negyedik alkalommal látogattak Székelyhídra az ifjú tollforgatók.
Az egybegyűlt érdeklődők elsőként a székelyhídi Kisbojtárok furulya és gitárcsoport játékait, énekét hallgathatták meg. A gyerekek produkcióit követően a kolozsvári tollforgatóké volt a főszerep: néhány munkájukat felolvasva a hallgatóság ízelítőt kapott a kortárs irodalom egy szegletéből, a költők életszemléletéből, jövőképéből. Forrás: erdon.ro

2010. november 26.

Irodalom, néptánc és harcművészet ötvözete
„Ferences papnak készültem, majd nemzetközi hírű néptáncosnak, aztán hétszeres karate-világbajnoknak, végül bölcsészeti egyetemi professzornak és kutyatulajdonosnak. Érdekes módon meg sem fordult a fejemben, hogy író legyek” - beszélgetés Murányi Sándor Olivér székelyudvarhelyi íróval. (1974. október 13-án született Székelyudvarhelyen, vagy ahogy ő nevezi: a küküllőmenti Athénban. Az író, bölcsész, harcművész, egykori teológiai hallgató és néptáncos 2007-ben két kötettel vált az erdélyi magyar irodalom közéleti szereplőjévé. Üres és Teli című harcesszékötetét maga Sibuja Takasi, a Japán Karateszövetség elnöke mutatta be, Felnyomták szentnek című könyve pedig az Erdélyi Híradó Kiadó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy gondozásában jelent meg, és elnyerte az Erdélyi Magyar Írók Ligájának Avantgarderobe-díját.)
Felsőfokú tanulmányait a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem katolikus hittantanárképzőjén végezte, néptáncos, a rendszerváltás előtt a Megéneklünk, Románia fesztiválon a legényes kategóriában országos első volt, ugyanakkor több mint húsz éve karatézik. Mindezek mellett miként lett író?
– Az írás tehetség és mesterség kérdése. Utóbbi tanulható, előbbi nem. Sokan nem tudják elfogadni ezt. Az isteni szikra, amitől meggyúl a művészet lángja, adomány, amit még a huszonegyedik században sem lehet megvásárolni, mert teljesen spontán módon tör elő. Katedra mögül eldönteni, hogy mi számít művészetnek, olyan, mintha prostituáltat vinnék hittanórára, hogy szemléltessem a halálos bűnt… Az író lehet egyesek szemében rossz, mások szemében jó, egy a fontos: legyen más. Ezt kizárólag úgy éri el, ha önmagára talál… Egyszerre három tevékenységi területen igyekszem minőségi módon helytállni: első az irodalom, második a harcművészet, harmadik a néptánc. Hét éven keresztül voltam néptáncos, egy ideig ezzel párhuzamosan karatéztam, majd abbamaradt a hivatásos néptánc- és következett huszonnégy év karate. A mai napig rendszeresen edzek, és a Székelyudvarhely közeli Székelyszentkirályon működik egy néptánc- és karatecsapatom is. Hiúzkölyköknek neveztem el őket, 10-12 éves gyerekek, egy éve dolgozom velük. Az irodalom utólag jött be, és érdekes módon első helyre került. Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy író legyek. Későn érő típus vagyok. Az írás látszólag ellentmondó területeket egyesített. Orbán János Dénes költő, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke elolvasta a prózáimat, és azt mondta: ki kell adni őket kötetben. 2007-ben meg is jelent az első könyvem Felnyomták szentnek címmel. Írói indulásom tehát OJD-nek köszönhetem.
– Tehát először volt a néptánc, aztán a teológia, amihez még hozzáadódott a karate és végül az írás, ami a legkésőbb köszöntött be az életébe. Korábbi tevékenységei mennyire befolyásolják az írásban?
– Az írás számomra nem grafománia: akkor írok, amikor van mit mondanom. Ha két oldal után leteszi a könyvet az olvasó, a szerző megbukik. A sok, egymásnak látszólag ellentmondó út, amelyeken jártam, az írásban egyesül és válik egésszé. Hogy átütő jellegű-e a prózám, az száz év múlva kiderül.
– Miért kellene erre száz évet várni?
– Úgy gondolom, hogy az író nem popsztár, nem a gyors sikerekért dolgozik, hanem a jövőnek…
– Honnan jön az ihlet?
– Számomra az erdő jelenti a fő ihletforrást. Tíz évet éltem nagyvárosokban, ahol mindenki panaszkodott, de senki nem akart változtatni az életén. Jelenleg kisvárosi vagyok, lovagolok, horgászok, medvelesre járok. Egyesek szerint egzotikus vagyok, mások szerint provinciális, amolyan székely tehenészfiú. De New Yorkban a pesti polgár is vidékinek számít. Lényeg, hogy a saját utamat járhatom.
– Milyen mértékben befolyásolja az írásait a vallás?
– Számomra Isten az emberiség családjának Istene, nem pedig egyetlen vallás alapítója vagy mozgatórugója. Ezért örülök, hogy nem lettem pap. A választott életútnál fontosabb, hogy miként mész végig azon. Az író nem tartozhat sehova, csak a réteket sebesen fésülő szélhez.
– A Felnyomták szentnek című könyvének meglehetősen pikáns a nyelvezete. Új műfajt teremtett meg benne, a pornóprédikációt. Ezt hogy fogadta az olvasóközönség?
– Megoszlottak a vélemények, így a kötet elérte célját: lerántani a szentet a profánba, és fordítva: „felnyomni” szentnek a profánt. Mindenki azt vehette ki a könyvből önmaga számára, ami neki tetszett. Az olvasó dönthetett menny és pokol között, láthatta az érem mindkét oldalát. Mert írni csak őszintén érdemes. A pornóprédikációkat nem egyházellenes támadásnak, hanem viccnek szántam csupán, céljuk az olvasó pihentető tanítása, az egészséges kritikai érzék ébren tartása. Mindennél azonban nagyobb hangsúlyt fektetek a novelláimra, amelyek a Felnyomták szentnek című kötetem első részét képezik, és egy nagyobb terjedelmű epikai alkotás előzményei. A kortárs művészetben azt is figyelembe kell vennünk, hogy az emberek többsége már nem olvas, csak számol. Ezért az író egyre inkább arra kényszerül, hogy felvegye a versenyt a showmanekkel és más bohócokkal. Hogy ez jó vagy sem, nem az én tisztem eldönteni. Nők és a szerelem nélkül pedig meddő a literatúra, akár a szőkefalvi javasasszony.
– A családjában nemcsak ön, hanem a fivérei is „művészlelkek”, ha fogalmazhatok így, nemrég Kolozsváron volt is egy közös fellépésük, amikor először láthatta önöket együtt a közönség. Milyen volt közösen dolgozni?
– Orbán János Dénes ötlete volt, hogy a három Murányi testvér együtt lépjen fel. János, a legkisebbik öcsém dobos, lemezlovas és rádiós műsorvezető Kolozsváron. Tóni énekes, dalszerző, akiben én az utolsó, még életben lévő bárdot látom. Mindkét öcsém munkásságát nagyon tisztelem, és meg vagyok győződve: új színfoltot jelentenek a magyar kultúrában, ezért érdemes odafigyelni rájuk. Hárman vagyunk tehát, mint a mesében. A fele királyságot és a lányt a legkisebb viszi el, bár ebbe Tónival még nem nyugodtunk bele.
– Mindemellett férj és családapa is. Hogyan viszonyul a családja ehhez a meglehetősen színes érdeklődési körhöz. Előfordult már, hogy elhanyagolva érezték magukat?
– Köztudott, hogy az alkotó ember magánemberként enyhén szólva nem könnyű eset, így már huszonévesen megszereztem válásban az első dant (a dan a harcművészetben való jártasság emelkedő szintjét fejezi ki – szerk. megj.). Másodszor az ég különösen türelmes feleséget adott, nem szeretnék visszaélni vele. A művészi létre nem kell rájátszani. Ha száz évvel előre igyekszel dolgozni, akkor nem ragaszkodsz betegesen írói státusodhoz, hanem alkalmazkodni próbálsz a környezetedhez. Nem vagyok médiabefutó. Nekem a halálom után kell befutni.
– Folyamatosan szervez irodalmi esteket Székelyudvarhelyen különböző kortárs meghívottakkal. Ki a célközönség, a fiatalok mennyire vesznek részt ezeken?
– Legutóbb Márton László sokkötetes és sokdíjas magyarországi íróval ellátogattunk a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnáziumba, ahol a diákok nagy érdeklődéssel fogadtak. Sikerült kapcsolatot teremteni velük, így az irodalmi estünke is eljöttek. Az író legyen átütő és jó értelemben véve érdekes. Akkor nem kell siránkoznia, hogy nincs közönsége. Inkább bemutatok havonta egy átütő szerzőt, mintsem minden héten öt unalmasat. Úgy gondolom, a könyvek és a lemezek mellett maga a mű bemutatása is alkotás. Ezért külön arculatot tervezek minden irodalmi rendezvénynek, saját címet adok neki, olyat, amely új és figyelemfelkeltő. Plakátokat, értesítőket küldök a sajtónak. Azt látom, hogy az Előretolt Helyőrség poétacsapatával kilépett az erdélyi magyar irodalom az önsirató, múltba tekintő „státusából”, sőt búvópatakként újra felszínre tört, hogy frissességet hozzon az összmagyar irodalomba. Lehet, hogy nem vesznek olyan sokan részt egy könyvbemutatón, mint teszem azt George Clooney legújabb mozifilmjének premierjén, ennek ellenére nem csüggedünk. Mert ahogy egy idős gimnáziumi tanárom mondta: kétféle embertípus létezik, a mégse ember és az úgyis ember. Nem panaszkodni kell tehát, hanem előrenézni, hiszen a kultúra ott üti fel a fejét, ahol van rá igény, van rá közönség. Ha nem boldogulsz a helyzettel, változtass! – tanítja a harcművészet. Ha nincs közönség, nevelni kell.
– A közeljövőben mire számíthat öntől az udvarhelyi közönség?
– Most egy kicsit ellentmondok magamnak, hiszen olyan hónap elé nézünk, amikor nem egy, hanem két irodalmi estet is fogunk tartani karácsony és szilveszter között. Pontos dátumok még nincsenek, de ha figyelik az újságokat, időben értesülhetnek ezekről. Az első Muszka Sándor költő székelyudvarhelyi fellépése, a második pedig Nagy Koppány Zsolt Budapesten élő író könyvbemutatója lesz. Mindkét szerzőért felelősséget vállalok: átütőek…
– Ha újjászülethetne, melyik országban élne a legszívesebben?
– A kínai Shaolin-kolostorban lennék szerzetes, de – ahogy ezt már a ferenceseknél tapasztaltam – nő nélkül ott sem bírnám két hétnél tovább. Ezért újjászületésem esetén is kisebbségi sorsot választanék, éspedig a mohikánok földjén.
– Mit üzenne közönségének, a Krónika olvasóinak?
– Olvassanak kortárs műveket. Gondoljanak arra, mennyien szeretnének leülni Maupassant-nal vagy Adyval egy kocsmaasztalhoz. A jelenkori szerzőkkel ezt még megtehetik…
Dénes Emese, Krónika (Kolozsvár)

2012. február 18.

Lírától a próza felé
Noszlopi Botond könyvbemutatójával kezdődött csütörtökön este a 10 éves Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) által szervezett háromnapos irodalmi fesztivál Kolozsváron. Az eseménynek a Bulgakov Irodalmi Kávéház adott otthont, ahol a szerző második, A szórakoztatás mesterfoka című kötetét Murányi Sándor Olivér mutatta be.
Murányi Sándor bevezetőjében viccesen foglalta össze a fiatal költő életét és munkásságát, Noszlopi írásait az unikumhoz, hasonlította, mint mondta, mindkettőt kézbe kell venni és „olvasni”. A költő, versei mellett egyik naplóbejegyzését is megosztotta a résztvevőkkel, amelyben a monogámia-poligámia témáját igyekezett körbejárni. Az est folyamán kiderült, hogy Noszlopi Botond több területen is kipróbálta már magát, előbb jogot tanult, majd a politológiába kóstolt bele, pókerezett, és a filológia is élete része. – Szeretnék prózába átnyergelni – vélekedett. A résztvevők tapssal jutalmazták a költőt.
Az irodalmi fesztivál második napján, tegnap este Jancsó Noémi- és Veress Gerzson-emlékestet tartottak, a rendezvény keretében Veress Gerzson Igazolatlanul – jelen című versgyűjteményét és Jancsó Noémi A webkamera-arc című, összegyűjtött írásokat tartalmazó kötetét mutatták be. A könyvismertetők sora ma este 6 órától folytatódik, ekkor Egyed Emese Briszéisz (bemutatja: Bréda Ferenc), valamint Benő Attila A város és a kutyák című kötetét (bemutatja: Király László) ismerhetik meg az érdeklődők.
LÁSZLÓ RÉKA
Szabadság (Kolozsvár)

2012. február 20.

Új elnök az E-MIL élén
A költészet megmarad, a költők is maradnak, és az sem igaz, hogy nem olvassa már őket senki – ezekkel a Király László költő által megfogalmazott szavakkal jellemezhető leginkább a hétvégén lezajlott irodalmi fesztivál hangulata.
A háromnapos rendezvénnyel az Erdélyi Magyar Írók Ligája, közismert nevén az E-MIL ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a kolozsvári Bulgakov irodalmi kávéházban.
Csütörtök este Noszlopi Botond, a 2006-ban Méhes György-debütdíjat elnyert költő A szórakoztatás mesterfoka című kötetét mutatta be Murányi Sándor Olivér. A pénteki rendezvény a Holt Költők Társaságának, azaz a fiatalon elhunyt alkotóknak állított emléket. Jancsó Noémi, a 22 évesen halálra gázolt költőnő összegyűjtött írásait tartalmazó, A webkamera-arc című kötetet Egyed Emese méltatta. „Egy nagyon fiatal és mégis veleszületett bölcsességgel rendelkező lány keresi az élet értelmét, az elvesztett szolidaritást. Jancsó Noémi a belső titkokra figyelő szerző volt, aki arra törekedett, hogy valami teljesen újat kezdjen el, valamit egészen másként csináljon” – mondta az irodalomtörténész, majd átadta a szót a két éve elhunyt Jancsó Noémi barátainak, akik felolvastak a kötetből. Egykori pályatárs, Egyed Péter költő, író emlékezett az 1998-ban, 42 évesen eltávozott Veress Gerzsonra, akinek Igazolatlanul – jelen című versgyűjteményét mutatta be. „Mindig lobogna, a költészeti láz-állapot természetével születik és ezzel csatlakozik a Forrás második nemzedékéhez, főleg Király Lászlónak, Farkas Árpádnak és Csiki Lászlónak a láz-állapotához. A láz marad! – kiáltja versében” – idézte meg Veress Gerzson emlékét a régi barát.
Az E-MIL szombaton közgyűlésen döntött a tisztújításról, amelynek eredményeként László Noémi költőnő vette át az elnöki tisztséget Orbán János Dénestől. Az ügyvezető elnöki feladatokat Király Zoltán látja el, a választmány további tagjai Karácsonyi Zsolt, Gáll Attila és Fekete Vince. A közgyűlés után Bréda Ferenc mutatta be Egyed Emese Briszéisz című kötetét, Király László pedig Benő Attila A kórus és a kutyák című könyvét ismertette. A fesztivál méltó zárásaként ifjabb Fodor „Netti” Sándorral és zenekarával mulatozva kívántak egymásnak további sikeres tíz évet az erdélyi írók és irodalomkedvelők.
T. K. I.
Új Magyar Szó (Bukarest)

2012. február 21.

László Noémi az Erdélyi Magyar Írók Ligája új elnöke
László Noémi kolozsvári költőt választotta elnökének az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) a szombati tisztújító közgyűlésen. A választmányba az új elnökön kívül Gáll Attila, Karácsonyi Zsolt, Király Zoltán és Fekete Vince került, László Noémi Orbán János Dénest váltja a 10 éves szervezet élén, az ügyvezető elnök továbbra is Király Zoltán.
Többet kell dolgozni
„A legnagyobb siker az, hogy a szervezet túlélte az első tíz évet, hogy az alapító tagok szándéka az első tíz évben megvalósult: az E-MIL kézbe vette a kortárs erdélyi magyar irodalmi élet gondozását, az eseményszervezést, valamiféle közösségi élményt sikerült kovácsolni, összetartozást különböző generációk tagjai között, amelyet felolvasásokkal és a minden évben megszervezett irodalmi táborral értünk el” – foglalta össze lapunknak a szervezet első évtizedének eredményeit László Noémi.
Hozzátette: a forrásteremtésben is sikerrel jártak, pályázati úton, illetve magánadományok segítségével évről évre sikerült annyi pénzt előteremteni, hogy azt a minimálisat nyújthassák az alkotóknak, amely által érzik, hogy tartoznak valahová. „Egy 150 tagot számláló szervezet esetében, bármily lelkesek is legyenek a vezetők, mindig akad olyan, akinek nem tetszik az amit és ahogyan tesznek. Többen felrótták, hogy a kommunikáció lehetett volna jobb, lehetett volna nagyobb nyitottság, de azt is meg kell érteni, hogy nem busásan honorált munka ez, sokszor csak a lelkesedés vezette a szervezet irányítóit. Azt hiszem viszont, hogy az öszszetartozás az itteni írók között bizonyos mértékig az E-MIL-nek köszönhető” – mondta László Noémi. Mint mondta, nagyobb változásokat nem kíván eszközölni a szervezet működésében, a fennmaradásért is egyre komolyabban kell küzdeniük a jelenlegi gazdasági helyzetben. Igyekezni fog, hogy az E-MIL a továbbiakban is tudja ugyanezt nyújtani, amit eddig.
„A válság miatt többet kell majd lobbizni, pályázni, mint eddig, de az írótábort, az E-MIL decemberi évzáró gálaestjét, illetve a lassan hagyományossá váló, az augusztusi Kolozsvári Magyar Napok idején szervezett irodalmi események sorozatát ezentúl is meg akarjuk szervezni. A további irodalmi események szervezéséből is derekasan ki akarjuk venni továbbra is a részünket, nem utolsósorban honorárium biztosításával, hiszen az írónak is kell élnie valamiből, és ne felejtsük el, hogy a folyóiratok sincsenek könnyebb helyzetben, mint mi” – foglalta össze legfontosabb céljait a szervezet új elnöke.
Ünnep könyvekkel
A háromnapos születésnapi ünnepségen az Erdélyi Híradó Kiadó és az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy gondozásában megjelent legújabb könyveket mutatták be. Csütörtök este Noszlopi Botond második, A szórakoztatás mesterfoka című verseskötetét ismertette Murányi Sándor Olivér, hangsúlyozva, hogy az első kötethez képest a szerző jóval filozofikusabb, érettebb hangot üt meg. A pénteki Holt költők társasága című eseményen két olyan alkotóról emlékeztek meg, akik korai haláluk miatt nem teljesedhettek ki alkotóként. Jancsó Noémi A webkamera-arc című, összegyűjtött írásokat tartalmazó könyvét Egyed Emese méltatta, kiemelve, hogy a 22 évesen elhunyt szerző a szövegei által most is jelen van.
„A sötétség és a világosság határán él a szerző ebben az alkotói jelenlétben” – mutatott rá Egyed Emese, akinek egyébként szombat délután mutatták be Briszéisz című új kötetét. Veress Gerzson Igazolatlanul – jelen című versgyűjteményét a szintén fiatalon elhunyt költő egykori barátja Egyed Péter ismertette. Egyed, aki a 80-as években a Krietrion Forrás sorozatának szerkesztője volt, kitért arra, hogy Veress örök jelölt volt a kiadónál, folyton visszakérte azonban a leadott kéziratot további javítások miatt. Végül 1995-ben jelent meg Ezer énekből vérzem című első kötetet, amelyet 1998-ban bekövetkezett haláláig még három verseskönyv követett.
Az egykori pályatársat úgy jellemezte, mint aki folyton lángolnmi akart, és ez nagyon jól állt neki. Benő Attila A kórus és a kutyák című verseskötetét Király László költő méltatta, aki A hívatlan vendég című verset emelte ki, mint a kötet erőssége. Mint mondta: Benő Attila egy építkező költő, ez a kötet egy lépcsőn való felfelé haladás egyik lépcsőfokaként is értelmezhető, az olvasó érzi, hogy a költő továbbhalad majd.
Varga László Krónika (Kolozsvár)

2012. május 11.

Erdélyben mutatkozott be a pozsonyi Kalligram kiadó
A pozsonyi Kalligram Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője és négy szerzője mutatkozott be szerdán este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Az Irodalmi Karavánt – amelynek keretében a csapat Szentgyörgy előtt Csíkszeredában és Gyergyószentmiklóson is találkozott a közönséggel, tegnap pedig Nagyszebenben fejeződött be a turné – a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte.
Olvasókat toboroznak.Láng Zsolt, Kukorelly Endre, Mészáros Sándor, Király Kinga Júlia és Murányi Sándor Olivér
Fotó: A szerző felvételeAz olvasókkal Király Kinga Júlia író, Kukorelly Endre író, költő, kritikus, Láng Zsolt író, Mészáros Sándor, a kiadó főszerkesztője, kritikus és Murányi Sándor Olivér író találkozott.
Mészáros Sándor elmondta, a kiadót 1991-ben Pozsonyban alapították, közép-európai minőségi szerzők kiadására vállalkoztak. Az elmúlt húsz évben mintegy ezer kötetet adtak ki magyarul, a szépirodalom mellett irodalomtörténeti, társadalom- és történettudományi, filozófiai-esztétikai munkák és gyermekkönyvek is szerepelnek a repertoárban. A kiadó Kalligram fejléccel magyar és szlovák nyelvű irodalmi és művészeti folyóiratokat is megjelentet.
A karavánra azért vállalkoztak – fogalmazta meg Mészáros Sándor –, mert kicsi a kortárs irodalom közönsége, a kiadó és a szerzők feladata, hogy olvasókat toborozzanak. Mint mondta: nagy baj, hogy a magyar irodalom túlzottan egy központú, a pozsonyi műhely megalakulásával más kánonelképzeléseknek, hangsúlyoknak adott teret. „Sajnálatos, hogy például a Bukarestben létrejött, majd Kolozsvárra költözött Kriterion Kiadó eljelentéktelenedett, a magyarországi vidéki folyóiratok is elerőtlenedtek” – mondta Mészáros Sándor. A főszerkesztő ugyanakkor hangsúlyozta, a magyar irodalom egyik legjobb periódusát éli, az elmúlt 10–15 évben négy-öt európai sztárszerzőt adott, rajtuk kívül pedig 15–20 szerző folyamatosan megjelenik különböző európai nyelveken.
„Sok munka, hogy egy »brand« kialakuljon, egy magyar író betörjön Nyugat-Európába, kiadnak egy könyvet, a következőt már csak akkor jelentetik meg, ha a szerző »felépült« mint árucikk” – szögezte le Mészáros Sándor.
A találkozón részt vevő írók munkamódszereikról beszéltek, majd a nők irodalomban betöltött szerepéről fejtették ki véleményüket. Király Kinga Júlia elmondta: azt próbálja mondatba önteni, ahogy a szem svenkel, a tudat snittel, az emlékezés montíroz, olyan nyelvet próbál találni, amely saját női létezését összegzi. Kukorelly Endre meglátása szerint, a feministák ott tévednek, hogy azt hiszik, a férfiak elnyomják a nőket, holott a férfiak egymással versengenek, és ha egy nő belép ebbe a ringbe, előfordul, hogy ő is kap egyet.
„Nagyon tehetséges nők beléptek az irodalomba, kaptak egyet, kirepültek, és soha többé nem mentek a közelébe. Örülök, hogy vannak olyan nők, akik bírják a gyűrődést, a konfrontá ciót” – mondta Kukorelly Endre. A találkozó végén a szerzők a műveikből olvastak fel.
Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

2012. augusztus 25.

Székelyföld 2012 / 8
Azt is mondhatnók, hogy súlypontos a csíkszeredai kulturális folyóirat idei augusztusi száma. Száz oldalon Csíkszentdomokos múltjából idéznek fel jelentős mozzanatokat. Lázár Csilla tömör összefoglalója vezeti fel a tanulmányokat, dokumentumokat, verseket, önéletírást egyaránt tartalmazó összeállítást. Ebből az idézet: "1599-ben Csíkszentdomokoson ölték meg Báthory Endre bíboros-fejedelmet. Négyszáz év múltán, 1896-ban Csíkszentdomokoson megszületett Márton Áron, ki majd’ fél évszázadon keresztül volt az erdélyi egyházmegye hitvalló, példaadó püspöke. E két, látszólag egymástól független esemény a szentdomokosiak világképében egyetlen önértelmező "elbeszéléssé" olvadt össze: úgy tartják, hogy a négy évszázados bűnhődésért és vezeklésért kinyilvánított isteni irgalom jeleként született éppen e helyen a szentéletű egyházfő." Márton Áronról és a moldvai püspökségről, valamint Márton Áron letartóztatásáról igen érdekes budapesti illetve bukaresti dokumentumok kerülnek az olvasók elé Seres Attila illetve Denisa Bodeanu kutatók tálalásában. Kurkó Gyárfás író-politikus is a község szülötte. Róla a lányával készült interjúból tudunk meg többet. A domokosi körképet sajátosan egészíti ki a népi mesemondó Albert András önéletírásából közölt részlet. Benkő Levente írása a Maniu-gárdisták 1944-es csíkszentdomokosi tömegmészárlását világítja meg részletesebben. A néprajzkutató Balázs Lajos a szimbolikus térhasználat szempontjából vizsgálva mutatja be helyi kutatásai eredményeit. Lírában Nagy Irén képviseli a hely szellemét.
Vers és rövidpróza külön fejezetben is gazdagon képviselteti magát a lapban. Fekete Vince, Potozky László, Király Zoltán, Turóczi Ildikó, Serestély Zalán, Szeles Judit, Varga László Edgár, Murányi Sándor Olivér és Noszlopi Botond írásai azt is érzékeltetik, irodalmi köztudatunkban milyen határozottan szerez érvényt magának a fiatal tehetségek egyre népesebb raja. Ezt hangsúlyozza a Székelyföld Szemle fejezete is. A lapszám csíkszentdomokosi jellegét Ádám Gyula fotói teszik még érzékelhetőbbé.
m.
Népújság (Marosvásárhely)

2013. december 15.

„Az irodalom egyetlen haszna, hogy élni segít”
A székelyudvarhelyi G. Café érdeme, hogy az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) a Küküllő menti várost tartotta érdemesnek díjkiosztó gálája helyszínéül választani, de a Szentimre utcai kultúrkocsma talán nagyobb érdeme, hogy színvonalas kultúrkínálatával értő, befogadó közönséget sikerült kinevelnie. A szombaton este tartott eseményen a díjazottak mellett számos más, a jelenkori irodalomban és irodalomért tevékenykedő meghívottal ismerkedhetett meg vagy találkozhatott újból a nagyérdemű.
Nem csak zenei programokban volt gazdag az év a G. Caféban, hisz az elmúlt hónapokban a jelenkori irodalom olyan nagyjai vonultak fel a kultúrkocsmában, mint Bodor Ádám, François Bréda, Kányádi Sándor, Laczkfi János, Grecsó Krisztián, vagy legutóbb Esterházy Péter. Az esztendő mintegy megkoronázásaként az E-MIL szombaton este a kávézóban tartotta tizenegyedik díjkiosztó gáláját.
A G. Café irodalmi estjeinek hagyományos házigazdája, Murányi Sándor Olivér író ezúttal László Noémi költőnek, az E-MIL elnökének engedte át a mikrofont. „Az Erdélyi Magyar Írók Ligája hagyományosan minden évben kiosztotta az E-MIL Méhes György Nagydíjat és az E-MIL Méhes György Debütdíjat. Idén a szervezetben történtek jónak nem nevezhető dolgok, melyeknek jó következménye viszont az volt, hogy megjelent négy új díj vers, próza, irodalomtudomány és -kritika, valamint gyermekirodalom kategóriákban” – mondta el bevezetésként.
Az est első felében a díjazottakkal és a díjnyertes kötetekkel – Király László költő Készülődés Pazsgába című, Szántai János költő, író, producer, forgatókönyvíró A jó, a rossz, a csúnya és egyéb mesebeli párbajok című, valamint Molnár Vilmos prózaíró Az ördög megint Csíkban című kötetével – ismerkedhettek meg a részvevők. Az E-MIL irodalomtudományért és -kritikáért járó díját dr. Fried Istvánnak adományozta, az udvarhelyiek által már jól ismert „tanár úr” azonban nem tudott részt venni az eseményen.
Milyen kell legyen az első mondat? – szegezte a kérdést a meghívottaknak László Noémi. Molnár Vilmos szerint igaznak, meghökkentőnek. „Az első mondat olyan, mint egy ígéret, kötelezi az írót, hogy a továbbiakban se okozzon csalódást az olvasónak” – fejtette ki. A vers lebegőbb, irreálisabb és egyben sűrítettebb is, mint a próza, Király László elmondta: ezért megtervezni azt nem lehet, a versnek nincs receptje.
Szántai János a filmbeli horogról beszélt, amin a néző, mint a hal, felakad, és a horgász, vagyis a rendező berántja a film világába. „A prózában, akárcsak a mesében, az első mondat valóban egy horogként funkcionál, arra ösztökéli az olvasót, hogy tovább olvasson. Jelen kötet esetében semmilyen problémám nem volt az első mondattal, tekintettel arra, hogy az valóban párban íródott meg, hisz Kristóf fiamnak volt egy olyan időszaka, amikor ontotta az első mondatokat. Szerintem minden apa vagy apaszerepben játszó férfi találkozik ezzel a szituációval. Ezek kiváló horgok voltak, az én munkám abban állt, hogy ezekből a magánmitológiákon túl jelentéstartalmú szövegek szülessenek” – mesélte a szerző.
A jó címekről és a „címbaromság” kihívásairól is szó esett, a beszélgetés vallomástételre késztette Molnár Vilmost: ezúton mondott köszönetet szerkesztőtársának, Lövétei Lázár Lászlónak, a Székelyföld irodalmi folyóirat főszerkesztőjének, aki díjnyertes kötetének címét adta. „Mással is volt ilyen, de azt már nem mondom el” – tette hozzá végül Molnár Vilmos.
A felolvasásokat követően Lakatos Mihály, a Balassi Intézet Sepsiszentgyörgyi Kulturális Központjának igazgatója köszöntötte a díjazottakat, két „szép mondattal” ajándékozva meg a hallgatóságot. „A díjak a múlandó embernek szólnak, a művek az örökkévalóságnak. És minden egyes mű egy szem abban a láncban, melyet magyar irodalomnak nevezünk” – hangsúlyozta Lakatos, Claude Roy francia költőt is idézvén, aki szerint az irodalom tökéletesen haszontalan, egyetlen haszna, hogy élni segít.
Méltató beszédet mondott még Zsidó Ferenc író, Fekete Vince költő és László Noémi, illetve Karácsonyi Zsoltnak, a kolozsvári Helikon folyóirat irodalmi szerkesztőjének Király Lászlóról írt laudációját, valamint Fried István köszönőlevelét hallhatta a közönség.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro

2014. március 29.

Életre szóló Erdély-élmény (Bodor Ádám Sepsiszentgyörgyön)
Nem tudhatjuk pontosan, mi történik az emberrel és az ember agyában, amíg valami papírra vetül, meghagyom ennek a titokzatosságát – mondotta tegnap este Sepsiszentgyörgyön Bodor Ádám. A Kossuth- és József Attila-díjas író életpályájáról, alkotási módszeréről beszélt a Tein Teaházban, és részt vesz az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MIL) hét végi árkosi táborában. A Kultúrteaház tizennyolcadik kiadásán a székelyföldi irodalmi körúton lévő, számos irodalmi díjjal elismert prózaírót beszélgetőtársa, Murányi Sándor Olivér író kérdezte. A kolozsvári születésű Bodor Ádám (1936) negyvenhat évesen Budapestre telepedett 1982-ben, azóta ott él, ám fellépései ritkák, azok mindenhol „irodalmi csemegének” számítanak. Művei (tárcái, novellái mellett egyik legismertebb regénye a Sinistra körzet – szerk. megj.) képzeletbeli tájakon játszódnak, ám a létező környezetünk elemeiből épülnek fel, Erdély északi, északkeleti területén behatárolható helyszínekből – magyarázta Bodor. Hogy miért éppen ez a terület lett a modellezés helyszíne, annak tájismereti és érzelmi okai vannak – tette hozzá. Amíg itt élt, hónapokat töltött ebben a térségben, számára Máramaros Erdély legizgalmasabb vidéke, egyrészt a megrendítő táj miatt, másrészt az etnikai összetétel is megragadta: a szórványmagyarság mellett cipszer bányászok, ruszinok, zsidók élnek ott. Kizárólag kitalált történeteket ír, „számomra addig izgalmas, amit írok, amíg én sem tudom, mi fog történni”. Helység- és személynevei egyaránt különlegesek, „nem mindegy, hogy hívnak, ebben van valami mágikus szuggesztió is, egy név hangzása beindítja az emberi képzeletet”. Tizenhat éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, s a szamosújvári börtönben tartották fogva két évig. Bodor Ádám a börtön hatására lett író, azt mondta, legérzékenyebb korban került rács mögé, rendezett polgári létből egy számára teljesen ismeretlen, elképzelhetetlen világba. „Bennem annyira élt, hogy énvelem egészen rendkívüli és életre szóló dolog történik – fejtegette –, hogy ez elnyomott mindent. Én is éhes voltam, bizonytalanságban, rettegések közepette éltem, és mégis az élmény izgalma annyira elnyomta ezt, hogy amikor kiszabadultam, ad absurdum nem voltak rossz emlékeim. Úgy éreztem, mindent, ami ott történik velem, későbbi életemben hasznomra fordíthatom, páratlan gazdagon léptem ki a börtön kapuján”. Református teológiát végzett, majd egyházkerületi levéltárosként dolgozott Kolozsváron, de szakított az irattologatással. Másoló-fordító irodában folytatta, aztán esténként a konyhában kimerülten ,,körmölgetett”, így kezdődött. Budapestre azért költözött, mert úgy érezte, beszűkülnek a publikációs lehetőségek, de élt benne a kíváncsiság is, hogy máshol is kipróbálja magát. Noha ott él több mint harminc éve, számára Budapest ihletet nem adott („nem jó város”), az erdélyi évtizedek látták el életre szólóan élménnyel, élettapasztalattal. Amikor teheti, elmegy a Radnai-havasokba, „síelget” a Hargitán – most is onnan érkezett –, mert még mindig szereti az utazással járó élményeket, évente 5–6 alkalommal jön Erdélybe egy-két hétre.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

lapozás: 1-27