udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
40
találat
lapozás: 1-30 | 31-40
Névmutató:
Simonyi (Szmola) Imre
2001. május 8.
A Simonyifalvi napok tiszteletére a Simonyi Imre-Emlékbizottság tavaly képzőművészeti alkotóversenyt hirdetett. Dr. Hevesi József, az erdőháti ünnepségsorozat ötletgazdája és főszervezője e tájegység egyik szellemi közösségépítője és Brittich Erzsébet képzőművész ötlete volt az alkotóverseny. Azt is tervezik, hogy Műhelyforgácsok címmel albumot nyomtatnának ki a kiállított munkákról. A kiállítás zsűrizésére meghívták Nagyváradról Jakobovits Miklóst, a Barabás Miklós Céh országos elnökét. A sokoldalú Jakobovits Miklós /művész, színházi díszlettervező, tanár, muzeográfus, művészeti szakíró, továbbá kulturális és civil szervezetek vezetője/ kifejtette, hogy az erdélyi képzőművészet kilépett Európába, és az utóbbi években robbanásszerű fejlődést ért el. /Május 19-én Simonyifalvi napok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 8./2001. május 18.
Simonyifalván falutalálkozó helyett idén Simonyifalvi napokat rendeznek /máj. 19-20/. Az ötletadó dr. Hevesi József feketegyarmati körzeti orvos volt, aki a Simonyifalván született Simonyi Szmola Imre költő egykori jóbarátja, jelenleg a hagyatékát gondozó emlékbizottság ügyvezető elnöke. Tervezik, hogy Simonyi Imre szülőházát emlékházzá alakítják, ahol helytörténeti múzeum és állandó képzőművészeti kiállítás is várná az érdeklődőket. A Simonyifalvi napokon l5 aradi és bihari művész állítja ki munkáját a kultúrotthonban. Lesz szimpózium - Simonyi mindenkié címszó alatt. A Szívós László által irányított Leveles népitánc együttes is kétéves születésnapját ünnepli. Vasárnap hálaadó szentmisével zárják a rendezvényt, amelyre várják a milleneumi zászlót. /Simonyifalván hagyomány teremtődik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 18./2001. május 22.
Ilyen még nem volt Simonyifalván " - hangzott el máj. 19-én, az először megtartott Simonyi-napok első rendezvényén, melyen a falu szülöttére, Simonyi Imre költőre is emlékeztek. Krasznahorkai Géza, a gyulai könyvtár igazgatója barátként, műveinek egyik legbeavatottabb ismerőjeként beszélt a költőről, és a gyulaiak nevében azt is megígérte: gyűjtést kezdeményeznek a szülőház megvásárlása, felújítása, emlékházzá való átalakítása érdekében. A kiállításon az aradi magyar képzőművészek mutatkoztak be. Az utcán vonultak végig a táncegyüttesek a több településről verbuvált népizenekarral. Ezután felléptek az együttesek. A pécskai Búzavirág együttese, mint annyiszor az elmúlt két évtizedben, ezúttal nagy sikerrel ropta a táncot. A nagyzerindi Ibolya először mutatkozott be idegenben. Meglepetés volt az erdőhegyi Bokréta "csikócsapata" - mindez a Borgya házaspárnak köszönhető. Máj. 20-án, vasárnapi következett a millenniumi zászló jelenlétében megtartott ökumenikus istentisztelet. Délután futballmeccs volt. /Hagyomány született. Simonyi-napok. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 22./2001. június 27.
Aradi képzőművészek a simonyifalviak hívására nemrég tárlattal tisztelegtek a falu szülötte, Simonyi Imre költő emléke előtt. A kiállítás vándorútra indult. Első állomása a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum nagyterme volt. Az aradiakkal együtt állítottak ki a szalontai képzőművészek. A június 24-i megnyitón Zuh Imre, az emlékmúzeum igazgatója tartotta a bevezetőt. A nagyzerindi Rozmaring dalcsoport után a simonyifalvi Leveles együttes táncosai következtek. A vendégeket Szénási Ferenc, a szalontai Bocskay Társaság elnöke kalauzolta a városban. A régi s az újonnan kiharcolt köztéri szobrokra joggal büszke Arany János városa. A kiállítás ősszel kerül Gyulára, előtte azonban cserekiállítással eljuthat Nagyváradra is. /Simonyi-emlékkiállítás Nagyszalontán. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 27./2001. július 20.
Értékes kiadvány az aradi Csiky Gergely Iskolacsoport Évkönyve a 2000-2001-es iskolai évről (megjelentette az aradi Alma Mater Alapítvány, közzéteszi: Éder Ottó igazgató). Olvasható benne az iskola történetéről, a most véget ért tanévről, a diákkörök és tantárgyversenyek eredményeiről is. Ugyancsak Aradon jelent meg az ARART 2001 című füzet, amelynek alcíme: Csoportkép, és amely - indítványozója és szerkesztője, Hevesi (Mónár) József orvos, közíró, költő szerint - az idei Simonyi-évforduló kapcsán a Simonyi Imre Emlékbizottság által meghirdetett képzőművészeti alkotóverseny hozadékát mutatja be (alkotókat és műveiket). - Közbirtokossági Hírvivő ("minden székelyföldi erdőtulajdonos lapja", Kézdivásárhely) júniusi számában található például dr. Birtalan Ákos parlamenti képviselő helyzetelemzése, Garda Dezső tanulmánya /A székely közbirtokosságok a XVI-XIX. században. /Szonda Szabolcs: Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./2002. október 1.
Szept. 28-án ünnepelte Simonyifalva a falu alapításának 120. évfordulóját. Az RMDSZ-fórum után Szívós László községi tanácsos falubemutatója következett. Dr. Árpási Zoltán, a Békés Megyei Hírlap főszerkesztője Simonyi Imrével kapcsolatos emlékeit elevenítette fel. Magyar népviseletbe öltözött táncosok énekelve, táncolva vonultak végig a főutcán. Legelöl haladt a gyulai Körös Népitánc Együttes, amelyet a simonyifalvi Pitypang, a kisiratosi iskola néptánccsoportja, a nagyzerindi Ibolya követett, a sort pedig a helybeli Leveles zárta. Simonyi Imre emlékkiállítást tekintettek meg az érdeklődők, a másik szobában pedig Simonyi óbester lovasszobrának kicsinyített változatát, illetve a korára emlékeztető helytörténeti kiállítást. A nagy teremben került sor az irodalmi, tudományos értekezletre, amelyet a Simonyi Társaság elnöke, dr. Hevesi József vezetett. Méltatta a két Simonyi, Simonyi Imre, a költő, valamint báró Simonyi József, a legendás Simonyi óbester helybeli kötődéseit. Megköszönte az 500-500 ezer forint támogatást a gyulai, valamint a debreceni önkormányzatoknak, Haász Tibor polgármester pedig Simonyifalva Díszpolgára oklevelet nyújtott át Dancs László gyulai polgármesternek, valamint Kósa Lajos debreceni polgármester részére ennek megbízottjának, dr. Mazsu Jánosnak. Köszöntötték a Simonyi Társaság tiszteletbeli elnöki címe várományosát, Böszörményi Zoltánt, aki 1200 dollárral járult hozzá a Simonyi-díj létrehozásához. /Balta János: Simonyifalva 120 éves. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 1./2003. augusztus 4.
Aug. 2-án kezdődtek Simonyifalván a III. Simonyi Napok a helyi művelődési házban. A jelenlevők Banner Zoltán előadóművész és a II. Országos Simonyi Szavalóverseny díjazottjainak szavalatait, valamint Simonyi Imrével kapcsolatos előadásokat hallgathattak meg. A délután a Kőrösközi Közéleti Fórummal indult. Böszörményi Zoltánt Simonyifalva díszpolgárává avatták. Az idei Simonyi-díjat Beke György kapta kiváló írói teljesítményéért. Felavatták a Simonyiak Házát, Simonyi Imre helyreállított szülőházát Hegedűs János katolikus plébános szentelte fel, majd leleplezték a Simonyiak Házának emléktábláját. A Simonyiak Háza egyik szobája Simonyi Imre emlékét idézi, a másik Simonyi óbesterét. Ez a ház azonban nem múzeum, hanem intézmény akar lenni, számos rendezvény helyszíne az elkövetkezőkben. Az érdeklődők megtekinthették Siska-Szabó Zoltán tájfotóit, Erdős Beáta, Vajda Ildikó, Siska-Szabó Hajnalka és Brittich Erzsébet festményeit. /(Karácsonyi): Díszpolgári oklevél és Simonyi-díj a III. Simonyi Napokon. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 4./2004. szeptember 13.
Szept. 12-én egész napos ünnepségen Simonyi Imre Általános Iskola névre keresztelték a simonyifalvi oktatási intézményt. Előcsarnokában leleplezték a falu szülötte, Simonyi Imre költő bronzból készült mellszobrát, amelynek elkészítési költségeit – 2,5 millió forintot – Gyula város önkormányzata fedezte. Az életnagyságú dombormű a gyulai Kiss László György szobrász- és éremművész munkája. /Névadó ünnepség, szoboravató Simonyifalván. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 13./2005. január 6.
Deák Árpád képzőművész Simonyi-díjat kapott. Deák Árpád 1955-ben Marosvásárhelyen született. A kolozsvári képzőművészeti főiskolán évfolyamelsőként végzett, vizsgamunkája Szilágyi Domokos köztérre tervezett szobra. Ma is megtekinthető a főiskola területén. A rendszerváltás után járja a világot, s kitartóan kísérletezett grafikusként, szobrászként egyaránt. Deák Árpád szobrot állított Nagykárolyban (Károli Gáspár, Kaffka Margit), Nagyváradon (Szent László-legendák), Szatmáron (Petőfi Sándor), emléktáblát Ágyán (Olosz Lajos), Kibéden (Seprődi János), Máramarosszigeten (Hollósy Simon), Nagyváradon (Lorántffy Zsuzsanna), Simonyifalván (Simonyi Imre, Simonyi óbester). Grafikái, rajzai izgalmas kísérletek. A közeljövőben Aradon, a Jelen Házban plakettekkel és rajzokkal (versillusztrációk) jelentkezik. /Hevesi Mónár József: Szemlélet és magatartás. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./2006. február 17.
Arad megyében a simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskolában megemlékeztek a költő, Simonyi Imre (1920–1994) halálának évfordulójáról. Szabó Attila iskolaigazgató értékelte a tavalyi gyulai szavalóverseny kapcsán a diákok teljesítményét, a felkészítő tanárok szakmai hozzáértését. Orbán Attila evangélikus lelkész a költő erkölcsi nagyságát, örökös ellenzékiségét, történelmi helytállását, költészetének értékeit emelte ki. A Regionális Simonyi Társaság elnöke a társaság aktuális teendőiről, a közös simonyifalvi–gyulai eurorégiós pályázatról (szabadidőközpont), az idei szavalóversenyről beszélt. /Simonyi Imrére emlékeztek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./2007. május 19.
Az Arad megyei magyartanárok módszertani tevékenységük keretében hagyományosan megrendezik a Tóth Árpád-szavalóversenyt. Idén erre május 18-án került sor a minorita kultúrház nagytermében. A legtöbben a Csikyből jöttek el, de a szép magyar szó barátai megtalálhatók az aradi 10-es, a pécskai 2-es számú, a simonyifalvi Simonyi Imre és a zimándújfalui általános iskolában is. /(Kiss): Tóth Árpád-szavalóverseny. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 19./2007. szeptember 7.
Szeptember 8-án Aradon, másnap Kisiratoson dedikálja legújabb könyveit Sarusi Mihály. Sarusi Mihály /sz. Békéscsaba, 1944. ápr. 7./ író, költő, újságíró tudatosan ápolja romániai magyar (és román) gyökereit, helytörténeti tanulmányban (Kisiratos helynevei, Kisiratos ragadványnevei), igaz történetben (Fekete-Zaránd), vagy akár magánkiadású versben (Ugatoló). Évekig az MTI békéscsabai tudósítója volt, jelenleg Balatonalmádiban él. „Dunántúlon élő erdélyi gyökerű alföldi vagyok” – szokta mondani. Szalbek-Iratos /Irodalmi Jelen Könyvek, Arad/ című munkájában megírta: az a szeretet köti ehhez a földhöz – ahhoz, amelyen Arad és Kisiratos is fekszik –, amelyet családjától kapott. Kisiratosi falurajzának a most megjelenő már a hatodik kötete, s kiadásra kész a hetedik is. Sarusi Mihály feladatának tartja fölmutatni a mai mindennapi társadalmi embertelenség elviselhetetlenségét. Sarusi Mihály számára Simonyi Imre az elmúlt század második felének egyik legfontosabb költője. Ezért is segítette a gyűjteményes Simonyi Imre-kötet kiadását. Sarusi Mihály legújabb könyve: Fő, hogy mögvagyunk, alcíme Öten Iratosról. Az öt szereplő: Hodács Ágoston műfordító plébános, Kovács Ferenc tanár, író, népköltési gyűjtő, Godó Mihály jezsuita atya (aki összesen 18 évet ült börtönben), Kurtucz István parasztkántor (a bátyja), és dr. Almási Béla Máltai-ház-építő körorvos. /Hevesi Mónár József: Égbekiáltó gondolatok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 7./2007. október 23.
Idén is megrendezték Gyulán – október 19–20-án –, a Karácsony János Katolikus Gimnázium szervezésében, a Simonyi Imre Országos Szavalóversenyt. A szakmai zsűribe meghívták Szőcs Géza költőt, írót is. Az irodalmi Simonyi-díjat Böszörményi Zoltán, az Irodalmi Jelen tulajdonos-főszerkesztője alapította összmagyar díjként. A díjat Szőcs Géza nyerte el, aki a szavalóversenyen átvette a díjat a Simonyi Társaság elnökétől, dr. Hevesi Józseftől. Szőcs Géza Gyulán megtartott költői estje kiváló alkalomnak bizonyult az összmagyar irodalmi, művészeti, közéleti kérdések megvitatására. A díjazottat és munkásságát, Elek Tibor békéscsabai irodalomtörténész, az Irodalmi Jelen munkatársa értékelte, mondván, az idei irodalmi díj az életművet nyugtázta. /(HMJ): Könyvbemutató, díjátadás Gyulán. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 23./2008. február 21.
Simonyifalván február 20-án ünnepi műsor keretében adták át a Simonyi Imre Általános Iskola teljesen felújított két épületét. A rendkívüli eseményen a megye vezetősége mellett részt vettek a környékbeli, továbbá az aradi iskolák igazgatói, aligazgatói is. A románul és magyarul elhangzott beszédek sorát Szabó Attila iskolaigazgató köszöntőjével kezdte, majd felolvasta Matekovits Mihály minisztériumi vezérigazgatónak a résztvevőkhöz intézett levelét. Halász Tibor polgármester büszkeséggel szólt a helybeli oktatási intézmények felújításáról, továbbá az épülő, 150 férőhelyes sportcsarnokról. Dr. Hevesi József, a Simonyi Társaság elnöke is köszöntötte a résztvevőket. /Balta János: Iskolaünnep Simonyiban. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 21./2008. április 4.
Az 1945. január 14-én Simonyifalváról a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak tiszteletére emlékművet szeretnének állítani a helybeli a katolikus templom kertjében. Az emlékmű ünnepélyes felavatását júniusra tervezik. Április 6-ára a kezdeményezők megbeszélésre várják a Simonyi Imre Művelődési Házba a hozzátartozókat és az érdeklődőket. /Kiss Károly: Emlékművet a Simonyifalváról elhurcoltaknak. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./2008. szeptember 2.
Hevesi József (Hevesi Mónár József) 1948. május 5-én Aradon született. Körorvos, közíró, költő. Nincs olyan körösközi esemény, amiben keze ne lenne benne, de ő szerényen a háttérben marad. Hevesi József lokálpatrióta, „ágyai”. Ágyán született, mint Olosz Lajos az erdélyi magyar avantgárd képviselője vagy Ágyai Szabó Magda, ahogy azt Régimódi történetében megfogalmazta, továbbá Csép Sándor. Hevesi Mónár József interjúkötete (Magánúton) tavaly jelent meg. A könyv évekig íródott, alkalom szülte interjúk főszerkesztőkkel, képzőművészekkel, politikusokkal, a megmaradásért vívott küzdelem helyszínein. Hevesi fontosnak tartja Simonyi óbester és Simonyi Imre emlékét ápolni. Ő adta át az első Simonyi-díjat Szabó Magdának Debrecenben, Kósa Lajos és Tőkés László társaságában. A másodikat Beke Györgynek Simonyifalván, Böszörményi Zoltánnal. A harmadikat Bodor Pálnak Aradon. A tiltás ellenére átadta Gyulán a díjat Szőcs Gézának. Az idei Simonyi-díjas, közfelkiáltással, egy vérszerinti Simonyi, L. Simon László, a Magyar Írószövetség titkára, nemzetben gondolkodó író. /Nagyálmos Ildikó: Szimultán szerelmek. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 2./2009. március 30.
Másodszor rendezték meg március 28-án Simonyifalván a Regionális Simonyi Imre Szavalóversenyt. Simonyi (Szmola) Imre 1920-ban Simonyifalván született és a magyarországi Gyulán hunyt el 1994. február 10-én. A falu ápolja emlékét: neki és a másik híres Simonyinak – az óbesternek (ezredes) emlékházat rendeztek be. Róla Emődy Dániel István tartott előadást.) Éder Enikő színművész elmondta el az idén a fővédnökké felkért Markó Béla költő, az RMDSZ elnöke S holnap a rovargyűjtő mit csinál? c. versét. Mind a költő, mind a versmondó kitüntetésben részesült: mindketten Simonyi-díjat kaptak, Markó Béla közéleti és irodalmi tevékenységéért, Éder Enikő pedig előadó-művészetéért. A díjakat dr. Hevesi József, a Simonyi-kultusz és a szavalóverseny kezdeményezője adta át. Banner Zoltán neves előadóművész, művészettörténész volt a zsűri elnöke. A szavalóverseny után az irodalmi kerekasztal keretében Pomogáts Béla magyarországi irodalomtörténész mutatta be az erdélyi magyar irodalomról nemrégiben megjelent könyvét. /Jámbor Gyula: A vers és kultúra ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 30./2009. június 13.
Aradon a korabeli civilszervezetek, mindenekelőtt a Kölcsey Egyesület, a Honvédegylet, a Kossuth és az Asztalos Asztaltársaság, a Színügyi kiharcolták a hármas célt, amellyel méltó emléket állítottak az 1849. október 6-án a várban és a közeli mezőn kivégzett 13 honvédtábornoknak: a vesztőhelyi obeliszket, a Szabadság-szobrot és a ‘48-as ereklyemúzeumot. A vesztőhelyi obeliszk, a Szabadság-szobor túl nagy szálka volt Ferenc József szemében. Az aradi szoboravatásról 1890. október 6-án –óvatosságból – testületileg hiányoztak a politikusok. Voltak Arad város, a megye egykori szellemi nagyságaira utaló táblák is: Munkácsy Mihály aradi éveit megörökítő, illetve a Fábián Gábor-házon elhelyezett tábla Aradon. Radnán Kossuth utolsó hazai földön eltöltött éjszakájának emlékére vagy Majláthfalván az iskolaalapítók tiszteletére elhelyezett tábla, többek között. Arad műszaki nagyjairól nem emlékeztek meg eleink. Boros Béniről, a zseniális vasútépítő mérnökről teret neveztek el ugyan, de az ACSEV-palota fala, ahol élt és alkotott, azóta is üresen maradt. Weitzer Jánosnak is volt egy kis mellszobra a gyárudvaron, akárcsak az élesztő- és szeszgyárat alapító Neuman fívérek közül Edének, de ezekről csak a gyár dolgozói tudtak. A két világháború közötti időszak első felében eltüntették a magyar vonatkozású szobrokat, táblákat a város köztereiről, parkjaiból és a házfalakról. A ‘70-es évek derekán emléktáblák tűntek fel a munkásmozgalom különböző mozzanatairól (Ujj János könyvében megtalálható a teljes ”választék.) 1989 után elsőként egy román és egy magyar nyelvű emléktábla jelent meg Tóth Sándor, a forradalomban Aradon hősi halált halt hódmezővásárhelyi magyar sofőr mementójaként. Aztán a minorita kultúrház előcsarnokának falán helyezhették el a hálás utókor apró jeleit: Tóth Árpád Aradon született költő, Lóczi Lajos geológus földrajztudós, Znorovszky Attila népművelő, majd Simonyi Imre ezredes, az aradi vár egykori rabja kapott emléktáblát. A református templomban Fábián Gábor polihisztorról, a Magyar Tudományos Akadémia tagjáról, a templom egyik alapítójáról és Kazinczy Lajosról emlékeztek meg táblaavatással, a minorita templomban a másik három ‘48-as aradi mártír – Ormai Auffenberg Norbert, Lenkey János és Hauck Alajos – kapott közös emléktáblát. Később sikerült felállítani az első utcai táblát Damjanich tábornok emlékére. Következett Rozsnyay Mátyás, a tudós gyógyszerész. Közben szaporodtak román részről is a megjelölésre érdemes épületek. Bukaresti sugallatra hatalmas csúsztatással szövegezték meg a pályaudvar peronján elhelyezett táblát az aradi vasút 150 évéről: Romániának az akkori eseményekhez semmi köze nem volt. Se Arad, se Kürtös nem tartozott oda. Sőt még Románia se volt, csak különálló fejedelemségek. /Puskel Péter: Emléktáblák a régióban. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./2009. augusztus 3.
Simonyifalván a szokásos falunapokhoz mindig hozzájött valami jellegzetesen helyi is: a Simonyiak házának vagy a második világháborúban elhurcolt helybeli németek emlékhelyének felavatása, kopjafaállítás stb. – idén az egykori kisvasút emlékhelyének leleplezése. A művelődési otthonban tartott szimpóziumon a felszólalók az Európai Unió összefüggésében értékelték a helyi közösségek, régiók gondjait, megvalósításait. Király András Arad megyei RMDSZ-elnök azt emelte ki, hogy a Körösközben és a megyében élő és tenni akaró magyar közösségek vannak, amelyeket képviselni kell, hogy megmaradjanak és fejlődjenek. Dancs László, Gyula város volt polgármestere arról szólt, hogy a több száz éve összetartozó természetes régiókban milyen hasznos az újra egymásra találás. A simonyifalvi rendezvények vissza-visszatérő résztvevője, br. Simonyi Imre közéleti szerepéről Dancs László tartott előadást, a nagyszalontai művész, Bagosi Imre Tibor kultúrotthonban kiállított grafikáit és fotóit Miklós János festőművész értékelte. Simonyifalvára 1906-ban érkezett el a Gyuláról a Körösközbe tartó kisvasút. A falu központjában, a kisvasút egykori megállójának helyén felavatták a kisvasútra emlékező emlékművet. A kisvasút 1919-i közlekedett a településen. /Jámbor Gyula: VIII. Simonyi-napok. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./2009. október 10.
A magyar személyiségek szerepét, jelentőségét évtizedekig tudatosan elhallgatták, róluk manapság is szándékosan megfeledkeznek tudományos ülésszakokon. Ujj János Arad megye neves szülötteiről írt hézagpótló kisenciklopédiájában /Arad megye neves szülöttei. Összeállította Ujj János. Alma Mater Alapítvány, Arad, 2007/ találóan jegyezte meg: legalább félezer olyan személyiség látta meg a napvilágot tájainkon, akinek nevét illene ismerni. Köztük van például Eckhardt Ferenc és Sándor, Lóczi Lajos, Asbóth Oszkár, Baász Imre, Jávor Pál, Kuncz Aladár, Réz Ádám és Pál, Simonyi Imre, Szentimrei Jenő, Tóth Árpád, Klebelsberg Kunó, Ormós Zsigmond és Cziffra Géza filmrendező, Bánság is adott értékeket, közöttük volt Temesvári Pelbárt, a középkori magyar irodalom ismert alakja, a nagyszentmiklósi születésű Révai Miklós nyelvész, az 1848-as idők három kiválósága Temesváron született, Fiala János, Kiss Ernő és Klapka György. Nagyjécsáról indult Abafi Lajos irodalomtörténész, Temesvár szülötte Kerényi Károly klasszikus-filológus, vallástörténész, Hauser Arnold és Kós Károly. Hunyad megyében kevés nyom őrzi a vidék nagy szülötteinek emlékét. A „legidősebb”, ma is számon tartott neves szülöttje a megyének a Szászváros közeli Romoszon 1422 körül született György Mester, Kis-Ázsia első magyar, sok szempontból első európai feltárója, akit az irodalomban a Szászsebesi Névtelen vagy Georgius de Hungaria néven emlegetnek. Művei már élete során, illetve közvetlenül azután 14 latin és kilenc német nyelvű kiadást értek meg. A megye másik nagy szülöttje, az 1500 körül Déván napvilágot látó Dévai Bíró Mátyás. 1580. november 15-én Marosillye várában született Bethlen Gábor fejedelem. Kevésbé ismerős viszont az a tény, hogy 1610-ben szintén Hunyad megyében született meg az 1658 és 1660 között Erdélyt török támogatással kormányzó Barcsay Ákos fejedelem. A felvilágosodás korából említésre méltó az 1793-ban Déván született Ponori Thewrewk József író, régiséggyűjtő, a nyelvújítás híve. Neki köszönhető, például, a honvéd, úrbér szavak használatának az elterjedése is. 1803-ban, a család algyógyi birtokán látott napvilágot az Erdélyi Közművelődési Egylet, az EMKE nagy alapítója, gróf Kún Kocsárd. Elvállalta a szászvárosi kollégium főgondnokságát, és hamarosan saját költségén megépítette a kollégium új épületét. Az EMKÉ-nek ajándékozta 1700 holdas algyógyi birtokát a 33 gazdasági épülettel. A XIX. század végének két nagy Hunyad megyei szülöttje báró Nopcsa Ferenc és Maderspach Viktor. A Hátszeg környéki dinoszaurusz-maradványokat Nopcsa Ferenc fedezte fel. Maderspach Viktor vadászati szakíró, katonatiszt 1875 februárjában született a Hátszeg közeli Vaspatakon. 1918-ban részt vett a Kratochvill Károly vezette Székely Hadosztály megszervezésében. 1921-ben menekülnie kellett Romániából. Maderspach Viktor 1941. október 3-án halt meg. /Puskel Péter, Szekernyés Irén, Gáspár-Barra Réka: Elszármazott nagyjaink I. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 10/