udvardy frigyes
A romĂĄniai magyar kisebbsĂŠg tĂśrtĂŠneti kronolĂłgiĂĄja 1990-2006
 

talĂĄlatszĂĄm: 78 talĂĄlat lapozĂĄs: 1-30 | 31-60 | 61-78

NĂŠvmutatĂł: Papp SĂĄndor Zsigmond

1995. jĂşlius 5.

Marosvécsen a Kemény János-emlékplakett és emléktábla elhelyezésekor /jún. 24-én/ eszmecserére gyűlt össze a magyar írótársadalom színe-java. A beszélgetés során két jól elkülönített csoport alakult ki. Az egyik javasolta a Kemény János Akadémia létrehozását, amely összefogná az irodalmi életet /Tóth István/, az irodalmi egység égető probléma, évente kellene marosvécsi találkozót szervezni /Bálint Tibor/, a másik tábor szerint fel kellene mérni Kemény János életművének súlyát, mielőtt akadémiát neveznénk el róla, nem szabad létjogosultságot adni az agresszív dilettantizmusnak /Kántor Lajos/, nem kell új intézmény /Szász János/. Évente megrendezett vándorgyűlés javaslata felmerült /Markó Béla/, továbbá magyar könyvhét megszervezése is /Majla Sándor/. /Papp Sándor Zsigmond: Írótalálkozó Marosvécsen. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 5./

1995. december 20.

A lassan ötéves Éneklő Borz című hangos folyóirat szerkesztői /Jakabffy Tamás, Kisgyörgy Réka, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Salat Levente és Visky András/ dec. 6-9-e között négynapos fesztivált szerveztek Kolozsváron. Az Éneklő Borz Erdély nagyobb városaiban jelentkezett egy-egy klubban, ahol a szerkesztők felolvasásokat tartottak, évente három-négy alkalommal. A mostani fesztiválon magyarországi írók is megjelentek, Esterházy Péter legújabb regényéből /Egy nő/ olvasott fel részleteket. /Papp Sándor Zsigmond: Irodalmi fesztivál Kolozsváron. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 20./

1996. mĂĄrcius 1.

Márc. 1-jén Szatmárnémetiben három elsőkötetes író mutatkozott be, Vida Gábor, a marosvásárhelyi Látó folyóirat szerkesztője Búcsú a filmtől című novelláskötetével, Papp Sándor Zsigmond, az Erdélyi Napló rovatvezetője 72-es blues című novelláskötetével és Jánk Károly verseskötetével /Álom a nyomokban/ jelentkezett. /Az irodalom pillanatai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

1996. mĂĄjus 4.

Az árkosi kastélyban találkoztak a fiatal írók, meghallgatták Borcsa János előadását, végül nem dőlt el, hogy az összegyűltek nemzedéket alkotnak, vagy csak csoportot. A vita arról is zajlott, hogy érdemes-e hagyományos megközelítésben értékelni a műveket, amikor valójában már sem a szerző, sem a mű nem érdekes, csak az olvasat. Máj. 4-én Sepsiszentgyörgyön Bencze Annamária, Balázs Imre József, Fekete Vince, György Attila, Karácsonyi Zsolt, Kelemen Hunor, Lakatos Mihály, László Noémi, Lövétei Lázár László, Orbán János Dénes, Papp Sándor Zsigmond, Sántha Attila és Simon Attila verseit, prózai írásait hallgatta meg a közönség, a szerzők tolmácsolásában. A vitában szó esett a vihart kavart transzközépről. Főideológusa szerint: "A transzközép megvédi a zember mundérjának becsületét", mivel "a transzközepet a zember érdekli". Másnap Sántha Attila Árkoson tartott előadást a posztmagyarról. A posztmagyar nem egyszerűen posztmodern, mivel "saját körön belül" próbál túllépni a rendszeren, mely nagy eszmét feltételez. Az új magyar nyelvfilozófiai irányzatként jelentkező posztmagyar szerint semmi sem biztos, az egyetlen dolog a kommunikáció s a nyelv, bár erre nem alkalmas, mégis létezik. /Kinde Annamária: Írótalálkozó Árkoson. A "zember" mundérja. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 15./

1996. mĂĄjus 21.

A nagyváradi Erdélyi Napló hetilap munkaközössége 22 aláírással felszólította Szőcs Gézát, hogy a továbbiakban ne szerepeljen főszerkesztői státussal a lapnál. Követelték, hogy mondjon le a lap feletti tulajdonjogáról és adja át azoknak, akik biztosítani tudják a kiadás feltételeit. A beadványra Szőcs Géza azzal válaszolt, hogy a kiadót "ellenséges politikai erők meg szeretnék semmisíteni" és felszólította a munkatársakat, nyilatkozzanak, hajlandók-e tovább is a vezetésével működő lapnál dolgozni. /Szerkesztőlázadás az Erdélyi Naplónál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./ Kilenc szerkesztő megtagadta ezt a nyilatkozatot. Szőcs Géza kitért arra a vádra, hogy tarthatatlanok az anyagi viszonyok az Erdélyi Naplónál, közölte a kilenc kilépő újságírónak az utóbbi négy hónap alatti keresetét. A hetilap kilenc munkatársának névsora: Ferencz Zsuzsanna, Matekovits János, Kinde Annamária, Papp Sándor Zsigmond, Simon Judit, Szőke Mária, T. Szabó Edit, Varga Eleonóra, Telegdi Gyula. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./ Szőcs Géza megtiltotta ennek a kilenc újságírónak a szerkesztőség berendezéseinek használatát. /Magyar Hírlap, máj. 20., - A megindult vita után Szőcs Géza másik lapja, a Kelet-Nyugat folyóirat bejelentette megszűnését. Indig Ottó főszerkesztő búcsúzó vezércikkében a kiadót tette felelőssé a megszűnéséért. Szőcs Géza jelezte, hogy elégedetlen a szerkesztőség munkájával. /MTI/

1996. november 12.

A Magyar Újságírók Romániai Egyesületen /MÚRE/ a következő nívódíjakat adta az 1995. évre: publicisztika - Bogdán László (Sepsiszentgyörgy), tévé - Xantus Gábor (Kolozsvár), rádió - László Edit (Marosvásárhely), szerkesztő - Dénes László (Nagyvárad), pályakezdő - Szondy Zoltán (Csíkszereda), Ady Endre Sajtókollégium évfolyamelső - Papp Sándor Zsigmond. Különdíj a szórványban a Délnyugat folyamatos megjelentetéséért Makay Botond felelős szerkesztőnek. Különdíj Borbély Zoltánnak, mert megteremtette a romániai magyar zenei élet hangtárát. Por Amicitia-díj - Gheorghe Moldovannak, a Direct hetilap néhai főszerkesztőjének munkásságáért. /Szabadság (Kolozsvár), nov,. 12./

1996. december 18.

Több mint fél év telt el a romániai magyar sajtóban talán egyedülálló, az Erdélyi Napló főszerkesztője-kiadója, Szőcs Géza ellen irányult puccskísérlet óta. Mint ismeretes, a lap kilenc munkatársa ultimátumot intézett a lapvezetéshez: követelve, Szőcs Géza mondjon le tulajdonosi jogköréről. Ezután hetekig visszhangzott az erdélyi média a "kilencek" protestálásáról. Cikkek jelentek meg a lap szubjektivitásáról. A felszíni hullámzás által eltakart mozgatórugókat a közönség nem ismerhette meg. Németh Tünde megkereste az Erdélyi Napló májusban kilépett munkatársait, most hogyan látják a történteket. Simon Judit, aki most a Brassói Lapokban publikál és Kinde Annamária, aki jelenleg a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium programszervezője, nem kívántak nyilatkozni, T. Szabó Edit nem hajlandó közétenni álláspontját. Varga Eleonóra szerint Sorbán Attila akkori főszerkesztő-helyettes miatt mentek el. Az kellett volna, hogy akkor Szőcs Géza eljöjjön és elbeszélgessenek, de erre nem került sor. Ferencz Zsuzsanna szerint a kilépésük utáni időben a romániai magyar sajtó megszűnt. "Atomizálódott minden." Papp Sándor Zsigmond szerint gazdasági okok miatt történtek meg a kilépések, minden politikai színezet nélkül. Szőke Mária úgy látja, hogy tranzakció áldozatai lettek. Azok, akik a konfliktus kirobbanásakor vállon veregették őket, nem törődtek a kilépettekkel, sem a lappal. Számukra csak az volt fontos, hogy nagyot üssenek Szőcs Gézán. A kilencek lázadása intrikákra épülő konfliktussorozat volt, melyet a megbízott lapvezetőség aljas módon csiholt ki a szerkesztőségben. Ő is sajnálja, hogy nem volt köztük Szőcs Géza. Azt kevesen tudják, hogy Boros Zoltán a magyar tévéadástól már május elején, a Varadinum alatt javasolta, hogy pakoljanak ki bátran Szőcs Géza ellen. A konfliktus idején pedig ott volt a bukaresti tévé adásának magyar stábja, hogy idejében rögzítsen. Ezután viszont senki sem foglalkozott azzal, hogy mi lett a kilépett újságírókkal. "Ekkor már nem voltunk fontosak nekik." A MÚRE /Magyar Újságírók Romániai Egyesülete/ nem igazi érdekvédelmi szervezet, hanem belterjes társaság, tőlük akár éhen is halhattak volna. Szőcs Géza is megszólalt. Szerinte az Erdélyi Napló megsemmisítésére szervezett kísérlet a sajtószabadság elleni legszégyenletesebb merényletként fog fennmaradni. "Amire az Iliescu-rezsim nem mert vetemedni -szétverni az erdélyi magyar sajtó legjelentősebb szerveződését -, arra a budapesti és marosvásárhelyi elvtársak egy csoportja feljogosítva érezte magát." - Az Analog /az Erdélyi Napló, a Kelet-Nyugat, a Családi Tükör, a Cápa, a Média, a Szemfüles kiadója/ 1993 tavaszára fizetésképtelenné vált. Ekkor adta át a részvénytöbbséget Szőcs Gézának Stanik István. Valójában csődtömeget vett át. Az újságírók nem értették meg, hogy a túlélésért kell küzdeni. Szőcs Géza a legfontosabbnak az Erdélyi Napló megtartását tartotta, akár a többi lap kárára. Teljes magánvagyonát a lapra fordította. Amikor támogatást kért a hetilap számára, elutasították. Kidolgozott egy konstrukciót a kárpótlási jegyekkel kapcsolatban, ezt elfogadták: javasolta, hogy az Erdélyi Naplóban és máshol is hirdessék a lehetőségeket a kárpótlási jegyek felhasználására vonatkozóan. - A "kultúra és a sajtó finanszírozása az eszköz, amivel egy közösség a legjobban befolyásolható kívülről. A román állam nem volt hajlandó tudomásul venni az erdélyi magyar közösség kulturális igényeit, ily módon "az egész kulturális felépítmény a budapesti köldökzsinórról kezdett táplálkozni." Ezzel azok, akik a pénzcsapoknál állnak, erdélyi klientúrájukkal együtt totális monopóliumhoz jutnak. Egy centralizált struktúra jött létre, amely nem tűri a kritikát, az ellenvéleményt, a másságot. - Amikor a Hungária Közalapítvány kuratóriumába javasolták Szőcs Gézát, akkor figyelmezették, hogy tönkreteszik. "Tabajdi Csaba felhívta telefonon Markó Bélát és utasította, hogy tiltakozzon a magyar országgyűlésnél." Markó Béla ezt megtette, tiltakozott Szőcs Géza jelölése ellen. Tabajdi és Markó kérte Szokai Imrét, az ÁPV Rt. igazgatótanácsának elnökét, hogy szüntesse be az Erdélyi Napló finanszírozását /vagyis hirdetéssel való ellátását/. Ezután a hetilapnál hatalomátvételt készítettek elő. A cél az volt, hogy szétverjék a szerkesztőséget. - Változás várható a közeljövőben: a tulajdonjogot a Dialog Nyomdára átruházza, ebben az Erdélyi Híradónak van részesedése, a Dialog pedig az Erdélyi Híradót bízza meg a lapkiadással. Gazda Árpád lesz a főszerkesztő. - Szőcs Géza elmondta még, hogy a laptól eltávozott szerkesztők is közölhetnek az Erdélyi Naplóban. /Németh Tünde: Ultimátum és puccs. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 18./

1998. jĂşnius 10.

A református egyház és a CE közötti vita egyes részleteiről olvashatunk Józsa Tímea összefoglalásában: egy tiltakozó csoport állásfoglalásáról, egy egyházkerületi határozatról és a sajtótájékoztatóról. A tiltakozó csoport szerint a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nem fogadja el a CE nevű missziói szövetség tevékenységét, emiatt kellett ifj. Adorján Kálmán lelkésznek elhagyni zilahi szolgálati helyét. A CE Szövetséget védelmében kiállt egy csoport, mondván, a CE az ébredés szellemét képviseli, az episzkopalizmussal szemben a spirituális és kulturális értékek ápolását hirdeti. A nyílt levél aláírói szerint jelenleg "Tőkés László püspök személyes irányításával a református egyház belső kisebbségének üldözése folyik.", továbbá szerintük ez a "másként gondolkodók diszkriminációja". Ezért szolidaritásukat fejezik ki a "megkülönböztetés áldozataival". Az aláírók között van: Bányai Péter politikai elemző, Saszet Ágnes tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem több tanára, óraadója /Benő Attila óraadó tanár, Berszán István egyetemi adjunktus, Gábor Csilla egyetemi adjunktus, Magyari László Nándor egyetemi adjunktus, Orbán Gyöngyi egyetemi adjunktus, Selyem Zsuzsa óraadó tanár/, Csáki Edit óraadó tanársegéd /Gh. Dima Zeneakadémia, Kolozsvár/, Salat Levente /Kolozsvár/, három marosvásárhelyi író: Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Vida Gábor, két kolozsvári író: Papp Sándor Zsigmond, Visky András, Tompa Gábor rendező /Kolozsvár/. Közölte a napilap a Királyhágómelléki Református Egyházkerület máj. 16-i határozatát: a közgyűlés titkos szavazással elutasította ifj. Adorján Kálmán fellebbezését és jóváhagyta Adorjánnak a zilahi lelkészi állásából való felmentését. A sajtótájékoztatón Tőkés László püspök elmondta: a CE nem vállalt jogi és hitelvi kötelezettséget, nem dolgozott ki olyan szabályzatot, amely megfelelne a református egyház statútumának. A CE sajtókampányt indított az egyházkerület ellen, párhuzamosan működnek a református egyházzal, mindezek miatt Adorján Kálmánt, a CE országos vezetőjét elhelyezték parókiájáról. Két hét múlva a CE is sajtótájékoztatót tartott, ahol ifj. Adorján Kálmán lelkészi elnök, Halmen István ügyvezető elnök és Horváth Levente lelkipásztor elmondták: nem akarnak elszakadni az egyháztól, de az egység nem lehet jogcím az uniformizálásra. A Kánon egyik nagy hibája, hogy alulról jövő kezdeményezésekről nem rendelkezik. /Józsa Tímea: Quo vadis? /Egy témáról - három tételben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 10., a tiltakozó csoport állásfoglalását a kolozsvári lap is közölte: Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./ A Romániai CE Szövetség a református egyházon belüli megújulást képviseli, olvasható kiadott tájékoztatójukban. 1948-ban a kommunista hatalom betiltotta működésüket, azonban a föld alatt tovább dolgoztak. A mozgalom több tagja börtönbüntetést szenvedett. 1991-től újra legális szervezetként működnek. A CE állami bejegyeztetéséhez a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hozzájárult. Jelenleg az egyházkerület a "CE Szövetség teljes alávetettségét igényli", a CE viszont önállóságához ragaszkodik, elismerve az egyházi hatóság felügyeleti jogát. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület a CE álláspontját engedetlenségnek bélyegezte és ezért az egyház szervezeti keretéből kizárta. A konfliktus Zilahon csúcsosodott ki, ahol ifj. Adorján Kálmán lelkészt, a CE lelkész-elnökét az egyház hatóság elmozdította ottani lelkészi tisztségéből. /Halmen István ügyvezető elnök: A Romániai CE Szövetség tájékoztatója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ A Szabadság a fenti közlemény mellett közölte Tóth János lelkész Tőkés Lászlóhoz,a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökéhez intézett nyílt levelét. A lelkész kifejtette, hogy a CE bomlasztja az egyházat. Működjön csak külön a CE, ajánlotta a lelkész. /Nyílt levél. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./ A tiltakozó csoport állásfoglalását elvetette Molnos Lajos, mondván, vannak olyan nagyokosok, "akik majd eldöntik azt is, hogy egyik vagy másik felekezeten belül milyen legyen a rend", hogyan kelljen gondolkozni. Egyesek "egyházaink belső dolgaiba is gátlástalanul és ízléstelenül beavatkoznak, döntnöki szerepet vindikálnak maguknak". Céljuk az egyház bomlasztása, mégpedig belülről. S teszik ezt "az újfajta internacionalizmus és ateizmus szellemében, amit ma korszerűen multikulturalitásnak, másként gondolkodásnak stb. neveznek." Az aláírók jó részét ismeri, írta Molnos, politikai beállítottságukat is. Nem csodálkozna, ha az a szöveg, amit aláírtak, Tőkés László politikai nézeteivel helyezkedne szembe. Ez a szolidaritási nyilatkozat egyszerűen lejáratás. Molnos még megkérdezte, hogy milyen az aláírók hívői kapcsolata az egyházzal? /Molnos Lajos: Nemcsak undorító, de veszélyes is! = Partiumi Közlöny (Nagyvárad), jún. 19./

1999. januĂĄr 21.

Papp SĂĄndor Zsigmond nagy elismerĂŠssel mĂŠltatta Egyed Emese MesĂŠk (Kriterion, Bukarest-KolozsvĂĄr, 1998/ cĂ­mĹą prĂłzakĂśtetĂŠt. /Papp SĂĄndor Zsigmond: Az Ă­rĂĄs aranykora. = A HĂŠt (Bukarest), jan. 21./

1999. ĂĄprilis 1.

Papp Sándor Zsigmond ironikusan írt az önálló magyar egyetem ügyével kapcsolatos vitáról és nagy tisztelettel említve Cs. Gyimesi Évát, valamint Colloquium Transsylvanicum című könyvét, elismételte Cs. Gy. É. érveit. Az egyetem siralmas, lepusztult állapotáról nem tudósítanak a sajtóban. A cikkíró szerint a romániai magyar sajtó leplezni kívánja, hogy "mit tettünk/teszünk azért, hogy a jelenlegi állapotokon javítsunk?" Talán azért távoznak külföldre a legtehetségesebb diákok, mert nem tapasztalják a korszerű gondolkodást, mert inkább "a nemzetféltés a divat?" /Papp Sándor Zsigmond: Egyetem-begyetem tengertánc. = A Hét (Bukarest), ápr. 1./ Papp Sándor Zsigmond nem idézte Cs. Gyimesi Éva nagy vihart kavart megállapítását. Kolozsváron az önálló magyar egyetem Cs. Gyimesi Éva szerint a következőt jelentené: "egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba". Ehelyett két- vagy akár többnyelvű egyetem szükséges, vallja Cs. Gyimesi Éva. /Cs. Gyimesi Éva: Erdélyi tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 12./

1999. oktĂłber 25.

Okt. 22-én Kolozsváron szerzői estet tartott Balázs Imre József, Papp Sándor Zsigmond és Vida Gábor, az írókat Selyem Zsuzsa mutatta be. /Sándor Boglárka: Mire jó egy csütörtök? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

1999. oktĂłber 30.

Megjelent a Krónika, a második országos terjesztésű magyar napilap Romániában. Felelős szerkesztő: Stanik István, vezető szerkesztő: Ágoston Hugó, Gazda Árpád, vezérigazgató: Werner Péter, szerkesztőtanács: Farkas Árpád, Gálfalvi Zsolt, Kántor Lajos /elnök/, Kányádi Sándor, Kerekes Gábor, Sütő András, Tonk Sándor, Toró Tibor (társelnök), lapszerkesztő: Hadházy Zsuzsa, művészeti vezető: Lőrincz Gyula. Rovatvezetők: Bakk Miklós, Papp Sándor Zsigmond, Komoróczy Zsolt, Antal Orsolya, Leopold Erika, Balla István. /Krónika (Erdélyi közéleti napilap, Kolozsvár), okt. 30. - I. évf. 1. sz./

2001. ĂĄprilis 7.

Papp Sándor Zsigmond, Demény Péter és Balázs Imre József voltak a meghívottai annak az irodalmi estnek, amely része volt a KMDSZ múlt hét végi születésnapi rendezvénysorozatának. Többek között azt tárgyalták, hogy van-e létjogosultsága egy recenzióról írt kritikának. Demény Péter szerint akkor van, ha az elfogadható érveket is tartalmaz. A kortárs erdélyi magyar irodalomról folyó vitából kiderült, hogy bizonyos szakadékok léteznek különböző csoportok - így például a jelenlévők és a transzközép - között. Egyes vélemények szerint a transzközép fogalma alá sorolt személyek közül kevesen képviselnek igazán értéket. A meghívottak néhány szóban ismertették készülő könyveiket is. Papp Sándor Zsigmond új regényének egyedisége az lesz, hogy benne a történet fordítva íródik, tehát a majdani olvasó az eseményeket a végétől visszafelé követheti. /B. Cs.: Születésnapi irodalom. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./ A fórum elmaradt, mert a fiatalok nem jöttek el, csak a KMDSZ-vezetők voltak jelen. /Bpelőd: Nulladik típusú találkozás. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./

2001. mĂĄjus 10.

Máj. 11-12-én a hargitafürdői Ózon szállodában - a Hargita megyei tanács, a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont és a Székelyföld c. csíkszeredai folyóirat szervezésében - erdélyi magyar írók, költők tanácskozásra gyűlnek össze. A rendezvény címe: Irodalom az utódállamokban. Az előrejelzések szerint jelen lesz több (sok esetben innen elszármazott) magyarországi író, anyaországi kritikusok, irodalomtörténészek társaságában (így pl. Ágoston Vilmos, Mezey Katalin, Oláh János, Szávai Géza, Szigeti Lajos Sándor, Bányai János, Martos Gábor, Pomogáts Béla, Bodor Ádám). A belföldi meghívottak között lesz többek között: Kányádi Sándor, Kántor Lajos, Bálint Tibor, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Király László, Páll Lajos, Ferencz Imre, Egyed Péter, Mózes Attila, Vida Gábor, Gálfalvi György, Gálfalvi Zsolt, Láng Zsolt, Bölöni Domokos, Ferenczes István, Bíró Béla, Fábián Ernő, Domokos Géza, Bogdán László, Borcsa János, Gál Éva Emese, valamint könykiadók (közülük néhányan írói minőségükben is): Kozma Mária, Tőzsér József, Káli Király István. A fiatal romániai magyar író- és költőnemzedék is képviselteti magát (pl. Balázs Imre József, Demény Péter, Papp Sándor Zsigmond, Gergely Edit, Molnár Vilmos, György Attila, Lövétei Lázár László, Fekete Vince, Sántha Attila). /Erdélyi Magyar Írók Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./

2001. mĂĄjus 15.

Hargitafürdőn gyűlt össze a romániai magyar írótársadalom színe-java. A mintegy 70-75 (a meghívott kb. 150-ből) résztvevővel lezajlott eszmecserét a Székelyföld /Csíkszereda/ folyóirat szerkesztősége szervezte, a Hargita Megyei Tanáccsal és a Gyergyószárhegyi Alkotótáborral együtt. Az írók többsége úgy vélte: főként a szociális juttatások miatt benn kell maradniuk a Romániai Írószövetségben, továbbá az alapítványt kompetens kuratórium által eredményesen kell működtetni. Végül semmiféle konkrét határozat nem született. Gálfalvi György szerint a "kibeszélés terápiája" történt. Kovács András Ferenc értelmetlennek minősítette az egész találkozót, mondván: haza kell menni és verset, novellát, regényt írni. Végül Gálfalvi György visszaadta értekezletvezetői mandátumát. Azt viszont megígérték: közleményt állítanak össze, és azt eljuttatják a sajtóhoz. /Máthé Éva: "Kibeszéléses terápia volt" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ Pomogáts Béla elmondta, annak semmi akadálya, hogy az erdélyi magyar írók a Magyar Írószövetség keretén belül találják meg az önszerveződés lehetőségét, írószövetségi tagozat működhet bármelyik erdélyi városban. Mindezek mellett azt tanácsolta, hogy a romániai írószövetségi tagságról sem kell lemondani, hiszen ennek nem csupán anyagi következményei lehetnek, de azért is, mert hasznos és méltányos lenne fenntartani az intézményesített kapcsolatokat magyar és román írók között. Az erdélyi magyar írók nagy része tagja mind a magyarországi, mind a romániai írószövetségnek, ráadásul a székelyudvarhelyi székhelyű Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány létrehozói is. /Hetven író tanácskozása. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./ Az erdélyi magyar írók hargitafürdői tanácskozásukról /máj. 10-12./ közleményt adtak ki. A résztvevők úgy döntöttek, hogy a jövő évi írótalálkozóig képviseletüket az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány látja el. Az alapítvány mellett egy kolozsvári programiroda működik. - Az erdélyi magyar írók találkozóit rendszeresítik. /Az erdélyi magyar írók hargitafürdői tanácskozásának közleménye. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 15./ Papp Sándor Zsigmond sommásan elutasított minden fajta írói szerveztet, örömmel üdvözölte, hogy Hargitafürdőn az írók nem alapítottak újabb "sóhivatalt" (Erdélyi Magyar Írószövetség), hanem a meglévő alapítvánnyal megelégedtek. Szerinte az alapítósdi idejétmúlt, a szervezetalapítás az igazi alkotók életében pótcselekvés. Papp Sándor Zsigmond elégnek tartja hogy két szövetség tagjai lehetnek, a Magyar és a Román Írószövetségé. /Papp Sándor Zsigmond: Gittegyletek alkonya. = Krónika (Kolozsvár), máj. 15./

2001. szeptember 14.

Az anyagi források csökkenése szorult helyzetbe hozta a közös bérleményben működő kolozsvári magyar operát és színházat. Emiatt a két intézmény között már évek óta húzódó vita még inkább kiéleződött. Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója sérelmezte, hogy a felújítási és karbantartási munkálatokban nem vesz részt az opera. Simon Gábor, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója ellenben úgy véli, az általa vezetett intézmény nem is vehet részt ezekben a munkálatokban, ugyanis az épület adminisztrálása egy 48-as minisztériumi rendelet alapján a színházra tartozik. "Mi nem is kapunk pluszpénzeket ilyen célokra. A működésre kiutalt összegeket pedig nem fordíthatjuk karbantartásra, mert büntetést kockáztatunk azzal, hogy a pénzt nem a rendeltetése szerint használjuk fel." "Tompa ellenszenve művészi önzésből fakad, ezért is használ övön aluli módszereket" - mondja Simon. A megromlott viszony miatt a két intézmény egymás között románul levelezik, Tompa ugyanakkor panaszait a minisztériumba is megküldi. "Meg kell mondanom, szégyellném ezt megtenni, így Tompa leveleire magyarul válaszolok" - kommentálta az esetet Simon. /Papp Sándor Zsigmond: Románul leveleznek. Simon-Tompa konfliktus Kolozsváron a színpad felújítása miatt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 14./ Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója beszámolt a következő évad terveiről. Egy alternatívnak is nevezhető előadással nyitnak, Mrozek Károly c. egyfelvonásosát az ő rendezésemben mutatják be a Malom utcai zsinagógában, melyet a Tranzit Alapítvány multifunkcionális térré alakított át. Az igazgató a többi előadásokat is felvázolta, köztük lesz Tolnai Ottó vajdasági magyar szerző Végeladás c. drámája. Nem tudtak új tagokat szerződtetni, de törekednek arra, hogy az ország legerősebb társulat maradhassanak. Vlad Mugur rendező távozásával a társulatot pótolhatatlan veszteség érte. Tompa, mint jelezte, objektív okok miatt nem lehet személyesen jelen Gyergyóban, az idei színházi kollokviumon. A többi színházhoz hasonlóan a kolozsvári Állami Magyar Színház költségvetése is jelentősen csökkent, emiatt néhány alkalmazottnak nem tudták megújítani az éves szerződését, s a produkciókra fordítható összegek is jóval alacsonyabbak az eddigieknél. 1997 óta épül a színház stúdióterme, de a 2002-re tervezett megnyitást legalább három évvel kell elnapolniuk. - Nagy gondot okoz jelen pillanatban az Állami Magyar Operával való együttélés. Simon Gábor igazgató azt nyilatkozta, hogy Tompa Gábort zavarja a Magyar Opera. "Ez így egyszerűen hazugság." Tompa az opera jelenlegi vezetését alkalmatlannak tartja. /Évadkezdés-200. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

2001. november 1.

Van-e élet a Velencei Bizottság döntése után? - tette fel a kérdést a lap munkatársa, Papp Sándor Zsigmond. Mármint a román-magyar kapcsolatok terén. Ugyanis a kétféle, szinte gyökeresen eltérő értelmezés nem jósol jó időt a két ország közti "hagyományosan" jó viszonyban. Ezért is kelt meglepetést, hogy Bukarest és Budapest testvérvárosi szerződést kíván kötni. Az SZDSZ-es Demszky Gábor nyilván pártjának politikáját követi (az SZDSZ az egyetlen magyar parlamenti párt, mely nem szavazta meg a státustörvényt). /Papp Sándor Zsigmond: A népszerűség fénye. = Krónika (Kolozsvár), nov. 1./

2001. november 28.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület dec. 1-jén tartja évi közgyűlését Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, ennek keretében a hagyományos EMKE díjkiosztásra kerül sor. Az idei díjazottak: Kacsó Sándor díj, Papp Sándor Zsigmond, kiváló publicisztikai tevékenységéért; Janovics Jenő díj, Jászberényi Emese, a marosvásárhelyi hivatásos rádiózás szolgálatában kifejtett kiváló munkájáért; Kacsó András díj, Füzesi Albert, az erdélyi magyar néptáncmozgalom szolgálatáért, gyerek-, ifjúsági-, valamint faluközösségek tánccsoportjaival elért kimagasló művészi teljesítményéért; Bányai János díj, Szőcs Lajos, a Kőrispatakon létrehozott Szalmakalap Múzeum megteremtéséért; Vámszer Géza díj, Kovács Piroska, a regionális kultúrák megőrzése, a máréfalvi székelykapuk megismertetése és védelme terén kifejtett kiváló munkájáért; Kun Kocsárd díj, Pillich László, a Heltai Alapítvány képviselte új erdélyi közművelődési modell kimunkálásában szerzett érdemeiért; Kun Kocsárd díj, Lukácsy Szilamér, az erdőcsinádi Ifjúsági Ház létrehozásáért, a közép-erdélyi magyar közművelődés szolgálatáért; Nagy István díj, Szép Gyula, az erdélyi magyar zenei élet intézményesülését szolgáló munkájáért; Bánffy Miklós díj, Hajdú Géza, a nagyváradi színjátszás szolgálatában eltöltött több mint három évtizedes kiemelkedő színészi- és intézményszervezői munkásságáért; Szolnay Sándor díj, Ütő Gusztáv, a korszerű művészeti mozgalmak intézményesített ösztönzéséért; Kovács György díj, Györffy András, az erdélyi magyar színjátszás hagyományainak képviseletéért, kiváló alakítások soráért; Poór Lili díj, Méhes Katalin, színház és közönség egymásratalálása érdekében kifejtett igényes színpadi munkájáért; Monoki István díj, Györffi József, székelyudvarhelyi igazgatóként, az erdélyi magyar könyvtárkultúra szolgálatában kifejtett minőségteremtő munkásságáért; Szentgyörgyi István díj, Kalmár Lili, a szórványmagyar öntevékeny színjátszás szolgálatában eltöltött több évtizedes munkásságáért; Emlékoklevelet kap Birck Edit, az erdélyi irodalmi emlékhelyek kialakításában nyújtott tevékenységéért. Balázs Ferenc születésének 100. évfordulója alkalmából az EMKE és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság díjat alapított, melyet első alkalommal Péter Károly, az Aranyosgyéresi Népfőiskola megszervezésért, a népfőiskola mozgalom szolgálatában végzett munkájáért kap. /D. T. K.: EMKE közgyűlés és díjkiosztás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

2001. december 10.

Színházi vita Honnan és hová, kolozsvári magyar színház? címmel dec. 8-án vitafórumot rendezett Kolozsváron a Tonic Média Alapítvány kuratóriumának nevében Sebesi Karen Attila. Sebesi Karen Attila elmondta: az utóbbi években aggasztóan megcsappant a színházba járók száma, mindezt pedig a "rossz, káros, arrogáns vezetés, divatos szóval élve: menedzsment váltotta ki, nem pedig a színészek munkája." Szőcs István író, színikritikus a színház szerepét méltatva elmondta: a rendszerváltás előtt a romániai magyar társadalom temetésen, illetve színházban szembesülhetett az anyanyelv hatásával. A hagyományos értékek megtagadását, a szolgálat elvetését, a túlzásba vitt "modernkedést" a hozzászólók közül többen is kifogásolták. Tompa Gábor főrendező-igazgató nem jelent meg a fórumon. Papp Sándor Zsigmond író-újságíró azonban kijelentette: Tompa Gábor színháza értékes, díjak, elismerések sokasága bizonyítja a főrendező hozzáértését. Az esten feltették a kérdést: ha egy színésszel mindössze egyéves időtartamra kötnek szerződést, akkor ki ítélte életfogytiglani igazgatásra a rendezőt? A fórum eredményeképpen született állásfoglalást Sebesi Karen Attila olvasta fel. Az állásfoglalás végleges változatát Csomafáy Ferenc, Molnos Lajos és Szőcs István szerkesztik meg, és tartalmazni fogja a Tompa Gábor leváltására vonatkozó indítványt. Ugyanakkor felvetődött egy színházpártoló baráti társaság megalapításának igénye is, amelynek megvalósítását egy héttagú bizottság (Vadas László, Kovács Katalin, Kós Ferenc, Vekov Károly, Csortán Márton, Balogh Péter, Bogdán István) vállalta magára. /Sándor Boglárka Ágnes: Tovább gyűrűzik a színház-vita. Tompa Gábor leváltását követelik. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 10./

2002. januĂĄr 11.

Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.

lapozĂĄs: 1-30 | 31-60 | 61-78




(c) ErdĂŠlyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | MĂŠdiaajĂĄnlat | AdatvĂŠdelmi zĂĄradĂŠk